Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett "Az EU–Dél-Afrika stratégiai partnerség felé" című, 2006. június 28-i bizottsági közleményre (COM(2006)0347),

–   tekintettel a Tanácsnak és a Tanács keretében ülésező tagállamok kormányai képviselőinek a Bizottság számára az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság között 2006. június 28-án létrejött kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás módosítására vonatkozó iránymutatás nyújtásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0348),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság között létrejött, 1999. októberében aláírt, 2000 januárjától ideiglenesen és részben alkalmazott és 2004. május 1-jén teljes egészében hatályba lépett kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodásra(1) (TDCA),

–   tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, Cotonou-ban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodásra(2) (a "Cotonou-i Megállapodás"),

–   tekintettel az ENSZ millenniumi projektjének "A fejlesztésbe történő beruházás: Gyakorlati terv a millenniumi fejlesztési célok elérésére" című jelentésére,

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság európai uniós fejlesztési politikáról szóló, "Az európai konszenzus" című együttes nyilatkozatára(3),

–   tekintettel az afrikai fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-én elfogadott(4), illetve az EU és a karibi országok közötti növekedési, stabilitási és fejlesztési partnerségről szóló, 2006. július 6-án elfogadott(5) állásfoglalására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0310/2006),

A.   mivel Dél-Afrika a szubszaharai Afrika legjelentősebb politikai hatalma, különösen az Afrikai Unió és az Új Afrikai Fejlesztési Partnerség (NEPAD) keretében afrikai szinten, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) keretében pedig regionális szinten eljárva, és fontos szereplő globális szinten is, ideértve a Világkereskedelmi Szövetség (WTO) keretében zajló kereskedelmi tárgyalásokat, valamint egyre nagyobb mértékben járul hozzá az afrikai békefenntartó és konfliktusrendező folyamatokhoz,

B.   mivel Dél-Afrika a szubszaharai Afrikában csakúgy, mint az AKCS-államok csoportján belül messze a legerősebb gazdasággal rendelkezik, és mivel az ötödik WTO miniszteri konferencián Cancúnban a G20-ak között az afrikai fejlődő államok képviseletében növelni igyekezett ezen országok befolyását a gazdaságaik számára fontos kérdésekben,

C.   mivel Dél-Afrika a WTO Cairns-csoportja tagjaként védelmébe vette a mezőgazdasági termékeket exportáló gazdaságok érdekeit,

D.   mivel a jövedelmi különbségek az apartheidkorszakból származnak, és a fehér lakosság nagy része nyugat-európai színvonalhoz fogható körülmények között él, míg a fekete lakosság nagy része a legkevésbé fejlett országokéhoz hasonló körülmények között, és a lakosság majdnem fele a szegénységi küszöb alatt él,

E.   mivel Dél-Afrika kormányának fekete lakosság gazdasági fejlődési (BEE) stratégiáját 2004-ben jóváhagyták, és ennek célja az apartheidkorszak egyenlőtlenségeinek a hátrányos helyzetben lévő népesség gazdasági részvételének növelésével történő orvosolása,

F.   mivel Dél-Afrikában különösen magas a munkanélküliség aránya, hivatalosan több mint 30%, nem hivatalos becslések szerint pedig majdnem 40%,

G.   mivel a munkanélküliségi mutatók továbbra is a faji megkülönböztetés létéről tanúskodnak, mivel a fekete lakosság 50%-a munkanélküli, míg ugyanez az arány a színesek esetében 27%, az ázsiai lakosság esetében 17% és a fehérek esetében csupán 6%,

H.   mivel Dél-Afrikában a bevándorlás különleges helyzetet foglal el, ugyanis az ország évtizedek óta nagy vonzerővel bír a dél-afrikai régiókból érkező legális (pl.: arany- és gyémántbányászat) és illegális (jobb megélhetés) bevándorlók számára, de ugyanakkor súlyosan szenved az "agyelszívástól" jelenségétől is különösen az egészségügyi ágazatban,

I.   mivel Dél-Afrika kormánya a dél-afrikai gyorsított és közös növekedési kezdeményezés (ASGISA) keretében megállapította makrogazdaság-politikai célkitűzéseit, amelyek célja a gazdasági növekedés 6%-ra történő emelése, illetve a munkanélküliség és a szegénység felére csökkentése 2014-ig,

J.   mivel az egész világon Dél-Afrikában van a legtöbb HIV-fertőzött személy, és 2005-ben 320 000 ember halt meg AIDS-ben, és mivel az AIDS-járvány humanitárius tragédia, amely az árván maradt és a rossz bánásmódtól szenvedő gyermekek sorsát kedvezőtlenül befolyásolja, és a dél-afrikai gazdaságot is sújtja,

K.   mivel Dél-Afrika az egész szubszaharai afrikai régió gazdasági motorja, és mivel a dél-afrikai gazdasági fejlesztések hatással lehetnek a szegénység enyhítésére és a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) regionális szinten történő elérésére,

L.   mivel a magas bűnügyi mutatók akadályozzák a gazdasági fejlődést, visszavetik a turizmust és kedvezőtlen környezetet teremtenek a külföldi befektetéseknek,

M.   mivel Dél-Afrika legfontosabb kereskedelmi partnere az EU, ugyanakkor az EU számára a Dél-Afrikával való kereskedelem közepes fontosságú,

N.   mivel Dél-Afrika a Cotonou-i Megállapodás olyan feltételes tagja, amely nem jogosult nem kölcsönös kereskedelmi preferenciákra, és nem részesül finanszírozásban az Európai Fejlesztési Alapból, viszont részt vesz a politikai együttműködésben és az AKCS–EU intézményekben,

O.   mivel az EU messze a legfontosabb adományozó Dél-Afrika tekintetében, és kb. 70%-át nyújtja az összes adományozói finanszírozásnak, ami a nemzeti költségvetés megközelítőleg 1,3%-át jelenti,

P.   mivel a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, továbbá a politikai, társadalmi, kulturális, környezetvédelmi, egészségügyi és más területeken történő együttműködést az EU és Dél-Afrika közötti kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás (TDCA) szabályozza, amelynek célja az aszimmetrikus ütemezés és az érzékeny ágazatok védelme mellett egy szabadkereskedelmi térség létrehozása,

Q.   mivel a Bizottság új EU–Dél-Afrika stratégiai partnerségre tett javaslatot, amely három fő célkitűzést ösztönöz: egységes, összefüggő és egyértelmű keret létrehozását, amely az együttműködés minden területét lefedi, a politikai párbeszéd felől a stratégiai együttműködés felé történő elmozdulást, továbbá a meglévő együttműködés kibővítését egy felülvizsgált TDCA mellett,

R.   mivel a TDCA lehetővé tette, hogy az EU megszüntesse Dél-Afrika vonatkozásában a kereskedelem egyensúlyának hiányosságát, és nagyobb terhet helyezett Dél-Afrikára, mint az EU-ra a tarifális kiigazítások tekintetében, aminek eredményeként a jelenlegi TDCA előnyösebb az EU, mint Dél-Afrika számára,

S.   mivel az EU mezőgazdasági és csúcstechnológiai termékeinek a dél-afrikai piacokra történő belépése kedvezőtlen hatásokkal jár a mezőgazdasági szektorra és az olyan dél-afrikai stratégiai hozzáadottérték-termelés fejlődésére, mint a gyógyszeripar, a gép- és gépjárműgyártás,

T.   mivel Dél-Afrika már jelentős kötelezettségvállalásokat tett a GATS értelmében a szolgáltatási szektorban, és a hozzáférés és az egyetemes szolgáltatások elfogadható szintjének elérését illetően jelentős korlátokkal szembesül,

U.   mivel a Bizottságnak szándékában áll a TDCA felülvizsgálata különösen a kereskedelem liberalizálására és a szolgáltatásokra, befektetésre, kormányzati közbeszerzésre, szellemi tulajdonra, versenyre, szabványosításra, vámra és származási szabályokra vonatkozó további kötelező érvényű rendelkezések bevezetése révén,

V.   mivel a befektetési és kormányzati közbeszerzési rendelkezések bevezetése nehézségeket teremthet Dél-Afrika és a Dél-Afrikai Vámunió (SACU) egyéb országai számára,

W.   mivel a Bizottság javasolja továbbá a TDCA összehangolását a felülvizsgált Cotonou-i Megállapodással a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a terrorizmus elleni küzdelem, a büntetlenség elleni küzdelem és a zsoldostevékenységek megakadályozása tekintetében,

X.   mivel a Bizottság szándéka, hogy 2006. november 14-én a stratégiai partnerség végrehajtásáról szóló EU–Dél-Afrika cselekvési terv tervezetére javaslatot tegyen az EU–Dél-Afrika Közös Együttműködési Tanácsnak,

1.   üdvözli a Bizottság megközelítését, miszerint lépéseket kíván tenni egy EU–Dél-Afrika stratégiai partnerség felé, illetve egy koherens hosszú távú együttműködési keretet javasol;

2.   hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiai partnerségnek egységes keretet kell biztosítania, amelynek értelmében a meglévő együttműködési eszközök javíthatják a dél-afrikai lakosság és gazdaság érdekében tett lépéseket;

3.   hangsúlyozza, hogy a stratégiai partnerségnek ki kell egészítenie az EU-Afrika stratégiát, és magában kell foglalnia a fejlesztési együttműködési eszköz, a gazdasági partnerségi megállapodások (EPA) és egyéb folyamatban lévő tárgyalások terén már megkezdett munkát;

4.   hangsúlyozza, hogy a cselekvési tervnek a Cotonou-i Megállapodással összhangban és az MFC-k elérése céljából kiemelkedő fontosságú célja kell, hogy legyen a szegénység enyhítése, és figyelembe veszi a stratégiai partnerségnek a régió országaira és az EPA-tárgyalásokra gyakorolt hatását;

5.   rámutat arra, hogy a dél-afrikai kormánynak továbbra is politikai prioritásként kell tekintenie az HIV/AIDS válság megelőzést (hangsúlyozva a szexuális és reproduktív egészséget) kezelést és gyógyítást kiegyensúlyozottan magában foglaló megközelítés révén való megoldására; üdvözli a kormány antiretrovírus szerek szállítására irányuló programját, de ragaszkodik a végrehajtás haladéktalan javításához;

6.   üdvözli azt az új megközelítést, amely a politikai párbeszéd felől a stratégiai politikai együttműködés és a regionális, afrikai és globális kérdésekre vonatkozó közös célkitűzések felé mozdul el, figyelembe véve azt a tényt, hogy Dél-Afrika fontos szerepet játszik a szubszaharai afrikai országok olyan nemzetközi fórumokon fellépő szószólójaként, mint a WTO és az ENSZ;

7.   felhívja Dél-Afrikát, hogy a rendezettebb regionális fejlesztési politika kidolgozása érdekében haladéktalanul tisztázza a SADC (Dél-afrikai Fejlesztési Közösség), a SACU (Dél-afrikai Vámunió) és a TDCA (a kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás) közötti kapcsolatot; felhívja a Bizottságot, hogy az EPA-tárgyalások figyelembe vétele mellett tegye egyértelművé a SADC, SACU és TDCA-val kapcsolatos EU-politikát;

8.   javasolja az EU–dél-afrikai politikai párbeszéd továbbfejlesztését a parlamenti küldöttségek rendszeres látogatásai révén (amelyekre elengedhetetlenül szükség van, ha nagyobb kölcsönös megértésre törekszenek a közös érdekeket képviselő ügyek, a két fél saját demokratikus rendszere, valamint a felelősségi körök tekintetében);

9.   hangsúlyozza, hogy Dél-Afrika már most is különleges politikai szerepet játszik a kontinensen (pl.: Szudánban, Kongóban, Libériában), és úgy ítéli meg, hogy ezt a szerepet az Európai Uniónak is el kell ismernie és támogatnia kell; e tekintetben hangsúlyozza az Afrikai Unió fontosságát – amelynek Dél-Afrika egyik alapítója és aktív tagja –, mivel a globalizálódó világban az afrikai kontinens szószólója lehet, és reméli, hogy az Afrikai Unió tovább fog fejlődni;

10.   e tekintetben felhívja Dél-Afrikát, hogy politikai befolyása révén segítse elő a szomszédos Zimbabwéban kialakult válság békés rendezését;

11.   kéri a Bizottságot, hogy tartsa szem előtt azt a tényt, hogy a nemzetközi kapcsolatok keretében Dél-Afrika fontos politikai és kereskedelmi kapcsolatokat épített ki az ázsiai és latin-amerikai országokkal, továbbá a fejlődő országokkal;

12.   hangsúlyozza, hogy a cselekvési tervnek figyelembe kell vennie az EU és Dél-Afrika között különösen a kereskedelem terén meglévő gazdasági különbségeket, ahogyan azt a közepesen fejlett gazdaságok tekintetében maga a WTO is elismeri, amikor az ilyen kibontakozó gazdaságok védelme érdekében szükséges, egyes vámok és egyéb kereskedelmi intézkedések fenntartását megengedő, különleges és megkülönböztetett bánásmódot javasol;

13.   hangsúlyozza, hogy a cselekvési tervnek kiemelt hangsúlyt kell fektetnie a külföldi befektetések ösztönzésére olyan innovatív stratégia révén, amely a dél-afrikai hatóságokkal együttműködve a befektetéseket akadályozó tényezők felszámolását célozza, így például orvosolhatja a dél-afrikai piac korlátozott méretét, az AIDS társadalmi és gazdasági hatását, a magas bűnözési mutatókat, valamint a foglalkoztatás és a tulajdon területén való állami beavatkozást;

14.   sürgeti a Bizottságot, hogy ne ragaszkodjon olyan elemeknek a felülvizsgált TDCA-ba való felvételéhez, amelyek akadályoznák a dél-afrikai gazdasági fejlődést vagy a szegénység enyhítése érdekében folytatott küzdelmet, továbbá hogy ne avatkozzon Dél-Afrikának a magánszektor alapvető szolgáltatások nyújtásában való részvételét érintő döntéseibe, és hogy vonja le a tanulságot a SACU–USA szabadkereskedelmi tárgyalások meghiúsulásából, amely tárgyalások során az USA elfogadhatatlan feltételeket próbált szabni a SACU-nak;

15.   javasolja, hogy az EU költségvetése biztosítson előirányzatokat a dél-afrikai régió bonyolult kereskedelmi integrációs folyamatainak megkönnyítése érdekében;

16.   javasolja, hogy a cselekvési terv és az EU költségvetése rendelkezzen egy olyan szilárd dél-afrikai energiabiztonsági stratégia támogatásáról, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozást és annak a dél-afrikai és a régióbeli szegényekre gyakorolt társadalmi és környezeti hatásait, többek között a megújuló energiaforrások fejlesztésére összpontosítva, különösen a kisebb vízerőművekre, a szélenergiára és a biomasszára;

17.   hangsúlyozza, hogy a cselekvési tervnek a részvételt előtérbe helyező és több érdekelt bevonását megcélzó megközelítéssel kell rendelkeznie, és olyan dél-afrikai prioritások támogatására kell összpontosítania, amelyek közt szerepelnek a HIV-fertőzés terjedésének megakadályozására irányuló fellépések, a kormánynak a gazdasági talpra állás érdekében tett intézkedései, továbbá a gazdasági egyenlőtlenség elleni küzdelem, ösztönzendő a társadalmi kohéziót és biztosítandó, hogy a gazdasági előnyök nem csak a kialakuló pénzügyi elithez jutnak el, összhangban az ASGISA és a BEE stratégiájával;

18.   javasolja, hogy a technikai segítségnyújtás iránti dél-afrikai igények, amelyek célja az ország fejlesztési célkitűzéseinek elérése, és amelyek hozzájárulnak a régió társadalmi és gazdasági fejlődéséhez is, kapjanak prioritást azzal a céllal, hogy ösztönözzék az afrikai vezetőket a kontinens egészére irányuló fenntartható gazdasági fejlődésre vonatkozó modell megtervezése és a gyakorlati megvalósítása kapcsán felmerülő felelősség vállalására;

19.   javasolja továbbá, hogy az oktatás és képzés tekintetében hozzanak létre egy együttműködési térséget, amely magában foglalja a tanár- és diákcseréket, valamint az Erasmus Mundus program dél-afrikai keretét;

20.   megjegyzi, hogy Dél-Afrika számára jelentős előnyöket biztosítottak az Európai Beruházási Banknál elérhető kölcsönök, és kéri, hogy a 2007–2013-as időszakra legalább ezzel azonos szinten biztosítsanak támogatást, figyelembe véve a mikrovállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások igényeit;

21.   ragaszkodik ahhoz, hogy a fejlesztési támogatást helyi szinten utalják ki, és külső szakértőket csak akkor vegyenek igénybe, illetve csak akkor importáljanak árukat, ha hasonló szakértelem vagy áru a régióban nem áll rendelkezésre;

22.   hangsúlyozza, hogy egyedülálló tapasztalatai révén Dél-Afrika úttörő szerepet játszhat a dél-afrikai régió és az egész kontinens bevándorlási politikája tekintetében; hangsúlyozza ezért, hogy Dél-Afrikának haladéktalanul meg kell többszöröznie a következetes és hatékony bevándorlási politika elfogadására tett erőfeszítéseit; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tapasztalatcserék, illetve Dél-Afrika különleges szerepére összpontosító bevándorlási programok, mint például az AENEAS és az ezt nyomon követő program révén ösztönözze ezeket az erőfeszítéseket;

23.   sürgeti a Bizottságot, hogy folyamatos párbeszédet folytasson a dél-afrikai kormánnyal, és vonja be a parlamentet, a helyi önkormányzatokat és a civil társadalmat a stratégiai partnerségről, a cselekvési tervről szóló megbeszélésekbe, és annak ezt követő végrehajtásába;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és a Dél-afrikai Köztársaság kormányának és nemzetgyűlésének.

(1) HL L 311., 1999.12.4., 3. o. (2) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. A partnerségi megállapodást módosító megállapodással (HL L 209., 2005.8.11., 27. o.) módosított megállapodás. (3) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (4) Elfogadott szöveg, P6_TA(2005)0445. (5) Elfogadott szöveg, P6_TA(2006)0304.