Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2005/0240(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0079/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0079/2007

Viták :

PV 24/04/2007 - 11
CRE 24/04/2007 - 11

Szavazatok :

PV 25/04/2007 - 11.4
CRE 25/04/2007 - 11.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0147

Elfogadott szövegek
PDF 502kWORD 178k
2007. április 25., Szerda - Strasbourg
A tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálása ***I
P6_TA(2007)0147A6-0079/2007
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2007. április 25-i jogalkotási állásfoglalása a tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0590 – C6-0056/2006 – 2005/0240(COD))

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0590)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és a 80. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0056/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 51. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0079/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
P6_TC1-COD(2005)0240

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1)  Indokolt az európai tengeri közlekedés biztonságát általában magas szinten tartani és mindent megtenni a tengeri balesetek és események számának csökkentése érdekében.

(2)  A tengeri balesetek gyors műszaki kivizsgálása javítja a tengeri közlekedés biztonságát, mivel hozzájárul az emberi áldozatot követelő, a hajók elvesztésével és a tengeri környezet szennyezésével járó ilyen balesetek megismétlődésének megelőzéséhez.

(3)  Az Európai Parlament a tengeri közlekedés biztonságának javításáról szóló állásfoglalásában(4) nyomatékosan felkérte a Bizottságot a hajózási balesetek kivizsgálásáról szóló irányelvre vonatkozó javaslat mielőbbi előterjesztésére.

(4)  Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezményének (UNCLOS)(5) 2. cikke meghatározza a parti államoknak azon jogát, kivizsgálják az okait a felségvizeiken bekövetkezett olyan tengeri baleseteknek, amelyek veszélyeztethetik az emberi életet vagy a környezetet, megkövetelhetik a parti állam felkutatási és mentési hatóságainak beavatkozását, vagy másképpen érinthetik a parti államot.

(5)  Az UNCLOS 94. cikke előírja, hogy a lobogó szerinti államoknak megfelelően képzett személy(ek) által kell kivizsgáltatniuk bizonyos nyílt tengeri baleseteket vagy hajózási eseményeket.

(6)  Az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (a SOLAS I/21. szabálya), a merülésvonalakról szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény és a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény meghatározza a lobogó szerinti államoknak a balesetek kivizsgálására és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) megfelelő tényekkel való ellátására vonatkozó felelősségi körét.

(7)  A kötelező IMO-eszközök végrehajtási szabályzata [annak tervezete](6) emlékeztet arra, hogy a lobogó szerinti államok kötelesek biztosítani, hogy a tengeri közlekedésbiztonsági vizsgálatokat megfelelően képzett, a tengeri balesetekkel és eseményekkel kapcsolatos ügyekben jártas vizsgálóbiztosok végezzék. A szabályzat továbbá előírja a lobogó szerinti államok számára, hogy készen kell állniuk arra, hogy – a baleset vagy rendkívüli esemény helyszínétől függetlenül – az adott célra képzett vizsgálóbiztosokat bocsássanak rendelkezésre.

(8)  Indokolt figyelembe venni a tengeri balesetek és rendkívüli események kivizsgálásának az A.849 számú IMO közgyűlési határozattal 1997 novemberében elfogadott szabályzatát, amely közös megközelítés alkalmazását írja elő a tengeri balesetek és rendkívüli események biztonsági vizsgálata esetében, valamint államközi együttműködést a tengeri baleseteket és rendkívüli eseményeket kiváltó tényezők azonosítása területén. Indokolt figyelembe venni az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottságának (MSC) a szabályzatban használt kifejezések naprakész meghatározását tartalmazó 953. körlevelét, továbbá az "úti adatrögzítő" meghatározását tartalmazó A.861(20) és MSC.163(78) számú IMO-határozatot is.

(9)  A menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és a nagysebességű utasszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló, 1999. április 29-i 1999/35/EK tanácsi irányelv(7) előírja a tagállamok számára, hogy belső jogrendszerük keretében határozzanak meg egy olyan jogállást, amely számukra és minden ténylegesen érintett tagállam számára lehetővé teszi, hogy egy ro-ro komphajót vagy nagysebességű utasszállító vízi járművet érintő tengeri baleset vagy rendkívüli esemény kivizsgálásában részt vegyenek, abban együttműködjenek, vagy – ha a tengeri balesetek kivizsgálásának szabályzata úgy rendelkezik – az ilyen vizsgálatot lefolytassák.

(10)  A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) előírja a tagállamok számára, hogy meg kell felelniük a tengeri balesetek és rendkívüli események kivizsgálására vonatkozó IMO-szabályzatnak és biztosítaniuk kell, hogy a balesetek kivizsgálásának eredményei a balesetek kivizsgálásának lezárultát követően a lehető legrövidebb határidőn belül közzétételre kerüljenek.

(11)  A tengerjáró hajókat, illetőleg a kikötőkben vagy más, korlátozás alá tartozó területeken tartózkodó hajókat érintő baleseteket és eseményeket – az összeférhetetlenség elkerülése érdekében – olyan független szervnek vagy testületnek kell kivizsgálnia, vagy annak ellenőrzése alatt kell kivizsgálni, amelyet állandó jelleggel felruházták a döntések meghozatalához szükséges hatáskörökkel.

(12)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy belső jogrendszerük lehetővé tegye számukra és minden más ténylegesen érintett tagállam számára, hogy – a tengeri balesetek kivizsgálására vonatkozó IMO-szabályzat rendelkezései alapján – a balesetek kivizsgálásában részt vegyenek vagy együttműködjenek, vagy azt lefolytassák.

(13)  A SOLAS-egyezmény V/20. szabálya értelmében a 2002. július 1-jén vagy azután felépített utasszállító hajókat és a 3000 tonna, vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú hajókat úti adatrögzítőkkel (VDR) kell felszerelni a balesetek kivizsgálásának segítéséhez. Mivel e felszerelés fontos a hajózási balesetek megelőzését szolgáló politika kialakításában, mindig meg kell követelni, hogy legyen ilyen felszerelés a nemzeti vagy nemzetközi forgalomban részt vevő és a közösségi kikötőkbe érkező hajókon.

(14)  A VDR-rendszer és más elektronikus készülékek által szolgáltatott adatok felhasználhatók visszamenőlegesen a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény okainak kivizsgálására, és előzetesen is az esetlegesen ilyen eseményekhez vezető körülményekből való tapasztalatszerzésre. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az ilyen adatok mindkét célra történő megfelelő felhasználását, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

(15)  A hajóról érkező vészjelzéseket vagy bármely forrásból származó, arra vonatkozó információkat, hogy egy hajó veszélynek van kitéve, vagy egy hajón tartózkodó vagy onnan érkező személyek veszélynek vannak kitéve, illetve hogy egy hajó működésével kapcsolatban álló esemény folytán a személyek, a hajószerkezet vagy a környezet esetlegesen súlyosan károsodhatnak, ki kell vizsgálni vagy másként meg kell vizsgálni.

(16)  Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 1406/2002//EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) előírja, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek (a továbbiakban: Ügynökség) együtt kell működnie a tagállamokkal a műszaki megoldások kidolgozása során, továbbá azt, hogy technikai segítséget kell nyújtania a közösségi jogszabályok végrehajtásához. A balesetek kivizsgálása területén az Ügynökségnek az a feladata, hogy – a tagállamok eltérő jogrendszerére figyelemmel – megkönnyítse a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést egy olyan közös módszertan kidolgozásában, amely a tengeri baleseteknek az egyezményes nemzetközi alapelvek szerinti kivizsgálására vonatkozik.

(17)  Az 1406/2002/EK rendeletnek megfelelően az ügynökségnek elő kell segítenie, hogy együttműködésben támogassák a tagállamokat a súlyos tengeri balesetek kivizsgálására irányuló tevékenységekben és az elkészült baleseti jelentések elemzésében. Az elemzések eredményének ismeretében az Ügynökségnek fel kell vennie a közös módszertanba az elemzésből származó minden olyan elemet, amely jelentőséggel bírhat az újabb katasztrófák megelőzése és a tengerészeti biztonság EU-ban történő javítása érdekében.

(18)  A tengeri balesetek esetében a tengerészekkel szembeni méltányos bánásmódról szóló IMO-iránymutatások csökkentik kapitány és a legénység kockázatát, hogy büntetőjogi szankcióknak lesznek alávetve. Az iránymutatások erősíthetik a kapitány és a legénység vizsgálati módszerekbe vetett bizalmát, ezért a tagállamoknak alkalmazniuk kell ezeket.

(19)  A baleset vagy rendkívüli esemény biztonsági vizsgálatát követően megfogalmazott biztonsági ajánlásokat a tagállamoknak és a Közösségnek indokolt megfelelően figyelembe venniük.

(20)  Mivel a műszaki kivizsgálás célja a jövőbeli tengeri balesetek és rendkívüli események megelőzése, a következtetések és a biztonsági ajánlások nem használhatók a felelősség meghatározására vagy a vétkesség megállapítására.

(21)  Mivel az irányelv célját – nevezetesen a tengeri közlekedés biztonságának Közösségen belüli javítását és a jövőbeli tengeri balesetek kockázatának ezáltali csökkentését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és mivel ezért – az intézkedés léptéke vagy hatásai miatt – a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(22)  Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(10) összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Az irányelv célja a tengeri közlekedés biztonságának javítása és ezáltal a jövőbeli tengeri balesetek kockázatának csökkentése:

   a) a gyors biztonsági vizsgálatoknak, valamint a tengeri balesetek és események megfelelő elemzésének a megkönnyítése, továbbá
   b) az aktuális és pontos biztonsági vizsgálatról szóló jelentések, valamint a helyreállítási intézkedésekre vonatkozó javaslatok biztosítása révén.

Az ezen irányelv szerinti kivizsgálások sem a felelősség meghatározására, sem a vétkesség megállapítására nem terjednek ki.

2. cikk

Hatály

(1)  A tagállamoknak az UNCLOS szerinti kötelezettségeivel összhangban ez az irányelv olyan tengeri balesetekre, eseményekre és vészjelzésekre alkalmazandó, amelyek:

   a) valamelyik tagállam lobogója alatt közlekedő hajókkal kapcsolatosak, vagy
   b) olyan területeken következnek be, amelyek felett a tagállamok joghatóságot gyakorolhatnak, vagy
   c) a tagállamok más tényleges érdekeit érintik.

(2)  Az irányelv nem alkalmazható olyan tengeri balesetekre, eseményekre és vészjelzésekre, amelyek csak a következő típusú hajókat érintik:

   a) hadihajók, csapatszállító hajók vagy más hajók, amelyek valamely tagállam tulajdonában vagy üzemeltetésében vannak, és amelyeket kizárólag kormányzati, nem kereskedelmi célra alkalmaznak;
   b) nem gépi meghajtású hajók, kezdetleges felépítésű fahajók, kedvtelési célú jachtok és kedvtelési célú hajók, kivéve ha legénységgel közlekednek vagy fognak közlekedni, és 12 utasnál többet szállítanak kereskedelmi céllal;
   c) belvízi utakon üzemeltetett belvízi hajók;
   d) 24 méternél rövidebb halászhajók;
   e) rögzített nyílt tengeri fúróberendezések.

3. cikk

Meghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  "SOLAS": az 1978. és 1988. évi jegyzőkönyvekkel módosított, "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS 74).

"IMO-szabályzat": a tengeri balesetek és rendkívüli események kivizsgálásának szabályzata, amelyet a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 1997. november 27-i A.849 számú, módosított közgyűlési határozatával fogadott el.

2.  A következő kifejezések az IMO-szabályzatban található meghatározások szerint értendők:

   a) "tengeri baleset",
   b) "nagyon súlyos baleset",
   c) "tengeri esemény",
   d) "tengeri baleset vagy esemény biztonsági vizsgálata",

e)   "ténylegesen érintett állam".

3.  A "súlyos baleset" és a "kevésbé súlyos baleset" kifejezések az MSC 953. körlevelében található aktualizált meghatározásoknak megfelelően értendők.

4.  A "ro-ro komphajó" és a "nagysebességű utasszállító vízi jármű" kifejezések az 1999/35/EK irányelv 2. cikkében található meghatározás szerint értendők.

5.  "Vizsgálatot vezető tagállam": olyan tagállam, amelynek ezen irányelv szerint biztonsági vizsgálatot kell folytatnia, vagy egynél több ténylegesen érintett állam esetén biztonsági vizsgálatot kell vezetnie.

6.  "Úti adatrögzítő" (VDR): az IMO A.861(20) és MSC.163(78) számú határozatában foglalt meghatározások szerint értendő.

7.  "Vészjelzés": hajóról érkező jel, vagy bármilyen forrásból származó információ, amely azt jelzi, hogy egy hajó vészhelyzetben van, illetve hogy hajón tartózkodó vagy onnan érkező személyek vészhelyzetben vannak a tengeren.

8.  "Biztonsági ajánlás": bármely olyan javaslat, a lajstromozási és ellenőrzési célból tett javaslatokat is beleértve,

   a) amelyet tengeri baleset vagy rendkívüli esemény biztonsági vizsgálatát folytató vagy vezető állam kivizsgáló szerve fogalmaz meg, a kivizsgálásból származó információkra támaszkodva,
   b) vagy adott esetben a Bizottság, az Ügynökség segítségével és az adatok összefoglaló elemzése, valamint az elvégzett kivizsgálások eredményei alapján fogalmaz meg.

4. cikk

A biztonsági vizsgálatok státusza

(1)  A tagállamok saját belső jogrendszerüknek megfelelően állapítják meg a tengeri balesetek vagy események biztonsági vizsgálatának lefolytatására vonatkozó szabályokat. Eközben biztosítják, hogy az ilyen vizsgálatok:

   a) a felelősség meghatározása vagy a vétkesség megállapítása érdekében folytatott nyomozástól vagy más vizsgálatoktól függetlenek legyenek, lehetővé téve azt, hogy kizárólag az ezen irányelv alapján kezdeményezett kivizsgálásokból származó következtetések vagy ajánlások járulhassanak hozzá más vizsgálatokhoz; és
   b) ne legyenek akadályoztatva, felfüggesztve vagy elhalasztva ilyen vizsgálatok miatt.

Ezen túlmenően a tagállamok biztosítják, hogy e vizsgálatok során védik a tanúkat attól, hogy nyilatkozataikat vagy az általuk nyújtott más információkat harmadik országok hatóságai megszerezzék, e nyilatkozatoknak vagy információknak a kérdéses országokban végzett nyomozásokban való felhasználásának megakadályozása érdekében.

(2)  A tagállamok által meghatározandó szabályoknak tartalmazniuk kell olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik:

   a) a tengeri balesetek vagy események más tagállamok által vezetett biztonsági vizsgálatai területén folytatott együttműködést és kölcsönös segítségnyújtást, vagy a tengeri balesetek vagy események kivizsgálásának más tagállamokra bízását ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban,
   b) a Bizottsággal folytatott szoros együttműködés keretében a kivizsgáló szerveik tevékenységeinek összehangolását az ezen irányelv céljainak eléréséhez szükséges mértékben, és
   c) a gyorsriasztási intézkedéseket balesetek vagy események esetén.

5. cikk

Kivizsgálási kötelezettség

(1)  Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a 8. cikkben említett kivizsgáló szerv kivizsgálást végezzen az olyan súlyos vagy nagyon súlyos tengeri balesetek után, amelyek

   a) lobogója alatt közlekedő hajót érintenek, tekintet nélkül a baleset helyszínére; vagy
   b) azokon a területeken belül következnek be, amelyek felett joghatóságot gyakorolhat, tekintet nélkül a balesetben érintett hajó vagy hajók lobogójára; vagy
   c) a tagállam tényleges érdekével kapcsolatosak, tekintet nélkül a baleset helyszínére és az érintett hajó vagy hajók lobogójára.

(2)  A súlyos és nagyon súlyos balesetek kivizsgálásán túlmenően a 8. cikkben említett kivizsgáló szervnek a tényállás megállapítása után el kell döntenie, hogy kevésbé súlyos baleset, tengeri esemény vagy vészjelzés esetén végezzen-e biztonsági vizsgálatot.

Döntésében figyelembe kell vennie a baleset vagy rendkívüli esemény súlyosságát, a vészjelzésben érintett hajó és/vagy teherhajó típusát és/vagy a felkutatási és mentési hatóságok bármilyen kérését.

(3)  A biztonsági vizsgálatok hatályát és az azok lefolytatására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket a vizsgálatot vezető tagállam kivizsgáló szervének kell meghatároznia a többi ténylegesen érintett állam kivizsgáló szervével együttműködésben, oly módon, hogy ezen irányelv céljainak elérését a lehető legjobban elősegítse, továbbá a jövőbeli balesetek és rendkívüli események megelőzését szolgálja.

(4)  A biztonsági vizsgálatoknak az 1406/2002/EK rendelet 2. cikkének e) pontja szerint kidolgozott közös módszertant kell követniük a tengeri balesetek és rendkívüli események kivizsgálására. E módszertannak az ezen irányelv alkalmazása céljából való elfogadásáról, naprakésszé tételéről vagy módosításáról a 19. cikk (3) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell dönteni.

(5)  A biztonsági vizsgálatot a tengeri baleset vagy esemény bekövetkezése után a kivitelezhetőség függvényében haladéktalanul és legkésőbb a bekövetkezésétől számított két hónapon belül meg kell kezdeni.

6. cikk

Jelentéstételi kötelezettség

Egy tagállamnak nemzeti jogrendszere keretében elő kell írnia, hogy kivizsgáló szervét az illetékes hatóságok és/vagy az érdekelt felek haladéktalanul értesítsék az ezen irányelv hatálya alá tartozó minden balesetről, eseményről és vészjelzésről.

7. cikk

Közös biztonsági vizsgálatok

(1)  Két vagy több tagállam tényleges érdekét érintő súlyos és nagyon súlyos baleset esetén az érintett tagállamoknak haladéktalanul meg kell állapodniuk abban, hogy melyikük legyen a vizsgálatot vezető tagállam. Ha az érintett tagállamok nem határozzák meg, hogy a vizsgálatot melyik tagállamnak kell vezetnie, kötelesek haladéktalanul végrehajtani a Bizottság által az Ügynökség véleménye alapján az ügyben adott ajánlást.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tengeri balesetek biztonsági vizsgálatáért a szükséges hatáskörökkel állandó jelleggel felruházott és a tengeri balesetekkel és eseményekkel kapcsolatos ügyekben megfelelően képzett vizsgálóbiztosokból álló kivizsgáló szerv vagy testület feleljen.

(2)  Közös megegyezéssel a tagállamok a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény biztonsági vizsgálatának vezetésével vagy az abban való együttműködéssel megbízhatnak más tagállamot.

(3)  Ha egy ro-ro komphajó vagy egy nagysebességű utasszállító vízi jármű tengeri balesetben, eseményben vagy vészjelzésben érintett, a vizsgálati eljárást annak az államnak kell megindítania, amelynek felségvizein a baleset vagy rendkívüli esemény bekövetkezett, illetve felségvizeken kívül bekövetkezett baleset esetén a komphajó vagy vízi jármű által utoljára érintett tagállamnak.

Ez az állam felelős a kivizsgálásért és a ténylegesen érintett államokkal való koordinációért mindaddig, amíg az érintettek kölcsönösen meg nem állapodnak abban, hogy melyikük legyen a vizsgálatot vezető állam.

8. cikk

Kivizsgáló szervek

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tengeri balesetek biztonsági vizsgálatáért a szükséges hatáskörökkel állandó jelleggel felruházott és a tengeri balesetekkel és eseményekkel kapcsolatos ügyekben megfelelően képzett vizsgálóbiztosokból álló kivizsgáló szerv vagy testület feleljen.

Ez a kivizsgáló szerv működését tekintve független, különösen a tengerálló-képességért, a tanúsításért, a felügyeletért, a személyzetért, a biztonságos hajózásért, a karbantartásért, a tengeri forgalom irányításáért, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzésért, a tengeri kikötők működéséért felelős nemzeti hatóságoktól, a felelősség vagy a bűnüldözés céljából kivizsgálásokat végző szervektől és általában minden olyan féltől, amelynek az érdekei ütközhetnek a ráruházott feladatokkal.

(2)  A kivizsgáló szerv gondoskodik arról, hogy az egyéni vizsgálóbiztosok rendelkezzenek a rendes kivizsgálási feladataikhoz tartozó szaktudással és gyakorlati tapasztalattal. A kivizsgáló szerv továbbá szükség esetén biztosítja a megfelelő szakértők azonnali rendelkezésre bocsátását.

(3)  A kivizsgáló szervre bízott tevékenységek kiterjeszthetők a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatos adatok összegyűjtésére és elemzésére is, különösen megelőzési céllal, ha ezek a tevékenységek nem befolyásolják függetlenségét, és szabályozási, igazgatási vagy szabványosítási területen sem járnak felelősséggel.

(4)  A tagállamoknak saját jogrendszerük keretében eljárva és adott esetben a bírósági vizsgálatért felelős hatóságokkal együttműködve elő kell írniuk, hogy kivizsgáló szervük vagy a vizsgálati feladatokkal megbízott bármely más szerv vizsgálóbiztosai:

   a) szabadon megközelíthessenek bármely érintett területet vagy baleseti helyszínt, valamint bármely hajót, hajóroncsot vagy hajószerkezetet, beleértve a rakományt, a felszereléseket vagy a törmelékeket;
   b) azonnal biztosíthassák a bizonyítékok jegyzékének összeállítását, valamint a vizsgálat vagy az elemzés körébe tartozó hajóroncsok, törmelékek, illetve más alkatrészek vagy anyagok irányított felkutatását és eltávolítását;
   c) megkövetelhessék a b) pontban meghatározottak vizsgálatát vagy elemzését, és szabadon hozzáférhessenek az ilyen vizsgálatok vagy elemzések eredményeihez;
   d) szabadon lemásolhassanak és felhasználhassanak bármely vonatkozó információt és rögzített adatot, beleértve az úti adatrögzítőből (VDR) nyert adatokat, amelyek a hajóra, az útra, a rakományra, a legénységre vagy bármely más személyre, tárgyra, tényezőre vagy körülményre vonatkoznak;
   e) szabadon hozzáférhessenek az áldozatok holttestének a vizsgálatából vagy az áldozatok holttestéből vett mintákon végzett kísérletek eredményeihez;
   f) szabad hozzáférést kérhessenek és kaphassanak a hajó üzemeltetésében érintett személyekről vagy bármely más megfelelő személyről vett mintákon végzett vizsgálatok vagy kísérletek eredményeihez;
   g) megvizsgálhassák a tanúkat, anélkül, hogy bármely olyan személy jelen lenne, akinek az érdekei a vizsgálóbiztosok véleménye szerint hátráltatják a biztonsági vizsgálatot;
   h) megszerezhessék a lobogó szerinti állam, a hajótulajdonosok, a hajóosztályozó társaságok vagy bármely más érintett fél birtokában lévő felmérési feljegyzéseket és vonatkozó információkat, ha ezek a felek vagy képviselőik a tagállamokban rendelkeznek székhellyel;
   i) igénybe vehessék az államuk megfelelő hatóságainak segítségét, beleértve a lobogó szerinti és a kikötő szerinti állam ellenőreit, a partőröket, a hajóforgalmi szolgálatok irányítóit, a felkutatási és mentési csapatokat, a révkalauzokat vagy más kikötői vagy tengeri személyzetet.

(5)  A kivizsgáló szerv számára lehetővé kell tenni, hogy bármikor reagálhasson egy balesetről szóló értesítésre, és elegendő forrást szerezzen ahhoz, hogy feladatait függetlenül láthassa el. A vizsgálóbiztosainak olyan jogállást kell biztosítania, amely megadja nekik a függetlenséghez szükséges garanciákat.

(6)  A kivizsgáló szerv az ezen irányelv szerinti feladatait azzal a feltétellel ötvözheti a tengeri balesetektől eltérő események kivizsgálásával kapcsolatos tevékenységekkel, ha az ilyen vizsgálatok nem veszélyeztetik a függetlenségét.

9. cikk

Az adatok bizalmas kezelése

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a következő adatok ne legyenek hozzáférhetőek a biztonsági vizsgálattól eltérő célokra:

   a) minden tanúvallomás és más állítás, beszámoló és feljegyzés, amelyet a kivizsgáló szerv jegyzett fel vagy kapott a biztonsági vizsgálat során;
   b) a biztonsági vizsgálat keretében tanúvallomást tett személyek személyazonossága;
   c) a balesetben vagy eseményben érintett személyekre vonatkozó orvosi vagy személyes jellegű információk.

10. cikk

Állandó együttműködési keret

(1)  A tagállamoknak a Bizottsággal szoros együttműködésben létre kell hozniuk egy olyan állandó együttműködési keretet, amely – az ezen irányelv céljainak eléréshez szükséges mértékben – lehetővé teszi a tengeri balesetek biztonsági vizsgálatát végző szerveik számára az egymással és a Bizottsággal való együttműködést.

(2)  Az állandó együttműködési keret eljárási szabályzatáról és az ahhoz szükséges szervezésre vonatkozó rendelkezésekről a 19. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell dönteni.

(3)  Az állandó együttműködés keretében a tagállamok kivizsgáló szerveinek és a Bizottságnak meg kell állapodniuk a leghatékonyabb együttműködési formákról annak érdekében, hogy:

   a) megoszthassák a hajóroncsoknak, a hajófelszereléseknek és a biztonsági vizsgálat szempontjából lényeges egyéb tárgyaknak a műszaki kivizsgálásához szükséges berendezéseket, létesítményeket és felszereléseket, beleértve azokat, amelyek az úti adatrögzítőkből és más elektronikus készülékekből származó információk megszerzéséhez és értékeléséhez kellenek;
   b) biztosíthassák egymásnak a különleges feladatok elvégzéséhez szükséges szakmai együttműködést vagy szakértelmet;
   c) beszerezhessék és megoszthassák a balesetekre vonatkozó adatok elemzése szempontjából lényeges információkat, és közösségi szinten megfelelő biztonsági ajánlásokat tehessenek;
   d) közös alapelveket dolgozhassanak ki a biztonsági ajánlások nyomán teendő utóintézkedésekre és a kivizsgálási módszereknek a műszaki és tudományos fejlődéshez igazítására;
   e) titoktartási szabályokat állapíthassanak meg a tanúvallomások megosztására és az adatok feldolgozására;
   f) adott esetben az egyéni vizsgálóbiztosok számára a tárgyhoz kapcsolódó képzési tevékenységeket szervezhessenek;
   g) az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken előmozdíthassák az együttműködést a harmadik országok kivizsgáló szerveivel vagy testületeivel és a tengeri baleseteket kivizsgáló nemzetközi szervezetekkel.

(4)  Bármely olyan tagállamnak, amelynek a létesítményeit vagy szolgáltatásait egy balesetet vagy eseményt megelőzően egy hajó használta vagy elvben használnia kellett volna, és amely tagállam a vizsgálathoz kapcsolódó információkkal rendelkezik, biztosítania kell az ilyen információkat a vizsgálatot folytató szervnek.

11. cikk

Költségek

A tagállamoknak mindent el kell követniük, hogy ne fizettessék meg az általuk nyújtott segítséget, amelyet más tagállamok kértek az ezen irányelv szerinti biztonsági vizsgálatok lefolytatásához.

12. cikk

Együttműködés a ténylegesen érintett harmadik országokkal

(1)  A tagállamoknak a tengeri balesetek kivizsgálása során a lehető legszorosabban együtt kell működniük a ténylegesen érintett harmadik országokkal.

(2)  A ténylegesen érintett harmadik országok számára kölcsönös megegyezés alapján lehetővé kell tenni, hogy bekapcsolódjanak olyan biztonsági vizsgálatba – a kivizsgálás bármely szakaszában –, amelyet ezen irányelv alapján vezet egy tagállam.

(3)  Egy tagállamnak az együttműködése egy ténylegesen érintett harmadik ország által folytatott vizsgálatban nem sértheti a tengeri balesetek vagy események ezen irányelv szerinti biztonsági vizsgálatának lefolytatásával és a jelentéstétellel kapcsolatos követelményeket.

13. cikk

A bizonyítékok megőrzése

A tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak biztosítására, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó balesetekben, eseményekben és vészjelzésekben érintett felek mindent megtegyenek annak érdekében, hogy:

   a) megőrizzék a tengerészeti térképekből, a hajónaplókból, elektronikus és mágneses adatrögzítőkről és videoszalagokról származó összes információt, beleértve a balesetet megelőző, a baleset alatti és a balesetet követő időszakhoz kapcsolódóan az úti adatrögzítőkből és más elektronikus készülékből nyert információkat;
   b) megelőzzék az ilyen információk felülírását vagy más módosítását;
   c) védekezzenek minden egyéb, a baleset kivizsgálása szempontjából lényegesnek tartott készüléket érő interferencia ellen;
   d) a tengeri közlekedés biztonságára vonatkozó vizsgálatok céljára haladéktalanul összegyűjtsenek és megőrizzenek minden bizonyítékot.

14. cikk

Baleseti jelentések

(1)  A tengeri balesetek vagy események ezen irányelvben foglaltak szerint végzett biztonsági vizsgálatairól az I. mellékletben meghatározott iránymutatásoknak megfelelően ismertetett jelentést kell közzétenni.

(2)  A kivizsgáló szerveknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a baleseti jelentést a baleset napjától számított 12 hónapon belül a nyilvánosság és különösen az egész tengerészeti ágazat – amely számára külön következtetéseket és ajánlásokat kell rendelkezésre bocsátani – számára hozzáférhetővé tegyék. Ha a végleges jelentés időben nem készíthető el, időközi jelentést kell közzétenni a baleset vagy rendkívüli esemény időpontjától számított 12 hónapon belül.

(3)  A vizsgálatot vezető tagállam kivizsgáló szervének el kell juttatnia a végleges vagy időközi jelentés másolatát a Bizottsághoz. Figyelembe kell vennie a Bizottság esetleges észrevételeit a jelentés minőségének oly módon történő javítása érdekében, hogy az a lehető legjobban segítse ezen irányelv céljainak elérését.

(4)  A Bizottság háromévente jelentés formájában tájékoztatja az Európai Parlamentet, és e jelentés meghatározza az irányelv végrehajtásának és az annak való megfelelés mértékét, valamint a jelentésekben szereplő ajánlások tükrében szükségesnek tartott további lépéseket.

15. cikk

Biztonsági ajánlások

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a címzettek megfelelően figyelembe vegyék a kivizsgáló szervek biztonsági ajánlásait, és adott esetben a közösségi és a nemzetközi jognak megfelelően járjanak el. A Bizottság az Ügynökség segítségével eljárva a közös módszertanba felveszi a baleseti jelentések következtetéseit és biztonsági ajánlásait.

(2)  Szükség esetén egy kivizsgáló szerv vagy – az Ügynökség segítségével eljárva – a Bizottság összefoglaló adatelemzés és az összes elvégzett vizsgálat eredményei alapján biztonsági ajánlásokat fogalmaz meg.

(3)  Biztonsági ajánlás vagy időközi ajánlás semmilyen körülmények között nem állapíthat meg vétkességet vagy felelősséget egy baleset kapcsán.

16. cikk

Korai vészjelző rendszer

Ha egy tagállam kivizsgáló szerve a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény kivizsgálásának bármely szakaszában arra az álláspontra jut, hogy sürgős közösségi szintű fellépésre van szükség az új balesetek kockázatának megelőzése érdekében, haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot a korai vészjelzés szükségességéről.

A Bizottságnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia az ügyet és szükség esetén figyelmeztető feljegyzést kell kiadnia valamennyi tagállam felelős hatóságainak, a hajózási iparnak és bármely más érintett félnek.

17. cikk

Tengeri balesetek európai adatbázisa

(1)  A tengeri balesetekre és rendkívüli eseményekre vonatkozó adatokat a Bizottság által létrehozott, az Európai Tengeri Balesetek Információs Platformja (EMCIP) elnevezésű elektronikus adatbázisban kell tárolni és elemezni.

(2)  A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az adatbázishoz való hozzáférésre jogosult hatóságokról.

(3)  A tagállamok kivizsgáló szerveinek a II. mellékletben megadott minta szerint értesíteniük kell a Bizottságot a tengeri balesetekről és eseményekről. Biztosítaniuk kell továbbá a Bizottságnak a tengeri balesetek vagy események biztonsági vizsgálatára vonatkozó adatokat az EMCIP adatbázis működési elvének megfelelően.

(4)  A Bizottságnak tájékoztatnia kell a tagállamok kivizsgáló szerveit az értesítési és jelentéstételi eljárás követelményeiről és időtartamáról.

18. cikk

A tengerészekkel szembeni méltányos bánásmód

A tagállamok tiszteletben tartják a tengeri balesetek esetén a tengerészekkel szembeni tisztességes bánásmódról szóló IMO-iránymutatásokat.

19. cikk

A bizottság

(1)  A Bizottságot a 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszak három hónap.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

20. cikk

Módosítási hatáskörök

A Bizottság – a 19. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással – aktualizálhatja ennek az irányelvnek a fogalom-meghatározásait, valamint a közösségi jogszabályokra és az IMO-eszközökre történő hivatkozásokat annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a hatályba lépett közösségi vagy IMO-intézkedésekkel, ezen irányelv korlátainak tiszteletben tartására is figyelemmel.

Ugyanezen eljárásnak megfelelően eljárva a Bizottság a mellékleteket is módosíthatja.

21. cikk

További intézkedések

Az ezen irányelvben foglaltak közül semmi sem akadályozza meg, hogy valamely tagállam a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatban az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó további intézkedéseket hozzon, feltéve ha az ilyen intézkedések nem sértik ezt az irányelvet, és semmilyen módon nem is befolyásolják hátrányosan a végrehajtását, és nem veszélyeztetik az Unió céljainak megvalósítását.

22. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján meghozott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

23. cikk

A meglévő jogszabályok módosításai

(1)  Az 1999/35/EK határozat 12. cikkét el kell hagyni.

(2)  A 2002/59/EK határozat 11. cikkét el kell hagyni.

24. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ...-ig(12) megfeleljenek. Haladéktalanul eljuttatják a Bizottsághoz az említett rendelkezések szövegét, valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

25. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

26. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

A biztonsági vizsgálatról szóló jelentés formátuma és tartalma

Előszó

Ez a rész megállapítja a biztonsági vizsgálat egyedüli célját, vagyis hogy a biztonsági ajánlás semmilyen esetben sem keletkeztetheti felelősség vagy vétkesség vélelmét, és tartalmát és stílusát tekintve a jelentés nem azzal a szándékkal készül, hogy azt bírósági eljárás során felhasználják.

(A jelentés nem hivatkozhat tanúvallomásra, továbbá a jelentésben említettek közül senkit sem hozhat kapcsolatba olyan személlyel, aki a kivizsgálás során vallomást tett.)

1.  Összefoglaló

Ez a rész a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény alapvető tényeit vázolja fel: mi, mikor, hol és hogyan történt, továbbá összegzi, hogy annak következtében történt-e haláleset, sérülés, károsodott-e a hajó, a rakomány, harmadik felek vagy a környezet.

2.  Tényszerű adatok

Ez a rész több különálló szakaszt tartalmaz, és elegendő olyan információt szolgáltat, amelyek a kivizsgáló szerv értelmezésében tényszerűek, amelyekből teljes mértékben feltölthető a tengeri balesetek európai adatbázisa, és amelyek bizonyítási alapot szolgáltatnak az elemzéshez és megkönnyítik az értelmezést.

Ezek a szakaszok legalább a következő információkat tartalmazzák:

2.1  A hajóra vonatkozó adatok

–  A hajó lobogója/lajstromozása;

–  A hajó azonosítása;

–  A hajó főbb jellemzői;

–  Tulajdonviszony és irányítás;

–  A felépítésre vonatkozó részletek;

–  A hajó biztonságosságához szükséges összetételű és létszámú minimális személyzet;

–  Engedélyezett rakomány.

2.2  Az útra vonatkozó adatok

–  Érintett kikötők;

–  Az út típusa;

–  A rakományra vonatkozó adatok;

–  Személyzet.

2.3  A tengeri balesetre vagy eseményre vonatkozó információk

–  A tengeri baleset vagy esemény típusa;

–  Dátum és időpont;

–  A tengeri baleset vagy esemény földrajzi helyzete és helyszíne;

–  Külső és belső környezet;

–  A hajó üzemeltetése és az útszakasz;

–  A bekövetkezés helye a fedélzeten;

–  Emberi tényezőkre vonatkozó adatok;

–  Következmények (az emberekre, a hajóra, a környezetre, egyéb tényezőkre).

2.4  A parti hatóság beavatkozása és vészhelyzeti reakciója

–  Ki(k) az érintett(ek);

–  Alkalmazott eszköz;

–  A válaszadás gyorsasága;

–  Meghozott intézkedések;

–  Elért eredmények.

A szükséges adatokon és egyéb háttér-információkon kívül a jelentésnek ez a része tartalmazza bármely vonatkozó vizsgálat vagy kísérlet és bármely, a jövőbeli tengeri balesetek megelőzésére hozott intézkedés eredményeit.

3.  Beszámoló

Ez a rész a baleset vagy rendkívüli esemény előtti, alatti és utáni történések időbeli egymásutánján keresztül rekonstruálja a tengeri balesetet vagy eseményt és minden egyes résztvevő (azaz személy, anyag, környezet, felszerelés vagy külső tényező) érintettségét. A beszámolóban tárgyalt időszak azoknak a konkrét véletlen történéseknek az időpontjától függ, amelyek a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény közvetlen előidézői voltak.

4.  Elemzés

Ez a rész több különálló szakaszt tartalmaz, és elemzést szolgáltat minden véletlen történésről, a vizsgálat során végzett bármely vonatkozó ellenőrzés vagy kísérlet eredményeihez és bármely, a jövőbeli tengeri balesetek megelőzésére esetlegesen már meghozott biztonsági intézkedéshez fűzött észrevételekkel.

Az elemző rész szakaszainak olyan kérdésekre kell kiterjedniük, mint például:

–  A véletlen történés háttere és környezete;

–  Hibás emberi cselekedetek és mulasztások, veszélyes anyagok használatával járó események, környezeti hatások, felszerelésbeli hiányosságok és külső hatások;

–  Kiváltó tényezők, amelyek személyekhez kapcsolódó feladatokkal, fedélzeti műveletekkel, a parti irányítással vagy a szabályozás hatásával kapcsolatosak.

Az elemzés és a magyarázat lehetővé teszi, hogy a jelentés logikai következtetésekre jusson, megállapítva valamennyi kiváltó tényezőt – beleértve azokat, amelyeknek a kockázatai esetében alkalmatlannak bizonyultak vagy hiányoztak a véletlen történés bekövetkeztének megelőzésére, vagy következményeinek elkerülésére vagy enyhítésére szolgáló, már létező eszközök.

5.  Következtetések

Ez a rész összefoglalja a megállapított kiváltó tényezőket és azokat a hiányzó vagy nem megfelelő (anyagi, funkcionális, szimbolikus vagy eljárási) védekezési eszközöket, amelyeknél biztonsági intézkedéseket kell kidolgozni a jövőbeli tengeri balesetek megelőzésére.

6.  Biztonsági ajánlások

Szükség esetén a jelentésnek ez a része olyan biztonsági ajánlásokat tartalmaz, amelyek az elemzésen és a következtetéseken alapulnak, és olyan sajátos területekkel függnek össze, mint a jogalkotás, a tervezés, eljárások, felügyelet, irányítás, munkahelyi egészségvédelem és biztonság, képzés, javítási munkák, parti segítségnyújtás és vészhelyzeti válaszadás.

A biztonsági ajánlások címzettjei azok, akik a legalkalmasabb helyzetben vannak azok végrehajtásához, mint például a hajótulajdonosok, a menedzserek, az elismert szervezetek, a tengerészeti hatóságok és az európai intézmények, a cél pedig a jövőbeli tengeri balesetek megelőzése.

Ez a rész tartalmazza azokat az átmeneti biztonsági ajánlásokat is, amelyek esetleg a biztonsági vizsgálat során készültek.

7.  Függelékek

Szükség esetén a következő információkat tartalmazó nem kimerítő listát kell csatolni a jelentéshez papíron és/vagy elektronikus formában:

   – Fényképek, mozgóképek, hangfelvételek, tengerészeti térképek, rajzok;
   – Alkalmazandó szabványok;
   – Használt műszaki szakkifejezések és rövidítések;
   – Különleges biztonsági tanulmányok;
   – Egyéb információk.

II.MELLÉKLET

A TENGERI BALESETRŐL VAGY RENDKÍVÜLI ESEMÉNYRŐL SZÓLÓ ÉRTESÍTÉSBEN FELTÜNTETENDŐ ADATOK

(Az Európai Tengeri Balesetek Információs Platformjának része)

01.  Felelős tagállam / kapcsolattartó személy

02.  Kivizsgálást végző tagállam

03.  Tagállam szerepe

04.  Érintett parti állam

05.  A ténylegesen érintett államok száma

06.  Ténylegesen érintett államok

07.  Értesítést eljuttató testület

08.  Az értesítés időpontja

09.  Az értesítés dátuma

10.  A hajó neve

11.  IMO-szám / megkülönböztető betűjelzés

12.  A hajó lobogója

13.  A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény típusa

14.  A hajó típusa

15.  A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény dátuma

16.  A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény időpontja

17.  Helyzetmeghatározás – földrajzi szélesség

18.  Helyzetmeghatározás – földrajzi hosszúság

19.  A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény helyszíne

20.  Kiindulási kikötő

21.  Rendeltetési kikötő

22.  Forgalomelválasztó rendszer

23.  Útszakasz

24.  Hajóüzemeltetés

25.  A bekövetkezés helye a fedélzeten

26.  Áldozatok száma:

· Legénység

· Utasok

· Egyéb

27.  Súlyos sérülések:

· Legénység

· Utasok

· Egyéb

28.  Szennyezés

29.  A hajóban keletkezett kár

30.  A rakományban keletkezett kár

31.  Egyéb kár

32.  A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény rövid leírása

Megjegyzés: Az aláhúzott számok azt jelentik, hogy hajónként külön-külön fel kell tüntetni az adatokat, ha a tengeri balesetben vagy rendkívüli eseményben egynél több hajó érintett.

(1) HL C 318., 2006.12.23., 195. o.
(2) HL C 229., 2006.9.22., 38. o.
(3) Az Európai Parlament 2007. április 25-i álláspontja.
(4) HL C 104. E, 2004.4.30., 730. o.
(5) Az ENSZ harmadik tengerjogi konferenciájának (1973–1982) záróokmánya, besorolási szám: 341.45 L 412 1997.
(6) Az IMO FSI 13/WP.3 2005. március 9-i változata.
(7) HL L 138., 1999.6.1., 1. o. A 2002/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.
(8) HL L 208., 2002.8.5., 10. o.
(9) HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb az 1891/2006/EK irányelvvel (HL L 394., 2006.12.30., 1. o.) módosított irányelv.
(10) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított tanácsi határozat.
(11) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet.
(12)* HL: illessze be a dátumot.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat