Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, amely az Unió számára célként tűzi ki a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségeként való fejlődést,

–   tekintettel ugyanezen szerződés 39. cikkére, amely a Parlament feladatául az említett téren elért haladásról szóló éves viták tartását jelöli ki,

–   tekintettel a 2006. szeptember 27-i vita során a Tanács által a B6-0428/2006. számú szóbeli választ igénylő kérdésre adott válaszokra, illetve a Bizottságnak a hágai program megvalósítását és annak jövőbeli kilátásait értékelő közleményeiről szóló beszámolójára,

–   tekintettel a finn parlamenttel közösen szervezett 2006. október 2-3-i parlamenti találkozó vitáira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   tekintettel arra, hogy egy erőteljesen globalizálódó, illetve tartós válságok és feszültségek, gazdasági egyenlőtlenség, állandóan növekvő migrációs hullámok által uralt világban, amelyet egyre több embert érintő ideológiai és kulturális összetűzések jellemeznek, továbbá ismeretlen hatósugarú terrorizmus veszélye fenyeget, nem csökken az európai polgárok vágya, hogy az Unión belül több szabadságot, nagyobb biztonságot és nagyobb fokú jogérvényesülést élvezhessenek,

B.   mivel hét évvel az Európai Tanács elnökségének 1999. október 15-16-i tamperei következtetései után az Európai Unió még mindig nem rendelkezik egységes bevándorlási politikával, illetve különösen a legális bevándorlókra vonatkozó politika hiányzik,

C.   tudomásul véve, hogy ezeket a külső nyomást gyakorló tényezőket

D.   emlékeztetve arra, hogy egy összefüggő acquis, illetve a tagállamok azonos álláspontja hiányában a SZBJT területén az Európai Unió nem tudja komolyan befolyásolni a harmadik országok álláspontját, ideértve olyan szövetségeseit is, mint például az Egyesült Államok, és ez kedvezőtlenül befolyásolhatja szavahihetőségét, amellett, hogy az említett országok politikai és stratégiai kezdeményezéseinek alárendelt helyzetbe kényszeríti az Uniót,

E.   tekintettel arra, hogy az EU stratégiai szempontból gyenge helyzete nemcsak abból fakad, hogy ezeket a politikákat csak a közelmúltban emelték uniós szintre (annak ellenére, hogy az európai jogi térség megteremtésére irányuló első kísérletek már 1975 körül megtörténtek a kontinenst ért első terrorhullám nyomán), hanem különösen abból, hogy ez az átemelés a Maastrichti és az Amsterdami Szerződéssel úgy történt meg, hogy a tagállamok komoly fenntartásokkal éltek, és abból, hogy a – már 1993-ban tervbe vett – rendes jogalkotási rendszerre való áttérésre csak korlátozott előrelépések révén, 1999-ben, 2001-ben, 2004-ben került sor, illetve végül 2005-ben az EK-Szerződés 67. cikkében előírt áthidaló záradéknak a hágai program révén történő (részleges) életbe léptetésével,

F.   emlékeztetve arra, hogy a mai napig előfordul, hogy ugyanannak a politikai célkitűzésnek több jogalapja van, hogy az intézmények hatáskörének meghatározása során egyre több a konfliktus és az Bíróság előtt indított eljárások száma, hogy az egyhangú szavazás szükségessége és főként egy igazi, demokratikus és bírósági ellenőrzés hiánya következtében a harmadik pillér alá tartozó politikák jelenlegi helyzete igen törékeny abból a szempontból, hogy az Unió mennyire tartja tiszteletben a saját alapjainak vallott elveket (EU-Szerződés 6. cikke),

G.   figyelmeztet az olyan témákra irányuló európai szerződéseken kívüli törekvések veszélyére, amelyek már uniós intézmények javaslatainak tárgyát képezik; az uniós intézmények és a tagállamok parlamentjei közötti tisztességes együttműködésen alapuló nyílt vitát kíván kezdeményezni a 2005. május 27-én aláírt prümi szerződés EK-Szerződésbe való belefoglalásáról annak érdekében, hogy a Parlament képessé váljon a demokratikus ellenőrzés gyakorlására,

H.   tudomásul véve a tényt, hogy elsőként a tagállamokban tudatosulnak a demokratikus, igazságszolgáltatási és funkcionális hiányosságok, és hogy az alkotmányos szerződés aláírásával a tagállamok elkötelezték magukat arra, hogy 2006 novemberétől kötelezővé teszik azt, ami a Maastrichti Szerződésben pusztán a Tanács által elismert lehetőség volt,

I.   meggyőződve arról, hogy az EK-Szerződés 67. és az EU-Szerződés 42. cikkében meghatározott áthidaló záradékok életbe léptetése nemcsak jelenlegi alkotmányos helyzetnek felel meg, hanem összeegyeztethető a jövőbeni helyzettel is, következésképpen a Tanácsnak aktiválnia kellene azokat a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 18. cikke értelmében is, amely lojális együttműködésre szólítja fel a részes feleket a majdani ratifikálásnak leginkább kedvező feltételek megteremtése végett,

J.   osztván a Bizottság azon álláspontját, hogy 2007-ben aktiválni kell az EK-Szerződés 67. cikkében és az EU-Szerződés 42. cikkében előírt áthidaló záradékokat (eltörölve az EK-Szerződés IV. címe alá tartozó ügyekben a Bíróság hatáskörének korlátozását), ahogyan azt 2004. október 14-i ajánlásában(3) az Európai Parlament az Európai Tanácsnak már javasolta,

K.   emlékeztetve, hogy az áthidaló záradékok életbe léptetése meghagyja a lehetőséget a Tanácsnak, hogy saját maga döntse el szavazási szabályait, és hogy ilyen körülmények közt több megoldás is létezik, hogy bizonyos esetekben és/vagy meghatározott időszakokra fenn lehessen tartani az egyhangú szavazást, feltéve, hogy az európai polgárok jogaival kapcsolatos ügyek mindegyikében az Európai Parlamenttel együtt dönt a Tanács, mivel a Parlament szerepét nem lehet a legkisebb tagállaménál kevésbé meghatározónak tekinteni,

L.   mivel a meglévő szerződések alapján aktivált áthidaló záradékok már most beleillenek az alkotmányos szerződés teremtette keretekbe, és nem kell az abban foglaltakon túllépniük (például a migrációs politika kvótái tekintetében),

M.   mivel azt is feltétlenül meg kell határozni, hogy mire irányuljanak ezek az áthidaló záradékok, és amennyiben nem lehet a már meglévő szerződésekbe új célkitűzéseket beilleszteni, több mint célszerű lenne az elkövetkező évekre tervbe venni a SZBJT-tel kapcsolatos uniós vívmányok egységes keretbe foglalását/egyszerűsítését, olyan formában, ahogyan az a tagállamok közötti együttműködés során, konkrétan a Maastrichti Szerződés óta eltelt időszakban, fokozatosan kikristályosodott. Egy ilyen egységes keretbe foglalásnak és egyszerűsítésnek a sok inkoherencia felszámolására, illetve a megerősített együttműködést illető vívmányok lehető legnagyobb általánosítására kell törekednie (csakúgy, mint a schengeni vívmányok esetén),

N.   mivel erős igény van a jelenlegi szerződések által már biztosított gyakorlati együttműködés javítására, amelyet egyrészt a polgárok és a szakemberek, másrészt a Tanács – ahol a mai napig nem született meg az ilyen együttműködés valódi továbbvitelét lehetővé tevő megállapodás – is sürget,

O.   mivel azokat az új tagállamokat, amelyek megfelelnek a schnegeni követelményeknek és készen állnak a rendszerhez való csatlakozásra, semmilyen körülmények között sem szabad méltánytalanul büntetni a a Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II) bevezetésében tapasztalt jelentős késések miatt,

P.   mivel az Európai Parlament egyedülálló gyorsasággal és kiemelkedő kompromisszumkészséggel első olvasatban megállapodásra jutott a SIS II jogalapjához kapcsolódó három jogalkotási szöveg tekintetében,

1.   kéri a Bizottságot, hogy 2007-ben terjessze a Tanács elé az EU-Szerződés 42. cikkének aktiválásáról szóló határozattervezetet, amely a rendőrségi (ideértve az EUROPOL-t is) és bünügyi (ideértve a EUROJUST-ot is) együttműködést illető rendelkezéseket közösségi keretekbe helyezi át (az EK-Szerződés IV. címe);

2.   kéri a Tanácsot, hogy:

3.   kéri az Európai Tanácsot, hogy adjon útbaigazítást a Tanácsnak, továbbá kéri a Bizottságot, hogy

4.   kéri a Tanácsot, hogy indokolatlan késedelem nélkül nyújtsa be a Parlamentnek a jelenleg kidolgozás alatt álló iránymutatást a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló kerethatározat tervezetének kérdéséről; figyelmeztet a javaslat valódi tartalomtól való megfosztásának veszélyére és emlékeztet a Tanács azon ígéretére, hogy biztosítja a Parlament politikai részvételét a kerethatározat elfogadásában;

5.   felkéri a nemzeti parlamenteket, hogy minél előbb ellenőrizzék a Tanács által tervezett, az adatvédelemről, a rendelkezésre állás elvének végrehajtásáról és az adatbázisok védelmi célú összekapcsolásáról szóló új rendelkezések nemzeti szintű hatását; kijelenti, hogy kész figyelembe venni e vizsgálatok eredményeit a Tanács részére ezzel kapcsolatban eljuttatandó véleményeiben;

6.   sürgeti a Bizottságot, hogy minden évben tegyen közzé egy jelentést az alapvető jogokért, a diszkrimináció elleni küzdelemért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős biztosok csoportjának tevékenységéről; ugyancsak sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb készítsen áttekintést a fent említett csoport elmúlt két és fél év során hozott határozatairól és tevékenységéről;

7.   lényegesnek tartja, hogy az alapvető jogokhoz, bevándorláshoz és a biztonság fokozásához kapcsolódó érzékeny politikák esetén, az uniós intézmények ne a tagállamok helyettesítésére törekedjenek, hanem inkább azokat kiegészítő közbelépésre; elengedhetetlennek tartja egyébként azt is, hogy a rendőrségi és igazságügyi együttműködés közösségiesítése bizonyos ellenőrzési jogosultságokkal együtt járjon:

8.   emlékeztet arra, hogy uniós szinten fenn kell tartani a jogalkotási hatáskörök bizonyos szintű koherenciáját, biztosítva például azt, hogy a bevándorlásügyi jogalkotás ne pusztán az illegális bevándorlásra korlátozódjon, hanem magába foglalja a legális bevándorlást is;

9.   a PNR-adatoknak a légifuvarozók általi feldolgozásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbítása tárgyában az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött megállapodás(5) kapcsán mély aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok megállapodásról szóló értelmező levele miatt, amely azt jelzi, hogy az amerikai hatóságok értelmezése túlmegy a megállapodás tartalmán, különösen a megállapodás célja és az amerikai hatóságok és szervek PNR-adatokhoz való hozzáférése és a megtekinthető adatmezők száma tekintetében;

10.   sürgeti a Tanácsot, hogy az Európai Parlament 2005. április 12-i álláspontja(6) figyelembevételével késedelem nélkül fogadja el az Európai Unió területén folytatott büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól szóló kerethatározatot (COM(2004)0328);

11.   ismételten megjegyzi, hogy a Tamperében, 1999-ben megállapítottaknak megfelelően:

12.   hangsúlyozza, hogy a harmadik pillér közösségiesítése esetén is, a Bizottság előjogainak sérelme nélkül fenn kell tartani a tagállamok jogát arra, hogy egymást kölcsönösen segíthessék és ellenőrizhessék, ahogyan ez a schengeni együttműködés, vagy a terrorizmus elleni küzdelem esetében történik;

13.   támogatja a Bizottságnak a SZBJT-politikák fejlődését felmérni hivatott rendszer létrehozására vonatkozó, közelmúltban kiadott közleményét, és emlékeztet, hogy ez az értékelés:

14.   végül úgy véli, hogy a legnemesebb célkitűzés is puszta szándék marad, amennyiben ezt nem támogatják megfelelő emberi és pénzügyi erőforrással,

15.   felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a SIS II bevezetési folyamatának felgyorsítására, tájékoztassa az Európai Parlamentet a munkálatok haladásáról és a már bekövetkezett, illetve a jövőben várható késedelmeket indokolja meg;

16.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Konkrétan a Biztonsági Tanáccsal, és annak a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó bizottságaival, az Emberi Jogi Tanáccsal, valamint azokkal a szakosodott ügynökségekkel, amelyek különböző módokon az Európai Uniónak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése tekintetében tett intézkedéseit befolyásolni tudják. (2) Az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európa Tanács főtitkára, az emberi jogokkal foglalkozó biztos. (3) HL C 166. E, 2005.7.7., 58. o. (4) HL L 145., 2001.5.31., 43. o. (5) HL L 298., 2006.10.27., 29. o. (6) HL C 33. E, 2006.2.9., 159. o.