Az Európai Parlament 2007. április 25-i jogalkotási állásfoglalása a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és a 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontról (14039/1/2006 – C6-0041/2007 – 2005/0191(COD))
(Együttdöntési eljárás: második olvasat)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14039/1/2006 – C6-0041/2007),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslata (COM(2005)0429)(1) tárgyában az első olvasat során elfogadott álláspontjára(2),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0134/2007),
1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és a 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),
a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(2),
mivel:
(1) A személyek és az áruk Európai Unión belüli védelme érdekében a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló közös szabályok létrehozásával meg kell akadályozni a polgári légi járművek elleni jogellenes, a polgári légi közlekedés védelmét veszélyeztető cselekményeket. E célt a légi közlekedés védelmét szolgáló közös szabályok és közös alapkövetelmények megállapítása, valamint az ezek betartásának nyomon követését szolgáló mechanizmusok kialakítása révén kell elérni.
(2) A polgári légi közlekedés általános védelme érdekében meg kell teremteni a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én aláírt Chicagói Egyezmény 17. függelékének egységes értelmezési alapjait.
(3) A polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én történt események nyomán született.
(4) A 2320/2002/EK rendelet tartalmát felül kell vizsgálni az azóta szerzett tapasztalok fényében, és a rendeletet hatályon kívül kell helyezni és ezzel a rendelettel kell felváltani, amely a meglévő szabályok egyszerűsítésére, összehangolására és egyértelművé tételére, valamint a védelmi szintek javítására törekszik.
(5) Mivel a folyamatosan fejlődő kockázatfelmérési módszereknek való megfelelés érdekében és az új technológiák bevezetését elősegítendő a védelmi intézkedések és eljárások elfogadása terén nagyobb rugalmasságra van szükség, e rendeletnek anélkül kell meghatároznia a polgári légi közlekedés jogellenes cselekmények elleni védelmét szolgáló intézkedések alapelveit, hogy a végrehajtás műszaki vagy eljárási részleteit kifejtené.
(6) E rendeletet a tagállamok területén a polgári légi közlekedést kiszolgáló repülőterekre, az ilyen repülőtereken szolgáltatást nyújtó üzemeltetőkre, valamint a repülőterek számára vagy azokon keresztül árut biztosító és/vagy szolgáltatásokat nyújtó jogalanyokra kell alkalmazni.
(7) A légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló, 1963-as Tokiói Egyezmény, a légi járművek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről szóló, 1970-es Hágai Egyezmény, valamint a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló, 1971-es Montreali Egyezmény sérelme nélkül e rendeletnek rendelkeznie kell a közösségi légi fuvarozók légi járműveinek fedélzetén, vagy járatai során alkalmazandó védelmi intézkedésekről is.
(8) Valamennyi tagállam maga döntheti el, hogy az általa nyilvántartott légi járműveken és az általa engedélyezett légi fuvarozók légi járművein bevet-e a járatokon szolgáló hatósági védelmi kísérőket.
(9) A polgári légi közlekedés különböző területein nem feltétlenül azonos a fenyegetettség szintje. A légi közlekedés védelmét szolgáló közös alapkövetelmények megállapításakor a légi jármű méretét, a repülőtéri üzemeltetés jellegét és/vagy gyakoriságát is figyelembe kell venni, fenntartva az eltérések engedélyezésének lehetőségét.
(10) Szintén lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok kockázatértékelés alapján az e rendeletben előírtaknál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak. Meg kell azonban különböztetni egymástól az alapvető közös követelményeket és a szigorúbb intézkedéseket, és hasonló különbségtétel szükséges azok finanszírozásában is.
(11) Harmadik országok megkövetelhetik az e rendeletben előírtaktól eltérő intézkedések alkalmazását az olyan járatok esetében, amelyek egy tagállami repülőtérről az adott harmadik országba, vagy az adott harmadik országon keresztül közlekednek. Ugyanakkor a Közösség által kötött kétoldalú megállapodások sérelme nélkül meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a Bizottság megvizsgálja a harmadik ország által megkövetelt intézkedéseket, és határozzon arról, hogy a tagállam, az üzemeltető (üzemben tartó) vagy más érintett jogalany továbbra is alkalmazhatja-e a megkövetelt intézkedéseket.
(12) Bár egy tagállamon belül akár két vagy több szervezet vagy jogalany is foglalkozhat a légi közlekedés védelmével, minden egyes tagállamnak ki kell jelölnie egyetlen hatóságot, amely felelős a védelmi követelmények végrehajtásának összehangolásáért és figyelemmel kíséréséért.
(13) Minthogy meg kell határozni a közös alapkövetelmények végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket, és meg kell állapítani az üzemeltetők (üzemben tartók) és más jogalanyok részéről e célból szükséges intézkedéseket, valamennyi tagállamnak ki kell dolgoznia egy, a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló nemzeti programot. Valamennyi, a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó repülőtér-üzembentartónak, légi fuvarozónak és jogalanynak ki kell dolgoznia, alkalmaznia kell és fenn kell tartania továbbá egy olyan védelmi programot, amely révén megfelel mind e rendeletnek, mind az irányadó nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programoknak.
(14) Az e rendeletnek és a nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak való megfelelés ellenőrzése érdekében minden tagállamnak ki kell dolgoznia egy nemzeti programot a polgári légiközlekedés-védelem szintjének ellenőrzésére, és annak végrehajtásáról is gondoskodnia kell.
(15) E rendelet tagállamok általi végrehajtásának figyelemmel kísérése és a légi közlekedés védelmének javítását célzó ajánlások érdekében szükséges, hogy a Bizottság ellenőrzéseket végezzen, akár előzetes bejelentés nélkül is.
(16)Hatásköreinek közeljövőbeli bővítésével összefüggésben az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget fokozatosan be kell vonni a polgári repülés védelmével kapcsolatos közös rendelkezések betartásának ellenőrzésébe.
(17) Azokat a végrehajtási jogszabályokat, amelyek a közös alapkövetelmények végrehajtása érdekében hozott közös intézkedéseket és eljárásokat, valamint érzékeny védelmi adatokat tartalmaznak, valamint a bizottsági ellenőrzésekről készült jelentéseket és a felelős hatóságok válaszait a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2001. november 29-i 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat(4) értelmében "EU minősített információ"-nak kell tekinteni. Ezek nem tehetők közzé, és csak azon üzemeltetők (üzemben tartók) és jogalanyok számára tehetők hozzáférhetővé, akiknek ahhoz jogos érdeke fűződik.
(18) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(5) összhangban kell elfogadni.
(19) A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy megállapítsa 4. cikk (5) bekezdésében és a 13. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadásának feltételeit. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására vagy e rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(20)Annak érdekében, hogy a harmadik országból érkező járatok átszálló utasai és az átszálló utasok kézipoggyászai mentesüljenek az átvizsgálás alól (egyszeri ellenőrzés elve), valamint annak érdekében, hogy az ilyen járatra érkező utasok vegyüljenek a már átvizsgált, induló utasokkal, célszerű megállapodások létrejöttét ösztönözni a Közösség és harmadik országok között, amelyek elismerik, hogy a harmadik ország által alkalmazott védelmi követelmények egyenértékűek a közösségi követelményekkel.
(21) Elő kell mozdítani az "egyszeri védelmi ellenőrzés"-hez vezető lépéseket az Európai Unión belüli valamennyi repülőjáraton.
(22) E rendelet nem érinti a repülésbiztonságra ‐ többek között a veszélyes áruk szállítására ‐ vonatkozó szabályok alkalmazását.
(23)E rendelet rendelkezéseinek megszegése esetére szankciókat kell megállapítani. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
(24) A repülőtérről szóló, 1987. december 2-án Londonban tett együttes nyilatkozat helyébe a Gibraltárral kapcsolatos párbeszéd fórumának első miniszteri ülésén, 2006. szeptember 18-án Cordobában elfogadott, a gibraltári repülőtérről szóló miniszteri nyilatkozat lép, és az annak való teljes megfelelést az 1987-es nyilatkozatnak való megfelelésnek kell tekinteni.
(25)Meg kell fontolni egy szolidaritási mechanizmus kialakítását, amely segítséget nyújtana a közlekedés területén jelentős hatással járó terroristacselekményeket követően.
(26) Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a polgári légi közlekedés jogellenes cselekményekkel szembeni védelmét és az a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 17. függelékének egységes értelmezési alapjainak megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok e rendelet léptéke és hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Célok
(1) E rendelet közös szabályokat állapít meg a polgári légi közlekedés védelme érdekében a védelmét veszélyeztető jogellenes cselekményekkel szemben.
Ezen kívül biztosítja a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 17. függeléke egységes értelmezésének alapjait.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célok megvalósításának eszközei az alábbiak:
a)
a légi közlekedés védelmét szolgáló közös szabályok és közös alapkövetelmények meghatározása;
b)
az ezek betartásának figyelemmel kísérését szolgáló mechanizmusok kialakítása.
2. cikk
Hatály
(1) Ezt a rendeletet a következőkre kell alkalmazni:
a)
a tagállamok területén elhelyezkedő valamennyi olyan repülőtérre vagy azok részeire, amely a polgári légi közlekedést szolgálja ki;
b)
az a) pontban említett repülőtereken szolgáltatást nyújtó minden üzemeltetőre (üzemben tartóra), beleértve a légi fuvarozókat is;
c)
a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó valamennyi jogalanyra, amely a repülőtér területén belül vagy kívül található helyszínen működik és az a) pontban említett repülőterekre vagy azokon keresztül árut szállít és/vagy szolgáltatásokat nyújt.
(2) E rendeletnek Gibraltár repülőterére vonatkozó alkalmazása nem sértheti a Spanyol Királyság, illetve az Egyesült Királyság jogi álláspontját a repülőteret is magában foglaló terület feletti felségjoggal kapcsolatos jogvita tárgyában.
3. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1.
"polgári légi közlekedés": bármilyen kereskedelmi vagy nem kereskedelmi, menetrend szerinti vagy nem menetrend szerinti légiközlekedési művelet, kivéve a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 3. cikkében említett állami légi járművek általi műveletek;
2.
"légi közlekedés védelme": a polgári légi közlekedésneka polgári légi közlekedés védelmét veszélyeztető jogellenes cselekményekkel szembeni védelmét célzó intézkedések, valamint emberi és anyagi erőforrások összessége;
3.
"repülőtér": bármely szárazföldi [vagy vízi] terület, amelyet kimondottan repülőgépek leszállására, felszállására, és repülőgépekkel végzett manőverezésre alakítottak ki, beleértve az olyan kapcsolódó létesítményeket, amelyekre e műveletek végzéséhez a repülőgépek forgalma és kiszolgálása során szükség lehet, beleértve a kereskedelmi légi közlekedés kiszolgálásához szükséges létesítményeket;
4.
"üzemeltető": légiközlekedési szállítási tevékenységben részt vevő, vagy ilyet felajánló személy, szervezet vagy vállalkozás;
5.
"légi fuvarozó": érvényes működési engedéllyel, vagy azzal egyenértékű okmánnyal rendelkező légiközlekedési vállalkozás;
6.
"közösségi légi fuvarozó": egy tagállam által a légi fuvarozók engedélyezéséről szóló 1992. július 23-i 2407/92/EGK tanácsi rendelettel(6) összhangban kiadott érvényes működési engedéllyel rendelkező légiközlekedési vállalkozás;
7.
"jogalany": az üzemeltetőtől eltérő személy, szervezet vagy vállalkozás;
8.
"tiltott tárgyak": a védelmet veszélyeztető jogellenes cselekmény elkövetésére alkalmas fegyverek, robbanószerkezetek vagy egyéb veszélyes készülékek, tárgyak vagy anyagok;
9.
"átvizsgálás": a tiltott tárgyak azonosítására és/vagy kimutatására szolgáló műszaki vagy egyéb eszközök alkalmazása;
10.
"védelmi ellenőrzés": olyan eszközök alkalmazása, amellyel a tiltott tárgyak bevitele megakadályozható;
11.
"belépési ellenőrzés": olyan eszközök alkalmazása, amelyekkel az illetéktelen személyek és/vagy járművek belépése megakadályozható;
12.
"légi oldal": valamely repülőtér mozgásterülete, a szomszédos területek, valamint épületek vagy azok részei, ahová a belépés korlátozott;
13.
"földi oldal": a repülőtér légi oldalnak nem minősülő részei, szomszédos területei és épületek vagy azok részei;
14.
"szigorított védelmi terület": a légi oldalon lévő olyan területek, ahová a belépés korlátozott és belépési ellenőrzést alkalmaznak;
15.
"elkülönített terület": a nyilvánosság elől elzárt olyan terület, amelyet elválasztanak a szigorított védelmi területtől, vagy ‐ amennyiben maga is szigorított védelmi terület ‐ a repülőtér egyéb szigorított védelmi területeitől;
16.
"védelmi háttérellenőrzés": valamely személy személyazonosságának – és annak részeként bűnügyi múltjának és a róla szóló hírszerzési adatoknak – igazolható ellenőrzése;
17.
"átszálló utasok, átrakandó poggyász, áru vagy postai küldemény ": olyan utasok, poggyász, áru vagy postai küldemény, amely másik légi járművön utazik tovább, mint amelyen érkezett;
18.
"tranzitutasok, tranzitpoggyász, tranzitáru vagy tranzit postai küldemény": olyan utasok, poggyász, áru vagy postai küldemény, amely ugyanazon a légi járművön és ugyanazzal a járatszámmal utazik tovább, mint amelyen érkezett;
19.
"potenciálisan rendzavaró utas": olyan utas, akit kitoloncoltak, aki belépésre bevándorlási okokból nem jogosult, vagy aki törvényes őrizet alatt áll;
20.
"kézipoggyász": a légi jármű utasterében történő szállításra szánt poggyász;
21.
"feladott poggyász": a légi jármű csomagterében történő szállításra szánt poggyász;
22.
"kísért feladott poggyász": a légi jármű csomagterében való szállításra elfogadott olyan feladott poggyász, melynek feladója bejelentkezett ugyanarra a járatra;
23.
"légifuvarozói postai küldemény": olyan postai küldemény, amelynek feladója és címzettje is légi fuvarozó;
24.
"légifuvarozói anyagok": olyan anyagok, amelyek feladója és címzettje is légi fuvarozó, vagy amelyeket légi fuvarozó használ;
25.
"postai küldemény": az Egyetemes Postaegyesület (UPU) rendelkezéseivel összhangban a kezelésükért felelős postai szolgáltató cégek részére történő kézbesítésre szánt levelek, csomagok, levélküldemények és egyéb tárgyak;
26.
"áru": légi járművön történő szállításra szánt bármely vagyontárgy, kivéve a poggyászt, a postai küldeményt, a légifuvarozói postai küldeményt, a légifuvarozói anyagokat és a fedélzeti ellátmányt;
27.
"meghatalmazott ügynök": légi fuvarozó, ügynök, szállítmányozó, vagy egyéb olyan jogalany, aki, illetve amely az áru vagy a postai küldemény tekintetében biztosítja az e rendelettel összhangban lévő védelmi ellenőrzéseket;
28.
"ismert szállító": az áru vagy postai küldemény szállításának kezdeményezője, akinek eljárásai megfelelnek olyan közös védelmi szabályoknak és követelményeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy az áru vagy postai küldemény bármilyen légi járművön szállítható legyen;
29.
"listás szállító": az áru vagy postai küldemény szállításának kezdeményezője, akinek eljárásai megfelelnek olyan közös védelmi szabályoknak és követelményeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy az áru kizárólag árut szállító és csak postai küldeményt szállító légi járművön szállítható legyen;
30.
"légi jármű védelmi ellenőrzése": a légi jármű azon belső részeinek alapos átvizsgálása, amelyekhez az utasok hozzáférhettek, valamint a csomagtér átvizsgálása tiltott tárgyak és a légi jármű védelmét veszélyeztető jogellenes cselekmények felderítése céljából;
31.
"légi jármű védelmi átvizsgálása": a légi jármű belsejének és hozzáférhető külsejének alapos átvizsgálása tiltott tárgyak és a légi jármű védelmét veszélyeztető jogellenes cselekmények felderítése céljából;
32.
"hatósági védelmi kísérő": a légi járművön utazó, a légi fuvarozót engedélyező tagállam alkalmazásában álló személy, akinek feladata, hogy megvédje a légi járművet és annak utasait a járat védelmét veszélyeztető jogellenes cselekményektől.
4. cikk
Közös alapkövetelmények
(1) A polgári légi közlekedésneka védelmét veszélyeztető jogellenes cselekményekkel szembeni megóvását szolgáló közös alapkövetelményeket a melléklet tartalmazza.
(2)A tagállamok és a használók közösen viselik a jogellenes cselekmények elleni intézkedések közös alapkövetelményeinek alkalmazásából eredő költségeket. A tagállamok, illetve a repülőterek, légi fuvarozók és más, Közösségen belüli érintett jogalanyok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti verseny torzulásának elkerülése érdekében a Bizottság a lehető leghamarabb javaslatot tesz egységes szabályok bevezetésére e védelmi intézkedések finanszírozása területén.
(3) Az (1) bekezdésben említett közös alapkövetelmények végrehajtására vonatkozó részletes intézkedéseket a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell meghatározni.
Ezek az intézkedések különösen a következőkre vonatkoznak:
a)
az átvizsgálás, belépési ellenőrzés és egyéb védelmi ellenőrzések módszerei;
b)
a légi járművek védelmi ellenőrzése és védelmi átvizsgálásának módszerei;
c)
tiltott tárgyak;
d)
a berendezésekre vonatkozó teljesítménykövetelmények és azok ellenőrzési vizsgálatai;
e)
a személyzet felvétele és képzése;
f)
a szigorított védelmi területek kritikus részeinek meghatározása;
g)
a meghatalmazott ügynökök, ismert szállítók és listás szállítók kötelezettségei, és a rájuk vonatkozó jóváhagyási eljárás;
h)
olyan személyek, áruk és légi járművek, akiknek vagy amelyeknek tényszerű okokból különleges védelmi eljáráson kell átesniük, vagy éppen ellenkezőleg, mentesülnek az átvizsgálás, a belépési ellenőrzés vagy más védelmi ellenőrzés alól;
i)
védelmi háttérellenőrzések.
(4)A közös alapkövetelmények végrehajtását szolgáló részletes intézkedések a hatálybalépésüket követően hat hónappal hatályukat vesztik. A 19. cikk (2) bekezdésében meghatározott szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően a részletes intézkedések fenntarthatóak, azonban kizárólag csak a védelmi kockázatok és az intézkedések által okozott költségek, illetve üzemelési hatások újabb alapos értékelését követően.
(5) A Bizottság a 19. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban megállapítja azokat a kritériumokat, amelyek alapján eltérés engedélyezhető a tagállamok számára az (1) bekezdésben említett közös alapkövetelményektől és amelyek alapján azok olyan védelmi intézkedéseket fogadhatnak el, amelyek a helyi kockázatfelmérés alapján megfelelő szintű védelmet biztosítanak a repülőtereken vagy azok kijelölt területein. Az ilyen alternatív intézkedéseket a légi jármű méretével, az üzemelés jellegével és/vagy az érintett repülőtéren az üzemeltetési műveletek gyakoriságával kapcsolatos okokkal kell igazolni.
(6)A tagállamok biztosítják az (1) bekezdésben említett közös alapkövetelmények alkalmazását.
(7)A részletes intézkedéseket és az (1) bekezdésben meghatározott közös alapkövetelmények végrehajtására vonatkozó eljárásokat kockázat- és hatásvizsgálat alapján kell meghatározni. A vizsgálatnak ki kell terjednie a becsült költségekre is.
(8)A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a (3) bekezdés értelmében alkalmazott olyan intézkedésekről, amelyek pénzügyi és egyéb költségei végrehajtásuk folyamán aránytalannak bizonyultak az intézkedés által megállapított esetleges többletvédelemhez képest. Ilyen esetben a Bizottság felhatalmazza a tagállamokat, hogy a 19. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárásnak megfelelően eltérjenek a közös alapkövetelményektől.
5. cikk
A díjak átláthatósága
Amennyiben a repülőtéri vagy a fedélzeti védelmi költségeket belefoglalják a repülőjegy árába, e költségeket külön fel kell tüntetni a jegyen vagy más módon jelezni kell az utas számára.
6. cikk
A védelmi adók és díjak célhoz kötöttsége
A védelmi adóknak és díjaknak, függetlenül attól, hogy a tagállamok, légi fuvarozók vagy jogalanyok határozzák-e meg őket, átláthatóaknak kell lenniük, kizárólag a repülőtéri vagy a fedélzeti védelmi kiadásokra fordíthatóak, és nem haladhatják meg a 4. cikkben meghatározott közös alapkövetelmények alkalmazásának költségét.
7. cikk
Intézkedések védelmi szabályok megsértése esetén
Ha a tagállamoknak okuk van feltételezni, hogy a védelmi szabályok megsértése folytán csökkent a védelmi szint, gondoskodniuk kell a szabálysértés megfelelő és gyors elhárításáról, illetve a polgári légi közlekedés folyamatos védelméről.
8. cikk
A tagállamok által alkalmazott szigorúbb intézkedések
(1) A tagállamok alkalmazhatnak a 4. cikkben említett közös alapkövetelményeknél szigorúbb intézkedéseket. Ilyen esetben kockázatfelmérés alapján és a közösségi jogszabályoknak megfelelően járnak el. A szigorúbbintézkedéseknek mindig a tárgykörhöz kapcsolódónak, objektívnek, megkülönböztetéstől mentesnek és a tárgyukat képező kockázattal arányosnak kell lenniük.
(2) A Bizottság megvizsgálhatja az (1) bekezdés alkalmazását, és a 19. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően eldöntheti, hogy a tagállam továbbra is alkalmazhatja-e az intézkedéseket.
A Bizottság tájékoztatja döntéséről a Tanácsot és a tagállamokat.
A döntés Bizottság általi közlésétől számított egy hónapon belül a tagállam a döntést a Tanács elé bocsáthatja. A Tanács minősített többséggel három hónapon belül eltérő döntést hozhat.
(3) Amennyiben a szigorúbb intézkedések egy adott napon egy adott járatra korlátozódnak, a (2) bekezdés nem alkalmazandó.
(4)Az (1) bekezdésben említett szigorúbb intézkedések alkalmazásának költségeit a tagállamok viselik.
9. cikk
Harmadik országok által megkövetelt védelmi intézkedések
(1) A Közösség által kötött kétoldalú egyezmények sérelme nélkül a tagállamok értesítik a Bizottságot a harmadik országok által megkövetelt intézkedésekről, amennyiben azok eltérnek a 4. cikkben említett közös alapkövetelményektől egy tagállami repülőtérről harmadik országba, vagy harmadik országon keresztül közlekedő járatok tekintetében.
(2)Az e rendelet hatálya alá tartozó területeken a Bizottság együttműködik a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel (ICAO). Ezen együttműködés megkönnyítésére a Bizottság eseti megállapodásokat köthet az ICAO-val információcsere és az ellenőrzések és felülvizsgálatok során történő kölcsönös támogatás céljából. Az ilyen megállapodásokról szóló tárgyalásokat a Bizottság a 19. cikkben említett bizottság közreműködésével folytatja le.
(3) Az érintett tagállam kérésére, vagy saját kezdeményezésére a Bizottság megvizsgálja az (1) bekezdés alkalmazását, és a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban és a harmadik országgal folytatott konzultációt követően megfelelő választ dolgoz ki a harmadik ország részére.
A Bizottság tájékoztatja döntéséről a Tanácsot és a tagállamokat.
(4) Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben:
a)
az érintett tagállam a 8. cikkel összhangban alkalmazza a szóban forgó intézkedéseket; vagy
b)
a harmadik ország követelménye egy adott időpontban egy adott járatra korlátozódik.
10. cikk
Nemzeti hatóság
Amennyiben egy tagállamon belül két vagy több szervezet is foglalkozik a polgári légi közlekedés védelmével, a tagállamnak ki kell jelölnie egyetlen hatóságot (a továbbiakban: felelős hatóság), amely felelős a 4. cikkben említett közös alapkövetelmények végrehajtásának összehangolásáért és figyelemmel kíséréséért.
11. cikk
Programok
A tagállamok, a repülőterek üzemben tartói, a légi fuvarozók és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó egyéb jogalanyok felelősek saját védelmi programjuk kidolgozásáért, alkalmazásáért és fenntartásáért a 12-16. cikkben meghatározottak szerint.
A tagállamok ezen felül a 17. cikkben meghatározott átfogó minőség-ellenőrzési feladatot is ellátják.
12. cikk
A nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi program
(1) Minden tagállam kidolgoz, alkalmaz és fenntart egy, a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló nemzeti programot.
A program meghatározza a 4. cikkben említett közös alapkövetelmények végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket, és megállapítja az üzemeltetők (üzemben tartók) és jogalanyok részéről e célból szükséges intézkedéseket.
(2) A felelős hatóság írásban, egyfajta "szükséges ismeretek"-ként hozzáférhetővé teszi a nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programjának megfelelő részeit azon üzemeltetők (üzemben tartók) és jogalanyok számára, akiknek ahhoz jogos érdeke fűződik.
13. cikk
A nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi minőségbiztosítási program
(1) Minden tagállam kidolgoz, alkalmaz és fenntart egy nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi minőségbiztosítási programot.
E program lehetővé teszi a tagállam számára, hogy az e rendeletnek és a nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programjának való megfelelés figyelemmel kísérése érdekében ellenőrizze a polgári légi közlekedés védelmének minőségét.
(2) A nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi minőségbiztosítási programokra vonatkozó követelményeket a 19. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
A programnak lehetővé kell tennie a hibák gyors felderítését és javítását. Emellett elő kell írnia, hogy a tagállam területén működő valamennyi repülőtér, üzemeltető és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalany rendszeres ellenőrzése közvetlenül a felelős hatóság által vagy annak felügyelete alatt történjen.
14. cikk
A repülőtér védelmi program
(1) Minden repülőtér üzemben tartó köteles kidolgozni, alkalmazni és fenntartani repülőtér védelmi programot.
E program meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a repülőtér üzemben tartójának követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen mind e rendeletnek, mind a repülőtér helye szerinti tagállamban érvényes, nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak.
A program azt is meghatározza, hogy a repülőtér üzemben tartója hogyan ellenőrizze az ezen módszereknek és eljárásoknak való megfelelést.
(2) A repülőtér-védelmi programot be kell nyújtani a felelős hatósághoz.
15. cikk
Légifuvarozói védelmi program
(1) Minden tagállam biztosítja, hogy a területéről szolgáltatásokat nyújtó minden légi fuvarozó egylégi fuvarozói védelmi programot hajtson végre és tartson fenn, amely alkalmas arra, hogy megfeleljen a polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programok követelményeinek.
E program meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a légi fuvarozónak követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen mind e rendeletnek, mind a szolgáltatás helye szerinti tagállamban érvényes nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak.
A program azt is meghatározza, hogy a légi fuvarozó hogyan ellenőrizze az e módszereknek és eljárásoknak való megfelelést.
(2) A légi fuvarozói védelmi programot kérésre el kell juttatni a felelős hatósághoz.
(3) Amennyiben a működési engedélyt kiadó tagállam felelős hatósága jóváhagyott egy közösségi légi fuvarozói védelmi programot, azt az összes többi tagállamnak el kell ismernie. E jóváhagyás és elismerés nem vonatkozik a program azon részeire, amelyek a működési engedélyt kiadó tagállamtól eltérő tagállamban alkalmazandó szigorúbb intézkedésekkel kapcsolatosak.
16. cikk
A légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó meghatalmazott ügynök védelmi programja
(1) Valamennyi ügynök, akinek a 12. cikkbenemlített nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi program értelmében légiközlekedés-védelmi követelményeket kell alkalmaznia, kidolgoz, alkalmaz és fenntart egy védelmi programot.
E program meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket az ügynöknek követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen elsősorban az azon érintett tagállamban érvényes nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak, amelyben műveleit végrehajtja, valamint ennek a rendeletnek.
A program meghatározza azt is, hogy maga az ügynök hogyan ellenőrizze az e módszereknek és eljárásoknak való megfelelést.
(2) A légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó ügynök védelmi programját kérésre be kell nyújtani a felelős hatósághoz.
17. cikk
Bizottsági ellenőrzések
(1) E rendelet tagállami végrehajtásának nyomon követése, a légi közlekedés védelmében található gyenge pontok azonosítása és adott esetben a légi közlekedés védelmének javítására irányuló ajánlások érdekében a Bizottság utasítja az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget, hogy az érintett tagállam felelős hatóságával együttműködve ellenőrzéseket hajtson végre – ideértve a repülőterek, az üzemeltetők (üzemben tartók) és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok ellenőrzését is. E célból a felelős hatóság írásban tájékoztatja a Bizottságot a területén működő valamennyi, polgári légi közlekedést kiszolgáló repülőtérről, eltekintve azoktól, amelyek a 4. cikk (5) bekezdése alá tartoznak.
A bizottsági ellenőrzések során követendő eljárást a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(2) A repülőterek, üzemeltetők és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok ellenőrzését a Bizottság nem jelenti be előre.
(3) A Bizottság ellenőrzéséről készült valamennyi jelentést el kell juttatni az érintett tagállam felelős hatóságához, amely válaszában megjelöli az esetleges hibák kijavítására tett intézkedéseket.
Ezt követően a jelentést és a felelős hatóság válaszát el kell juttatni a többi tagállam felelős hatóságához.
(4)A Bizottság biztosítja, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi európai repülőteret ...(7) előtt legalább egyszer ellenőrizzék.
18. cikk
Az információk közzététele
A 2001/844/EK, ESZAK, Euratom határozat értelmében a következő dokumentumok "EU minősített dokumentumoknak" tekintendők, és nem tehetők közzé:
a)
a 4. cikk (3) és (5) bekezdésében említett intézkedések és eljárások, amennyiben érzékeny védelmi adatokat tartalmaznak;
b)
a 17. cikk (3) bekezdésében említett bizottsági ellenőrzésekről készült jelentések és a felelős hatóságok válaszai.
19. cikk
A bizottság eljárása
(1) A Bizottságot egy bizottság segíti.
(2) Az e bekezdésre való hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében említett határidő egy hónap.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.
20. cikk
Jelentés
A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a tagállamoknak és a nemzeti parlamenteknek e rendelet alkalmazásáról és annak a légi közlekedés védelme javítására gyakorolt hatásáról, valamint, adott esetben, a Bizottság ellenőrzései során feltárt gyenge pontokról és hiányosságokról.
21. cikk
Érdekelt felek tanácsadó csoportja
A 19. cikkben említett bizottság szerepének sérelme nélkül a Bizottság felállítja az érdekelt feleknek a légi közlekedés védelmével foglalkozó tanácsadó csoportját, amelynek tagjai a légi közlekedés védelmével foglalkozó, vagy abban közvetlenül érintett európai képviseleti szervezetek. E csoport kizárólagos feladata a Bizottságnak való tanácsadás. A 19. cikkben említett bizottságnak tájékoztatnia kell e tanácsadó csoportot a teljes szabályozási bizottsági eljárás alatt.
22. cikk
Információk közzététele
A Bizottság minden évben következtetéseket von le az ellenőrzési jelentések alapján, és az Európai Parlament, Tanács és Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(8) összhangban jelentést tesz közzé e rendelet végrehajtásáról és a légi közlekedés védelmének közösségi helyzetéről.
23. cikk
Harmadik országok
A harmadik országban alkalmazott védelmi követelményeket a közösségi követelményekkel egyenértékűként elismerő megállapodásokat bele kell foglalni a Közösség és harmadik országok között a Szerződés 300. cikkével összhangban létrejövő átfogó légi közlekedési megállapodásokba, az "egyszeri ellenőrzés" céljának elősegítése érdekében az Európai Unió és harmadik országok közötti járatok tekintetében.
24. cikk
Szankciók
A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok érvényesítése érdekében. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
25. cikk
Hatályon kívül helyezés
A 2320/2002/EK rendelet hatályát veszti.
26. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetést követő huszadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet …-tól/től(9) kell alkalmazni, kivéve a 4. cikk (3) bekezdését, a 4. cikk (5) bekezdését, a 13. cikk (2) bekezdését, a 17. cikk (1) bekezdését és a 19. cikket, amelyek …(10)*-tól/től alkalmazandók.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
MELLÉKLET
A POLGÁRI LÉGI KÖZLEKEDÉS JOGELLENES CSELEKMÉNYEKKEL SZEMBENI VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ KÖZÖS ALAPKÖVETELMÉNYEK (4. CIKK)
1. A REPÜLŐTEREK VÉDELME
1.1. Repülőtér-tervezési követelmények
1. A repülőterek és kapcsolódó építmények tervezésénél, építésénél, valamint átalakításánál teljes mértékben figyelembe kell venni az e mellékletben és a végrehajtási jogi aktusaiban foglalt közös alapkövetelményeket.
2. A repülőtereken a következő területeket kell kialakítani:
a)
földi oldal;
b)
légi oldal;
c)
szigorított védelmi területek; valamint
d)
a szigorított védelmi területek kritikus részei.
1.2. Belépési ellenőrzés
1. Az illetéktelen személyek és járművek belépésének megakadályozása érdekében a légi oldalra való belépést korlátozni kell.
2. Az illetéktelen személyek és járművek belépésének megakadályozása érdekében a szigorított védelmi területekre való belépést ellenőrizni kell.
3. A légi oldalra és a szigorított védelmi területre csak azon személyek és járművek léphetnek be, akik vagy amelyek megfelelnek az előírt védelmi feltételeknek.
4. A teljes személyzetnek ‐ beleértve a hajózó személyzet tagjait ‐ védelmi háttérellenőrzésen kell átesnie, mielőtt a szigorított védelmi területre való, kíséret nélküli belépésre jogosító repülőtéri azonosítókártyát vagy hajózó személyzeti tag azonosítókártyát állítanának ki részére. Az azonosítókártyákat a kiállító hatóságtól eltérő más felelős hatóság is elismerheti.
1.3. Az utasoktól eltérő személyek és személyes tárgyaik átvizsgálása
1. Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen bevinni, az utasokról eltérő személyeket és személyes tárgyaikat folyamatos és véletlenszerű módon át kell vizsgálni a szigorított védelmi területre való belépésük előtt.
2. Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen bevinni, minden utasoktól eltérő személyt és személyes tárgyait át kell vizsgálni a szigorított védelmi terület kritikus részeire való belépése előtt.
1.4. Járművek átvizsgálása
A tiltott tárgyak bevitelének megakadályozása érdekében a szigorított védelmi területre lépő járműveket át kell vizsgálni.
1.5. Megfigyelés, őrjárat és egyéb fizikai ellenőrzések
A szigorított védelmi területeken és a nyilvánosság számára hozzáférhető valamennyi szomszédos területen biztosítani kell a megfigyelést, az őrjáratot és egyéb fizikai ellenőrzéseket annak érdekében, hogy a személyek gyanús viselkedését észlelni lehessen, hogy a jogellenes cselekményre lehetőséget adó sérülékeny pontokat azonosítani lehessen, és hogy a személyeket meg lehessen akadályozni az ilyen cselekményekben.
2. A REPÜLŐTEREK ELKÜLÖNÍTETT TERÜLETEI
A repülőterek elkülönített területein parkoló olyan légi járművet, amelyre a 4. cikk (5) bekezdésében említett alternatív intézkedések vannak érvényben, el kell különíteni az olyan légi járművektől, amelyekre teljes egészében e közös alapkövetelmények vonatkoznak, hogy biztosított legyen, hogy ez utóbbi légi járművekre, azok utasaira, poggyászukra és áruira vonatkozó védelmi követelmények nem kerülnek veszélybe.
3. A LÉGI JÁRMŰVEK VÉDELME
1. Amennyiben az utasok elhagyják a légi jármű fedélzetét, a légi járművet indulás előtt védelmi ellenőrzésnek kell alávetni annak érdekében, hogy ne legyenek a fedélzeten tiltott tárgyak. Amennyiben a légi jármű egy másik tagállamból érkezik, mentesülhet az ellenőrzés alól, kivéve, ha a Bizottság vagy a tagállam olyan tájékoztatást adott, amely szerint az utasok és kézipoggyászaik nem tekinthetőek a 4. cikkben említett közös alapkövetelményeknek megfelelően átvizsgáltnak.
2.Azokat az utasokat, akik valamely elismert repülőtér területén technikai okok miatt elhagyják a légi jármű fedélzetét, és azt követően ugyanezen repülőtér biztonságos zónájában maradnak, nem kell újra átvizsgálásnak alávetni.
3. Minden légi járművet védeni kell az illetéktelen beavatkozástól. A légi járműnek a szigorított védelmi terület kritikus részein való tartózkodása elégséges védelemnek számít.
4.Minden olyan légi járművet, amelyet nem védtek az illetéktelen beavatkozástól, védelmi átvizsgálásnak kell alávetni.
4. UTASOK ÉS KÉZIPOGGYÁSZ
4.1. Az utasok és a kézipoggyász átvizsgálása
1. Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen bevinni a szigorított védelmi területekre vagy a légi jármű fedélzetére, minden induló, átszálló és tranzitutast és kézipoggyászát át kell vizsgálni.
2. Az átszálló utasok és kézipoggyászaik mentesülhetnek az átvizsgálás alól, amennyiben:
a)
az egyik tagállamból érkeznek, kivéve, ha a Bizottság vagy a tagállam olyan tájékoztatást adott, amely szerint az érintett utasok és kézipoggyászuk nem tekinthető a közös alapkövetelményeknek megfelelően átvizsgáltnak vagy
b)
olyan harmadik országból érkeznek, amellyel a Közösség olyan megállapodást kötött, amely elismeri, hogy ezeket az utasokat és kézipoggyászukat a közösségi követelményekkel egyenértékű védelmi követelményekkel összhangban vizsgálták át.
3. A tranzitutasok és kézipoggyászaik mentesülhetnek az átvizsgálás alól, amennyiben:
a)
a légi jármű fedélzetén maradnak; vagy
b)
kizárólag azokkal az induló, átvizsgált utasokkal vegyülnek, akik ugyanabba a légi járműbe szállnak be; vagy
c)
az egyik tagállamból érkeznek, kivéve, ha a Bizottság vagy a tagállam olyan tájékoztatást adott, amely szerint az érintett utasok és kézipoggyászuk nem tekinthető a közös alapkövetelményeknek megfelelően átvizsgáltnak; vagy
d)
olyan harmadik országból érkeznek, amellyel a Közösség olyan megállapodást kötött, amely elismeri, hogy ezeket az utasokat és kézipoggyászukat a közösségi követelményekkel egyenértékű védelmi követelményekkel összhangban vizsgálták át.
4.2. Az utasok és a kézipoggyász védelme
1. Az utasokat és kézipoggyászukat az átvizsgálás helyétől az őket szállító légi jármű indulásáig védeni kell az illetéktelen beavatkozástól.
2. Az átvizsgált, induló utasok nem keveredhetnek az érkező utasokkal, az alábbi esetektől eltekintve:
a)
az utasok az egyik tagállamból érkeznek, kivéve, ha a Bizottság vagy a tagállam olyan tájékoztatást adott, amely szerint az érintett érkező utasok és kézipoggyászuk nem tekinthető a közös alapkövetelményeknek megfelelően átvizsgáltnak; vagy
b)
az utasok olyan harmadik országból érkeznek, amellyel a Közösség olyan megállapodást kötött, amely elismeri, hogy ezeket az utasokat és kézipoggyászukat a közösségi követelményekkel egyenértékű védelmi követelményekkel összhangban vizsgálták át.
4.3. Potenciálisan rendzavaró utasok
A potenciálisan rendzavaró utasok esetében indulás előtt megfelelő védelmi intézkedéseket kell alkalmazni.
5. FELADOTT POGGYÁSZ
5.1. A feladott poggyász átvizsgálása
1. Minden feladott poggyászt át kell vizsgálni a légi járműbe való berakodás előtt.
2. Az átrakandó feladott poggyászok mentesülhetnek az átvizsgálás alól, amennyiben:
a)
az egyik tagállamból érkeznek, kivéve, ha a Bizottság vagy a tagállam olyan tájékoztatást adott, amely szerint az érintett feladott poggyász nem tekinthető a közös alapkövetelményeknek megfelelően átvizsgáltnak; vagy
b)
olyan harmadik országból érkeznek, amellyel a Közösség olyan megállapodást kötött, amely elismeri, hogy ezt a feladott poggyászt a közösségi követelményekkel egyenértékű védelmi követelményekkel összhangban vizsgálták át.
3. A tranzit feladott poggyász mentesülhet az átvizsgálás alól, amennyiben a légi jármű fedélzetén marad.
5.2. A feladott poggyász védelme
A feladott poggyászt az átvizsgálás helyétől vagy a légi fuvarozó általi átvételtől ‐ amelyikre hamarabb kerül sor ‐ az azt szállító légi jármű indulásáig védeni kell az illetéktelen beavatkozástól.
5.3. Poggyász összeegyeztetés
1. Minden egyes feladott poggyászt azonosítani kell, hogy kísért vagy nem kísért feladott poggyász-e. Azt a feladott poggyászt, amelynek tulajdonosa bejelentkezett a járatra, de nem szállt fel a repülőgépre, nem kísért poggyásznak kell tekinteni.
2. Nem kísért feladott poggyász nem szállítható, kivéve, ha azt az utason kívül álló körülmények miatt különítették el, vagy ha megfelelő védelmi ellenőrzésnek vetették alá.
6. ÁRU ÉS POSTAI KÜLDEMÉNY
6.1. Az áru védelmi ellenőrzése
1. A légi járműbe való berakodás előtt minden árut védelmi ellenőrzésnek kell alávetni. A légi fuvarozó csak olyan árut fogadhat el szállításra, amelynek védelmi ellenőrzését meghatalmazott ügynök, ismert szállító vagy listás szállító igazolja és felelősséget vállal érte.
2. Az átrakandó árut a végrehajtási jogi aktusban részletezett védelmi ellenőrzéseknek kell alávetni. Az áru mentesülhet a védelmi ellenőrzések alól:
a)
ha valamelyik tagállamból érkezik, kivéve, ha a Bizottság vagy a tagállam olyan tájékoztatást adott, amely szerint az áru nem tekinthető a 4. cikkben foglalt közös alapkövetelményeknek megfelelően átvizsgáltnak, vagy
b)
ha olyan harmadik országból érkezik, amellyel a Közösség olyan megállapodást kötött, amely elismeri, hogy az árut a közösségi követelményekkel egyenértékű védelmi követelményekkel összhangban vizsgálták át, vagy
c)
végrehajtási jogi aktusban részletezett esetekben.
3. A tranzitáru és tranzit postai küldemény mentesülhet az ellenőrzés alól, amennyiben a légi jármű fedélzetén marad.
6.2. Az áru védelme
1. A légi járművön szállítandó árut a védelmi ellenőrzés elvégzésének helyétől az azt szállító légi jármű indulásáig védeni kell az illetéktelen beavatkozástól.
2. Az olyan árut, amelyet a védelmi ellenőrzések elvégzése után nem védtek megfelelően az illetéktelen beavatkozástól, ismételten át kell vizsgálni.
6.3.A postai küldemények védelmi ellenőrzése
1.A légi járműbe való berakodás előtt minden postai küldeményt védelmi ellenőrzésnek kell alávetni. A légi fuvarozó csak akkor fogadhat el postai küldeményt szállításra, ha a postai küldeményekre vonatkozó, végrehajtási jogi aktusban részletezett, megfelelő védelmi ellenőrzés elvégzését igazolják.
2.Az átrakandó postai küldeményt a végrehajtási jogi aktusban részletezett védelmi ellenőrzésnek kell alávetni. Az átrakandó postai küldemény az 5.1. szakasz 2. bekezdésében meghatározott feltételek szerint mentesülhet a védelmi ellenőrzés alól.
3.A tranzit postai küldemény mentesülhet az ellenőrzés alól, amennyiben a légi jármű fedélzetén marad.
7. LÉGIFUVAROZÓI POSTA ÉS LÉGIFUVAROZÓI ANYAGOK
Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen a légi jármű fedélzetére felvinni, minden légifuvarozói postát és légifuvarozói anyagot védelmi ellenőrzésnek kell alávetni, és azokat az ellenőrzés elvégzésétől a légi járműbe való berakodásáig védeni kell.
8. FEDÉLZETI ELLÁTMÁNY
Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen a légi jármű fedélzetére vinni, minden, a járatokon használandó vagy szállítandó fedélzeti ellátmányt ‐ beleértve az ételt ‐ védelmi ellenőrzésnek kell alávetni, és az ellenőrzés elvégzésétől a légi járműbe való berakodásáig védeni kell.
9. REPÜLŐTÉRI KÉSZLETEK
Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen bevinni a repülőterek szigorított védelmi területeire, az árusításra vagy használatra szánt készleteket ‐ beleértve a vámmentes boltok és éttermek készleteit ‐ védelmi ellenőrzésnek kell alávetni.
10. REPÜLÉS TARTAMA ALATTI VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK
1. Az alkalmazandó repülésbiztonsági szabályok sérelme nélkül:
a)
meg kell akadályozni, hogy illetéktelen személyek a repülés tartama alatt beléphessenek a pilótafülkébe;
b)
a potenciálisan rendzavaró utasokra a repülés tartama alatt megfelelő védelmi intézkedéseket kell alkalmazni.
2. Amennyiben repülés közben egy utas jogellenes cselekményt próbál elkövetni, meg kell tenni a megfelelő védelmi intézkedéseket e cselekmény megakadályozására.
3. Fegyver – kivéve a bejelentett áruként szállított fegyvereket – csak akkor szállítható a légi jármű fedélzetén, ha az előírt védelmi feltételek teljesülnek, és
a)
a működési engedélyt kiadó állam erre engedélyt adott az érintett légi fuvarozónak; és
b)
ezt előzetesen jóváhagyta az indulási és az érkezési állam, valamint adott esetben bármely állam, amelynek a légterét használják, vagy ahol útközben leszállnak.
4.Járatokon alkalmazott hatósági védelmi kísérők csak akkor vethetők be valamely légi jármű fedélzetén, ha az előírt védelmi feltételek teljesülnek, és a kísérő megfelelően képzett. A tagállamoknak jogában áll megtiltani a hatósági védelmi kísérők alkalmazását az általuk engedélyezett légi fuvarozók járatain.
5. A 3. bekezdés a járatokon alkalmazott hatósági védelmi kísérőkre is vonatkozik, amennyiben fegyvert viselnek.
6.A légi jármű kapitányának való engedelmesség elvének sérelme nélkül egyértelműen meg kell határozni, hogy ki felel a polgári légi jármű fedélzetén vagy repülés közben elkövetett jogellenes cselekmények esetén a megfelelő intézkedések megtételéért.
11. A SZEMÉLYZET TOBORZÁSA ÉS KÉPZÉSE
1. Az olyan a személyeket, akik átvizsgálásokat, belépési ellenőrzést vagy egyéb védelmi ellenőrzéseket végeznek, úgy kell toborozni, képezni és ‐ adott esetben ‐ minősíteni, hogy az szavatolja a felvételi alkalmasságukat, és képesek legyenek a rájuk bízott feladatok elvégzésére.
2. Az utasoktól és a rövid időre szóló repülőtéri belépővel rendelkező kísért személyektől eltekintve azok a személyek, akiknek a szigorított védelmi területre belépési jogosultsággal kell rendelkezniük, védelmi képzésen kell hogy részt vegyenek, mielőtt megkapnák a repülőtéri azonosítókártyát vagy a hajózó személyzeti tag azonosítókártyát, kivéve, ha őket folyamatosan egy vagy több, repülőtéri vagy hajózó személyzeti tag azonosítókártyával rendelkező személy kíséri.
3. Az 1. és 2. bekezdésekben említett képzésre kezdetben, majd rendszeres időközönként kerül sor.
4. Az 1. és 2. bekezdésben említett személyek képzését nyújtó oktatóknak rendelkezniük kell a szükséges képesítéssel.
12. VÉDELMI BERENDEZÉSEK
Az átvizsgálás, belépési ellenőrzés és egyéb védelmi ellenőrzések végzésére használt berendezések meg kell hogy feleljenek a jóváhagyott leírásnak, ésképesnek kell lenniük a szóban forgó védelmi ellenőrzések végrehajtására.
13.VÉDELMI HÁTTÉRELLENŐRZÉSEK
Valamennyi pilótát és motoros légi járműre szóló pilótaengedélyre pályázó személyt egységes védelmi háttérellenőrzéseknek kell alávetni, amelyeket szabályos időközönként meg kell ismételni. A felelős hatóságok védelmi háttérellenőrzésekre vonatkozó döntését egységes követelmények alapján kell meghozni.
Az Európai Parlament 2006.június 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2006. december 11-i közös álláspontja (HL C 70. E, 2007.3.27., 21. o.) és az Európai Parlament 2007. április 25-i álláspontja.