Az Európai Parlament 2007. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények teljesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0586 – C6–0062/2006 – 2005/0236(COD))
(Együttdöntési eljárás: első olvasat)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0586)(1),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0062/2006),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6–0058/2007),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. március 29-én került elfogadásra a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények teljesítéséről szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikkének (2) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),
a Szerződés(3) 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva,
mivel:
(1) Az európai uniós hajózás és az azt igénybe vevő uniós polgárok, valamint a hajózási szolgáltatást végző személyzet biztonságát, valamint a környezet védelmét indokolt mindenkor fenntartani.
(2) Azáltal, hogy több egyezményt is elfogadtak, amelynek az Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) a letéteményese, a nemzetközi hajózás vonatkozásában létrejött egy átfogó keret, amely a tengeri biztonságot és a tengeri környezetnek a hajózásból eredő szennyezéstől való megóvását szolgálja.
(3) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogról szóló 1982. évi egyezményének (UNCLOS) és azon egyezményeknek a rendelkezései alapján, amelyeknek a IMO a letéteményese, az említett jogeszközökben részes szerződő államok feladata, hogy meghozzák azokat a törvényeket és rendeleteket, és megtegyék azokat a lépéseket, amelyek az említett jogeszközök maradéktalan érvényre jutásához szükségesek, ezáltal elérjék, hogy a hajók a tengeri életbiztonság és környezetvédelem szempontjából megfeleljenek a rendeltetésüknek és hozzáértő tengerészlegénységgel legyenek felszerelve.
(4) Az Európai Unió tagállamainak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez (ILO) delegált összes képviselője támogatta az ILO 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményének elfogadását, amely a tengeren végzett munkát érintő jogi eszközök rendszerét egységes szerkezetbe foglalva egyetlen jogi eszközt hoz létre. Ez az egyezmény a lobogó szerinti állam kötelezettségeire is kitér, és hatálybalépésétől kezdve be kellene épülnie ezen irányelvbe.
(5) Azért, hogy az IMO-egyezmények valóban kifejtsék hatásukat az Európai Unióban, minthogy valamennyi tagállamnak az IMO-egyezmények szerződő felének kell lennie és teljesítenie kell az említett egyezményekben előírt, a lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozó kötelezettségeket, az említett egyezmények kötelező rendelkezéseit indokolt beépíteni a közösségi jogszabályokba.
(6) Ezeket a kötelező rendelkezéseket azokkal a közösségi jogszabályokkal együtt célszerű bevezetni, amelyek a hajóknak és azok legénységének, utasainak és rakományának a biztonságát, a hajózásból eredő szennyezés elkerülését és a tengerészek munkaidejét érintik.
(7) A szerződő féllé válás folyamatának lezárására kell ösztönözni néhány olyan tagállamot, amely még nem ért a folyamat végére bizonyos IMO-egyezményeket illetően, így az 1988. évi SOLAS- és merülésvonal-egyezményt, a MARPOL-egyezmény IV. és VI. mellékletét és a közösségi jogszabályokban egyértelműen megnevezett más IMO-egyezmények némelyikét illetően sem.
(8) A [hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, …-i 2007/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv](4) értelmében a tagállamoknak – a lobogó szerinti államokat az IMO-jogeszközök alkalmazásában segítő iránymutatásokról szóló A.847(20) IMO-határozat szerint eljárva – a hatáskörrel rendelkező hatóságaikat alkalmassá kell tenniük arra, hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezéseit végrehajtassák, különös tekintettel a hajók vizsgálatára és felmérésére, valamint a bizonyítványok és a mentesítési bizonyítványok kiadására.
(9) Az A.847(20) IMO-határozatot visszavonták az IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatáról szóló A.973(24) IMO-határozattal, amelyben szerepelnek a lobogó szerinti állam által alkalmazandó kötelező rendelkezések.
(10) Az IMO-egyezményekkel összhangban és az A.973(24) IMO-határozatra is figyelemmel minden tagállamnak ténylegesen és következetesen teljesítenie kell a lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeket.
(11) Az IMO-egyezmények feljogosítják a lobogó szerinti államokat arra, hogy az IMO egyezményekben meghatározott, a lobogó szerinti államra vonatkozó alapvető szabályok alkalmazása alól mentesítsenek hajókat, és hogy egyenértékű rendelkezéseket alkalmazzanak, ezenkívül számos követelmény mérlegelését a hatóságokra bízzák. Annak ellenére, hogy szükséges bizonyos fokú rugalmasság a szabályozás terén, ha a mérlegelés joga egyedül és kizárólagosan az egyes hatóságokat illeti meg, előfordulhat, hogy a biztonság tagállamonként más és más mértékben jut érvényre, ami torzíthatja a lobogók közötti versenyt.
(12) A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17-i 98/18/EK tanácsi irányelv(5) 12. cikkében a Közösség vállalkozott annak kezdeményezésére, hogy összehangolják a nemzetközi forgalomban közlekedő személyhajókra vonatkozó műszaki biztonsági követelmények értelmezését. Az IMO egyezmény alá tartozó másfajta hajókkal kapcsolatos hasonló rendelkezéseknél is célszerű szükség esetén, esetenként a megfelelő megoldást választva és az érdekelt felek kérésére eszerint eljárni, az IMO által elfogadott összehangolt értelmezések sérelme nélkül.
(13) Indokolt, hogy a lobogó szerinti állammal szembeni kötelezettségek teljesítéséhez minden tagállam tengerhajózási hatósága megfelelő erőforrások felett rendelkezhessen, amelyek arányban állnak a flotta méretével és jellegével, és amelyeket aszerint állapítanak meg, hogy az IMO által támasztott mely kötelezettségek jönnek számításba.
(14) A tagállamok gyakorlati tapasztalata alapján minimumfeltételeket indokolt meghatározni ezekre a forrásokra.
(15) Az IMO által ajánlott eljárásokat, amelyek a hajók államok közötti átlajstromozásáról szóló, 2004. december 20-i 1140. tengerészeti biztonsági bizottsági és 424. tengerikörnyezet-védelmi bizottsági körlevélben szerepelnek, indokolt a tengeri biztonság érdekében kötelezővé tenni, hogy az IMO-egyezményekben és az uniós tengeri biztonsági jogszabályokban foglalt, lobogóváltást érintő rendelkezések jobban érvényesüljenek, a lobogó szerinti államok közötti viszonyok pedig átláthatóbbá váljanak.
(16) Fontos, hogy a tagállamok harmonizált felmérési és tanúsítási követelményeket alkalmazzanak a lobogójuk alatt közlekedő hajókra, a harmonizált vizsgálati és minősítési rendszer szerinti vizsgálati iránymutatásokról szóló A.948(23) IMO közgyűlési határozathoz csatolt vonatkozó eljárásoknak és iránymutatásoknak megfelelően.
(17) Az uniós lobogók általános színvonalának emelése érdekében szigorú és alapos, a tagállamok flottájának méretéhez és jellegéhez igazodó felügyeletnek indokolt alávetni azokat az elismert szervezeteket, amelyek a tagállamok nevében látnak el lobogó szerinti államokra háruló feladatokat.
(18) A lobogó szerinti államok felmérői által teljesítendő minimumfeltételeknek köszönhetően a tengerhajózási hatóságok körében egyenlő feltételek fognak érvényesülni, ami az uniós lobogók színvonalának javára válik.
(19) A lobogó szerinti állam jogán a tagállamoknak kötelezettségeik vannak a hajóikat érintő balesetek és rendkívüli események kivizsgálásában.
(20) A tengeri közlekedési ágazatban a balesetek kivizsgálására irányadó alapelvekről és az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelvek módosításáról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) határozza meg azokat a szabályokat, amelyeket a tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálása során kell a tagállamoknak követniük.
(21) Az uniós lobogók színvonalának emelése érdekében célszerű kötelezővé tenni a hajók biztonságához szükséges legénység IMO által képviselt elvének alkalmazását.
(22) Annak érdekében, hogy a flották minőségi erőfeszítései nyilvánvalóbbá váljanak, a lobogó szerinti államok kötelezettségeinek felügyelete javuljon, a tengerhajózási hatóságok pedig egyenlő feltételekkel induljanak, indokolt olyan adatbázist kifejleszteni, amelyből a tagállamok lobogója alatt közlekedő és az azok lajstromából kikerülő hajókról megtudhatók az alapvető adatok.
(23) Indokolt értékelni és felülvizsgálni a lobogó szerinti államok teljesítményét, továbbá szükség esetén korrekciós intézkedéseket hozni, hogy az összes uniós tagállam rajta legyen a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzésről szóló párizsi egyetértési memorandum fehér listáján.
(24) A tagállamok vállalták, hogy az IMO 2005. december 1-i közgyűlésén elfogadott, az önkéntes IMO-tagállami auditálási rendszerről szóló. A 974(24) határozatban előírt módon igazolják, hogy a kötelező érvényű IMO-jogeszközöknek megfelelnek.
(25) Az önkéntes IMO-tagállami auditálási rendszer a szabványos minőségirányítás közelítésmódját követi, annak alapelveivel, kritériumaival, ellenőrzési területeivel, valamint ellenőrzési folyamataival és eljárásaival együtt, amelyekkel meg lehet állapítani, hogy a tagállamok mennyire teljesítik, illetőleg juttatják érvényre az általuk aláírt IMO-egyezmények alapján lobogó szerinti államként rájuk háruló kötelezettségeket és feladatokat. Ezért ez az auditálási folyamat máris beépíthető a tengerhajózási biztonság közösségi szabályozásába.
(26) Indokolt a közigazgatási eljárásokat ISO-, vagy azzal egyenértékű szabványoknak megfelelően tanúsítani, hogy a tengerhajózási hatóságok egyenlő feltételekkel induljanak.
(27) Annak érdekében, hogy a hajótulajdonosok egyenlő feltételekkel induljanak, akár valamely tagállam lobogója alatt, akár más lobogó alatt közlekedik a hajójuk, indokolt, hogy összefogjanak a lobogó szerinti tagállamok közül azok, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelnek az IMO 2005. december 1-i közgyűlésén az A.973(24) határozattal elfogadott, a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatának, és beleegyeznek, hogy az A.974(24) IMO-határozat rendelkezései szerint auditálják őket.
(28) A Bizottságnak az IMO A.973(24) és A.974(24) határozatainak megfelelően célszerű támogatnia, hogy a lobogó szerinti államok közötti összefogásról egyetértési memorandum készüljön, és növelnie kell a tagállami regisztráció vonzerejét. Amennyiben a nemzeti regisztrációk és tengeri hatóságok nemzetközi versenye közepette lehetővé válik a megfelelő minőségi és biztonsági ellenőrzést biztosító harmadik országok számára, hogy megállapodásokat köthessenek az Európai Közösséggel a közösségi előírások jelentette presztízs és az adminisztrációs könnyítések jelentette előnyök kihasználása érdekében, erősödhet az IMO egyezmények tiszteletben tartása, és visszaszorulhat a nemzetközi dömping.
(29) Indokolt, hogy az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(7) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) a szükséges támogatással hozzájáruljon ezen irányelv végrehajtásához.
(30) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(8) összhangban kell elfogadni.
(31) Mivel ezen irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a megfelelő tengerhajózási politikai intézkedések bevezetését és végrehajtását – a tagállamok nem képesek kielégítően megvalósítani, és mivel így e cékitűzéseket – az irányelv európai léptéke miatt – közösségi szinten jobban el lehet érni, a Szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritási elvvel összhangban a Közösség intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanazon cikkben meghatározott arányossági elvvel összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
Tárgy
(1) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy
a)
az IMO-egyezményeknek és az ILO vonatkozó jogi eszközeinek megfelelően a tagállamok hatékonyan és következetesen teljesítsék a lobogó szerinti államként rájuk háruló kötelezettségeket,
b)
a tagállamok lobogója alatt közlekedő hajók biztonságosabbak legyenek, és ne szennyezzenek,
c)
az IMO-egyezményekben szereplő, azok Szerződő Feleinek a mérlegelésére bízott intézkedések harmonizált értelmezésére szolgáló mechanizmus jöjjön létre.
(2) Ez az irányelv nem érinti sem a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolással meghatározott közösségi tengerhajózási jogszabályokat, sem az 1999/63/EK tanácsi irányelvet(10).
2. cikk
Fogalommeghatározások
(1) Ezen irányelv alkalmazásában:
a)
"IMO-egyezmények": jelentik az alább felsorolt egyezményeket, azok jegyzőkönyveivel és módosításaival együtt, a mindenkori hatályos változatukban, valamint a hozzájuk kapcsolódó, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) keretében elfogadott, kötelező érvényű szabályzatokat:
i.
az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS 74);
ii.
a merülésvonalakról szóló 1966. évi módosított egyezmény (LL 66);
iii.
a hajók köbözéséről szóló, 1969. évi módosított egyezmény (Tonnage 69);
iv.
a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény;
v.
a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló, 1978. évi módosított nemzetközi egyezmény (STCW 78);
vi.
a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályairól szóló, 1972. évi módosított egyezmény (COLREG 72);
vii.
a fedélzeten farakományt szállító hajók biztonságos gyakorlatának 1991. évi szabályzata;
viii.
szilárd ömlesztett rakományt szállító hajók biztonságos gyakorlatának 1965. évi szabályzata (BC szabályzat);
b)
"különleges IMO-egyezmények": a halászhajók biztonságáról szóló, 1977. évi Torremolinos-i nemzetközi egyezményhez kapcsolódó, 1993. évi Torremolinos-i jegyzőkönyv, a hajókon használt ártalmas algásodásgátló rendszerek korlátozásáról szóló, 2001. évi nemzetközi egyezmény;
c) "lobogó szerinti államok szabályzata (FSC)": a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazásáról szóló, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) A 973(24) közgyűlési határozatával elfogadott szabályzat 1. és 2. része;
d)
"hajók": azok a hajók és más vízi járművek, amelyek egy vagy több IMO-egyezmény hatálya alá esnek;
e)
"hatóságok": a lobogó szerinti tagállam azon tengerhajózási hatóságai, amelyeknek a lobogója alatt közlekedhet az adott hajó vagy vízi jármű;
f)
"a lobogó szerinti állam hiteles felmérője": olyan közalkalmazott vagy egyéb személy, akit az illetékes tagállami hatóság megbízott a bizonyítványokkal összefüggő felmérési és vizsgálati tevékenységekkel, és aki megfelel a szakképesítés és a függetlenség II. mellékletben meghatározott kritériumainak;
g)
"elismert szervezet": a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a [tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló), …-i 2007/…/EK irányelv alapján elismert szervezet];
h)
"bizonyítványok": az IMO-egyezmények szerint kiállított bizonyítványok.
(2) Új egyezményekre és rendelkezésekre való tekintettel módosítani lehet az a)-c) pontok meghatározásait, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás szerint meghozott intézkedésekkel.
3. cikk
A nemzetközi keret végrehajtása
(1) A tagállamoknak az IMO-egyezmények és a különleges IMO-egyezmények szerződő feleivé kell válniuk. Ezen kötelezettségük azonban csak az egyezmények azon változatára vonatkozik, amely ennek az irányelvnek a hatálybalépésekor hatályos.
(2) Azon tagállamoknak, amelyek ezen irányelv hatálybalépésekor még nem szerződő felei az IMO-egyezmények vagy a különleges IMO-egyezmények valamelyikének, eljárást kell indítaniuk, hogy nemzeti joguknak megfelelően az említett egyezményt megerősítsék vagy ahhoz csatlakozzanak. E tagállamok az irányelv hatálybalépése után kilencven napon belül értesítik a Bizottságot, hogy várhatóan mely napon terjesztik a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet főtitkára elé az említett egyezmény megerősítéséről vagy az ahhoz való csatlakozásról szóló okiratot.
(3) Minden tagállam a hatóságain belül egyértelműen kiosztja a feladatokat, amelyek az IMO-egyezmények alapján lobogó szerinti álllamként rá háruló kötelezettségek teljesítésére irányuló politikák kialakításával és megvalósításával kapcsolatosak, és hatóságait képessé teszi arra, hogy kellőképpen részt vegyenek a nemzeti szabályozás bevezetésében és iránymutatást adjanak annak alkalmazásához és érvényre juttatásához.
(4) A nemzetközi hajózás tekintetében a tagállamoknak alkalmazniuk kell – az előírt feltételeknek és az adott hajónak megfelelően – az IMO-egyezmények összes olyan rendelkezését, amely a lobogó szerinti államra nézve kötelező érvényű, továbbá kellő figyelemmel kell lenniük az I. mellékletben foglalt rendelkezésekre is.
(5) A tagállamok folyamatosan tesznek azért, hogy az IMO-egyezmények érvényesülése érdekében meghozott intézkedések minél célravezetőbbek legyenek. Ezt úgy érik el, hogy kellő szigorral és hatékonysággal alkalmazzák és tartatják be a nemzeti jogszabályokat, és folyamatosan figyelemmel kísérik a jogkövetést.
(6) A 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárásnak megfelelően intézkedéseket lehet elfogadni akár a Bizottság kezdeményezésére, akár egy vagy több érintett hatóság vagy üzemeletető kérésére azzal a céllal, hogy:
a)
harmonizált eljárásokat alakítsanak ki az IMO-egyezmények szerinti mentességek és egyenértékűségek alkalmazására;
b)
harmonizált értelmezést vezessenek be azokban a kérdésekben, amelyeket az IMO-egyezmények a hatóságok mérlegelésére bíznak;
c)
egységesítsék az egyezményekben előírt rendelkezések értelmezését és végrehajtását.
4. cikk
A biztonsági és szennyezésmegelőzési követelményekhez kapcsolodó igazgatási erőforrások és eljárások
(1) A tagállamoknak gondoskodniuk kell róla, hogy a hatóságaik megfelelő erőforrások felett rendelkeznek, amelyek arányban állnak flottájuk méretével és jellegével. Ezen erőforrásoknak lehetővé kell tenniük, illetve tartalmazniuk kell az alábbiakat:
a)
lehetővé teszik az IMO-egyezményekben, a külön egyezményekben, valamint a lobogó szerinti állam szabályzatában és az ILO vonatkozó jogi eszközeiben előírt követelmények betartatását;
b)
lehetővé teszika lobogójuk alatt hajózó hajók számára a balesetek kivizsgálását, és biztosítják, hogy intézkedéseket tegyenek a hiányosságokat mutató hajók helyzetének időben történő megfelelőrendezésére;
c)
lehetővé teszik az alkalmazandó IMO-egyezmények előírásaira vonatkozó iránymutatások kidolgozását, írásbeli rögzítését és benyújtását az államok mint szerződő felek elvárásainak megfelelően;
d)
tartalmazzák az IMO-egyezményeket végrehajtó nemzeti jogszabályok alkalmazásához és érvényre juttatásához elegendő számú képzett alkalmazottat, ideértve a lobogó szerinti állam kivizsgálásokkal, kihallgatásokkal, nyomozással és felmérésekkel megbízott hiteles felmérőit is;
e)
elegendő számú képzett alkalmazottat, hogy a lobogó szerinti állam kivizsgálhasson minden olyan esetet, amikor lobogóját jogosan viselő hajókat tartóztatnak fel kikötő szerinti államok; valamint
f)
elegendő számú képzett alkalmazottat, hogy a lobogó szerinti állam kivizsgálhassa az olyan eseteket, amikor a hatóságai által kiadott bizonyítványt vagy záradékot felmutató személyeknél a bizonyítvány, záradék vagy képesítés érvényét kétségbe vonják kikötő szerinti államok.
(2) Az adott tagállam gondoskodik a lobogó szerinti tagállam, valamint baleset vagy hiányosság esetén a parti állam felmérőinek képzéséről, valamint a felmérői és vizsgálóbiztosai tevékenységének felügyeletéről, továbbá a 7. cikknek megfelelően felhatalmazott elismert szervezetek tevékenységének felügyeletéről.
(3) A tagállamok a flottájuk méretéhez és jellegéhez igazodó tervezésfelülvizsgálati, hajók építésére és felszerelésére vonatkozó tervek jóváhagyási és engedélyezési, valamint műszaki döntéshozatali berendezkedést alakítanak ki vagy tartanak fenn.
(4) Az (1) és a (2) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítésének minimumfeltételeit meghatározó rendelkezéseket a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás szerint kell elfogadni.
5. cikk
Hajók tagállami lobogó alatti lajstromozása
(1) Lajstromozás előtt a tagállamnak ellenőriznie kell a hajó azonosságát, így a hajó IMO-azonosítószámát is, ha van ilyen, valamint a hajó egyéb adatait, hogy a hajó ne közlekedhessen egyszerre két vagy több állam lobogója alatt. Ha a hajó korábban más állam lobogóját viselte, előbb bizonyítást kell nyernie, hogy a hajót törölték a másik állam lajstromából, vagy hogy ott engedélyezték a hajó átlajstromozását.
(2) Amikor egy hajót első alkalommal vesznek fel atagállami lajstromba, az érintett tagállamnak meg kell győződnie arról, hogy a hajó megfelel-e a vonatkozó nemzetközi szabályoknak és előírásoknak, és biztosítania kell, hogy ezt a birtokában lévő dokumentumokkal támasszák alá. Ha szükséges, de minden nem új építésű hajó esetében érintkezésbe lépnek a hajó korábbi lobogója szerinti állammal, és megkéri a szükséges dokumentumokat és adatokat.
(3)Amennyiben a kérés két tagállam között merül fel, az előző lobogó szerinti ország a teher- és személyhajók Közösségen belüli átlajstromozásáról szóló, 2004. április 21-i 789/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) értelmében köteles a kérdéses dokumentumok és adatok átadására.
(4) Ha a hajó lobogója szerinti állam tájékoztatást kér attól a tagállamtól, amelynek a lajstromában a hajó korábban szerepelt, ez utóbbi tagállam késlekedés nélkül részletesen közli, hogy mikor milyen hiányosságok és szabálytalanságok merültek fel és megad minden egyéb, biztonsággal kapcsolatos tájékoztatást a másik államnak.
(5) Az (1), (2) és (4) bekezdéseket a 789/2004/EK rendelet 4. cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni.
6. cikk
Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók biztonsága
(1) A tagállamok minden intézkedést megtesznek, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók betartsák a nemzetközi szabályokat és szabványokat. Intézkedéseikkel többek között:
a)
a lobogójukat jogosan viselő hajóknak megtiltják a közlekedést mindaddig, amíg azokat nem lehet a nemzetközi szabályokkal és szabványokkal összhangban a tengerre bocsátani;
b)
a lobogójukat jogosan viselő hajóknál rendszeres vizsgálattal ellenőrzik, hogy a hajó és legénysége mindenkor a kiállított bizonyítványnak megfelelő állapotú;
c)
gondoskodnak róla, hogy a b) pontban említett rendszeres vizsgálat során a felmérő a megfelelő eljárások alkalmazásával és a szükséges eszközökkel ellenőrizze, hogy a hajón szolgáló tengerészek jól ismerik saját feladatkörüket és a hajó kialakítását, berendezéseit, felszerelését és működési rendjét;
d)
gondoskodnak róla, hogy a hajó teljes legénységének meglegyenek az ahhoz szükséges képességek és eszközök, hogy összehangoltan tudjon cselekedni vészhelyzetben, vagy amikor a művelet végrehajtásától függ a hajó biztonsága vagy a szennyezés elkerülésének vagy csökkentésének sikere;
e)
a nemzeti jogszabályokban előírt kellően súlyos büntetések révén elrettentik a lobogójukat jogosan viselő hajókat a nemzetközi szabályok és szabványok megszegésétől;
f)
a lobogójukat jogosan viselő, a nemzetközi szabályokat és szabványokat megszegő hajókat – a kivizsgálás végeztével – intézményesített eljárás alá vonják, tekintet nélkül a jogsértés helyére;
g)
a nemzeti jogszabályokban előírt kellően súlyos büntetések révén elrettentik a hatóságaiktól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott személyeket a nemzetközi szabályok és szabványok megszegésétől; valamint
h)
a hatóságaiktól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott, a nemzetközi szabályokat és szabványokat megszegő személyeket – a kivizsgálás végeztével – intézményesített eljárás alá vonják, tekintet nélkül a jogsértés helyére.
(2) A tagállamok a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) előírásai szerint a lobogójuk alatt hajózó hajókra vonatkozó megfelelő ellenőrzési és felügyeleti programot dolgoznak ki és vezetnek be, ideértve a SafeSeaNet közösségi adatcserélő rendszer használatát is, hogy azonnal és megfelelő módon reagálni tudjanak a kikötő szerinti vagy parti államok által baleset vagy hiányosságok esetén benyújtott információkérelmekre.
(3) A tagállamok vagy a nevükben eljáró elismert szervezetek csak azután állítják ki vagy záradékolják egy hajó bizonyítványát, miután a hajóról megállapították, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.
(4) A tagállamok csak azután állítják ki vagy záradékolják valakinek a képesítési bizonyítványát, miután az illetőről megállapították, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.
(5) A tagállamoknak meg kell győződniük arról, hogy hajóik felmérése a harmonizált felmérési és tanúsítási rendszer eljárásai és iránymutatásai szerint történt, ahogy azok az A.948 (23) IMO közgyűlési határozat mellékletének mindenkori hatályos változatában szerepelnek.
(6) A tagállamoknak a III. mellékletben leírt iránymutatás szerint kell eljárniuk, ha lobogójuk alatt közlekedő hajókat tartóztatnak fel kikötő szerinti államok.
(7) Annak érdekében, hogy a jelenlegi megállapodások alkalmazásában szerzett tapasztalatok alapján javítani lehessen az iránymutatáson, a III. melléklet módosítható, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárásnak megfelelően.
7. cikk
Egyezmény szerinti feladatok átruházása
(1) Azok a tagállamok, amelyek hajóik bizonyítványát elismert szervezetekkel állíttatják ki, illetve azokkal végeztetik az ellenőrzést, flottájuk méretéhez és jellegéhez igazodva kialakítják vagy fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy – [a 94/57/EK irányelv vagy a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, …-i 2007/…/EK irányelv] sérelme nélkül – állandóan nyomon kövessék és ellenőrizzék a folyamatot;
Ennek során a nevükben eljáró elismert szervezetek elvégzik a felmérést és kiállítják a bizonyítványt és gondoskodnak róla, hogy a hatóságok és az elismert szervezetek között közvetlen internetes kapcsolat létesüljön, az elismert szervezetek nyomon követésében részt vevő személyzet pedig jól ismerje e szervezetek és a lobogó szerinti állam előírásait és terepszemlére is ténylegesen bevethető legyen az elismert szervezeteknél.
(2) Az (1) bekezdés alá eső tagállamok a lobogójuk alatt közlekedő hajók mindegyikénél kiegészítő kivizsgálásra biztosítanak lehetőséget annak érdekében, hogy meggyőződjenek az IMO-egyezmények és a nemzeti követelmények teljesüléséről.
(3) A (2) bekezdésben említett kiegészítő kivizsgálást kötelező 12 hónapot nem meghaladó időközönként elvégezni, ha a hajót:
a)
kevesebb mint két éve vették a tagállam lajstromába,
b)
az elmúlt 12 hónapban valamikorvisszatartottáka Közösség kikötőiben és a tagállamok felségvizein történő hajózás tekintetében a hajózás biztonságára, a környezetszennyezés megelőzésére és a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó nemzetközi előírások végrehajtásáról szóló, 1995. június 19-i 95/21/EK tanácsi irányelvnek(13) vagy [a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2007/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek](14)megfelelően.
(4) A [(kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló] (2007/.../EK) irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében említett rendelkezések hatálybalépésétől fogva a (2) és (3) bekezdés szerinti kiegészítő kivizsgálás soha nem szükséges, ha a hajóhoz az említett irányelv szerint a legutóbbi felülvizsgálat során alacsony kockázati profilt rendeltek.
(5) Az (1) bekezdés alá eső tagállamok továbbá:
a)
elismert szervezeteiket részletes utasításokkal látják el arról, hogy mi a teendő olyan hajó esetében, amely tengeri hajózásra alkalmatlan, mert maga a hajó vagy a rajta tartózkodó emberek kerülnének veszélybe, vagy amelynél elfogadhatatlan mértékű a tengeri környezet károsításának kockázata; valamint
b)
elismert szervezeteikkel közlik, hogy mely nemzeti jogeszközök és azoknak mely értelmezései alkalmasak az egyezményekben foglalt rendelkezések érvényre juttatására, és jelzik, ha a hatóságok bármely vonatkozásban az egyezményekben foglalt követelmények túlteljesítését várják el.
(6) Az kivizsgálási eljárások létrehozásához szükséges iránymutatásokat és a kiegészítő kivizsgálásokhoz szükséges áttekintési rendszerek létrehozásához szükséges iránymutatásokat, valamint a kiegészítő kivizsgálásokat végző felmérőkre és vizsgálókra érvényes minimumfeltételeket a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban elfogadott rendelkezések szerint kell felállítani.
8. cikk
Lobogó szerinti államok felmérői
(1) A tagállamok meghatározzák és írásban rögzítik, hogy miért felelősek, mire kapnak felhatalmazást és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a lobogó szerinti államnak azon alkalmazottai, akiknek a szervező, végrehajtó és ellenőrző munkája a biztonsággal és a szennyezés megelőzésével függ össze és ezeket befolyásolja.
(2) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a felmérésekért felelős vagy azokat végrehajtó személyzet – a hajókon és a hajózási társaságoknál végzett járulékos felmérések és auditálások személyzete is – teljesítse a II. mellékletben előírt minimumfeltételeket.
(3) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a lobogó szerinti állam kötelezettségeinek teljesítésében közreműködő azon személyzetre, amelyre nem vonatkozik a (2) bekezdés, a rá bízott feladatokhoz mérten elegendő oktatás, képzés és felügyelet jusson.
(4) A tagállamok a megfelelő módszerek és a szükséges eszközök segítségével biztosítják a személyzet (1)–(3) bekezdésekben említett folyamatos szakmai fejlődésére vonatkozó dokumentált rendszer végrehajtását, és azt, hogy a személyzet mindig rendelkezzen azon naprakész ismeretekkel, amelyeket a rá bízott vagy a hatáskörébe tartozó feladatok elvégzése megkíván.
(5) A tagállama számukra biztosított hatáskörökről személyazonosító okmányokat állít ki a felmérőknek, akik hajókon, vagy hajót birtokolva a nevében látnak el feladatokat, továbbá adott esetben a (3) bekezdésben említett személyzetnek.
(6)A hatályos jogszabályok végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében az iránymutatások tökéletesítése érdekében a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban a II. melléklet módosítható.
(7) A (3) bekezdésben említett személyzet képzettségére vonatkozóan minimális követelményeket lehet előírni, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban elfogadott rendelkezések révén.
9. cikk
Lobogó szerinti állam általi kivizsgálás
A tagállamoknak kivizsgálást kell végezniük, ha a bekövetkezett tengeri baleset vagy szennyezés lobogójuk alatt közlekedő hajót érint, tiszteletben tartva a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló, az IMO A. 849(20) határozatával elfogadott szabályzatnak az A. 884(21) IMO közgyűlési állásfoglaláshoz csatolt mindenkori hatályos változatából eredő felelősségüket és kötelezettségeiket. A balesetek efféle kivizsgálását balesetek ügyében jártas, megfelelően képzett, a tagállamok által rendelkezésre bocsátott vizsgálóbiztosoknak kell végezniük, tekintet nélkül a baleset vagy rendkívüli esemény helyszínére.
10. cikk
A biztonsághoz szükséges legénység
A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók a tengeri életbiztonság szempontjából megfelelő legénységgel rendelkezzenek és betartsák a biztonsághoz elegendő legénység elveit, ahogy azok a biztonsághoz elegendő legénység elvéről szóló A 890 (21) IMO közgyűlési határozat mindenkori hatályos változatában szerepelnek, figyelemmel az említett határozathoz csatolt vonatkozó iránymutatásokra is.
11. cikk
Kapcsolódó intézkedések
(1) A tagállamoknak hajóik főbb műszaki adatairól és a (2) bekezdésben felsorolt információkról flottanyilvántartási adatbázist kell készíteniük, illetőleg fenntartaniuk, vagy gondoskodniuk kell arról, hogy közvetlenül hozzáférhessenek egy hasonló adatokat szolgáltató adatbázishoz. A tagállamok feljogosítják a Bizottságot, hogy adott esetben akár hozzáférjen a hajóikra vonatkozó adatbázisaikhoz, akár megossza a hozzáférést, továbbá hogy adatokat vegyen ki vagy cseréljen velük.
(2) Valamennyi tagállamadatbázisának tartalmaznia kell a következő információkat:
a)
valamennyi lajstromba vett hajóra vonatkozó egyedi adatok:
i.
a hajó alapadatai (név, IMO-szám stb.); a lajstromba vétel és adott esetben a lajstromból való törlés időpontja,
ii.
a hajó minősítésében és osztályozásában a lobogó szerinti állam megbízásából részt vevő elismert szervezetek azonosítása,
iii.
az elvégzett felmérések időpontja és eredménye (hiányosságok: igen vagy nem, leírás és javítás: igen vagy folyamatban; feltartóztatás: igen vagy nem és az időtartam), beleértve adott esetben a járulékos és a kiegészítő felmérésekét is, valamint azon auditálásokét, amelyeket akár közvetlenül a lobogó szerinti állam, akár az arra feljogosított elismert szervezet végzett,
iv.
A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzés keretében elrendelt vizsgálatok időpontja és az azokat végző szervezet azonosítása,
v.
A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzés vizsgálatainak kimenetele (voltak-e hiányosságok, leírás, volt-e vagy folyamatban van-e javítás , a hajót feltartóztatták-e, és az időtartam),
vi.
a balesetekre vonatkozó információk,
vii.
az IMO-egyezményekbe és különösen a MARPOL-egyezménybe, valamint a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvbe(15) ütköző jogsértésekre vonatkozó információk,
b)
a tagállam és a lobogó szerint állam által lajstromozott valamennyi hajóra vonatkozó általános adatok, mindazok a másutt lajsromozott hajók, amelyeket a tagállam a kikötőiben megvizsgált:
i.
a lajstromból az elmúlt 12 hónapban kikerült hajók listája és azonosítása, természetesen az említett hajók lajstromozási időszaka alatt az adatbázisban összegyűjtött adatokat 12 hónapig megőrzik
(ii)
ii a lobogó szerinti állam által vagy a nevében elvégzett mindenfajta éves – a végrehajtás módja szerint osztályozott – vizsgálat száma.
(3) Az információk (2) bekezdésbeli jegyzéke a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban módosítható az új adatbázisokkal kapcsolatos fejlesztéseknek megfelelően.
A 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban harmonizált formátumokat lehet bevezetni az adatközlésben.
(4)A (2) bekezdésben említett adatokat teljes egészükben és haladéktalanul közlik a lobogó szerinti új állammal, ha egy hajót egy másik lajtromba történő átvitelét követően törölnek a lajstromból.
12. cikk
A lobogó szerinti államok teljesítményének felmérése és felülvizsgálata
(1) Ezen irányelv rendelkezései vonatkozásában a tagállamok évente felmérik teljesítményüket.
(2) A lobogó szerinti állam teljesítményének felmérésére tett intézkedések kitérnek többek között a kikötő szerinti államok általi ellenőrzések során feltartóztatott hajók arányára, a lobogó szerinti állam által végzett vizsgálatok eredményeire, a baleseti statisztikákra, a kommunikációs és adatközlési eljárásokra, a káresetek éves statisztikáira (nem számítva a teljesnek minősülő káreseteket), valamint más teljesítménymutatókra, így állapítva meg, hogy ilyen személyzettel, erőforrásokkal és közigazgatási eljárásokkal teljesíthetők-e a lobogó szerinti állam kötelezettségei.
(3) A lobogó szerinti államok teljesítményének felmérésére közös módszert lehet bevezetni, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban meghozott rendelkezések révén.
(4) Azon tagállamoknak, amelyek az adott év július 1-jén szerepelnek a kikötő szerinti államok által végzett ellenőrzésről szóló párizsi egyetértési memorandum éves jelentésében megjelent fekete vagy szürke listán, rossz teljesítményükről szeptember 1-jéig részletes jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz. A jelentésben azonosítani és elemezni kell a rossz teljesítmény főbb okait és körül kell határolni, hogy a hajók mely kategóriái felelősek ezen eredményért. A jelentésben tervnek is kell szerepelnie a hiányosságok orvoslására irányuló intézkedésekről, szükség esetén akár olyan kiegészítő felmérésekről, amelyeket az első adandó alkalommal elvégeznek.
13. cikk
Eljárás a lobogó szerinti állam auditálására
(1) A tagállamok gondoskodnak az ezen irányelvnek való megfelelésük független auditálásáról az ezen irányelv hatálybalépésétől számított három éven belül, azután pedig rendszeres időközönként.
(2) Az (1) bekezdésben előírt auditálás kereteit és eljárásait a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell meghatározni.
Az A. 974(24) IMO-határozat rendelkezéseivel összhangban végzett auditálásokat azonban elfogadják (1) bekezdés szerinti ellenőrzésként, ha teljesültek a (3) bekezdésben meghatározott feltételek. Ha a közösségi tengerhajózási jogszabályok betartásának ellenőrzésére a Bizottság további vizsgálatokat végez vagy rendel el, a már elfogadott ellenőrzések ezeket nem sértik.
(3) Az auditált tagállam gondoskodik róla, hogy:
a)
auditálják az ezen irányelv rendelkezéseinek a teljesülését is,
b)
a Bizottság megfigyelőként részt vegyen az IMO auditálási eljárásában,
c)
a Bizottság rögtön hozzáférhessen a jelentéshez és a későbbi intézkedésekről szóló információhoz.
(4) A 18. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályozási eljárásnak megfelelően:
a)
az (1) bekezdésben említett auditálások megvalósítására ütemtervet kell készíteni,
b)
meg kell határozni, hogy milyen feltételekkel hozzák nyilvánosságra az auditálások eredményeit.
(5) A Bizottság együttműködésben a tagállamokkal szükség esetén ajánlásokat fogalmazhat meg, és javaslatokat tehet, hogy a (2) bekezdésben említett IMO auditálási rendszer eljárásai és eredményei hatékonyabbá váljanak.
14. cikk
Minőségtanúsítás
(1) Hatóságaiknál a tagállamok minőségirányítási rendszert fejlesztenek ki, vezetnek be és tartanak fenn. A minőségirányítási rendszer tanúsítása az ISO 9001:2000 szabvány szerint, vagy az ISO 9001:2000 szabvány minden szempontjára kitérő, vele egyenértékű szabvány szerint történik, auditálása pedig az ISO 19011:2002 szabványnak, vagy az ISO 19011:2002 valamennyi szempontjára kitérő, vele egyenértékű szabványnak az iránymutatásai szerint. Az említett egyenértékű szabványokra a 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(16) meghatározottak az irányadók.
(2) A minőségirányítási rendszert ezen irányelv hatálybalépése után három éven belül létre kell hozni.
(3) A minőségirányítási rendszert ezen irányelv hatálybalépése után négy éven belül tanúsíttatni kell.
(4) Az 1. szakaszban az ISO-szabványokra tett hivatkozások a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás szerint aktualizálhatók.
15. cikk
Együttműködési megállapodások
A Bizottság a [2007.] év végéig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé annak megvalósíthatóságáról, hogy a lobogó szerinti államok ellenőrzési kötelezettségeiről szóló, a Közösség, a tagállamok és a harmadik országok közötti együttműködési memorandum jöjjön létre azzal a céllal, hogy a tagállamokkal egyenlő feltételekkel induljanak azok a lobogó szerinti államok, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelnek az A.973(24) IMO-határozattal elfogadott, a kötelező IMO-jogeszközökre vonatkozó alkalmazási szabályzatnak, és beleegyeznek, hogy az A.974(24) IMO-határozat rendelkezései szerint auditálják őket.
16. cikk
Információátadás és tájékoztatás
(1) A tagállamok átadják az IMO-nak és a Bizottságnak az IMO-egyezmények rendelkezései alapján tőlük megkövetelt információkat.
(2) A tagállamok évente értesítik a Bizottságot:
a)
a lobogó szerinti tagállamként általuk végzett vizsgálatok és auditálások számáról,
b)
a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 7. cikk (1) bekezdésében említett teendők elvégzésére szánt erőforrásokról,
c)
a 6.-11. cikkben, a 12. cikk (1) bekezdésében és a 15. cikkben előírtak betartása érdekében tett intézkedéseikről.
(3) A Bizottság a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban harmonizált mintát vezethet be, amelyet követni kell a (2) bekezdésben előírt jelentéstételi kötelezettség teljesítésekor.
(4) A Bizottság a tagállami tájékoztatások kézhezvételétől számított hat hónapon belül összefoglaló jelentést készít ezen irányelv végrehajtásáról. A jelentés címzettjei az Európai Parlament és a Tanács.
17. cikk
Módosítások
A 2. cikk (2) bekezdésében, 6. cikk (7) bekezdésében és a 11. cikk (3) bekezdésben említett módosításokon kívül, ezt az irányelvet a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban lehet annak érdekében módosítani, hogy tekintetbe vétessenek a lobogó szerinti államokkal kapcsolatos új különös rendelkezések, továbbá a nemzetközi szinten, különösen az IMO és az ILO körében létrejövő kötelezettségvállalások.
Az IMO-egyezményeket és a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatát érintő módosítások a 2099/2002/EK rendelet 5. cikk (2) bekezdése értelmében kivonhatók ezen irányelv hatálya alól.
18. cikk
Bizottság
(1) A Bizottság munkáját a 2099/2002/EK rendelet 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.
(2) Az e bekezdésre való hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel ugyanazon határozat 8. cikkének rendelkezéseire.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdése szerinti határidő itt két hónapos.
19. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok legkésőbb [...]-ig hatályba léptetik az ezen irányelv előírásainak betartásához szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét és táblázatot juttatnak el hozzá az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelésről.
A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek szövegükben hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük, amikor hivatalosan kihirdetik őket. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) Ha a tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területre vonatkozó jelentős nemzeti jogi rendelkezéseket fogadnak el, azok szövegét a Bizottság elé tárják.
20. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt, …-án/-én
Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről
az elnök az elnök
I.MELLÉKLET
LOBOGÓ SZERINTI ÁLLAMOK SZABÁLYZAT
A KÖTELEZŐ IMO-JOGESZKÖZÖK ALKALMAZÁSI SZABÁLYZAT-TERVEZETÉNEK 1. ÉS 2. RÉSZE
1.RÉSZ – KÖZÖS TERÜLETEK
Célkitűzés
1. E szabályzat kitűzött célja, hogy növelje a globális tengeri biztonságot és védelmébe keljen a tengeri környezetnek.
2. A különféle hatóságok a maguk helyzete szerint veszik tudomásul ezt a szabályzatot és a 6. cikkben említett jogeszközök közül csak azokat kötelesek alkalmazni, amelyeknek szerződő kormányként vagy félként részesei. A földrajzi adottságok és egyéb körülmények úgy hozhatják, hogy bizonyos hatóságok inkább lobogó szerinti államként, míg mások inkább kikötő szerinti vagy parti államként jutnak jelentősebb szerephez. Az ilyesféle aránytalanságok semmiképpen nem csökkentik a lobogó szerinti államként, illetőleg kikötő szerinti vagy parti államként rájuk háruló feladatokat.
Stratégia
3. Annak érdekében, hogy valamely állam elérje e szabályzat célkitűzéseit, célszerű az alábbi tárgykörökre kiterjedő stratégiát kidolgoznia:
1)
a vonatkozó kötelező nemzetközi jogeszközök végrehajtása és betartatása;
2)
adott esetben a nemzetközi ajánlások követése;
3)
annak folyamatos felülvizsgálata és ellenőrzése, hogy az állam eredményesen teljesíti-e nemzetközi kötelezettségeit; valamint
4)
általában a szervezés hatékonyságára és a szervezőkészségre való törekvés, ezek fenntartása és tökéletesítése.
Az iménti stratégia végrehajtása során indokolt követni az ebben a szabályzatban foglalt iránymutatást.
Általánosságok
4. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogról szóló 1982. évi egyezményének (UNCLOS) és az IMO-egyezményeknek a rendelkezései alapján a hatóságok feladata, hogy meghozzák azokat a törvényeket és rendeleteket, és megtegyék azokat a lépéseket, amelyek az említett jogeszközök maradéktalan érvényre jutásához szükségesek, ezáltal elérjék, hogy a hajók a tengeri életbiztonság és a tengeri környezet védelme szempontjából megfeleljenek a rendeltetésüknek és hozzáértő tengerészlegénységgel legyenek felszerelve.
5. A tengeri környezet szennyezésének elkerülésére, csökkentésére és féken tartására hozott intézkedéseik során a tagállamok arra törekszenek, hogy sem közvetlenül, sem közvetetten ne helyezzenek át egyik területről a másikra károkat vagy kockázatokat, és ne is alakítsanak szennyezést másfajta szennyezéssé (UNCLOS, 195. cikk).
Hatály
6. Az e szabályzatban említett kötelező IMO-jogeszközök a következők:
1) az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú, 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS 74);
2) az 1978. évi jegyzőkönyvével módosított, "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS PROT 1978);
3) az 1988. évi jegyzőkönyvével módosított, "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS PROT 1988);
4) az 1978. évi jegyzőkönyvével módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény (MARPOL 73/78);
(5) A hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezményt módosító 1997. évi jegyzőkönyv, az erre vonatkozó 1978. évi jegyzőkönyvvel módosítva (MARPOL PROT 1997);
6) a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi módosított nemzetközi egyezmény (SCTW 78);
7) a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL 66);
8) az 1988. évi jegyzőkönyvével módosított, a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL PROT 1988);
9) a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény (ITC 69), valamint
10) a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályzatról szóló 1972. évi egyezmény (COLREG 72),
valamint azok a jogeszközök, amelyeket a felsorolt egyezmények és jegyzőkönyvek kötelezővé tesznek. Az említett kötelező jogeszközökből eredő kötelezettségek kivonatos felsorolását az 1–4. mellékletek tartalmazzák. Az ide vonatkozó jogeszközök jegyzéke az 6. mellékletben található(17).
Kezdeti intézkedések
7. Valahányszor egy államban új vagy módosított IMO-jogeszköz lép hatályba, az érintett állam kormányának módjában kell állnia, hogy megfelelő nemzeti jogszabályokkal annak rendelkezéseit végrehajtsa és azokat betartassa, és hogy a végrehajtáshoz és a betartatáshoz megfelelő hátteret nyújtson. Ennek értelmében az állam kormányának:
1)
ki kell tudnia hirdetni azokat a törvényeket, amelyek hatékony igazságszolgáltatást és ellenőrzést tesznek lehetővé a lobogója alatt közlekedő hajókat érintő hatósági, műszaki és szociális kérdésekben és főként amelyek alkalmasak arra, hogy jogalapjául szolgáljanak a lajstromozással kapcsolatos általános követelményeknek, a hajók vizsgálatának, a hajókra vonatkozó, a biztonságot és a szennyezés megelőzését érintő törvénykezésnek és a kapcsolódó rendeletek meghozatalának;
2)
nemzeti törvényeinek és rendeleteinek betartatásához elegendő jogalappal kell rendelkeznie, beleértve a nyomozati és büntetőjogi eljárásokat is; valamint
3)
kellő számban kell rendelkeznie a tengerészetben jártas alkalmazottakkal, akik részt vesznek a szükséges nemzeti törvények előkészítésében, és akik elvállalják az állam felelősségi körébe tartozó teendőket, beleértve a különböző egyezményekben előírt jelentéstételt is.
8. A vonatkozó IMO-jogeszközök rendelkezéseinek érvényt szerző nemzeti jogszabályok egyik lehetséges kerete megtalálható az ENSZ által kiadott Tengerhajózási jogi iránymutatásokban(18).
Információátadás
9. Az állam minden érdekelt féllel közli a (3) bekezdésben említett stratégiáját, beleértve a nemzeti jogszabályaival kapcsolatos információkat.
Feljegyzések
10. Feljegyzéseket kell készíteni és azokat meg kell őrizni annak bizonyítékául, hogy az állam megfelelt a követelményeknek és teendőit ellátta. A feljegyzéseknek olvashatóknak, könnyen azonosíthatóknak és hozzáférhetőknek kell maradniuk. Írásban rögzített eljárást kell megállapítani, amely meghatározza, hogy mely ellenőrzéseket igényel a feljegyzések azonosítása, tárolása, védelme, előkeresése, megőrzési időszaka és megsemmisítése.
Fejlesztés
11. Az államoknak célszerű folyamatosan feljeszeniük azon intézkedéseiket, amelyek az általuk elfogadott egyezményeknek és jegyzőkönyveknek hivatottak érvényt szerezni. Ezt célszerű úgy elérniük, hogy kellő szigorral és hatékonysággal alkalmazzák és tartatják be a nemzeti jogszabályokat, és folyamatosan figyelemmel kísérik a jogkövetést.
12. Az államnak célszerű szorgalmaznia, hogy olyan hagyomány teremtődjék, amely alkalmat ad a tengeri biztonság és környezetvédelem terén kifejtett tevékenységek teljesítményének növelésére.
13. Hogy kiderüljenek és megszűnjenek az okok, amelyek előírásoktól való eltérésekhez vezettek, így ezek ne ismétlődjenek meg, az államoknak célszerű intézkedéseket hozniuk, beleértve az alábbiakat:
1)
az eltérések felülvizsgálata és elemzése;
2)
a szükséges korrekciós intézkedések meghozatala; valamint
3)
a megtett korrekciós intézkedések felülvizsgálata.
14. Indokolt, hogy az állam intézkedéseket határozzon meg azon okoknak a megszűntetésére, amelyek eltérésekhez vezethetnek, ezáltal az eltéréseknek elejét vegye.
2.RÉSZ – LOBOGÓ SZERINTI ÁLLAMOK
Végrehajtás
15. Annak érdekében, hogy ténylegesen betöltsék felelősségi körüket és teljesítsék kötelezettségeiket, a lobogó szerinti tagállamoknak indokolt:
1)
politikai cselekvésük részeként nemzeti jogszabályokat hozni, továbbá az általuk aláírt összes, a biztonságra és a szennyezés megelőzésére vonatkozó egyezményben és jegyzőkönyvben meghatározott követelmények teljesítését és betartatását előmozdító iránymutatást adni; valamint
2)
hatóságaikon belül kijelölni a vonatkozó jóváhagyott politikák aktualizálásának és változtatásainak szerepét.
16. Helyénvaló, hogy a lobogó szerinti államok a biztonsági és környezetvédelmi program igazgatására alkalmas erőforrásokat és eljárásokat mutassanak fel, éspedig legalább az alábbiakat:
1)
hivatalos utasítások a vonatkozó nemzetközi szabályok és előírások végrehajtására, valamint az azok értelmezéséhez szükségesnek bizonyuló nemzeti rendelkezések kidolgozására és terjesztésére;
2)
ahhoz elegendő erőforrás, hogy a (6) bekezdésben felsorolt IMO-jogeszközök követelményei teljesüljenek, méghozzá olyan auditálási és vizsgálati program révén, amely független az előírt bizonyítványok és a vonatkozó dokumentációk kiadásával foglalkozó közigazgatási szervektől és/vagy az előírt tanúsítványok és a vonatkozó dokumentációk kiadására a lobogó szerinti államok által felhatalmazott bármely egyéb jogi személytől;
3)
a módosított 1978 STCW egyezmény követelményeinek teljesítéséhez elegendő erőforrás. Ide tartoznak azok az erőforrások, amelyekkel elérhető, hogy:
3.
1 a tengerészeknél az egyezményekkel összhangban történjék a képzés, a képesítés felmérése és a tanúsítás;
3.
2 az STCW szerinti bizonyítványok és záradékok pontosan tükrözzék a tengerészek képesítését, továbbá szóhasználatuk megegyezzék a megfelelő STCW terminológiával és a hajónak kiállított, a biztonsághoz elegendő legénység meglétét igazoló okmányokban használt kifejezésekkel;
3.
3 pártatlanul kivizsgálhassanak minden bejelentett hiányosságot, amely a tengeren közvetlen veszélyt jelent az életbiztonságra, a vagyonra vagy a tengeri környezetre nézve, és amely az adott szerződő féltől származó bizonyítvány vagy záradék birtokosainak cselekedetéből vagy mulasztásából ered;
3.
4 indokolt esetben, vagy ha csalás megelőzéséhez szükséges, a lobogó szerinti államtól származó bizonyítványok és záradékok visszavonhatók, felfüggeszthetők vagy érvényteleníthetők legyenek; valamint
3.
5 a közigazgatási megállapodások – beleértve azokat, amelyek más állam hatósága alatt végzett képzési, felmérési és tanúsítási tevékenységekkel kapcsolatosak – oly módon legyenek kialakítva, hogy a lobogó szerinti állam felelősséget vállaljon a lobogóját viselő hajókon szolgáló kapitányok, tisztek és más tengerészek képzettségéért(19);
4)
a balesetek kivizsgálásához és a hiányosságokat mutató hajók helyzetének mielőbbi rendezéséhez elegendő erőforrás; valamint
5)
iránymutatás kidolgozása, írásos rögzítése és nyújtása a vonatkozó IMO-jogeszközökben fellelhető, a hatóságok által elvárt követelményekről.
17. A lobogó szerinti államok gondoskodnak arról, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók megfelelő számú és hatékonyságú legénységgel rendelkeznek, tekintettel a biztonsághoz szükséges legénység elvére, amelyet az IMO elfogadott.
Felhatalmazás
18. Azon lobogó szerinti államoknak, amelyek felhatalmaznak elismert szervezeteket, hogy a nevükben felméréseket és kivizsgálásokat végezzenek, tanúsítványokat és iratokat adjanak ki, hajókat jelzéssel lássanak el és egyéb, az IMO-egyezményekben előírt feladatokat végezzenek, a SOLAS-egyezmény XI. fejezete 1. szabályának (1) bekezdése értelmében az ilyen felhatalmazásokat szabályozniuk kell, hogy:
1)
megállapítsák az elismert szervezetről, hogy műszaki, igazgatási és kutatási képességeit tekintve a feladköre ellátásához elegendő erőforrással rendelkezik, a hatóságok nevében eljáró elismert szervezetekkel szembeni minimális elvárásokkal összhangban, amint azok a vonatkozó IMO-határozatban(20) szerepelnek;
2)
a felhatalmazás a hatóságok és az elismert szervezet közötti hivatalos írásos megállapodáson alapuljon, amelyben szerepelnek legalább a vonatkozó IMO-határozatban(21) rögzített elemek, vagy azokkal egyenértékű jogi kikötések, és amelynek kiindulóponjául szolgálhat a hatóságok nevében eljáró elismert szervezetek felhatalmazásáról szóló szerződésminta(22);
3)
részletes utasításokkal adjanak arról, hogy mi a teendő olyan hajó esetében, amely tengeri hajózásra alkalmatlan, mert maga a hajó vagy a rajta tartózkodó emberek kerülnének veszélybe, vagy amelynél elfogadhatatlan mértékű a tengeri környezet károsításának kockázata;
4)
az elismert szervezetetel közöljék, hogy mely nemzeti jogeszközök és azoknak mely értelmezései alkalmasak az egyezményekben foglalt rendelkezések érvényre juttatására, és jelezzék nekik, ha a hatóságok bármely vonatkozásban az egyezményekben foglalt követelmények túlteljesítését várják el. valamint
5)
megköveteljék az elismert szervezettől, hogy feljegyzéseket vezessen, ahonnan a hatóságok adatokat nyerhetnek az egyezményekben foglalt szabályok értelmezéséhez.
19. Azon lobogó szerinti államoknak, amelyek a nevükben végrehajtandó felmérések és kivizsgálások céljára felmérőket neveznek ki, az ilyen kinevezéseket szabályozniuk kell, a (18) bekezdésben, és különösen annak 3. és 4. albekezdésében adott iránymutatással összhangban.
20. Nemzetközi kötelezettségeinek maradéktalan teljesítéséhez a lobogó szerinti államnak olyan felügyeleti program kezdeményezőjének vagy résztvevőjének kell lennie, amely rendelkezik az elismert szervezetek figyelemmel kíséréséhez és a velük való kapcsolattartáshoz szükséges erőforrások felett, miáltal az állam:
1)
élhet azon jogával, hogy kiegészítő felmérésekkel győződjék meg a lobogóját jogosan viselő hajóknál a kötelező IMO-jogeszközök betartásáról;
2)
ha szükségesnek tartja, kiegészítő felmérésekkel győződhet meg arról, hogy a lobogóját jogosan viselő hajók teljesítik az IMO-egyezményekben előírt követelményeken túlmenő nemzeti követelményeket; valamint
3)
olyan személyzetről tud gondoskodni, amely a lobogó szerinti államra és az elismert szervezetekre vonatkozó szabályokat és előírásokat jól ismeri, és amely terepszemlére ténylegesen bevethető az elismert szervezeteknél.
Betartatás
21. A lobogó szerinti államok minden intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók és a joghatóságuk alá tartozó jogi és természetes személyek eleget tegyenek a nemzetközi szabályoknak és szabványoknak, hogy így az államok nemzetközi kötelezettségeinek teljesülése biztosítva legyen. Ezen intézkedéseken belül többek között indokolt:
1)
a lobogójukat jogosan viselő hajóknak megtiltaniuk a közlekedést mindaddig, amíg azokat nem lehet a nemzetközi szabályokkal és szabványokkal összhangban a tengerre bocsátani;
2)
a lobogójukat jogosan viselő hajóknál rendszeres kivizsgálással ellenőrizniük, hogy a hajó és legénysége mindenkor a kiállított bizonyítványnak megfelelő állapotú;
3)
a felmérővel ellenőriztetniük a (2) albekezdésben említett rendszeres kivizsgálás során, hogy a hajón szolgáló tengerészek jól ismerik:
3.
1 saját feladatkörüket; valamint
3.
2 a hajó kialakítását, berendezéseit, felszerelését és működési rendjét;
4)
gondoskodniuk róla, hogy a hajó teljes legénysége összehangoltan tudjon cselekedni vészhelyzetben, vagy amikor a művelet végrehajtásától függ a hajó biztonsága vagy a szennyezés elkerülésének vagy csökkentésének sikere;
5)
a lobogójukat jogosan viselő hajókat a nemzetközi szabályok és szabványok megszegésétől elrettenteniük, a nemzeti törvényekben és rendeletekben előírt kellően súlyos büntetésekkel;
6)
a lobogójukat jogosan viselő, a nemzetközi szabályokat és szabványokat megszegő hajókat – a kivizsgálás végeztével – intézményesített eljárás alá vonniuk, tekintet nélkül a jogsértés helyére;
7)
a hatóságaiktól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott személyeket a nemzetközi szabályok és szabványok megszegésétől elrettenteniük, a nemzeti törvényekben és rendeletekben előírt kellően súlyos büntetésekkel; valamint
8)
a hatóságaiktól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott, a nemzetközi szabályokat és szabványokat megszegő személyeket – a kivizsgálás végeztével – intézményesített eljárás alá vonniuk, tekintet nélkül a jogsértés helyére.
22. Indokolt, hogy a lobogó szerinti államok mérlegeljék egy ellenőrző és felügyeleti program szükség szerinti kialakítását és bevezetését, hogy:
1)
gyorsan és alaposan tudjanak baleseteket kivizsgálni, és adott esetben az IMO-nak erről jelentést tenni;
2)
statisztikai adatokat gyűjthessenek, így a tendenciák elemzésével a problémás területeket megtalálhassák; valamint
3)
a kikötő szerinti vagy parti államok által bejelentett hiányosságokra és állítólagosan bekövetkezett szennyezésekre mielőbb reagálhassanak.
23. Indokolt továbbá, hogy a lobogó szerinti állam:
1)
nemzeti jogszabályaival gondoskodjék a vonatkozó IMO-jogeszközök betartásáról;
2)
a (15) bekezdés 1. albekezdésében említett nemzeti jogszabályok alkalmazásához és érvényre juttatásához elegendő számú képzett alkalmazottat biztosítson, ideértve a kivizsgálásokkal és a felmérésekkel megbízott alkalmazottakat is;
3)
elegendő számú képzett alkalmazottról gondoskodjék, hogy kivizsgálhasson minden olyan esetet, amikor a lobogóját jogosan viselő hajókat tartóztatnak fel kikötő szerinti államok;
4)
elegendő számú képzett alkalmazottról gondoskodjék, hogy kivizsgálhassa az olyan eseteket, amikor a hatóságaitól származó bizonyítványt vagy záradékot felmutató személyeknél a bizonyítvány, záradék vagy képesítés érvényességét kétségbe vonják kikötő szerinti államok; valamint
5)
felmérőinél és vizsgálóbiztosainál gondoskodjék a képzésről és a tevékenységek felügyeletéről.
24. Ha egy állam arról értesül, hogy lobogóját jogosan viselő hajót tartóztat fel kikötő szerinti állam, a lobogó szerinti államra tartozik, hogy általa felügyelt megfelelő korrekciós intézkedések eredményeképpen a szóban forgó hajó azonnal összhangba kerüljön a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel.
25. Helyénvaló, hogy lobogó szerinti állam vagy annak nevében eljáró elismert szervezet csak azután állítson ki hajónak nemzetközi bizonyítványt, vagy záradékoljon ilyet, miután a hajóról megállapította, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.
26. Indokolt, hogy lobogó szerinti állam csak azután állítsa ki vagy záradékolja valakinek a képesítési bizonyítványát, miután az illetőről megállapította, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.
A lobogó szerinti állam felmérői
27. A lobogó szerinti államnak helyénvaló meghatároznia és írásban rögzítenie, hogy miért felelősek, mire kapnak felhatalmazást és hogyan kapcsolódnak egymáshoz mindazon alkalmazottak, akiknek a szervező, végrehajtó és ellenőrző munkája a biztonsággal és a szennyezés megelőzésével függ össze és ezeket befolyásolja.
28. Legalább a következőkkel kell rendelkezniük a személyzet azon tagjainak, akik a vonatkozó IMO-jogeszközök alá tartozó hajókon és hajózási társaságoknál végzett vizsgálatokért, kivizsgálásokért és auditálásokért felelősek vagy azokat végrehajtják:
1)
tengerészeti vagy tengerhajózási intézménytől származó megfelelő képesítés, okleveles tengerésztisztként letöltött jelentős tengeri szolgálat, továbbá az STCW-egyezmény II. fejezetének 2. szabálya vagy III. fejezetének 2. szabálya szerinti, jelenleg vagy egykor érvényes képesítési bizonyítvány, amelynek megszerzése óta a hajókról és azok üzemeltetéséről szóló ismereteket karbantartották; vagy
2)
megfelelő műszaki vagy tudományos területen szerzett, államilag elismert diploma vagy felsőfokú oktatási intézménytől származó, azzal egyenértékű igazolás.
29. A (28) bekezdés (1) albekezdése szerinti képzettségű alkalmazottaktól indokolt megkövetelni legalább három év letöltött tengeri fedélzeti vagy gépészeti szolgálatot.
30. A (28) bekezdés (2) albekezdése szerinti képzettségű alkalmazottaktól indokolt megkövetelni legalább három éves hasznosítható munkatapasztalatot.
31. Indokolt továbbá, hogy az ilyen alkalmazottak – dokumentált képzési programok révén – kellő elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzenek a hajókról, azok üzemeltetéséről, valamint a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogeszközök rendelkezéseiről, hogy elláthassák a lobogó szerinti államok felmérőire háruló teendőket.
32. Indokolt, hogy az ilyen munkavégzésben közreműködő egyéb alkalmazottak a rájuk bízott feladatokhoz mérten elegendő oktatást, képzést és felügyeletet kapjanak.
33. Helyénvaló, hogy a szakvéleményezésben korábban szerzett hasznosítható tapasztalat előnyt jelentsen; ha ilyen tapasztalat nem volt, indokolt, hogy a hatóságok a terepen biztosítsanak megfelelő képzést.
34. A tagállamok úgy is akkreditálhatnak felmérőket, hogy formaszerű, részleteiben kidolgozott képzési program révén adják át nekik a (29)–(32) bekezdésekben előírttal azonos szintű ismereteket és készségeket.
35. A tagállamnak célszerű előzetesen olyan rendszert bevezetnie és dokumentálnia, amellyel megoldható, hogy a személyzet képzett legyen és mindig rendelkezzen azon naprakész ismeretekkel, amelyeket a rá bízott feladatok elvégzése megkíván.
36. Az ellátandó feladat(ok)tól függően indokolt, hogy a képesítés magában foglalja:
1)
a hajókra, a hajózási társaságokra, a legénységre, a rakományra és az üzemeltetésre alkalmazandó nemzetközi és nemzeti szabályok és előírások ismeretét;
2)
a hajókra, a hajózási társaságokra, a legénységre, a rakományra és az üzemeltetésre alkalmazandó nemzetközi és nemzeti szabályok és előírások ismeretét;
3)
a tengeri biztonsággal és környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi és nemzeti jogeszközöket, valamint az ezekkel kapcsolatos programokat vezérlő célok és célkitűzések megértését;
4)
a tengeren és szárazföldön követendő belső és külső eljárások megértését;
5)
az adott feladatok eredményes és hatékony végrehajtásához szükséges szakértelmet;
6)
teljes mértékű biztonságtudatosságot minden körülmények között, az illető saját biztonságára vonatkozóan is; valamint
7)
a különféle végrehajtandó teendőkben és – lehetőség szerint – az értékelendő feladatkörökben szerzett jártasság és tapasztalat.
37. Helyénvaló, hogy a lobogó szerinti állam a feladatait ellátó felmérőt személyazonosító okmánnyal lássa el.
Lobogó szerinti állam általi kivizsgálás
38. Tengeri baleset vagy szennyezési esemény bekövetkezte után indokolt kivizsgálásokat végezni. A balesetek kivizsgálását balesetek ügyében jártas, megfelelő képesítésű vizsgálóbiztosoknak indokolt végezniük. A lobogó szerinti államnak helyénvaló felkészülnie arra, hogy képesített vizsgálóbiztosokat biztosítson e célra, tekintet nélkül a baleset vagy esemény helyére.
39. A lobogó szerinti államnak helyénvaló gondoskodnia arról, hogy az egyes vizsgálóbiztosok jártasak és gyakorlottak legyenek a szokásos feladataikhoz kapcsolódó tárgykörökben. Ezenkívül a rendes feladatkörükön kívüli teendőket ellátó vizsgálóbiztosokat azzal kívánatos a lobogó szerinti államnak segítenie, hogy szaktudással látja el őket az alábbi területeken:
1)
a tengerhajózás és az ütközések elleni szabályozás;
2)
a képesítési bizonyítványok szabályozása a lobogó szerinti államban;
3)
a tengeri szennyezés okai;
4)
interjú technikák;
5)
bizonyítékgyűjtés; valamint
6)
az emberi tényező hatásainak vizsgálata.
40. Minden személyi sérüléssel járó balesetet, amely legalább három napos munkaképtelenséget okoz, és minden halálesetet, amelynek oka foglalkozási baleset vagy a lobogó szerinti állam hajóit érő baleset, indokolt kivizsgálni, a kivizsgálás eredményeit pedig a nyilvánosság elé tárni.
41. A hajóbaleseteket helyénvaló kivizsgálni és bejelenteni, a vonatkozó IMO-egyezményekkel és az IMO által kidolgozott iránymutatásokkal(23) összhangban. A kivizsgálásról szóló jelentést helyénvaló a lobogó szerinti állam észrevételeivel együtt az IMO elé tárni, az említett iránymutatásoknak megfelelően.
Értékelés és felülvizsgálat
42. A lobogó szerinti államoknak indokolt rendszeresen felmérniük, hogy milyen teljesítménnyel alkalmazzák azokat a közigazgatási folyamatokat, eljárásokat és erőforrásokat, amelyek az általuk aláírt egyezményekben előírt kötelezettségeik teljesítéséhez szükségesek.
43. A lobogó szerinti állam teljesítményének felmérésére tett intézkedések kitérhetnek többek között a kikötő szerinti államok általi ellenőrzések során feltartóztatott hajók arányára, a lobogó szerinti állam által végzett kivizsgálások eredményeire, a baleseti statisztikákra, a kommunikációs és adatközlési eljárásokra, a káresetek éves statisztikáira (nem számítva a teljesnek minősülő káreseteket), valamint más teljesítménymutatókra, így állapítva meg, hogy ilyen személyzettel, erőforrásokkal és hatósági eljárásokkal teljesíthetők-e a lobogó szerinti állam kötelezettségei.
44. Az intézkedések magukban foglalhatják annak rendszeres felülvizsgálatát, hogy:
1)
a flottánál milyen a hajóveszteség aránya és a baleseti arány, és ebből milyen tendenciákra lehet következtetni meghatározott időszakokra nézve;
2)
a flotta méretéhez képest hány megerősített eset volt hajó feltartóztatására;
3)
az adott állam hatóságaitól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott személyek hány megerősített esetben bizonyultak alkalmatlannak vagy követtek el jogsértést;
4)
miként reagáltak a kikötő szerinti államok hiányosságai miatti jelentésekre vagy beavatkozásokra;
5)
súlyos baleseteket hogyan vizsgáltak ki, és milyen tanulságot vontak le belőlük;
6)
milyen pénzügyi, műszaki és egyéb erőforrásokat irányoztak elő;
7)
milyen eredménnyel zárultak a flotta hajóin végrehajtott vizsgálatok, felmérések és ellenőrzések;
8)
foglalkozási baleseteket hogyan vizsgáltak ki;
9)
a módosított MARPOL 73/78 egyezmény értelmében hány rendkívüli esemény és hány jogsértés volt; valamint
10)
hányszor függesztettek fel vagy vontak vissza bizonyítványt, záradékot, elismerést stb.
II.MELLÉKLET
Lobogó szerinti államok felmérőivel szembeni minimumfeltételek
(a 8. cikk értelmében)
1. A felmérők csak a tagállamok illetékes hatóságától származó felhatalmazás birtokában végezhetnek e jogszabály szerinti felméréseket.
2. A felmérőknek a hajókról, azok üzemeltetéséről és az előírt, vonatkozó nemzeti és nemzetközi követelményekről megfelelő elméleti ismeretekkel és gyakorlati tapasztalattal kell rendelkezniük. Az említett ismereteket és tapasztalatot dokumentált képzési program útján kell megszerezni.
3. A felmérőknek rendelkezniük kell legalább az alábbiak egyikével:
1)
tengerészeti vagy tengerhajózási intézménytől származó fedélzeti vagy gépészeti szolgálatok ellátásához szükséges képesítések, hivatalos igazolás egy legalább hároméves, hajón töltött szolgálatról, vagy a lobogó szerinti állam felmérőgyakornokaként a tagállam illetékes hatóságánál letöltött, legalább kétéves szolgálattal kiegészített, egyéves, hajón töltött szolgálatról, vagy az STCW-egyezmény II. fejezetének 2. szabálya vagy III. fejezetének 2. szabálya szerinti, jelenleg vagy egykor érvényes képesítési bizonyítvány; vagy
2)
az illetékes hatóságok által elismert, sikeres hajóépítészi, gépészmérnöki vagy tengerészmérnöki vizsga, továbbá legalább három éves ilyen irányú munkatapasztalat, vagy a lobogó szerinti állam gyakorló felmérőjeként a tagállam illetékes hatóságánál letöltött, legalább kétéves szolgálattal kiegészített egy évvel kell rendelkezniük; vagy
3)
megfelelő tárgyú egyetemi diploma vagy azzal egyenértékű oklevél, továbbá a felmérőknek fenntartott képzési intézményben szerzett képzettség és képesítés, valamint a tagállam illetékes hatóságánál letöltött, legalább kétéves szolgálat, mint a lobogó szerinti állam felügyelőgyakornoka.
4.A (3) bekezdés (1) és (2) albekezdése szerinti felmérők csak akkor felelnek meg, ha a hajókkal és azok üzemeltetésével kapcsolatos ismereteiket karbantartották képesítési bizonyítványuk vagy egyéb képesítésük megszerzése óta.
5. A (3) bekezdés (3) albekezdése szerinti képesítésű felmérőknek a (3) bekezdés (1) és (2) albekezdése szerinti felmérőkkel azonos szintű ismeretekkel és képességekkel kell rendelkezniük.
6. A felmérőknek tudniuk kell a tengeren leggyakrabban beszélt nyelven szóban és írásban érintkezni a tengerészekkel.
7. A felmérőket semmilyen gazdasági, személyes vagy családi érdek sem fűzheti a hajóhoz, amelyet felmérnek, annak személyzetéhez, a hajótulajdonos ügynökéhez, a hajótársasághoz, a hajótulajdonoshoz vagy a hajó bérlőjéhez, illetve kötelező vagy osztályozó felméréseket végző vagy hajóknak bizonyítványokat kiállító bármilyen nem kormányzati szervezethez.
8. A felmérő akkor is megfelel, ha nem teljesíti a fenti feltételeket, de ezen irányelv elfogadásakor olyan hatóság alkalmazásában állt, amely az egyezmény szerinti felmérésekben vagy a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzés vizsgálataiban illetékes, és ha ez az állam csatlakozik a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzésről szóló párizsi egyetértési megállapodáshoz.
III.MELLÉKLET
Iránymutatás kikötő szerinti állam által feltartóztatott hajó miatti utóintézkedésekhez
(a 6. cikk értelmében)
1. Kikötő szerinti állam általi feltartóztatás
1. Ha egy tagállam (a továbbiakban: lobogó szerinti állam) arról értesül, hogy lobogója alatt közlekedő hajót tartóztat fel egy másik kikötő szerinti állam, indokolt, hogy a felügyelete alatt végzett megfelelő korrekciós intézkedések révén a hajót összhangba hozza a vonatkozó jogszabályokkal és nemzetközi egyezményekkel. A következő intézkedések minősülnek helyénvalónak; a felsorolás nem zárja ki az alábbiakkal egyenértékű, vagy azokat magukban foglaló intézkedések elfogadását, amennyiben azok összhangban vannak ezen irányelv céljaival és eszközeivel.
2. Azonnali intézkedések
1. Amint a lobogó szerinti állam értesül a feltartóztatásról, indokolt kapcsolatba lépnie a társasággal (az ISM-szabályzat szerinti társasággal) és a kikötő szerinti állammal, hogy – amennyire lehetséges – a feltartóztatás összes körülményére fényt derítsen.
2. Ezen információk alapján indokolt azután meghatároznia azokat az azonnali intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a hajó teljesítse a követelményeket. Bizonyos hiányosságokról úgy ítelheti meg, hogy a kikötő szerinti állam könnyedén kijavíthatja őket, majd erről visszaigazolást adhat (például ha egy mentőtutajt kell megszerelni). Ilyenkor a lobogó szerinti államnak indokolt a kikötő szerinti államtól visszaigazolást kérnie arról, hogy a hiányosságokat kijavították.
3. A lobogó szerinti államnak a súlyosabb hiányosságokat – különösen akkor, ha szerkezeti jellegűek vagy olyan bizonyítvánnyal ellentétesek, amelyet elismert szervezet (ESz) vagy a lobogó szerinti állam állított ki – saját felmérővel vagy az ESz egy általa felhatalmazott felmérőjével egy egyedi járulékos vizsgálattal ki kell vizsgáltatnia. Kezdetben e vizsgálatnak azokra a területekre kell összpontosulnia, ahol a kikötő szerinti állam hiányosságokat talált. Ha a lobogó szerinti állam vagy az ESz szükségesnek tartja, ez a későbbiekben azon területek teljes újbóli felmérésévé bővíthető, amelyek a vonatkozó, egyezmény szerinti bizonyítványok hatálya alá tartoznak.
4. Ha a 3. pont szerinti vizsgálatot az ESz végezte, indokolt, hogy annak felmérője a megtett intézkedésekről és a hajónak a vizsgálat utáni állapotáról jelentést tegyen a lobogó szerinti államnál, hogy az meghatározhassa az esetlegesen szükséges további intézkedéseket.
5. Ha 95/21/EK irányelv 9. cikkének (4) bekezdése vagy a [kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló] 2007/…/EK irányelv 13. cikkének (5) bekezdése értelmében a kikötő szerinti állam által végzett vizsgálatot is felfüggesztették, a lobogó szerinti államnak indokolt gondoskodnia arról, hogy a hajót ismételt felmérésnek vessék alá az olyan területekre vonatkozó bizonyítványokat illetően, ahol a kikötő szerinti állam hiányosságokat mutatott ki, vagy ahol a későbbiekben hiányosságokra derült fény. Vagy a lobogó szerinti állam maga végzi el az említett felmérést, vagy az ESz felmérőjétől teljes jelentést kér, valamint – indokolt esetben – visszaigazolást arról, hogy a felmérés sikeresen lezárult és minden hiányosságot megszüntettek. A lobogó szerinti állam, ha mindent megfelelőnek talál, a kikötő szerinti államnak visszaigazolja, hogy a hajó teljesíti a vonatkozó jogszabályokban és nemzetközi egyezményekben előírt követelményeket.
6. A jogszabályok és a nemzetközi egyezmények rendkívül súlyos megszegése esetén indokolt, hogy a lobogó szerinti állam a 3.–5. pont szerinti vizsgálatokat és felméréseket mindig saját felmérővel, nem pedig az ESz felmérőjével végeztesse, illetőleg felügyeltesse.
7. A 10. pont alkalmazásának esetét kivéve a lobogó szerinti államnak meg kell követelnie a társaságtól, hogy korrekciós intézkedéseket téve (túl azokon, amelyeket a kikötő szerinti állam követel meg) a hajót hozza összhangba a vonatkozó jogszabályokkal és nemzetközi egyezményekkel, mielőtt az elhagyhatná a kikötőt, ahol feltartóztatják. Az említett korrekciós intézkedések hiányában a vonatkozó bizonyítványokat helyénvaló bevonni.
8. A lobogó szerinti államnak indokolt megállapítania, hogy a hiányosságok, amelyeket részint a kikötő szerinti állam talált, részint a lobogó szerinti állam által készített vizsgálat/felmérés mutatott ki, mennyiben utalnak a hajó és a társaság biztonsági rendszerének hibájára. Szükség esetén a lobogó szerinti állam megszervezi a hajó és/vagy a társaság ismételt auditálását, és a kikötő szerinti állammal kapcsolatba lépve meghatározza, hogy az ellenőrzést még azelőtt ismételjék-e meg, hogy a hajó elhagyná a kikötőt, ahol feltartóztatják.
9. A lobogó szerinti államnak helyénvaló mindenkor kapcsolatban maradnia és együttműködnie a kikötő szerinti állammal, hogy elősegítse a tapasztalt hiányosságok kijavítását, és hogy mihamarabb reagálhasson, ha a kikötő szerinti állam pontosítást kér.
10. Ha a hiányosságokat nem lehet a kikötőben kijavítani, és a kikötő szerinti állam a 95/21/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése értelmében vagy a [kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló] 2007/…/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése engedélyezi, hogy a hajó elérjen egy hajójavító üzemet, a lobogó szerinti állam kapcsolatba lép a kikötő szerinti állammal az út feltételeinek megállapítása és írásbeli megerősítése céljából.
11. Ha a hajó nem teljesíti a 10. pontban említett feltételeket, vagy nem jelenik meg a megállapodás szerinti hajójavító üzemben, a lobogó szerinti államnak indokolt azonnal magyarázatot kérnie a társaságtól és megfontolnia a hajó bizonyítványainak bevonását. Indokolt az is, hogy a lobogó szerinti állam az első adandó alkalommal járulékos felmérést végezzen.
12. Ha a rendelkezésre álló információk alapján a lobogó szerinti állam úgy találja, hogy a feltartóztatás indokolatlan, fenntartásait a kikötő szerinti állam elé tárja és a társasággal kapcsolatba lépve mérlegeli, hogy éljen-e a kikötő szerinti állam adta jogorvoslati eljárással.
3. további intézkedések
1. Attól függően, hogy mennyire súlyos hiányosságokat találtak és milyen válaszintézkedéseket tettek azután közvetlenül, a lobogó szerinti államnak indokolt azt is mérlegelnie, hogy a feltartóztatás alól feloldott hajót járulékos felmérésnek vesse alá. E járulékos felmérés részeként indokolt a biztonsági rendszer hatásosságát is értékelni. Iránymutatásul: a lobogó szerinti államnak célszerű a hajó feltartóztatásáról való értesülése után [6] héten belül elvégeznie a járulékos felmérést. A járulékos felmérés költségeit a társaság állja. Ha a lobogó szerinti állam egyezmény szerinti felmérést tervezett [3] hónapon belül, megítélésére van bízva, hogy a járulékos felméréssel is vár-e addig.
2. Ezenkívül a lobogó szerinti államnak azt is indokolt mérlegelnie, hogy az érintett társaságot vegye-e ismételt auditálás alá. A lobogó szerinti államnak célszerű utánanéznie, hogy milyen előzmények voltak más hajóknál, amelyekért ugyanez a társaság felelős, mert így kiderülhet, hogy a társaság flottája mutatott-e visszatérő hiányosságokat.
3. Ha a hajót egynél többször tartották vissza indokoltan az elmúlt két évben, indokolt, hogy a válaszintézkedéseket hamarabb megtegyék, a lobogó szerinti állam pedig a járulékos felmérést a feltartóztatásról való értesülése után [4] héten belül mindenképpen elvégezze.
4. Ha a feltartóztatás folytán a hajót a 95/21/EK irányelv 7. cikk (b) bekezdése vagy a [kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló] 2007/…/EK irányelv 10 cikke alapján ki is tiltják, a lobogó szerinti államnak járulékos felmérést kell végeznie és minden szükséges lépést meg kell tennie, hogy a társaság a hajót összhangba hozza az összes vonatozó egyezménnyel és jogszabállyal. Ha a lobogó szerinti állam mindent megfelelőnek talál, ezt a társaságnak írásba adja.
5. A lobogó szerinti államnak minden esetben indokolt mérlegelnie, hogy a társaság ellen milyen jogi lépéseket tehet, beleértve a közösségi előírások és a nemzetközi előírások megsértésétől eltántorító, megfelelően súlyos bírság kivetését is. Ha egy hajó tartósan nem felel meg a vonatkozó közösségi jogszabályok és a nemzetközi egyezmények követelményeinek, a lobogó szerinti államnak indokolt mérlegelnie, hogy szükséges-e további szankciókat hozni, beleértve a hajó törlését az állam lajstromából.
6. Ha minden korrekciós intézkedést megtettek, hogy a hajó összhangba kerüljön a nemzetközi egyezményekkel és a közösségi szabályokkal, helyénvaló, hogy a lobogó szerinti állam az IMO vonatkozásában a módosított SOLAS 74 egyezmény I. fejezetének 19(d) szabályával és a módosított A.787(19) IMO-határozat 5.2 bekezdésével összhangban elkészített jelentést küldjön az IMO-nak, a Bizottság tekintetében pedig a közösség kapcsolódó előírásairól szóló további tájékoztatást tartalmazó jelentést tegyen a Bizottságnak.
4. Járulékos felmérés
1. Az előbbiekben említett járulékos felméréshez hozzátartozik az alábbi területekre kiterjedő vizsgálat, amelynek elég alaposnak kell lennie ahhoz, hogy a lobogó szerinti állam felmérője meggyőződhessen arról, hogy a hajó, valamint annak felszerelése és személyzete megfelel a rá vonatkozó összes jogszabálynak és nemzetközi egyezménynek:
Bizonyítványok és iratok
Hajótest szerkezete és kialakítása
Merülésvonal kijelölésének feltételei
Főbb gépészeti elemek és rendszerek
Géptér tisztasága
Életmentő felszerelések
Tűzbiztonság
Navigációs berendezések
Berakodás és raktér kialakítása
Rádióberendezések
Elektromos berendezések
Szennyezés megelőzése
Élet- és munkakörülmények
Legénység
Személyzet tanúsítása
Utasok biztonsága
Működési követelmények, beleértve a személyzeti kapcsolattartást, a gyakorlatokat, a képzést, valamint a parancsnoki hídi és géptermi teendőket és biztonságot.
2. Beletartoznak még, de nem kizárólagosan, a kiterjesztett ellenőrzésnek azon vonatkozó részei, amelyek a 95/21/EK irányelv V. mellékletében, vagy a [kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló] 2007/…/EK irányelv VIII. mellékletének C. részében szerepelnek. A lobogó szerinti állam felmérőinek attól sem kell tartózkodniuk, hogy például a túlélési járműveket és azok vízre bocsátását, a fő- és segédgépeket, a raktárfedeleket, a fő áramellátó rendszert vagy a fenékvízrendszert működési próbának vessék alá, ha szükségesnek ítélik.
Ezeket a mellékleteket az MSC 80 (2005. május) alkalmával töltik ki. Csak az 1., a 2. és az 5. melléklet vonatkozik a lobogó szerinti állam kötelezettségeire.
Lásd a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló szabályzatot, amelyet az IMO az A.849(20) határozattal fogadott el, és az A.884(21) határozattal módosított.