Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára,

–   tekintettel a 2004. október 29-én Rómában aláírt, az európai Alkotmányt létrehozó Szerződésre,

–   tekintettel a 2005. június 16-17-i és 2005. december 15-16-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire, különösen az EBVP-ről szóló elnökségi jelentésekre,

–   tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2005. április 14-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az EU-nak a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni, a Tanács által 2003. december 9-én elfogadott stratégiájára,

–   tekintettel Michel Barnier, volt európai biztos 2006. májusi, "Európai polgári védelmi egység: európai támogatás" című jelentésére,

–   tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség irányító testületének 2005. szeptemberi következtetéseire;

–   tekintettel 2006. február 2-i állásfoglalására Tanács által az Európai Parlamentnek benyújtott, a KKBP főbb szempontjairól és alapvető választásairól szóló éves jelentésről, valamint az Európai Unió 2004-es éves költségvetésével kapcsolatos pénzügyi vonatkozásokról(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0366/2006),

Általános megfontolások

A.   mivel az európai biztonsági stratégia az átfogó közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) része, amelyekben az Európai Unió politikai – köztük a diplomáciai, gazdasági és fejlesztéspolitikai – cselekvési lehetőségeinek teljes palettája alkalmazásra kerülhet,

B.   mivel a közvéleménykutatások az utóbbi tíz évben folyamatosan magas egyetértést mértek, és megmutatták, hogy az uniós polgárok több, mint 60%-a az Európai Unió közös külpolitikáját, illetve több, mint 70%-uk az Európai Unió közös védelmi politikáját támogatja; mivel továbbá más közvéleménykutatások szerint a katonai kiadások növelése nem élvez támogatást,

C.   mivel a biztonság, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedése, illetve a nemzetközi terrorizmus az EU prioritásai közé tartozik; mivel közös válaszra és stratégiára van szükség az EBVP-ben,

D.   mivel erősíteni kell az Európai Unió által és a világszerte végzett fegyverkiviteli ellenőrzést,

1.   elismeri, hogy a görög elnökség kezdeményezésén alapuló, 2003. decemberi európai biztonsági stratégia kiváló elemzést tartalmaz a modern világot érő fenyegetésekről és megállapítja az EU külpolitikájának alapelveit; hangsúlyozza azonban, hogy ennek megvalósítását rendszeresen ellenőrizni kell annak érdekében, hogy válaszolni lehessen a geopolitikai fejleményekre;

2.   megjegyzi, hogy mint ahogy azt az európai biztonsági stratégia is megállapítja, a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a regionális konfliktusok, a széthullott országok és a szervezett bűnözés jelentik ma az Európai Unió és polgárai számára a legnagyobb fenyegetést; hangsúlyozza, hogy az európai biztonsági stratégiába stratégiai célként be kell iktatni a víz- és energiaforrásokért folytatott világméretű verseny erősödését, valamint a természeti katasztrófákat és az Európai Unió külső határainak biztosítását; aggodalommal tölti el az új fegyverkezési verseny perspektívája globális és regionális szinten, valamint a konvencionális fegyverek jelenleg zajló terjedése;

3.   elismeri, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet azonban nem lehet egyedül katonai eszközökkel folytatni, és hogy a terrorizmus megelőzése és leszorítása egy sor olyan nem katonai intézkedést követel meg, mint a titkosszolgálatok adatainak megosztása, a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, amelyek esetében teljes intézményközi és pillérek közötti együttműködés szükséges, és hogy szükség van továbbá a demokratikus intézmények, infrastruktúrák és a civiltársadalom felépítésére a széthullott államokban, illetve azokban, amelyek ebbe az irányba tartanak; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió egyik legfőbb hozzájárulása a nemzetközi terrorizmus megelőzéséhez azon kapacitása, hogy hatékonyan tud fellépni a demokratikus intézmények, a szociális és gazdasági infrastruktúra, a felelősségteljes kormányzás és a civil társadalom építése és újjáépítése során, illetve a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni sikeres küzdelemben;

4.   rámutat arra, hogy a KKBP feladata megvédeni az Unió polgárait ezektől a fenyegetésektől, hatékonyan védeni az EU jogos érdekeit és támogatni az ENSZ alapokmányának céljait azáltal, hogy globális felelős szereplőként jár el a világbéke és demokrácia érdekében; erőteljesen támogatja az európai biztonsági stratégia ötletét, amely szerint az e célkitűzések megvalósításának legjobb módja a hatékony multilateralizmus, amely nemzetközi intézményi keretet és a nemzetközi jogot jelenti;

5.   megismétli azon álláspontját, miszerint az EU-nak ezt a feladatot az EBVP-án keresztül elsősorban polgári és békés eszközökkel kell megvalósítania, illetve katonai eszközökkel csak abban az esetben, ha a tárgyalások valamennyi lehetőségét teljes mértékben kimerítették, és ha azok zsákutcának bizonyultak; e legitim feladatok végrehajtása során az elsődleges megfontolásnak az emberi jogok és a polgárok alapvető szabadságainak EU határain kívül történő tiszteletben tartása kell hogy legyen;

6.   úgy véli, hogy a geopolitikai kihívások jelentősen formálódtak az európai biztonsági stratégia 2003-as elfogadása óta, és ez legkésőbb 2008-ban annak felülvizsgálatát teszi szükségessé; úgy véli, hogy a stratégiát ötévente felül kell vizsgálni, és meg kell vitatni az Európai Parlamenten és a tagállamok parlamentjein belül;

7.   rámutat, hogy kiemelkedő fontosságú a nemzetközi közösség válságra adott reakciójának civil és katonai elemeinek hatékony összehangolása;

8.   sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák az EBVP parlamenti dimenziójának megállapítását, amelynek során az intézményi és pénzügyi szintű fejlemények együtt járnak a parlamenti ellenőrzési jogok kiterjesztésével; emlékeztet arra, hogy az EBVP parlamenti megfigyelésének felelőssége megoszlik az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között a vonatkozó szerződések és alkotmányok szerinti hatásköreik és jogaik értelmében;

9.   kezdeményezéseket javasol az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti szorosabb kapcsolatok és intenzívebb információcsere kialakítása céljából az EBVP-vel kapcsolatos kérdések vonatkozásában annak érdekében, hogy strukturáltabb és rendszeresebb párbeszéd váljék lehetővé a parlamentek között;

10.   hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak olyan helyzetben kell lennie, hogy nagyban hozzájáruljon:

11.   hangsúlyozza, hogy amennyiben valamely harmadik ország fegyveres erői támadást indítanak az Európai Unió területe ellen, továbbra is a NATO jelenti a kollektív védelem zálogát; de egyben azt is kiemeli, hogy az EU-nak szolidaritást kell tanúsítania és az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével összhangban a megtámadott tagállam számára minden szükséges támogatást biztosítania kell; üdvözli, hogy a NATO egyre növekvő szerepet tud betölteni a nem saját területéhez tartozó műveletekben; és úgy véli továbbá, hogy a NATO megfelelő fórum a biztonsági kérdésekről folytatott transzatlanti párbeszéd számára is;

12.   elismeri, hogy a tagállamok fegyveres erőinek képességeit, valamint az EU számára történő rendelkezésre állásukat az befolyásolja, hogy a legtöbb tagállam mind az EU, mind a NATO tagja, és mindkét szervezet számára fegyveres erőket tartanak fenn; követeli ezért, hogy az Európai Unió folytassa a NATO-val fenntartott intenzív munkát, különösen a képességfejlesztés területén;

13.   hangsúlyozza az Európai Biztonsági Stratégia elválaszthatatlan részét képező "stratégiai anatómiát", vagyis azt a képességet, hogy az EU illetékességi körén belül más szereplőktől függetlenül tehessen lépéseket, ami interoperabilitást és fenntarthatóbb, megbízható, közös támogatáson és segítségen alapuló ellátási láncot követel meg, a feladatvégzés fölösleges megkettőzésének és a szűkös források optimálisnál alacsonyabb kihasználásának elkerülésével európai vagy tagállami szinten; óv a NATO és az EU, valamint a tagállamok és az EU erőfeszítései közötti szükségtelen átfedésektől;

14.   úgy véli, hogy az EBVP jelenleg csak korlátozott civil és katonai műveletre szolgáló forrással rendelkezik; ezért azt kéri, hogy az Európai Unió – globális szereplőként meglévő hitelessége kiépítése érdekében – saját kapacitását elsősorban földrajzi szomszédságára, és különösen a Balkánra összpontosítsa; ugyanakkor további lehetőségek kialakítását tervezi, hogy képessé tegye az EU-t arra, hogy a világ más részein is hozzájáruljon a konfliktusmegoldáshoz az ENSZ-alapokmány elveivel összhangban;

Integrált civil-katonai együttműködés

15.   üdvözli az Európai Unió azon kiemelt célkitűzését, amely a válságkezelés során történő civil és katonai együttműködés erősítésére irányul, valamint elismeri, hogy a civil válságkezelési képességek fejlesztése mindig is kiemelt jellemző volt, amely hozzáadott értéket képvisel az EBVP fejlesztése során, valamint a konfliktusmegelőzés, a humanitárius beavatkozás, a konfliktusokat követő újjáépítés és a béketeremtés kapcsán adott válaszok teljes palettáján keresztül; hangsúlyozza a szakosodott nemzetközi és helyi nem kormányzati szervezetek és hálózataik bevonásának szükségességét; sürgeti az EU-t, hogy továbbra is törekedjen a konfliktusmegelőzésre vonatkozó összehangolt politika végrehajtására a 2001. június 15-16-i göteborgi Európa Tanács következtetései szellemében;

16.   a közelmúltbeli 2008-as civil fő célkitűzés szerinti kísérletek arra ösztönzik, hogy orvosolja azt, hogy korábban hiányzott a hangsúly a civil kapacitások és képességek fejlesztése terén; a civil és katonai sejt és a műveleti központ potenciálja tovább ösztönzi arra, hogy fontos szerepet játsszon az EU azon megközelítésének kifejlesztésében, amely az integrált civil-katonai együttműködéssel és koordinációval kapcsolatos; azt az ajánlást teszi ezért, hogy a civil és katonai sejtet, valamint a műveleti központot minősítsék át a civil-katonai missziók végrehajtását szolgáló európai főhadiszállássá;

17.   elismeri, hogy mind a civil, mind a katonai válságkezelésben alapvető fontosságúak a műhold alapú és légi hírszerző rendszerek, az integrált kommunikációs rendszerek és a stratégiai tengeri és légi utánpótlás vonalak területén meglévő kulcsjelentőségű képességek; felszólít, hogy az Európai Védelmi Ügynökség a Bizottsággal együtt kezdeményezzen integrált kutatási és fejlesztési folyamatokat azokon a területeken, amelyek erősítik az integrált és összehangolt civil-katonai megfontolásokat, és különösen a műhold alapú és légi hírszerző rendszerek, az integrált kommunikációs rendszerek területén;

Válságkezelés

18.   üdvözli a globális riasztó és koordinációs rendszer létrehozását, amelyet a Bizottság az ENSZ-szel szoros együttműködésben finanszíroz; rámutat arra, hogy e rendszer jelentősen javíthatná az Európai Unió reakciós kapacitását;

19.   utal a Bizottság által létrehozott egészségügyi vészhelyzetek esetén végzett műveletekre szolgáló egység tevékenységére; hangsúlyozza ezen egység fontosságát tekintettel az információ- és adathalmazra, illetve azon képességére, hogy előrejelzéseket adjon az országos kiterjedésű és egyéb járványokról, illetve biológiai és vegyi fenyegetésekről is; ezért felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hozza meg a szükséges rendelkezéseket, amelyek révén a Bizottságot bevonják az intézkedések koordinálásba az egészségügyi vészhelyzetek, valamint határokon átnyúló bioterrorista támadások esetén;

20.   üdvözli a Bizottság azon erőfeszítéseit, amelyek a katasztrófavédelmi közösségi eljárás kialakítására irányulnak, beleértve egy súlyos terrorista támadás esetét is; megjegyzi, hogy ez az eljárás elsősorban egy olyan adatbázisban szereplő információkon alapul, amely a segítségnyújtás céljából rendelkezésre álló nemzeti erőforrásokról tartalmaz adatokat; megjegyzi, hogy az ezen adatbázis időmegtakarító hatását, amely a szinergiákat is támogatja, lényegesen lehetne javítani, ha átvenné az EU katonai személyzete által létrehozott adatbázis tartalmát, amely a válságkezelésre rendelkezésre álló valamennyi erőforrás adatait tartalmazza; ezért felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tartsa meg a szükséges tárgyalásokat, és fogadja el a szükséges intézkedéseket annak lehetővé tétele érdekében, hogy erre az átvételre sor kerülhessen;

21.   üdvözli a Tanács azon erőfeszítéseit, amelyek a számos, katasztrófa esetén rendelkezésre álló EBVP erőforrás gyors és hatékony telepítésének biztosítására irányulnak; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kellene szüntetni a stratégiai (légi) szállítási koordináció terén meglévő hiányosságokat; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban bocsássák rendelkezésre az e probléma megoldásához szükséges pénzügyi forrássokat; felszólítja továbbá a Tanácsot, hogy komolyan vizsgálja meg a Michel Barnier fent említett jelentésében foglalt javaslatokat, különös tekintettel a nem hivatalos Civil Biztonsági Tanács létrehozására, a válságok megelőzését szolgáló integrált európai megközelítésre, a meglévő nemzeti erőforrások összevonására, valamint az európai polgárok külföldi támogatását megvalósító európai konzulátusok felállítására; kéri továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy e javaslatok fokozatos megvalósítása érdekében működjenek együtt;

22.   úgy véli, hogy az EBVP fejlődése hozzájárult a "szürke területek" kialakulásához a Tanács és a Bizottság hatáskörei tekintetében az elsősorban civil missziók teljesítésével kapcsolatban; azt várja, hogy a stabilitási eszköz elfogadása világosabb helyzethez vezet anélkül, hogy annak negatív hatása lenne a válságkezelés rugalmasságára, ami idáig a gyakorlatban megmutatkozott;

23.   üdvözli a 2008-as civil fő célkitűzéssel kapcsolatban megvalósított előrelépést, és különösen a civil reagálási csapatok és az integrált rendőri egységek használatára vonatkozó tervek fejlesztését; utal továbbá a szervezett bűnözés és az emberkereskedelemmel szemben folytatott küzdelemmel kapcsolatos szakértelem kialakulására; üdvözli ugyanakkor egy válságplatform felállítását a Bizottságnál, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy felgyorsítsa a helyszíni EBVP missziók kezdeti szakaszát; felhívja a Tanácsot a Bizottságot, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket, és ezért azt javasolja, hogy állítsanak össze képzési programot a missziók tervezésében közreműködő személyzet számára;

Nemzetbiztonság

24.   rámutat arra, hogy mindenfajta biztonságpolitika első számú feladata a saját terület védelme; elismeri, hogy amit az európai polgárok leginkább elvárnak az európai védelmi politikától, az az, hogy jelentősen hozzájáruljon saját személyes biztonságuk védelméhez, miközben tiszteletben tartja alapvető szabadságjogaikat;

25.   rámutat arra, hogy az EU-nak biztosítania kell saját külső határait, meg kell védenie létfontosságú infrastruktúráit, fel kell számolnia a nemzetközi terrorista finanszírozási hálózatokat és küzdenie kell a szervezett bűnözés ellen; e tekintetben felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki az Unió külső határainak integrált kezelését szolgáló rendszert, az emberi és az alapvető jogok, valamint a humanitárius jog tiszteletben tartásának korlátozása nélkül, különösen a menekültek és a menedékkérők tekintetében;

26.   rámutat arra, hogy az EU-nak:

Gyors reakciók az ENSZ alapokmánya alapján

27.   támogatja azt a tényt, hogy az európai biztonsági stratégia – miközben feltételezi, hogy az EU-nak az új fenyegetések fényében készen kell állnia arra, hogy a válság kitörése előtt cselekedjen, illetve megelőző intézkedéseket kell hoznia a konfliktusok és fenyegetések leküzdése érdekében – fenntartás nélkül az ENSZ alapokmányára, mint a nemzetközi kapcsolatok alapvető keretrendszerére támaszkodik;

Magatartási szabályok/Képzés

28.   határozottan üdvözli, hogy valamennyi EBVP műveletben részt vevő személyzet magatartását egy sor dokumentumban rögzített iránymutatás és általános magatartási szabály rendezi; üdvözli az ezen iránymutatásokban és az emberi jogi normák tiszteletben tartásának szabályaiban megjelenő első jeleket; ragaszkodik ahhoz, hogy e szabályoknak való megfelelés teljes mértékben kötelező legyen és a csapatok parancsnokai felelőséggel tartozzanak beosztottjaik fegyelméért és viselkedéséért, akár a háborús körülmények közötti extrém stresszhelyzetben is; kedvezőnek tekinti azon erőfeszítéseket is, amelyek célja, hogy biztosítsák, hogy a nemekre vonatkozó megfontolás a jövőben nagyobb figyelmet kap a különböző EBVP politikákban, programokban és a kezdeményezésekben;

29.   tudomásul veszi a Tanács azon erőfeszítéseit, amelyek arra vonatkoznak, hogy tovább fejlessze a célzott – stratégiai és működési – EBVP képzési programokat a diplomáciai, katonai és civil személyzet számára; azt várja, hogy az Európai Parlament szakértői számára lehetségessé válik a részvétel ezen programokban; támogatja azt a megközelítést, hogy alkossanak minimumszabályokat a helyszíni EBVP missziókat teljesítő személyzet képzésére, és felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a Bizottsággal és a tagállamokkal valamennyi képzési intézkedés általánosítása érdekében minden szinten;

30.   úgy véli, hogy a katonák szükségtelen veszélynek vannak kitéve, amennyiben az irányítási struktúra, a felszerelés vagy a fegyverzet nem felel meg a műveletből fakadó követelményeknek; ezért különösen fontosnak véli, hogy ügyeljenek az EU irányítása alá tartozó egységek megfelelő felszerelésére;

31.   úgy véli, hogy a katonai képességek eredményes használata nem lesz lehetséges Európa bevetési kapacitásának jelentős fokozása nélkül, beleértve a légi és tengeri szállítást; ezzel kapcsolatban méltányolja a különböző országok erőfeszítéseit arra, hogy bővítsék légi közlekedésüket és kétéltű képességeiket, valamint a több repülőgép-anyahajó beszerzésére vonatkozó terveiket;

32.   megjegyzi, hogy többnemzeti műveletek során költségnövekedés és hatékonyságcsökkenés alakul ki azáltal, hogy a részt vevő egységek felszerelése és fegyverzete egymástól eltér, és gyakran nem kompatibilis egymással; ezért úgy véli, hogy az EU-nak intézkedéseket kell bevezetnie a felszerelés és a fegyverzet harmonizálására a többnemzeti műveletek forrásainak és hatékonyságának optimalizálása céljából;

Hírszerzés

33.   bírálatának ad hangot azon súlyos kérdés kapcsán, hogy különböznek egymástól a felállítás alatt álló harcoló egységek (battle groups) hozzáférési lehetőségei a légi és műholdas hírszerzési információkhoz, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Helios, SAR– Lupe és Cosmo-Skymed nemzeti műholdas hírszerző rendszerek nem állnak rendelkezésre közösen, valamennyi tagállam számára;

34.   e hiányosságok kiküszöbölése érdekében:

35.   rámutat arra, hogy a NATO jelenleg az AGS (Airborne Ground Surveillance) légi támogatású hírszerzési rendszer kifejlesztésén dolgozik a már meglévő vagy fejlesztés alatt álló nemzeti rendszerek mellett; ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a rendszert bocsássák az összes uniós tagállam rendelkezésére, különösen az EU harcoló egységek vonatkozásában;

36.   úgy véli, hogy a telekommunikáció terén fontos feladat, hogy a többnemzeti egységek irányítására közös rendszert fejlesszenek ki; ezért úgy véli, hogy a hadsereg, a rendőrség és a katasztrófavédelmi egységek készülékeinek azonos technikai normáknak kellene megfelelniük, mint ahogy az például Finnországban történik;

Határőrizet

37.   hangsúlyozza az EU külső határainak védelmére irányuló együttes képessége megerősítésének fontosságát; továbbra is komolyan aggódik a határőrizetben használt felszerelések kompatibilitásának hiánya és azok minősége miatt, és hangsúlyozza a helyzet orvoslását célzó új technológiák iránti igényt;

Szállítás

38.   úgy véli, hogy mivel a szállítás, különösen a stratégiai szállítás egy alapvető hiányosság az EU válságkezelő tevékenységében, nagy igény mutatkozna egy hagyományos polgári több módozatú szállításhoz hozzáférést biztosító önálló európai rendszer iránt, amely integrált civil-katonai megközelítést hoz létre és méretgazdaságosságot biztosít az összes európai szereplő számára a válságkezelés során mind az EBVP, mind a katasztrófa-elhárítás céljaira;

Az EBVP döntéshozatalában megmutatkozó gyengeségek

39.   úgy véli, hogy az EBVP-misszió végrehajtását célzó döntést megelőző politikai határozathozatali eljárásnak számos gyenge pontja van, ahogy az látható volt a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő misszió esetében; ezért felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja felül az eljárás különböző szakaszait, és adott esetben tegyen lépéseket e gyenge pontok kiküszöbölésére; ezzel kapcsolatosan emlékezteti a Tanácsot, és különösen annak Politikai és Biztonsági Bizottságát konzultációs kötelezettségére a Parlament felé;

40.   újra megerősíti a korlátlan részvételre vonatkozó követelését és a létező szerződésekben biztosított jogát arra, hogy évente, előzetesen konzultáljanak vele a KKBP jövőbeli aspektusairól és lehetőségeiről; nyomatékosan felhívja a Tanácsot, hogy nyíltabb és átláthatóbb módon tájékoztassa a Parlamentet a KKBP és az EBVP vonatkozásában; ezzel kapcsolatosan kifogásolja a Parlament hozzáférésére vonatkozó jelenlegi eljárást a Tanács "bizalmas dokumentumaihoz", amelyek az esetek többségében csak általános információkat tartalmaznak;

41.   megerősíti álláspontját, amely szerint a Parlament megfelelő előzetes értesítése és konzultációja nélkül nem indulhat az EU részvételével katonai misszió;

42.   kéri, hogy a katonai felszerelésre és fegyverzetre fordítandó kiadásokat a parlamenti ellenőrzés alatt álló költségvetésekben határozzák meg; éppen ezért úgy véli, hogy mellőzni kell az olyan párhuzamos költségvetéseket és mechanizmusokat, amelyek felett sem a nemzeti parlamentek, sem az Európai Parlament nem gyakorolhatnak hatékony felügyeletet;

43.   megjegyzi, hogy az Európai Unió költségvetésében több olyan cím is szerepel, amely védelmi szempontokat is felölel, mint például azok az előirányzatok, amelyek a válságkezelésre, a külső határok és a létfontosságú infrastruktúrák védelmére, a biztonsági kutatásokra és a Galileo és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) programok végrehajtására vonatkoznak;

44.   sürgeti különösen azt, hogy tovább növeljék a válságkezelő misszióra, a külső határok védelmére, a biztonsági kutatásokra és a Galileo számára rendelkezésre álló költségvetési eszközöket; hosszú távon a biztonsági kutatás területét hozzá kell igazítani a biztonsági kutatással foglalkozó magas szintű csoport (High-Level Group on Security Research) által meghatározott finanszírozási követelményekhez;

45.   kéri továbbá, hogy a katonai válságkezelési műveleteket az Európai Unió költségvetéséből finanszírozzák, és hogy erre a célra a tagállamok további uniós forrásokat tegyenek elérhetővé;

46.   kifogásolja azt, hogy az ATHENA és más, a tagállamok vagy akár az Európai Fejlesztési Alap által finanszírozott eseti mechanizmusok miatt az Európai Parlament nincs olyan helyzetben, hogy bármilyen költségvetési ellenőrzést hajtson végre az EBVP katonai műveletein; rámutat arra, hogy szükség van továbbá az olyan civil-katonai műveletek (mint például a rendőri missziók) átláthatóságára, amelyek az eseti intézkedések és a KKBP költségvetési finanszírozás közötti szürke zónába esnek;

47.   következésképp kéri, hogy vezessenek be új költségvetési módszert az EBVP kiadásai átláthatóságának növelése céljából, valamint az európai biztonsági stratégia céljainak teljesítéséhez szükséges katonai és civil képességek fejlesztésének támogatása érdekében:

Az európai védelmi felszerelések piaca és együttműködés a kutatás terén

48.   hangsúlyozza, hogy az európai biztonsági stratégia erős és független európai védelmi ipart, illetve önálló technológiakutatási és -fejlesztési kapacitásokat feltételez, amelyek biztosítják az EU és a tagállamok alapvető biztonsági érdekeinek megfelelő védelmét; a nyilvános vitából azt a következtetést vonja le, hogy az európai védelmi ipar versenyképességének fokozása és a szükséges védelmi képességeket biztosító, önálló ipari háttér létrehozása érdekében a védelemhez kapcsolódó termékek esetében az ágazat sajátosságait figyelembe vevő, belső piaci szabályok kellenek; hangsúlyozza, hogy az ilyen szabályoknak meg kell könnyíteniük a Közösségen belüli ipari együttműködést és kereskedelmet; emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 296. cikkében meghatározott eltérés nincs hatással a közösségi intézmények azon kötelezettségére, hogy szabályozzák a védelemhez kapcsolódó berendezések és szolgáltatások belső piacának fejlődését, amennyiben az ilyen jogszabályok a tagállamok és az EU alapvető biztonsági érdekeit védik; úgy véli, hogy a védelem magas szintjét kell elérni;

49.   kíváncsian várja ezért a Bizottság 296. cikk alkalmazásáról szóló értelmező közleményét, a Bizottság védelmi közbeszerzésekről szóló egyedi irányelvre irányuló javaslatát és a védelemhez kapcsolódó termékek Közösségen belüli szállításának megkönnyítésére irányuló, kötelező erejű jogi eszköz létrehozását, amely a meglévő nemzeti exportengedélyek helyébe egy egyszerűsített közös rendszert léptetne; meggyőződése, hogy e rendszer védelmet biztosítana az EU és a tagállamok alapvető biztonsági érdekei számára azáltal, hogy az európai export politika alapelveit az Európai Unió fegyverkivitelről szóló magatartási kódexe alapján határozza meg;

50.   emlékeztet arra, hogy a kormányzati közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodás elismeri a védelmi közbeszerzésekhez kapcsolódó alapvető biztonsági érdekek védelmének lehetőségét; hangsúlyozza, hogy az EU és a tagállamok érdekeinek védelme érdekében az elfogadandó közös szabályoknak elsőbbséget kellene biztosítaniuk a védelemhez kapcsolódó, európai eredetű termékek számára a harmadik országokból származókkal szemben, valamint maradéktalanul el kellene ismerniük a kereskedelmi kapcsolatok kölcsönösségét, illetve az európai szabadalmi tulajdonjoggal védett termékeket kellene támogatniuk;

51.   üdvözli az EVÜ védelmi beszerzések vonatkozásában kialakított magatartási kódexét, és felhívja az összes tagállamot a kódex aláírására; ragaszkodik ahhoz, hogy a kompenzáció és a méltányossági visszatérítés gyakorlatát szüntessék be; szükségesnek tartja az EVÜ munkájának fokozását az EBVP terén;

52.   elismeri az együttműködési kutatás fontosságát az európai ipar versenyképessége szempontjából; ezért a civil, biztonsági és védelmi vonatkozású európai kutatásokról folytatott hatékonyabb párbeszéd révén nagyobb összhangot követel meg a Bizottság és az EVÜ munkája között; hangsúlyozza, hogy az EU célkitűzéseinek a kettős felhasználású technológiákra és többfunkciós kapacitásokra, valamint a civil és a védelmi célú kutatás megosztottságának legyőzésére kellene irányulniuk; szükségesnek tartja (figyelembe véve a vállalati struktúrák sokféleségét ebben a szektorban, összehasonlítva a kutatás más területeivel), hogy kiigazítsák a kis- és középvállalkozások meghatározását az európai biztonsági kutatások területén;

53.   kéri, hogy az 1998. évi, a fegyverexportra vonatkozó magatartási kódex valamennyi tagállamban emelkedjen törvényi erőre, és hogy ezt hatékonyan alkalmazzák és hajtsák végre; úgy véli, hogy közös kritériumok alapján kellene eldönteni, hogy mely célországok felelnek meg a kódex előírásainak;

Tömegpusztító fegyverek/Irán

54.   felismeri, hogy nincs biztosíték annak a fáradozásnak a sikerére, hogy megállítsák Iránt a fegyverminőségű dúsított uránium előállításában; mindemellett úgy véli, hogy a három uniós nagyhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína közös tárgyalási ajánlata a legígéretesebb utat jelenti; üdvözli az ajánlatot erősítő többoldalú megközelítést; örömmel nyugtázza Európa szerepét ennek létrehozásában; üdvözli az Egyesült Államok hajlandóságát az Iránnal folytatott ugyanilyen tárgyalásokon való részvételre; sajnálatát fejezi ki, hogy az EU főképviselője, az EU hármak és Irán közötti megbeszélések még mindig nem vezettek kielégítő eredményekre; ezért következtetésként elfogadja azt, hogy az üggyel az ENSZ Biztonsági Tanácsa szintjén kell foglalkozni; kiemeli, hogy a tárgyalásokat bármikor újrakezdhetik, feltéve, hogy az iráni fél részéről esély mutatkozik a tárgyalások sikeres lezárására; üdvözölné az USA hajlandóságát arra, hogy bekapcsolódjon az iráni tárgyalásokba;

Út a biztonsági és védelmi unió felé

55.   rámutat, hogy az EU úton van egy olyan további biztonsági és védelmi unióvá válás felé, amely magában foglalja mind a külső biztonságot, mind a belső biztonság különféle szempontjait, a terrorizmus összes formája ellen küzdelmet, valamint a természeti katasztrófák kezelését, és ennek elemei az alábbiak:

56.   úgy véli, hogy ezt a folyamatot fokozni kell az alábbi elemekkel:

57.   hangsúlyozza az európai Alkotmányt létrehozó szerződés fontosságát, amely jelentős haladást fog hozni a biztonsági és védelmi unió felé, különösen:

o
o   o

58.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az ENSZ, a NATO, az EBESZ, és az Európa Tanács főtitkárának.

(1) HL C 33. E, 2006.2.9., 580. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0037.