Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a tengeri környezet védelméről és megőrzéséről szóló tematikus stratégiára vonatkozó bizottsági közleményre (COM(2005)0504),

–   tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programra (EAP)(1),

–   tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló irányelvre (A tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) irányuló javaslatra (COM(2005)0505),

–   tekintettel a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (vízügyi keretirányelv), amelynek célkitűzései magukba foglalják a felségvizek és tengervizek védelméhez, valamint a tengeri környezet szennyezésének megelőzéséhez és kiküszöböléséhez való hozzájárulást,

–   tekintettel "A tengeri környezet védelméről és megőrzéséről szóló stratégia felé" című bizottsági közleményre vonatkozó, 2003. június 19-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legutóbbi, 2005-ben kiadott környezetvédelmi jelentésére(4),

–   tekintettel az Európai Környezetpolitikai Intézet (IEEP) szakpolitikai tájékoztatójára(5),

–   tekintettel az ENSZ tengerjogi egyezményére (UNCLOS)(6),

–   tekintettel a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezményre (Helsinki Egyezmény)(7),

–   tekintettel az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezményre (OSPAR)(8),

–   tekintettel a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményre és kiegészítő jegyzőkönyveire (barcelonai egyezmény)(9),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Halászati Bizottság véleményére (A6-0364/2006),

A.   mivel a fent említett EEA-jelentés szerint a tengeri környezet jelentős nyomás alatt van, és korai jelek vannak arra, hogy Európa tengeri és tengerparti ökoszisztémái strukturális változásokon mennek keresztül a tápláléklánc tekintetében, amit kulcsfontosságú fajok csökkenése, az egyéb fajokat felváltó kulcsfontosságú planktonfajok nagy koncentrácója és invazív fajok elterjedése bizonyít. Mindez az éghajlatváltozás és a széles körű emberi tevékenységek eredményeként következik be,

B.   mivel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megjelöli a tengeri övezetek további védelme és a környezetvédelem más közösségi politikákba való jobb integrálása irányába történő cselekvések prioritásait,

C.   mivel az EU vizei a legnagyobbak a világon, és területük nagyobb, mint az EU egész területe. 20 tagállam rendelkezik tengerparttal, amely majdnem 70 000 km hosszú, és az EU népességének majdnem fele él kevesebb, mint 50 km-re a parttól. A 15 tagállam tengeri régiói már 2004-ben a GNP több, mint 40%-át adták. A hajóépítés, a kikötők, a halászat és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatási iparágak két és fél millió embert foglalkoztatnak. Az EU-nak 1200 kikötője van, valamint külkereskedelmének 90%-át és az EU-n belüli kereskedelem 41%-át bonyolítja le tengeri szállítás útján,

D.   mivel az idegenforgalom, a halászat és az akvakultúra olyan tevékenységek, amelyeket csak megfelelő ökológiai állapotban lévő tengeri környezetben lehet jól fejleszteni,

E.   mivel a 2002-ben Johannesburgban megrendezett Fenntartható Fejlődés Csúcskonferencián a felek megegyeztek, hogy 2012-re jelentősen csökkentik a tengeri biodiverzitási veszteséget, amely kötelezettségvállalást a 2006-ban Curitibában tartott biodverzitási konferencián ismét megerősítettek,

F.   mivel a tagállamoknak minden megfelelő intézkedést meg kell tenniük a tengeri természetes élőhelyek és a biológiai sokféleség megőrzése, valamint a partmenti ökoszisztémák védelme érdekében; mivel ilyen intézkedéseket kell hozni annak érdekében is, hogy biztosítható legyen a természetes erőforrások fenntartható használata tengereikben,

G.   mivel a jó politika magas színvonalú információktól függ, és tudományos információk használatára a kormányzás minden szintjén szükség van, ezen információknak azonosítani kellene az ismeretbeli hiányosságokat és pótolniuk azokat, csökkenteni a kettős adatgyűjtést és kutatást, valamint ösztönözni a tengeri környezetre vonatkozó ismeretek és adatok harmonizálását, széles körű terjesztését és használatát,

H.   mivel nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a jó környezetvédelmi állapot meghatározásához kiválasztott kritériumoknak kellően mélyrehatónak kell lenniük, mivel a jövőben hosszú ideig valószínűleg ezek a minőségi célkitűzések lesznek irányadók az intézkedési programok tekintetében,

I.   mivel egy bizonyos tengeri terület környezetének védelme és javítása érdekében az adott területet érintő valamennyi ágazatban határokon átnyúló intézkedések szükségesek, azaz intézkedésekre lehet szükség a tengeri területen belül és a szomszédos tengeri és tengerparti területeken, a vízgyűjtő területen, valamint bizonyos, határokon átnyúló anyagok esetében más térségekben,

J.   mivel bizonyos sarkvidéki vizek nagy fontossággal bírnak a Közösség és az Európai Gazdasági Térség, valamint néhány, a Sarkvidéki Tanácsban részes tagállam számára (Dánia, Finnország és Svédország),

K.   mivel az EU következő, Bulgáriát és Romániát érintő 2007-es bővítése folytán a Fekete-tenger is az európai vizekhez fog tartozni,

L.   mivel a Közösség és tagállamai számos olyan nemzetközi megállapodás részesei, amelyek fontos kötelezettségeket tartalmaznak a tengervizek szennyezéstől való védelmével kapcsolatban, különösen a Helsinki Egyezmény, az OSPAR Egyezmény, valamint a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény,

M.   mivel a tengeri környezet védelme és állapotának javítása nem valósítható meg hatékonyan csak nemzeti erőfeszítések által, hanem szoros regionális együttműködést és más megfelelő nemzetközi intézkedéseket is igényel,

A megfelelő ambíciószint kiválasztása

1.   üdvözli a Bizottság tematikus stratégiáját a tengeri környezet védelméről és megőrzéséről, valamint annak átfogó célkitűzését a tengerek fenntartható használatának és a tengeri ökoszisztémák megőrzésének ösztönzésére; csalódottságát kifejezve úgy véli, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvre irányuló javaslat ebben a formában nem lesz sikeres a regionális és helyi hatóságok mobilizálásában arra, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak;

2.   hisz az EU vezető szerepében ebben a folyamatban, és ezért a tenger védelméről erős uniós politikát követel meg, amely megelőzi a biológiai sokféleség további veszteségeit és a tengeri környezet romlását, valamint elősegíti a tengeri biológiai sokféleség visszaállítását;

3.   felhív a jó környezetvédelmi állapot közös uniós meghatározásának az irányelvbe történő beillesztésére, mely állapot alatt azt érti, hogy egy adott tengeri régió minden tengeri ökoszisztémáját olyan módon kezelik, amely lehetővé teszi a környezeti változásokkal szemben kiegyensúlyozott és önfenntartó, valamint a biológiai sokféleséget és az emberi tevékenységet is támogató működésüket. Ez nagyobb hatékonyságot biztosít a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv végrehajtásában;

4.   megjegyzi, hogy az európai regionális tengerek jó környezetvédelmi állapota csak erős és összehangolt, inkább regionális, mint tagállami szintű cselekvések által érhető el, és ezért kéri, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv tartalmazzon jogi kötelezettséget a tagállamok számára a jó környezetvédelmi állapot megvalósításáról; ezért úgy véli, hogy a stratégiának kötelező erejű szupranacionális kötelezettségeket kell eredményeznie, amelyek harmadik országok közös kötelezettségvállalásait is magukba foglalhatják;

5.   felhív továbbá egy általános minőségi leírásokat, kritériumokat és a jó környezetvédelmi állapot elismerésére vonatkozó szabványokat tartalmazó lista beillesztésére, közelebbről egy olyan létező listának, amelyet a tengeri érdekelt felek széles körben elfogadnak, és egyúttal felhív arra, hogy e lista fejlesztését ne zárják ki;

6.   fontosnak tartja, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv és a tengeri környezetvédelemről szóló más irányelvek – például a vízügyi keretirányelv és az élőhelyekről szóló irányelv(10) – célkitűzései, intézkedései, nyelvezete és fogalmai a jobb érthetőség és az említett irányelvek közötti koordináció előmozdítása érdekében össze legyenek hangolva;

7.   úgy véli, hogy a vízminőség javítására irányuló intézkedéseket gyorsan meg kell tenni, és ezért aggasztja a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvre irányuló javaslatban előterjesztett meghosszabbított ütemezés; úgy véli, hogy az ütemezést jobb lenne összehangolni a vízügyi keretirányelvre vonatkozóval;

8.   megjegyzi, hogy a vízügyi keretirányelvre vonatkozó ütemezést, amely szerint a parti vizek jó ökológiai állapotát 2015-re el kell érni, már végrehajtották a tagállamokban; úgy véli, hogy nem logikus, illetve nem helyénvaló egyidejűleg kevésbé nagyra törő célt javasolni az egymást részlegesen átfedő és szomszédos tengeri területek vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a parti vizek számos területein csak akkor érhető el jó környezetvédelmi állapot, ha a szomszédos tengeri területeken hasonlóan jó környezetvédelmi állapot alakul ki;

Kapcsolódási pontok az uniós politikákkal

9.   üdvözli "Az Unió jövőbeni tengeri politikája felé" című zöld könyvet (COM(2006)0275), amely globális megközelítést irányoz elő az óceánok fenntartható fejlődésére, óv azonban attól, hogy a gazdasági megközelítés túl nagy hangsúlyt kapjon, és kiemeli, hogy egyensúlyt kell teremteni a gazdasági és ökológiai szempontok között; arra számít, hogy környezetvédelmi pillére, a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv jogi keretet fog biztosítani a tengeri környezet megőrzéséhez és integritásához, és egyúttal jogi keretet biztosít a megfelelő irányítási szerveknek – a tengeri régiók és stratégiák – a tengeri környezettel kapcsolatos tervezés és határozatok tekintetében;

10.   úgy véli, hogy tisztázni kell, milyen következményekkel jár a tagállamokra nézve, ha a tengeri környezet védelmével kapcsolatos célkitűzések és intézkedések nem eléggé mélyrehatóak, azaz meg kell fontolni, hogyan biztosítható, hogy az irányelv célkitűzése – a jó környezetvédelmi állapot – ténylegesen megvalósítható legyen;

11.   megjegyzi, hogy a tagállamok késnek a Natura 2000 hálózat már meglévő tengeri elemeinek teljesítésével. Ösztönzi a tagállamokat, hogy az élőhelyek és madarak irányelvekkel(11) összhangban határozzák meg a speciális tudományos vagy biodiverzitási érdekű vagy intenzív nyomás alatt álló védett tengeri területeket;

12.   előnyben részesíti a környezetvédelmi célkitűzéseknek a közös halászati politikába történő integrálására irányuló hosszú távú erőfeszítéseket, és a fenntartható fejlődésre vonatkozó követelmények ilyen módon történő teljesítését, de ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok elfogadhassanak sürgősebb és rövid távú intézkedéseket, pl. tiltott területek ("no-go areas" (Marine Reserves) vagy védett tengeri területek kialakításához a legsebezhetőbb tengeri ökoszisztémák védelme érdekében;

13.   nehezményezi, hogy a Bizottság – figyelembe véve az EK-szerződés 299. cikkében lefektetett feltételeket – mind a közleményben, mind a tengeri stratégiai irányelvben elmulasztott a francia tengerentúli megyék, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek tengervizeire, valamint a Szerződés II. mellékletében felsorolt tengerentúli országok és területek tengervizeire hivatkozni;

Költségvetési aggodalmak

14.   aggodalmát fejezi ki a tengervédelmi stratégiák végrehajtása érdekében tett pénzügyi kötelezettségvállalás hiánya miatt; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek a Life+ programmal társfinanszírozhatóak, tekintetbe véve rendkívüli fontosságukat a jó környezetvédelmi állapot elérésében az európai tengervizeken;

15.   úgy véli, hogy a gazdasági és környezetvédelmi érdekek összehangolását a szubszidiaritás elvének érvényesülése és a helyi érdekeltek részvételének biztosítása érdekében lehetőség szerint helyi szinten kell elvégezni, ugyanakkor, ha indokolt és szükséges, magasabb szinteken is (regionális, EU- és nemzetközi szinten);

16.   rámutat arra, hogy az EU-n belüli különböző tengeri térségek egymástól eltérőek, és a védelem tekintetében különböző igényeik vannak; ezért úgy véli, hogy más régiókkal összevetve bizonyos régiók esetében nagyobb horderejű pénzügyi intézkedésekre lehet szükség EU-szinten a jó környezetvédelmi állapot és a fenntarthatóság elérése érdekében;

17.   úgy véli, hogy a meglévő programokkal való koordináció előnyei azáltal használhatók ki a legkedvezőbben, ha a tengeri stratégiára vonatkozó ütemezés és a jelentős EU-szintű programok között létrejön az összhang, és hogy ez lehetővé válhasson, a különböző tengeri területekre vonatkozó intézkedési programokat legkésőbb 2013-ra véglegesíteni kell; úgy véli, hogy az EU mezőgazdasági alapjának következő (2014-től kezdődő) programozási időszakával való összhang különösen fontos azon régiók vonatkozásában, ahol a mezőgazdaságnak tulajdonítható a szennyező anyagok tengeri területre történő kibocsátásának jelentős hányada;

18.   úgy véli, hogy valamennyi ágazatban pénzügyi ösztönzőket kell megfontolni úgy mint – például a balti-tengeren folyó munka vonatkozásában – környezetvédelmi szempontból megkülönböztetett kikötői és hajózócsatorna illetékek; az a véleménye, hogy e tekintetben bizonyos régiókban nagyobb horderejű intézkedésekre is szükség lehet;

Adatok megosztása

19.   új megközelítést javasol a tengeri környezet értékelésére és ellenőrzésére, amely a meglévő intézményeken és programokon alapul, beleértve a közös halászati politika keretében hozott adatgyűjtési rendeletet, és amely teljes összhangot és integrációt biztosít az illetékes bizottságnak a térinformációs infrastruktúrára és a GMES-re (Globális Környezetvédelmi és Biztonsági Megfigyelés), valamint különösen a tengeri szolgáltatásokra vonatkozó új kezdeményezéseivel;

20.   emlékeztet az EEA feladatára, hogy rendszeresen végezze el a tengeri környezet meglévő mutatókon és más, nemzeti szinten elérhető adatokon és információkon alapuló páneurópai értékelését; hangsúlyozza, hogy tovább kell javítani a nemzeti jelentéseket, például az adatáramlásról szóló adatcsere-jegyzőkönyvek által, az Ügynökség legfontosabb mutatóinak kidolgozása támogatására;

21.   elengedhetetlennek tartja a nyomon követhetőségre és felderítésre vonatkozó intézkedések és programok elfogadását a szennyezés azonosítása és forrásának megjelölése, valamint eredményes kezelése érdekében;

22.   elengedhetetlennek tartja a decentralizált ügynökségekkel (EEA, Európai Tengerbiztonsági Ügynökség stb.), valamint az Európai Kutatóközponttal való együttműködést a tengervíz minőségére vonatkozó adatok szolgáltatása, valamint a szennyezés azonosítása, forrásának azonosítása és leküzdése érdekében;

Kapcsolatok egyezményekkel és harmadik országokkal

23.   üdvözli számos regionális tengeri egyezménynek a tengeri környezetvédelemhez való kitűnő hozzájárulását tudományos és technikai szakértelmük, valamint azon képességük által, hogy összekötő szerepet játszanak a nem-EU országokkal, és elvárja, hogy ezek kulcsfontosságú szerepük legyen a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv megvalósításában, és konkrét kötelezettsége elfogadására hív fel a harmadik országokkal és szervezetekkel az európai tengervizekkel határos régiókra és alrégiókra kiterjedő tengeri stratégiáik elfogadása céljából történő nemzetközi együttműködés előmozdítására vonatkozóan;

24.   a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv hatékony végrehajtását gátló kettős bürokratikus teher elkerülése érdekében kéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a regionális tengeri egyezmények rendelkezzenek a megfelelő jogi és adminisztratív hatáskörökkel vagy, hogy a stratégia közös végrehajtását szolgáló mechanizmusokat az azonos tengeri régióban tevékenykedő különböző regionális szervek között dolgozzák ki. Ennek mindegyik esetben az ágazatok és az érintettek lehető legszélesebb körű részvételét kell magába foglalnia;

25.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Balti-tenger kísérleti területté alakításának lehetőségét, tekintettel arra, hogy ez egy különösen érzékeny tengeri terület, és az azt körülvevő tagállamok valószínűleg egyetértenek a terveknek és intézkedéseknek a Helsinki Egyezményben és más szervezeteken belüli tevékenységeken keresztül történő gyorsabb végrehajtásával; megjegyzi, hogy a Helsinki Egyezményen (Helsinki Egyezmény) alapuló, közelgő balti-tengeri cselekvési terv kísérleti programként szolgálhatna a stratégiai célkitűzések végrehajtásához a balti-tengeri térségben;

26.   úgy véli, hogy felül kell vizsgálni a jelenlegi nemzetközi szabályokat, hogy (a parttól több mint 12 tengeri mérföldre lévő) nemzetközi vizeket többé ne lehessen az illemhelyek kiürítésére használni;

27.   megjegyzi, hogy a Földközi-tenger védelme a szükséges környezetvédelmi jogszabályok hiányától szenved, vagy ahol ezek a jogszabályok léteznek, ott nincs meg a politikai akarat ezek betartatására. A barcelonai egyezménynek a partmenti területek integrált irányításának ösztönzésére irányuló célkitűzései a régiók, egyrészt a dél- és kelet-mediterrán országok, másrészt az észak-mediterrán országok kétsebességű fejlődésével néznek szembe;

28.   megjegyzi, hogy az alacsony vízhőmérséklet és az alacsony vízcserearány miatt a Balti-tenger ökoszisztémái rendkívüli mértékben ki vannak szolgáltatva a szennyezésnek, és hogy a balti-tengeri térség tengeri ökológiája a becslések szerint csaknem helyrehozhatatlan kárt szenvedett. Ezért sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – többek között a közös agrárpolitikába (KAP) – vezessenek be külön intézkedéseket a Balti-tenger környezetvédelmi állapotának javítása érdekében. Ezenkívül fokozni kell az EU és Oroszország közötti együttműködést. E tekintetben az EU Északi Dimenzió Programjának környezetvédelmi partnerségi programjával kapcsolatos alap nélkülözhetetlen eszköz a vízvédelem fejlesztéséhez a Balti-tengeren;

29.   felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon érdemleges intézkedéseket a sarkvidéki vizek védelmére, amelyek állandó és újabb veszélyeknek kitett, rendkívül sérülékeny ökoszisztémák, valamint dolgozzon ki és támogasson olyan programokat és projekteket, amelyek figyelembe veszik a bennszülött lakosság jogait és szükségleteit a sarkvidék természetes erőforrásainak fenntartható kihasználása során;

30.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Északi-sarkvidéknek a Déli-sarkvidékhez hasonlóan védett területté alakításához, valamint "békés és tudományos célokra szolgáló természeti kinccsé" minősítéséhez szükséges előfeltételeket, és legkésőbb 2008-ban számoljon be a Parlamentnek és a Tanácsnak;

31.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az EU azon harmadik országokkal való nemzetközi és regionális megállapodásai keretében, amelyeknek felségterületéhez és joghatósága alá európai tengervizekkel határos vizek tartoznak, támogassák tengeri stratégiai intézkedések és programok elfogadását a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvvel kapcsolatos közösségi fellépés keretének létrehozásáról szóló irányelvre irányuló javaslattal összhangban, amelynek elfogadása most van folyamatban;

32.   ajánlja a Fekete-tenger egy tengeri régióként történő beillesztését a tengeri stratégiába, amelyre kiterjed a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv; ez a fontos tengeri régió határos Bulgáriával és Romániával, amely országok 2007-ben fognak csatlakozni az EU-hoz, és már részt vesznek a vízügyi keretirányelv végrehajtásában – a Duna védelmével foglalkozó nemzetközi bizottság által vezetett munka részeként –, továbbá Törökországgal, amellyel már megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások;

33.   sajnálja a környezetvédelmi garancia hiányát az észak-európai gázvezeték megépítésével kapcsolatban egy lehetséges környezetvédelmi katasztrófa megelőzésére a Balti-tenger régiójában; felhívja a Bizottságot, hogy készítse el a tervezett projekt környezetvédelmi hatástanulmányát, és halasszon el minden döntést a projekt társfinanszírozásáról;

34.   minden esetben a szomszédos és más országokkal folytatott előzetes konzultációra szólít fel, ha a projektek kihatással lehetnek a közös környezetre, még akkor is, ha a projektet nemzetközi vizeken hajtják végre; megjegyzi, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezeti hatástanulmányokkal kapcsolatban gyakoriak a hiányosságok, és hogy azokat a többi állammal való konzultáció nélkül végzik el; ezért felhívja a Bizottságot, hogy indítványozza a tagállamok közötti kötelező tárgyalási mechanizmust, és sürgeti a Tanácsot, hogy nemzetközi szinten lépjen fel a az EU és a harmadik országok közötti, kötelező környezeti hatástanulmányok kialakítása érdekében;

o
o   o

35.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 242., 2002.9.10., 1. o. (2) HL L 327., 2000.12.22., 1. o., A legutóbb a 2455/2001/EK határozattal (HL L 331., 2001.12.15., 1. o.) módosított határozat. (3) HL C 69. E, 2004.3.19., 141. o. (4) http://reports.eea.europa.eu/state_of_environment_report_2005_1/en (5) http://www.europarl.europa.eu/comparl/envi/pdf/externalexpertise/ieep_6leg/marine_thematic_strategy.pdf (6) http://www.un.org/Depts/los/convention_agreements/convention_overview_convention.htm); (7) http://www.helcom.fi/stc/files/Convention/Conv0704.pdf (8) http://www.ospar.org/eng/html/welcome.html (9) (http://europa.eu/scadplus/leg/en/lvb/l28084.htm) (10) 1 A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.). (11) HL L 103., 1979.4.25., 1. o.