Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2005/0211(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0373/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0373/2006

Viták :

PV 13/11/2006 - 17
CRE 13/11/2006 - 17

Szavazatok :

PV 14/11/2006 - 9.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2006)0482

Elfogadott szövegek
PDF 643kWORD 263k
2006. november 14., Kedd - Strasbourg
Tengeri környezetvédelmi közösségi politika ***I
P6_TA(2006)0482A6-0373/2006
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tengervédelmi stratégia irányelvre) irányuló javaslatról (COM(2005)0505 – C6-0346/2005 – 2005/0211(COD))

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0505)(1)

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére valamint a 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0346/2005),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Halászati Bizottság véleményére (A6-0373/2006),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácshoz és a Bizottsághoz.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2006. november 14-én került elfogadásra a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégia irányelv) elfogadására tekintettel
P6_TC1-COD(2005)0211

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1)  A tengeri környezet értékes örökségünk, amit meg kell védeni, helyre kell állítani és megfelelően kell kezelni annak érdekében, hogy biológiailag gazdag, dinamikus, biztonságos, tiszta, egészséges és jövedelmező tengereink és óceánjaink legyenek.

(2)  Európát négy tenger: a Földközi-tenger, a Balti-tenger, az Északi-tenger és a Fekete-tenger, továbbá két óceán: az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger határolja.

(3)  A Közösség szárazföldi területe valójában egy félsziget, amelynek partvonala több ezer kilométer hosszú, a Közösség tengeri területe pedig szárazföldi területénél is nagyobb.

(4)  Egyértelmű, hogy a tenger természeti erőforrásaira és a tengerökológiára nehezedő nyomás – így pl. hulladékfelvételi képességének igénybevétele – túlzott mértékű, és a Közösségnek határain innen és túl egyaránt csökkentenie kell a tengerek igénybevételét.

(5)  Figyelembe véve a Balti-tenger ökoszisztémájának – körülzárt és brakkvíz jellegéből eredő – sajátos sebezhető pontjait, a Balti-tengert körülvevő tagállamoknak sürgősen foglalkozniuk kell a Balti-tengert fenyegető sajátos veszélyekkel, mint például az eutrofizáció, a nem őshonos fajok betelepítése és a túlhalászás.

(6)  A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal(4) összhangban annak elfogadásától számított három éven belül ki kellett dolgozni egy tematikus stratégiát a tengeri környezet védelme és megőrzése érdekében azzal az általános céllal, hogy e stratégia előmozdítsa a tengerek fenntartható használatát és a tengeri ökoszisztémák megőrzését.

(7)  A tengeri környezetre vonatkozó, integrált megközelítésre alapuló tematikus stratégiának tartalmaznia kell olyan megfelelő minőségi és mennyiségi célokat és menetrendeket, melyek lehetővé teszik az előírt intézkedések összehasonlítását és értékelését. A stratégia végrehajtására irányuló fellépéseknek meg kell felelniük a szubszidiaritás elvének. Figyelmet kell fordítani továbbá az érdekelt felek fokozottabb bevonására, illetve a tengeri környezet védelméhez közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó különféle közösségi finanszírozási eszközök jobb kihasználására.

(8)  A stratégia kialakításának és végrehajtásának az ökoszisztéma megőrzésére kell irányulnia. E megközelítésnek a védelemre szoruló biogeográfiai területekre, továbbá olyan emberi tevékenységekre kell összpontosítania, amelyek kihatnak a tengeri környezetre.

(9)  További biológiai és környezetvédelmi célokat kell kitűzni és folytatni kell a hivatkozási keretrendszer kidolgozását, figyelembe véve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvben(5) (élőhely-irányelv) és a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(6) megfogalmazott célokat, valamint egyéb nemzetközileg elfogadott célokat.

(10)  A tengerek fenntartható használatának előmozdítása és a tengeri ökoszisztémák megőrzése érdekében előtérbe kell helyezni a Közösség tengeri környezete jó környezeti állapotának elérését, hangsúlyt kell helyezni e környezet folyamatos védelmére és megőrzésére, valamint biztosítani kell a további állapotromlás megelőzését.

(11)  E célok eléréséhez áttekinthető és összehangolt jogi környezetre van szükség, amely tartalmazza a jó környezeti állapot meghatározását és kapcsolódik a közös halászati politika elveihez, egyúttal keretet teremt a fellépésekhez, biztosítja a tevékenységek összehangolhatóságát, következetességét, és a Közösség más jogi eszközei, valamint nemzetközi megállapodások értelmében végzett tevékenységekkel való megfelelő egységességét.

(12)  A Közösség tengeri környezetét alkotó tengeri régiók változatos körülményei, problémái és igényei különböző és egyedi megoldásokat tesznek szükségessé. Ezt a sokféleséget figyelembe kell venni az olyan intézkedések előkészítése, tervezése és kivitelezése során, amelyek a tengeri régiók és alrégiók rendszerében a Közösség tengeri környezete jó környezeti állapotának elérését célozzák.

(13)  Ezért helyénvaló, hogy az azonos tengeri régióhoz tartozó tagállamok a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizek vonatkozásában biztosítsák régiónként, illetve alrégiónként egyetlen közös tengervédelmi stratégia létrehozását. Minden tagállamnak tengervédelmi stratégiát kell kidolgoznia európai tengervizei kezelésére, mely stratégia az ország vizeire nézve egyedi, de ugyanakkor tükrözi az érintett tengeri régió általános helyzetét. A tengervédelmi stratégiák végső célja a jó környezeti állapot elérését célzó intézkedési programok végrehajtása.

(14)  A tengeri környezet határokon átnyúló jellege miatt a tengervédelmi stratégiák kialakítását minden tengeri régió esetében össze kell hangolni. Mivel a tengeri régiók más európai uniós tagállamokkal és harmadik országokkal is közösek, a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy biztosítsák a lehető legszorosabb együttműködést valamennyi érintett tagállammal és harmadik országgal. Ahol ésszerű és helyénvaló, a tengeri régiókban már meglévő intézményi kereteket fel kell használni az együttműködés biztosítására.

(15)  Mivel a kívánt célok eléréséhez nélkülözhetetlen a nemzetközi fellépés, az irányelvnek növelnie kell a nemzetközi megállapodások értelmében a Közösség által vállalt hozzájárulás hatékonyságát.

(16)  A hajózásból és halászatból élő nemzetek érdekei, illetve hajóik és tengeri környezetben végzett tevékenységeik kölcsönhatása miatt feltétlenül szükség van arra, hogy az erőfeszítéseket a lobogó szerinti államokkal összehangolják annak érdekében, hogy a tengeri környezetet meg lehessen óvni e hajóknak a tengeri régióban folytatott műveleteivel kapcsolatos kockázatoktól. Amennyiben az adott tengeri régióban harmadik ország hajói végeznek műveleteket, a tagállamoknak a tengeri környezet megóvása érdekében a meglévő testületek és intézmények keretében kell koordinálniuk erőfeszítéseiket.

(17)  A Közösség és tagállamai is szerződő felek az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogi egyezményében (UNCLOS), amelyet a 98/392/EK tanácsi határozat(7) jóváhagyott. A Közösség és a tagállamok e megállapodások értelmében vállalt kötelezettségeit ezért maradéktalanul figyelembe kell venni ebben az irányelvben.

(18)  Az irányelvnek szintén erősítenie kell a biológiai sokféleségről szóló egyezmény összefüggésében a Közösség által képviselt, 93/626/EK tanácsi határozatban(8) jóváhagyott határozott álláspontot, mely a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására, a változatos tengeri élővilág megóvására és fenntartható használatára, valamint a tengeri védett területek hálózatának 2012-ig történő létrehozására vonatkozik. Emellett az irányelvnek hozzá kell járulnia a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek 7. konferenciája (CBD/COP7) által megfogalmazott célok eléréséhez. A konferencián résztvevők a tengeri és tengerparti biológiai sokféleségről szóló részletes munkaprogramot fogadtak el, amelynek számos célja és tevékenysége irányul arra, hogy megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését nemzeti, regionális és globális szinten is, valamint biztosítsa a tengeri élővilág képességét áruk és szolgáltatások nyújtására. A védett területek létrehozására munkaprogram is született, amelynek célja, hogy 2012-ig létrehozzuk, majd fenntartsuk a tengeri védett területek ökológiai szempontból reprezentatív, nemzeti és regionális rendszereit. Az élőhely-irányelvben a Natura 2000 területek létrehozására vonatkozóan előírt kötelezettség szintén hozzá fog járulni ehhez a munkához.

(19)  Ésszerű megközelítést kell meghatározni a Natura 2000 hálózat tengeri környezetben való teljes körű megvalósítására. E megközelítésnek magában kell foglalnia az élőhely-irányelv tengeri élőhelyekről és fajokról szóló mellékleteinek kiigazítására vonatkozó javaslatokat, és alkalmaznia kell, továbbá ki kell igazítania a szükséges technikai és pénzügyi eszközöket biztosító intézkedéseket.

(20)  Az irányelv céljainak elérése érdekében kiemelten fontos annak biztosítása, hogy a tengeri stratégiákba beépüljenek a tengeri védett területek vonatkozásában megállapított állagmegőrzési célok, kezelési, megfigyelési és értékelési tevékenységek.

(21)  A tengeri környezet szennyezéstől való védelmére vonatkozó, egyéb nemzetközi megállapodások értelmében vállalt közösségi és tagállami kötelezettségek teljesítéséhez is hozzá kell járulnia az irányelvnek. Ezek: a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény, amelyet a 94/157/EK tanácsi határozat(9) hagyott jóvá, az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény, amelyet a 98/249/EK tanácsi határozat(10) hagyott jóvá, annak a tengeri terület ökológiai rendszereinek és biológiai sokféleségének védelméről és megőrzéséről szóló új V. melléklete és kapcsolódó 3. függeléke, amelyet a 2000/340/EK tanácsi határozat(11) hagyott jóvá, valamint a 77/585/EGK tanácsi határozattal(12) jóváhagyott, a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény – és annak 1995-ös módosítása, melyet az 1999/802/EK tanácsi határozat(13) hagyott jóvá illetve annak a Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyve, amelyet a 83/101/EGK tanácsi határozat(14) hagyott jóvá.

(22)  Fel kell kérni a szomszédos országokat az e folyamatban való részvételre, és partnerséget kell kialakítani velük, különösen a Balti-tengeren, a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren, figyelembe véve többek között a fenntartható fejlődésről szóló 2002. évi ENSZ csúcstalálkozó kapcsán elindított partnerségi kezdeményezéseket.

(23)  Figyelembe kell venni a biológiai sokféleséget is, továbbá a legkülső régiók mélyvízi környezetével kapcsolatos tengeri kutatási potenciált, és egyedi programok keretében támogatni kell a mélyvízi ökoszisztémák előrehaladottabb leírására irányuló tudományos tanulmányok készítését.

(24)  A tengeri környezet hatékony védelme érdekében a tagállamoknak olyan keretprogramokat és platformokat kell létrehozniuk, amelyek a tengerekkel kapcsolatos ügyek ágazatokon átívelő kezelését teszik lehetővé. A tengeri vizek állapotának javítása során ezért nem kizárólag a környezetvédelmi szempontokat kell vizsgálni, hanem ezek mellett a terület gazdasági, társadalmi és adminisztratív fejlődését is figyelembe kell venni a természettudománnyal összekötve.

(25)  Mivel a tengervédelmi stratégiák keretében végrehajtott intézkedési programok csak akkor lesznek hatékonyak és a lehető leginkább költséghatékonyak, ha az adott terület tengeri környezete állapotának alapos tudományos ismeretére épülnek, és – amennyire csak lehet – e terület egyedi igényeire szabottak, szükség van arra, hogy minden tagállam az érintett tengeri régióra vonatkozóan nemzeti szinten gondoskodjon egy megfelelő tájékozottságra épülő politikaalkotási keret kialakításáról, ideértve a tengeri kutatásokat és a műveletek felügyeletét.

(26)  Ennek első lépéseként az egy adott tengeri régiót felügyelő tagállamoknak elemzéseket kell készíteniük tengeri felségterületeik jellemzőiről és az általuk betöltött funkciókról, megállapítva a fő terheléseket, hatásokat, valamint felmérve tengervizeik gazdasági és társadalmi használatát és a tengeri környezet állapotromlásának költségvonzatát.

(27)  A tagállamok ezután az elemzések alapján megállapítják azokat a jellemzőket, amelyek Európa tengervizeinek jó környezeti állapotát mutatnák. Célszerű, hogy e munka segítése érdekében a Bizottság a közeli jövőben általános környezetminőségi mutatókat, részletes követelményeket és normákat dolgozzon ki az érdekelt felek bevonásával.

(28)  A Közösségnek meg kell teremtenie a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a tagállamok kihasználhassák a tengeri tudományokkal foglalkozó egyetemeken folyó kutatás minőségéből és az ott létrehozott tudásból fakadó előnyöket. Az ezen irányelv által kialakított egyes szakaszok végrehajtásához szükséges tudományos és technikai információk ilyen módon megbízható forrásból fognak származni, és biztosítva lesz azon partvidéki területek fenntarthatósága, ahol az ilyen oktatási központokat általában létrehozzák.

(29)  A tengeri környezet kutatásának támogatását hangsúlyozni kellene az Európai Közösség kutatási és fejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjában (2007–2013).

(30)  A jó környezeti állapot elérése érdekében a következő lépésben védelmi célokat és felügyeleti programokat kell létrehozni a folyamatos értékelés megvalósításához. Ezáltal biztosítható az érintett vizek állapotának rendszeres felmérése.

(31)  Mindezek alapján a tagállamok feladata olyan intézkedési programokat alkotni és végrehajtani, amelyek a szóban forgó tengerterületek jó környezeti állapotának elérését célozzák, ugyanakkor figyelembe veszik az érvényben lévő közösségi és a nemzetközi követelményeket és az érintett tengeri régió szükségleteit is.

(32)  A megkívánt összpontosítás pontossága miatt indokolt, hogy ezeket a lépéseket a tagállamok tegyék meg, azonban a közösségi fellépés egységessége és a nemzetközi kötelezettségvállalások figyelembevétele érdekében alapvető fontosságú, hogy az előkészítő munkálatokat és az intézkedési programokat jóvá kelljen hagyatni a Bizottsággal.

(33)  Az intézkedéscsomagok megtervezése, végrehajtása és irányítása jelentős kiadásokat tehet szükségessé. Figyelembe véve, hogy az intézkedési programok az irányelv céljainak elérését szolgálják, a Közösségnek hozzá kell járulnia a tagállamoknak a programok előkészítése, végrehajtása és koordinálása során felmerülő kiadásaihoz.

(34)  A méltányosság és a megvalósíthatóság megköveteli, hogy az irányelv rendelkezzen olyan esetekről is, amikor egy tagállam számára nem lehetséges a kitűzött környezetvédelmi célok elérése.

(35)  Ezzel kapcsolatban két különleges esetről kell rendelkezni. Az első eset, amikor egy másik ország tevékenysége vagy passzivitása miatt, természetes okok folytán vagy vis maior esetén egy tagállam nem tudja elérni a kitűzött környezetvédelmi célokat. Ide tartozik az a lehetőség is, hogy maga a tagállam tett a célokkal ellentétes intézkedéseket olyan közérdek védelmében, amely jelentősebb, mint a kedvezőtlen környezeti hatás. Ilyen esetekben meg kell engedni a tagállamoknak, hogy ad hoc járjanak el. Az ad hoc intézkedéseket úgy kell megtervezni, hogy megelőzzék az érintett vizek további állapotromlását, és a régión belül ellensúlyozzák a kedvezőtlen hatásokat.

(36)  A második különleges eset, ha egy tagállam olyan problémát fedez fel, amely hatással van európai tengervizei vagy akár egy egész tengeri régió vizeinek állapotára, és a probléma nemzeti szinten hozott intézkedésekkel nem orvosolható. Rendelkezni kell arról, hogy ilyen esetben a Bizottságot az intézkedési programok benyújtásának keretében tájékoztatni kell.

(37)  Fontos, hogy a Közösség felügyelhesse a különleges esetekre biztosított rugalmasság alkalmazását. Az elsőként említett kivételes esetben ésszerű, hogy a Bizottság az intézkedési program jóváhagyását megelőző értékelés során fontolóra vegye az alkalmazott ad hoc intézkedések hatékonyságát. Olyan esetben, amikor a tagállamok egy intézkedést a közérdek védelmével indokolnak, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az intézkedés következtében a tengeri környezetben bekövetkezett változás vagy módosulás nem akadályozza meg vagy nem veszélyezteti tartósan az adott régió jó környezeti állapotának elérését.

(38)  A második különleges esetben az intézkedési program jóváhagyása előtt a Bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy a tagállam véleménye megalapozott, vagyis a nemzeti szinten hozott intézkedések nem lennének elégségesek, és valóban közösségi fellépésre van szükség.

(39)  A tengeri élővilág dinamikájára és természetes változékonyságára való tekintettel, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy az emberi tevékenységek különböző mintáinak alakulásával és az éghajlatváltozás hatására is változni fognak a tengeri környezetet érő terhelések és hatások, el kell ismerni, hogy a jó környezeti állapot fogalmának meghatározása dinamikus és rugalmas, és azt időről-időre ki kell igazítani. Ennek megfelelően a tengeri környezet védelmének is rugalmasnak és alkalmazkodóképesnek kell lennie. A tengervédelmi stratégiákat ezért rendszeresen felül kell vizsgálni.

(40)  Rendelkezni kell arról, hogy az intézkedési programokat és azok módosításait közzé kell tenni, és időközi jelentéseket kell beadni a Bizottsághoz, amelyek beszámolnak a program végrehajtásának előmeneteléről.

(41)  Annak érdekében, hogy a nyilvánosság is aktívan részt vegyen a tengervédelmi stratégiák létrehozásában, végrehajtásában és kiigazításaiban, megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a stratégiák elemeiről, változtatásairól, valamint igény esetén rendelkezésre kell bocsátani a háttérdokumentumokat és a stratégiák kialakításakor felhasznált adatokat.

(42)  A Bizottságnak az összes intézkedési program kézhezvételétől számított két éven belül, de legkésőbb 2017-ig el kell készítenie az irányelv végrehajtásáról szóló első értékelő jelentést. Ezt követően a Bizottságnak hatévente kell jelentést közzétennie.

(43)  Rendelkezni kell arról is, hogy az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, ...-i 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(15) való összeegyeztethetőség érdekében módosítsák a tengeri környezet állapotának értékelésére használt normákat, a felügyeleti normákat, környezetvédelmi célokat, valamint az adatok továbbítására és feldolgozására szolgáló technikai formátumokat.

(44)  A halgazdálkodást szabályozó intézkedéseket többek között a közös halászati politika keretében és tudományos szakvélemény alapján lehet hozni, ahogy azt a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet(16) előírja, ezért az ilyen intézkedésekkel ezen irányelv szintén foglalkozik. A radioaktív anyagok használatából eredő szennyezések és kibocsátások korlátozásáról az Euratom-Szerződés 30. és 31. cikke rendelkezik, ezért ezekre a kérdésekre ez az irányelv nem tér ki.

(45)  A közös halászati politika jövőbeni reformja során figyelembe kellene venni a halászat környezetvédelmi hatásait és ezen irányelv céljait.

(46)  Mivel a javasolt intézkedések céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és az intézkedés léptékére és hatásaira tekintettel ezek a célok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(47)  A tagállami fellépéseknek a körültekintés elvéből és az ökoszisztéma alapú megközelítésből kell kiindulniuk.

(48)  Az irányelv tiszteletben tartja és figyelembe veszi az alapvető jogokat és alapelveket, melyeket különösen az Európai Unió alapjogi chartája foglal magában. Különösen törekszik arra, hogy az Európai Unió alapjogi chartájának 37. cikkében említett fenntartható fejlődés elvével összhangban a közösségi politikákba integrálja a környezet magas szintű védelmét és a környezet minőségének javítását.

(49)  Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(17) összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv olyan keretet teremt, amelyen belül legkésőbb 2017-re a tagállamok elérik a tengeri környezet jó állapotát, valamint intézkednek az alább célok elérése érdekében:

   a) a tengeri környezet védelme és megőrzése vagy regenerálódásának biztosítása, illetve – amennyiben megvalósítható – a tengeri biológiai sokféleség és a tengeri ökoszisztémák szerkezetének, funkciójának és folyamatainak helyreállítása;
   b) a tengeri környezet szennyezésének megakadályozása és fokozatos megszüntetése annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri biológiai sokféleség, a tengeri ökoszisztémák, az emberi egészség, illetve a tengerek jogos használata ne legyen jelentős terhelésnek vagy kockázatnak kitéve;
   c) a tengeri szolgáltatások és termékek igénybe vételének, valamint az egyéb, tengeri környezetben folytatott tevékenységeknek olyan fenntartható szintre történő korlátozása, amely sem a jövőbeli generációk általi használatot és tevékenységeket, sem pedig a tengeri ökoszisztémáknak a természeti és az emberek által előidézett változásokra való reakcióképességét nem veszélyezteti.

2. cikk

Hatály

Ez az irányelv vonatkozik minden európai tengervízre, és figyelembe veszi, hogy biztosítani kell a társult és tagjelölt államok tengeri környezetének minőségét.

3. cikk

Meglévő kötelezettségek, kötelezettségvállalások és kezdeményezések

Ez az irányelv nem sértheti

   a) a tagállamok illetve a Közösség meglévő közösségi vagy nemzetközi szintű kötelezettségeit, kötelezettségvállalásait és kezdeményezéseit az európai tengervizek védelme vonatkozásában; és
   b) a tagállamok hatáskörét a meglévő nemzetközi intézményi struktúrákban.

4. cikk

Meghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi kifejezések jelentése a következő:

  1. "európai tengervíz":
   - a felségvizek kiterjedését meghatározó alapvonalon túl a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területek határvonaláig terjedő valamennyi európai vízterület, beleértve a mindezen vizek alatt található tengerfeneket és altalajt; és
   - valamennyi árapállyal érintett vízterület a tagállam területén vagy annak partjai előtt, amelytől a felségvizek távolságát mérik, valamint az e vizek által állandóan vagy időközönként fedett szárazulat vagy tengerfenék;
  2. "környezeti állapot": az adott vizek környezetének általános állapota, figyelembe véve:
   a) a tengeri környezetet alkotó ökoszisztémák szerkezetét, funkcióját és folyamatait;
   b) azon akusztikai, biológiai, kémiai, éghajlati, földrajzi, geológiai, fizikai vagy fiziográfiai összetevőket, feltételeket és tényezőket, melyek együttesen meghatározzák az a) pontban leírt tengeri ökoszisztémák állapotát, termelőképességét, minőségét és állapotát.

A b) pontban meghatározott összetevők, feltételek és tényezők közé tartoznak az emberi tevékenységből eredők is, függetlenül attól, hogy e tevékenységek folytatására az európai tengervízen vagy azon kívül kerül sor;

  3. "jó környezeti állapot": a környezet állapota, ha:
   a) a tengeri környezet az ezt alkotó ökoszisztémák szerkezete, funkciója és folyamatai által lehetővé teszi ezen ökoszisztémák – teljes mértékben a természetes állapotnak megfelelő – önkarbantartó működését. A tengeri ökoszisztémák megőrzik természetes alkalmazkodásukat a nagyobb mérvű környezeti változásokkal szemben;
   b) az adott területen belül és kívül folytatott valamennyi emberi tevékenységet úgy végzik, hogy a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt együttes terhelésük összeegyeztethető a jó környezeti állapottal. A tengeri környezetben folytatott emberi tevékenységek nem haladják meg az értékelés szempontjából megfelelő földrajzi skálán fenntartható szintet. A jövőbeli generációk általi használat és tevékenységek lehetősége a tengeri környezetben biztosított;
   c) a tengerek biológiai sokfélesége és ökoszisztémái védettek, romlásukat megelőzik, lehetőség van a helyreállításukra, szerkezetük, funkciójuk és folyamataik visszaállítása – a lehetőségekhez mérten – megtörténik;
   d) a szennyezés és az energia szintjét – ide értve a zajt is – a tengeri közegben folyamatosan csökkentik annak biztosítására, hogy minimálisra csökkentsék a tengeri biológiai sokféleségre, ökoszisztémákra, az emberi egészségre vagy a tenger jogos használatára gyakorolt terhelést vagy az ezeket érintő kockázatokat; és
   e) teljesül az I. mellékletben felsorolt valamennyi feltétel;
   4. "szennyezés": az emberi tevékenység következtében olyan anyagok vagy energia – ideértve a zajt is – tengeri közegbe való közvetlen vagy közvetett bejuttatása, amelyek a tengeri biológiai sokféleség és a tengeri ökoszisztémák számára káros hatásokkal járhatnak, az emberi egészségre ártalmasak lehetnek és a tenger jogos használatát akadályozhatják;
   5. "tengeri védett területek": olyan területek, ahol a tengeri környezetre jelentős terhelést és/vagy hatást gyakorlóként azonosított tevékenységeket korlátozzák vagy tiltják. A tengeri védett területeket a tagállamok a Közösség nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban határozzák meg a tengervédelmi stratégia előkészítő szakasza során, és azok egy közösségi, regionális és alregionális szinten összefüggő tengeri területrendezési rendszer részei.

5. cikk

Tengeri régiók és alrégiók

(1)  A tagállamok a következő tengeri régiók tekintetében hajtják végre az irányelvet:

   a) a Balti-tenger;
   b) az Atlanti-óceán észak-keleti térsége;
   c) a Földközi-tenger;
   d) a Fekete-tenger.

(2)  Az egyes területek sajátosságainak figyelembevétele érdekében a tagállamok az irányelv végrehajtása során az (1) bekezdésben említett régiók részterületeit is alapul vehetik, amennyiben a részterületek kijelölése megfelel a nemzetközi megállapodásoknak és összeegyeztethető az alábbi tengeri alrégiókkal:

  a) az Atlanti-óceán észak-keleti térségében:
   i. az Északi-tengeren, beleértve a Kattegatot és a La Manche-csatornát, a Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország és Svédország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek;
   ii. A Kelta-tengeren az Írország és az Egyesült Királyság felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek;
   iii. a Vizcayai-öbölben és az ibériai partvonalon a Franciaország, Portugália és Spanyolország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek;
   iv. az Atlanti-óceánon az Azori-szigetek és Madeira körül a Portugália, illetve a Kanári-szigetek körül a Spanyolország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek;
  b) a Földközi-tengeren:
   i. a Földközi-tenger nyugati térségében a Franciaország, Olaszország és Spanyolország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek;
   ii. az Adriai-tengeren az Olaszország, Szlovénia és Horvátország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek;
   iii. a Jón-tengeren a Görögország, Olaszország és Málta felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek;
   iv. az Égei-Levantei-tengeren a Görögország és Ciprus felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek.

A tagállamok a 30. cikk (1) bekezdése első albekezdésében meghatározott időpontig tájékoztatják a Bizottságot bármilyen részterület kijelöléséről.

(3)  Az érintett tagállamok minden egyes tengeri régió esetében az adott régióban legkésőbb 2017-ig elérik az európai tengervizek jó környezeti állapotát, az e régió számára létrehozott és megvalósított egységes tengeri stratégián keresztül, az irányelv rendelkezéseinek megfelelően.

A tagállamok megfelelő irányítási egységeket határoznak meg európai tengervizeiken, minden régió vagy alrégió vonatkozásában. Az irányítási egységek – adott esetben – figyelembe veszik a meglévő irányítási, felügyeleti és referenciaegységeket, és azokat az érintett tengervédelmi stratégiában koordinátákkal azonosítják.

A tagállamok a 30. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott időpontig tájékoztatják a Bizottságot a kijelölt irányítási egységekről.

6. cikk

Tengervédelmi stratégiák

(1)  A tagállamok a jó környezeti állapotot tengeri stratégiák létrehozása és végrehajtása révén valósítják meg.

(2)  A közös tengeri régióval rendelkező tagállamok gondoskodnak róla, hogy régiónként vagy alrégiónként az e régióban felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizek tekintetében egységes közös tengeri stratégia jöjjön létre. Minden tagállam minden érintett tengeri régióra vonatkozóan kidolgoz egy tengervédelmi stratégiát európai tengervizei kezelésére, a következő cselekvési tervnek megfelelően:

a)  Előkészítés:

   i. ...-ig(18) kezdeti értékelés az érintett vizek jelenlegi környezeti állapotáról és az emberi tevékenységek erre gyakorolt hatásáról a 10. cikkel összhangban;
   ii. ...-ig* az érintett vizek vonatkozásában a jó környezeti állapot meghatározása a 11. cikk (1) bekezdésével összhangban;
   iii. ...-ig(19)* környezetvédelmi célok megállapítása a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban;
   iv. ...-ig** felügyeleti program létrehozása és alkalmazása a folyamatos értékelésnek és a célok rendszeres felülvizsgálatának biztosítása érdekében a 13. cikk (1) bekezdésével összhangban, hacsak a vonatkozó közösségi jog másként nem rendelkezik;

b)  Intézkedési programok:

   i. legkésőbb 2012-ig a jó környezeti állapot elérését célzó intézkedési program kialakítása a 16. cikk (1), (3) és (5) bekezdésével összhangban;
   ii. legkésőbb 2014-ig az i. pontban előírt intézkedési program végrehajtásának megkezdése a 16. cikk (8) bekezdésével összhangban.

(3)  Ha közös tengeri régióval vagy alrégióval rendelkező tagállamok az (2) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt lépéseknek a jelzett időpontnál korábbi megvalósításában állapodnak meg, tájékoztatják a Bizottságot felülvizsgált ütemtervükről, és ennek megfelelően járnak el.

E tagállamok a terület kísérleti területté alakításával megfelelő európai uniós támogatásban részesülnek a környezet javítására irányuló, fokozott erőfeszítéseikért.

A (2) bekezdés a) és b) pontjában szereplő rendelkezések nem akadályozzák meg a tagállamokat szigorúbb óvintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében.

(4)  A tagállamok megfelelő mechanizmusokat hoznak létre annak biztosítására, hogy az (2) bekezdésben ismertetett lépések kidolgozására és végrehajtására az 8. cikk alapján – tekintettel a 10., 11., 12., 13. és 16. cikkekre – sor kerül, oly módon, hogy az régiónként egységes közös tengeri stratégia, illetve az e cikkekben meghatározott összetevők tekintetében közös jelentés elkészítését eredményezi.

Az illetékes tagállam vagy hatóság minden egyes régió jelentését három hónapon belül továbbítja a Bizottságnak és az érintett tagállamoknak.

(5)  A balti-tengeri régió lehetne a tengervédelmi stratégia végrehajtásának kísérleti régiója. A Helsinki Bizottság (HELCOM) következő balti-tengeri cselekvési terve hasznos forrás lehet a tengervédelmi stratégia végrehajtása céljából a Balti-tenger kísérleti területként való használata vonatkozásában.

A tagállamok a régióban a 16. cikk (1) bekezdésének a) és b) albekezdésével összhangban legkésőbb 2010-ig létrehozzák a balti-tengeri régió közös intézkedési programját, a jó környezeti állapotnak a balti tengeri régióban történő elérése érdekében.

7. cikk

Tengeri védett területek

(1)  A tagállamoknak stratégiáikban – "tengeri védett területekké" kijelölt – régiónként vagy alrégiónként védelmi intézkedéseket kell meghatározniuk.

A tagállamok régiónkénti, illetve alrégiónkénti stratégiáik részeként – amennyiben szükséges – intézkedéseket hoznak zárt tengeri természetvédelmi területek létrehozására, amelyek célja a legsérülékenyebb tengeri ökoszisztémák és a biológiai sokféleség védelme és megőrzése.

(2)  Az intézkedési programot létrehozó tagállamok a csomag intézkedései között területvédelmi intézkedéseket is meghatároznak, például a 92/43/EGK irányelv értelmében különleges természetvédelmi területek létrehozását (azonban nem korlátozódnak arra), az 1979. április 2-i, a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK tanácsi irányelv(20) (madárvédelmi irányelv) szerinti különleges védett területek létrehozását, valamint tengeri védett területek létrehozását a biológiai sokféleségről szóló egyezmény aláírói konferenciája VII/5 sz. határozatának és valamennyi egyéb olyan nemzetközi illetve regionális megállapodásoknak megfelelően, amelyekben a Közösség részes fél.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy ezek a területek legkésőbb 2012-ig hozzájárulnak a tengeri védett területek egységes és reprezentatív hálózatához. A hálózat ami olyan megfelelő méretű területeket foglal magában, amelyek teljes mértékben védettek minden kitermelési célú használattól annak érdekében, hogy meg lehessen védeni többek között az ívási, halkeltető és tápterületeket, és lehetővé váljon az ökoszisztémák integritásának, szerkezetének és működésének fenntartása, illetve helyreállítása.

(4)  A tagállamok egy vagy több nyilvántartást hoznak létre e tengeri védett területek számára, amelyek kialakítását ...(21) be kell fejezni.

(5)  A közönség számára biztosítani kell a nyilvántartásban szereplő információkhoz való hozzáférést.

(6)  A tengeri védett terület nyilvántartásait minden egyes tengeri régió vagy alrégió esetében felül kell vizsgálni és frissíteni kell.

8. cikk

Együttműködés és egyeztetés harmadik országokkal

(1)  Ezen irányelv alkalmazásában az ugyanazon tengeri régió vagy alrégió vizei felett rendelkező tagállamok együttműködnek és összehangolják tevékenységeiket.

Ahol ésszerű és helyénvaló, a tagállamoknak fel kell használniuk a tengeri régióban vagy alrégióban már meglévő intézményi kereteket és – amilyen mértékben ez lehetséges – az ott elhatározott programokat és tevékenységeket, hangsúlyozva, hogy a 22. cikkel való összhang biztosítása érdekében szükség van ezek módosítására.

(2)  A tengervédelmi stratégia létrehozásakor és alkalmazásakor a tagállamok mindent megtesznek annak érdekében, hogy összehangolják tevékenységeiket:

   a) azon harmadik országokkal, amelyek felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó tengeri területekkel rendelkeznek az adott tengeri régióban;
   b) azon harmadik országokkal, amelyek lobogója alatt hajók működnek az adott tengeri régióban; és
   c) azon harmadik országokkal, amelyek tengerrel nem rendelkeznek, azonban területükön olyan pontszerű vagy szórt szennyezési forrással rendelkeznek, amelyek a folyók vagy a légkör közvetítésével az adott tengeri régióba jutnak.

Ebben az összefüggésben a tagállamok – amennyire csak lehetséges – a nemzetközi megállapodásokból fakadó struktúrák keretén belül létrehozott programokra és tevékenységekre támaszkodnak.

Az olyan nemzetközi és regionális megállapodásokkal összefüggésben, amelyeket a Közösség kötött olyan szervezetekkel és harmadik országokkal, amelyek rendelkeznek felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó

a tagállamok és a Bizottság támogatják a tengervédelmi stratégiákkal kapcsolatos intézkedések és programok elfogadását a II. és III. fejezet rendelkezéseivel összhangban.

   - vizekkel, amelyek az európai tengervizekkel határosak,
   - hajókkal, amelyek az európai tengervizeken működnek, és
   - szárazfölddel, amelyről az európai tengervizeket szennyezhetik,

(3)  A Bizottság a környezetvédelmi kritériumokra összpontosítva 2007-ig szabályozási keretet hoz létre annak biztosítása érdekében, hogy az összes érdekelt résztvevővel konzultálnak a tengeri környezettel kapcsolatos főbb infrastrukturális beruházások előtt.

(4)  Az EU-s támogatásokat – például a közös agrárpolitika keretében – kizárólag azon szereplők számára lehet odaítélni, akik bizonyítani tudják, hogy tevékenységeik a tápanyagok vonatkozásában egyensúlyt mutatnak, azaz nem jellemzi azokat a vizekbe történő nagymértékű tápanyag-kibocsátás.

9. cikk

Illetékes nemzeti hatóságok

(1)  A 30. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében megállapított időpontig a tagállamok minden érintett tengeri régió esetében kijelölik az illetékes hatóságot, amely európai tengeri vízterületeik vonatkozásában felelős az irányelv végrehajtásáért.

Az említett időponttól számított hat hónapon belül a tagállamok eljuttatják a Bizottsághoz a kijelölt illetékes hatóságok listáját, valamint az II. mellékletben felsorolt adatokat.

Ezzel egyidejűleg a tagállamok eljuttatnak a Bizottsághoz egy listát azon főbb nemzetközi szervezetek illetékes nemzeti hatóságairól, amely szervezeteknek tagjai.

(2)  A tagállamok az (1) bekezdésnek megfelelően szolgáltatott adatokban bekövetkezett bárminemű változásról a változás érvénybelépésétől számított három hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot.

II. fejezet

A tengervédelmi stratégiák előkészítése

10. cikk

Felmérés

(1)  Minden egyes tengeri régió esetében a tagállamok elvégzik európai tengervizeik állapotának kezdeti értékelését, amely az alábbiakat tartalmazza:

   a) a III. melléklet 1. táblázatában foglalt elemek nem kimerítő jellegű felsorolása alapján a tengeri vizek főbb jellemzőinek, szerepének és jelenlegi környezeti állapotának elemzése, kitérve az élőhelytípusok, a biológiai összetevők, a fizikai-kémiai sajátosságok és a hidromorfológia elemzésére;
  b) a vízterületek környezeti állapotára és jellemzőire ható uralkodó terhelések és hatások elemzése, beleértve az emberi tevékenységet, amely:
   i. a III. melléklet 2. táblázatában szereplő elemek nem kimerítő listáján alapul;
   ii. a kumulatív és együttható hatásokat és észrevehető tendenciákat tartalmazza, és
   iii. figyelembe veszi a jelenlegi európai jogszabályok alapján kidolgozott érintett eljárásokat;
   c) a területek használatának gazdasági és szociális elemzése, valamint a tengeri környezet állapotromlásának költségvonzata.

(2)  A tengeri környezet állapotának átfogó felmérése érdekében az (1) bekezdésben említett elemzések során figyelembe kell venni a 2000/60/EK irányelv parti tengervizekre, átmeneti vizekre és felségvizekre vonatkozó előírásait, valamint a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv(22), a fürdővizek minőségéről szóló, 2006. február 15-i 2006/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(23), valamint a vízügyi politika terén a környezetvédelmi minőségi szabványokról és a 2000/60/EK irányelv módosításáról szóló, ...-i .../.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(24) vonatkozó rendelkezéseit.

(3)  Az (1) bekezdésben meghatározott értékelést készítő tagállamok valamennyi tengeri régió esetében támogatják egymást a 6. cikk (3) bekezdés értelmében létrehozott együttműködés útján az alábbiak biztosítása érdekében:

   a) az értékelési módszerek koherensek az ugyanazon tengeri régióhoz tartozó tagállamok között;
   b) megtörténik a határokon átnyúló hatások és a határokon átívelő jellegzetességek figyelembe vétele; és
   c) megtörténik az azonos tengeri régióhoz tartozó tagállamok nézőpontjainak figyelembe vétele.

(4)  Az eredeti értékelésből származó adatokat és információkat az értékelés elkészítését követő három hónapon belül az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az illetékes regionális tengerészeti és halászati szervezetek és egyezmények rendelkezésére kell bocsátani a páneurópai tengeri értékelésben való felhasználásra, különösen a Közösségen belüli tengeri környezet állapotának felülvizsgálata céljából a 23. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján.

11. cikk

A jó környezeti állapot meghatározása

(1)  A 10. cikk (1) bekezdése értelmében elvégzett kezdeti értékelést felhasználva a tagállamok az I. és a III. mellékletben előírt sajátos környezetminőségi mutatók, szempontok és normák alapján minden érintett tengeri régió vonatkozásában meghatározzák az európai tengervizek jó környezeti állapotát jelző mutatókat.

Figyelembe veszik többek között az I. és a III. mellékletben felsorolt elemeket, melyek az élőhelytípusokra, a biológiai összetevőkre, a fizikai–kémiai sajátosságokra és a hidromorfológiára vonatkoznak.

(2)  A tagállamok a jó környezeti állapotot jelző mutatók meghatározását követő három hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot a 10. cikk (1) bekezdése értelmében készült felmérésről, valamint az e cikk (1) bekezdése értelmében meghatározott mutatókról.

12. cikk

Környezetvédelmi célok kitűzése

(1)  A 10. cikk (1) bekezdése értelmében elvégzett kezdeti értékelés alapján a tagállamok közösen, minden érintett tengeri régió esetében egységes, átfogó környezetvédelmi célokat tűznek ki, amelyek a jó környezeti állapot legkésőbb 2017-ig való elérésére irányulnak, az ezekhez tartozó környezetminőségi mutatókkal, figyelembe véve a IV. mellékletben foglalt jellemzők nem kimerítő jellegű felsorolását.

Ezen célok és mutatók kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik az érintett felségvizekre vonatkozó, már meglévő környezetvédelmi célok további alkalmazásának lehetőségét, akár nemzeti, akár közösségi, akár nemzetközi szinten kitűzött célokról legyen szó, valamint biztosítják az érintett országhatárokon átnyúló hatások és jellemzők figyelembevételét.

(2)  A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a kitűzött környezetvédelmi célokról legkésőbb azok megállapításától számított három hónapon belül.

13. cikk

Felügyeleti programok kidolgozása

(1)  A 10. cikk (1) bekezdése értelmében elkészített kezdeti értékelés alapján, tekintettel a 12. cikk értelmében kitűzött környezetvédelmi célokra, és felhasználva a III. és V. mellékletekben foglalt felsorolásokat a tagállamok gondoskodnak olyan összehangolt felügyeleti programok kidolgozásáról és alkalmazásáról, amelyekkel megvalósítható a felségvizek környezeti állapotának folyamatos értékelése.

Ezeknek a programoknak a tengeri régiókon vagy alrégiókon belül egységesnek kell lenniük, és a vonatkozó nemzetközi megállapodásokban vagy közösségi jogszabályokban, különösen a 79/409/EGK és a 92/43/EGK irányelvekben foglalt értékelési és felügyeleti előírásokon, illetve a térinformációs infrastruktúrákkal és a Globális Környezetvédelmi és Biztonsági Megfigyelő Rendszerrel (GMES) kapcsolatos, különösen a tengeri szolgáltatások terén indított közösségi kezdeményezéseken kell alapulniuk, amennyiben e követelmények az adott tagállam fent említett tengeri régióban található európai tengervizeire vonatkoznak.

(2)  A tagállamok minden tengeri régió vagy alrégió vonatkozásában felügyeleti programot hoznak létre a fenti (1) bekezdéssel összhangban és – az egyeztetés érdekében – meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a következők biztosítására:

   a) a felügyeleti módszerek a tagállamokban összehangoltak, és pontosan meghatározott közös célokon alapulnak;
   b) figyelembe veszik az országhatárokon átnyúló, lényeges hatásokat és jellemzőket.

(3)  Adott esetben, a 28. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban a Bizottság előírásokat és szabványosított módszereket fogad el a felügyeletre és az értékelésre vonatkozóan, figyelembe véve a korábbi kötelezettségvállalásokat és biztosítva a felügyeleti és értékelési eredmények összehasonlíthatóságát.

(4)  Az e felügyeleti programokból származó adatokat és információkat a programok elkészítését követő három hónapon belül az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az illetékes regionális tengerészeti és halászati szervezetek és egyezmények rendelkezésére kell bocsátani a páneurópai tengeri értékelésben való felhasználásra, különösen a Közösségen belüli tengeri környezet állapotának felülvizsgálata céljából a 23. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján.

14. cikk

Tengerek szennyezése

A tagállamok intézkedéseket és programokat fogadnak el a tengerek szennyezésének kimutathatósága és nyomon követhetősége érdekében.

15. cikk

Jóváhagyás

A 10. cikk (1) bekezdése, a 11. cikk (2) bekezdése, a 12. cikk (2) bekezdése és a 13. cikk (2) bekezdése szerinti tájékoztatás alapján a Bizottság tengeri régiónként megállapítja, hogy a bejelentett elemek olyan rendszert alkotnak-e, amely megfelel ezen irányelv követelményeinek.

Ennek megállapításakor a Bizottság mérlegeli a rendszerek tengeri régiókon belüli és Közösségen belüli következetességét.

Az értékelés során a Bizottság felkérheti az egyes tagállamokat bármely további tájékoztatás nyújtására, amely szükséges a döntéshozatalhoz.

A 13. cikknek megfelelően kidolgozott felügyeleti programokról szóló értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül a Bizottság elutasíthatja bármely tagállam rendszerét vagy annak bármely elemét, ha az nem felel meg ennek az irányelvnek.

III. fejezet

Tengervédelmi stratégiák: intézkedési programok

16. cikk

Intézkedési programok

(1)  A tagállamok minden érintett tengeri régióra vonatkozóan megállapítják azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a 11. cikk (1) bekezdésében meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez európai tengervizeiken.

Ezeket az intézkedéseket a 10. cikk (1) bekezdése szerint készült kezdeti értékelés és a 12. cikk (1) bekezdése szerint kitűzött környezetvédelmi célok alapján, az VI. mellékletben felsorolt intézkedéstípusok, az országhatárokon átnyúló hatások és jellemzők figyelembevételével kell megtervezni, és azok a következő környezetvédelmi alapelveken alapulnak:

   a) az elővigyázatosság elve és azon elvek, amelyek szerint megelőző intézkedésekre van szükség, hogy a környezeti károkat azok eredeténél sürgősen orvosolni kell, valamint hogy a szennyezőnek kell fizetnie;
   b) ökoszisztéma-alapú megközelítés.

A tagállamoknak döntenek arról, hogy milyen intézkedéseket kell hozni a 14. cikk értelmében a tengerek szennyezésének nyomon követhetősége és kimutathatósága vonatkozásában.

(2)  A tagállamok intézkedési programjai területvédelmi intézkedéseket is magukban foglalnak. Ezek az intézkedések magukban foglalják, de nem korlátozódnak a 92/43/EGK irányelv értelmében a különleges természetvédelmi területek létrehozására, a 79/409/EGK irányelv értelmében különleges védett területek, valamint tengeri védett területek létrehozására a biológiai sokféleségről szóló egyezmény aláírói konferenciája VII/5 sz. határozatának és valamennyi egyéb olyan nemzetközi illetve regionális megállapodásoknak megfelelően, amelyekben a Közösség részes fél.

A tagállamok biztosítják, hogy ezek a területek legkésőbb 2012-ig hozzájárulnak a tengeri védett területek egységes és reprezentatív hálózatához. A hálózat olyan megfelelő méretű területeket foglal magában, amelyek teljes mértékben védettek minden kitermelési célú használattól annak érdekében, hogy meg lehessen védeni többek között az ívási, halkeltető és tápterületeket, és lehetővé váljon az ökoszisztémák integritásának, szerkezetének és működésének fenntartása, illetve helyreállítása.

(3)  Az (1) bekezdés értelmében tervezett intézkedések és a vonatkozó közösségi jogszabályok vagy nemzetközi megállapodások értelmében megkövetelt intézkedések felhasználásával a tagállamok intézkedési programot alkotnak. A tagállamok kellően figyelembe veszik különösen a 91/271/EGK irányelv, a 2006/7/EK irányelv, valamint [a vízügyi politika terén a környezetvédelmi minőségi szabványokról] szóló .../.../EK irányelv végrehajtásából származó előnyöket.

(4)  Az intézkedési programoknak elsősorban a következőket kell tartalmazniuk:

   a) a felségvizekre, az átmeneti vizekre és a parti tengervizekre vonatkozó intézkedéseket, a 2000/60/EK irányelv alapján; és
   b) a tengeri védett területek védelmi intézkedéseit a 7. cikk alapján.

(5)  A (3) bekezdés szerinti intézkedési program tervezésekor a tagállamok kellő figyelmet fordítanak a fenntartható fejlődésre és különösen a tervezett intézkedések gazdasági és társadalmi hatásaira. A tagállamok olyan közigazgatási keretprogramokat és platformokat hoznak létre, amelyek lehetővé teszik a tengeri ügyek ágazatokon átívelő kezelését annak érdekében, hogy a környezetvédelemi tudományokat és intézkedéseket össze lehessen kapcsolni a terület gazdasági, társadalmi és közigazgatási fejlődésével, és e kölcsönhatás révén előnyökre lehessen szert tenni.

A tagállamok kötelesek biztosítani az intézkedések költséghatékonyságát, műszaki megvalósíthatóságát, és ennek érdekében bármilyen új intézkedés bevezetése előtt részletes költség–haszon elemzéseket tartalmazó hatásvizsgálatokat végeznek.

(6)  Az intézkedési programokban a tagállamoknak jelezniük kell, hogyan kívánják végrehajtani az intézkedéseket, és azok várhatóan milyen módon járulnak hozzá a 12. cikk (1) bekezdése értelmében kitűzött környezetvédelmi célokhoz.

(7)  A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és bármely érintett másik tagállamot az intézkedési programjaikról az elkészülésüket követő három hónapon belül.

(8)  Figyelemmel a 19. cikkre a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az intézkedési programok végrehajtása az elkészülésüktől számított két éven belül megkezdődjön.

(9)  A Bizottság az összes érintett féllel történő konzultációt követően ...-ig(25), a 28. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban részletes kritériumokat és szabványokat fogad el a helyes óceángazdálkodás megvalósítása terén.

17. cikk

Kivételek

(1)  Amennyiben egy tagállam a 16. cikk (1) bekezdése alapján létrehozott intézkedési program kialakítása után olyan esettel találkozik, amelyben az alább felsorolt okok valamelyike miatt a tagállam által hozott intézkedések segítségével nem lehet elérni a környezetvédelmi célokat, vagy a jó környezeti állapotot, az intézkedési programban világosan körülhatárolja ezt az esetet és e véleményt alátámasztó magyarázatokat szolgáltat a Bizottság részére:

   a) a környezetvédelmi cél e tagállam számára nem megfelelő azon jellemzők miatt, melyeknek köszönhetően e tagállam nem érintett;
   b) az adott intézkedés(ek) elfogadása a közösségi jog alapján nem tartozik kizárólag e tagállam hatáskörébe;
   c) az adott intézkedés(ek) elfogadása a nemzetközi jog alapján nem tartozik kizárólag e tagállam hatáskörébe;
   d) egy másik tagállam, egy harmadik ország, az Európai Közösség vagy más nemzetközi szervezet tevékenysége vagy passzivitása;
   e) természeti okok vagy vis maior;
   f) éghajlatváltozás;
   g) a közérdek védelme érdekében tett elsőbbségi intézkedés következtében módosulnak vagy változnak a tengerek fizikai jellemzői.

(2)  Valamennyi tagállam, amely az (1) bekezdés b), c), d), e) vagy f) pontjaiban meghatározott indokra hivatkozik, intézkedési programjába belefoglalja azokat a megfelelő ad hoc intézkedéseket, amelyek összeegyeztethetők a közösségi és a nemzetközi joggal, annak érdekében, hogy minimálisra csökkenjen az európai tengeri vízterületek jó környezeti állapotára gyakorolt hatás mértéke az érintett régióban.

(3)  Az (1) bekezdés g) pontjában említett indokra hivatkozó valamennyi tagállamnak meg kell győződnie arról, hogy az intézkedés következtében a tengeri környezetben bekövetkezett módosulás vagy változás nem akadályozza meg, vagy nem veszélyezteti tartósan az adott régió jó környezeti állapotának elérését.

(4)  Ha egy tagállam az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott indokra hivatkozik, és ha a Bizottság elfogadja az említett indok érvényességét, a Bizottság hatásköre keretein belül azonnal meghozza az összes szükséges intézkedést annak érdekében, hogy meggyőződjön az adott környezetvédelmi cél megvalósulásáról.

18. cikk

Tájékoztatás

Amennyiben egy tagállam olyan problémát fedez fel, amely hatással van európai tengervizei állapotára, és amely nemzeti szinten hozott intézkedésekkel nem orvosolható, erről tájékoztatnia kell a Bizottságot, megfelelő bizonyítékot szolgáltatva véleménye alátámasztására.

19. cikk

Jóváhagyás

A 16. cikk (7) bekezdésének megfelelően az intézkedési programokról kapott tájékoztatás alapján a Bizottság megállapítja, hogy a 11. cikk (1) bekezdése értelmében vett jó környezeti állapot eléréséhez az egyes tagállamok intézkedési programjai megfelelő eszköznek minősülnek-e.

Ennek megállapításakor a Bizottság mérlegeli az intézkedési programok Közösségen belüli következetességét.

Az értékelés során a Bizottság felkérheti az egyes tagállamokat bármely további tájékoztatás nyújtására, amely szükséges a döntéshozatalhoz.

Az intézkedési programokról szóló értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül a Bizottság elutasíthatja bármely tagállam programját vagy annak bármely elemét, ha az nem felel meg ennek az irányelvnek.

IV. fejezet

Felülvizsgálat, jelentések és tájékoztatás

20. cikk

Felülvizsgálat

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy tengervédelmi stratégiáik minden tengeri régió vonatkozásában időszerűek legyenek.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásának céljából a tagállamok a tengervédelmi stratégiák létrehozása után hatévente felülvizsgálják azok alábbi elemeit:

   a) a 10. cikk (1) bekezdésében előírt kezdeti értékelést és a jó környezeti állapot 11. cikk (1) bekezdésében előírt meghatározását;
   b) a 12. cikk (1) bekezdése értelmében kitűzött környezetvédelmi célokat;
   c) a 13. cikk (1) bekezdése értelmében megállapított felügyeleti programokat;
   d) a 16. cikk (3) bekezdése értelmében létrehozott intézkedési programokat.

(3)  A (2) bekezdésben előírt felülvizsgálatok nyomán történt módosítások részleteiről tájékoztatni kell a Bizottságot és bármely érintett másik tagállamot a változtatásoknak a 22. cikk (4) bekezdésével összhangban való közzétételét követő három hónapon belül.

(4)  A 15. és a 19. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

21. cikk

Időközi jelentések

Az intézkedési programok vagy módosításaik 22. cikk (4) bekezdésével összhangban történt közzétételét követő három éven belül a tagállamok az intézkedési program végrehajtásában megtett haladásról beszámoló időközi jelentést juttatnak el a Bizottsághoz.

22. cikk

Nyilvános konzultáció és köztájékoztatás

(1)  A környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről szóló 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(26) összhangban a tagállamok kötelesek biztosítani valamennyi érdekelt fél tevékeny részvételét ezen irányelv végrehajtásában, különösen a II. és III. fejezetben előírt tengervédelmi stratégiák létrehozásában, és azok 20. cikknek megfelelő felülvizsgálatában.

(2)  Az (1) bekezdés értelmében a tagállamok az érdekelteket is bevonják a meglévő irányító testületek vagy struktúrák – ideértve a regionális tengervédelmi egyezményeket, a tudományos tanácsadó testületeket és a regionális tanácsadó tanácsokat – igénybevétele révén.

(3)  A tagállamok struktúrát hoznak létre konzultáció és rendszeres információcsere céljából, ami magában foglalja a megfelelő helyi szerveket, szakértőket, nem kormányzati szervezeteket és a tengeri régió vagy alrégió minden érintett felhasználóját. Ezt a struktúrát közvetlenül össze kell kapcsolni az EU által jóváhagyott regionális halászati tanácsadó tanácsokkal.

(4)  A tagállamok közzéteszik és nyilvános vitára bocsátják tengervédelmi stratégiáik következő elemeit, valamint azok módosításait:

   a) a 10. cikk (1) bekezdésében előírt kezdeti értékelés és a jó környezeti állapot 11. cikk (1) bekezdésében előírt meghatározása;
   b) a 12. cikk (1) bekezdése értelmében megállapított környezetvédelmi célok;
   c) a 13. cikk (1) bekezdése értelmében megállapított felügyeleti programok;
   d) a 16. cikk (3) bekezdése értelmében létrehozott intézkedési programok.

(5)  A környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(27) összhangban biztosítani kell a hozzáférést a háttérdokumentumokhoz, valamint a tengervédelmi stratégiák kialakításakor használt adatokhoz. Különösképpen a kezdeti értékelés és a felügyeleti programok adatait és információit kell elérhetővé tenni a nyilvánosság számára az interneten vagy más, alkalmasnak vélt távközlési csatornán.

A tagállamok a Bizottság számára feladatai ellátásához korlátlanul hozzáférhetővé és felhasználhatóvá teszik az említett adatokat és információkat.

23. cikk

A Bizottság jelentései

(1)  A Bizottságnak az összes intézkedési program kézhezvételétől számított két éven belül, de legkésőbb 2017-ig el kell készítenie az irányelv végrehajtásáról szóló első értékelő jelentést.

A Bizottság ezt követően hatévente készít jelentést.

A jelentéseket az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz kell benyújtania.

(2)  A Bizottság ...-ig(28) jelentést készít, amely rámutat az ezen irányelv esetleges javításai és a 3. cikkben említett kötelességek, kötelezettségvállalások és kezdeményezések között fennálló ellentétekre vagy kiegészítő jellegre.

Ezt a jelentést az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz kell benyújtania.

(3)  Az (1) bekezdésben előírt jelentésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

   a) az irányelv végrehajtásában megtett haladás áttekintése;
   b) áttekintés a közösség tengeri környezetének állapotáról, amelyet az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel és a regionális tengeri és halászati szervezetekkel és egyezményekkel együttműködve kell elkészíteni;
   c) a tengervédelmi stratégiákról szóló beszámoló, mely a stratégiák fejlesztésére is tartalmaz javaslatot;
   d) a tagállamoktól a 18. cikk értelmében kapott tájékoztatás alapján a 19. cikkel összhangban tett megállapítások összefoglalása;
   e) a 21. cikk alapján a tagállamoktól a Bizottsághoz beérkezett jelentésekre válaszul tett intézkedések összefoglalása;
   f) az Európai Parlament és a Tanács korábbi tengervédelmi stratégiákról szóló megjegyzései nyomán született intézkedések összefoglalása.

4)   ...-ig(29) a Bizottság jelentést készít a Közösség szempontjából jelentős sarkvidéki vizek környezeti állapotáról, és adott esetben e vizek védelmére megfelelő intézkedésekről szóló javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak azzal a céllal, hogy az Antarktiszhoz hasonlóan az Északi-sarkvidéket védett területté és "a béke és a tudomány számára fenntartott természetvédelmi területté" nyilvánítsák.

Azok a tagállamok, amelyek európai tengervizei sarkvidéki vízterületeket is magukban foglalnak, az e vízterületek vonatkozásában elvégzett előzetes értékelések eredményeit az Északi-sarkvidéki Tanács rendelkezésére bocsátják.

24. cikk

A védett területekről szóló időközi jelentés

A Bizottság ...-ig* jelentésben számol be a védett területek globális hálózata létrehozásának folyamatáról és a halkeltető területek és időszakok védelmével kapcsolatos időbeli/területi lezárásokról, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek konferenciája VII/5 sz. határozata szerinti kötelezettségvállalással és a Közösségnek e hálózat megvalósításához való hozzájárulásával összhangban.

Ez alapján a Bizottság adott esetben a Szerződésben megállapított eljárásoknak megfelelően további olyan közösségi intézkedéseket javasol, amelyek a tengeri védett területek reprezentatív hálózatának 2012-ig megvalósuló védelme céljából szükségesek.

25. cikk

Az irányelv felülvizsgálata

(1)  A Bizottság ...-ig(30)* felülvizsgálja ezt az irányelvet és szükség szerint módosításokat javasol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következő célok elérésére:

   a) a jó környezeti állapot megvalósításának elősegítése az európai tengereken, ha ez az állapot nem jött létre 2017-re;
   b) a jó környezeti állapot megőrzésének elősegítése az európai tengereken, ha ez az állapot 2017-re létrejött.

(2)  A Bizottság többek között figyelembe veszi a 23. cikk (1) bekezdése alapján elkészített első értékelő jelentést.

26. cikk

Közösségi finanszírozás

(1)  A tengervédelmi stratégia létrehozásához lényegéből adódóan kapcsolódó prioritásnak köszönhetően ezen irányelv végrehajtását 2007-től a közösségi pénzügyi eszközből támogatják.

(2)  A tagállamok által kidolgozott programok a meglévő pénzügyi eszközökkel összhangban az EU-tól társfinanszírozást kapnak.

V. fejezet

Záró rendelkezések

27. cikk

Technikai kiigazítások

(1)  A III., IV. és V. mellékletet a 28. cikk (3) bekezdésében előírt eljárással összhangban hozzá kell igazítani a tudományos és műszaki fejlődéshez, figyelembe véve a felülvizsgálati időközöket és a tengervédelmi stratégiák 20. cikk (2) bekezdésében előírt felülvizsgálatát.

(2)  Amennyiben szükséges, a Bizottság a 28. cikk (3) bekezdésében előírt eljárással összhangban elfogadhat:

   a) a III., IV. és V. melléklet alkalmazására vonatkozó normákat;
   b) az adatok (beleértve a statisztikai és a térképészeti adatokat) továbbítására és feldolgozására szolgáló technikai formátumokat.

28. cikk

A bizottság

(1)  A Bizottság munkáját a 2000/60/EK irányelv 21. cikke (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság (a továbbiakban: "a bizottság") segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire. Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében előírt időszak három hónap.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

29. cikk

Az európai tengervizeken kívüli vizek

Az európai tengervizeken kívüli vizek ökológiai állapotának javítását célzó közösségi intézkedéseket az Európai Parlament és a Tanács, vagy adott esetben egyedül a Tanács fogadja el, amennyiben ilyen javítás lehetséges a Közösség vagy a tagállamok hatáskörébe tartozó tevékenységek ellenőrzése útján.

Ezeket az intézkedéseket a Bizottság javaslatai alapján kell elfogadni ...-ig(31) a Szerződésben megállapított eljárásoknak megfelelően.

30. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek ...-ig(32)* megfeleljenek. A tagállamok e rendelkezések szövegét és a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelési táblázatot eljuttatják a Bizottsághoz.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok tájékoztatják a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseiről, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

31. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

32. cikk

Címzettek

Ezen irányelv címzettjei a tagállamok.

Kelt ,

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök Az elnök

I.MELLÉKLET

A 4. és 11. cikkben említett feltételek

   a) az idevágó információk alapján egy tengeri régió biológiai sokféleségét (stabilitást mutató tendenciák esetén) megőrizték, illetve (csökkenő tendencia regisztrálása esetén) visszaállították, ideértve az ökoszisztémákat, az élőhelyeket és a fajokat, különleges figyelmet fordítva azokra, amelyek leginkább kiszolgáltatottak az emberi tevékenység hatásainak bizonyos olyan ökológiai jellemzők miatt, mint a sérülékenység, az érzékenység, a lassú növekedés, az alacsony szintű termékenység, a hosszú élettartam, az élettér peremén való elhelyezkedés, a szegényes genetikai keveredés és a genetikailag elkülönülő alpopulációk;
   b) az összes élő tengeri erőforrás populációit helyreállították és olyan szinten tartják, amelyeken biztosított a fajok hosszú távú bősége és teljes szaporodási kapacitása, valamint egészséges állományra utaló kor- és méreteloszlást mutatnak;
   c) az emberi tevékenységnek (alapvetően) nem szabad azon fajok elterjedését és bőségét érintenie, amelyeket nem aknáznak ki közvetlenül;
   d) a halászat gyakorlásának tengeri környezetre gyakorolt negatív hatásait csökkentették, beleértve a tengerfenékre gyakorolt hatásokat és a nem célzott fajok, valamint a fiatal halállomány járulékos kifogását;
   e) a tápláléklánc alsó szintjén lévő, kisméretű "takarmány" halfajok populációinak szintjei fenntarthatók, különösen figyelembe véve jelentőségüket a ragadozók számára, ideértve a kereskedelmi értékkel rendelkező halakat, valamint az ökoszisztémák és azok erőforrásainak tartós megőrzése szempontjából;
   f) az ökoszisztémára mérgező hatású, emberi beavatkozásból származó anyagok koncentrációi (ideértve azokat a szintetikus anyagokat és vegyi anyagokat, amelyek megzavarják a hormonális működést) közelítenek a nullához, és azok közvetve vagy közvetlenül nem károsítják a környezetet és az emberi egészséget;
   g) a természetes körülmények között előforduló, az ökoszisztémára mérgező hatású anyagok koncentrációi az ökoszisztéma természetes szintjéhez közelítenek;
   h) a tengerparti vagy szárazföldi alapú forrásokból, akvakultúrákból vagy csatornákból érkező szennyvízből és egyéb kifolyókból származó szerves szennyeződések és műtrágyák olyan szint alatt vannak, amely hatással lehet a környezetre, az emberi egészségre vagy a tenger és a partvidékek jogos használatára;
   i) az eutrofizációt, amelyet például az olyan tápanyagok kibocsátása okozza, mint a foszfor és a nitrogén, olyan szintre csökkentették, ahol már nem fejt ki olyan káros hatásokat, mint például a biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztéma eróziója, az ártalmas algavirágzások és az alsó vízrétegek oxigénhiánya;
   j) a tengeri és partmenti ökoszisztémákra – ideértve az élőhelyeket és fajokat – kifejtett hatásokat, melyek a tengerfenék feltárásából vagy kiaknázásából származnak, minimálisra csökkentették, és ezek nem befolyásolják negatívan a fenéklakó és társult ökoszisztémák szerkezeti és ökológiai integritását;
   k) a tengeri és partvidéki környezetben található hulladékmennyiséget olyan szintre csökkentették, amely biztosítja, hogy e hulladékok ne jelentsenek fenyegetést a tengeri fajokra és élőhelyekre, az emberi egészségre, valamint a partmenti közösségek biztonságára és gazdaságára nézve;
   l) a platformoktól és vezetékektől származó a működés során történő, szabályozott kibocsátások és a fúróiszap használat nem jelent számottevő kockázatot a tengeri környezetre, valamint a nyílt tengeri olaj- és gázberendezésekből történő véletlenszerű anyagkibocsátást minimálisra csökkentették;
   m) a hajókból a működés során származó káros kibocsátásokat a nemzetközi jog, a regionális tengeri megállapodás, illetve európai uniós jogszabályok szabályozzák, illetve azoknak megfelelnek, és a balesetek kockázatát a minimumra csökkentik;
   n) a fúrótornyokból és a vezetékekből történő, szabályozott olajkibocsátás, valamint az ártalmas fúrási iszap felhasználása megszűnt, és ezen anyagok véletlenszerű kibocsátását minimálisra csökkentették;
   o) a káros működési kibocsátásokat és a hajókból származó kibocsátásokat megelőzték, és az esetlegesen káros kibocsátásokhoz vezető balesetek kockázatát a minimumra csökkentették;
   p) tilos a nem őshonos fajok szándékos bevitele a tengeri és partmenti környezetbe, továbbá a véletlen bevitel lehetőségét minimálisra csökkentették, a ballasztvizek kiengedését pedig – mint a bevitel lehetséges forrását –megszüntették. Új fajok felhasználása (beleértve a nem őshonos és a genetikailag módosított fajokat) az akvakultúrában előzetes hatásvizsgálat nélkül tilos;
   q) az ember által létrehozott építményekből eredő, tengeri fajokra és élőhelyekre tett hatásokat minimálisra csökkentek, és nem befolyásolják hátrányosan a fenéklakó és társult ökoszisztémák szerkezeti és ökológiai integritását, sem pedig a tengeri és partmenti fajok azon képességét, hogy életterüket az éghajlatváltozáshoz igazítsák;
   r) minimálisra csökkentették a (például) hajóktól vagy víz alatti akusztikus berendezésektől származó zajszennyezést annak érdekében, hogy megelőzzenek a tengeri életre, az emberi egészségre vagy a tenger és a partvidékek jogos használatára kifejtett bármely káros hatást;
   s) bármilyen folyadék vagy gáz vízbe történő szisztematikus/szándékos kibocsátása tiltott, továbbá szilárd anyagok vízbe történő kidobása tilos, kivéve, ha ezt a nemzetközi joggal összhangban engedélyezték, és erről az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelvnek(33) és a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek megfelelően előzetes környezeti hatástanulmány készült;
   t) bármely folyadék vagy gáz tengerfenékre/altalajba történő szisztematikus/szándékos kibocsátása tiltott, továbbá szilárd anyagok tengerfenékre/altalajba történő kidobása tilos, kivéve, ha ezt a nemzetközi joggal összhangban engedélyezték, és erről a 85/337/EGK irányelvnek és a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek megfelelően előzetes környezeti hatástanulmány készült;
   u) minden régióban a potenciálisan káros emberi tevékenységektől védett tengeri területek aránya, valamint azon a területeken az ökoszisztémák sokfélesége elegendő ahhoz, hogy hatékonyan hozzájáruljon a tengeri védett területek regionális és globális hálózatához.

II.MELLÉKLET

A 9. cikk (1) bekezdése

(1)  Az illetékes hatóság neve és címe – az illetékes hatóság hivatalos megnevezése és címe.

(2)  Az illetékes hatóság jogállása – az illetékes hatóság jogállásának leírása, és adott esetben alapokmánya, alapító szerződése vagy az ennek megfelelő okmány összefoglalása vagy másolata.

(3)  Felelősségek – az illetékes hatóság jogi és közigazgatási felelősségeinek leírása, valamint a hatóság szerepe az érintett tengervizek vonatkozásában.

(4)  Tagság – amennyiben az illetékes hatóság felelős más illetékes hatóságok munkájának összehangolásáért, ezen szervek felsorolása az összehangolás biztosítására szolgáló intézményi kapcsolatok összefoglalásával.

(5)  Regionális összehangolás – az ugyanazon tengeri régióhoz tartozó tengervizeket felügyelő tagállamok közötti összehangolást biztosító mechanizmusok összefoglalása.

III.MELLÉKLET

A 10. cikk (1) bekezdése, 11. cikk (1) bekezdése és 13. cikk (1) bekezdése

1. táblázat - jellemzők

Fizikai és kémiai sajátosságok

- batimetrikus jellemzők (mélység);

- éves és évszakos hőmérsékleti viszonyok;

- uralkodó áramlatok és a vízcserélődés becsült időköze;

- sótartalom, a régión belül megfigyelhető sótartalom foka és változásai.

Élőhelytípusok

- A legjellemzőbb élőhelytípus(ok), azok fizikai és kémiai jellemzőinek leírása (mélység, hőmérsékleti viszonyok, áramlatok, sótartalom, a tengerfenék struktúrája és szubsztrátuma);

- A különleges élőhelytípusok azonosítása és feltérképezése, különös tekintettel azokra, amelyek a közösségi jogszabályok (élőhely- és madárvédelmi irányelv) vagy nemzetközi egyezmények értelmében tudományos szempontból különlegesen érdekes vagy a biológiai sokféleség szempontjából jelentős élőhelyeknek számítanak;

- Más különleges területek, amelyek sajátosságaik, földrajzi helyzetük, stratégiai jelentőségük miatt külön említést érdemelnek. Ide tartozhatnak intenzív vagy sajátos terheléseknek kitett területek, vagy kiemelt védelmet érdemlő területek.

Biológiai összetevők

- A jellemző élőhelyekhez tartozó életközösségek leírása. Ki kell térni a jellemző fitoplankton és zooplankton életközösségekre, a jellemző fajokra, az évszakos és földrajzi változatosságra, az elsődleges és másodlagos produktivitásra vonatkozó becslésekre. A tengerfenéken élő gerinctelen állatokról szóló adatok: a fajok összetétele, biomassza, produktivitás és éves/évszakos változások. A halállományokról szóló adatok: gyakoriság, eloszlás, életkor/méret szerinti állománystruktúra bemutatása;

- A tengeri régióban/alrégióban előforduló tengeri emlős fajok populációdinamikájának leírása, természetes és jelenlegi elterjedése és helyzete. Az EU jogszabályokban (élőhely-irányelv) vagy nemzetközi megállapodásokban szereplő fajok esetében a fő veszélyeztető tényezők ismertetése, az alkalmazott védelmi/kezelési intézkedések leírása;

- A tengeri régióban/alrégióban előforduló tengeri madárfajok populációdinamikájának leírása, természetes és jelenlegi elterjedése és helyzete. Az EU jogszabályokban (madárvédelmi irányelv) vagy nemzetközi megállapodásokban szereplő fajok esetében a fő veszélyeztető tényezők ismertetése, az alkalmazott védelmi/kezelési intézkedések leírása;

- A tengeri régióban/alrégióban előforduló egyéb olyan fajok populációdinamikájának ismertetése, természetes és jelenlegi elterjedése és helyzete, amelyek az EU jogszabályai vagy nemzetközi megállapodások tárgyát képezik, a főbb veszélyeztető tényezők és az alkalmazott védelmi/kezelési intézkedések leírása;

- A tengeri régióban/alrégióban megtalálható, nem őshonos, egzotikus fajok előfordulása, gyakorisága, eloszlása.

Egyéb jellemzők

- A mesterséges táplálékfeldúsulás előfordulása, tápanyag-körforgás (áramlatok, az üledék és a víz kölcsönhatásai), térbeli eloszlás, következmények;

- A kémiai szennyezettség általános jellemzése, a veszélyes vegyületek jelenléte, az üledék szennyeződése, problémás helyek, egészségvédelmi kérdések (halhús szennyeződése);

- Bármely más tulajdonság, ami a tengeri régióra/alrégióra jellemző/sajátos vonás. (pl.: tengerbe lerakott lőszerek/elsüllyedt hadianyag).

2. táblázat – Terhelések és hatások

Általános megjegyzések

A szennyezés, akár közvetett, akár közvetlen szennyezés. Lehet emberi tevékenységnek, illetve vegyi vagy energiaforrás használatának eredménye, beleértve az emberek által kiváltott, víz alatti zajszennyezést, amely árt vagy valószínűleg káros az élő erőforrásoknak és a tengeri élővilágnak, veszélyezteti az emberi egészséget, akadályozza a tengeri tevékenységeket, beleértve a halászatot, a turizmust, a szabadidős tevékenységeket és a tengerek más legitim használatát, rontja a tengervíz minőségét vagy élvezeti értékét.

Fizikai veszteség

kiszorítás (pl. mesterséges szerkezetekkel, feltöltés kotort iszappal)

lezárás (pl. maradandó építményekkel)

Fizikai rongálás

eliszaposodás (pl. csurgalékvíz, kotrás, torkolatoknál beömlő folyóvíz)

partrongálás (pl. hajózás, kikötők)

szelektív eltávolítás (pl. kotrás, felakadás miatt)

Nem fizikai zavarás

zaj (pl. hajózás, szeizmikus)

vizuális (pl. szabadidős tevékenységek)

Mérgező anyagokkal való szennyezés

szintetikus vegyületek (pl. rovarirtó szerek, lerakódás-és korhadásgátló szerek hajókra, PCB-k)

nem szintetikus vegyületek (pl. nehézfémek, szénhidrogének)

Nem mérgező szennyezés

tápanyagok feldúsulása (pl. mezőgazdasági szennyvíz, torkolatoknál beömlő folyóvíz)

szervesanyagok feldúsulása (pl. tengeri akvakultúra, torkolatoknál beömlő folyóvíz)

a hőmérsékleti viszonyok módosulása (beömlő folyóvíz, erőművek)

a zavarosság változása (csurgalékvíz, fenékkotrás)

a sótartalom változása (vízelvonás, beömlő vizek)

Biológiai zavarás

kórokozó mikrobák

nem őshonos fajok és áthelyezett fajok

egyes fajok szelektív kivonása (pl. kereskedelmi és szabadidős halászat)

IV.MELLÉKLET

A 12. cikk (1) bekezdése

(1)  A tengeri régión vagy alrégión belül a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek jellemzőinek kimerítő tárgyalása.

(2)  Meg kell állapítani (a) a jó környezeti állapot meghatározása alapján a kívánatos állapotra vonatkozó célokat; (b) a felügyelet során használható mérhető célokat; és (c) konkrét végrehajtó intézkedésekre vonatkozó operatív célokat, amelyek segítik a fenti célok elérését.

(3)  Az elérendő környezeti állapot részletes meghatározása úgy, hogy a tengeri régión vagy alrégión belül a tagállam tengervizeire jellemző elemeket azok mérhető tulajdonságaival írják le.

(4)  A célok összefüggősége, ellentmondás-mentessége.

(5)  A célok eléréséhez szükséges források megjelölése.

(6)  A célokhoz tartozó megvalósítási menetrend.

(7)  A haladás méréséhez használható és a célok elérése érdekében a kezelési/irányítási döntésekhez szükséges mutatók meghatározása.

(8)  Adott esetben, referenciaértékek meghatározása (cél- és küszöbértékek).

(9)  A célok kitűzésekor megfontolandó társadalmi és gazdasági tényezők.

(10)  A környezetvédelmi célok, az ezekhez tartozó mutatók, cél-és küszöbértékek vizsgálata az 1. cikkben kitűzött környezetvédelmi cél ismeretében, hogy ezáltal megállapítható legyen, hogy a célok elérése elegendő-e ahhoz, hogy a tengeri régión belül a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizek állapota elérje a kívánt szintet.

(11)  A célok összeegyeztethetősége azon vonatkozó nemzetközi és regionális megállapodásokkal, amelyek értelmében a Közösség vagy a tagállamok kötelezettségekkel rendelkeznek.

(12)  Amikor a célok és a mutatók megszülettek, azokat az 1. cikkben kitűzött környezetvédelmi cél fényében meg kell vizsgálni együttesen annak megállapítása érdekében, hogy a célok elérése révén a tengeri környezet állapota ezeknek megfelelően javulna-e.

V.MELLÉKLET

A 13. cikk (1) bekezdése

(1)  Szükség van olyan információra, amely lehetővé teszi a környezeti állapot értékelését, valamint a jó környezeti állapot elérése felé megtett haladás, illetve az annak eléréséhez még megteendő út mérését a III. melléklettel összhangban és az I. és III. mellékletnek megfelelően meghatározandó részletes normákkal és követelményekkel összhangban.

(2)  Biztosítani kell olyan adatokat, amelyek alátámasztják a 12. cikkben előírt környezetvédelmi célokhoz tartozó megfelelő mutatók kialakítását.

(3)  Adatokat kell biztosítani a 16. cikkben említett intézkedések hatásának értékeléséhez.

(4)  Meg kell tervezi azokat az intézkedéseket, amelyek segítségével megkereshető a módosulás oka és azonosíthatók a korrekciós intézkedések olyan esetben, amikor a kívánt céltól eltérő irányú fejlődés következik be.

(5)  Biztosítani kell a kereskedelmi halászati területeken az emberi fogyasztásra szánt fajokban előforduló vegyi szennyezésekről szóló információt.

(6)  Meg kell tervezni azokat az intézkedéseket, melyekkel ellenőrizhető, hogy a korrekciós intézkedések a kívánt változást idézik-e elő, és nem okoznak nemkívánatos mellékhatásokat.

(7)  Tengeri régiónként össze kell gyűjteni az információt.

(8)  A közösségi szintű ellenőrzés és az információ összehasonlíthatósága érdekében ki kell dolgozni műszaki előírásokat és szabványosított módszereket.

(9)  Biztosítani kell a regionális és nemzetközi szinten kialakított, meglévő programokkal való lehető legnagyobb fokú összeegyeztethetőséget, törekedni kell az ilyen programok közötti összhangra és a kettős erőfeszítések elkerülésére.

(10)  A 10. cikkben előírt kezdeti értékelés részeként el kell végezni a környezeti állapotban bekövetkezett főbb változások felmérését, valamint értelemszerűen az újonnan felmerülő kérdések értékelését.

(11)  A 10. cikkben előírt kezdeti értékelés részeként foglalkozni kell a III. mellékletben felsorolt elemekkel, azok természetes variabilitásával, és a megfelelő mutatók (cél- és küszöbértékek) használatával értékelni kell a 12. cikk (1) bekezdésének értelmében kitűzött környezetvédelmi célok elérése felé megtett haladást.

VI.MELLÉKLET

A 16. cikk (1) bekezdése

(1)  Input-ellenőrzés: a megengedett emberi tevékenység mennyiségét befolyásoló kezelési intézkedések.

(2)  Output-ellenőrzések: az ökoszisztéma egy összetevőjének megengedett zavarása fokát befolyásoló kezelési intézkedések.

(3)  Térbeli és időbeli eloszlás ellenőrzése: olyan irányítási intézkedések, amelyek befolyásolják, hogy egy tevékenység végzése mikor és hol engedélyezett.

(4)  A kezelés összehangolását biztosító intézkedések: olyan eszközök, amelyekkel biztosítható a kezelési intézkedések összehangolása.

(5)  Gazdasági ösztönzők: olyan irányítási intézkedések, amelyek biztosítják, hogy a kitűzött környezetvédelmi célok elérését előmozdító cselekvéshez a tengeri környezet használójának gazdasági érdeke fűződjön.

(6)  Enyhítő és helyreállító intézkedések: olyan kezelési intézkedések, amelyek révén az emberi tevékenység hozzájárul a tengeri ökoszisztémák károsult részeinek helyreállításához.

(7)  Kommunikáció, az érdekelt felek bevonása és figyelemfelhívás.

(1) HL C 185., 2006.8.8., 20. o.
(2) HL C 206., 2006.8.29., 5. o.
(3) Az Európai Parlament 2006. november 14-i álláspontja.
(4) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.
(5) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
(6) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. A 2455/2001/EK határozattal (HL L 331., 2001.12.15., 1. o.) módosított irányelv.
(7) HL L 179., 1998.6.23., 1. o.
(8) HL L 309., 1993.12.13., 1. o.
(9) HL L 73., 1994.3.16., 19. o.
(10) HL L 104., 1998.4.3., 1. o.
(11) HL L 118., 2000.5.8., 44. o.
(12) HL L 240., 1977.9.19., 1. o.
(13) HL L 322., 1999.12.14., 32. o.
(14) HL L 67., 1983.3.12., 1. o.
(15) HL...
(16) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.
(17) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.
(18)* Az irányelv hatálybalépésétől számított 2 év.
(19)** Az irányelv hatálybalépésétől számított 3 év.
(20) HL L 103., 1979.4.25., 1. o. A legutóbb a 807/2003/EK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 36. o.) módosított irányelv.
(21)* Ezen irányelv hatálybalépése után legkésőbb három évvel.
(22) HL L 135., 1991.5.30., 40. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel módosított irányelv.
(23) HL L 64., 2006.3.4., 37. o.
(24) HL...
(25)* Ezen irányelv hatálybalépése után három év.
(26) HL L 156., 2003.6.25., 17. o.
(27) HL L 41., 2003.2.14., 26. o.
(28)* Az irányelv hatálybalépése után 4 évvel.
(29)* Az irányelv hatálybalépése után két év.
(30)** Az irányelv hatálybalépése után 10 év.
(31)* Az irányelv hatályba lépése után 4 év.
(32)** Az irányelv hatályba lépése után 2 év.
(33) HL L 175., 1985.7.5., 40. o. A legutóbb a 2003/35/EK irányelvvel módosított irányelv.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat