Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel a nemzetközi nőnap megünneplésére 2006. március 8-án,

—  ‐ tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára(1) és különösen 5. cikke (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy "tilos az emberkereskedelem",

—  ‐ tekintettel az 1969. január 4-én életbe lépett, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére vonatkozó nemzetközi egyezményre,

—  ‐ tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére vonatkozó, 1979. december 18-i ENSZ egyezményre,

—  ‐ tekintettel a Bizottság "Küzdelem az emberkereskedelem ellen - integrált megközelítés és javaslatok egy cselekvési tervre" című, közelmúltbeli közleményére (COM(2005)0514),

—  ‐ tekintettel a Tanács közelmúltbeli európai uniós cselekvési tervére az emberkereskedelem elleni küzdelemre és annak megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatokról, normákról és eljárásokról(2),

—  ‐ tekintettel 2006. január 17-i állásfoglalására a szexuális kizsákmányolás által veszélyeztetett nők és gyermekek kereskedelmének megakadályozását célzó stratégiákról(3),

—  ‐ tekintettel az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményére,

—  ‐ tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Egyezményére és a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló ILO egyezményre,

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a szexuális kizsákmányolás vagy egyéb célú emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme, az emberi jogok megsértésének egyik legsúlyosabb formája, és mivel az emberkereskedelem növekedését a szervezett bűnözés erősödése és annak kifizetődősége vezérli;

B.   mivel a kényszerprostitúció, mint a nők és gyermekek kizsákmányolásának egy formája, olyan jelentős probléma, amely káros nemcsak az érintett nők és gyermekek, de a társadalom egészének szempontjából;

C.   mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelentős számú embert összehozó nagy sportesemények alkalmából a szexuális szolgáltatások iránti igény látványos növekedése figyelhető meg ideiglenesen;

D.   mivel a kereskedelem áldozatául esett nők többségét, akik a szervezett bűnözés hálójába kerültek, hamis iratokkal és törvényes munkaajánlatokkal csábították el, majd prostitúcióra kényszerítették;

E.   mivel a tagállamok által folytatott gyakorlatok, mint a kommunikációs eszközök hatékony alkalmazása és a médiát, valamint a sportvilág ismert személyiségeit bevonó koherens figyelemfelkeltő kampányok megvalósítása pozitív irányban befolyásolhatná a lakosság gondolkodásmódját és viselkedését;

1.   üdvözli a német nők nemzeti tanácsa által megvalósított kampányt, valamint támogatja a nemzetek közötti együttműködést és a bevált módszerek cseréjét; hangsúlyozza az átfogó európai kampány szükségességét; ezért felhívja a tagállamokat, hogy indítsák el és segítsék elő a kampányt szoros együttműködésben valamennyi érintett féllel, vagyis az illetékes nem kormányzati szervezetekkel, a rendőrséggel, a bűnüldözési szolgálatokkal, sportegyesületekkel és sportszervezetekkel, az egyházakkal a szociális és az egészségügyi szolgálatokkal;

2.   felhívja Németországot és a többi tagállamot, hogy hozzanak létre egy többnyelvű telefonos segélyvonalat egy látványos kommunikációs kampány kíséretében a prostitúcióra kényszerített nők, gyermekek és más áldozatok számára a szükséges információk rendelkezésre bocsátása, tanácsadás, biztonságos lakhatás és jogi segítség nyújtása érdekében, valamint más áldozatok tájékoztatása érdekében, akik gyakran elszigetelt szállásokon vagy ipari övezetekben találják magukat, nem beszélik a tranzit- vagy a célország nyelvét, és nem rendelkeznek alapvető információkkal arról, hogy kihez fordulhatnának, és milyen lépéseket tehetnének;

3.   felhívja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, a sportegyesületeket, vagyis a FIFÁ-t, az UEFÁ-t, a német és más labdarúgó szövetséget, valamint magukat a sportolókat, hogy támogassák a "Piros lap" kampányt, és nyilvánosan ítéljék el az emberkereskedelmet és a kényszerprostitúciót;

4.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, indítsanak el egy európai kampányt a nemzetközi sportesemények során a nagyközönség – különösen a sportolók, a rajongók és a szurkolók – tájékoztatása és nevelése céljából a kényszerprostitúció és az emberkereskedelem problematikájáról és súlyáról, de főleg azért – és ez a legfontosabb szempont –, hogy csökkentsék a keresletet a lehetséges ügyfelek figyelmének felhívásával;

5.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak el egy megelőző kampányt a lehetséges áldozatokhoz szólva, tájékoztatva őket annak kockázatairól és veszélyeiről, hogy az emberkereskedelem hálózatának csapdájába eshetnek, és ennek következtében a kényszerprostitúció és a szexuális kizsákmányolás áldozataivá válhatnak, valamint tájékoztatva őket jogaikról és a célországban igénybe vehető segítségről;

6.   megismétli kérését egy emberkereskedelem elleni nap elindítására – már 2006-ban – annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet az emberkereskedelem valamennyi formájára, valamint az ingyenes telefonvonalak létrehozására; emlékeztet az emberkereskedelemre vonatkozó európai szintű adatgyűjtés, valamint az Europol és az Eurojust szoros együttműködésének szükségességére e probléma leküzdésében;

7.   sürgeti a tagállamokat, hogy ratifikálják az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét, amely minimum normákat határoz meg a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem áldozatainak védelmére, valamint hajtsák végre a kereskedelem áldozatai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló 2004/81/EK tanácsi irányelvet(4);

8.   sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek nem tartották be az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2002/629/IB(5) tanácsi kerethatározat végrehajtására előírt 2004. augusztus 1-jei határidőt, hogy azonnal intézkedjenek, és felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy haladéktalanul készítsék el a kerethatározat rendelkezései által előírt értékelő jelentést;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok, a tagjelölt és a csatlakozó országok kormányainak, valamint a Német Labdarúgó Szövetségnek.

(1) HL C 364., 2000.12.18., 1. o. (2) HL C 311., 2005.12.9., 1. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0005. (4) HL L 261., 2004.8.6., 19. o. (5) HL L 203., 2002.8.1., 1. o.