(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0593)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésére és 80. cikke (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0039/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0055/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1)  A közösségi tengeri szállítási politika egyik eleme a kereskedelmi flotta minőségének javítása az összes gazdasági szereplő felelősségi körének kiszélesítésével.

(2)  Az EU-ban megkérdőjelezhetetlen prioritást élvez az európai partok és az európai állampolgárok védelme a hajószerencsétlenségek okozta minden fajta ökológiai kárral szemben.

(3)  Az európai partok védelmét két szempont vezérli: a balesetek megelőzése annak garantálás révén, hogy csak biztonságos hajók hajózhatnak, valamint olyan mechanizmusok életbe léptetése, amelyek lehetővé teszik, hogy az áldozatok számára a baleset miatt keletkezett valamennyi kárt a lehető legrövidebb időn belül maradéktalanul megtérítsék.

(4)  A hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) már visszatartó jellegű intézkedéseket fogadott el, amelyeket kiegészített a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához szükséges büntetőjogi keret megerősítéséről szóló, 2005. július 12-i 2005/667/IB kerethatározat(5).

(5)  A polgári jogi felelősségre és a tengeri szállítással összefüggésben harmadik személyeknek okozott károk megtérítésére vonatkozó nemzetközi rendszereket végre kell hajtani, és javítani kell annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri szállítási láncban részt vevő gazdasági szereplők árukat csak kifogástalan minőségű hajókban szállítsanak, a tengeri szállítási láncban nem részes károsultak méltányos kártérítést kapjanak, továbbá a gazdasági szereplőket és alkalmazottaikat nagyobb fokú óvatosságra és professzionális munkavégzésre ösztönözzék.

(6)  Helyénvaló, hogy a tengeri biztosítási kárigény tekintetében fennálló felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény 1996. évi jegyzőkönyvét (a továbbiakban: 1996. évi jegyzőkönyv) minden tagállam és számos harmadik ország ratifikálja.

(7)  Szintén helyénvaló, hogy a veszélyes és mérgező anyagok tengeri szállításával okozott károkkal kapcsolatos felelősségről és a károk megtérítéséről szóló 1996. évi nemzetközi egyezményt (HNS egyezmény), a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. évi nemzetközi egyezményt ("bunkerolaj-egyezmény") és a 2001. évi Roncseltávolítási Egyezményt minden tagállam és nagyszámú harmadik ország ratifikálja.

(8)  Az 1996. évi egyezménynek az Európai Unió területén történő teljes és egységes végrehajtásának biztosítása érdekében ezt az egyezményt be kell illeszteni a közösségi jogba. A polgári jogi felelősséggel kapcsolatos közösségi rendszernek lehetővé kell tennie a tulajdonosoknak, hogy az említett egyezmény rendelkezéseivel összhangban, az ott meghatározott felső határ szerint korlátozzák felelősségüket.

(9)  Az 1996. évi egyezményben foglalt felelősségkorlátozásra ne lehessen hivatkozni a tengeri szállításban részt nem vevő károsultakkal szemben olyan esetben, amikor a kárt okozó hajó tulajdonosa nem járt el megfelelő szakértelemmel és tudatában kellett lennie cselekedete vagy mulasztása káros következményeinek.

(10)  A pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó kötelezettség a károsultak jobb védelmét teszi lehetővé. Hozzájárul továbbá a követelményeket nem teljesítő hajók kitiltásához és lehetővé teszi a gazdasági szereplők közötti verseny visszaállítását. Az ilyen értelmű kötelezettség az 1996. évi egyezmény nélkülözhetetlen kiegészítője. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) az A.898(21) számú határozatában azt ajánlotta a részes államoknak, hogy vezessenek be ilyen pénzügyibiztosíték-kötelezettséget. A biztosításnak akkora összegre kell szólnia, amely az olyan helyzetek kezelését is lehetővé teszi, amelyekben az 1996. évi egyezményben meghatározott felső határok elégtelennek bizonyulnak, anélkül azonban, hogy ez az ágazat számára aránytalanul megterhelő lenne.

(11)  Különleges intézkedéseket kell tenni a tengerészek magára hagyás esetében megvalósítandó védelme érdekében az IMO A.930(22) számú határozatának megfelelően.

(12)  A pénzügyi biztosíték valódiságát bizonyító igazolások kiadása ezen irányelv kulcsfontosságú eleme, csakúgy, mint az igazolások bejelentése, ezeknek a tagállamok közötti kölcsönös elismerése és a kártérítést követelő károsultaknak a pénzügyi biztosítékhoz való hozzáférése.

(13)  Az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(6) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség ezen irányelv végrehajtása érdekében megadja a szükséges segítséget, különösen az egyes tagállamok közötti jogi szabályozási következetlenségek feloldása érdekében.

(14)  Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges rendelkezéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(7) összhangban kell elfogadni.

(15)  Mivel ezen irányelv célját ‐ nevezetesen a hajótulajdonosok felelősségével és pénzügyi biztosítékaival kapcsolatos jogszabályok bevezetése a kiváló minőségű tengeri szállítás megvalósítása érdekében ‐ a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a szabályozás hatálya és hatása miatt ez a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv meghatározza a tengeri szállítási láncban résztvevő gazdasági szereplők polgári jogi felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeinek egyes aspektusaira alkalmazandó szabályokat és magára hagyás esetére létrehozza a tengerészek megfelelő pénzügyi védelmét.

2. cikk

Fogalommeghatározások

3. cikk

Alkalmazási kör

(1)  Ezt az irányelvet a 4. és 5. cikk kivételével alkalmazni kell:

(2)  Ezen irányelv nem alkalmazandó a hadihajókra, a haditengerészeti kisegítő hajókra és a tagállamok tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett egyéb hajókra, amelyeket jelenleg közszolgálati, nem kereskedelmi szolgálatban használnak.

(3)  Ezen irányelv nem sérti a bunkerolaj-egyezmény, a HNS-egyezmény és az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 1992. évi nemzetközi egyezményeknek a tagállamokban történő végrehajtását.

4. cikk

Polgári jogi felelősség a bunkerolaj-szennyezéssel okozott kárért

A tagállamoknak a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az ezen irányelv 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontig csatlakozniuk kell a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. évi nemzetközi egyezményhez.

5. cikk

A veszélyes és mérgező anyagok tengeri szállítása által okozott károk

A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb az ezen irányelv 18. cikk (1) bekezdésében megjelölt időpont előtt csatlakoznak a HNS-egyezményhez.

6. cikk

Felelősségi rendszer

(1)  A tagállamok a lehető leghamarabb, de minden esetre az ezen irányelv 18. cikk (1) bekezdésében megjelölt dátumot megelőzően az 1996. évi egyezmény szerződő feleivé válnak. Azon tagállamoknak, amelyekben jelenleg is érvényben van a tengeri kárigények terén fennálló felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény, fel kell mondaniuk azt.

(2)  A tagállamok meghatározzák a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségi rendszerét és megbizonyosodnak arról, hogy a hajótulajdonosoknak saját felelősségük korlátozására vonatkozó jogát az 1996. évi egyezmény minden rendelkezése szabályozza.

(3)  Az 1996. évi egyezmény 4. cikkének alkalmazásában a felelős személy gondatlan cselekedetének vagy mulasztásának természetéből és körülményeiből valamennyi esetben következtetni lehet arra, hogy számolhatott-e a kár lehetőségével.

(4)  Az 1996. évi egyezmény 15. cikkének megfelelően a tagállamok megbizonyosodnak arról, hogy az 1996. évi egyezménynek a felelősség-korlátozás megszüntetését érintő 4. cikkét nem alkalmazzák az olyan állam lobogója alatt közlekedő hajókra, amely nem szerződő fele az 1996. évi egyezménynek. A tagállamok által ezen irányelvvel összhangban létrehozott polgári jogi felelősségi rendszer keretében elő kell írni, hogy ilyenkor a hajótulajdonos elveszíti felelőssége korlátozására vonatkozó jogát, amennyiben bebizonyosodik, hogy a kár a tulajdonos személyes cselekedete vagy mulasztása miatt, ilyen kár okozásának szándékával vagy súlyos gondatlanság miatt következett be.

7. cikk

Polgári jogi felelősségre vonhatóság pénzügyi biztosítéka

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket azért, hogy a lobogója alatt hajózó hajók tulajdonosai pénzügyi biztosítékot nyújtsanak polgári jogi felelősségre vonhatóságukról. Az említett biztosíték határa nem lehet alacsonyabb az 1996. évi egyezmény értelmében meghatározott felső határ kétszeresénél.

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket azért, hogy a harmadik ország lobogója alatt hajózó hajók tulajdonosai az első albekezdés előírásainak megfelelően pénzügyi biztosítékot nyújtsanak, amennyiben hajójuk belép a tagállam kizárólagos gazdasági övezetébe vagy azzal egyenértékű övezetébe. A szóban forgó pénzügyi biztosítéknak a biztosíték kérésének időpontjától számított legalább három hónapig érvényesnek kell lennie.

8. cikk

A tengerészek magára hagyása esetében alkalmazandó pénzügyi biztosíték

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden lobogója alatt hajózó hajó tulajdonosa nyújtson pénzügyi garanciát az adott hajón alkalmazott vagy szerződtetett tengerészek magára hagyása esetében az A.930(22) IMO-határozattal összhangban a tengerészek érdekeinek védelme céljából, fedezve a szállás, az egészségügyi ellátás és a visszafogadás költségeit.

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden harmadik ország lobogója alatt hajózó hajó tulajdonosa az első albekezdés előírásainak megfelelően nyújtson pénzügyi biztosítékot, amennyiben a szóban forgó hajó belép az adott tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe vagy tengeri terminálba, vagy lehorgonyoz a joghatósága alá tartozó övezetben.

A tagállamok megbizonyosodnak arról, hogy a pénzügyibiztosíték-rendszer az A.930(22) IMO-határozattal összhangban hozzáférhető a tengerészek magára hagyása esetében.

9. cikk

A pénzügyi biztosítékról szóló igazolás

(1)  A 7. és a 8. cikkben hivatkozott pénzügyi biztosítékok meglétét és érvényességét ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően és a III. mellékletben szereplő mintát követve egy vagy több igazolással kell bizonyítani.

(2)  Az igazolásokat a tagállamok illetékes hatóságai bocsátják ki, miután meggyőződtek arról, hogy a hajótulajdonos megfelel ezen irányelv előírásainak. Az illetékes hatóságoknak az igazolás kiállításakor azt is figyelembe kell venniük, hogy a biztosíték nyújtója bír-e kereskedelmi jelenléttel az EU területén.

Amennyiben egy, az egyik tagállamban hajólajstromba vett hajóról van szó az igazolásokat a hajó lajstromba vétele szerinti tagállam illetékes hatósága bocsátja ki vagy hitelesíti.

Amennyiben egy harmadik országban hajólajstromba vett hajóról van szó az igazolásokat bármely tagállam illetékes hatósága kibocsáthatja vagy hitelesítheti.

(3)  Az igazolások kibocsátásának és érvényességének feltételeit, különösen a kiadás kritériumait és módjait, valamint a pénzügyi biztosítékot nyújtókkal kapcsolatos intézkedéseket a 17. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni.

(4)  Az igazolásoknak meg kell felelniük a III. mellékletben szereplő mintának és a következő információkat kell tartalmazniuk:

(5)  Az igazolásokat a kibocsátó állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein kell kiállítani. Ha ezek közül egyik sem az angol vagy a francia, akkor a szöveget e nyelvek egyikére le kell fordítani.

10. cikk

A pénzügyi biztosítékról szóló igazolás bejelentése

(1)  Az igazolást a hajó fedélzetén kell elhelyezni és annak egy példányát a hajót lajstromba vevő hatóságnál letétbe kell helyezni, vagy ha a hajót nem az egyik tagállamban vették lajstromba, akkor az igazolást kibocsátó vagy hitelesítő állam hatóságánál. Az érintett hatóság az igazolás egy másolatát megküldi a 15. cikkben meghatározott közösségi hivatalnak, amely csatolja azt a nyilvántartáshoz.

(2)  Egy tagállam kizárólagos gazdasági övezetébe vagy azzal egyenértékű övezetébe történő belépéskor az üzemeltető, a megbízott vagy a hajó kapitánya a 7. cikkben említett esetekben a szóban forgó tagállam hatóságainak a IV. mellékletben található előírásokkal összhangban bejelenti, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló igazolás a fedélzeten található.

(3)  Ha egy hajó egy tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe vagy tengeri terminálba tart vagy egy tagállam joghatósága alá tartozó övezetben kell lehorgonyoznia, az üzemeltető, a megbízott vagy a hajó kapitánya a 8. cikkben említett esetekben a szóban forgó tagállam hatóságainak a IV. melléklet rendelkezéseivel összhangban bejelenti, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló igazolás a fedélzeten található.

(4)  Az (1) bekezdésben előírt információkat a tagállamok illetékes hatóságainak egymás között meg kell tudniuk osztani a SafeSeaNet elnevezésű közösségi információcsere rendszeren keresztül.

11. cikk

Szankciók

A tagállamok biztosítják az irányelvben foglalt szabályok betartását és azok megsértése esetére szankciókat vezetnek be. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük.

12. cikk

A pénzügyi biztosítékról szóló igazolás tagállamok közötti kölcsönös elismerése

Minden tagállam elismeri a más tagállam felelősségi körében a 9. cikknek megfelelően kibocsátott vagy hitelesített igazolásokat ezen irányelv minden alkalmazásában, és úgy tekinti azokat, mint a saját maga által kibocsátott vagy hitelesített igazolásokat, még abban az esetben is, ha nem tagállami lajstromba vett hajóról van szó.

Egy tagállam bármikor kérhet konzultációt az igazolást kibocsátó vagy hitelesítő államtól, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az igazoláson szereplő biztosító vagy kezes pénzügyi szempontból nem képes megfelelni az ezen irányelvben előírt kötelezettségeknek.

13. cikk

A polgári jogi felelősségi pénzügyi biztosítékot nyújtó elleni közvetlen fellépés

A hajó által okozott kár megtérítésére vonatkozó összes kérelemmel közvetlenül a tulajdonos polgári jogi felelősségét lefedő pénzügyi biztosíték nyújtójához lehet fordulni.

A pénzügyi biztosíték nyújtója ugyanolyan módon védekezhet, mint a tulajdonos, kivéve azt az esetet, amikor a tulajdonos csődbe megy vagy felszámolási eljárás alatt van.

A pénzügyi biztosíték nyújtója arra a tényre is hivatkozhat, hogy a károk a tulajdonos szándékosan elkövetett mulasztásából következnek. Ugyanakkor védekezésében nem hozhat fel semmilyen indokot, amelyet felhasználhatott volna, ha a tulajdonos indított volna ellene eljárást.

A pénzügyi biztosíték nyújtója a tulajdonost minden esetben kötelezheti az eljárásban való részvételre.

14. cikk

A pénzügyi biztosíték nélküli hajók által okozott kár fedezésére szolgáló szolidaritási alap

Egy szolidaritási alapot kell létrehozni azon természetes vagy jogi személy harmadik felek kárának megtérítésére, akik olyan hajók által okozott kárt szenvedtek, amelyek az ezen irányelvben meghatározott követelmények ellenére az EU vizein pénzügyi biztosítékról szóló igazolás nélkül közlekedtek.

Az ezen alapban elhelyezendő összeg mértékét és az alap működési szabályait a 17. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás szerint kell megállapítani.

15. cikk

Közösségi hivatal

Közösségi hivatalt hoznak létre, amelynek feladata, hogy a kiállított biztosítékról szóló igazolások teljes nyilvántartását vezesse, azok érvényességét ellenőrizze és megújítsa, illetve hogy a harmadik államok által nyilvántartásba vett biztosítékok valóságát ellenőrizze.

16. cikk

Jelentés

Ezen irányelv hatálybalépése után öt évvel a tagállamok jelentést küldenek a Bizottságnak az irányelv alkalmazása során gyűjtött tapasztalatokról. Ezen jelentések különösen a tagállamok igazolással és a pénzügyi biztosítékról szóló igazolások kiállításával kapcsolatos eljárásait, továbbá azoknak a 15. cikkben említett közösségi hivatalra történő teljes vagy részleges átruházásának lehetőségét értékelik. Ebből kiindulva a Bizottság eljuttatja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ezen irányelv szükségesnek tartott módosításaira vonatkozó javaslatokat is tartalmazó jelentését.

17. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottság munkáját a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(9) létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel ugyanazon határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében hivatkozott határidő három hónap.

18. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb …(10)-ig megfeleljenek. A tagállamok e rendelkezések szövegét és a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelési táblázatot eljuttatják a Bizottsághoz.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok eljuttatják a Bizottsághoz az ezen irányelv által érintett területen elfogadott nemzeti jogszabályaik főbb rendelkezéseinek szövegét.

19. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő […] napon lép hatályba.

20. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt, án/-én.

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

Az 1996. évi jegyzőkönyvvel módosított, a tengeri kárigények terén fennálló felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény

(Az egyezmény szövege beillesztendő, amint az összes hivatalos nyelven elérhető lesz)

II.MELLÉKLET

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kormányzó szervének határozata: "A pénzügyi biztonság nyújtása a tengerészek magára hagyása esetén" (IMO-határozat A.930(22))

(Az egyezmény szövege beillesztendő, amint az összes hivatalos nyelven elérhető lesz)

III.MELLÉKLET

A 9. cikkben említett pénzügyi biztosítékról szóló igazolás mintája

Annak igazolásául, hogy a fent nevezett hajóra a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és az általuk nyújtandó pénzügyi biztosítékokról szóló 2007/../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv követelményeinek megfelelő biztosítási kötvény vagy egyéb pénzügyi biztosíték van érvényben.

A biztosíték típusa ………………………………………………………………

A biztosíték időtartama……………………………………………………………

A biztosító(k) és/vagy a kezes(ek) neve és címe

Név ………………………………………………………………………

Cím………………………………………………………………………....

Ez az igazolás……………………………………………….-ig érvényes.

Kibocsátotta, illetve hitelesítette…………………………………kormánya.

Kelt……………………-ban/-ben, ……………………-án/-én

A kibocsátó, illetve hitelesítő tisztviselő aláírása és beosztása

IV.MELLÉKLET

A 10. cikk értelmében közlendő adatok jegyzéke

(1)  A hajó azonosítása (név, hívójel, IMO-azonosítószám, MMSI-szám).

(2)  Dátum és időpont.

(3)  A szélességi és hosszúsági körök szerint megadott pozíció vagy pontos iránymeghatározás és tengeri mérföldben megadott távolság egy jól meghatározott tájékozódási ponttól.

(4)  Rendeltetési kikötő.

(5)  A rendeltetési kikötőbe vagy a révkalauz-állomáshoz érkezés becsült időpontja az illetékes hatóság előírása szerint, és az indulás becsült időpontja.

(6)  A pénzügyi biztosítékról szóló igazolás megléte.

(7)  Cím, amelyen az igazolással kapcsolatos részletes adatok beszerezhetők.

Lehetőség szerint a (6) és a (7) pontban előírt adatokat más közleményeket tartalmazó üzenetekben is el lehet küldeni, amennyiben ez megfelel a 10. cikk (2) bekezdésében előírt feltételeknek.

(1) HL C 318., 2006.12.23., 195. o. (2) HL C 229., 2006.9.22., 38. o. (3) Az Európai Parlament 2007. március 29-i álláspontja. (4) HL L 255., 2005.9.30., 11. o. (5) HL L 255., 2005.9.30., 164. o. (6) HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb a 1891/2006/EK rendelettel (HL L 394., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet. (7) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A legutóbb a 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat. (8) + HL: Kérjük illesszék be a rendelet számát. (9) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet. (10) * Az irányelv hatálybalépése után 18 hónappal.