Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak "Az EU-támogatás: Többet, gyorsabban, eredményesebben" (COM(2006)0087) című közleményére,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, "Az EU-támogatás hatásának növelése: Az országos stratégiai dokumentumok elkészítésének közös kerete és a közös több éves programozás" (COM(2006)0088) című közleményére,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett a "Fejlesztés-finanszírozás és támogatás-hatékonyság – Az EU-segélyek növelésének kihívásai a 2006–2010 években" című közleményére (COM(2006)0085),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett "A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett előrelépések felgyorsítása – A fejlesztés finanszírozása és a támogatás hatékonysága'című közleményére (COM(2005)0133),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett a "Politikák fejlesztési célú koherenciája – A haladás felgyorsítása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé" című közleményére (COM(2005)0134),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett "A haladás felgyorsítása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé – Az Európai Unió hozzájárulása" című közleményére (COM(2005)0132),

–   tekintettel az általános ügyekkel és külkapcsolatokkal foglalkozó Tanácsnak a fejlesztési támogatás finanszírozásáról és az európai támogatás hatékonyságáról szóló, 2006. április 10-i és 11-i következtetéseire,

–   tekintettel a harmonizációról szóló, a harmonizációval foglalkozó magas szintű fórumot követően 2003. február 25-én elfogadott római nyilatkozatra és a fejlesztési támogatás hatékonyságáról szóló, a támogatás hatékonyságával foglalkozó magas szintű fórumot követően 2005. március 2-án elfogadott párizsi nyilatkozatra (a továbbiakban: párizsi nyilatkozat),

–   tekintettel a millenniumi fejlesztési célok keretében a fejlesztés új finanszírozási módjairól szóló, 2006. február 16-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Közgyűlésének a millenniumi nyilatkozatról szóló A/RES/55/2 állásfoglalására,

–   tekintettel Jeffrey Sachsnak, az ENSZ főtitkára tanácsadójának a "Befektetés a fejlesztésbe: Gyakorlati terv a millenniumi fejlesztési célok elérésére" című jelentésére,

–   tekintettel a fejlesztés finanszírozásáról szóló, 2002. március 22-i Monterrey-i konszenzusra,

–   tekintettel a Tanácsnak és a tagállamok kormányai Tanács keretében ülésező képviselőinek, az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló "Európai konszenzus" című (a továbbiakban: európai fejlesztési konszenzus) együttes nyilatkozatára(2),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett "Az EU új Afrika-stratégiája" című közleményére (COM(2005)0489),

–   tekintettel az afrikai fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a fejlesztés finanszírozásának innovatív forrásairól szóló, 2005. szeptember 14-én, a 2005. szeptember 14-16 között a millenniumi fejlesztési célok (MFC) megvalósításáról rendezett csúcstalálkozón elfogadott New York-i nyilatkozatra, amellyel 79 állam kinyilvánította támogatását a repülőjegyekre vonatkozó "szolidaritási hozzájárulás" formájában történő első kísérleti mechanizmushoz,

–   tekintettel a négypárti frakció által megrendelt és 2004-ben publikált, az új fejlesztési finanszírozási forrásokról szóló, "Új nemzetközi pénzügyi hozzájárulások" című Landau-jelentésre, valamint az ENSZ Egyetem / a Fejlesztési Gazdasági Kutatások Intézete által 2004-ben közzétett "A fejlesztési finanszírozás új forrásai: A millenniumi fejlesztési célok finanszírozása" című Atkinson-jelentésre,

–   tekintettel a fejlesztési és gazdasági együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2006. május 18-i álláspontjára(4),

–   tekintettel a támogatás hatékonyságáról és a fejlődő országokban meglévő korrupcióról szóló, 2006. április 6-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az Európai Uniónak a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában játszott szerepéről szóló, 2005. április 12-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a Nemzetközi Valutaalap stratégiai felülvizsgálatáról szóló, 2006. március 14-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mezőgazdasági bizottságán belüli afrikai csoportnak a mezőgazdasági javakról folytatott tárgyalások feltételeiről szóló 2006. június 7-i közleményére (06-0000) (TN/AG/GEN/18),

–   tekintettel "A Világbank kereskedelemre gyakorolt befolyásának értékelése 1987–2004" című, a Világbank független értékelő csoportja (IEG) által készített 2006. márciusi jelentésre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0270/2006),

A.   mivel az Európai Unió a világ közpénzből nyújtott támogatásainak több mint a felét biztosítja és a legnagyobb adományozó a világon, de ebben a vezető pozícióban sem képes elérni a változást nemzetközi szinten,

B.   mivel a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzus megalapozza az Európai Unió fejlesztési politikájának közös elképzelését a tagállamokkal, a Tanáccsal, a Parlamenttel és a Bizottsággal közösen kialakított értékeken, elveken, célkitűzéseken és eszközökön keresztül,

C.   mivel e politika elsődleges célja a szegénység felszámolása a fenntartható fejlődéssel összefüggésben, beleértve a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását is,

D.   mivel a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzus elfogadása óta először a Bizottság nemcsak az általa nyújtott és/vagy kezelt támogatás stratégiai tervezését irányozza elő, hanem a tagállamok által nyújtott kétoldalú támogatások stratégiai tervezését is, a párizsi nyilatkozatban vállalt kötelezettségek (birtokbavétel, kiigazítás, harmonizáció, az eredményekre és a kölcsönös felelősségre összpontosított kezelés) teljesítésével,

E.   mivel az Unió politikái közötti koherencia hiánya akadályozza a támogatás hatékonyságát, és ráadásul ellentétes az EK-Szerződés 178. cikkével,

F.   mivel számos vizsgálat kimutatta, hogy a támogatás felszabadítása (azaz, hogy ne határozzanak meg feltételeket az ilyen támogatások eredetét vagy szállítását illetően) továbbra is alapvető a hatékonysága javításához, különösen az élelmiszersegélyt illetően,

G.   mivel az európai fejlesztési konszenzusban és a párizsi nyilatkozatban meghatározott alapelvek egyike az, hogy a partnerországok magukénak tekintsék a fejlesztési stratégiákat és programokat,

H.   mivel a fent említett jelentés szerint, amelyet Jeffrey Sachs készített az ENSZ számára, évente legalább további 50 milliárd USD-ra lesz szükség ahhoz, hogy 2015-ben teljesítsék a millenniumi fejlesztési célokat,

I.   mivel az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy évente 2 milliárd EUR-val – amelyből 1 milliárd a tagállamoktól, 1 milliárd a Bizottságtól származik – támogatja a fejlődő országok kereskedelmi kapacitásait,

J.   mivel az Európai Unió a fent említett tanácsi következtetéseiben megerősítette a támogatás volumenének növelésére 2005. május 24-én tett kötelezettségvállalásait, vagyis hogy a hivatalos fejlesztéstámogatási alapok legalább 50%-os növelését kollektíven Afrikának juttatja; mivel az EU marad a támogatók egyetlen olyan csoportja, amely érdemi, mérhető és tervezhető kötelezettségeket vállalt annak érdekében, hogy a támogatás növelésével 2015-re elérjék a több mint 84 milliárd EUR-s összeget,

K.   mivel az Európai Unió költségvetésére vonatkozóan a 2007 – 2013. évi pénzügyi tervben meghatározott megszorítások (a 2005. december 15-i és 16-i brüsszeli Európai Tanács elnökségének következtetései) figyelembe vételével a támogatásnövelési erőfeszítések zömét (80 % és 90 % között) a tagállamoknak kell vállalniuk,

L.   mivel még ha a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által 2005-re vonatkozóan közzétett adatok alapján úgy tűnik is, hogy az Európai Unió jó úton jár a 2006-ra meghatározott célkitűzések eléréséhez, van még négy tagállam, amelynek támogatási szintje a barcelonai kompromisszumban megerősített alsó határérték, vagyis a GDP 0,33 % alatt található,

M.   mivel az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának (OECD/DAC) legutóbbi adatai szerint az Európai Unió a 2005. évi fejlesztési támogatás címén könyvelte el az adósságterhek csökkentését (főleg Irakra és Nigériára vonatkozóan), ami 9 milliárd EUR-t jelent, miközben a Monterrey-i konszenzus kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az adósságterhek csökkentéseként nyújtott finanszírozásokat nem lehet a fejlesztéstámogatási alapokból fedezni, amelyek rendesen arra szolgálnak, hogy közvetlenül a fejlődő országokhoz kerüljenek,

N.   mivel a hivatalos fejlesztéstámogatás összege mesterséges felpumpálásának jelenségén kívül és amiatt, hogy a támogatások kezelése nem hatékony, az Európai Unió valamennyi tagállama által jóváhagyott támogatás egy jelentős része nem jut el közvetlenül a déli államok azon népességéhez, amelynek azt szánják,

O.   mivel a G-8 tagállamai által Gleneaglesben vállalt kötelezettségek megvalósítása (a fejlesztési támogatások évente 50 milliárd USD-ral való növelése mostantól 2010-ig) továbbra is leginkább ígéret marad, tekintve, hogy a tényleges támogatás (amely nem veszi tekintetbe a legszegényebb országok adósságának eltörlésével járó hatásokat) csak 5 milliárd USD-ral növekedett a 2005-ös év folyamán,

P.   mivel kötelezettségvállalásai elérése céljából a nemzetközi közösség 2005 szeptembere óta már két ülést rendezett, hogy párbeszédet folytasson a fejlesztés finanszírozásának új forrásairól,

Q.   mivel a finanszírozás új mechanizmusainak megvalósításával az új források felszabadításán kívül a fejlesztés finanszírozásának áramlása is javulna, különösen a források stabilitása és kiszámíthatósága terén, ami elengedhetetlen a hosszú távú nemzeti stratégiák támogatásához,

R.   mivel az európai fejlesztési együttműködési program hatékonyságának javítása az elérendő célok pontos meghatározását, valamint az elért eredmények mérésére alkalmas mutatók meghatározását feltételezi,

S.   mivel a párizsi nyilatkozatban a támogatások teljes jogú kezelői vállalták, hogy meghatározzák a 2010-re elérendő célkitűzéseket azon 12 mutatónak megfelelően, amelyeket a nyilatkozat meghatároz, valamint létrehoznak egy hatékony rendszert, amely e célkitűzéseknek az egyes felek általi tiszteletben tartását hivatott ellenőrizni,

T.   mivel sürgősen és tartósan szembe kell nézni az adósság problémájával, amely a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának legfőbb akadálya,

U.   mivel nemzetközi konszenzus született arról, hogy a könnyítésről át lehet térni a szegény országok adósságának eltörlésére, ahogyan azt a millenniumi nyilatkozat és az adósságok eltörléséről a G8 tagállamai által 2005-ben hozott határozat is mutatja,

1.   kiemeli a hatékonyság terén elért valós fejlődést, amelyet a Bizottságnak az utolsó három közleményében foglalt legutóbbi javaslatai jeleznek, és tudomásul veszi a Tanács következtetéseit, amelyek részben megismétlik az említett három közleményben szereplő javaslatot;

2.   kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket a támogatás hatékonysága irányába azon értékek szélesebb keretén belül, amelyeket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az ENSZ-egyezmények, úgymint a gazdasági, kulturális és szociális jogokról szóló nemzetközi egyezmény tartalmaznak;

3.   megítélése szerint a speciális ágazati területeken országos szinten a "vezető adományozók" kiválasztása érdekes, előremutató lépést jelent;

4.   kéri az érintett tagállamokat és a Bizottságot, hogy együtt tegyenek meg minden erőfeszítést azért, hogy az Európai Unió egységes álláspontot képviseljen annak érdekében, hogy megalapozza és fenntartsa vezető pozícióját, amely nemcsak a fejlesztési együttműködésre fordított összegek nagyságára épül, hanem egy megerősített hatékonyságra is;

5.   úgy ítéli meg, hogy a szegénység elleni hatékony küzdelemhez a nemzetközi hitelezők által nyújtott hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) egy sokkal jelentősebb részét elsősorban a legszegényebb országokba és népességekhez kell irányítani, és sajnálja, hogy az Unió nem rendelkezik ilyen értelmű pontos célkitűzéssel;

6.   úgy ítéli meg, hogy a fejlődő országokkal megkötött halászati megállapodások célja ezen országok azon képességének javítása kell, hogy legyen, amellyel megfelelően irányítani tudják a halászatot saját vizeiken, beleértve a halászati tevékenységek ellenőrzését és felügyeletét, valamint a tudományos kutatások folytatását, és nem az, hogy egyszerűen a halászati jogért való fizetésről rendelkeznek;

7.   meggyőződése, hogy az Európai Unió által nyújtott segély hatékonyságához elégséges politikai teret kell biztosítani a fejlődő országok számára, és a támogatás hatékonyságát a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása irányába tett konkrét előrelépés szerint kell megállapítani;

8.   kéri a Bizottságot, valamint az Európai Unió valamennyi tagállamát, hogy szigorúan tartsák tiszteletben az európai fejlesztési konszenzusban meghatározott célkitűzéseket és elveket, és különösen a szegénység elleni küzdelem alapvető célkitűzését;

9.   kéri az Európai Uniót, hogy mindazon többoldalú fórum keretében, amelyen jelen van, valamint a kétoldalú kapcsolatai keretében is védje és segítse ezt a politikát, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és a kedvezményezett államok jogait arra, hogy saját politikáikat meghatározzák;

10.   kéri az Európai Uniót, hogy fejlesztési politikájába foglalja bele az ENSZ ökoszisztémáról szóló millenniumi felmérése alapján készült jelentésének ajánlásait, amely megállapítja, hogy a világ ökoszisztémájának lerombolása akadályként jelentkezik majd a millenniumi fejlesztési célok megvalósításánál, kéri továbbá, hogy az Unió tegyen lépéseket az ökoszisztéma kiterjedt károsodásának orvoslására;

11.   kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a DAC többi nemzetközi hitelezőjével együtt minden erőfeszítést tegyenek meg a támogatás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozat végrehajtása céljából;

12.   támogatja a tagállamokat és a Bizottságot a Bizottság által javasolt és a Tanács által átvett ajánlások haladéktalan megvalósításában, ami azzal jár, hogy jelentős erőfeszítést kell tenniük támogatási rendszerüknek és/vagy e támogatás megvalósítási eljárásainak a – szükség esetén – gyökeres átalakításához annak érdekében, hogy jelentősen növeljék a hatékonyságot a programok jobb összehangolása, az intézkedések komplementaritása és a politikák koherenciája révén;

13.   hangsúlyozza, hogy a támogatás hatékonyságánál kétágú megközelítést kell alkalmazni, ami a folyamatok eredményeire, vagyis a koordinálásra, a kiegészítő jellegre, a harmonizációra és az összehangolásra való összpontosítást, ugyanakkor a tartalomra és a lényegre való összpontosítást is jelenti; hangsúlyozza, hogy az olyan kérdések, mint a korrupció elleni küzdelem, illetve a kapacitás építése, amely kapcsolódik az agyelszívás megelőzésére és a katasztrófakockázatok csökkentésére tett komoly erőfeszítésekhez, ebben az összefüggésben kulcsfontosságú területek;

14.   kiemeli, hogy a hatékonyabb koordináció mellett szükség van az intézkedések komplementaritására is a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti jobb munkamegosztás céljából, a nemzeti szint fókuszba helyezésével és a partnerországok vezető szerepével annak érdekében, hogy kezelni lehessen az "árva" országok és ágazatok problémáit, és kiemeli e tekintetben az adományozók atlaszának helytállóságát;

15.   kiemeli, hogy a támogatások teljes jogú kezelőinek koordinálása és a munkamegosztás a partnerország irányítása szerint kell, hogy történjen, mivel a cél az, hogy összhang legyen a partnerország prioritásaival és eljárásaival;

16.   elismeri, hogy a koordinálás és a munkamegosztás nem irányítható elszigetelten; ezért az Európai Uniónak nem kizárólag a belső munkamegosztásra kell összpontosítania, hanem mindig az összes adományozó perspektívája alapján kell cselekednie;

17.   kéri az érintett tagállamokat, hogy ne késlekedjenek a költségvetések megkívánt emelésével, miközben betartják azokat a megismételt kötelezettségvállalásokat, amelyek értelmében könyvelési "trükk" nélkül érnek el 2010-re egy, a GDP 0,56%-ával és 2015-re egy, a GDP 0,7%-ával megegyező minimális ODA-összeget azzal a nagyon konkrét céllal, hogy további pénzeszközöket szabadítanak fel egy hatékony és megerősített fejlesztési támogatáshoz, és felhívja a figyelmüket arra a lényeges szerepre, amelyet e területen játszanak;

18.   kéri az Európai Uniót, vegye figyelembe, hogy az ODA összegei emelésének csak akkor van értelme, ha az a hatékonysága és minősége jelentős javításával jár együtt, és hogy úgy járuljon ehhez hozzá, hogy e javítás valamennyi tagállam és az érintett európai intézmények fejlesztési együttműködési politikájának abszolút prioritása legyen;

19.   minden egyes tagállamot felszólít, hogy a Bizottság által készített közös referenciadokumentum alapján évente teljesen átlátható módon készítsen egy pontos jegyzéket, amely világosan megkülönbözteti a közvetlenül a fejlesztési támogatásra szánt összegeket azoktól, amelyeket olyan más kezdeményezésekre terheltek, amelyek nem tartoznak közvetlenül a fejlesztési támogatáshoz, mint például az adósságcsökkentés; hangsúlyozza, hogy az ilyen összeget egyértelműen ki kell zárni a fejlesztési támogatás összes ráfordításainak kiszámításából;

20.   tudomásul veszi, hogy a fejlesztési támogatás körébe tartozónak tekinthető kezdeményezésekre vonatkozó vitákat 2007-ben az OECD/DAC keretében folytatják, hogy azokat a 2008-ban, Ghánában tartandó magas szintű csúcstalálkozón befejezzék, és kiemeli arra vonatkozó teljes elkötelezettségét, hogy aktívan vesz részt ezekben a vitákban;

21.   kéri a Bizottságot, hogy részletesen tájékoztassa arról, milyen módon kapta meg a mandátumot, amellyel az OECD/DAC keretében rendelkezik, továbbá az ott képviselt álláspontja kialakításának meghatározásáról, valamint ezen bizottság szervezési és működési szabályairól;

22.   az OECD/DAC tagjait hangsúlyozottan kéri, hogy határozzanak meg célkitűzéseket 2010-re a Párizsban meghatározott 12 mutatóval összefüggésben, különös tekintettel a feltételrendszerre, a kölcsönös felelősségre és a megelőzhetőségre valamint, hogy hozzanak létre egy hatékony nyomon követési mechanizmust;

23.   támogatja a Bizottság által javasolt és a Tanács által átvett közös ütemezési kezdeményezést, amelyet első körben egy 11 AKCS-országból, valamint Vietnámból és Nicaraguából álló csoport számára indítottak el, és megállapítja, hogy az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának országai (AKCS) számára most készülő ütemezés jó kiindulási pont lehet; mindamellett hangsúlyozza, hogy meg kell győződni arról, hogy a vezető kezdeményezések nem ütköznek-e a már folyamatban lévő kapcsolódó intézkedésekkel (úgymint a közös támogatási stratégiákkal) a partnerországokban, hanem inkább erősítik a már létrejött folyamatokat;

24.   tudomásul veszi és nagyra értékeli azt a munkát, amelyet a Bizottság végzett tevékenységei teljesítménymutatóinak fejlesztése terén, azonban megállapítja azt is, hogy a mutatók nagyrészt belső értékelésekből származnak, hogy a költségvetési támogatás és az ágazati programok értékelése nem e mutatókkal történt, valamint, hogy még nincs olyan hatásmutató és fenntarthatósági mutató, amellyel a már megvalósult projekteket lehet értékelni;

25.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy együtt határozzák meg az eredménymutatókat a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó mutatóknak megfelelően, különös tekintettel a költségvetési támogatásra, hogy a nemzeti parlamentek és a helyi civil társadalom, valamint az Európai Parlament is vissza tudja keresni az Európai Unió hozzájárulásainak eredményeit;

26.   kiemeli, hogy a közös ütemezésnek egy olyan partnerséget kell elősegítenie, amely a nemzeti birtokbavételen és a kölcsönös felelősségen alapul;

27.   hangsúlyozza, hogy mind a támogatási, mind a kereskedelmi intézkedések fontos szerepet játszhatnak és kell is játszaniuk a millenniumi fejlesztési célok elérésében;

28.   kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt annak vizsgálatáról, hogy a méltányos kereskedelem hogyan tudna a fenntartható kereskedelem politikájának modelljévé válni, amely ösztönözné az észak és dél közötti kiegyensúlyozott kereskedelmet, továbbá hogy állapítsa meg, amelyek azok a kereskedelmet akadályozó tényezők, amelyek a legsúlyosabban érintik a világ legszegényebb rétegeit;

29.   elismeri, hogy a fejlődő országok érdekében fontos a nyersanyagárak stabilizálása, és felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ilyen jellegű intézkedésekre;

30.   kéri a Bizottságot, hogy a kedvezményezett országok válaszadásának ösztönzése céljából határozza meg, hogy a kedvezményezett országok milyen mértékben irányíthatják saját fejlesztési politikájukat és mekkora politikai mozgástérrel rendelkeznek az elemzés, a diagnózis és a közös stratégia politikájának kidolgozásához;

31.   meg van győződve arról, hogy a nemzeti és regionális fejlesztési politikákat demokratikus módon maguknak a kedvezményezett országoknak kell létrehozniuk, valamint hogy a demokratikus úton megválasztott parlamenteknek kell elvégezniük a programok végrehajtásának alapos vizsgálatát;

32.   kiemeli az átláthatóság és a korrupció elleni küzdelem jelentőségét a támogatás hatékonysága szempontjából; ezzel összefüggésben emlékeztet állásfoglalásában felsorolt, a fejlődő országokban a támogatás hatékonyságáról és a korrupcióról szóló ajánlásokra, és ismét kifejezi támogatását a "Tegye közzé, hogy mit fizet!" kampány iránt, amely a multinacionális vállalatoktól azt kéri, hogy tegyék közzé a kormányoknak teljesített kifizetésekre vonatkozó információkat;

33.   megismétli a támogatás hatékonyságára és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióra vonatkozó ajánlásait, valamint kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a költségvetési támogatásból megfelelő részt tartsanak fenn a civil társadalom őrei számára, hogy hozzanak létre egy nemzetközi feketelista rendszert, amellyel megakadályozható, hogy a bankok korrupt rendszereknek adjanak kölcsönt, hogy tiltsák meg közbeszerzési szerződések megkötését a fejlődő országokban korrupt tevékenységekbe keveredett társaságokkal valamint, hogy buzdítsák a tagállamokat az Egyesült Nemzetek 2003-as korrupcióellenes egyezményének ratifikálására;

34.   hasonlóképpen emlékeztet a felelősségteljes kormányzás, a stabil és szilárd jogállam, továbbá az átlátható és kiszámítható szabályozó, igazságszolgáltatási és intézményi struktúrák fontosságára, mivel ezek a gazdasági fejlődés kedvező feltételeinek megteremtéséhez nélkülözhetetlenek;

35.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mélyítsék el a közvetlenül a fejlődő országok helyi szintű egységeivel folytatott decentralizált együttműködésüket;

36.   úgy véli, hogy a közös finanszírozás az európai alapok katalizátorának szerepét játszhatná, és ily módon hozzájárulhatna egy valóban európai fejlesztési együttműködési politika létrejöttének elősegítéséhez;

37.   tudomásul veszi a Bizottság javaslatát a millenniumi fejlesztési célok végrehajtását célzó rugalmas és fenntartható eszköz létrehozására, és részletesebb tájékoztatást kér egy ilyen eszköz működéséről és irányítási módjairól;

38.   sajnálja, a Bizottsággal ellentétben, hogy az egyes tagállamok által a fejlesztési támogatás fokozatos felszabadítását(8) célzó kötelezettségek végrehajtásában megtett haladás nem kielégítő, miközben ezt az intézkedést nagyon várják a helyi termelők és a déli népesség, akik számára ez rendkívül előnyös lenne, és arra kéri a tagállamokat, hogy mostantól alkalmazzák az élelmiszersegély felszabadítását és a legkevésbé fejlett országok részére történő küldését, amint azt az OECD javasolja;

39.   kifejezi azon aggodalmát, amely szerint az Európai Unió fejlődő országokkal kapcsolatos költségvetési támogatási politikája egyre nagyobb mértékben függ a nemzetközi pénzintézetek feltételrendszerétől, amely arra kényszeríti ezen országokat, hogy teljesítsék a Nemzetközi Valutaalap (IMF) feltételeit ahhoz, hogy elnyerjék az Unió fejlesztési támogatását; megítélése szerint ez a központosított feltételrendszer ellentmond a kedvezményezett országok azon politikájának, amelynek célja, hogy magukénak érezzék az ügyet;

40.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kellően tájékoztassák a kedvezményezett országok érdekeltjeit, ideértve a civil társadalmi szervezeteket is annak érdekében, hogy megkönnyítsék a rendelkezésre álló programokhoz való hozzáférést;

41.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a közös fejlesztési kezdeményezéseket, amely fogalom annyit jelent, hogy támogatni kell a fejlett országokban letelepedett migráns közösségekben meglévő potenciál érvényre jutását származási országuk fejlődése szolgálatában;

42.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a fejlesztési programokba a diaszpórákból származó kompetens személyeket, akik konkrét segítséget akarnak adni, dolgozni kívánnak származási országukban, hogy a fejlődés szolgálatába állítsák képességeiket;

43.   hangsúlyozza, hogy a hatékony segítség javítása érdekében, amely az adott helyszínen tett konkrét előrelépésekben nyilvánul meg, az innovatív pénzügyi eszközök és kiegészítő források nélkülözhetetlenek és nem helyettesíthetik az EFA keretében vállalt kötelezettségeket;

44.   kedvezően értékeli az Európai Unió arra irányuló határozott szándékát, hogy innovatív fejlesztésfinanszírozási mechanizmusokat léptessen életbe a stabil, hatékony és kiszámítható segélyek biztosítása érdekében;

45.   kiemeli, hogy a Bizottság nem tekintendő az Európai Unió huszonhatodik adományozójának; ehelyett inkább a Közösség által nyújtott támogatás komparatív előnye határozandó meg; emlékeztet az európai fejlesztési konszenzusban a fejlesztés szempontjából meghatározott területek jelentőségére, amelyek a következők: az Unió átfogó jelenléte, a fejlesztési együttműködési költségvetésének mérete, a politikai kohézió megerősítése, a fejlesztés terén a legjobb gyakorlatok kialakításának elősegítése, a koordinálás eljárásainak egyszerűsítése, valamint a demokrácia és az emberi jogok harmonizációja és előmozdítása stb.; kéri, hogy az Európai Unió világosan foglaljon állást ebben a kérdésben;

46.   kéri a tagállamok nemzeti parlamenti képviselőit, hogy gyakoroljanak alapos ellenőrzést az odaítélt pénzeszközök és a kétoldalú együttműködési programok végrehajtása felett;

47.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a HIPC (súlyosan eladósodott szegény országok) kezdeményezés nem nyújtott hosszú távú megoldást az adósság problémájára, valamint, hogy a legtöbb érintett ország eladósodottságának mértéke nem csökkent, ahogyan az a Világbank független értékelő csoportjának 2006. márciusi jelentéséből kiderült;

48.   üdvözli Norvégia azon kezdeményezését, amely a Világbank és az ENSZ szintjén folytatandó vizsgálatra irányul, és amelynek az adósságok törvénytelensége a fő kérdése, valamint ösztönzi az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy nemzetközi fórumokon támogassák e kezdeményezést annak érdekében, hogy e kérdés nemzetközi szinten is elismertté váljon, és hogy a tagállamok egyes kétoldalú adósságainak "felháborító adósság" jellegéről az adósságok eltörlése céljából könnyvizsgálatok történjenek;

49.   sajnálja, hogy a Tanács a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervben nem szán új forrásokat a támogatási és kereskedelmi intézkedésekre; úgy véli, hogy ezen intézkedések nem finanszírozhatók a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását célzó más tevékenységek rovására; úgy véli, hogy ez következetlen és elfogadhatatlan lenne, miközben az új pénzügyi eszközök és az új források nélkülözhetetlenek;

50.   hangsúlyozza a "támogatás a kereskedelemnek (Aid for Trade)" kezdeményezés fontosságát, mivel ennek köszönhetően a fejlődő országok fokozhatják kereskedelmi kapacitásukat, és végrehajthatják a WTO-megállapodásokat, hogy ez utóbbiakat saját hasznukra fordíthassák és kereskedelmüket növelhessék, miközben a nemzetközi csereügyletekbe való bevonásuk könnyebbé válik; ennek érdekében megismétli, hogy támogatja az új "támogatás a kereskedelemnek" költségvetési sort, amely növeli mind az átláthatóságot, mind pedig a demokratikus ellenőrzést;

51.   üdvözli a kereskedelemmel összefüggő fejlesztési együttműködés koordinálásának erősítésére vonatkozó bizottsági javaslatot; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az adományozók részéről és különösen helyben jobb koordinációs intézkedésekre van szükség; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió összehangolja a fejlesztési segélyekkel kapcsolatos erőfeszítéseit a többi nemzetközi támogatási alap erőfeszítéseivel;

52.   úgy véli, hogy az AKCS-országoknak nyújtott cukortámogatás keretében szükség van az Európai Unió támogatására annak érdekében, hogy ezek az országok képesek legyenek alkalmazkodni az európai cukorrendtartás reformja által támasztott új követelményekhez; ugyanakkor úgy véli, hogy az átszervezéshez nyújtott segély keretében elkülönített költségvetés nem mehet az Unió fejlesztési politikája keretében folytatott többi tevékenység, és különösen a millenniumi fejlesztési célokra fordított kiadások rovására;

53.   emlékezteti a Bizottságot a fejlődő országoknak a WTO keretében tett "Round for Free" ígéretre; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen maximális erőfeszítéseket annak megakadályozására, hogy a legkevésbé fejlett országok az erősebb kereskedelmi érdekszövetségek áldozatául essenek;

54.   elismeri, hogy a Bizottság és az AKCS-országok a gazdasági partnerségi megállapodások által biztosított fokozott regionális együttműködés keretében szeretnének nagyobb eredményességet elérni; e tekintetben kéri a szükséges biztosítékokat és a fokozatos és aszimmetrikus kereskedelemnyitás reális menetrendjét, annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások hatékonyan ösztönözzék az AKCS-országok gazdasági növekedését;

55.   felszólítja valamennyi fejlett országot, illetve a fejlődő országok közül a fejlettebbeket, hogy kövessék a "fegyvereken kívül mindent" elnevezésű uniós kezdeményezés modelljét, amely a legkevésbé fejlett országok számára teljes mértékben adó- és kvótamentes piacrajutást biztosít;

56.   utal a Bizottság jelentésére, amely igazolja, hogy a legkevésbé fejlett országok élvezik legkevésbé az Európai Unió preferenciális rendszerének előnyeit; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon új intézkedéseket annak érdekében, hogy a legszegényebb országok maximálisan kihasználhassák az Unió kereskedelmi kedvezményeit;

57.   meggyőződése, hogy noha jelentős az Európai Unió által előirányzott pénzügyi támogatás összege, a világszerte működő pénzügyi és kereskedelmi intézmények alapvető reformjai is fontosak a sokdimenziójú, jogokon alapuló megközelítés szempontjából;

58.   emlékeztet a Nemzetközi Valutaalap stratégiai felülvizsgálatáról szóló, korábban idézett állásfoglalására, amelyben kérte a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy külön országcsoportot ("constituency") – kezdve az euróövezet országaiból álló csoporttal – azzal a céllal, hogy hosszabb távon biztosított legyen egy koherens európai képviselet, amelynek tagja az Ecofin Tanács elnöksége és a Bizottság, és amely felett az Európai Parlament gyakorol ellenőrzést;

59.   kéri a Nemzetközi Pénzügyi Intézetek (IFI) működésének felülvizsgálatát, kezdve a szavazási rendszer jelenlegi helyzethez való igazításával, nagyobb súlyt biztosítva a fejlődő országoknak, és felülvizsgálva az országcsoportok jelenleg kiegyensúlyozatlan összetételét;

60.   tekintettel számos jelentésre, köztük az ENSZ már említett Sachs-jelentésére, kéri az IFI-t, hogy a fejlődő országok adósságának fenntartható jellegét tekintsék olyan adósságszintként, amely lehetővé teszi egy ország számára a millenniumi fejlesztési célok elérését eladósodásának fokozása nélkül, valamint kéri az IFI tagállamainak képviselőit, hogy álljanak ki ezen új meghatározás mellett;

61.   emlékeztet azon javaslatára, amelyet a Nemzetközi Valutaalap stratégiai felülvizsgálatáról szóló, már említett állásfoglalása tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a támogatással és az IFI kölcsöneivel kapcsolatos feltételrendszer meghatározása az Egyesült Nemzetek intézményeivel folytatott széles körű együttműködés keretében történjen, és elismeri, hogy e feltételrendszernek számos esetben negatív hatása volt a fejlődő országok társadalmi-gazdasági mutatóira;

62.   javasolja egy, az európai támogatás hatékonyságával és az európai fejlesztési konszenzus nyomon követésével foglalkozó munkacsoport létrehozását, amely a Fejlesztési Bizottság tagjaiból állna, és kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, a fejlesztéssel foglalkozó nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalom képviselőit és a szakszervezeteket a részvételre, továbbá javasolja bizonyos számú ország "esettanulmányként" való kiválasztását, hogy az Európai Parlament és annak Fejlesztési Bizottsága sokkal jobb képet kapjon a nemzeti szinten megtett erőfeszítésekről és elért eredményekről;

63.   hangsúlyozza, rendkívül fontos, hogy az Unió módszeresen törekedjen arra, hogy politikái átfogó koherenciát tükrözzenek, és örömmel fogadja, hogy ez, az Európai Unió különböző politikái közötti koherenciával kapcsolatos kérdés szerepel a soros finn elnökség programjában, amelytől igen sokat vár;

64.   a támogatások hatékonysága érdekében hangsúlyozza a különböző uniós tevékenységi területek közötti következetesség, valamint az Európai Unió és tagállamainak tevékenységei közötti szükséges szintű koordináció és komplementaritás fontosságát, különösen helyi szinten; úgy véli, hogy a koherencia hiánya az EK-Szerződés 178 cikkébe ütközik;

65.   úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió által nyújtott támogatások hatékonyságára vonatkozó politikának koherensnek kell lennie a kereskedelmi, a fejlesztési együttműködési és a közös agrárpolitikával és a halászati politikával a fejlődő országok gazdaságaira gyakorolt közvetlen vagy közvetett káros hatások elkerülésére;

66.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0063. (2) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0445. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0217. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0141. (6) HL C 33. E, 2006.2.9., 311. o. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0076. (8) Lásd az F preambulumbekezdést.