Az Európai Parlament,

—  ‐ tekintettel a Bizottságnak az Európai Tanácshoz intézett, "A jogalkotás minőségének javítása 1998-ban Közös felelősség" és "A jogalkotás minőségének javítása 1999-ben" című jelentéseiről szóló 2000. október 26-i állásfoglalására(1),

—  ‐ tekintettel az európai kormányzásról szóló bizottsági fehér könyvről szóló 2001. november 29-i állásfoglalására(2),

—  ‐ tekintettel Bizottságnak az Európai Tanácshoz intézett, "A jogalkotás minőségének javítása 2000-ben" és "A jogalkotás minőségének javítása 2001-ben" című jelentéseiről szóló 2003. április 8-i állásfoglalására(3),

—  ‐ tekintettel "A jogalkotás minőségének javítása 2002-ben" című bizottsági jelentésről szóló 2004. február 26-i állásfoglalására(4),

—  ‐ tekintettel a közösségi jogalkotás egyszerűsítéséről és javításáról szóló bizottsági közleményről szóló 2004. március 9-i állásfoglalására(5),

—  ‐ tekintettel a közösségi jogszabályok és a konzultációs eljárások hatásának értékeléséről szóló 2004. április 20-i állásfoglalására(6),

—  ‐ tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—  ‐ tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0080/2006),

A.   mivel a jogszabályi környezet egyszerűsítése, valamint mind a jelenlegi, mind pedig a jövőbeni jogszabályok egyértelműségének, hatékonyságának és minőségének garantálása alapvető feltétele a "jogalkotás minőségének javítására" irányuló cél elérésének, amely a növekedés és a foglalkoztatás keretén belül az Unió egyik prioritását jelenti,

B.   tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodásban(7) megállapított kötelezettségekre és célokra, különösen azokra, melyek célja a közösségi jogszabályok egyszerűsítése és mennyiségének csökkentése, továbbá amelyek a közösségi jogszabályok tagállamokban kifejtett hatására vonatkoznak,

C.   mivel a Bizottság "A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégia" című 2005. október 25-i közleményében (COM(2005)0535) az egyszerűsítést – helyesen – nem a kodifikációtól, az átdolgozástól vagy az egyszerű hatályon kívül helyezéstől eltérő jogalkotási technikaként jelöli meg, hanem egy mindezen eszközöket magában foglaló átfogó folyamatként, amelynek célja, hogy a közösségi és nemzeti normákat könnyebben alkalmazhatóvá és így kevésbé költségessé tegye,

D.   mivel mind a Bizottság, mind a Tanács, mind az Európai Parlament úgy tekint e folyamatra, mint a lisszaboni stratégiát szolgáló eszközre,

E.   mivel egy ilyen folyamat feltételezi, hogy az európai intézmények egymással, illetve a nemzeti hatóságokkal szorosan együttműködjenek,

F.   tekintettel a Bizottság, a Tanács és a Parlament által az elmúlt években a jogalkotást egyszerűsítő eszközök létrehozása, meghatározása és javítása érdekében tett nagy erőfeszítésekre,

G.   mivel a Bizottság "A közösségi vívmányok frissítése és egyszerűsítése" címet viselő 2003. február 11-i közleményét (COM(2003)0071) követő második egyszerűsítési program 2003. februári elindítása óta tett egyszerűsítési kezdeményezések természetük és kiterjedésük tekintetében egymástól igen eltérőek voltak, kezdve az irányelvek apróbb módosításaitól egy teljes ágazati szabályozás átalakításáig, ami megnehezíti az eljárások egységesítését,

H.   tekintettel a jogszabályok 1994. december 20-i kodifikációjáról(8) és 2001. november 28-i átdolgozásáról(9) szóló intézményközi megállapodások végrehajtása során szerzett tapasztalatokra, és figyelembe véve, hogy ezek az eszközök elengedhetetlenek a közösségi vívmányok egyszerűsítéséhez,

I.   mivel a jogszabályok átdolgozásáról szóló intézményközi megállapodás hatálybalépése óta csupán 12 átdolgozási javaslatot nyújtottak be, melyek közül kettő végül az így született jogi aktusok közzétételéhez vezetett, kettőt visszavontak, és nyolc még mindig függőben van; és mivel – ahhoz képest, hogy a jogi aktusoknak körülbelül 2400 olyan típusa létezik, amelyre az eljárást alkalmazni lehetne – máig csak 49 egységes kodifikációs javaslatot nyújtottak be a Parlamentnek,

J.   mivel a szabályozási környezet egyszerűsítéséről szóló 2005-ös bizottsági közlemény modulált egyszerűsítési programja (2. melléklet) 30 nehezen definiálható javaslatot tartalmaz, mivel általában "újbóli átvizsgálásról", "felülvizsgálatról", "korszerűsítésről", "egyszerűsítésről", vagy ehhez hasonlókról van szó,

1.   határozottan támogatja az Unió szabályozási környezetének egyszerűsítését, valamint az annak biztosítására irányuló célkitűzést, hogy a szabályozási környezet szükséges, egyszerű és hatékony legyen; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy ennek a folyamatnak számos előfeltételnek meg kell felelnie:

2.   ösztönzi a Bizottságot, hogy a "jogalkotás minőségének javítására" vonatkozó intézményközi megállapodás keretén belül fogadjon el célzott, gondosan áttanulmányozott jogszabályokat, amelyek hatása jól kiszámítható, és a felesleges adminisztratív költségek és eljárások csökkentésével, az akadályok felszámolásával az alkalmazkodás és innováció terén és általánosságban a jogbiztonság garantálásával hozzájárulnak a növekedés, foglalkoztatás erősítéséhez való kedvező feltételek kialakításához;

3.   üdvözli a fent említett 2005-ös bizottsági közleményt, a jogi aktusok egyszerűsítését célzó program benyújtása iránti elkötelezettséget, valamint az e program megvalósításához megállapított módszereket és célokat;

4.   üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság éves jogalkotási programjaiba jelentős egyszerűsítési kezdeményezéseket kíván beépíteni, illetve azt a bejelentést, hogy a Bizottság további közleményeket fog kiadni a közösségi gazdaság különböző ágazataira vonatkozóan; hangsúlyozza a tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködés fontosságát az egyszerűsítendő jogszabályok meghatározásában;

5.   üdvözli a KKV-kra nehezedő felesleges terhek enyhítésének, valamint az információs technológia használata megerősítésének szándékát; úgy ítéli meg, hogy az Unió szabályozási környezete egyszerűsítésének egyik célja a jogszabályok egyszerűbbé és hatékonyabbá, ezáltal "felhasználóközpontúbbá" tétele kell, hogy legyen;

6.   úgy ítéli meg, hogy az egyszerűsítési eljárásnak semmilyen körülmények között sem szabad előidéznie a jelenlegi jogalkotás színvonalának csökkenését; mindazonáltal figyelmeztet arra, hogy a kérdéses jogalkotás hasznainak és költségeinek túlságosan szűk és csupán pénzügyi és adminisztratív szempontból elvégzett elemzése nem kívánatos; meggyőződése, hogy bármely, az egyszerűsítés érdekében végzett vizsgálatnak azonos mértékben kell figyelembe vennie a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi, valamint az egészségügyi szempontokat, és nem szabad csupán rövid távú megfontolásokra korlátozódnia;

7.   kéri a Bizottságot, adjon prioritást a jogszabályok egyszerűsítésének; helyes volna azonban, ha az irányelveket kizárólag kivételes és megfelelően indokolt esetekben lehetne egyszerűsíteni, amennyiben nem rendkívül érzékeny kérdésekre vonatkoznak, illetve nem nehezen kialakított kompromisszum eredményeképpen – például a közösségi társasági jog esetében –születtek;

8.   megállapítja, hogy a 2003 óta végrehajtott egyszerűsítések "sikerének mértéke" nem kiábrándító, és hogy a témakörök összetettségét figyelembe véve az eljárások átlagos időtartama nem túlzott; mindazonáltal megállapítja, hogy azóta nagyon kevés egyszerűsítési kezdeményezés indult, és hogy a közösségi joganyag terjedelmének kezdetben kitűzött mértékű csökkentésétől még nagyon messze vagyunk;

9.   úgy véli, hogy a lényegtelen és elavult jogi aktusok hatályon kívül helyezése prioritást élvező követelmény, melyet a Bizottságnak késlekedés nélkül teljesítenie kell; úgy ítéli meg azonban, hogy amikor a fentiek alapján közösségi jogszabályokat helyeznek hatályon kívül, ezzel egyidejűleg közösségi jogi aktust kell bevezetni, hogy megelőzzék azon ügyek tagállami szabályozását, melyek közösségi szintű szabályozását megszüntették;

10.   hangsúlyozza, hogy amennyiben egyes területeken "túlszabályozás" figyelhető meg, az nagyrészt a tagállamok jogalkotási tevékenységének köszönhető, és hogy ezért a közösségi normák hatályon kívül helyezését a velük összefüggésben hozott nemzeti rendelkezések hatályon kívül helyezésének kell követnie;

11.   javasolja, hogy a Bizottság folyamatosan kísérje figyelemmel az ilyen, az eredeti közösségi jogszabályok hatályon kívül helyezését követően esetleg hatályban maradó nemzeti jogszabályokat; úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak a javaslatait megfelelő felülvizsgálati záradékokkal kell kiegészítenie;

12.   úgy ítéli meg, hogy a jogszabályok kodifikációja és átdolgozása a közösségi vívmányok egyszerűsítésének elsődleges eszköze, és sürgeti azok szélesebb körű alkalmazását; úgy gondolja, hogy az átdolgozást csak korlátozott mértékben alkalmazták, és ennek oka egyrészt az, hogy a Bizottság nem érdekelt az ügyben, valamint, hogy az Európai Parlament eljárási szabályzatát nem igazították elegendő mértékben az átdolgozásra nézve irányadó intézményközi megállapodáshoz;

13.  13 támogatja a közösségi vívmányok kodifikációját, de szkeptikus a teljes átdolgozás tekintetében, ami az intézmények közötti eltérő értelmezéshez vezethet; figyelmeztet arra, hogy az egyszerűsítés nem vezethet a közösségi vívmányok demokratikus ellenőrzést megkerülő újraalkotásához;

14.   nagyra értékeli a közösségi jogszabályok kodifikációja révén eddig elért eredményeket, és bízik abban, hogy a Bizottság érintett egységei új és ambiciózus javaslatokat fognak készíteni a kodifikációra az eddig érintett ágazatoktól eltérő ágazatokra vonatkozóan is, különösen a társasági jog, a szellemi tulajdon és a fogyasztóvédelem terén;

15.   úgy ítéli meg, hogy amennyiben az intézmények valóban egyszerűsíteni kívánják a jogszabályokat, és e célból az átdolgozás módszerét választják, a jogszabályok átdolgozásáról szóló intézményközi megállapodást szigorúbban kell alkalmazni;

16.   egyetért azzal, hogy amennyiben a cél az átdolgozás hatékonnyá tétele, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak elvi szinten tartózkodnia kell a jogi aktusok kodifikált részeinek módosításától; úgy gondolja, hogy amennyiben az intézmények valóban egyszerűsíteni kívánják a jogszabályokat, és e célból az átdolgozást kívánják alkalmazni, az adott jogi aktus kodifikált részére szabályként a kodifikációról szóló intézményközi megállapodásban megállapított rendelkezések vonatkoznak; elismeri azonban, hogy egyedi eljárással kell lehetővé tenni a kodifikált rész módosítását, amennyiben az a módosított résszel fennálló koherencia vagy az arra való hivatkozás miatt elengedhetetlen;

17.   úgy ítéli meg, hogy hasznos lenne, ha az intézmények mérlegelnék, hogy a kodifikáció és az átdolgozás mellett elő lehet-e írni egy harmadik művelettípust, a közösségi jogi aktusok egyszerűsítése legmegfelelőbb módjainak lehetővé tétele érdekében; ugyanakkor úgy véli, hogy ez idáig azokban az esetekben, amikor a Bizottság általános egyszerűsítési javaslatokat dolgozott ki és nem hatályon kívül helyezésről, kodifikációról vagy átdolgozásról van szó, az Európai Parlament nem kezdhet a szokásostól eltérő eljárást, következésképpen az ilyen esetekben a jogalkotás minőségének javításárról szóló intézményközi megállapodás 36. pontja nem alkalmazható;

18.   úgy ítéli meg, hogy a jogszabályok átdolgozásáról szóló intézményközi megállapodásnak meg kell határoznia az olyan esetekben követendő eljárást, amikor egy jogalkotási eljárás során a jogi aktus kodifikált részeinek módosítására van szükség;

19.   felkéri a Bizottságot, hogy a fenti iránymutatások figyelembevételével haladéktalanul nyújtson be javaslatot az Unió jogalkotásának minőségére nézve irányadó intézményközi megállapodások átdolgozása céljából;

20.   készen áll arra, hogy jelentősebb mértékben hozzájáruljon a három intézmény által az egyszerűsítési folyamat újraindítása érdekében tett közös erőfeszítésekhez;

21.   elkötelezi magát arra, hogy dolgozzon saját belső jogalkotási eljárásainak és technikáinak javításán az egyszerűsítés ügyének felgyorsítása érdekében, tiszteletben tartva az elsődleges jog, nevezetesen az EK-Szerződés által meghatározott eljárásokat;

22.   utasítja az Alkotmányügyi Bizottságot annak meghatározására, hogy milyen normatív módosításokat lehetne elvégezni ahhoz, hogy a jogszabályok átdolgozásáról szóló intézményközi megállapodás tényleges végrehajtása lehetővé váljon, nem utolsó sorban azzal a céllal, hogy az eljárási szabályzatban megállapított egyszerűsített eljárásokat nagyobb mértékben alkalmazzák;

23.   hangsúlyozza, hogy továbbra is a hagyományos jogalkotási eszközök kell, hogy legyenek a Szerződésekben meghatározott politikai célok elérésének normális eszközei, és úgy véli, hogy az alternatív szabályozási módszerek használata, mint pl. az együttszabályozás és az önszabályozás, a jogalkotási intézkedések hasznos kiegészítője lehet, ha ugyanolyan vagy szélesebb körű javulást hoznak magukkal, mint ami a jogalkotással elérhető; aláhúzza, hogy a szabályozás bármely alternatív módszere használatának összhangban kell lennie a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodással; támogatja az együttszabályozás és az önszabályozás gyakorlatát, de felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottságnak kell megállapítania azokat a feltételeket és korlátokat, melyeket a fenti gyakorlatok használata során a feleknek be kell tartaniuk, és ezeket minden esetben a Bizottság felügyelete alatt, és a Parlament ezek alkalmazásának megakadályozására vonatkozó jogának sérelme nélkül lehet alkalmazni;

24.   felkéri a Bizottságot, készítsen jelentést arról, hogy a jelenlegi európai szabványosítási gyakorlat (együttszabályozás formájában) megfelel-e a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban foglaltaknak és az EK-Szerződés 6. cikkének;

25.   úgy véli, hogy a szabványosítás az átláthatóság és a felelősség csökkenésének kockázatával jár, mert a megválasztott képviselőket kizárják a döntéshozatalból, és mert a nem-kormányzati szervezetekben és egyéb résztvevő felek egyenlő jogai nem biztosítottak; következésképpen úgy véli ezért, hogy a szabványosításnak kizárólag a tisztán technikai harmonizációs intézkedésekre kell korlátozódnia;

26.   meglepetéssel állapítja meg, hogy a normatív funkció átruházása ("a komitológia") jelenlegi rendszerének reformját érintő kérdésre a Bizottság fent említett 2005-ös közleményében – a 3. d. pont vége felé – csak rövid és véletlenszerű utalás történik, jóllehet egy ilyen reform jelentősen hozzájárulhatna a másodlagos közösségi joganyag egyszerűsítéséhez, lehetővé téve a Bizottságnak, hogy gyorsabb eljárások útján fogadjon el végrehajtási rendelkezéseket;

27.   úgy véli, hogy a jogalkotás annak révén is hozzájárulhat az egyszerűsítéshez, ha kevésbé részletes jogi aktusokról szóló megállapodások születnek, és ha a Bizottság többféle végrehajtási intézkedést hozna, feltéve, hogy a jogalkotó hatékonyan ellenőrizni tudja e végrehajtási intézkedések tartalmát;

28.   ismételten hangsúlyozza, hogy a komitológiai eljárás bármiféle igénybe vételéhez a Bizottság végrehajtási hatásköre gyakorlásának módozatait meghatározó 1999. június 28-i, 1999/468/EK határozat(10) teljes felülvizsgálatára van szükség, a következők érdekében:

29.   tudomásul veszi a Bizottság egyszerűsítési programjában szereplő tevékenységek listáját és aktívan együtt kíván működni a cél elérésében, hogy adott esetben e jogszabályszövegeket egyszerűsítsék a következő jogalkotási folyamat során;

30.   arra számít, hogy a Bizottság különböző átdolgozási és felülvizsgálati javaslatai hozzájárulnak majd az Unió gazdasági és társadalmi fejlődési szintje javításához a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politika kontextusában, valamint a polgárok egészségvédelmének és környezetük minőségének javításához az EK-Szerződés 2. cikkében meghatározott céloknak megfelelően;

31.   utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 197., 2001.7.12., 433. o. (2) HL C 153. E, 2002.6.27., 314. o. (3) HL C 64. E, 2004.3.12., 135. o. (4) HL C 98. E, 2004.4.23., 155. o. (5) HL C 102. E, 2004.4.28., 512. o. (6) HL C 104. E, 2004.4.30., 146. o. (7) HL C 321., 2003.12.31., 1. o. (8) HL C 102., 1996.4.4., 2. o. (9) HL C 77., 2002.3.28., 1. o. (10) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.