(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2004)0718),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 61. cikkének c) pontjára és 67. cikkének (5) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0154/2004),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6–0074/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 61. cikke c) pontjára és 67. cikke (5) bekezdése második francia bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(2),

mivel:

(1)  A Közösség célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítását és fenntartását, ahol a személyek szabad mozgása biztosított. Ennek érdekében a Közösségnek többek között intézkedéseket kell elfogadnia a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés terén, amelyekre a belső piac helyes működéséhez van szükség.

(2)  Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés elve alapvető, ezért az Európai Tanács, 1999. október 15–16-i tamperei ülésén, az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés érdekében felszólította a tagállamokat alternatív, bíróságon kívüli eljárások kidolgozására.

(3)  A Tanács 2000-ben következtetéseket fogadott el a polgári és kereskedelmi jog szerinti alternatív vitarendezési módokról, amelyben megállapította, hogy az alapelvek kidolgozása e területen nélkülözhetetlen lépés a polgári és kereskedelmi ügyekben folyó viták rendezésére szolgáló, bíróságon kívüli eljárások fejlesztésének és működésének lehetővé tétele felé, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés egyszerűsítése és javítása érdekében.

(4)  Az Európai Bizottság 2002-ben zöld könyvet tett közzé, amelyben számba vette az alternatív vitarendezés terén Európában fennálló helyzetet, és széles körű konzultációt kezdeményezett a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a közvetítés használatát ösztönző lehetséges intézkedésekről.

(5)  Az Európai Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítására irányuló politikájának részeként az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosításának célja magában kell hogy foglalja a bírósági és a bíróságon kívüli vitarendezési módokhoz való hozzáférést egyaránt. Ennek az irányelvnek hozzá kell járulnia a belső piac megfelelő működéséhez, különösen a közvetítési szolgáltatások nyújtását és igénybevételét illetően.

(6)  Ezt az irányelvet a fogyasztói közvetítésre is alkalmazni kell. Ezért figyelembe kell venni a fogyasztói közvetítés sajátos jellemzőit. Ezen irányelvnek különösen tartalmaznia kellene a fogyasztói jogviták konszenzusos rendezésével megbízott bíróságon kívüli szervekről szóló 2001. április 4-i 2001/310/EK bizottsági ajánlásban(3) felsorolt elveket.

(7)  A közvetítés a polgári és kereskedelmi ügyekben a viták költséghatékony és gyors bíróságon kívüli rendezését jelentheti, a felek igényei szerint kialakított eljárások révén. A közvetítés nyomán keletkezett megállapodások esetében nagyobb a valószínűsége azok önkéntes betartásának, valamint a felek közötti baráti és fenntartható kapcsolat megőrzésének. Ezek az előnyök még inkább jelentkeznek a határokon átnyúló elemeket is érintő helyzetekben.

(8)  Ezért keretjogszabályokra van szükség, különösen a polgári eljárás kulcsfontosságú szempontjai terén, a közvetítés további igénybevételének támogatására és a közvetítést igénybe vevő felek számára támaszt nyújtó, kiszámítható jogi keret biztosítására.

(9)  A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy alkalmazzák az irányelv rendelkezéseit belföldi ügyekben is, különösen a belső piac megfelelő működésének megkönnyítése érdekében. Az ugyanakkor, hogy az irányelv rendelkezései csak a határokon átnyúló hatással rendelkező ügyekre vonatkoznak, nem korlátozhatja a közvetítés nyomán születő megállapodásokra, a közvetítés bizalmasságára, illetve a közvetítés elévülési határidőkre gyakorolt hatására vonatkozó tagállami szabályok alkalmazását az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó ügyekben.

(10)  Ennek az irányelvnek azokra az eljárásokra kell vonatkoznia, amelyekben a határokon átnyúló vita rendezéséről szóló békés megállapodás elérése érdekében a vitában részt vevő egy vagy több felet egy közvetítő segíti, kizárva a szerződéskötés előtti tárgyalásokat vagy a bírósági jellegű eljárásokat, úgymint a választottbíráskodás, a bírósági békéltetési rendszer, az ombudsmanrendszer, a fogyasztói panaszrendszer, a szakértői határozat, illetve a vita rendezésére hivatalos – jogilag kötelező vagy nem kötelező érvényű – ajánlást kiadó testületek kezelésében lévő eljárások. Az irányelvnek olyan esetekre is vonatkoznia kell, amelyekben a bíróság vagy a nemzeti jog írja elő a feleknek a közvetítés igénybevételét, bár az elv továbbra is az, hogy a közvetítésnek önkéntes folyamatnak kell lennie, és a közvetítés igénybevételét kötelezővé tevő, illetve ösztönző vagy szankcionáló nemzeti jogszabályok nem akadályozhatják meg a feleket abban, hogy éljenek az igazságszolgáltatási rendszerhez való hozzáférési jogukkal. Az irányelv hatálya alá kell tartoznia továbbá az olyan bíró által végzett közvetítésnek is, aki a vitás ügyben vagy ügyekben folytatott semmilyen bírósági eljárásért nem felelős. Az irányelv hatálya ugyanakkor nem terjedhet ki a vitás ügyben eljáró bíróság vagy bíró által a bírósági eljárás keretei között a vita rendezésére tett kísérletekre, vagy olyan esetekre, amelyekben a bíróság vagy a bíró segítséget vagy tanácsot kér egy hozzáértő személytől.

(11)  A közvetítés bizalmas jellegének jelentőségére tekintettel, a polgári eljárási szabályokat minimális mértékben összeegyeztethetővé kell tenni a közvetítés bizalmasságának védelme tekintetében az ezt követő polgári és kereskedelmi, bírósági vagy választottbírósági eljárások során. Rendelkezni kell a bíróság azon lehetőségéről, hogy felhívja a felek figyelmét a közvetítés lehetőségére, fenntartva ugyanakkor azt az elvet, hogy a közvetítés önkéntes eljárás. A polgári eljárási szabályokat minimális mértékben összeegyeztethetővé kell tenni a közvetítés elévülési határidőkre gyakorolt hatásai tekintetében is.

(12)  A közvetítést nem szabad a bírósági eljárást helyettesítő, kevésbé hatékony alternatívának tekinteni, abban az értelemben, hogy a közvetítés nyomán születő megállapodások végrehajtása a felek jó szándékának függvénye. Ezért szükség van annak biztosítására, hogy a közvetítés nyomán születő írásbeli megállapodásban részes felek kérhessék a megállapodás tartalmának végrehajthatóvá nyilvánítását, amennyiben az adott tartalom végrehajthatóvá nyilvánítása a végrehajtás iránti kérelem helye szerinti tagállam nemzeti joga alapján lehetséges. A kérelem helye szerinti tagállam nemzeti jogával összhangban, a közvetítés nyomán születő megállapodás tartalma végrehajthatóvá nyilvánítható bírósági ítélet vagy határozat révén, vagy bíróság illetve egyéb illetékes hatóság közokirata révén.

(13)  Egy adott tagállamban végrehajthatóvá nyilvánított, közvetítés nyomán születő megállapodás tartalmát a többi tagállam is elismeri és végrehajthatóvá nyilvánítja, összhangban az alkalmazandó közösségi vagy nemzeti joggal, például a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet(4), vagy a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet(5) alapján.

(14)  Bár ezen irányelv hatálya alá tartozik a családjogi ügyekben folytatott közvetítés, csak azon jogokra terjed ki, amelyek a feleket a közvetítés helye szerinti tagállam joga alapján megilletik. Továbbá, ha egy családjogi közvetítés nyomán születő megállapodás nem végrehajtható a megkötésének helye szerinti tagállamban, és amely tagállamban végrehajtása iránt folyamodnak, ez az irányelv nem jogosítja fel a feleket arra, hogy a kérdéses megállapodás másik tagállamban való végrehajthatóvá nyilvánítása révén a megállapodás helye szerinti tagállam jogát megkerüljék, mivel a 2201/2003/EK rendelet kifejezetten előírja, hogy az ilyen megállapodásoknak végrehajthatónak kell lenniük a megkötésük helye szerinti tagállamban.

(15)  A tagállamok között a titoktartás, az elévülési időszakok felfüggesztése és a közvetítés nyomán születő megállapodások kölcsönös elismerése és végrehajtása tekintetében szükséges bizalom biztosítása érdekében a közvetítési szolgáltatások nyújtására és a közvetítők képzésére vonatkozóan hatékony minőségellenőrzési mechanizmusokat kell bevezetni.

(16)  E mechanizmusokat és intézkedéseket a tagállamok határozzák meg, és azok a piaci alapú megoldások igénybevételére is kiterjedhetnek, illetve a közvetítési eljárás rugalmasságának és a felek saját autonómiájának megőrzését kell célozniuk. A Bizottságnak ösztönöznie kell az önszabályozó intézkedéseket közösségi szinten. A tagállamoknak a maguk részéről ösztönözniük kell és elő kell segíteniük a közvetítők európai magatartási kódexének alkalmazását, amelyet a Bizottságnak az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzé kell tennie, biztosítva ugyanakkor, hogy a közvetítés minősége garantált legyen a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésére hatáskörrel rendelkező testületekre vonatkozó elvekről szóló, 1998. március 30-i 98/257/EK bizottsági ajánlásban(6), illetve a 2001/310/EK ajánlásban meghatározott és felsorolt következő kritériumok révén: pártatlanság, átláthatóság, hatékonyság, méltányosság, képviselet, függetlenség, kontradiktórius eljárás, jogszerűség és szabadság. A fogyasztói közvetítés területén a tagállamoknak ugyancsak ösztönözniük kell a 2001/310/EK ajánlásban meghatározott alapelvek alkalmazását. A tagállamoknak emellett ösztönözniük kell a közvetítés terén képzést nyújtó tagállami testületek minősítési rendszerének kialakítását.

(17)  Tanácsos, hogy valamennyi közvetítő, illetve szervezet, aki érintett a 2001/310/EK ajánlásban, tiszteletben tartsa annak alapelveit. Az ezen testületekre vonatkozó információk terjesztésének biztosítása érdekében a Bizottság létrehoz egy adatbázist azokról a bíróságon kívüli rendszerekről, amelyek a tagállamok szerint tiszteletben tartják az ajánlás elveit.

(18)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket különösen az Európai Unió alapjogi chartája állapít meg. Különösen törekszik a tisztességes tárgyaláshoz való jog teljes tiszteletben tartásának biztosítására, amelyet a charta 47. cikke ismer el.

(19)  Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(20)  Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság és Írország bejelentették azon óhajukat, hogy részt kívánnak venni ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában.

(21)  A Dánia helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, ezért az rá nézve nem kötelező, illetve nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzés

(1)  Ezen irányelv célja a vitarendezéshez való hozzáférés elősegítése és a viták békés rendezésének előmozdítása a közvetítés igénybevételének ösztönzése, valamint a közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott viszony biztosítása révén.

(2)  Ezt az irányelvet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni. Az irányelv hatálya nem terjed ki különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, illetve az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére ("acta iure imperii").

(3)  Ebben az irányelvben a "tagállamok" kifejezés valamennyi tagállamot jelöli, Dánia kivételével.

2. cikk

Hatály

(1)  Ez az irányelv alkalmazandó abban az esetben, ha abban az időpontban, amikor felek megállapodnak a közvetítésben, legalább az egyik fél bármely másik fél tagállamától eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.

(2)  Az (1) bekezdés sérelme nélkül a 6. és 7. cikk alkalmazandó a közvetítéseket követő bírósági eljárás során, ha abban az időpontban, amikor felek megállapodnak a közvetítésben, a további bírósági eljárás során esetlegesen eljáró bíróság más tagállamban található, mint az a tagállam, amelyben legalább az egyik fél állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

(3)  Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a felek állandó lakóhelyéül vagy szokásos tartózkodási helyéül szolgáló tagállamot a 44/2001/EK vagy a 2201/2003/EK rendelettel összhangban kell meghatározni.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)   "közvetítés": önkéntes jellegű, strukturált folyamat, függetlenül annak megnevezésétől vagy hivatkozási módjától, amelyben a vitában érintett két vagy több fél maga tesz kísérletet arra, hogy közvetítő segítségével megállapodásra jussanak vitájuk rendezéséről. A folyamatot kezdeményezhetik a felek, illetve bíróság is javasolhatja vagy elrendelheti, valamint egy tagállam nemzeti joga is előírhatja azt, amennyiben az a közvetítés önkéntes jellegét tiszteletben tartja.

Ide tartozik az olyan bíró által végzett közvetítés, aki a vitás ügyben folytatott semmilyen bírósági eljárásért nem felelős. Ugyanakkor nem foglalja magában a vitás ügyben eljáró bíróság vagy bíró által a bírósági eljárás folyamán a vita rendezésére tett kísérleteket;

b)   "közvetítő": bármely harmadik személy, akinek kijelölésére olyan körülmények között kerül sor, amelyek alapján ésszerűen elvárható, hogy szakszerű, pártatlan és hozzáértő módon folytatják le a közvetítést, függetlenül e harmadik személy megnevezésétől vagy szakmájától az érintett tagállamban, valamint e harmadik személynek a közvetítés lefolytatására való kijelölése vagy felkérése módjától.

4. cikk

A közvetítés minősége

(1)  A tagállamok az általuk megfelelőnek vélt bármely módon ösztönzik, hogy a közvetítők és közvetítői szolgáltatásokat nyújtó szervezetek dolgozzanak ki önkéntes magatartási kódexeket, és azokat tartsák be, és egyéb minőségellenőrzési mechanizmusokat is ösztönöznek a közvetítői szolgáltatások terén.

(2)  A tagállamok ösztönzik a közvetítők alap- és továbbképzését annak biztosítására, hogy a közvetítés lefolytatása méltányos, eredményes, pártatlan és hozzáértő legyen a felekre nézve, és hogy az eljárások a vita körülményeihez igazodjanak.

(3)  A tagállamok ösztönzik a közvetítés terén képzést nyújtó tagállami testületek minősítési rendszerének kialakítását.

5. cikk

Közvetítésre utalás

(1)  Megfelelő esetben és tekintettel az eset valamennyi körülményére, a bíróság, amelyhez keresettel fordulnak, felhívhatja a feleket a közvetítés igénybevételére a vita rendezése céljából. A bíróság ugyanakkor felkérheti a feleket egy közvetítés igénybevételéről szóló tájékoztató ülésen való részvételre, ha ilyen ülés tartanak, és az könnyen hozzáférhető.

(2)  Ez az irányelv nem érinti a bírósági eljárás megkezdése előtt vagy után a közvetítés igénybevételét kötelezővé tevő, illetve ösztönző vagy szankcionáló nemzeti jogszabályokat, feltéve, hogy az ilyen jogszabályok nem akadályozzák meg a feleket abban, hogy gyakorolják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési jogukat.

(3)  A közvetítés önkéntes folyamat.

6. cikk

A közvetítés nyomán születő megállapodások végrehajtása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a felek, vagy a felek bármelyike a többi fél kifejezett beleegyezésével, kérhesse, hogy a közvetítés nyomán születő írásbeli megállapodás tartalmát nyilvánítsák végrehajthatóvá, feltéve hogy a kérelem helye szerinti tagállam nemzeti joga alapján a megállapodás tartalma végrehajthatóvá nyilvánítható, és e joggal nem ellentétes.

(2)  A megállapodás tartalma végrehajthatóvá nyilvánítható bíróság, vagy más illetékes hatóság által kiadott ítélet, határozat vagy közokirat révén, összhangban a kérelem helye szerinti tagállam nemzeti jogával.

(3)  A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról a bíróságokról vagy egyéb hatóságokról, amelyek hatáskörrel rendelkeznek az (1) és (2) bekezdés szerinti kérelem fogadására.

(4)  Az e cikkben foglaltak nem érintik az (1) és (2) bekezdéssel összhangban végrehajthatóvá nyilvánított, közvetítés nyomán születő megállapodások más tagállamban történő elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat.

7. cikk

A közvetítés bizalmas jellege

(1)  Mivel a közvetítést annak bizalmas jellege tiszteletben tartásával kell lefolytani,, a tagállamok biztosítják, hogy –a felek eltérő megállapodása hiányában – sem a közvetítők, sem a felek, sem pedig a közvetítési folyamat lebonyolításában érintettek nem jogosultak, illetve nem kényszeríthetők arra, hogy polgári és kereskedelmi eljárás vagy választottbíráskodás során harmadik személyekkel a közvetítésből eredő vagy azzal kapcsolatos információkat közöljenek, illetve igazoljanak, kivéve:

(2)  Az (1) bekezdésben foglaltak nem akadályozzák a tagállamokat abban, hogy a közvetítés bizalmas jellegének védelmére szigorúbb intézkedéseket hozzanak.

8. cikk

Az elévülési időszakok felfüggesztése

(1)  Annak biztosítására, hogy a vitájuk rendezését közvetítés útján megoldani kívánó feleket semmi ne gátolja abban, hogy az elévülési idő lejártáig a vitás ügyben később bírósági eljárást indítsanak, a tagállamok biztosítják, hogy e határidő nem jár le az alább megjelölt időpontok között:

(2)  Az (1) bekezdés nem érinti az olyan nemzetközi megállapodásokban előírt elévülési határidőket, amelyekben a tagállamok részesek, ha e határidők nem egyeztethetők össze ezzel a cikkel.

9. cikk

Az állampolgárok tájékoztatása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az állampolgárok számára hozzáférhetőek legyenek az információk, különösen az internetes oldalakon, a közvetítést végző szolgáltatók és közvetítők elérhetőségére vonatkozóan.

(2)  A tagállamok ösztönzik az ügyvédeket, hogy tájékoztassák ügyfeleiket a közvetítés lehetőségéről.

10. cikk

A közvetítők európai magatartási kódexe

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában joghatással nem bíró közlemény formájában közzéteszi a közvetítők európai magatartási kódexét.

11. cikk

Végrehajtási rendelkezések

A Bizottság 2009. szeptember 1-jéig közzéteszi a tagállamok által a 6. cikk (3) bekezdése alapján közölt információt a hatáskörrel rendelkező bíróságokról és hatóságokról.

12. cikk

Jelentés

Legkésőbb ...(7)-ig a Bizottság jelentést terjeszt elő ezen irányelv alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára. Szükség esetén a jelentést az irányelv módosítására irányuló javaslatok kísérik. A jelentésnek különösen tárgyalnia kell az irányelv hatását a tekintetben, hogy a közvetítés szerepe hogyan alakul a határokon átnyúló és belföldi ügyek kapcsán. A jelentésben továbbá meg kell vizsgálni azt is, hogy szükséges-e további eszközre javaslatot tenni az elévülési határidők további összehangolása céljából, a belső piac megfelelő működésének megkönnyítése érdekében.

13. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok 2008. szeptember 1-jéig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, vagy megtéve az összes szükséges lépést ahhoz, hogy az ezen irányelvben foglalt követelmények teljesüljenek, biztosítják, hogy a közvetítésben részt vevő felek a szükséges intézkedéseket önkéntes megállapodások útján vezessék be. Ezen intézkedésekről a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják az említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

15. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 286., 2005.11.17., 1. o. (2) Az Európai Parlament 2007. március 29-i álláspontja. (3) HL L 109., 2001.4.19., 56. o. (4) HL L 12., 2001.1.16., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet. (5) HL L 338., 2003.12.23., 1. o. A 2116/2004/EK rendelettel (HL L 367., 2004.12.14., 1. o.) módosított rendelet. (6) HL L 115., 1998.4.17., 31. o. (7) * ...