Az Európai Parlament állásfoglalása a többnyelvűség ösztönzésére vonatkozó új keretstratégiáról (2006/2083(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,
– tekintettel az EK-Szerződés 149., 151. és 308. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 21. és 22. cikkére,
– tekintettel a regionális és helyi hatóságoknak az európai integrációban játszott szerepéről szóló 2003. január 14-i állásfoglalására(1), valamint az ebben szereplő, az európai nyelvi sokszínűségre való utalásra,
– tekintettel a 2001-et a nyelvek európai évévé nyilvánító 2000. július 17-i 1934/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),
– tekintettel a Tanács 2002. február 14-i, a nyelvi sokszínűségnek és a nyelvtanulásnak a nyelvek európai éve (2001) céljai végrehajtása keretében történő előmozdításáról szóló állásfoglalására(3),
– tekintettel az Európa Tanács regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájára, amely 1998. március 1-én lépett hatályba,
– tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére, amely 1998. február 1-én lépett hatályba,
– tekintettel a bővítés és a kulturális sokszínűség kapcsán a regionális és kevésbé használt nyelvekről, az európai kisebbségi nyelvekről szóló 2003. szeptember 4-i, a Tanácsnak szóló ajánlásokkal elfogadott állásfoglalására(4),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0372/2006),
A. mivel a nyelvi és kulturális sokszínűség tiszteletben tartása az EU alapelvei közé tartozik, és azt a következőképpen tartalmazza az Európai Unió alapjogi chartájának 22. cikke: "Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget",
B. mivel a többnyelvűség az EU olyan sajátságos és egyedi jellemzője, amely az európai kultúra alapvető eleme és kiváló példája,
C. mivel a fent említett 2003. január 14-i állásfoglalásában kérte a következő 151a. cikk beemelését az EK-Szerződésbe: "A Közösség a saját hatáskörében, a tagállamok közötti együttműködés bátorítása révén, valamint egyéb, e cél elérése érdekében alkalmas eszközök felhasználásával tiszteletben tartja és előmozdítja az európai nyelvi sokszínűséget, ideértve a regionális és kisebbségi nyelveket is, mint e sokszínűség kifejezőit",
D. mivel a többnyelvűség ösztönzése egy plurális Európában nélkülözhetetlen tényezője a kulturális, gazdasági és társadalmi integrációnak, amely erősíti a polgárok képességeit és segíti mobilitásukat,
E. mivel néhány európai nyelvet sok olyan országban is beszélnek, amely nem tagja az Uniónak, és ez fontos összeköttetést jelent a világ különböző régióiban élő népek és nemzetek között,
F. mivel néhány európai nyelv képes azonnali és közvetlen kommunikációt teremteni a világ más részeivel,
G. mivel a nyelvi sokszínűség a társadalmi kohézió, valamint a tolerancia, a különbségek elfogadása, az önmeghatározás és a népek kölcsönös megértése elemévé válhat,
H. mivel a többnyelvűségnek törekednie kell a sokféleség és a tolerancia tiszteletben tartásának előmozdítására is, hogy megelőzze a tagállamok különböző nyelvi közösségei közötti bárminemű aktív vagy passzív konfliktus kialakulását,
I. mivel az összes nyelv, a kultúrához való hozzáférés elsőrendű eszközeként, sajátságos módját adja a valóság értelmezésének és leírásának, biztosítani kell számukra a fejlődéshez szükséges feltételeket,
J. mivel az idegen nyelvek tanulásának ösztönzése, és ezáltal az "anyanyelv + 2 nyelv" ismeretének elérése érdekében fontos tisztában lenni a kisgyermekkori beszédtanulás és az alapvető fogalmak kialakításának és megismerésének elveivel, ami az anyanyelvi ismeretek alapjait képezi,
K. mivel a regionális kisebbségi nyelvek fontos kulturális kincseink közé tartoznak, hiszen közös kulturális örökséget képeznek, megőrzésük támogatását tehát javítani kell,
L. mivel a Parlament és a Régiók Bizottsága több alkalommal is foglalkoztak a kevésbé használt nyelvek jelentőségének kérdésével, és jelenleg nincs európai szintű jogi rendelkezés a regionális és kevésbé használt európai nyelvekre vonatkozóan,
M. mivel különös figyelmet kell fordítani annak elősegítésére, hogy a hátrányos vagy nehéz körülmények között élők, illetve a fogyatékkal élők számára is elérhető legyen a nyelvtanulás,
A keretstratégiával kapcsolatos megállapítások
1. üdvözli a Bizottság elkötelezettségét, és különösen a nyelvismeret előmozdítására és az ebből származó kulturális és társadalmi-gazdasági előnyök kiaknázására irányuló új keretstratégiát;
2. úgy ítéli meg, hogy a lisszaboni stratégia által kitűzött célok eléréséhez nélkülözhetetlen az Európai Unióban működő oktatási és képzési rendszerek minőségének, hatékonyságának és hozzáférhetőségének javítása az idegennyelv-tanulás előmozdítása révén;
3. elismeri az európai világnyelvek stratégiai fontosságát, mint a kommunikáció, a szolidaritás, az együttműködés és a gazdasági befektetések eszközét, és éppen ezért mint a többnyelvűség európai politikájának fő irányvonalát;
4. üdvözli a Bizottságnak az egyéni nyelvi képességek javítását célzó hosszú távú célját, és utal a 2002-i barcelonai európai tanácson kitűzött célra, hogy a polgárok az anyanyelvükön kívül legalább két idegen nyelvet tanuljanak meg;
5. emlékezteti a tagállamokat, hogy e célból megfelelő intézkedéseket kell tenni a nyelvtudás elsajátítására vonatkozó valódi politika előmozdítása érdekében; ezen felül ismételten megerősíti, hogy a nyelvtanulás korai elkezdése kiemelt fontosságú, és azt a legjobb elérhető technikáknak megfelelő hatékony módszerekre kell alapozni;
6. úgy ítéli meg, hogy jelenleg nem állnak rendelkezésre részletes és megbízható adatok, illetve alkalmas mutatók a tagállamok polgárainak idegen nyelvi kompetenciáját illetően, ezért üdvözli az európai nyelvi kompetenciamutatóra irányuló javaslatot; annak érdekében, hogy valós képet kaphassunk a nyelvi kompetenciáról, a mutatónak ki kell terjednie valamennyi hivatalos uniós nyelvre és azt – amennyiben eljárási szempontból kivitelezhető – az öt széles körben beszélt nyelven kívül ki kell terjeszteni a többi EU-s nyelvre is;
7. úgy véli, hogy a többnyelvűséggel kapcsolatos javaslatoknak nem szabad a fő hivatalos / tagállami nyelvekre korlátozódniuk;
8. üdvözli a Bizottság elkötelezettségét, hogy biztosítsa a polgárok számára az anyanyelvükön való hozzáférést az uniós joghoz, az eljárásokhoz és az információkhoz, bár ennek ki kellene terjednie a tagállamok EU polgárok által használt nyelveinek lehető legnagyobb részére; ily módon valósággá válna a Bizottság azon állítása, hogy a polgároknak joguk van bármiféle korlátozás nélkül a saját nyelvükön az EU-hoz hozzáférni; ez fontos lépés lenne az EU és a polgárai közötti távolság csökkentése terén, ami a D-terv (demokrácia, dialógus és disputa) célja;
9. felhívja a Bizottságot és a többi európai intézményt, hogy az internetes oldalaikon a lehető legjobban használják ki az új digitális és technológiai fordító eszközöket, hogy lehetővé tegyék az európai polgárok számára, hogy az Európával kapcsolatos információkhoz a saját nyelvükön férjenek és jussanak hozzá az interneten;
10. úgy ítéli meg, hogy a lehető legszélesebb körben lehetőséget kell biztosítani a bevándorlók számára, hogy elsajátítsák a befogadó országnak az adott ország jogszabályai által meghatározott nyelvét vagy nyelveit, szükség szerint társadalmi és kulturális integrációjuk érdekében, és olyan eszközöket alkalmazva, amelyek a nyelvtanulásban és a bevándorló polgárok integrációja szempontjából már hatékonynak bizonyultak, és hogy anyanyelvükön tanulhassanak a származási országukkal való kötelékek megőrzése érdekében;
11. üdvözli azt a gondolatot, hogy a tagállamokat nemzeti tervek kidolgozására bátorítsák, mivel ez elismeri, hogy a nyelvi tervezésre tagállami szinten kell sort keríteni; ez számos kevésbé használt nyelv támogatását jelenti, és felhívja a figyelmet a nyelvi sokszínűség fontosságára; javasolja, hogy a tagállami tervek valamennyi országban térjenek ki a kevésbé használt nyelvekre, és vizsgálják meg az ezek iránt érdeklődő felnőttek oktatásának lehetőségét, és szerepeltessék e terveket a legjobb gyakorlat példái között;
12. támogatja a tanárok jobb képzésére irányuló fellépéseket, a nem nyelvszakos tanárok és a szakoktatók esetében is, és hozzáteszi, hogy szélesíteni kell az iskolában és azon kívül oktatott nyelvek számát, hogy a jövőbeli tanárok többféle nyelvet sajátíthassanak el, majd taníthassanak ugyanolyan feltételek mellett, amennyiben ilyen irányú érdeklődés mutatkozik; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a nyelvoktatás nemcsak a diákok, hanem a tagállamok bármelyikében munkát vállalni kívánók mobilitásának előmozdításához és megkönnyítéséhez is elengedhetetlen;
13. sürgeti, hogy a hátrányos vagy nehéz körülmények között élők, illetve a fogyatékkal élők nyelvoktatásának elősegítése kapjon különös figyelmet;
14. úgy véli, hogy a nyelvtudás elsajátításának az élethosszig tartó tanulási program nélkülözhetetlen elemét kell képeznie;
15. üdvözli a CLIL módszer (tartalomalapú nyelvoktatás) szélesebb körű használatát, amikor a tanulók idegen nyelven tanulmányoznak egy bizonyos tárgyat, és felhívja a tagállamokat, hogy alakítsák ki a legjobb gyakorlatok hálózatát, különösen a többnyelvű országokban zajló nyelvtanfolyamokból nyert eredmények elemzése révén;
16. üdvözli, hogy a felsőoktatás aktívabb szerepet játsszon annak elősegítésében, hogy a többnyelvűség nem csak a hallgatók és oktatók, de a szélesebb értelemben vett helyi közösség körében is nagyobb teret nyerjen, ezért úgy véli, hogy ösztönözni kell az egyetemek, és a nemzeti, helyi és regionális hatóságok közötti kapcsolatokat;
17. üdvözli a nyelvi vonatkozású információs technológiákkal foglalkozó kutatási és technológiafejlesztési tevékenységek középpontba állítását a 7. kutatási keretprogramon belül, a többnyelvűségnek az új információs technológiákon keresztüli erősítése érdekében;
18. támogatja a többnyelvűség információs társadalomban való előmozdítására, valamint a többnyelvű tartalom és tudás létrehozására és terjesztésére irányuló javaslatokat; egyre több olyan technológia létezik, amely elősegíti az összes nyelv, köztük a kevésbé használt nyelvek növekvő mértékű használatát; a technológia kínálja a legnagyobb lehetőséget annak biztosítására, hogy Európa összes nyelve rendelkezzen társadalmi-nyelvi térrel;
19. támogatja a nyelvi vonatkozású szakmák és ágazatok fejlesztésére irányuló javaslatokat; az összes európai nyelv esetében szükség van az olyan új technológiákra, mint a beszédfeldolgozás, a hangfelismerés stb., valamint a terminológiai munkára, a nyelvoktatás, a nyelvvizsgáztatás és tesztelés fejlesztésére; ellenkező esetben a kevésbé használt nyelvek lemaradnak, és társadalmi-nyelvi terüket a szélesebb körben beszélt nyelvek veszik át;
20. üdvözli a nyelvoktatás, tesztelés és nyelvvizsgáztatás átláthatóságának a jelenleg elérhető rendszerek közzétételével történő növelésére irányuló javaslatot;
Javasolt intézkedések
21. felhívja az európai intézményeket és szerveket, hogy javítsák a polgárokkal a saját anyanyelvükön folytatott kommunikációt, függetlenül attól, hogy az adott nyelv hivatalos nyelvnek minősül-e tagállami vagy uniós szinten;
22. felhívja az európai uniós intézményeket és testületeket, hogy szorosan működjenek együtt az Európa Tanáccsal a nyelvi sokszínűség és a nyelvtanulás előmozdítása és védelme területén, valamint hogy a nyelvekre vonatkozó politikák (az európai nyelvi portfolió vagy a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája) kialakítása során támaszkodjon az Európa Tanács által szerzett tapasztalatokra;
23. ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a 2003. szeptember 4-i említett jelentésben foglalt javaslatok végrehajtását, amennyiben azok kivitelezhetők, és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az eredményekről;
24. felhívja az európai ombudsmant, hogy fordítson különös figyelmet az európai polgárok nyelvi jogai tiszteletben tartásának garantálására, és biztosítson több módot az EU nyelvi konfliktushelyzeteinek megoldására;
25. felhívja a Bizottságot, hogy segítse a Bizottság által 2007-től finanszírozott hálózatokon és/vagy beruházásokon keresztül a többnyelvűséget ösztönözni kívánó pályázó szervezeteknek nyújtott információhoz és finanszírozáshoz való hozzáférést;
o o o
26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.