Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-szerződés 2. cikkében, 3. cikkének (2) bekezdésében, 13. cikkében, 137. cikke (1) bekezdésének i) pontjában, valamint a 141. cikkében lefektetett elvekre,

–   tekintettel az Európai Unió 2000-ben kihirdetett alapjogi chartájára(1), különösen annak 23. cikkére, amely kimondja, hogy "A férfiak és nők egyenlőségét minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a bérezés területén is biztosítani kell. Az egyenlőség elve nem akadályozza, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg",

–   tekintettel az 1950. évi, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–   tekintettel az Európa Tanács ajánlásaira, különösen a nők és férfiak egyenjogúságáról szóló, 2006. június 8–9-i stockholmi 6. európai miniszteri konferencián elfogadott állásfoglalására és cselekvési tervére, és különösen a függelék nők és férfiak döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvételéről szóló függelék I. részének F. pontjára,

–   tekintettel a nők hatalomban való részvételéről szóló európai konferencián elfogadott 1992. évi athéni miniszteri nyilatkozatra, amely kimondta, hogy "a nők az emberiség potenciális tehetségének és képességeinek a felét képviselik, és döntéshozatali alulreprezentáltságuk veszteség a társadalom egészének",

–   tekintettel a nők és férfiak hatalomban való részvételéről szóló európai konferencián elfogadott, gondoskodó társadalmat, dinamikusan működő gazdaságot és európai jövőképet előirányzó 1999. évi párizsi miniszteri nyilatkozatra,

–   tekintettel a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó parlamenti bizottságok hálózatának (NCEO) éves konferenciáján 2003. november 21-én Rómában elfogadott zárónyilatkozatra,

–   tekintettel a 2000 márciusában elfogadott, növekedést és munkahelyteremtést előirányzó lisszaboni stratégiára, különösen annak hangsúlyozására, hogy az esélyegyenlőség-orientált gazdaságpolitikák pozitívan hatnak majd az EU növekedését és versenyképességét célzó átfogó stratégiára,

–   tekintettel az 1995. március 27-i tanácsi állásfoglalásra(2), valamint a nők és férfiak döntéshozatali eljárásban való kiegyensúlyozott részvételéről szóló 1996. december 2-i 96/694/EK tanácsi ajánlásra(3),

–   tekintettel a fenti 96/694/EK tanácsi ajánlásról szóló bizottsági jelentésre vonatkozó, 2001. január 18-i állásfoglalására(4), valamint a nők döntéshozatalban való részvételére vonatkozó 2000. március 2-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek 2005. február 4-én Luxembourgban tartott konferenciájának miniszteri nyilatkozatára,

–   tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó bizottsági ütemtervre (2006–2010) (COM(2006)0092), és különösen a döntéshozatalban szerepet vállaló nők hálózatának támogatására irányuló javaslatára,

–   tekintettel az ENSZ által kiadott, 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW), amely többek között kimondja, hogy a részes államoknak minden megfelelő intézkedést meg kell tenniük a politikai és közéletükben a nőkkel szemben tanúsított megkülönböztetés felszámolása érdekében,

–   tekintettel a CEDAW 1999-ben elfogadott fakultatív jegyzőkönyvére, amely kimondja, hogy a részes állam joghatósága alá tartozó egyén, illetve egyének csoportja, akinek saját állítása szerint sérült az egyezményben lefektetett bármely joga, panaszt nyújthat be,

–   felidézve, hogy a nők politikai jogairól szóló 1952. évi egyezmény kimondja, hogy a nők a férfiakkal egyenlők, minden megkülönböztetéstől mentesen minden választáson választójoggal bírnak, szabadon beválaszthatók minden nyilvános szavazás útján megválasztott, a nemzeti jog alapján felállított testületbe, továbbá jogosultak állami tisztség viselésére, illetve a nemzeti jog alapján létrehozott állami funkciók betöltésére,

–   felidézve a polgári és politikai jogok 1966. évi nemzetközi egyezségokmányát, különösen annak 25. cikkét, amely kimondja, hogy minden állampolgárnak joga és lehetősége van arra, hogy a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselő útján részt vegyen, illetve szavazzon, és őt is megválaszthassák valódi rendszeres választásokon,

–   tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint az azt követő, az ENSZ Peking +5 és Peking +10 egymás után következő különleges ülésszakain 2000. június 9-én, valamint 2005. március 11-én jóváhagyott, a pekingi nyilatkozat és cselekvési platform megvalósítását célzó további intézkedésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra,

–   tekintettel a milleniumi fejlesztési célokra (Millenium Development Goals - MDG), különösen a nemek közötti egyenlőség és a nők helyzetének előmozdítását – mint az éhezés, a szegénység és a betegség elleni küzdelem, valamint az oktatás és foglalkoztatás minden szintjén megvalósuló egyenlőség, az erőforrások feletti egyenlő rendelkezés, illetve a közéletben és politikai életben megvalósuló egyenlő képviselet alapfeltételét – célzó MDG3-ra,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 2000. október 31-i 1325(2000). sz. határozatára, különösen annak 1. bekezdésére, amely sürgeti a tagállamokat, hogy a nők számára minden döntéshozatali szinten biztosítsanak számottevőbb képviseletet a nemzeti, regionális és nemzetközi szervezetekben, illetve a konfliktusok megelőzését, kezelését és rendezését célzó mechanizmusokban, továbbá tekintettel az ENSZ BT 1325(2000). sz. határozatának 5. évfordulója alkalmából 2005. októberben elfogadott elnöki nyilatkozatra,

–   tekintettel a nők békés konfliktusrendezésben való részvételéről szóló 2000. november 30-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a nők fegyveres konfliktusokban kialakult helyzetéről, valamint a konfliktust követő helyzetben lévő országokban az újjáépítésben és a demokratikus folyamatban játszott szerepükről szóló 2006. június 1-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanács 2005. május 23–24-i ülésén az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) tárgyában elfogadott következtetésekre, valamint az ENSZ BT 1325(2000). sz. határozatának EBVP keretében történő megvalósítására vonatkozó, az Európai Tanács által 2005. december 16-án jóváhagyott iránymutatások tervezetére,

–   emlékeztetve a norvég kormány határozatára, amely szerint törvényi úton 40%-os kvótát kell bevezetni a nők képviseletére a gazdasági társaságok irányító szerveiben,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0362/2006),

A.   figyelembe véve, hogy az 1995-ös pekingi konferencia mérföldkövet jelentett a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, a politikában való képviselet tekintetében,

B.   mivel a nők és férfiak kiegyensúlyozott részvétele a politikai folyamatokban és a döntéshozatalban pontosabban tükrözi majd a társadalom összetételét, és alapvetően fontos az eljövendő nemzedékek és a demokratikus társadalmak megfelelő működése számára,

C.   mivel a felelősségteljes kormányzás magában foglalja az alapvető szabadságok iránti tiszteletet és a nők jogainak alapvető jogként való kezelését,

D.   mivel a nők helyzete a nemzetközi politikában elsősorban a nők nemzeti helyzetétől függ, illetve a nők helyzetének javítására irányuló stratégiát nemzeti szintre kell helyezni,

E.   mivel az a jelentős szerep, amelyet az Egyesült Nemzetek főtitkára játszik az ENSZ személyzeti politikáján keresztül, példát állít világszerte a nemek tekintetében kiegyensúlyozottabb politikai színtér érdekében,

F.   mivel az Egyesült Nemzetek jelenlegi 191 tagországa közül mindössze 47 aláírója és 115 részes a nők politikai jogairól szóló 1952. december 20-i egyezménynek, és mivel ennek eredményeképpen a nők számos országban nem gyakorolhatják teljes mértékben politikai jogaikat, és nem vehetnek részt a választásokon, illetve nem viselhetnek közhivatalt,

G.   mivel az Parlamentközi Unió szerint a 43 961 parlamenti (alsóházi és felsőházi) képviselő közül világszerte mindössze 16,4% nő (azaz 7 195); mivel a skandináv országokban a legmagasabb a női parlamenti képviselők száma (40%), amelyet az amerikai kontinens követ (19,6%) és Európa (EBESZ-országok, a skandináv országok kivételével) átlag 16,9%-kal, amely alig haladja meg Egyenlítői Afrikáét (16,4%), Ázsiáét (16,3%) a csendes-óceáni térségét (12%) és az arab államokét (8,3%),

H.   mivel ezek a százalékok alapvető demokratikus deficitet jeleznek mind európai, mind szélesebb nemzetközi szinten,

I.   mivel a legtöbb európai országban és a világszerte is fennálló de iure egyenlőség ellenére továbbra is de facto egyenlőtlenségek vannak a nők és férfiak között a hatalommegosztást, a felelősségeket, a gazdasági, társadalmi és kulturális erőforrásokhoz való hozzáférést illetően a nemi szerepek továbbélése és azoknak az egyenlőtlen családi feladatmegosztásra gyakorolt hatása, valamint a legtöbb nő számára a családi és szakmai élet összeegyeztetése miatt,

J.   mivel az elmúlt 30 év során bevezetett közösségi és nemzeti szabályozás ellenére a nemek között fennmaradó különbség a bérek tekintetében EU-szerte jelenleg is átlagosan 15% azonos értékű munka esetén,

K.   mivel ma több nőnek van egyetemi diplomája, mint férfinak,

L.   mivel a nemek tekintetében kiegyensúlyozott jelöltlisták bevezetésének követelménye nem lehet eredményes, ha valamennyi nő a lista végén szerepel, illetve mivel egy tökéletesen kiegyensúlyozott lista nem éri el a kívánt eredményt, amennyiben az adott országban a "nyílt listás" választási rendszert használják, amely lehetővé teszi a választók számára, hogy megváltoztassák a listán szereplő jelöltek sorrendjét,

M.   figyelembe véve azt a döntő szerepet, amelyet a politikai pártok játszanak a nők számának növelésében a politikában, illetve a nők politikai képviseletének növelésében különböző eszközökkel, emlékeztetve arra, hogy miközben egyre több politikai párt hivatkozik arra, hogy nemek tekintetében kiegyensúlyozott tagsággal rendelkezik, a politikai pártok felsőbb szintjei ezt ritkán tükrözik, hiszen világszerte a pártok vezetőinek mindössze 11%-a nő,

N.   megjegyezve, hogy egyéb eszközök széles tárháza áll rendelkezésre a nők politikai részvételének előmozdítására, ilyenek például a pozitív diszkriminációt megvalósító intézkedések, amelyek célja a nők jelenlétének és tevékenységének biztosítása a parlamentekben és más választott tisztségekben,

O.   hangsúlyozva, hogy azon országokban, amelyek konfliktus színterei voltak, és amelyekben az ENSZ alakította ki a választási rendszert és szervezte meg a választásokat, nagyobb valószínűséggel tölt be több nő választott közhivatalt, mivel az ENSZ a nemek kiegyensúlyozottabb képviseletét vezette be;

P.   figyelembe véve, hogy fontos a kiegyensúlyozott döntéshozatal kulturális elfogadását megváltoztatni figyelemfelhívó kampányokkal, és mivel a nemek egyensúlyának megvalósulása a politikában gyakran a közfelfogás megváltoztatását követeli meg,

Q.   tudatában lévén annak a ténynek, hogy a családi feladatok nők és férfiak közötti megosztása hatással van a nők teljes politikai részvételére,

R.   felismerve a nem kormányzati és önkéntes szervezetek kulcsszerepét az egész társadalom befolyásolásában, amely arra irányul, hogy a politikában elfogadott legyen a nemek közötti igazságosabb egyensúly,

S.   figyelembe véve, hogy az alulról jövő kezdeményezéseken keresztül a nők pozitívan hozzá tudnak járulni, és hozzá is járulnak a nemek közötti egyenlőség kérdésével, illetve lényeges társadalmi és politikai kérdésekkel kapcsolatos kulturális változásokhoz,

T.   figyelembe véve a korai nevelés és képzés fontosságát abban, hogy a nők kifejleszthessék a társadalomban és politikában való teljes értékű részvételhez szükséges tudást, képzettséget és magabiztosságot,

U.   figyelembe véve a nők hozzájárulását ahhoz, hogy fény derüljön a nők egyéni igényeire annak érdekében, hogy a jövőbeni politikák nemi szempontokat is magukban foglaljanak és egészében véve jobban szolgálják a demokráciát,

V.   hangsúlyozva, hogy a nők nemzetközi politikához való pozitív hozzájárulásának a nők általi elismerése lényeges egy nemek tekintetében kiegyensúlyozottabb politikai kultúra kialakításához, és emlékeztetve arra, hogy a 92 Nobel-díjra jelölt személy közül csak 12 volt nő,

1.   emlékeztet arra, hogy európai szinten – a fent említett 2000. március 2-i állásfoglalása révén – már megtörtént annak elismerése, hogy a két nem döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvétele a demokrácia elengedhetetlen feltétele;

2.   megállapítja, hogy a legutóbbi választási eredmények nyomán nők foglalhatták el a legmagasabb, állam- és kormányfői pozíciókat egyes tagállamokban és harmadik országokban;

3.   gratulál azoknak a kormányfőknek, akik objektív és megkülönböztetésmentes kritériumokat alkalmaztak kabinetjük tagjainak kiválasztásakor;

4.   mélységesen fájlalja, hogy a nagyszámú politikai nyilatkozat és ajánlás, világszerte elfogadott cselekvési program, valamint konkrét jogszabály nemzeti szinten történő bevezetése ellenére Európában és világszerte továbbra is fennáll az esélyegyenlőtlenség, a nemi alapú megkülönböztetés, valamint a nők alulreprezentáltsága a politikai életben; különösen megjegyzi, hogy az Európai Parlamentbe megválasztott nők százalékos aránya 58%-tól 0%-ig terjed az egyes tagállamok tekintetében (valamivel 30% fölötti átlaggal), és hogy a tagállamok nemzeti parlamentjeibe megválasztott nők százalékos aránya 45% és 9% között változik;

5.   felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a nők alacsony részvétele a döntéshozatali és irányító testületekben gyakran a családi és szakmai élet összeegyeztetésének nehézségeivel, a családi feladatok egyenlőtlen megosztásával, valamint a munka és a szakképzés terén megvalósuló hátrányos megkülönböztetéssel függ össze;

6.   hangsúlyozza, hogy a számokon túl inkább arra kell összpontosítani, miként befolyásolják a politikában aktív szerepet vállaló nők a kormányzás és konfliktusrendezés alakulását, illetve miként járulnak hozzá annak biztosításához, hogy a kormányzati reformok, az elszámoltathatóság, illetve a jogállamiság mind nemzeti, mind nemzetközi szinten kiemelt helyet foglaljanak el a politikai törekvésekben;

7.   hangsúlyozza, hogy a nők alacsony politikai részvétele értékes emberi potenciáltól fosztja meg az államokat;

8.   támogatja az Interparlamentáris Unió tevékenységét a nemek politikai színtéren való kiegyenlítettebb jelenléte érdekében;

9.   üdvözli azt a tényt, hogy a nők és férfiak egyenlő részvételének kérdése a döntéshozatali eljárások minden szintjén felvételre került a CEDAW 2006. évi munkaprogramjába, és érdeklődve várja annak megállapításait és ajánlásait, továbbá kéri, hogy a Bizottság és a Tanács elnöksége tájékoztassa a Parlamentet a CEDAW-tárgyalásokról;

10.   mélységesen fájlalja, hogy a kevés nő található az ENSZ-főtitkár különleges és személyes képviselői, valamint küldötti, illetve személyi és különleges tanácsadói funkcióiban, továbbá az ENSZ egészének egyéb magasabb szintű tisztségeiben;

11.   ösztönzi az ENSZ főtitkárát, hogy több nőt nevezzen ki a főtitkár különleges és személyes képviselője, valamint küldötti, illetve személyi és különleges tanácsadói posztokra, hangsúlyozza, hogy az ENSZ-tagállamoknak női jelöltek neveit is be kellene nyújtaniuk az általuk javasolt férfi jelöltek mellett, amikor az ENSZ-főtitkár a szóban forgó magas beosztások betöltését mérlegeli;

12.   ösztönzi az ENSZ BT delegációit a nők bevonására, valamint a nemek közötti egyenlőség biztosítására minden békefenntartó, konfliktusrendező vagy béketeremtő küldetésben, továbbá arra, hogy a konfliktus sújtotta területeken tett látogatásaik során lépjenek kapcsolatba a helyi női szervezetekkel;

13.   üdvözli a Tanács határozatát, miszerint egy kérdőívben igényel a tagállamoktól arra vonatkozó tájékoztatást, hogy milyen lépéseket tettek az ENSZ Biztonsági Tanács 1325(2000). sz. határozatának végrehajtása érdekében, továbbá felkéri a Tanácsot, hogy megállapításait ossza meg a Parlamenttel;

14.   erősen ösztönzi a női rendőrök, a civil és katonai tisztviselők bevonását az EU és az ENSZ békefenntartó misszióiba a helyi közösségek nőtagjaival, valamint általában a helyi közösségekkel folytatott kommunikáció javítása érdekében;

15.   sajnálja, hogy jelenleg az EU 14 különleges képviselői/személyi képviselői/ különleges küldötti vagy különleges koordinátori posztjából csak egyet tölt be nő(8); sürgeti a KKBP főképviselőjét, hogy nevezzen ki több nőt a főtitkár különleges képviselői, képviselői vagy különleges küldötti beosztásokra; felhívja a KKBP főképviselőjét, hogy kérje fel a tagállamokat, hogy a szóban forgó magas beosztások betöltésének mérlegelésekor női jelöltek neveit is nyújtsák be az általuk javasolt férfi jelöltek mellett;

16.   felhívja az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottságot és minden tagállamot, hogy vegyen fel több női civil, katonai és rendőrségi tisztviselőt, illetve hogy minden EBVP-misszió középpontjába a nemek esélyegyenlőségi megfontolásai kerüljenek, amint azt a Kongói Demokratikus Köztársaságba küldött EUFOR-misszióban kezdeményezték;

17.   erősen ösztönzi az EBVP-missziók keretében kiküldött teljes személyzet nemhez kötött felkészítését, továbbá ösztönzi egy olyan esélyegyenlőségi eszköztár kiadását az EBVP-missziókban részt vevő teljes személyzet számára, amely a nemek közötti esélyegyenlőség hatásával foglalkozik a konfliktus alatti és utáni helyzetekben;

18.   üdvözli, hogy Barroso úr bizottsági elnöksége alatt emelkedett a női biztosok száma, mindazonáltal helyteleníti, hogy a biztosok szintjén egyelőre nem áll fenn teljes paritás, ami példaként szolgálhatna mind Európa, mind pedig a világ számára;

19.   üdvözli a Bizottság nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új ütemtervét, különösen a döntéshozatalban részt vevő nők hálózatának előmozdítására irányuló határozatát;

20.   üdvözli a tényt, hogy létrejön a Nemek Közötti Esélyegyenlőség Intézete, amelynek kezdeményeznie kell a nők nemzetközi politikában való jelentősebb képviseletének előmozdítását;

21.   felhívja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként tájékoztassa az Európai Parlamentet az alapvető jogokért, a megkülönböztetésmentességért és az esélyegyenlőségért felelős biztosok csoportja tevékenységének helyzetéről;

22.   helyteleníti, hogy az EU 107 harmadik országbeli delegációján és irodájában jelenleg mindössze 7 nő áll a képviseletek élén, továbbá ösztönzi a Bizottságot, hogy nevezzen ki több nőt a külső delegációk vezető pozícióiba;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy az EU külkapcsolati, együttműködési és fejlesztéspolitikai eszközeit használja fel a nők helyzetének előmozdítására a politikai életben, különösen a nők választóként vagy jelöltként való politikai részvétele, valamint a nemek közötti esélyegyenlőségi kérdések feltüntetése tekintetében a politikai pártok programjaiban a választási kampányok idején, illetve a más regionális szervezetekkel folytatott tárgyalások során, különös tekintettel a kapacitásnövelésre;

24.   felhívja a Bizottságot, hogy fokozottabban támogassa a nők politikai részvételét biztosító projekteket mind az Európai Unión belül, mind annak határain kívül, nevezetesen a fejlődő országokban;

25.   ajánlja, hogy illetékes bizottsága állandó és rendszeres együttműködést alakítson ki és támogasson a világ bármely részén tevékenykedő női parlamenti képviselők között; felhív források biztosítására annak érdekében, hogy sor kerülhessen az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Női Fórumára, valamint hasonló fórumokra más olyan parlamenti közgyűlésekben, amelyekben az EU részt vesz, és közös kezdeményezések szülessenek;

26.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot adott esetben olyan képzési programok támogatására, amelyek érzékennyé teszik a polgárokat, különösen a fiatalokat a nők egyenjogúságát, illetve azon képességét illetően, hogy teljes mértékben, fiatal koruktól kezdve bekapcsolódjanak a politikai életbe;

27.   felhívja a leendő Nemek Közötti Esélyegyenlőség Intézetét, hogy rendszeresen tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az általa végzett adatgyűjtésről, valamint a nemek egyenlő képviseletére vonatkozó nemzeti jogszabályok és a tagállamok nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítására irányuló politikáinak hatásáról, illetve az európai és nemzeti politikai pártok legjobb gyakorlatairól;

28.   felhívja a leendő Nemek közötti Esélyegyenlőség Intézetét, hogy kövesse nyomon és értékelje a nők és férfiak politikában és közéletben való kiegyensúlyozott képviselete terén Európa-szerte elért előrehaladást a nyomon követéshez és értékeléshez használandó olyan mutatók kidolgozása és alkalmazása alapján, amelyek nemek szerint lebontott, összehasonlítható nemzetközi adatokon alapulnak, valamint tegyen közzé jelentéseket a nők döntéshozatali részvétele terén megtett intézkedésekről és előrehaladásról, és ezeket széles körben terjessze;

29.   felhívja a leendő Nemek közötti Esélyegyenlőség Intézetét, hogy tartson kapcsolatot olyan független szervekkel, mint a nemzeti szinten felállított, nemek közötti esélyegyenlőséget figyelő központokkal vagy különleges független közvetítő testületekkel annak érdekében, hogy figyelemmel kísérje a nők és férfiak politikai és közéletben való kiegyensúlyozott részvétele terén folytatott kormányzati politikákat;

30.   ösztönzi a leendő Nemek közötti Esélyegyenlőség Intézetét, hogy működjön együtt kutatóintézetekkel annak érdekében, hogy előmozdítsa azon akadályok tanulmányozását, amelyek a nők számára a magas szintű közhivatalokban történő kinevezésekhez és a politikai élethez való hozzáférést gátolják, beleértve a politikában részt vevő nőkkel kapcsolatos sztereotípiákra vonatkozó kutatásokat;

31.   ösztönzi a leendő Nemek közötti Esélyegyenlőség Intézetét, hogy tekintsen a számok mögé és végezzen tényleges méréseket arra vonatkozóan, hogy a nők hogyan befolyásolják a politika napirendjén szereplő kérdéseket mind nemzeti, mind nemzetközi szinten, különös tekintettel a jó kormányzás, az elszámoltathatóság és a jogállamiság előmozdítása tekintetében;

32.   elismeri, hogy a politikai képviselet hatékony megváltoztatásának fő előmozdítói az államok, továbbá arra ösztönöz minden államot, hogy tegyenek eleget az 1995 szeptemberében Pekingben, illetve a Peking +5 és Peking +10 üléseken jóváhagyott nyilatkozatban és cselekvési platformban vállalt kötelezettségeiknek, valamint a nemzetközi jog értelmében fennálló kötelezettségeiknek, különös tekintettel az ENSZ BT 1325(2000). sz. határozata, illetve a lisszaboni stratégia megvalósítására;

33.   felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a nőket arra, hogy magas funkciókra jelentkezzenek a nemzetközi színtéren, továbbá sürgeti a tagállamokat, hogy a nemzetközi tárgyalásokban és a szakpolitikák kidolgozásában, nevezetesen a nemzetközi szervezetekben vállalt magas funkciók betöltésének esetében női jelöltek nevét is adják meg a férfi jelöltek neve mellett;

34.   felhívja a Bizottságot, hogy elemezze és terjessze a legjobb gyakorlatokat a nemzetközi politika legmagasabb szintű funkcióiban való női részvételre irányuló nemzetközi és nemzeti intézkedések terén;

35.   felhívja a tagállamokat több nő diplomáciai pályára való csábítására, képzésére és kinevezésére, illetve a nemek közötti egyensúly előmozdítására az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, valamint az egyéb nemzetközi találkozókra és konferenciákra delegált küldöttségeiben;

36.   felhívja az EU kormányait, hogy növeljék országuk közvéleményének tudatosságát azzal a céllal, hogy véget vessenek a nők nemzeti és nemzetközi szintű politikai folyamatokban való egyenlő szerepvállalásának képességére vonatkozó negatív társadalmi attitűdöknek; ösztönzi a tagállamokat a nemek közötti egyensúly célkitűzésének előmozdítására minden állami tisztség esetében

37.   felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács következtetéseivel és a lisszaboni stratégiával összhangban a társadalmi, családi és szakmai élet összeegyeztetését célozzák, és ezzel teremtsenek olyan környezetet, amely lehetővé teszi a nők teljes részvételét a politikai életben;

38.   felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő jogi és/vagy igazgatási rendelkezéseket azzal a céllal, hogy támogassák a választott képviselőket a családjuk és a közfeladataik összeegyeztetésében, és különösen ösztönzi a parlamenteket és a helyi, valamint a regionális hatóságokat annak biztosítására, hogy a működési rendjük és a munkamódszereik lehetővé tegyék mindkét nem választott képviselői számára munkájuk és családi életük összeegyeztetését;

39.   felhívja a tagállamokat, hogy több olyan képzési lehetőséget kínáljanak a nők számára, amelyek révén a politikai karrierépítés megkönnyítéséhez szükséges képesítést megszerezhetik, és magas szintű pozíciót tölthetnek be;

40.   felhívja Európa-szerte a politikai pártokat, hogy törekedjenek a két nem kiegyensúlyozott képviseletére a jelöltlistáikon;

41.   ösztönzi a politikai pártokat Európa-szerte, hogy szüntessék meg a nők részvételét közvetlenül vagy közvetve akadályozó korlátokat a nők azon jogának biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben, minden szinten és a férfiakkal egyenrangú felekként kapcsolódhassanak be a döntéshozatalba, minden belső politikai döntéshozó szervezetbe, jelölési eljárásba, illetve a pártok vezetésébe;

42.   ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsanak politikai képzést – egyebek mellett a nyilvános beszéd terén – a politikában részt venni kívánó nőknek és férfiaknak;

43.   sürgeti a politikai pártokat, hogy megfelelően képesített női és férfi jelölteket egyaránt tüntessenek fel pártlistáikon a választás útján betöltött pozíciókra;

44.   ösztönzi a politikai pártokat, hogy bátorítsák a nőket a választásokon való részvételre és szavazásra, illetve pártprogramjaikban keltsék fel a figyelmet a nők egyedi szükségleteire és törekvéseire;

45.   ösztönzi parlamentközi küldöttségeit, valamint a bizottsági missziókat és delegációkat, hogy tevékenységeik keretében vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőségnek és a nők megfelelő képviseletének kérdését intézményi együttműködésük során;

46.   megerősíti a nemek közötti esélyegyenlőséget hangsúlyozó alapvető megközelítését és a nemek kiegyensúlyozott képviselete melletti elkötelezettségét valamennyi küldöttségben és misszióban, beleértve a választási megfigyelési missziókat is;

47.   ösztönzi az egyes képviselői által irányított választási megfigyelő küldöttségeket, hogy szenteljenek különleges figyelmet a nők részvételének a politikai kampányokban akár jelöltként, akár szavazóként;

48.   ösztönzi a fiatal nők civil társadalmi szervezetekben betöltött szerepének előmozdítását annak érdekében, hogy lehetővé váljon számukra az olyan tapasztalat, szakértelem és képességek megszerzése, amelyek kamatoztathatók a politikai részvétel során is;

49.   ösztönzi az olyan nem kormányzati szervezetek létrehozását, különösen a nők részvételét előmozdító nem kormányzati szervezetekét, amelyek képzést nyújtanak a vezetés, a döntéshozatal, a közszereplési képességek, az információs és kommunikációs technológiák felhasználása, az önbizalom-fejlesztés és a politikai kampány folytatása területén;

50.   ösztönzi a médiát, hogy ismerje fel a nők politikai folyamatokban való részvételének jelentőségét, tisztességes és kiegyensúlyozott módon tudósítson a férfi és női jelöltekről, és szenteljen figyelmet a pártok programjainak a nők igényei és jogai, illetve a demokratikus képviselete előmozdítására gyakorolt hatására;

51.   utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi európai uniós intézménynek és szervnek, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az ENSZ tagjainak, illetve főtitkárának.

(1) HL C 364., 2000.12.18., 1. o. (2) HL C 168., 1995.7.4., 3.o. (3) HL L 319., 1996.12.10., 11.o. (4) HL C 262., 2001.9.18., 248.o. (5) HL C 346., 2000.12.4., 82.o. (6) HL C 228., 2001.8.13., 186. o. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0245. (8) Annalisa Gianella, Javier Solanának a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával foglalkozó személyi képviselője