Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Comore-szigeteki Unió között létrejött halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0096 – C6-0103/2006 – 2006/0032(CNS))

P6_TA(2006)0337 A6-0242/2006

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2006)0096)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére és 300. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0103/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0242/2006),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Comore-szigeteki Unió kormányának és parlamentjének.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Seychelle-szigetek között létrejött halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0097 – C6-0102/2006 – 2006/0029(CNS))

P6_TA(2006)0338 A6-0241/2006

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2006)0097)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére és 300. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0102/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0241/2006),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Seychelle-szigetek kormányának és parlamentjének.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről az Albán Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (8161/2006 – C6-0197/2006 – 2006/0044(AVC))

P6_TA(2006)0339 A6-0246/2006

(Hozzájárulási eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatra (8161/2006),

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikkének (3) bekezdésének második albekezdése értelmében, a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének második mondatával, valamint a 310. cikkel összefüggésben a Tanács által benyújtott, hozzájárulás iránti kérelemre (C6-0197/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 75. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0246/2006),

1.   hozzájárulását adja a megállapodás megkötéséhez;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Albán Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament állásfoglalása a jövő európai szociális modelljéről (2005/2248(INI))

P6_TA(2006)0340 A6-0238/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az "Európai értékek a globalizált világban" című bizottsági közleményre (COM(2005)0525),

–   tekintettel az európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződésre,(1)

–   tekintettel az Európai Szociális Chartára,

–   tekintettel az Európai Tanácsnak a pénzügyi tervvel és a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó intézményközi megállapodás megújításával kapcsolatos álláspontjáról szóló, 2006. január 18-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normákról szóló egyezményeire,

–   tekintettel a szociális védelemről és társadalmi integrációról szóló 2006. március 15-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a magas szintű szakértői csoportnak a 2004 májusában kibővült Európai Unió szociálpolitikájának jövőjéről szóló jelentésére,

–   tekintettel a 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó szociálpolitikai programról szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0033),

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió szociálpolitikájának fenntartható finanszírozásáról szóló belső munkadokumentumára (SEC(2005)1774),

–   tekintettel az ifjúságot érintő európai szakpolitikákról szóló bizottsági közleményre: Napirenden az európai fiatalokat foglalkoztató kérdések: az európai ifjúsági paktum végrehajtása és az állampolgári szerepvállalás ösztönzése (COM(2005)0206),

–   tekintettel a Bizottságnak a 2004-es európai szociális helyzetről szóló munkadokumentumára (SEC(2004)0636),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0238/2006),

A.   mivel az európai szociális modell közös értékrendet tükröz, amely a béke, a társadalmi igazságosság, az egyenlőség, a szolidaritás, a szabadság és a demokrácia megőrzésére, valamint az emberi jogok tiszteletben tartására épül,

B.   mivel az európai szociális modell egyik sarokköve a szociális gazdaság,

C.   mivel az utóbbi 60 évben ez a közös értékrend lehetővé tette, hogy a növekvő EU a nagyobb gazdasági jólét és társadalmi igazságosság térségévé fejlődjön,

D.   mivel, annak ellenére, hogy a tagállamok szociális rendszerei eltérőek és ezen értékeket is különböző módon érvényesítették, a tagállamok közös célja, hogy aktív kölcsönhatásokon alapuló egyensúlyt teremtsenek a gazdasági növekedés és a társadalmi szolidaritás között, és ez a szándék tükröződik az európai társadalmi modellben mint eltérő rendszerekben érvényesülő egységes értékrendben,

E.   mivel a tagállamok és az EU kiemelten fontosnak tartják az európai szociális modellben érvényre jutó értékek megőrzését, amint erről a társadalmi fejlődést a fenntartható fejlődés egyik pilléreként meghatározó lisszaboni stratégia céljaiban is tanúságot tettek,

F.   mivel nyilvánvalóan szükség van az európai szociális modell korszerűsítésére és megreformálására, hogy választ tudjunk adni a demográfiai változásokra, megfeleljünk a globalizáció kihívásának, és növelni tudjuk az emberi erőforrások gyors technológiai fejlődéshez való alkalmazkodóképességét a társadalmi integráció, a társadalmi igazságosság hatékonyabb megvalósítása és a szegénység felszámolása érdekében,

G.   mivel az európai szociális modellnek olyan intézkedésekről kell gondoskodnia, amelyek megfelelnek a fokozott migrációval és bevándorlással járó kihívásnak, illetve kezelhetővé teszik ezek társadalmi kohézióra gyakorolt hatásait,

H.   mivel az európai szociális modell reformja, öltsön bármilyen formát is, nem történhet a lényegét jelentő értékek rovására,

I.   mivel az európai szociális modell egyik központi üzenete a munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bér,

J.   mivel az erőteljesebb gazdasági növekedés rendkívül fontos az európai szociális normák fenntarthatóságához, a szociális normák pedig a fenntartható növekedés alaptényezői,

K.   mivel a megfelelő jövedelem alapvető fontosságú a társadalmi integráció és a társadalomban való tevékeny részvétel, valamint a méltóságteljes élet szempontjából,

L.   mivel a szociálpolitika, amennyiben megfelelően van felépítve, nem költségnek tekintendő, hanem inkább produktív tényezőnek az EU gazdasági növekedésében, nemcsak a termelékenység és a versenyképesség fokozása, hanem a társadalmi kohézió megteremtése, a polgárok életszínvonalának emelése, valamint az alapvető jogok érvényesíthetősége és az egyenlőség a biztosítása révén, ezáltal fontos tényezővé lépve elő a társadalmi béke és politikai stabilitás megőrzése szempontjából, amely nélkül azonban nem képzelhető el tartós gazdasági fejlődés,

M.   mivel e szociálpolitikáknak jobban el kell ismerniük, hogy a munkaadók többsége kis- és középvállalkozás, és hogy ezek foglalkoztatják a munkavállalók többségét,

N.   mivel az általános érdekű szolgáltatásokat és általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat elsőként az Amszterdami Szerződésben ismerték el határozottan mint a tagállamok társadalmi és területi kohézió megteremtését célzó stratégiájának alapelemeit, és mint olyan területeket, amelyek meghatározásának és finanszírozásának joga továbbra is a tagállamokat illeti meg, és ezt az álláspontot az európai Alkotmány is megerősítette,

O.   mivel az európai szociális modell gondolata az Alkotmányban is tükröződik, és azt az egyenlőség, a szolidaritás és a megkülönböztetés-mentesség elvei is alátámasztják,

P.   mivel a tagállamoknak követniük kell a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2006–2010 közötti időszakra szóló ütemtervet (COM(2006)0092), valamint a nemek közötti egyenlőségről szóló európai egyezményt, és nemzeti jogukba maradéktalanul át kell ültetniük a megkülönböztetés-mentességre vonatkozó meglévő közösségi jogszabályokat,

Q.   mivel az EU kereskedelmi tevékenységével képes – kedvező vagy kedvezőtlen irányban – befolyásolni a világ számos más országának gazdaságát, mind a WTO-ban betöltött szerepe, mind a kevésbé fejlett régiók és országok viszonylatában kialakított kereskedelmi feltételek és megállapodások révén,

R.   mivel a közös európai preferenciákra és világszerte elfogadott értékekre épülő kereskedelempolitika, valamint az oktatási, alapvető munkahelyi és környezeti normák, a gyermekmunka felszámolása, illetve az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás normájának ösztönzését célzó segélypolitika végrehajtása hozzájárul az EU politikai érdekérvényesítő erejének növeléséhez a nemzetközi intézményekben,

Az európai szociális modell reformja

1.   hangsúlyozza, hogy szükség van az európai szociális modellben megjelenő értékek, vagyis az egyenlőség, szolidaritás, egyéni jogok és felelősségek, megkülönböztetés-mentesség és újraelosztás, illetve a kiváló minőségű közszolgáltatások minden polgár számára azonos szintű hozzáférhetősége, valamint az eddig elért magas szintű szociális normák megőrzésére és továbbfejlesztésére;

2.   nyomatékosan emlékeztet arra, hogy csak egy gazdasági és társadalmi kohézióra épülő és közös értékeit védő EU lehet elég erős ahhoz, hogy érdekeit megvédje;

3.   meg van győződve arról, hogy nem kerülhető el a gazdasági és szociális rendszerek sürgős reformja ott, ahol ezek nem felelnek meg a hatékonyság és a szociálisan fenntartható fejlődés feltételeinek, illetve képtelenek megbirkózni a demográfiai változások, a globalizáció és az informatikai forradalom kihívásaival;

4.   mély csalódottságának ad hangot az EU jelenlegi növekedési üteme miatt, ami rendkívüli módon megnehezít minden strukturális reformot;

5.   tudatában van az uniós polgárok között a munkanélküliség – különösen a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség –, a kirekesztés, a szegénység, a munkaerő-piaci bizonytalanság és a szociális biztonsági rendszerek esetleges összeomlása kapcsán széles körben megfogalmazódó aggodalmakkal;

6.   úgy véli, hogy az Európai Uniónak célul kell kitűznie a minőségi munkahelyekhez való egyenlő hozzáférés biztosítását azon térségekben, ahol a demográfiai változások és a munkanélküliség bizonyos csoportokat aránytalanul sújt;

7.   úgy véli, az EU megerősített elkötelezettsége a szociális Európa iránt különösen fontos eszköz ahhoz, hogy a polgárok újra bizalommal legyenek az EU irányában, amely munkahelyeket, növekedést és jólétet teremt;

8.   teljes tudatában van annak, hogy a foglalkoztatás és szociálpolitika nagyrészt nemzeti hatáskörben marad, azonban hangsúlyozza, hogy a Szerződésekben foglaltak szerint az EU is rendelkezik hatáskörökkel e területen, és az EU-nak ki kell dolgoznia egy erősebb gazdasági és szociális keretet, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok saját gazdasági, társadalmi és politikai körülményeiknek megfelelő nemzeti szintű reformokat hajtsanak végre;

9.   kéri a Bizottságot, hogy a belső piac teljes megvalósítása érdekében tegyen további kezdeményezéseket, hiszen ez – maradéktalan megvalósulása esetén – gazdasági növekedést és versenyképességet eredményez majd, ugyanakkor vegye figyelembe azt, hogy ki kell zárni minden olyan versenyt, amely a szociális, fogyasztói vagy környezeti normák romlásához vezet;

10.   támogatja a Bizottság erőfeszítéseit az európai vállalkozások létrehozásának ösztönzésére és sikerük elősegítésére, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak az EU gazdaságához, és a magánszektorban dolgozók nagy többségét foglalkoztatják;

11.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot a lisszaboni stratégiában kezdetben megfogalmazott "egyenlő oldalú háromszög" tiszteletben tartására, és egy olyan megközelítés kidolgozására, amely jobb egyensúlyt teremt a gazdasági koordináció, illetve a foglalkoztatási és szociális politika között;

12.   kifejezi csalódottságát amiatt, hogy sok tagállam távol áll a lisszaboni stratégia céljainak elérésétől, ezért ismételten felhívja a tagállamokat az átdolgozott lisszaboni stratégia ütemtervének teljes körű végrehajtására, mivel ez az egyetlen fenntartható módja a gazdasági növekedés és a nagyobb versenyképesség elérésének, valamint annak, hogy több és jobb munkahelyet teremthessünk; kiemelten kéri a tagállamokat a foglalkoztatás – különösen a nők és a fiatalok foglalkoztatása –, a kutatás-fejlesztés, a gyermekgondozás és az élethosszig tartó tanulás területén meghatározott célok elérésére; a lisszaboni stratégia céljait olyan minimális céloknak tekinti, amelyek alapvető fontosságúak, ha a tagállamok végre akarják hajtani a szükséges strukturális reformokat;

13.   javasolja, hogy a tagállamok mélyítsék el az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét a megerősített nyílt koordinációs módszer révén, ezáltal biztosítva hatékony politikai döntéshozatali eszközt a foglalkoztatás, a szociális védelem, a társadalmi kirekesztés, a nyugdíjak és az egészségügy területén; hiszi, hogy a nyílt koordináció módszere növelné a parlamentek, a szociális partnerek és az érintett szervezetek szerepét;

14.   felhívja a Bizottságot, hogy tegye demokratikusabbá a nyílt koordinációs módszert, biztosítva, hogy ne csak az Európai Parlament, hanem a nemzeti országgyűlések is teljes szerepet játszhassanak a tagállamok kormányai elé kitűzött célok meghatározásában és megvalósításában;

15.   hangsúlyozza nyilvános kampányok indításának fontosságát azon reformcélok alapjainak bemutatására és egyeztetésére, amelyekben az EU intézményei, a nemzeti kormányok, állami szervek, a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek egyaránt tevékeny szerephez jutnak;

16.   megerősíti az európai Alkotmányt létrehozó szerződésről szóló 2005. január 12-i állásfoglalását(4) és a Bizottság demokráciát, dialógust és disputát ösztönző "3D" kampánya vonatkozásában; kéri a Bizottságot, hogy az Alkotmányban meghatározott szociális záradéknak megfelelően hatásvizsgálataiba illessze be a szociális szempontokat;

17.   felkéri a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a szociális gazdaságot, és adjon ki közleményt az európai szociális modell ezen alappilléréről, továbbá hogy alkossa meg az európai önsegélyező egylet és az európai egyesület szabályait;

A reform finanszírozása

18.   felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre reformokat a tagállami szociális rendszerek pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a már megszerzett jogok, a kölcsönös támogatás és a generációk közötti szolidaritás sérelme nélkül, és figyelembe véve a változó társadalmat és munkaerőpiacot, a demográfiai változásokat, a globalizációt és a technológiai fejlődést; kiemeli, hogy a legsikeresebb tagállamok némelyike már véghezvitt ilyen reformokat szociális rendszerük fenntarthatóságának és hatékonyságának megőrzése mellett; ennélfogva úgy véli, hogy összehasonlító elemzést kell készíteni a már végrehajtott reformokról a még végrehajtásra váró reformok SWOT (erősségek, gyengék, lehetőségek és veszélyek) elemzései mellett; hangsúlyozza a kiválóság támogatásának jelentőségét, többek között a helyes gyakorlatok összegyűjtésével;

19.   tudatában van annak, hogy egyes tagállamokban a szociális rendszereknek fizetett jelenlegi járulékok nem elegendőek a polgárok elvárásainak megfelelő rendszer működtetéséhez; úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak – a szolidaritás elvének tiszteletben tartása mellett az intézmények és a polgárok közötti vertikális és horizontális szubszidiaritás elvének szellemében – össze kellene hangolniuk az ilyen rendszerek finanszírozására szolgáló alternatív megoldásokkal kapcsolatos elgondolásokat, amelyek támogatnák a dinamikus reformokat, ugyanakkor nem befolyásolnák kedvezőtlenül a béreket, például a vállalatok által teremtett hozzáadott érték kiaknázásával;

20.   felszólít a tagállamok adópolitikáinak jobb összehangolására a káros adóverseny elkerülése, a szociális védelem fenntartható finanszírozásának biztosítása és a foglalkoztatás szempontjából kedvezőbb adópolitika kialakítása céljából; megjegyzi, hogy a tőkeadók és a fogyasztói adók kulcsa az elmúlt 30 évben általánosságban változatlan maradt, míg a munkaerőre vonatkozóan megállapított tényleges adókulcsok ugyanezen időszakban emelkedtek, javasolja, hogy a tagállamok összehangoltan mérlegeljék az adórendszerek fejlesztésének lehetőségeit az Unióban, mivel az ilyen jellegű adóreformok elősegítenék a tagállami szociális rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát;

21.   hangsúlyozza, hogy a gazdasági és társadalmi kohézió figyelembevételéhez szükség van a strukturális alapok és a kohéziós alap megerősítésére, és felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyabban használják ki az olyan EU-forrásokat a nemzeti reformok társfinanszírozására, mint az európai strukturális alapok; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi keretről a közelmúltban született megállapodás nyilvánvalóan kevés a kohéziót, az oktatást és képzést, az élethosszig tartó tanulást, a mobilitást és a szociális párbeszédet támogató programok megfelelő finanszírozásához;

22.   hangsúlyozza, hogy a felmerülő reformterveket a tagállamok költségvetési mozgásterével összefüggésben kell megvizsgálni, ugyanakkor jelzi, hogy az átdolgozott stabilitási és növekedési paktum a korábbinál szélesebb körű lehetőségeket kínál a szociális beruházások terén;

Általános érdekű szolgáltatások és általános gazdasági érdekű szolgáltatások

23.   emlékeztet arra, hogy az általános érdekű szolgáltatások és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások az európai szociális modell alapelemei, és alapvető fontosságúak a valamennyi polgárnak egyformán biztosított egészségügyi, oktatási, tömegközlekedési, víz- és energiaellátási szolgáltatás szempontjából; kulcsfontosságúnak tartja, hogy a szociális rendszerek megújítása során tartsák tiszteletben az általános érdekű szolgáltatásokat és általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat, mivel azok kiemelt szerepet játszanak nemcsak a polgárok életminőségének, hanem a vállalkozások hatékonyságnövelési képességének, valamint a jó minőségű munkaerőhöz való hozzáférésének javításában is;

24.   tudomásul veszi, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően kellő figyelmet kell fordítani az új családtípusokra, és szélesíteni kell az olyan szociális szolgáltatások skáláját, mint az elérhető gyermekgondozás, a különleges gondozást igénylők és a fogyatékkal élők ellátása és az idősek hosszú távú gondozása; ugyanakkor fokozott konzultációt kell fenntartani a közép- és hosszú távú tervezés során;

Szociális párbeszéd

25.   emlékeztet arra, hogy a szociális párbeszéd különböző megnyilvánulási formái a tagállamok hagyományainak alapvető elemét képezik, és hogy a szociális rendszer bárminemű sikeres reformjához – a nemzeti szokásoknak és gyakorlatoknak megfelelően – szükség van az összes érintett, különösen a szociális partnerek bevonására; felhív a szociális párbeszéd valamennyi – nemzeti és európai – szinten történő megújítására és az európai szintű háromoldalú párbeszéd szerepének növelésére;

26.   elismeri, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége pozitív szerepet játszhat a társadalmi kohézió előmozdításában a vállalatok magatartásának a helyi közösség mindennapi életére gyakorolt befolyása, valamint a vállalatok érdekeltek előtti elszámoltathatóságának növelése révén; a felelős vállalati magatartás ösztönzése céljából javasolja a társadalmi és környezetvédelmi beszámolási követelmények, valamint a közbeszerzéshez hasonló közpolitikai intézkedések alkalmazását;

Emberi erőforrások

27.   kitart amellett, hogy a szociális rendszerek korszerűsítésének központi elemeként a Bizottság és a tagállamok működjenek együtt a munka- és életkörülmények javítását és az emberi erőforrások fenntartható fejlesztését célzó konkrét programok és kezdeményezések létrehozásában, például a jobb egészségügyi ellátásra vonatkozó célok és normák meghatározásában;

28.   széles körű vitára hív fel az elfogadható szintű nyugdíjhoz való egyetemes jog tekintetében; elismeri, hogy félelmek alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a több országban megkezdett nyugdíjreformok növelni fogják a szegénységben élő nyugdíjasok számát; kiemeli, hogy sürgető szükség van az idősebb munkavállalók folyamatos foglalkoztatását, illetve munkaerőpiacra való visszatérését előmozdító és lehetővé tevő ösztönző fellépésre, valamint egyenlő hozzáférésre és nagyobb rugalmasságra a nyugdíjtervek kiválasztása terén; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a demográfiai változásnak a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára és a nyugdíjasok anyagi helyzetére gyakorolt kedvezőtlen hatása következtében kialakuló problémák megoldására irányuló nemzeti erőfeszítéseket, és hogy eredményesebben ellenőrizze a meglévő, az életkorhoz kapcsolódó megkülönböztetés elleni intézkedések végrehajtását;

29.   felhívja a figyelmet a nők helyzetére, akiknek nyugdíjjogosultsága nem csorbulhatna a családi állapotuk miatt, vagy azért, mert szülés vagy szülői szabadság, illetve gyermekgondozási szabadság miatt nem folytonos a foglalkoztatásuk;

30.   elismeri a rugalmas biztonságot (flexicurity) nyújtó rendszerek előnyeit, amelyet a tagállamoknak a saját körülményeiknek megfelelően át kell venniük annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók a mobilitás és/vagy a szakmai készségek munkahelyi képzés és egész életen át tartó tanulás segítségével történő fejlesztése révén megtarthassák munkahelyüket, illetve munkahelyet találhassanak; e rendszereket olyan eszközöknek tekinti, melyek elősegítik a munka és a családi élet, valamint a munkára és az egész életciklusra vonatkozó elképzelések összeegyeztethetőségét;

31.   tudomásul veszi a globalizációs kiigazítási alap létrehozását, mint az Európai Szociális Alap lehetséges kiegészítését, valamint a tagállamok nemzeti, regionális és helyi szintű erőfeszítéseit az új és jobb munkahelyeket kereső munkavállalók átképzéséhez és új munkahely találásához nyújtott külön támogatásra;

32.   emlékeztet arra, hogy a nemek és fajok közötti egyenlőség és megkülönböztetés-mentesség elvét következetesen bele kell foglalni a szociális politikákba az EK-Szerződés 13. cikke értelmében, amely jogalapot biztosít a nemi, faji vagy etnikai, vallási vagy vallási alapokon történő, valamint fogyatékossághoz, életkorhoz vagy szexuális beállítottsághoz kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés elleni fellépéshez; úgy véli, hogy az integrációval kapcsolatban kialakuló EU-politikák tulajdonképpen a szociálpolitika kézzelfogható formáját testesítik meg, amelyet fejleszteni kell; meggyőződése, hogy ha mindenki – nők, férfiak, kisebbségek és bevándorlók – számára biztosítjuk a társadalomba való megfelelő beépülést, az a társadalom javára szolgál, és társadalmi előnyökkel jár a kohézió és a munkahelyre való felkészültség szempontjából;

33.   kiemelten hangsúlyozza, hogy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének foglalkoztatásra nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 2002. december 12-i 2204/2002/EK bizottsági rendelet(5) értelmében a munkaerőpiacra segítség nélkül csak nehézségek árán bejutni képes egyének társadalmi és foglalkoztatási integrációja érdekében egyrészt a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem konkrét megnyilvánulásaként, másrészt a szociális védelmet kiváltó vagy kiegészítő, az önálló jövedelemhez jutáson és önállósodáson túl az egyének kiteljesedésének és beilleszkedésének is eszközéül szolgáló intézkedéseket kell elfogadni;

Szociális védelem

34.   hangsúlyozza, hogy a szociális védelmi rendszereknek hatékonyan működve el kell érniük a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzése és az ezek elleni küzdelem terén kitűzött célokat, különös tekintettel a szegénységcsapdák kiküszöbölésére;

35.   úgy ítéli meg, hogy a foglalkoztatás a társadalmi integráció megvalósításának meghatározó eszköze; ezért olyan reformokra szólít fel, amelyek keretében az állam a közpénzek egy részét a foglalkoztatottak és a munkába visszatérők arányának növelésére fordítja, és amelyek a szegénységcsapdák és a társadalmi kirekesztés más formáinak felszámolása révén ösztönzik a munkavállalást, valamint sürgősségi kérdésként foglalkoznak azon nők és egyes etnikai kisebbséghez tartozók tömegével, akik munkanélküliek, és akik közül sokan társadalmi és/vagy strukturális akadályokkal szembesülnek a munkaerőpiacra való bejutáskor; szükség van ezen kívül az etnikai kisebbségi közösségekben élő nők és a bevándorló nők egyedi nehézségeinek tanulmányozására és orvoslására;

36.   elismeri, hogy az ún. "flexicurity" megközelítés, amely megfelelő szociális védelmi mechanizmusokat hoz létre és tart fenn, a tisztességtelen elbocsátásokkal szembeni hatékony védelemhez hasonlóan a rugalmasság nélkülözhetetlen előfeltétele;

Külpolitikai vonatkozások

37.   újólag megerősíti, hogy az EU csak akkor lesz képes sikerrel megvédeni érdekeit a nemzetközi színtéren, ha meg tudja őrizni gazdasági és társadalmi kohézióját;

38.   elismeri, hogy kedvező hatásai ellenére a globalizáció gazdasági és társadalmi kiegyensúlyozatlanságot eredményez, ezáltal mély aggodalmat ébreszt az európai polgárokban, különösen a magas munkanélküliségi rátájú tagállamokban és a vállalatok áttelepülése által leginkább érintett régiókban; felhívja a tagállamokat, hogy ennek megfelelően hajtsák végre a szükséges reformokat, melyek révén az EU világviszonylatban is vonzó maradhat, értékes termékekkel és szolgáltatásokkal;

39.   hangsúlyozza, hogy az EU-nak minden kereskedelmi és fejlesztési tárgyalás és megállapodás során magabiztosan érvényesítenie kell a szolidaritást és a társadalmi igazságosságot mint hagyományos szociális értékeit;

40.   felhívja az EU-t és tagállamait, hogy fogadjanak el politikai fellépéseket a jelentős gazdasági növekedésben lévő harmadik országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) irányában egy olyan fejlődési modell elérése érdekében, amely biztosítja az emberi jogok, a demokrácia, a szabadság, a munkahelyi és környezeti normák, valamint a társadalmi igazságosság tiszteletben tartását; felhívja az EU-t, hogy segítse elő a gazdasági növekedés és a magas szintű szociális és környezeti normák közötti globális egyensúly kialakítását;

41.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egy következetes irányvonalat kövessenek az olyan fórumokon, mint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az OECD és a multilaterális környezetvédelmi ügynökségek; meggyőződése, hogy különösen az ILO munkáját jobban kellene integrálni a WTO-megállapodásokba, és úgy ítéli meg, hogy az alapvető munkaügyi normákat integrálni kell az EU által képviselt stratégiába a WTO-ban folytatott és egyéb kétoldalú tárgyalások során; felhívja a Bizottságot, hogy kétoldalú megállapodásokon keresztül biztosítsa legalább az ILO-normák betartását a gyermekmunka felszámolása és az emberi munkafeltételek szavatolása érdekében;

42.   üdvözli az általános preferenciarendszer plusz (GSP+) bevezetését, ami magasabb társadalmi és környezetvédelmi normák elérését célzó kezdeményezéseket ösztönöz, és felszólít arra, hogy ezt a módszert terjesszék ki a kétoldalú kereskedelmi egyezményekre; figyelmeztet arra, hogy a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie a rendszer alkalmazását a szóban forgó normáknak való megfelelés biztosítása céljából;

o
o   o

43.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 310., 2004.12.16., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0010. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0089. (4) HL C 247. E, 2005.10.6., 88. o. (5) HL L 337., 2002.12.13., 3. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása a népesség mentális egészségének javításáról. Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiája felé (2006/2058(INI))

P6_TA(2006)0341 A6-0249/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság "A népesség mentális egészségének javításáról. Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiája felé" című zöld könyvére (COM(2005)0484),

–   tekintettel az EK-Szerződés 2., 13. és 152. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára(1),

–   tekintettel a Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelvére(2),

–   tekintettel a mentális egészség támogatásáról szóló, 1999. november 18-i tanácsi állásfoglalásra (2000/C 86/01)(3),

–   tekintettel a WHO európai miniszteri konferenciájának 2005. január 15-i nyilatkozatára az Európában a mentális egészség előtt álló kihívások kezeléséről és a megoldások kialakításáról,

–   tekintettel a demográfiai kihívások és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2006. március 23-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0249/2006),

A.   mivel Európában minden negyedik ember élete során szembesül a mentális megbetegedés legalább egy jelentős esetével; mivel a mentális megbetegedés közvetlenül vagy közvetve mindenkit érint az EU-ban, és bármelyik évet alapul véve a becslések szerint az Európai Unióban 18,4 millió, 18 és 65 év közötti ember szenved súlyos depresszióban; mivel a jó mentális egészség lehetővé teszi a polgárok számára, hogy intellektuális és érzelmi síkon kibontakozzanak, és beilleszkedjenek a társadalmi, iskolai és szakmai életbe; mivel ezzel szemben a rossz mentális egészség kiadások, társadalmi kirekesztés és megbélyegzés forrása,

B.   mivel a mentális megbetegedések lényegesen rontják az általuk közvetlenül vagy közvetve érintett emberek életminőségét,

C.   mivel a mentális betegségek óriási gazdasági költséget jelentenek a társadalomnak, amely egyes becslések szerint a GDP 3–4%-át teszi ki az Európai Unió tagállamaiban,

D.   mivel a mentális megbetegedéseknek már ma is jelentős gazdasági, egészségügyi és társadalmi hatásuk van, amelyek a megbetegedések előfordulásának arányában nőnek, az adott öregedő lakosság és a társadalomban történő változások mellett,

E.   mivel évente 58 000 uniós polgár követ el öngyilkosságot, ami magasabb a közlekedési balesetek vagy a HIV/AIDS okozta elhalálozások számánál; mivel ennél tízszer több az öngyilkossági kísérletek száma,

F.   mivel az EK-Szerződésben rögzített hatáskörök miatt az európaiak mentális egészségére vonatkozó bizottsági stratégia elsősorban a megelőzésre támaszkodik,

G.   mivel néhány európai országban a mentális egészségre szánt pénznek gyakran 85%-át is nagy intézmények fenntartására fordítják,

H.   mivel a megértés hiánya és a mentális egészség támogatására irányuló beruházások elmaradása hozzájárult az egészségromláshoz, az egyének körében a fogyatékosságok kialakulásához, és a társadalmi problémákhoz,

I.   mivel a fogva tartottak megközelítőleg 40%-a a mentális rendellenesség valamilyen formájában szenved, és esetükben hétszer nagyobb az öngyilkosság valószínűsége, mint a közösségben élő embereknél; mivel a fogva tartás nem megfelelő körülményei hozzájárulhatnak a betegség súlyosbodásához és megakadályozhatják a rehabilitációt,

J.   mivel az Európai Unióban nem fordítanak kellő figyelmet és forrásokat a gyermekek és fiatalok mentális egészségére annak ellenére, hogy a mentális megbetegedések száma jelentősen nő a fiatalok körében,

K.   mivel az egészség terén van egy jól elkülöníthető nemi dimenzió, nevezetesen az étkezési zavarokat, a neurodegeneratív betegségeket, a skizofréniát, a hangulatzavarokat, a szorongást, a pánikbetegséget, a depressziót, valamint az alkohol- és egyéb pszichoaktív anyagok túlzott fogyasztását, illetve az öngyilkosságokat és a bűnözést magában foglaló terület; amely területeken szükséges a szisztematikus kutatás,

L.   mivel a férfiakhoz képest a nők nagyobb számban fordulnak segítségért a megfelelő intézményekhez, és kétszer annyi idegcsillapítót írnak fel számukra, mint a férfiaknak; mivel a farmakokinetikai tanulmányok szerint a nők ezeket a termékeket kevésbé jól tolerálják,

M.   mivel a megelőzés, a korai felismerés, a beavatkozás és a mentális megbetegedések kezelése jelentősen csökkenti a személyes, a pénzügyi és a társadalmi utóhatásokat,

N.   mivel nagyon sok ember szenved neurodegeneratív zavarokban és ez a szám várhatóan növekedni fog, többek között a magas élettartam, illetve az azzal együtt járó öregedő lakosság számának növekedése miatt,

O.   mivel az Európai Unió legtöbb országában elmozdulás figyelhető meg, amelynek keretében a hosszú távú intézményesített ellátásról – mind az olyan fejlődési és viselkedési problémákkal küzdő gyerekek körében, amelyek veszélyeztetik a normális fejlődésüket, különösen a tanulás területén, mind a krónikus, illetve súlyos rendellenességekkel küzdő felnőttek vonatkozásában – áttérnek a támogatott közösségi együttélésre, de mivel erre megfelelő tervezés és a közösségi szolgáltatások forrásainak biztosítása nélkül kerül sor,

P.   mivel a nők és fiatal lányok ellen elkövetett erőszakhoz köthető mentális egészséggel kapcsolatos problémákat tévesen azonosítják; mivel az erőszakról szóló tanúvallomásokat sokszor nem veszik figyelembe, és mivel sok nő és fiatal lány vonakodik beszélni a velük szembeni rossz bánásmódról, melynek áldozatai lehettek, hacsak az orvosok vagy az orvosi személyzet erre nem kérdez rá közvetlenül,

Q.   mivel a jó mentális egészség előfeltétele az egészséges családi környezetben való nevelkedés, amely anyagi és lelki biztonságot, valamint szülői szeretet nyújt,

1.   üdvözli a Bizottságnak a mentális egészség támogatása iránt tanúsított elkötelezettségét; felszólít arra, hogy ez a téma a hangsúlyt a megelőzésre helyezve kapjon nagyobb prioritást az egészségügyi és a kutatáspolitikákban, és úgy véli, hogy ezt a kérdést be kell építeni a Bizottság főigazgatóságainak és a tagállamok minisztériumainak politikájába és jogalkotásába, amelyeknek el kell kötelezniük magukat arra, hogy harmonizálják a nemzeti és nemzetközi mentálhigiéniai mutatókat annak érdekében, hogy uniós szinten is egy összehasonlítható adatállományt biztosítsanak;

2.   úgy véli, hogy a nemi dimenziót nem vették kellően figyelembe a zöld könyvben; ezért kéri, hogy szisztematikusan vegyék azt figyelembe a mentális egészség előmozdítására irányuló intézkedések, a megelőző intézkedések és a kutatás területén, mivel a vonatkozó tanulmányok eddig elégtelennek és nem megfelelőnek bizonyultak, olyannyira, hogy e betegségek megelőzése és kezelése terén az elért fejlődés sokkal kevésbé jelentős, mint más betegségek esetében;

3.   úgy véli, hogy a betegek megfigyelését végző orvosok szerepe kulcsfontosságú;

4.   úgy véli, hogy a jó mentális egészség az EU polgárai általános egészségének és jólétének, illetve az EU életképes gazdasági teljesítményének előfeltétele; ösztönöz és támogat minden olyan intézkedést, amely segít megelőzni a mentális betegségeket;

5.   hangsúlyozza, hogy feltétlenül át kell gondolni a rendelkezésre álló közösségi eszközök, például a 7. kutatási keretprogram legjobb felhasználásának módját, hogy a mentális egészség kutatásának támogatására alkalmas kapacitásokat lehessen kialakítani az Unióban;

6.   úgy véli, hogy a Bizottság mentálhigiéniával kapcsolatos jövőbeni javaslatainak tartalmazniuk kell a mentális egészségi problémákkal küzdő vagy ezekkel jelenleg is szembesülő személyekkel, a családjukkal, azok gondozóival, és az érdekeiket képviselő civilszervezetekkel, családtagokból álló szervezetek, illetve egyéb érdekeltek közreműködésével folytatott partnerséget és konzultációt a végrehajtási folyamatok reprezentativitása és teljessége érdekében, továbbá támogatnia kell a pszichiátriai betegek családtagjaiból álló hálózat kiépítését;

7.   kiemeli az egyes tagállamok között a mentális egészséggel kapcsolatos kiadások terén mutatkozó jelentős különbségeket, mind az abszolút összeget, mind pedig az egészségügyi ellátási kiadások arányát tekintve;

8.   úgy véli, hogy különböző intézkedésekre van szükség a mentális egészség támogatására, a mentális egészség javítására és a mentális zavarok megelőzésére irányuló hármas célkitűzés megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy az ilyen jellegű intézkedések célja a szükséges információk megismerése, az alkalmazható tudás megszerzése, továbbá a megfelelő magatartás és szakismeret fejlesztése a szellemi és testi egészség megőrzése, valamint az uniós polgárok életminőségének javítása érdekében;

9.   hangsúlyozza, hogy körültekintően kell használni a "mentális betegség", a "mentális egészségi zavar", a "súlyos mentális betegség" és a "személyiségzavar" fogalmát;

10.   hangsúlyozza a korai szűrés, a felismerés, a diagnózis, és az integrált, személyre szabott kezelés szükségességét;

11.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a mentális megbetegedések kezelésével kapcsolatosan előforduló nyilvánvaló egyenlőtlenségek ellen megfelelő intézkedésekkel kell küzdeni;

12.   kéri, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő embereket vonják be a jövőben kialakítandó stratégiákba, mivel őket érintően is hasonló kérdések merülnek fel, mint a mentális zavarokkal küzdő embereknél; ilyenek például a társadalmi kirekesztés, az intézményesítés, emberi jogi visszaélések, megkülönböztetés, megbélyegzés, saját, családjuk, illetve gondozóik támogatásának elmaradása; egyúttal nagyobb erőfeszítésekre szólít fel a jó képességű gyermekek és fiatalok elismerésére való törekvés és a számukra nyújtandó nagyobb támogatások tekintetében;

13.   hangsúlyozza a kölcsönös segítség fontosságát, továbbá a kezelésben, a betegségben és a felépülésben szerzett emberi tapasztalatok kiemelkedő szerepét;

14.   üdvözli, hogy a Bizottság kulcsfontosságú célcsoportként előtérbe helyezte a gyermekeket, a munkavállalókat, az időseket, és a társadalom hátrányos helyzetű tagjait, azonban kiterjesztené ezt a kört például a súlyos mentális megbetegedéssel élő emberekre, a hosszú lefolyású vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedőkre, a fogyatékkal élő személyekre, a fogva tartottakra, az etnikai és más kisebbségi csoportokra, a hajléktalanokra, a bevándorlókra, a bizonytalan állással rendelkező emberekre, a munkanélküliekre, továbbá különösen a nőket érintő mentálhigiéniai és gondozási kérdések körére;

15.   elismeri, hogy a személyiségzavar különösen nagy kihívást jelent a diagnózis, a kezelés vagy bánásmód és a gondozás szempontjából, mivel több kutatást, és eltérő eljárásokat igényel; felszólítja a Bizottságot továbbá, hogy fordítson különös figyelmet az agresszióra, az agresszív viselkedést kiváltó okokra, és ennek pszichológiai következményeire;

16.   elismeri, hogy a férfiak és a nők eltérő mentális szükségletekkel rendelkezhetnek, és több kutatásra szólít fel, különösen a nők körében a kötelező kórházi ellátás és az önbántalmazás közötti összefüggés kérdésével kapcsolatosan, illetve a nők körében a pszichotróp hatású gyógyszerek gyakoribb felírásának kérdésével kapcsolatosan;

17.   hangsúlyozza a férfiak és a nők agyának felépítésében és működésében bizonyított eltérésekkel kapcsolatos kutatások szükségességét annak érdekében, hogy különböző mentálhigiéniai módszereket és kezeléseket lehessen kidolgozni a két nem számára;

18.   kéri, hogy támogassák az anyákat a szülés előtti és utáni időszakban, hogy elkerülhetőek legyenek az ilyen helyzeteket gyakran kísérő depressziók és egyéb pszichopatológiás megnyilvánulások;

19.   úgy véli, hogy az anyák és a szülők jó mentális egészsége segíti a gyerekek akadálytalan fejlődését, és egészséges felnőtté válását;

20.   felszólít arra, hogy multidiszciplináris és több tevékenységet átfogó megközelítés keretében adjanak választ a mentális betegségekkel kapcsolatos összetett helyzetre, például arra, hogy milyen módon támogathatók leghatékonyabban a fejlődési és magatartási problémákkal, vagy táplálkozási zavarokkal küzdő gyermekek, illetve serdülők, és/vagy azok a gyermekek, akiknek több esetben a szüleik is mentális betegségekben szenvednek (illetve elhúzódóan intézményben kezelik őket);

21.   megjegyzi, hogy a külső megjelenés szociálisan meghatározott képe, hogy hogyan kell kinéznie a fiatal lányok és a nők testének, kihat mentális egészségükre és jólétükre, ez pedig az étkezési zavarok számának növekedéséhez vezet;

22.   rámutat, hogy a mentális betegségek és a mentális zavarok kiváltó okai gyakran a korai gyermekkorba vezethetők vissza, továbbá kiemeli az egészséges korai gyermekkorral kapcsolatos kutatás fontosságát;

23.   hangsúlyozza a folyamatos képzés, valamint a közvetítő szervezetek – tanári kar, gondozók, társadalmi és jogi szolgálat, továbbá a munkaadók – szakmai továbbképzésének fontosságát;

24.   üdvözli, hogy a zöld könyv elismeri, hogy a mentális betegségek kialakulásában a genetikai tényezők mellett az olyan társadalmi és környezeti tényezők is szerepet játszanak, mint például a személyes tapasztalatok, a család és a társadalmi támogatás, az életkörülmények, mint a szegénység, a nagyvárosi élet, a vidéki elszigeteltség, a munkakörülmények, mint a munkahely bizonytalansága, a munkanélküliség, a hosszú munkaidő; hangsúlyozza, hogy a mentális zavarok jelentik a korengedményes nyugdíjazás és a rokkantsági nyugdíjak egyik okát;

25.   úgy ítéli meg, hogy a jó munkakörülmények hozzájárulnak a mentális egészséghez, és ezért a vállalatoknak politikákat kell kialakítaniuk az olyan munkavállalók segítésére, akiknél mentális betegség alakulhat ki vagy már abban szenvednek; azzal a szándékkal, hogy a mentális zavarokkal küzdő embereknek a "lehető legjobb állásokat" biztosítsák, és hogy a lehető leghatékonyabban illeszkedjenek be a munkaerőpiacra; a munkavállalók igényeinek és véleményeinek figyelembevételével;

26.   üdvözli a szociálpolitika és a foglalkoztatási politika keretében tett szociális kezdeményezéseket, amelyek a mentális betegségben szenvedő személyeket illetően a megkülönböztetésmentes bánásmódot, a mentális fogyatékkal élő személyek társadalmi integrációját, illetve a munkahelyi stressz megelőzését célozzák;

27.   az európai foglalkoztatási stratégiára tekintettel hangsúlyozza a mentális egészség foglalkoztatásra kifejtett hatását, valamint a munkanélküliség hatását az emberek mentális egészségi állapotára;

28.   úgy véli, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük az öngyilkosságok visszaszorítására irányuló hatékony stratégiák kialakításában és végrehajtásában, különös tekintettel a fiatalokra és más kockázati csoportokra;

29.   kéri, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a diszkrimináció, az erőszak és a nem megfelelő mentális egészség közötti kapcsolatnak, és ismerjék el, hogy a mentális egészség megelőzés útján történő előmozdítása stratégiájának keretében küzdeni kell az erőszak és a diszkrimináció valamennyi formája ellen;

30.   a mentális egészséggel kapcsolatos egyik legnagyobb kihívásnak Európa népességének elöregedését tekinti, ezért sürgeti, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a neurodegeneratív betegségek vagy az időseket sújtó egyéb pszichiátriai betegségek működésével, és azok okainak kiderítésével kapcsolatos kutatásra, azok megelőzésére, valamint kezelésére, többek között az új terápiák kifejlesztése terén;

31.   úgy véli továbbá, hogy a hangsúlyt az alkohol, és az illegális kábítószerek fogyasztása, illetve a mentális zavarok közötti kapcsolatra kell helyezni; úgy véli, hogy az alkohol- és kábítószerfüggőség egyaránt okoz súlyos mentális és fizikai egészségügyi problémákat, illetve az egész társadalmat érintő problémákat is; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül, mely méregtelenítési program és mely kezelési módszerek a leghatékonyabbak;

32.   hangsúlyozza, hogy a mentális zavarokkal küzdő embereket méltóságuk tiszteletben tartásával és emberségesen kell kezelni, továbbá hogy az egészségügyi ellátásnak és a segélyszolgálatoknak eredményesnek és jó minőségűnek, illetve minden beteg számára elérhetőnek és univerzálisnak kell lenniük; egyértelműen kell értelmezni azon jogukat, hogy kezeltessék vagy ne kezeltessék magukat; lehetőség szerint fel kell jogosítani őket arra, hogy részt vegyenek a saját kezelésükről hozott döntésekben és egyeztetni kell velük a szolgáltatásokat; orvosi vényre kapható gyógyszerek esetén azoknak a lehető legkevesebb mellékhatással kell rendelkezniük; továbbá információkat és tanácsokat kell adni azok számára, akik kockázatmentesen kívánják abbahagyni a gyógyszerek szedését;

33.   úgy véli, hogy az erőszak alkalmazása, csakúgy mint a kötelező gyógyszerszedés is, ellenkező hatást vált ki, úgy véli, hogy a kórházi ellátás minden formáját és a kötelező gyógyszerszedést csak határozott ideig és lehetőség szerint a páciens hozzájárulásával, vagy ilyen hozzájárulás hiányában az illetékes hatóságok engedélyével szabad alkalmazni és rendszeresen felül kell vizsgálni;

34.   úgy véli, hogy el kell kerülni a személyi szabadság korlátozásának minden formáját, különös tekintettel a fizikai korlátozásra, amely a visszaélések elleni védekezés érdekében a személyes szabadság biztosításáért felelős demokratikus intézmények általi ellenőrzést, felülvizsgálatot és éberséget követel meg;

35.   felszólít arra, hogy a megbélyegzés felszámolása legyen a későbbiekben kialakítandó stratégiák középpontja – például mentálhigiéniáról szóló éves kampányok létrehozása a tudatlanság és az igazságtalanság leküzdése érdekében – mivel a mentális betegségekhez kapcsolódó megbélyegzés ahhoz vezet, hogy a betegeket a társadalom minden területén kirekesztik, a foglalkoztatástól a családi életig, a közösségtől az egészségügyi szakemberekig; úgy véli továbbá, hogy a mentális egészség és a betegek állapotának javítása érdekében biztosítani kell az állampolgári alapjogokat, így a menedékjogot, a munkaképtelenek gazdasági támogatáshoz való jogát, a hazássághoz való jogot, illetve az ahhoz való jogot, hogy az ügyeit mindenki saját maga intézze; úgy véli továbbá, hogy ez a megbélyegzés tulajdonképpen a megkülönböztetés egyik formája, és ezt a diszkrimináció-ellenes törvényeknek kell megállítani;

36.   elismeri, hogy a megbélyegzés egyik eleme az a széles körben elterjedt tévhit, miszerint a mentális megbetegedések súlyosak és egész életen át tartanak, ezért fontos azt hangsúlyozni, hogy megfelelő segítséggel egyes emberek meggyógyulhatnak, míg mások tünetei enyhülnek, vagy elérik a kielégítő állapot, illetve a stabilitás elégséges szintjét;

37.   hangsúlyozza a mentális egészségügyi szolgáltatások reformjának szükségességét, amelynek keretében ezeket a szolgáltatásokat magas színvonalú közösségi ellátásra kell alapozni otthoni környezetben vagy olyan védett szállásokon, amelyeken: elérhetők a megfelelő egészségügyi és szociális ellátások; rendszeresen felügyelik és értékelik őket; ahol haladékot adó gondozást biztosítanak a mentális egészségi problémákkal küzdő emberek és gondozóik számára; egyablakos, központi rendszert biztosítanak az egészségügyi, a szociális, a lakhatási, a képzési és szállítási szolgáltatásokhoz, az ellátásokhoz és más szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza, hogy mindezt fekvőbeteg szolgáltatásokkal kell alátámasztani az akut, krónikus vagy biztonsági szükségletekkel rendelkező személyek kezelése érdekében, azonban ennek mindig a kötelező kórházi ellátásban részesülő személy független felügyelete mellett kell történnie;

38.   ezt figyelembe véve hangsúlyozza, hogy támogatni kell a pszichiátriai betegek által alakított együttműködéseket, és minden olyan intézkedést, amely a felhasználók és a régi páciensek e körben való beleszámítását segíti elő, és az egészségügyi dolgozók képzésére irányuló forrásokat irányoz elő annak érdekében, hogy a pszichiátriai betegek igényeit maradéktalanul figyelembe tudják venni;

39.   hangsúlyozza az általános- és háziorvosok, illetve egyéb egészségügyi szolgáltatást végző szakemberek folyamatos mentálhigiéniával kapcsolatos képzésének a fontosságát;

40.   elismeri, hogy a helyi önkormányzatnak lényeges szerepe van a megfelelő mentális egészség elérésében, a rossz mentális egészséggel rendelkező emberek támogatásában a helyi közösségeken keresztül, továbbá abban, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokba beillesszék a többoldalú, illetve a több szálon futó tevékenységeket;

41.   úgy véli, hogy a mentális egészségi és függőségi problémákkal küzdő emberek kettős diagnózisa rendszerint versengő kezeléshez vezet;

42.   hangsúlyozza, hogy az egészség mentális és fizikai vonatkozásai egymással összefüggenek, továbbá hogy a mentális megbetegedéseknek lehetnek biológiai, társadalmi, lelki vagy történelmi gyökerei, amelyeket meg kell határozni annak érdekében, hogy más módszerek hatékonyak legyenek, továbbá hangsúlyozza azt, hogy néhány pszichiátriai gyógyszer ronthatja a mögöttes biológiai állapotot;

43.   arra szólít fel, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a szomatikus megbetegedések pszichológiai hatásaira és tüneteire; ragaszkodik ahhoz, hogy a kórházi ellátás során ugyanakkora figyelmet kell fordítani a mentális és a fizikai jólétre, különösen a súlyos és/vagy gyógyíthatatlan betegségek kezelése esetén, és úgy véli, hogy szükséges a más területen dolgozó orvosok és paramedikális szakemberek folyamatos pszichopatológiai képzése, mivel a megbetegedéseket gyakran nem, vagy nem megfelelően ismerik fel;

44.   támogatja a Bizottságnak az intézmények leépítésével kapcsolatosan tett észrevételeit, mivel a pszichiátriai intézményekben eltöltött hosszú idő erősítheti a pszichopatológiai hatások elhúzódását és súlyosbodását, a megbélyegzést és a társadalmi kirekesztést, azonban elismeri, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a közvélemény arra irányuló meggyőzésére, hogy nagyobb eredményekkel jár, ha a közösség is részt vesz a súlyos mentális és tanulási zavarokkal küzdő személyek kezelésében;

45.   javasolja, hogy a közegészségügyi program segítségével, a Bizottság gyűjtsön adatokat a mentális megbetegedésekről, a kezelt páciensek gyógyulási arányáról, és a társadalomba való beilleszkedésük eredményességéről;

46.   javasolja, hogy a Bizottság határozza meg azokat a helyeket és példákat, ahol és amelyek keretében helyes gyakorlatot folytatnak, és azokat széles körben, részletesen hozza nyilvánosságra valamennyi tagállamban, hogy a "Nemzetek a mentális egészségért" programjuk alapján ezek a "szemléltető helyek" összehasonlíthatóak legyenek a WHO egyes helyeivel; úgy véli, hogy a szemléltető helyek, a "szemléltető kezelések" és a "szemléltető megelőzési stratégiák" fontos szerepet játszhatnak a mentális egészséggel kapcsolatos tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentésében; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a tudományos intézeteket a szemléltető helyek, a szemléltető kezelések, és a szemléltető megelőzési stratégiák meghatározásába;

47.   úgy véli, hogy minden embernek (az ENSZ 46/119. számú 1991. december 17-i közgyűlési határozata alapján) joga van ahhoz, hogy a legjobb rendelkezésre álló mentálhigiéniai ellátásban részesüljön, továbbá hogy a leghatékonyabb módszereket, és a releváns információkat széles körben kell terjeszteni, és minden állampolgár számára elérhetővé kell tenni;

48.   úgy véli, hogy a "kezelés" fogalmát széles körűen kell értelmezni, a hangsúlyt a társadalmi és környezeti tényezők azonosítására helyezve, míg a gyógyszeres kezelésnek a legvégső megoldásnak kell lennie, különösen a gyermekek és fiatalok esetében; kritizálja az egyes életkorokban a növekvő gyógyszerhasználatot és az orvosi kezelést, amely anélkül történik, hogy az okokat alaposan felderítenék; arra szólít fel, hogy az olyan tényezőket, mint a személyes tapasztalat, a család, a szociális támogatás, valamint az élet- és munkakörülmények, amelyek ugyanúgy szerepet játszanak a mentális betegségben, mint a genetikai tényezők, vegyék figyelembe;

49.   felhívja a figyelmet arra, hogy néhány tagállamban, különösen néhány új tagállamban, sok gyermek nő fel állami gondozó intézetekben; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa hatékonyabban olyan alternatív rendszerek kialakítását, amelyek segítenék a veszélyeztetett csoportokba tartozó szülőket gyermekeik megfelelő ellátásában; felhív "A gyermekek és serdülők mentális egészsége a kibővített Európában: Hatékony politikák és gyakorlatok" projekt elindítására, amely összehangolná a gyermekek mentális egészségére vonatkozó stratégiát az EU tagállamaiban, és amelyet mielőbb el kellene indítani és hatékonyan végre kellene hajtani;

50.   továbbá úgy véli, hogy a kezelésen túl megfelelő szociális és munkahelyi környezetre és a család, valamint a közösség támogatására van szükség a mentálhigiéniai problémák megelőzése, valamint a mentális jólét, a mentális zavarokkal küzdő személyek számára kidolgozott terápiás stratégia és rehabilitálás javítása és támogatása érdekében; hangsúlyozza a mentális egészséget és gyógyulást biztosító körülményekről szóló kutatás szükségességét;

51.   ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a reformok folytatását azon tagállamokban, ahol korábban pszichiátriai visszaélésekre került sor, túlgyógyszerezést, elzárást vagy olyan embertelen módszereket alkalmaztak, mint például a ketrecágyak, vagy az elkülönítők túlzott használata, különösen néhány új tagállamban; hangsúlyozza, hogy néhány új tagállamban a mentális egészségre vonatkozó mutatók rossz irányba mozdulnak el, gyakori az öngyilkosság, az erőszak és a függőségek, különösen az alkoholfüggőség; hangsúlyozza, hogy ezek az országok olyan nem megfelelő mentális egészségügyi ellátó rendszereket és nagyméretű pszichiátriai és ellátó intézményeket örököltek, amelyek erősítik a szociális kirekesztést és a megbélyegzést, ugyanakkor hiányoznak a közösségi szolgáltatások, amelyeket be kell építeni az általános egészségügyi és szociális védelmi rendszerekbe; felszólítja a Bizottságot, hogy a pszichiátria reformját tűzze az uniós csatlakozási tárgyalások napirendjére; úgy ítéli meg, hogy a mentális betegségben szenvedők számára a börtön nem megfelelő környezet és aktív módon kell alternatívákat keresni;

52.   további kutatásra szólít fel a terápiás és pszichológiai beavatkozások terén az olyan hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztésében, amelyek kevesebb mellékhatással járnak, továbbá a mentális zavarok és az öngyilkosság meghatározó tényezői, valamint a mentális egészség támogatására szolgáló befektetések eredményeinek mérése, valamint a sikeres gyógyuláshoz és a tünetek enyhüléséhez vezető módszerek terén; nyomatékosan felhív arra, hogy fordítsanak különös figyelmet a gyerekek számára alkalmas gyógyszerek kutatására; hangsúlyozza, hogy a kutatást ne csak gyógyszerészeti szempontból végezzék, hanem bővítsék ki a közösség, valamint a mentális megbetegedés társadalmi tényezőinek járványtani, pszichológiai és gazdasági vizsgálatára is; továbbá fokozottabb együttműködésre szólítja fel a szolgáltatásokat igénybevevő személyeket a mentális egészséggel kapcsolatos kutatás minden terén;

53.   úgy véli, hogy további kutatásra van szükség a megbélyegzéssel és annak leküzdésével kapcsolatban; a szolgáltatásokat igénybe vevő egyének és gondozóik tapasztalataival; a különböző szolgáltatások és szakmák, valamint a szolgáltatásokat korábban igénybevevő személyek közötti munkakapcsolattal; a határokon átnyúló ellátással kapcsolatban;

54.   úgy véli, hogy a mentális egészségügyi szolgáltatásoknak olyan összegű finanszírozásban kell részesülniük, ami elegendő ahhoz, hogy tükrözzék a mentális zavarok költségeit az egyének, az egészségügyi és szociális ellátási szolgáltatások, valamint az egész társadalom szempontjából, ha azokat eredményessé kívánják tenni, és ezzel kapcsolatban meg kívánják nyerni a közvélemény bizalmát;

55.   úgy véli, hogy jó minőségű, személyre szabott módszerek alkalmazására van szükség a mentális egészség elősegítése terén, figyelembe véve az egyének és a célcsoportok különleges igényeit;

56.   elismeri azt az értékes közreműködést, amelyet a családtagok és a nem hivatásos gondozók nyújtanak a mentális egészségi problémákkal küzdő embereknek, és hasonlóképpen elismeri, hogy sokuknak saját ellátási igényeik is vannak, és szakemberektől származó információra és támogatásra is szükségük van, ha folytatni kívánják a gondozást; ezenkívül elismeri azt az értékes közreműködést, amelyet a szolgáltatásokat igénybe vevő személyek egymásnak támaszként adhatnak;

57.   hangsúlyozza az olyan szókincs és terminológia használatának szükségességét, amely küzd a megbélyegzés ellen, így például hozzájárul az előítéletek kiküszöböléséhez, a szemléletmód megváltoztatásához, és bírálja a sztereotípiákat mindenfajta mentális megbetegedés tekintetében;

58.   felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy "mentális egészséggel foglalkozó koordinációs és felügyeleti csoportot", amely információkat gyűjt a mentális egészséggel kapcsolatos gyakorlatról, és annak támogatásáról az EU-ban annak érdekében, hogy vizsgálja a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek és a meglévő infrastruktúrák alkalmasságát (számokban kifejezve és képzések szerint), illetve, hogy a mentális egészség kezelésében érintett minden tagállam és érdekelt fél részére széles körben lehessen információkat szolgáltatni a leghatékonyabb módszerekről; hangsúlyozza, hogy a koordinációs és felügyeleti csoportba be kell vonni a betegek által létrehozott szervezeteket, a gondozó, illetve tudományos intézeteket;

59.   felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a zöld könyvet egy olyan irányelvre vonatkozó javaslattal, amelynek témája a mentális egészség Európában, valamint a mentális zavarokkal küzdő személyek állampolgári és alapjogainak védelme és tisztelete;

60.   ösztönzi az EU-t és az AKCS-országokat, hogy a fejlesztési politika és a Cotonou-i Megállapodás szerinti politikai intézkedések keretében működjenek szorosan együtt a jó mentális egészséget szolgáló befektetések terén;

61.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a csatlakozó és a tagjelölt országoknak, az AKCS-országoknak és a WHO európai szervezetének.

(1) HL C 364., 2000.12.18., 1. o. (2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (3) HL C 86., 2000.3.24., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0115.

Az Európai Parlament állásfoglalása a 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó, a közös halászati politika egyszerűsítéséről és javításáról szóló cselekvési tervről (2006/2053(INI))

P6_TA(2006)0342 A6-0228/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság "Cselekvési terv a Közös Halászati Politika egyszerűsítésére és javítására a 2006-2008 közötti időszakra" című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló közleményére (COM(2005)0647),

–   tekintettel a Bizottság "A Közös Halászati Politika jogszabályi környezetének javítási és egyszerűsítési lehetőségei" című közleményére (COM(2004)0820) és a Bizottság "A Közös Halászati Politika jogszabályi környezetének javítási és egyszerűsítési lehetőségeinek elemzése" című munkadokumentumára (SEC(2004)1596),

–   tekintettel a Bizottság "A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról" című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló közleményére (COM(2005)0535),

–   tekintettel a Tanács 2005. április 15-i következtetéseire a Bizottság "A Közös Halászati Politika jogszabályi környezetének javítási és egyszerűsítési lehetőségei" című közleményével kapcsolatban (8077/2005),

–   tekintettel a 2003. december 16-i, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásra az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0228/2006),

A.   mivel a jogszabályi környezetnek a hatékonyság és az átláthatóság fokozását célzó javítása és egyszerűsítése az Európai Unió prioritást élvező cselekvései közé tartozik, amely az állampolgárok javát szolgálja, és a versenyképesség, a növekedés és a fenntartható fejlődés erősítése keretében hozzájárul a lisszaboni célok eléréséhez,

B.   mivel a szakmabéliek és a nemzeti hivatali szervezetek sajnálatukat fejezik ki az elaprózott és egymással párhuzamos intézkedések, a már meglévő szövegek egyértelműségének és elérhetőségének hiánya miatt, valamint az esetenként felesleges kötelezettségek sokasága által gerjesztett adminisztratív terhekből eredő nehézségek miatt,

C.   mivel a közös halászati politikára vonatkozó szabályok egyszerűsítésébe nagymértékben be kell vonni a halászokat és a többi érintett felet,

D.   mivel a halászati iparral olyan határidőkön belül kell konzultálni, amelyek lehetővé teszik hatékony részvételét és valódi bevonását a döntéshozási folyamatba,

E.   mivel a közös halászati politika hatékonysága nagyban függ az összes szakmabélire alkalmazandó harmonizált szemlézési és ellenőrzési rendszer felállításától,

1.   örömét fejezi ki a közös halászati politika egyszerűsítését és javítását célzó ágazati cselekvési tervvel kapcsolatban;

2.   teljes mértékben egyetért a Bizottság által meghatározott célokkal, különösen a már meglévő szövegek érthetőbbé tételével, egyszerűsítésével és elérhetőségük fokozásával, a halászatért felelős közhivatalok adminisztrációs terheinek és költségeinek csökkentésével, a halászok terheinek és kötöttségeinek könnyítéseivel;

3.   örömmel fogadja a Bizottság által javasolt módszertant, amely a 2006–2008 közötti időszakra szóló hároméves cselekvési terv meghatározására vonatkozik;

4.   támogatja a Bizottság véleményét, mely szerint az egyszerűsítésre irányuló erőfeszítéseket a halászati tevékenységek fenntartását és ellenőrzését célzó politikákra kell összpontosítani;

5.   megítélése szerint rendkívül fontos a jogalkotást megelőzően a tervezett intézkedések által érintett összes féllel folytatott konzultáció tényleges megerősítése, valamint hogy e konzultációra a lehető legkorábbi szakaszban sor kerüljön annak érdekében, hogy az érintettek hatékonyan részt vehessenek az előkészítő munkában, még mielőtt bármilyen jogalkotási javaslat elkészülne;

6.   megítélése szerint minden jogalkotási javaslatot hatásvizsgálatnak kell megelőznie; e vizsgálatnak pontos, objektív és teljes információkon kell alapulnia, és megfelelő időben nyilvánosságra kell hozni;

7.   úgy véli, hogy megfelelő határidőt kell megállapítani az új szabályozások elfogadása és alkalmazásának kezdete között annak érdekében, hogy az érintett felek alkalmazkodni tudjanak hozzájuk;

8.   úgy ítéli meg, hogy a szabályozó szövegeket pontosabban kell megfogalmazni és oly módon, hogy azt az érdekeltek megérthessék;

9.   úgy véli, hogy – objektív és egyértelműen meghatározott mutatók alapján – rendszeresen értékelni szükséges az elfogadott intézkedések hatékonyságát és megvalósítását;

10.   ragaszkodik ahhoz, hogy a tanácsadó testületek (különösen a regionális tanácsadó testületek és a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság) integráló szerepet játsszanak az egyszerűsítési folyamatban és a hatékonyság, valamint a meglévő és új intézkedések végrehajtásának vizsgálatában; úgy véli, hogy az e testületekkel való szorosabb együttműködés kétségbevonhatatlanul azt fogja eredményezni, hogy azok jobban azonosulnak a halászati jogszabályokkal;

11.   megítélése szerint felül kell vizsgálni a technikai intézkedésekre, a halászati erőfeszítések irányításával összefüggő intézkedésekre, továbbá a fogások ellenőrzését és korlátozását célzó intézkedésekre vonatkozó rendelkezések jogi szerkezetét, különösen a szövegezések egyértelműbbé tétele, jobb olvashatósága és koherenciája céljából, el kell törölni az értelmét vesztett rendelkezéseket, továbbá tömöríteni és konszolidálni kell a közös halászati politika egyes fejezeteire vonatkozó rendelkezéseket;

12.   támogatja a teljes kifogható mennyiségek (TAC)/kvóták és halászati erőkifejtések szabályozásáról szóló cselekvési tervben felsorolt egyszerűsítési cselekvések főbb pontjait, különösen a jelenlegi különféle összetevők különálló kezelését, a homogén csoportokról szóló határozatok célját és a többéves megközelítések kialakítását;

13.   üdvözli a Bizottság szándékát, amely a meglévő jogszabályok reformját célozza, a technikai intézkedések halászati áganként történő fokozatos csoportosításával, valamint a hatályos rendelkezések egyértelműbbé tételével és őrködve a rendelkezések összességének nagyobb koherenciája és harmóniája felett;

14.   elutasítja a Bizottság által vázolt lehetőséget, nevezetesen egy technikai intézkedésekről szóló "rövid" rendeletnek a Tanácshoz való benyújtásának lehetőségét, amelyet a Bizottság részletes rendeletei követnének, mivel olyan létfontosságú szempontokkal kapcsolatban, mint a technikai intézkedések összessége, amellyel a közösségi flottát kell majd irányítani, nem lehet megkerülni az Európai Parlament és a Tanács vizsgálatát és döntését;

15.   arra az álláspontra helyezkedik, hogy különös figyelemmel kell megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a tagállamok engedélyt kaphatnak bizonyos helyi alkalmazású technikai intézkedések elfogadására; úgy véli, hogy az ilyen megoldások káros környezeti hatásainak elkerülése érdekében alkalmazásukat időszakosan értékelni kell;

16.   megjegyzi, hogy a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet(2) 9. cikke már megengedi a tagállamoknak, hogy megkülönböztetés-mentes intézkedéseket hozzanak a partvonalától számított 12 tengeri mérföldes övezeten belül a halászati erőforrások védelmére és kezelésére, valamint a halászat tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálására vonatkozóan; sürgeti a Bizottságot, hogy óvatosan járjon el ennek az elvnek bármiféle kiterjesztésével, mivel az ilyen technikai intézkedések elfogadására vonatkozó engedélyezés megkülönböztetést jelentő helyzeteket hozhat létre az érintett tagállamok között;

17.   egyetért a régiónként vagy halászatonként meghatározott megközelítések esetről esetre való kialakításával, amelyek megfelelően megalapozottak, az erőforrások védelmének tudományos szempontjain és a szociális-gazdasági hatások alapos elemzésén alapulnak; megítélése szerint valamennyi érintett felet széles körben be kell vonni e megközelítések kialakításába;

18.   úgy ítéli meg, hogy a Bizottság által a közös halászati politika részeként javasolt helyreállítási és igazgatási terveket rugalmassá kell tenni a különböző tagállamok területén uralkodó halászati körülményeknek megfelelően;

19.   egyetért az informatika, az információs technikák és az automatizálás egyre nagyobb mértékű használatával a közösségi jogszabályokhoz való hozzáférés megkönnyítése céljából, az adatgyűjtés és adatátvitel megkönnyítése és racionalizálása érdekében, mind a nemzeti hatóságok, mind pedig a szakmabéliek számára;

20.   úgy ítéli meg, hogy a jogszabályokkal kapcsolatos információt nem csak az intézményi csatornákon keresztül kell továbbítani, hanem annak közvetlenül is el kell érnie az érdekelt feleket is egyesületeken, regionális tanácsadó testületeken, az interneten és magatartási kódexek kidolgozásán keresztül;

21.   megítélése szerint az új technológiák növekvő használatának a halászhajók fedélzetén fokozatosan kell megvalósulnia, a kisebb hajók számára mentességekkel, illetve az ágazati alkalmazkodást lehetővé tevő, megfelelően hosszú átmeneti időszakok meghatározásával;

22.   szükségesnek ítéli az új technológiák fejlesztéséhez, valamint a szükséges speciális képzéshez közösségi támogatások nyújtását;

23.   megítélése szerint fontos a halászati tevékenységek ellenőrzésének és felügyeletének valamennyi szempontjára vonatkozó rendelkezések konszolidálása és átdolgozása;

24.   felhívja a Bizottságot, hogy harmonizálás céljából kezdeményezze a legkisebb méretekre vonatkozó közösségi rendelkezések felülvizsgálatát;

25.   újólag megerősíti, hogy sürgősen szükség van egy minden szakmabélire alkalmazandó harmonizált szemlézési és ellenőrzési rendszer felállítására, illetve az ezt kiegészítő értelmező rendelkezések és büntető eljárások egységes rendszerére, a halászok egyenlő bánásmód alapelvébe vetett bizalmának megerősítése céljából; megítélése szerint e cél elérését a Közösségi Halászati Ellenőrző Ügynökségnek kellene elősegítenie;

26.   üdvözli azt az általános elvet, melynek célja a tagállamok és az ágazat beszámolási kötelezettségeinek ésszerűsítése, de hangsúlyozza a Bizottság egyes jelentéseinek alapvető szerepét, különösen a közös halászati politika ellenőrzése és végrehajtása területén;

27.   megítélése szerint világosabbá kell tenni, javítani és számítógépesíteni kell a közösségi vizeken túli övezetre kiterjedő engedélyek intézését, csakúgy, mint a fogási adatok kezelését és az e tevékenységekhez kapcsolódó erőkifejtéseket, valamint üdvözli a Bizottság ez irányban már megtett kezdeményezéseit;

28.   egyetért a Bizottsággal, hogy a regionális halászati szervezetek által elfogadott rendelkezéseknek a közösségi jogalkotásba az Európai Unió által történő átültetése céljából alkalmazott összetett és hosszúra nyúló eljárások egyáltalán nem kívánatosak, de arra az álláspontra helyezkedik, hogy az átültetés összetettségének legnagyobb része a Bizottságban tapasztalható nagymértékű bürokráciából ered és ezért kategorikusan elutasítja azt a lehetőséget, hogy bármiféle egyszerűsítést azon az áron hajtsanak végre, hogy megfosztják az Európai Parlamentet a jogalkotási eljárásokba való beavatkozással kapcsolatos felelősségi köreitől;

29.   felhívja a Bizottságot, hogy végleges formában dolgozzon ki egy "minta-megállapodást" a halászati megállapodások két nagy kategóriája számára (vegyes és tonhal), amelyek alapján a két fél (Közösség és harmadik országok) jogai és kötelezettségei elfogadottá válnak;

30.   prioritásnak tekinti a tárgyalási folyamat és a halászati partnerségi megállapodások nyomon követési folyamatának újrafogalmazását és egyszerűsítését, valamint örömmel fogadja a Bizottság által nemrégiben ez irányban tett erőkifejtéseket;

31.   késznek vallja magát a tevékeny részvételre az egyszerűsítési folyamat megvalósítására irányuló erőkifejtésekben, és állandó intézményközi párbeszédre szólít fel a jogalkotás minőségének javítása céljából a közös halászati politika keretében;

32.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 321., 2003.12.31., 1. o. (2) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 1605/2002/EK, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2005)0181 - COM(2006)0213 - C6 - 0234/2005 - 2005/0090(CNS))

P6_TA(2006)0343 B6-0457/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0181)(1) és a módosított javaslatra (COM(2006)0213)(2),

−   tekintettel az EK-Szerződés 279. cikkére, valamint az Euratom-Szerződés 183. cikkére, amelynek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0234/2005),

−   tekintettel a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

−   tekintettel a Tanács általi 2006. június 28-i ismételt konzultációra (C6-0207/2006),

−   tekintettel a 2006. március 15-i(4) és 2006. július 6-i(5) álláspontjára,

−   tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkének (3) bekezdésére és 56. cikkére,

1.   tudomásul veszi, hogy a Bizottság az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében módosította a javaslatát, és különösen, hogy beillesztette az arányosság elvét, a nagyobb átláthatóság iránti igényt, a kizárt résztvevők adatbázisát és a tagállamok éves jelentéseit, amint azt a Parlament a 2006. március 15-i szavazása során kérte;

2.   üdvözli az elfogadható kockázati szintet magában foglaló, hatékony és eredményes belső ellenőrzés elvének beillesztését;

3.   jóváhagyja a 2006. május 18-i módosított bizottsági javaslatot, amennyiben az tekintetbe veszi a Parlament módosításait, a 2006. március 15-i és a 2006. július 6-i álláspontjának sérelme nélkül, amelyek továbbra is fenntartás nélkül érvényesek;

4.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

5.   felhívja a figyelmet a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 45. pontjára, valamint a hozzácsatolt 6. sz. nyilatkozatra; felhívja a Tanácsot, hogy fogadja el közös iránymutatását, és az 1975. március 4-i együttes nyilatkozat értelmében kezdje meg az egyeztető eljárást(6);

6.   felkéri a Tanácsot, hogy újra konzultáljon a Parlamenttel abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0085. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0312. (6) HL C 89., 1975.4.22., 1. o.

Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Közösségek és tagállamaik, valamint az Albán Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről

P6_TA(2006)0344 B6-0458/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Albán Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodásra (COM(2006)0138),

–   tekintettel a Bizottságnak a stabilizációs és társulási folyamat keretében Albánia előrehaladásáról készült 2005. november 9-i jelentésére (SEC(2005)1421),

–   tekintettel a Bizottságnak a bővítésről szóló 2005 november 9-i stratégiai dokumentumára (COM(2005)0561) és az Európai Parlamentnek a Bizottság 2005-ös bővítési stratégiai dokumentumáról szóló 2006. március 16-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a témában elfogadott 2006. szeptember 6-i álláspontjára(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel Albánia teljesíti az Európai Közösségekkel és tagállamaikkal létesítendő stabilizációs és társulási megállapodás megkötésének feltételeit,

B.   mivel a stabilizációs és társulási megállapodás az 1992-ben kötött kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás helyébe lép,

C.   mivel a stabilizációs és társulási megállapodás megkötése Albániával olyan új szerződéses alapra helyezi az Európai Unió és Albánia közötti kapcsolatokat, amely új lehetőségeket kínál Albánia számára a jogállamiság előmozdítására, a demokratikus intézményrendszer megszilárdítására, az ország stabilitásának növelésére, ami kiemelkedő jelentőségű az egész régió számára, valamint az Európai Unióval való együttműködés elmélyítésére,

D.   mivel az Európai Tanács 2003. június 19-20-i thesszaloniki ülésén ismét hangsúlyozta azt a szándékát, hogy teljes mértékben és ténylegesen támogatja a nyugat-balkáni országok európai perspektíváit, tekintve, hogy ezen országok is az EU szerves részévé válnak, amint megfelelnek a meghatározott kritériumoknak,

E.   mivel Albánia előtt még komoly feladatok állnak a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolása, az elfogadott jogszabályok teljes végrehajtása, a közigazgatás javítása, valamint az ember- és kábítószer-kereskedelemmel szembeni küzdelem terén,

F.   mivel a legutolsó albániai parlamenti választásokat kritikusan értékelték, amiért nem felelt meg teljes mértékben az EBESZ/ODIHR követelményeknek és a demokratikus választásokra vonatkozó más nemzetközi normáknak,

1.   üdvözli a stabilizációs és társulási megállapodást, amely megteremti egy szoros és átfogó szerződéses kapcsolat lehetőségét az EU és Albánia között, ami létfontosságú eszköz az ország, és egyben az egész régió politikai, gazdasági és intézményi stabilitásának megteremtéséhez, valamint Albánia jogállamiságot tiszteletben tartó pluralista demokráciává és működő piacgazdasággá alakulásának támogatásához;

2.   úgy véli, hogy a megállapodásban lefektetett normák elérése terén tett előrehaladást a stabilizációs és társulási megállapodás tanácsának és az illetékes közös parlamenti bizottságnak kézzel fogható, mérhető viszonyítási értékek alkalmazásával kell nyomon követnie;

3.   utal a megállapodás hosszú távú előnyeire, mind Albánia lakossága, mind az Unió szempontjából; megjegyzi, hogy a megállapodás fő előnyei a teljes szabadkereskedelmi térség létrehozásában és a feleket egyaránt érintő területeken folytatott együttműködésre irányuló egyértelmű jogi kötelezettségvállalásban rejlenek, valamint abban, hogy előmozdítják egy stabilabb jogi környezet megteremtését a befektetők számára;

4.   arra ösztönzi az EU-t és Albániát, hogy a megállapodást kölcsönösen előnyös lehetőségként használják fel; azt tanácsolja továbbá Albániának, használja ki ezt az alkalmat arra, hogy megtalálja saját helyét az európai piacon, és, hogy meghatározott ágazatokban versenyképessé váljon;

5.   javasolja, hogy Albánia erősebben koncentráljon gazdasági potenciáljának növelésére, nem utolsó sorban meglévő közlekedési infrastruktúrájának javítása és lehetőség szerint kiszélesítése, valamint a környezeti és szociális értelemben fenntartható idegenforgalom fejlesztése révén; sajnálatát fejezi ki a külső fellépésekre nyújtott támogatások pénzügyi keretben előrevetített csökkentése miatt; felhívja a Bizottságot, hogy különítsen el megfelelő forrásokat az albániai infrastruktúra javítására, különösen a tömegközlekedés fejlesztésére;

6.   az Európai Tanács 2003. június 19-20-i thesszaloniki ülésének következtetéseivel összhangban megerősíti teljes támogatását Albánia európai perspektíváinak és az európai családba való jövőbeli integrációjának vonatkozásában; úgy véli azonban, ha Albánia elkötelezte magát az európai értékek és normák mellett, ez elsősorban a saját érdekeit szolgálja, és ezek érvényesítését önmagában is érvényes célként kell kezelni;

7.   nyugtázza azokat a reformokat, amelyeket Albánia a demokratikus elvekre, a jogállamiságra, a szabad piacgazdaságra, az emberi jogok védelmére és a felelősségteljes kormányzásra épülő állam létrehozása érdekében hajtott végre; hangsúlyozza azonban, hogy Albániának ki kell terjesztenie e reformokat, és kézzelfoghatóbb eredményeket kell felmutatnia az európai partnerségben lefektetett rendelkezésekkel összhangban, és ahhoz, hogy továbblépjen az európai integráció terén, fel kell mutatnia a stabilizációs és társulási megállapodásban foglaltak tartós és sikeres végrehajtását; különösen aggasztónak találja az elfogadott törvények maradéktalan végrehajtása terén tett érdemi előrehaladás hiányát; kulcsfontosságúnak tartja az adminisztrációs kapacitások jelentős fejlesztését, az igazságszolgáltatás reformját és függetlenségének megerősítését, a nők jogainak védelmét, a szervezett bűnözés elleni küzdelmet és a média szabadságának előmozdítását, miközben a sajtóorgánumoknak maguknak is küzdeniük kell az átláthatóságért;

8.   tudomásul veszi, hogy a kormány elkötelezte magát amellett, hogy fellép a szervezett bűnözéssel szemben, beleértve a motorcsónakok használatának betiltását az emberkereskedelem és a kábítószer-csempészet visszaszorítása érdekében, de ragaszkodik ahhoz, hogy Albánia az Unióval folytatott szorosabb együttműködés előfeltételeként további jelentős előrelépést érjen el a szervezett bűnözés valamennyi formája elleni küzdelem terén, különös tekintettel a szexuális és munkahelyi kizsákmányolás vagy koldulásra kényszerítés céljából folytatott nő- és gyermekkereskedelemre; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa és erősítse meg az albán hatóságoknak ezen a téren nyújtott támogatását;

9.   figyelemmel kíséri a kormány által a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolása érdekében tett erőfeszítéseket; megállapítja, hogy a korrupció továbbra is lényegi akadályt jelent Albánia gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, és ezért elvárja, hogy a kormány korrupcióellenes kampánya további látható eredményeket hozzon; azon a véleményen van, hogy a korrupciónak nincs politikai színezete, és politikai hovatartozástól függetlenül küzdeni kell ellene;

10.   arra ösztönzi az albán kormányszerveket, hogy nyújtsanak szélesebb körű lehetőségeket a civil társadalomnak arra, hogy az minden kormányzati szinten vegyen részt a politikai tervezésben, és a politika végrehajtásának és eredményességének nyomon követésében, a reform minőségének és hitelességének javítása, valamint az átláthatóság és elszámoltathatóság növelése érdekében;

11.   tisztelettel nyugtázza az oktatási miniszter által az oktatási ágazat megújítására tett erőfeszítéseket, azonban sürgeti a kormányt, hogy biztosítsanak egyenlő képzési lehetőségeket az ország bármely területén élő gyermekek számára;

12.   hangsúlyozza, hogy Albániában továbbra is van példa az emberi jogok súlyos megsértésére, és ezeket a helyzeteket fel kell számolni; sürgeti az albán kormányt, hogy hajtsák végre a szükséges reformokat a kínzás, a kegyetlenkedés, az embertelen vagy megalázó bánásmód felszámolására, továbbá annak érdekében, hogy a fogva tartottak számára biztosított legyen a jogi védelemhez való hozzáférés; kéri a kormányt a 2003. évi családjogi törvény teljeskörű végrehajtása érdekében szükséges jogalkotási reform végrehajtására, különösen arra, hogy a családon belüli erőszakot minősítsék bűncselekménynek;

13.   ismételten felszólítja az Európai Bizottságot, segítsen Albániának a "vérbosszú" jelenségének felszámolásában, mivel ez egyrészt a jogállamiság kudarcát jelenti, másrészt alapvetően szemben áll az európai értékekkel;

14.   megjegyzi, hogy a jelenlegi választási rendszert a 2005. évi parlamenti választások során az arányosság elvének eltorzítására használták fel (Dushk-jelenség), és sürgeti az albán kormányt és parlamentet, hogy a közelgő helyhatósági választások előtt eszközöljön a rendszeren további átalakításokat az EBESZ/ODIHR által megfogalmazott ajánlások alapján, különösen a szavazói listák és a lakossági nyilvántartás pontossága terén;

15.   felszólítja Albániát, hogy tegyen további erőfeszítéseket a kisebbségi jogok védelmére - beleértve az albániai görög kisebbség jogait - valamint kisebbségvédelmi jogszabályainak kiegészítésére és végrehajtására, és ezzel segítse elő az Albánia által ratifikált ide vonatkozó nemzetközi egyezmények végrehajtását; további erőfeszítésekre van szükség konkrétan a kisebbségi nyelvek hivatali használatának növelése és a hagyományos helységnevek feltüntetése, a kisebbségekhez tartozók médiához való hozzáférésének javítása, valamint a kisebbségi nyelvek oktatásának kiszélesítése terén; megjegyzi, hogy nincsenek nemzeti kisebbségekre vonatkozó, pontos statisztikai adatok;

16.   aggodalmának ad hangot az ellenzék közelmúltbeli fenyegetése kapcsán, miszerint az ellenzék bojkottálni foga a közelgő helyhatósági választásokat; e tekintetben felhívja az összes pártot a felelősségteljes fellépésre, és kéri, hogy minden erővel törekedjenek a megállapodásra az olyan kényes kérdésekben, mint a médiatörvény és a szavazói listák;

17.   üdvözli az Albánia által a többoldalú regionális kezdeményezésekben játszott pozitív és építő szerepet; hangsúlyozza azonban, hogy a továbbiakban is ösztönözni kell a regionális együttműködést és a jó szomszédi kapcsolatokat a Délkelet-Európát érintő kulcsfontosságú ügyekben, mint pl. a határokon átnyúló együttműködés, a személyek szabad mozgása, a szervezett bűnözés és csempészet elleni küzdelem, a külföldi befektetéseket vonzó szabadkereskedelmi térség megteremtése, környezeti erőforrások megosztása és az integrált, határokon átnyúló hálózatok kialakítása terén;

18.   a gazdasági alulfejlettség miatt Albániának különös figyelmet kell szentelnie a regionális gazdasági együttműködések kialakítására, különösen a közvetlenül szomszédos országokkal; Montenegró függetlensége, a Koszovó jövőbeli jogállásáról szóló tárgyalások, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság EU tagságáról szóló tárgyalások közelgő megkezdése mind lehetőséget jelentenek Albániának és az egész régiónak a gazdasági együttműködésre és fejlesztésre;

19.   úgy értékeli, hogy Albánia kiemelt szerepet játszik Délkelet-Európa stabilizációjában, különösen Koszovó végleges jogállása szempontjából; sürgeti Albánia kormányát és annak vezetőit, hogy továbbra is építő szemlélettel közelítsék meg ezt a kérdést;

20.   hangsúlyozza az Unió kapacitás-fejlesztést célzó segélymissziójának fontosságát, és üdvözli a rendőri segélymisszió (PAMECA), a vámsegély-misszió (EU-CAFAO Albánia) és a jogsegély-misszió (EURALIUS) által elért eredményeket; figyelembe véve a nyugat-balkáni szervezett bűnözés elleni fellépés kiterjedt és összetett jellegét, kéri az Európai Bizottságot, hogy jelentős mértékben növelje és szilárdítsa meg az EU támogatást a rendőri segélymisszió (PAMECA) és a jogsegély-misszió (EURALIUS) területén; ezzel összefüggésben kéri az EU-t és Albániát, hogy ikerprogramok és személyzeti együttműködési programok révén használja ki azt a felhalmozott tudást és tapasztalatot, amelyet az új tagállamok szereztek az EU integráció kapcsán végrehajtott társadalmi és gazdasági reformok során, különösen a föld és ingatlantulajdon – többek között a vallási közösségek tulajdonainak – visszaszolgáltatására vonatkozó törvények elfogadása és végrehajtása, valamint a határőrség és a vámhatóságok megerősítése tekintetében;

21.   üdvözli az Albániával 2005 novemberében megkötött visszafogadási megállapodást, és első lépésként felhív egy vízumkönnyítési megállapodás megkötésére az EU és Albánia között, az összes nyugat-balkáni országra vonatkozó vízumkönnyítés keretein belül, az üzleti élet szereplői, a szociális partnerek, az egyetemek és diákok közötti határokon átnyúló cserekapcsolatok megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a végcél mindenképpen a polgárok utazásának megkönnyítése;

22.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Albán Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0096. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0339.