Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság hatásvizsgálatról szóló 2002. június 5-i közleményére (COM(2002)0276),

–   tekintettel a Bizottság a "Szabályozási környezet egyszerűsítése és javítása" című cselekvési programról szóló 2002. június 5-i közleményére (COM(2002)0278),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel a közösségi jogszabályok és a konzultációs eljárások hatásának vizsgálatáról szóló 2004. április 20-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Versenyügyi Tanács 2004. november 25-26-i ülésének következtetésire,

–   tekintettel a Bizottság "jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban " című 2005. március 16-i közleményére (COM(2005)0097),

–   tekintettel a Bizottság "A jogalkotás minőségének javítása 2004-ben" című 2005. március 21-i jelentésére (COM(2005)0098),

–   tekintettel a Bizottság 2005. június 15-i hatásvizsgálati iránymutatásaira és azok mellékleteire (SEC (2005)0791),

–   tekintettel a Bizottság "Az elbírálás alatt álló jogalkotási javaslatok átvizsgálásának eredménye" című 2005. szeptember 27-i közleményére (COM(2005)0462),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak "A jogalkotás minőségének javításáról" és "Hogyan tehető hatékonyabbá az EU-jogszabályok végrehajtása és betartatása" című 2005. szeptember 28-i véleményeire(3),

–   tekintettel a Bizottság a jogalkotás adminisztratív költségeinek értékelésére vonatkozó közös EU módszerről szóló 2005. október 21-i közleményére (COM(2005)0518),

–   tekintettel a Bizottság 2006-os jogalkotási és munkaprogramjáról szóló 2005. december 15-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0082/2006),

A.   mivel a Bizottság a már említett, az Európai Unióban a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló jobb szabályozásról szóló közleményében egyértelmű párhuzamot von a lisszaboni célkitűzések elérése és a jogalkotás minőségének javítása között,

B.   mivel egy teljesen átlátható, egyértelmű, hatékony és magas színvonalú szabályozási környezet az Európai Unió elsődleges politikai célkitűzése kell hogy legyen,

C.   mivel az üzleti vállalkozások működési hátteréül szolgáló szabályozási környezet meghatározó tényező versenyképességük, a fenntartható növekedés és ebből következően a foglalkoztatás területén nyújtott teljesítményük vonatkozásában,

D.   mivel az új jogszabályok esetében a hatásvizsgálat, illetve a már létező jogszabályok egyszerűsítése hozzájárulhat a kifejtett társadalmi, gazdasági, környezeti és egészségügyi hatások jobb felméréséhez és az adminisztrációs terhek csökkentéséhez, amelyek negatívan befolyásolják az európai vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások versenyképességét,

E.   mivel az európai jogalkotó szervek hírneve az Unió polgárai és a vállalatai körében egyértelműen kívánnivalókat hagy maga után, különösen mivel a jogszabályok, amelyek gyakran nehezen létrejövő politikai kompromisszum eredményei, nem egyértelműek és a tagállamok nem képesek, vagy nem hajlandóak helyesen végrehajtani azokat,

F.   mivel a jogszabályok megszövegezése során a Bizottság konzultációk és különböző munkacsoportok révén reagálási lehetőséget biztosít néhány érintett számára, azonban nincs elegendő átláthatóság sem e konzultációk tartalma, sem a résztvevők vonatkozásában, sem pedig a tekintetben, hogy a Bizottság miként veszi figyelembe a konzultációk eredményeit,

G.   mivel a Parlament a 2004. április 20-i fent említett állásfoglalásban nagy többséggel kiállt a hatásvizsgálatok európai uniós használata mellett a jogszabályalkotás tökéletesítése érdekében; mivel a Tanács és a Bizottság számos dokumentumban hangsúlyozta a hatásvizsgálatok jelentőségét,

H.   mivel a Bizottság által alkalmazott hatásvizsgálat nem következetesen egy és ugyanazon módszer szerint történik, ezáltal váltakozó minőségű; továbbá mivel a hatásvizsgálat gyakran tűnik inkább a javaslat indokolásának, mintsem egy tárgyilagos tényeken alapuló vizsgálatnak,

I.   mivel egyre több végrehajtási (vagy másodlagos) jogszabályt fogadnak el komitológiai eljárással, anélkül, hogy ezek megfelelő parlamenti ellenőrzés vagy hatásvizsgálat tárgyát képeznék,

J.   mivel a jogalkotás is egyfajta tanulási folyamat, ahol lehet okulni az elkövetett hibákból; mivel nincs elegendő visszajelzés a jogszabályok hatásáról, illetve mivel a Bizottságnak a közösségi jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentései a tagállamokban történő végrehajtásra korlátozódnak, azonban arra nem adnak választ, hogy a jogszabály a gyakorlatban megvalósította-e a kitűzött célokat,

1.   hangsúlyozza, hogy minden elfogadott közösségi jogszabály meg kell, hogy feleljen a szubszidiaritás és az arányosság elvének;

2.   támogatja az európai jogalkotás fejlesztésére irányuló törekvést a növekedés és a foglalkoztatás elősegítése érdekében, és hangsúlyozza a három lisszaboni pillért támogató "hatékonyabb jogalkotáshoz" kapcsolódó kezdeményezések egységes és következetes szemléletmódjának szükségességét, amennyiben a piac gyengül; hangsúlyozza, hogy a "hatékonyabb jogalkotásra" irányuló kezdeményezéseket átlátható és demokratikus módon kell végrehajtani;

3.   támogatja az elveken alapuló és a mennyiség helyett a minőségre összpontosító jogalkotást; a "jobb jogalkotásról" szóló vitát jó alkalomnak tartja arra, hogy a jogalkotásra olyan folyamatként tekintsünk, amelynek célja a világosan meghatározott politikai célok elérése minden érdekelt fél elkötelezésével és bevonásával a folyamat valamennyi fázisa során az előkészítéstől a végrehajtásig;

4.   ajánlja, hogy a szélesebb körű alkalmazás előtt néhány területen próbálják ki és gondosan értékeljék a "hatékonyabb jogalkotás" programot; úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi piaci szabályozásban a Lámfalussy-folyamattal szerzett tapasztalat és különösen a szabályozók és a piaci résztvevők közötti párbeszéd jó próbát jelentett a dinamikus jogalkotási folyamat számára;

5.   úgy véli, hogy a Lámfalussy-folyamat hasznos mechanizmus; úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti gyakorlatok konvergenciája döntő fontosságú, ebben a tekintetben üdvözli a 3. szintű bizottságok munkáját és támogatja a megfelelő eszköztár létrehozására irányuló kérésüket; úgy véli, hogy amennyiben a felügyeletet végzők megfelelő mozgásteret kapnak, nincs szükség részletes technikai jogszabályokra, és ezáltal várhatólag a dinamikus piac számára megfelelőbb jogszabályok jönnek létre; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez soha nem enyhítheti a politikai felelősséget a kérdéses jogszabályok végső céljaival kapcsolatban; ragaszkodik ahhoz, hogy a jogalkotók alaposan ellenőrizzék a folyamatot, és ismételten megerősíti, hogy a Parlament jogalkotói jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

6.   megállapítja annak szükségességét, hogy minden jogalkotási javaslathoz kapcsolódjon hatásvizsgálat, amint azt a fent említett 2004. április 20-i állásfoglalásában is meghatározta, egyértelműen kidolgozva a társadalmi, gazdasági és környezeti hatásokat, valamint a politikai alternatívákat, amelyek e téren a jogalkotó rendelkezésére állnak;

7.   úgy véli, hogy amikor a Bizottság egy vagy több tagállam kérésére terjeszt elő javaslattervezetet, erre külön utalni kell;

8.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság által 2005 júniusában közzétett egyértelmű hatásvizsgálati iránymutatásokat és struktúrákat valamennyi főigazgatóságon haladéktalanul egységesen alkalmazzák;

9.   üdvözli a hatásvizsgálatok kialakítását az előkészítő fázisban, de figyelmeztet, hogy ezek nem helyettesíthetik a jogszabályok előnyeiről és hátrányairól folytatott politikai vitákat; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók, a vállalatok és a polgárok érdekeit nem lehet pusztán költség-haszon elemzésre korlátozni; úgy véli, hogy a jogszabályokat az intézmények teljes felelőssége mellett, politikai prioritásaik kontextusában kell végrehajtani; teljes átláthatóságot kér az előkészítő fázis során, valamint hogy az indokolások a várt eredményeken alapuljanak, és hogy szükség esetén további pontosítás szerepeljen; ragaszkodik a közös útmutatók fontosságához a három lisszaboni pillér teljes tiszteletben tartásával; valamint ragaszkodik a megfelelő költségvetéshez;

10.   hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak konkrétabban és jól körülhatárolható iránymutatások mentén bele kellene foglalnia a hatásvizsgálatba a jogi szabályozás hiányának következményeit az elmaradt haszon szempontjából, nevezetesen az egészségügy, a jólét és a fenntarthatóság tekintetében; sürgeti, hogy a Bizottság haladéktalanul alkalmazza a saját maga által kifejlesztett módszert az adminisztrációs terhek hatásvizsgálat keretében történő kiszámolására; utal arra, hogy szükség van ilyen módszerre ahhoz, hogy betekintést nyerjen a jogszabályok alkalmazásával és végrehajtásával kapcsolatos költségekbe; úgy véli, legkésőbb 2006-ra be kell építeni a hatásvizsgálatba egy végleges módszert;

11.   elengedhetetlennek tartja, hogy a hatásvizsgálat Bizottság által történő egységes alkalmazása érdekében a hatásvizsgálat minőségét független szigorú ellenőrzésnek vessék alá; egyetlen javaslatot sem vizsgál meg anélkül, hogy ahhoz ne kapcsolódjon egy független ellenőrzésnek alávetett hatásvizsgálat, kivéve azokat a különleges egyedi eseteket, amikor a Parlament eltekint ettől a követelménytől;

12.   azt óhajtja, hogy a "hatékonyabb jogalkotás" globális szemléletet kövessen a Parlament, a Tanács és a Bizottság, valamint a tagállamok teljes körű bevonásával, méghozzá konzultálva valamennyi érdekelt féllel a polgárok bevonása érdekében, akikről a közelmúltban néhány tagállamban kiderült, hogy nem bíznak az európai projektben; javasolja, hogy növeljék a fogyasztók és a munkavállalók képviselőinek hozzájárulását és bevonását a konzultációs folyamatba;

13.   hangsúlyozza, hogy az érintett felekkel való konzultáció az előkészítő szakaszban különbözik az érintett felekkel való tárgyalástól a jogalkotási folyamat során, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a jogalkotási javaslatok benyújtása előtt gyakran kétoldalú tárgyalásokat folytat az egyes tagállamokkal, amely egyes esetekben olyan szokatlan, következetlen vagy ellentmondásos rendelkezésekhez, illetve egyes tagállamoknak kedvező, kívül maradási lehetőségekhez (opt-out) vagy kivételekhez vezet, amely torzulást okoz az egyenlő feltételek terén;

14.   elkerülhetetlennek tartja, hogy a jogalkotás és a hatásvizsgálat előkészítése során az érintetteknek lehetőséget és elegendő időt biztosítanak reakciójuk ismertetésére, illetve hogy a Bizottság az érintetteket tájékoztassa arról, milyen módon építi bele a javaslatba az ismertetett reakciókat; úgy véli, hogy a Bizottságnak ennek során tejes mértékű átláthatóságra kell törekednie azáltal, hogy az érintettek reakcióit, illetve a hatásvizsgálatot közzéteszi egy nyilvánosan hozzáférhető jegyzékben;

15.   megállapítja, hogy számos végrehajtási jogszabály a komitológiai eljárás keretében születik; úgy véli, hogy az ilyen típusú jogszabályok esetén is ugyanazon minőségi követelményeknek kell eleget tenni, mint a végrehajtani kívánt jogszabályok esetén, és ezért hatásvizsgálatnak kell alávetni, mihelyt a szükséges ismeretek és eszközök rendelkezésre állnak;

16.   meggyőződése, hogy ha tiszteletben tartanák a Parlament jogalkotási hatáskörét a komitológia vonatkozásában, sokkal inkább hajlandó lenne az általános elvekre koncentrálni és a jogszabályok egyszerűsítését és innovációját támogatni;

17.   ismételten utal arra, hogy a Parlament és a Tanács a Bizottság javaslatához kapcsolódó módosításaikat hatásvizsgálatnak vetheti alá, és hangsúlyozza, hogy ennek a hatásvizsgálatnak csak abban az esetben van értelme, ha ugyanazon módszert alkalmazzák, mint amelyet a Bizottság használ;

18.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az intézményközi egyeztetés révén dolgozzanak ki a közeljövőben egy közösségi módszert és eljárást a hatásvizsgálat alkalmazására az európai politikai folyamaton belül, és hogy 2006 szeptembere előtt terjesszenek elő konkrét megállapodásokat;

19.   figyelmeztet arra, hogy a "hatékonyabb jogalkotás" módszereinek tiszteletben kellene tartania a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti hatalmi egyensúlyt és ezen intézmények szerepét; a Parlamenttől bölcs és integrált hozzájárulást kíván a korábbi tapasztalatokra építve; hangsúlyozza a jogalkotási folyamat újításaira vonatkozó politikai jóváhagyás szükségességét;

20.   úgy véli, hogy a nagymértékben technikai jellegű jogszabályoknak nem kellene a társjogalkotók kivonulásához vezetnie a jogalkotás demokratikus folyamatából, inkább azt kellene támogatnia, hogy azok a lényeges politikai alapelvekre és célokra, valamint ezek gyakorlati átültetésére koncentráljanak, és az előíró szemléletmódot egy reagáló és a részvételt elősegítő megközelítés váltsa fel, felhasználva a jogalkalmazást végző szabályozó hatóságok technikai szakértelmét és képességeit;

21.   felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak tapasztalatcserét egymás között a hatásvizsgálat alkalmazásáról, és nemzeti szinten is vessék alá hatásvizsgálatnak a jogalkotást;

22.   üdvözli a nemzeti parlamentek fokozott bevonását a Bizottság munkaprogramjába, de óva int a javaslatok véletlenszerű "mazsolázgatásától" a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján; kéri, hogy valamennyi új javaslat tartalmazzon egy összefoglalást a megfelelő terület hatályos jogszabályairól és magyarázatot arról, hogyan illeszkedik a rendszerbe az új jogszabály; kéri, hogy javasoljanak különböző alternatív lehetőségeket a Tanács és a Parlament számára a következmények megfelelő elemzésével az állampolgárok elvárásai, a három lisszaboni pillér, a költségek és az adminisztratív terhek szempontjából, különösen a kis- és középvállalkozásokra nézve;

23.   az egész EU-ra kiterjedő egységes jogalkotási keretrendszer garantálása érdekében felkéri a Bizottságot, biztosítsa, hogy a Tanács azt ne sértse meg azáltal, hogy számos eltérést engedő rendelkezést fogad el egyes tagállamok javára;

24.   felhívja a Bizottságot, hogy az új jogszabályok hatálybalépését követő három éven belül készítsen jelentést a Parlament számára a jogszabályok gyakorlati hatásáról; a Parlamentet különösen az érdekli, hogy a jogszabály megvalósította-e az eredeti célt, milyen hatással volt az érintett ágazat nemzetközi versenyképességére, főként a versengő országokban érvényesülő különböző szabályok fényében (vagy a szabályozás hiányában), illetve a gyakorlatban milyen módon tesznek eleget a jogszabálynak; kéri továbbá a Bizottságot, hogy a hatásvizsgálatok mennyiségi eredményeit is vesse alá rendszeres kritikus elemzésnek annak megállapítása érdekében, hogy az alkalmazott módszerből megbízható előrejelzések vonhatók-e le, és minderről készítsen jelentést a Parlament számára;

25.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Parlament és ‐ különösen az illetékes előadó ‐ tevékenyebb szerepet töltsön be az európai jogszabályok tagállami végrehajtásának ellenőrzésében, és e célból használják ki az Európai Parlament és a nemzeti, illetve regionális parlamentek közötti hálózatot;

26.   úgy véli, hogy az európai közösségi jogszabályok átültetését komolyan és proaktív jelleggel kell ellenőrizni az eltérő értelmezések és a szépítgetések elkerülése végett; azt kívánja, hogy a Bizottság játsszon aktív szerepet az átültetésben a felügyeletet végzőkkel és szakértői csoportokkal együtt mind uniós, mind nemzeti szinten, mivel az esetleges buktatók korai elemzése elejét veheti a késedelmeknek és a vállalatokra rótt szükségtelen terheknek; javasolja, hogy a Parlament hozza létre ‐ szoros együttműködésben nemzeti partnereivel ‐ saját eljárását az átültetés ellenőrzésére;

27.   elismeri, hogy a "nyílt koordinációs módszer" fontos politikai eszköz a lisszaboni stratégia keretében; hangsúlyozza azonban, hogy ebben az esetben ez a módszer nem helyettesítheti a formálisabb koordinációt és a közös politikai intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlamentet részletesen tájékoztassák a fenti módszer alakulásáról; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelő jelentést erről a módszerről; ragaszkodik ahhoz, hogy a nyílt koordinációs módszer ne váljon párhuzamos, átláthatatlan jogalkotási eljárássá, amely aláaknázza az EK-szerződésben megállapított eljárásokat és veszélyezteti a parlamenti ellenőrzést;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 321., 2003.12.31., 1. o. (2) HL C 104. E, 2004.4.30., 146. o. (3) HL C 24., 2006.1.31., 39. és 52. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0524.