Index 
Elfogadott szövegek
2006. január 18., Szerda - Strasbourg
Pénzügyi terv
 Vizsgálóbizottság létrehozása az "Equitable Life Assurance Society" társaság válsága tárgyában
 Ideiglenes bizottság létrehozása az európai országok állítólagos használata tárgyában a CIA által foglyok illegális fogva tartására és szállítására
 Korlátozó intézkedések a Rafiq Hariri meggyilkolásában való részvétellel gyanúsított személyek ellen *
 Az ásványi nyersanyag kitermelő iparban keletkező hulladék kezelése ***III
 Fürdővizek ***III
 Az Aarhusi Egyezmény alkalmazása az EK intézményeire és szerveire ***II
 Afganisztán
 A homofóbia Európában
 Éghajlatváltozás
 A fenntartható fejlődés környezeti aspektusai

Pénzügyi terv
PDF 218kWORD 43k
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Tanácsnak a pénzügyi tervről és a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó intézményközi megállapodás megújításáról szóló álláspontjáról
P6_TA(2006)0010B6-0049/2006

Az Európai Parlament,

‐  &space; tekintettel az EK-Szerződésre, és különösen annak 272. cikkére,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 26. pontjára,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és Európai Parlamenthez intézett 2004. február 26-i "Közös jövőnk építése: a kibővült Unió 2007–2013 közötti politikai kihívásai és költségvetési eszközei" (COM(2004)0101) és 2004. július 14-i "A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi terv" (COM(2004)0487) című közleményére, és a Bizottság 2005. április 12-i "Technikai kiigazítások a Bizottság 2007–2013 közötti többéves pénzügyi tervről szóló javaslatához" (SEC(2005)0494) című munkadokumentumára,

–   tekintettel a kibővült Unió 2007–2013 közötti politikai kihívásairól és költségvetési eszközeiről szóló, 2005. június 8-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló intézményközi megállapodásra vonatkozó, 2005. december 1-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

A.   mivel a 2005. december 15–16-i Európai Tanács következtetéseket fogadott el a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi tervről,

B.   mivel a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló jelenlegi intézményközi megállapodás – elvileg – 2006-ban lejár, és mivel új megállapodás vagy a jelenlegi meghosszabbítása csak akkor léphet életbe, ha azt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt elfogadja,

C.   mivel pénzügyi terv hiánya esetére az EK-Szerződés 272. cikke éves költségvetésekről rendelkezik,

D.   mivel a jelenlegi pénzügyi terv utolsó évének, azaz 2006-nak a költségvetése a 25 tagállamra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatokat tekintve az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,093%-a,

E.   mivel az Európai Tanács által 2005. december 15–16-án elfogadott következtetések az EU költségvetését a 27 tagállamra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatokat tekintve átlagosan az EU GNI-jének 1,045%-ában állapítják meg, a teljes kötelezettségvállalási előirányzatok pedig 862,363 milliárd EUR-t tesznek ki,

F.   mivel az Európai Parlament 2005. június 8-án elfogadott tárgyalási álláspontja biztosítja a politikai prioritások és pénzügyi szükségletek jobb összehangolását, a költségvetés annak rugalmasabbá tételén keresztüli modernizálását és a végrehajtás minőségének javítását egy 974,837 milliárd EUR-t kitevő pénzügyi keret révén, amely a kötelezettségvállalási előirányzatokat tekintve átlagosan az EU GNI-jének 1,18%-át jelenti,

1.   tudomásul veszi, hogy az Európai Tanácsban végre létrejött egy megállapodás a tagállamok között, amely lehetővé teszi a következő pénzügyi tervről szóló tárgyalások megkezdését az Európai Parlamenttel;

2.   megállapítja, hogy az Európai Tanács következtetései inkább a tagállamok által kezelt hagyományos politikákra összpontosítanak, ahelyett, hogy olyan politikákra helyeznék a hangsúlyt, amelyek révén az Európai Unió szembe tud nézni új kihívásokkal és a polgárok számára európai többletértéket tud teremteni; ilyen keretek között sajnálattal veszi tudomásul a versenyképesség, növekedés és foglalkoztatás tekintetében tett kötelezettségvállalások elfogadhatatlan, az uniós intézmények által a lisszaboni stratégiának tulajdonított fontosság ellenére tervezett csökkentését, illetve a polgárság, szabadság, biztonság és jog érvényesülése terén tett kötelezettségvállalások, valamint a külső fellépésekre szánt összegek csökkentését; továbbá helyteleníti, hogy a tagállamok nemzeti érdekeik védelmében harcolnak az európai dimenzió előmozdítása helyett, és nem tudtak nekilátni a saját források rendszerének megreformálásához;

3.   emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács következtetései nem helyezhetik hatályon kívül az Európai Parlamentre, mint a jogalkotási és költségvetési hatóság egyik ágára ruházott hatásköröket, továbbá kitart a politikák meghatározása, a politikák reformjai és a politikák költségvetése terén betöltött teljes parlamentáris szerepe mellett;

4.   jelenlegi formájában elutasítja az Európai Tanács következtetéseit, mivel azok nem garantálnak olyan EU-költségvetést, amely – maga a Tanács által elhatározott politikáknak megfelelően – a jövőre nézve előmozdítja a jólétet, a versenyképességet, a szolidaritást, a kohéziót és a biztonságot, nem teljesíti az új tagállamok részére tett kötelezettségvállalásokat, továbbá nem rendelkezik megfelelő és részletes rugalmassági mechanizmusról és a felülvizsgálat – amelyben a Parlamentnek egyértelmű szerepet kell betöltenie – elvégzésére vonatkozó eltökélt kötelezettségvállalásról, és – például a pénzeszközök tagállamokban történő elköltése jobb végrehajtásának és ellenőrzésének biztosítása érdekében történő – megfelelő kísérő intézkedésekről sem;

5.   hangsúlyozza azt a jelentőséget, amelyet a nagyobb mértékű rugalmasságnak tulajdonít;

6.   ismételten megerősíti a fent említett 2005. június 8-i állásfoglalásában foglalt álláspontját és utasítja a Költségvetési Bizottságot, hogy ennek megfelelően tárgyaljon az intézményközi megállapodásról;

7.   hajlandó az egyes álláspontokból kiinduló, építő jellegű tárgyalásokba bocsátkozni a Tanáccsal, amennyiben az osztrák elnökséget tényleges tárgyalási mandátummal ruházzák fel; eltökélt szándéka, hogy kitart tárgyalási álláspontja mennyiségi, strukturális és minőségi elemei mellett, és előmozdítja a mezőgazdasági, a bel- és a külpolitikák európai dimenzióját;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 172., 1999.6.18., 1. o. A legutóbb a 2005/708/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 269., 2005.10.14., 24. o.) módosított megállapodás.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0224.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0453.


Vizsgálóbizottság létrehozása az "Equitable Life Assurance Society" társaság válsága tárgyában
PDF 259kWORD 42k
Az Európai Parlament határozata az Equitable Life Assurance Society biztosítótársaság válságával foglalkozó vizsgálóbizottság felállításáról
P6_TA(2006)0011B6-0050/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 193. cikkére,

–   tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozatra(1),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 176. cikkére,

–   tekintettel a 213 európai parlamenti képviselő által benyújtott kérelemre,

–   tekintettel az Elnökök Értekezletének 2005. december 14-i határozatára, amelyben elviekben jóváhagyják egy vizsgálóbizottság felállítását az Arthur White (brit állampolgár) által benyújtott 0611/2004. számú, és az Equitable Members" Action Group nevében Paul Braithwaite (brit állampolgár) által benyújtott 0029/2005. számú petícióban, valamint német és ír petícióbenyújtók által ugyanebben a tárgyban benyújtott további petíciókban felvetett vádak kivizsgálása céljából, melyek mindegyike az Equitable Life Assurance Society (Equitable Life) biztosítótársasággal kapcsolatosak,

1.   úgy határoz, hogy vizsgálóbizottságot állít fel az Equitable Life társaság válságával kapcsolatos, a közösségi jog állítólagos megsértéseinek, valamint a közösségi jog alkalmazása során felmerült állítólagos hivatali visszásságok kivizsgálása céljából, a nemzeti vagy közösségi bíróságok hatáskörének sérelme nélkül;

2.   úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottságnak:

   meg kell vizsgálnia, hogy az Egyesült Királyság illetékes hatóságai elkövették-e a feltételezett jogsértést, illetve hivatali visszásságokat a 92/96/EGK tanácsi irányelv(2), – amelyet a 2002/83/EK irányelv(3) kodifikált – alkalmazása során az Equitable Life esetében, különösen a biztosítóintézetek szabályozási rendszere és pénzügyi stabilitásuk, többek között fizetőképességük megfelelő ellenőrzésének garantálása, megfelelő biztosítástechnikai tartalékok képzése, valamint az e tartalékoknak megfeleltetett eszközökkel való fedezet tekintetében;
   meg kell vizsgálnia ezzel kapcsolatban, hogy a Bizottság megfelelően teljesítette-e a közösségi jog helyes és időbeni átültetésének ellenőrzésére vonatkozó feladatát, és meg kell állapítania, hogy hozzájárultak-e rendszeres hiányosságok a kialakult helyzethez;
   meg kell vizsgálnia azon vádakat, melyek szerint az Egyesült Királyság szabályozó hatóságai legalább 1989 óta több éven keresztül folyamatosan elmulasztották megvédeni a kötvénytulajdonosokat azáltal, hogy nem felügyelték szigorúan az Equitable Life számviteli és tartalékképzési gyakorlatát, illetve pénzügyi helyzetét;
   fel kell mérnie az Egyesült Királyságon kívüli európai állampolgárok követeléseinek helyzetét és a más tagállamban élő kötvénytulajdonosok által az Egyesült Királyság és/vagy az EU jogszabályai értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek megfelelőségét;
   a szóban forgó ügyben meg kell tennie az általa szükségesnek ítélt javaslatokat.

3.   úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottságnak munkája megkezdését követően 4 hónapon belül időközi jelentést kell tennie a Parlament részére, és az e határozat elfogadását követő 12 hónapon belül be kell nyújtania zárójelentését a Parlament számára;

4.   úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság 22 európai parlamenti képviselőből áll.

(1) HL L 113., 1995.5.19., 1. o.
(2) A Tanács 1992. november 10-i 92/96/EGK irányelve a közvetlen életbiztosítási tevékenységre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 79/267/EGK, illetve a 90/619/EGK irányelv módosításáról (harmadik életbiztosítási irányelv) (HL L 360., 1992.12.9., 1. o.).
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. november 5-i 2002/83/EK irányelve az életbiztosításról (HL L 345., 2002.12.19., 1. o.). A legutóbb a 2005/68/EK irányelvvel (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) módosított irányelv.


Ideiglenes bizottság létrehozása az európai országok állítólagos használata tárgyában a CIA által foglyok illegális fogva tartására és szállítására
PDF 114kWORD 42k
Az Európai Parlament határozata ideiglenes bizottság létrehozásáról az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használata tárgyában
P6_TA(2006)0012B6-0051/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió elkötelezettségére a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető jogok tisztelete, valamint a jogállamiság iránt, amint az az Európai Unióról szóló szerződés preambulumában, és különösen annak 6. és 7. cikkében is szerepel,

–   szem előtt tartva, hogy a Európai Közösségek Bírósága joggyakorlata szerint az alapvető jogok védelme szintén része a Közösség alkotmányos rendjének,

–   szem előtt tartva, hogy amint azt az intézmények is kinyilvánították 2000. december 7-én, az emberi méltóság védelme az Európai Unió alapjogi chartájának egyik fő célja, és ezt az alapvető értéket sértené, amennyiben bármilyen okból az Európai Unió tagállamainak és intézményeinek közvetlen vagy közvetett felelőssége mellett kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot alkalmaznának személyekkel szemben,

–   tekintettel 2005. december 15-i állásfoglalására az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való feltételezett felhasználásáról(1), amely az Európa Tanácsban zajló vizsgálat tekintetében kilátásba helyezi egy ilyen vizsgálat kísérőjeként egy ideiglenes európai parlamenti bizottság létrehozását, különösen amennyiben a tagállamok érintettek,

–   tekintettel eljárási szabályzata 175. cikkére,

–   tekintettel az Elnökök Értekezletének javaslatára, amely meghatározza az ideiglenes bizottság hatáskörét és összetételét, amely Európai Unió területének – beleértve a csatlakozó, tagjelölt és társult országokat – a CIA vagy egyéb harmadik országok hírszerző szolgálatai által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozik,

1.   úgy határoz, hogy létrehoz egy ideiglenes bizottságot az alábbi megbízással:

  a) információ gyűjtése és elemzése annak megállapítására, hogy:
   a CIA vagy más amerikai ügynökök vagy egyéb harmadik országok hírszerző szolgálatai végrehajtottak-e emberrablásokat, "rendkívüli kiadatásokat", fogva tartást titkos helyszíneken, világtól való elzárást, kínzást, a foglyokkal szemben tanúsítottak-e kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot az Európai Unió területén, beleértve a csatlakozó és tagjelölt országokat, vagy használták-e ezt a területet ilyen célokra, például légi járatok révén;
   ezek a tevékenységek, melyeket állítólag az Európai Unió területén a terrorizmus elleni küzdelem keretében végeztek, olyannak minősülnek-e, amelyek sértik többek között az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkét, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 2., 3., 5. és 6. cikkét, az alapjogi chartát, a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódok és büntetések elleni ENSZ-egyezményt, illetve az EU és az Egyesült Államok közötti kölcsönös jogsegélyről és kiadatásról szóló megállapodásokat, valamint az Európai Unió/Közösség és tagállamai által kötött egyéb nemzetközi szerződéseket és megállapodásokat, beleértve az Észak-atlanti Szerződést és az ahhoz kapcsolódó megállapodásokat a haderők helyzetéről, valamint a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezményt;
   voltak-e európai uniós, vagy tagjelölt országbeli polgárok, illetve az EU, a tagállamok vagy a tagjelölt országok védelmére jogosult, valamint azok joghatósága alá tartozó személyek azok között, akik aktív résztvevői vagy elszenvedői voltak az emberrablásoknak, "rendkívüli kiadatási" műveleteknek, titkos helyszíneken való fogva tartásnak, a külvilágtól való elzárásnak, kínzásnak, illetve kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak az Európai Unió területén vagy máshol;
   részt vettek-e vagy cinkossá váltak-e tagállamok, köztisztviselők vagy hivatalos minőségben eljáró személyek vagy európai uniós intézmények az egyének szabadságuktól való jogellenes megfosztásában, beleértve az emberrablást, kiadatást, szállítást, fogva tartást vagy kínzást, akár tevőlegesen, akár mulasztásból;
   b) bármely, a bizottság által ez ügyben szükségesnek ítélt javaslat plenáris ülésen való benyújtása, különösen ami az európai szinten levonandó politikai, jogi és igazgatási következtetéseket, illetve az EU harmadik országokkal kialakított kapcsolatait érintő esetleges következményeket illeti;

2.   úgy határoz, hogy az ideiglenes bizottság álljon a lehető legszorosabb összeköttetésben és együttműködésben az Európa Tanáccsal és annak főtitkárával, illetve Parlamenti Közgyűlésével és emberi jogokért felelős európai biztosával, az ENSZ emberi jogi főbiztosával, valamint a nemzeti parlamentekkel;

3.   úgy határoz, hogy az ideiglenes bizottság a munka megkezdését követő négy hónapon belül nyújtson be időközi jelentést a Parlamentnek, részletes javaslatokkal arra vonatkozólag, hogy hogyan fogja folytatni a munkáját;

4.   úgy határoz, hogy az ideiglenes bizottság 46 európai parlamenti képviselőből áll.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0529.


Korlátozó intézkedések a Rafiq Hariri meggyilkolásában való részvétellel gyanúsított személyek ellen *
PDF 370kWORD 50k
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a Rafiq Hariri egykori libanoni miniszterelnök meggyilkolásában való részvétellel gyanúsított egyes személyekkel szembeni egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2005)0614 – 15098/2005 – C6-0434/2005 – 2005/0234(CNS))
P6_TA(2006)0013A6-0003/2006

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0614)(1),

–   tekintettel a Tanács szövegtervezetére (15098/2005),

–   tekintettel a Tanács 2005/888/KKBP közös álláspontjára(2),

–   tekintettel az EK-Szerződés 60. és 301. cikkére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 308. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0434/2005),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0003/2006),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot, hogy ismételten konzultáljon a Parlamenttel, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai
Módosítás: 1
(1a) bevezető hivatkozás (új)
tekintettel az EU közös kül- és biztonságpolitikája keretében hozott korlátozó intézkedések (szankciók) alkalmazásáról és értékeléséről szóló, a Tanács által 2005. december 12-én elfogadott iránymutatásra,
Módosítás: 2
2. cikk (1) és (2) bekezdés
(1)  Az I. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, valamint szervezetek vagy szervek tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve irányított valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.
(1)  A Bizottság által a 8. cikknek megfelelően összeállított listán szereplő természetes vagy jogi személyek, valamint szervezetek vagy szervek tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve irányított valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.
(2)  Semmiféle pénzeszközt vagy gazdasági erőforrást sem közvetlenül, sem közvetve nem bocsátanak a I. mellékletben felsorolt természetes és jogi személyek, valamint szervezetek vagy szervek rendelkezésére vagy javára.
(2)  Semmiféle pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás sem közvetlenül, sem közvetve nem bocsátható a Bizottság által a 8. cikknek megfelelően összeállított listán szereplő természetes és jogi személyek, valamint szervezetek vagy szervek rendelkezésére vagy javára.
Módosítás: 3
8. cikk (1) bekezdés
(1)  A Bizottságot felhatalmazzák az alábbiakra:
(1)  A Bizottság felhatalmazást kap az alábbiakra, az Európai Parlamenttel való konzultációt követően:
a) az I. mellékletnek a szankcióbizottság által meghatározottak alapján történő módosítására; valamint
a) a szankcióbizottság által meghatározottak alapján azon természetes és jogi személyek, valamint szervezetek és szervek listájának összeállítására és – bizonyítható tévedés esetén – módosítására, amelyeknek pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait be kell fagyasztani; valamint
b) a II. mellékletnek a tagállamok által nyújtott információk alapján történő módosítására.
b) a mellékletnek a tagállamok által nyújtott információk alapján történő módosítására.
Az a) pontban említett listát a Bizottság az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának és Fejlesztési Bizottságának – bizalmi alapú – előzetes tájékoztatása után hozza létre és módosítja.
Módosítás: 4
I. melléklet
E melléklet törölve.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL L 327., 2005.12.14., 26. o.


Az ásványi nyersanyag kitermelő iparban keletkező hulladék kezelése ***III
PDF 208kWORD 42k
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az ásványi nyersanyag-kitermelő iparban származó hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló közös szövegtervezetről (PE-CONS 3665/2005 – C6-0405/2005 – 2003/0107(COD))
P6_TA(2006)0014A6-0001/2006

(Együttdöntési eljárás: harmadik olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegtervezetre, a vonatkozó intézményközi nyilatkozatra (PE-CONS 3665/2005 – C6-0405/2005), valamint Bulgáriának és Romániának az irányelv végrehajtásáról szóló közös nyilatkozatára, amelyre az intézményközi nyilatkozat hivatkozik(1).

–   tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2003)0319)(2) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–   tekintettel a második olvasat során a Tanács közös álláspontjával(4) kapcsolatban kialakított álláspontjára(5),

–   tekintettel a Bizottság véleményére a Parlament közös állásponthoz fűzött módosításiról (COM(2005)0477)(6),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (5) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 65. cikkére,

–   tekintettel az egyeztetőbizottsághoz delegált küldöttségének jelentésére (A6-0001/2006),

1.   elfogadja a közös szövegtervezetet, és megerősíti a Bulgária és Románia által tett közös nyilatkozatról szóló nyilatkozatát;

2.   utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

3.   utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában az erről szóló intézményközi nyilatkozattal együtt;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jogalkotási állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság intézményközi nyilatkozata

Az Európai Parlament, a Tanács, és a Bizottság üdvözli Bulgária és Románia közös nyilatkozatát a kitermelő iparágakból származó hulladék kezeléséről szóló, küszöbön álló irányelv végrehajtásáról.

Bulgária és Románia közös nyilatkozata a kitermelő iparágakból származó hulladék kezeléséről szóló, küszöbön álló irányelv végrehajtásáról

A fenti irányelvet az európai környezetvédelmi jelentőségére tekintettel Bulgária és Románia az Európai Unióhoz csatlakozó államokként a közösségi vívmányok fontos részének tekinti.

Ezzel kapcsolatban Bulgária és Románia a szövegben előírt határidőig át fogja ültetni az irányelvet nemzeti jogába.

Bulgária és Románia kötelezettséget vállal, hogy megteszi a szükséges erőfeszítéseket az irányelv végrehajtása érdekében, a szövegben előírt határidőkön belül. Bulgária és Románia egyaránt tett már lépéseket annak érdekében, hogy az érvényben lévő európai jogszabályok – mint például a hulladékokra vonatkozó keretirányelv, a hulladéklerakókról szóló irányelv, az IPPC irányelv, valamint a felszíni és felszín alatti vizek védelmére vonatkozó jogszabályok – hatálya alá eső meglévő létesítmények betartsák a fenti jogszabályokat.

A közös nyilatkozattal Bulgária és Románia kinyilvánítja erős politikai akaratát, hogy a kitermelő iparágakból származó hulladék kezeléséről szóló irányelv rendelkezéseinek teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést a többi tagállamhoz hasonlóan meghozza.

(1) Mind az intézményközi nyilatkozat, mind a közös nyilatkozat csatolva van ezen állásfoglaláshoz.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(3) HL C 103. E, 2004.4.29., 634. o.
(4) HL C 172. E, 2005.7.12., 1. o.
(5) Elfogadott szövegek, 2005.9.6., P6_TA(2005)0319.
(6) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Fürdővizek ***III
PDF 202kWORD 35k
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az egyeztetőbizottság által elfogadott, a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló közös szövegtervezetről (PE-CONS 3659/2005 – C6-0373/2005 – 2002/0254(COD))
P6_TA(2006)0015A6-0415/2005

(Együttdöntési eljárás: harmadik olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az egyeztetőbizottság által elfogadott közös szövegtervezetre (PE-CONS 3659/2005 – C6-0373/2005),

–   tekintettel az első olvasat során kialakított álláspontjára(1) a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2002)0581)(2) kapcsolatban,

–   tekintettel a módosított javaslatra (COM(2004)0245)(3),

–   tekintettel a második olvasat során(4) a Tanács közös álláspontjával(5) kapcsolatban kialakított álláspontjára,

–   tekintettel a Bizottságnak a közös állásponthoz javasolt parlamenti módosításokra vonatkozó véleményére (COM(2005)0277)(6),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (5) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 65. cikkére,

–   tekintettel egyeztetőbizottsági küldöttségének jelentésére (A6-0415/2005),

1.   elfogadja a közös szöveget;

2.   utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

3.   utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, írja alá a jogi aktust és a Tanács főtitkárával egyetértésben tegye közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jogalkotási állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 82. E, 2004.4.1., 115. o.
(2) HL C 45. E, 2003.2.25., 127. o.
(3) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(4) Elfogadott szövegek, 2005.5.10., P6_TA(2005)0165.
(5) HL C 111. E, 2005.5.11., 1. o.
(6) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az Aarhusi Egyezmény alkalmazása az EK intézményeire és szerveire ***II
PDF 459kWORD 135k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontról (6273/2/2005 – C6-0297/2005 – 2003/0242(COD))
P6_TA(2006)0016A6-0381/2005

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel a Tanács közös álláspontjára (6273/2/2005 – C6-0297/2005),

—  ‐ tekintettel a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági javaslatra (COM(2003)0622)(1) vonatkozóan az első olvasat során elfogadott álláspontjára(2),

—  ‐ tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,

—  ‐ tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6–0381/2005),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2006. január 18-án került elfogadásra a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló .../2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P6_TC2-COD(2003)0242


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4),

mivel:

(1)  A közösségi jogszabályok a környezetvédelem területén többek között a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, a fenntartható fejlődés elősegítéséhez, valamint az emberi egészség védelméhez kívánnak hozzájárulni.

(2)  A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program(5) hangsúlyozza a megfelelő környezetvédelmi információnyújtás jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy a nyilvánosságnak tényleges lehetősége legyen a környezetvédelmi döntéshozatalban történő részvételre, növelve ezzel a döntéshozatal számonkérhetőségét és átláthatóságát, valamint hozzájárulva a lakossági tudatossághoz és a meghozott döntések támogatottságához. A cselekvési program továbbá ‐ az előző programokhoz hasonlóan(6) ‐ támogatja a környezetvédelemről szóló közösségi jogszabályok hatékonyabb végrehajtását és alkalmazását, beleértve a közösségi szabályok érvényesítését, valamint a közösségi környezetvédelmi jogszabályok megsértése elleni fellépést.

3)   1998. június 25-én a Közösség aláírta a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (UNECE) egyezményét (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény). A Közösség 2005. február 17-én jóváhagyta az Aarhusi Egyezményt. A közösségi jog rendelkezéseinek összhangban kell lenniük az egyezménnyel.

(4)  A Közösség már elfogadott egy folyamatosan fejlődő és az Aarhusi Egyezmény céljainak eléréséhez hozzájáruló jogszabályrendszert. Gondoskodni kell az egyezmény által támasztott követelményeknek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról.

(5)  Helyénvaló az Aarhusi Egyezmény három pillérével ‐ nevezetesen a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréssel, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételével és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításával ‐ egyetlen jogszabályban foglalkozni, valamint a célokra és a fogalommeghatározásokra vonatkozóan közös rendelkezéseket megállapítani. Ez hozzájárul a jogszabályok ésszerűsítéséhez, valamint a közösségi intézmények és szervek tekintetében meghozott végrehajtási intézkedések átláthatóságának növeléséhez.

(6)  Általános elvként az Aarhusi Egyezmény három pillérében biztosított jogok állampolgárságra, nemzetiségre, illetve lakóhelyre való tekintet nélkül kell, hogy érvényesüljenek.

(7)  Az Aarhusi Egyezmény a hatóságokat tág értelemben határozza meg, aminek alapját az a felfogás képezi, hogy hatósági jogkör gyakorlása során jogokat kell biztosítani az egyének és szervezeteik számára. Ezért szükséges az e rendelet hatálya alá tartozó közösségi intézményeket és szerveket ugyanilyen tág értelemben és funkcionális módon meghatározni. Az Aarhusi Egyezmény alapján a közösségi intézmények és szervek kizárhatók az Egyezmény hatálya alól, amennyiben bírói vagy jogalkotói minőségükben járnak el. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(7) való koherencia miatt azonban a környezeti információhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket a jogalkotói minőségükben eljáró közösségi intézményekre és szervekre is alkalmazni kell.

(8)  A környezeti információ e rendelet szerinti meghatározása a környezet állapotára vonatkozó bármilyen jellegű információt magában foglal. Ez a meghatározás igazodik a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(8) elfogadott meghatározáshoz, továbbá tükrözi a Szerződés megsértése miatti eljárások aktuális állapotát. Az 1049/2001/EK rendeletben meghatározott "dokumentum" fogalma magában foglalja az e rendelet értelmében vett környezeti információt is.

(9)  Helyénvaló, hogy e rendelet meghatározza a "tervek és programok" fogalmát, az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek figyelembevételével, a hatályos EK-jog szerinti tagállami kötelezettségekkel kapcsolatban érvényesülő megközelítéssel párhuzamosan. A "környezetet érintő terveket és programokat" a közösségi környezetvédelmi politika céljainak és prioritásainak eléréséhez való hozzájárulásukra, vagy az ezen célok elérésére gyakorolt feltehetően jelentős hatásukra nézve kell meghatározni. A 2002. július 22-ével kezdődő tízéves időszakra a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program meghatározza a közösségi környezetvédelmi politika céljait, illetve az ezen célok elérése érdekében tervezett intézkedéseket. Ezen időszak végén el kell fogadni a következő környezetvédelmi cselekvési programot.

(10)  Tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi jog folyamatosan fejlődik, a környezetvédelmi jog fogalommeghatározásának a közösségi környezetvédelmi politika Szerződésben megállapított céljaira kell hivatkoznia.

(11)  Az egyedi hatállyal bíró igazgatási aktusok esetén ‐ amennyiben kötelező erővel és külső hatással bírnak ‐ lehetővé kell tenni a belső felülvizsgálatot. Ehhez hasonló módon e rendeletnek a mulasztásokra is ki kell terjednie, amennyiben a környezetvédelmi jog alapján kötelezettség áll fenn egy igazgatási aktus elfogadására. Mivel a bírói vagy jogalkotói minőségben eljáró közösségi intézmények vagy szervek által elfogadott intézkedések kizárhatóak, ugyanezt kell alkalmazni egyéb vizsgálati eljárások esetén is, amikor a közösségi intézmény vagy szerv igazgatási felülvizsgálati szervként jár el a Szerződés rendelkezései értelmében.

(12)  Az Aarhusi Egyezmény felszólít a környezeti információhoz való nyilvános hozzáférésre kérelem alapján, vagy az egyezmény hatálya alá tartozó hatóságok aktív terjesztése révén. Az 1049/2001/EK rendelet az Európai Parlamentre, a Tanácsra és a Bizottságra vonatkozik, illetve azon ügynökségekre és hasonló szervekre, amelyeket közösségi jogi aktus hozott létre. A rendelet olyan szabályokat ír elő ezen intézmények számára, amelyek nagymértékben megfelelnek az Aarhusi Egyezményben foglalt szabályoknak. Szükséges kiterjeszteni az 1049/2001/EK rendelet alkalmazását minden egyéb közösségi intézményre és szervre is.

(13)  Ki kell térni az Aarhusi Egyezmény azon rendelkezéseire is, amelyek nem találhatók meg részben vagy egészben az 1049/2001/EK rendeletben, különösen a környezeti információ gyűjtése és terjesztése vonatkozásában.

(14)  Ahhoz, hogy a környezeti információhoz való nyilvános hozzáférés joga ténylegesen érvényesüljön, elengedhetetlen a jó minőségű környezeti információ. Ennélfogva indokolt olyan szabályokat bevezetni, amelyek arra kötelezik a közösségi intézményeket és szerveket, hogy biztosítsák ezt a minőséget.

(15)  A környezeti információhoz való hozzáférés szabályai alóli kivételek esetében a 2003/4/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a közösségi intézményekre és szervekre is. Az elutasítás indokait a környezeti információhoz való hozzáférés vonatkozásában megszorítóan kell értelmezni, tekintetbe véve azt a közérdeket, amelyet az információ közzététele szolgál, és azt, hogy a kért információ a környezetbe jutó kibocsátásokra vonatkozik-e.

(16)  A Közösségben a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról szóló, 1998. szeptember 24-i 2119/98/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(9) alapján a Bizottság segítségével létrejött egy közösségi szintű hálózat bizonyos fertőző betegségek Közösségen belüli megelőzése és ellenőrzése céljából a tagállamok közötti együttműködés és koordináció elősegítésére. A 2002. szeptember 23-i 1786/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(10) a nemzeti politikákat kiegészítő közösségi cselekvési programot fogad el a közegészségügy területén. Az információ és a tudás tökéletesítése a közegészség fejlesztése érdekében, és az egészséget érintő veszélyekre való gyors és összehangolt reakció képessége, amelyek egyaránt e program elemei, olyan célok, amelyek szintén teljes összhangban vannak az Aarhusi Egyezmény követelményeivel. Ennélfogva ezt a rendeletet a 2119/98/EK határozat és az 1786/2002/EK határozat sérelme nélkül kell alkalmazni.

(17)  Az Aarhusi Egyezmény előírja, hogy az egyezményben részes felek hozzanak olyan rendelkezéseket, amelyek a nyilvánosság részvételét szolgálják a környezetet érintő tervek és programok előkészítése során. E rendelkezéseknek ésszerű időkereteket kell tartalmazniuk a nyilvánosságnak a kérdéses döntéshozatalról történő tájékoztatása érdekében. A hatékonyság érdekében a nyilvánosság részvétele korai szakaszban szükséges, amikor minden lehetőség nyitva áll. A nyilvánosság részvételével kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a közösségi intézményeknek és szerveknek be kell azonosítaniuk a nyilvánosság azon körét, amely esetlegesen részt vesz.

(18)  Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése előírja a bírósági és egyéb felülvizsgálati eljárásokhoz való jogot a magánszemélyek és hatóságok olyan jogi aktusainak vagy mulasztásainak megtámadására, amelyek sértik a környezetre vonatkozó jogi rendelkezéseket. Az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseknek összhangban kell lenniük a Szerződéssel. Ebben az összefüggésben helyénvaló, hogy e rendelet kizárólag a hatóságok jogi aktusaira és mulasztásaira vonatkozzon.

(19)  A megfelelő és hatékony jogorvoslat biztosítása érdekében ‐ beleértve a Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek értelmében az Európai Közösségek Bíróságánál rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket is ‐ helyénvaló, hogy az a közösségi intézmény vagy szerv, amely a kifogásolt jogi aktust kibocsátotta, illetve feltételezett igazgatási mulasztás esetén azt elmulasztotta, lehetőséget kapjon korábbi döntésének felülvizsgálatára vagy mulasztás esetén a jogi aktus kibocsátására.

(20)  A környezetvédelem területén működő nem kormányzati szervezeteknek, amelyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak ‐ különösen annak biztosítása érdekében, hogy ezek olyan független, törvénytisztelő szervezetek legyenek, amelyeknek elsődleges célja a környezetvédelem támogatása ‐ jogosultnak kell lenniük arra, hogy kérjék egy adott közösségi intézmény vagy szerv környezetvédelmi jog alapján elfogadott aktusainak, illetve környezetvédelmi jogon alapuló aktusai elmulasztásának közösségi szintű belső ellenőrzését az érintett intézmény vagy szerv általi felülvizsgálata céljából.

(21)  Amennyiben a belső ellenőrzés iránti korábbi kérelmek sikertelenek voltak, az érintett nem kormányzati szervezeteknek lehetőséget kell biztosítani eljárás indítására a Bíróságon a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban.

(22)  Ez a rendelet tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat, és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke elismer, és az Európai Unió alapjogi chartája ‐ különösen annak 37. cikke ‐ megállapít,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Cél

(1)  E rendelet célja, hogy hozzájáruljon a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló UNECE-egyezmény (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény) alapján fennálló kötelezettségek végrehajtásához, az egyezmény rendelkezéseinek közösségi intézményekre és szervekre történő alkalmazását szolgáló szabályok meghatározása által, különösen a következő eszközökkel:

   a) a közösségi intézményekhez vagy szervekhez beérkezett vagy általuk előállított, és azok birtokában levő környezeti információhoz történő nyilvános hozzáférés jogának biztosítása, illetve az e jog gyakorlására vonatkozó alapvető feltételek és gyakorlati szabályok meghatározása;
   b) a környezeti információ fokozatos hozzáférhetővé tétele és terjesztése a nyilvánosság körében annak érdekében, hogy megvalósuljon annak lehető legszélesebb körű rendszeres hozzáférhetősége és terjesztése. Ennek érdekében támogatni kell különösen – amennyiben rendelkezésre áll – a számítógépes távközlés vagy egyéb elektronikus technológia használatát;
   c) a nyilvánosság részvételének biztosítása a környezetet érintő tervekkel, programokkal és politikákkal kapcsolatosan;
   d) környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása közösségi szinten az e rendelet által megállapított feltételek szerint.

(2)  E rendelet rendelkezéseinek alkalmazásakor a közösségi intézményeknek és szerveknek törekedniük kell a nyilvánosság segítésére és számára iránymutatás nyújtására a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés, a döntéshozatalban történő részvétel és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  E rendelet alkalmazásában:

   a) "kérelmező": a környezeti információt kérelmező bármely természetes vagy jogi személy;
   b) "nyilvánosság": egy vagy több természetes vagy jogi személy, és e személyek egyesülései, szervezetei vagy csoportjai;
   c) "közösségi intézmény vagy szerv": bármely ‐ a Szerződés által vagy annak alapján alapított ‐ közintézmény, illetve közjogi szerv, hivatal vagy ügynökség, kivéve, ha bírói vagy jogalkotói minőségben jár el. A II. címben foglalt rendelkezéseket azonban alkalmazni kell a jogalkotói minőségben eljáró közösségi intézményekre és szervekre;
  d) "környezeti információ": minden olyan írásbeli, vizuális, szóbeli, elektronikus vagy bármilyen más materiális formában megjelenő információ, amely az alábbiak valamelyikére vonatkozik:
   i. a környezeti elemek állapota, mint például a levegő vagy a légkör, a víz, a talaj, a táj, a tájkép és a természetes élőhelyek ‐ beleértve a vizes élőhelyeket, a partmenti és tengeri területeket ‐, a biológiai sokféleség és annak összetevői ‐ beleértve a géntechnológiával módosított szervezeteket ‐ valamint az ezen elemek közötti kölcsönhatás;
   ii. olyan tényezők, mint például a különböző anyagok, az energia, a zaj, a sugárzás vagy a hulladék ‐ beleértve a radioaktív hulladékot ‐ a környezetbe történő kibocsátás, bevezetés vagy egyéb módon való kijuttatás, amelyek hatással vannak, illetve hatással lehetnek a környezet i. pontban említett elemeire;
   iii. olyan intézkedések (beleértve az igazgatási intézkedéseket is), mint például a politikák, jogszabályok, tervek, programok, a környezetre vonatkozó megállapodások, illetve tevékenységek, amelyek az i. és ii. pontban említett elemekre és tényezőkre hatással vannak, illetve hatással lehetnek, valamint az ilyen elemek védelmére hozott intézkedések és tevékenységek;
   iv. a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentések;
   v. a Szerződés megsértése miatti eljárások aktuális állapota;
   vi. a iii. pontban említett intézkedések és tevékenységek keretein belül alkalmazott költséghatékonysági és más gazdasági elemzések és feltevések; és
   vii. az emberi egészség és biztonság állapota, ideértve az élelmiszerlánc szennyeződését, amennyiben az lényeges, az emberi életfeltételek, a kulturális helyszínek és építmények, amennyiben azokra az i. pontban említett környezeti elemek állapota vagy ezen elemeken keresztül az ii. vagy iii. pontban említett bármilyen tényező vagy intézkedés hatással van vagy hatással lehet;
   e) "környezetet érintő tervek és programok": olyan tervek és programok,
   i. amelyeket közösségi intézmény vagy szerv dolgoz ki, finanszíroz, és adott esetben elfogad;
   ii. amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés előír; és
   iii. amelyek hozzájárulnak a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programban vagy bármely ezt követő általános környezetvédelmi cselekvési programban megállapított közösségi környezetvédelmi politika céljainak eléréséhez, illetve feltehetőleg jelentős hatást gyakorolnak azok elérésére.

Az általános környezetvédelmi cselekvési programokat is környezetet érintő terveknek és programoknak kell tekinteni.

Ez a fogalommeghatározás nem foglalja magában a pénzügyi vagy költségvetési terveket és programokat, nevezetesen a javasolt éves költségvetésekhez kapcsolódókat, és azokat, amelyek meghatározzák az egyes projektek vagy tevékenységek finanszírozásának módját, sem a közösségi intézmények vagy szervek belső munkaprogramjait, sem a kizárólag polgári védelem céljára tervezett vészhelyzeti terveket és programokat;

   f) "környezetvédelmi jog": közösségi jogszabályok, amelyek a jogalapjukra való tekintet nélkül hozzájárulnak a Szerződés szerinti közösségi környezetvédelmi politika céljainak megvalósításához: a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, az emberi egészség védelméhez, a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű felhasználásához, és a helyi, regionális vagy világméretű környezeti problémák kezelésére irányuló intézkedések ösztönzéséhez nemzetközi szinten;
   g) "igazgatási aktus": közösségi intézmény vagy szerv által hozott, egyedi hatállyal, valamint környezetvédelmi jogon alapuló, jogilag kötelező és külső hatással bíró intézkedés;
   h) "igazgatási mulasztás": közösségi intézmény vagy szerv részéről a g) pontban meghatározott igazgatási aktus elmulasztása.

(2)  Az igazgatási aktusok és igazgatási mulasztások nem foglalják magukban az igazgatási felülvizsgálati szervként eljáró közösségi intézmény vagy szerv intézkedéseit vagy mulasztásait például a következők értelmében:

   a) a Szerződés 81., 82., 86. és 87. cikke (versenyszabályok);
   b) a Szerződés 226. és 228. cikke (a Szerződés megsértése miatti eljárások);
   c) a Szerződés 195. cikke (ombudsmani eljárások);
   d) a Szerződés 280. cikke (az OLAF eljárásai).

II.CÍM

A KÖRNYEZETI INFORMÁCIÓHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS

3. cikk

Az 1049/2001/EK rendelet alkalmazása

Az 1049/2001/EK rendeletet alkalmazni kell a kérelmező által benyújtott, a közösségi intézmények és szervek birtokában levő környezeti információhoz való hozzáférés iránti bármely kérelemre, a kérelmező állampolgársága, nemzetisége vagy lakóhelye szerinti megkülönböztetés nélkül, illetve jogi személy esetében annak bejegyzett székhelye és tevékenysége tényleges központjának helye szerinti megkülönböztetés nélkül.

E rendelet alkalmazásában az 1049/2001/EK rendeletben szereplő "intézmény" kifejezést "közösségi intézmény vagy szerv" kifejezésként kell értelmezni.

4. cikk

Környezeti információ gyűjtése és terjesztése

(1)  A közösségi intézmények és szervek a feladataikhoz kapcsolódó és birtokukban levő környezeti információt a nyilvánosság számára történő aktív és rendszerezett ‐ különösen számítógépes távközlés és/vagy egyéb elektronikus technológia segítségével végzett ‐ terjesztés céljával rendezik el, az 1049/2001/EK rendelet 11. cikkének (1) és (2) és bekezdésével, valamint 12. cikkével összhangban. Ezt a környezeti információt fokozatosan rendelkezésre bocsátják olyan elektronikus adatbázisokban, amelyek a nyilvánosság számára a nyilvános távközlési hálózatokon keresztül könnyen hozzáférhetőek. Ennek érdekében a birtokukban levő környezeti információt adatbázisokban helyezik el, és ellátják azokat keresési segédletekkel és egyéb szoftverekkel, amelyeket arra terveztek, hogy segítsék a nyilvánosságot az igényelt információ helyének meghatározásában.

A számítógépes távközlés és/vagy elektronikus technológia segítségével hozzáférhetővé tett információnak nem kell tartalmaznia az e rendelet hatálybalépése előtt gyűjtött információt, kivéve ha az már elektronikus formában rendelkezésre áll. Amennyiben elektronikus formában nem áll rendelkezésre, egyértelműen meg kell jelölni, hol található meg az információ és hogyan lehet azt megszerezni.

A közösségi intézmények és szervek minden ésszerű erőfeszítést megtesznek, hogy a birtokukban levő környezeti információt olyan formában és formátumban tárolják, amely számítógépes távközlés vagy egyéb elektronikus eszközök segítségével azonnal többszörözhető és hozzáférhető.

(2)  A rendelkezésre bocsátandó és terjesztendő környezeti információt szükség szerint naprakésszé kell tenni. Az adatbázisok vagy nyilvántartások az 1049/2001/EK rendelet 12. cikkének (2) és (3) bekezdésében, és 13. cikkének (1) és (2) bekezdésében felsorolt dokumentumokon kívül a következőket foglalják magukban:

   a) a környezetre vonatkozó vagy azt érintő nemzetközi szerződések, egyezmények vagy megállapodások és közösségi jogszabályok szövege, valamint a környezetet érintő politikák, tervek és programok szövege;
   b) az a) pontban említettek végrehajtásában elért haladásról szóló jelentések, amennyiben azokat a közösségi intézmények vagy szervek elektronikus formában készítik el vagy tárolják;
   c) a Szerződés megsértése miatti eljárások aktuális állapota;
   d) a (4) bekezdésben említett, a környezet állapotáról szóló jelentések;
   e) a környezetre hatást gyakorló vagy valószínűleg hatást gyakorló tevékenységek megfigyeléséből származó adatok vagy összefoglaló adatok;
   f) a környezetre jelentős hatást gyakorló engedélyek és a környezetvédelmi megállapodások, illetve a hivatkozások arra a helyre, ahol ezen információ kérhető vagy hozzáférhető;
   g) környezeti hatástanulmányok és a környezeti elemekkel kapcsolatos kockázatelemzések, illetve a hivatkozások arra a helyre, ahol ezen információ kérhető vagy hozzáférhető.

(3)  Szükség esetén a közösségi intézmények és szervek az információt tartalmazó internetes oldalakra mutató hivatkozásokkal tehetnek eleget az (1) és a (2) bekezdés előírásainak.

(4)  A Bizottság gondoskodik egy jelentés kiadásáról és terjesztéséről legfeljebb négyévente, rendszeres időközönként a környezet állapota tárgyában, amely tartalmazza a környezet minőségére és a környezetre nehezedő nyomásra vonatkozó információkat.

5. cikk

A környezeti információ minősége

(1)  A közösségi intézmények és szervek – amennyiben hatáskörükbe tartozik – gondoskodnak arról, hogy az általuk vagy nevükben összeállított információ naprakész, pontos és összehasonlítható legyen.

(2)  A közösségi intézmények és szervek kérelemre tájékoztatják a kérelmezőt arról a helyről, ahol a mérési eljárásokra vonatkozó információ ‐ beleértve az információ összeállításában használt elemzési, mintavételi és minta-előkezelési módszereket is ‐ megtalálható, amennyiben az rendelkezésre áll. Ehelyett a korábban alkalmazott szabványosított eljárást is igénybe vehetik.

6. cikk

Kivételek alkalmazása környezeti információhoz való hozzáférés iránti kérelmekre

(1)  A közösségi intézmények és szervek kizárólag a 2003/4/EK irányelv 4. cikkében, vagy az e cikk (2) bekezdésében foglalt kivételek egyike alapján tagadhatják meg a környezeti információhoz való hozzáférést vagy dönthetnek úgy, hogy nem terjesztik a környezeti információt.

(2)  Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében meghatározott kivételeken kívül a közösségi intézmények és szervek megtagadhatják a környezeti információhoz való hozzáférést, amennyiben az információ közzététele hátrányosan befolyásolná az információ tárgyát képező környezet védelmét, így például a ritka fajok költőhelyeinek védelmét.

7. cikk

Kérelem olyan környezeti információhoz való hozzáférés iránt, amely nincs a közösségi intézmények vagy szervek birtokában

Amennyiben egy közösségi intézményhez vagy szervhez környezeti információhoz való hozzáférésre irányuló kérelem érkezik, és ez az információ nincs az érintett közösségi intézmény vagy szerv birtokában, az intézmény vagy szerv a lehető legsürgősebben, de legkésőbb 15 munkanapon belül tájékoztatja a kérelmezőt arról a közösségi intézményről vagy szervről, illetve a 2003/4/EK irányelv értelmében vett hatóságról, amelyhez véleménye szerint a kért információért fordulni lehet, vagy az érintett közösségi intézményhez, szervhez vagy hatósághoz továbbítja a kérelmet, és erről tájékoztatja a kérelmezőt.

8. cikk

Díjak

A 1049/2001/EK rendelet hatályán kívül eső közösségi intézmények és szervek ésszerű díjfizetést követelhetnek az információszolgáltatásért, amennyiben az említett rendelet 10. cikke nem alkalmazandó. Az említett intézmények és szervek közzétesznek és a kérelmezők számára elérhetővé tesznek egy díjtáblázatot, amely a kivethető díjakat tartalmazza és feltünteti, milyen körülmények között szabhatók ki e díjak, illetve lehet azoktól eltekinteni, illetve mikor kötik az információ szolgáltatását a díj előzetes befizetéséhez.

9. cikk

Együttműködés

Az emberi egészséget és életet vagy a környezetet érő közvetlen veszély esetén ‐ függetlenül attól, hogy azt emberi tevékenység vagy természeti okok idézik-e elő ‐ a közösségi intézmények és szervek a 2003/4/EK irányelv értelmében vett hatóságok kérelme alapján együttműködnek ezekkel a hatóságokkal, és segítik azokat, hogy azonnal és késedelem nélkül az esetlegesen érintett nyilvánosság körében terjeszteni tudják a környezeti információt, amely által az meg tudja hozni a veszélyből származó kár megakadályozására vagy minimalizálására irányuló intézkedéseket, feltéve, hogy ez az információ a közösségi intézmények és szervek és/vagy az említett hatóságok birtokában van, vagy azok részére tárolják.

Az első albekezdést a közösségi jogszabályokban ‐ különösen a 2119/98/EK határozatban és az 1786/2002/EK határozatbanelőírt különös kötelezettségek sérelme nélkül kell alkalmazni.

III.CÍM

a nyilvánosság részvétele a környezetet érintő tervekkel, programokkal és politikákkal KAPCSOLATBAN

10. cikk

(1)  A környezettel kapcsolatos terv, program vagy politika előkészítése, módosítása vagy felülvizsgálata során a közösségi intézmények és szervek nyilvános közlemény útján vagy más alkalmas módon, például az elektronikus média útján tájékoztatják a nyilvánosságot. E tájékoztatásnak ki kell terjednie – amennyiben rendelkezésre áll – az előkészítés, módosítás vagy felülvizsgálat alatt álló tervvel, programmal vagy politikával kapcsolatos javaslattervezetre és környezeti információkra vagy értékelésre.

(2)  A környezettel kapcsolatos tervet, programot vagy politikát előkészítő, módosító vagy felülvizsgáló közösségi intézménynek vagy szervnek tájékoztatnia kell a nyilvánosságot a részvétel gyakorlati szabályairól és különösen a közösségi intézmény vagy szerv azon igazgatási részlegéről, amelytől a releváns információ beszerezhető, és amelyhez észrevételekkel vagy kérdésekkel lehet fordulni, illetve az észrevételek továbbításának menetrendjéről.

(3)  A közösségi intézmények és szervek gyakorlati szabályok útján biztosítják, hogy a nyilvánosság lehetőséget kapjon észrevételeinek és véleményének benyújtására egy korai szakaszban, mielőtt a tervvel, programmal vagy politikával kapcsolatos döntések megszületnek. A terv, program vagy politika jellegétől függően a nyilvánosságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a terv, program vagy politika előkészítésének, módosításának vagy felülvizsgálatának különböző szakaszaiban észrevételeket tegyen.

Ezen gyakorlati szabályok magukban foglalják a különböző szakaszok időkereteit, a nyilvánosságnak elegendő időt biztosítva a tájékozódásra és a felkészülésre a környezeti döntéshozatali eljárásban való hatékony részvételre. Ha a környezettel kapcsolatos tervről, programról vagy politikáról szóló konzultációk írásban zajlanak, az észrevételek megtételére főszabályként nyolc hét áll rendelkezésre. Ülések vagy meghallgatások szervezése esetén legalább nyolchetes előzetes értesítést kell adni. A határidők sürgős esetben, illetve amennyiben a nyilvánosságnak már volt lehetősége a kérdéses tervhez, programhoz vagy politikához észrevételeket fűzni, lerövidíthetők.

11. cikk

A nyilvánosság részvételének eredménye

A környezettel kapcsolatos tervről, programról vagy politikáról szóló döntések meghozatala során a közösségi intézmények és szervek kellőképpen figyelembe veszik a nyilvánosság részvételéből származó eredményeket.

A közösségi intézmények és szervek tájékoztatják a nyilvánosságot a kérdéses tervről, programról vagy politikáról, beleértve annak szövegét is, illetve azokról az okokról és megfontolásokról, amelyeken a döntés alapul, ideértve a tájékoztatást a nyilvánosság részvételéről.

IV.Cím

BELSŐ FELÜLVIZSGÁLAT ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSHOZ VALÓ JOG

12. cikk

Igazgatási aktusok belső felülvizsgálata iránti kérelmek

(1)  Bármely, a 13. cikkben foglalt feltételeknek megfelelő nem kormányzati szervezet jogosult belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon közösségi intézményhez vagy szervhez, amely a környezetvédelmi jog alapján igazgatási aktust fogadott el, vagy ‐ feltételezett igazgatási mulasztás esetén ‐ el kellett volna fogadnia.

A kérelmet írásban kell benyújtani az igazgatási aktus elfogadását, közlését vagy kihirdetését – ezek közül az utolsó időpontját – követő nyolc héten belül, illetve feltételezett mulasztás esetén nyolc héten belül azt az időpontot követően, amikor az igazgatási aktust meg kellett volna hozni. A kérelemnek tartalmaznia kell a felülvizsgálat indokát.

(2)  Az (1) bekezdésben említett közösségi intézménynek vagy szervnek valamennyi ilyen kérelmet mérlegelnie kell, kivéve ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. A közösségi intézménynek vagy szervnek a lehető leghamarabb, de legkésőbb tizenkét héttel a kérelem átvételét követően írásos válaszban ki kell fejtenie indokait.

(3)  Amennyiben a közösségi intézmény vagy szerv a megfelelő gondosság ellenére sem képes a (2) bekezdéssel összhangban intézkedni, a kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezetet a lehető leghamarabb, de legkésőbb az említett bekezdésben meghatározott időszakon belül értesítenie kell mulasztásának okairól, illetve arról, hogy mikor szándékozik intézkedni.

A közösségi intézménynek vagy szervnek a kérelem átvételét követő tizennyolc hetet meg nem haladó átfogó határidőn belül intézkednie kell.

13. cikk

A jogosultság feltételei közösségi szinten

(1)  A nem kormányzati szervezet akkor jogosult a 12. cikkel öszhangban belső felülvizsgálat iránti kérelem benyújtására, ha:

   a) a tagállam nemzeti joga vagy gyakorlata szerint független, törvénytisztelő nonprofit jogi személy;
   b) elsődleges kinyilvánított célja a környezetvédelemnek a környezetvédelmi jog értelmében való támogatása és/vagy a fenntartható fejlődés elősegítése;
   c) két évnél hosszabb ideje létezik, és aktívan a b) pontban említett cél érdekében folytat tevékenységet;
   d) a belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgya céljai és tevékenysége körébe tartozik.

(2)  A Bizottság elfogadja az (1) bekezdésben említett feltételek átlátható és következetes alkalmazásának biztosításához szükséges rendelkezéseket.

14. cikk

A Bíróság előtti eljárások

(1)  A 12. cikk szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban eljárást indíthat a Bíróságon.

(2)  Amennyiben a közösségi intézmény vagy szerv elmulaszt a 12. cikk (2) vagy (3) bekezdésével összhangban intézkedni, a nem kormányzati szervezet a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban eljárást indíthat a Bíróság előtt.

V.CÍM

záró rendelkezések

15. cikk

Végrehajtási intézkedések

Amennyiben szükséges, a közösségi intézmények és szervek módosítják saját eljárási szabályzatukat e rendelet előírásainak megfelelően. E módosítások …-án(11) lépnek hatályba.

16. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …-tól(12) kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 103 E. 2004.4.29., 612. o.
(3) HL C 117., 2004.4.30., 52. o.
(4) Az Európai Parlament 2004. március 31-i álláspontja (HL C 103. E, 2004.4.29., 612. o.), a Tanács 2005. július 18-i közös álláspontja (HL C 264. E, 2005.10.25., 18. o.) és az Európai Parlament 2006. január 18-i álláspontja.
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 22-i 1600/2002/EK határozata a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról (HL L 242., 2002.9.10., 1. o.).
(6) Negyedik közösségi környezetvédelmi cselekvési program (HL C 328., 1987.12.7., 1. o.), ötödik közösségi környezetvédelmi cselekvési program (HL C 138., 1993.5.17., 1. o.).
(7) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
(8) HL L 41., 2003.2.14., 26. o.
(9) HL L 268., 1998.10.3., 1. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított határozat.
(10) HL L 271., 2002.10.9., 1. o. A 786/2004/EK határozattal (HL L 138., 2004.4.30., 7. o.) módosított határozat.
(11)* E rendelet hatálybalépésének időpontja.
(12)* Három hónappal e rendelet hatálybalépését követően.


Afganisztán
PDF 131kWORD 56k
Az Európai Parlament állásfoglalása Afganisztánról
P6_TA(2006)0017RC-B6-0026/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a 2005. szeptember 18-i választásokat követően Afganisztánban 2005. december 19-én beiktatott új parlamentre,

–   tekintettel a 2001. december 5-i bonni megállapodás által elindított folyamat valódi lezárására, a nemzetgyűlés megválasztására,

–   tekintettel a tartományi tanácsok megválasztására az ország 34 tartományában,

–   tekintettel a 2005. november 16-án, Strasbourgban aláírt "Elkötelezettség egy új EU-afgán partnerség iránt" c. EU és Afganisztán közötti közös nyilatkozatra,

–   tekintettel a Londonban 2006. január 31-én megnyitásra kerülő nemzetközi konferenciára, amelynek célja egy olyan Bonn utáni Afganisztán egyezmény létrehozása, amely érinti a nemzetközi közösség támogatását Afganisztán biztonsági, kormányzási és fejlesztési kihívásainak tekintetében,

–   tekintettel az eljárási szabályzat 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az új alkotmány 2004. januári elfogadása, a 2004. októberi elnökválasztás és a 2005. szeptemberi parlamenti és helyhatósági választások – amelyeken több millió bejegyzett szavazó vett részt – mind fontos lépést jelentettek az átmenet folyamata során, amelynek célja az volt, hogy nagyobb képviseleten alapuló és demokratikusabb intézményeket hozzon létre, és ezáltal negyedszázadnyi háborút és elnyomást követően segítse elő Afganisztán békés és fenntartható jövőjét,

B.   mivel a biztonság megfelelő szintének biztosítása továbbra is kiemelt fontosságú Afganisztánban, különösen a déli és dél-keleti tartományokban, amelyekben még mindig szükség van a nemzetközi jelenlétre a terrorizmus elleni küzdelem és az ország egész területén a békés körülmények helyreállítása érdekében,

C.   mivel a nemi alapon történő diszkrimináció, amely a tálib uralom alatt példátlan méreteket öltött, továbbra is sürgősen megoldandó kérdés maradt, beleértve az olyan tradíciókat, mint a házi fogságban tartás és a kényszerházasság,

D.   mivel az elterjedt ópium- és heroin-előállítás annak kockázatát hordozza, hogy folyamatos hatást gyakorol az ország politikájára, megnyomorítja a társadalmat és eltorzítja az törékeny gazdaságot, valamint hogy a korrupt "narkó-elit" réteg megszilárdulásához vezet,

1.   kifejezi együttérzését az afgán néppel, akik a bonni folyamat során, és különösen a két szavazás alatt kifejezte erős akaratát a háború utáni helyzet által okozott problémák leküzdésére, és megmutatta, hogy elkötelezett a béke és a demokrácia kiépítése mellett;

2.   üdvözli a nemrégiben lezajlott választások sikerét, amely rendkívüli eredményt jelent, figyelembe véve azok összetettségét és a gyakorlati kihívásokat, amelyekről az Európai Unió választási megfigyelő missziója is beszámolt; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy nyolc jelöltet meggyilkoltak a választási folyamat ideje alatt, és emellett számos, a választásokon dolgozó, irodai munkát végző és egyéb személyt, és hogy az EU választási megfigyelő missziója számos tartományban szabálytalanságokról és csalásokról számolt be;

3.   üdvözli, hogy a jelöltek teljes létszámán belül mintegy 10% volt a női jelöltek aránya, és hogy a nők számára biztosított mandátumoknak köszönhetően a nők az alsóházi mandátumok (Wolesi Jirga) 27,3%-át szerezték meg, a tartományi tanácsokban pedig csaknem 30%-ot értek el; úgy véli, hogy a választási törvényben világossá kell tenni, hogy a nők számára biztosított mandátumok minimális és nem maximális értéket jelentenek;

4.   úgy véli, hogy ezen választások után az afgán hatóságok – nevezetesen az elnöki hivatal, a kormány, a nemzetgyűlés és a tartományi tanácsok – teljes és széles körű legitimitást élveznek, és hogy teljesíteniük kell az afgán nép elvárásait a megfelelő és felelősségteljes kormányzással kapcsolatban, amely az emberek életminőségének javítását célzó, fenntartható reformok, és komoly, a nemek és népcsoportok egyenlőségét támogató intézkedések elfogadásával kezdődik;

5.   úgy véli, hogy Afganisztán e folyamat megvalósításával immáron a teljes régió fontos országává vált a demokratizálódás szempontjából, és ezért felkéri a segítséget nyújtó nemzetközi közösséget, különös tekintettel a londoni konferencia résztvevőire, hogy e tényezőt megfelelően vegyék figyelembe;

6.   hangsúlyozza, – tekintve, hogy az afgán népesség sürgős segítségnyújtásra szorul – hogy fontos az adományozók közötti koordináció fejlesztése, beleértve az időrabló eljárások csökkentését; ezért arra kéri fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy irányítsa ezt a koordinációt, és felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, biztosítsa, hogy az EU-tagállamok azonos elvek alapján működjenek együtt az afgánok érdekeinek jobb szolgálata érdekében;

7.   úgy ítéli meg, hogy a jövőbeni Afganisztánnal folytatott partnerségnek nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az afgán "tulajdonlásra" és az afgán hatóságok és civil társadalom számára a nagyobb felelősségvállalás biztosítására az országuk fejlődése érdekében hozandó stratégiai döntésekben, mindeközben az EU-nak a támogatásokat szorosabban hozzá kell kapcsolnia a mérhető teljesítményhez és különösen a felelősségteljes kormányzáshoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához és a projektek megfelelő pénzügyi kezeléséhez;

8.   ragaszkodik az uniós finanszírozás jobb láthatóságához, kiváltképp mivel az EU Afganisztán második legnagyobb támogatója, és követeli, hogy az EU társfinanszírozásával működő projekteket kezelő nemzetközi szervezetek tegyék láthatóvá finanszírozásaik forrásait; egyetért azzal, hogy Parlamentnek a parlamenti tisztviselők és képviselők számára biztosított képzési lehetőségek révén közvetlen és kézzelfogható támogatást kell nyújtania;

9.   egyetért azzal, hogy szükség van a "Bonn utáni folyamat" meghatározására, és támogatja egy 2006 januárjában az ENSZ szervezésében az adományozók részvételével Londonban megrendezésre kerülő konferencia megtartását annak érdekében, hogy felmérjék milyen politikai és pénzügyi támogatásra van szüksége az afgán kormány által benyújtandó, átmeneti "afganisztáni nemzeti fejlesztési stratégiának"; úgy ítéli meg, hogy e stratégia középpontjában a fenntarthatóság mellett a következő konkrét céloknak kell szerepelniük:

   az emberi jogok tiszteletben tartása különös tekintettel a nők jogaira és a jogállamiságra;
   kormányzás és az intézményrendszer kiépítése különös tekintettel a jól működő hatóságokra, a független igazságszolgáltatásra, amely képes a mélyen gyökerező korrupció ellen felvenni a harcot, és a jól képzett rendőrségre, mivel Afganisztán jelenlegi stabilitását inkább belső semmint külső erők fenyegetik;
   a hatalmi ágak egyensúlyának létrehozása az egyes intézmények szerepének és hatáskörének meghatározásával és a politikai pluralizmus előmozdításával;

10.   megerősíti annak szükségességét, hogy Afganisztánt a regionális kereteken belül kezeljék; felhívja ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a régióban megvalósítandó stabilitásra és demokráciára irányuló politikát;

11.   üdvözli e tekintetben, hogy Afganisztán nemrégiben csatlakozott a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséghez (SAARC), és e regionális kereten belül valamennyi szomszédos országot arra ösztönzi, hogy tartózkodjanak az afgán függetlenségbe való beavatkozástól;

12.   megfelelőnek ítéli egy az afgán parlamenttel folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség felállítását – az Európai Parlamenten belül – annak érdekében, hogy pozitívan befolyásolhassa az afgán demokratizálódási folyamatot;

13.   felhívja a Bizottságot, hogy Afganisztán támogatása és a vele folytatott együttműködés élénkítése érdekében tanulmányozza, ajánlott-e egy EU–Afganisztán partnerségi megállapodás létrehozása;

14.   elítél minden, a civil lakosság, a rendőrség, a segélyszervezetek dolgozói és a nemzetközi csapatok ellen elkövetett terrorcselekményt, és gratulál az afgán népnek, különösen az afgán nőknek, amiért a megfélemlítések és fenyegetések ellenére jelöltként, a választásokon dolgozva, helyi megfigyelőként vagy szavazóként részt vettek a választási folyamatban;

15.   újólag megerősíti, hogy az afgán hatóságoknak az ország területén működő nemzetközi csapatokkal együttműködve, folytatniuk kell a terrorizmus elleni harcot, és véget kell vetniük a viszálykodásnak;

16.   üdvözli a nemzetközi biztonsági támogató erők lehetséges kiterjesztését az egész országra, így a déli tartományokra is, támogatja egy egységes, koordináltabb, az afganisztáni nemzetközi erők valamennyi műveletét összefogó parancsnoki struktúra bevezetését felszólít a katonai erők korlátozásával kapcsolatos probléma megoldására, amelyek akadályozzák az országban tartózkodó különböző nemzeti kontingensek közötti megfelelő együttműködést;

17.   elítéli az Afganisztán 2002-es megszállását követően az Egyesült Államok csapatai által elfogott több száz férfi illegális átszállítását a guantánamói fogolytáborba, ahol számos tanúvallomás szerint mindennaposak voltak az amerikai személyzet által elkövetett kínzások és egyéb kegyetlenségek, és követeli a központ azonnali bezárását;

18.   úgy ítéli meg, hogy a lakosság támogatása elengedhetetlen a terrorizmus ellen folytatott küzdelem sikeréhez; felhívja ezért a NATO-t és a szövetségi erőket, hogy vizsgálják felül a beavatkozás szabályait és minden olyan intézkedést, amellyel növelhető mind a biztonság, mind a háborús területeken élő, katonai műveletek által érintett civil lakosság védelme, illetve a genfi egyezmény teljes körű tiszteletben tartása; felhívja az Egyesült Államokat, hogy zárja be az országban meglévő valamennyi titkos "sötét" börtönét;

19.   mély aggodalmát fejezi ki az illegális kábítószerelőállítás miatt – amint arra a 2005-ben az ENSZ kábítószerrel és bűnözéssel foglalkozó irodája által elvégzett afgán ópium felmérés is rámutat, és különös tekintettel a nemzeti heroinfogyasztásról szóló legfrissebb statisztikákra –, amely a régióban könnyen HIV/AIDS vészhelyzethez vezethet;

20.   felhívja a figyelmet a probléma megszüntetésén és az alternatív megélhetésen alapuló kábítószerellenes stratégia rendkívül magas költségeire és hatásosságának alapvető hiányosságaira, és felhívja a fent említett londoni konferencia résztvevőit, hogy fontolják meg engedélyek bevezetését a gyógyászati célú hasznosításra kerülő ópium előállítására, ahogyan erre már számos országban van példa;

21.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a londoni konferencia elnökének, Afganisztán kormányának és parlamentjének, az ENSZ és a SAARC főtitkárának, valamint az Egyesült Államok, valamennyi SAARC ország, Oroszország, Irán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán és Kína kormányának.


A homofóbia Európában
PDF 125kWORD 51k
Az Európai Parlament állásfoglalása a homofóbiáról Európában
P6_TA(2006)0018RC-B6-0025/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Egyezményében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben meghatározott nemzetközi és európai emberi jogi kötelezettségekre,

–   tekintettel az EU jog emberi jogi rendelkezéseire, és nevezetesen az Európai Unió alapjogi chartájára(1) és az EK-Szerződés 6. és 7. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikkére, amely felhatalmazza a Közösséget, hogy intézkedéseket fogadjon el, többek között a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére és az egyenlőség elvének előmozdítására,

–   tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(2) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(3), melyek tiltanak minden, nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló közvetett vagy közvetlen megkülönböztetést,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 21. cikke (1) bekezdésére, amely szerint "tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés",

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére

A.   mivel a homofóbia meghatározható, mint alaptalan félelem és idegenkedés a homoszexualitástól és a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyektől, mely a rasszizmushoz, az idegengyűlölethez, az antiszemitizmushoz és a szexizmushoz hasonló előítéleten alapul,

B.   mivel a homofóbia különböző formákban jelenik meg a magán- és a közszférában, mint a gyűlöletbeszéd és felbujtás a megkülönböztetésre, a nevetségessé tétel, szóbeli, lelki és fizikai erőszak csakúgy, mint az üldöztetés és a gyilkosság, a megkülönböztetés az egyenlőség elvének megsértésével, valamint a jogok igazolatlan és indokolatlan korlátozása, melyek gyakran a közrend, a vallásszabadság és lelkiismereti kifogás jogának okai mögött rejtőznek,

C.   mivel nemrégiben egy sor aggasztó esemény történt számos EU tagállamban, amiről a sajtó és a nem kormányzati szervezetek is széles körűen beszámoltak, a meleg büszkeségi vagy egyenlőségi menetek betiltásától kezdve a vezető politikusok és vallási vezetők által használt lázító, gyűlölködő vagy fenyegető nyelvezetig, a megfelelő rendőri védelem biztosításának hiánya vagy akár a békés tüntetések feloszlatása, homofób csoportok erőszakos tüntetései, és változások bevezetése az alkotmányokba az azonos neműek egyesülésének kifejezett megtiltására,

D.   mivel ugyanakkor pozitív, demokratikus és toleráns reakciók is láthatóak voltak néhány esetben a közvélemény, a civil társadalom, valamint a helyi és regionális hatóságok felől, melyek a homofóbia ellen tüntettek csakúgy, mint az igazságszolgáltatási rendszer részéről a megkülönböztetés legfeltűnőbb és illegális formáinak megszüntetésével,

E.   mivel néhány tagállamban az azonos nemű partnerek nem élvezik valamennyi jogot és védelmet, mint a házas ellenkező nemű partnerek, következésképpen megkülönböztetéstől és hátrányoktól szenvednek,

F.   mivel ugyanakkor több európai ország halad az egyenlő lehetőségek, beilleszkedés és tisztelet biztosítása felé, és a szexuális irányultságon, nemi kifejezésmódon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni védelem, valamint az azonos nemű családok elismerése felé;

G.   mivel a Bizottság kijelentette elkötelezettségét az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának biztosítására az EU-ban, valamint felállította az emberi jogokért felelős biztosokból álló csoportot,

H.   mivel nem minden EU tagállam vezetett be jogrendjébe olyan rendelkezéseket, melyek védik a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyek jogait, amint azt a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek előírják, valamint nem mindannyiuk küzd a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen és mozdítja elő az egyenlőséget,

I.   mivel mind uniós, mind tagállami szinten további intézkedésre van szükség a homofóbia megszüntetése és a szabadság kultúrája, a polgárok közötti és jogrendjükön belüli tolerancia és egyenlőség előmozdításának érdekében,

1.   határozottan elítél minden, a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést;

2.   felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyek védve legyenek a homofób gyűlöletbeszédtől és erőszaktól és hogy az azonos nemű partnerek ugyanabban a tiszteletben, méltóságban és védelemben részesüljenek, mint a társadalom többi része;

3.   sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozottan ítéljék el a homofób gyűlöletbeszédet és felbujtást, valamint biztosítsák, hogy a gyülekezési jogot – amelyet minden emberi jogi szerződés biztosít – a gyakorlatban is tiszteletben tartják;

4.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden ágazatban tilos legyen a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés azáltal, hogy új irányelvekre vagy általános keretre irányuló javaslatával létrehozza a Szerződés 13. cikkére épülő, a megkülönböztetés minden alapját az összes ágazatban számba vevő megkülönböztetés-ellenes csomagot;

5.   sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy oktató jellegű tájékoztatás – mint például az iskolákban, az egyetemeken és a médiában a homofóbia ellen tartott kampányok – , valamint közigazgatási, bírósági és jogalkotási eszközök révén erősítsék a homofóbia elleni harcot;

6.   megerősíti álláspontját a "Egyenlőséget mindenkinek" évvel kapcsolatos javaslatát, mely álláspont szerint a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a Szerződés 13. cikkében és a határozat 2. cikkében hivatkozott megkülönböztetések minden formájával egyformán foglalkoztak és kezelték azokat, amint arra parlamentnek a javaslatra vonatkozó 2005. december 13-i álláspontja(4) is hivatkozik, és emlékezteti a Bizottságot ígéretére, hogy szoros ellenőrzés alatt tartja az ügyet és jelentést tesz a Parlamentnek;

7.   sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden tagállam átültesse és megfelelően hajtsa végre a 2000/78/EK irányelvet, és indítson jogsértési eljárást azon tagállamok ellen, amelyek nem így tesznek; felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy az alapvető jogoknak az EU-ban történő védelméről szóló éves jelentés teljes és átfogó információt tartalmazzon a tagállamokban előforduló homofób gyűlölet szította bűncselekményekről és erőszakról;

8.   sürgeti a Bizottságot olyan irányelvjavaslat elkészítésére, amelynek tárgya az EK-Szerződés 13. cikkében említett összes indokra alapuló megkülönböztetés elleni védelem a 2000/43/EK irányelvvel azonos hatállyal;

9.   sürgeti a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló irányelvek megsértése esetén fontolja meg büntetőjogi szankciók alkalmazását;

10.   felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg bármilyen, a homofóbia és a szexuális irányultság miatti megkülönböztetés elleni harcban általuk alkalmasnak ítélt lépést, valamint támogassák és hajtsák végre az egyenlőség elvét társadalmukban és jogrendjükben;

11.   sürgeti a tagállamokat olyan jogszabályok elfogadására, amelyek az öröklés, a vagyonjogi szabályok, a bérlemények, a nyugdíjak, az adózás, a társadalombiztosítás stb. terén megszüntetik azt a megkülönböztetést, amellyel az azonos nemű partnerek szembesülnek;

12.   üdvözli a néhány tagállamban a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyek helyzetének javítására a közelmúltban tett lépéseket és elhatározza, hogy a helyes gyakorlat kicserélésének érdekében szemináriumot szervez 2006. május 17-én (nemzetközi homofóbia ellenes nap);

13.   megismétli kérését, hogy a Bizottság terjesszen elő az uniós polgárok, családtagjaik és bármely nemű bejelentett partnereik számára a mozgás szabadságát biztosító javaslatokat, ahogyan arra a Parlament 2004. október 14-i, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség jövőjéről szóló ajánlása(5) is hivatkozik;

14.   felhívja az érintett tagállamokat, hogy végre teljes mértékben ismerjék el a homoszexuális embereket, mint a náci rezsim célpontjait és áldozatait;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, tagállamok, valamint a csatlakozás előtt álló és tagjelölt államok kormányainak.

(1) HL C 364., 2000.12.18., 1. o.
(2) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(3) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0489.
(5) HL C 166. E, 2005.7.7., 58. o.


Éghajlatváltozás
PDF 131kWORD 62k
Az Európai Parlament állásfoglalása az éghajlatváltozásról
P6_TA(2006)0019B6-0027/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményben részes országok 11. konferenciájára és a Kiotói Jegyzőkönyvben részek feleknek azzal párhuzamosan, szintén Montrealban, 2005 decemberében megrendezett első ülésére,

–   tekintettel saját korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2005. május 12-i, a kormányzati szakértők éghajlatváltozásról szóló szemináriumáról szóló(1), és a 2005. november 16-i, a "Nyerjük meg a csatát a globális éghajlatváltozás ellen" című bizottsági közleményről szóló állásfoglalásokra(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

1.   üdvözli a konferencia átfogó eredményeit, különösen azt, hogy párbeszéd kezdődött egy jövőbeli éghajlatváltozás-kezelési rendszerrel kapcsolatban, nem csupán a Kiotói Jegyzőkönyv, hanem az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének vonatkozásában is; valamint üdvözli a meglévő éghajlatváltozás-kezelési rendszer végrehajtási szabályaival kapcsolatos technikai előrelépést;

2.   gratulál a kanadai elnökségnek a konferencia előkészítése és sikeres lebonyolítása során tanúsított energiához és lendülethez;

3.   üdvözli a Kiotói Jegyzőkönyv I. mellékletében részes feleknek Montrealban megnyilvánuló hajlandóságát egy második kötelezettségvállalási időszak elfogadására 2012 után, de hangsúlyozza, hogy ezek az országok egyedül nem oldják meg a problémát, és tisztában van azzal, hogy több országot kell bevonni a küzdelembe a teljes kibocsátás globális megfékezése érdekében;

4.   üdvözli, hogy az Európai Unió aktívan részt vállal a montreali nemzetközi megállapodás előmozdításában, ugyanakkor úgy véli, hogy az Uniónak nem szabad elbizakodottnak lennie saját szerepével kapcsolatban, és sürgeti, hogy a nemzetközi partnereivel folytatott jövőbeli tárgyalások során őrizze meg ambiciózusságát;

5.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Egyesült Államok kormánya vonakodik mindenfajta, az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi partnerségben való részvételtől, de megjegyzi, hogy legalább nem állt a montreali megállapodás útjába; üdvözli, hogy az amerikai társadalom kulcsfontosságú szereplői – köztük a kongresszus mindkét házának képviselői, polgármesterek, nem kormányzati szervezetek és az üzleti közösség számos tagja – egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az éghajlatváltozás elleni küzdelemre;

6.   üdvözli, hogy a gyorsan iparosodó fejlődő országok láthatóan egyre elkötelezettebbek az éghajlatváltozásról szóló párbeszéd, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz való alkalmazkodás innovatív módjainak feltárása iránt;

7.   jóváhagyólag megjegyzi, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv lehetőségeinek megfelelő kiaknázására fontos végrehajtási intézkedések sorát fogadtak el, különös tekintettel az alábbiakra:

   i. a Marrakeshi Megállapodások és a Kiotói Szabálykönyv végleges elfogadása;
   ii. a Kiotói Jegyzőkönyvnek való megfelelést biztosító rendszer létrehozásával kapcsolatos megállapodás;
   iii. a tiszta fejlődési mechanizmus (TFM) megerősítése a finanszírozás javítása, a bürokrácia csökkentése és az operativitás általános javítása érdekében;
   iv. az együttes megvalósítás újraindítása annak érdekében, hogy az szintén fontosabb szerepet tölthessen be a jövőben;
   v. egy ötéves program elfogadása az éghajlatváltozás hatásairól, amely létfontosságú kiegészítő intézkedéseket tartalmaz a kibocsátás csökkentésére;

8.   üdvözli, hogy Montrealban nem csak azt ismerték fel, hogy új elkötelezettségre van szükség a Kiotói Jegyzőkönyv I. mellékletében részes felek részéről 2012 után, hanem azt is, hogy nem lehet időkiesés az első és a második elkötelezettségi időszakok között; úgy véli, hogy ennek fel kellene gyorsítania az új tárgyalásokat, mivel azokat a ratifikációs folyamat befejezéséhez szükséges idő biztosításával kell lezárni; emlékeztet, hogy a fent említett 2005. november 16-i állásfoglalásában ebben az összefüggésben – 2008 végéig tartó – határidő megállapítását szorgalmazta a jövőbeli éghajlati elkötelezettségekkel kapcsolatos megállapodás megkötésére;

9.   megjegyzi, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvben részes feleknek 2006. március 15-ig kell benyújtaniuk előzetes megjegyzéseiket, és hogy az illetékes munkacsoport első ülésére 2006 májusában kerül majd sor;

10.   üdvözli az Egyezmény szélesebb összefüggéseiben az éghajlatváltozásra adott nemzeti és nemzetközi válaszok hatékonyabb és megfelelő fejlesztéséről szóló párbeszédre irányuló kezdeményezést, melyben minden ország részt vehet; megjegyzi továbbá, hogy erre a párbeszédre műhelyfoglalkozások keretein belül kerül majd sor, melyekkel kapcsolatos előzetes véleményüket a feleknek 2006. április 15-ig kell benyújtaniuk, és hogy a felek két következő konferenciáján (COP 12 és COP 13) felmerülő kérdésekről jelentés készül majd;

11.   felhívást intéz arra vonatkozólag, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács folytasson intenzív párbeszédet az összes fenti határidő betartásával;

12.   nyomatékosan kéri, hogy az EU terjesszen elő nagy törő napirendet a Kiotói Jegyzőkönyvről és az Egyezményről szóló tárgyalásokkal kapcsolatban;

13.   emlékeztet a fent említett 2005. november 16-i állásfoglalásában kitűzött két stratégiai célra:

   i. a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti szintet legfeljebb 2°C-kal haladhatja meg;
   ii. a fejlődő országok kibocsátásának erőteljes, 2020-ig 30%-os, 2050-ig pedig 60-80%-os csökkentése;

14.   kéri, hogy végezzék el az I. melléklet iparosodott országaira vonatkozó új, kötelező csökkentések kiegészítésével kapcsolatos innovatív megközelítések, például a csökkentés és konvergencia elvének, valamint a javasolt "ágazati elkötelezettség megközelítés" előnyeinek és hátrányainak intenzív felülvizsgálatát, amellyel összefüggésben legfontosabb fejlődő országok önkéntes üvegházhatást okozó gázok intenzitásával kapcsolatos célokat vállalhatnak a legfontosabb ipari ágazatokban, valamint piaci és technológiai ösztönzést kaphatnának e célok eléréséhez;

15.   emlékeztet, hogy támogatja a rugalmas mechanizmusok további alkalmazását, valamint a globális szénpiac plafonértékeken és kereskedelmen alapuló hosszú távú céljait;

16.   úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb módja a technológiai fejlődés segítségével történő küzdelem; megjegyzi, hogy az EU fokozni fogja a más országokkal folytatott technológiai együttműködését, és ezért felhívást intéz az új technológiák által megnyitott lehetőségek, például a megújuló energiaforrások, a szénmegkötés és -tárolás részletes feltárására; ismételten megerősíti, hogy a környezeti technológiák versenyelőnyhöz juttathatják az EU-t és emellett nagymértékben hozzá tudnak járulni a kibocsátás-csökkentéshez; megjegyzi, hogy a környezeti technológiák ezért a fenntartható fejlődési stratégia középpontjában helyezkednek el az EU kiotói kötelezettségvállalásaival és a lisszaboni stratégiával összhangban, továbbá úgy véli, hogy az ezen a téren végzett kutatást fel kellene gyorsítani és egyértelmű környezeti teljesítménycélokat kellene elfogadni a legjobb elérhető technológiák használatának ösztönzése érdekében;

17.   úgy véli, hogy az I. melléklet iparosodott országainak továbbra is fontos szerepet kell játszaniuk globális szinten az éghajlatváltozás kezelésében; felhívja a Kiotói Jegyzőkönyv I. mellékletében részes feleket, hogy tartsák be meglévő elkötelezettségeiket és tűzzenek ki nagy ívű terveket a 2012 utáni második elkötelezettségi időszakra; emellett felhívja azokat az iparosodott országokat, amelyek nem ratifikálták a Kiotói Jegyzőkönyvet, hogy fontolják meg álláspontjukat, vezessenek be szigorú nemzeti intézkedéseket és vállaljanak aktív szerepet a jövőbeli nemzetközi tárgyalásokon annak érdekében, hogy részt vehessenek a jövőbeli éghajlatváltozás-kezelési rendszerben;

18.   hangsúlyozza annak kiemelkedő fontosságát, hogy a gyorsan iparosodó fejlődő országokat is bevonják a jövőbeli éghajlatváltozás-kezelési rendszerbe, a gazdasági fejlődésük előmozdításával és a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos aggodalmaik tiszteletben tartásával; megjegyzi, ebben a szakaszban több ország vonakodik kötelező kibocsátási korlátozások vállalásától, de reméli, hogy ezek végül mégis lehetővé válnak majd, és úgy véli, hogy az önkéntes ágazati célok elfogadása hasznos első lépés lehetne ez ügyben; hangsúlyozza, hogy a szegénység és a rossz környezetgazdálkodás között szoros összefüggés van, ezért kéri az EU-t és tagállamait egy olyan bátor politika kialakítására a fejlődő országokkal folytatott technológiai partnerség és tapasztalatcsere területén, ami ezen országoknak lehetőséget ad arra, hogy fenntarthatóbb és éghajlatbarátabb alapon fejlesszék gazdaságukat és fokozzák jólétüket;

19.   nyomatékosan kéri, hogy az egyes EU tagországok és az EU egésze teljesítsék meglévő elkötelezettségeiket, ennek hiánya ugyanis alááshatná az EU vezető szerepét a nemzetközi tárgyalásokon; ebben az összefüggésben vállalja, hogy kezdeményezni fogja az EU éghajlatváltozással kapcsolatos belső intézkedéseinek, valamint az intézkedések megvalósulási mértékének szisztematikusabb ellenőrzését;

20.   hangsúlyozza egy, az energia-megtakarítással, a megújuló energiákkal, a szállítással, a mezőgazdasággal, az iparral, a kutatás-fejlesztéssel stb. kapcsolatos ágazati politikákat is magában foglaló összehangolt megközelítés alapvető fontosságát az EU részéről az éghajlatváltozási politikával kapcsolatban; külön hangsúlyozza, hogy e politikák éghajlatváltozásra gyakorolt hatásait szorosan nyomon kell követni, és olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek e hatásokat az EU által a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt szintre csökkenti; emlékeztet e tekintetben a fent említett 2005. november 16-i állásfoglalásában tett különböző konkrét javaslataira;

21.   hangsúlyozza, hogy az energiapolitika az éghajlatváltozással kapcsolatos globális stratégia középponti eleme: energiaforrásaink diverzifikációja, valamint az alternatív, fenntarthatóbb és környezetbarátabb energia-típusokra való átállás nagyban hozzájárulhat a kibocsátáscsökkentéshez; a diverzifikáció révén ugyanakkor elérhető, hogy az EU kevésbé legyen a külső forrásokra utalva, és kevésbé legyen érzékeny az energiaellátást érintő válságokra;

22.   felhív az alábbiak alapos vizsgálatára:

   i. az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszerre, valamint az egyéb ágazatokban a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében kialakított, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó politikákra és intézkedésekre a 2008-2012 időszakban előirányzott teljes támogatás;
   ii. az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer működése, a soron következő felülvizsgálata során történő továbbfejlesztés lehetőségei (például a kivételek alternatíváinak – benchmarking, árverezés – vizsgálatával), hatálya egyéb ágazatokra történő további kiterjesztésének, valamint más országok rendszereivel történő összekapcsolásának lehetőségei;
   iii. a TFM-ből és az együttes megvalósításból származó kreditek EU tagországai általi hasznosítása a hazai csökkentések és azok környezeti hatékonyságának fokozására;

23.   hangsúlyozza az európai technológiai vezető szerep további erősítésének és az éghajlatváltozás elleni, technológiatranszferrel történő küzdelem szükségességét, és ezért sürgeti a TFM és az együttes megvalósítás projektjein belüli egyszerű iránymutatások kidolgozását, különös tekintettel arra, hogy a KKV-k képesek legyenek profitálni a kialakuló szén-dioxid piacok gazdasági potenciáljából;

24.   kiemeli a hatékony EU-kommunikáció szükségességét az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekben, beleértve az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos legfrissebb tudományos bizonyítékok megfelelő nyilvánosságát, a tétlenség következményeit, a termékek és szolgáltatások széntartalmával kapcsolatos információk közzétételét, az EU által előterjesztett politikai javaslatokat, a nemzetközi tárgyalások jelenlegi állását, valamint az EU, a tagállamok és az egyes állampolgárok szintjén teendő lépéseket;

25.   felhívja az érintett bizottságokat és küldöttségeket, hogy szorosan működjenek együtt az éghajlatváltozási kérdésekben annak érdekében, hogy az iparpolitikai, energiapolitikai, szállítási, mezőgazdasági, kutatás-fejlesztési és egyéb kezdeményezéseket jobban össze lehessen hangolni az éghajlatváltozási célokkal, hogy az éghajlatváltozási kérdések rendszeresen napirendre kerüljenek a parlamentközi küldöttségek szintjén és a transzatlanti jogalkotási párbeszéd összefüggésében;

26.   ismételten hangot ad folyamatos csalódottságának, amiért az EU-küldöttségekben részt vevő képviselőit kizárják az EU koordinációs üléseiről, és felhív e kérdés gyors megoldására, lehetőleg a 2006. novemberi COP 12 értekezlet előtt;

27.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye titkárságának azzal a kéréssel, hogy továbbítsák az EU-n kívüli szerződő feleknek.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0177.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0433.


A fenntartható fejlődés környezeti aspektusai
PDF 424kWORD 114k
Az Európai Parlament állásfoglalása a fenntartható fejlődés környezetvédelmi vonatkozásairól (2005/2051(INI))
P6_TA(2006)0020A6-0383/2005

Az Európai Parlament,

-   tekintettel a "Környezetvédelmi politika és fenntartható fejlődés: a göteborgi Európai Tanács előkészítése" című 2001. május 31-i állásfoglalására(1),

-   tekintettel a barcelonai Európai Tanács számára készített, a fenntartható fejlődés stratégiájáról szóló 2002. február 28-i állásfoglalására(2),

-   tekintettel a 2002. évi, a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozót előkészítő 2002. május 16-i állásfoglalásaira(3),

-   tekintettel a "Környezetvédelmi megfontolások beillesztése más szakpolitikákba – a cardiffi folyamat mérlege" című bizottsági munkadokumentumra (COM(2004)0394),

-   tekintettel "Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának 2005. évi felülvizsgálata: előzetes összegzés és irányadás a jövőre vonatkozóan" című bizottsági közleményre (COM(2005)0037),

-   tekintettel a göteborgi (2001. június 15-16.), a barcelonai (2002. március 15-16.) és a brüsszeli (2005. június 16-17.) európai tanácsi végkövetkeztetésekre,

-   tekintettel az Európai Tanács által 2005. március 22-23-án elfogadott, felülvizsgált lisszaboni stratégiára,

-   tekintettel a 2005 – 2009-ig tartó időszakra vonatkozó "Fellendülés, szolidaritás és biztonság" című bizottsági stratégiai célkitűzésekre (COM(2005)0012),

-   tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

-   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

-   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0383/2005),

A.   mivel a 2002. szeptemberi johannesburgi csúcstalálkozó megjelölt öt alapvető területet, ahol konkrét eredményeket kell elérni: az egészségügy, az energia, a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség, az ökológiai rendszerek kezelése, valamint a víz és tisztítása,

B.   mivel az 1992-es riói, majd a 2002-es johannesburgi csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalásaik ellenére az aláíró országok nem tették meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy megfordítsák a kedvezőtlen tendenciát, amelynek legszembetűnőbb jelei az erőforrások túlzott felhasználása, a természeti környezet szennyezése, a természeti erőforrások csökkenése és a klímaváltozás,

C.   mivel az 1990-es évek óta a természeti csapások száma több, mint kétszeresére nőtt Európában, és mivel valószínűleg tovább folytatódik a felmelegedés, amelynek egyre több és láthatóbb hatását tapasztalhatjuk majd a gazdaság és az ökológiai rendszerek életképességében, továbbá az emberek egészségi állapotában,

D.   mivel szükség van a növekedés új meghatározására, amelynek alapja a természeti erőforrások hatékony és felelős felhasználása, valamint a termelési módok és fogyasztási szokások megváltoztatása,

E.   mivel a fenntartható fejlődés a generációk közötti szolidaritás kérdése, de az északi és a déli országok viszonyára is érvényes, és mivel az Európai Unió olyan fejlesztési politika választása előtt áll, amelynek célja, hogy a környezet megóvása mellett lehetővé tegye a fejlődő országok lakossága számára a jobb életkörülményeket,

1.   gratulál, hogy a Bizottság, kötelezettségvállalásával összhangban megvonja a fenntartható fejlődés stratégiájának mérlegét; pozitív módon fogadja a 2005 júniusában az Európai Tanács által elfogadott fenntartható fejlődés vezérelveit, és kéri a Bizottságot, hogy minden lehetséges eszközt használjon fel a stratégia mielőbbi felülvizsgálata érdekében a főbb vezérelvek figyelembe vételével, valamint az osztrák elnökséget, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a fenti felülvizsgálat elfogadásra kerüljön 2006. első félévében;

2.   sajnálja, hogy a fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálatát nem a lisszaboni stratégia időközi felülvizsgálatával együtt végezték el; azt kívánja, hogy a fenntartható fejlődés felülvizsgált stratégiája hosszú távú stratégiává váljon Európa számára és meghatározza azt a legmegfelelőbb politikai tervet, amely alapján 50 év alatt megvalósíthatók a fenntartható világra vonatkozó célkitűzései, továbbá hogy az Unió többi középtávú politikai folyamata, mint például a lisszaboni stratégia, összhangban álljon ezzel a hosszú távú stratégiával;

3.   megerősíti – tekintettel a korlátozott pénzügyi eszközökre –, hogy a két stratégia nyomon követésének és vizsgálatának azonosnak, hatékonynak és rendszeresnek kell lennie;

4.   sajnálja, hogy a bizottsági közlemény második részében szereplő iránymutatások nagy része jelentőségében nem felel meg azoknak a kihívásoknak, amelyeket a közlemény első része mutat be; hangsúlyozza néhány iránymutatás nem elégséges voltát, különös tekintettel a nem fenntartható tendenciák elleni küzdelem kérdésére;

A nem fenntartható tendenciák erősödése

5.   egyetért a Bizottság megállapításával, hogy a fenntartható fejlődés ellen ható tendenciák felerősödtek, legyen szó akár a természeti erőforrások túlzott felhasználásáról és szennyezéséről, a biológiai sokféleség elvesztéséről, a klímaváltozás súlyosbodásáról, akár az egyenlőtlenségről és a szegénységről, valamint a köztartozás felhalmozásáról az Európai Unión belül és a harmadik országokban egyaránt;

6.   támogatja a Bizottságot abban a követelésében, hogy rögzítsék e negatív tendenciák leküzdésével kapcsolatos célokat; középtávú célként az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésben kiemelt azon követelésnek kell a középpontban állnia, hogy el kell érni Európa fenntartható fejlődését, "amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen [...] és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul."; e magasabb szintű célból kell levezetni a konkrét közbenső célokat;

7.   az a véleménye, hogy a fenntartható fejlődési stratégiának lehetővé kell tennie azon intézkedések alkalmazását, amelyek illeszkednek a helyi fejlődés követelményeihez, valamint az adott területre jellemző feltételekhez;

Klímaváltozás, közlekedés, tiszta energia és az energiafogyasztás ellenőrzése

8.   megállapítja, hogy a légszennyezés elleni küzdelem és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében az Európai Unió által elfogadott jogi szabályozás és technikai fejlődés ellenére továbbra is fennáll annak az esélye, hogy az Európai Unió nem valósítja meg 2012-re a kyotoi egyezmény céljait, mivel nem kerül sor olyan intézkedések bevezetésére, amelyek megakadályoznák a közúti közlekedésben részt vevő járművek számának növekedését;

9.   szintén nyugtalanságát fejezi ki a légi közlekedés erős és gyors ütemű növekedése, és az e szektor által okozott szennyező kibocsátások miatt; amennyiben nem kerül sor sürgős intézkedésekre, nem lesz lehetőség azoknak a célkitűzéseknek az elérésére, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célozzák; sürgeti a Bizottságot, hogy azonnal intézkedjen a légi közlekedésből származó éghajlati hatások csökkentése érdekében oly módon, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakra létrehoz az ezen közlekedési eszközökre vonatkozó kísérleti kibocsátási jog kereskedelmi rendszert, amely valamennyi, az Európai Unió területén működő repülőtérről induló, illetve oda érkező repülőjáratra érvényes, továbbá hogy ezzel párhuzamosan biztosítsa az eszközöket a légi közlekedésből származó éghajlati hatások összességének kezeléséhez;

10.   kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen még nagyobb erőfeszítéseket és a legfrissebb tudományos ismeretek alapján igazítsa ki a meglévő jogszabályokat, valamint fogalmazzon meg javaslatokat annak érdekében, hogy az EU-ban 2020-ra elérhető legyen a légszennyezés és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 1990-hez képest 30%-os, 2050-re 80%-os csökkentése, mivel az utóbbi időben készített tanulmányok megerősítik, hogy a klímaváltozás lassításához a gázok kibocsátásának nagyobb mértékű csökkentésére van szükség Európában és az egész világon;

11.   támogatja a Bizottság javaslatát, hogy a közúti közlekedés nagy részét a környezetre kevésbé káros közlekedési eszközökkel kell megoldani; felkéri a Bizottságot, a Tanács különböző formációit és az Európai Tanácsot, sürgősen intézkedjenek annak érdekében, hogy a 1998-as szintre stabilizálják a közlekedési eszközök megoszlását, és ez legkésőbb 2010-re valósuljon meg; úgy véli, hogy tágabb értelemben egy, a környezetet jobban tisztelő mobilitási politikához mélyreható politikai átalakulásra van szükség;

12.   helyteleníti, hogy az Európa által jelenleg felhasznált természetes energiaforrások – az elkészült tanulmányok alapján – a biológiai kapacitás több mint kétszeresét teszik ki, ami azt jelenti, hogy Európa a meglévő, földben és tengerben található készleteket aránytalan mértékben sajátítja ki;

13.   sajnálja, hogy a tagállamok többsége az energiafogyasztás tekintetében továbbra is nagyrészt a fosszilis fűtőanyagokra és a nukleáris energiára hagyatkozik; támogatja a megújuló és a tiszta energiák piacára vonatkozó közép- és hosszú távú célkitűzéseket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság visszavonta a tanácsi irányelv-tervezetet, mely szerint alacsonyabb fogyasztási adót lehetne alkalmazni bizonyos bioüzemanyagokat tartalmazó ásványi olajok, illetve bioüzemanyagok esetén, holott a Parlament támogatta ezeket a rendelkezéseket;

14.   üdvözli, hogy a Bizottság biomasszával kapcsolatos cselekvési tervet szándékozik benyújtani, hogy így ösztönözze a bioüzemanyagok fosszilis energiahordozók helyett történő felhasználását; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedések kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a bioenergetikai kultúrák fejlesztését az Európai Unióban;

A természeti erőforrások felhasználása

15.   elismeri, hogy az Európai Unió vízvédelmi és -gazdálkodási politikájának jótékony hatásai lassan, és csak részben mutatkoznak, és csak közép, illetve hosszútávon lesznek igazán érzékelhetők; felkéri valamennyi tagállamot, különösen Európa nyugati és déli államait, valamint az érintett – nevezetesen a mezőgazdasági és a turisztikai – ágazatokat hogy vezessenek be intézkedéseket a vízfelhasználás csökkentése és a különböző emberi tevékenységekre szolgáló vízellátás biztosítása érdekében; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is tegyék meg a szükséges intézkedéseket a vízpolitika és a szennyezés (nitrátok, peszticidek, veszélyes és bioakkumulatív anyagok, valamint az endokrin funkciók működését megzavaró anyagok) terén;

16.   bátorítja az Európai Uniót, érje el azt a nagyratörő célt, hogy mostantól 2010-re lefékezi a biológiai sokféleség elvesztésének ütemét Európában és az egész világon; nehezményezi, hogy az elfogadott európai vagy nemzetközi szintű döntések és intézkedések nem teszik lehetővé a célkitűzés elérését a megadott határidőre, és számos állati és növényi fajt a kihalás veszélye fenyeget; kéri ezért a Bizottságot, hogy nyújtson be egy új, koherens európai cselekvési programot, amely megfelelő pénzügy háttérrel rendelkezik ahhoz, hogy megvalósuljon az ökológiai rendszerek védelmének és a biológiai sokféleség visszaállításának célkitűzése az Európai Unióban és a harmadik országokban; úgy véli, hogy többet kell tenni annak érdekében, hogy a biológiai sokféleség védelmét teljes mértékben integrálják az Európai Unió valamennyi vonatkozó politikájába, különös tekintettel a mezőgazdasági, regionális fejlesztési, halászati, és fejlesztési politikákra; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, gondoskodjanak arról, hogy elegendő forrás álljon a Natura 2000 hálózat rendelkezésére; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy a Natura 2000 alapján tegyen javaslatot a vízi élőhelyre vonatkozó tervre;

17.   kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a Johannesburgban kidolgozott és más európai politikák által meghatározott elveknek megfelelően a fenntartható fejlődésbe építsék bele a természeti környezet, a tájképi, városi és a történelmi örökség megóvását, amelyek meghitt környezetet alkotnak, és igen gyakran a gazdagság egyik forrását képezik;

18.   nehezményezi a hulladék mennyiségének megnövekedését, különös tekintettel a csomagolóanyagokra; kéri a Bizottságot, hogy a hulladékra vonatkozó tematikus stratégia tartalmazzon olyan új intézkedéseket, amelyek célja a hulladéktermelés közép- és hosszú távú csökkentése ott, ahol a hulladékot előállítják;

Földhasználat

19.   kéri, hogy a városi zónák kiterjesztésekor és az infrastruktúrák (utak, vasutak, repülőterek, csatornák, gáz- és olajvezetékek, stb.) fejlesztésekor vegyék figyelembe, ha termőföldekről, erdőkről és védett területekről van szó; kéri a Bizottságot, hogy ha szükségesnek tartja, egészítse ki az érvényben lévő szabályozást annak érdekében, hogy garantálható legyen a környezeti hatások értékelésének optimalizálása, a transzeurópai hálózatok működőképessége és annak a célkitűzésnek az elérése, miszerint a biológiai sokféleség fenntartását 2010-re meg kell valósítani;

20.   kéri a Bizottságot, hogy vegye bele a környezetre vonatkozó közösségi intézkedésekbe a talajvédelmet; ismételten felhívja a figyelmet valamennyi talajeróziós folyamat végső fázisára, azaz az elsivatagosodásra, amely az Unió nagy területét érinti, és melynek a szegénységre, a biológiai sokféleség elvesztésére, a vizek minőségére és a klímaváltozásra gyakorolt hatásai nyilvánvalóak; emlékeztet az erdők alapvető szerepére a talaj megkötésében, a talajerózió elkerülésében, a széndioxid-elnyelésben és az árvizek megelőzésében;

21.   támogatja a Bizottság javaslatát, hogy javasolni kell egy, a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiát, amelynek a városi övezetek minőségének javítása lenne a célja azért, hogy az európai városlakók számára biztosítva legyen az egészséges élet lehetősége különös tekintettel a városi övezetek levegőjének minőségére; úgy véli, hogy ezen a területen három prioritás létezik: a tiszta vagy kevésbé szennyező technológiával működő tömegközlekedési eszközök fejlesztése, a fenntartható és környezetvédelmi szempontból kimagasló minőségű építkezések támogatása és a fenntartható urbanizmus annak érdekében, hogy megakadályozzuk egyebek közt a városi zöldövezetek gazdasági és társadalmi szegregációját, valamint csökkenését;

22.   megállapítja, hogy az Európai Unió kötelezettségvállalásai ellenére nem mindig képes leválasztani a növekedést a természeti erőforrások felhasználásától; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be intézkedési és szabályozási javaslatokat, amelyek célja, hogy mostantól 2010-ig négyszeresére, és mostantól 2025-ig tízszeresére nőjön az erőforrások és az energia felhasználásának hatékonysága a termelésben és a fogyasztásban;

23.   hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások és a nyersanyagok megritkulása, szennyezettsége és egyre nehezebb elérhetősége fenyegetést jelent a biológiai sokféleségre, és azzal a következménnyel fog járni, hogy megemelkednek az árak, amely eltérő mértékben destabilizálja az Unió és a harmadik országok gazdasági és szociális rendszereit, és hogy konfliktusok kockázata alakul ki; sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság és az Európai Unió nem ad választ a helyzetre;

Közegészségügy

24.   nehezményezi az eltérést, amely fennáll a környezet romlásának az egészségre ható következményeiről szóló értékelés és az "Európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv 2004–2010" című bizottsági dokumentum (COM(2004)0416) keretében javasolt intézkedések visszafogottsága között; úgy véli, ez az irányvonal nem felel meg a fenntartható fejlődés valós politikájának, amelynek célja az egészségügyi kockázatok csökkentése, valamint egészségügyi és szociális védelmi rendszereink működőképességének biztosítása;

25.   megelégedéssel fogadja a REACH javaslatot, amelynek célja az emberek egészségének és a környezetnek a védelme a versenyképesség fenntartása és az európai vegyipar innovációjának támogatása mellett; szorgalmazza, hogy a Bizottság eredeti javaslata alapján mihamarabb sor kerüljön egy jogszabály elfogadására; reméli, hogy az új rendszer hatályba lépésének 2007. január 1-re tervezett időpontja nem tolódik el;

Nemzetközi vonatkozások

26.   kéri a tagállamokat, hogy további fejlődő országokra terjesszék ki az adósságok elengedését; úgy véli, hogy az adósságok elengedése programjának együtt kell járnia környezetvédelmi intézkedésekkel és környezetbarát technológiák átadását érintő mechanizmusokkal;

27.   kéri az Európai Uniót, hogy tartsa tiszteletben azokat a kötelezettségeit, amelyeket a különböző nemzetközi megállapodások keretében vállalt, és tegye meg a szükséges kezdeményezéseket, hogy a különböző államok és a nemzetközi közösség teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyeket a legutóbbi, világméretű tárgyalások során a fenntartható fejlődési stratégiához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódóan elfogadtak (Kyoto, Monterrey, Doha, Johannesburg);

28.   hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált stratégiának egyértelműen ki kell jelentenie, hogy célja a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) reformja, amely a kereskedelmet alárendeli a fenntartható fejlődés céljainak, a nemzetközi környezetvédelmi kötelezettségvállalásoknak és a szociális tárgyú nemzetközi egyezmények tiszteletben tartásának, beleértve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által felállított normákat; felkéri az Európai Uniót, hogy a WTO-nál törekedjen az óvatosság elvének elismertetésére és átlátható alkalmazására;

29.   örömmel üdvözli a Montreali Konferencia eredményeit, ahol valamennyi fél – közöttük az Egyesült Államok is – csatlakozott az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy számos további lépés megtételére van szükség ezen a területen; felkéri a Kiotói Jegyzőkönyvet még nem ratifikált államokat – közöttük az Egyesült Államokat – a ratifikálás lefolytatására, mert a nevezett jegyzőkönyv jelenleg már jogerővel bír;

30.   kéri annak a befolyásnak a politikai síkon való elismerését, amelyet az Európai Unió gyakorol a világ erőforrásainak fogyasztására - más szóval az Unió "ökológiai lenyomatának" elismerését, mivel az Európai Unió, bár a világ népességének csak 7%-át teszi ki, független tanulmányok szerint az emberiség rendelkezésére álló összes erőforrásra vonatkozó kereslet 17%-át adja;

31.   kéri, hogy az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiájának külső dimenziója legyen az az általános keret, amely biztosítja az összes olyan közösségi politika koherenciáját, amely kihat az Európai Unió partner országai környezetvédelmi erőforrásaira és fenntartható fejlődési politikáira; ezenfelül kéri, hogy ez a stratégia integrálja azon eszközök specifikus értékelését, amelyekkel az Európai Unió politikái a fejlődő országok segítségére lehetnek a Millenniumi Fejlesztési Célok 2015-re esedékes megvalósításában;

32.   örül az Európai Unió következő, a környezetre és a természeti erőforrásokra vonatkozó tematikus stratégiájával kapcsolatos bizottsági javaslatnak, amelynek az Európai Unió valamennyi partner országára ki kell terjednie (európai szomszédsági és partnerségi eszköz, valamint a fejlesztésre és a gazdasági együttműködésre vonatkozó eszköz) annak érdekében, hogy integrálni tudják a fenntartható fejlődés külső dimenziójával kapcsolatos kezdeményezéseket a következő, 2007-2013-as pénzügyi tervben;

33.   hangsúlyozza azokat a mélyreható összefüggéseket, amelyek a szegénység és a környezet között állnak fenn, hiszen a legszegényebb sorban élők gyakran elsőként esnek a környezeti pusztulás áldozatául; megállapítja, hogy a szegénység csökkentésére elfogadott erőfeszítések, különös tekintettel a gazdasági növekedés útján történő segítségre, gyakran nem veszik figyelembe a környezetvédelmi megfontolások beépítésének szükségességét a szegénység ellen folytatott küzdelembe; javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy a politikák és programok keretében különleges kezdeményezéseket tegyenek a szegénység és a környezet közötti kapcsolat tanulmányozására, és szintén megjegyzi, hogy meg kell szüntetni a gazdasági növekedés és a környezet hanyatlása közötti összefüggést, elősegítve a fenntartható fogyasztást és termelést annak érdekében, hogy megoldást találjanak a kereslet és a kínálat problémáira a fejlődő országokban;

34.   felkéri a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy a nemzetközi szervezeteknél, elsősorban az ENSZ-nél, támogassa, hogy az erőforrásokat, különösen a vizet, a világ közkincsének ismerjék el;

A cselekvéshez szükséges eszközök megteremtése

35.   gratulál az Európai Unió brit elnökségének bejelentéséhez, hogy a cardiffi folyamatot újra elindítják; felkéri a Tanácsot, hogy a Bizottság segítségével fogadjon el a környezetvédelem többi politikába való integrálására irányuló valódi intézkedéseket;

36.   hangsúlyozza a fenntartható fejlődés koncepciója integrálásának fontosságát valamennyi nemzeti, regionális és helyi szintű közpolitikába, valamint a magánszektor szintjén a vállalkozások, egyesületek és nem kormányzati szervezetek esetében;

37.   emlékeztet, hogy az Aalborgi Charta a városokat tette meg a fenntartható fejlődés kulcsszereplőivé; az Európai Unió környezetvédelmi teljesítményeinek javítása céljából tehát elengedhetetlen a fenntartható és koherens városirányítás bátorítása és a bevált gyakorlatok általánossá tétele helyi szinten, például a városok között működő cserekapcsolati hálózatoknak köszönhetően;

38.   gratulál a Bizottságnak, hogy minden döntéséről és jogalkotási javaslatáról hatásvizsgálatot végez; kéri a Bizottságot, hogy ezentúl erősítse és vegye jobban tekintetbe ennek az eszköznek a környezetvédelmi oldalát; emlékeztet, hogy ez az eszköz segíti a politikai döntéshozatalt, de azt semmiképpen sem helyettesítheti;

39.   gratulál ahhoz, hogy a Bizottság és az Eurostat elfogadott megközelítőleg 150 indikátort és ezek háromszintű alrendszerét annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődés stratégiájának és a kitűzött célok fokozatos megvalósításának végrehajtását értékelni lehessen; felkéri a Bizottságot és az Eurostatot, hogy az indikátorokat rendszeresen értékeljék, hogy amennyiben szükséges, módosításokra kerülhessen sor annak érdekében, hogy jobban tükrözzék a problémák és a környezet alakulását; kéri a Bizottságot, hogy a lisszaboni stratégia fejlődésének értékelésére szolgáló, tizennégy indikátorból álló listán belül nagyobb figyelmet fordítson a környezetnek; az a véleménye, hogy ennek a listának tartalmaznia kell egy, a biológia sokféleségre vonatkozó indikátort is,

Ösztönzés piaci eszközökkel

40.   tudomásul veszi a Bizottság javaslatát, hogy a szabályozás hagyományos intézkedéseit ki kell egészíteni piaci eszközökkel, mint például a költségek internalizálása, az ökoadók, a támogatások, a kibocsátási kvóta kereskedelmi rendszer;

41.   támogatja az Európai Bizottság kérését, hogy a termelés és a fogyasztás szerkezetének megváltoztatása érdekében a piaci árak tükrözzék a gazdasági tevékenységek valóságos költségeit, különös tekintettel a környezetre; úgy véli, hogy a közúti közlekedési ágazatban sürgős intézkedésekre és azok gyors alkalmazására van szükség annak érdekében, hogy kiváltságokat biztosítsanak a tömegközlekedési eszközök használatának;

42.   ragaszkodik ahhoz, hogy egy ilyen intézkedés vegye tekintetbe az egyének jövedelmét és hangolja össze az igények, a szabadságjogok és az alapvető jogok tiszteletben tartását, valamint a környezet minőségét;

43.   kitart amellett, hogy jövőbeni ajánlásai keretében a Bizottság támaszkodjon a fenntartható európai turizmus új perspektíváiról és új kihívásairól szóló, 2005. szeptember 8-i parlamenti jelentésre(5);

44.   hangsúlyozza, hogy különösen a KAP tekintetében az európai támogatások és segélyek nyújtásának feltételei a fenntartható fejlődés politikájának megvalósítását kell, hogy segítsék; nyomatékosan kéri, hogy a lehető leggyorsabban vessenek véget a nem fenntartható tevékenységek számára – különösen az energia és a mezőgazdaság területén – nyújtott valamennyi támogatásnak;

45.   megjegyzi, hogy az erózió, valamint a talaj és a termőföldek kimerülésének erősödése veszélyezteti az élelmiszerellátás biztosítását; következésképpen javasolja, hogy a közös agrárpolitika új reformjának keretében ismételten hozzák egyensúlyba a különböző termesztési módokat, és vegyék tekintetbe a többi országban ebben a témában véghez vitt kísérleteket; úgy véli, hogy a genetikailag módosított növények és organizmusok jelenleg nem adnak kielégítő választ a vegyszerek felhasználásával kapcsolatos problémákra a mezőgazdaságban;

46.   támogatja a közösségi szintű ökoadók tagállamok általi bevezetését; hangsúlyozza, hogy a többi piaci eszközhöz hasonlóan az ökoadók elengedhetetlenül szükségesek a szennyezés hatékony csökkentését célul kitűző politikához;

47.   hangsúlyozza, hogy a piaci eszközök igazi lehetőségeket teremthetnének a környezetvédelem területén; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ezek az eszközök szükségesek, de önmagukban nem elegendők a szennyezés csökkentését és a környezet védelmét célzó politika folytatásához; felkéri a Bizottságot, hogy célzott ajánlásokat dolgozzon ki;

48.   felhívja a Bizottságot, hogy mind az Európai Unióban, mind a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetek keretein belül ismerje el, bátorítsa és támogassa az olyan új, fenntarthatóbb gazdasági módszerek kifejlesztését, mint a szociális és a szolidáris gazdaság, illetve a méltányos kereskedelem;

Innovációk

49.   egyetért a Bizottság javaslatával, hogy szembesülve a környezeti és társadalmi problémákkal be kell fektetni a fokozottan környezetbarát technológiák innovációjába, a tudományos-technikai kutatásba; sajnálja ugyanakkor, hogy a Bizottság nem említi az új, környezetbarát technológiák kifejlesztésének támogatása érdekében megvalósítandó befektetések GDP-n belüli arányát;

50.   felhív arra, hogy a hetedik kutatási keretprogramot úgy valósítsák meg, hogy előmozdítsa a minőségi munkahelyek megteremtését és a fenntartható fejlődést egyre több területen juttassa szerephez;

51.   hangsúlyozza, hogy a környezeti technológiák szektorában megvalósuló innovációk a fenntartható fejlődés egyik fontos hajtóerejét képezik a környezetvédelem területén, rámutat ugyanakkor ezen technológiák korlátozott jellegére és olyan intézkedések szükségességére, amelyek a termelési és a fogyasztási szokások megváltoztatására irányulnak, a környezetvédelmi kihívásoknak történő megfelelés érdekében;

52.   felhívja az Európai Uniót, hogy növelje erőfeszítéseit és hozzon döntéseket annak érdekében, hogy az erőforrások és az energiafelhasználás tekintetében a leggazdaságosabb globális gazdasággá váljon; hangsúlyozza, hogy az ilyen célkitűzések megvalósítása nagyobb függetlenséget és nagyobb biztonságot tenne lehetővé az erőforrások biztosítása és az energiaellátás tekintetében, valamint lehetővé tenné a természeti erőforrások felhasználásának és a gazdasági növekedésnek a különválasztását;

A fenntartható fejlődés elveinek alkalmazása

53.   emlékeztet, hogy a "szennyező fizet" és az elővigyázatosság elveit, mint a közpolitikák legfőbb szabályozó elveit kell megerősíteni a közegészségügy, az élelmiszerbiztonság, a fogyasztó- és környezetvédelem tekintetében;

54.   felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alaposan gondolják végig a helyettesítés elvét, amely a fokozottan környezetbarát és egészségünket jobban védő új technológiák kutatásának és fejlesztésének nagy erejű hajtómotorja lehet;

A polgárok és a vállalatok tájékoztatása és mozgósítása

55.   úgy véli, hogy a környezetvédelem magába foglalja a tájékoztatást, a figyelemfelhívást és az oktatást egyaránt; úgy gondolja, hogy a stratégiának egy átlátható, az európai polgárokat bevonó folyamat eredményének kell lennie, és hogy ennek érdekében teljes mértékben végre kell hajtani az információhoz való hozzájutásról, a nyilvánosság döntéshozatali folyamatban való részvételéről és a környezetvédelmi kérdésekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló Aarhus-i Egyezményt;(6)

56.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább a környezetvédelem oktatását és az alapfokú nevelés-oktatásban teljesen külön elemként vezessék be, illetve a felnőttek számára tájékoztató és figyelemfelkeltő programokat szervezzenek;

57.   felhív arra, hogy valósítsák meg azt a célkitűzést, mely szerint kortól és nemtől függetlenül elvégzik a teljes keresőképes népességnek különösen az egész életen át tartó tanulás alapján elvárható munkaerőpiaci beilleszkedésével kapcsolatos értékelést, hogy így a fenntartható fejlődés stratégiájának érdekében zajló valamennyi tevékenységet támogassák;

58.   felszólít az egész életen át tartó képzés fejlesztésére még inkább tekintetbe véve a szakképzés területén a technológiák és a termelési módok fejlődésének szempontjait; hangsúlyozza, hogy ez az intézkedés jelentős eszköz a munkavállalók, különösen a bérből és fizetésből élők számára ahhoz, hogy elsajátíthassák az új technológiákkal kapcsolatos tudást, és eközben alkalmazkodhassanak a változó munkaerőpiachoz;

59.   hangsúlyozza, hogy a társadalombiztosítás rendszerének fenntartható finanszírozása csak a generációk közötti megerősített szolidaritás segítségével valósítható meg; külön hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az állampolgárokban tudatosítsák a társadalmi beilleszkedéssel és a környezettel kapcsolatos kérdéseket; sürgeti a foglalkoztatással kapcsolatos költségek csökkentését a tagállamok adórendszereiben; erősebb koordinációt sürget a tagállamokban a társadalmi kirekesztés csökkentése, valamennyi európai polgár szociális biztonságának jobb garantálása, valamint mindenhol a szigorú és egységes ökológiai normák teljesítése érdekében;

Tematikus stratégiák

60.   örömét fejezi ki, hogy az első tematikus stratégiák végül előterjesztésre kerültek; kéri a Bizottságot, érje el, hogy az összes bejelentett tematikus stratégia a lehető leggyorsabban és legkésőbb 2006 nyaráig elfogadásra kerüljön;

61.   örömmel veszi tudomásul a különböző közösségi jogszabályok elfogadását és felülvizsgálatát különösen a környezetvédelemre vonatkozóan; úgy véli, hogy közülük jó néhány, különösen a KAP és a halászati politika reformja nem veszi eléggé tekintetbe a fenntartható fejlődés célkitűzéseit és továbbra is az intenzív termelési módokat támogatja;

62.   felkéri a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődési stratégia felülvizsgálatára vonatkozó javaslata keretében ambiciózusabb javaslatokat tegyen a fent említett stratégia nyomon követését illetően; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált stratégiát minden évben értékelni kell, ahogyan azt elhatározták a 2001-es göteborgi Európai Tanácson; kéri, hogy félidőben, ha szükséges, az értékelés kiegészülhessen az eredetileg rögzített célkitűzések elérését elősegítő intézkedésekkel és javaslatokkal; örül, hogy a Parlament részt vesz ebben az értékelésben;

Következtetések

63.   gratulál a Bizottság elhatározásához, hogy a fenntartható fejlődés érdekében különböző intézkedéseket tesz; ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul a meghirdetett szándékok és a javasolt politikák közötti eltérést; úgy véli, hogy a környezet állapotának súlyosbodása miatt a fenntartható fejlődés stratégiája felülvizsgálatának prioritásai elsősorban nem az ismeretek koordinációjából és tökéletesítéséből kell, hogy álljanak, hanem világos közép- és hosszú távú célokból és cselekvési javaslatokból, eszközökből, valamint rendszeres ellenőrzési, nyomon követési és értékelési rendszerből;

64.   határozott meggyőződése, hogy a fenntartható fejlődés az Európai Unió számára alapvető és döntő jelentőségű eszköz, amely segíti a gazdasági és társadalmi fejlődést, javítja a polgárok életszínvonalát és életminőségét, és lehetővé teszi, hogy megszülessen az emberek emancipációját szolgáló politika új felfogása;

65.   felszólít arra, hogy a 2007 és 2013 közötti pénzügyi tervben elegendő forrás álljon rendelkezésre ahhoz, hogy minden szinten megfelelő módon lehessen felvenni a harcot az olyan nem fenntartható tendenciák legyőzésére, mint a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a társadalom elöregedésének következményei; aláhúzza, hogy a fenntartható fejlődésnek így vezérelvként kell működnie az Európai Unió politikáinak valamennyi területén; javasolja, hogy a pénzügyi terv rendelkezzen megfelelő pénzforrásokról a teljes foglalkoztatottság, a társadalmi befogadás és a szegénység eltörlésének előmozdítására, valamint a társadalmi, területi és gazdasági kohézió megerősítésére;

66.   csak hangsúlyozni tudja, hogy a felülvizsgált stratégia maga után vonja mindenekelőtt termelési módjaink és fogyasztási szokásaink, valamint a gazdasági tevékenységek végső céljáról való gondolkodásunk megváltoztatását;

67.   kötelességének tartja, hogy emlékeztessen arra, hogy a cselekvés hiánya egyre jelentősebb következményekkel fog járni és még jobban megnehezíti az Európai Unió céljainak megvalósítását és végrehajtását a társadalmi haladás, az egészségügy, a környezetvédelem területén, és elviselhetetlen adósságot hagy a jövő generációira;

68.   kéri, hogy hivatalosan konzultáljanak vele a Bizottság ajánlásáról a fenntartható fejlődési stratégia felülvizsgálatát illetően annak közzétételétől kezdődően;

o
o   o

69.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 47. E, 2002.2.21., 223. o.
(2) HL C 293. E, 2002.11.28., 84. o.
(3) HL C 180. E, 2003.7.31., 507. és 517. o.
(4) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.
(5) Aznapi elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0335.
(6) HL L 124., 2005.5.17., 4. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat