Az Európai Parlament állásfoglalása öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos Líbia általi elítéléséről és bebörtönzéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EU-nak "Az emberi jogok helyzete a világban" című éves jelentéseire, különösen a 2005. és 2006. évi jelentésekre,
– tekintettel Bulgáriának Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló állásfoglalásaira, és különösen a 2006. november 30-i állásfoglalására(1), a 2005. december 15-i állásfoglalására(2) és 2005. április 13-i állásfoglalására(3),
– tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2004. október 11-i következtetéseire, amelyben súlyos aggodalmát fejezi ki a bebörtönzött egészségügyi dolgozók helyzete kapcsán, illetve döntésére, miszerint támogatást nyújt a líbiai egészségügyi szolgálatoknak, tekintettel az EU elnökségének nyilatkozatára a líbiai büntetőbíróság által öt bolgár ápolónőre és egy palesztin orvosra kiszabott halálos ítéletéről, Ferrero-Waldner európai biztos nyilatkozatára a líbiai bíróság által a bengázi ügyben 2006. december 19-én hozott ítéletről és az Európai Parlament elnökének 2006. november 30-i és december 20-i nyilatkozatára,
– tekintettel az EU Tanácsának elnöksége által az Európai Tanácshoz intézett, az EU mediterrán államokkal kialakított stratégiai partnerségének végrehajtásáról szóló 2005. decemberi és 2006. decemberi jelentésre,
– tekintettel az EU iránymutatásaira a halálbüntetéssel kapcsolatban a harmadik országok felé képviselendő politikáról,
A. mivel 1999. február 9-én a líbiai hatóságok őrizetbe vettek több, a bengázi al-Fátih kórházban dolgozó bolgár ápolónőt, és mivel 2000. február 7-én bírósági eljárás indult a líbiai népbíróságon hat bolgár, egy palesztin és kilenc líbiai állampolgár ellen azzal a váddal, hogy szándékosan HIV vírussal fertőztek meg több száz gyermeket;
B. mivel a bíróság 2004. május 6-án lőfegyver által végrehajtandó halálos ítéletet hozott öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos ellen; mivel 2005. december 25-én a líbiai legfelső bíróság kihirdette határozatát a halálos ítélet elleni fellebbezésről és új eljárást rendelt el; mivel 2006. május 11-től újratárgyalták az ügyet, és 2006. december 19-én megerősítették a halálos ítéletet,
C. mivel szilárd bizonyítékok szólnak amellett, hogy a vádlottakkal szemben a börtönben kínzást alkalmaztak hamis beismerő vallomás kikényszerítése érdekében; mivel a vádlottak jogait további számos esetben nyilvánvalóan megsértették,
D. mivel 2003-ban a líbiai hatóságok által felkért számos ismert nemzetközi HIV/AIDS-szakértő olyan jelentést fogalmazott meg, amelynek következtetése szerint a kérdéses esetben a HIV vírus kórházi fertőzésként terjedt, amely a vádlottak Líbiába érkezését megelőzően kezdődött; mivel a legutóbb közzétett dokumentumok szerint tudományosan igazolható a bengázi fertőzés eredete és időbeni lefolyása; mivel a vádlottak ártatlanságának ezen szilárd bizonyítékait számításon kívül hagyták és nem vették tekintetbe,
E. mivel 2004 novemberében az EU elindította a "bengázi HIV cselekvési tervet", amely a fertőzött gyermekek és családjuk részére nyújtott technikai és orvosi segítséget, illetve a líbiai hatóságoknak az AIDS elleni küzdelemben nyújtott támogatást foglal magában; mivel 2 500 000 EUR-t bocsátottak rendelkezésre közösségi forrásokból a terv finanszírozására; mivel a Bizottság és a tagállamok támogatásával megfelelően halad a cselekvési terv végrehajtása; mivel a fertőzött gyermekek közül sokan a tagállamok kórházaiban kaptak kezelést,
F. mivel 2006 januárjában létrejött a Bengázi Nemzetközi Alap nevű non-profit nem kormányzati szervezet, amelynek célja a bengázi helyi egészségügyi infrastruktúra fejlesztése annak érdekében, hogy javítsák a betegek ellátását és segítséget nyújtsanak az érintett családoknak,
1. elítéli a líbiai büntetőbíróság 2006. december 19-i ítéletét, amely megismételt eljárásban halálra ítélt öt bolgár ápolónőt: Krisztiana Vulcsevát, Nasja Nenovát, Valentina Sziropulót, Valja Cservenyaskát és Snyezsana Dimitrovát, valamint egy palesztin orvost: Asraf al-Haiuit, akik már nyolc évet börtönben töltöttek a bengázi kórházbeli 1999-es HIV/AIDS üggyel kapcsolatban;
2. ismételten határozottan elutasítja a halálbüntetést, és emlékeztet rá, hogy az EU szerint a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság előmozdításához és az emberi jogok fokozatos fejlesztéséhez; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EU már továbblépett ezen a kötelezettségvállaláson, és immár kiáll a halálbüntetés eltörlése mellett harmadik országokban is;
3. ismételten komoly aggodalmának ad hangot a büntetőeljárás megalapozottságával, a fogva tartás során a vádlottakkal szemben tanúsított bánásmóddal és az eljárás elhúzódásával kapcsolatban;
4. hangsúlyozza, hogy 2007 januárjától kezdve a bengázi tárgyalás közvetlenül érinti az Európai Unió öt állampolgárát;
5. felszólítja az érintett líbiai hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a halálos ítélet felülvizsgálata és megsemmisítése érdekében, és humanitárius alapon tegyék lehetővé az ügy gyors lezárását, ami szükséges előfeltétele a Líbia irányában fennálló elkötelezettség közös politikája folytatásának;
6. felszólítja Kadhafi ezredest, hogy éljen hatalmával, és sürgősen érje el a bebörtönzött egészségügyi dolgozók szabadon bocsátását;
7. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek lépéseket a líbiai kormánynál a bebörtönzött egészségügyi dolgozók mihamarabbi szabadon bocsátása érdekében;
8. teljes szolidaritásáról biztosítja a bengázi HIV/AIDS fertőzés áldozatait, valamint tudomásul veszi a nemzetközi közösség által az érintett gyermekek támogatása érdekében hozott intézkedéseket;
9. felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a HIV cselekvési terv végrehajtását, a fertőzött gyermekek és családjaik szenvedésének enyhítése érdekében támogassák a Bengázi Nemzetközi Alapot és segítsék a líbiai hatóságokat a HIV megelőzésében és terjedésének megállításában;
10. hangsúlyozza eltökéltségét az ügy szoros figyelemmel kísérésére, valamint felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folyamatosan tájékoztassák az Európai Parlamentet az ügy fejleményeiről;
11. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy – amennyiben az ügy nem oldódik meg megnyugtatóan – vegyék fontolóra a Líbiával ápolt kapcsolatok felülvizsgálatát minden érintett területen, ahogyan az Unió szükségesnek találja;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Líbia általános népi bizottságának és népi kongresszusának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának és Emberi Jogi Tanácsának.