Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2006/2239(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0381/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0381/2006

Viták :

PV 13/11/2006 - 16
CRE 13/11/2006 - 16

Szavazatok :

PV 14/11/2006 - 11.1
CRE 14/11/2006 - 11.1
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2006)0485

Elfogadott szövegek
PDF 310kWORD 82k
2006. november 14., Kedd - Strasbourg
2006-os éves jelentés az euróövezetről
P6_TA(2006)0485A6-0381/2006

Az Európai Parlament állásfoglalása az euróövezetről szóló 2006. évi éves jelentésről (2006/2239(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az "Éves beszámoló az euróövezetről" című közleményére (COM(2006)0392),

–   tekintettel a Bizottság 2006. szeptemberi időközi előrejelzésére,

–   tekintettel az eurózóna nemzetközi szerepéről, illetve a bankjegyek és érmék bevezetésének első értékeléséről szóló, 2003. július 3-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel "Az európai gazdaság helyzetéről: előkészítő jelentés a 2006-ra vonatkozó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról" című 2006. április 4-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Nemzetközi Valutaalap stratégiai felülvizsgálatáról szóló, 2006. március 14-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel "Az államháztartásról a gazdasági és monetáris unióban (GMU)" című 2006. május 17-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az eurózóna bővítéséről szóló 2006. június 1-jei állásfoglalására(5),

–   tekintettel az Európai Központi Bank 2005-ös éves jelentéséről szóló 2006. október 26-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) által kiadott, az euró nemzetközi szerepéről és az eurózóna pénzügyi integrációjáról szóló jelentésekre,

-   tekintettel "az Európai Uniós vállalkozások adózásáról: közös összevont társasági adóalap" című 2005. december 13-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0381/2006),

A.   mivel az euróövezeti tagság növeli az egymástól való gazdasági függés mértékét a tagállamok között, illetve a gazdaságpolitikák szorosabb koordinálását követeli meg a strukturális hiányosságok kiküszöbölése céljával, hogy választ lehessen adni a kihívásokra, és nagyobb mértékű jólététet és versenyképességet lehessen elérni a szélesebb globális gazdaságra való felkészülés érdekében,

B.   mivel az euróövezet gazdasági növekedése 2006-ban gyorsul, illetve úgy tűnik, hogy szélesebb alapokon nyugszik a belső kereslet, például a befektetések jelentőségének növekedésével; mivel azonban ez 2007-ben a magas olajárak, az euró erősödésének hatásai és az USA lassuló növekedése miatt lelassulhat,

C.   mivel az euróövezet potenciális növekedését általában 2% körüli értékre szokták becsülni, és 3%-ra kell növelni és ezen a szinten tartani ahhoz, hogy munkalehetőség teremtődjön a több mint 12 millió európai munkanélküli számára, növekedjen a megadóztatható bevételük és biztosítva legyenek az Európa egyedülálló jóléti társadalmához szükséges források,

D.   mivel az inflációs ráta kritériumához az "árstabilitás" két különböző meghatározása van használatban; mivel az EKB egyértelművé tette, hogy az árstabilitás megvalósítása érdekében az inflációs rátát középtávon 2% alatt, de ahhoz közel kívánja tartani, ugyanakkor konvergenciajelentéseikben az EKB és a Bizottság olyan, a három legjobban teljesítő tagállam legutóbbi 12 hónapos időszakára vetített inflációs átlagához hozzáadott 1,5 százalékpont alapján számolt referciaértéket használ az EK-Szerződés 121. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott konvergenciakritériumok alapján, amely azt feltételezi, hogy a gyakorlatban az árstabilitás szempontjából akkor a legjobb a teljesítmény, ha a lehető legalacsonyabb szintű az infláció;

E.   mivel 2007. január 1-től az euróövezet csak 13 tagállamot foglal magában, de a makrogazdasági politikák koordinálása és a belső piac mind a 27 tagállamra kiterjed,

F.   mivel az euróövezet külső képviselete a nemzetközi intézményekben és fórumokon nem felel meg a globális gazdaságban betöltött szerepe súlyának; mivel az euró bevezetése óta csak korlátozott előrelépést sikerült elérni annak érdekében, hogy az euróövezet egységes hangon szólalhasson meg a nemzetközi pénzügyi intézményekben és fórumokon; és mivel ezek a hiányosságok megnehezítik az euróövezet számára érdekeinek védelmét és vezető szerepének elfoglalását a globális gazdasági kihívásokra történő válaszadás során,

G.   tekintettel arra, hogy az EKB a Tanáccsal közösen felelős az árfolyamokkal kapcsolatos kérdésekért és az euróövezet nemzetközi képviseletéért;

H.   tekintettel arra, hogy az eurócsoport feladata informális párbeszédet folytatni az EKB-val, valamint egyik legfontosabb feladata kidolgozni az euróövezet általános működésével kapcsolatos közös álláspontot, illetve megvizsgálni az euró többi pénznemmel szembeni árfolyamának alakulását;

Makrogazdasági politika

1.   üdvözli, hogy a Bizottság közzétette az euróövezetről szóló első olyan éves jelentését, amely tükrözi az övezet gazdaságainak 2006. évi alakulását, amely hasznosan járul hozzá az övezet tagállamai előtt álló közös gazdaságpolitikai kihívásokról szóló vitához;

2.   úgy véli, hogy a monetáris politika operatív döntéseit tervezhetőbbé és hatékonyabbá lehetne tenni, ha világosak és átláthatók lennének a két pillérre (vagyis egyrészt a pénzkínálatra, másrészt pedig az infláció jövőbeni alakulásával kapcsolatos egyéb hasznos információkra) vonatkozó szabályok; úgy véli továbbá, hogy közzé kellene tenni az EKB Kormányzótanácsa üléseinek jegyzőkönyveit, amelyek világosan tartalmazzák a meghozott döntések mellett és ellen felhozott érveket és a döntések okait; úgy véli, hogy ez az átláthatóság fontos, mivel a piac így világosabb képet kaphat az EKB monetáris politikájáról;

3.   figyelembe véve, hogy az elmúlt években adott monetáris ösztönzés fokozatosan megszűnik, felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el a megújított Stabilitási és Növekedési Paktum szigorú értelmezését, és a tagállamokat pedig, hogy viszonyítási pontként GDP-arányosan 0,5%-kal csökkentsék évente a ciklikusan kiigazított költségvetési deficitet, ami hozzájárulhat az inflációs nyomás enyhítéséhez, valamint a jelenlegi gazdasági fellendülést nem veszélyeztető alacsony kamatszint fenntartásához; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a tagállamok közötti adóügyi, és főként költségvetési koordináció milyen többletértékkel jár a koherensebb makrogazdasági politikai egyensúly szempontjából, az EMU fejlett monetáris politikájához képest;

4.   az adópolitika szubszidiaritásának megkérdőjelezése nélkül, illetve tiszteletben tartva a nemzeti kormányoknak a strukturális és költségvetési politikáik meghatározásában fennálló előjogait, fontosnak tartja, hogy valamennyi tagállam, de legalábbis az euróövezet tagállamai azonos kritériumokra alapozzák fiskális ütemtervüket és költségvetési előrejelzéseiket és tervezésüket, ily módon elkerülve az eltérő makrogazdasági mutatók (globális növekedés, az EU növekedése, kőolaj hordónkénti ára, kamatlábak) és egyéb paraméterek használatából származó különbségeket; úgy véli, hogy a Bizottság jelentős mértékben hozzá tud járulni e cél eléréséhez;

5.   felhívja a tagállamokat, hogy a jelenlegi gazdasági növekedésnek köszönhetően befolyt kiegészítő adójövedelmek jelentős részét fordítsák az államadósság csökkentésére, ami forrásokat szabadíthat fel a lisszaboni-göteborgi stratégia által meghatározott célok, az oktatás, a szakképzés, az infrastruktúra, a kutatás-fejlesztés számára, illetve a lakosság elöregedésével és a klímaváltozással kapcsolatos kihívások kezelésére;

6.   emlékezteti a Bizottságot, hogy a fent említett 2006. április 4-i állásfoglalásában a Parlament kérte a tagállamok adórendszereinek átfogó felülvizsgálatát, ami kulcsfontosságú módszer a gazdaság versenyképességének megerősítését és az államháztartás fenntarthatóságát illetően;

7.   felkéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a növekedés és a foglalkoztatottság szempontjából milyen előnyökkel jár az euróövezet és az Unió egésze számára az EMU euróövezetre vonatkozó gazdasági pillérének jobb működése;

Gazdasági reformok

8.   emlékeztet ennek kapcsán arra, hogy milyen fontos a lisszaboni stratégia tevékeny és azonnali végrehajtása, egyenlő mértékben valamennyi szinten és valamennyi politika területén, gazdasági, foglalkoztatási, környezetvédelmi, szociálpolitika reformintézkedések által támogatva;

9.   tudatában van annak, hogy az euróövezet gazdasága csak kismértékben csatlakozott a világ gazdasági növekedésének újraindulásához, főként a hazai kereslet gyengesége miatt, valamint tudatában annak, hogy a termékek, a munkaerő és a tőke piacai terén végrehajtott gazdasági reformok révén az árak és a bérek gyorsabban reagálhatnak majd a változó gazdasági körülményekre, ami alapvető fontosságú a gazdasági növekedésre való képesség, és az euróövezet tagállamai közötti nem garantált inflációs és növekedési különbségek kezelése, illetve az esetleges kedvezőtlen globális fejlemények ellensúlyozása szempontjából;

10.   figyelembe véve, hogy egyes tagállamok a nemzeti reformprogramjukban elkötelezettséget mutattak; tudatában van ugyanakkor annak, hogy mindez nem elégséges, ezért cselekvésre buzdítja a tagállamokat; emlékeztet rá, hogy a gazdasági teljesítményt növeli majd egy olyan magatartási kódex elfogadása, amely lehetővé teszi az említett programok kölcsönös ellenőrzését, a nemzeti reformtervekből származó legjobb gyakorlatok megosztása és egy, a legjobban és legrosszabbul teljesítő államokat feltüntető bajnoki táblázat nyilvánosságra hozatala révén, ahogyan azt 2004 novemberében javasolta a Bizottság Wim Kok által elnökölt magas szintű csoportjának jelentése, "Válasz a kihívásra - A lisszaboni stratégia a növekedésért és a foglalkoztatásért" címmel;

11.   úgy véli, hogy a lisszabon-göteborg modell három elvének (gazdasági növekedés, társadalmi kohézió, környezetvédelem) tekintetében az euróövezetbe tartozó tagállamoknak folytatniuk kell a haladást, és hangsúlyozza a "flexicurity" (flexibility and security - rugalmasság és biztonság) elvben rejlő lehetőségeket, főleg a nők, az idős munkavállalók, a fiatalok, a hosszú távon munkanélküliek és a bevándorlók munkaerőpiaci részvételével kapcsolatban;

12.   ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy a közös európai összevont társasági adóalap bevezetése a megerősített együttműködési mechanizmus révén is megvalósítható, amennyiben a tagállamok képtelenek lennének egyhangú döntésre jutni; hangsúlyozza, hogy a megerősített együttműködés mechanizmusa – jóllehet kevésbé kívánatos, mint a tagállamok egyhangú egyetértése – lehetővé tenné a tagállamok jelentős többsége számára a továbblépést a vállalati adózás közös, belső piaci keretének terén, amely lehetőséget nyújtana nem résztvevő tagállamok számára a későbbi csatlakozásra; úgy véli, hogy a kérdés még fontosabb az euróövezet számára, és sürgeti az övezet tagállamait, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az e téren való előrelépés érdekében;

Belső piac

13.   úgy véli, hogy a belső piac megvalósítása különösen a szolgáltatások terén alapvető fontosságú a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés gyorsítása érdekében az EMU-ban; ezért az irányelvek további és jobb végrehajtását kéri; elítéli egyes tagállamok által annak érdekében elfogadott politikákat, hogy védjék kulcsfontosságú iparágaikat a határokon átnyúló versenytől, és ismételten hangsúlyozza elkötelezettségét a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának elvei mellett;

14.   egyetért a Bizottsággal abban, hogy fel kell számolni az Egységes Európai Pénzforgalmi Térség megvalósítása előtt álló akadályokat, és tovább kell dolgozni a pénzügyi szolgáltatások töredezett kiskereskedelmi piacának (megtakarítások, jelzálog, biztosítás, nyugdíjak) a fogyasztóvédelem biztosítása mellett történő megnyitásán; hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani a pénzügyi piacok szabályozásának és felügyeletének összeurópai megközelítését, és emlékeztet rá, hogy felül kell vizsgálni a biztosítók fizetőképességére, illetve a határokon átnyúló vállalategyesítések esetében az illetékes szabályozók mérlegelési jogkörére vonatkozó szabályokat, az anyaországbeli és a fogadó tagállambéli felülvizsgálati hatáskörök közötti konfliktusok elkerülése érdekében;

15.   úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés és a munkahelyteremtés tekintetében kulcsfontosságú egy nagyratörő európai innovációs politika kialakítása és egy javított gazdasági koordinációs megközelítés keretében elsőbbséget kell, hogy kapjon; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az euróövezetben a K+F kiadások a GDP 2%-a körül maradnak, jelentősen elmaradva így az EU 3%-os célkitűzésétől; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen be konkrét javaslatokat a K+F Unión belüli finanszírozását illetően, illetve alakítson ki hatékony keretet a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatosan; felhívja a tagállamokat, hogy juttassanak jelentősebb forrásokat a kutatás és az innováció számára, részesítsék adókedvezményben a K+F tevékenységbe befektető vállalkozásokat és egyetemeket, tudva azt, hogy a direkt támogatásokkal összehasonlítva az ilyen kedvezmények jobban garantálják, hogy a közpénzeket a sikeres vállalkozások támogatására fordítják;

16.   úgy véli, hogy a munkapiacnak rugalmasabbnak kell lennie, illetve hogy az állandó alkalmazásról szóló szabályozásnak a munkapiac alkalmazkodását akadályozó aspektusait hatályon kívül kell helyezni; elismeri, hogy hosszútávon a reálbéreknek a termelékenységgel párhuzamosan kell növekedniük; sajnálatát fejezi ki, hogy a Parlament által tett számos javaslatot nem vettek figyelembe, különösen a gyermekgondozási lehetőségek javításáról, a munka és magánélet jobb egyensúlyáról, a munkavállalókat az önkéntes nyugdíjba vonulás elhalasztására ösztönző intézkedések elfogadásáról, a törvényes bevándorlók munkaerőpiaci integrálását célzó politikák kialakításáról és az illegális bevándorlás elleni küzdelemről szóló javaslatokat;

17.   sajnálatát fejezi ki, hogy az oktatás és az egész életen át tartó tanulás - amelyet szintén a javított gazdasági koordináció keretében elsődleges prioritásként kell kezelni - jelenlegi színvonala nyilvánvalóan nem elégséges, egyetért a Bizottság által javasolt intézkedések többségével; sajnálja ugyanakkor, hogy a Parlament által jóváhagyott javaslatok egy részét nem vitték tovább, különösen azokat a javaslatokat, amelyek célja az idegen nyelvek, a matematika és a tudományok alap- és középiskolai oktatásának javítása, a szakképzés integrált modelljének megalkotása, a tudományos pálya több hallgató számára való vonzóvá tétele, az egyetemek, illetve az ipari és kereskedelmi ágazatok közötti együttműködés megerősítése, a munkaerőpiac igényeit figyelembe vevő oktatás ösztönzése, a felsőoktatáshoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára, az az egész életen át tartó tanulás előmozdítása, illetve ezzel összefüggésben a hosszú távú és a fiatalok körében jelentkező munkanélküliség kezelése, valamint a tudományos eredmények jobb kommunikálása, közismertté tétele és alkalmazása;

18.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy elsődleges prioritásaik közé vegyék be az energia belső piacának létrehozását, az alternatív energiaforrásokra, a környezetbarátabb és tisztább energiára vonatkozó K&F politikákat, ideértve a megújuló energiaforrások használatának ösztönzését, az energiatakarékosság iránti erősebb elkötelezettséget, valamint a politikai és gazdasági kapcsolatok megerősítését a lehető legtöbb ellátó országgal az energiaforrások diverzifikálása és a rendelkezésre álló készletek hiányosságainak jobb kezelése érdekében;

A működőképes GMU

19.   egyetért e Bizottsággal abban, hogy az euróövezeten belüli inflációs és növekedési különbségek – a növekedés terén 2005-ben tapasztalható mintegy 4,5 %-os, illetve az infláció terén fennálló 2,7 %-os különbségekkel – főként strukturális okoknak tudhatók be; sajnálatát fejezi ki, hogy a magasabb inflációs értéket mutató tagállamok inflációs szórása kedvezőtlen hatással van az egész euróövezet versenyképességére és monetáris stabilitására; megjegyzi, hogy ezek a különbségek a felzárkózási folyamat miatt néha a bevételekben és az árszintben tapasztalható pozitív konvergencia-folyamat részei; ismételten felhívja az euróövezet tagállamait, hogy növeljék a gazdasági és monetáris politikáik eredményes összehangolása érdekében tett erőfeszítéseiket, például közös stratégiáik megerősítése révén az eurócsoporton belül, annak érdekében, hogy javítani lehessen gazdaságaik valós konvergenciáját, és csökkenteni lehessen az aszimmetrikus sokk kockázatát a monetáris unión belül;

20.   üdvözli, hogy 2007. január 1-jétől Szlovénia az eurózóna tagja lesz; kéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a maastrichti konvergenciakritériumok teljesítése érdekében, és felhívja a figyelmet arra, hogy az EKB-nak és a Bizottságnak az EK-Szerződésben leírt módon kell alkalmaznia az árstabilitási kritériumot, ami különbözik az EKB által monetáris politikájának végrehajtása során alkalmazottól, továbbá javasolja, hogy az EKB és a Bizottság értékeljék, indokolt-e fenntartani ilyen megközelítésbeli eltérést;

21.   elismeri, hogy a Maastrichti konvergencia-kritériumok szerint az inflációs ráta legfeljebb 1,5 %-kal haladhatja meg az árstabilitás terén legjobban teljesítő három tagállam inflációjának átlagát; hangsúlyozza, hogy az árstabilitás terén legjobban teljesítő három tagállam meghatározását és a viszonyítási érték számítási módszerét óvatosan kell vizsgálni annak tükrében, hogy jelenleg tizenkét állam alkotja a monetáris uniót és használ közös pénznemet, amely közös monetáris politika irányítása alá tartozik, és, hogy a tagállamok inflációs teljesítménye közötti különbségek pedig inkább strukturális tényezőkre utalnak, és nem a makrogazdaság-politikai megközelítések eltérésére;

22.   kéri a Bizottságot és az Eurostatot, hogy javítsák a statisztikai makroadatok (különösen a költségvetési deficit és az államadósság) minőségét, és a rendelkezésére álló eszközök alkalmazását a tagállamok költségvetési egyensúlyhiányának elkerülése érdekében; kéri, hogy növeljék a Bizottságnak a közölt adatok minőségének ellenőrzésére vonatkozó hatásköreit;

23.   felkéri a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a pénzügyi piacok viselkedésének az euróövezet makrogazdasági helyzetére gyakorolt hatására;

24.   sürgeti az illetékes felügyeleti hatóságokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a spekulatív befektetési alapok tevékenységének hatékonyabb felmérésére tekintettel az általuk okozott, a rendszerben rejlő kockázatok korlátozására és felkéri az eurócsoportot, hogy tanulmányozza ezt a kérdést;

Külső képviselet

25.   üdvözli a Tanácson belül létrejött megállapodást, miszerint az Unió tagállamai egységes hangon szólalnak fel a Bretton Woods-i intézmények 2006. szeptember 19–20-i találkozóján; hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni a tagállamok IMF-en belüli képviseletét; ismételten felhívja a tagállamokat az egységes szavazás - kezdetben esetleg csak az euróövezet tagállamait érintve - bevezetésére annak érdekében, hogy hosszú távon biztosítható legyen a következetes EU képviselet, amely magában foglalja az ECOFIN Tanács elnökségét és a Bizottságot, a Parlament ellenőrzése alatt;

Koordináció

26.   üdvözli Jean-Claude Juncker újraválasztását az eurócsoport elnöki posztjára; úgy véli, hogy a csoportnak menetrendet kell elfogadnia az euróövezet céljairól az elkövetkező két évre vonatkozóan;

27.   rámutat, hogy az EK-Szerződés nem teszi egyértelművé, hogy a Tanács hogyan gyakorolja az árfolyampolitikával kapcsolatos felelősségét; felhívja az eurócsoportot, a Tanácsot és az EKB-t, hogy erősítsék meg az árfolyampolitikával kapcsolatos cselekvéseik összehangolását;

28.   hangsúlyozza az euróövezeten belüli együttműködés támogatásának szükségességét annak érdekében, hogy meg lehessen erősíteni a gazdasági irányítást és az európai integrációt, ezáltal választ adva a globális gazdasági kihívásokra; felhívja ezért a Bizottságot annak biztosítására, hogy az euróövezetről szóló jövőbeni éves jelentések tartalmazzanak konkrétabb eszközöket az Unió gazdasági irányításának javításában érintett EU-intézmények közötti párbeszéd elmélyítésére; felkéri a Bizottságot, hogy erőteljesen támogassa az eurócsoport és elnöke tevékenységeit;

29.   úgy véli, hogy minden érintett fél számára hasznos lenne, ha a makrogazdasági kérdésekről rendszeresebb és strukturáltabb, a Parlament és az EKB közötti monetáris párbeszédhez hasonló közös párbeszéd jönne létre legalább negyedévente az eurócsoport, a Bizottság és a Parlament között a meglévő keretek elmélyítése, valamint az euróövezetet érintő kihívások és azok kezelési módjainak megvitatása érdekében;

30.   úgy véli, hogy a Parlament és a nemzeti parlamentek rendszeres találkozói nyilvánvalóan jelentős szerepet játszhatnak abban, hogy a nemzeti parlamentek magukévá tegyék a szükséges gazdaságpolitikai koordináció szándékát;

o
o   o

31.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az eurócsoport elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

(1) HL C 74. E, 2004.3.24., 871. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0124.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0076.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0214.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0240.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0464
(7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0511.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat