Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2000. szeptember 8-án New York-ban, az ENSZ millennium csúcstalálkozóján elfogadott millenniumi fejlesztési célokra (MFC),

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló 1979. december 18-án az ENSZ Közgyűlése által elfogadott egyezményre,

–   tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi nyilatkozatra, amelyet a fenntartható fejlődésről tartott világkonferencia 2002. szeptember 4-én fogadott el,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2000. június 5–9. között a "Nők 2000: Egyenlőség, fejlődés és béke a XXI. századért" címmel tartott rendkívüli ülés eredményeiről szóló állásfoglalásra, amelyet az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2000. október 12-én Brüsszelben fogadott el(1),

–   tekintettel az AKCS-országokbeli fogyatékkal élő és idősebb emberek jogaira vonatkozó állásfoglalásra, amelyet az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2001. november 1-én Brüsszelben fogadott el(2),

–   tekintettel az 1948-as emberi jogok egyetemes nyilatkozata 19. cikkére, az 1950-es emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikkére, az 1969-es, emberi jogokról szóló amerikai egyezmény 13. cikkére és az 1981-es az ember és népek jogainak afrikai chartája 9. cikkére,

–   tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok csoportjának tagjai, valamint másrészről az Európai Közösség között 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt partnerségi megállapodásra, amely 2003. április 1-jén lépett hatályba(3), és különösen annak az információs és kommunikációs technológiákról és az információs társadalomról szóló 43. cikkére,

–   tekintettel a millenniumi fejlesztési célok keretében, a mindenki számára elérhető általános iskolai oktatás és a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítása terén az AKCS-országokban tett előrelépésekről szóló állásfoglalásra(4), amelyet az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2005. április 21-én fogadott el,

–   tekintettel az információs és kommunikációs technológiákról (IKT-k) és a fejlődő országokról szóló 2001. június 12-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az információs társadalomról tartott világkonferencia (WSIS) 2003. december 12-én elfogadott "genfi alapelvek nyilatkozatára" és "cselekvési tervére",

–   tekintettel az AKCS-kultúrák és kulturális iparágak előmozdításáról szóló "dakari nyilatkozatra", amelyet 2003. június 20-án az AKCS-államok kulturális miniszterei írtak alá,

–   tekintettel a "tuniszi kötelezettségvállalásra", amelyet a WSIS 2005. november 18-án fogadott el,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0264/2006),

A.   mivel a média elsődleges feladata az információ terjesztése, amely folyamat révén a polgárok számára biztosítják a politikai döntésekről és a kormány tevékenységéről szóló hírek és információk hatékony áramlását,

B.   mivel a média a legfontosabb közege a polgárok részvételének a döntéshozatali folyamatban,

C.   mivel a média különösen fontos szerepet játszik a tudatosság formálásában és az információ terjesztésében,

D.   mivel a média segítheti az országok fejlődését, lévén az emberek életszínvonalát befolyásolhatja az IKT; a média pozitívan befolyásolhatja az emberek gondolkodásmódját, a kultúrát és a társadalmi-politikai szerkezetet; és a polgárok civil és politikai tudatosságának alakítása reprezentatívabb kormányzáshoz vezethet,

E.   mivel az információáramlás és a kommunikációs szolgáltatások javítása olyan elengedhetetlen feltétel, amely segítségével felszámolható a szegénység, és mivel a szólásszabadság, így az információhoz való hozzáférés és a szabad sajtó olyan alapvető emberi jog, amelynek révén kifejezhetővé válik az egészséghez, a tiszta környezethez és a szegénységet visszaszorító stratégiák hatékony megvalósításához való jog iránti igény,

F.   mivel az információ hiánya vagy a kormány és kormányközi ügynökségek nem megfelelő kommunikációs stratégiái bizalmatlansághoz, megtévesztéshez és téves tájékoztatáshoz vezethetnek,

G.   mivel a szakmai szervezetek statisztikái alapján 2005-ben 63 újságírót öltek meg, 2006-ban pedig ez idáig 27 újságíró és 12 médiaasszisztens vesztette életét, 135-en pedig börtönben vannak,

H.   mivel a rádió és a televízió fontos tájékoztatási eszközök, amelyek a fejlődő országokban sokkal elterjedtebbek, mint a telefon vagy az internet és sokkal hatékonyabbak, mint az újságok,

I.   mivel a vidéki rádiók alapvető eszközei a mezőgazdasági terjeszkedésnek és a vidék fejlődésének,

J.   mivel a jól informált és független civil társadalom (nem kormányzati szervezetek, szakmai egyesületek, független média, kutatóintézetek, stb.) rendkívül fontos szerepet játszhat az erőszak és a korrupció visszaszorításában azáltal, hogy ösztönzi a vitát és a felelősebb kormányzást,

K.   mivel a szabad sajtó alapvető feltétele a fejlődésnek és az átlátható és őszinte kormányzás fenntartásának, a tartós gazdasági növekedésnek és a társadalmi és politikai fejlődésben és stabilitásban való haladásnak,

L.   mivel Afrika több mint 20 országában csupán egyetlen újság működik (szemben a 25 tagállammal, ahol 2004-ben 1456 napilap volt), ami nem meglepő, mivel az írástudatlanok aránya igen magas,

M.   mivel azokban a régiókban, ahol jellemző az írástudatlanság, a rádió a legmegfelelőbb kommunikációs technológia, mivel ez az emberek többsége – különösen a szavazati joggal nem rendelkező vidéki közösségek, nők és fiatalok – számára elérhető,

N.   mivel a fejlődő országokban sugárzott televíziós műsorok kevesebb mint 30%-a saját készítésű, és a televíziós kommunikáció területén megvalósított befektetések szintje különösen alacsony,

O.   mivel az elmúlt évek során a fejlődő országokban kiemelkedően magas volt a filmszínházak látogatottsága,

P.   mivel az IKT-t a fejlődő országokban az oktatás támogatására számos módon lehet alkalmazni, illetve lehetőséget nyújt az elszigeteltség megszüntetésére (különösen a műholdas összeköttetések révén), az IKT-t versenyképes árak mellett nagy sikerrel alkalmazhatják a távoktatásban,

Q.   mivel a számítógépek elterjedése alapvetően javította az újságírók munkáját, és a különböző osztályok közötti számítógépes hálózatok jelentős időmegtakarítást tettek lehetővé; mivel az internetes hozzáférés megkönnyíti az újságírók munkáját és lehetővé teszi számukra, hogy többfajta forrásra támaszkodjanak és kapcsolódó információkat használjanak fel, illetve segíti a helyszíni tudósításokat,

1.   felismeri a médiának a kormányok átláthatósága, felelősségre vonhatósága és a hatalmon lévő döntéshozók nyilvános vizsgálata terén játszott fontos szerepét, mivel a média a politikai kudarcokra, a hivatalnokok visszaéléseire, az igazságszolgáltatás korrupciójára és a vállalati szektor botrányaira irányíthatja a figyelmet;

2.   felhívja az Európai Uniót (EU), a tagállamokat, a csatlakozó országokat és az AKCS-országokat, hogy fejlesztési célkitűzéseik megvalósításába vonjanak be civil társadalmi szervezeteket, beleértve a magánvállalkozásokat is és különösen a médiát;

3.   fontosnak ítéli a fejlődő országokbeli helyi nem állami szereplők és a nemzeti hatóságok közötti párbeszéd további javítását olyan fontos területeken, mint a média, annak érdekében, hogy megerősítsék a közintézmények képességeit, elszámoltathatóságát és átláthatóságát, valamint azért, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására, a helyes kormányzásra, illetve a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó alapelvek alkalmazása tekintetében növeljék a közszféra hatékonyságát;

4.   felhívja a figyelmet a szólásszabadság és a kommunikáció rendszeresebb integrációjának fontosságára a fejlesztési menetrend finanszírozási politikáin és stratégiáin belül;

5.   hangsúlyozza a média szerepének fontosságát a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása, valamint a nemzeti és nemzetközi kulturális fejlődés előmozdítása tekintetében;

6.   hangsúlyozza, hogy a sajtó szerepe nem korlátozódik a nagy többség jelentette modellekre, hanem az alternatív médiát és az informális tájékoztatást is erősíteni kell, és az infrastruktúra fejlesztési terveinek részévé kell tenni;

7.   felhívja a Bizottságot, hogy még jobban ösztönözze és támogassa azokat a médiára irányuló programokat, amelyek segítik:

8.   úgy véli, hogy az államtól független sajtó szisztematikusabb integrációjának is a fejlesztéssel kapcsolatos, vagy annak érdekében létrejött támogatási programok részét kell képeznie;

9.   kéri a nők médiához való hatékonyabb hozzáférését a termelésben való részvételük fokozása és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás érdekében;

10.   kiemeli annak fontosságát, hogy az ifjúságot a fejlődő országokban az információs és kommunikációs tényezők szolgáltatása és szervezése terén döntő fontosságú szereplőként vegyék figyelembe;

11.   üdvözli és támogatja az olyan eseményeket, mint

12.   támogatja az összes olyan kormányprogramot, amely a köz-, kereskedelmi, közösségi és vidéki rádiók műsorszórását támogatja, mivel széles körben a rádiót tartják a fejlődést szolgáló tájékoztatás és kommunikáció terjesztése legmegfelelőbb és legköltséghatékonyabb eszközének;

13.   kéri a Bizottságot, hogy kialakuló konfliktushelyzetekben fordítson több figyelmet és nyújtson nagyobb közvetlen támogatást a független médiának;

14.   hangsúlyozza a média fejlődő országokbeli népesség oktatásában játszott szerepét – például a fejlődés szolgálatába állított kommunikációért létrehozott BBC Világszolgálata által játszott szerep – különösen az egészségügy (nemi és reproduktív egészségügy, malária stb.), a foglalkoztatás, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a fenntartható környezet terén;

15.   megérti a hírek "személyekhez való kötődésének" problémáját, amely révén mind a fejlődő országokban élő, mind a nyugati hallgatóság manipulálható, és arra ösztönzi az újságírókat képző szervezeteket, hogy kiemelt fontossággal kezeljék a médiában dolgozók minimálbérének megállapítását, ezáltal biztosítva, hogy az itt dolgozók kevésbé legyenek hajlamosak a korrupcióra;

16.   tudomásul veszi, hogy a független és hivatásos média kulcsfontosságú szerepet játszik a tudás terjesztésében és a perifériára szorultak megszólaltatásában azáltal, hogy ösztönzi a kritikát ott, ahol az emberek bátrabban viszonyulnak a kormány fellépéseinek megkérdőjelezéséhez;

17.   támogatja a fejlődő országok újságíróképzésbe befektető civil szervezeteit és érdekszervezeteit, illetve azokat, amelyek a sajtó munkatársainak munkakörülményein javítanak, annak érdekében, hogy ez utóbbiak esélyt kapjanak a biztonságos és független munkavégzésre;

18.   hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szociális és oktatási infrastruktúrát jobb tankönyvekbe és nevelő jelleggel egyaránt bíró médiaprogramokba való befektetéssel erősítsék;

19.   ösztönzi a média szerepvállalását a békefolyamatokban és a konfliktus utáni helyzetekben azáltal, hogy a népességet a békeszerződésekről és azok következményeiről tájékoztatja és ezzel elősegíti a nyilvánosság részvételét;

20.   hangsúlyozza azt a meghatározó szerepet, amelyet a média a fejlődő országokban az emberi jogok védelmének előmozdításában, valamint a nyugati országokban a tudatosság növelésében és ennek kiterjesztéseképpen a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzájárulásuk növelésében tölt be;

21.   felszólítja a világ kormányait és állami hatóságait, hogy vessenek véget az újságírók elleni erőszak büntetlenségének azáltal, hogy a médiában dolgozók ellen elkövetett támadások felelőseit felkutatják és felelősségre vonják, illetve meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az újságírók továbbra is szabad és független sajtóból származó alapvető tudással és objektív információval láthassák el a polgárokat;

22.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a csatlakozó országok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS-EU Miniszteri Tanácsnak, az ENSZ főtitkárának és a Világbank elnökének.

(1) HL C 64., 2001.2.28., 49. o. (2) HL C 78., 2002.4.2., 64. o. (3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. Az utoljára a partnerségi megállapodást módosító megállapodással módosított megállapodás (HL L 209., 2005.8.11., 27. o.). (4) HL C 272., 2005.11.3., 17. o. (5) HL C 53. E, 2002.2.28., 121. o.