Index 
Elfogadott szövegek
2006. október 26., Csütörtök - Strasbourg
2007-es általános költségvetési tervezet (III. szakasz)
 2007-es általános költségvetési tervezet (I., II., IV., V., VI., VII. és VIII. szakasz)
 A Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatása *
 Megemlékezés az 1956-os magyar forradalomról
 Moldova (Transznisztria)
 A dél-oszétiai helyzet
 A veszélyes hulladékok afrikai exportja
 A környezet büntetőjogon keresztüli védelme
 Euro-mediterrán társulási megállapodás EU-Szíria között
 A nairobi éghajlat-változási konferencia
 Belvízi szállítás
 A magán- és közszféra közötti partnerségek, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jog
 A munkavállalók kiküldetése
 Európai Központi Bank (2005)
 Tibet
 Ríos Montt elleni eljárás
 Üzbegisztán

2007-es általános költségvetési tervezet (III. szakasz)
PDF 341kWORD 87k
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről, III. szakasz - Bizottság (C6-0299/2006 – 2006/2018(BUD)) és az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2007. sz. (SEC(2006)0762) módosító indítványról
P6_TA(2006)0451A6-0358/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom Szerződés 177. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK/Euratom tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3)

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodásra(4),

–   tekintettel a Bizottság éves politikai stratégiai (APS) jelentéséről szóló 2006. május 18-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a Bizottság által 2006. május 3-án előterjesztett, az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó előzetes általános költségvetési tervezetére (SEC(2006)0531),

–   tekintettel a Tanács által 2006. július 14-én megállapított, az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetére (C6-0299/2006),

–   tekintettel az Európai Unió 2007-es pénzügyi évére vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2007. sz. (SEC(2006)0762) módosító indítványra,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság 2006. július 11-i, a 2007. évi költségvetési tervezettel kapcsolatos, a Tanács első olvasata során végzett egyeztető eljárására vonatkozó megbízatásról szóló jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a többi érintett bizottság véleményére (A6-0358/2006),

Általános megfontolások: prioritások megállapítása, megtérülés, felkészülés a 2008/2009-es felülvizsgálatra

1.   emlékeztet, hogy a Parlament 2007. évi költségvetéssel kapcsolatos politikai prioritásait a fent említett 2006. május 18-i állásfoglalás tartalmazza; megjegyzi, hogy a fent említett, az éves politikai stratégiáról szóló állásfoglalás (5) bekezdése három kulcsfontosságú elemként a politikai prioritások meghatározását, a felhasznált források minőségi megtérülésének biztosítását és a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret 2008/2009. évi felülvizsgálatára való felkészülést nevezi meg;

2.   megjegyzi, hogy ez a stratégia a 2007. évi költségvetés első olvasatának előkészítése során lépett életbe, az éves politikai stratégiáról szóló állásfoglalás (6) bekezdésében meghatározott, és a Tanáccsal július 14-én folytatott egyeztetésről készült megbízatási jelentés (5) bekezdésében megerősített politikai prioritásokkal; megjegyzi, hogy ezek a prioritások központi szerepet játszanak a Parlament prioritással rendelkező programokkal kapcsolatos költségvetési módosításaiban;

3.   megjegyzi, hogy az új pénzügyi keret és az új intézményközi megállapodás keretében ez az első költségvetés, és abból számos új többéves programot finanszíroznak; megjegyzi továbbá, hogy ideális esetben a 2007. évi költségvetés végrehajtására az új költségvetési rendeletnek kellene vonatkoznia;

4.   hangsúlyozza, hogy az éves politikai stratégiáról szóló állásfoglalás (7) bekezdésében megfogalmazott költség-haszon megközelítéssel összhangban a felhasznált források minőségi megtérülésén alapuló megközelítést a Költségvetési Bizottság előtti politikai meghallgatások, és az EU-források elköltésével és a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos információk forrásainak alapos elemzése segítségével kezdeményezték; megjegyzi, hogy a költségvetési módosításokat többek között az így megszerzett információk alapján készítették; üdvözli, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament mindannyian részt vesznek ebben a "pénzért értéket" trendben;

5.   úgy véli, hogy az összes előirányzatnak a Tanács általi költségvetési tervezetben javasolt szintje jelentősen alatta marad annak a szintnek, amelyekre az EU-nak az előtte álló globalizációs kihívásokra való hatékony reagáláshoz szüksége van, és csupán arra alkalmas, hogy kiemelje a Parlament stratégiája harmadik területének – nevezetesen a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára való felkészülésnek – fontosságát, amelynek eredményeképp az EU kiadásainak a politikai prioritásokra kell összpontosítaniuk; úgy véli, hogy a prioritással rendelkező programokkal kapcsolatos elkötelezettségekre összpontosítva és a forrásokat megfelelő felhasználásának biztosításával az EU kiadásai jobban szolgálják majd a polgárok érdekeit;

6.   elvárja, hogy a 2006. május 17-i új intézményközi megállapodásban rögzített összes új elem és reform kerüljön teljes mértékben végrehajtásra a 2007. évi költségvetés során annak érdekében, hogy ez gyors hatással legyen a költségvetés és az intézményközi kapcsolatok minőségi végrehajtására;

Horizontális kérdések
Összpontosítás a prioritásokra

7.   a Parlament prioritásaival összhangban úgy véli, hogy az EU kiadásait a prioritással rendelkező területekre, a Tanács költségvetési tervezetében javasoltnál magasabb szinten kell összpontosítani, a prioritással rendelkező programok polgárokhoz való eljutásának hatékony biztosítása érdekében; ezért javasolja, hogy a Parlament politikai prioritásaihoz kapcsolódó költségvetési tételek előirányzatai összegének növelésével a 2007. évi költségvetés kifizetéseit növeljék az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,04%-ára; megjegyzi, hogy a specializált parlamenti bizottságok nagy része az előzetes költségvetési tervezet összegeinek visszaállítását javasolta, a folyamatban lévő, illetve a 2007-ben kezdődő jogalkotási eljárásokkal összhangban;

A globalizáció kihívásainak kezelése

8.   úgy véli, hogy az Európai Uniónak aktívan kell foglalkoznia többek között a globalizáció napjainkban tapasztalható gazdasági, politikai, társadalmi, környezetvédelmi és fejlesztési kihívásaival, és hatékonyabban kell kezelnie azokat; ezért olyan módosításokat nyújt be a 2007. évi költségvetéshez, amelyek célja az EU gazdasági kapacitásainak javítása a fenti kihívások stratégiai megközelítésének érdekében, valamint az Ázsiához, Latin-Amerikához és a mediterrán térséghez hasonló régióknak nyújtott fejlesztési támogatások összegének növelése;

Értéket a pénzért

9.   hangsúlyozza az EU költségvetéséből származó források még nagyobb mértékű megtérülésének szükségességét; módosításaiban javasolja, hogy több költségvetési tétel előirányzatának 30%-át helyezzék tartalékba addig, amíg a Bizottság meggyőzi a Parlamentet arról, hogy ezt a pénzt olyan módon költik el, amely biztosítja a források megtérülését az európai adófizetők számára;

10.   emlékeztet arra, hogy ezeket a költségvetési tételeket a Számvevőszék jelentéseinek, a Bizottság forráskezeléséről szóló szintézisjelentések, a Bizottság által készített költségvetési előrejelzés, valamint a Költségvetési Bizottság felkérésére készült költség-haszon elemzések alapos vizsgálata után és a Bizottság szolgálatai által készített tevékenységi nyilatkozatok figyelembe vételével választották ki;

11.   különösen üdvözli a november közepén tartandó meghallgatásra irányuló felhívást, amely alkalmával a Bizottság válaszolna a módosításokkal kapcsolatban felmerült aggályokra; nyomatékkal javasolja a Parlament szakbizottságainak képviselőit, hogy vegyenek részt ezen a meghallgatáson;

12.   horizontális alapon 10%-kal csökkenti a programokhoz közvetlenül kapcsolódó igazgatási kiadások előirányzatait; nem lát ellentmondást azon költségvetési tételek esetében, amelyekből a Parlament a végrehajtással kapcsolatos bizonyos aggodalmak miatt bizonyos összegeket tartalékba helyez, és amelyekben egyúttal a politikai prioritásoknak megfelelően növeli az előirányzatok összegét; ezzel kapcsolatban megerősíti, hogy az EU kiadásainak minden területén el kívánja érni hogy minőségi érték szülessen a pénzből;

13.   emlékeztet arra, hogy a Parlament fontosnak tartja, hogy a közös igazgatás alatt álló forrásokkal kapcsolatban pozitív megbízhatósági nyilatkozatok szülessenek; hangsúlyozza annak biztosítására vonatkozó szándékát, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodással összhangban a tagállamok illetékes ellenőrző hatóságai készítsenek jelentést az igazgatási és ellenőrzési rendszerek megfeleléséről a közösségi rendeletek előírásainak; megismétli arra vonatkozó kérését, hogy a tagállamok ezért vállalják éves összefoglaló készítését a rendelkezésre álló ellenőrzések és nyilatkozatok megfelelő nemzeti szintjén;

Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések

14.   a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések vonatkozásában tudomásul veszi a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban az új projektek számára megállapított megnövelt plafonértékeket; javasolja, hogy induljon egy sor új projekt, amelyek összhangban állnak az éves politikai stratégiáról szóló állásfoglalás (6) bekezdésében meghatározott prioritásokkal;

Ügynökségek

15.   a már meglévő ügynökségek vonatkozásában – általános megközelítésként, néhány sajátos kivétellel – javasolja az előzetes költségvetési tervezet előirányzatainak helyreállítását, és hogy a referenciaösszeg feletti növekményeket helyezzék tartalékba addig, amíg az ügynökségek teljesítményének - a végleges munkaprogramjuk alapján készítendő - értékelése el nem készül, amely tartalmazza a 2007-re tervezett feladatok listáját és a Bizottság új személyzetpolitikai terveit is; javasolja az új ügynökségek (Vegyi Anyagokkal Foglalkozó Ügynökség, Nemek Közötti Egyenlőség Intézete, Európai Alapjogi Ügynökség) vonatkozásában – annak érdekében, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontja alkalmazásra kerüljön – javasolja a költségvetési tervezetben elkülönített előirányzatok törlését, különösen annak fényében, hogy az ügynökségeknek még nincs jogalapja; elvárja, hogy a Tanács tisztázza a befogadó országok hozzájárulását a már létező ügynökségek munkájához, és hogy fogadjon el kötelező érvényű közös szabványokat;

Konkrétumok fejezetenként
1a. fejezet – Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért

16.   megerősíti az éves politikai stratégiáról szóló állásfoglalásában kinyilvánított meggyőződését, amely szerint az egészséges, modern gazdaság alapját a tudás, a képességek, a kutatás-fejlesztés, az innováció, az információs társadalmat szolgáló technológiák, valamint a fenntartható közlekedési és energiapolitika képezik, és létfontosságúak a munkahelyteremtés tekintetében; úgy határoz ezért, hogy elutasítja egyes kulcsfontosságú költségvetési tételek összegét az EU gazdaságának versenyképességének javítása érdekében csökkenteni kívánó tanácsi megközelítést; úgy határoz, hogy növeli a lisszaboni napirendhez kapcsolódó, prioritással rendelkező programok, például a versenyképességi és innovációs program (CIP), valamint az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram (2007–2013) kifizetési előirányzatait;

17.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) céljaira elkülönített előirányzatokat a 2007–2013-as többéves pénzügyi keretben a vártnál alacsonyabb szintre csökkentették; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság egyértelmű nyilatkozatot tegyen a TEN-T beruházásokkal kapcsolatos javasolt prioritásairól; várja, hogy megfelelő megállapodás szülessen a Tanács és a Bizottság között a transzeurópai közlekedési hálózatok és az olyan prioritással bíró projektek terén kiosztott pénzügyi támogatások szabályozásáról, amelyekhez forrásokat kell hozzárendelni;

18.   meggyőződése, hogy az EU versenyképességének javítása az EU által a globalizáció kihívásaira adott reakció fontos része; úgy véli ezért, hogy az 1a. alfejezet előirányzatainak növelése egyértelmű jelzés az EU kiadásainak a jövőben kívánatos irányára vonatkozólag; emlékeztet a megfelelő állami finanszírozás szükségességére az Európai Beruházási Bank társfinanszírozásától várt tőkevonzó hatás feltételeinek megteremtéséhez; türelmetlenül várja a Bizottság és a Tanács ez irányú javaslatait; hangsúlyozza, hogy kívánatos lenne az Európai Beruházási Alap jegyzett tőkéjének felemelése az új megbízatások (többek között a versenyképességi és innovációs keretprogram) 2007-es hatálybalépése alkalmából, valamint a technológiaátadással kapcsolatos projektek vonatkozásában a Parlament, a Tanács és a Bizottság által kért új műveletek finanszírozására;

19.   folyamatosan hangsúlyozza a Galileo-program rendkívüli technológiai és gazdasági jelentőségét; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy ez a program az új többéves pénzügyi keret egész időtartamára alul van finanszírozva, és felkéri a Bizottságot, hogy idejében keressen megfelelő tartós megoldást a program sikerének biztosítására;

1b. alfejezet – Kohézió a növekedésért és a foglalkoztatásért

20.   tudomásul veszi, hogy a strukturális alapok és a Kohéziós Alap előirányzatai a 2007–2013 közötti többéves pénzügyi keretben a vártnál jóval alacsonyabbak, nagyrészt az Európai Tanács 2005. decemberi ülése következtetéseinek eredményeképp; úgy véli ezért, hogy az előzetes költségvetési tervezet előirányzatait vissza kell állítani; hangsúlyozza a nemzeti programok lehető leggyorsabban történő létrehozásának és jóváhagyásának fontosságát most, hogy megszületett az új intézményközi megállapodás; hangsúlyozza a kohézió, mint az EU politikai prioritásai egyikének fontosságát; úgy határozott, hogy a politikai prioritásokkal összhangban növeli a kohézióhoz kapcsolódó kifizetési előirányzatokat;

21.   felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb mutassa be a szükséges szövegeket és kezdeményezzen eljárásokat annak érdekében, hogy forrásokat irányozzanak elő a 2007. évi költségvetési évben az Írországért Nemzetközi Alap számára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tisztázza a békeprogram jogalapját;

2. fejezet – A természeti erőforrások megőrzése és kezelése

22.   megjegyzi, hogy 2007 lesz az első olyan év, amikor a közös agrárpolitika (KAP) legutóbbi reformját teljes mértékben végrehajtják; sajnálatát fejezi ki a Tanács által a fűnyíróelv alkalmazásával, számviteli kritériumok alapján és a Parlament prioritásainak figyelmen kívül hagyásával eszközölt drasztikus, 525 millió EUR összegű csökkentés miatt a piaci kiadások terén; felhívást intéz ezért arra vonatkozólag, hogy állítsák vissza az előzetes költségvetési tervezet számait;

23.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai vidéki gazdaság újrastrukturálására, modernizálására és diverzifikálására vonatkozó komoly igények ellenére a vidékfejlesztésre előirányzott források reálértéken csökkentek; úgy véli, hogy bizonyos forrásoknak a közvetlen agrártámogatásokból (a KAP "első pillére") a vidékfejlesztés céljaira történő önkéntes átcsoportosítása nem jelent megfelelő eszközt a helyzet orvoslására; ezzel összefüggésben súlyos fenntartásait fejezi ki a Bizottságnak, a közvetlen agrártámogatásokból a vidékfejlesztéshez történő, akár 20%-os önkéntes modulációra irányuló jelenlegi javaslatával kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodással(6) összhangban végezzen hatásvizsgálatot, és annak alapján terjesszen elő egy átdolgozott javaslatot az önkéntes modulációra vonatkozóan;

24.  A társ-törvényalkotók között a LIFE+ tekintetében kötendő megállapodás hiányában sürgeti a Bizottságot, hogy egy módosító indítványban közölje azokat a szükséges módosításokat, amelyek lehetővé teszik a környezetvédelmi programok előkészítő munkáját és folyamatosságát előmozdító tevékenységek átmeneti finanszírozását;

3a. alfejezet – Szabadság, biztonság és a jog érvényesülése

25.   rámutat, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség az Unió egyik legfontosabb prioritása, különös tekintettel az alapvető jogok előmozdítására, a közös menekültügyi és migrációs politika meghatározására és a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harcra; ennek megfelelően úgy határoz, hogy növeli az e területre, különösen pedig az Eurojust számára előirányzott forrásokat; az Eurojust a tagállamok között az igazságügyi együttműködés egyetlen szerve a büntetőjog területén, amelynek növekvő hatékonyságát tovább kell erősíteni;

26.   úgy véli, hogy az Unió külső határainak integrált igazgatása a jelenleg sürgős és fokozott támogatást igénylő célok egyike; ennek megfelelően támogatja a Külső Határok Alap rendelkezésére bocsátandó források növelését; növeli a FRONTEX-ügynökség rendelkezésére bocsátandó források mértékét; megismétli a már többször kinyilvánított kérését, hogy az Europolt helyezzék közösségi alapokra az ügynökség hatékonyságának, valamint a felette érvényesítendő demokratikus és bírósági felügyelet javítása érdekében;

3b. alfejezet – Polgárság

27.   emlékeztet a szubszidiaritás elvének fontosságára a kultúra, az oktatás, a képzés és az ifjúságpolitika terén, és úgy véli, hogy a sokféleség tiszteletben tartása a hatékony kommunikációs politika az első feltétele annak érdekében, hogy az EU és a polgárok közelebb kerüljenek egymáshoz; úgy véli, hogy az új kommunikációs eszközöket jobban fel lehetne használni annak érdekében, hogy a különböző politikai gondolkodású európai politikai döntéshozók megosszák egymással ötleteiket; sürgeti, hogy a Bizottság tegye egyértelművé az ún. D-terv (a demokrácia, dialógus és diszkusszió D-terve) költségvetési vonzatait és a keretében kivitelezendő fellépéseket; felhívja a Bizottságot, hogy amellett, hogy közli a cselekvés EU költségvetésből történő támogatásának tényét, az interneten tegye közzé a kommunikációs politika területén végzett összes cselekvés vonatkozásában a támogatások elosztásának részleteit (összegek és kedvezményezettek);

4. fejezet – Az EU mint globális szintű szereplő

28.   úgy véli, hogy az EU képes és köteles is gyorsabban és stratégiai megközelítéssel fellépni a globalizáció folyamatának magabiztos kezelésére; az EU tevékenységeinek a külpolitika, a fejlesztés és a humanitárius segélyek, valamint az Indiához és Kínához hasonló fontos feltörekvő országokkal való üzleti és tudományos csereprogramok területén – közösségi programokkal – való előmozdítása érdekében javasolja az előzetes költségvetési tervezet számainak visszaállítását és egyes költségvetési tételek esetében a kifizetések növelését;

29.   megjegyzi, hogy az EU külső fellépéseinek új jogi kerete szintén új költségvetési struktúrát igényel; általában üdvözli az eszközök egyszerűsítését és az azzal kapcsolatban javasolt új költségvetési nómenklatúrát; ugyancsak üdvözli a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására létrehozott külön eszközt, amely az előzetes költségvetési tervezet nómenklatúrájának módosítását igényli; nem fogadja el ugyanakkor, hogy a javasolt módosítások egy része csökkenti az egyes ágazatok és/vagy régiók és országok átláthatóságát; megtette a szükséges módosításokra irányuló javaslatait; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy tevékenységenkénti és a csatlakozás előtt álló országonkénti részletes kimutatást és az átláthatóság érdekében egy megfelelő nómenklatúrát valamennyi érintett költségvetési sorra; kéri továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson be rendszeres ellenőrző jelentést a költségvetési hatóságnak a két új tagállam, valamint a csatlakozás előtt álló országok által tett előrehaladásról;

30.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közös kül- és biztonságpolitika tevékenységeinek bővülése nem járt együtt a demokratikus elszámoltathatóság és a parlamenti ellenőrzés javításával; a költségvetés módosítását javasolja az átláthatóság és az együttműködés javítása érdekében e tekintetben;

5. fejezet – Igazgatás

31.   határozottan ellenzi a Tanácsnak a költségvetési tervezethez csatolt, az igazgatási forrásokról szóló nyilatkozattervezetekben megnyilvánuló megközelítését, amellyel 2008-ban 200 álláshely megszüntetését javasolja az EU intézményeiben, elsősorban a Bizottságban, 2008 és 2010 között pedig további 500 álláshely megszüntetését;

32.   úgy határoz, hogy visszaállítja a Tanács által a Bizottság igazgatási kiadásai vonatkozásában – a létszámtervet is beleértve – tett csökkentéseket az intézmény megfelelő működése érdekében; ugyanakkor 50 millió EUR-t tartalékba helyez az alábbi négy feltétellel:

   kötelezettségvállalás arra vonatkozóan, hogy 2007. április 30-ig történjen meg az intézmény átvilágítása, amely a humánerőforrás-igények középtávú értékelésére, és a Bizottság támogató és koordinációs feladatokat végző alkalmazottairól szóló minden munkahelyet magában foglaló részletes jelentésre is kiterjed;
   kötelezettségvállalás arra vonatkozóan, hogy a keretmegállapodással összhangban továbbfejlesztett eljárást dolgoznak ki a Parlament jogalkotási és költségvetési prioritásainak figyelembe vételére az intézmény jogalkotási és munkaprogramjában annak érdekében, hogy az Unió munkaprogramját 2007 februárjában bemutathassák a Parlamentnek;
   az Unió szabályozási környezetének egyszerűsítésével kapcsolatos közös programról szóló megállapodás;
   kötelezettségvállalás arra vonatkozóan, hogy megtörténjék a hátralévő rendeletek felülvizsgálata, beleértve a Bizottságnak az uniós jogszabályok nemzeti jogba való átültetésével kapcsolatos tevékenységeiről szóló jelentését is a versenyképesség megerősítésére vonatkozó követelmények teljesítésének biztosítására;

33.   úgy véli, hogy az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatalának (EPSO) radikális változtatásokat kell végrehajtania működési módszereiben annak érdekében, hogy az intézmények számára gyorsabban és nagyobb számban tudjon olyan jelölteket biztosítani, akik jobban megfelelnek az intézmények igényeinek;

o
o   o

34.   tudomásul veszi a szakbizottságok által megszavazott, az A6-0358/2006 jelentésben szereplő véleményeket;

35.   utasítja elnökét, hogy az általános költségvetési tervezet III. szakaszához fűzött módosító indítványokkal és javasolt módosító indítványokkal együtt továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

(1) HL L 253., 2000.10.7., 42. o.
(2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(4) HL C 172., 1999.6.18., 1. o. A legutóbb a 2005/708/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal módosított megállapodás (HL L 269., 2005.10.14., 24. o.).
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0221.
(6) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.


2007-es általános költségvetési tervezet (I., II., IV., V., VI., VII. és VIII. szakasz)
PDF 444kWORD 141k
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről, I. szakasz - Európai Parlament, II. szakasz - Tanács, IV. szakasz - Bíróság, V. szakasz - Számvevőszék, VI. szakasz - Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, VII. szakasz - Régiók Bizottsága, VIII. (A) szakasz - Európai ombudsman, VIII. (B) szakasz - Európai adatvédelmi biztos (C6-0300/2006 – 2006/2018B(BUD))
P6_TA(2006)0452A6-0356/2006

Az Európai Parlament,

‐   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére,

‐   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

‐   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

‐   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

‐   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló, 1999. május 6-i intézményközi megállapodásra(4), és különösen annak 26. pontjára,

‐   tekintettel a 2007-es költségvetési eljárás vonatkozásában a II., IV., V., VI., VII., VIII. (A) és VIII. (B) szakaszokra vonatkozó iránymutatásokról és az Európai Parlament előzetes költségvetési becsléseiről (I. szakasz) szóló, 2006. március 15-i állásfoglalására(5),

‐   tekintettel az Európai Parlament 2007-es pénzügyi évre tervezett bevételeinek és kiadásainak becsléséről szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására(6),

‐   tekintettel az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó, a Bizottság által 2006. május 3-án előterjesztett előzetes általános költségvetési tervezetére (SEC(2006)0531),

‐   tekintettel az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által 2006. július 14-én megállapított általános költségvetési tervezetére (C6-0300/2006),

‐   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

‐   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A6–0356/2006),

A.   mivel 2007 az új pénzügyi keret (2007–2013) első éve, amelyre vonatkozóan az 5. fejezet (Igazgatási kiadások) felső határát 7 115 000 000 EUR-ban határozták meg jelenlegi árakon,

B.   mivel az összes intézmény előzetes költségvetési tervezete (EKT) 160 750 000 EUR összegű tartalékkeretet hagyott a 2007-es pénzügyi terv 5. fejezetének felső határa alatt,

C.   mivel a Tanács határozata után a költségvetési tervezetben (KT) az 5. fejezet 2007-re vonatkozó felső határa alatt 285 190 000 EUR keret áll rendelkezésre,

Általános keret

1.   egyetért a Tanáccsal abban, hogy valamennyi intézmény esetében kulcsfontosságú alapelvnek kell lennie a költségvetési fegyelemnek és az eredményesség javulásának; nem ért egyet a Tanáccsal az általános csökkentést illetően; úgy véli, hogy a költségvetési kérelmeket eseti alapon kellene elbírálni, ami világos és pontosabb képet adna az intézmények tényleges igényeiről és prioritásairól;

2.   ismételten kifejezésre juttatja, hogy az intézményeknek a költségvetés évenkéntiségének és adminisztratív jellegének tiszteletben tartása mellett operatívabb, tevékenységalapú, többéves megközelítést kell alkalmazniuk; úgy véli, hogy ez a megközelítés valósághűbben és ténylegesebben tükrözi az intézmények rövid és középtávú fejlődését és szükségleteit;

3.   elvárja, hogy az intézmények garantálják, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozott politikák és tevékenységek valódi hozzáadott értéket jelentsenek a polgárok számára, illetve, hogy a költségvetési előirányzatokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint a költséghatékonyság elveinek megfelelően használják fel; ezért úgy határozott, hogy a 2007-es költségvetési növekedést – a bővítési költségeket nem számítva – 4,79 %-ra korlátozza;

4.   kiemeli, hogy az évek folyamán több intézménynél költségvetési tervezetük állandó jellemzőjévé váltak a jelentős nagyságú tartalékkeretek, ami a gyűjtő átcsoportosítások magas arányához, illetve időnként előirányzatok törléséhez vezetett; elismeri, hogy ésszerű megfelelő mértékű kerettel rendelkezni, az irreálisan nagy kereteket azonban nem tartja helyénvalónak normál körülmények között, illetve különösen akkor, amikor az épületek megvásárlásának és megszerzésének folyamata lassulni kezd;

5.   úgy határoz, hogy keretet hagy az 5. fejezet felső határa alatt; javasolja a többi intézmény (kivéve a Bizottságot) költségvetésére vonatkozóan a Tanács által véghezvitt 47 812 781 EUR csökkentésből 30 389 840 EUR visszaállítását;

6.   azon a véleményen van, hogy normál körülmények között folytatni kell az irodák és épületek megvásárlásának politikáját, különösen mivel az évek folyamán ez a politika jól szolgálta az Európai Parlament érdekeit, megtakarításokat eredményezve és ezáltal más projektek finanszírozását lehetővé téve; úgy véli azonban, hogy néhány intézmény csupán az ingatlanvagyon-szerzés céljából követi ezt a politikát; kéri, hogy e politika vegye figyelembe az alátámasztó bizonyítékokat, például az egy dolgozóra jutó irodaterületet/térfogatot, valamint szenteljen kellő figyelmet a jelentős – például biztonsági és karbantartási – költségeknek, különösen mivel az épületekkel kapcsolatos költségek az 5. fejezet több mint 16%-át teszik ki; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy az intézmények minden jövőbeli épületvásárlási javaslatukhoz mellékeljenek kimutatást a középtávon felmerülő kapcsolódó többletköltségekről; az évenkénti tervezés helyett többéves ingatlanberuházási tervezési politika megvalósítását javasolja;

7.   üdvözli, hogy az intézmények új nómenklatúrát fogadtak el, amely a polgárok számára érthetőbbé és átláthatóbbá teszi a költségvetési dokumentumok szerkezetét, de úgy ítéli meg, hogy ezt tovább lehetne javítani;

8.   megfigyelte, hogy az intézmények időnként nehezen találnak a munkaerőpiacon adott szakképzettséggel rendelkező, megfelelő embereket, például könyvelőket és informatikai szakembereket; tudomásul veszi az ideiglenes alkalmazottak szerződtetésének, illetve bizonyos szolgáltatások kiszervezésének egyre növekvő tendenciáját; ajánlatosnak tartja az intézmények által követendő, a kiszervezésre és az ideiglenes szerződéses alkalmazottak felvételére vonatkozó politika kidolgozását;

9.   felkéri az intézményeket, hogy szervezzék át fordítási szolgálataikat, különösen változtassanak a fordítandó szövegek számán és hosszúságán; kéri az intézményeket, hogy terjesszenek elő jelentést fordítási szolgálataik költséghatékonyságáról;

10.   azon a véleményen van, hogy az intézményeknek több információt kellene nyújtaniuk legfontosabb feladataik teljesítéséről, pénzügyi forrásaik felhasználásának igazolása érdekében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ellenőrizzék, vajon a többletforrások hatékonyabbá és eredményesebbé teszik-e az intézményeket; úgy véli, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentések mellett az intézményeknek több információt tartalmazó tevékenységi jelentéseket is kellene készíteniük, amelyeket minden év szeptemberének első hetéig kellene benyújtaniuk a költségvetési hatóság számára. Ezeket a jelentéseket fel lehetne használni a többletforrások iránti kérelmek megfelelőbb megindoklására, illetve e jelentések lehetővé tennék a költségvetési hatóság számára, hogy racionálisabb döntéseket hozzon az ilyen források rendelkezésre bocsátására vonatkozóan;

11.   csalódott amiatt, hogy nem mindegyik intézmény elkötelezett amellett, hogy a személyzetátcsoportosítás kivitelezhető gyakorlattá váljon; üdvözli, hogy néhány intézmény – nevezetesen a Parlament adminisztrációja, igaz csak nagyon korlátozott mértékben – több éven keresztül erőfeszítéseket tett a személyzetátcsoportosítási politika sikeres megvalósítása érdekében; javasolja, hogy az elkövetkező években az intézmények biztosítsák, hogy a személyzetátcsoportosítási politika szerves része legyen a tervezési folyamatnak az éves költségvetési tervezet elkészítése során, ezáltal biztosítva, hogy a kért humán erőforrások összhangban legyenek a működési követelményekkel;

12.   tudomásul veszi, hogy a további személyzet iránti kérelmek többsége a fő prioritásnak számító bővítési folyamatból adódik; egyetért a Tanács azon politikájával, hogy a bővítéssel kapcsolatos minden új álláshelyet elfogadnak; úgy véli azonban, hogy több információt kell nyújtani arról, hogy az új személyzetet miként fogják hatékonyan alkalmazni, különösen annak biztosítása érdekében, hogy az új tisztviselőket valóban a bővítéssel kapcsolatos feladatok ellátására alkalmazzák;

13.   fenntartja, hogy az előirányzatoknak, amennyire csak lehetséges, konkrét tevékenységekre kell vonatkozniuk, elkerülve ezáltal az előirányzatok törlését, valamint az év végi gyűjtő átcsoportosítást;

14.   nem ért egyet a Tanács azon döntésével, hogy viszonylag magas szintre emeli az "átalányalapú csökkentést", és azt a betöltetlen álláshelyek jelenlegi arányára alapozza, mivel ez esetlegesen felesleges problémákat okozhat, különösen, ha sikeres jelölteket nem lehet alkalmazni a hiányzó előirányzatok miatt;

15.   olyan együttműködési formákat javasol az intézmények között, amelyek bizonyosan szinergikus hatással járnak és hozzájárulnak a megtakarításhoz és a nagyobb hatékonysághoz, miközben segítik a polgároknak, hogy jobban megértsék az EU által a mindennapi életükben betöltött szerepet;

16.   sürgeti az intézményeket, hogy összehangoltabb és egységesebb megközelítést alkalmazzanak költségvetési tervezetük készítésekor, ideértve a világos és pontos indokolásokat, mivel ez megkönnyítené azok elemzését;

I. szakasz - Európai Parlament
A költségvetés szintje

17.   felhívja az Elnökséget, hogy az elkövetkező években vizsgálja felül az 5. fejezet általa megállapított 20%-os felső határát, figyelembe véve a Parlament 2009-es és azt követő fejlődését és az abból eredő szükségleteket;

18.   sajnálja, hogy a költségvetési hatóság nem kapott visszajelzést az adminisztrációtól a három munkahelyből adódóan felesleges kiadásokra kényszerülő területek költségeinek minimalizálására vonatkozó kérésére; emlékeztet rá, hogy e földrajzi szétszórtságból eredő költségek a Parlament összkiadásának hozzávetőleg 16%-át teszik ki; kéri az adminisztrációt, hogy terjesszen elő jelentést arra vonatkozóan, hogy hány tisztviselőre van szükség a strasbourgi plenáris ülések idején);

19.   tudomásul veszi az Elnökség 2006. szeptember 6-i módosító indítványát, amelyben a költségvetésnek az 5. fejezet legfeljebb 20%-ának megfelelő szinten történő megállapítását javasolják, ami 7,72%-os növekedést jelent a 2006-os költségvetéshez képest; kiemeli, hogy 2005-ben a gyűjtő átcsoportosítás összege 123 800 000 EUR volt, 2006-ban pedig a többlet várhatóan 100 000 000 EUR körül lesz; felhívja a képviselők figyelmét a fent említett 2006. június 1-jei állásfoglalásra (1. és 2. bekezdés), amelyben hangsúlyozta, hogy a költségvetésnek a tényleges szükségleteken kell alapulnia;

20.   a Parlament költségvetési szükségleteinek gondos megvizsgálása után úgy határozott, hogy a Parlament költségvetésének végleges szintjét 1 397 460 174 EUR-ban kell meghatározni, ami a 2006-os költségvetéshez képest 5,74 %-os növekedést, illetve a Parlament költségvetésének 25 539 826 EUR-val az 5. fejezet 20%-a alá történő csökkentését jelenti; hangsúlyozza, hogy mindez nem korlátozza a Parlamentet azon jogában, hogy maradéktalanul kihasználja a saját maga által 2007-re és az azt követő évekre megállapított felső határt; biztos abban, hogy e költségvetési szint semmilyen módon nem korlátozná az intézményt abban, hogy képes legyen továbbra is hatékonyan működni és feladatait elvégezni;

Tájékoztatási és kommunikációs politika

21.   újra megerősíti, hogy az Európai Parlamentnek további erőfeszítéseket kell tennie egy hatékony és felhasználóbarát tájékoztatási stratégia kialakítása érdekében, amelynek elsődleges célja az intézmény és az európai polgárok közötti kapcsolat javítása; úgy ítéli meg, hogy ezt csak egy, a tájékoztatás és a polgárokkal való kommunikáció átfogó elvéről készült jelentésre alapozva, a valamennyi tájékoztatási eszköz által nyújtott hozzáadott érték megvizsgálását követően lehet elérni;

22.   úgy határoz, hogy módosítja a nómenklatúrát, és létrehoz két új költségvetési tételt a látogatóközpontra és a web-tv-re a pénzügyi átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése érdekében;

23.   tudomásul veszi az Elnökség arra irányuló javaslatait, hogy szabadítsák fel a tájékoztatási és kommunikációs politika tartalékából a web-tv számára elkülönített 6 700 000 EUR-t; úgy határozott, hogy az Elnökség által a web-tv számára a 10 4. alcímben ("A tájékoztatási és kommunikációs politika tartaléka") elkülönített 6 700 000 EUR-t, valamint a projekthez kapcsolódó 5 álláshelyet tartalékban hagyja, amíg a prototípust , a projekt tartalmát és költségeit, valamint a képviselőcsoportok részvételének módozatait és szintjét a programok tartalmának meghatározásában a költségvetési hatóság elé nem terjesztik végleges döntéshozatal céljából;

24.   sajnálja, hogy az elmúlt években nyilvánvaló felesleges késedelmek mutatkoztak a látogatói program átfogó javításának végrehajtásában; kiemeli, hogy az e szolgálattal kapcsolatos ügyek kiemelkedően fontosak a képviselők és választókörzeteik közötti kapcsolatok javítása szempontjából; úgy véli, hogy e közvetlen kapcsolat az európai polgárokkal kedvező multiplikátor hatást gyakorol az európai polgároknak a Parlamentről alkotott képére;

25.   megismétli 2006. június 1-jei állásfoglalásának 37. bekezdésében tett felhívását, hogy történjenek azonnali intézkedések azon kényes helyzet megoldására, hogy nem használtak fel 5 000 000 EUR-t a látogatói programra elkülönített összegből; üdvözli az Elnökség határozatát, amely szerint elfogadja a quaestorok azon javaslatát, hogy vizsgálják felül a látogatói csoportokra vonatkozó szabályokat a költségek fedezésére rendelkezésre álló összeg növelése és a látogatók számának képviselőnként 100-ra történő emelése céljából; méltányolja a látogatóközpontnak helyet adó D4-es épület korai átadását; kéri a főtitkárt, hogy 2007. március végéig tájékoztassa a költségvetési hatóságot az új szabályok alkalmazásának hatásáról és a rendszer hatékonyságáról;

26.   hangsúlyozza, hogy a látogatócsoportokat a legjobb körülmények között kell fogadni; ezért kéri az adminisztrációt, hogy alaposan tanulmányozza az olyan gyakorlati intézkedéseket, mint az új látogatói központba való belépés, a plenáris ülésterem látogatásának feltételei és az üléstermek rendelkezésre állása;

27.   elismeri az adminisztráció által a látogatói szolgálat hiányosságainak orvoslása érdekében tett erőfeszítéseket; felhívja azonban az adminisztrációt, hogy foglalkozzon a látogatók fogadására rendelkezésre álló időpontok hiányával kapcsolatos panaszokkal;

28.   úgy határozott, hogy elfogadja a különféle előirányzatokra vonatkozó következő elnökségi javaslatokat:

   további 2 700 000 EUR rendelkezésre bocsátása a látogatói program részére,
   6 800 000 EUR rendelkezésre bocsátása a látogatóközpont helyiségeinek berendezésére, amelyből 2 600 000 EUR-t a 10 4. alcímből ("A tájékoztatási és kommunikációs politika tartaléka") csoportosítanak át;
   a 10 4. alcímen belül ("A tájékoztatási és kommunikációs politika tartaléka") 15 700 000 EUR fenntartása a D5 épület audiovizuális berendezései számára;

29.   úgy határozott, hogy kísérleti időszakra megerősíti az Elnökség által kezdeményezett "Polgári Agora" (Citizens Agora) elnevezésű programot; kéri az Elnökséget, hogy a projekt végrehajtása előtt tájékoztassa a becsült költségekről és a kezdeményezés tartalmáról;

Bővítés

30.   megerősíti a döntést, miszerint 48 000 000 EUR-t bocsátanak rendelkezésre a bővítéssel kapcsolatban (Románia és Bulgária) felmerülő alábbi kiadások fedezésére:

   1. az új képviselőkkel (35 román és 18 bolgár) kapcsolatos személyzeti kiadások;
   2. újabb személyzet (226 állandó álláshelyből a fennmaradó 113 és 22 ideiglenes álláshely a képviselőcsoportok számára);
   3. tolmácsok és konferenciatechnikusok;
   4. felszerelések és bútorok;
   5. működési kiadások;
   6. a képviselőcsoportok és pártok tájékoztatása és jogszabályban előírt finanszírozása;

31.   felkéri az adminisztrációt, hogy gondoskodjon arról, hogy a bővítéssel kapcsolatos munkaerő-felvételi eljárások ne szenvedjenek a 10 új taggal történt bővítés során tapasztaltakhoz hasonló késedelmeket; kéri az adminisztrációt, hogy a bővítéssel kapcsolatos munkaerő-felvételről szóló jelentést aktualizálja és rendszeres időközönként terjessze a költségvetési hatóság elé;

Létszámterv

32.   kiemeli, hogy a 2007-es létszámtervben a munkaerő-felvétel stratégiai tervezése során a fő célkitűzés továbbra is a létszámterv konszolidációja és a személyzetátcsoportosítás; fenntartja, hogy "karcsúbb" szervezeti felépítést kell kialakítani, elsősorban az új álláshelyek racionalizálása, a célkitűzések prioritási sorrendjének megállapítása, valamint azon tevékenységek megszüntetése révén, amelyek nem minősülnek lényegi tevékenységnek, illetve nem teremtenek hozzáadott értéket; újra megerősíti, hogy a nyugdíjazások miatt megürülő álláshelyek betöltését nem fogadják el automatikus folyamatként;

33.   tudomásul veszi, hogy az Elnökség módosító indítványa nyomán a kérelmezett új álláshelyek költsége – a személyzetátcsoportosítási intézkedések előtt – 3 062 347 EUR-t tett ki, ami 106 álláshelynek felel meg; ezen álláshelyek indoklásának alaposabb felülvizsgálata után úgy véli, hogy a teljes összeg jóval nagyobb, mint a Parlament 2007-re vonatkozó tényleges szükségletei, ezért a következő új álláshelyeket hagyta jóvá:

   ír nyelv: 3 AD5 (jogász-nyelvész), 3 AD5 (fordító) és 3 AST3;
   állományba vétel (a plenáris ülések korábbi kisegítő személyzete): 4 AST1 (audiovizuális);
   komitológia: 5 AD5 és 2 AST3;
   jobb jogalkotás: 1 AD5;
   költségvetési ellenőrzés: 1 AD5 és D. igazgatóság: 1 AST3;
   a KAD épület kibővítése: 1 AD5 és 2 AST3, amelyből egy tartalékban;
   web-tv: 1 AD9, 2 AD5 és 2 AST3 tartalékban;
   EMAS: 1 AST3;

34.   úgy határozott, hogy az alábbiakat felszabadítja a tartalékból:

   állományba vétel (a plenáris ülések korábbi kisegítő személyzete): 8 AST1 (audiovizuális), 4 AD5 és 4 AST1, amelyből 2 AD5 és 2 AST1 tartalékban marad (jegyzőkönyvek és CRE), valamint 4 ideiglenes AD5 (tanárok);
   épületek karbantartása: 3 AST3, amelyből egy tartalékban marad;
   látogatóközpont: 1 AD5 és 1 AST3;
   egyebek: 1 AST3 (audiovizuális ágazat) és 1 AST3 (orvosi szolgálat);
   a tartalékban lévő további 47 álláshely törlése;

35.   úgy határozott, hogy rendelkezésre bocsátja a szükséges előirányzatokat két AD5-ös álláshely létrehozására az alapvető belső kommunikáció területén; hozzájárul továbbá három határozott időre szóló ideiglenes AD5 álláshely és egy határozott időre szóló ideiglenes AST3 álláshely határozatlan időre szóló ideiglenes álláshellyé történő átalakításához a Jogi Szolgálatnál, tekintettel az intézmény által a jogalkotás minőségének javítására fektetett hangsúlyra;

36.   tisztában van azzal, hogy a magasabb kategóriába sorolás lényeges a személyzet motiválása szempontjából, hangsúlyozza azonban, hogy ennek mindig összhangban kell lennie a személyzeti szabályzattal; tudomásul veszi a adminisztráció által kért átsorolásokat, és úgy határoz, hogy jóváhagyja az Elnökség által az állandó és az ideiglenes alkalmazottak számára kérelmezett átsorolásokat: 2 AST 2-ből AST 3-ba, 168 AST 3-ból AST 4-be, 15 AST 4-ből AST 5-be, 205 AST 5-ből AST 6-ba, 225 AST 6-ból AST 7-be, 30 AST 7-ből AST 8-ba, 25 AST 8-ból AST 9-be, 10 AST 10-ből AST 11-be, 57 AD 5-ből AD 6-ba, 19 AD 7-ből AD 8-ba, 25 AD 12-ből AD 13-ba, 2 AD 13-ból AD 14-be, valamint 1 AD 10-ből AD 11-be, 1 AD 8-ból AD 9-be, 2 AST 7-ből AST 8-ba, 1 AST 5-ből AST 6-ba, 1 AD 8-ból AD 10-be, 1 AD 6-ból AD 10-be és 1 AD8-ból AD9-be;

37.   hasonlóképpen úgy határozott, hogy jóváhagyja a képviselőcsoportok által kért átsorolásokat: 8 AD12-ből AD13-ba, 9 AD11-ből AD12-be, 6 AD10-ből AD11-be, 1 AD9-ből AD10-be, 4 AD6-ból AD7-be, 9AD5-ből AD6-ba, 10 AST10-ből AST11-be, 1 AST9-ből AST10-be, 5 AST8-ból AST9-be, 5AST7-ből AST8-ba, 14 AST6-ból AST7-be, 14 AST5-ből AST6-ba, 1 AST4-ből AST5-be, 9 AST3-ból AST4-be, 7 AST2-ből AST3-ba, 2 AST1-ből AST2-be;

38.   úgy határozott, hogy jóváhagyja az alábbi változásokat és felszabadítja ezekhez a megfelelő előirányzatokat:

   négy AST3 álláshely átalakítása AD5-té,
   2AST és 2 AD5 határozott időre szóló ideiglenes álláshely átalakítása határozatlan időre szóló ideiglenes álláshellyé;

39.   elismeri a főtitkár arra irányuló erőfeszítéseit, hogy legalább a következő három évre kezdeményezze a személyzetátcsoportosítási folyamat végrehajtását; úgy véli, hogy az összes érintett fél részéről szükséges együttműködés és elkötelezettség révén ez a tevékenység nagyobb méreteket ölthet; elvárja 35 álláshely átcsoportosítását 2007-ben, ami csökkentené a külső munkaerő-felvétel szintjét; az Elnökséggel 2006. október 5-én tartott egyeztető ülést követően úgy határozott, hogy 2007. január 1-jéig 15 álláshelyet töröl az Európai Parlament létszámtervéből; felkéri az adminisztrációt, hogy az elfogadott személyzetátcsoportosítási tervvel összhangban biztosítsa, hogy a megüresedő álláshelyeket ne töltsék be automatikusan az igények értékelése előtt; úgy ítéli meg, hogy legkésőbb a 2008-as költségvetés első olvasatáig további 10 álláshelyet át lehet csoportosítani: ebből a 10 álláshelyből hat a pénzügyi irányítás erősítésére szánt korlátozott számú álláshely létrehozására szolgálna, egyet kifejezetten a képviselői juttatások kezeléséhez kell átcsoportosítani, míg a maradékból egy az Emberi Jogi Osztályt illeti meg;

40.   rámutat arra, hogy a módosított létszámtervben szereplő előirányzatok ezért 2 760 616 EUR-ról 1 608 096 EUR-ra csökkentek, ami 1 152 520 EUR megtakarítást jelent;

41.   üdvözli azt a tényt, hogy az elmúlt években sikeresnek bizonyultak az Európai Igazgatási Iskola oktatói által a személyzet számára tartott, többek között a mobilitással és a személyzetátcsoportosításokkal foglalkozó képzések és bevezető kurzusok;

42.   sajnálja azonban, hogy a képviselők asszisztenseinek szóló bevezető képzés még nem alakult ki megfelelően; sürgeti a főtitkárt, hogy az Európai Igazgatási Iskolával együttműködésben dolgozzon ki a képviselők asszisztenseinek szóló egyedi képzési programot;

43.   üdvözli azt a tényt, hogy a 2007-es iránymutatásokban említett, fogyatékkal élő személyeknek szóló gyakornoki program kidolgozására sor került és végrehajtása megfelelően zajlik;

Épületekkel kapcsolatos politika

44.   megállapítja, hogy az Elnökség 2006. szeptember 7-i módosító indítványában a Parlament költségvetési előirányzat-tervezetében kért 50 000 000 EUR-n kívül további 19 000 000 millió EUR-nak az épületekkel kapcsolatos tartalékba helyezését javasolta; a 2007-es ingatlanberuházási terv értékelése után úgy ítéli meg, hogy a jelen szakaszban a 19 000 000 EUR nem reális követelés; úgy határozott, hogy fenntartja a tartalékban az 50 000 000 EUR-t az épületekre vonatkozó előzetes előirányzatokra, az intézmény ingatlanberuházásainak fedezésére (2009-ig) a 105. alcímben ("Épületekkel kapcsolatos tartalék");

45.   felhívja az adminisztrációt, hogy különösen a "strasbourgi tapasztalatokat" követően alkalmazzon szigorúbb, helytállóbb és átláthatóbb eljárásokat épületek vásárlásakor;

46.   megállapítja, hogy a 2006-os költségvetésben a tájékoztatási irodákkal kapcsolatban újonnan létrehozott tételre (325. tételcsoport) elkülönítendő előirányzatok aktiválására nem került sor a nómenklatúra korlátozása miatt; felhívja az adminisztrációt, hogy az előzetes költségvetési előirányzat-tervezet mellékleteként minden évben terjesszen elő a tájékoztató irodákkal kapcsolatos részletes költségkimutatást;

47.   azon a véleményen van, hogy a Bizottsággal az épületvásárlások kezeléséről, beleértve a fejlesztéseket, a változtatásokat és a karbantartási munkát, különösen a tagállamokban található tájékoztatási irodákról kötött megállapodást felül kell vizsgálni; ebben a kérdésben a költségvetési hatóság legkésőbb 2007 márciusáig jelentést kér;

48.   egyértelművé teszi, hogy teljes mértékben támogatná az 5. fejezet 20%-án belüli felhasználatlan előirányzatok – költségvetés-módosítások révén történő – igénybevételét, amennyiben a Parlamentnek további tőkére lenne szüksége váratlan költségek felmerülése miatt, különösen fontos új épületek vásárlásával kapcsolatban;

49.   emlékezteti az adminisztrációt a "2004. évi mentesítés: I. szakasz – Európai Parlament" című 2006. szeptember 26-i állásfoglalása(7) 20. bekezdésében foglalt kérésre, hogy készítsen jelentést, amelyben megvizsgálja, hogy lehetséges lenne-e egy Európai Építési Hatóság létrehozása, amely az uniós intézmények és testületek birtokában lévő épületek felépítéséért és fenntartásáért lenne felelős, és kéri, hogy ezt a jelentést terjesszék a Költségvetési Bizottság elé;

50.   tudomásul veszi az Elnökség azon kérését, amely külön összeg elkülönítésére irányul az alábbi épületek megvásárlása céljából, és úgy határozott, hogy jóváhagyja a következőket:

   további 4 000 000 EUR a luxembourgi KAD épület bővítésére;
   7 832 000 EUR a D4 épület berendezésére és rendbetételére a korai átadás következtében;
   350 000 EUR a brüsszeli ülésterem Románia és Bulgária csatlakozása miatt szükséges átalakítására;

51.   úgy ítéli meg, hogy a Parlamentnek minél hamarabb alkalmaznia kell a környezetvédelmi irányítási és ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos szabványokat; megismétli azon kérését, hogy folytassanak szigorúbb politikát az energiaköltségek csökkentése érdekében, különösen a nyári légkondícionálási költségek tekintetében;

Biztonság

52.   üdvözli a belga hatóságok által a Parlament körüli biztonsággal kapcsolatban tett erőfeszítéseket; azon a véleményen van, hogy a Parlamenten belüli biztonság költségei kezdenek túlzottá válni, és úgy határozott, hogy az előirányzatok 10%-át átcsoportosítja a 100. alcím alá ("Előzetes előirányzatok"); kész felszabadítani az előirányzatokat, ha jelentést terjesztenek elé a hatékonyság és a nyújtott szolgáltatások minőségének értékeléséről, a három munkahelyen és az Európa Házakban felmerülő költségekkel és kockázatokkal egybevetve;

Többnyelvűség

53.   elismeri az intézmények többnyelvűségének jelentőségét; úgy ítéli meg, hogy ez a szolgáltatás lényeges a képviselők munkájához és a polgárok szempontjából is;

54.   elismeri a Parlament teljes kiadásainak mintegy 33%-át jelentő hatalmas költség ellenőrzésével kapcsolatos nehézségeket; azon a véleményen van, hogy nagyobb fegyelemre és ellenőrzésre van szükség ezen szolgáltatás hatékony kezeléséhez; üdvözli az Elnökség által a helyes gyakorlat kialakítására tett kezdeményezést; azt ajánlja azonban, hogy a többnyelvűségi magatartási kódex tartalmazzon szankciókat és büntetéseket ezen szolgáltatások felelőtlen használata vagy a velük való visszaélés esetére; úgy határozott, hogy 3 000 000 EUR-t tartalékba helyez; kéri, hogy az adminisztráció készítsen megvalósíthatósági tanulmányt a képviselők által igénybe vehető hivatalos tolmácsolást segítő help desk szolgáltatásról;

55.   úgy határozott, hogy az ír nyelvvel kapcsolatban az alábbi előirányzatokat hagyja jóvá:

   100 000 EUR a 1420. tétel ("Külső szolgáltatások") alatt;
   150 000 EUR a 3240. tétel ("Hivatalos Lap") alatt;
   112 000 EUR a 2100. tétel ("Berendezések és szoftverek beszerzése, szervizelése és karbantartása, valamint kapcsolódó munkák") alatt;
   50 000 EUR a 3222. tétel ("Az archív állomány költségei") alatt;

A képviselőknek nyújtott segítség és szolgáltatások

56.   tudomásul veszi a főtitkár által a "Raising the Game" nevű projekttel kapcsolatban benyújtott végső értékelést, beleértve a képviselőknek nyújtott szolgáltatások minőségi színvonalának mérésére irányuló felmérés eredményeit; megállapítja, hogy sor került a szükséges szerkezeti változásokra, és teljes mértékben sikerült elérni azt a fő célt, hogy javítsuk a parlamenti szerveknek és a képviselőknek nyújtott támogatást; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a felmérés eredményei kiemelték, hogy a képviselők gyakran nem is ismerik a rendelkezésükre álló szolgáltatások teljes körét; felhívja a főtitkárt, hogy ennek a kérdésnek a megoldására legkésőbb 2006. december 15-én indítson tájékoztatási kampányt;

57.   még mindig azon a véleményen van, hogy jobban fel lehetne használni mind a Parlament forrásait, mind belső szakértőit, különösen a nagyobb parlamenti jelentések esetében;

58.   sürgeti az adminisztrációt, hogy vizsgálja meg annak szükségességét, hogy a képviselőket lényeges információkkal lássa el minden olyan kérdésben, amellyel munkájuk során találkoznak; ez az információ, amelyet a Parlament kutatással foglalkozó részlegeinek kellene biztosítaniuk, lehetővé tenné, hogy a képviselők egyértelműen álláspontot foglaljanak bonyolult kérdésekben;

59.   megállapítja, hogy javult az EU-költségvetés végrehajtásának nyomon követése a költségvetési szavazás során; kéri az illetékes bizottságokat, hogy fontolják meg egy rendszer és egy eljárás kialakítását a végrehajtás 2007-es költségvetési évre vonatkozó értékelésére a szakbizottságokon belül, így segítve a 2008–2009-es költségvetési felülvizsgálatot is; kéri a főtitkárt, hogy segítse elő a rendszeres ellenőrző ülések szervezéséhez szükséges logisztika kialakítását (termek és tolmácsolás) az érintett bizottságok által meghatározandó fontossági szempontok szerint;

60.   tudomásul veszi a szakértelem igénybevételével (320. tételcsoport) kapcsolatos értékelő jelentést; megállapítja, hogy a szolgáltatások általános színvonalában javulás következett be; vitatja azonban azt, hogy a szolgáltatás hatékonyabb lehetne, különös tekintettel arra a tényre, hogy a megfelelő szakértelem nem mindig állt kellő időben rendelkezésre; úgy határozott, hogy 1 500 000 EUR-t felszabadít és 500 000 EUR-t a tartalékban hagy;

61.   ösztönzi a főtitkárt, hogy végezzen időszakos ellenőrzéseket a képviselőknek nyújtott szolgáltatásokkal, különösen a számítógépekkel, az utazási irodával, a telefonokkal, a gépjárműszolgálattal és a jogi szolgálattal kapcsolatban;

62.   úgy ítéli meg, hogy az informatika a képviselők és munkatársaik megfelelő munkájának lényeges és alapvető elemét képezi; megállapítja, hogy a nyújtott szolgáltatások színvonalában javulás következett be, de azon a véleményen van, hogy a képviselők még mindig nem kapják meg e kiadások megfelelő ellenértékét; úgy határoz, hogy a 2102. tételből ("Külső szolgáltatás igénybevétele") 2 000 000 EUR-t tartalékba helyez a szoftverrendszerek működésével, fejlesztésével és karbantartásával kapcsolatban;

Egyéb szempontok

63.   tudomásul veszi az Elnökség pozitív döntését a azon szándékát, hogy felállítsa az Európai–Latin-Amerikai Parlamenti Közgyűlést (EUROLAT); ezt a kérdést meg fogja fontolni, ha minden szükséges információ rendelkezésre áll, beleértve a pénzügyi következtetéseket is;

64.   tudomásul veszi a komitológiai rendelkezésekről szóló, 2006. július 23-án hatályba lépett megállapodást; elismeri, hogy ez az új szabályozási eljárás nagy jelentőséggel bír a Parlament számára a jövőbeli döntéshozatali folyamatban; úgy ítéli meg, hogy megfelelően elemezni kell a megállapodással járó jövőbeli munkaterhet;

65.   a 2006. június 1-jei állásfoglalásában említetteknek megfelelően megismétli, hogy teljes körűen támogatja a képviselői asszisztensekre vonatkozó valódi és megfelelő szabályzat elfogadását; felhívja a Tanácsot, hogy hozzon végleges döntést, hogy a szükséges előirányzatokat el lehessen különíteni;

IV. szakasz - Bíróság

66.   tudomásul veszi a Bíróság azon visszatérő kérését, hogy harmadik korrektort kaphasson; úgy határozott, hogy a jelen fázisban engedélyezi a közvetítő nyelvek mindegyikéhez szerződéses alkalmazottak felvételét; úgy határozott, hogy ennek megfelelően csökkenti a 1406. tétel ("Egyéb kiegészítő szolgáltatások (fordítási/tolmácsolási szolgáltatások)") alatt szereplő előirányzatot, amely rendszerint fedezi a korrektúrázás többletköltségeit;

67.   egyetért a Tanáccsal 111 átsorolás engedélyezésében, amelyek közül 10-et azért kértek, hogy egy új igazgatóság létrehozása révén módosítsák a Bíróság adminisztrációja szerkezetét; megállapítja, hogy ez a jövőben nem fog egyéb pénzügyi hatásokkal járni;

68.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedésekről határozott:

   a Tanács által annak költségvetési tervezetében már jóváhagyott 10 új álláshelyen kívül 5 új állandó álláshely (3 AD5 és 2 AST3) létrehozása; ez az öt álláshely a 2004-ben elkezdett folyamat folytatása az informatikai osztályon és a pénzügyi és utólagos ellenőrzési szolgálatokon belüli informatikai támogatás megerősítésére;
   115 állandó álláshely létrehozása Románia és Bulgária számára;

69.   azon a véleményen van, hogy az új Közszolgálati Törvényszék felállításának segítenie kellett volna a többi bíróság túlterheltségének csökkentését; felhívja a Bíróságot, hogy 2007 márciusáig nyújtson be jelentést az új Közszolgálati Törvényszék létrehozásának hatásairól az épületekkel és a személyzettel kapcsolatos költségek, illetve egyéb kiadások vonatkozásában;

70.   úgy határozott, hogy több területen, például az informatika területén korlátozza a Bíróság megnövelt költségvetési tervezetét és befagyasztja a 2007-es költségvetés keretében szereplő kiadásokat; azonban 4 633 400 EUR-val növelte a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat, ami 3,45%-os emelést jelent a bővítéssel kapcsolatos költségeken kívül;

V. szakasz - Számvevőszék

71.   úgy határozott, hogy az emberi erőforrások osztályán létrehoz két álláshelyet a személyzeti adminisztráció korszerű átalakításának megkönnyítésére, és elkötelezi magát a 2008-as pénzügyi évben szükséges további két álláshely létrehozása mellett;

72.   úgy határozott, hogy a szakmai továbbképzési osztályon létrehoz egy álláshelyet annak érdekében, hogy megfelelő képzési programot lehessen biztosítani a kezdő besorolású könyvvizsgálók számára;

73.   ezért az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedésekről határozott:

   a Tanács által annak költségvetési tervezetében már jóváhagyott 3 új álláshelyen kívül 3 új állandó álláshely (1 AST3 és 2 AST1) létrehozása;
   41 állandó álláshely létrehozása Románia és Bulgária számára;

74.   azon a véleményen van, hogy a Számvevőszék az informatika terén lemaradással küzd és korszerűsítenie kell rendszerét annak érdekében, hogy megfelelően el tudja látni feladatait; úgy határozott, hogy 518 000 EUR-t visszaállít a Tanács által elfogadott csökkentésekből;

75.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 3 579 729 EUR-val növelte, ami a bővítéssel kapcsolatos költségeken kívül 3,12%-os emelést jelent;

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és Régiók Bizottsága

76.   azon a véleményen van, hogy a közös adminisztráció létrehozása előnyösnek bizonyult mindkét bizottság számára, és jelentős megtakarításokat eredményezett az Európai Közösségek költségvetése számára; elvárja a két bizottságtól, hogy az év vége előtt újítsák meg partnerségi megállapodásukat és/vagy tárjanak fel más együttműködési lehetőségeket;

77.   azon a véleményen van, hogy a két bizottság növelhetné hatékonyságát és nagyobb mértékben politikai küldetésére összpontosíthatna, ha egyes feladatokat, különösen a gépjárművezetők, a teremőrök és a nyomdai alkalmazottak tevékenységét ki lehetne szervezni és az alkalmazottakat át lehetne csoportosítani; ragaszkodik a meglévő emberi erőforrások átcsoportosításához a bővítés vagy a bizottságok politikai szerepének megerősítése terén felmerülő jövőbeli igényekről való gondoskodás érdekében;

78.   tudomásul veszi, hogy a Régiók Bizottsága megbízást adott két független külső értékelés elkészítésére Joan COLOM i NAVAL és Robert REYNDERS által, és kéri a Régiók Bizottságának főtitkárát, hogy továbbítsa ezeket a jelentéseket az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának;

VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

79.   kéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy minden év szeptember 1-je előtt készítsen éves jelentést annak a tanácsadói munkának a hatásáról, amelyet ez az intézmény az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára végez;

80.   úgy határozott, hogy támogatja 1 995 120 EUR előzetes felhasználását a 2006-os költségvetésből a 2007. évi igények egy részének fedezésére, és ennek megfelelően csökkenti a 2007-re vonatkozó kérelmét;

81.   azon a véleményen van, hogy a növekvő munkateherrel való megbirkózás érdekében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak korlátoznia kellene véleményei és egyéb kiadványai szövegének hosszát, ahogy azt a többi intézmény is teszi;

82.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedésekről határozott:

   a Tanács által annak költségvetési tervezetében már jóváhagyott 13 új álláshelyen kívül 5 új állandó álláshely (1 AD5 és 4 AST3) létrehozása;
   6 állandó álláshely létrehozása Románia és Bulgária számára;

83.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 1 529 115 EUR-val növelte, ami a bővítéssel kapcsolatos költségeken kívül 1,12%-os emelést jelent;

VII. szakasz – Régiók Bizottsága

84.   egyetért a Tanáccsal az új személyzeti szabályzattal kapcsolatos átsorolásokra vonatkozó kérelem kérdésében, valamint azzal a kérelemmel is, hogy a közös szolgálatnál egy, a Régiók Bizottságához tartozó osztályvezetői álláshelyet soroljanak át igazgatói álláshellyé azzal a feltétellel, hogy ez nem teszi szükségessé további személyzet felvételét, és az átsorolásból nem fog következni a szolgálat felosztására irányuló javaslat a szolgálat mélyreható, részletes elemzése és értékelése előtt; úgy ítéli meg, hogy ez biztosítja az igazságosabb felosztást az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága között közös szolgálataik irányítása terén;

85.   tudomásul veszi, hogy Bulgária és Románia csatlakozásával kapcsolatban nem kértek új álláshelyeket;

86.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedésekről határozott:

   a Tanács által annak költségvetési tervezetében már jóváhagyott 3 új álláshelyen kívül 3 új állandó álláshely (2 AD5 és 1 AST3) és egy ideiglenes álláshely (AD5) létrehozása;

87.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 581 684 EUR-val növelte, ami a bővítéssel kapcsolatos költségeken kívül 2,53%-os emelést jelent;

VIII. (A) szakasz – Európai ombudsman

88.   megállapítja, hogy az ombudsman csak 10 átsorolást kért és ezeket az átsorolásokat a Tanács jóváhagyta;

89.   úgy határozott, hogy a nemzeti ombudsmanok másodévenkénti szemináriumának az idén az ombudsman felelősségi körébe tartozó szervezésére elkülönített előirányzatot 45 000 EUR-ra korlátozza;

90.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 150 000 EUR-val növelte a fordításra szánt előirányzat emelése céljából;

VIII. (B) szakasz ‐ Európai adatvédelmi biztos

91.   úgy ítéli meg, hogy a költségvetési előirányzat-tervezetnek pontosabbnak kellene lennie, különösen a személyzeti és új igények tekintetében; kéri adminisztrációját és a Bizottságot, hogy az intézményközi megállapodással összefüggésben nyújtson megfelelő támogatást a következő pénzügyi évre szóló költségvetési előirányzat-tervezet elkészítéséhez;

92.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedésekről határozott:

   a Tanács által annak költségvetési tervezetében már jóváhagyott 3 új álláshelyen (1AD9, 1 AD8 és 1 AD7 ) kívül 2 új állandó álláshely (1 AD9 és 1 AST5) létrehozása;

93.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 158 846 EUR-val növelte a fejlődés ütemének fenntartására, ami 38,28%-os emelést jelent a költségvetés-módosítás figyelembevétele nélkül;

o
o   o

94.   utasítja elnökét, hogy az általános költségvetési tervezet I., II., IV., V., VI., VII., valamint VIII. (A) és VIII. (B) szakaszához fűzött módosító indítványokkal együtt továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

(1) HL L 253., 2000.10.7., 42. o.
(2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(4) HL C 172., 1999.6.18., 1.o. A legutóbb a 2005/708/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 269., 2005.10.14., 24. o.) módosított megállapodás.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0090.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0241.
(7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0363.


A Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatása *
PDF 196kWORD 30k
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról szóló 639/2004/EK tanácsi rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0433 – C6-0295/2006 – 2006/0148(CNS))
P6_TA(2006)0453

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0433)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére és 299. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0295/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. és 134. cikkére,

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy ismét konzultáljon a Parlamenttel, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Megemlékezés az 1956-os magyar forradalomról
PDF 201kWORD 39k
Az Európai Parlament állásfoglalása a magyar forradalom 50. évfordulójáról és annak történelmi jelentőségéről Európa számára
P6_TA(2006)0454B6-0548/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása elvein alapul – olyan elveken, amelyeket minden tagállam elismer,

B.   mivel Európa II. világháború utáni jaltai kettéosztása több mint négy évtizeden át megfosztotta függetlenségüktől Közép- és Kelet-Európa országait,

C.   mivel Közép- és Kelet-Európa kommunista rendszerei nem a nép beleegyezésén vagy akaratán alapultak, hanem azokat a szovjet katonai megszálláson és a kommunista pártok együttműködésén keresztül tartották fenn,

D.   emlékeztetve a kommunista párt diktatórikus uralma elleni tiltakozásul 1956. október 23-án utcára vonuló magyarok bátorságára és elszántságára,

E.   kifejezve tiszteletét a magyarok kitartásáért, akik a Nyugatról érkező katonai segítség elmaradása és a Szovjetunió elsöprő katonai beavatkozása és túlsúlya ellenére is folytatták harcukat a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a polgári jogokért,

F.   tisztelegve Nagy Imre, Magyarország reformkommunista miniszterelnöke emberi és politikai bátorsága előtt, aki helyesen ismerte fel a népakarat elemi erejű kifejeződését, és beleegyezett abba, hogy politikai vezetője legyen a szabadságért és a demokráciáért zajló népfelkelésnek, és végül életét áldozva a szabadság vértanúja lett, miután 1958-ban kivégezték, mert nem engedett a nyomásnak, hogy nyilvánosan elítélje a forradalmat,

G.   tisztelegve a forradalom és a kegyetlen megtorlás áldozatai előtt, a harcok során 2710-en vesztették életüket, a visszatérő kommunista vezetés 1956 és 1961 között 228 személyt végzett ki, 1956 és 1958 között 20 000 embert tartóztatott le, és ezreket részesített hátrányos megkülönböztetésben a forradalom után évtizedeken keresztül,

H.   kifejezve háláját az emberek által tanúsított szolidaritásért a Nyugat számos országában, akik 194 000 magyar menekültet fogadtak be 1956 és 1957 folyamán,

I.   elismerve a nemzetek közötti szolidaritás alapvető értékét általában, és különösen Közép- és Kelet-Európa különböző, szabadságukért küzdő nemzetei – a magyarok, a csehek, a szlovákok, a lengyelek, a németek, az észtek, a lettek és a litvánok – között,

J.   elismerve az 1956. októberi magyar forradalom, illetve az ellenállás és az ellenállási mozgalmak különböző más formái - például az 1953. júniusi tömegtüntetések Kelet-Németországban, az 1956. júniusi poznańi tüntetések Lengyelországban, az 1968-as prágai tavasz, a Szolidaritás mozgalom megszületése 1980-ban Lengyelországban és a volt Szovjetunióban működő demokráciamozgalmak, nevezetesen a balti népek mozgalmai - közötti történelmi és politikai kapcsolatot,

K.   elismerve, hogy a magyar forradalom a megosztott Európa egyesítésére tett történelmi kísérlet volt, és mint ilyen, közös európai történelmi örökségünk sarokköve marad,

L.   elismerve, hogy a magyar forradalom hozzájárult az összetartozás megerősítéséhez a demokratikus világban és az Európai Közösségek ezt követő 1957-es megalakulásához, és a Közép- és Kelet-Európában 1989–1990-ben bekövetkező demokratikus politikai változások előzménye volt, amelyek az európai integrációs folyamaton keresztül lehetővé tették Európa békés újraegyesítését,

1.   az 1956-os magyar forradalmat a szovjet tömb országaiban a kommunizmussal szembeszálló, a szabadság és demokrácia iránti XX. századi törekvések egyik szimbolikus megnyilvánulásaként ismeri el;

2.   tiszteleg Magyarország bátor férfiai és női előtt, akik önfeláldozásukkal reményt adtak a kommunista uralom által elnyomott más népeknek;

3.   hangsúlyozza, hogy a demokratikus közösségnek egyhangúan vissza kell utasítania az elnyomó és antidemokratikus kommunista ideológiát, és védelmeznie kell a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveit, és egyértelműen állást kell foglalnia, ha ezeket bármikor sérelem éri;

4.   felhív minden demokratikus országot, hogy egyértelműen ítélje el a valamennyi totalitárius rendszer által elkövetett bűnöket;

5.   felhív arra, hogy hozzanak létre európai programot a tagállamok kutatási és dokumentációs központjai közötti együttműködés megerősítése érdekében a totalitárius rendszerek bűneivel kapcsolatos történelmi kutatások terén;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Moldova (Transznisztria)
PDF 123kWORD 49k
Az Európai Parlament állásfoglalása Moldováról (Transznisztriáról)
P6_TA(2006)0455RC-B6-0539/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a moldovai és a transznisztriai túli helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2006. március 16-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Moldova és az Európai Unió közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1998. július 1-jén lépett hatályba,

–   tekintettel a 2005. február 22-én elfogadott, Moldovára vonatkozó európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre, amely meghatározza a Moldovai Köztársaság és az Európai Unió közötti stratégiai együttműködés irányvonalát,

–   tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) által az 1999-ben Isztambulban tartott csúcstalálkozón és a 2002-ben Portóban tartott miniszteri tanácsi ülésen tett nyilatkozatokra,

–   tekintettel az ukrajnai elnök, Viktor Juscsenkó által 2005 április 22-én elindított, "A demokrácia révén megvalósuló megoldás felé" elnevezésű ukrán kezdeményezésre,

–   tekintettel az Európai Unió elnökségének a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli (transznisztriai) területén lefolytatott "népszavazásról" szóló, 2006. szeptember 18-i nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel Moldova transznisztriai területén 2006. szeptember 17-én "népszavazásra" került sor, amelynek célja a terület teljes függetlenségének és az Orosz Föderációval való esetleges egyesülésének elérése volt,

B.   mivel a nemzetközi közösség nem fogadta el sem a "népszavazást", sem annak eredményét, minthogy a szavazást Dnyeszteren túli terület elnyomó rezsimje szervezte teljesen egyoldalú módon, ezáltal megakadályozva annak lehetőségét, hogy tárgyalás révén kialakított politikai megoldást találjanak a moldovai konfliktusra, illetve minthogy úgy ítélték meg, hogy a kérdések sugalmazó jellege, valamint az a tény, hogy nem tettek eleget a szabad és tisztességes választások alapvető követelményeinek, így a sajtószabadságnak, a gyülekezési szabadságnak és a politikai pluralizmusnak, előre meghatározta a népszavazás kimenetelét,

C.   mivel a Transznisztria szeparatista hatósága és a Moldova központi kormányzata közti konfliktus nagyban hozzájárult az instabilitáshoz az egész országban,

D.   mivel Transznisztria státuszáról már 1992 óta folynak tárgyalások az úgynevezett "5+2" formában, amelyben Moldova, Moldova transznisztriai területe, Oroszország, Ukrajna és az EBESZ vesz részt, az EU és az USA pedig megfigyelők; mivel 2006 áprilisában a tárgyalások megakadtak,

E.   mivel az Európai Unió a közelmúltban fontos lépéseket tett a Moldovai Köztársasággal szembeni kötelezettségvállalásának erősítésére és a Dnyeszteren túli konfliktus megoldásának megtalálására egy állandó bizottsági képviselet megnyitásával Kisinyovban, egy moldovai európai uniós különmegbízott (EUSR) kinevezésével, azzal a megbízatással, hogy járuljon hozzá a Dnyeszteren túli konfliktus tartós rendezéséhez, valamint egy európai uniós határsegély-misszió (EUHM) felállításával Moldova és Ukrajna számára,

F.   mivel az ENSZ-nek az emberi fejlődésről szóló 2005-ös jelentése szerint Moldova a legszegényebb ország Európában, és a transznisztriai helyzet az egyik fő akadálya az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének,

G.   mivel az Orosz Föderáció ez év elején behozatali tilalmat vezetett be a Moldovából és Grúziából származó mezőgazdasági termékekre (borra, gyümölcsökre és zöldségekre), amely intézkedés különösen jelentős károkat okoz mindkét ország gazdasági fejlődésére nézve,

H.   mivel a transznisztriai, dél-oszétiai és abháziai egyoldalú függetlenségi mozgalmakat egyik nemzetközi szervezet sem támogatja, és az EBESZ és az ENSZ égisze alatt folyamatos erőfeszítések történnek Moldova és Grúzia szuverenitásának és területi integritásának helyreállítására,

1.   határozottan elítéli a Moldova transznisztriai területének azon kísérletét, amely arra irányult, hogy úgynevezett népszavazás rendezése révén egyoldalúan teremtse meg függetlenségét;

2.   felhívja az Orosz Föderáció kormányát, hogy ne adja támogatását e lépéshez, különösen a terület függetlenségéről folytatott úgynevezett népszavazás megrendezéséhez; felhívja az Orosz Föderáció kormányát, hogy teljes mértékben támogassa a szomszédságában fennálló konfliktusok megoldásának megtalálására irányuló többoldalú erőfeszítéseket; felhívja az Orosz Föderáció kormányát továbbá, hogy teljesítse az Európa Tanácsban 1996-ban vállalt kötelezettségeit, amelyek tükröződnek az EBESZ csúcstalálkozón (Isztambul 1999) és a Miniszterek Tanácsa által (Portó 2002) hozott döntésekben is, amelyek az orosz csapatok és fegyverzet Moldova területéről történő kivonására vonatkoznak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem történik előrehaladás ebben a kérdésben;

3.   teljes mértékben elutasítja a Moldova transznisztriai területének függetlenségéről és az Orosz Föderációhoz való lehetséges csatlakozásáról szóló "népszavazás" megszervezését és eredményét, mivel az éles ellentétben áll a Moldovai Köztársaság nemzetközileg elismert szuverenitásával és területi integritásával, és mivel a Transznisztriában lévő elnyomó rendszer nem teszi lehetővé a népakarat szabad kifejezését;

4.   hangsúlyozza, hogy a transznisztriai kérdés rendezése a Moldovai Köztársaság és az egész régió politikai stabilitása és gazdasági fejlődése előmozdításának lényeges elemét alkotja; hangsúlyozza a konfliktus békés rendezésének szükségességét az ENSZ chartájának és egyezményeinek, valamint az EBESZ nyilatkozatainak megfelelően, továbbá a Moldovai Köztársaság nemzetközileg elismert határai közötti szuverenitásának és területi integritásának teljes tiszteletben tartása mellett;

5.   felhívja a konfliktusban részt vevő összes felet, hogy tartózkodjanak az olyan lépésektől, amelyek a helyzet további eszkalálódásához vezetnének, és haladéktalanul térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz 5+2 formátumban, továbbá törekedjenek a konfliktus gyors és átlátható megoldására;

6.   felhívja a Tanácsot, a tagállamokat, és a Bizottságot, hogy továbbra is teljes mértékben támogassák azon regionális konfliktusok politikai és békés rendezését, amelyek az EU és az Orosz Föderáció közös szomszédságában találhatók, és arra ösztönzi őket, hogy ezeket a kérdéseket az Orosz Föderáció elnökével és kormányával tartandó következő találkozóikon vitassák meg;

7.   felhívja Moldova kormányát, hogy tegyen bizalomépítő lépéseket, és terjesszen elő olyan új javaslatokat Transznisztria lakosai részére, amelyek pozitív ösztönzőket tartalmaznak annak érdekében, hogy teljes mértékben támogassák az állam békés újraegyesítését, a kisebbségi nyelvi jogok és a helyi autonómia megőrzése mellett;

8.   elítéli a független média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom folyamatos elnyomását, zaklatását és megfélemlítését a magukat önhatalmúlag kinevező transznisztriai hatóságok általi;

9.   sajnálatát fejezi ki a Moldovával kötendő vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásról szóló EU-s megbeszélések jelentős előrelépésének elmaradása miatt; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel a Moldovával kötendő vízumkönnyítési megállapodás megkötésére irányuló eljárást, és biztosítsák annak végrehajtását; tisztességtelennek és megkülönböztetőnek ítéli, hogy az orosz útlevéllel rendelkező transznisztriai állampolgárok számára nyitva áll az a lehetőség, hogy könnyebben beutazzanak az EU-ba, mint a moldovánok, ami hozzájárul a feszültség növekedéséhez a transznisztriai térségben és a vita rendezése ellen hat;

10.   elégedettségének ad hangot Ukrajna 2006. márciusi azon döntésével kapcsolatban, amely új vámszabályokat vezet be a Transznisztriával közös határa mentén a nemzetközi jognak megfelelően;

11.   üdvözli az európai uniós határsegély-misszió – amelyet 2005 márciusában hoztak létre, és amely fontos szerepet játszik a korrupció, az illegális kereskedelem és csempészet elleni harcban az átláthatóság és a megfelelő moldovai működési és intézményi kapacitások kiépítése révén az eredményes határellenőrzés biztosítása érdekében, ezáltal hozzájárulva a transznisztriai konfliktus esetleges rendezéséhez – által a Moldova és Ukrajna közötti határon elért jó eredményeket;

12.   erős és tartós támogatásáról biztosítja a moldovai polgárokat a teljesen működő demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának Moldovában történő létrehozására irányuló törekvéseik tekintetében;

13.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Moldova kormányának és parlamentjének, Románia kormányának, Ukrajna kormányának, az Orosz Föderáció kormányának, az Amerikai Egyesült Államok kormányának, az EBESZ főtitkárának és az Európa Tanács főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0099.


A dél-oszétiai helyzet
PDF 210kWORD 53k
Az Európai Parlament állásfoglalása a dél-oszétiai helyzetről
P6_TA(2006)0456RC-B6-0537/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Grúziáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2004. október 14-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a 2006. január 19-i, az európai szomszédsági politikáról szóló állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Tanácshoz intézett 2004. február 26-i, az EU Dél-Kaukázussal kapcsolatos politikájáról szóló ajánlására(3), és az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló 2005. májusi 26-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Grúzia között létrejött, 1999. július 1-én életbe lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra,

–   tekintettel az elnökség 2006. július 20-i, a közelmúltbéli grúziai, abháziai és dél-oszétiai fejleményekről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. október 16–17-i ülésének következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel a dél-oszétiai helyzet egyre romlik, és mivel a grúz és oszét erők és rendőri egységek között az elmúlt hónapokban halálos áldozatokkal és személyi sérülésekkel járó incidensekre, lövöldözésekre és összecsapásokra került sor,

B.   mivel a grúz kormány és parlament megkérdőjelezte a tárgyalási folyamat jelenlegi formáját, a békefenntartó erők összetételét, és a békefenntartó műveleteknek az 1992. évi tűzszüneti megállapodásból származó mechanizmusait,

C.   mivel a két oldal képviselői két különböző béketervet nyújtottak be, amelyek több olyan közös elemet tartalmaznak, amelyeket fel lehet és fel kell használni az eredményes tárgyalások alapjául, mivel a Közös Ellenőrző Bizottság mostanában nem képes jelentősebb eredmények elérésére,

D.   mivel az Orosz Föderáció a dél-oszétiai és abháziai lakosoknak történő útlevélkiadással bonyolítja a konfliktus békés megoldását Grúzia válságzónáiban,

E.   mivel Dél-Oszétia úgy határozott, hogy 2006. november 12-én az elnökválasztással egyidőben népszavazást tartanak az önrendelkezésről,

F.   mivel Grúzia a NATO-val folytatott "intenzív párbeszéd" szakaszába lépett, és célja a teljes jogú tagság elérése a szervezetben,

G.   kifejezve mély aggodalmát a Grúzia és Oroszország között kialakult diplomáciai válság miatt, amelynek oka, hogy a grúz kémelhárítás nemrégiben kémkedés gyanújával letartóztatta az orosz katonai hírszerzés négy tisztjét, az orosz nagykövetet pedig ezt követően Moszkvába visszahívták konzultációra,

H.   mivel 2006. október 2-án az orosz hatóságok annak ellenére megszüntettek minden szárazföldi, légi és tengeri összeköttetést Grúziával, beleértve a postai szolgáltatásokat, hogy a négy tisztet átadták az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ), és már Oroszországban tartózkodnak,

I.   mivel az orosz hatóságok számos súlyosan diszkriminatív intézkedést hoztak az Oroszországban élő grúzok ellen etnikai hovatartozásuk miatt, beleértve közel 700 grúz Moszkvából Tbiliszibe való deportálását, valamint grúz ortodox hívők, üzletemberek és iskolás gyermekek a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás megszigorítása ürügyén történő állítólagos zaklatását,

J.   mivel az Oroszországi Föderáció ez év elején kiterjesztette a Moldovából és Grúziából származó mezőgazdasági termékek (bor, gyümölcsök és zöldségek) behozatali tilalmát, amely intézkedés jelentős károkat okoz az említett országok gazdasági fejlődése tekintetében,

K.   mivel a dél-oszétiai és abháziai egyoldalú függetlenségi mozgalmakat egyik nemzetközi szervezet sem támogatja, és az EBESZ és az Egyesült Nemzetek Szervezete égisze alatt folyamatos erőfeszítések történnek Grúzia szuverenitásának és területi egységének helyreállítására,

L.   mivel az EU-nak az EBESZ-szel és más szereplőkkel együttműködve növelnie kell a Grúzia és a Dél-Kaukázus területén zajló konfliktus megoldására irányuló erőfeszítések támogatását,

1.   megismétli a konfliktus békés megoldására irányuló felhívását és a békefolyamat támogatása iránti elkötelezettségét, és felhívja a feleket, hogy felelősségteljesen tartózkodjanak az egyoldalú lépésektől, valamint az indulatokat keltő és agresszív nyilatkozatoktól, amelyek hozzájárulnak a helyzet súlyosbodásához és erőszakhoz vezethetnek;

2.   megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja Grúzia szuverenitását és területi egységét, és felhívja az orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben Grúzia szuverenitását nemzetközileg elismert határainak teljes hosszán;

3.   erőteljesen elítéli az Abházia és Dél-Oszétia nevű grúziai régiókban működő mozgalmaknak a függetlenség egyoldalú megteremtésére irányuló kísérleteit,

4.   felhívja az Orosz Föderáció kormányát, hogy vonja meg támogatását a fenti mozgalmaktól és támogassa teljes mértékben a szomszédságában keletkezett konfliktusok megoldására irányuló többoldalú erőfeszítéseket;

5.   elítéli, hogy Dél-Oszétia 2006. november 12-én népszavazást rendez a függetlenségéről, és emlékezteti a feleket, hogy az 1992-ben tartott hasonló függetlenségi népszavazás nem kapott nemzetközi elismerést;

6.   megjegyzi, hogy az elakadt békefolyamatot újra kell indítani, valamint felhívja az Európai Uniót és az EBESZ-t, hogy tegyen fokozott és együttes erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a feleket a két béketerv kezdeti szakaszaiban elért eredmények alapján újra tárgyalóasztalhoz ültessék;

7.   e tekintetben felhívja mindkét felet, hogy a jelenlegi patthelyzet megoldása érdekében írja alá az erőszak alkalmazásától való tartózkodásról és a biztonsági garanciákról szóló közös dokumentumot és kezdjen építő jellegű tárgyalásokba; sajnálatosnak tartja, hogy a Közös Ellenőrző Bizottság 2006. október 12–13-án Vlagyikavkazban tartott ülése nem hozott eredményeket;

8.   úgy véli, hogy az EBESZ közös békefenntartó erőinek kivételével a válságzóna teljes katonai leszerelése és a fegyverzetcsökkentés alapvető fontosságú a válságmegelőzés terén és az első lényegi lépés további bizalomépítő intézkedések felé; ezért felszólítja Oroszországot, hogy tartózkodjon hadgyakorlatok lebonyolításától és mindenfajta tengeri, légi és szárazföldi erő fitogtatásától Grúzia tengeri felségvizei közelében;

9.   hangsúlyozza, hogy a semleges, hatékony és pártatlan békefenntartó műveletek alapvető fontosságúak a területi konfliktusok megoldásához Grúziában; ezzel összefüggésben érdeklődéssel tekint a Grúzia és Dél-Oszétia közötti tűzszüneti vonal mentén húzódó válságzónába telepített jelenlegi, háromoldalú közös békefenntartó erővel kapcsolatos új javaslatokra; rámutat, hogy az új erőkben a bűnözés és a törvénytelenségek elleni küzdelem érdekében rendőri támogató egységnek is részt kell vennie; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fel kell készülnie arra, hogy ha szükséges, katonai kötelezettségvállalásokat tegyen az új békefenntartó erő tekintetében;

10.   tisztességtelennek és diszkriminatívnak ítéli, hogy az orosz útlevéllel rendelkező dél-oszétiai állampolgárok számára nyitva áll az a lehetőség, hogy könnyebben beutazzanak az EU-ba, mint a grúzok, ami hozzájárul a feszültség növekedéséhez a dél-oszétiai térségben és a vita rendezése ellen hat;

11.   felszólítja az orosz állami hatóságokat, hogy azonnal vessenek véget a hivatalos állami intézmények képviselői részéről az Oroszországban élő grúz etnikumú lakosság ellen irányuló mindennemű elnyomásnak, üldözésnek és felvásárlásoknak;

12.   felhívja az orosz hatóságokat, hogy vonjanak vissza minden Grúzia és az orosz területen élő grúz lakosság ellen irányuló közelmúltbeli intézkedést; az orosz hatóságokat felhívja továbbá arra is, hogy vessenek véget a Moldovából és Grúziából származó termékekre kivetett, indokolatlan behozatali tilalomnak;

13.   felszólítja Oroszországot, hogy fogadja el a hidegháború végén előállt helyzetet és hagyjon fel azzal, hogy elavult módon kizárólagos befolyási övezetekben gondolkodik;

14.   felhívja a Tanácsot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy eloszlassa a feszültséget és újjáépítse a bizalmat Grúzia és az Orosz Föderáció között, valamint megakadályozza a jelenlegi diplomáciai válság fokozódását; sürgeti, hogy a Tanács és a Bizottság találjon megoldást arra, hogyan segítsen Grúziának megoldani és ellensúlyozni a Moszkvában elfogadott intézkedések gazdasági és szociális következményeit;

15.   felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a következő EU-Oroszország csúcstalálkozó napirendjébe vegye fel a befagyasztott kapcsolatok és a helyzet megoldása kérdését;

16.   üdvözli az európai szomszédsági politika keretében a Grúziáról szóló cselekvési terv elfogadását és aláírását; azt várja, hogy ennek végrehajtása további lendületet ad az ország politikai és reformfolyamatainak; üdvözli Javier Solana, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatait, aki a közelmúltban kijelentette, hogy az EU aktívabb szerepet kíván vállalni a grúziai válságok megoldásában; felhívja a Tanácsot, hogy az EU dél-kaukázusi különmegbízottja számára biztosítson minden szükséges eszközt és erőforrást e fellépés hatékonysága és láthatósága érdekében;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, Grúzia elnökének és parlamentjének, az Orosz Föderáció elnökének és parlamentjének, és Dél-Oszétia de facto hatóságainak, valamint az ENSZ és az EBESZ főtitkárának.

(1) HL C 166. E, 2005.7.7., 63. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0028.
(3) HL C 98. E, 2004.4.23., 193. o.
(4) HL C 117. E, 2006.5.18., 235. o.


A veszélyes hulladékok afrikai exportja
PDF 120kWORD 43k
Az Európai Parlament állásfoglalása a veszélyes hulladékok afrikai exportjáról
P6_TA(2006)0457RC-B6-0545/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Közösség nevében a 93/98/EGK tanácsi határozattal(1) jóváhagyott, és 1989. március 22-én elfogadott, a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló egyezményre (Bázeli Egyezmény), valamint az ebből következő, a veszélyes hulladékok OECD-tagállamokból nem OECD-tagállamokba történő kivitelére irányuló tilalomra,

–   tekintettel a hulladékszállításról szóló közösségi jogszabályokra, különösen az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-i 259/93/EGK tanácsi rendeletre(2), valamint a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3), amely 2007. július 12-től hatályon kívül helyezi a 259/93/EGK rendeletet,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel közel 500 tonna vegyipari hulladékot raktak le több helyen Abidjan, Elefántcsontpart közelében, ahol 5 millió ember él,

B.   mivel eddig nyolc ember meghalt és mintegy 85 000 további személy szorult kórházi kezelésre orrvérzés, hasmenés, émelygés, a szem irritációja és légzési nehézségek miatt; mivel a veszélyes hulladék lerakásának hosszú távú következményei lehetnek, beleértve a talaj elszennyeződését, valamint a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződését,

C.   mivel ez a mérgezés számos gyermeket különösen súlyosan érintett: az UNICEF becslése szerint 9 000–23 000 gyermeknek lesz szüksége orvosi ellátásra és egészségügyi ellátásra, valamint az életterükként szolgáló környezet megtisztítására irányuló egyéb intézkedésekre,

D.   mivel a veszélyes hulladékot a görög tulajdonban lévő, panamai lobogó alatt működő tartályhajó rakta le, amelyet a Trafigura Beheer B. V., egy hollandiai székhelyű társaság bérel; mivel a felelősségek ilyen megosztása visszatérő és elfogadhatatlan problémákat okoz a közösségi jogszabályok végrehajtásában,

E.   mivel az északi országok környezetvédelmi rendeletei költségessé tették a veszélyes hulladékok ártalmatlanítását,

F.   mivel az amszterdami kikötői hatóságok a kirakodás során szereztek tudomást a hulladék veszélyes jellegéről és magasabb díjat szabtak a kirakodás befejezéséhez, miután a hulladékot inkább visszapumpálták a tartályhajóba; mivel a holland hatóságok engedélyezték a hajó számára a területük elhagyását, annak ellenére, hogy tisztában voltak a hulladék veszélyes jellegével és azzal, hogy a kapitány nem hajlandó a hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelő hollandiai ártalmatlanításáért fizetni,

G.   mivel a társaságnak volt lehetősége a hulladékot törvényes és biztonságos módon Európában ártalmatlanítani, mégis az olcsóbb elefántcsontparti megoldást választotta,

H.   mivel Afrika mindenféle veszélyes hulladéknak lerakóhelye; mivel a Greenpeace 80 olyan helyet azonosított, ahol fejlett országokból származó veszélyes hulladékot raktak le, többek között régi számítógépeket Nigériában, radioaktív tartályokat Szomáliában, klórt Kamerunban stb.,

I.   mivel a legtöbb afrikai országban nem léteznek a környezet és a lakosság megélhetésének a veszélyes hulladékoktól való védelmére irányuló szigorú rendeletek,

J.   mivel a 259/93/EGK rendelet értelmében 1994 májusától tiltott mindenfajta ártalmatlanításra szánt hulladékexport az EU területéről; mivel ugyanezen rendelet értelmében 1997 januárjától tiltott az EU területéről a nem OECD-országokba irányuló felhasználásra szánt hulladékexport,

K.   mivel az elefántcsontparti veszélyeshulladék-lerakatok csak az EU-ból a nem OECD-országokba irányuló folyamatos veszélyeshulladék-szállítás jéghegyének csúcsai; mivel újrahasznosítás ürügyén nagy mennyiségű elektromos és elektronikus hulladékot exportálnak a nem-OECD országokba; mivel jelentős számú veszélyes anyaggal megrakott kiöregedett EU-s hajót bontanak Ázsiában, a munkavégzőkre és a környezetre nézve egyaránt fokozottan ártalmas körülmények között,

L.   mivel 2002. április 9-i ülésén elfogadta a büntetőjog segítségével történő környezetvédelemről szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló első olvasat utáni álláspontját(4); mivel a Tanács nem hozott politikai döntést erről a javaslatról, és helyette egy harmadik pillér szerinti kerethatározatot választotta a témában (2003. január 27-i 2003/80/IB tanácsi kerethatározat(5)); mivel az Európai Közösségek Bírósága 2005. szeptember 13-i határozatában a C-176/03 sz. ügyben megsemmisítette a kerethatározatot,

1.   felhívja a Bizottságot, Hollandiát és Elefántcsontpartot, hogy alaposan vizsgálják ki ezt az ügyet, találják meg a felelősöket minden szinten, büntessék meg e környezeti bűncselekmény előidézőit, és gondoskodjanak a környezetszennyezés teljes megszüntetéséről, valamint az áldozatok kártérítéséről;

2.   felhívja az EU intézményeket és a tagállamokat, hogy a támogatás, az együttműködés és a polgári védelem minden rendelkezésre álló formáját felhasználva hozzanak meg minden szükséges intézkedést az érintett lakosság, és különösen a gyermekek megsegítése érdekében;

3.   úgy véli, hogy kétség sem férhet hozzá, hogy a veszélyes hulladék Abidjanba történő szállítása megsértette mind a közösségi jogszabályokat, mind a nemzetközi egyezményeket, ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a hulladékszállításra vonatkozó hatályos jogszabályok maradéktalan érvényesítése érdekében;

4.   kéri a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra az összes olyan kétoldalú megállapodást, amelyet nem OECD-országokkal hulladéklerakás témájában kötöttek;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen be jogalkotási javaslatot a hatályos veszélyeshulladék-jogszabályokban fellelhető kiskapuk bezárása érdekében, hogy így meg lehessen szüntetni a nem OECD-országokba irányuló elektromos és elektronikus hulladék, valamint leselejtezett hajók és vízi járművek exportját;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön információt a veszélyes hulladékok és termékek afrikai és más fejlődő országokban folyó illegális forgalmáról és lerakásáról, tegyen javaslatot arra, hogyan lehetne ellenőrizni, mérsékelni, illetve megszüntetni az afrikai és más fejlődő országokban folyó illegális hulladékforgalmat, -exportot és -lerakást, valamint évente készítsen listát azokról az országokról és multinacionális vállalatokról, amelyek részt vesznek a veszélyes hulladékok és termékek Afrikában és más fejlődő országokban történő lerakásában;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az ENSZ főtitkárának, Elefántcsontpart kormányának és a Bázeli Egyezmény titkárságának.

(1) HL L 39., 1993.2.16., 1.o.
(2) HL L 30., 1993.2.6., 1.o.
(3) HL L 190., 2006.7.12., 1. o.
(4) HL C 127. E, 2003.5.29., 119. o.
(5) HL L 29., 2003.2.5., 55. o.


A környezet büntetőjogon keresztüli védelme
PDF 202kWORD 39k
Az Európai Parlament állásfoglalása a Parlament környezetvédelemről szóló véleményének nyomon követéséről: a bűnözés elleni küzdelem, bűncselekmények és büntetések
P6_TA(2006)0458B6-0544/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a környezet büntetőjogi védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra(1),

–   tekintettel a környezet büntetőjogon keresztüli védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2002. április 9-i álláspontjára(2),

–   tekintettel az Európai Uniót létrehozó szerződés IV. címe, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezések alapján létrehozandó keretprogramról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2002. április 9-i álláspontjára(3),

–   tekintettel a Bíróság által a C-176/03. sz. Bizottság kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 13-én hozott ítéletre(4),

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, a Bíróság 2005. szeptember 13-i ítéletének (C-176/03. sz. Bizottság kontra Tanács ügy) következményeiről szóló közleményére (COM(2005)0583),

–   tekintettel a Bíróság 2005. szeptember 13-i ítéletének (C-176/03. sz. Bizottság kontra Tanács ügy) következményeiről szóló 2006. június 14-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a Bíróság 2005. szeptember 13-i ítéletében úgy határozott, hogy a közösségi jogalkotónak jogában áll a tagállamok büntetőjogával kapcsolatban olyan intézkedéseket hozni, amelyeket szükségesnek ítél ahhoz, hogy az általa a környezetvédelem tárgykörében alkotott jogszabályok teljes mértékben érvényesüljenek;

B.   mivel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az EK-Szerződés 135. cikkének és 280. cikke (4) bekezdésének rendelkezései nem gátolják a büntetőjogi harmonizációt a környezetvédelmi politikák végrehajtása céljából;

C.   mivel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy "az EK 175. cikkében a Közösségnek juttatott hatásköröket bitorló kerethatározat, oszthatatlansága folytán, egészében sérti az EU 47. cikket";

D.   mivel a Bizottság a Bíróság 2005. szeptember 13-i ítéletének következményeiről szóló fenti közleményében kijelentette, hogy a közösségi jog hatékony végrehajtásához szükséges büntetőjogi rendelkezések az EK-Szerződés körébe tartoznak;

E.   mivel a Bíróság álláspontja – amelyet a Bizottság is értelmezett – üdvözlendő, ugyanis támogatja azt az álláspontot, amelyet az Európai Parlament a jogalapokról és a közösségi jognak való megfelelésről szóló 2003. szeptember 3-i állásfoglalásában már megfogalmazott(6);

1.   üdvözli a Bíróság ítéletét, amely megsemmisítette a tévesen a harmadik, és nem az első pillér keretében elfogadott környezetvédelmi kerethatározatot;

2.   megjegyzi, hogy a Bíróság ítélete joghézagot eredményez a környezet büntetőjogi védelme tekintetében;

3.   úgy ítéli meg, hogy a kerethatározat Tanács általi elfogadása azt mutatja, hogy a tagállamok elismerik, hogy a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának megerősítéséhez szükség van büntetőjogi eszközökre;

4.   úgy ítéli meg, hogy a kerethatározat Tanács általi elfogadása azt mutatja, hogy a tagállamok elismerik, hogy szükség van bizonyos fokú harmonizációra a környezet büntetőjogi védelme területén;

5.   megjegyzi, hogy a Bíróság határozottan kijelentette, hogy a kerethatározat 1-7. cikkeit érvényesen el lehetett volna fogadni az EK-Szerződés 175. cikke alapján;

6.   sajnálja, hogy a Bizottság a Bíróság 2005. szeptember 13-i ítéletének következményeiről szóló fenti közleményében nem tér ki részletesen arra, hogy milyen lépéseket kíván tenni a már beterjesztett, a környezet büntetőjogi védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatban;

7.   kéri a Tanácsot, hogy vizsgálja meg a Bizottság eredeti javaslatát annak módosítása céljából, vagy azért, hogy az EK-Szerződés 175. cikke alapján iránymutatást nyújthasson egy új javaslat kidolgozására a környezet büntetőjogi védelme tárgyában;

8.   amennyiben a Tanács nem szándékozik lépéseket tenni egy közös álláspont elfogadása felé az eredeti bizottsági javaslatról, kéri, hogy a Bizottság az EK-Szerződés 175. cikke alapján terjesszen elő új javaslatot a környezet büntetőjogi védelméről, amely figyelembe veszi a Bíróság ítéletét, és beépíti az irányelvre irányuló eredeti javaslat Európai Parlament általi első olvasatának eredményét;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 180. E, 2001.6.26., 238. o.
(2) HL C 127. E, 2003.5.29., 119. o.
(3) HL C 127. E, 2003.5.29., 132. o.
(4) EBHT 2005., I-7879. o.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0260.
(6) HL C 76. E, 2004.3.25., 224. o.


Euro-mediterrán társulási megállapodás EU-Szíria között
PDF 224kWORD 70k
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, egyrészt az Európai Közösség és tagállamai, másrészt Szíria közötti euro-mediterrán társulási megállapodás megkötéséről szóló ajánlásával (2006/2150(INI))
P6_TA(2006)0459A6-0334/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Véronique De Keyser által az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja nevében benyújtott, egyrészt az Európai Közösség és tagállamai, másrészt Szíria közötti euro-mediterrán társulási megállapodásról szóló tárgyalásokról szóló állásfoglalásra irányuló javaslatára (B6-0373/2006),

–   tekintettel az egyrészt az Európai Közösség és tagállamai, másrészt Szíria közötti euro-mediterrán társulási megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2004)0808),

–   tekintettel Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2005. szeptember 8-i, a szíriai politikai foglyok helyzetéről szóló állásfoglalásra(1) és a 2006. június 15-i, Szíriáról szóló állásfoglalásra(2),

–   tekintettel az Európai Parlament és Szíria közötti hetedik parlamentközi találkozóra, amelyre 2005. június 11-18. között került sor Szíriában,

–   tekintettel a barcelonai folyamatról szóló, 1995. november 28-i nyilatkozatra és a barcelonai folyamat felülvizsgálatáról szóló, 2005. október 27-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az ENSZ Szíria és Libanon kapcsolatáról szóló állásfoglalásaira, különösen a Biztonsági Tanács 2004. szeptember 2-i, 1559(2004) számú és 2006. augusztus 11-i, 1701(2006) számú állásfoglalására és a volt libanoni miniszterelnök, Rafik Hariri ellen elkövetett gyilkos merényletet az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai alapján vizsgáló ENSZ független nemzetközi vizsgálóbizottság biztosának, Serge Brammertznek 2006. szeptember 25-i jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 83. cikkének (5) bekezdésére és 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0334/2006),

A.   mivel Szíria geostratégiai jelentőséggel bír a Közel-Kelet és a Közép-Kelet e régiójában, és különösen a békefolyamatban potenciálisan betöltött, a felek között közvetítő és a regionális konfliktus megoldását elősegítő szerepére; tekintettel arra,hogy ezt a szerepvállalást erősítheti a Szíriával folytatott párbeszéd elmélyítése,

B.   mivel jelenleg az Európai Közösség és Szíria közötti társulási megállapodás aláírásához szükséges elemek még nem teljesültek, de a Parlament meggyőződése, hogy Szíria képes e feltételek teljesítésére,

C.   tekintettel arra, hogy az iraki háború, Szíria stratégiai kapcsolatai Iránnal és kapcsolódása Libanon ügyeihez mind hatással voltak Szíria kapcsolatára szomszédaival és a nemzetközi közösséggel,

D.   tekintettel arra, hogy az Európai Közösség és Szíria közötti megállapodás célja az emberi jogokat és a szabadságjogokat tiszteletben tartó demokratikus politikai rendszer, a nyitott és piacalapú gazdaság, valamint az emberi jogok és polgári szabadságok nagyobb fokú tiszteletben tartása felé való átmenet ösztönzése és támogatása a hatékony párbeszéd és a valódi partnerség jegyében,

E.   mivel Szíria a közelgő társulási megállapodás jegyében már számos gazdasági intézkedést elfogadott,

F.   tekintettel arra, hogy az alapvető szabadságjogok védelme az erős és független civil társadalom kialakulásának alapja, és bár a kormány álláspontja az utóbbi években nem volt egyértelmű, mindazonáltal némi reményt keltett a szíriai politikai rendszer nagyobb mértékű nyitása iránt,

G.   mivel Szíria a barcelonai folyamatban való tevékeny és építő jellegű részvétele ellenére az egyetlen ország, amellyel az Európai Közösség még nem írt alá társulási megállapodást, akadályozva ezáltal az euro-mediterrán partnerség teljes kibontakozását,

H.   tekintettel arra, hogy az 1963 márciusában kihirdetett szükségállapotról szóló rendelet és az ehhez kapcsolódó jogszabályok mind a mai napig érvényben vannak, holott a Baath párt tizedik, 2005. június 6-9-i regionális kongresszusának ajánlásaiban felülvizsgálatukat előirányozták,

I.   tekintettel arra, hogy ENSZ független nemzetközi vizsgálóbizottságának fent említett következtetéseit a figyelembe kell venni a társulási megállapodás aláírásakor,

J.   mivel az emberi jogok helyzete az országban romlott az Európai Parlament fent említett, az emberi jogok szíriai helyzetéről szóló 2006. június 15-i állásfoglalása óta, és mivel a 2006 májusában a Szíria és Libanon közötti kapcsolatok javítására vonatkozó petíció aláírása miatt bebörtönzött aktivistákat még nem engedték szabadon,

1.   meg van győződve arról, hogy a társulási megállapodás határozott lendületet adhatna az ország helyzetének javításához szükséges politikai, gazdasági és szociális reformoknak;

2.   újra megerősíti azonban, hogy a demokratikus értékek, az emberi jogok és a szabadságjogok tisztelete szükséges előfeltétel, ezért a megállapodás emberi jogi záradékába be kell illeszteni egy hatékony ellenőrzési mechanizmust; így különösen az etnikai kisebbségek fokozottabb tiszteletére szólít fel és újra megerősíti a vallásszabadság megőrzésének fontosságát;

3.   úgy véli, hogy Szíria szilárd elkötelezése az euro-mediterrán partnerségen belül meg fogja erősíteni Szíria kapcsolatát az Európai Unió tagállamaival és dél-mediterrán partnereivel, valamint elő fogja segíteni a közel-keleti békefolyamatot;

4.   kérdezi a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy melyek lesznek a következő lépések a 2004. október 19-én már parafált euro-mediterrán társulási megállapodás aláírása vonatkozásában;

5.   felkéri a Tanácsot, hogy az alábbi ajánlásokat figyelembe véve erősítse meg kezdeményezéseit az EU és Szíria közötti együttműködés elmélyítése és végül a megállapodás aláírása érdekében:

   bátorítani és támogatni kell a szíriai kormány lépéseit a demokratikus rendszer megteremtése irányában;
   fel kell szólítani Szíriát, hogy tartsa tiszteletben Libanon szuverenitását és tartózkodjon a belügyeibe való beavatkozástól, nevezetesen szüntesse meg a fegyverszállításokat és akadályozza meg a Hezbollah milíciáinak újrafelfegyverzését az ENSZ Libanonban állomásozó erőivel (UNIFIL) teljes együttműködésben, és tegyen ismételt erőfeszítéseket annak érdekében, hogy hiteles békefolyamat kezdődjön újra a térségben, amely átfogó rendezéshez és a Golán-fennsík Damaszkusznak való visszaadásához vezet;
   figyelembe kell venni a Baath párt tizedik regionális kongresszusa által közvetített politikai jelzéseket, melyek legláthatóbbja az irányító csapat fiatalabb, al-Aszad elnökhöz közeli vezetőkre váltása, mint azt Abdullah Dardari miniszterelnök-helyettessé való kinevezése is mutatja;
   különös figyelmet kell fordítani a társulási megállapodásban szereplő, a közbeszerzések nagyobb átláthatóságát célzó záradékok alkalmazására; fel kell kérni a Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy ezt a megközelítést további két- vagy többoldalú megállapodások kövessék;
   fel kell szólítani a szíriai kormányt, hogy fogadjon el intézkedéseket a demokrácia és az emberi jogok terén annak érdekében, hogy megfeleljen a nemzetközi emberi jogi normáknak a szólásszabadságot, az emberi jogok védelmezőinek védelmét, a kínzás megelőzését és leküzdését, valamint a halálbüntetés eltörlését illetően; különösen fel kell hívni a figyelmet a szíriai egyesülési jogban végrehajtandó reformokra annak érdekében, hogy megszűnjön minden, az emberi jogi szervezetek tevékenységeire vonatkozó fontosabb korlátozás;
   tudatni kell mindazonáltal a szíriai kormánnyal az amiatti élénk aggodalmat, hogy bizonyos kérdésekkel, például a többpártrendszer iránti nyitással és az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartásával kapcsolatban nem történt előrelépés; rá kell mutatni arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása e társulási megállapodás alapvető eleme, és fel kell szólítani Szíriát arra, hogy tegyen eleget a barcelonai folyamat keretében, az európai szomszédsági politika mentén tett kötelezettségvállalásainak; e tekintetben fel kell szólítani Szíriát, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket a szükségállapot azonnali megszüntetése érdekében;
   kérni kell a szíriai kormánytól, hogy vizsgálja meg újból a politikai foglyok ügyét, és engedje szabadon a lelkiismereti meggyőződésük miatt fogva tartottakat és a békeaktivistákat, engedélyezzen ugyanakkor olyan csoportosulásokat, mint például a Damaszkuszi Nyilatkozat aláírói, amelyet 2005. október 16-án írt alá öt betiltott párt, valamint független személyiségek, továbbá a 2006. május 12-i "Bejrút - Damaszkusz, Damaszkusz - Bejrút" nyilatkozat aláírói; fel kell kérni továbbá a szíriai kormányt annak biztosítására, hogy a letartóztatott, illetve bebörtönzött személyek megfelelő bánásmódban részesüljenek, ne kínozzák meg őket, illetve rendszeresen, haladéktalanul és korlátlanul kapcsolatba léphessenek ügyvédjükkel, orvosukkal és családjukkal; ösztönözni kell a szíriai kormányt, hogy a szíriai és a libanoni miniszterelnökök között 2005. május 5-én létrejött megállapodásnak megfelelően maradéktalanul működjön együtt a libanoni kormánnyal annak érdekében, hogy a szíriai és libanoni állampolgárságú személyek eltűnésével kapcsolatos esetekben kézzelfogható eredményeket lehessen elérni, az ebből a célból felállított vizsgálóbizottság keretei között;
   a Parlament fent említett, 2006. június 15-i állásfoglalásában kifejtetthez hasonlóan tiltakozni kell a szíriai kormánynál az értelmiségiek és a szíriai és libanoni emberi jogi aktivisták első közös kezdeményezéseként született "Bejrút - Damaszkusz, Damaszkusz - Bejrút" nyilatkozatra válaszként bekövetkezett letartóztatási hullám ellen, és követelni kell azonnali szabadon bocsátásukat;
   hangot kell adni az Európai Unió részéről a vallási és más kisebbségek, különösen a kurdok jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatban felmerülő aggályoknak; fel kell kérni a szíriai kormányt, hogy nyilatkozzon e kérdésekről;
   újra el kell indítani a valódi párbeszédet Szíriával, hogy bevonják a béke irányában tett erőfeszítésekbe a közép-keleti konfliktus átfogó rendezése érdekében;
   haladéktalanul fel kell kérni Szíriát arra, hogy töltsön be konstruktív szerepet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1559(2004) és 1701(2006) számú határozatának végrehajtásában, valamint fel kell kérni különösen arra, hogy erősítse meg a libanoni–szíriai határ menti területeinek ellenőrzését a nem állami egységek számára történő fegyverszállítások megakadályozása érdekében;
   hangsúlyozni kell, hogy javult a szíriai hatóságok együttműködése az ENSZ független nemzetközi vizsgálóbizottságával, ragaszkodni kell azonban ahhoz, hogy az együttműködés még intenzívebbé váljon, és hogy a vizsgálatnak – az abban foglalt megállapítások betartása révén – konkrét következményei legyenek;
   ragaszkodni kell ahhoz, hogy Szíria teljes mértékben tegyen eleget az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1559(2004), 1562(2004), 1680(2006) és 1701(2006) számú határozatának és az Európai Tanács 2006. június 16-17-i ülésén elfogadott Libanonról szóló nyilatkozatnak, amelyek felszólítják Szíriát és Libanont, hogy a régióbeli stabilitás megerősítése érdekében állapítsák meg közös határukat; fel kell kérni Szíriát, hogy konstruktívan járuljon hozzá a Shebaa-telkek térsége végleges státuszának tisztázásához összhangban az Egyesült Nemzetek főtitkárának 2006. szeptember 12-i ajánlásaival és a nemzetközi joggal;
   e vonatkozásban üdvözölni kell a szíriai csapatok kivonását a libanoni területekről, azonban határozottan kérni kell a szíriai kormánytól, hogy létesítsen diplomáciai kapcsolatokat Libanonnal, amit mindezidáig visszautasított, és szüntesse be a Hezbollah támogatását;
   fel kell kérni a szíriai kormányt, hogy ismertesse, milyen konkrét lépéseket tett a fegyverek elterjedése, illetve a terrorizmus és az Al-Kaida elleni küzdelem vonatkozásában, illetve határainak ellenőrzése terén a fegyvercsempészet és a terroristák szomszédos államokba történő belépésének betiltása céljából;
   ebben az összefüggésben sajnálatunkat kell kifejezni amiatt, hogy 2006. június 15-én sor került egy katonai megállapodás aláírására Iránnal az amerikai és izraeli fenyegetéssel szembeni kölcsönös együttműködés megerősítéséről;
   tudatni kell Szíriával, hogy potenciálisan milyen fontos szerepet játszhat a Közel-Keleten és a Közép-Keleten a régió konfliktusainak békés megoldásában; foglalkozni kell az amiatti aggodalmakkal, hogy Szíria támogatást nyújt a Damaszkuszban állomásozó Hamasz és Iszlám Dzsihád palesztin militáns csoportoknak azon mérsékelt palesztin erők kárára, amelyek az Izraellel való békés együttélést szorgalmazzák;
   fel kell szólítani Szíria kormányát, hogy a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelően javítsa a környezeti és életkörülményeket a szíriai palesztin menekülttáborokban;
   fel kell szólítani a szíriai kormányt, hogy engedje szabadon Yakúb Hanna Sámún asszír keresztényt, akit több mint húsz éve tartanak börtönben megfelelő eljárás lefolytatása nélkül valamint anélkül, hogy a közeljövőben kilátásban lenne szabadon bocsátása;
   körültekintően kell eljárni a vallási kisebbségekhez tartozó emigránsok és menekültek Szíriába való visszatelepítésekor mindaddig, amíg az elnyomás folytatódik; mindenesetre javítani kell e kérdésben a tagállamok nemzeti megközelítéseinek összehangolását;
   kérni kell a Szíria és az Európai Parlament közötti párbeszéd támogatását e kérdésekkel kapcsolatban, hogy előrelépés történjen az EU és Szíria közötti együttműködés terén a társulási megállapodás várható aláírása fényében;

6.   kéri a Tanácsot, hogy fontolja meg a társulási szerződés által biztosítottakon túlmutató, további ösztönzők és előnyök bevezetését Szíria számára annak érdekében, hogy jelenlegi külpolitikájának és regionális pozíciójának olyan irányú felülvizsgálatára ösztönözze Szíriát, amely elősegíti a térség békéjét, stabilitását és prosperitását, valamint elsősorban Izrael állam létjogosultságának elismerését és Szíria támogatását a közel-keleti békefolyamat terén való előrelépéshez;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa az Európai Parlament ajánlását tartalmazó ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, és a Szíriai Arab Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 193. E, 2006.8.17., 349. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0279.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0412.


A nairobi éghajlat-változási konferencia
PDF 220kWORD 58k
Az Európai Parlament állásfoglalása a nairobi éghajlat-változási konferencián követendő európai uniós stratégiáról (COP 12 és COP/MOP 2)
P6_TA(2006)0460B6-0543/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC), az UNFCCC-hez csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre, valamint az egyezményben részes felek konferenciáin (COP) Bonnban (2001. július), Marrakeshben (2001. október és november), Új-Delhiben (2002. október és november), Milánóban (2003. december) a Buenos Airesben (2004. december) és a Montrealban (2005. november és december) elfogadott végrehajtási eljárásokra,

–   tekintettel az egyezményben részes felek közelgő 12. konferenciájára (COP 12), valamint a részes feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv résztvevő feleinek (COP/MOP 2) üléséül is szolgáló, a kenyai Nairobiban 2006. november 6.–17. között megrendezésre kerülő második konferenciájára,

–   tekintettel az éghajlatváltozásra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2005. november 16-i, "A globális éghajlatváltozás legyőzéséről"(1), a 2006. január 18-i, a montreali konferencia eredményeiről (COP 11 - COP/MOP 1)(2), valamint a 2006. július 4-i, "A repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentéséről"(3) szóló állásfoglalásokra,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 108. cikke értelmében a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által feltett B6-0440/2006 számú szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint a Tanács és a Bizottság nyilatkozatára,

–   tekintettel a legutóbbi tudományos megállapításokra, köztük a grönlandi jégmezők, az arktiszi jégtenger és a szibériai fagyott talaj (permafrost) olvadásáról szóló jelentésekre, valamint az éghajlatváltozás okozta tengerszint-emelkedés mértékéről született újabb mérésekre,

–   tekintettel a finn elnökség erdőket érintő közzétett prioritásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv teljes, valamennyi fél általi végrehajtása kulcsfontosságú az éghajlatváltozás által okozott problémák kezelése szempontjából, bár tény, hogy az intézkedések a szennyezőanyag-kibocsátás zöméért felelős nagy gazdasági hatalmakra is kiterjedő globális megoldás életbe lépéséig nem lesznek igazán hatékonyak,

B.   mivel a részes felek 11. konferenciája (COP 11), valamint a részes feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv résztvevő feleinek (COP/MOP 1) üléséül is szolgáló első, 2005. novemberi és decemberi montreali konferenciája úgy döntött, hogy a 2012 utáni időszakra vonatkozólag az I. mellékletet aláírók tekintetében kezdeményezi további kötelezettségvállalások megfontolását, valamint elmélyíti a párbeszédet a tapasztalatcseréről, és elemzi az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködésre vonatkozó hosszú távú stratégiai szempontokat, valamint felállított egy, a fejlődő országok erdőpusztulása miatt bekövetkező kibocsátások csökkentésével foglalkozó UNFCCC-műhelyt,

C.   mivel az új technológiák kulcsfontosságú szerepet játszanak majd az éghajlatváltozás költséghatékony megközelítésben történő, fokozott energiahatékonyságra összpontosító kezelése során,

D.   mivel hamarosan újabb célokat kell kitűzni annak érdekében, hogy az éghajlatváltozást ellenőrzés alatt lehessen tartani, és hogy megfelelő ösztönzést lehessen biztosítani a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra épülő technológiák fejlesztésébe és beüzemelésébe történő mielőbbi beruházásokhoz, ugyanakkor az éghajlat-változási célkitűzésekkel összeegyeztethetetlen energia-infrastruktúrákba történő befektetést kerülni kell,

E.   mivel az üvegházhatású gázok kibocsátása tovább folyik sok tagállamban, ami arra világít rá, hogy a kiotói kötelezettségek betartásához az Európai Uniónak határozottabb lépésekre, az intézkedések felülvizsgálatára és új kezdeményezésekre van szüksége,

F.   mivel a légi szállítás jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és egyre gyorsabban terjed, és mivel a nemzetközi légi szállítás nem kötelezte el magát semmilyen módon az UNFCCC és annak Kiotói Jegyzőkönyve mellett,

G.   mivel a legfrissebb tudományos eredmények szerint a felmelegedés + 2°C-ra történő korlátozása nem biztos, hogy elegendő lesz a drasztikus éghajlatváltozás UNFCCC által kitűzött elkerüléséhez,

H.   mivel a fent említett 2005. november 16-i állásfoglalásában az Európai Parlament úgy fogalmazott, hogy a fejlődő országoknak jelentős – 2020-ra 30%-os, 2050-re pedig 60-80%-os – kibocsátás-csökkentés mellett kell elkötelezniük magukat,

I.   mivel 2005-ben az üvegházhatású gázok 24%-nak kibocsátása az erdők égetéséből származott, és mivel az Amazonas-vidékről származó legfrissebb tudományos eredmények bizonyítják az erdőtakaró fogyásának és az erdő mint tüdő gyengülésének káros hatását az éghajlatra; mindez az észak-atlanti térség déli részén kialakuló hurrikánok kialakulásának megtöbbszöröződéséhez, valamint Dél-Brazíliában, Uruguayban és Argentínában a lehulló csapadékmennyiség csökkenéséhez vezetett,

J.   mivel az Egyesült Nemzetek Fóruma az Erdőkért közelgő, a globális erdővédelmi eszközt a remények szerint elfogadó ülésére történő uniós felkészülésről is készülnek majd tanácsi következtetések,

K.   mivel az energiabiztonságnak és az éghajlati biztonságnak egymással párhuzamosan kell megvalósulnia, és mivel Európa energia- és éghajlati biztonsága nagyban függ az olyan nagyobb gazdasági hatalmak döntéseitől, mint Kína és India; mivel az éghajlatváltozás mérséklésére csak akkor kerülhet sor, ha a fejlődő országok, különösen az olyan nagy és gyorsan növekvő gazdaságok, mint Kína és India tevékeny részt vállalnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésében,

1.   sürgeti az Európai Uniót, hogy tartsa fenn vezető szerepét a nairobi COP 12-COP/MOP2 konferencián folytatandó tárgyalások során, valamint a nemzetközi partnerekkel folytatandó tárgyalások során legyen kifejezetten ambiciózus;

2.   ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió a konferencián terjesszen elő nagyra törő terveket mind a Kiotói Jegyzőkönyv I. mellékletét aláíró felek kötelezettségvállalásait, mind a jegyzőkönyv felülvizsgálatát illető új keletű párbeszéd és az UNFCCC alatti hosszú távú együttműködést illetően;

3.   emlékeztet arra, hogy amint az a fent említett 2005. november 16-i állásfoglalásból kiderül, az éghajlatváltozás hatásainak visszaszorítására irányuló EU-stratégiát egy hét részből álló módszerre kell alapozni:

   a kiotói kulcselemekre történő építkezés – az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó kötelező célok, felső határérték megállapítására és kereskedelemre irányuló globális rendszer, valamint rugalmas mechanizmusok,
   komoly, 30%-os kibocsátás-csökkentés 2020-ra – azzal a hosszú távú céllal, hogy 80%-nyi nagyságrendű csökkenés valósuljon meg 2050-re –, a hatékonyságot növelő befektetések és/vagy a szénmentes és alacsony széntartalmú technológiák elősegítése piaci ösztönzők és szabályozás kombinációja segítségével,
   proaktív módszer alkalmazása az egyéb főbb szereplők, így különösen az Egyesült Államok bevonására,
   stratégiai partnerség kialakítása olyan országokkal, mint Kína, India, Dél-Afrika, Brazília és Mexikó, hogy pénzügyi támogatást kapjanak a szénmentes, illetve alacsony széntartalmú energiaforrásokat kihasználó fenntartható energia-stratégiák kidolgozásához, és ezáltal biztosított legyen részvételük az éghajlatváltozás hatásainak visszaszorítására irányuló erőfeszítésekben,
   a fenntartható energiára épülő technológiákkal kapcsolatos kutatás és innováció erőteljes támogatása a legjobb gyakorlatoknak a tagállamok és egyetemek, kutatóközpontok és az ipar közötti cseréjének megkönnyítésén keresztül, és a "káros" ösztönzők, például a fosszilis tüzelőanyagokra adott támogatások felszámolása, valamint a külső költségek, többek között az éghajlatváltozás költségeinek beszámítása az energiatermelés árába,
   az európai és nemzeti jogszabályok felhasználása a nagyobb energiahatékonyság ösztönzésére, és az éghajlatra gyakorolt hatást csökkentő technológiák árának csökkentésére,
   az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére irányuló erőfeszítésekben a sokkal nagyobb fokú közvetlen részvétel bátorítása tudatosságfokozó kampányokon keresztül az állampolgárok szintjén, amelynek egyik szükséges előfeltétele a termékek (mint például az autók, repülőgépek és házak) és szolgáltatások széntartalmáról, valamint az adható-vehető személyes kvóták rendszerének bevezetését illető jövőbeni lehetőségről szóló részletes tájékoztatás nyújtása;

4.   megismétli azt az óhaját, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti első és második kötelezettségvállalási időszak között ne legyen megszakítás, és hogy az éghajlatra vonatkozó további kötelezettségvállalásokról történő megállapodás legkésőbbi határideje 2008 vége legyen;

5.   kifejezi támogatását a rugalmas mechanizmusok további használata, valamint a felső határértéken és kereskedelmen alapuló globális szénpiac mint hosszú távú célkitűzés iránt;

6.   felhívja a COP 12-COP/MOP 2 résztvevőit, hogy foglalkozzanak a nemzetközi légi közlekedés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásaival is, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy a közeljövőben Nairobiban megrendezésre kerülő COP 12-COP/MOP 2 konferencián jöjjön létre párbeszéd a repülőgépjáratokra kivetendő globális adóról;

7.   úgy véli, hogy az iparosodott országoknak továbbra is meghatározó szerepet kell játszaniuk az éghajlatváltozás által okozott világméretű problémák kezelésében; ezért felhívja az I. melléklet aláíróit arra, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak, valamint vállaljanak újabb jelentős kötelezettségeket a 2012 utáni második kötelezettségvállalási időszakra; emellett felhívja azokat az iparosodott országokat, amelyek nem ratifikálták a Kiotói Jegyzőkönyvet, hogy fontolják meg álláspontjukat, vezessenek be szigorú nemzeti intézkedéseket és vállaljanak aktív szerepet a jövőbeli nemzetközi tárgyalásokon annak érdekében, hogy részt vehessenek a jövőbeli éghajlatváltozás-kezelési rendszerben;

8.   hangsúlyozza, hogy a fejlődő országoknak joguk van a gazdasági fejlődéshez; azt is kiemeli azonban, hogy a fejlődő országoknak nem kell feltétlenül átvenniük az iparosodott országok szennyezési gyakorlatát, és ezért fokozott figyelmet kell fordítani a fenntartható energia terén megvalósuló technológiai együttműködésre és kapacitásépítésre;

9.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az uniós fejlesztési együttműködés keretén belül tulajdonítsanak elsőrendű szerepet a hatékony és alacsony szénfelhasználású energia-technológiákhoz való hozzáférésnek;

10.   hangsúlyozza annak kiemelkedő fontosságát, hogy a gyorsan iparosodó fejlődő országokat is bevonják a jövőbeli éghajlatváltozás-kezelési rendszerbe, gazdasági fejlődésük előmozdításával és a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos aggodalmaik tiszteletben tartásával;

11.   üdvözli az UNFCCC-műhely által a fejlődő országokban végbemenő erdőpusztításokból származó kibocsátás csökkentése terén – legutóbb a 2006. augusztus 30. és szeptember 1. közötti római találkozójukon – végzett munkát, és felhívja a figyelmet arra a széles körű egyetértésre, amely az ökoszisztémához kapcsolódó szolgáltatások fizetőssé tételéről született, és a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának részeként kéri, hogy az eddig mellőzött erdőpusztítás kérdése legyen része a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának;

12.   rámutat arra, hogy Afrika és más fejlődő térségek képesek kell hogy legyenek az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális csökkentésében való részvételre, illetve hogy a nemzetközi tárgyalásoknak foglalkozniuk kellene az erdőpusztítás megszüntetésére irányuló ösztönzőkkel; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy vegyenek részt a fenntartható, tiszta fejlesztési mechanizmuson alapuló erdészeti projektekben;

13.   úgy véli, hogy az éghajlatváltozás hatékony kezelése érdekében a globális éghajlatpolitikának egyenlő esélyeket kell teremtenie az ipar számára, és ösztönöznie kell az innovációt, az energiahatékonyságot és a szénszivárgás megelőzését; javasolja ezért, hogy a különböző tevékenységekre, beleértve a fogyasztási cikkek előállítását és a globális szállítást, globális teljesítménynormákat és célkitűzéseket jelöljenek ki;

14.   hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás társadalmi hatását alaposabban kell tanulmányozni; ezért tehát felszólítja a Bizottságot, hogy keressen lehetőséget olyan műhelyek megszervezésére Európában és Európán kívül, ahol az érdekeltek – polgári csoportok, az ipar képviselői, mezőgazdasági termelő közösségek, biztonsági szakértők és közgazdászok – elmélyíthetnék tudásukat az éghajlatváltozás következményeivel kapcsolatosan;

15.   nyomatékosan kéri, hogy az egyes tagállamok és az EU egésze teljesítsék a Kiotói Jegyzőkönyv és a tehermegosztási megállapodás szerinti fennálló kötelezettségeiket, ennek hiánya ugyanis alááshatná az EU vezető szerepét a nemzetközi tárgyalásokon;

16.   úgy véli, hogy az EU küldöttsége fontos szerepet játszik az éghajlatváltozásról szóló tárgyalásokon, és ezért elfogadhatatlannak tartja, hogy az Európai Parlament azon képviselői, akik a küldöttség tagjai, nem vehettek részt az EU koordinációs ülésein a részes felek korábbi konferenciáján; elvárja, hogy az Európai Parlament által delegált résztvevők Nairobiban az ilyen üléseken részt vehessenek legalább megfigyelői státuszban, felszólalási joggal vagy anélkül;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Nemzetek Szervezete éghajlat-változási keretegyezménye titkárságának azzal a kéréssel, hogy juttassa el az összes EU-n kívüli valamennyi szerződő félhez.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0433.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0019.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0296.


Belvízi szállítás
PDF 238kWORD 67k
Az Európai Parlament állásfoglalása a belvízi szállítás előmozdításáról: "NAIADES", integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében (2006/2085(INI))
P6_TA(2006)0461A6-0299/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a belvízi szállítás előmozdításáról: "NAIADES" című bizottsági közleményre (COM(2006)0006),

–   tekintettel a belvízi hajózás fejlesztését szolgáló közösségi belvízi flottakapacitási politikáról szóló 1999. március 29-i 718/1999/EK tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel a Bizottság "Európai közlekedéspolitika 2010-ig: ideje dönteni" című fehér könyvére (COM(2001)0370),

–   tekintettel a belföldi hajózás témájában 2006. február 13 és 15 között Bécsben megrendezett magas szintű tanácskozás eredményeire,

–   tekintettel a növekedésről és a munkahelyekről szóló lisszaboni menetrendre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0299/2006),

A.   mivel az áruszállítás mértéke várhatóan tovább fog növekedni, és a belvízi szállítás még sok szabad kapacitással rendelkezik, és a különböző szállítási módok kombinációjával hozzájárulhat a szállítási megoldások versenyképessé tételéhez,

B.   mivel jobban kell törekedni arra, hogy Európában a belvízi utak szabad kapacitását és a belvízi hajózás piaci lehetőségeit a saját jogukon és a transzeurópai közlekedési hálózatokban multimodális láncok részeként – beleértve a köz- és a magánszféra szereplőit, nemzeti és közösségi szinten is – teljes mértékben kihasználják, abból a célból, hogy emeljék a viszonylag alacsony infrastrukturális költségekkel rendelkező belvízi utakon történő szállítás volumenének növelésével felmerülő lehetőségeket,

C.   mivel alapvető fontosságú, hogy a Bizottság, a folyami bizottságok, a tagállamok és a magánszféra minden érdekelt szereplője szorosan együttműködjön abból a célból, hogy javítsák a versenyképességet és fejlesszék a vízi közlekedést,

A NAIADES cselekvési program

1.   elismeri, hogy az európai szállítási rendszerben egyre nagyobb problémát jelent a kapacitások szűkössége, ami torlódásokhoz és késésekhez vezet, és hogy a belvízi szállítás hozzájárulhat a torlódások csökkentéséhez, az áruszállítás biztonságának javításához, a jobb energiahatékonysághoz és a környezetvédelemhez;

2.   ezért támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy létrehozzon egy integrált európai cselekvési programot a belvízi szállítás érdekében: a NAIADES-t (az európai hajózási és belvízi szállítási fellépés és fejlesztés);

3.   felkéri a tagállamokat, hogy a belvízi közlekedés ösztönzése céljából – az európai cselekvési program figyelembevételével – fejlesszék tovább nemzeti politikájukat, valamint hogy ösztönözzék a regionális, helyi és kikötői hatóságokat és iparágakat, hogy cselekedjenek hasonlóképpen;

Piacok

4.   hangsúlyozza, hogy a meglévő piacokat meg kell szilárdítani, különösen az infrastruktúra megbízhatóbbá tételével és az egész ellátási láncba történő jobb beillesztésével;

5.   hangsúlyozza, hogy a kelet- és közép-európai új tagállamokkal, valamint a Romániával és Bulgáriával meglévő kapcsolatokat fejleszteni kell, és összhangba kell hozni a jelenlegi technológiával, ami azt jelenti, hogy további infrastrukturális intézkedéseket kell fontolóra venni, valamint hogy az intermodalitással és az átjárhatósággal kapcsolatban intézkedéseket kell hozni;

6.   kiemeli, hogy innovatív kombinált szolgáltatási lehetőségek kialakítására van szükség az új piacok felépítése érdekében, amelyben alapvető fontosságú a belvízi szállítók és a belvízi szállítás használói, valamint a nemzeti és a regionális hatóságok közötti együttműködés;

7.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat – tekintettel arra, hogy ez az ágazat főleg kisvállalkozásokra épül –, hogy javítsák a kezdő vállalkozások pénzügyi támogatásokhoz, különösen kockázati tőkéhez való hozzájutását, a vonatkozó intézkedések tervezése és elvégzése során teljes mértékben figyelembe véve az ágazat egyedi szerkezetét;

8.   ebben a tekintetben teljes mértékben támogatja a Bizottságnak azt a kezdeményezését, hogy a finanszírozás tárgyában információkat nyújtson, például egy, a belvízi közlekedésre vonatkozó európai, nemzeti és regionális támogatási eszközök jegyzékét tartalmazó finanszírozási kézikönyv kiadásával, amely – adott esetben – az Európai Beruházási Alaptól szerezhető finanszírozási lehetőségeket sorolná fel;

9.   kéri a Bizottságot, hogy amilyen hamar csak lehet, hozza nyilvánosságra a belvízi szállítás állami támogatásairól szóló iránymutatásokat, valamint hogy fogadjon el a belvízi hajózási ágazat igényeit megfelelő módon figyelembe vevő minimum követelményeket;

10.   üdvözli a Bizottságnak azt a tervét, hogy nemzeti és európai szinten is átvilágítsa azokat a meglévő akadályokat, melyek gátolják a belvízi szállítás fejlődését; felhívja a köz- és a magánszféra összes érintett szereplőjét, hogy járuljanak hozzá az akadályok átvilágításához, vizsgálják meg a lehetséges megoldásokat, kutassák fel a legjobb gyakorlatokat, és az átvilágítás eredményeit vegyék figyelembe a jövőbeli jogszabálytervezetek megalkotásakor és új intézkedések megtételekor;

11.   hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni az adminisztratív akadályokat és egyszerűsíteni kell az eljárásokat, különösen az elektronikus kommunikáció optimális kihasználásával és az "egyablakos hivatali ügyintézés" bevezetésével; úgy véli, hogy különleges figyelmet kell szentelni a logisztikai folyamatokat zavaró tengeri és belvízi kikötői eljárásoknak, valamint környezetvédelmi, hulladékügyi és élelmiszerbiztonsági törvényeknek;

Infrastruktúra

12.   rámutat arra, hogy a mindenekfölött a multimodális árufuvarozási lánc részét képező belvízi közlekedés, valamint az ágazat további technikai és gazdasági fejlődésének legfontosabb feltétele a belvízi szállítási hálózat megbízhatósága és a multifunkcionális (belvízi) kikötők megléte, és aláhúzza, hogy a tagállamok felelősek azért, hogy – a környezeti kockázatok és szempontok egyidejű figyelembevételével – fokozott erőfeszítéseket tegyenek a megfelelő és megbízható infrastruktúra biztosítása érdekében;

13.   hangsúlyozza, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a vízi utak fejlesztésére az új tagállamokban és a csatlakozó országokban, mivel ezen országokban több figyelmet kell fordítani a vízi utakra, mint más tagállamokban;

14.   rámutat arra, hogy a folyami információs szolgáltatások (RIS) jelentősen hozzájárulhatnak a belvízi hálózat hatékonyabb és biztonságosabb használatához és a többi szállítási móddal való összekapcsolásához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a RIS-t tegyék a TEN-T többéves indikatív programjának részévé, valamint hogy a fenntartható logisztika elérése érdekében teljes egészében használják ki a RIS-ben rejlő lehetőségeket;

15.   rámutat a tengerre való kijutás fejlesztésével, a belvízi utak és a tengeri rendszerek közötti közlekedési csomópontok ösztönözésével, és új, kombinált belvízi és tengerjáró hajókba – beleértve az innovatív tervezésű hajókba – történő befektetéssel a belvízi rendszer és tengeri közlekedés integrációjának szükségességére;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy az érintett tagállamokkal és harmadik országokkal együttműködésben készítsen európai fejlesztési tervet, melynek része lenne egy naprakész leltár az európai belvízi szállítási útvonalak infrastruktúrájáról, valamint nyújtson több tájékoztatást a karbantartásra szoruló vízi utakról és más szükséges infrastrukturális javításokról; arra is felhívja a Bizottságot, hogy ennek elvégzésekor használja fel a tagállamokban készült tudományos tanulmányok és szakértői jelentések ténymegállapításait;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2006 végéig nevezzen ki egy, a már meglévő koordinátorok tapasztalataira támaszkodó európai TEN-T koordinátort a belvízi szállítás ügyében, az elsőbbséget élvező belvízi szállítási TEN-T projektek megvalósításának támogatására;

18.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítson valamennyi közérdekű belvízi szállítási projekt számára magasabb, legalább 20%-os preferenciális arányt és a több évre szóló TEN-T program keretén belül elsőbbséggel kezelje a közérdekű belvízi szállítási projekteket;

19.   felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a belvízi szállítás lehetőségeit a szárazföld használatának megtervezésénél, valamint – a vízparti kereskedelmi és logisztikai területek fejlesztésének tevékeny ösztönzése érdekében – a szövetségi, regionális és helyi szintű gazdasági politikákban, melynek során vegyék számításba a fenntartható szállítást és az iparban, valamint az értékesítési ágazatban történő munkahelyteremtést is, valamint hogy az árumobilitás fokozása érdekében fordítsanak különös figyelmet a kiaknázatlan lehetőségekkel rendelkező kisebb vízi utaknak;

Flotta

20.   emlékeztet arra, hogy 2007-ben szigorúbban korlátozni kell a SOx, a részecskék, a NOx és a CO2 kibocsátásának megengedett értékeit, különösen az alacsony kéntartalmú üzemanyagok támogatásával; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a belvízi szállítás energiahatékonyságának javítása érdekében nyújtsanak ösztönzőket az üzemanyag-hatékony és környezetbarát motorok bevezetésének és használatának felgyorsítására a belvízi közlekedésben;

21.   elismerve azt, hogy a kibocsátások szorosan kapcsolódnak a piacon hozzáférhető üzemanyagok minőségéhez, felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson a lehető leghamarabb egy javaslatot, melyben szigorúbb normákat szab meg a belföldi hajózásban használható üzemanyagok tekintetében;

22.   felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be 2007-ben javaslatot a határokon átnyúló együttműködést igénylő, az új igényeken alapuló európai érdekeltségű, a logisztika, a technológia és a környezet területén történő beruházások és innovatív koncepciók finanszírozására szolgáló Európai Belvízi Szállítási Innovációs Alap létrehozására; azon az véleményen van, hogy ezt az Alapot – a NAIADES cselekvési program legfőbb eszközeként – egyharmad részben az ágazati alapnak (a 718/1999/EK rendelet alapján létrehozott már meglévő belvízi hajózási (tartalék)alapnak), egyharmad részben az EU-nak, és a maradék egyharmad részben a tagállamoknak kellene finanszíroznia; felhívja a Bizottságot, hogy az ágazattal szoros együttműködésben dolgozza ki az alap létrehozására vonatkozó feltételeket; rámutat arra, hogy a tájékoztató irodák támogatásának lehetőségét fontolóra kell venni;

23.   hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a tiszta és hatékony hajók fejlesztését a 7. kutatási- és technológiafejlesztési keretprogramon belül; e tekintetben rámutat a különböző vízi utakon is alkalmazható hajók építésének fejlesztésekre, beleértve a korlátolt merülésű hajókat is, melyekkel a belvízi szállítás a természeti környezet károsítása nélkül még alacsony vagy változó vízállásnál is előmozdítható; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani az információs és kommunikációs technológiákra, valamint a tervezésre, az ökohatékonyságra és a hajók felszerelésére;

Munkahelyek, képességek és arculat

24.   elismeri, hogy a belvízi szállítási ágazatban hiány van vállalkozókból és személyzetből, ami problematikus, tekintettel a jelenlegi személyzet idősödésére és az ágazat hiányzó vonzerejére;

25.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a legénységgel kapcsolatos követelmények és a hajómesteri bizonyítványok összehangolására irányuló erőfeszítéseiket, és szorgalmazzák a képesítések kölcsönös elismerését, pl. az európai képesítési keretrendszer alkalmazásával;

26.   felhívja a Bizottságot, a folyami bizottságokat és a tagállamokat, hogy az ágazattal együttműködve modern és piacorientált képzési programokat fejlesszenek ki az ágazat számára, lehetőleg közös képzési normák használatával, valamint az olyan tengeri képzési programokkal együttműködésben, mint a "Leadership", hogy vonzzák az új munkavállalókat a nemzetközi környezetben történő munkavállalásra, valamint hogy a karrier tekintetében vonzó távlatokat kínáljanak;

27.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy végrehajtsák a létező szociális jogszabályokat a jó munkakörülmények biztosítására;

28.   megjegyzi, hogy még nem tudatosult kellőképpen, milyen lehetőségek rejlenek a belvízi áruszállításban, különös tekintettel e lehetőségek rugalmasságára és fenntarthatóságára;

29.   elismeri, hogy a belvízi közlekedés teljes kihasználtsága és sikeressége érdekében ki kell fejteni, és hirdetni kell annak gazdasági értékeit és az abban rejlő lehetőségeket; ezért felszólít a belvízi közlekedést ösztönző meglévő irodák támogatására és a belvízi szállítási potenciállal rendelkező tagállamokban olyan új irodák létrehozására, melyek tanácsadással szolgálnak, és arra ösztönzik a szállítást igénybe vevőket, hogy a belvízi hajószállítást válasszák, és segítséget nyújtanak abban a hatóságoknak, hogy azonosítsák a problémákat és meghatározzák a követendő politikát;

30.   javasolja, hogy ezt a meglévő struktúrákon és a közlekedés más módjainak előmozdítása során szerzett tapasztalatokból merítő, a belvízi szállítást előmozdító európai hálózatot integrálják egy, az intermodalitást előmozdító európai hálózatba, különösen tekintettel a rövid távú tengeri hajózás európai szintű előmozdítására;

31.   felhívja a tagállamokat és az érintetteket, hogy az erre szánt közösségi finanszírozás hiányában vállalják e hálózat pénzügyi fenntarthatóságának biztosítását;

32.   megjegyzi, hogy szükség van egy összehasonlítható piaci információkat nyújtó, az összes szereplőt magában foglaló európai piacfigyelő rendszerre, különösen az időben történő és felelős befektetési döntések lehetővé tétele, valamint az erős és a gyenge pontok azonosítása és a lehetséges új piacok felfedezése céljából;

Az intézményes keret

33.   rámutat arra, hogy a belvízi szállítás növekedésének és fellendülésének kell az intézményes keretekről szóló jövőbeli viták középpontjában állnia; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szervezetek szakértelmének felhasználása és a további bürokrácia elkerülése érdekében fontos figyelembe venni valamennyi érintett fél már megszerzett szaktudását;

34.   fokozottabb és megerősített együttműködésre hívja a folyami bizottságokat és a Közösséget, amelyet egyetértési nyilatkozatban kell lefektetni, amely legalább az alábbiakat tartalmazza:

   a NAIADES cselekvési program végrehajtása;
   a belvízi szállítás területén szerzett tudás és humánerőforrás jobb cseréje a Közösség, a tagállamok és a folyami bizottságok között.

o
o   o

35.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 90., 1999.4.2., 1.o.


A magán- és közszféra közötti partnerségek, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jog
PDF 301kWORD 72k
Az Európai Parlament állásfoglalása a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról (2006/2043(INI))
P6_TA(2006)0462A6-0363/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2004)0327),

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, különös tekintettel az annak 5. cikke (2) bekezdésében megfogalmazott szubszidiaritás elvére és 43–49. cikkében megfogalmazott letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságára, valamint az abból levezetett átláthatóság, egyenlő bánásmód, arányosság és kölcsönös elismerés elvére,

–   tekintettel a közbeszerzésekre vonatkozó hatályos irányelvekre,

–   tekintettel az Európa Tanács által 1985. október 15-én közzétett Helyi Önkormányzatok Európai Chartájára,

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés I-5. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0363/2006),

A.   mivel sok tagállamban az elmúlt évtizedben számos magán- és közszféra közötti partnerség (PPP) jött létre,

B.   mivel a PPP különböző formáival kapcsolatban még nem született európai szinten alkalmazandó fogalom-meghatározás, valamint a hatályos közösségi jog sem tartalmaz külön jogszabályokat, amelyek a PPP minden formájára kiterjednének,

C.   mivel a PPP-k úgy írhatók le, mint hosszú távú, szerződés által szabályozott együttműködések a közjogi szervek és magánszféra között olyan közfeladatok ellátására, amelyek esetében a szükséges anyagi forrásokat közös szervezeti irányítás helyezik és a felmerülő projektkockázatokat a projektben részes partnerek kockázatkezelési képességei alapján arányosan osztják meg,

D.   mivel a PPP gyakran jogilag, pénzügyileg és gazdaságilag bonyolult konstrukciót jelent, amely a magánvállalkozásokat és a közjogi szerveket, infrastruktúraprojektek közös végrehajtása és irányítása, illetve közszolgáltatás közös nyújtása céljával kapcsolja össze,

E.   mivel a PPP-projektekre túlnyomórészt a települési és városi önkormányzatok törekednek, de ezzel egyidejűleg európai szinten is igény mutatkozik megvalósításukra, különösen a transzeurópai közlekedési hálózatok esetében,

F.   mivel a PPP nem jelent a közfeladatok privatizálásának irányába történő elmozdulást,

G.   mivel e szerződések célja, hogy általuk a magánvállalkozások tervezési, gyártási és igazgatási, illetve, ha szükséges, finanszírozási képességei a közjogi szervek hasznára váljanak,

H.   mivel a közjogi szervek és az üzleti világ közötti együttműködés a közérdek javát szolgálhatja, elősegítheti a közpénzek hatékonyabb felhasználását, költségvetési finanszírozás szűkössége esetén alternatívát kínálhat a privatizálással szemben, valamint a magánszektorban felhalmozott tudás és eljárások átvételével hozzájárulhat a közigazgatás modernizálásához,

I.   mivel a PPP-re alapvetően a Szerződés belső piacra vonatkozó rendelkezései és alapelvei, különösen az átláthatóság, az egyenlő bánásmód, az arányosság és a kölcsönös elismerés elve, valamint a közbeszerzésre vonatkozó másodlagos közösségi jog rendelkezései vonatkoznak,

J.   mivel a magánbefektetőknek garanciákat kell nyújtani arra nézve, hogy a szerződési feltételek a szerződés fennállása alatt nem módosulnak,

K.   mivel a PPP-re vonatkozó minden szabályozási keretnek tiszteletben kell tartania a helyi és területi önkormányzatok jogait, amennyiben azokat a tagállamok jogszabályai rögzítik,

L.   mivel a PPP egy, a közszféra feladatainak teljesítésére létrehozott lehetséges szervezeti forma, és a közszférának a jövőben is biztosítania kell a döntés lehetőségét, hogy a feladatokat saját maga vagy saját vállalkozása révén teljesítse, vagy a magánszférából érkező harmadik partnerek révén,

M.   mivel növelni kell a polgárok ismereteit a PPP hatásaival kapcsolatban,

Általános megjegyzések

1.   üdvözli, hogy a Bizottság beterjesztette a magán- és közszféra közötti partnerségekről és a közbeszerzési szerződésekkel és koncessziókkal kapcsolatos közösségi jogról szóló fent említett zöld könyvet, a zöld könyvről folytatott nyilvános konzultációról szóló jelentést, valamint a PPP-vel kapcsolatos lehetséges nyomon követési intézkedésekről szóló közleményt (COM(2005)0569);

2.   elhamarkodottnak tartja a közbeszerzési irányelvek hatásainak értékelését, ezért ellenzi ezen irányelvek felülvizsgálatát; ellenzi a PPP-re vonatkozó külön jogi keret létrehozását, ugyanakkor szükségesnek tartja a koncessziók terén a belső piaci elveket és a küszöbértékeket tiszteletben tartó, a pályázati eljárásra vonatkozóan egyszerű szabályokat létrehozó és az intézményesített magán- és közszféra közötti partnerségek (IPPP) terén egyértelműsítésre törekvő jogalkotási kezdeményezéseket;

3.   kéri a Bizottságot, hogy a jövőben létrehozandó PPP-k szabályozásakor és a koncessziókról szóló jogi rendelkezések jelenleg folyó hatásvizsgálatában alaposan vizsgálja meg a területi önkormányzati érdekeket, és vonja be a regionális és a helyi érdekképviseleteket a majdani szabályok kidolgozásába;

4.   helyesli a fennálló, a nemzeti jogszabályok értelmében, jóhiszeműen kötött szerződések számára biztosított átmeneti időszakot a jogbizonytalanság elkerülése érdekében;

5.   elutasítja a közbeszerzési jog és a koncessziókkal kapcsolatos jog mindennemű megkerülését;

6.   úgy véli, hogy a közbeszerzésre vonatkozó szabályokra alapvetően a magánszektorból érkező partner kiválasztása esetén van szükség;

7.   úgy ítéli meg, hogy az ajánlatkérő hatóságnak az általános érdekű szolgáltatások kiszervezésekor a szerződést közbeszerzési eljárások alapján kell odaítélnie;

8.   úgy véli, hogy amikor a feladatokat a magánszférából ékező partnerek segítségével kielégítően teljesítik, azok önkormányzati hatáskörbe történő újbóli bevonása nem lehet a verseny alapelvével összhangban működő PPP-k megfelelő alternatívája;

9.   úgy véli, hogy az önkormányzatok és leányvállalataik csak akkor mentesülhetnek a verseny alapelveinek betartásától, ha tisztán helyi jellegű feladataikat látnak el, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak a belső piachoz;

10.   hangsúlyozza a közpénzek mindenkori felhasználásával kapcsolatos átláthatóság fontosságát, amelynek magában kellene foglalnia a választott tisztségviselők azon jogát is, hogy betekinthessenek a szerződésekbe és a dokumentumokba;

11.   ajánlja, hogy a tagállamok dolgozzanak ki átlátható mechanizmusokat, amelyek garantálják a magánbefektetők jogi és pénzügyi érdekeinek védelmét a szerződés teljes időtartama alatt;

12.   úgy véli, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésének átlátható szabályai a polgárok érdekeit szem előtt tartva elősegítik a hatékony versenyt, és védelmet nyújtanak a korrupcióval szemben;

13.   hangsúlyozza, hogy a tisztességes és egyenlő kockázatmegosztás megvalósítása érdekében az "érdekellentét" kifejezést pontosan meg kellene határozni EU-szinten;

14.   ajánlja, hogy PPP működtetésénél kötelezően írják elő a polgároknak való elszámolás kötelezettségét a biztonság, a hatékonyság és a minőségi követelmények biztosítása érdekében;

15.   ajánlja a tagállamoknak, hogy közszféra munkáját megkönnyítendő, tegyék hatékonyabbá a PPP-k számára a magánszférából érkező partner kiválasztását végző döntéshozók képzését;

16.   elvárja a tagállamoktól, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy időben és érzékenyen kezeljék az önkormányzati alkalmazottakat érő hatásokat, és hogy előmozdítsák és tiszteletben tartsák a (magán- vagy közszférában dolgozó) munkavállalók átirányításáról és munkakörülményekről szóló tisztességes megállapodásokat a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvvel(1) összhangban;

17.   elvárja, hogy a tagállamok hatóságai a 2001/23/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban járjanak el;

18.   ellenzi egy európai PPP-ügynökség létrehozását, ugyanakkor üdvözli a pozitív és negatív gyakorlatokra vonatkozó tapasztalatcsere más formáit, pl. a PPP-k igazgatásáért felelős nemzeti és regionális hatóságok hálózatának létrehozását;

19.   arra ösztönzi a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy egyesítsék minden szaktudásukat és osszák azt meg különösen azokban tagállamokban, amelyek hatóságai még nem ismerik kellőképpen a PPP-ket;

20.   hangsúlyozza, hogy a PPP-k által felhalmozott tapasztalat segít a már előfordult hibák és nem működő módszerek kiküszöbölésében;

21.   ellenzi a küszöbérték alatti közbeszerzési szerződés odaítélésével kapcsolatos bármiféle szabályok megalkotását uniós szinten; hangsúlyozza, hogy a tagállamok felelőssége a küszöbérték alatti közbeszerződési szerződésekkel kapcsolatban az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és a szolgáltatásnyújtás szabadsága szerződésben foglalt elveinek hatékony végrehajtása, és megerősíti azon álláspontját, hogy közbeszerzési szabályok uniós szintű megalkotása a Tanács és a Parlament előjoga;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatások közösségi szintű ellenőrzése által ügyeljen arra, hogy a szubvenciók kiutalásakor ne legyen megkülönböztetés a felek között, legyenek magán, közjogi vagy vegyes gazdasági szereplők;

A PPP mint közbeszerzési szerződés

23.   egyetért a Bizottsággal abban, hogy a magánszférából érkező partner kiválasztása és megbízása az állami építési beruházásra irányuló és szolgáltatási közbeszerzési szerződések esetében alapvetően akkor történjék a közbeszerzésre vonatkozó irányelvek értelmében, ha a kiválasztás és a szerződés odaítélése egybeesik;

24.   úgy véli, hogy az közjogi szerv számára biztosítani kell a nyílt és meghívásos eljárás közötti választás lehetőségét;

25.   úgy véli, hogy az átláthatóság biztosítása érdekében a tárgyalásos eljárás alkalmazását azon kivételes esetekre kell korlátozni, amelyekről rendelkeznek a közbeszerzési irányelvek vonatkozó rendelkezései;

26.   helyesli, hogy a rugalmasság biztosítása érdekében a közbeszerzési eljárást alapvetően versenypárbeszéd útján folytassák le, amennyiben a szerződés "jogi és pénzügyi összetettséget" von maga után, és felszólítja a Bizottságot, hogy úgy konkretizálja a tervezett "jogi és pénzügyi összetettség" feltételét, hogy a lehető legnagyobb teret engedje a tárgyalásoknak; úgy véli, hogy jogi és pénzügyi összetettség akkor feltételezhető, ha a PPP olyan tipikus jellemzőkkel rendelkezik, mint az életciklus-koncepció, illetve a kockázat magánvállalkozókra való hosszú távú átruházása; úgy véli, hogy a versenypárbeszéd során ki kell zárni annak a kockázatát, hogy bizalmas információk kerüljenek nyilvánosságra az eljáráson kívül;

A PPP mint koncesszió

27.   megjegyzi, hogy a Bizottság részletes hatásvizsgálat elvégzése után jogalkotási lépéseket kíván tenni; úgy véli, hogy ha a Bizottság jogalkotási javaslatot is tesz, annak minden esetben meg kell engednie, hogy a közjogi szervek rugalmas, átlátható és diszkriminációmentes eljárások útján az előzetesen meghatározott kritériumok szerinti legjobb partnert válasszák ki;

28.   elvárja, hogy bármely jogszabály a koncessziót a közbeszerzéstől eltérő konstrukcióként határozza meg, valamint objektív módon ellenőrizhető kiválasztási kritériumokat határozzon meg;

29.   úgy véli, hogy a koncesszióknak korlátozott érvényességi idővel kell rendelkezniük, amely a magánberuházás leírásának idejétől függ, annak érdekében, hogy a pályázók ne maradjanak ki szükségtelenül hosszú ideig a versenyből; úgy véli, hogy a partnerségi kapcsolatok időtartamát úgy kell meghatározni, hogy az a szabad versenyt alapvetően csak a beruházás leírásához, illetve ahhoz szükséges mértékben korlátozza, hogy biztosított legyen a befektetett tőke megfelelő kamatozása és a jövőbeni befektetések refinanszírozása;

30.   úgy véli, hogy az átláthatóság elve megköveteli azon tényezők nyilvánosságra hozatalát a tenderdokumentumokban, amelyeken a szerződés időtartamának megállapítása alapul, hogy ezeket a pályázók ajánlatuk kidolgozásakor figyelembe vehessék;

31.   úgy véli, hogy egy átfogó közbeszerzési megközelítés (életciklus-koncepció) és az innováció terén a pályázók közötti verseny akkor vezet a hatékonyság növeléséhez, ha a projekteket közösen hajtják végre, a kockázatviselés a lehető legoptimálisabb, léteznek funkciók szerinti specifikációk és erősen ösztönző a kifizetési mechanizmus;

32.   kéri a Bizottságot, hogy vonjon le következtetéseket a versenypárbeszéd alkalmazásának tapasztalataiból, hogy ajánlások készülhessenek a koncessziókat érintő megfelelő közbeszerzési eljárás tekintetében, hiszen a versenypárbeszédek rugalmassága figyelembe veszi a koncessziók összetettségét anélkül, hogy az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének tiszteletben tartását veszélyeztetné;

33.   támogatja a Bizottság vizsgálatát azt illetően, hogy vajon minden szerződéses PPP-re vonatkozóan azonos odaítélési feltételeket teremtsenek-e attól függetlenül, hogy azok közbeszerzési szerződésnek vagy koncessziónak minősülnek;

IPPP és házon belüli (in-house) ügyletek

34.   helyesli, hogy a Bizottság – tekintettel a nyilvánvalóan meglévő jogbizonytalanságra – arra törekszik, hogy az IPPP-vel kapcsolatos szabályozásban részt vállaljon;

35.   elismeri, hogy a gyakorlati alkalmazók világos helyzetet kívánnak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan alkalmazandó a közbeszerzési jog a közbeszerzési szerződések és koncessziók odaítéléséhez kapcsolódó vegyes köz- és magánvállalkozások alapítására, és felhívja a Bizottságot, hogy a szükséges magyarázatokat a lehető leggyorsabban alkossa meg;

36.   azon a véleményen van, hogy nem szabad tovább bővíteni a közbeszerzési kötelezettség alól mentesülő, "házon belüli ügyletek" körét, mert ezzel egyes területek kikerülnek a belső piac és a versenyszabályok hatálya alól;

37.   szükségesnek tartja az átláthatóság és a diszkriminációmentesség elvére tekintettel, hogy az új IPPP létrehozásakor, illetve az IPPP keretében magánpartnerre történő részesedésátruházás esetén a közbeszerzési szabályokat alkalmazzák, amennyiben ez a létrehozás vagy átruházás tárgyi vagy időbeni összefüggésben áll egy közbeszerzési megbízás átruházásával;

38.   megérti az e vonatkozásban folyamatosan bővülő ítélkezési gyakorlat fényében a házon belüli ügyletekre vonatkozó kritériumok alkalmazása terén létrejött jogbizonytalanságot, és ezért kéri a Bizottságot, hogy a Bíróság érvényes joggyakorlata alapján dolgozzon ki olyan kritériumokat, amelyek a közjogi szervek döntéseihez stabil hivatkozási keretül szolgálnak, valamint fontolja meg e kritériumok belefoglalását a közösségi joganyagba;

39.   úgy véli, hogy a küszöbérték – bárhogy is határozzák azt meg – tartós védelmet biztosít az ajánlatkérőnek a magánszektorral közösen létrehozott vállalatban való minimális kockázatviselése vonatkozásában, ezért minden vitatott korlátot problémák öveznek;

40.   úgy véli, hogy amennyiben a vegyes köz- és magánvállalkozás létrehozására kiírt első pályázati felhívás pontos és átfogó volt, nincs szükség további pályázati eljárásra;

41.   kéri a közbeszerzési szerv által a szolgáltató felett gyakorolt "hasonló ellenőrzés" fogalmának pontosabb meghatározását különösen azokban az esetekben, amikor vegyes köz- és magánvállalkozások a közbeszerzési hatóság nevében és annak feladatkörén belül nyújtanak olyan szolgáltatásokat, amelyeket nagyrészt az ajánlatkérő hatóság finanszíroz, illetve amelyekért a közjogi szerv kezeskedik;

Közjogi szervek közötti együttműködés

42.   üdvözli a helyi önkormányzás és a hatékony közigazgatás érdekében általános elvként a helyi szintű együttműködés különböző formáit többek között a szinergiahatások érdekében, azzal a feltétellel, hogy azok nem tesznek lehetővé a piac lezárulásához vezető visszaéléseket;

43.   szükségesnek tartja, hogy a Bizottság oldja fel a közjogi szervek közötti együttműködési formákkal kapcsolatos, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából fakadó jogbizonytalanságot;

44.   osztja a Bíróság által a C-84/03. sz. Bizottság kontra Spanyol Királyság ügyben(2) képviselt azon felfogást, hogy a közjogi szervek közötti együttműködési megállapodásokat a nemzeti jog eleve nem zárhatja ki a közbeszerzési szabályok alól valamely nemzeti jog szerinti társasági forma alkalmazásával; úgy véli továbbá, hogy szükséges az elhatárolás a tisztán adminisztratív és/vagy szervezései intézkedések és az igazgatási feladatokat ellátó szervek között létrejött közbeszerzési szerződések között;

45.   úgy véli, hogy a közjogi szervek közötti együttműködés egyes esetei a közbeszerzési jogszabályok szempontjából irrelevánsnak tekintendők, amennyiben:

   az önkormányzati hatóságok közötti együttműködésről van szó,
   azok a feladatok, amelyek végrehajtását az önkormányzati hatóságokra ruházták át, vagy adminisztratív átszervezéssel kapcsolatos ügyeknek tekinthetők, vagy amennyiben az érintett önkormányzati hatóságok felügyeleti jogai a saját szervezeti egységeik felett gyakorolt felügyeleti jogokhoz hasonlatosak és
   a tevékenységeket alapvetően az érintett önkormányzati hatóság számára végzik;

46.   elutasítja a közbeszerzési jogszabályok alkalmazását azokban az esetekben, amelyekben a közjogi szervek illetékességi területükön más közjogi szervekkel együttműködve kívánják feladataikat teljesíteni – gyakorlatilag adminisztratív átszervezést hajtva végre – anélkül, hogy az adott közszolgáltatás teljesítését egyéb piaci szereplőnek felajánlanák;

47.   megállapítja, hogy a közfeladatokra vonatkozó hatásköröknek az egyik közjogi szervről a másikra történő átruházása nem tartozik a közösségi közbeszerzési jogszabályok hatálya alá;

48.   szükségesnek tartja azonban a közbeszerzési jogszabályok alkalmazását abban az esetben, ha közszolgáltatásokat a közjogi szervek a köztük fennálló együttműködés keretében a piacon magánvállalkozásként kínálnak, vagy közfeladatokat a magánszférából érkező partnerre, illetve más, a közjogi szervek közötti együttműködésben nem szereplő közjogi szervre ruháznak át;

o
o   o

49.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(1) HL L 82., 2001.3.22., 16. o.
(2) EBHT 2005., I-139. o.


A munkavállalók kiküldetése
PDF 315kWORD 86k
Az Európai Parlament állásfoglalása a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv végrehajtásáról (2006/2038(INI))
P6_TA(2006)0463A6-0308/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: kiküldetési irányelv),

–   tekintettel a 96/71/EK irányelvnek a tagállamokban való végrehajtásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2003)0458),

–   tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésére vonatkozó iránymutatásokról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0159) (iránymutatás),

–   tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági szolgálati jelentésre (SEC(2006)0439) (szolgálati jelentés),

–   tekintettel a 96/71/EK irányelvnek a tagállamokban való végrehajtásáról szóló 2004. január 15-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 27. és 34. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a bevándorló munkavállalókról szóló C 143. sz. (kiegészítő rendelkezések) egyezményére,

–   tekintettel a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározatra(3),

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának a C-43/93. sz. Vander Elst(4) ügyben 1994. augusztus 9-én, a C-369/96. sz. és 376/96. sz. Arblade(5) egyesített ügyben 1999. november 23-án, a C-49/98. sz., C-50/98. sz., C-52/98. sz., C-54/98.sz., C-68/98.sz. és C-71/98.sz. Finalarte(6) egyesített ügyekben 2001. október 25-én, a C-279/00.sz. Bizottság kontra Olaszország(7) ügyben 2002. február 7-én, a C-60/03.sz. Wolff & Müller GmbH(8) ügyben 2004. október 12-én, a C-445/03. sz. Bizottság kontra Luxemburg(9) ügyben 2004. október 21-én, valamint a C-244/04. sz. Bizottság kontra Németország(10) ügyben 2006. január 19-én hozott ítéletére,

–   tekintettel a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelvre(11),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0308/2006),

A.   tekintettel arra, hogy a kiküldetési irányelvnek két fontos célkitűzése van, amelyek arra irányulnak, hogy egyrészt garantálják a személyek és a szolgáltatások szabad mozgását, ugyanakkor biztosítsák, hogy a kiküldött munkavállalók tekintetében – a kiküldetési irányelv 3. cikkével összhangban – alkalmazzák a minimálbérre, a munkakörülményekre, valamint az egészségvédelemre és a biztonságra a fogadó tagállamban érvényes, vonatkozó szabályokat és feltételeket; mivel ez fontos eszköz az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében,

B.   mivel a kiküldetési irányelv 3. cikkében előírt szabályokat és feltételeket csak minimumkövetelményeknek kell tekinteni; mivel a kiküldetési irányelv 3. cikkének (7) bekezdése megállapítja, hogy a 3. cikk (1)–(6) bekezdésében megállapított feltételeknek nem célja a munkaviszonyra vonatkozó azon szabályok alkalmazásának megakadályozása, amelyek kedvezőbbek a munkavállalók számára,

C.   tekintettel arra, hogy a kiküldetési irányelv 2. cikkének (2) bekezdése alapján a befogadó ország kötelessége meghatározni, hogy ki számít munkavállalónak; tekintettel továbbá arra, hogy a fent említett bizottsági szolgálati jelentés megerősíti, hogy ebből a szempontból a befogadó országban tapasztalható de facto munkakörülmény a döntő,

D.   emlékeztetve arra, hogy a Parlament 2006. február 16-i állásfoglalásában törölte a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvre irányuló javaslat 24. és 25. cikkét(12),

E.   mivel az Európai Bíróság a Wolff & Müller ügyben hozott ítéletében a befogadó ország által a tisztességtelen verseny megakadályozása érdekében hozott, a kiküldetésben lévő munkavállalók számára a kiküldetési irányelv 3. cikkében rögzített minimumszabályok betartását garantáló intézkedéseit indokoltnak tartja, továbbá úgy határozott, hogy az ilyen célzott védintézkedések indokoltan korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát,

F.   mivel a Wolff & Müller ügyben a bíróság úgy ítélkezett, hogy nincs feltétlenül ellentmondás egyrészről a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a tisztességes verseny akadályozása, másrészről a munkavállalók védelmének biztosítása között,

G.   mivel a kiküldetési irányelvben meghatározott egyenlő bánásmód elve két irányban fejti ki hatását, egyrészt a szolgáltatásnyújtás szabadságának keretében a vállalkozásokkal szembeni egyenlő bánásmód, másrészt pedig a munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak az adott helyszínen érvényes, a 3. cikkben rögzített minimumkövetelményeit illetően a kiküldetésben lévő munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód tekintetében,

H.   tekintettel arra, hogy a bizottsági iránymutatás olyan intézkedéseket irányoz elő, amelyek célja megakadályozni, hogy a kiküldetésben levő munkavállalók kárára kijátsszák ezeket a minimumszabályokat és megkerüljék ezeket a jogokat,

I.   mivel az a tény, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtása kapcsán a Bizottsághoz nagyon kevés panasz érkezett, és a Bizottság csak korlátozott számú jogsértési eljárást indított, rávilágít arra, hogy az emberek nincsenek tisztában az ezen irányelv által biztosított jogaikkal, ami ezért nem éri el célját,

J.   mivel a kollektív bérmegállapodások partnerei jelentős szerepet játszanak a kiküldetési irányelv sikeres megvalósításában, és mivel a szociális partnerek szerepének növelése és a határokon átnyúló fokozottabb együttműködés döntő lépést jelentene a kívánt egyenlőség megvalósítása felé; mivel azonban számos országban a munkavállalók többsége nem tagja semmilyen szakszervezetnek, és gyakran ezek a munkavállalók kapják a legkevesebb tájékoztatást a jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozóan,

K.   mivel azon tagállamok szociális partnerei számára, ahol az irányelvet szerződéseken keresztül hajtják végre, célszerű volna, ha közvetlenül férnének hozzá a kiküldő vállalkozásokkal kapcsolatos információkhoz, hogy ezáltal gyakorolhassák a felügyeletet, amely más tagállamokban a vállalati információkhoz ilyen hozzáféréssel rendelkező hatóságok feladata,

L.   mivel sikeresen előzik meg a nemzeti előírások kijátszását ott, ahol a tagállamok és a kollektív szerződések partnerei közötti két- és háromoldalú szerződések kölcsönösen elismerik a mindenkori nemzeti munkavédelmi szabályokat és feltételeket, és mivel a helyzet az összekötő hivatalok közötti együttműködésnek, illetve a szakszervezetek közötti információcserének köszönhetően is javult,

M.   mivel a kiküldetési irányelvre továbbra is szükség van, hogy biztosítsa a jogbiztonságot a kiküldött munkavállalók és az érintett vállalkozások számára, és mivel a Bizottságnak tevékeny szerepet kell vállalnia annak érdekében, hogy a tagállamok közötti együttműködés, valamint összekötő hivatalaik és munkaügyi felügyelőségeik hatékonyabbak és eredményesebbek legyenek, különösen a tisztességtelen verseny és a szociális dömping elleni fellépés érdekében,

N.   mivel az EU-15 tagállamai a csatlakozási szerződés egyik preferenciáis záradékában kötelezték magukat, hogy a mozgás szabadságának tekintetében a tíz új tagállam állampolgárait nem részesítik kedvezőtlen elbánásban, nem úgy, mint a harmadik országok állampolgárait; mivel ez csak akkor lehetséges, ha a harmadik ország állampolgárának tartózkodási helyét az illetékes hatóságok ismerik; mivel a fogadó tagállamok nem szabhatnak további feltételeket a harmadik országból kiküldött munkavállalók tekintetében, amennyiben valamely tagállamban telephellyel rendelkező szolgáltató jogszerűen alkalmazza őket,

1.   megállapítja, hogy a Bizottság iránymutatásában mind a kiküldetési irányelv szociális célkitűzését, mind pedig a befogadó országnak e cél megvalósítása iránti teljes felelősségét elismeri, mégpedig abban a tekintetben, hogy tartózkodási idejük alatt garantálja valamennyi kiküldött munkavállaló számára a védelmet és jogaikat; megállapítja, hogy a Bizottság felszólítja a tagállamokat, hogy az EK-Szerződés 49. cikkével összhangban a vállalatok számára a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtásához fűződő jogok egyidejű biztosítása mellett vállalja ezt a felelősséget;

2.   rámutat, hogy a kiküldetési irányelv végrehajtása kapcsán felmerülő nehézségek részben ahhoz a tényhez kapcsolódnak, hogy az irányelvet még nem minden tagállam ültette át, és ezzel kapcsolatban felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a késlekedő tagállamok ellen folyó jogsértési eljárások állapotáról; ezenkívül felhívja a figyelmet a kiküldetési irányelv végrehajtásával kapcsolatos azon nehézségekre, amelyeket bizonyos központi fogalmak (munkavállaló, minimálbér és alvállalkozás) eltérő értelmezése okoz, a munkavállalók és a kisvállalkozások információhoz való hozzáférésével kapcsolatos nehézségekre, és az irányelv betartása nyomon követésének nehézségére;

3.   megállapítja, hogy a bizottsági iránymutatás célja az, hogy javítsa a kiküldetési irányelv végrehajtását és azt kívánja elérni, hogy csökkenjenek a tagállamokban meglévő, a munkavállalók tényleges kiküldését súlyosan akadályozó korlátok; rámutat azonban, hogy a Bizottság jogértelmezése bizonyos esetekben túlmegy a Bíróság által kialakított joggyakorlaton; rámutat arra is, hogy a bizottsági iránymutatás következtetései szerint az ellenőrző intézkedések pontosabb meghatározására, és az információhoz való hozzáférés javítására van szükség; elvárja azonban, hogy az irányelv végrehajtása tekintetében megfelelő kötelező jogszabályokat fogadjanak el;

4.   felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot az olyan hajók személyzetére vonatkozó feltételekről, amelyek rendszeres utas- és áruszállítási komphajózási szolgáltatásokat biztosítanak a tagállamok között;

5.   megjegyzi, hogy a kiküldetési irányelv sikeres végrehajtásának egyik legnagyobb gyakorlati nehézsége a kettős kiküldetés problémája, és ennek megakadályozása érdekében a tagállamok között hatékonyabb koordinációra, valamint működőképesebb értesítési eljárásokra van szükség;

6.   felhívja a figyelmet a bizottsági iránymutatásban szereplő arra vonatkozó észrevételre, hogy a kiküldetéséi irányelvet a gyakorlatban nem hajtják végre néhány tagállamban, és felszólítja a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban tegye meg a szükséges lépéseket;

Munkaviszonyok és a munkavállaló fogalmának meghatározása

7.   támogatja a bizottsági iránymutatás elemzését, amely szerint a kiküldetési irányelv nem megfelelő keret az önálló vállalkozók jogi helyzetével kapcsolatos problémák kezelésére; a gyakorlatot figyelembe vevő jelentésekből levonja a következtetést, hogy a színlelt önálló vállalkozás gyakran használt stratégia a kiküldetési irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében rögzített minimumszabályok megkerülésére;

8.   a gazdasági függést okozó kvázi alárendelt/ál-alárendelt munkaviszony jogi, társadalmi és gazdasági vetületeivel foglalkozó Perulli-tanulmányra tekintettel felszólítja a tagállamokat, hogy a "munkavállaló" fogalmának meghatározását pontosítsák annak érdekében, hogy egyértelműen meg lehessen különböztetni a "vállalkozó" fogalmától, ahol ez utóbbi egymástól független fővállalkozók számára dolgozó gazdaságilag független vállalkozót, míg az előbbi szervezeti és gazdasági szempontból függő helyzetben, felügyelet alatt és fizetés ellenében dolgozó "munkavállalót" jelent;

9.   megállapítja, hogy a Bíróság számos alkalommal fogalmazott meg részletes kritériumokat, amelyek lehetővé teszik a "munkavállalók" és az "önálló vállalkozók" közötti különbségtételt; úgy véli, hogy – figyelembe véve a tagállamok azon hatáskörét, hogy a munkajog keretében meghatározzanak egy adott státuszt – a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a státuszokat a Bíróság által megállapított iránymutatásokkal összhangban határozzák meg; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen kezdeményezzen tárgyalásokat a tagállamokkal átlátható és következetes kritériumok megteremtése érdekében, amelyek a munkajog keretén belül meghatározzák a "munkavállalói" és az "önálló vállalkozói" státuszt;

10.   rámutat arra, hogy jelenleg nehézkes és hosszadalmas folyamat annak bizonyítása, hogy egy színlelt önálló vállalkozó valójában munkavállaló, és mire rendelkezésre áll a szükséges bizonyíték, addigra a kiküldött munkavállaló valószínűleg már elvégezte az adott munkát és hazatért;

11.   felszólít arra, hogy ösztönözzék a tagállamok munkaügyi felügyelőségei közötti információcserét, hogy ezáltal – különösen az információk cseréjén keresztül – lehetővé váljon a közös fellépés a színlelt önálló vállalkozók ellen;

12.   megjegyzi, hogy a jelenlegi joggyakorlat elismeri a fogadó tagállam azon jogát, hogy megkövetelje a kiküldetési irányelvben megállapított foglalkoztatási feltételeknek való megfelelés igazolásához szükséges dokumentumok bemutatását; úgy véli, hogy a dokumentumok bemutatására irányuló kérésnek nem feltétlenül kell csupán a jelenléti ívekre vagy a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos dokumentumokra korlátozódnia, de annak tiszteletben kell tartania az arányosság elvét; rámutat arra, hogy annak a tagállamnak, ahol egy vállalat rendes körülmények között működik (a küldő állam) biztosítania kell a fogadó állam számára az E101-es formanyomtatványt, amely azt bizonyítja, hogy a kiküldött munkavállaló a küldő állam egészségbiztosítási rendszerébe tartozik;

13.   megjegyzi, hogy különbségek merülhetnek fel a foglalkoztatási feltételek terén azokban a tagállamokban, amelyek nem vezették be az irányelv 3. cikke (9) bekezdésének rendelkezéseit annak biztosítására, hogy az ügynökségek által ideiglenesen kiküldött dolgozók tekintetében alkalmazzák az ideiglenes munkavállalókra vonatkozó feltételeket a munkavégzés szerinti tagállamban; felszólítja az érintett tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket az ilyen jellegű megkülönböztetés megszüntetése érdekében;

A munkaviszonyra vonatkozó szabályok és feltételek biztosítása a kiküldetési irányelv 3. cikkének megfelelően

14.   megismétli, hogy a kiküldetési irányelv a kiküldött munkavállalók tekintetében a munkavégzés helyén alkalmazandó, a munkavállalók védelmére és a munkaviszonyra vonatkozó alapvető minimumszabályokat állapítja meg, és nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az általános érvényűnek nyilvánított kollektív szerződésekben megállapított, a munkával vagy a munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb feltételeket is előírjanak, sem pedig abban, hogy a munkával vagy a munkaviszonnyal kapcsolatos olyan további feltételeket írjanak elő, amelyek a közrend érdekében hozott rendelkezések; ellenzi a "közrend érdekében hozott rendelkezések" fogalomnak a Bizottság általi korlátozó értelmezését, különösen a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 1980. június 19-i egyezmény (COM(2005)0650) rendelkezéseinek rendeletbe történő foglalásával;

15.   megállapítja, hogy a szakszervezeteknek sok tagállamban van szerepük a kollektív szerződések kialakításában, valamint hogy a Bizottság a Bíróság előtt folytatott egyik eljárás(13) során kifejtette, hogy a skandináv kollektív tárgyalások egyik sajátos formája összhangban áll az EK-Szerződéssel és a kiküldetési irányelvvel;

16.   úgy ítéli meg, hogy szükséges, hogy a kiküldő vállalat képviseletét ellátni képes személy is jelen legyen annak érdekében, hogy kiküldetési irányelv előírásait és feltételeit be tudja tartatni;

17.   megjegyzi, hogy külön kollektív szerződések hiányában a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a munkahelyekre és a munkaviszonyra vonatkozó nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni, ideértve a minimálbérre vonatkozó törvényi rendelkezéseket;

18.   megállapítja, hogy minden olyan intézkedés, amely felvilágosítja jogairól a munkavállalót – beleértve az őt megillető bérezést – és támogatja őt jogai gyakorlásában, hozzájárul a kiküldetési irányelv sikeres végrehajtásához; úgy véli, hogy az irányelvben biztosított jogokkal és jogosultságokkal kapcsolatos tájékoztatást és tudatosságot sürgősen javítani kell valamennyi érintett fél tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az erre irányuló intézkedéseket; ezért üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, amelynek keretében egy weboldalt hoztak létre a kiküldött munkavállalók számára, amelyről közvetlenül elérhetők a kiküldetésre vonatkozó nemzeti jogszabályok; megjegyzi azonban, hogy a tájékoztatást a megfelelő nyelveken kellene biztosítani;

19.   úgy véli, hogy a kiküldetési irányelv hatékony végrehajtásának nem a hatalmas bürokrácia a záloga, hanem – éppen ellenkezőleg – a fokozott tájékoztatás és az egyszerű eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek megismerjék jogaikat; ezért felszólítja a dublini székhelyű, az élet- és munkakörülmények javítását szolgáló európai alapítványt (EUROFOUND), hogy a munkavállalók és a munkaadók tájékoztatásának előkészítése során dolgozzon ki iránymutatásokat a legjobb gyakorlatokra vonatkozóan;

20.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megtartsák a fogadó tagállamnak a minimálbér meghatározására vonatkozó jogát a kiküldetési irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban, de felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek kollektív szerződések útján állapítják meg a minimálbért, hogy segítsék elő a minimálbér szintjeire vonatkozó információhoz való hozzáférést azon vállalkozások számára, amelyek más tagállamban kívánnak telephelyet létrehozni;

21.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy sem európai, sem nemzeti szinten nincs együttműködés a különböző hatóságok és a nagyon fontos szerepet betöltő ágazati szociális partnerek között, és elvárja a Bizottságtól, hogy ösztönözze a nemzeti összekötő hivatalok és az érintett ágazati szociális partnerek közötti együttműködést; úgy véli, hogy európai szinten sürgősen szükség van a Bizottság szervezeti egységei közötti együttműködésre – ideértve a szakértőcsoportot és az ágazati szociális partnereket – a tartalmat illetően;

22.   eredményes intézkedésekre szólít fel annak érdekében, hogy védelmet biztosítsanak azon munkavállalók számára, akik a munkahelyükön történt jogsértésről számolnak be;

23.   megállapítja, hogy az egyes tagállamok általános érvényű kollektív szerződései szerinti szabadságos pénztári befizetések a kiküldött munkavállalók kiegészítő védelmét jelentik, a munkavállalók részére történő közvetlen kifizetés pedig a Bíróság Finalarte ügyben hozott ítéletének megfelelően arányosnak tekintendő, ami azt jelenti, hogy a kiküldő vállalkozásokat kötelezni lehet arra, hogy járulékokat fizessenek be a szabadságos pénztárakba, hogy ez is javukra váljék; ezért szükségesnek tartja, hogy kiküldött munkavállalókat az ilyen szabadságpénztárak szabályozásáról kimerítően tájékoztassák;

24.   tudomásul veszi, hogy bizonyos ágazatokban a szociális partnerek kidolgoztak olyan tájékoztatási eszközöket, amelyek elmagyarázzák a kiküldött munkavállalókra vonatkozó feltételeket; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az ilyen információk gyűjtését más gazdasági tevékenységek terén annak érdekében, hogy megkönnyítsék mind a munkavállalók, mind az alkalmazottak hozzáférését e lényeges információkhoz, és javítsák a kiküldetési irányelvnek való megfelelést;

25.   hangsúlyozza azt a tényt, hogy jelenleg szakértők dolgoznak az országokról szóló tényközlő lapok elkészítésén, amelyek majd gazdagítják a bizottsági iránymutatás tartalmát; azt ajánlja, hogy a bizottsági iránymutatás az ilyen hozzájárulásokat teljes mértékben vegye figyelembe az információhiány pótlása céljából;

26.   megállapítja, hogy a hatóságokra egyértelmű felelősség hárul és jelentős mértékben hozzá kell járulniuk a tisztességtelen verseny megfékezéséhez azáltal, hogy közbeszerzési szerződéseket csak olyan vállalkozások számára ítélnek oda, amelyek a kiküldetési irányelv 3. cikkének megfelelően a befogadó országban érvényes összes előírást betartják; ebben az összefüggésben utal a közbeszerzési irányelv(14) 55. cikkére, amely szerint az ajánlatkérő felvilágosítást kérhet a munkavédelmi és alkalmazási feltételekről, amennyiben az ajánlatok a teljesítendő szolgáltatásokhoz képest kirívóan alacsonyak;

27.   úgy véli, hogy a megfelelő körülmények biztosítása érdekében a munkavállalókat kiküldő vállalkozásokat, illetve az általános vállalkozásokat, amennyiben a szerződéseket a kiküldött alvállalkozóknak továbbadják, egyaránt felelősnek kell tekintetni a kiküldött munkavállalók életkörülményeiért a fogadó országban;

28.   hivatkozik a Wolff & Müller ügyben hozott ítéletre, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a fővállalkozói felelősség törvényben előírt rendszere hozzájárul a munkavállalók védelmének biztosításához, és ezért az a közérdeken alapuló nyomós indoknak tekintendő; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem hoztak ilyen nemzeti jogszabályokat, hogy ezeket a hiányosságokat mihamarabb pótolják; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy európai jogszabálykeretre, amely az általános vagy fővállalkozók egyetemleges és egyéni felelősségét szabályozza, hogy ezzel megoldja a határon túlról érkező munkavállalók alvállalkozásban vagy kiszervezésben történő alkalmazásából eredő visszaéléseket, és hogy átlátható és versenyalapú belső piacot teremtsen valamennyi vállalkozás számára;

A hatékony ellenőrzés biztosítása

29.   megállapítja, hogy a meglévő joggyakorlat értelmében a nemzeti hatóságok megfelelő intézkedéseket tehetnek annak biztosítására, hogy ellenőrizzék a kiküldetési irányelv 3. cikkében megállapított minimumkövetelmények betartását; támogatja a Bizottság arra vonatkozó következtetését, hogy a fogadó tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy előzetes bejelentést írjon elő a szolgáltató számára, hogy ezáltal lehetővé tegye a foglalkoztatási feltételek betartásának ellenőrzését;

30.   úgy véli, hogy a szabályok betartásának ellenőrzését célzó együttes fellépésnek komoly igazgatási előnyei vannak a tagállamok közötti kétoldalú szerződésekkel szemben; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy hangolja össze a tagállamok annak felügyeletére irányuló cselekvéseit, hogy a fogadó ország vállalkozásai megfelelnek-e az irányelvben foglaltaknak;

31.   megállapítja, hogy a kiküldetési irányelv 5. cikkének értelmében végrehajtott intézkedések csak akkor hatékonyak, ha a szankciókat foganatosítani is lehet; hangsúlyozza, hogy ennek feltétele, hogy a pénzbüntetés kiszabásáról szóló határozat kézbesíthető legyen a vállalat nemzeti jog szerinti képviselőjének, mivel a büntetések kölcsönös elismerése keretében ezeket a pénzbüntetéseket csak úgy lehet a továbbiakban foganatosítani, ha a büntetőeljárást a befogadó ország eljárásjogának megfelelően indítják meg;

32.   tudomásul veszi a Bizottság észrevételét a nemzeti összekötő hivatalok kevéssé hatékony működésére vonatkozóan; rámutat arra is, hogy a nemzeti összekötő hivatalok megfelelő működésének megvalósítására irányuló célkitűzés a Bizottság és a tagállamok egyik legfontosabb prioritása, és hogy a nemzeti összekötő hivatalok működése a Bizottság és a tagállamok közös felelőssége;

33.   teljes mértékben támogatja a Bizottságnak a tagállamokhoz intézett azon felszólítását, hogy az összekötő hivatalok és a felügyeleti hatóságok számára biztosítsák a szükséges eszközöket és forrásokat, hogy ezáltal hatékonyan reagálhassanak a tájékoztatás és az együttműködés iránti igényekre; felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki határokon átnyúló együttműködést a felügyeleti hatóságok között, és felkéri a Bizottságot, hogy tevékenyen támogassa az ilyen együttműködést a weboldalán elérhető tájékoztatás javításával, és a kiküldött munkavállalók és a befogadó ország szociális partnereit összekötő, kötelezően létrehozandó kapcsolattartási pont létrehozásával, a későbbiekben pedig a határokon átnyúló együttműködés állandó európai hálózatának létrehozásával;

34.   megállapítja, hogy a Bizottság a fent említett iránymutatás elfogadását követő 12 hónapon belül jelentést fogad el, amely az iránymutatásban említett valamennyi szempont tekintetében leírja a tagállamokban fennálló helyzetet, hogy értékelni lehessen az e kérdésekben elért haladást; kitart amellett, hogy e jelentésben említést kell tenni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Bizottság szolgálati jelentésében említett jogi kérdések megoldása érdekében tettek; kéri, hogy folytassanak megfelelő konzultációt a Parlamenttel e jelentésről annak érdekében, hogy eldöntsék, szükség van-e az irányelv felülvizsgálatára;

35.   felszólítja a Bizottságot, hogy kétévente nyújtson be a Parlamentnek és a Tanácsnak konkrét adatokat a kiküldetési irányelvnek a tagállamok nemzeti jogába történő átültetéséről, középpontba helyezve az irányelv megsértésének eseteit;

o
o   o

36.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1) HL L 18., 1997.1.21., 1. o.
(2) HL C 92. E, 2004.4.16., 404. o.
(3) HL L 76., 2005.3.22., 16. o.
(4) EBHT 1994., I-3803. o.
(5) EBHT 1999., I-8453. o.
(6) EBHT 2001., I-7831. o.
(7) [2002] ECR I-1425.
(8) [2004] ECR I-9553.
(9) [2004] ECR I-10191.
(10) [2006] ECR I-855.
(11) HL L 288., 1991.10.18., 32. o.
(12) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0061.
(13) C-341/05 sz. Laval ügy, az eljárás folyamatban.
(14) Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.).


Európai Központi Bank (2005)
PDF 313kWORD 77k
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Központi Bank 2005-ös éves jelentéséről (2006/2206(INI))
P6_TA(2006)0464A6-0349/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Központi Bank 2005-ös éves jelentésére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 113. cikkére,

–   tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 15. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában való demokratikus elszámoltathatóságról szóló, 1998. április 2-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel 2005. július 5-i szavazására, amelyen elutasította az Európai Központi Bank 2004-es éves jelentéséről szóló állásfoglalási indítványt(2),

–   tekintettel a 2006. április 4-i állásfoglalására az európai gazdaság helyzetéről: előkészítő jelentés a 2006-ra vonatkozó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról(3),

–   tekintettel 2006. május17-i állásfoglalására az államháztartásról a Gazdasági és Monetáris Unióban (EMU)(4),

–   tekintettel a Bizottság 2006. július 12-i közleményére az euróövezetről szóló éves jelentésről (COM(2006)0392),

–   tekintettel 2003. március 13-i álláspontjára az Európai Központi Banknak a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmánya 10. cikke (2) bekezdésének módosítására vonatkozó tanácsi határozatról szóló javaslatra irányuló ajánlásáról(5),

–   tekintettel a Nemzetközi Valutaalap stratégiai felülvizsgálatáról szóló, 2006. március 14-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az Európai Központi Banknak a pénzügyi stabilitásról szóló jelentésére és az euróövezet pénzügyi integrációjáról szóló jelentésére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökének az ECOFIN Tanács elnökéhez intézett, 2006. május 5-i levelére az Európai Központi Bank igazgatóságába történő kinevezési eljárásról,

–   tekintettel az eurórendszer 2006. júniusi gazdasági előrejelzéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkére és 112. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0349/2006),

A.   elismerve az Európai Központi Bank (EKB) és a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) teljes függetlenségét,

B.   mivel az EKB és a KBER legfőbb célkitűzése az árstabilitás biztosítása és az Európai Közösség az EK-Szerződés 2. cikkében meghatározott általános gazdaságpolitikáinak támogatása; mivel az EK-Szerződés 105. cikke, amely kimondja, hogy a monetáris politika "az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül" járul hozzá a közösségi célkitűzések megvalósításához,

C.   mivel az euróövezet bruttó hazai terméke (GDP) 2005-ben a 2004-ben elért 1,8%-os növekedéshez képest alacsonyabb mértékben, 1,4%-kal nőtt, míg az infláció az euróövezetben 2,2% volt, közel a 2004-es 2,1%-hoz,

D.   mivel a tagállamok nem tudták ugyanolyan mértékben kihasználni a globális növekedést 2005-ben; mivel ez többek között az olajárak emelkedésével és az árfolyamok kedvezőtlen alakulásával magyarázható, amely miatt az euró árfolyama 2005 decemberében 1,17 dollár felett állt (a 2004 decemberi legmagasabb – 1,36 dolláros – szinthez képest); mivel a növekedési előrejelzések bizonyos mértékű gazdasági fellendülést mutatnak, a Bizottság előrejelzései 2006-ra 2,5%-os, 2007-re pedig 1,3% és 2,3% közötti bővülést, valamint valamivel 2% feletti inflációt becsülve,

E.   mivel az EKB igazgatótanácsa, miután két és fél éven át 2%-on tartotta az irányadó kamatokat, egymás után többször 25 bázisponttal emelte azokat 2005. december 1-jén, 2006. március 2-án, június 8-án, augusztus 3-án és október 5-én, és mivel e kamatlábak mértéke mind nominális, mind pedig reálértéken továbbra is alacsony,

F.   mivel a Világbank kivételével az IMF, a WTO és az OECD felelős beosztásaiba szóló kinevezésre számos pályázat létezik, hátrány nélkül a jelentkezők jövőbeli szakmai pályafutására nézve;

G.   mivel több harmadik országbeli központi bank jelezte az elmúlt hónapok folyamán, hogy valutatartalékában emelni kívánja az euró arányát,

H.   mivel a globális egyensúlytalanságok 2005-ban növekedtek, főként az Egyesült Államok fizetésimérleg-hiányának növekedése miatt, amely elérte a GDP 6,4%-át,

I.   mivel az EKB éves beszámolója 2005-re nézve nullszaldós nettó nyereséget mutat, amelyet az elért eredmény céltartalékként való teljes lekötése magyaráz,

J.   mivel az EKB kulcsfontosságú szerepet játszik az európai árfolyam-mechanizmus (ERM II) megfelelő működésében és az infláció elleni küzdelemben,

K.   mivel a Parlament hozzá kíván járulni az EKB nemzetközi szinten betöltött szerepének és nemzetközi hatóságként való működésének a megerősítéséhez,

Gazdasági és monetáris fejlődés

1.   hangsúlyozza, hogy a gazdasági fellendülésre a GDP 2,5%-os tényleges éves növekedése és a belső kereslet 2,1%-os hozzájárulása jellemző 2006 második negyedévében, a közelmúltbeli gazdasági növekedést a munkaerőpiacok, a pénzügyi és az árupiacok nemzeti reformjai és befektetési programok támogatják; úgy véli, hogy a kamatlábak csak körültekintően emelhetők, nem veszélyeztetve a gazdasági növekedést; felhívja a figyelmet az euró árfolyamának és a kőolaj árának növekedésével kapcsolatos kockázatokra, mint olyan tényezőkre, amelyek szerepet játszottak a 2005-ös gyenge növekedésben; üdvözli az EKB politikáját, hogy fő célkitűzésére, vagyis az árstabilitás fenntartására összpontosít; értékeli azt is, hogy az EKB megfelelően válaszolt a 2005-ös gazdasági és pénzügyi fejleményekre, amikor az inflációs csúcsok után 2005 szeptemberében 2,6%-ra emelte kamatlábát;

2.   hangsúlyozza, hogy az EKB-nak mindazonáltal tudatában kell lennie azon kockázatoknak, amelyet a kamatlábak folyamatos emelése jelent a növekedés szempontjából a legutóbbi gazdasági fellendülés összefüggésében; rámutat arra, hogy a gazdasági fellendülés támogatása érdekében a tagállamoknak végre kell hajtaniuk a szükséges strukturális reformokat és befektetéseket; úgy véli, hogy a kamatpolitikára kihat a tagállamok által a közkiadások javítása terén elért fejlődés;

3.   megállapítja, hogy a 2003 és 2005 közötti időszakban a 2%-os kamatlábak történelmileg alacsony szinten voltak a gazdasági fellendülés támogatása céljából; felhívja az EKB-t, hogy továbbra is teljesítse a politikájából adódó azon kötelességét, amely szerint biztosítania kell a közép- és hosszú távú inflációs elvárásoknak az árstabilitással összhangban lévő szinten való tartós rögzítését; hangsúlyozza, hogy az EKB-nak továbbra is figyelemmel kell kísérnie az olajárak és az ingatlanárak alakulását, valamint továbbra is többletre kell törekednie;

4.   megállapítja, hogy a tagállamok konszolidációs folyamatainak folytatása elengedhetetlen a fenntartható növekedés alapjainak megteremtéséhez, ugyanakkor nem elhanyagolhatóak azok a befektetések, amelyek egy, a jövővel szembenézni képes társadalom javát kell, hogy szolgálják; a Nemzetközi Valutaalap jelenlegi világgazdasági kilátásai igazolják ezt az előrejelzést; úgy véli, hogy az euróövezet tagállamaiban a reformok terén fontosak az új lépések a fenntartható növekedés alapjainak megerősítése szempontjából;

5.   megjegyzi, hogy 2001 vége és 2003 eleje között voltak a gazdasági fellendülés jelenleg megfigyelhető jeleihez hasonló jelek, amelyek azonban nem eredményeztek tartós növekedést; megjegyzi, hogy a Bizottság és az eurórendszer becslései 2006-ban némi fellendülést, majd 2007-től lassulást jósolnak; úgy véli, hogy az euróövezet növekedési potenciáljának növelése a tagállamok strukturális reformjaitól és a körültekintően végrehajtott befektetési tevékenységektől függ; elismeri, hogy az EU piacain működő verseny és a magas minőségi színvonalú foglalkoztatás a gazdasági növekedés motorjai, és hogy ennek a hatékonyság és az innováció terén az eredményekre gyakorolt hatását nem kellene akadályozni; tudomásul veszi a 2006-os fellendülést és hangsúlyozza, hogy a valódi költségvetési konszolidáció érdekében jobban ki kell használni ezt a kedvező helyzetet;

6.   úgy véli, hogy az euróövezet növekedési potenciáljának növelése a reformprogram következetes végrehajtásának végigvitelétől függ; a reformok keretében mindenképpen jövőbemutató társadalombiztosítási rendszereket kell kialakítani, tekintettel a demográfiai változásokra; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az európai makrogazdasági párbeszéd, amelynek célja a nemzeti reformprogramok hivatkozási pontjainak meghatározása, valamint a kiegyensúlyozott makroökonómiai politika kialakítása lényeges eszköz; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az EKB-nak meg kell őriznie függetlenségét;

7.   úgy véli, hogy az euróövezeten belüli különbségek, ahol a növekedésbeli eltérések 2005-ben elérték a 4,5%-ot, az inflációs szintek eltérése pedig 2005-ben a 2,7%-ot, hosszú távon nagy kockázatot jelentenek az EMU számára;

8.   megjegyzi, hogy az árak utóbbi években tapasztalt gyors és tarthatatlan növekedése miatt fennáll az ingatlanárak korrekciójának növekvő kockázata; az EKB politikájának világosabbá tételét óhajtja az eszközárak, elsősorban az ingatlanárak változásai tekintetében; úgy véli, hogy egy világosabb állásfoglalás hosszú távon hozzájárulna a spekulatív buborékok kialakulásának elkerüléséhez;

9.   üdvözli Ciprusnak, Lettországnak és Máltának az ERM II-höz történő 2005. április 29-i és Szlovákia 2005. november 25-i csatlakozását; támogatja az euró valamennyi tagállamban való bevezetését; úgy véli, hogy a konvergencia-kritériumok tárgyában kellő figyelmet kell fordítani a tagállamok statisztikái pontosságára és hitelességére; kéri a többi tagállamot, hogy haladéktalanul hozzanak intézkedéseket az euróövezetbe való belépésük feltételeinek teljesítése céljából;

10.   megállapítja, hogy a monetáris politika átültetésének mechanizmusai eltérőek az euróövezet tagállamaiban, mivel egyes országok érzékenyebbek az eltérő mértékű eladósodás miatt; kéri az EKB-t és a Bizottságot, hogy készítsen világos elemzést ezekről a különbségekről és a monetáris politika átültetését megkönnyítő, esetlegesen elvégzendő javításokról; az európai ébredés esélye csak akkor növelhető, ha az "egység a sokféleségben" vezérelvét mind társadalmilag, mind gazdaságilag elfogadják;

11.   hangsúlyozza a nemzetközi egyensúlytalanságok gyors kiigazításának kockázatait, amelyek az euró dollárral szembeni árfolyamának felértékelését eredményezhetik; felhívja az Eurocsoportot, a Tanácsot és az EKB-t, hogy hangolják össze cselekvéseiket az árfolyam-politika terén;

12.   megállapítja, hogy az EKB támogatja a stabilitási és növekedési paktum megelőzésre vonatkozó részének megerősítését, ugyanakkor több ízben is kritikus álláspontot fogadott el az említett egyezmény korrekciós részeinek esetleges könnyítésével kapcsolatban, amely álláspont egyezik az euróövezet összes többi központi bankjának álláspontjával, amelyek közül néhány világos kritikát fogalmazott meg ezzel összefüggésben;

Monetáris politika

13.   úgy véli, hogy az EKB monetáris politikájában nagyobb érthetőség és következetesség szükséges, különösen a politika két fő pillére (a monetáris tömeg (M3) és az összes többi vonatkozó információ az infláció jövőbeli alakulásáról) és az azok közötti kapcsolatok relatív fontosságának meghatározása tekintetében; úgy véli, hogy az EKB politikáit előreláthatóbbá és hatékonyabbá tennék az arra vonatkozó világosabb és átláthatóbb szabályok, hogy e két pillér milyen módon befolyásolja a monetáris politika terén az operatív döntéseket;

14.  14 kéri az EKB-t, hogy ne maradjon tétlen, amikor az M3 monetáris tömeg értéke tartósan magas (2006 májusában 8,8% a 2005. decemberi 7,4%-kal szemben) a 4,5%-os hosszú távú referenciaértékhez képest; felhívja a figyelmet a bankjegyek forgalmának és a pénzbetétek napról napra erősödő növekedésére, aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az ilyen növekedés nem tartható fenn hosszú ideig; kéri az EKB-t, hogy figyelmesen tanulmányozza a jelzálogpiac és az M&A kölcsönök piacának alakulását és annak lehetséges hatásait, a rendszerkockázat, a fogyasztói bizalom és a kamatlábak alakulása szempontjából;

Pénzügyi stabilitás és integráció

15.   üdvözli az EKB-nak az euróövezet pénzügyi integrációjáról szóló első jelentését, amely elengedhetetlen mind a monetáris politikára vonatkozó információ sikeres átadásához, mind pedig a pénzügyi stabilitáshoz; megjegyzi, hogy az EKB szerint a pénzügyi integráció megköveteli a piaci infrastruktúrák, különösen az elszámolási és kiegyenlítési rendszerek integrációját; tudomásul veszi, hogy az EKB elszámolási infrastruktúrát kíván létrehozni; megállapítja, hogy a saját infrastruktúrája esetleges bevezetéséig életbe kell léptetni az EKB kormányzását,

16.   elítéli azt a tényt, hogy az EKB a 2. szintű intézkedésekkel kapcsolatban még azelőtt kapcsolatba lépett az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságával, hogy a jogalkotó lépett volna ezügyben;

17.   osztja az EKB által a kockázati alapok tekintetében kifejezett félelmeket és kéri az EKB-t, hogy készítsen további jelentéseket e területen;

18.   kéri a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a pénzügyi piacok viselkedése által az euróövezet makrogazdasági helyzetére gyakorolt hatásra;

19.   tudomásul veszi a határokon átnyúló fúziók miatt a pénzügyi piac stabilitására leselkedő fenyegetéseket; kéri egyúttal az EKB-t, hogy készítsen elemzést a végső hitelező kérdéséről, és terjesszen elő megfelelő elemzéseket a 2007-es monetáris párbeszédben;

20.   érdeklődéssel várja a TARGET II integrált rendszer bevezetését, amely javítani fogja a likviditáskezelést a KBER-ben, és jelentős hatékonyságbeli növekedés forrása lesz; nyomatékosan kéri a KBER-t, hogy alakítson ki egy átfogó, átlátható és jogi szempontból szilárd keretet a TARGET II jövőbeli működéséhez;

21.   sajnálja, hogy az EKB és a Tanács haszontalannak ítélte a Parlament tájékoztatását a pénzügyi válságok kezeléséről szóló "megértési memorandumról";

Az euró külső szerepe

22.   megismétli arra vonatkozó kérését, hogy egyesítsék az euróövezet képviseletét a nemzetközi pénzügyi szervezeteknél, hogy gazdasági súlyával arányos erővel védelmezhesse érdekeit;

23.   érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy több központi bank bejelentette az euróban kifejezett tartalékrészének emelésére vonatkozó szándékát; kéri az EKB-t, hogy kísérje figyelemmel e fejleményeket, és az euró nemzetközi szerepéről szóló éves jelentése keretében közöljön erről számszerű adatokat, és elsősorban az árfolyamok terén elemezze ezek következményeit;

Bankjegyek

24.   megállapítja, hogy a forgalomban lévő euró bankjegyek értéke továbbra is gyorsan nőtt, 2005-ben 12,8%-kal emelkedett; megjegyzi, hogy ez a folyamatos növekedés főleg a nagy, nevezetesen az 500 eurós címleteknek köszönhető, amelyek számának növekedése elérte a 20,9%-ot; kéri az EKB-t, hogy tárja fel e jelentős növekedés okait, valamint elemezze az e címletekkel végrehajtott tranzakciók jellegét és a kereslet országok szerinti megoszlását az ezzel kapcsolatos, lehetséges kockázatok azonosítása érdekében;

25.   úgy véli, hogy a bankjegyek első generációja, amelyekről minden valós élőlény, táj vagy emlékmű ábrázolását száműzték, a monetáris integrációról rideg képet ad, és hozzájárul az euróval szembeni európai távolságtartáshoz; kéri az EKB-t, hogy a bankjegyek második generációjánál konszenzussal vezessen be élőlényeket, tájakat, európai emberi alkotásokat vagy európai személyiségeket ábrázoló bankjegyeket; kéri az EKB-t, hogy közölje a Parlamenttel erre vonatkozó észrevételeit;

Demokratikus ellenőrzés

26.   üdvözli, hogy az EKB egyértelműen állást foglalt az alkotmánytervezet ratifikálása mellett, amely felsorolja az GMU politikai keretének lényeges elemeit mind a monetáris pillérben, mind pedig a gazdasági és költségvetési pillérben; hangsúlyozza, hogy a ratifikációs folyamat nincs semmilyen hatással a monetáris unió működésére és nem befolyásolja az euró stabilitását; kéri az EKB-t, hogy továbbra is garantálja az euró hitelességét és biztosítsa az árak stabilitását, ami előfeltétele a gazdasági növekedésnek és a munkahelyteremtésnek kedvező, inflációmentes makrogazdasági környezetnek;

27.   úgy véli, hogy az EKB függetlensége, valamint az igazgatósági tagok kinevezési eljárása kiállta a próbát; hangsúlyozza, hogy az EK-Szerződés 112. cikke (2) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy az EKB Igazgatóságának tagjait azon személyek közül választják, akik a monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek, és hangsúlyozza, hogy állampolgárságuk semmilyen szerepet nem játszhat, és hogy továbbra is a Szerződés szigorú feltételei alapján kell megítélni e személyeket; úgy véli, hogy az utólagos demokratikus elszámoltathatóság és átláthatóság javulna, ha a Tanács több lehetséges jelöltet értékelne, és ha a Tanács által javasolt jelölt jóváhagyásáról ezután a Parlament szavazással döntene;

28.   felkéri a Tanácsot, hogy maradjon hű az igazgatósági tagok kinevezési eljárásához; hangsúlyozza, hogy kész egy, az Igazgatóság 2010-ben esedékes következő megújítása előtti lehetséges javításokról szóló, a többi intézménnyel közösen folytatandó gondolkodás elindítására;

29.   úgy véli, hogy a Parlament és az EKB közötti monetáris párbeszéd sikeres volt, és a jövőben lehet rá építeni; hangsúlyozza, hogy az EKB utólagos elszámoltathatósága alapvető jelentőséggel bír a pénzügyi piacok bizalmát és következésképp stabilitását tekintve; hangsúlyozza, hogy a külső kommunikációnak biztosítania kell az EKB Igazgatóságának és Kormányzótanácsának kohézióját; támogatja az EKB által folytatott célzott információs politikát a Parlament, a Tanács és a Bizottság irányában; hangsúlyozza, hogy az EKB kommunikációs politikájának javítására irányuló igény nem választható el az EKB és testületei függetlenségének megőrzésétől; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy nem csak egy országokra lebontott egyenleg évenkénti kiadását kérte, hanem egy regionális és határokon átnyúló kimutatásét is a fontos tendenciákról, az Amerikai Központi Bank "Beige Book" modellje mintájára, amely az EKB számára lehetőséget adna a termelékenység alakulásáról, valamint az árakra és a fizetésekre vonatkozó kilátásokról szóló viták befolyásolására; kéri az EKB-t, hogy tanulmányozza rövid jegyzőkönyvek kiadásának lehetőségét;

30.   hangsúlyozza, hogy az EKB hitelessége függ döntéshozatali eljárásai átláthatóságától is; emlékeztet arra, hogy azt szeretné, hogy az EKB Kormányzótanácsának üléseiről rövid jegyzőkönyveket adjanak ki, amelyek világosan ismertetik a meghozott döntések mellett és ellen szóló érveket, és a döntések okait; illetve, hogy ezeket a döntéseket egyhangúlag hozták-e vagy sem; hangsúlyozza, hogy a kommunikáció e formája nem helyettesítheti az EKB elnöke által közvetlenül a monetáris döntések meghozatala után adott tájékoztatást, amely felbecsülhetetlenül fontos és gyors információforrás a megfigyelők és a piaci szereplők számára; úgy véli, hogy fontos ez az átláthatóság, mivel a piac ily módon világosabb képet tud alkotni az EKB monetáris politikájáról;

31.   emlékeztet arra, hogy elutasította a 2003-ban elfogadott, az EKB Kormányzótanácsának döntéseire vonatkozó, rotációs rendszerű szavazást, mivel az túl összetett; úgy véli, hogy tekintettel az euróövezet jövőbeni bővítésére egy olyan rendszert kell felállítani, amely igazságos és hatékony; emlékeztet azon állásfoglalására, amelyben egy kilenc tagú, a monetáris politikáért felelős tanács felállítását kéri az EKB-től, amely felváltaná a kevéssé alkalmas jelenlegi rendszert, és elkerülhetővé tenné a jövőre nézve elhatározott, még ennél is bonyolultabb megoldást; nyomatékosan kéri a Szerződés ennek megfelelő módosítását;

32.   kéri az EKB-t, hogy kommunikációs stratégiájában adjon nagyobb súlyt elnökének a Parlament Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága általi meghallgatásaira;

Az EKB irányítása

33.   megállapítja, hogy az EKB személyi állománya jelentősen és folyamatosan nőtt 1999 óta, az időszakra vetítve 86%-kal; megállapítja, hogy az EKB 2005-ben néhány hónapig átmenetileg befagyasztotta személyi állományát, de az ennek ellenére 2005-ben 3,5%-kal tovább nőtt; tudomásul veszi, hogy az EKB előtérbe helyezi belső hatékonyságának növelésére irányuló szándékát; úgy véli, hogy ez a célkitűzés dicséretre méltó, és kívánja, hogy az tartósan is megvalósuljon a személyi állomány számának tartós stabilizációja révén;

34.   hangsúlyozza, hogy az EKB-nak és a nemzeti központi bankoknak jelentőséget kell tulajdonítaniuk a párbeszéd minőségének, az információk átláthatóságának és a szakszervezetek elismerésének a személyzeti bizottság ülésein;

35.   úgy véli, hogy a személyzet és a szakszervezetek bevonása a rájuk vonatkozó döntésekbe és a magas szintű társadalmi párbeszéd hozzájárul majd egy közös kultúra kialakulásához az eurórendszerben és a KBER-ben;

36.   megállapítja, hogy az EKB 2005-ös, 992 millió eurós eredménye teljes mértékben el lett különítve az árfolyamkockázatok, a kamatkockázatok és az arany árfolyamváltozásának kockázata fedezeteként, ami nulla nettó nyereséget eredményezett; megjegyzi, hogy e fedezet összegét évente felül fogják vizsgálni; ugyanakkor megállapítja, hogy az EKB új székhelye felépítésének becsült költsége 850 millió euró; kéri az EKB-t, hogy tegye egyértelművé a saját források és a fedezetek szintjére vonatkozó célkitűzését, valamint, hogy olyan költségvetési politikát valósítson meg, amely a fennálló kockázatok megfelelő fedezete mellett kielégítő pénzügyi eredmény elérését teszi lehetővé;

o
o   o

37.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Eurócsoport elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

(1) HL C 138., 1998.5.4., 177. o.
(2) HL C 157. E, 2006.7.6., 19. o.
(3) Elfogadott szövegek, 2006.4.4., P6_TA(2006)0124.
(4) Elfogadott szövegek, 2006.5.17., P6_TA(2006)0214.
(5) HL C 61. E, 2004.3.10., 374. o.
(6) Elfogadott szövegek, 2006.3.14., P6_TA(2006)0076.


Tibet
PDF 198kWORD 40k
Az Európai Parlament állásfoglalása Tibetről
P6_TA(2006)0465RC-B6-0555/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira Tibetről és az emberi jogok helyzetéről Kínában,

–   tekintettel 2006. szeptember 7-i, az EU és Kína kapcsolatáról szóló állásfoglalására(1),

–   tekintettel az előrelépés hiányára az Európai Unió és Kína közötti emberi jogi párbeszédben,

–   tekintettel a Rendfenntartó erők tisztségviselői által alkalmazott kényszerintézkedésekre vonatkozó alapelvekre, melyet az ENSZ 8. Kongresszusa a Bűnmegelőzésről és az Elkövetőkkel szembeni bánásmódról fogadott el (Havanna, 1990. augusztus 27-szeptember 7.),

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogokról Nemzetközi Egyezségokmányára,

–   tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2006. szeptember 30-án több mint 70 tibeti megpróbált áthaladni a jeges Nangpa hágón Tibet Himalája-régiójában, mintegy kétórányi járóföldre a nepáli határtól, menekült státusz keresése céljából Nepálban,

B.   mivel a nemzetközi joggal ellentétben a kínai népi rendőrség tüzet nyitott fegyvertelen tibeti civilekre, köztük nőkre és gyerekekre; mivel az incidensről készült videofelvétel és fényképek arról tanúskodnak, hogy a tibeti csoport lassan távolodott a rájuk tüzelő kínai erőktől, nem közeledett a kínai erőkhöz, és nem is jelentett rájuk nézve veszélyt,

C.   mivel Kelszang Namcó, egy tizenhét éves apáca halálos sebet kapott a kínai népi rendőrség lövéseitől; mivel meg nem erősített szemtanúi hírek szerint egynél több halott van; mivel egy tibetiekből álló csoportot, amelyben gyermekek is voltak, letartóztattak, miután tovább menekültek,

D.   mivel a kínai állami hírügynökség, a Xinhua egy "önvédelemként" megnevezett akcióról tett jelentést a régióban, annak ellenére, hogy a videó- és fényképfelvételek az ellenkezőjét mutatják; mivel a kínai hatóságok eddig egyáltalán nem ismerték el, hogy a Nangpa hágói incidens lejátszódott, sem azt, hogy bárki a kínai erők áldozatává esett volna,

E.   mivel 2002 szeptembere óta visszaállították a hivatalos kapcsolatot a kínai hatóságok és a Dalai Láma képviselői között a kölcsönös bizalom visszaállítása érdekében,

F.   mivel e kapcsolat és a központi kínai hatóságok által e találkozóknak tulajdonított jelentőség ellenére az elmúlt években gyakorta fordult elő a tibeti lakosság és különösen a tibeti szerzetesek ellen elkövetett visszaélés és az emberi jogok megsértése,

1.   elítéli a túlzott erőszak alkalmazását a kínai népi rendőrség által, amikor fegyvertelen tibeti civilekre, köztük gyermekekre lőttek;

2.   határozottan elítéli a fegyvertelen civil megölését, aki, mivel 18 év alatti volt, a nemzetközi jog szerint ugyancsak gyermeknek tekinthető;

3.   nemtetszését fejezi ki a tibeti civilek bebörtönzését illetően, akik közük kilenc gyermek;

4.   sürgeti a kínai hatóságokat, hogy garantálják, hogy az incidens alatt őrizetbe vett tibetieket nem részesítik rossz bánásmódban, és hogy tiszteletben tartják a nemzetközi emberi jogokat és a humanitárius jogi normákat;

5.   sürgeti a kínai hatóságokat, hogy az incidenst követően letartóztatott gyermekeket azonnal engedjék szabadon;

6.   sürgeti a kínai hatóságokat, hogy végezzenek teljes kivizsgálást a Nangpa hágón történtekkel kapcsolatban és biztosítsák, hogy az esetleg elkövetett bűncselekményekért felelős személyeket az igazságszolgáltatás kezébe adják;

7.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nepáli képviseleteiken keresztül szorosan kövessék nyomon a csoportból azon tibetiek sorsát, akik elérték Nepál határát és hogy az Európai Unió és Kína közötti emberi jogi párbeszéd keretében e kérdéssel kapcsolatban fejezzék ki határozott tiltakozásukat a kínai hatóságoknál;

8.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ismételjék meg álláspontjukat, miszerint kizárólag a Kínai Népköztársaság és a Dalai Láma képviselői közötti párbeszéd járulhat hozzá a békés és fenntartható megegyezéshez Tibet kérdésében, amellyel mindkét fél egyetért;

9.   felszólítja a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy folytassa a párbeszédet a Dalai Láma képviselőivel a vallási, kulturális, nyelvi és politikai jogok tiszteletben tartásának javítása érdekében a Tibeti Autonóm Régióban;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0346.


Ríos Montt elleni eljárás
PDF 114kWORD 38k
Az Európai Parlament állásfoglalása a Ríos Montt elleni eljárásról
P6_TA(2006)0466RC-B6-0554/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Guatameláról szóló, 2000. május 18-i(1), 2001. június 14-i(2), 2002. április 11-i(3), 2003. április 10-i(4) és 2005. július 7-i(5) állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumára, a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményre és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–   tekintettel szilárd és tartós elkötelezettségére a békemegállapodások és az emberi jogok betartásának biztosítása iránt Guatemalában,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   tekintettel azokra az állításokra, amelyek szerint a guatemalai fegyveres konfliktus során elkövetett emberiség elleni bűncselekmények és népirtás áldozatainak 83%-a maja etnikumhoz tartozott, 200 000 embert gyilkoltak meg és 45 000 tűnt el, a népesség 10%-át kitelepítették és teljes őslakos közösségeket irtottak ki; mivel, ahogyan azt az Európai Parlament is fokozatosan elismerte, ezek a bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül,

B.   mivel a fent említett bűncselekmények kitervelésével és elkövetésével vádolt embereket soha nem állították bíróság elé, és közülük néhányan most is vezető politikai pozíciót töltenek be;

C.  C mivel 2006 decemberében, a békeszerződések tízéves évfordulóját ünneplik, azonban az emberi jogokról szóló globális megállapodást még mindig nem hajtották végre, az áldozatok nem kaptak megfelelő anyagi vagy szimbolikus kárpótlást; elmaradt a bűncselekmények elkövetőinek nyilvános bocsánatkérése és az eltűntek többségének még mindig nem ismerik tartózkodási helyét,

D.   mivel a spanyol Audiencia Nacional egyik bírája 2006. július 7-én hét, népirtással, kínzással és illegális letartóztatásokkal vádolt volt guataemalai diktátor és katonai vezető ellen adott ki nemzetközi elfogató parancsot,

E.   mivel a parancs kiadását megelőzően az említett bíró Guatemalában járt, és vizsgálatot folytatott, amelyet azonban a guatemalai alkotmánybírósághoz és a joghatóságok összeférhetetlenségével foglalkozó bírósághoz a vádlottak védőügyvédei által benyújtott fellebbezés fényében meg kellett szakítani,

1.   sürgeti a guatemalai intézményeket, hogy maradéktalanul működjenek együtt, és mindent tegyenek meg az emberi jogok megsértésének feltárására annak érdekében, hogy a felelősöket bíróság elé állíthassák és a vizsgálatok eredményeit nyilvánosságra hozhassák, ahogyan az a spanyol Audiencia Nacional által 2006. július 7-én a népirtással, kínzással, terrorizmussal és illegális letartóztatásokkal vádolt José Efraín Ríos Montt, Oscar Humberto Mejía Víctores, Ángel Aníbal Guevara Rodriguez, Germán Chupina Barahona, Pedro García Arredondo, Donaldo Álvarez Ruiz és Benedicto Lucas Garcáa ellen kiadott nemzetközi letartóztatási parancsban is szerepelt;

2.   kéri az érintett kormányokat, valamint az érintett bankokat, hogy működjenek együtt a terheltek javainak és tulajdonának elkobzásában annak biztosítása érdekében, hogy eleget tesznek pénzügyi és polgári kötelezettségeiknek;

3.   sürgeti az Interpolt és az Europolt, hogy a megfelelő hatóságok kérvénye esetén biztosítsák a kiadatásához szükséges eszközöket;

4.   megerősíti a terheltek büntetlensége elleni elkötelezettségét;

5.   az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények, a népirtás és a kínzás vonatkozásában üdvözli az univerzális igazságszolgáltatás alkalmazása terén elért haladást;

6.   úgy ítéli meg, hogy amennyiben a fenti eljárás sikeresnek bizonyul, hasonló esetekben ugyanígy kellene eljárni a diktátorok és az emberi jogok tömeges megsértéséért felelősek ellen;

7.   támogatja Guatemala népének és hatóságainak azon erőfeszítéseit, amelyeket a jogállamiság megfelelő alkalmazása és a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés érdekében tesznek a béke és a történelmi megbékélés javára;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Guatemala kormányának, a közép-amerikai országok kormányainak, az Egyesült Államok kormányának és a Közép-Amerikai Parlamentnek.

(1) HL C 59., 2001.2.23., 286. o.
(2) HL C 53. E, 2002.2.28., 403. o.
(3) HL C 127. E, 2003.5.29., 688. o.
(4) HL C 64. E, 2004.3.12., 609. o.
(5) HL C 157. E, 2006.7.6., 494. o.


Üzbegisztán
PDF 134kWORD 50k
Az Európai Parlament állásfoglalása Üzbegisztánról
P6_TA(2006)0467RC-B6-0556/2006

Az Európai Parlament,

‐   tekintettel korábbi állásfoglalásaira a belső-ázsiai köztársaságokról és Üzbegisztánról, különösen 2005. június 9-i(1) és 2005. október 27-i(2) állásfoglalására,

‐   tekintettel a Bizottság 2002–2006-ra vonatkozó, Belső-Ázsiáról szóló stratégiai dokumentumára,

‐   tekintettel az 1999. július 1-jén hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság között jött létre,

‐   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2005. július 18-i és október 3-i üléseinek következtetéseire,

‐   tekintettel az EU elnökségének nyilatkozataira az emberi jogok helyzetéről Üzbegisztánban 2005-ben és 2006-ban,

‐   tekintettel az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoportjának 2005. december 27-i jelentésére,

‐   tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (EBESZ ODIHR) 2006. március 3-i nyomon követési jelentésére,

‐   tekintettel Manfred Nowak, ENSZ kínzásokat vizsgáló különmegbízott 2006. március 21-i, a polgári és politikai jogokról, valamint a kínzásról és fogva tartásról szóló jelentésére,

‐   tekintettel Üzbegisztán ENSZ-hez delegált állandó képviselőjének az ENSZ főtitkárához címzett 2006. június 26-i levelére az emberi jogok helyzetéről Üzbegisztánban,

‐   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Unió és az Üzbég Köztársaság közötti együttműködési tanács következő ülésére 2006. november 8-án kerül sor,

B.   mivel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. november 13-án fogja fontolóra venni a 2005. májusi andidzsáni eseményeket követően elfogadott szankciók meghosszabbítását,

C.   mivel az üzbég kormány nem teremtette meg azokat a feltételeket, amelyeket a Tanács állapított meg a szankciók alkalmazásakor,

D.   mivel az üzbég kormány még mindig nem engedélyezett független vizsgálatot a 2005. május 13-án Andidzsánban bekövetkezett események feltárására, annak ellenére, hogy a tavalyi év során számos nemzetközi szerv többször és folyamatosan kérte azt,

E.   mivel a 2005-ös andidzsáni mészárlást követően az üzbég hatóságok még durvábban bántak az emberi jogi aktivistákkal, a független újságírókkal és a civil társadalom intézményeivel, bíróság elé állítva emberek százait, akiket a felkelésben való részvétellel gyanúsítottak,

F.   mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint tavaly óta nincs hír emberek ezreiről, akiket az igazság elrejtése érdekében tartóztattak le; mivel nagy a kockázata annak, hogy a letartóztatásban lévők kínzásnak és kegyetlen bánásmódnak vannak kitéve; és mivel nem engedtek be megfigyelőket a főbenjáró bűnökkel vádoltak tárgyalásaira,

G.   mivel az ENSZ kínzásokat vizsgáló különmegbízottjának 2006. márciusi, kínzásról szóló jelentése szerint nem történt alapvető változás a kínzás széleskörű használatában vagy az ez ellen hatékonyan küzdő politikákban és gyakorlatokban; mivel az üzbég kormány nem tett érdemi lépéseket a büntetlenség felszámolása érdekében,

H.   mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosának (UNHCR) taskenti hivatalát bezárták 2006. március 17-én,

I.   mivel az andidzsáni események után üzbég állampolgárok százai voltak kénytelenek elmenekülni a Kirgiz Köztársaságba és más szomszédos országokba; és mivel a menekültek jogállásáról szóló 1951-es ENSZ egyezmény kirívó megsértésével üzbég menekülteket adtak ki Üzbegisztánnak,

J.   mivel az üzbég társadalom túlnyomóan világi, és a korlátozott mértékű vallási szélsőségességet lényegében a társadalmi igazságtalanság táplálja; és mivel a vallásos szélsőségek elleni küzdelmet kizárólag jogszerű eszközökkel lehet folytatni, elnyomással azonban nem,

K.   mivel Közép-Ázsiában, azon belül Üzbegisztánban a civil társadalom egyre erőteljesebben emel szót az egyéni szabadságjogokat és az emberi jogokat teljes mértékben tiszteletben tartó, nyitottabb társadalomért és a demokratikus változásokért,

1.   ismételten hangsúlyozza az EU és Üzbegisztán közötti kapcsolatok fontosságát, és elismeri Üzbegisztán kulcsfontosságú szerepét a közép-ázsiai térségben, de hangsúlyozza, hogy e kapcsolatoknak az EU és Üzbegisztán között létrejött partnerségi együttműködési megállapodásban egyértelműen lefektetettek szerint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok elveinek kölcsönös tiszteletben tartásán kell alapulniuk;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy a szankciók esetleges kiterjesztéséről hozzon megfontolt, a jövőbeli jobb kapcsolatokat figyelembe vevő döntést 2006. november 13-án, az üzbég fél által a 2006. november 8-i EU–Üzbegisztáni Együttműködési Tanács során kötelezettségvállalások és a térségben állomásozó európai diplomaták által szerzett információk alapján;

3.   rámutat arra, hogy a célzott szankciók politikája mindezidáig nem hozott pozitív eredményeket, ezért felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gondosan vizsgálja felül a helyzetet a kitűzött politikai célok elérésére alkalmas módszerek és eszközök megtalálása érdekében;

4.   ragaszkodik a fegyvereladásra és a katonai szállítmányokra vonatkozó embargó folytatásához;

5.   felhívja Üzbegisztánt, hogy teljes mértékben működjön együtt az EBESZ-szel és az ENSZ-szel, különösen a hiteles és átlátható, független vizsgálatokra irányuló felszólítások tekintetében, továbbá tegyen eleget a nemzetközi jog normáinak, legyen fogadókész az ENSZ összes olyan különeljárásával kapcsolatban, amelyekre a meghívásokat már kérelmezték, és legyen nyitott az EBESZ megfigyelőivel és a független megfigyelőkkel szemben;

6.   felhívja a Tanácsot, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában hozzon meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a továbbiakban ne alkalmazzák Üzbegisztánra az 1503. számú titkos eljárást, és az országot vessék alá a Louise Arbour, az ENSZ emberi jogi főbiztosa által az andidzsáni mészárlásról szóló 2005. júliusi jelentésben javasolt nyilvános vizsgálati mechanizmusnak;

7.   sürgeti Üzbegisztán kormányát, hogy bocsássanak szabadon minden még fogva tartott emberi jogi aktivistát, újságírót és ellenzéki politikust, és hagyják őket az üldöztetéstől való félelem nélkül szabadon dolgozni, és vessenek véget a nem kormányzati szervezetek zaklatásának;

8.   sürgeti az üzbegisztáni hatóságokat, hogy engedélyezzék az ENSZ emberi jogi főbiztossága taskenti irodájának újbóli megnyitását;

9.   felhívja a Kirgiz Köztársaságot és a többi szomszédos államot, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a menekültek jogállásáról szóló 1951-es ENSZ egyezményt, amelynek értelmében a menekültek nem kényszeríthetők erőszakkal az eredeti országukba való visszatérésre, ezért ne adjon ki az üzbég menekülteket Üzbegisztánnak; e tekintetben sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kövessék fokozott figyelemmel az Üzbegisztánnak már kiadott összes üzbég menekült helyzetét;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU közép-ázsiai különmegbízottjának, Üzbegisztán és Kirgizisztán elnökének, kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának és az EBESZ főtitkárának.

(1) HL C 124. E, 2006.5.25., 560. o.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0415.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat