Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság bõvítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fõ kihívásokról szóló közleményére (COM(2006)0649),

–   tekintettel a Törökország csatlakozás terén elért elõrehaladásáról szóló 2006. szeptember 27-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az 1993. június 21–22-i koppenhágai Európai Tanács, az 1995. december 15–16-i madridi Európai Tanács, az 1997. december 12–13-i luxemburgi Európai Tanács, a 2003. június 19–20-i thesszaloniki Európai Tanács, valamint a 2004. december 16–17-i, a 2005. június 16–17-i és 2006. június 15–16-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel 2006. március 16-i állásfoglalására a Bizottság 2005-ös bővítési stratégiai dokumentumáról(2),

–   tekintettel 2006. január 19-i állásfoglalásra a mérlegelés időszakáról: az Európai Unióról folytatott vita értékelésének szerkezete, témái és kerete(3),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0436/2006), mivel,

A.   az Európai Unió közös értékeken és célokon alapuló politikai elképzelés,

B.   az EU a demokráciák olyan politikai egyesülésévé fejlõdött, amelyik önmaga is a demokratikus modell és egy életképes demokratikus kultúra kifejlesztése iránt kötelezte el magát,

C.   az uniós tagság reménye olyan ösztönzés, ami tagadhatatlanul hozzájárult a reformok elõmozdításához, a demokrácia megszilárdításához, az emberi jogok tiszteletben tartásának erõsítéséhez, illetve a szomszédos országok stabilitásának fokozásához,

D.   a 2003. június 19–20-i thesszaloniki Európai Tanács megerősítette elkötelezettségét a thesszaloniki menetrend teljes körű végrehajtása mellett, a 2006. június 15–16-i brüsszeli Európai Tanács pedig megismételte, hogy szándékában áll eleget tenni a délkelet-európai országoknak (a csatlakozási tárgyalásokat folytató Törökországnak és Horvátországnak, a tagjelölt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak, valamint a lehetséges nyugat-balkáni tagjelölt országoknak) tett meglévő bővítési kötelezettségvállalásainak, miközben hangsúlyozta, biztosítani kell, hogy az Unió "politikailag, pénzügyileg és intézményeit tekintve a bővítéseket követően is működőképes legyen",

E.   az Európai Uniónak a demokrácia iránti visszafordíthatatlan elkötelezettségébõl és abból a felfogásból kell kiindulnia, hogy a demokrácia csak akkor mûködik, ha a "démosz" – az európai polgárok – elismerik és támogatják az Uniónak az új tagállamok és ezek állampolgárai csatlakozása révén történõ bõvítését,

F.   az Európai Parlament a nemzeti parlamentekkel együtt, a regionális és helyi hatóságok, valamint polgári szervezetek támogatása mellett hozzájárulhat a bővítési folyamat átláthatóságának és elszámoltathatóságának javításához, és ezáltal a társadalmi konszenzus kialakításához e kérdésben,

G.   a bővítésnek – amint azt a Szerződés megfogalmazza – hozzá kell járulnia az európai integráció folyamatához és az Európa népei közötti minden eddiginél szorosabb unió létrejöttéhez, de nem szabad gyengítenie a projekt politikai természetét; illetve Európa békéjének, biztonságának, stabilitásának, demokráciájának és jólétének ügyét kell előmozdítania,

H.   ezért az Unió integrációs képességét figyelembe kell venni az Unió jövőjének megfontolásakor,

I.   mivel az 1993. június 21-22-i koppenhágai Európai Tanácson kiadott nyilatkozat lényeges szempontként nevezte meg "az Unió új tagok befogadására való képességét az európai integráció lendületének fenntartása mellett",

J.   a tagállamoknak és az EU intézményeinek bátran kell foglalkozniuk az Unió új tagokkal kapcsolatos befogadóképessége mögött álló intézményi, pénzügyi és politikai tényezõkkel,

K.   ez azt feltételezi, hogy alapos elemzést kell készíteni arról, hogy a tagok megnövekedett száma milyen hatást gyakorol az Unió kohéziós politikáira és azok finanszírozására,

L.   az integrációs képesség folyamatosan fejlődő fogalom, amelyet rendszeresen újra kell értékelni az új körülmények fényében,

M.   az integrációs képesség objektív követelményeken alapul és konkrét problémákkal foglalkozik, ezért nem szabad összekeverni a további bővítések hatásaival kapcsolatos közvélekedéssel,

N.   az integrációs képesség nem a tagjelölt országokra alkalmazandó új kritérium, hanem a bővítés és az európai integráció elmélyítése sikerének feltétele; az integrációs képesség javításának felelőssége az Uniót terheli, nem pedig a tagjelölt országokat,

O.   a csatlakozó és tagjelölt országoknak teljesíteniük kell a koppenhágai Európai Tanács által megállapított csatlakozási feltételeket (koppenhágai kritériumok) és a Szerzõdésekbõl és kétoldalú megállapodásaiból fakadó egyéb kötelezettségeket,

1.   egyetért a Bizottsággal azt illetően, hogy az eddigi bővítések sikeresek voltak, erősítették az Európai Uniót azáltal, hogy fokozták gazdasági növekedését, növelték szerepét a világban, előmozdították az új uniós politikák fejlődését, továbbá Európa békéjének, demokráciájának és jólétének ügyét szolgálták; hangsúlyozza, hogy általános értelemben a bővítés az EU külpolitikájának és konfliktusmegelőző politikáinak egyik leghatékonyabb eszköze; emlékeztet arra, hogy ez azon a széles körű támogatottságon alapult, aminek a korábbi bővítések örvendhettek azért, mert az európai integráció azon kezdeti feladatát hajtották végre, hogy a 20. század politikai megosztottsága után újraegyesítették a kontinenst;

2.   ugyanakkor megjegyzi, hogy a múlt tapasztalataiból le lehet vonni a tanulságot, nevezetesen, hogy minden országot saját érdemei alapján kell megítélni, csatlakozását pedig a koppenhágai kritériumoknak való tényleges megfelelése alapján kell idõzíteni, továbbá, hogy nem szabad túl korán megjelölni a végleges csatlakozási idõpontot;

3.   úgy véli, hogy e tanulságok alapján javítani kell a bõvítési folyamat minõségét és átláthatóságát;

4.   azon a véleményen van, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania saját kötelezettségvállalásait a tagjelölt országokkal kapcsolatban, feltéve, hogy ezek az országok teljesítik az EU-tagság feltételeit, és eleget tesznek abból eredõ kötelezettségeiknek; hangsúlyozza, hogy e kötelezettségvállalások tiszteletben tartása komoly ösztönzést nyújt az említett országok számára reformjaik folytatására;

5.   egyetért azzal, hogy a konszolidálás, feltételesség és a tájékoztatás az Unió bõvítési stratégiájának vezérelvei; azt a nézetet vallja, hogy minden további bõvítésre vonatkozó kötelezettségvállalás az Unió integrációs képességének minden eddiginél jóval mélyebb vizsgálatát követeli meg, intézményi, pénzügyi, valamint politikai szempontból egyaránt;

6.   ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tudott eléggé mélyreható elemzést készíteni azokról a kérdésekről, amelyeket az EU további bővítése előtt meg kell oldani;

7.   úgy ítéli meg, hogy az Unió új tagok integrációjára való képességéről szóló szakasz a közlemény I. mellékletében nem ad megfelelő választ a Parlament említett 2006. március 16-i állásfoglalásának (5) bekezdésében foglalt kérésére, hogy "a Bizottság […] nyújtson be jelentést, amely meghatározza az e fogalmat alátámasztó főbb elveket";

8.   úgy véli, hogy az Unió befogadóképessége alapvetően három pilléren nyugszik, elsősorban az intézményein, azok legitimitásán, valamint azon képességén, hogy miként tudnak az új körülmények között demokratikusan és hatékonyan fellépni és döntéseket hozni, másodsorban az Unió pénzügyi erőforrásain és azok gazdasági és társadalmi kohézióhoz való általános hozzájárulásán, valamint azon, hogy a kibővített Unió mennyire képes elérni politikai céljait;

9.   emlékeztet arra, hogy éppen ezért saját integrációs képességének javítása az Unió felelõssége, nem pedig a tagjelölt államoké,

10.   úgy véli, hogy ez Európai Unió csak akkor várhat el polgáraitól pozitív hozzáállást a bõvítéshez, ha képes számukra egy eredményes Európát felmutatni; éppen ezért hangsúlyozza, hogy az integrációs képességet nem az Unió cselekvései képességétõl elkülönítve kell szemlélni; úgy ítéli meg, hogy a bõvítést az Unió polgárközpontú programjának részeként kell kezelni, és ennek megfelelõen kell kommunikálni;

11.   úgy véli, hogy az Unió megfelelő működésének záloga az, hogy valamennyi tagja fenntartás nélkül magáénak vallja az Európai Unió politikai projektjének alapját képező egyetemes értékeket: az emberek elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogait, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget és a jogállamiságot, amelyek az európai identitást alkotják;

12.   úgy véli, hogy amennyiben az EU integrációs képessége és bõvítési menetrendje közötti egyensúly nem biztosított, ez külsõleg és belsõleg egyaránt meggyengítheti az Uniót, valamennyi tag számára csökkentheti a növekvõ taglétszám elõnyeit, és ezt a következményt a megnövekedett külsõ méret nem ellensúlyozná;

13.   bírálja a Bizottságot, amiért felületes módon kezeli a kérdés intézményi vetületét, és e tekintetben utal az Európai Unió új tagállamok integrálására való képességének intézményi szempontjairól szóló 2006. december 13-i állásfoglalására(4);

14.   emlékeztet 2006. január 19-i állásfoglalására, és ismételten megerősíti, hogy Bulgária és Románia csatlakozása után a Nizzai Szerződés nem nyújt megfelelő alapot további bővítéshez;

15.   éppen ezért sürgeti az állam- és kormányfõket, hogy 2008 végéig zárják le az alkotmányos folyamatot az Európai Tanács 2006 júniusi ülésén megállapítottak szerint annak érdekében, hogy az Unió hatékonyabban, átláthatóbban és demokratikusabban mûködhessen, ami a további bõvítések alapfeltétele;

16.   emlékezteti a kormány- és államfõket, hogy kötelességük ezt a folyamatot a következõ európai parlamenti választások elõtt befejezni a jelenleg folyamatban lévõ csatlakozási tárgyalások késleltetésének elkerülése érdekében;

17.   hangsúlyozza, hogy az Unió intézményi felülvizsgálatára önmagában, a további bővítésektől függetlenül szükség van, és azt szigorúan és határozottan kell végrehajtani;

18.   megerõsíti, hogy a csatlakozási tárgyalások az egyes tárgyalópartnerek érdemei és teljesítménye alapján fognak elõrehaladni;

19.   üdvözli és támogatja a Bizottság kötelezettségvállalását arra nézve, hogy a teljesítményértékelés hangsúlyozásával és az átláthatóság növelésével, továbbá a folyamat kulcsszakaszaiban végrehajtandó rendszeres hatásvizsgálatok révén javítja a csatlakozási folyamat minõségét;

20.   úgy véli, hogy az Unió költségvetése 2008/2009-ben tervezett felülvizsgálatának magában kell foglalnia az elkövetkező évtizedekre a jelenlegi tagjelölt és tagjelöltség előtt álló országok lehetséges jövőbeli integrálását;

21.   rámutat arra, hogy a Bizottság közleménye nem foglalkozik alaposan a további bővítések pénzügyi következményeivel, és felhívja a Bizottságot, hogy minden további bővítést megelőzően közöljön egyértelmű és hiteles becslést annak költségvetési hatásairól;

22.   megismétli, hogy ez a vita olyan nehéz kérdéseket érint, amelyek hatással lehetnek az Unió közös politikáira, ideértve kohéziós politikáit is;

23.   úgy véli, hogy a további bõvítések pénzügyi hatásával – amelynek bonyolultságát a probléma 2007–2013 közötti pénzügyi keretbe való utalásával a tagállamok állam- és kormányfõi nyíltan elismerték – sürgõsen foglalkozni kell; felhívja az Általános Ügyek Tanácsát és az ECOFIN-t, hogy rendezzenek közös vitát e kérdésben;

24.   hangsúlyozza, hogy a koppenhágai európai csúcson meghatározott politikai követelményeknek való megfelelésnek – beleértve a jogállamiságra vonatkozó követelményt – nagyobb prioritást kell adni, mint amilyet az eddig kapott a csatlakozási tárgyalások során, és hogy közvetlen kapcsolatot kell kialakítani e követelmények, valamint a tárgyalások megkezdése és általános üteme között;

25.   ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a jelenlegi tárgyalási keretbe bekerült egy politikai kérdéseket lefedő igazságügyi és alapjogi fejezet, amely lehetőséget ad az EU intézményeinek, hogy részletesen vizsgálják az e kiemelten fontos területeken tett előrehaladást;

26.   véleménye szerint a korábbi bővítések során a tárgyalások korai szakaszában nem fordítottak elég figyelmet az igazságszolgáltatás, a korrupció és az alapvető jogok területén elért fejlődésre; elkötelezi magát amellett, hogy sokkal aktívabb szerepet vállal a csatlakozási folyamat megfigyelésében, különös hangsúllyal annak politikai aspektusaira, és felhívja a Tanácsot, hogy tegyen hasonlóképp, és hogy a tárgyalások technikai előrehaladásának puszta tudomásulvétele helyett adjon ki egyértelmű és megfelelően megindokolt ajánlásokat a tagjelölt országok számára;

27.   emlékeztet arra, hogy a 2003. június 19–20-i thesszaloniki Európai Tanácson a nyugat-balkáni országok előtt egyértelműen felvázolták az unióhoz való csatlakozás jövőbeni lehetőségét; továbbra is teljes mértékben elkötelezett e lehetőség mellett, amelyet a térségben a stabilitás és béke megerősítése érdekében fenn is kell tartani; ezeket az országokat emlékezteti arra, hogy a saját teljesítményük alapján értékelik őket, és az fogja meghatározni európai integrációjuk ütemét;

28.   üdvözli, hogy a Tanács 2006. november 13-i döntésében elfogadta a nyugat-balkáni országokkal kötendő vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokra irányuló tárgyalásokra szóló megbízást, amely az első lépést jelenti a szóban forgó országok polgárai és az uniós polgárok közötti közvetlen kapcsolatok előmozdítása terén; hangsúlyozza azonban, hogy a cél a vízummentes utazás;

29.   üdvözli a Horvátország mint tagjelölt ország által az uniós integráció felé tett folyamatos haladást, és felhívja a két oldal tárgyaló feleit, hogy a mielőbbi csatlakozás érdekében tartsák fenn a tárgyalások lendületét;

30.   tudomásul veszi a Bizottságnak Törökország 2006. évi előrehaladásáról szóló jelentését, amely amellett, hogy kijelenti, a politikai reformok Törökországban folytatódtak, rámutat arra, hogy ütemük lassult, és megerősíti a reformfolyamat továbbra is fennálló hiányosságait, amelyeket a Parlament említett, Törökország csatlakozás terén elért előrehaladásáról szóló 2006. szeptember 27-i állásfoglalásában már kifejtett; ragaszkodik ahhoz, hogy a reformfolyamat foglalja magába a Törökország által 2005 júliusában aláírt, az EK–Törökország társulási megállapodást a tíz új tagállamra kiterjesztő kiegészítő jegyzőkönyv ratifikálását és teljes végrehajtását Törökország részéről, összhangban a 2005. szeptember 21-i EU-nyilatkozattal;

31.   hangsúlyozza, hogy az a tény, hogy a törökök visszautasítják a kiegészítő jegyzőkönyv feltételeinek maradéktalan teljesítését, súlyosan veszélyezteti a csatlakozási tárgyalások fejlődését; rámutat arra, hogy a Tanács azon határozata, miszerint nem nyitja meg a tárgyalásokat a Ciprusi Köztársaság vonatkozásában fennálló török korlátozásokkal kapcsolatos politikai területekkel foglalkozó nyolc fontos fejezetről, és nem is zár le előzetesen fejezeteket, Törökország e kérdéssel kapcsolatos álláspontjának elkerülhetetlen következménye; sürgeti Törökországot, hogy a kiegészítő jegyzőkönyv mielőbbi teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében tanúsítson építő jellegű együttműködést; üdvözli ebben a vonatkozásban a Bizottságnak címzett felkérést, hogy nyújtson be éves jelentéseket a 2005. szeptember 21-i EU nyilatkozat által lefedett témák kezelésében elért haladásról;

32.   őszinte sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a finn elnökségnek egyrészt a kiegészítő jegyzőkönyv teljes körű végrehajtása kapcsán kialakult jelenlegi patthelyzet feloldására irányuló törekvései, másrészt a török ciprusi közösség elszigeteltségének enyhítésére irányuló erőfeszítései nem voltak sikeresek; felkéri a német elnökséget, hogy határozottan folytassa az ezirányú erőfeszítéseket szoros együttműködésben az ENSZ erőfeszítéseivel;

33.   véleménye szerint az Európai Uniónak fel kell készülnie egy menetrend elfogadására annak biztosítása érdekében, hogy a fenti célok belátható időn belül megvalósulhassanak;

34.   sürgeti a Tanácsot, hogy új kötelezettségvállalásokat kizárólag azok intézményi, pénzügyi, politikai és társadalmi-gazdasági következményeinek előzetes, mélyreható értékelése után tegyen; ezért felhívja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó hatáselemzéseket az új tagsági kérelmek vizsgálatakor, valamint a tárgyalások megnyitására vagy lezárására vonatkozó ajánlásainak előterjesztésekor;

35.   emlékeztet arra, hogy a csatlakozási tárgyalások során, amikor a Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúan meghatározza az egyes fejezetek megnyitásának és ideiglenes lezárásának kritériumait, a tagállamoknak pártatlanul kell eljárniuk valamennyi csatlakozó országgal szemben;

36.   úgy véli, hogy a Parlamentnek hozzájárulási jogával nem csak a tárgyalási folyamat lezárását követően, hanem a csatlakozási tárgyalások megkezdését megelőzően is élnie kellene;

37.   megjegyzi, hogy miközben az EU folytatja a nyugat-balkáni országokkal már megkezdett csatlakozási tárgyalásokat, és újabb tárgyalásokat nyit, a meggyökeresedett korrupció és a szervezett bűnözés regionális hálózatai elleni küzdelem egyre nagyobb szerepet kap a csatlakozási felé vezető úton; ezért nyomatékosan ajánlja, hogy a jelenlegi bővítési pénzügyi eszközöket erősítsék meg és irányultságukat oly módon változtassák meg, hogy kiemelten elsőbbségi támogatási célként jelenjen meg a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, külön hangsúlyt fektetve az igazságszolgáltatás reformjára, a közigazgatási kapacitás megerősítésére és a határokon átnyúló együttműködés javítására;

38.   emlékezteti a tagállamok kormányait és nemzeti parlamentjeit, hogy az ő kötelességük a közvélemény megfelelő tájékoztatása az eddigi bővítések előnyeiről és a további bővítésekhez fűződő érdekekről, valamint hogy a csatlakozási folyamat során egyhangúlag hozott határozataik indokairól is tájékoztatniuk kell közvéleményt;

39.   ezért kéri a Bizottságot, hogy a közvélemény bővítési folyamatról való hatékonyabb tájékoztatása érdekében működjön együtt a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel, ily módon növelve a folyamat átláthatóságát;

40.   üdvözli a Bizottság ajánlását, miszerint az átvilágításról szóló jelentéseket, az egyes tárgyalási fejezetek megnyitásához kapcsolódó követelményeket és a végleges közös uniós álláspontot nyilvánosságra kell hozni;

41.   sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg pontosabban a "megerõsített szomszédsági politika" fogalmát, és adjon részletes leírást arról, hogy ez a típusú kapcsolat mit foglalna magában;

42.   megismétli a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett korábbi felhívását arra, hogy nyújtsanak be javaslatokat a jelenleg tagjelölti kilátások nélküli európai országoknak az EU-val való szoros két- vagy többoldalú kapcsolatok kiépítésére saját igényeiknek vagy érdekeiknek megfelelően; hangsúlyozza, hogy az elismert tagjelölti kilátásokkal rendelkező országok maguk dönthetnek e többoldalú keretben történő részvételről, mint a teljes jogú tagság felé vezető út egyik lépéséről;

43.   ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy egy megerősített szomszédsági stratégia részeként, valamint az egyéb országokkal való kapcsolatokra vonatkozó stratégiák mellett vegye fontolóra egy átfogó európai uniós regionális politika létrehozását a szélesebb értelemben vett fekete-tengeri régióban az EU és a térség valamennyi országa közötti szoros két- vagy többoldalú gazdasági és politikai kapcsolatok kiépítése érdekében, különös tekintettel a szabad kereskedelemre, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás mintájára, a befektetésekre, az energiabiztonságra és a migrációs politikára;

44.   úgy véli, hogy ezek az alternatívák, amelyek a műveleti lehetőségek széles skáláját kínálják, olyan valódi és vonzó választási lehetőséget jelenthetnek, amely a partnerországoknak az EU-val fenntartott intézményesített kapcsolatok hosszú távú perspektíváját kínálhatja a teljes jogú tagság kizárása nélkül, ugyanakkor biztosítaná a kérdéses országokban szükséges belső reformok előmozdításához szükséges ösztönző erőt;

45.   ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kedvezményezett országok által az európai integrációhoz szükséges reformok terén elért előrehaladás fényében fontolja meg a közösségi támogatások módosítását;

46.   hangsúlyozza, hogy bár Oroszország nem uniós tagjelölt ország, és az európai szomszédsági politikának sem része, az Unió jövőbeli bővítési stratégiája szempontjából továbbra is meghatározó fontosságúak a vele, mint az EU legnagyobb szomszédos országával fenntartott kapcsolatok; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy az EU tartsa fenn törekvéseit egy egyedülálló és széles spektrumú partnerség kiépítésére Oroszországgal, amely magában foglalja a kereskedelmi és energiaügyi kérdéseket, és mindenek fölött az emberi jogok és a demokratizálódás ügyét;

47.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a csatlakozó és a tagjelölt országoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0381. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0096. (3) HL C 287. E, 2006.11.24., 306. o. (4) P6_TA(2006)0569.