Az Európai Parlament,

–   tekintettel 2004. január 15-i(1), 2004. december 16-i(2) és 2005. július 7-i(3) korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Tanács 2006. január 30-i, a Zimbabwe elleni korlátozó intézkedéseket 2007. február 20-ig megújító 2006/51/KKBP közös álláspontjára(4),

–   tekintettel a Zimbabwéban a korlátozó intézkedések által érintett személyek felsorolását kiterjesztő 2005. június 15-i 898/2005/EK bizottsági rendeletre(5),

–   tekintettel a "Zimbabwe: ellenzéki stratégia" című jelentésre, amelyet 2006. augusztus 24-én a Nemzetközi Válság Csoport(ICG) tett közzé,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az úgy nevezett "Murambatsvina-műveletnek" ("Félre a szeméttel") köszönhetően a borzalmas humanitárius, politikai és gazdasági helyzet Zimbabwéban tovább romlik, és ennek eredményeképpen 700 000 személy válik nincstelenné, több mint 4 millió zimbabweit veszélyeztet az éhezés és függ az élelmezési segélyektől, illetve rohamosan fokozódik a politikai elnyomás,

B.   mivel a zimbabwei kormány távközlés lehallgatásra vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett elő, amely a katonai hírszerzés, a rendőrség és az elnöki kabinet számára lehetővé tenné az elektronikus levelezés, az internet-hozzáférés és a telefonbeszélgetések megfigyelését,

C.   mivel a 2005. november 26-i felsőházi választások a politikai pártfogás cinikus megnyilvánulása volt csupán, amelynek célja a Zanu-PF zimbabwei önkényuralmának megszilárdítása volt,

D.   mivel a legjelentősebb zimbabwei politikai ellenzéki erő, a Demokratikus Változásért Mozgalom (MDC), 2005 októberében sajnálatosan kettészakadt,

E.   mivel Afrika fejlődése prioritást élvez a nyugati demokráciák szemében, akik azonban tudatában vannak annak, hogy puszta segélyekkel nem sokat érnek és elvárják az afrikai kormányoktól, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása terén vállalt kötelezettségeinek eleget tegyenek,

F.   mivel Zimbabwéban a munkanélküliség 70% felett van és a világon itt a legnagyobb az infláció,

G.   aggodalommal tekintve az emberi jogi szervezetek Zimbabwéből érkező bevándorlókról szóló jelentéseire, amelyek szerint Dél-Afrikában bántalmazzák és kizsákmányolják őket,

H.   mivel az Afrikai Unió (AU), a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és kiváltképp Dél-Afrika nem ítélte el elég erőteljesen a Mugabe-rezsimet,

1.   elítéli a Mugabe-diktatúrát a zimbabweiek könyörtelen elnyomásáért, és mély csalódását fejezi ki, amiért a regionális szereplők, például az AU, a SADC, vagy Dél-Afrika, nem álltak ki kellő határozottsággal a rezsim által elkövetett kizsákmányolás ellen, illetve nem ragaszkodtak ahhoz, hogy a zimbabwei kormány jóvátegye hibáit és visszaállítsa a demokráciát és a jogállamiságot;

2.   követeli, hogy a Mugabe-rezsim teljesítse ígéretét, amely szerint a kegyetlen "Murambatsvina-művelet" során otthonaikból elüldözöttek számára megfelelő lakhatást biztosít;

3.   sajnálja, hogy a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelem során Zimbabwe haladását visszafogták a kormány megtévesztő gyakorlatai, például a kitelepítési program, amely elérhetetlenné tette az egészségügyi ellátást, míg a nem megfelelő szociális-jóléti politikák tovább fokozták az AIDS-betegek kiszolgáltatottságát;

4.   aggodalommal veszi tudomásul, hogy Zimbabwéban van jelenleg a világ legnagyobb méretű HIV/AIDS járványa, amelyben hetente több mint 3200 ember veszíti életét; felhívja Zimbabwe kormányát, hogy sürgősen tegyen lépéseket az antiretrovírus-kezeléshez való hozzáférés javítása érdekében, mivel abban jelenleg a fertőzöttek csupán 8%-a részesül;

5.   visszautasítja a közelmúltban létrehozott "felsőház" legitimációjának elismerését, mivel a hiteltelenné vált választási folyamatban – amely végeredményének biztosításáról a Zanu-PF már jó előre gondoskodott – a zimbabweiek alig 15%-a vett részt;

6.   felszólít a lehallgatási törvénytervezet, a terrorizmus elnyomására irányuló törvénytervezet és a nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezet visszavonására, mivel ezek mindegyike pusztán ürügyként szolgálhat ahhoz, hogy a Mugabe-rezsim ellenzőivel még szigorúbban bánjanak;

7.   határtalan megdöbbenésének ad hangot, amiért a Mugabe-rezsim alattomosan megpróbált befolyást szerezni a Zimbabwei Vöröskereszt Társaság (ZRCS) felett úgy, hogy a rezsim tagjait és támogatóit erőszakosan felvetetné a szervezetbe; tudomásul veszi, hogy a ZRCS legjelentősebb támogatói Dániát, az Egyesült Királyságot és más tagállamokat foglalnak magukban; tart attól, hogy ezzel a lépéssel a ZRCS élelmiszersegélyeit politikai fegyverként használják majd, és így számos kiszolgáltatott zimbabweit fosztanak meg e létfontosságú támogatástól;

8.   ragaszkodik ahhoz, hogy a Mugabe-rezsim semmiféle pénzügyi vagy propaganda-jellegű hasznot ne húzhasson a világbajnoksághoz vezető időszakban vagy a bajnokság idején; e tekintetben kéri a 2010-es világbajnokságnak otthont adó Dél-Afrikát és a FIFÁ-t, hogy Zimbabwét zárják ki a világbajnokságot megelőző meccsekből, valamint tiltsák meg, hogy nemzetközi barátságos mérkőzéseket tartson, vagy fogadja a bajnokságon részvevő nemzeti válogatottakat;

9.   felszólítja Robert Mugabe-t, hogy ígéretének megfelelően vonuljon vissza, inkább előbb, mint utóbb, amely hatalmas és egyben az egyetlen lehetséges lépés lenne a zimbabwei társadalom, politika és gazdaság öntudatra ébresztése felé, valamint ezzel elkezdődhetne az átmenetről szóló tárgyalás a Zanu-PF, az MDC és a többi ellenzéki párt között;

10.   üdvözli a Dél-Afrikában 2006. augusztus 26-án az MDC két frakciója között létrejött találkozót, és felszólítja a szörnyűséges Mugabe rezsim minden ellenzőjét, hogy egyesüljenek, és gondoskodjanak arról, hogy Zimbabwe népének erősen demokratikus, reprezentatív és egységes ellenzéke legyen, amely minden tekintetben kész a kormányzati felelősség vállalására és politikai és gazdasági változások kivitelezésére egy jobb Zimbabwéért;

11.   üdvözli a zimbabwei szakszervezetek kongresszusának a Mugabe-rezsim által a zimbabwei lakosságra kényszerített nyomorúságos életkörülmények elleni tiltakozását, és ragaszkodik ahhoz, hogy ilyen jellegű demonstrációkat rendőrségi zaklatástól mentesen lehessen tartani;

12.   beismeri, hogy mind a Zimbabwe, mind pedig egyes zimbabwei személyekkel szembeni EU-szankciók nem érték el a kívánt hatást a Zimbabwe elszegényedéséért és a lakosság által elszenvedett nehézségekért közvetlenül felelős személyekre vonatkozóan; felszólítja a Tanácsot: gondoskodjon arról, hogy a tagállamok szigorúan alkalmazzák a meglévő korlátozó intézkedéseket, ideértve a fegyverembargót és az utazási tilalmat, az engedékenységben való tévedés helyett inkább a kizárásban való tévedést vállalva;

13.   felszólítja továbbá a Tanácsot, hogy terjessze ki a szankciók hatókörét, és bővítse a jelenleg 120 nevet tartalmazó listát oly módon, hogy még több zimbabwei miniszter, képviselő és kormányzó, Zanu-PF tag, támogató és dolgozó, ezek családtagjai, valamint üzletemberek, és más a Zanu-PF párthoz kapcsolódó személyek is szerepeljenek rajta;

14.   felszólítja Kínát és a többi olyan országot, amelyek még mindig fegyverszállítmányokkal látják el a Mugabe-rezsimet, hogy hagyjanak fel e tevékenységgel, és csatlakozzanak a nemzetközi közösségnek a zimbabwei változásokat elősegítő erőfeszítéseihez;

15.   rosszallását fejezi ki amiatt, hogy míg az ENSZ 275 millió USD humanitárius segítségért folyamodik Zimbabwe számára, addig a Mugabe-rezsim 240 millió USD-t fizetett 12 Kínától vásárolt K-8-as harci repülőért; megjegyzi azt is, hogy a zimbabwei hadsereg bejelentette, hogy 127 autót vásárolt magas rangú tisztjei számára, és további 194 autó beszerzését tervezi a következő hónapokban;

16.   sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy haladéktalanul tegyen jelentést a zimbabwei emberi jogi és politikai helyzetről;

17.   megismétli a SADC-hoz intézett követelését, hogy zárja be a hararei békefenntartókat képző központját, illetve a központot egy másik SADC-tagállamba helyezze át;

18.   ragaszkodik ahhoz, hogy a segélyeket igazi nem kormányzati szervezeteken keresztül jutassák el Zimbabwéba, és e segélyek a Mugabe-rezsim lehető legkisebb bevonásával valóban azokhoz kerüljenek, akiknek szánták; nyugtalanságát fejezi ki, amiért az EU Zimbabwében 70 millió EUR értékben hét projektet finanszírozott 2005-ben, illetve további projekteket 2006-ban, köztük 3,7 millió EUR-t az EU vízellátási programján keresztül, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson biztosítékot, hogy e segélyek semmiféle hasznot nem nyújtottak a Mugabe-rezsimnek;

19.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a G8-országok kormányainak, Zimbabwe és Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, a Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió Bizottsága és Végrehajtó Tanácsa elnökeinek, a Pánafrikai Parlamentnek, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség főtitkárának és a FIFA elnökének.

(1) HL C 92. E, 2004.4.16., 417. o. (2) HL C 226. E, 2005.9.15., 358. o. (3) HL C 157. E, 2006.7.6., 491. o. (4) HL L 26., 2006.1.31., 28. o. (5) HL L 153., 2005.6.16., 9. o.