Az Európai Parlament állásfoglalása a közel-keleti helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a közel-keleti helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a humanitárius válságról a palesztin területeken és az EU szerepéről szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására(1),
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1701(2006)., 1559(2004)., 520(1982)., 426(1978)., 338(1973). és 242(1967). számú határozataira,
– tekintettel az Európai Parlament Elnökök Értekezlete által 2006. július 20-án kiadott nyilatkozatra,
– tekintettel a római nemzetközi konferencia társelnökének a Libanonról szóló, 2006. július 26-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC) 2006. augusztus 25-i rendkívüli ülésének következtetéseire,
– tekintettel az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés (EMPA) Elnöksége által 2006. augusztus 24-én elfogadott nyilatkozatra,
– tekintettel a Libanon gyors újjáépítéséről 2006. augusztus 31-én Stockholmban rendezett konferencia következtetéseire,
– tekintettel a nemzetközi humanitárius jogról szóló genfi egyezményre,
– tekintettel a megszállt palesztin területek emberi jogi helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízottnak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2006. július 5-én Genfben tartott rendkívüli ülésén tett nyilatkozatára,
– tekintettel az EU-Szerződés 15., 16. és 19. cikkére,
A. mivel a libanoni konfliktus humanitárius katasztrófát idézett elő, amely halottak és sebesültek százaival járt mindkét oldalon, a polgári infrastruktúrában kiterjedt károkat és az országon belül százezrek áttelepítését okozta, és amely még nem ért véget a tűzszünettel,
B. súlyosan megrendülve a dél-libanoni ellenségeskedés kitörése, a Hezbollah támadásai és az izraeli hadsereg túlzott reakciója miatt, melyek komoly fenyegetést jelentettek a nemzetközi békét és biztonságot illetően,
C. tudomásul véve az ENSZ emberi jogi főbiztosának felszólítását annak megvizsgálására, hogy a nemzetközi jogot megsértették-e a konfliktus alatt,
D. tekintettel az izraeli bombázásoknak, valamint a Hezbollahnak és a palesztin milíciáknak a polgári lakosság elleni rakétatüzeinek súlyos mértékére,
E. mivel az ENSZ Biztonsági Tanács (ENSZ BT) 1701. határozata felkéri a libanoni kormányt, hogy terjessze ki ellenőrzését az ország területe felett törvényes fegyveres erői révén, és úgy határozott, hogy növeli az ENSZ Ideiglenes Libanoni Erőinek (UNIFIL) létszámát és kiteljesíti megbízatását,
F. mivel az 1701. határozat felhívja az izraeli kormányt, hogy vonja ki erőit Dél-Libanonból, mert megkezdődik az UNIFIL felfejlődése, és vessen véget a libanoni repülőterek és kikötők blokádjának,
G. kiemelve azt a szerepet, amelyet a teljesen demokratikus és szuverén Libanon játszhat a közel-keleti válság megoldásában és egy erős euro-mediterrán partnerség kialakításában,
H. hangsúlyozva, hogy a humanitárius válság a megszállt övezetekben a nemzetközi közösség által a palesztin nép támogatására létrehozott, ideiglenes nemzetközi mechanizmus (TIM) ellenére is súlyosbodik,
I. mivel a közel-keleti békefolyamat politikai és diplomáciai holtponton van, jóllehet a béke és biztonság kialakításához az egész térségben az izraeli-palesztin konfliktus igazságos és hosszú távú megoldására van szükség,
J. mivel az Európai Uniónak különleges felelőssége van az Európa szomszédságában található Közel-Kelet békéjének és biztonságának megteremtésében, és mivel a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) koordinálásának eszközeit és módszereit javítani kell, beleértve egy közös álláspont elfogadását a KKBP keretén belül és az EU-Szerződés 15. és 16. cikke alapján,
1. komoly aggodalmát fejezi ki a dél-libanoni katonai konfliktus kiterjedése és intenzitása miatt, és sajnálatát fejezi ki Libanonban és/vagy Izraelben a civilek, katonák és ENSZ-megfigyelők közötti halálos áldozatok, valamint az infrastruktúra tömeges elpusztítása miatt; megerősíti, hogy nincs katonai megoldás a közel-keleti konfliktusra;
2. ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a tűzszünet nem lehet tartós anélkül, hogy a közvetlenül vagy közvetetten érintett felek politikai szándékot mutassanak a jelenlegi válság gyökerét jelentő problémák megoldására;
3. ismételten felszólít az elrabolt izraeli katonák, a palesztin kormány tagjai és a Palesztin Jogalkotó Tanács Izrael által fogva tartott tagjainak szabadon bocsátására;
4. üdvözli az ENSZ BT által egyhangúlag elfogadott 1701. határozatot, amely megteremti a katonai műveletek befejezésének feltételeit, és erős megbízatással ruházza fel az UNIFIL-t, hogy növelje képességeit a tűzszünet bármilyen megsértésének megelőzésében, a libanoni kormány támogatásában, hogy teljes mértékben gyakorolhassa szuverenitását és tényleges ellenőrzését az ország területe felett, beleértve a felségvizeket, az ENSZ BT 1559. határozatának teljes körű megvalósításában, valamint a civil lakosságnak és magának az UNIFIL-nek a védelemhez való hozzájárulásban;
5. üdvözli a libanoni kormány határozatát erőinek Dél-Libanonban történő felvonulásáról, és az izraeli hadsereg megállapodását, hogy a kék vonal mögé vonul vissza, amint azt az ENSZ BT 1701. határozata előírja; üdvözli a libanoni kormány erős támogatását az UNIFIL megerősített szerepe tekintetében;
6. úgy véli, hogy az UNIFIL megbízatása komoly elkötelezettséget jelenthet a libanoni kormánynak nyújtott megfelelő támogatásra a tényleges ellenőrzés és a biztonsági rendelkezések kialakításában, amint azt az ENSZ BT 1559. és 1701. határozatai meghatározzák;
7. üdvözli a fent említett Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa ülésének kimenetelét, különösen a Tanács teljes körű támogatását az ENSZ BT 1701-es határozatának végrehajtásában, és a tagállamok elkötelezettségét, hogy az UNIFIL erők legfeljebb 15000 fős létszámából 7000-et biztosítanak;
8. hangsúlyozza a Franciaország és Olaszország által vállalt aktív szerepet; teljes mértékben támogatja azt a döntést, hogy Franciaország 2007. februárig ellátja az UNIFIL erők parancsnokságát, és hogy Olaszország akkor átveszi a szárazföldi ellenőrzést; hangsúlyozza mindamellett, hogy el kell kerülni a parancsnoki struktúra megkettőzését;
9. mindemellett hangsúlyozza, hogy fontos világosan és megfelelően meghatározni a megbízatást, a kötelezettségvállalás szabályait, az UNIFIL szerkezetét és hatásköreit, amennyiben szükséges egy újabb ENSZ BT határozat keretében, amely figyelembe venné a korábbi, nevezetesen a bosznia-hercegovinai ENSZ békefenntartó missziók tapasztalatait;
10. alapvető fontosságúnak tekinti, hogy az egész libanoni fegyverimport kizárólag a hivatalos libanoni hadsereg felé irányuljon, és kéri a libanoni kormányt, hogy az UNIFIL-lel együttműködve biztosítsa az ENSZ BT 1559. határozatának teljes körű megvalósítását; szintén hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállam a fegyverutánpótlásra vonatkozó 1701. határozat előírásainak megfelelően járjon el; valamint hangsúlyozza, hogy ennek a rendezésnek valamennyi milícia, beleértve a Hezbollahot, lefegyverzéséhez és a fegyverek Libanonba érkezésének megelőzését szolgáló rendelkezésekhez kell vezetnie;
11. kéri a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a fegyverek kivitelére vonatkozó magatartási kódexet a régióba történő minden fegyverszállítás esetében;
12. kéri az Európai Uniót, hogy minden érintett féllel működjön együtt, és felkéri ez utóbbiakat, hogy szigorúan tegyenek eleget az ENSZ BT 1701. határozatában szereplő összes kötelezettségnek, tegyék lehetővé a sürgős humanitárius segítség eljutását és a menekültek visszatérését a lehető legbiztonságosabb körülmények között; kéri, hogy sürgősen szüntessék meg a Libanont sújtó tengeri és légi blokádot, és az ENSZ BT 1701. határozatának vonatkozó részei értelmében ismét emlékeztet, hogy a fegyverek és hasonló eszközök köre és a kiképzés vagy támogatás prioritást jelent;
13. hangsúlyozza, hogy határozott, gyors és hatékony erőfeszítésekre van szükség Libanon újjáépítése érdekében; üdvözli a Libanon gyors újjáépítéséről Stockholmban rendezett konferencia következtetéseit, miszerint az adományozó országok elhatározták, hogy jelentős mértékben hozzájárulnak az ország újjáépítéséhez, és a Bizottság és a tagállamok 120 millió eurós humanitárius segítség nyújtását jelentették be;
14. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy Libanon további demokratizálásának támogatása érdekében, a 2005. márciusi eseményeket követően folytassák erőfeszítéseiket a demokratikus politikai erőkkel és a civil társadalommal ápolt partneri viszony kialakítására;
15. sürgősen felszólítja Iránt és Szíriát, hogy játsszon konstruktív szerepet, különös tekintettel az ENSZ BT 1559. és 1701. határozatának végrehajtása tekintetében; külön felhívja Szíriát, hogy az 1701. határozatnak megfelelően – amely előírja, hogy a szomszédos országoknak meg kell akadályozniuk a fegyverszállításokat a nem állam jellegű entitásoknak – erősítse az ellenőrzést a libanoni-szíriai határ szíriai oldalán;
16. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjék újra a Szíriával folytatott párbeszédet, hogy rávegyék az országot a békefolyamatban való részvételre a konfliktus átfogó rendezése érdekében; úgy véli, hogy az ENSZ BT Libanon külső határainak meghúzásáról – beleértve a Shebaa-farmokról folytatott vitákat – szóló 1701. határozatában szereplő ENSZ főtitkári jelentés hozzá fog járulni az előrelépéshez;
17. sürgeti egy átfogó, magas szintű vizsgálat lefolytatását Libanonban és Izraelben az ENSZ főtitkár égisze alatt a súlyos emberi jogi jogsértésekről, az áldozatok helyzetéről és a humanitárius jog megsértéséről szóló beszámolók kivizsgálása érdekében;
18. úgy véli, hogy az Európai Uniónak, mint legnagyobb adományozónak és a nemzetközi közösségnek meg kellene vizsgálnia az elszámoltathatóság lehetséges feltételeit;
19. üdvözli az Európai Bizottság Felügyeleti és Információs Központjának korai fellépését a libanoni partokat több mint 50 km-en keresztül beszennyező olajréteg felszámolása érdekében; hangsúlyozza, hogy tenni kell egyes területeken a környezetszennyezés, különösen a libanoni partokat beszennyező olajréteg katasztrofális hatásai elleni küzdelem érdekében; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy nyújtsanak segítséget a barcelonai egyezmény szennyezésmegelőzési és -kezelési jegyzőkönyve keretében és a földközi-tengeri cselekvési terv keretében működő Földközi-tengeri Regionális Tengerszennyezési Vészhelyzeti Válaszadó Központ révén;
20. mély sajnálatát fejezi ki a lakosság helyzetének és a gázai és ciszjordániai polgári infrastruktúra állapotának romlása miatt; minden felet arra kér, hogy törjenek ki a több száz halálos áldozattal, sebesülttel és a polgári infrastruktúrát ért jelentős károkkal járó támadások és ellentámadások ördögi köréből;
21. hangsúlyozza, hogy a közel-keleti békefolyamatot újra a külpolitikai menetrend élére kell állítani; felszólítja a kvartettet (ENSZ, EU, USA és Oroszország), hogy a 2006 szeptemberi ENSZ-közgyűlés fényében élessze újra az Útitervet; ismét megállapítja, hogy az izraeli és palesztin állam békés és biztonságos együttélésével a "két állam" megoldás alapvető feltétele a békés és hosszú távú közel-keleti rendezésnek;
22. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a nemzetközi közösséggel karöltve továbbra is nyújtson jelentős humanitárius segítséget a palesztin lakosságnak; kéri, hogy erősítsék meg, időben terjesszék ki és az erőforrások tekintetében bővítsék az ideiglenes nemzetközi mechanizmust (TIM); kéri az izraeli kormányt, hogy sürgősen folyósítsa a visszatartott palesztin adó- és vámbevételeket; kéri Izraelt, hogy engedélyezze a mozgásról és bejutásról szóló megállapodást tiszteletben tartó személyek mozgását Rafahban, valamint más gázai határátkelőkön;
23. ismét támogatásáról biztosítja a Palesztin Hatóság elnökét, Mahmúd Abbászt a különböző palesztin pártok közötti nemzeti párbeszéd előmozdításában, amelynek célja egy új palesztin kormány felállítása;
24. úgy véli, hogy egy nemzetközi erő jelenléte Libanonban követendő például szolgálhat az izraeli-palesztin konfliktus lezárását célzó tárgyalások során;
25. felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen meg mindent egy, az 1991-es madridihoz hasonló nemzetközi békekonferencia összehívásáért az ENSZ BT határozataira épülő, átfogó, tartós és működőképes megoldás megtalálása érdekében, amely magában foglalja Izrael jogát a biztonságos és elismert határok közötti létezéshez és a palesztinok jogát egy működőképes államhoz a megszállt területeken, továbbá minden biztonsági és leszerelési kérdést tartalmaz; úgy véli, hogy el kell utasítani az érintett felek bármilyen egyoldalú megközelítését;
26. alapvető fontosságúnak tartja az Arab Államok Ligája bevonását a kérdés rendezésébe; úgy véli, hogy az Arab Államok Ligája tagországai által elfogadott 2002-es bejrúti terv és a genfi kezdeményezés fontos elemei a tárgyalásoknak, és kellőképpen támaszkodni kell rájuk;
27. úgy véli, hogy a barcelonai folyamat egyetlen parlamenti eszközének az Euro-mediterrán Parlamenti Közgyűlésnek (EMPK), amely a Földközi-tenger déli partján élő népek és az Európai Unió képviselőit tömöríti, felelősséget kell vállalnia a közel-keleti helyzetben érintett felek közti párbeszéd és az együttműködés megkönnyítésében és újrakezdésében; támogatja az EMPK elnökségének kérését a barcelonai folyamat külügyminiszterei Euromed Tanácsa rendkívüli ülésének mihamarabbi összehívására;
28. úgy véli, hogy a Földközi-tenger melletti országokat összekötő közép és hosszú távú intézmények – például az Euro-mediterrán Fejlesztési Bank – létrehozása lesz a legjobb biztosíték a tartós békére és az emberi fejlődésre; felhívja az EU tagállamait, hogy kétoldalú megállapodások helyett ilyen intézmények létrehozása érdekében tegyenek lépéseket;
29. támogatja, hogy a helyzet megismerése érdekében – különös figyelemmel a humanitárius és politikai kérdésekre – tényfeltáró küldöttség induljon Libanonba, Palesztinába és Izraelbe;
30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének, Izrael, Libanon, a Palesztin Hatóság, Szíria, Irán, az Egyesült Államok és Oroszország kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Arab Államok Ligája főtitkárának.