(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára (5892/1/2006 – C6-0311/2006)(1),

–   tekintettel álláspontjára az első olvasat során(2) a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára vonatkozóan (COM(2004)0143)(3),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0479/2006),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot annak módosított formájában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 289. E, 2006.11.28., 1. o. (2) HL C 227. E, 2006.9.21., 490. o. (3) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 71. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1)  A közös közlekedéspolitika keretében fontos megőrizni a vasutak utasainak felhasználói jogait, valamint javítani a vasúti személyszállítási szolgáltatások minőségét és eredményességét annak érdekében, hogy a vasúti szállítás aránya az egyéb szállítási módokhoz képest növekedjen.

(2)  A Bizottság "Fogyasztóvédelmi politikai stratégia: 2002-2006" című közleményének(4) célja a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése a közlekedés területén, a Szerződés 153. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

(3)  Mivel a szállítási szerződés vonatkozásában az utas a gyengébbik fél, ezért az utasok jogait biztosítani kell e tekintetben.

(4)  A vasúti szolgáltatásokra vonatkozó felhasználói jogok közé tartozik a szolgáltatásról szóló, az utazást megelőzően és annak folyamán kapott tájékoztatáshoz való jog. A vasúttársaságoknak és a menetjegy-értékesítőknek az említett tájékoztatást lehetőség szerint előzetesen, és minél hamarabb meg kell adniuk.

(5)  Az utazási információk nyújtásával kapcsolatos részletesebb követelményeket a hagyományos vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 2001. március 19-i 2001/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(5) említett átjárhatósági műszaki előírások (ÁME) határozzák majd meg.

(6)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai megerősítésének az 1999. június 3-i jegyzőkönyvvel (1999-es jegyzőkönyv) módosított, a nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló, 1980. május 9-i egyezménynek (COTIF) a Nemzetközi Vasúti Személyszállítási Szerződésre vonatkozó Egységes Szabályok (CIV) című A. függelékében foglalt, a nemzetközi jog e tárgyra vonatkozó meglévő rendszerén kell alapulnia. Kívánatos azonban kibővíteni e rendelet hatályát, és nemcsak a nemzetközi utasokat, hanem a belföldi utasokat is védeni.

(7)  A vasúttársaságoknak együtt kell működniük a vasúti utasok egyik üzemeltetőtől a másikig való átszállításának megkönnyítése érdekében, lehetőség szerint átszállójegyek biztosítása révén.

(8)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok számára nyújtandó tájékoztatás és menetjegy-biztosítás megkönnyítése érdekében a számítógépesített rendszereket közös előírások szerint egymáshoz kell igazítani.

(9)  Az utazási információs és foglalási rendszerek további bevezetését az ÁME-kel összhangban kell végrehajtani.

(10)  A vasúti személyszállítási szolgáltatásoknak általánosságban a polgárok javát kell szolgálniuk. Ezért a fogyatékkal élő személyek és a csökkent mozgásképességű személyek számára ‐ függetlenül attól, hogy a csökkent mozgásképességet fogyatékosságuk, koruk vagy más tényező okozza ‐ a többi polgáréhoz hasonló lehetőségeket kell biztosítani a vasúti utazásnál. A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket a többi polgárhoz hasonlóan megilleti a szabad mozgáshoz, a választás szabadságához és a megkülönböztetésmentes bánásmódhoz való jog. Külön figyelmet kell fordítani többek között a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek a vasúti szolgáltatások elérhetőségéről, a járművekhez való hozzáférés feltételeiről, valamint a vonat felszereltségéről történő tájékoztatására. Az érzékszervi fogyatékossággal élő utasoknak a késésekről történő lehető legjobb tájékoztatása érdekében vizuális, illetve hangjelző rendszereket kell használni. A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára lehetővé kell tenni, hogy a menetjegyeket vonaton többletköltség nélkül vásárolják meg.

(11)  A vasúttársaságoknak és az állomásüzemeltetőknek a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyekkel kapcsolatos átjárhatósági műszaki előírások betartása révén figyelembe kell venniük a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek igényeit, annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi közbeszerzési szabályokkal összhangban az új anyagok beszerzésekor, illetve építési vagy nagyobb felújítási munkák elvégzésekor a fizikai és funkcionális akadályok fokozatos megszüntetésével valamennyi épületet és járművet fokozatosan hozzáférhetővé tegyék.

(12)  A vasúttársaságokat kötelezni kell arra, hogy baleset esetén a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasokkal szembeni felelősségükre vonatkozó biztosítással rendelkezzenek, vagy azzal egyenértékű intézkedést tegyenek. Meg kell állapítani a vasúttársaságokra vonatkozó biztosítás minimumösszegét.

(13)  A szolgáltatás során a késés, csatlakozás-mulasztás vagy vonatkimaradás esetén az utast megillető kártérítésre és segítségnyújtásra vonatkozó megerősített jogok ösztönzést nyújtanak a vasúti személyszállítási piacnak, és az utasok javát szolgálják.

(14)  Kívánatos, hogy e rendelet a vasúttársaság felelősségéhez kapcsolódó késés esetén az utasokat megillető kártérítés tekintetében olyan rendszert hozzon létre, amelynek alapjai megegyeznek a COTIF ‐ különösen annak az utasok jogaival kapcsolatos CIV függeléke ‐ által előírt nemzetközi rendszerével.

(15)  Kívánatos továbbá a balesetek áldozatainak és az általuk tartásra kötelezetteknek a rövid távú pénzügyi problémáktól való megkímélése a balesetet közvetlenül követő időszakban.

(16)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok érdeke, hogy a hatóságokkal egyetértésben megfelelő intézkedésekre kerüljön sor annak érdekében, hogy az állomásokon és a vonatokon személyes biztonságuk biztosított legyen.

(17)  A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bármely érintett vasúttársasághoz vagy menetjegy-értékesítőhöz panaszt nyújtsanak be az e rendeletben rájuk ruházott jogokat és kötelezettségeket illetően, és jogot arra, hogy panaszukra ésszerű időn belül választ kapjanak.

(18)  E rendelet előírásait a pénzügyi összegeknek az infláció figyelembevételével történő kiigazítása, a tájékoztatási kötelezettségnek és a szolgáltatás minőségi követelményeinek a piaci fejleményekhez való hozzáigazítása, valamint ennek a rendeletnek a szolgáltatás minőségére gyakorolt hatása tekintetében felül kell vizsgálni.

(19)  E rendelet nem érinti a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(6).

(20)  A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell e szankciók alkalmazását. A szankcióknak, amelyek az adott személy számára fizetendő kártérítést is magukban foglalhatják, hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(21)  Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a közösségi vasutak fejlesztését és az utasok jogainak bevezetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az e cikkben foglalt arányosság elvével összhangban e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(22)  E rendelet célja, hogy a nemzeti és a nemzetközi vasúti közlekedés terén biztosítsa az utasok jogait. E rendelet némely rendelkezése néhány tagállamban jelentős kiigazításokat fog szükségessé tenni. Ezért a kivételes helyzetben lévő tagállamoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy átmeneti menteséget biztosítsanak az e rendeletben a tagállam területén vagy területe egy részén történő belföldi utazások esetén meghatározott bizonyos intézkedésekre. Egyes tagállamokban közszolgáltatási szerződések szabályozzák a megfelelő kártérítés nyújtását, amelyek késés esetén az hatóságok számára fizetendők meg. A közszolgáltatási szerződéseikben ilyen szabályozással rendelkező tagállamoknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy átmenetileg mentességben részesüljenek e rendelet késés esetén alkalmazandó kártérítési rendelkezései alól.

(23)  Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(7) összhangban kell elfogadni.

(24)  A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadjon általános hatályú intézkedéseket, amelyek célja e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása vagy új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítése Ezeket az intézkedéseket az 1999/468/EK irányelv 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

2. cikk

Hatály

(1)  E rendeletet a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló, 1995. június 19-i 95/18/EK tanácsi irányelvvel(8) összhangban engedélyezett egy vagy több vasúttársaság által nyújtott vasúti utazásokra és szolgáltatásokra a Közösség egészében alkalmazni kell.

A közszolgáltatási szerződéseknek biztosítaniuk kell legalább az e rendeletben erőírt védelmi szintet.

(2)  Ez a rendelet nem alkalmazandó azokra a vasúttársaságokra és szolgáltatókra, amelyeket nem a 95/18/EK irányelv szerint engedélyeztek.

(3)  A szükséges nagyszabású beruházás és a vasúti szolgáltatások szükséges szerkezeti átalakítása, valamint a gördülő állomány korszerűsítése során felmerülő gyakorlati nehézségek miatt az e rendelet azonnali vagy rövid távon történő végrehajtását akadályozó kivételes körülmények között legfeljebb 10 éves időtartamra a tagállamok ‐ átlátható és megkülönböztetésmentes alapon ‐ ideiglenes mentességet biztosíthatnak e rendelet egyes részeinek, különösen a 8., 9., 14. és 15. cikk konkrét szolgáltatásokra vagy meghatározott szakaszokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan..

(4)  Azok a tagállamok, melyek közszolgáltatási szerződései már tartalmazzák a késésekért, lekésett csatlakozásokért és járattörlésekért fizetendő visszatérítésre és kártérítésre vonatkozó szabályokat, e rendelet 17. és 18. cikke alól legfeljebb 10 évre átmeneti mentességet biztosíthatnak a vasúttársaságoknak, ami a nyújtott szolgáltatásra és a meghatározott szakaszra korlátozódik. Ez a mentesség az utasok jogai védelmének e rendeletben előírtakkal egyenértékű szintjét biztosító szabályok tekintetében engedhető meg.

(5)  A tagállam tájékoztatja a Bizottságot a (4) bekezdés szerinti mentességekről. A Bizottság megállapítja, hogy a mentesség összhangban áll-e ezzel a cikkel, és nem ellentétes-e a Közösség érdekeivel.

3. cikk

Fogalommeghatározások

II.FEJEZET

SZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉS, TÁJÉKOZTATÁS ÉS MENETJEGYEK

4. cikk

A szállítási szerződés

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a személyek és a hozzájuk tartozó poggyász, babakocsik, kerekes székek, kerékpárok és sportfelszerelések szállítására vonatkozó szerződés megkötését és teljesítését, valamint az információk és menetjegyek nyújtását az I. mellékletben foglalt II. cím és III. cím rendelkezései szabályozzák.

5. cikk

Babakocsik, kerekes székek, kerékpárok és sportfelszerelések szállítása

Minden vonaton – beleértve a nemzetközi és a nagysebességű vonatokat is – lehetőséget kell biztosítani az utasok számára egy e célra szánt, többfunkciós helyiségben babakocsik, kerekes székek, kerékpárok és sporteszközök szállítására, adott esetben fizetés ellenében.

6. cikk

Mentesség kizárása és korlátozások előírása

(1)  Az utasokkal szemben e rendelet alapján teljesítendő kötelezettségeket nem lehet korlátozni vagy azok alól mentesülni, különösen a szállítási szerződésben meghatározott eltérés vagy korlátozó záradék révén.

(2)  A vasúttársaságok kínálhatnak az e rendelet által meghatározott feltételeknél kedvezőbb szerződési feltételeket az utas számára.

7. cikk

A vasúti szolgáltatások megszüntetésére vonatkozó információszolgáltatási kötelezettség

A vasúttársaságok megfelelő módon még a végrehajtás előtt közzéteszik a vasúti szolgáltatások megszüntetésére vonatkozó határozatukat.

8. cikk

Utazási információ

(1)  A 10. cikk sérelme nélkül, az egy vagy több vasúttársaság nevében szállítási szerződést ajánló vasúttársaságoknak és menetjegy-árusítóknak az utas számára – annak kérésére – legalább a II. melléklet I. részében meghatározott információt biztosítaniuk kell azon utazások vonatkozásában, amelyekre az érintett vasúttársaság szállítási szerződést ajánl. A saját számlájukra szállítási szerződést ajánló menetjegy-értékesítők, valamint az utazásszervezők közlik ezt az információt, amennyiben az rendelkezésükre áll.

(2)  A vasúttársaságnak az utas számára az utazás során legalább a II. melléklet II. részében felsorolt információkat biztosítania kell.

(3)  Az (1) és (2) bekezdésben említett információt – beleértve adott esetben az elektronikus értékesítő rendszereket – hozzáférhető és érthető formában kell közölni. Külön figyelmet kell fordítani a hallás- és/vagy látássérült személyek igényeire.

9. cikk

Menetjegyek, átszállójegyek és helyfoglalások elérhetősége

(1)  A vasúttársaságok és a menetjegy-értékesítők jegyeket, átszállójegyeket és helyfoglalásokat kínálnak, amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak.

(2)  A (4) bekezdés sérelme nélkül a vasúttársaságok az utasok számára a menetjegyeket legalább az alábbi értékesítési helyek egyikén keresztül forgalmazzák:

(3)  A (4) és (5) bekezdés sérelme nélkül a vasúttársaságok a közszolgáltatási szerződések keretében kiadott menetjegyeket legalább az alábbi értékesítési helyek egyikén keresztül forgalmazzák:

(4)  Az adott szolgáltatások esetében a vasúttársaságok lehetőséget biztosítanak a menetjegyek vonaton történő megvásárlására, kivéve, ha ezt a biztonságot, a csaláselleni politikát, a kötelező jegyelővételt vagy az ésszerű kereskedelmet érintő okok miatt korlátozzák vagy megtagadják.

(5)  Ha nincs az indulási vasútállomáson jegyiroda vagy értékesítő automata, az utasokat tájékoztatni kell a vasútállomáson:

10. cikk

Utazási információs és foglalási rendszerek

(1)  Az e rendeletben említett információszolgáltatás és jegykiadás érdekében a vasúttársaságok és a menetjegy-értékesítők az e cikkben említett eljárások révén létrehozandó információs és foglalási rendszert (CIRSRT) használják.

(2)  E rendelet alkalmazásában a 2001/16/EK irányelvben említett átjárhatósági műszaki előírásokat (ÁME) kell alkalmazni.

(3)  A Bizottság az Európai vasúti ügynökség (ERA) által benyújtandó javaslat alapján …-ig*(12) elfogadja az utasokra vonatkozó telematikai alkalmazások átjárhatósági műszaki előírásait. E rendelettel összhangban az ÁME lehetővé teszik a II. melléklet szerinti információk biztosítását, valamint a menetjegyek kiállítását.

(4)  Az ÁME-ben meghatározott végrehajtási tervnek megfelelően a vasúttársaságok kiigazítják saját információs és foglalási rendszerüket (CIRSRT) az ÁME szerinti követelményekkel összhangban.

(5)  A 95/46/EK irányelv rendelkezéseire is figyelemmel sem a vasúttársaságok, sem a menetjegy-értékesítők nem szolgáltatnak ki az egyedi foglalásokkal kapcsolatos személyes jellegű információt egyéb vasúttársaság és/vagy menetjegy-értékesítő részére.

III.FEJEZET

A VASÚTTÁRSASÁGOK UTASOKKAL ÉS A POGGYÁSZAIKKAL SZEMBENI FELELŐSSÉGE

11. cikk

Utasokkal és a poggyászaikkal szembeni felelősség

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a vasúttársaságoknak az utasokkal és poggyászaikkal szembeni felelősségét az I. melléklet IV. címének I., III. és IV. fejezete, valamint VI. és VII. címe szabályozza.

12. cikk

Biztosítás

(1)  A 95/18/EK irányelv 9. cikkében meghatározott kötelezettség ‐ amennyiben az utasokkal szembeni felelősségre vonatkozik ‐ úgy értelmezendő, hogy a vasúttársaságnak megfelelő biztosítással kell rendelkeznie, vagy ezzel egyenértékű intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy eleget tegyen az e rendelet értelmében rá háruló felelősségnek.

(2)  A vasúttársaságokra vonatkozó biztosítás minimumösszege XXX EUR.

13. cikk

Kártérítés az utasok halála vagy sérülése esetén

A vasúttársaságok által az utasok halála vagy személyi sérülése esetén viselt kártérítési felelősségnek pénzügyi felső határa nincs.

14. cikk

Előzetes kifizetések

(1)  Amennyiben valamely utas életét veszti vagy megsérül – az I. melléklet 56. cikke (1) bekezdésében említettek szerint – a vasúttársaság haladéktalanul – de legkésőbb tizenöt nappal a kártérítésre jogosult természetes személy személyazonosságának megállapítását követően – az elszenvedett nehézségekkel arányban álló, az azonnali gazdasági szükségletek kielégítéséhez szükséges előzetes kifizetést hajt végre.

(2)  Az (1) bekezdés sérelme nélkül, az előzetes kifizetés halál esetén nem lehet kevesebb, mint utasonként 21 000 EUR.

(3)  Az előzetes kifizetés nem tekinthető a felelősség elismerésének, és az levonható bármely, e rendelet alapján ezt követően kifizetendő összegből, de az nem követelhető vissza, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a kárt az utas hanyagsága vagy az utas hibája okozta, vagy ha az előzetes kifizetésben részesült személy nem a kártérítésre jogosult személy volt.

15. cikk

A felelősség vitatása

Még ha a vasúttársaság vitatja is felelősségét az általa szállított utas fizikai sérüléséért, az utas kizárólagos közvetítője marad és az egyetlen olyan szervezet, amelytől az utas kártérítést kérhet, függetlenül attól a jogorvoslattól, amelyet a vasúttársaság a felelősség alapján harmadik féltől kérhet.

IV.FEJEZET

KÉSÉS, CSATLAKOZÁS-MULASZTÁS ÉS JÁRATKIMARADÁS

16. cikk

A késéssel, csatlakozás-mulasztással és járatkimaradással kapcsolatos felelősség

E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel, a vasúttársaságnak a késéssel, csatlakozás-mulasztással és járatkimaradással kapcsolatos felelősségére az I. melléklet IV. címe II. fejezetének rendelkezései az irányadóak. E rendelet 17. és 18. cikkére az I. melléklet 32. cikkének (2) bekezdését is alkalmazni kell.

17. cikk

Visszatérítés és elterelés

18. cikk

A menetjegy árára vonatkozó kártérítés

(1)  Az utas ― az utazási jog elvesztése nélkül ― a menetjegyen feltüntetett indulási állomás és célállomás közötti késések miatt kártérítést kérhet a vasúttársaságtól olyan késés esetén, amikor a menetjegy árát a 17. cikkel összhangban nem térítették vissza. A késések esetén fizetendő legalacsonyabb kártérítések a következők:

Azok az utasok, akik vasúti bérlettel rendelkeznek, és ismételten késéseknek vagy járattörléseknek vannak kitéve bérletük érvényességi ideje alatt, kártérítést igényelhetnek. A kártérítést különböző módokon lehet kifizetni: árcsökkentésekkel új bérlet vásárlásakor és a meglevő bérlet érvényességi idejének meghosszabbításával.

A vasúttársaságok, a felhasználók képviselőivel és a közszolgáltatási szerződésekkel kapcsolatos hatóságokkal folytatott szoros konzultáció keretében előre meghatározzák az érintett szolgáltatás pontosságára és megbízhatóságára vonatkozó kritériumokat, amelyeket e bekezdés alkalmazásában használnak.

A vasúttársaságok meghatározzák a releváns végrehajtási szabályokat is, különösen annak bizonyítására, hogy a vasúti bérlet tulajdonosa ténylegesen igénybe vette a késést szenvedett szolgáltatásokat.

Amennyiben a szállítási szerződés menettérti útra szól, az oda- vagy a visszaúton elszenvedett késésekért fizetendő kártérítést a menetjegy árának feléhez viszonyítva kell kiszámítani. Ugyanígy, a többszöri egymást követő utazást lehetővé tevő szállítási szerződés bármely egyéb formája szerinti utazás során elszenvedett késedelmes szolgáltatás esetén a kártérítést a teljes árhoz viszonyítva arányosan kell kiszámítani.

A késésért járó kártérítést mindig a késedelmes szolgáltatásért az utas által ténylegesen fizetett árhoz viszonyítva kell kiszámítani. Többszöri utazásra jogosító szállítási szerződés – például bérlet – esetén a kártérítést egy út árához viszonyítva kell kiszámítani.

A késés időtartamának kiszámításakor nem kell figyelembe venni azokat a késéseket, amelyekről a vasúttársaság be tudja bizonyítani, hogy azok a Közösség területén kívül történtek.

(2)  A menetjegy árára vonatkozó kártérítést a kártérítési igény benyújtását követő egy hónapon belül kifizetik. A kártérítés kifizetése történhet utalvány és/vagy egyéb szolgáltatások formájában, amennyiben a feltételek rugalmasak (különösen az érvényességi idő és a célállomás tekintetében). Az utas kérésére a kártérítést pénz formájában kell kifizetni.

(3)  A menetjegy árára vonatkozó kártérítést nem csökkenthetik pénzügyi tranzakciós költségek, például díjak, telefonköltség vagy postaköltség. A vasúttársaságok megállapíthatnak minimális összeghatárt, amely alatt nem fizetnek kártérítést. E határérték nem haladhatja meg a négy eurót.

(4)  Az utas nem jogosult kártérítésre, ha a késésről a jegyvásárlást megelőzően tájékoztatták, vagy ha az utazásnak másik szolgáltatással vagy eltereléssel történő folytatása következtében a késés a 60 percet nem haladja meg.

19. cikk

Segítségnyújtás

(1)  Késéssel történő érkezés vagy indulás esetén a vasúttársaságnak vagy az állomás üzemeltetőjének folyamatosan tájékoztatnia kell az utasokat a kialakult helyzetről, valamint a várható indulási és érkezési időről, amint ez az információ rendelkezésre áll.

(2)  Az (1) bekezdésben említett, 60 percnél hosszabb késés esetén az utasoknak térítésmentesen fel kell ajánlani továbbá az alábbiakat:

(3)  Amennyiben a vasúti szolgáltatás a továbbiakban nem folytatható, a vasúttársaságok a lehető legrövidebb időn belül alternatív személyszállítási szolgáltatást szerveznek.

(4)  A vasúttársaságok az utas kérésére a menetjegyen –– az esettől függően –– igazolják, hogy a vasúti járat késett, csatlakozás elmulasztásához vezetett vagy kimaradt.

(5)  Az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazása során az üzemeltető vasúttársaság különös figyelmet fordít a fogyatékkal élő és/vagy csökkent mozgásképességű személyek és bármely, őket kísérő személy igényeire.

V.FEJEZET

A FOGYATÉKKAL ÉLŐ ÉS A CSÖKKENT MOZGÁSKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK

20. cikk

Közlekedéshez való jog

(1)  A (2) és a (3) bekezdésekben említett hozzáférés szabályainak sérelme nélkül a vasúttársaság, menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező a csökkent mozgásképesség okán nem tagadhatja meg a helyfoglalás elfogadását vagy a menetjegy kiadását. A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára többletköltségek nélkül kell helyfoglalást és menetjegyet kínálni.

(2)  A vasúttársaságok és a vasútállomások üzemeltetői a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szervezetei képviselőinek aktív részvételével a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szállítása tekintetében megkülönböztetésmentes hozzáférési szabályokat állapít meg a jogszabály által meghatározott, vonatkozó biztonsági követelményeknek való megfelelés érdekében.

(3)  A vasúttársaság, a menetjegy-értékesítő vagy az utazásszervező a hozzáférési szabályokkal összhangban csak akkor utasíthatja vissza a helyfoglalás elfogadását vagy a menetjegy kiadását a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személytől, illetve számára, vagy csak akkor írhatja elő, hogy az ilyen személyt egy másik személy kísérje, amennyiben ez feltétlenül szükséges a (2) bekezdésben említett hozzáférési szabályok végrehajtásához.

21. cikk

A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtott tájékoztatás

(1)  A 20. cikk (2) bekezdésben megállapított hozzáférési szabályok értelmében a vasúttársaság, a menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező kérésre tájékoztatást nyújt a vasúti szolgáltatások elérhetőségéről a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára, a járművekhez való hozzáférés feltételeiről, valamint tájékoztatják a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket a vonat felszereltségéről.

(2)  Amennyiben a vasúttársaság, a menetjegy-értékesítő, illetve az utazásszervező alkalmazza a 20. cikk (3) bekezdése szerinti eltérést, a helyfoglalás vagy a jegykiadás visszautasítását, vagy a kíséret feltételének megállapítását követő öt munkanapon belül kérésre írásban tájékoztatja ennek okairól az érintett fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt.

22. cikk

Hozzáférhetőség

(1)  A vasúttársaság és az állomás üzemeltetője gondoskodik arról, hogy az állomások, a peronok, a gördülő állomány és más létesítmények hozzáférhetők legyenek a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára.

(2)  Amennyiben a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára a hozzáférés még nincs biztosítva, a vasúttársaság és/vagy az állomás üzemeltetője gondoskodik arról, hogy:

23. cikk

Segítségnyújtás a vasútállomásokon

(1)  A fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személynek személyzettel ellátott vasútállomásról való indulása, ott történő átszállása, illetve oda történő megérkezése során az állomás üzemeltetője térítésmentes segítségnyújtást biztosít oly módon, hogy a személy azon induló járatra fel, illetve azon érkező járatról le tudjon szállni, amelyre a menetjegyet vette, a 20. cikk (2) bekezdésében említett hozzáférési szabályok sérelme nélkül. A fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személynek egy személyzet nélküli vasútállomásról való indulása, ott történő átszállása, illetve oda történő megérkezése során a vasúttársaság és az állomás üzemeltetője minden ésszerű erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy térítésmentesen biztosítsa az ilyen személy számára az utazást lehetővé tevő segítségnyújtást.

(2)  A tagállamok rendelkezhetnek az (1) bekezdéstől való eltérésről olyan személyek esetében, akik a közösségi joggal összhangban megkötött közszolgáltatási szerződés tárgyát képező szolgáltatásokkal utaznak, feltéve, hogy az illetékes hatóság bevezetett azonos vagy magasabb hozzáférési szintű szállítási szolgáltatást biztosító alternatív eszközöket vagy szabályozást.

(3)  A vasúttársaságok és az állomás-üzemeltetők a személyzet nélküli állomásokon biztosítják, hogy a legközelebbi személyzettel ellátott állomásokról és a segítségnyújtás azonnal elérhető formáiról szóló, könnyen hozzáférhető információk mind az állomás területén, mind azon kívül közvetlenül elérhetők legyenek a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személyek számára.

(4)  E cikk alkalmazásában a kisgyermekeket kísérő személyek csökkent mozgásképességű személyeknek tekintendők.

24. cikk

Segítségnyújtás a vonat fedélzetén

A 20. cikk (2) bekezdésében említett hozzáférési szabályok sérelme nélkül a vasúttársaság a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személy számára a vonat fedélzetén, a vonatra való felszállás, illetve az arról való leszállás során térítésmentesen nyújt segítséget.

E cikk alkalmazásában a vonat fedélzetén nyújtott segítség a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személy számára nyújtott segítség érdekében megtett minden ésszerű erőfeszítés, amely lehetővé teszi számára, hogy a vonaton más utasokkal azonos szolgáltatásban részesülhessen abban az esetben, ha a fogyatékosság vagy a csökkent mozgásképesség mértéke nem teszi lehetővé számára az e szolgáltatásokhoz való önálló és biztonságos hozzáférést. Ha a vonat fedélzetén nincs kísérő személyzet, a vasúttársaságok a segítségnyújtás érdekében alternatív lehetőségeket vagy rendelkezéseket határozhatnak meg.

25. cikk

A segítségnyújtás feltételei

26. cikk

Mozgást segítő eszközök vagy különleges felszerelések tekintetében nyújtott kártérítés

Amennyiben a vasúttársaság felelős a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személyek mozgást segítő eszközeinek vagy különleges felszereléseinek teljes vagy részleges elveszéséért vagy megsérüléséért, a vasúttársaság az elszenvedett kár arányában köteles kártérítést fizetni az utasnak.

VI.FEJEZET

BIZTONSÁG, PANASZOK ÉS A SZOLGÁLTATÁS MINŐSÉGE

27. cikk

Az utasok személyes biztonsága

A hatóságokkal egyetértésben a vasúttársaságok, a pályahálózat-működtetők és az állomások üzemeltetői saját hatáskörükön belül megteszik a megfelelő intézkedéseket, és hozzáigazítják azokat a hatóságok által meghatározott biztonsági szinthez, a vasútállomásokon és a vonatokon az utasok személyes biztonságának biztosítása, valamint a kockázatok kezelése érdekében. Együttműködnek és információt cserélnek a biztonság szintjét valószínűleg csökkentő cselekmények megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatról.

28. cikk

Panaszok

(1)  A vasúttársaságok az e rendelet hatálya alá tartozó jogok és kötelezettségek vonatkozásában létrehoznak egy panaszkezelő mechanizmust. A vasúttársaság e panaszkezelő mechanizmust a menetjegy-értékesítővel együttműködve hozza létre. A vasúttársaság részletes elérhetőségi adatait és munkanyelvét (munkanyelveit) az utasok számára széles körben ismertté teszi.

(2)  Az utasok bármely érintett vasúttársaságnál vagy menetjegy-értékesítőnél nyújthatnak be panaszt. A panasz címzettje egy hónapon belül indoklással ellátott választ ad, vagy ‐ indokolt esetben ‐ tájékoztatja az utast arról, hogy a panasz benyújtásának időpontjától számított legfeljebb három hónapon belül mikor számíthat válaszra.

(3)  A vasúttársaság a 29. cikk (3) bekezdésében említett éves jelentésben közzéteszi az utasoktól beérkezett panaszok számát és típusát, a feldolgozott panaszokat, a válaszadási időt és a helyzet javítására tett esetleges intézkedéseket.

29. cikk

A szolgáltatás minőségi előírásai és a jelentés

(1)  A vasúttársaságok a nemzetközi szolgáltatásokra vonatkozóan megállapítják a szolgáltatás minőségi előírásait, valamint a szolgáltatás minőségének fenntartása érdekében létrehoznak egy minőségbiztosítási rendszert.

(2)  A vasúttársaságok saját teljesítményüket a szolgáltatás minőségi előírásai alapján ellenőrzik.

(3)  A vasúttársaságok évente jelentést tesznek közzé a szolgáltatás minőségi előírásainak teljesítéséről az éves jelentésükkel együtt. Ezeket az eredményeket a vasúttársaságok internetes oldalain, az illetékes hatóságok internetes oldalain, valamint az Európai vasúti ügynökség honlapján is közzéteszik, ahol azokat hozzáférhető, az egyes vasúttársaságok eredményeinek összehasonlítását lehetővé tevő módon kell megjeleníteni.

30. cikk

Jogorvoslat

A vasúttársaságnak joga van a pályahálózat-működtetőtől visszaigényelni mindazt a kártérítést, amit az utasoknak kifizetett. A pályahálózat-működtetőnek ezen felelőssége nem érinti a 2001/14/EK irányelv 11. cikkében meghatározott teljesítmény-rendszer alkalmazását. Amennyiben a teljesítmény-rendszer nem határoz meg kártérítési rendszert, az e rendelet IV. fejezetében említett kártérítés a menetvonal árával arányos.

VII.FEJEZET

INFORMÁCIÓK ÉS VÉGREHAJTÁS

31. cikk

Az utasok tájékoztatása jogaikról

(1)  A vasúttársaságok, állomásüzemeltetők és utazási irodák tájékoztatják az utasokat az e rendelet szerinti jogaikról és kötelezettségeikről. Ezért a Bizottság az utas számára érthető nyelven a vasúttársaságok, állomásüzemeltetők és utazási irodák rendelkezésére bocsátja e rendelet összefoglalóját.

(2)  A vasúttársaságok és az állomás-üzemeltetők megfelelő módon gondoskodnak arról, hogy az utasokat az állomáson és a vonaton tájékoztassák a 32. cikknek megfelelően a tagállamok által megnevezett szerv elérhetőségéről.

32. cikk

Végrehajtás

(1)  Valamennyi tagállam kijelöli az e rendelet végrehajtásáért felelős szervet vagy szerveket. Valamennyi szerv meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az utasok jogainak tiszteletben tartását.

Valamennyi szerv szervezetileg, a finanszírozásra vonatkozó döntések, a jogi struktúra és a döntéshozatal tekintetében független bármely pályahálózat-működtetőtől, díjszabási szervtől, elosztási szervtől vagy vasúttársaságtól.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ezen bekezdésnek megfelelően kijelölt szervről vagy szervekről, valamint annak vagy azoknak hatásköréről.

(2)  Minden utas panaszt nyújthat be e rendelet állítólagos megsértéséről az (1) bekezdés szerint kijelölt megfelelő szervnek vagy valamely tagállam által kijelölt bármely más megfelelő szervnek.

33. cikk

A végrehajtási szervek együttműködése

A 32. cikkben említett végrehajtási szervek információt cserélnek munkájukról, valamint döntéshozatali elveikről és gyakorlatukról a döntéshozatali elvek közösségi szintű összehangolása céljából. A Bizottság segíti őket e feladatuk során.

VIII.FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

34. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megteszik a végrehajtásuk biztosításához szükséges valamennyi intézkedést. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok …-ig(13) értesítik a Bizottságot e rendelkezésekről, és késedelem nélkül tájékoztatják az ezeket érintő bármely későbbi módosításról.

35. cikk

Melléklet

A II. melléklet a 37. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően módosul.

36. cikk

Módosító rendelkezések

(1)  A 2., 10. és 12. cikk végrehajtásához szükséges intézkedéseket a 37. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadják el.

(2)  Az e rendeletben említett pénzügyi összegek ‐ az I. mellékletben foglaltak kivételével ‐ az infláció figyelembevételével a 37. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően módosulnak.

37. cikk

A bizottság

(1)  A Bizottságot a 91/440/EGK tanácsi irányelv 11a. cikke alapján létrehozott bizottság segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, annak 8. cikke rendelkezéseire is figyelemmel.

38. cikk

Jelentés

A Bizottság …-ig(14) jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a rendelet végrehajtásáról és eredményeiről, különös tekintettel a szolgáltatások minőségének színvonalára.

A jelentés az e rendelet, valamint a 91/440/EGK irányelv 10b. cikke alapján szolgáltatott információn alapul. A jelentéshez adott esetben csatolni kell a megfelelő javaslatokat.

39. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 18 hónappal az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követően lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

KIVONAT AZ 1980. ÉVI MÁJUS HÓ 9. NAPJÁN KELT ÉS AZ 1999. JÚNIUS 3-I JEGYZŐKÖNYVVEL (1999-ES JEGYZŐKÖNYV) MÓDOSÍTOTT, A NEMZETKÖZI VASÚTI FUVAROZÁSRÓL SZÓLÓ EGYEZMÉNY (COTIF)

A NEMZETKÖZI VASÚTI

SZEMÉLYSZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉSRE VONATKOZÓ EGYSÉGES SZABÁLYOK (CIV) CÍMŰ A. FÜGGELÉKÉBŐL

II.Cím

A szállítási szerződés megkötése és teljesítése

6. cikk

Szállítási szerződés

1.  A szállítási szerződéssel a fuvarozó arra vállal kötelezettséget, hogy az utast, valamint - adott esetben - útipoggyászát és járművét a célállomásra szállítja, és a célállomáson az útipoggyászt és a járműveket átadja.

2.  A szállítási szerződést az utasnak átadott egy vagy több menetjegy tanúsítja. Ugyanakkor, a 9. cikkre figyelemmel, a menetjegy hiánya, szabálytalansága vagy elveszése nem érinti a szerződés létét és érvényességét, és arra továbbra is a jelen Egységes Szabályok vonatkoznak.

3.  A menetjegy vélelmet állít fel a szállítási szerződés megkötésére és tartalmára vonatkozóan, amellyel szemben azonban ellenbizonyításnak van helye.

7. cikk

Menetjegy

1.  Az általános szállítási feltételek meghatározzák a menetjegy alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és betűtípust, amelyet a menetjegy kinyomtatásánál és kiállításánál használni kell.

2.  A menetjegyen legalább a következőknek szerepelnie kell:

3.  Az utasnak a menetjegy átvételekor meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításai szerint állították-e ki.

4.  A menetjegy átruházható, ha azt nem az utas nevére állították ki, és ha az utazást még nem kezdték meg.

5.  A menetjegy kiállítható olvasható írásjelekké alakítható elektronikus adathordozó formájában is. Az adatrögzítés és az adatkezelés során alkalmazott eljárásoknak funkcionális szempontból egyenértékűnek kell lenniük, különösen a menetjegyen feltüntetett adatok bizonyító erejét illetően.

8. cikk

A menetdíj megfizetése és visszatérítése

1.  A fuvarozó és az utas eltérő megállapodása hiányában a menetdíjat előre kell megfizetni.

2.  Az általános szállítási feltételek határozzák meg, hogy a menetdíjat milyen feltételek mellett kell visszatéríteni.

9. cikk

Utazási jogosultság. Az utazásból való kizárás.

1.  Az utasnak az utazás megkezdésétől fogva érvényes menetjeggyel kell rendelkeznie, amelyet a jegyviszgálat során köteles bemutatni. Az általános szállítási feltételek előírhatják, hogy

2.  Az általános szállítási feltételek előírhatják, hogy az utazásból ki vannak zárva, vagy útközben kizárhatók azok az utasok, akik:

10. cikk

Közigazgatási előírások teljesítése

Az utas köteles a vám- és egyéb hatóságok által megkövetelt előírásokat teljesíteni.

11. cikk

Vonatkimaradás és késés. Csatlakozás-mulasztás

A fuvarozó szükség esetén köteles a csatlakozás-mulasztást, illetőleg a vonatkimaradást a menetjegyen igazolni.

III.Cím

KÉZIPOGGYÁSZ, ÁLLATOK, ÚTIPOGGYÁSZ ÉS JÁRMŰVEK, PÉLDÁUL BABAKOCSIK, KEREKES SZÉKEK, KERÉKPÁROK ÉS SPORTFELSZERELÉSEK SZÁLLÍTÁSA

I.Fejezet

Közös rendelkezések

12. cikk

Tárgyak és állatok

(1)  Az utas könnyen hordozható tárgyakat (kézipoggyászt), valamint élő állatot az általános szállítási feltételeknek megfelelően vihet magával. Az utas az általános szállítási feltételekben szereplő külön rendelkezéseknek megfelelően vihet magával nehezen hordozható tárgyakat. Nem szállíthatók kézi poggyászként az olyan tárgyak és állatok, amelyek a többi utast zavarhatják vagy kárt okozhatnak.

(2)  Minden vonaton – beleértve a nemzetközi és a nagysebességű vonatokat is – lehetőséget kell biztosítani az utasok számára egy e célra előkészített helyiségben babakocsik, kerekes székek, kerékpárok és sporteszközök szállítására.

(3)  Az utas az általános szállítási feltételeknek megfelelően adhat fel útipoggyászként tárgyakat és állatokat.

(4)  A fuvarozó engedélyezheti a személyszállítás alkalmával járművek szállítását is, az általános szállítási feltételekben meghatározott különleges rendelkezések betartásával.

(5)  A veszélyes áruk kézipoggyászként, útipoggyászként, illetve a jelen cím szerint vasúton szállított járművekben vagy járműveken való szállításának meg kell felelnie a Veszélyes áruk nemzetközi vasúti fuvarozásáról szóló szabályzatnak (RID).

13. cikk

Vizsgálat

1.  A fuvarozó a vonatkozó előírások megszegésének alapos gyanúja esetében jogosult megvizsgálni, hogy a szállított tárgyak - a kézipoggyász, az útipoggyász, a jármű (ideértve annak rakományát), és állatok megfelelnek-e az előírásoknak, ha ezt annak a tagállamnak a jogszabályai és előírásai, ahol a vizsgálatot végeznék, nem tiltják. Az utast meg kell hívni a vizsgálathoz. Ha nem jelenik meg vagy nem érhető el, a vizsgálatot két független tanú jelenlétében kell végezni.

2.  Ha az előírások megsértését állapítják meg, a fuvarozó követelheti, hogy a vizsgálat költségeit az utas térítse meg.

14. cikk

Közigazgatási előírások teljesítése

Az utas köteles az utazása során általa szállított tárgyak - kézipoggyász, útipoggyász, járművek (ideértve azok rakományát) - és állatok tekintetében a vám- és más közigazgatási hatóságok által megkövetelt előírásokat teljesíteni. Az utas köteles az említett tárgyak vizsgálatánál jelen lenni, kivéve ha az egyes tagállamok jogszabályai és előírásai másként rendelkeznek.

II. fejezet

Kézipoggyász és állatok

15. cikk

Felügyelet

A vasúti személykocsiba bevitt kézipoggyász és állatok felügyelete az utas felelőssége.

III. fejezet

Útipoggyász

16. cikk

Útipoggyász feladás

1.  Az útipoggyász továbbításával kapcsolatos szerződéses kötelezettségeket az utas részére kiállított poggyászvevény tanúsítja.

2.  A poggyászvevény hiánya, rendellenessége vagy elveszése nem érinti az útipoggyász továbbítására vonatkozó megállapodások létét és érvényességét – figyelemmel a 22. cikkben foglaltakra is; az útipoggyász továbbítására ilyen esetben is a jelen Egységes Szabályok vonatkoznak.

3.  Ellenkező bizonyításig a poggyászvevény tanúsítja az útipoggyász feladását és a szállítás feltételeit.

4.  Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az útipoggyász láthatólag jó állapotban volt, amikor a fuvarozó átvette, és hogy az útipoggyász darabjainak a száma és tömege megfelelt a poggyászvevényen feltüntetetteknek.

17. cikk

Poggyászvevény

1.  Az általános szállítási feltételek határozzák meg a poggyászvevény alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és írásmódot, amelyet a poggyászvevény kinyomtatásánál és kitöltésénél használni kell. A 7. cikk 5. pontját megfelelően alkalmazni kell.

2.  A poggyászvevénynek legalább a következőket kell tartalmaznia:

3.  Az utasnak a poggyászvevény átvételekor meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításai szerint állították ki.

18. cikk

Feladás és szállítás

1.  Amennyiben az általános szállítási feltételek nem állapítanak meg kivételt, útipoggyászt csak a legalább az útipoggyász rendeltetési állomásáig érvényes menetjegy felmutatása mellett lehet feladni. Egyebekben a feladás a feladási hely szerint érvényes előírásoknak megfelelően történik.

2.  Ha az általános szállítási feltételek megengedik az útipoggyásznak menetjegy felmutatása nélkül történő felvételét, a jelen Egységes Szabályoknak azok a rendelkezései, amelyek az utas útipoggyászára vonatkozó jogokat és kötelezettségeket tartalmazzák, megfelelően irányadók az útipoggyász feladójára is.

3.  A fuvarozó az útipoggyászt az utas által igénybe vett vonattól, szállítási módtól és útvonaltól eltérően is szállíthatja.

19. cikk

Az útipoggyász viteldíj megfizetése

A fuvarozó és az utas eltérő megállapodása hiányában a menetdíjat a feladáskor kell megfizetni.

20. cikk

Az útipoggyász megjelölése

21. cikk

Az útipoggyász feletti rendelkezés joga

1.  Ha a körülmények lehetővé teszik, továbbá a vám- és más közigazgatási hatóságok nem követelik meg az ellenkezőjét, az utas kérheti útipoggyásza visszaszolgáltatását a feladási állomáson, a poggyászvevény átadása, továbbá - amennyiben ezt az általános szállítási feltételek előírják - a menetjegy bemutatása ellenében.

2.  Az általános szállítási feltételek más rendelkezéseket is tartalmazhatnak az útipoggyász feletti rendelkezési jogra vonatkozóan, különösen a célállomás módosítására és ennek esetleges pénzügyi következményeire, amit az utasnak kell viselnie.

22. cikk

Kiszolgáltatás

1.  Az útipoggyászt a poggyászvevény átadása és a küldeményt esetleg terhelő költségek megfizetése ellenében kell kiszolgáltatni.

A fuvarozó jogosult, de nem köteles vizsgálni, hogy a poggyászvevény birtokosa jogosult-e az útipoggyász átvételére.

2.  Az útipoggyásznak a poggyászvevény birtokosa részére történő kiszolgáltatásával egyenértékű, ha a célállomás helyén érvényes előírásoknak megfelelően:

3.  A poggyászvevény birtokosa a rendeltetési állomáson követelheti az útipoggyász kiszolgáltatását, mihelyt a szerződés szerinti idő és az esetleges vám- és más közigazgatási hatósági eljárásokhoz szükséges idő eltelt.

4.  Ha a poggyászvevényt nem adják át, a fuvarozó csak annak a személynek köteles az útipoggyászt kiszolgáltatni, aki jogosultságát bizonyítja; a bizonyíték elégtelensége esetén a fuvarozó biztosítékot követelhet.

5.  Az útipoggyászt azon a rendeltetési állomáson kell kiszolgáltatni, amelyre feladták.

6.  A poggyászvevény birtokosa, akinek az útipoggyászt nem szolgáltatták ki, követelheti, hogy a poggyászvevényen igazolják azt a napot és órát, amikor ő az útipoggyász kiszolgáltatását a 3. pontjának megfelelően követelte.

7.  A jogosult megtagadhatja az útipoggyász átvételét, ha a fuvarozó nem tesz eleget annak a kérésének, hogy az útipoggyászt ellenőrizzék abból a célból, hogy a hivatkozott kárt megállapítsák.

8.  Egyebekben az útipoggyász kiszolgáltatása a célállomás helyén érvényes előírásoknak megfelelően történik.

IV. fejezet

Járművek

23. cikk

A szállítás feltételei

Az általános szállítási feltételekben előírt, a járművek szállításra vonatkozó külön rendelkezések határozzák meg különösen a szállítás elfogadására, a felvételre, a berakodásra, a kirakodásra és a kiszolgáltatásra vonatkozó feltételeket, valamint az utas kötelezettségeit.

24. cikk

Fuvarokmány

1.  A járműszállításra vonatkozó szerződéses kötelezettségeket az utasnak átadandó fuvarokmány tanúsítja. A fuvarokmány az utas menetjegyének a részét is képezheti.

2.  Az általános szállítási feltételekben előírt, a járművek szállítására vonatkozó külön rendelkezések határozzák meg a fuvarokmány alakját és tartalmát, valamint azt a nyelvet és írásmódot, amelyet a fuvarokmány kinyomtatásánál és kitöltésénél használni kell. A 7. cikk 5 pontját megfelelően kell alkalmazni.

3.  A fuvarokmányon szerepelnie kell legalább a következőknek:

4.  Az utasnak a fuvarokmány átvétele alkalmával meg kell győződnie arról, hogy azt az ő utasításainak megfelelően töltötték ki.

25. cikk

Alkalmazandó jog

E fejezet rendelkezéseire figyelemmel a III. fejezet útipoggyász-szállításra vonatkozó rendelkezései a járművekre is alkalmazandók.

IV.Cím

A fuvarozó felelőssége

I. fejezet

Felelősség az utasok halála és sérülése esetén

26. cikk

A felelősség alapja

1.  A fuvarozó felelős azért a kárért, amely abból ered, hogy az utas a járművön való tartózkodása közben vagy a be- illetve kiszállása alkalmával történt vasúti baleset következtében meghal, megsérül, vagy egyébként testi vagy szellemi épségében károsodást szenved, függetlenül attól, hogy melyik vasúti infrastruktúrát használja.

2.  Még ha a vasúttársaság vitatja is felelősségét az általa szállított utas fizikai sérüléséért, az utas kizárólagos közvetítője marad és az egyetlen szervezet, amelytől az utas kártérítést kérhet, függetlenül attól a jogorvoslattól, amelyet a vasúttársaság a felelősség alapján harmadik féltől kérhet.

3.  A fuvarozó mentesül a felelősség alól:

4.  Ha a baleset egy harmadik személy magatartására vezethető vissza, de - ennek ellenére - a 3. pont c) alpontja szerint a fuvarozó a felelősség alól nem mentesül teljesen, akkor a fuvarozó a jelen Egységes Szabályok korlátai között teljes mértékben felelős, de a harmadik személlyel szemben esetleg fennálló viszontkereseti joga fennmarad.

5.  A jelen Egységes Szabályok nem érintik a fuvarozónak az 1.pontban nem említett esetekben fennálló esetleges felelősségét.

6.  Ha a szállítási szerződés tárgyát képező szállítást különböző fuvarozók végzik, az utas halála és sérülése esetén az a fuvarozó felelős, akinek a szállítási szerződés szerint azt a szállítási szolgáltatást kellett végeznie, amelynek során a baleset történt. Ha ezt a szolgáltatást nem a fuvarozó, hanem egy fuvarozás-teljesítési segéd teljesítette, jelen Egységes Szabályok értelmében a két fuvarozó egyetemlegesen felelős.

27. cikk

Kártérítés az utas halála esetén

1.  Az utas halála esetén a kártérítés magába foglalja:

2.  Ha az utas halála folytán azok a személyek, akiknek eltartására az utas a törvény szerint kötelezett volt vagy lehetett volna, kártérítésre jogosultak az elveszített tartást illetően. Olyan személyek kártérítési igényeire nézve, akiknek az utas törvényes kötelezettség nélkül nyújtott tartást, a nemzeti jog irányadó.

28. cikk

Kártérítés az utas sérülése esetén

29. cikk

Egyéb fizikai sérülések megtérítése

A nemzeti jog irányadó arra nézve, hogy a fuvarozó köteles-e és milyen mértékben a 27. és 28. cikkekben meghatározottakon kívül más fizikai sérülésekért is kártérítést nyújtani.

30. cikk

A kártérítés formája és mértéke az utas halála és sérülése esetén

1.  A 27. cikk 2. pontjában és a 28. cikk b) pontjában megállapított kártérítést egyösszegű kifizetés formájában kell teljesíteni. Ha azonban a nemzeti jog szerint járadék megállapítása lehetséges, a kártérítést ilyen formában kell teljesíteni, ha a megsérült utas, illetve a 27. cikk 2. pontja szerinti jogosultak ezt kívánják.

2.  Az 1. pontja szerint teljesítendő kártérítés mértékét a nemzeti jog szerint kell megállapítani. A jelen Egységes Szabályok alkalmazásában azonban akkor is utasonként 175000 elszámolási egység felső határú egyösszegű kifizetés, illetve ennek az összegnek megfelelő évjáradék jár, ha a nemzeti jog által megállapított felső összeghatár ennél alacsonyabb.

31. cikk

Egyéb szállítási módok

1.  A 2. pontnak megfelelően azok a rendelkezések, amelyek a fuvarozónak az utas haláláért vagy sérüléséért való felelősségére vonatkoznak, nem alkalmazhatók azokra a károkra, amelyek a szállítási szerződés szerint nem vasúti szállítás során keletkeztek.

2.  Ha azonban a vasúti járműveket komphajón továbbítják, a fuvarozónak az utas haláláért és sérüléséért való felelősségére vonatkozó rendelkezések alkalmazandók a 26. cikk 1. pontjában és a 33. cikk 1. pontjában említett olyan károkra, amelyeket az utas a vasúti üzemmel kapcsolatos baleset folytán az említett járműveken való tartózkodása alatt, beszállás vagy az onnan történő kiszállás során szenved el.

3.  Ha a vasút rendkívüli körülmények folytán üzemét ideiglenesen felfüggeszti, és az utasokat más módon szállítják, a fuvarozó a jelen Egységes Szabályok szerint felelős.

II.Fejezet

A menetrend be nem tartására vonatkozó felelősség

32. cikk

Felelősség vonatkimaradás, késés vagy csatlakozás-mulasztás esetén

1.  A fuvarozó felelős az utassal szemben azért a kárért, amely abból ered, hogy a vonatkimaradás, a késés vagy a csatlakozás-mulasztás miatt az utas nem tudja utazását ugyanazon a napon folytatni, vagy az adott körülmények között az utazás folytatása ugyanazon a napon ésszerűen nem várható el. A kártérítés kiterjed az ésszerű szállásköltségekre és az utast váró személyek értesítésének az ésszerűen felmerült költségeire.

2.  A fuvarozó mentesül fenti kötelezettsége alól, ha a vonatkimaradás, a késés vagy a csatlakozás-mulasztás az alábbi okok valamelyike miatt következett be:

3.  A nemzeti jog irányadó arra nézve, hogy a fuvarozó köteles-e és milyen mértékben az 1. pontjában meghatározottakon kívüli károkért kártérítést nyújtani. Ez a rendelkezés nem sértheti a 44. cikkben foglaltakat.

III.Fejezet

Felelősség a kézipoggyászért, az állatokért, az útipoggyászért és a járművekért

1.Rész

Kézipoggyász és állat

33. cikk

Felelősség

1.  Az utas halála vagy sérülése estében a fuvarozó felelőssége kiterjed az utas tárgyainak vagy kézipoggyászának a teljes vagy részleges elveszéséből vagy sérüléséből származó károkra is. Ez érvényes azokra az állatokra is, amelyeket az utas magával vitt. A 26. cikket megfelelően kell alkalmazni.

2.  A fuvarozó egyebekben csak akkor felelős azoknak a tárgyaknak, kézipoggyásznak vagy állatoknak a teljes vagy részleges elveszéséért vagy sérüléséért, amelyek felügyelete a 15. cikk értelmében az utas kötelessége, ha a kárt a fuvarozó hibája okozta. Ebben az esetben a IV. cím egyéb cikkeit - az 51. cikk kivételével -, továbbá a VI. címet nem lehet alkalmazni.

34. cikk

A kártérítés felső határa tárgyak elveszése vagy sérülése esetén

Ha a fuvarozó a 33. cikk 1. pontja értelmében felelős, a kárt utasonként legfeljebb 1400 elszámolási egység összegben köteles megtéríteni.

35. cikk

A felelősség kizárása

A fuvarozó nem felel az utas olyan káráért, ami abból ered, hogy az utas a vám- vagy más közigazgatási hatóságok által megkövetelt alakiságokat nem tartotta be.

2.Rész

Útipoggyász

36. cikk

A felelősség alapja

1.  A fuvarozó felelős az útipoggyásznak a fuvarozó általi átvételétől a kiszolgáltatásig történt teljes vagy részleges elveszéséből vagy sérüléséből, továbbá a késedelmes kiszolgáltatásából eredő kárért.

2.  A fuvarozó mentesül e felelősség alól, ha az elveszést, a sérülést vagy a késedelmes kiszolgáltatást az utas hibája, az utasnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető intézkedése, az útipoggyász belső tulajdonsága vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem háríthatta el.

3.  A fuvarozó mentesül e felelősség alól, ha a kár a következő körülmények egyikével vagy ezek közül többel együtt járó különleges kockázatból ered:

37. cikk

Bizonyítási teher

1.  A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy az elveszés, a sérülés vagy a kiszolgáltatás késedelme a 36. cikk 2. pontjában felsorolt valamely ok következtében történt.

2.  Ha a fuvarozó azt állítja, hogy az útipoggyász elveszése vagy sérülése – figyelembe véve az adott eset körülményeit - a 36. cikk 3. pontjában felsorolt különleges kockázatok egyikéből vagy ezek közül többől keletkezett, azt kell vélelmezni, hogy úgy történt. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár részben vagy egészben nem ezeknek a kockázatoknak a következménye.

38. cikk

Részfuvarozók

Ha a szállítást a szállítási szerződés alapján több részfuvarozó végzi, minden részfuvarozó – azzal, hogy átveszi poggyászvevénnyel az útipoggyászt, illetve a fuvarokmánnyal a járműveket - a szállítási szerződés tekintetében szerződő féllé válik az útipoggyász továbbítását, illetve a járművek szállítását illetően, a poggyászvevény, illetve a fuvarokmány előírásainak megfelelően, és terhelik az ebből eredő kötelezettségek. Ilyen esetben minden fuvarozó a kiszolgáltatásig felelős a szállításért a teljes útvonalon.

39. cikk

Fuvarozás-teljesítési segéd

1.  A fuvarozó akkor is felelős a fuvarozás egészéért, ha a fuvarozás teljesítését részben vagy egészében fuvarozás-teljesítési segédre bízza, akár jogosult erre a szállítási szerződés alapján, akár nem.

2.  Jelen Egységes Szabályok rendelkezései, amelyek a fuvarozó felelősségét rögzítik, alkalmazandók a fuvarozás-teljesítési segédre is, az általa végzett fuvarozás vonatkozásában. A 48. és az 52. cikket kell alkalmazni, ha keresetet adnak be olyan alkalmazottak vagy más személyek ellen, akiknek a szolgáltatásait a szállítás teljesítése érdekében igénybe vette.

3.  Minden olyan külön megállapodás, amellyel a fuvarozó a jelen Egységes Szabályokban nem szereplő kötelezettséget vállal, vagy amellyel lemond olyan jogokról, amelyekkel a jelen Egységes Szabályok értelmében rendelkezne, hatálytalan a fuvarozás-teljesítési segéd vonatkozásában, kivéve, ha a fuvarozás-teljesítési segéd azt kifejezetten írásban elfogadta. A fuvarozót azonban terhelik azok a kötelezettségek, illetve joglemondás, amelyet a külön megállapodásban vállalt, függetlenül attól, hogy a fuvarozás-teljesítési segéd azt elfogadta vagy nem.

4.  Amennyiben és amilyen mértékben mind a fuvarozó, mind a fuvarozás-teljesítési segéd felelős, felelősségük egyetemleges.

5.  A fuvarozó, a fuvarozás-teljesítési segéd, valamint ezek alkalmazottai és a szállítás teljesítéséhez általuk igénybe vett más személyek által fizetendő kártérítés együttes összege nem haladhatja meg a jelen Egységes Szabályokban megállapított határokat.

6.  Jelen cikk nem érinti azt a viszontkereseti jogot, amely a fuvarozó és fuvarozás-teljesítési segéd között fennállhat.

40. cikk

Az útipoggyász elveszésének vélelme

1.  A jogosult - további bizonyítás nélkül- elveszettnek tekintheti az útipoggyászt, ha azt a fuvarozó a 22. cikk 3. pontjának megfelelően tett kiszolgáltatási kérelmet követő tizennégy napon belül nem szolgáltatta ki, vagy nem bocsátotta rendelkezésére.

2.  Ha az elveszettnek tekintett útipoggyász a kiszolgáltatási kérelem benyújtását követő egy éven belül előkerül, a fuvarozó köteles a jogosultat erről értesíteni, ha címe ismert vagy megállapítható.

3.  A 2. pontban említett értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül a jogosult követelheti az útipoggyász kiszolgáltatását. Ilyen esetben meg kell fizetnie az útipoggyász szállításának költségeit a feladási állomástól a kiszolgáltatás helyéig, továbbá vissza kell fizetnie a már felvett kártérítést, levonva belőle adott esetben az abban foglalt költségeket. Mindazonáltal a kiszolgáltatás késedelmével kapcsolatos kártérítésre való, a 43. cikk szerinti jogosultságát érvényesítheti.

4.  Ha a megtalált útipoggyászt a 3. pontban megadott határidőn belül nem követelik, vagy a kiszolgáltatási kérelem után több mint egy évvel kerül elő, a fuvarozó annak a helynek a jogszabályai és előírásai szerint rendelkezik a poggyásszal, ahol az található.

41. cikk

Kártérítés az útipoggyász elveszéséért

1.  Az útipoggyász teljes vagy részleges elveszése esetében a fuvarozó - minden további kártérítési kötelezettség nélkül - köteles megfizetni:

A kártérítés módját - hiányzó kilogrammonként, vagy útipoggyász-darabonként - az általános szállítási feltételek állapítják meg.

2.  A fuvarozó ezen felül köteles visszatéríteni az útipoggyász fuvardíját és az egyéb, az elveszett poggyásszal kapcsolatosan már kifizetett összegeket, valamint a vámot és a fogyasztási adót.

42. cikk

Kártérítés sérülés esetén

1.  Az útipoggyász sérülése esetén a fuvarozó – minden további kártérítés kizárásával - köteles megtéríteni az útipoggyász értékcsökkenésének az összegét.

2.  A kártérítés összege nem haladhatja meg:

43. cikk

Kártérítés a kiszolgáltatás késedelme esetén

1.  Az útipoggyász kiszolgáltatásának a késedelme esetén a fuvarozó köteles kártérítést fizetni a kiszolgáltatás követelésétől számított minden 24 órás időszakra, de legfeljebb tizennégy napra:

A kártérítés módját az általános szállítási feltételek határozzák meg hiányzó kilogrammonként vagy útipoggyász darabonként.

2.  Az útipoggyász teljes elveszése esetén nem kell az 1. pont szerinti kártérítést fizetni a 41. cikkben előírtakon felül.

3.  Az útipoggyász részleges elveszése esetén az 1. pont szerinti kártérítést az útipoggyász megmaradt része után kell fizetni.

4.  Az útipoggyász olyan sérülése esetén, amely nem a késedelmes kiszolgáltatás következménye, adott esetben az 1. pont szerinti kártérítést kell fizetni a 42. cikkben meghatározott kártérítésen felül.

5.  Az 1. pont szerinti, valamint a 41. és 42. cikkekben foglaltaknak megfelelő kártérítés együttes összege nem lehet magasabb, mint az a kártérítés, amelyet az útipoggyász teljes elveszése esetében kellene fizetni.

3.Rész

Járművek

44. cikk

Kártérítés a késedelemért

1.  Ha a berakodásnál a fuvarozó hibájából késés történt, vagy egy járművet késedelmesen szolgáltatnak ki és a jogosult bizonyítja, hogy ebből kára keletkezett, a fuvarozó a fuvardíj összegét meg nem haladó kártérítésre köteles.

2.  Ha a berakodásnál a fuvarozó hibájából késés történt, és a jogosult emiatt felmondja a szállítási szerződést, a fuvardíjat vissza kell téríteni a számára. Ezen felül, ha a jogosult bizonyítja, hogy kára származott a késedelemből, kártérítést követelhet, amelynek összege nem haladhatja meg a fuvardíjat.

45. cikk

Kártérítés elveszés esetén

Egy jármű részleges vagy teljes elveszése esetén a jogosultnak a bizonyított káráért járó kártérítést a jármű használati értéke alapján számítják ki. Az összeg nem haladhatja meg a 8000 elszámolási egységet. Az utánfutó - rakománnyal vagy anélkül - külön járműnek számít.

46. cikk

Felelősség más tárgyakra vonatkozóan

1.  A jármű belsejében hagyott vagy a járműhöz rögzített tartókban (pl. csomagtartó, síléctartó) elhelyezett tárgyak vonatkozásában a fuvarozó csak a saját hibájából származó kárért felel. A fizetendő teljes kártérítés nem haladhatja meg az 1400 elszámolási egységet.

2.  A jármű külső felületén elhelyezett tárgyak tekintetében, beleértve az 1. pontban említett tartókat is, a fuvarozó csak akkor felelős, ha bizonyított, hogy a kár olyan cselekmény vagy mulasztás következménye, amelyet a fuvarozó követett el, akár ilyen kár előidézésének a szándékával, akár gondatlanságból, annak tudatában, hogy a kár bekövetkezhet.

47. cikk

Alkalmazandó jog

Jelen Rész rendelkezéseinek figyelembe vétele mellett az útipoggyásszal kapcsolatos felelősséget szabályzó 2. rész rendelkezései a járművekre is alkalmazandók.

IV. fejezet

Közös rendelkezések

48. cikk

A felelősség korlátozására vonatkozó jog kizárása

A jelen Egységes Szabályoknak, valamint a nemzeti jognak a felelősség korlátozására vonatkozó rendelkezései, amelyek a kártérítést adott összegre korlátozzák, nem alkalmazhatók, ha a kár bizonyíthatóan olyan cselekményből vagy mulasztásból származik, amelyet a fuvarozó követett el, akár ilyen kár előidézésének szándékával, akár gondatlanságból, annak tudatában, hogy a kár bekövetkezhet.

49. cikk

Átszámítás és kamat

1.  Ha a kártérítés kiszámítása során külföldi pénznemben kifejezett összegeket kell átszámítani, az átszámítást a kártérítés fizetésének napján és helyén érvényes árfolyamon kell végezni.

2.  A jogosult a kártérítési összeg után évi öt százalékos kamatot követelhet az 55. cikk szerinti igény előterjesztésének napjától, vagy ha igényt nem terjesztettek elő, a jogi eljárás megindításának napjától.

3.  Ugyanakkor, a 27. és 28. cikkek értelmében járó kártérítés esetén kamat csak attól a naptól számítandó, amelyen a kártérítés összegének a meghatározásánál figyelembe vett tények megtörténtek, ha ez a nap az igény előterjesztésének vagy a jogi eljárás megindításának napja után következett.

4.  Az útipoggyászra vonatkozó kártérítés esetében kamat csak akkor jár, ha a kártérítés összege poggyászvevényenként meghaladja a 16 elszámolási egységet.

5.  Útipoggyász esetén, ha a jogosult nem nyújtja be a fuvarozónak ésszerű határidőn belül az igény végleges rendezéséhez szükséges dokumentumokat, nem jár kamat a határidő lejártától a dokumentumok benyújtásáig tartó időszakra.

50. cikk

Felelősség nukleáris baleset esetén

A fuvarozó mentesül az Egységes Szabályok alapján őt terhelő felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset okozta, és ha ezért a kárért valamely államban a nukleáris energia terén fennálló felelősségre vonatkozó jogszabályok és előírások szerint a nukleáris berendezés üzemben tartója vagy az ennek helyébe lépő más személy a felelős.

51. cikk

A fuvarozó felelőssége más személyekért

A fuvarozó felelős alkalmazottaiért és más személyekért, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására igénybe veszi, ha ezek az alkalmazottak vagy más személyek a fuvarozó feladatainak a körében járnak el. A vasúti infrastruktúra üzembentartói olyan személyeknek tekintendők, akiknek a szolgáltatásait a szállítás végrehajtására a fuvarozó igénybe veszi.

52. cikk

Egyéb igények

1.  A jelen Egységes Szabályok hatálya alá tartozó minden esetben a fuvarozóval szemben a felelősséggel kapcsolatos bármilyen eljárás csak a jelen Egységes Szabályok feltételei és korlátozásai szerint indítható.

2.  Ugyanez érvényes azokra az eljárásokra is, amelyeket olyan alkalmazottakkal vagy személyekkel szemben indítanak, akikért a fuvarozó az 51. cikk értelmében felelős.

V.Cím

Az utas felelőssége

53. cikk

Különleges felelősségi elvek