Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása elvein alapul – olyan elveken, amelyeket minden tagállam elismer,

B.   mivel Európa II. világháború utáni jaltai kettéosztása több mint négy évtizeden át megfosztotta függetlenségüktől Közép- és Kelet-Európa országait,

C.   mivel Közép- és Kelet-Európa kommunista rendszerei nem a nép beleegyezésén vagy akaratán alapultak, hanem azokat a szovjet katonai megszálláson és a kommunista pártok együttműködésén keresztül tartották fenn,

D.   emlékeztetve a kommunista párt diktatórikus uralma elleni tiltakozásul 1956. október 23-án utcára vonuló magyarok bátorságára és elszántságára,

E.   kifejezve tiszteletét a magyarok kitartásáért, akik a Nyugatról érkező katonai segítség elmaradása és a Szovjetunió elsöprő katonai beavatkozása és túlsúlya ellenére is folytatták harcukat a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a polgári jogokért,

F.   tisztelegve Nagy Imre, Magyarország reformkommunista miniszterelnöke emberi és politikai bátorsága előtt, aki helyesen ismerte fel a népakarat elemi erejű kifejeződését, és beleegyezett abba, hogy politikai vezetője legyen a szabadságért és a demokráciáért zajló népfelkelésnek, és végül életét áldozva a szabadság vértanúja lett, miután 1958-ban kivégezték, mert nem engedett a nyomásnak, hogy nyilvánosan elítélje a forradalmat,

G.   tisztelegve a forradalom és a kegyetlen megtorlás áldozatai előtt, a harcok során 2710-en vesztették életüket, a visszatérő kommunista vezetés 1956 és 1961 között 228 személyt végzett ki, 1956 és 1958 között 20 000 embert tartóztatott le, és ezreket részesített hátrányos megkülönböztetésben a forradalom után évtizedeken keresztül,

H.   kifejezve háláját az emberek által tanúsított szolidaritásért a Nyugat számos országában, akik 194 000 magyar menekültet fogadtak be 1956 és 1957 folyamán,

I.   elismerve a nemzetek közötti szolidaritás alapvető értékét általában, és különösen Közép- és Kelet-Európa különböző, szabadságukért küzdő nemzetei – a magyarok, a csehek, a szlovákok, a lengyelek, a németek, az észtek, a lettek és a litvánok – között,

J.   elismerve az 1956. októberi magyar forradalom, illetve az ellenállás és az ellenállási mozgalmak különböző más formái - például az 1953. júniusi tömegtüntetések Kelet-Németországban, az 1956. júniusi poznańi tüntetések Lengyelországban, az 1968-as prágai tavasz, a Szolidaritás mozgalom megszületése 1980-ban Lengyelországban és a volt Szovjetunióban működő demokráciamozgalmak, nevezetesen a balti népek mozgalmai - közötti történelmi és politikai kapcsolatot,

K.   elismerve, hogy a magyar forradalom a megosztott Európa egyesítésére tett történelmi kísérlet volt, és mint ilyen, közös európai történelmi örökségünk sarokköve marad,

L.   elismerve, hogy a magyar forradalom hozzájárult az összetartozás megerősítéséhez a demokratikus világban és az Európai Közösségek ezt követő 1957-es megalakulásához, és a Közép- és Kelet-Európában 1989–1990-ben bekövetkező demokratikus politikai változások előzménye volt, amelyek az európai integrációs folyamaton keresztül lehetővé tették Európa békés újraegyesítését,

1.   az 1956-os magyar forradalmat a szovjet tömb országaiban a kommunizmussal szembeszálló, a szabadság és demokrácia iránti XX. századi törekvések egyik szimbolikus megnyilvánulásaként ismeri el;

2.   tiszteleg Magyarország bátor férfiai és női előtt, akik önfeláldozásukkal reményt adtak a kommunista uralom által elnyomott más népeknek;

3.   hangsúlyozza, hogy a demokratikus közösségnek egyhangúan vissza kell utasítania az elnyomó és antidemokratikus kommunista ideológiát, és védelmeznie kell a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveit, és egyértelműen állást kell foglalnia, ha ezeket bármikor sérelem éri;

4.   felhív minden demokratikus országot, hogy egyértelműen ítélje el a valamennyi totalitárius rendszer által elkövetett bűnöket;

5.   felhív arra, hogy hozzanak létre európai programot a tagállamok kutatási és dokumentációs központjai közötti együttműködés megerősítése érdekében a totalitárius rendszerek bűneivel kapcsolatos történelmi kutatások terén;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.