Elfogadott szövegek - Öröklés és végrendeletek - 2006. november 16., Csütörtök

Choisissez la langue de votre document :

Index

Előző

Következő

Teljes szöveg

Eljárás : 2005/2148(INL)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot : A6-0359/2006
Előterjesztett szövegek : A6-0359/2006		Viták : PV 15/11/2006 - 19 CRE 15/11/2006 - 19		Szavazatok : PV 16/11/2006 - 6.6 CRE 16/11/2006 - 6.6 A szavazatok indokolása		Elfogadott szövegek : P6_TA(2006)0496

Elfogadott szövegek

362k

71k

2006. november 16., Csütörtök - Strasbourg

Öröklés és végrendeletek

P6_TA(2006)0496

A6-0359/2006

		Állásfoglalás
		Függelék

Az Európai Parlament állásfoglalása a Bizottságnak tett ajánlásokkal az öröklésről és végrendeletről (2005/2148(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottság által 2005. március 1-jén az öröklésről és végrendeletről kiadott zöld könyvre (COM(2005)0065) és annak mellékletére (SEC(2005)0270),

– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. október 26-i véleményére(1),

– tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének (2) bekezdésére,

– tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0359/2006),

A. mivel a Deutsches Notarinstitut 2002-ben, a Bizottság megbízásából elkészített tanulmánya szerint az Európai Unió területén éves szinten 50 000 és 100 000 között van a nemzetközi vonatkozással bíró örökösödési ügyek száma,

B. mivel a tíz új tagállam közelmúltban történt uniós csatlakozása és a közelgő bővítés folytán ez a szám elkerülhetetlenül növekedni fog,

C. mivel jelenleg számottevő különbségek vannak az egyes tagállamok öröklésre és végrendeletre vonatkozó nemzetközi magánjogi és anyagi jogi rendszerei között,

D. mivel amennyiben e különbségek esetenként nehézségeket és költségeket okozhatnak az örökség birtokbavétele során, ezzel az EK-Szerződés 39. és 43. cikkeiben idézett mozgás és letelepedés szabadságának, valamint a tulajdonhoz való jognak – a közösségi jog általános alapelvének – a gyakorlását akadályozhatják(2),

E. mivel tanácsos lenne az öröklésre és végrendeletre vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályokról egy közösségi jogi eszköz kidolgozása, amint arra felhív az 1998-as bécsi cselekvési terv(3), a Tanács és a Bizottság által 2000-ben elfogadott, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése alapelvének végrehajtását célzó intézkedési program(4), az Európai Unióban a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése megerősítését célzó 2004. november 4-i hágai program és az Európai Unióban a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése megerősítését célzó hágai program végrehajtásáról szóló tanácsi és bizottsági cselekvési terv(5),

F. mivel az öröklés és végrendelet területén a jogalkotási kezdeményezések elfogadása megfelelne a közösségi jog céljainak, amely tiltja az állampolgárság szerinti megkülönböztetést, és elő kívánja segíteni állampolgárságtól függetlenül valamennyi olyan személy társadalmi beilleszkedését, akinek szokásos lakóhelye és fő érdekeltségi központja a tagállamok egyikének területén találhatók,

G. mivel míg az öröklésre és végrendeletre vonatkozó tagállami anyagi jog harmonizálása nem tartozik az Európai Közösség hatáskörébe, addig az EK-Szerződés 65. cikke b) pontja alapján "a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségének előmozdítását" segítő intézkedések meghozatala közösségi hatáskörbe tartozik,

H. mivel az öröklés és végrendelet tekintetében az EK-Szerződés 67. cikke (5) bekezdése második francia bekezdésének megfelelően a közösségi jogi aktust a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárás szerint kell elfogadni,

I. mivel az öröklés és végrendeletek területén nem lehet elvonatkoztatni a közrend bizonyos alapelveinek tiszteletben tartásától, amelyek határokat szabnak a végrendelkezési szabadságnak a végrendelkező családja vagy az ő jogán jogosult egyéb személyek javára;

1. felhívja a Bizottságot, hogy 2007 folyamán nyújtson be jogalkotási javaslatot a Parlamentnek az EK-Szerződés 65. cikkének b) pontja és 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése értelmében az öröklés és végrendelet tárgyában, és hogy ezt a javaslatot intézményközi megbeszélések fényében és az alább megfogalmazott ajánlásokkal összhangban dolgozza ki;

2. felszólítja a Bizottságot a 2007-2013-as polgári igazságügyi finanszírozási programról jelenleg folyó tanácskozásokkal összefüggésben, hogy írjon ki pályázatot a határokon átnyúló örökléssel és végrendeletekkel kapcsolatos információs kampányra, amelynek célcsoportja az e területen dolgozó gyakorló jogászok lennének;

3. felszólítja a Bizottságot, hogy a 2007-2013-as polgári igazságügyi finanszírozási program keretein belül prioritásként jelölje meg a polgári joggal foglalkozó gyakorló jogászok hálózatának létrehozását a területen működő szakértők közötti kölcsönös bizalom és megértés kiépítése, valamint az információ megosztása és a legjobb gyakorlat kialakítása végett;

4. rámutat arra, hogy az alább megfogalmazott ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;

5. úgy véli, hogy a kért javaslatnak nincs pénzügyi vonzata a közösségi költségvetés vonatkozásában;

6. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ahhoz mellékelt részletes ajánlásokat a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1)	HL C 28., 2006.2.3., 1. o.
(2)	C-368/96. sz. Generics (Egyesült Királyság) és mások ügy, EBHT 1998, I-7967. o., 79. pont, továbbá az ott idézett joggyakorlat.
(3)	HL C 19., 1999.1.23., 1. o.
(4)	HL C 12., 2001.1.15., 1. o.
(5)	HL C 198., 2005.8.12., 1. o.

MELLÉKLET

RÉSZLETES AJÁNLÁSOK A JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓLAG

1. ajánlás (az elfogadásra kerülő jogalkotási eszköz formájáról és minimum tartalmáról)

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak kimerítően kell szabályoznia a nemzetközi magánjogban az öröklést, és egyidejűleg
	–	a joghatóságra, az alkalmazandó jogra (kollíziós normákra), és a külföldi ítéletek és közokiratok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok – kivéve a tagállamok anyagi és eljárásjogának – harmonizációjához kell vezetnie;
	–	létre kell hoznia az "európai öröklési bizonyítványt".

2. ajánlás (a joghatóság és az objektív kapcsoló elemek megállapításának kritériumai)

Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak elviekben biztosítania kell, hogy a fórum és az alkalmazandó jog egyezzen, és így csökkenjen a külföldi jog alkalmazásának nehézsége.

Ennélfogva az Európai Parlament mind az elsődleges joghatóságot megalapozó kritériumként, objektív kapcsoló tényezőként a szokásos tartózkodási helyet tartja elfogadhatónak, ahol a szokásos tartózkodási hely az alábbiak egyikét jelenti:
	a)	az elhunyt szokásos tartózkodási helye halálának időpontjában, amennyiben a halálát megelőzően is legalább két évig ez volt a szokásos tartózkodási helye, illetve ennek hiányában,
	b)	az a hely, ahol halála időpontjában az elhunyt érdekeltségeinek fő központja volt.

3. ajánlás (a magánszemélyeknek biztosítandó választási szabadságról)

Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak teret kell hagynia a magánszemélyek választási szabadságának, megengedve mindenekelőtt:

	–	az ügyben érintett feleknek, hogy bizonyos feltételek mellett kikössék a bírósági joghatóságot a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet(1) 23. és 24. cikke szerint;
	–	az örökhagyónak, hogy az öröklésről rendelkező törvény tekintetében választhasson saját nemzeti törvénye és e választás időpontjában szokásos tartózkodási helye szerinti ország törvénye között, amely választást a végrendelet záradékában rögzíteni kell.

4. ajánlás (a végrendelet alakisága tekintetében alkalmazandó jog)

Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak a végrendeleti kikötések alakisága tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozóan külön rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek szerint a kikötéseket érvényesnek kell tekinteni azt a végrendeletet, amelyet azon tagállam joga, ahol az örökhagyó rendelkezett, ahol rendelkezése illetve halála időpontjában szokásos tartózkodási helye volt, vagy amelynek rendelkezése illetve halála időpontjában állampolgára volt, érvényesnek tekint.

5. ajánlás (a jövőben megnyíló hagyatékokra vonatkozó megállapodások tekintetében alkalmazandó jog)

Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak a jövőben megnyíló hagyatékokra vonatkozó megállapodások tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozóan külön rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek szerint:
	a)	amennyiben az egyetlen személy öröklését érinti, annak a tagállamnak a joga az irányadó, ahol a megállapodás aláírásának időpontjában ez a személy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik;
	b)	amennyiben az több személy öröklését érinti, azoknak a tagállamoknak a joga az irányadó, ahol a megállapodás aláírásának időpontjában ezek a személyek külön-külön szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek;

Az elfogadandó jogalkotási aktusnak a jövőben megnyíló hagyatékok tekintetében is némi teret kell hagynia választási szabadság számára, megengedve a feleknek, hogy egyetértésük kifejezett nyilatkozat esetén a megnyíló hagyatékot azon tagállam jogának vessék alá, ahol az öröklésben érintett személy vagy személyek a megállapodás aláírásának időpontjában szokásos tartózkodási hellyel vagy állampolgársággal rendelkeznek.

6. ajánlás (az alkalmazandó jog tekintetében felmerülő általános kérdések)

Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak az alkalmazandó jog tekintetében felmerülő általános kérdéseket is szabályoznia kell.

Az Európai Parlament úgy véli, hogy:

–

az elfogadandó jogalkotási aktus által kijelölt jognak a hagyaték természetétől és elhelyezkedésétől függetlenül képesnek kell lennie az öröklés teljes – az eljárás kezdetétől az örökség birtokbavételéig tartó – folyamatának szabályozására;

–

az elfogadandó jogalkotási aktusnak mindenkivel szemben érvényesnek (erga omnesnek) kell lennie, vagyis abban az esetben is alkalmazandó kell hogy legyen, ha kijelölt jog egy harmadik állam joga;

–

az öröklésra irányadó kollíziós szabályok közösségi rendszere és harmadik országok ilyen szabályai közötti koordináció érdekében az elfogadandó jogalkotási aktusnak szabályoznia kell a renvoi kérdését, és ki kell mondania, hogy amennyiben az adott örökösödési ügyre alkalmazandó jog egy harmadik állam joga, és e harmadik állam kollíziós szabályai egy tagállam, illetve egy olyan harmadik állam jogát jelölik ki irányadó jogként, amely a nemzetközi magánjogi rendszer szerint saját jogát is alkalmazhatja az adott ügyre, akkor az ügyben ennek a másik tagállamnak, illetve ennek a harmadik államnak a jogát kell alkalmazni;

–

az elfogadandó jogalkotási aktusnak meg kell határoznia, hogy a külföldi jog alkalmazására kényszerülő hatóságok hogyan és miként tudnak annak tartalmáról megbizonyosodni, illetve ennek hiányában milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésükre;

–

az elfogadandó jogalkotási aktusnak az előkérdések elbírálását az öröklésre az öröklésre irányadó jog kollíziós szabályokáltal kijelölt jog kell alárendelnie, azzal a kikötéssel, hogy az csak azon eljárás tekintetében lesz követendő, amelyekben az előkérdés felmerülnek;

–

az elfogadandó jogalkotási aktusnak rendelkeznie kell arról, hogy el lehessen tekinteni az alkalmazandó jog azon rendelkezéseitől, amelyeknek alkalmazása nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a fórum közrendjével;

–

az elfogadandó jogalkotási aktusnak rendelkeznie kell arról, hogy amennyiben egy állam az öröklést és a végrendelkezést szabályozó két vagy több, az állam különböző területi egységein alkalmazandó jog- vagy szabályozási rendszerrel rendelkezik, az egyes területi egységeket az öröklésre vonatkozó jog megállapításakor külön országnak kell tekinteni. Az elfogadandó jogalkotási aktusnak továbbá rendelkeznie kell arról, hogy az ilyen államok tekintetében

	a)	az államban való szokásos tartózkodási helyre történő bármilyen hivatkozást a területi egységben való szokásos tartózkodási helyre való hivatkozásként kell értelmezni;
	b)	az állampolgárságra történő bármilyen hivatkozást az adott állam joga által megjelölt területi egységre való hivatkozásként kell értelmezni. Amennyiben a nemzeti jog erről nem rendelkezik, a hivatkozást a személyhez legszorosabban kapcsolódó jogrendszerre való hivatkozásként kell értelmezni.

7. ajánlás (az európai öröklési bizonyítványról)

Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak az örökösök és az örökhagyók által követendő, az örökség birtokbavételéhez szükséges eljárások egyszerűsítését kell célul kitűznie, különösösen azáltal, hogy:

	–	nemzetközi magánjogi szabályokat hoz létre, amelyek célja a jogrendszerek összehangolása az örökségek adminisztrációja, végrehajtása és átadása, valamint az örökösök azonosítása területén, rendelkezve arról, hogy: az öröklés ezen szempontjait – az egyes hagyatéki elemek természete és elhelyezkedése által megkívánt kivételektől eltekintve – az öröklésre vonatkozó jog szabályozza; ha ez a jog magában a jogszabályban megnevezett, vagy azzal összhangban megbízott hatóság beavatkozását írja elő, akkor annak hatáskörét az összes tagállam ismerje el; ha az alkalmazandó jog egy bizonyos tagállam joga, akkor e hatóságok hatásköre a hagyaték elhelyezkedésétől függetlenül terjedjen ki annak egészére akkor is, ha az alkalmazandó jog szerint a hatáskör az ingóságokra korlátozódik, kivéve, ha az örökhagyó ettől eltérően rendelkezik; az öröklésre alkalmazandó jog által előírt hatósági intézkedéseket az alkalmazandó jog szerinti azon tagállam bíróságain lehessen kérelmezni, amelynek joga az öröklésre irányadó, vagy amelynek területén az elhunyt halála időpontjában szokásos tartózkodási helye volt, illetve amelynek területén a hagyaték található;
	–	létrehozza az "európai öröklési bizonyítványt", amely kötelező érvénnyel meghatározza az alkalmazandó jogot, az örökség kedvezményezettjeit, a hagyatéki ügyek intézésével megbízott személyeket és azok hatáskörét, valamint az hagyatéki vagyon részét, és amelyet az egyes jogrendszerekben a hivatalos dokumentumok kiadására, illetve hitelesítésére felhatalmazott hatóság ad ki.

Ezt a bizonyítványt, amelyben megjelöli az öröklésre alkalmazandó jogot, az elfogadandó jogalkotási aktus által előírt minta szerint kell elkészíteni, és az kellő jogcímet teremt, amely alapján a hagyaték elhelyezkedése szerinti tagállam hatósági nyilvántartásába bejegyezhető a hagyatéki vagyon megszerzése, az adott tagállam nyilvántartásainak működésére vonatkozó szabályok és az ott nyilvántartott adatok joghatásának sérelme nélkül.

Az elfogadandó jogalkotási aktusnak biztosítania kell továbbá a bizonyítvány alapján a hagyatékkal rendelkező személlyel visszterhes szerződést kötő jóhiszemű harmadik személyek és az így szerzett javak védelmét, kivéve, ha a harmadik személy tudja, hogy a bizonyítványban szereplő adatok helytelenek, vagy az illetékes hatóság a bizonyítvány visszavonását, illetve kiigazítását rendelte el.

8. ajánlás (a fekvési hely jogáról és a kötelesrészről)

Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak:

	–	biztosítania kell az öröklésre alkalmazandó jog összehangolását a hagyaték helye szerinti törvényi rendelkezésekkel, különösen ez utóbbinak a hagyatéki vagyon, illetve ahhoz kapcsolódó jogok átadásának formái, az örökség elfogadása illetve az arról való lemondás, valamint a vonatkozó közzétételi eljárások alkalmazása tekintetében;
	–	biztosítania kell, hogy az öröklésre alkalmazandó jog ne érintse azon állam jogszabályi rendelkezéseinek alkalmazását, ahol a hagyaték részét képező ingatlan, vállalkozás vagy egyéb külön kategóriába tartozó vagyontárgyak találhatók, és amelynek törvényei gazdasági, családi illetve szociális megfontolások alapján külön öröklési rendet írnak elő e javak tekintetében;
	–	el kell kerülnie, hogy az alkalmazandó jog megválasztásának lehetősége révén az öröklésre objektíve irányadó jogban foglalt, a hagyaték egy részét az elhunyt személy legközelebbi rokonai számára fenntartó alapelvek sérüljenek.

9. ajánlás (az öröklési vagyonkezelőkről)

Az Európai Parlament emlékeztet arra, hogy a tulajdon kérdése a Szerződés 295. cikkének megfelelően a tagállamok hatáskörébe tartozik, és következésképpen kéri, hogy az elfogadandó jogalkotási aktus ne vonatkozzék a vagyonkezelőkre. Ugyanakkor az elfogadandó jogalkotási aktusnak elő kellene írnia, hogy a hagyatéki vagyonkezelés esetében az elfogadandó jogalkotási aktus által kijelölt jog alkalmazása nem akadályozza a vagyonkezelést szabályozó egyéb jog alkalmazását, valamint hogy annak a jognak a vagyonkezelésre történő alkalmazása nem akadályozza az elfogadandó jogalkotási aktusnak az öröklésre történő alkalmazását.

10. ajánlás (az exequaturról)

Az Európai Parlament a határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében javasolja a Bizottságnak a 44/2001/EK rendelettel létrehozott rendszer alkalmazását, amely csak akkor teszi kötelezővé a végrehajthatóvá nyilvánítást, amikor a tagállam bírósága által kibocsátott bírósági határozat egy másik tagállamban képezi végrehajtási eljárás alapját.

Amennyiben egy határozatot hatósági nyilvántartásba kell venni, tekintettel a tagállamokban érvényesülő gyökeresen eltérő szabályozásra, rendelkezni kell arról, hogy a határozatot egy "megfelelőségi tanúsítvány" kísérje, amely szerint a határozat megfelel a végrehajtás szerinti tagállam közrendjének és kógens szabályainak, és a tanúsítványt az előírt minta alapján az illetékes helyi hatóság adja ki.

11. ajánlás (a közokiratokról)

Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy hasonló módon kell szabályozni az öröklési közokiratok joghatásait, és azokat minden tagállamban el kell ismerni, azon tények bizonyítékok, illetve a kibocsátó hatóságok azon nyilatkozatai alapján, amelyek értelmében a közokirat az ő jelenlétükben készült, amennyiben a származási ország jogszabályai így rendelkeznek.

A 44/2001/EK rendelet 57. cikkében foglaltakkal összhangban a közokiratnak meg kell felelnie a származási tagállamban a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek, és a közokiratot nem lehet elismerni, amennyiben az nyilvánvalóan ellentétes lenne annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik.

Amennyiben a közokiratot hatósági nyilvántartásba kell venni, hasonlóan a bírósági határozatokkal kapcsolatban mondottakkal, rendelkezni kell arról, hogy a határozatot egy "megfelelőségi tanúsítvány" kísérje, amely szerint a határozat megfelel azon tagállam közrendjének és kógens szabályainak, ahol az elismerést kérik, és a tanúsítványt az előírt minta alapján az adott országban kiadásra illetékes hatóság adja ki.

12. ajánlás (az európai végrendelet-nyilvántartási hálózatról)

Az Európai Parlament reméli, hogy egy európai végrendelet-nyilvántartási hálózat a jelenleg létező nemzeti nyilvántartások összekapcsolása révén jön létre, és általa egyszerűbbé válik az elhunyt végső akaratának felderítése és megállapítása.

(1)	HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat