Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2006/2232(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0091/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0091/2007

Viták :

Szavazatok :

PV 24/04/2007 - 7.35
CRE 24/04/2007 - 7.35
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0137

Elfogadott szövegek
PDF 261kWORD 112k
2007. április 24., Kedd - Strasbourg
A HIV/AIDS elleni küzdelem az Európai Unióban és a szomszédos országokban, 2006-2009
P6_TA(2007)0137A6-0091/2007

Az Európai Parlament 2007. április 24-i állásfoglalása az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2006–2009) (2006/2232(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a "HIV/AIDS: Ideje cselekedni" című, 2006. július 6-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az AIDS-ről szóló, 2006. november 30-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a HIV/AIDS elleni küzdelemről szóló, 2005. június 6-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a Tanács főtitkára által kiadott "AIDS világnap – EU nyilatkozat a HIV megelőzéséről az AIDS-től mentes generáció érdekében" című, 2005. november 24-i közleményre,

–   tekintettel az EU kábítószerekkel kapcsolatos stratégiájára (2005-2012), amelyet az Európai Tanács 2004. december 17-én fogadott el,

–   tekintettel "az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről" szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (COM(2005)0654),

–   tekintettel "a HIV/AIDS, malária és a tuberkulózis elleni külső fellépés egységes európai keretprogramjáról" szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (COM(2004)0726),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika stratégiai dokumentumáról szóló bizottsági közleményre (COM(2004)0373),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (COM(2006)0726),

–   tekintettel az ír EU elnökség keretében, 2004. február 23–24-én megtartott, "Bontsuk le a gátakat! – Partnerség az Európában és Közép-Ázsiában terjedő HIV/AIDS elleni küzdelemben" elnevezésű miniszteri konferencia által elfogadott, az Európában és Közép-Ázsiában terjedő HIV/AIDS elleni küzdelmet szolgáló partnerségről szóló dublini nyilatkozatra,

–   tekintettel az Európai Unió és a szomszédos országok miniszterei és kormányaik képviselői által a 2004. szeptember 16–17-én a litvániai Vilniusban tartott, "Európa és a HIV/AIDS – Új kihívások, új lehetőségek" elnevezésű konferencián elfogadott, az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS-re adott válasz megerősítését szolgáló intézkedésekről szóló vilniusi nyilatkozatra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek közgyűlése által a 2000. szeptember 8-i 55. ülésszakán elfogadott millenniumi ENSZ nyilatkozatra, valamint az ENSZ millenniumi céljaira (MFC-k), és különösen a HIV/AIDS terjedésének 2015-ig történő megállítására vonatkozó célkitűzésre,

–   tekintettel az ENSZ közgyűlés HIV-vel/AIDS-szel foglalkozó, 2001. június 27-i rendkívüli ülésszaka által elfogadott, a HIV-ről/AIDS-ről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozatra,

–   tekintettel az ENSZ közgyűlés által 2001. augusztus 2-án "A HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos kötelezettségvállalási nyilatkozatról" elfogadott állásfoglalásra,

–   tekintettel az ENSZ közgyűlésének a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos kötelezettségvállalási nyilatkozat végrehajtásáról szóló, "Az általános hozzáférés felé: a HIV-vel kapcsolatos megelőzés, kezelés, ellátás és támogatás erősítésének a HIV-vel/AIDS-szel foglalkozó ENSZ program keretében végzett értékelése" című, 2006. március 24-i dokumentumára,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának "A HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos kötelezettségvállalási nyilatkozat: öt évvel 2006. március 24. után" című jelentésére,

–   tekintettel "A HIV-ről/AIDS-ről szóló politikai nyilatkozatra", amelyet az ENSZ közgyűlése 2006. június 2-án fogadott el,

–   tekintettel a WHO 2006. évi, "A 2010-ig elérendő általános hozzáférés felé" elnevezésű HIV/AIDS programjára,

–   tekintettel az UNAIDS globális AIDS-járványról szóló, 2006. évi jelentésére,

–   tekintettel az UNAIDS 2006. decemberi járványügyi naprakész jelentésére,

–   tekintettel az EuroHIV 2006 augusztusában közzétett 2005. évi évközi jelentésére,

–   tekintettel az AIDS megelőzéséről szóló, 2006. februári Eurobarométerre,

–   tekintettel az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1399(2004) sz. állásfoglalására, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok előmozdítására vonatkozó európai stratégiáról szóló 1675(2004) sz. ajánlására,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0091/2007),

A.   mivel az UNAIDS 2006. évi járványügyi naprakész jelentése szerint világszerte több mint 39,5 millió HIV-fertőzött él, 2006-ban pedig 4,3 millió személy fertőződött HIV-vel, és mivel a HIV/AIDS által érintett népesség 95%-a fejlődő országokban él,

B.   mivel az EuroHIV 2005. évi évközi jelentése szerint 1998 és 2005 között az Európai Unióban 215 510 személy fertőződött HIV-vel, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai régiójában pedig 646 142 személy vált HIV-fertőzötté,

C.   mivel az EuroHIV szerint az összes új HIV-fertőzés majdnem egynegyedénél 25 év alatti fiatalok az érintettek,

D.   mivel a HIV-vel/AIDS-szel élő embereket megbélyegzés és hátrányos megkülönböztetés éri,

E.   mivel a HIV/AIDS kezelése terén az utóbbi időben elért előrelépés, valamint a megelőzésre fordított források csökkenése a kockázatos viselkedés növekedéséhez és következésképp az új HIV-fertőzések számának emelkedéséhez vezetett,

F.   mivel az EuroHIV és az UNAIDS jelentései megerősítik, hogy az új HIV-fertőzések száma az Európai Unióban, valamint a szomszédos országokban továbbra is riasztó mértékben emelkedik, és néhány országban a HIV-fertőzöttek becsült száma a hivatalos számnak csaknem háromszorosa,

G.   mivel a HIV-fertőzések számának növekedése ellenére 2005 óta folyamatosan csökken a diagnosztizált AIDS-esetek száma, 1998-hoz képest 2005-re a diagnosztizált esetek száma kevesebb, mint a felére csökkent,

H.   mivel a HIV-fertőzések nagy részét továbbra sem diagnosztizálják, sokan nem tudnak szerológiai állapotukról, és feltehetőleg csak akkor fognak arról tudomást szerezni, amikor már HIV-vel/AIDS-szel összefüggő betegségek jelentkeznek rajtuk(3),

I.   mivel az esetleges HIV-fertőződés veszélye jelentősen nő más, szexuális úton terjedő betegségek meglétekor (mint a gonorrhoea, chlamydia, herpesz és szifilisz),

J.   mivel a HIV-fertőzés legnagyobb veszélyének kitett csoportok közé tartoznak az intravénás kábítószer-használók, a férfiakkal nemi életet élő férfiak, a szexiparban dolgozók és klienseik, a migránsok, a fogvatartottak, valamint a 25 éves kor alatti fiatalok,

K.   mivel az intravénás kábítószer-használók közötti járvány az egyik oka a HIV-fertőzés gyors terjedésének sok kelet-európai országban,

L.   mivel az UNAIDS 2006. évi járványügyi naprakész jelentése megállapította, hogy a Nyugat- és Közép-Európában heteroszexuális úton szerzett HIV-fertőzések háromnegyede a bevándorlókat és migránsokat érinti,

M.   mivel a legtöbb közép- és nyugat-európai országban a véradásban továbbra is alacsony a HIV-fertőzés elterjedtsége; mivel az egyes kelet-európai országokra vonatkozó legfrissebb adatok azonban ezzel ellentétes irányú tendenciát mutatnak,

N.   mivel a dublini nyilatkozat elismeri, hogy "a nők és férfiak, lányok és fiúk közötti egyenlőség előmozdítása, a reproduktív és szexuális egészség tiszteletben tartása, a szexuális oktatáshoz, tájékoztatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a szexualitással kapcsolatos nyitottság a világjárvány elleni küzdelem alapvető tényezői",

O.   mivel a HIV/AIDS elleni küzdelem leghatékonyabb eszközeit a megelőző programok jelentik, beleértve a nevelést, az információhoz és az óvszerekhez való jobb hozzáférést, valamint a kezeléshez és a kábítószer-használók rehabilitációjához és a kárcsökkentő ellátáshoz való hozzáférést,

P.   mivel a női óvszereket még mindig nem használják kellő mértékben annak ellenére, hogy ez a rendelkezésre álló egyetlen, nők által ellenőrizhető eszköz, amely megvédi a nőket a nem kívánt terhességtől, HIV-vírustól és más, szexuális úton terjedő fertőzésektől,

Q.   mivel az EuroHIV Spanyolországból vagy Olaszországból nem rendelkezik nemzeti adatokkal, noha az EuroHIV mindkét országot nagyobb járványhelyszínnek tekinti,

R.   mivel a legfrissebb adatok alátámasztják, hogy az új HIV-fertőzések elterjedtsége, valamint az AIDS-szel élő személyek száma az egyes tagállamokban illetve a szomszédos országokban eltérő, és ez jellemző a leginkább veszélyeztetettnek tekinthett csoportokra is,

S.   mivel a világszerte HIV-vel/AIDS-szel élők 50%-a nő, de gyakran nem veszik figyelembe a családtervezés, a biztonságos szülés és a csecsemők szoptatása szempontjából a reproduktív egészséghez kapcsolódó különleges igényeiket; mivel a UNAIDS adatai szerint az elmúlt két évben a HIV-vel fertőzött lányok és nők száma a világ minden táján, Kelet-Európában, Ázsiában és Latin-Amerikában pedig különösen gyors ütemben emelkedett; és mivel a WHO szerint a nők biológiai tényezők miatt valószínűleg jobban ki vannak téve a HIV-fertőzésnek heteroszexuális kapcsolat során, mint a férfiak,

T.   mivel egyre több nő fertőződik meg tudtán kívül HIV-vírussal nem biztonságos heteroszexuális kapcsolaton keresztül, és válik a vírus hordozójává, amelyet azután továbbadhat gyermekeinek; mivel az AIDS-szel szembeni küzdelemben az olyan tényezőkre kell fektetni a hangsúlyt, amelyek kockázatot jelentenek a nők számára és fokozzák sebezhetőségüket, mint például az önrendelkezés hiánya, a nők elleni erőszak és a nők kereskedelme, valamint a szegénység és a nemi alapú diszkrimináció,

U.   mivel a legutóbbi, 2006. februári AIDS-megelőzésről szóló Eurobarométer azt mutatta, hogy az EU-25 népességének 54%-a azt hiszi vagy meg van arról győződve, hogy valaki HIV-vel fertőződhet, ha "egy AIDS-beteg vagy HIV-pozitív személlyel csókolózik", és 42%-uk azt hiszi vagy meg van arról győződve, hogy valaki HIV-vel fertőződhet, ha "ugyanabból a pohárból iszik, amit előtte egy AIDS-beteg vagy HIV-pozitív személy használt",

V.   mivel az európai és közép-ázsiai kormányok képviselői a dublini nyilatkozatban ígéretet tettek arra, hogy "támogatni fogják a kormány- és államfőket, hogy erős és számonkérhető irányítás révén óvják meg a hazai népesség egészét ettől a jövőjüket fenyegető veszélytől, hogy mozdítsák elő az emberi jogokat, hogy küzdjenek a megbélyegzés ellen, és hogy biztosítsák a neveléshez, a tájékoztatáshoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést mindazok számára, akik azt igénylik" és arra, hogy "el fogják érni, hogy európai és közép-ázsiai regionális intézményeik és szervezeteik tartsák rendszeresen napirendjükön a HIV/AIDS elleni küzdelem kérdéseit",

W.   mivel az Európai Unió és a szomszédos országok miniszterei és kormányaik képviselői a vilniusi nyilatkozattal újólag megerősítették a dublini nyilatkozatban tett kötelezettségvállalásokat; mivel mindkét nyilatkozat kiemeli, hogy az azokban meghatározott cselekvéseket illetően szigorú és átfogó nyomon követő intézkedésekre van szükség,

X.   mivel a vilniusi nyilatkozat a HIV/AIDS kérdésének kezelését szolgáló politikák végrehajtásához kifejezetten megemlíti a nemzeti pénzügyi eszközök, valamint a közösségi alapok, ezen belül a strukturális alapok felhasználását,

Y.   mivel a nem kormányzati szervezetek gyakran állami finanszírozástól függenek; mivel a közösségi finanszírozású programok pályázati eljárásai gyakran bonyolultak, és az EU tagság a nem kormányzati szervezetek számára sokszor az EU-s forrásoktól eltérő nemzetközi forrásokból nyújtott pénzügyi támogatás hirtelen megszakítását jelenti,

Z.   mivel nem minden tagállam rendelkezik egyenlő hozzáféréssel a kezeléshez és a gyógyszerekhez, és számos tagállamban – különösen az új tagállamokban – a finanszírozás és a források rendelkezésre állása tekintetében egyenlőtlenségek vannak,

AA.   mivel a tagállamoknak támogatásra van szükségük olyan programok felállításához, amelyek ösztönzik a tesztelést, a tanácsadók továbbképzését, valamint az egész életen át tartó nyomon követést és támogatást a HIV-vel élő emberek számára, különösen azért, mert a gyógyszeres kezelés élethosszig tart és gyakran okoz mellékhatásokat, és mert a már egyszer elkezdett HIV elleni gyógyszerek használati utasításának hiányos betartása a HIV-törzsek ellenállását eredményezheti,

AB.   mivel az elmúlt években az elsővonalbeli antiretrovirális gyógyszerek terén zajló éles generikus verseny majdnem 99%-os árcsökkenést eredményezett, betegenként és évenként 10 000 dollárról körülbelül 130 dollárra, a másodvonalbeli gyógyszerek – amelyekre a betegeknek szükségük van, mivel a rezisztencia természetes úton kialakul – ára azonban továbbra is magas, főként a generikus gyógyszereket előállító kulcsfontosságú országokban meglevő jelentős szabadalmi korlátok miatt,

AC.   mivel a HIV ellen nincs védőoltás, és a mikrobicidek terén végzett kutatás, illetve az innovatív új gyógyszerekkel kapcsolatos egyéb fejlesztések jelenleg zajlanak,

AD.   mivel öt évvel a dohai nyilatkozatot követően (amely szerint mindegyik WTO-tagállam jogosult kényszerengedélyezésre, és szabadon határozhatja meg, hogy milyen alapon ad ilyen engedélyt) a WHO rámutatott, hogy az AIDS-gyógyszerek 74%-a még mindig szabadalmi oltalom alatt áll,

AE.   mivel a WHO becslései szerint a világon az összes új HIV-fertőzés 10%-a az intravénás kábítószer-használattal áll kapcsolatban, és az intravénás kábítószer-használóknak világszerte kevesebb mint 5%-a számára érhetők el a HIV hatékony megelőzését, kezelését és ellátását biztosító szolgáltatások,

AF.   mivel a tuberkulózis felgyorsítja a HIV AIDS-szé történő kifejlődését, és a HIV-pozitív személyek 90%-a a megfelelő kezelés hiánya miatt az aktív tuberkulózis tüneteinek megjelenése után hónapokon belül belehal a tuberkulózisba, amelynek következtében a becslések szerint az AIDS-betegség okozta halálozások egyharmadát a tuberkulózis okozza,

1.   üdvözli az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen 2006-2009 között folytatott küzdelemről szóló bizottsági közleményt, és támogatja az abban javasolt cselekvéseket és kezdeményezéseket;

2.   megerősíti, hogy minden embernek joga van egészségügyi oktatásra, helytálló információkra, a betegségek megelőzésére, az egészségügyi ellátásra, az egészségügyi szolgáltatásokra és a gyógyszerkészítményekhez való hozzáférésre;

3.   felkéri a Bizottságot, hogy az e járvány által leginkább érintett országok és népcsoportok azonosítása érdekében elemezze az új HIV-fertőzések vonatkozásában rendelkezésre álló legfrissebb adatokat, és megállapításait közölje az egyes tagállamokkal;

4.   felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok által benyújtott nemzeti adatok alapján minden társadalomban határozza meg a leginkább érzékeny csoportokat, és készítse el e csoportok átfogó jegyzékét, hogy – az országok sajátosságait figyelembe véve – a Bizottság és a tagállamok hatékonyan foglalkozhassanak velük és elérjenek hozzájuk, és információt nyújthassanak számukra arról, hogyan óvják saját magukat és partnereiket;

5.   a több gyógyszerrel szemben rezisztens HIV/AIDS-törzsek valamint a több gyógyszerrel szemben rezisztens vagy teljesen rezisztens tbc-törzsek gyorsan növekvő riasztó száma kapcsán felhívja a Bizottságot, hogy vezessen ezekről külön statisztikát, valamint azonosítsa és ossza meg az ezek megakadályozására irányuló legjobb gyakorlatokat;

6.   sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegeljen megfelelő intézkedéseket az Európai Unióban a migránsok és bevándorlók népcsoportjainak elérésére – különösen, ha magas előfordulási gyakoriságú országokból érkeznek –, hogy e csoportokban lelassítsa az új HIV-fertőzések riasztó tendenciáit;

7.   ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok teljes mértékben hajtsák végre az emberi vér és vérkomponensek gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2002/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(4), különös tekintettel a véradások rendszeres HIV-szűrésére;

8.   kiemeli a pontos adatok jelentésének fontosságát; rámutat arra, hogy az adatgyűjtésnek bizalmasnak kell lennie, és névtelen és önkéntes tesztelésen kell alapulnia; felkéri a tagállamokat, hogy javítsák saját tesztelési és jelentéstételi módszereik minőségét;

9.   megállapítja, hogy 2008-ban a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos adatok felügyeletének, összegyűjtésének és közzétételének teljes felelőssége az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központra (ECDC) hárul; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket az új adatok jelentésében jelentkező lehetséges hiányosságok megakadályozása érdekében; felkéri az ECDC-t, hogy a jelentések közzétételekor tartsa szem előtt a témához kapcsolódó kényes szempontokat;

10.   felszólítja Spanyolországot és Olaszországot, hogy jelentsék nemzeti adataikat az ECDC-nek;

11.   sürgeti a Bizottságot, hogy vessen be minden elérhető eszközt – például a szomszédsági politikát és az Északi Dimenzió eszközeit –, hogy a szomszédos országokban eljusson a veszélyeztetett népcsoportokhoz, különös figyelmet fordítva Oroszország kalinyingrádi térségére;

12.   felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki bizonyítékokra alapozott programokat, és segítse elő a megelőző és a kárcsökkentő intézkedések végrehajtását, beleértve az óvszerhasználatot, a kábítószereket helyettesítő kezeléseket, az önkéntes tesztek elvégzéséhez való hozzáférést, a tiszta tűk és fecskendők rendelkezésre állását, valamint a veszélyeztetettnek tekintett vagy HIV-fertőzött vagy HIV-vel érintett csoportok tagjainak nyújtott tanácsadást, továbbá ösztönözze és terjessze a megelőzéssel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat; és nyújtson be éves jelentést ezen intézkedések végrehajtásáról;

13.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat a tájékoztatási kampányokat, amelyek egyértelmű tájékoztatást adnak a népességnek a HIV-fertőzésről, a fertőzés megelőzésének módjáról, a nem biztonságos módszerekről és azokról a gyakorlatokról, amelyek segítségével megelőzhető a HIV-fertőzés;

14.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tekintettel arra, hogy a HIV-fertőzött nők gyakran esnek a férfipartnereik által elkövetett erőszak áldozatául, és hogy a nők jobban ki vannak téve a HIV-fertőzés kockázatának, hozzák meg a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem jelenlegi helyzetéről és a további intézkedésekről szóló 2006. február 2-i európai parlamenti állásfoglalásban foglalt intézkedéseket az erőszak elleni fellépés érdekében(5);

15.   üdvözli a Bizottság civil társadalmi fórum létrehozására irányuló kezdeményezését, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy e fórum keretében folytassa és fokozza a civil társadalommal folytatott együttműködését;

16.   ösztönzi a tagállamokat, hogy – a nemzeti kormányok, egészségügyi szolgálatok és a HIV/AIDS terén fellépő helyi nem kormányzati szervezetek közötti együttműködés javítása érdekében – vizsgálják meg a civil társadalmi fórumok nemzeti szintű létrehozásának lehetőségét;

17.   hangsúlyozza mind a dublini nyilatkozat, mind a vilniusi nyilatkozat fontosságát, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezek szellemében cselekedjen;

18.   hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy a Bizottság a különböző illetékes főigazgatóságokon belül összpontosítsa a HIV/AIDS elleni küzdelem céljából tett erőfeszítéseit, és a lehető leghatékonyabb és koordináltabb intézkedések biztosítása érdekében tökéletesítse a különböző igazgatási folyamatokat és mechanizmusokat, a kettős szabályozás elkerülése és a lehető legjobb szinergiák elérése érdekében;

19.   ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítson politikai támogatást és technikai segítségnyújtást azoknak a szomszédos országoknak, amelyek a közegészségügyi problémákkal szembesülve előnyt kívánnak kovácsolni a TRIPS-egyezményben biztosított rugalmasságból, és hogy nyújtson támogatást infrastruktúra kiépítésében a HIV-tanácsadásra és -tesztelésre, valamint a gyógyszerek elosztására és nyomon követésére;

20.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nem kormányzati szervezetek közvetlen közösségi finanszírozására vonatkozó jelenlegi szabályokat, valamint a közösségi finanszírozású projektekben való részvételükre vonatkozó szabályokat nem harmonizálták; felkéri a Bizottságot, hogy a nem kormányzati szervezeteknek a közösségi finanszírozás különböző formáihoz történő hozzáférésének javítása céljából értékelje a jelenlegi eljárásokat;

21.   ismételten hangsúlyozza, hogy az EU tagság gyakran a nem kormányzati szervezeteknek az EU-s forrásoktól eltérő nemzetközi forrásokból nyújtott pénzügyi támogatás hirtelen megszakításához vezet; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen kísérje figyelemmel a Bulgáriában és Romániában fennálló helyzetet, és javasoljon intézkedéseket a pénzügyi hiányosságok áthidalására;

22.   felszólítja a Bizottságot, hogy a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos projekteket és/vagy programokat illetően egyértelműen határozza meg a strukturális alapok és a Szociális Alap felhasználására vonatkozó szabályokat;

23.   arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramon belül elérhető összes lehetőséget használja ki a HIV/AIDS kutatás, az új innovatív antiretrovirális gyógyszerek, vakcinák és mikrobicidek fejlesztését szolgáló további ígéretes projektek finanszírozásának és azonosításának folytatására; felszólítja a Bizottságot, és biztosítsa, hogy a HIV/AIDS kutatás a nemek szempontjából kiegyensúlyozottan folyjon, és hogy magába foglaljon különböző élettani és biológiai szempontokat a vírusok terjedésének természetét illetően;

24.   üdvözli a Bizottság célkitűzését, hogy fejleszteni kívánja a magatartási megelőző módszerek kutatását és értékelését, és ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is legyen célkitűzése a bizonyítékokra alapozott, magatartási megelőző programok kidolgozása;

25.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak több közfinanszírozást a gyógyszerkutatásra, mégpedig azáltal, hogy a közfinanszírozás kedvezményezettjeitől megkövetelik, hogy kutatásaik bizonyos részét ilyen betegségeknek szenteljék;

26.   sürgeti a Bizottságot, hogy a közegészségügyi cselekvési program keretében biztosítson forrásokat a HIV/AIDS elleni küzdelmet szolgáló megelőző intézkedésekhez;

27.   sürgeti a Bizottságot, hogy a külső segélyezésre vonatkozó eljárásokat követve és az érintett államokkal létrejött megállapodások szerint a stratégiai dokumentumokban foglalt intézkedésekre vonatkozó irányelveket tiszteletben tartva tárja fel a lehetőségeket és a gyakorlati eszközöket, és használja fel a klinikai kutatások eredményeit a HIV/AIDS elleni küzdelem érdekében a partnerországokban, a Nyugat-Balkánon és Közép-Ázsiában;

28.   úgy véli, hogy a palliatív ellátásnak fontos szerepet kell játszania a HIV/AIDS-fertőzött személyek ellátásában, és sürgeti ennek fejlesztését és bővítését az Európai Unió egészében;

29.   felkéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a nőknek szóló, szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó programok előmozdítására, hogy ellensúlyozza a járvány növekvő terjedését a nők körében;

30.   erőteljesen ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást és pénzeszközöket a mikrobaölők és női óvszerek kutatására és fejlesztésére, amelyek segítségével a nők a partner beleegyezésével vagy anélkül is képesek megvédeni magukat és a férfi partnert a HIV/AIDS-fertőzéssel szemben, mivel az óvszer továbbra is a legismertebb és legelterjedtebb eszköz a HIV/AIDS és a szexuális úton terjedő betegségek ellen, azonban használatukhoz a férfi partner beleegyezése szükséges(6),

31.   felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki nemzeti stratégiákat, amelyeken keresztül a nők és fiatal lányok képesek lennének jobban megóvni magukat a HIV-fertőzés veszélyével szemben;

32.   hangsúlyozza a HIV/AIDS-megelőzés és a szexuális jogok és egészség előmozdítását célzó programok közötti szinergiák erősítésének szükségességét;

33.   felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a HIV-vel/AIDS-szel élő emberek szexuális és reproduktív jogait;

34.   felhívja a tagállamokat, hogy támogassák mind a nők, mind a férfiak kiegyensúlyozott arányú részvételét az AIDS elleni küzdelemben; sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az AIDS koordinációjával foglalkozó nemzeti testületeiket;

35.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a HIV-ellenes gyógyszerekhez való hozzáférést minden érintett, de különösen a várandós asszonyok számára tegyék lehetővé annak érdekében, hogy korlátozzák a betegség átterjedését a még meg sem született gyermekre;

36.   felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a globális alapnak az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet szolgáló értékes erőfeszítéseihez nyújtott pénzügyi segítséget és általános támogatást; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék ugyanezt;

37.   rámutat, hogy az egyidejű HIV/tuberkulózis fertőzés okozza a HIV pozitív személyek egyharmadának halálát; ezért kifejezetten ajánlja, hogy a Bizottság és a tagállamok ezt a tényt a két fertőzés elleni egyidejű küzdelmet célzó programok létrehozásával és támogatásával ismerjék el; utal a rezisztens vagy teljesen rezisztens tbc-törzsek ijesztő növekedésére; megjegyzi továbbá, hogy gyakori a HIV és hepatitis, valamint a depresszió együttes diagnózisa, és fellépést sürget az ilyen betegek kezelése és ellátása érdekében;

38.   hangsúlyozza a nemzeti, regionális és helyi kormányok, az egészségügyi szolgáltatók, a gyógyszeripar, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom elszámoltathatóságának fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a megelőzés, a kezelés és az ellátás általános elérhetőségére vonatkozó célok teljesüljenek;

39.   aggodalmának ad hangot az AIDS kezelésére szolgáló új és másodvonalbeli gyógyszerek magas ára miatt; egy alapvető kérdéseket feltáró vita kezdeményezésére hív fel a szabadalmi jogokról; úgy ítéli meg, hogy egy termék vagy hatóanyag kisebb módosítása csak a szabadalmi oltalom arányos meghosszabbodásához vezethet;

40.   felkéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra, hogy az EK-Szerződés 300. és 308. cikkének megfelelően ruházzák fel a Bizottságot felhatalmazással – tárgyi és időbeli hatály tekintetében korlátozott felhatalmazással –, hogy az EU nevében tárgyalásokat folytasson a gyógyszeriparral egy olyan megállapodás megkötéséről, amelynek célja alacsonyabb árak elérése az EU-ban az antiretrovirális gyógyszerek tekintetében;

41.   felkéri a tagállamokat, hogy a lakosság, és különösen a serdülőkorúak és a fiatalok HIV-fertőzésről, annak terjedési módjairól, a HIV-tesztről és a betegség megelőzését elősegítő magatartási formákról történő jobb tájékoztatása érdekében segítsék elő a tömegtájékoztatási eszközök és a legmegfelelőbb tájékoztatási csatornák fokozottabb felhasználását;

42.   kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy, az AIDS elleni küzdelemmel foglalkozó eszköz Európai Ifjúsági Portálba történő integrálásának lehetőségét, amely többek között a HIV/AIDS-szel kapcsolatos, a tagállamokban rendelkezésre álló információs forrásokkal, eligazítással és segítségnyújtással kapcsolatos adatokat tartalmazna;

43.   felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, a civil társadalmat és a magánszektort olyan programok kezdeményezésére vagy támogatására, illetve olyan tájékoztató és tudatosságfokozó kampányok kidolgozására, amelyek a homofóbia, a megbélyegzés és a rászoruló csoportok és HIV-fertőzöttekkel szembeni megkülönböztetés ellen küzdenek, azzal a céllal, hogy megszüntessék a HIV/AIDS kérdésének hatékony kezelését lelassító akadályokat; sürgeti a tagállamokat, hogy tiltsák meg a HIV-vel/AIDS-szel élő személyek elleni hátrányos megkülönböztetést, különösen a szolgáltatási ágazatban, (például a biztosítások, valamint a banki és egészségügyi szolgáltatások tekintetében);

44.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki szakpolitikai intézkedéseket és programokat a HIV/AIDS-szel élő személyek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedésére;

45.   ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy játsszanak vezető szerepet a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos neveléshez – beleértve a felelős szexuális magatartásra és a nemi úton terjedő betegségek megelőzésére és kezelésére vonatkozó tanácsadást –, valamint a tájékoztatáshoz, a tesztek elvégzéséhez és a kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférés európai, nemzeti és helyi szintű előmozdításában és finanszírozásában, kellően figyelembe véve az adatok bizalmas kezelésére és az előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezésre vonatkozó elveket;

46.   felhívja a tagállamokat, hogy a tudatosság növelése és a biztonságos szexuális viselkedésformák előmozdítása érdekében támogassák az iskolai egészségügyi nevelést;

47.   erőteljesen ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy valamennyi polgár szexuális nevelésben és tájékoztatásban részesüljön, amely kiterjed a partner tiszteletben tartására és az iránta vállalt felelősségre, valamint a homoszexuális, biszexuális és transznemű személyek egyenlő jogaira, és hangsúlyozza az iskolai szexuális nevelés fontosságát;

48.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megállapítására, hogy az egészségügyi alapellátásban dolgozók milyen szakmai alkalmassággal és ismeretekkel rendelkeznek a HIV/AIDS kérdésében, továbbá hogy biztosítsanak képzéseket az egészségügyi dolgozóknak, hogy azok megfelelő iránymutatást tudjanak adni a nyilvánosságnak, és erre alkalmas módon fokozhassák a közvélemény tudatosságát;

49.   felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben támogassák azokat a nőket és férfiakat, akiknek napi feladata az AIDS-es személyek ápolása, illetve azok gyermekeinek és árváinak gondozása; rámutat arra, hogy képzésben kell őket részesíteni az otthoni gondozásról, és fel kell hívni figyelmüket a HIV/AIDS-fertőzés megelőzésének módjaira, valamint a jó kezelés és az AIDS-szel élők gondozásának hasznára;

50.   sürgeti a Bizottságot, hogy a HIV/AIDS elleni küzdelem további módjainak előmozdítása érdekében mérje fel a szomszédos országokban a köz- és a magánszféra partnerségének létrehozására kínálkozó lehetőségeket;

51.   üdvözli a német elnökség azon kezdeményezését, hogy 2007. március 12–13-án, Brémában, "Felelősség és partnerség – Együtt a HIV/AIDS ellen" címmel konferenciát szervezzenek, valamint azt a tényt, hogy 2007. október 24. és 27. között Madrid ad otthont a XI. európai AIDS-konferenciának;

52.   hangsúlyozza a közösségek, közösségi beágyazottságú szervezetek, nem kormányzati szervezetek és a HIV-vel/AIDS-szel élők sarkalatos szerepét a HIV/AIDS-szel szembeni küzdelemben;

53.   javasolja egy uniós szintű "elszámolóház" létrehozását, amelynek célja a HIV/AIDS elleni küzdelemben tevékenykedő összes intézmény és szervezet legjobb gyakorlatainak összegyűjtése és elemzése; úgy gondolja, hogy ez a mechanizmus segítené a meglevő intézkedések hiányosságainak azonosítását és új stratégiák kidolgozását;

54.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak, a WHO európai szervezetének és a tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek P6_TA(2006)0321.
(2) Elfogadott szövegek P6_TA(2006)0526.
(3) A HIV/AIDS Európában, Európa Tanács, Szociális, Egészségügyi és Családügyi Bizottság, előadó: Dr. Christine McCafferty 11033. 2006. szeptember 27.
(4) HL L 33., 2003.2.8., 30. o.
(5) HL C 288. E, 2006.11.25., 66. o.
(6) "A nők és a HIV/AIDS: Szembenézés a válsággal". Az UNAIDS/UNFPA/UNIFEM közös jelentése. 2004:45.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat