Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2005/0238(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0081/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0081/2007

Viták :

PV 24/04/2007 - 11
CRE 24/04/2007 - 11

Szavazatok :

PV 25/04/2007 - 11.6
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0149

Elfogadott szövegek
PDF 816kWORD 561k
2007. április 25., Szerda - Strasbourg
A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzés ***I
P6_TA(2007)0149A6-0081/2007
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2007. április 25-i jogalkotási állásfoglalása a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozott változat) (COM(2005)0588 – C6–0028/2006 – 2005/0238(COD))

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0588)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0028/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6–0081/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A Hivatalos Lapban még nem jelent meg.


Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozott változat)
P6_TC1-COD(2005)0238

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80.cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a Szerződés 251.cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(3),

mivel:

(1)  A hajók kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzéséről szóló, 1995. június 19-i 95/21/EK tanácsi irányelvet(4) többször is jelentősen módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az irányelvet az egyértelműség érdekében át kell dolgozni.

(2)  A Közösséget komolyan aggasztják a hajózási balesetek és a tagállamok tengereinek és tengerpartjainak a szennyezése.

(3)  A Közösséget ugyanilyen mérték aggasztják a hajókon tapasztalható élet- és munkakörülmények.

(4)  A hajók biztonsága, a hajók általi szennyezés megelőzése és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményei hatékonyan javíthatók a követelményeket nem kielégítő hajók számának drasztikus csökkentésével a közösségi vizeken a nemzetközi egyezmények, szabályzatok és állásfoglalások szigorú alkalmazása révén.

(5)  Az Európai Közösség azt óhajtja, hogy e célból mielőbb erősítsék meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a tengerészeti munkáról szóló 2006. évi egyezményét, amelynek 5.2.1. része a kikötő szerint illetékes állam felelősségére vonatkozik.

(6)  A hajók biztonságának, a hajók általi szennyezés megelőzésének és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeinek ellenőrzése elsődlegesen továbbra is a lobogó szerinti állam feladata. Ugyanakkor a lobogó szerinti államok súlyos mulasztásokat követtek el a nemzetközi követelmények bevezetése és kikényszerítése terén. Ezért a hajók biztonságára, a környezetszennyezés megelőzésére és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeire vonatkozó nemzetközi követelmények betartását a kikötő szerint illetékes államnak is helyénvaló ellenőriznie, elismerve, hogy a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzések nem jelentenek szakértői véleményt, az ellenőrzési jelentések nem egyenértékűek a hajóalkalmassági bizonyítvánnyal és a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzés nem mentesíti a lobogó szerinti államokat a felelősségük alól.

(7)  A tagállamok felségvizein hajózó és a tagállamok kikötőit használó hajók vonatkozásában alkalmazandó nemzetközi követelmények hatékony kikényszerítésének összehangolt megközelítésével elkerülhető a verseny torzulása.

(8)  A hajózás ki van téve a terrorizmus fenyegetésének. A közlekedés biztonságát szavatoló intézkedéseket hatékonyan végre kell hajtani, és a tagállamok feladata biztonsági ellenőrzések segítségével szoros figyelemmel kísérni a biztonsági szabályok betartását.

(9)  A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzések tárgyában 1982. január 26-án Párizsban aláírt egyetértési memorandum (párizsi memorandum) alkalmazásából nyert tapasztalatokat fel kell használni.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 27-i 1406/2002/EK rendelete(5) által létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség feladata megfelelő támogatást nyújtani a kikötő szerinti állam általi ellenőrzések egységes és hatékony végrehajtásának biztosításához. Az Ügynökségnek különösen hozzá kell járulnia a kikötő szerinti állam ellenőreinek képesítéséhez és képzéséhez.

(11)  Egy hatékony, kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszer az Európai Unión belüli kikötőket felkereső valamennyi hajó rendszeres ellenőrzését biztosítja. Az ellenőrzés során nagyobb figyelmet kell fordítani az előírásoktól eltérő hajókra; ugyanakkor a minőségi hajókat – vagyis azokat, amelyek jó ellenőrzési eredményekkel rendelkeznek vagy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) olyan tagállamának lobogója alatt közelednek, amely eleget tesz az IMO ellenőrzési rendszerének – ritkább ellenőrzésekkel kell jutalmazni. A kikötő szerinti állam általi ellenőrzések közösségi rendszerét ki kell egészíteni ilyen értelmű új ellenőrzési megoldásokkal, amint annak különböző jellemzőit meghatározzák; és ehhez olyan közös ellenőrzési tervet kell alapul venni, amelynek értelmében minden tagállam igazságosan hozzájárul az átfogó ellenőrzési rendszer létrehozásának közösségi céljához. A tagállamoknak ezenkívül az egyes kikötők hajóforgalmának mértékét és jellegzetességeit figyelembe véve kellene megfelelő számú személyzetet, köztük képesített ellenőröket felvenniük és alkalmazásban tartaniuk.

(12)  Az ezen irányelvvel létrehozott ellenőrzési rendszert a párizsi memorandum keretében elvégzett munkával koordinálni kell. Mivel a párizsi memorandumból eredő fejlődést az Európai Unióban való alkalmazhatósága előtt egy közösségi szintű megállapodásba kell foglalni, egy egységes ellenőrzési rendszer létrehozása érdekében szoros együttműködést kell kialakítani a Közösség és a párizsi memorandum között.

(13)  A kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekkel kapcsolatos szabályokat és eljárásokat, beleértve a hajók visszatartásának kritériumait is,célszerű egységesíteni annak biztosítása érdekében, hogy alkalmazásuk az összes kikötőben következetes legyen, amely szintén drasztikusan csökkenti a megfelelő ellenőrzési hálózat elkerülése céljából bizonyos kikötők kiválasztásának lehetőségét.

(14)  Egyes hajókategóriák bizonyos élettartam elérése után komoly balesetveszélyt vagy környezeti veszélyt jelentenek, az ilyen hajókat ezért megerősített ellenőrzésnek kell alávetni. Meg kell határozni az ilyen megerősített ellenőrzések végzésének módját.

(15)  Az ezen irányelv alapján felállított ellenőrzési rendszerben a hajókon végzett rendszeres ellenőrzések közötti idő az adott hajó bizonyos általános és történeti paraméterek alapján meghatározott kockázati profiljától függ. Nagy kockázati profilú hajók esetén ez az idő nem haladhatja meg a hat hónapot.

(16)  Egyes hajók a hajózás biztonságára és a tengeri környezetre nézve kifejezetten veszélyt jelentenek rossz állapotuk, lobogójuk és előtörténetük miatt. Meg kell akadályozni, hogy az említett hajók befussanak a Közösség kikötőibe és réveibe, kivéve, ha bizonyítható, hogy biztonságosan hajóznak a Közösség vizein. Célszerű iránymutatásokat megállapítani, amelyek meghatározzák a befutási tilalom elrendelése és feloldása esetén alkalmazandó eljárásokat. Az átláthatóság érdekében közzé kell tenni a Közösség kikötőiből és réveiből kitiltott hajók jegyzékét.

(17)  A közigazgatás és egyes vállalatok számára az ellenőrzések ismétlődéséből fakadó terhek csökkentése érdekében a menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és gyorsjáratú személyszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló, 1999. április 29-i 1999/35/EK tanácsi irányelv(6) értelmében egy ro-ro komphajón vagy gyorsjáratú személyszállító vízi járművön elvégzett, és a fogadó állam megelégedésére szolgáló szemlét megerősített ellenőrzésnek kell tekinteni a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzések rendszerében.

(18)  A vonatkozó egyezmények rendelkezéseinek be nem tartásából eredő hiányosságokat orvosolni kell. Olyan esetekben, amikor az észlelt hiányosságok egyértelműen biztonsági, egészségügyi vagy környezeti kockázatot idéznek elő,a hajókon kiigazító intézkedéseket kell tenni és a hajókat vissza kell tartani mindaddig, amíg a hiányosságokat meg nem szüntetik

(19)  Az illetékes hatóságok által hozott, visszatartásra vonatkozó döntések ellen fellebbezési jogosultságot kell biztosítani annak érdekében, hogy az indokolatlan visszatartást és késedelmet előidéző, megfelelően alá nem támasztott döntések megakadályozhatók legyenek.

(20)  A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzési tevékenységekben részt vevő hatóságok és ellenőrök esetében nem állhat fenn összeférhetetlenség, sem az ellenőrzést végző kikötő, sem az ellenőrzött hajók és egyéb érdekeltségek tekintetében. Az ellenőröket megfelelően kell képesíteni és képzésben kell részesíteni annak érdekében, hogy vizsgálataikat mindig megfelelő vagy magasabb szintű hozzáértéssel végezzék. A tagállamoknak együtt kell működniük az ellenőrök képesítésére és képzésére vonatkozó harmonizált közösségi rendszer kidolgozásában és elterjesztésében.

(21)  A révkalauzok és kikötőhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy hasznos információkat szolgáltassanak a hajók észlelt rendellenességeiről.

(22)  A fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó, jogos érdeküket igazoló személyektől származó panaszokat ki kell vizsgálni. Elsőbbséget élvez a panaszok hajókon történő kezelése. A panaszost értesíteni kell a panasz nyomán született intézkedésekről.

(23)  A tagállamok illetékes hatóságai és egyéb hatóságok vagy szervezetek közötti együttműködés szükséges annak biztosításához, hogy azok a hiányossággal rendelkező hajók, amelyek továbbhaladását engedélyezték, nyomon követhetők legyenek, és a kikötőben tartózkodó hajókkal kapcsolatos információcsere biztosítható legyen.

(24)  Mivel az ellenőrzési adatbázis a kikötő szerinti állam ellenőrzéseinek alapvető része, a tagállamoknak gondoskodniuk kell az adatbázis frissítéséről a közösségi követelmények szerint.

(25)  A nemzetközi biztonsági, egészségügyi és tengeri környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő hajókkal, azok üzemeltetőivel vagy társaságaival kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala hatékony elrettentést jelenthet, amelynek következtében a szállítmányozók tartózkodnak ilyen hajók igénybevételétől, és ösztönzőleg hathat a hajótulajdonosokra a szükséges intézkedések meghozatala vonatkozásában.

(26)  A visszatartott hajók ellenőrzésének és a kitiltó határozat visszavonásának teljes költségét a hajótulajdonosnak vagy a hajó üzemeltetőjének kell viselnie.

(27)  Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(7) összhangban kell elfogadni. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(28)  Mivel a tervezett intézkedés céljait – nevezetesen a közösségi felségvizeken a követelményeket nem kielégítő hajók számának csökkentését a tengerjáró hajókra vonatkozó közösségi ellenőrző rendszer javítása révén – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok léptéke és hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(29)  Annak érdekében, hogy a tengeri kikötőkkel nem rendelkező tagállamokra ne rójanak aránytalan adminisztratív többletterhet, egy de minimis szabálynak lehetővé kell tennie számukra, hogy eltérjenek ezen irányelv rendelkezéseitől. Az e szabály végrehajtására szolgáló intézkedéseket az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(30)  Az irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó kötelesség csak azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyek a korábbi irányelvhez képest jelentős változást képviselnek. A változatlan rendelkezések átültetésének kötelessége a korábbi irányelvből fakad.

(31)  Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a XV. melléklet B. részében megállapított irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelességeit.

(32)  Összhangban a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás(8) 34. pontjával, a tagállamoknak saját maguk részére, illetve a Közösség érdekében el kell készíteniük, és közzé kell tenniük táblázataikat, amelyek bemutatják az irányelv és az átültetési intézkedéseik közötti megfeleléseket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Cél

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy segítse a tagállamok felségvizein a követelményeket nem kielégítő hajók számának drasztikus csökkentését az alábbiak által:

   a) a tengerek biztonságával, a tengeri védelmi biztonsággal, a tengeri környezet védelmével és a bármely ország lobogóját viselő hajók fedélzeti élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos nemzetközi és vonatkozó közösségi jogszabályok betartatásának javítása;
   b) a kikötő szerinti állam által végzett hajóellenőrzések közös követelmény-rendszerének kidolgozása, és az ellenőrzési és visszatartási eljárások egységesítése;
   c) annak biztosítása, hogy a Közösségen belüli kikötőkbe és révekbe befutó valamennyi hajót a kockázati profiljától függő időközönként megvizsgálnak, és a nagy kockázatot jelentő hajókat alaposabb és gyakoribb ellenőrzésnek vetik alá;
   d) olyan elemek beemelése a kikötő szerinti állam általi ellenőrzés rendszerébe, amelyek közös követelmény-rendszert dolgoznak ki a kikötő szerinti állam általi hajóellenőrzésre, és az ellenőrzési és visszatartási eljárásokat egységesítik.

2. cikk

Fogalom-meghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

  1. "Egyezmények": az alábbi egyezmények, jegyzőkönyveik és módosításaik, valamint kötelező jellegű kapcsolódó szabályzataik naprakész változata:
   a) a merülésvonalakra vonatkozó 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL 66);
   b) az életbiztonság a tengeren tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS 74);
   c) a hajók által okozott környezetszennyezés megelőzéséről szóló, 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi jegyzőkönyv (Marpol 73/78);
   d) a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi nemzetközi egyezmény (SCTW 78);
   e) a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályzatról szóló 1972. évi egyezmény (Colreg 72);
   f) a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény (ITC 69);
   g) a kereskedelmi hajók minimumkövetelményeiről szóló 1976. évi egyezmény (ILO 147.);
   h) az olajszennyezésért való polgári kártérítési felelősségről szóló 1992. évi nemzetközi egyezmény (CLC 92).
   2. "Párizsi memorandum": a kikötő szerint illetékes tagállam által végzett ellenőrzésről szóló, 1982. január 26-án Párizsban aláírt egyetértési memorandum naprakész változata.
   3. "Az IMO-tagállamok önkéntes ellenőrzési rendszerének kerete és eljárásai": az IMO A.974(24) közgyűlési határozata értendő.
   4. "Párizsi memorandum által lefedett régió": az a földrajzi övezet, amelyben a párizsi memorandum részes államai a memorandum keretében ellenőrzéseket végeznek.
   5. "Hajó": minden olyan tengeren közlekedő vízi jármű, amelyre egy vagy több egyezmény alkalmazandó, és amely nem a kikötő szerinti állam lobogóját viseli.
   6. "Tengeri létesítmény": olyan tengerfenékhez rögzített vagy úszó platform, amely egy tagállam kontinentális talapzatára vagy a fölé van telepítve.
   7. "Kikötő": műtárgyakból és berendezésekből álló szárazföldi és vízi terület, amely – elsődlegesen – lehetővé teszik a hajók fogadását, megrakodásukat és lerakodásukat, az áruk raktározását, ezen áruk fogadását és leszállítását, valamint az utasok felszállását és leszállását;
   8. "Rév": a kikötőben vagy a kikötő joghatósága alá tartozó más területen található olyan hely, amely alkalmas arra, hogy a hajók ott lehorgonyozzanak.
   9. "Ellenőr": olyan állami alkalmazott vagy egyéb személy, akit a tagállam illetékes hatósága felhatalmazott a kikötő szerinti tagállam általi ellenőrzések végzésére, és az illetékes hatóságnak felel.
   10. "Illetékes hatóság": a kikötő szerinti állam által ezzel az irányelvvel összhangban végzett ellenőrzésért felelős tengerészeti hatóság.
   11. "Illetékes tengeri védelmi hatóság": az Európai Parlament és a Tanács a hajók és kikötőlétesítmények védelmének fokozásáról szóló, 2004. március 31-i 725/2004/EK rendeletének(9) 2. cikke 7. pontjában meghatározott illetékes hatóság.
   12. "Első ellenőrzés": egy hajó ellenőr általi felkeresése annak megvizsgálására, hogy megfelel-e a vonatkozó egyezményeknek, rendeleteknek, és amely tartalmazza legalább a 12. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéseket.
   13. "Részletesebb ellenőrzés": olyan ellenőrzés, amelynek során a hajót, annak felszerelését és személyzetét egészben vagy részben, a 12. cikk (3) bekezdésében meghatározott körülmények között, a hajó szerkezetére, felszerelésére, személyzetére, az élet és munkakörülményekre, valamint a fedélzeti munkavégzéssel kapcsolatos eljárásokra vonatkozóan részletesen vizsgálják.
   14. "Megerősített ellenőrzés": olyan ellenőrzés, amely kiterjed legalább a VIII. mellékletben felsorolt elemekre. A megerősített ellenőrzés magába foglalhat részletesebb ellenőrzést, ha az a 13. cikk szerint egyértelműen indokolt.
   15. "Panasz": információ vagy jelentés, kivéve a rendellenességi jelentést vagy a révkalauzok vagy a kikötői hatóságok által feltárt szembeötlő hiányosságokról szóló jelentést, amint a 22. cikk előírja, amelyet a hajó biztonságában, a személyzet biztonságában vagy egészsége veszélyeztetésének megelőzésében, a fedélzeti élet-és munkakörülményekben és a környezetszennyezés megelőzésében jogosan érdekelt bármely jogi vagy természetes személy nyújt be.
   16. "Hajó visszatartása": a hajó tengerre kifutásának kifejezett tilalma az ellenőrzések során megállapított hiányosságok miatt, amelyek külön-külön vagy együttesen a hajót tengeri hajózásra alkalmatlanná teszik.
   17. "Kitiltó határozat": a hajóparancsnok, a hajóért felelős társaság és a lobogó szerint állam számára kiállított határozat arról, hogy a hajónak a Közösség kikötőibe és réveibe való belépését nem fogják engedélyezni.
   18. "Üzemeltetés leállítása": a hajó további üzemeltetésének kifejezett tilalma az ellenőrzések során megállapított olyan hiányosságok miatt, amelyek külön-külön vagy együttesen a hajó további üzemeltetését kockázatossá teszik.
   19. "Társaság": a hajó tulajdonosa vagy bármely más szervezet vagy személy, mint pl. az igazgató vagy a hajó személyzet nélkül bérlése esetén a bérlő, aki a hajó tulajdonosától átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és aki e felelősség átvállalásával az ISM (nemzetközi biztonságos üzemeltetési szabályzat) rendelkezései szerint irányadó valamennyi kötelezettséget és felelősséget felvállalja.
   20. "Elismert szervezet": hajóosztályozó társaság vagy más magánszerv, amely a lobogó szerinti állam hatóságai nevében jogszabályban előírt feladatokat végez.
   21. "Hatósági bizonyítvány": a nemzetközi egyezményeknek megfelelően a lobogó szerinti állam által vagy annak nevében kiállított bizonyítvány.
   22. "Osztályozási bizonyítvány": elismert szervezet által kiállított bizonyítvány a SOLAS 74. II. fejezete A.1. része 3.1. szabályának való megfelelésről.
   23. "Ellenőrzési adatbázis": információs rendszer a kikötő szerinti állam által végzett Közösségen belüli ellenőrzések rendszerének végrehajtásához, amely tartalmazza a párizsi memorandum régiójában végzett ellenőrzéseket is.

3. cikk

Az irányelv hatálya

(1)  Ezen irányelv hatálya azokra a hajókra és személyzetükre terjed ki, amelyek egy tagállam kikötőjébe vagy révébe futnak be.

Franciaország határozhat úgy, hogy a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett tengerentúli megyékben található kikötők nem tartoznak az e bekezdésben említett kikötők közé.

Ha egy tagállam a felségvizein, de kikötőn végez ellenőrzést egy hajón, ezt az eljárást ezen irányelv értelmében ellenőrzésnek kell tekinteni.

E cikk rendelkezései nem befolyásolják a tagállamoknak a vonatkozó nemzetközi egyezményekben biztosított beavatkozási jogosultságait.

A tengeri kikötőkkel nem rendelkező tagállamok bizonyos feltételekkel eltérhetnek ezen irányelv alkalmazásától. A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással fogadja el az eltérési mechanizmus végrehajtását szolgáló intézkedéseket.

(2)  Az 500 tonna bruttó űrtartalom alatti hajók esetében a tagállamok a hatályos vonatkozó egyezményben rögzített előírásokat alkalmazzák valamint, ha egy egyezmény rendelkezései nem alkalmazandók, megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az érintett hajók ne jelentsenek nyilvánvaló veszélyt a biztonságra, az egészségre vagy a környezetre. E bekezdés alkalmazásakor a tagállamok a párizsi memorandum 1. mellékletében előírt rendelkezéseket tekintik irányadónak.

(3)  Az olyan állam lobogóját viselő hajó ellenőrzésekor, amely egy egyezményben nem aláíró fél, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ilyen hajóval és annak személyzetével szemben tanúsított bánásmód ne legyen kedvezőbb, mint az említett egyezményt aláíró államok valamelyikének lobogóját viselő hajóval szemben tanúsított bánásmód.

(4)  Ezen irányelv hatálya nem terjed ki halászhajókra, hadihajókra, haditengerészeti segédhajókra, kezdetleges építésű fahajókra, nem kereskedelmi célra használt állami hajókra és kedvtelési célú hajókra.

4. cikk

Ellenőrzési jogkör

(1)  A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy – a nemzetközi joggal összhangban – jogukban álljon külföldi hajók fedélzetén végrehajtani az ebben az irányelvben említett ellenőrzéseket.

(2)  A tagállamok illetékes hatóságokat tartanak fent a hajók ellenőrzésére, és minden olyan szükséges intézkedést megtesznek, amelyek célja annak biztosítása, hogy azok az ezen irányelvben megállapítottak szerint lássák el feladataikat. Ezen belül különösen: gondoskodnak kellő számú személyzet felvételéről és foglalkoztatásáról, beleértve a minősített ellenőröket, figyelembe véve az egyes kikötők hajóforgalmát és a forgalom jellegét.

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 12. és 13. cikkben és az I. melléklet II. részében előírt első és megerősített ellenőrzések elvégzésére mindig rendelkezésre álljon elegendő ellenőr.

5. cikk

Közösségi ellenőrzési rendszer

(1)  A tagállamok a 12. cikkben leírt kiválasztási rendszer és a I. melléklet rendelkezései alapján végzik az ellenőrzéseket.

(2)  Valamennyi tagállam köteles évente annyi hajót ellenőrizni, amekkora rész rá hárul a Közösségen és a párizsi memorandum által lefedett területen belül évente végrehajtandó ellenőrzések teljes számából. Ez a rész az adott tagállam kikötőibe és réveibe befutó hajók száma alapján számítható ki, a Közösség összes tagállamának és a párizsi memorandum részes államainak kikötőibe és réveibe befutó hajók összlétszámával arányosan.

6. cikk

A közösségi ellenőrzési rendszernek való megfelelés

Az 5. cikknek megfelelően a tagállamok kötelesek:

   a) a 11. cikk a) pontja szerint ellenőrizni a kikötőikbe és réveikbe tartó összes I. prioritási csoportba tartozó hajót;
   b) évente meghatározott számú ellenőrzést végrehajtani az I. és a II. prioritási csoportba tartozó hajókon, a 11. cikk a) és b) pontja értelmében, de legalább az éves ellenőrzési kötelezettségvállalásuknak megfelelően.

7. cikk

Bizonyos hajók ellenőrzésétől való eltekintés körülményei

(1)  A tagállamok az alábbi feltételek esetén határozhatnak az I. prioritási csoportba tartozó hajó ellenőrzésének elhalasztásáról:

   i. az ellenőrzés elvégezhető amikor a hajó legközelebb befut ugyanabban a tagállamban, feltéve hogy a hajó eközben nem fut be a Közösség vagy a párizsi memorandum által lefedett régió egyetlen kikötőjébe vagy révébe sem; a halasztás nem haladhatja meg a tizenöt napot; vagy
   ii. az ellenőrzés tizenöt napon belül elvégezhető a Közösség vagy a párizsi memorandum által lefedett régió valamely másik kikötőjében, feltéve hogy a másik kikötő állama vállalja az ellenőrzés elvégzését.

Ha egy ellenőrzést elhalasztanak, de nem végzik el az i. és ii. alpontoknak megfelelően és a halasztást nem tüntetik fel az ellenőrzési adatbázisban, úgy kell tekinteni, mintha az elhalasztó állam elmulasztotta volna az ellenőrzést.

(2)  Egy I. prioritási csoportba tartozó hajó operatív okokból végre nem hajtott ellenőrzése az alábbi kivételes körülmények esetén nem tekintendő mulasztott ellenőrzésnek, feltéve hogy az ellenőrzés végre nem hajtásának okát az ellenőrzési adatbázisban rögzítették: ha az illetékes hatóság megítélése szerint az ellenőrzés elvégzése az ellenőrök, a hajó, a legénység, a kikötő vagy a tengeri környezet biztonságának kockáztatásával járt volna.

(3)  Ha egy horgonyzó hajón nem végzik el az ellenőrzést, de az ii. alpont alkalmazása esetén a mulasztás okát feltüntetik az ellenőrzési adatbázisban, ezt nem kell mulasztásnak tekinteni ha:

   i. a hajó ellenőrzését a Közösség vagy a párizsi memorandum által lefedett régió egy másik kikötőjében végzik el tizenöt napon belül az I. melléklet szerint, vagy
   ii. ha az illetékes hatóság megítélése szerint az ellenőrzés elvégzése az ellenőrök, a hajó, a legénység, a kikötő vagy a tengeri környezet biztonságának kockáztatásával járt volna.

(4)  A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással fogadhatja el e cikk végrehajtási intézkedéseit.

8. cikk

A hajók érkezéséről szóló értesítés

(1)  Egy tagállam kikötőjébe vagy révébe tartó, a 13. cikk értelmében megerősített ellenőrzésnek alávethető hajó üzemeltetője, ügynöke vagy a hajó parancsnoka a III. melléklet rendelkezéseivel összhangban értesíti a hajó érkezéséről a tagállamot.

(2)  Az (1) bekezdésben és a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) 4. cikkében említett értesítés kézhezvételét követően a kikötőhatóság továbbítja az információt az illetékes hatóságnak.

(3)  Az e cikkben előírt valamennyi kommunikációhoz elektronikus eszközöket kell használni. Egyéb eszközök kizárólag akkor használhatók, ha elektronikus eszközök nem állnak rendelkezésre.

(4)  A tagállamok által a III. melléklet végrehajtása céljából bevezetett eljárások és formátumok megfelelnek a 2002/59/EK irányelv alkalmazandó rendelkezéseinek.

9. cikk

A hajó kockázati profilja

(1)  A tagállamok kikötőibe vagy réveibe tartó valamennyi hajónak meghatározzák a kockázati profilját, amely meghatározza, hogy melyik prioritási csoportba tartozik, milyen időközönként és milyen alapossággal kell ellenőrizni. Valamennyi hajó kockázati profilját fel kell tüntetni az ellenőrzési adatbázisban.

(2)  A hajó kockázati profilját az alábbi általános és történeti elemek összegzésével határozzák meg:

a)  Általános elemek

Az általános elemek a hajó típusán, korán, lobogóján, a hozzá kapcsolódó elismert szervezeteken és a társaság teljesítményén alapulnak, a I. melléklet I. része 1. pontjának és a II. mellékletnek megfelelően.

b)  Történeti elemek

A történeti elemek egy adott időszak során tapasztalt rendellenességek és visszatartások számán alapulnak, a I. melléklet I. része 2. pontjának és a II. mellékletnek megfelelően.

(3)  A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással fogadja el e cikk végrehajtási szabályait, feltüntetve különösen az alábbiakat:

   az egyes kockázati elemekhez rendelt értékek,
   az egyes kockázati profilokhoz rendelt kockázati elemek kombinációi,
   a I. melléklet I. részének 1. c) pontja iii) alpontjában említett, a lobogó szerinti állam kritériumainak alkalmazási feltételei, az alkalmazandó eszközöknek való megfelelés bizonyítását illetően.

10. cikk

Az ellenőrzések gyakorisága

(1)  A Közösség kikötőibe vagy réveibe befutó hajókat rendszeres vagy kiegészítő ellenőrzéseknek vetik alá, a következők szerint:

   a) A hajókat a kockázati profiljuktól függően előre meghatározott időközönként rendszeres ellenőrzésnek vetik alá, a I. melléklet II. részének 1. szakasza értelmében. A rendszeres ellenőrzések közötti idő a nagy kockázatot jelentő hajók esetében nem haladhatja meg a hat hónapot. Más kockázati profil esetében a rendszeres ellenőrzések közötti idő a kockázati szint csökkenésével fokozatosan nő, a I. melléklet II. részének 1. szakasza szerint.
  b) A hajókat a legutóbbi rendszeres ellenőrzés időpontjától függetlenül kiegészítő ellenőrzésnek vetik alá a következők szerint:
   i. az illetékes hatóság gondoskodik róla, hogy a I. melléklet II. részének 2.1 szakaszában felsorolt súlyosbító körülmények által érintett hajókat ellenőrizzék,
   ii. a I. melléklet II. részének 2.2 szakaszában felsorolt váratlan körülmények által érintett hajók ellenőrzés tárgyát képezhetik. A kiegészítő ellenőrzés elvégzéséről szóló határozatot az illetékes hatóság szakmai döntésére kell bízni.

(2)  A rendszeres és kiegészítő ellenőrzések kiterjednek az egyes hajók előre meghatározott részeinek vizsgálatára, mely részeket a hajó és az ellenőrzés típusától, illetve a kikötő szerinti állam által végzett korábbi ellenőrzések eredményeitől függően jelölnek ki.

Az ellenőrzési adatbázis tartalmazza, hogy mely kockázatot jelentő részeket kell minden egyes ellenőrzés alkalmával megvizsgálni.

(3)  A 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással és a párizsi memorandum keretében alkalmazott eljárások figyelembe vételével a Bizottság megállapítja e cikk végrehajtási szabályait, meghatározva a hajó típusa függvényében ellenőrizendő pontok jegyzékét.

11. cikk

Az ellenőrizendő hajók kiválasztása

Az illetékes hatóság gondoskodik róla, hogy a hajókat a I. melléklet I. része szerinti kockázati profilnak megfelelően, vagy a I. melléklet II. részének 2. szakaszában felsorolt rendhagyó és váratlan körülmények függvényében válasszák ki ellenőrzésre.

A hajók ellenőrzése érdekében az illetékes hatóság:

   a) a I. melléklet II. részének 3.1 szakaszában leírt kiválasztási szempontoknak megfelelően kiválasztja az I. prioritási csoportba tartozó hajókat, amelyeket kötelező ellenőrizni,
   b) a I. melléklet II. részének 3.2 szakasza értelmében a II. prioritási csoportba tartozó hajókat is kiválaszthat ellenőrzésre.

12. cikk

Az ellenőrzések típusai

(1)  A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a 11. cikknek megfelelően ellenőrzésre kiválasztott hajókat első, részletesebb vagy megerősített ellenőrzés alá vessék, az alábbiak szerint:

(2)  Első ellenőrzés

a)  Valamennyi hajó ellenőrzése alkalmával az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy az ellenőr legalább ellenőrizze a IV. mellékletben felsorolt, a nemzetközi egyezmények és a Közösség tengerbiztonsági jogszabályai követelményeinek megfelelően a fedélzeten tartott bizonyítványokat és dokumentumokat.

b)  Ha egy hajót azzal a feltétellel engednek ki egy kikötőből, hogy a következő kikötőben megszüntetik a hiányosságokat, az ellenőrzés a következő kikötőben csak arra terjed ki, hogy a hiányosságok megszüntetése megtörtént-e.

Az ellenőrnek jogában áll szaktudása alapján úgy dönteni, hogy az ellenőrzést ki kell terjeszteni más tényezőkre is.

(3)  Részletesebb ellenőrzés

A fedélzeti üzemeltetési követelmények további vizsgálatára is kitérő részletesebb ellenőrzést kell végrehajtani minden olyan esetben, amikor a (2) bekezdés b) pontjában említett ellenőrzések végrehajtását követően egyértelmű bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy a hajó, annak felszerelése vagy személyzete lényegileg nem elégíti ki egy egyezmény vonatkozó előírásait.

"Egyértelmű bizonyítékok" abban az esetben állnak fenn, amikor az ellenőr olyan jelenségeket talál, amelyek saját szakmai megítélése szerint a hajó, annak felszerelése vagy személyzete vonatkozásában részletesebb ellenőrzés végrehajtását igénylik.

Az egyértelmű bizonyítékokra példák az V. mellékletben és a VII. melléklet C. szakaszában találhatók.

13. cikk

Megerősített ellenőrzés

(1)  A következő hajókategóriák esetén a I. melléklet II. rész 3.1. szakasz a) és b) pontja értelmében kiterjesztett ellenőrzést kell végezni:

   nagy kockázati profilú hajók,
   tizenkét évesnél idősebb személyszállító hajók, olajszállító tartályhajók, gáz- és vegyianyag-szállító hajók vagy ömlesztettáru-szállító hajók,
   nagy kockázati profilú hajók vagy tizenkét évesnél idősebb személyszállító hajók, olajszállító tartályhajók, gáz- és vegyianyag-szállító hajók vagy ömlesztettáru-szállító hajók döntő vagy váratlan tényezők esetén,
   a 20. cikknek megfelelően meghozott kitiltási intézkedéseket követően újbóli ellenőrzésnek alávetett hajók.

(2)  A kiterjesztett ellenőrzés alá vonandó hajó által küldött előzetes értesítés kézhezvételekor az illetékes hatóság haladéktalanul tájékoztatja a hajót, hogy végeznek-e rajta kiterjesztett ellenőrzést vagy nem.

14. cikk

Iránymutatások és eljárások a tengeri biztonságot szabályozó közösségi jog értelmében

(1)  Ezen irányelv értelmében a VI. mellékletben felsorolt, a hajók ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat és iránymutatásokat kell megfelelőnek tekinteni.

A tagállamok gondoskodnak róla, hogy illetékes hatóságaik megfelelő tájékoztatást kapjanak a közösségi szabályozás értelmében végrehajtandó vonatkozó iránymutatásokról és eljárásokról, valamint ellenőrzik megfelelő végrehajtásukat.

(2)  Ami a biztonsági ellenőrzéseket illeti, a tagállamok kötelesek a VII. mellékletben leírt eljárást alkalmazni a kikötőikbe befutó, és a 725/2004/EK rendelet 3. cikke (1) és (2) bekezdéseiben említett hajók esetén, ha azok nem az ellenőrző kikötő államának lobogója alatt hajóznak.

Ezeket az eljárásokat kell alkalmazni a 725/2004/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett hajókra, ha e rendelet rendelkezéseit kiterjesztették a 3. cikk (3) bekezdésében említett hajókra.

(3)  A kiterjesztett ellenőrzésekről szóló 13. cikk rendelkezései vonatkoznak a ro-ro komphajókra és gyorsjáratú személyszállító vízi járművekre is, az 1999/35/EK irányelv 2. cikke a) és b) pontjai értelmében.

Ha egy hajó az 1999/35/EK irányelv 6. és 8. cikke értelmében végrehajtott szemle tárgyát képezte, a szemle részletesebb vagy megerősített ellenőrzésnek felel meg, és ennek megfelelően feltüntetik azt az ellenőrzési adatbázisban.

A ro-ro komphajók és gyorsjáratú személyszállító vízi járművek esetén az 1999/35/EK irányelv 10. cikke szerint kimondott üzemeltetési tilalom sérelme nélkül kell alkalmazni ezen irányelv rendelkezéseit a hibák kijavítására, a visszatartásra és a kitiltásra vonatkozóan.

15. cikk

Az egyes hajókat érintő kitiltó intézkedések

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az e bekezdésben megállapított feltételeknek megfelelő hajók – a 20. cikk (6) bekezdésében megállapított esetek kivételével – ne futhassanak be a kikötőikbe és réveikbe, ha:

   e hajók olyan állam lobogója alatt hajóznak, amely szerepel a párizsi memorandumnak megfelelően az ellenőrzési adatbázisban rögzített adatok alapján és a Bizottság évenkénti közzététele alapján elfogadott fekete vagy szürke listán, és
   e hajókat egy tagállam vagy a párizsi memorandum egyik aláíró állama kikötőjében az elmúlt 36 hónap során az 1999/35/EK irányelv alapján több mint kétszer tartották vissza vagy tiltották meg az üzemeltetésüket.

E bekezdés alkalmazásában a párizsi memorandummal meghatározott lista minden év július 1-én lép hatályba.

A kitiltó intézkedés csak az intézkedés időpontjától számított három hónap leteltével szüntethető meg, ha a IX. melléklet (4)–(10) bekezdésében említett feltételek teljesülnek.

Ha a hajót másodszor is kitiltják, a várakozási időszak tizenkét hónapra nő. A Közösség valamely kikötőjéből történő bármely további visszatartás esetén a hajót véglegesen kitiltják a Közösség valamennyi kikötőjéből és révéből.

(2)  E cikk alkalmazásában a tagállamoknak a IX. melléklet B. pontjában megállapított eljárásoknak kell eleget tenniük.

16. cikk

Az ellenőrzés jelentése a hajóparancsnoknak

Valamely ellenőrzés, részletesebb ellenőrzés vagy megerősített ellenőrzés végeztével az ellenőr jelentést készít a X. melléklettel összhangban. A vizsgálati jelentés egy példányát a hajóparancsnok rendelkezésére bocsátják.

17. cikk

Panaszok

Az illetékes hatóság köteles első ellenőrzés keretében kivizsgálni a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó minden olyan a 2. cikk 15. pontja szerinti panaszt, amit bizonyítottan érintett személyek tesznek.

Az első ellenőrzésnek lehetővé kell tennie annak mihamarabbi megállapítását, hogy a panasz befogadható-e, vagy pedig nyilvánvalóan megalapozatlan, illetve visszaélésszerű.

Ha az illetékes hatóság az előterjesztett panaszt bizonyítottan megalapozatlannak ítéli, döntéséről és annak indokairól tájékoztatja a panaszost.

A panaszt benyújtó személy nevét nem szabad az érintett hajó parancsnoka vagy tulajdonosa előtt felfedni. Az ellenőr biztosítja a hajó személyzetével zajló interjúk bizalmasságát.

A nem bizonyítottan megalapozatlan panaszokról és az ezek nyomában született intézkedésekről a tagállamok kötelesek tájékoztatni a lobogó szerinti állam hatóságait, valamint adott esetben az ILO-t.

18. cikk

Hiányosságok orvoslása és a hajó visszatartása

(1)  Az illetékes hatóság meggyőződik róla, hogy az egyezményekkel összhangban orvosolnak-e az ellenőrzések által megerősített vagy feltárt minden hiányosságot.

(2)  A biztonságra, az egészségre vagy a környezetre nézve egyértelműen veszélyt jelentő hiányosságok esetében annak a kikötő szerinti államnak az illetékes hatósága, amelyben a hajó ellenőrzését végrehajtják, gondoskodik arról, hogy a hajót visszatartsák vagy azt az üzemmódot, amelynél a hiányosságokat feltárták, leállítsák. A hajó visszatartását elrendelő határozat vagy az üzemeltetés leállítása mindaddig nem oldható fel, amíg a veszély kockázatát meg nem szüntetik, vagy amíg az érintett hatóság meg nem állapítja, hogy a hajó a szükséges feltételek teljesülése esetén kifuthat a tengerre, vagy a hajó üzemeltetése folytatható az utasok vagy a személyzet biztonságának és egészségének kockázata, más hajók veszélyeztetése, vagy a tengeri környezet feltételezhető veszélyeztetése nélkül.

(3)  A 725/2004/EK rendelettel összhangban biztonsági alapon elrendelt korlátozások sérelme nélkül az illetékes hatóság által kiadott visszatartási utasításban:

   a) rendelkezni lehet arról, hogy a hajó adott helyen állomásozzon vagy egy adott révbe vagy horgonyzóhelyre áthajózzon; és
   b) meg lehet jelölni azokat a körülményeket, amelyek mellett a hajóparancsnok más helyre kormányozhatja a hajót biztonsági okok miatt vagy a környezet szennyezésének megelőzése érdekében.

(4)  Az ellenőr szakmai véleményének kialakításakor azzal kapcsolatosan, hogy egy hajót vissza kell-e tartani vagy sem a XI. mellékletben szereplő kritériumokat alkalmazza.

Ebben a vonatkozásban ha az ellenőrzés felfedi, hogy a hajót nem szerelték fel üzemképes úti adatrögzítővel,amennyiben annak használata kötelező a 2002/59/EK irányelv értelmében, az illetékes hatóság biztosítja, hogy a hajót visszatartsák.

Ha a visszatartást indokoló hiányosság nem pótolható azonnal a visszatartás szerinti kikötőben, az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a hajó folytassa útját a visszatartó kikötőhöz legközelebbi hajójavító üzembe, ahol ez azonnal pótolható, vagy előírhatja, hogy a hiányosságokat legfeljebb 30 napon belül pótolják, a párizsi memorandum által kialakított iránymutatásoknak megfelelően. Ebből a célból a 20. cikkben megállapított eljárásokat alkalmazzák.

(5)  Kivételes esetben, amikor egy hajó általános állapota nyilvánvalóan nem elégíti ki a követelményeket, az illetékes hatóság felfüggesztheti az ellenőrzést az ilyen hajón mindaddig, amíg a felelősök meg nem teszik a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hajó az egyezmények vonatkozó előírásait kielégítse.

(6)  Ha visszatartást rendelnek el, az illetékes hatóságok írásban a vizsgálati jelentés csatolásával haladéktalanul tájékoztatják a lobogó szerinti állam hatóságát, vagy ha ez nem lehetséges, az adott állam konzulját vagy ennek hiányában a legközelebbi diplomáciai képviseletét minden olyan körülményről, amely miatt a visszatartás szükségessé vált. Emellett értesítik az osztályozási bizonyítványok, illetve a nemzetközi egyezményekkel összhangban kiadott, hatósági bizonyítványok kibocsátásáért felelős, kinevezett ellenőröket vagy elismert szervezeteket is.

(7)  Ezen irányelv rendelkezései nem érintik az egyezményeknek a kikötő szerint illetékes állam hatósága általi ellenőrzésekkel kapcsolatos értesítésekre és jelentési eljárásokra vonatkozó külön előírásait.

(8)  Amikor egy kikötő szerint illetékes állam hatósága ezen irányelv értelmében ellenőrzési jogosultságát gyakorolja, minden lehetséges módon arra törekszik, hogy elkerülje a hajó indokolatlan visszatartását vagy késleltetését. Ha egy hajót indokolatlanul tartanak vissza vagy késleltetnek, a hajó tulajdonosa vagy üzemeltetője jogosult az elszenvedett károk vagy veszteségek megtérítésének követelésére. Minden feltételezetten indokolatlan visszatartás vagy késedelem esetén a bizonyítás a hajó tulajdonosát vagy üzemeltetőjét terheli.

(9)  Az illetékes hatóság a lehető leghamarabb értesíti a kikötői hatóságot a kiadott visszatartási határozatról.

(10)  A kikötők túlzsúfoltságát elkerülendő az illetékes hatóság engedélyt adhat arra, hogy egy visszatartott hajót a kikötő másik részébe kormányozzanak, ha ez biztonságosan végrehajtható. A kikötők zsúfoltsága azonban nem lehet szempont a hajók visszatartásáról vagy a visszatartó rendelkezés feloldásáról szóló döntés meghozatalkor.

A visszatartott hajók elhelyezésének megkönnyítése érdekében a kikötőhatóságoknak együtt kell működniük az illetékes hatóságokkal.

19. cikk

Fellebbezési jogosultság

(1)  A hajótulajdonos vagy üzemeltető, illetve azoknak a tagállamban lévő képviselője jogosult fellebbezni az illetékes hatóság visszatartásra vagy kitiltásra irányuló döntése ellen. A fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya, de bejegyzik az ellenőrzési adatbázisba.

(2)  A tagállamok e célra nemzeti jogszabályaiknak megfelelő eljárásokat dolgoznak ki és tartanak fenn. Együttműködnek az e cikk alkalmazásához szükséges egységes előírások és eljárások kidolgozása céljából, különösen a jogorvoslati kérelmek kezelése ésszerű határidejének biztosítása érdekében.

(3)  Az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett hajó parancsnokát a fellebbezési jogosultságáról és az azzal összefüggő gyakorlati szabályokról megfelelően tájékoztatja.

(4)  Ha hajó tulajdonosának vagy üzemeltetőjének vagy annak képviselőjének fellebbezése vagy kérvénye eredményeképpen a visszatartó vagy a kitiltó határozatot visszavonják vagy módosítják:

   a) a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ellenőrzési adatbázis haladéktalanul módosuljon ennek megfelelően,
   b) az a tagállam, amelynek területén a visszatartó vagy kitiltó határozatot kiadták, a döntést követő 24 órán belül helyesbíti a 25. cikkel összhangban kiadott információt.

20. cikk

Az ellenőrzések és a visszatartások nyomon követése

(1)  Ha a 18. cikk (2) bekezdésében említett hiányosságok nem orvosolhatók abban a kikötőben, ahol az ellenőrzést végrehajtották, az érintett tagállam illetékes hatósága engedélyezheti az érintett hajó számára, hogy közvetlenül a visszatartó kikötőhöz legközelebbi hajójavító üzembe hajózzon, ahol sor kerülhet intézkedésre, és amelyet a hajó parancsnoka és az érintett hatóságok választanak ki, ha a lobogó szerinti állam illetékes hatósága által meghatározott és az érintett tagállam által elfogadott feltételek teljesülnek. E feltételek biztosítják, hogy a hajó az utasok vagy a személyzet biztonságának és egészségének, továbbá más hajók veszélyeztetése nélkül, vagy a tengeri környezet feltételezhető veszélyeztetése nélkül teszi meg az utat.

(2)  Ha a hajót azért küldik a hajójavító üzembe, mert nem felel meg az IMO A.744(18) határozatának, akár a hajók dokumentációja, akár a hajók szerkezeti hibái és hiányosságai tekintetében, az illetékes hatóság megkövetelheti a szükséges vastagságmérések elvégzését, mielőtt a hajó számára engedélyezi a kikötő elhagyását.

(3)  Az (1) bekezdésben említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek kikötőjében az ellenőrzést végrehajtották, tájékoztatja annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, amelyben a hajójavító üzem található, valamint a 18. cikk (6) bekezdésében említett feleket és – az esetnek megfelelően – a feltételek teljesítéséért felelős minden más hatóságot is a hajó útjáról.

Az ilyen tájékoztatásban részesülő tagállam illetékes hatósága értesítést küld a tájékoztatást nyújtó hatóság számára a meghozott intézkedésekről.

(4)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a közösségben található valamennyi kikötő és rév megtagadja a belépést az (1) bekezdésben említett, a tengerre kifutó azon hajó esetén:

   a) amely nem elégíti ki annak a tagállamnak az illetékes hatósága által meghatározott feltételeket, amelynek a kikötőjében az ellenőrzést végrehajtották; vagy
   b) amely azáltal, hogy nem keresi fel a kijelölt hajójavító üzemet, megtagadja az egyezmények vonatkozó előírásainak kielégítését.

A kitiltó határozat mindaddig érvényben marad,amíg a hajótulajdonos vagy a hajóüzemeltető annak a tagállamnak az illetékes hatósága számára, amelynek kikötőjében a hajón hiányosságot észleltek, kielégítő módon nem szolgáltat bizonyítékokat arról, hogy a hajó teljes mértékben eleget tesz az egyezmények vonatkozó előírásainak

(5)  A (4) bekezdés (a) pontjában említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a hajón hiányosságot észleltek, haladéktalanul értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait.

A (4) bekezdés (b) pontjában említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a hajójavító üzem található, haladéktalanul értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait.

A kikötőbe történő befutás elutasítását megelőzően a tagállam kérheti az érintett hajó lobogó szerinti hatóságával a konzultációk felvételét.

(6)  A (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérve a kikötő szerinti állam illetékes hatósága engedélyezheti a hajó meghatározott kikötőbe vagy révbe történő befutását vis maior jellegű, vagy a biztonsági megfontolásokat hatálytalanító események bekövetkezése esetén, vagy a szennyezés kockázatának csökkentése vagy lehető legkisebb szinten tartása céljából, vagy a hiányosságok orvoslásának megtörténte miatt, feltéve hogy a hajótulajdonos, a hajó üzemeltetője vagy a hajóparancsnok a hajó biztonságos beérkezése biztosításához a tagállam illetékes hatóságának elvárásait kielégítő módon megtette a szükséges intézkedéseket.

21. cikk

Az ellenőrökre vonatkozó képzési követelmények

(1)  Ellenőrzések végrehajtására csak a XII. mellékletben előírt képesítési követelményeket teljesítő, és az illetékes hatóság által a kikötő szerinti állam ellenőrzéseinek végzésére felhatalmazott személyek jogosultak.

(2)  Ha a kikötő szerinti állam illetékes hatósága nem tud az ellenőrzés céljaira a kívánt szakismeretekkel rendelkező személyt biztosítani, az illetékes hatóság ellenőre számára bármely olyan személy segítséget nyújthat, aki rendelkezik a szükséges szakismeretekkel.

(3)  Az illetékes hatóság, a kikötő szerinti illetékes állam ellenőrzését végző személyek és a számukra segítséget nyújtó személyek gazdaságilag nem lehetnek érdekeltek sem abban a kikötőben, ahol az ellenőrzést végrehajtják, sem pedig az ellenőrzött hajóban, továbbá az ellenőrző személyek nem állhatnak olyan nem állami szervezetek szolgálatában, amelyek törvényben előírt okmányokat és osztályozási bizonyítványokat bocsátanak ki, vagy akik e bizonyítványok vagy osztályozási bizonyítványok kibocsátásához szükséges felügyeleti szemléket végeznek, és nem vállalhatják ilyen szervezetek nevében munkák elvégzését.

(4)  Minden ellenőr magánál tartja a kikötő szerinti illetékes állam általi ellenőrzéseket végrehajtó személyek igazolványa közös modelljének kidolgozásáról szóló 1996. június 25-i 96/40/EK bizottsági irányelvvel(11)összhangban az illetékes hatóság által, az ellenőr nevére kiállított igazolványt.

(5)  A tagállamoknak kötelességük meggyőződni az ellenőrök szakértelméről, és a XII. mellékletnek megfelelő ismeretekből az ellenőröknek vizsgát kell tenniük, mielőtt felhatalmazást kapnak az ellenőrzések végzésére. A vizsgát öt évenként meg kell ismételni.

(6)  A tagállamoknak az ebben az irányelvben vagy az egyezmények mellékleteiben előírt, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzések közösségi rendszerében bekövetkezett változásokkal kapcsolatban biztosítaniuk kell az ellenőrök megfelelő képzését.

(7)  A Bizottság a tagállamokkal együttműködve kidolgoz egy összehangolt közösségi rendszert az ellenőrök képesítésére és képzésére.

22. cikk

Révkalauzok és kikötőhatóságok jelentései

(1)  A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy egy tagállam egyik kikötője felé tartó vagy ott tartózkodó hajó irányításában részt vevő révkalauzok, ha szokásos feladataik teljesítése közben bármiféle olyan rendellenesség vagy megállapítás vagy esetleges nyilvánvaló hiba tudomásukra jut, amely veszélyezteti a hajó biztonságos útját, vagy amely a tengeri környezet veszélyeztetésével fenyeget, haladéktalanul tájékoztathatják a kikötő szerinti állam vagy a parti állam illetékes hatóságait.

(2)  Ha a kikötőhatóság szokásos feladatainak teljesítése közben tudomást szerez arról, hogy a felügyelete alá tartozó kikötőben tartózkodó hajón olyan rendellenességek vagy megállapítások vagy nyilvánvaló hibák tapasztalhatók, amelyek veszélyeztethetik a hajó biztonságát vagy a tengeri környezet veszélyeztetésével fenyegetnek, a kikötőhatóság haladéktalanul tájékoztatja a kikötő szerinti állam illetékes hatóságát.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a révkalauzok és a kikötőhatóságok – amikor csak lehetséges – elektronikus formátumban jelentik az alábbi információkat:

   a hajó adatai (neve, IMO-száma, hívójele és lobogója),
   hajózási adatok (származási kikötő, rendeltetési kikötő),
   a fedélzeten tapasztalt rendellenességek, megállapítások vagy nyilvánvaló hibák leírása.

(4)  A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással elfogadhatja e cikk végrehajtási intézkedéseit, beleértve a harmonizált elektronikus formátumot és a révkalauzok és kikötőhatóságok által felfedezett nyilvánvaló rendellenességek vagy hibák, valamint a tagállami intézkedések jelentésének eljárásait.

23. cikk

Együttműködés

(1)  Minden tagállam gondoskodik arról, hogy kikötőhatóságai és más illetékes hatóságok vagy szervek ellássák a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző illetékes hatóságát a birtokukban lévő, következő információval:

   a III. melléklettel összhangban bejelentett információ; 
   azon hajókról szóló információ, amelyek nem tettek eleget az ebben az irányelvben előírt értesítési kötelezettségnek, valamint a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló 2000. november 27-i 2000/59/EK(12) és 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, és adott esetben a 725/2004/EK rendeletnek; 
   azon hajókról szóló információ, amelyek úgy hajóztak ki, hogy a 2000/59/EK irányelv 7. vagy 10. cikkének nem tettek eleget; 
   azon hajókról szóló információ, amelyek számára megtagadták a belépést, vagy melyeket kiutasítottak egy kikötőből biztonsági okok miatt. 

(2)  A tagállamok gondoskodnak saját illetékes hatóságuk és az összes többi tagállam illetékes hatóságai közötti információcseréről és együttműködésről, és fenntartják a saját illetékes hatóságuk, a Bizottság, adott esetben az ellenőrzési adatbázis között az operatív kapcsolatot.

A tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy az ellenőrzési adatbázist az ebből az irányelvből fakadó követelmények szerint frissítsék. 

Az ellenőrzések elvégzése céljából az ellenőrök felhasználják a hajó ellenőrzésével kapcsolatban az Equasis információs rendszeren keresztül elérhető nyilvános és magánjellegű adatbázisokat.

(3)  A tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy az ellenőrzésekről szóló adatok késedelem nélkül bekerüljenek az ellenőrzési adatbázisba. 

Az ebben a bekezdésben említett információknak meg kell felelniük a X. és XIII. mellékletben meghatározottaknak.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes állami kikötői ellenőrző hatóság ellássa a kikötői hatóságokat a rendelkezésére álló megfelelő információkkal.

24. cikk

Ellenőrzési adatbázis

(1)  Az Európai Unió és a párizsi memorandum országai számára közös adatbázist kell létrehozni. A Bizottság az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség segítségével kifejleszti és karbantartja az ellenőrzési adatbázist. Az adatbázis leírja a hajók kockázati profilját, jelzi az ellenőrzésre váró hajókat, kiszámítja az ellenőrzési kötelezettségeket és képes fogadni a hajók mozgására vonatkozó adatokat.

(2)  Az adatbázis segítségével a tagállamok hajói fehér, szürke vagy fekete listába sorolhatók a Bizottság által a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással megállapított módszer alapján.

(3)  A rendszer alapját az Európai Unió és a párizsi memorandum közös követelményei alkotják. Bizonyos uniós követelmények esetében azonban a Közösség belátása szerint dönthet a rendszer ilyen követelményeknek való megfelelése érdekében történő fejlesztéséről és esetleges kiigazításáról.

(4)  Az ellenőrzési adatbázisnak meg kell felelnie a jövőbeli fejleményeknek és képesnek kell lennie kapcsolódni a többi közösségi tengerbiztonsági adatbázishoz, illetve szükség esetén a megfelelő nemzeti információs rendszerekhez.

(5)  Az ellenőrzési adatbázis szükség esetén tartalmazza a párizsi egyetértési memorandum egyes előírásait, és ezen irányelv vonatkozásában képes lesz adatokat fogadni a párizsi memorandumban résztvevő harmadik államok által végzett ellenőrzésekről.

(6)  Az ellenőrzési adatbázishoz az IMO tagjainak adminisztrációja és a felelőssége alá tartozó szervezetek, valamint a érintett felek "csak olvasható" módban férhetnek hozzá. Az ilyen hozzáféréshez a tagállami ellenőröktől megkövetelthez hasonló titoktartási megállapodás szükséges.

25. cikk

Az információ közzététele

(1)  Minden tagállam illetékes hatósága meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ellenőrzésekkel, visszatartásokkal és kitiltásokkal kapcsolatos információkat a XIII. melléklettel összhangban közzétegyék. 

(2)  E cikk rendelkezései nem érintik a felelősségre vonatkozó nemzeti jogszabályokat.

26. cikk

A hajóüzemeltetők és hajótársaságok feketelistája

A Bizottság legalább havonta egyszer tájékoztatót állít össze és tesz közzé egy nyilvános internetes oldalon azokról a társaságokról, amelyek teljesítményét – az I. melléklet I. részének e) pontjában említett eljárás szerint a hajók kockázati profiljának elemzése alapján – egy három hónapos vagy annál hosszabb időszak során gyengének vagy rendkívül gyengének ítélte.

A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással elfogadja az e cikk végrehajtásához szükséges szabályokat.

27. cikk

Költségek megtérítése

(1)  Ha a 12. és 13. cikkben említett ellenőrzések egy egyezmény hatálya alatti előírásokkal kapcsolatosan olyan hiányosságok meglétét tárják fel vagy állapítják meg, amelyek egy hajó visszatartását teszik szükségessé, bármely szokásos elszámolási időszak folyamán az ilyen ellenőrzésekkel kapcsolatosan felmerülő összes költséget a hajótulajdonosnak, a hajóüzemeltetőnek vagy a kikötő szerinti országban jelenlévő képviselőnek kell megtérítenie.

(2)  Egy tagállam illetékes hatósága által a 20. cikk (4) bekezdése és a 15. cikk rendelkezései szerint végrehajtott ellenőrzésekkel kapcsolatos összes költséget a hajótulajdonos vagy a hajó üzemeltetője viseli.

(3)  Ha egy hajót visszatartanak, a hajótulajdonos vagy üzemeltető viseli a kikötői visszatartással kapcsolatos összes költséget.

(4)  A hajó visszatartását mindaddig nem szabad feloldani, amíg a költségek teljes összegének befizetése meg nem történt, vagy kielégítő biztosítékot nem nyújtottak a költségek megtérítésére.

28. cikk

A végrehajtás nyomon követéséhez szükséges adatok

A tagállamok a XIV. mellékletben megállapított időközönként közlik a Bizottsággal és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel az abban a mellékletben felsorolt információkat.

A tagállamok megtesznek minden intézkedést annak biztosítására, hogy a Bizottság és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség teljes körűen és korlátlanul hozzáférhessen a 23. cikk (2) bekezdésében említett információs rendszerben kezelt minden adathoz.

29. cikk

A tagállamok teljesítményének és az irányelvnek való megfelelésének ellenőrzése

Ezen irányelv hatékony végrehajtása biztosítása céljából és az 1406/2002/EK rendelet 2. cikkének (b) bekezdése i) pontjával összhangban a Közösségnek a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszere általános működtetését ellenőrizendő, a Bizottság összegyűjti a szükséges információkat és tagállami látogatásokat végez.

30. cikk

A bizottság

(1)  A Bizottságot a 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)  E bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1) és (4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak három hónap.

31. cikk

Módosítási eljárás

Ezen irányelv a hatályának kiterjesztése nélkül módosítható a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással annak érdekében, hogy:

   a) kiigazítsák a mellékleteket az ezen irányelv végrehajtásából nyert tapasztalatok alapján és a párizsi memorandum továbbfejlesztésének figyelembevételével;
   b) az I. melléklet kivételével kiigazítsák a mellékleteket, hogy azok figyelembe vegyék a tengeri biztonságról és védelemről szóló közösségi jogszabályok, valamint az egyezmények, jegyzőkönyvek, szabályzatok és az illetékes nemzetközi szervezetek határozatainak módosításait, továbbá a párizsi memorandum már hatályba lépett módosításait.
   c) az ezen irányelv alkalmazására vonatkozó nemzetközi egyezmények jegyzékét és az azokban szereplő meghatározásokat módosítsák.

A 2. cikkben említett nemzetközi okmányok módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke szerint kizárhatók ennek az irányelvnek a hatálya alól.

32. cikk

Szankciók

A tagállamok szankciók rendszerét alakítják ki arra az esetre, ha megsértik az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti jogszabályaikat, és meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciókat alkalmazzák. Az ilyen módon előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó hatásúnak kell lenniük.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy az így meghatározott szankciók lehetővé tegyék a Közösségben az ellenőrzési rendszer egységes alkalmazását, és ne teremtsenek aránytalanságokat a tagállamok között.

33. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb ezen irányelv átültetésének határidejétől számított 18 hónapon belül felülvizsgálja ezen irányelv végrehajtását. A felülvizsgálat során többek között ellenőrzik az 5. cikkben szereplő közösségi ellenőrzési kötelezettség teljesülését, az egyes tagállamokban a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző ellenőrök, illetve az elvégzett ellenőrzések számát, valamint a 7. cikkben szereplő, az elmulasztott ellenőrzésekre vonatkozó méltányos elosztási mechanizmus működését.

A Bizottság közli a felülvizsgálat eredményeit az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és a felülvizsgálat alapján meghatározza, hogy szükséges-e módosító irányelv vagy további jogszabályok beterjesztése ezen a területen.

34. cikk

Végrehajtás és tájékoztatás

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek ezen irányelv […] cikkeinek és a […] melléklet […] pontjainak, [annak cikkeinek vagy szakaszainak, valamint azoknak a mellékleteknek, amelyek a korábbi irányelvhez képest lényegileg módosultak,] a 36. cikkben szereplő időponttól számított 18 hónapon belül.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkoznak erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell olyan értelmű nyilatkozatot, hogy a hatályos törvényekben, rendeletekben és közigazgatási rendelkezésekben az ezzel az irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre tett hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és szövegét a tagállamok határozzák meg.

(3)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

(4)  Ezen túl a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az irányelv tagállamokon belüli végrehajtásának előrehaladásáról.

35. cikk

Hatályon kívül helyezés

A XV. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 95/21/EK irányelv ...(14) hatályát veszti a XV. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre vonatkozó hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a XVI. mellékletben található korrelációs táblázat szerint kell értelmezni.

36. cikk

Hatály

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A […] cikkek és a […] mellékletek, [azok cikkei és szakaszai, valamint a mellékletek olyan pontjai, amelyek az előző irányelvhez képest nem módosultak lényegileg,] ...(15) lépnek hatályba.

37. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ,

Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

A KIKÖTŐ SZERINTI ÁLLAM ÁLTAL VÉGZETT ELLENŐRZÉSEK KÖZÖSSÉGI RENDSZERÉNEK ELEMEI

(az 5. cikk értelmében)

A következő elemek tartoznak a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzések közösségi rendszerébe:

I.  A hajó kockázati profilja

A hajó kockázati profilját a következő elemek kombinációja alapján kell meghatározni:

1.  Általános elemek

(a)  A hajó típusa

A személyszállító hajókat, az olaj- és vegyszerszállító tartályhajókat, a gázszállító hajókat és az ömlesztettáru-szállító hajókat úgy kell tekinteni, mint amelyek fokozottabb kockázatot jelentenek.

(b)  A hajó kora

A tizenkét évesnél idősebb hajókat úgy kell tekinteni, mint amelyek fokozottabb kockázatot jelentenek.

(c)  A lobogó szerinti állam teljesítménye

(i)  Az olyan állam lobogója alatt közlekedő hajók, amely az EU és a párizsi memorandum régiójában magas visszatartási aránnyal rendelkeznek, fokozottabb kockázatott jelentenek.

(ii)  Az olyan állam lobogója alatt közlekedő hajó, amely az EU és a párizsi memorandum régiójában alacsony visszatartási aránnyal rendelkezik, kisebb kockázatot jelent.

(iii)  Az olyan állam lobogója alatt közlekedő hajó, amely független hitelesítésen esett át az önkéntes IMO tagállami ellenőrzési rendszer keretében és eljárásával összhangban, és amely megfelelt a vonatkozó okmányoknak, összhangban a 9. cikk (3) bekezdés harmadik francia bekezdésében hivatkozott rendelkezésekkel, vagy ezen rendelkezések elfogadását megelőzően bizonyítja, hogy bemutattak egy helyesbítési cselekvési tervet, kisebb kockázatot jelent.

(d)  Elismert szervezetek

(i)  Az olyan hajók, melyek bizonyítványait az EU és a párizsi memorandum régiójában visszatartási arányaik alapján alacsony vagy nagyon alacsony teljesítményű elismert szervezetek állították ki, fokozottabb kockázatot jelentenek.

(ii)  Az olyan hajók, melyek bizonyítványait az EU és a párizsi memorandum régiójában visszatartási arányaik alapján magas teljesítményű elismert szervezetek állították ki, kisebb kockázatot jelentenek

(iii)  Azok a hajók, amelyek bizonyítványait a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló 1994. november 22-i 94/57/EK tanácsi irányelv(16) értelmében elismert szervezetek állították ki, kisebb kockázatot jelentenek.

(e)  A társaság teljesítménye

(i)  Az olyan társaság hajói, amelynek teljesítménye az Európai Unióban és a párizsi memorandum régiójában tapasztalt hiányosságok és a visszatartási arány alapján alacsony vagy nagyon alacsony, fokozottabb kockázatot jelentenek.

(ii)  Az olyan társaság hajói, amelynek teljesítménye az Európai Unióban és a párizsi memorandum régiójában tapasztalt hiányosságok és a visszatartási arány alapján magas, kisebb kockázatot jelentenek.

2.  Történeti elemek

(i)  Ha egy hajót egynél többször tartottak vissza, azt fokozottabb kockázatot jelentő hajónak kell tekinteni.

(ii)  Az olyan hajót, amely esetében az elmúlt 36 hónap során végzett ellenőrzés(ek) kevesebb, mint öt hiányosságot tárt(ak) fel, és az elmúlt 36 hónap során nem tartották vissza, kisebb kockázatot jelentő hajónak kell tekinteni.

(iii)  Az olyan hajókat, amelyeket az elmúlt 36 hónap során nem tartottak vissza, kisebb kockázatot jelentő hajóknak kell tekinteni.

A hajó 1. és 2. szakaszban említett kockázati profilját a következő általános és történeti elemek kombinációja alapján kell meghatározni:

   nagy kockázatú
   átlagos kockázatú
   kis kockázatú.

E kockázati profilok meghatározásához a hajó típusára, a lobogó szerinti állam teljesítményére, az elismert szervezetekre és a társaság teljesítményére vonatkozó elemek döntő szerepet játszanak.

II.  A hajók ellenőrzése

A Közösség kikötőibe befutó hajók rendszeres időközönként ellenőrzésen esnek át, és rendhagyó körülmények esetén kiegészítő ellenőrzéseknek vethetők alá.

1.  Rendszeres ellenőrzések

Előre meghatározott időpontokban rendszeres ellenőrzéseket kell végezni, melyek gyakorisága a hajó kockázati profiljától függ. A nagy kockázatú hajók esetében ez az időköz nem haladhatja meg a hat hónapot. A kisebb kockázati profilú hajók rendszeres ellenőrzéseinek időköze a kockázat mértékével fordított arányban növekszik.

A tagállamok rendszeres ellenőrzéseket hajtanak végre a következő hajókon:

   Az olyan nagy kockázatú hajókon, amelyek az utóbbi hat hónap során nem estek át ellenőrzésen az Európai Unió vagy a párizsi memorandumot aláíró állam kikötőjében. A nagy kockázatú hajóknál az ötödik hónaptól válik esedékessé az ellenőrzés.
   Az olyan átlagos kockázatú hajókon, amelyek az utóbbi 12 hónap során nem estek át ellenőrzésen az Európai Unió vagy a párizsi memorandumot aláíró állam kikötőjében. Az átlagos kockázatú hajóknál a tizedik hónaptól válik esedékessé az ellenőrzés.
   Az olyan kis kockázatú hajókon, amelyek az utóbbi 30 hónap során nem estek át ellenőrzésen az Európai Unió vagy a párizsi memorandumot aláíró állam kikötőjében. A kis kockázatú hajóknál a 24. hónaptól válik esedékessé az ellenőrzés.

2.  Kiegészítő ellenőrzések

Az utolsó rendszeres ellenőrzés időpontjára való tekintet nélkül ellenőrizni kell azokat a hajókat, amelyeknél rendhagyó vagy váratlan körülmények merülnek fel, azaz:

2.1.  Rendhagyó körülmények

Az utolsó rendszeres ellenőrzés időpontjára való tekintet nélkül ellenőrizni kell azokat a hajókat, amelyeknél a következő rendhagyó körülmények merülnek fel:

–  Azokat a hajókat, amelyeket az Európai Unióban vagy a párizsi memorandum régióján belül elvégzett utolsó ellenőrzés óta biztonsági okok miatt felfüggesztettek vagy kivontak az osztályukból.

–  Azokat a hajókat, amelyekről egy másik tagállam részéről bejelentés vagy értesítés érkezett.

–  Azokat a hajókat, amelyek nem azonosíthatóak az ellenőrzési adatbázisban.

–  Azokat a hajókat, amelyek:

   a kikötő felé haladva összeütköztek, zátonyra futottak vagy megfeneklettek,
   ellen vádeljárás folyt vagy folyik a káros anyagok vagy szennyvizek kibocsátásával kapcsolatos rendelkezések megsértése miatt,
   szabálytalan vagy nem biztonságos manővereket hajtottak végre az IMO által elfogadott útvonal-tervezési intézkedések, illetve a biztonságos hajózási gyakorlat és eljárások figyelmen kívül hagyásával,

  Azokat a hajókat, amelyek nem teljesítik az ezen irányelv 8. cikkében, a 2000/59/EK irányelvben, a 2002/59/EK irányelvben és adott esetben a 725/2004/EK rendeletben említett vonatkozó értesítési kötelezettségeket.

  Azokat a hajókat, amelyekkel kapcsolatban rendkívüli hiányosságokat jelentettek, kivéve amelyek esetében a hiányosságokat az indulást követő 14 napon belül orvosolták vagy az indulást megelőzően kellett orvosolni.

2.2.  Váratlan körülmények

Azon hajók esetében, amelyeknél a következő váratlan körülmények merülnek fel, az utolsó rendszeres ellenőrzés időpontjára való tekintet nélkül ellenőrizni kell. E kiegészítő ellenőrzések elvégzéséről az ellenőr szakmai megítélése alapján dönt.

–  Azokat a hajókat, amelyek:

   üzemeltetése személyek, tárgyak vagy a környezet veszélyeztetését idézte elő, vagy
   nem tesznek eleget az IMO MSC.138(76) állásfoglalásának mellékleteiben foglalt, a Balti-tenger bejáratain való áthajózásra vonatkozó ajánlásainak.

–  Olyan, korábban elismert szervezet által kiadott igazolással rendelkeznek, amelynek a legutolsó ellenőrzés óta az Európai Unióban vagy a párizsi memorandum régiójában visszavonták elismerését.

–  Azokat a hajókat, amelyekről révkalauzok vagy kikötőhatóságok olyan nyilvánvaló hibák vagy rendellenességek meglétét jelentették, amelyek veszélyeztethetik azok biztonságos hajózását vagy ezen irányelv 22. cikkével összhangban veszélyt jelentenek a környezetre nézve.

–  Azokat a hajókat, melyekről bejelentés vagy panasz érkezett a hajóparancsnok, a személyzet tagja vagy bármely olyan személy részéről, akinek jogos érdeke fűződik a hajó biztonságos működéséhez, a fedélzeti élet- és munkakörülményekhez, illetve a szennyezés megelőzéséhez, kivéve, ha az érintett tagállam úgy ítéli, hogy a bejelentés vagy a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan.

–  Azokat a hajókat, amelyeket korábban több mint három hónapra visszatartottak.

–  Azokat a hajókat, amelyek rakományával kapcsolatban, különösen, ha az káros vagy veszélyes anyag, problémákat jelentettek.

–  Azokat a hajókat, melyek üzemeltetése személyek, tárgyak vagy a környezet veszélyeztetését idézte elő.

–  Azokat a hajókat, amelyekről megbízható források jelentették, hogy kockázati paramétereik nem egyeznek meg a regisztráltakkal, és ezért nagyobb a kockázati szintjük.

3.  Kiválasztási rendszer

3.1.  Az I. prioritási osztályba tartozó hajókat az alábbiak szerint kell ellenőrizni:

  a) megerősített ellenőrzést kell végezni:
   azokon a magas kockázati profilú hajókon, amelyeket az utóbbi hat hónapban nem ellenőriztek,
   azokon a tizenkét évesnél idősebb, normális kockázati profilú személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajókon, amelyeket az utóbbi tizenkét hónapban nem ellenőriztek,
   azokon a tizenkét évesnél idősebb, alacsony kockázati profilú személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajókon, amelyeket az utóbbi harminchat hónapban nem ellenőriztek,
  b) első vagy adott esetben részletesebb ellenőrzést kell végezni:
   azokon a tizenkét évesnél idősebb, normális kockázati profilú nem személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajókon, amelyeket az utóbbi tizenkét hónapban nem ellenőriztek,
   azokon a tizenkét évesnél idősebb, alacsony kockázati profilú nem személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajókon, amelyeket az utóbbi harminchat hónapban nem ellenőriztek,
  c) rendhagyó körülmény esetén:
   részletesebb vagy megerősített ellenőrzést kell végezni az ellenőr szakmai döntése szerint a magas kockázati profilú hajókon, és minden tizenkét évesnél idősebb személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajón,
   részletesebb ellenőrzést kell végezni minden tizenkét évesnél idősebb nem személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajón,

3.2.  A II. prioritási osztályba tartozó hajókat az alábbiak szerint kell ellenőrizni:

  a) megerősített ellenőrzést kell végezni:
   minden magas kockázati osztályba tartozó hajón, amelyet az utóbbi öt hónapban nem ellenőriztek,
   minden tizenkét évesnél idősebb, normális kockázati profilú személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajón, amelyet az utóbbi tíz hónapban nem ellenőriztek,
   minden tizenkét évesnél idősebb, alacsony kockázati profilú személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajón, amelyet az utóbbi huszonnégy hónapban nem ellenőriztek,
  b) első, vagy adott esetben részletesebb ellenőrzést kell végezni:
   azokon a tizenkét évesnél idősebb, normális kockázati profilú nem személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajókon, amelyeket az utóbbi tíz hónapban nem ellenőriztek,
   azokon a tizenkét évesnél idősebb, alacsony kockázati profilú nem személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajókon, amelyeket az utóbbi huszonnégy hónapban nem ellenőriztek,
  c) váratlan körülmény felmerülése esetén:
   részletesebb vagy megerősített ellenőrzést kell végezni az ellenőr szakmai döntése szerint a magas kockázati profilú hajókon, és minden tizenkét évesnél idősebb személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajón,
   részletesebb ellenőrzést kell végezni minden tizenkét évesnél idősebb nem személyszállító, olaj-, gáz- és vegyianyag-szállító tartály- vagy ömlesztettáru-szállító hajón.

II.MELLÉKLET

HAJÓK KOCKÁZATI PROFILJA

Kockázati profil

Nagy kockázatú hajók (NKH)

Átlagos kockázatú hajók (ÁKH)

Kis kockázatú hajók (KKH)

Általános paraméterek

Kritériumok

Súlyozás

(pontokban)

Kritériumok

Kritériumok

1

Hajótípus

Vegyianyag-szállító hajó

Gázszállító hajó

Olajszállító tartályhajó

Ömlesztettáru-szállító hajó

Személyszállító hajó

2

Se nagy kockázatú hajó, se kis kockázatú hajó

Valamennyi típus

2

A hajó kora

Valamennyi típus > 12 év

1

Valamennyi kor

3a

Lobogó

Fekete, szürke és fehér lista

Fekete – Rendkívül nagy kockázat,

Nagy kockázat

Átlagos-nagy kockázat

2

Fehér

Fekete – Átlagos kockázat

1

3b

IMO-Audit

-

-

Igen

4a

Elismert szervezet

Teljesítmény

Nagy

-

-

Nagy

Áltagos

-

-

-

Gyenge

Gyenge

1

-

Rendkívül gyenge

Rendkívül gyenge

-

4b

EU elismert

-

-

Igen

5

Társaság

Teljesítmény

Nagy

-

-

Nagy

Átlagos

-

-

-

Gyenge

Gyenge

2

-

Rendkívül gyenge

Rendkívül gyenge

-

Történeti paraméterek

6

Az elmúlt 36 hónap során valamennyi ellenőrzés alkalmával rögzített rendellenességek száma

Rendellenességek

Tárgytalan

-

≤ 5 (és legalább egy elvégzett ellenőrzés az elmúlt 36 hónap során)

7

A visszatartások száma az elmúlt 36 hónap során

Visszatartások

≥ 2 visszatartás

1

Nincs visszatartás

NKH azok a hajók, amelyek 5 vagy több pontos teljes súlyozás erejéig minden kritériumot teljesítenek.

ÁKH azok a hajók, amelyek a kis kockázatra alkalmazandó paraméterek keretében minden kritériumot teljesítenek.

KKH azok a hajók, amelyek se nem NKH-k, se nem ÁKH-k.

III.MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

A 8. cikk (2) bekezdése értelmében közlendő információk:

Legkevesebb három nappal a kikötőbe vagy a révbe való befutás várható időpontja előtt, vagy ha az út három napnál rövidebb időt vesz igénybe, az előző kikötő vagy rév elhagyása előtt tájékoztatni kell a kikötőhatóságot vagy az erre a célra kijelölt hatóságot, illetve szervet a következőkről:

   a) a hajó azonosítója (név, hívójel, IMO-azonosítószám vagy MMSI-szám);
   b) a kikötői tartózkodás tervezett időtartama és az ugyanazon út során egymást követően érintett közösségi kikötők listája;
  c) tartályhajók esetében:
   i) építési mód: szimplafalú, szimplafalú elkülönített ballaszttartályokkal, duplafalú,
   ii) a rakomány és a ballaszttartályok állapota: teli, üres, inert gázzal töltött,
   iii) a rakomány mennyisége és jellege,
   d) a rendeltetési kikötőben vagy révben tervezett műveletek (berakodás, kirakodás, egyéb);
   e) a rendeltetési kikötőben vagy révben tervezett, előírás szerinti szemlevizsgálatok, valamint jelentős karbantartási vagy javítási munkák, amelyeket a rendeltetési kikötőben való tartózkodás ideje alatt kell elvégezni;
   f) a párizsi memorandum régiójában végzett utolsó kiterjesztett ellenőrzés időpontja.

IV.MELLÉKLET

BIZONYÍTVÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK LISTÁJA

(A 12. cikk (2) bekezdése értelmében)

1.  Nemzetközi köbözési bizonyítvány (1969);

2.   – személyhajó-biztonsági bizonyítvány,

–   teherhajószerkezet-biztonsági bizonyítvány,

–   teherhajó-biztonsági felszerelési bizonyítvány,

–   teherhajó-biztonsági rádiótávíró-bizonyítvány,

–   teherhajó-biztonsági rádiótávbeszélő-bizonyítvány,

–   teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány,

–   felmentési bizonyítvány, benne szükség esetén a szállítmányok listája,

–   teherhajó-biztonsági bizonyítvány;

3.  Nemzetközi hajóvédelmi bizonyítvány (ISSC)

4.   hajótörténeti feljegyzés,

5.   ömlesztett cseppfolyósított gáz szállítására vonatkozó nemzetközi alkalmassági bizonyítvány;

–   ömlesztett cseppfolyósított gáz szállítására vonatkozó alkalmassági bizonyítvány;

6.   ömlesztett veszélyes vegyi anyagok szállítására vonatkozó nemzetközi alkalmassági bizonyítvány;

–   ömlesztett veszélyes vegyi anyagok szállítására vonatkozó alkalmassági bizonyítvány;

7.   olajszennyezések megelőzésére vonatkozó nemzetközi bizonyítvány;

8.   szennyeződések megelőzésére vonatkozó nemzetközi bizonyítvány ömlesztett, káros, folyékony anyagok szállításához;

9.   nemzetközi merülésvonal bizonyítvány (1966);

–   nemzetközi merülésvonal-felmentési bizonyítvány;

10.   olajnapló, I. és II. rész;

11.   rakomány-nyilvántartási könyv;

12.   minimális biztonságos személyzet létszámát igazoló okmány;

13.   az STCW egyezménnyel összhangban kibocsátott bizonyítványok vagy más dokumentumok;

14.   egészségügyi alkalmassági bizonyítványok (lásd a tengerészek egészségügyi vizsgálatáról szóló 73. számú ILO-egyezményt);

15.   a fedélzeti munkarendet tartalmazó áttekintés (83. számú ILO-egyezmény és STCW 95)

16.   a tengerészek munkaidejére és pihenőidejére vonatkozó nyilvántartások (180. számú ILO-egyezmény)

17.   stabilitási tájékoztató;

18.   a hajók biztonságos üzemeltetésének és a környezetszennyezés megelőzésének nemzetközi szabályzata szerint kiadott megfelelési okmány és biztonságos üzemeltetési bizonyítvány példánya (SOLAS, IX. fejezet);

19.   a hajótest szilárdságának és a gépi berendezéseknek az érintett elismert hajóosztályozó társaság által kibocsátott bizonyítványa (csak akkor szükséges, ha a hajót egy elismert hajóosztályozó-társaság sorolja osztályba)

20.   veszélyes árukat szállító hajókra vonatkozó különleges követelmények teljesüléséről szóló dokumentum;

21.   nagy sebességű vízi jármű biztonsági bizonyítványa és nagy sebességű vízi jármű üzemeltetési engedélye;

22.  22. különleges jegyzék vagy nyilatkozat a veszélyes árukról, vagy részletes rakományelrendezési terv;

23.  23. hajónaplóadatok a próbákról és gyakorlatokról készült jelentésekkel– beleértve a védelmi gyakorlatokat –és az életmentő eszközök és berendezések, valamint a tűzoltó eszközök és berendezések ellenőrzési és karbantartási naplója;

24.  24. különleges rendeltetésű hajó biztonsági bizonyítványa;

25.  25. mobil tengeri fúrótorony biztonsági bizonyítványa;

26.  26. olajszállító tartályhajók esetén, az olajkibocsátás-figyelő és -ellenőrző rendszerről készült jelentés az utolsó ballasztban megtett útról;

27.  27. riadóterv, tűzvédelmi terv, személyszállító hajók esetén kárelhárítási terv;

28.  28. fedélzeti olajszennyezés vészhelyzeti terve;

29.  29. felügyeleti ellenőrzési dokumentáció (ömlesztett áru- és olajszállító hajóknál);

30.  30. korábbi, a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzésről készült jelentések;

31.  31. ro-ro személyszállító hajók esetén információ az A/A maximum arányáról;

32.  32. gabonaszállításra jogosító engedély;

33.  33. rakományrögzítési kézikönyv;

34.  34. hulladékkezelési terv és hulladék-nyilvántartás;

35.  35. döntéstámogató rendszer az utasszállító hajók parancsnokainak;

36.  36. együttműködési terv a rögzített útvonalon közlekedő utasszállító hajók felkutatásáról és mentéséről (SAR);

37.  37. üzemeltetési korlátozások listája személyszállító hajókra;

38.  38. ömlesztettáru-szállító hajók kézikönyve;

39.  39. be- és kirakodási terv ömlesztettáru-szállító hajókra.

40.  40. az olajszennyezés miatti polgári jogi felelősség esetére szóló biztosításról vagy egyéb pénzügyi biztosítékról szóló igazolás (az olajszennyezés polgári jogi kártérítéséről szóló 1992. évi nemzetközi egyezmény.)

41.   [a hajótulajdonosok felelősségbiztosításával és pénzügyi kezességvállalásával foglalkozó] 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(17) értelmében megkövetelt igazolás.

42.   [a tengeren és a belvízi hajózási útvonalakon közlekedő személyszállítók balesetre vonatkozó felelősségbiztosításáról szóló] .../2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* értelmében megkövetelt igazolás.

V.MELLÉKLET

PÉLDÁK A RÉSZLETESEBB ELLENŐRZÉSHEZ SZÜKSÉGES "EGYÉRTELMŰ BIZONYÍTÉKOKRA"

(A 12. cikk (3) bekezdésének értelmében)

1.  A I. melléklet II. rész 2. szakaszában szereplő hajók.

2.  Az olaj-nyilvántartási könyvet nem vezetik az előírásoknak megfelelően.

3.  A bizonyítványok és egyéb dokumentumok vizsgálatakor pontatlanságokat tártak fel.

4.  Arra utaló körülmények, hogy a hajószemélyzet nem felel meg az Európai Parlament és a Tanács 2001. április 4-i, a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló 2001/25/EK irányelvének(18) fedélzeti kommunikációra vonatkozó 17. cikk rendelkezéseinek.

5.  Valamely bizonyítványt vagy igazolást csalással szereztek meg, vagy a bizonyítvány vagy igazolás felmutatója nem azonos azzal a személlyel, akinek részére a bizonyítványt eredetileg kiállították,

6.  A hajó parancsnoka vagy tisztje olyan igazolvánnyal rendelkezik, vagy a hajó besorolását olyan bizonyítvány igazolja, amelyet az STCW egyezményt alá nem író ország állított ki.

7.  Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a rakománnyal kapcsolatos és egyéb műveleteket nem biztonságosan, vagy az IMO iránymutatásokkal összhangban végzik, ilyen például, amikor a rakománytartályokhoz vezető semlegesgáz-fővezetékben az oxigéntartalom meghaladja az előírásokban engedélyezett maximális szintet.

8.  Olajszállító tartályhajó parancsnokának mulasztása a legutóbbi ballasztmenetben megtett úton az olajlefejtés megfigyelési és ellenőrző rendszere nyilvántartásának bemutatásával kapcsolatban.

9.  Naprakész riadóterv hiánya, vagy ha a személyzet nem ismeri teendőit tűz keletkezése vagy a hajó elhagyására vonatkozó parancs esetén.

10.  Téves vészjelzés leadása, melyet nem követ megfelelő visszavonási eljárás.

11.  Az egyezmények által megkövetelt fontosabb berendezések vagy intézkedési tervek hiánya.

12.  Nem megfelelő higiéniai állapotok a hajó fedélzetén.

13.  Az ellenőr általános benyomásából és megfigyeléseiből származó bizonyíték arra nézve, hogy a hajótest vagy -szerkezet súlyos károsodása vagy hiányossága áll fenn, amely veszélyeztetheti a hajó szerkezeti integritását, illetve víz- és időjárás-állóságát.

14.  Információ vagy bizonyíték arra, hogy a parancsnok vagy a személyzet nem ismeri jól a hajózás biztonságával vagy a környezetszennyezés megelőzésével kapcsolatos alapvető műveleteket, vagy ezeket nem hajtja végre.

15.  A fedélzeti munkarendről, a tengerészek munka-és pihenőidejéről nincs nyilvántartás.

VI.MELLÉKLET

HAJÓ-ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK

1.  A biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzetre vonatkozó elvek (IMO A. 890(21) módosított formájában).

2.  Veszélyes Áruk Nemzetközi Tengerészeti Szabályzatának rendelkezései.

3.  A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) "A munkakörülmények ellenőrzése a hajók fedélzetén: Az eljárásra vonatkozó iránymutatások" című kiadványa.

4.  A párizsi memorandum I. melléklete "Kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzési eljárások'és a memorandumban kiadott erre vonatkozó utasítások és iránymutatások. 

5.  Az IMO MSC 159(78) határozata (amelyet 2004. május 21-én fogadtak el): "A tengerhajózás védelmének fokozására szolgáló megfelelési és ellenőrzési intézkedésekről szóló ideiglenes útmutató".

VII.MELLÉKLET

A HAJÓK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK

A.  A beszállás/berakodás előtt

1.  Ez az útmutatás csak a 725/2004/EK rendelet 3. cikkének (1), (2) és adott esetben 3. cikkének (3) bekezdésében említett hajókra vonatkozik, és csak abban az esetben, ha nem az ellenőrzést végző kikötő szerinti állam lobogója alatt hajóznak.

2.  Az ellenőröknek ismerniük kell az ellenőrzés helyszínéül szolgáló kikötő-létesítmény védelmi szintjét.

3.  Az ellenőrök a hajóra lépés előtt hozzájuk érkezett, védelemmel kapcsolatos panaszokat vagy jelentéseket továbbítják az illetékes tengerészeti biztonsági hatósághoz(19), és ez a hatóság dönt a megfelelően meghatalmazott védelmi tiszt által végzendő védelmi ellenőrzés elsőbbségéről.

4.  Noha a hajó védelme a hajóparancsnok kizárólagos hatásköre, a parancsnok nem tagadhatja meg a megfelelő felhatalmazással bíró ellenőrtől, hogy a hajó ellenőrzése céljából a fedélzetre lépjen. Előfordulhat olyan eset, amikor a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést kötelező elvégezni, ám a hajóparancsnok védelmi okokra hivatkozva megpróbálja korlátozni az ellenőrzést. Ha az ellenőr szerint ez indokolatlan, fel kell vennie a kapcsolatot az illetékes védelmi hatósággal.

5.  Az ellenőröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy 3-as védelmi szint mellett a védelmi intézkedések valóban korlátozhatják a kikötő szerinti állam által végzett "biztonsági" ellenőrzést.

Például teljes vészhelyzeti gyakorlat nem végezhető el. Olyan helyzet is előfordulhat, amelyben az illetékes védelmi hatóság korlátozza a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzési tevékenységeket.

B.  Első ellenőrzés

Az első ellenőrzés során az ellenőr:

   1. A hajó megközelítése és a fedélzetre lépés során, valamint a hajót körüljárva megfigyeli a hajó védelmi jellemzőit a párizsi memorandum vonatkozó útmutatásai szerint, és figyelembe véve a hajó és a kikötő által megkívánt védelmi szintet. Az ellenőröknek nem feladata a védelmi rendszert ellenőrizni, csak azokkal a jellemzőkkel kell foglalkozniuk, amelyekkel a fedélzeten végzett szokásos feladatuk során szembesülnek.
   2. Ellenőrzi a nemzetközi hajóvédelmi bizonyítvány (ISSC) vagy az ideiglenes ISSC meglétét, érvényességét, hogy azt a hajóért felelős hatóság, annak felhatalmazottja vagy kérésére egy másik tagállam hatósága állította-e ki.
   3. Megtudakolja a hajókapitánytól, hogy a hajóra milyen védelmi szint vonatkozik, és meggyőződik arról, hogy ez a szint megfelel-e legalább a kikötő által megkívánt szintnek.
   4. A dokumentáció ellenőrzésekor bizonyítékokat kér arra nézve, hogy a védelmi gyakorlatokat megfelelő időközönként végrehajtották – vagyis legalább három havonta, de egyes legénységi változások után is – (ISPS szabályzat A. rész 13. szakasz és B. rész 13.6. és 13.7. bekezdések).
  5. Ellenőrzi az utolsó tíz kikötőbe való befutás dokumentációját, beleértve a hajó-kikötő és hajó-hajó kapcsolatokat. A dokumentációnak minden esetben tartalmaznia kell:
   a hajó aktuális védelmi szintjére vonatkozó adatokat – bármely különleges vagy kiegészítő védelmi intézkedés említésével
   arra vonatkozó információt, hogy megfelelő hajóvédelmi intézkedéseket alkalmaztak minden hajó-hajó tevékenység során.
   6. Felméri, hogy a hajó személyzetének legfontosabb tagjai képesek-e hatékonyan kommunikálni egymással.

C.  Egyértelmű bizonyítékok

1.  Az ellenőr az első ellenőrzés során a következő okok miatt tarthatja egyértelműen indokoltnak további védelmi ellenőrzések végzését:

   1.1. A nemzetközi hajóvédelmi bizonyítvány (ISSC) nem érvényes vagy lejárt.
   1.2. A hajó védelmi szintje alacsonyabb, mint a kikötőé.
   1.3. A hajó védelmével kapcsolatos gyakorlatokat nem tartották meg.
   1.4. Az utolsó tíz hajó-kikötő vagy hajó-hajó kapcsolat dokumentációja hiányos.
   1.5. Bizonyíték vagy megfigyelés utal arra, hogy a hajó személyzetének legfontosabb tagjai nem tudnak egymással kommunikálni.
   1.6. Bizonyíték arra, hogy a védelmi intézkedések terén jelentős hiányosságok tapasztalhatók.
   1.7. Harmadik féltől információ (jelentés, panasz) érkezett a védelemmel kapcsolatban.
   1.8. A hajónak sokadszorra is ideiglenes nemzetközi hajóvédelmi bizonyítványa van, és az ellenőr szakmai megítélése szerint a hajó vagy a társaság azért kért ideiglenes bizonyítványt, hogy az ideiglenes bizonyítvány érvényességén túl elkerülhesse a SOLAS 74. számú egyezményének XI. fejezete 2. része és az ISPS szabályzat A. részének való megfelelést. Az ISPS szabályzat A. része rendelkezik arról, hogy milyen körülmények között állítható ki ideiglenes bizonyítvány.

2.  Ha az ellenőr megállapítja a fent említett egyértelmű bizonyítékok meglétét, erről haladéktalanul tájékoztatja az illetékes védelmi hatóságot (kivéve, ha az ellenőr egyben védelmi tiszt is). Az illetékes védelmi hatóság határoz arról, hogy a védelmi szint figyelembevételével a SOLAS egyezmény XI. fejezetének 9. szabálya szerint milyen további ellenőrzési intézkedések szükségesek.

3.  A fent említettektől eltérő egyértelmű bizonyítékok a védelmi tiszt hatáskörébe tartoznak.

D.  További ellenőrzési intézkedések

1.  Ha a fedélzeten nincs érvényes ISSC vagy ideiglenes ISSC, az ellenőr visszatartja hajót az ezen irányelv XI. mellékletében ismertetett visszatartási eljárást alkalmazva.

2.  Minden további ellenőrzési intézkedésről az illetékes védelmi hatóság dönt. Ezeket a SOLAS 74. számú egyezménye XI. fejezetének 2. része tartalmazza.

3.  A közösségi jog, a nemzeti jog és esetleges megállapodások erre vonatkozó követelményei függvényében az illetékes védelmi hatóság döntéshozatal előtt vagy a védelmi tisztek érkezéséig felkérheti az ellenőrt további vizsgálatok végzésére.

Ezek a vizsgálatok a következőkre korlátozódnak:

   (a) Meggyőződik arról, hogy a fedélzeten van védelmi terv és hajóvédelmi tiszt.
   (b) Meggyőződik arról, hogy a hajóparancsnok és a hajó személyzete, különösen a hajóvédelmi tiszt, az ügyeletes tiszt és a hozzáférést ellenőrző személyek ismerik az alapvető fedélzeti védelmi eljárásokat.
   (c) Ellenőrzi, hogy a hajóvédelmi tiszt és a kikötő-létesítmény védelmi tisztje felvették-e egymással a kapcsolatot.
  (d) Meggyőződik arról, hogy vannak nyilvántartások a hajó védelmi rendszerének fenntartásáról, így:
   a belső ellenőrzésekről és a védelmi tevékenységek felülvizsgálatáról
   a hajóvédelem rendszeres felülvizsgálatáról
   a hajóvédelmi terv rendszeres felülvizsgálatáról
   a hajóvédelmi terv módosításainak végrehajtásáról
   a fedélzeten található védelmi berendezések karbantartásáról, hitelesítéséről és teszteléséről, beleértve a hajó védelmi riasztórendszerének tesztelését.
  e) ellenőrzi az alábbiakról szóló feljegyzéseket:
   a védelmet veszélyeztető események
   a védelmi szabályok megszegése
   a védelmi szint változásai
   a hajó közvetlen védelmével kapcsolatos kommunikáció.

4.  Ha kizárólag a hajó védelmi tervének megfelelő rendelkezései ismeretében lehet meggyőződni a meg nem felelésről, illetve megszüntetni azt, a meg nem feleléssel kapcsolatos szakaszokhoz – kivételesen – korlátozott hozzáférést lehet biztosítani azzal a feltétellel, hogy ehhez a lobogó szerinti állam vagy a hajóparancsnok jóváhagyását adja. Ezeket a szakaszokat konkrétan felsorolja az ISPS szabályzat A. része.

5.  A terv azon részei, amelyek bizalmas információt tartalmaznak nem képezhetik vizsgálat tárgyát a lobogó szerinti állam beleegyezése nélkül.

Ezeket a szakaszokat konkrétan felsorolja az ISPS szabályzat A. része.

6.  Ha az illetékes védelmi hatóság további ellenőrzési tevékenységet végez, és ezek a tevékenységek korlátozzák vagy gátolják a kikötő szerinti állam által végzett "biztonsági" ellenőrzést, az ellenőrnek fel kell vennie a kapcsolatot az illetékes védelmi hatósággal, és arra kell törekednie, hogy a védelmi ellenőrzés lezárulta után fejezze be vagy végezze el a biztonsági ellenőrzést. A hajók indokolatlan feltartóztatására vonatkozó elvek az ilyen esetekre is érvényesek. Azonban ha a védelmi előírásokat megszegték, az általában indokolja azt, hogy az ellenőr befejezze a kezdeti biztonsági ellenőrzést, vagy folytassa azt, ha a nem védelmi tényezők alaposabb vizsgálatát indokolttá tevő egyértelmű bizonyítékok kerültek napvilágra.

7.  Ha az illetékes védelmi hatóság úgy határoz, hogy kiutasítja a hajót, az ellenőrnek gondoskodnia kell arról, hogy a hatóság teljes mértékben tisztában legyen azzal, hogy milyen biztonsági és/vagy környezeti következményekkel járhat, ha a hajó elhagyja a révet és/vagy kihajózik a tengerre. Ebbe beletartozhat olyan kockázat is, amely a rakománykezelési műveletek megszakításából fakad. Az illetékes védelmi hatóságnak figyelembe kell vennie valamennyi kockázati tényezőt, amikor a szükséges intézkedésről dönt.

8.  Ha egy hajót nem védelmi okoknál fogva tartanak vissza, de kiutasítják, mielőtt a vizsgálat lezáródna, akkor a visszatartás kitiltó határozatot vonhat maga után a 15. cikk szerint.

VIII.MELLÉKLET

A HAJÓK MEGERŐSÍTETT ELLENŐRZÉSÉRE VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

(a 13. cikk szerint)

BIZONYOS HAJÓKATEGÓRIÁK KITERJESZTETT ELLENŐRZÉSÉVEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK

A gyakorlati megvalósíthatóságtól és a személyek, a hajó vagy a kikötő biztonságával kapcsolatos szükséges korlátozásoktól függően legalább az alábbi pontoknak kell a megerősített ellenőrzés részét képezniük. Az ellenőrnek tudomással kell bírnia arról, hogy bizonyos fedélzeti műveletek biztonságos végrehajtását, például a rakománykezelési műveleteket a kiterjesztett ellenőrzés végrehajtása veszélyeztetheti, ha az elvégzendő ellenőrzést, amely e tevékenységre közvetlen kihatással van, az ilyen műveletek végrehajtása közben kell elvégezni.

1.  MINDEN HAJÓN

   a fő áramforrás kiesésének szimulációja (áramkimaradás),
   a vészvilágítás,
   vészhelyzeti tűzoltószivattyú működése a tűzoltó-fővezetékre csatlakoztatott két tűzoltótömlővel,
   a fenékvízszivattyúk működése,
   a vízmentes ajtók zárhatósága,
   a mentőcsónakok vízre eresztése,
   a kazánok, ventillátorok és tüzelőanyag szivattyúk vészhelyzeti távleállító-berendezése,
   a kormánygép, beleértve a kisegítő kormánygépet,
   rádió-berendezések vészhelyzeti áramforrása,
   a géptéri olajelválasztó (lehetőség szerint ki kell próbálni).

2.  GÁZ- ÉS VEGYIANYAG-SZÁLLÍTÓ TARTÁLYHAJÓK

A C. pont (1) bekezdése rendelkezéseiben felsoroltakon túlmenően gáz- és vegyianyag-szállító tartályhajókon a megerősített ellenőrzés az alábbi pontokra is kiterjedhet:

   rakománytartályok figyelő-berendezéseinek és biztonsági felszereléseinek ellenőrzése hőmérséklet, nyomás és apadás vonatkozásában,
   oxigénelemző készülékek és exploziméterek ellenőrzése, beleértve azok hitelesítését. Vegyianyag-felderítő (harmonikarendszerű) felszerelés megléte megfelelő számú és a szállított rakomány típusának megfelelő fajtájú gázfelderítő csövek megléte,
   kielégítő légzésvédelmet és szemvédelmet nyújtó menekülő felszerelések meglétének ellenőrzése a hajón tartózkodó minden személy számára (ha az szükséges a nemzetközi alkalmassági bizonyítványban, az ömlesztett veszélyes vegyszerek szállítására való alkalmasságot igazoló bizonyítványban vagy az ömlesztett folyékony gázok szállítására való alkalmasságot igazoló bizonyítványban előírt termékek esetében),
   annak ellenőrzése, hogy a szállított rakomány szerepel-e a nemzetközi alkalmassági bizonyítványban, az ömlesztett veszélyes vegyi anyag szállítására való alkalmasságot igazoló bizonyítványban vagy az ömlesztett folyékony gázok szállítására való alkalmasságot igazoló bizonyítványban,
   a fedélzeti rögzített tűzoltó-berendezések működésének ellenőrzése, függetlenül attól, hogy azok habbal, szárazvegyszerrel vagy a szállított terméknek megfelelő egyéb anyaggal működnek.
   3. ÖMLESZTETTÁRU-SZÁLLÍTÓ HAJÓK

Az 1. pontban felsoroltakon túlmenően ömlesztettáru-szállító hajókon a kiterjesztett ellenőrzés az alábbi pontokra is kiterjedhet:

   fedélzeti gépi berendezések alapzatának esetleges korróziója,
   raktártetők esetleges deformációja és/vagy korróziója,
   keresztválaszfal esetleges törései vagy helyi korróziója,
   rakterek megközelítése,
   annak ellenőrzése, hogy az alábbi okmányok a hajón vannak-e, illetve azok áttekintése, továbbá annak megerősítése, hogy a lobogó szerinti állam vagy a hajóosztályozó társaság láttamozta-e azokat:
   1) jelentések a szerkezeti szemlékről;
   2) állapotértékelő jelentések;
   3) vastagságmérési jelentések;
   4) az A.744(18) IMO-határozatban említett leírások.
   4. OLAJSZÁLLÍTÓ TARTÁLYHAJÓK

Az 1. pontban felsoroltakon túlmenően az olajszállító tartályhajókon a megerősített ellenőrzés az alábbi pontokra is kiterjedhet:

   fedélzeti rögzített habbaloltó berendezés,
   tűzoltó felszerelések általános vizsgálata,
   a géptér, szivattyútér és lakótér tűzvédelmi csappantyúinak ellenőrzése,
   az inert gáz nyomásának és oxigéntartalmának ellenőrzése,
   ballaszttartályok: a rakteren belüli legalább egy ballaszttartályt meg kell vizsgálni, először a tartály búvó nyílásából, illetve majd a fedélzet nyílásából is, ha az ellenőr indokoltnak látja a további ellenőrzést,
   annak ellenőrzése, hogy az alábbi okmányok a hajón vannak-e, illetve azok áttekintése, továbbá annak megerősítése, hogy a lobogó szerinti állam vagy a hajóosztályozó társaság láttamozta-e azokat:
   1) jelentések a szerkezeti szemlékről;
   2) állapotértékelő jelentések;
   3) vastagságmérési jelentések;
   4) az A.744(18) IMO-határozatban említett leírások.
   5. A 1999/35/EK IRÁNYELV HATÁLYA ALÁ NEM TARTOZÓ UTASSZÁLLÍTÓ HAJÓK

Az 1. pontban felsoroltakon túlmenően az utasszállító hajókon a megerősített ellenőrzés az alábbi pontokra is kiterjed:

   a tűzvédelmi érzékelő és riasztórendszer próbája,
   a tűzbiztos ajtók megfelelő záródásának próbája,
   a hangosbeszélő rendszer próbája,
   tűzvédelmi gyakorlat, amelynek során - legalább - be kell mutatni az összes tűzoltó felszerelést, és amelyen az ellátó személyzet egy részének részt kell venni,
   annak bemutatása, hogy a személyzet legfontosabb tagjai jól ismerik a kárelhárítási tervet.

Ha indokoltnak tartják, az ellenőrzés - a hajó parancsnokának vagy üzemeltetőjének engedélyével - addig folytatható, amíg a hajó be nem fut a tagállam kikötőjébe, vagy ki nem fut onnan. Az ellenőrök nem akadályozhatják a hajó üzemeltetését, és nem idézhetnek elő olyan helyzeteket, amelyek a hajóparancsnok megítélése szerint veszélyeztethetnék az utasok, a személyzet és a hajó biztonságát.

IX.MELLÉKLET

A KÖZÖSSÉG KIKÖTŐIBŐL TÖRTÉNŐ KITILTÁSSAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

(a 15. cikk értelmében)

A.  A KITILTÁS KRITÉRIUMAI (a 15. cikk (1) bekezdése értelmében)

1.  A kitiltás vonatkozhat bármely olyan hajóra, amely olyan állam lobogója alatt közlekedik, mely visszatartási aránya miatt a párizsi memorandumban meghatározott feketelistára vagy szürkelistára került, és amely hajót az elmúlt 36 hónap során egy tagállam vagy a párizsi memorandumot aláíró állam kikötőjében visszatartottak vagy amelynek üzemeltetését a 99/35/EK tanácsi irányelv értelmében több mint két alkalommal megtiltották

2.  Az (1) bekezdés céljaira a párizsi memorandumban meghatározott lista minden év július 1-jétől hatályos.

B.  A KÖZÖSSÉG KIKÖTŐIBŐL TÖRTÉNŐ KITILTÁSSAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK (a 15. cikk (2) bekezdése szerint)

1.  Ha teljesülnek az A. pontban meghatározott feltételek, annak a kikötőnek vagy révnek az illetékes hatósága, ahol a hajót harmadik alkalommal visszatartják, köteles a hajóparancsnok átírásban tájékozatni arról, hogy kitiltó határozat fog születni a hajó ellen, mely határozat attól fogva lép életbe, hogy a hajó elhagyta a kikötőt vagy révet. A kitiltó határozat attól fogva lép életbe, hogy a hajó elhagyta a kikötőt vagy révet, miután kijavították a visszatartást indokoló hiányosságokat.

2.  Az illetékes hatóság eljuttatja a kitiltó határozat másolatát a lobogó szerinti állam illetékes hatóságaihoz, az érintett hajóosztályozó társasághoz, a többi tagállamhoz, a párizsi memorandumot aláíró többi államhoz, a Bizottsághoz és a párizsi memorandum titkárságához is. Az illetékes hatóság köteles a kitiltó határozatról szóló információval haladéktalanul aktualizálni az ellenőrzési adatbázist is.

3.  A kitiltó határozatot csak annak keltétől számított három hónap elteltével lehet visszavonni, és csak akkor, ha a 4–10. pontok feltételei teljesülnek.

Ha a hajó ellen másodszor születik kitiltó határozat, akkor a fenti időszak tizenkét hónap. Ha a hajót a Közösség kikötőjében ezt követően újra visszatartják, a továbbiakban végleg meg kell tagadni a hajó belépését a Közösség valamennyi kikötőjébe vagy révébe.

4.  A kitiltó határozat visszavonása érdekében a hajó tulajdonosának vagy üzemeltetőjének hivatalos kérelmet kell benyújtania azon tagállam illetékes hatóságához, amely a kitiltó határozatot hozta. A kérelemhez csatolni kell a lobogó szerinti állam illetékes hatóságának nyilatkozatát, amely az általa felhatalmazott ellenőr látogatását követően került kiállításra, és igazolja, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a nemzetközi egyezmények vonatkozó rendelkezéseinek. A lobogó szerinti állam illetékes hatósága bizonyítékot szolgáltat az illetékes hatóság számára arról, hogy a fedélzeti szemle megtörtént.

5.  A kitiltó határozat visszavonására irányuló kérelemhez adott esetben a hajóosztályozó társaság ellenőrének fedélzeti szemléjét követően csatolni kell a hajó osztályozását elvégző hajóosztályozó társaság nyilatkozatát is, amely igazolja, hogy a hajó megfelel az adott társaság által az arra az osztályra vonatkozóan előírt normáknak. A hajóosztályozó társaság bizonyítékot szolgáltat az illetékes hatóság számára arról, hogy a fedélzeti szemle megtörtént.

6.  A kitiltási határozatot csak akkor lehet visszavonni, ha a 3. pontban említett három hónap eltelt és ezt követően a hajót újra megvizsgálták egy megállapodás szerinti kikötőben vagy révben.

Ha a megállapodás szerinti kikötő vagy rév egy tagállamterületén van, a tagállam illetékes hatósága a kitiltó határozatot kibocsátó illetékes hatóságkérésére engedélyezheti, hogy a hajó a megállapodás szerinti kikötőbe befusson az újbóli vizsgálat elvégzése céljából. Ilyen esetben a kitiltó határozat visszavonása előtt rakománykezelési műveleteket nem szabad végezni a kikötőben. 

7.  Ha a kitiltó határozat kibocsátásához vezető visszatartás okaként a hajó szerkezeti hibája is szerepelt, a kitiltó határozatot kibocsátó illetékes hatóság megkövetelheti, hogy a hajó egyes részeit, például a rakodótereket és tartályokat hozzáférhetővé és ellenőrizhetővé tegyék az újbóli vizsgálat céljára.

8.  Az újbóli ellenőrzést a kitiltó határozatot kibocsátó tagállam illetékes hatósága végzi, vagy a rendeltetési kikötő illetékes hatósága a kitiltó határozatot kibocsátó tagállam illetékes hatóságának hozzájárulásával. Az illetékes hatóság megkövetelheti, hogy az újbóli ellenőrzés előtt 14 nappal értesítsék. E tagállam által elfogadott módon bizonyítani kell, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a nemzetközi egyezmények vonatkozó rendelkezéseinek.

9.  Az újbóli ellenőrzés megerősített ellenőrzést jelent, amely kiterjed legalább a VIII. mellékletben felsorolt vonatkozó pontokra.

10.  E megerősített ellenőrzés minden költsége a tulajdonost vagy az üzemeltetőt terheli.

11.  Ha a megerősített ellenőrzés eredményei a tagállam megelégedésére összhangban vannak a VIII. melléklettel, vissza kell vonni a kitiltó határozatot. Erről írásbeli tájékoztatást kapa hajótársaság.

12.  Az illetékes hatóságnak erről a döntéséről írásban tájékoztatnia kell a lobogó szerinti állam illetékes hatóságát, az érintett hajóosztályozó társaságot, a többi tagállamot, a párizsi memorandumot aláíró többi államot a Bizottságot,és a párizsi memorandum titkárságát is. Az illetékes hatóság köteles a kitiltó határozatról szóló információval haladéktalanul aktualizálni az ellenőrzési adatbázist is.

13.  A Közösség kikötőiből kitiltott hajókkal kapcsolatos információkat hozzáférhetővé kell tenni az ellenőrzési adatbázisban, és közzé kell tenni azokat a 25. cikk és a XIII. melléklet rendelkezéseivel összhangban.

X.MELLÉKLET

VIZSGÁLATI JELENTÉS

(a 16. cikkel összhangban)

A vizsgálati jelentésnek legalább az alábbi pontokat tartalmaznia kell:

I.  Általános rész

1.   a jelentést összeállító illetékes hatóság,

2.   az ellenőrzés helye és időpontja,

3.   az ellenőrzött hajó neve,

4.   lobogó,

5.   a hajó típusa(a biztonságos üzemeltetési bizonyítványban szereplőnek megfelelően),

6.  IMO-szám,

7.   rádióhívójel,

8.   bruttó űrtartalom (gt),

9.   bruttó hordképesség (ahol indokolt),

10.   a hajó építési ideje, amelyet a hajó biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett dátum alapján határoznak meg,

11.   az az elismert szervezet, illetve azok az elismert szervezetek, amelyek e hajó esetében kibocsátották az osztályozási bizonyítványt,

12.   az az elismert szervezet, illetve azok az elismert szervezetek és/vagy más részes államok, amelyek a hajóra a lobogó szerinti állam nevében a vonatkozó nemzetközi egyezmények szerinti hajóokmányokat kiállították,

13.   a hajótulajdonos vagy üzemeltető neve és címe,

14.   a folyadékot vagy ömlesztett szilárd rakományt szállító hajók esetében a hajó kiválasztásáért felelős bérlő neve és a bérleti szerződés típusa,

15.   a vizsgálati jelentés kelte,

16.   annak jelzése, hogy az ellenőrzéssel vagy a visszatartással kapcsolatos részletes információkat közzé kell-e tenni.

II.  Az ellenőrzéssel kapcsolatos adatok

1.   a vonatkozó nemzetközi egyezmények alapján kiállított bizonyítványok, a szóban forgó bizonyítvány(oka)t kiállító hatóság vagy szervezet, ideértve annak kiállítási és lejárati dátumát,

2.   a hajó ellenőrzés alá vont részei vagy elemei (részletesebb vagy kiterjesztett ellenőrzés esetén),

3.   az a kikötő, ahol a legutóbbi közbenső vagy éves szemlét végezték, a szemle időpontja és a szemlét végző szervezet neve,

4.   az ellenőrzés típusa (ellenőrzés, részletesebb ellenőrzés vagy kiterjesztett ellenőrzés),

5.   a hiányosságok jellege,

6.   a megtett intézkedések.

III.  További adatok visszatartás esetén

1.   a visszatartás elrendelésének kelte,

2.   a visszatartás feloldásának időpontja,

3.   a visszatartási utasítást indokoló hiányosságok jellege (adott esetben az egyezmények említésével),

4.   annak megjelölése, hogy a hajóosztályozó társaság vagy más, ellenőrzést végrehajtó magánszerv hatásköre kiterjedt-e azokra a hiányosságokra, amelyek önmagukban vagy egymással társítva a visszatartáshoz vezettek,

5.   a megtett intézkedések.

XI.MELLÉKLET

A HAJÓVISSZATARTÁS KRITÉRIUMAI

(a18. cikk (4) bekezdése szerint)

Bevezetés

Annak eldöntése előtt, hogy az érintett hajó ellenőrzése folyamán feltárt hiányosságok indokolják-e a hajó visszatartását, az ellenőr az alábbi 1. és 2. pontban előírt kritériumokat veszi figyelembe.

A 3. pont olyan hiányosságokra tartalmaz példákat, amelyek önmagukban indokolttá tehetik az érintett hajó visszatartását (lásd 18. cikk (4) bekezdés).

Ha a visszatartás oka az, hogy a hajóban a kikötőbe tartó útja során véletlenül kár keletkezett, nem kell visszatartást elrendelni, feltéve hogy:

   a) az 74. SOLAS egyezmény I/11(c) szabályában előírt követelményeket kellően figyelembe vették a lobogó szerinti ország hatóságai, a kijelölt ellenőrző személy vagy a vonatkozó bizonyítvány kiadásáért felelős elismert szervezet értesítését illetően;
   b) a kikötőbe való belépést megelőzően a parancsnok vagy a hajótulajdonos részletes jelentést adott a kikötő szerinti illetékes állam ellenőrző hatóságának a kár keletkezésének körülményeiről és a károsodás mértékéről és információt a lobogó szerinti ország hatóságának előírt értesítéséről;
   c) a hajó a hatóságot kielégítő módon megtette a megfelelő helyreállítási intézkedéseket; és
   d) a hatóság – miután értesült a helyreállítási intézkedések végrehajtásáról – megbizonyosodott arról, hogy a személyi és tárgyi biztonságot, illetve a környezetet veszélyeztető hiányosságok kijavításra kerültek.

1.  Fő kritériumok

Amikor az ellenőr szakmai szempontok szerint azt határozza meg, hogy egy hajót vissza kell-e tartani vagy sem, az alábbi kritériumok szerint kell eljárnia:

Időzítés:

Azokat a hajókat, amelyeknek biztonsági állapota nem teszi lehetővé a tengerre való kifutást, vissza kell tartani a legelső ellenőrzés végrehajtásakor függetlenül attól, hogy a hajó mennyi időt tölt el a kikötőben.

Kritérium:

A hajó visszatartására akkor kerül sor, ha a feltárt hiányosságok olyan súlyosak, hogy az ellenőrnek a hajóhoz vissza kell térnie, hogy megállapítsa, hogy a hiányosságokat a hajó elindulásáig rendelkezésre álló idő alatt orvosolták-e.

A hiányosságok súlyosságát jelzi, ha az ellenőrnek a hajóra vissza kell térnie. Azonban ez nem minden esetben keletkeztet kötelezettséget. Azonban a hatóságnak valamilyen módon, lehetőség szerint egy újabb látogatás során ellenőriznie kell, hogy a hajó indulása előtt a feltárt hiányosságokat orvosolták-e.

2.  A fő kritériumok alkalmazása

Annak eldöntésére, hogy a hajón talált hiányosságok elég súlyosak-e ahhoz, hogy indokolttá tegyék a hajó visszatartását, az ellenőrnek fel kell mérnie, hogy:

   1. a hajó rendelkezik-e a szükséges, érvényes okmányokkal;
   2. a hajó rendelkezik-e a biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzetet igazoló okmányban előírt személyzettel.

Az ellenőrzés folyamán az ellenőr felméri továbbá, hogy a hajó és/vagy a hajószemélyzet képes-e:

   3. biztonságosan hajózni az előtte álló út során;
   4. biztonságosan kezelni, szállítani a rakományt, és figyelemmel kísérni annak állapotát;
   5. biztonságosan üzemeltetni a géptéri berendezéseket;
   6. biztonságosan fenntartani a megfelelő géperőt és kormányhatást;
   7. szükség esetén hatékonyan leküzdeni a hajó bármely részén keletkező tüzeket;
   8. szükség esetén a hajót biztonságosan és gyorsan elhagyni, és a mentési intézkedéseket megtenni;
   9. megakadályozni a környezet szennyezését;
   10. fenntartani a hajó megfelelő stabilitását;
   11. fenntartani a hajó megfelelő vízmentességét;
   12. szükség esetén kapcsolatot vészhelyzetekben egymással kommunikálni;
   13. a fedélzeten biztonságos és egészséges körülményeket biztosítani és fenntartani;
   14. baleset esetén maximális tájékoztatást biztosítanak.

Ha ezeknek a kérdéseknek bármelyikére a válasz nemleges, az összes feltárt hiányosság figyelembevételével nagyon alaposan meg kell fontolni, hogy a hajó visszatartása szükséges-e. Több, kevésbé súlyos természetű hiányosság megléte szintén indokolttá teheti a hajó visszatartását.

3.  Ezen iránymutatások alkalmazásában az ellenőrt az alábbi lista segíti, amely a vonatkozó egyezmények és/vagy szabályzatok szerint csoportosított olyan hiányosságok felsorolását tartalmazza, amelyek súlyosságuk miatt indokolttá tehetik az érintett hajó visszatartását. A felsorolás nem teljes.

3.1.  Általános rész

A vonatkozó egyezményekben előírt érvényes bizonyítványok és okmányok hiánya. Ugyanakkor az olyan államok lobogóját viselő hajók, amely államok egy egyezménynek (vagy vonatkozó megállapodásnak) nem aláíró felei, vagy nem hajtják végre másik vonatkozó megállapodás rendelkezéseit, nem jogosultak az egyezmény vagy másik vonatkozó megállapodás rendelkezéseiben előírt bizonyítványokat magukkal hordani. Ezért az előírások szerint szükséges bizonyítványok hiánya önmagában nem indokolhatja hajók visszatartásának a jogosságát; ugyanakkor a "kedvezőbb bánásmód tilalma" elvén alapuló záradék alkalmazásával a rendelkezések lényegi betartása elvárható mielőtt a hajó kifutását engedélyezik.

3.2.  A SOLAS-egyezmény hatálya alá eső területek

1.   a meghajtó és egyéb lényeges gépi berendezések, valamint az elektromos berendezések megfelelő működésének a zavara;

2.   a géptér nem megfelelő mértékű tisztasága, nagy mennyiségű olajos víz jelenléte a fenékárkokban, a géptéri csövek szigeteléseinek olajos elszennyeződése, a kipufogó csöveket is beleértve, a fenékvíz-szivattyúk nem kielégítő működése;

3.   a vészhelyzeti generátor, világítás, akkumulátorok és kapcsolók nem kielégítő működése;

4.   a fő- és segédkormánygép nem kielégítő működése;

5.   a személyi életmentő felszerelések, túlélési járművek és vízre bocsátó berendezések hiánya, nem kielégítő befogadóképessége vagy súlyos károsodása;

6.   a tűzjelző rendszer, tűzriasztók, tűzoltó berendezések, rögzített tűzoltó berendezések, szellőztető szelepek, tűzgátlók, gyorszáró berendezések hiánya, nem az előírásoknak megfelelő állapota vagy olyan súlyos mértékű károsodása, amely azokat használatra alkalmatlanná teszi;

7.   tartályhajókon a rakományfedélzeti terek tűzvédelmi berendezéseinek hiánya, súlyos károsodása vagy üzemzavara;

8.   világítótestek, jelzőtestek vagy hangjelző berendezések hiánya, nem előírásszerű állapota vagy súlyos károsodása;

9.   vészjelzés és biztonsági kapcsolattartás céljaira használt rádió-berendezések hiánya vagy nem megfelelő működése;

10.   navigációs berendezések hiánya vagy nem megfelelő működése a V/16.2. SOLAS-szabály figyelembevételével;

11.   a tervezett útvonalhoz szükséges, a navigációt elősegítő kijavított térképek és/vagy egyéb hajózási kiadványok hiánya, figyelembe véve, hogy a papír térképek helyett használhatóhivatalos adatokkal működtetett, típusjóváhagyott elektronikus térképkijelző és információs rendszer (ECDIS) is;

12.   szikramentes elszívó ventillátorok hiánya a rakományszivattyú terekben;

13.   a párizsi memorandum I. mellékletének 5.5. szakaszában szereplő, üzemeltetési követelmények terén mutatkozó súlyos hiányosságok;.

14.   a személyzet létszáma, összetétele vagy képesítése nem felel meg a biztonságos személyzetet igazoló okmány előírásainak;

15.   a SOLAS 74 XI. fejezetének 2. szabálya szerinti kiterjesztett ellenőrző program végrehajtásának elmulasztása.

3.3.  Az IBC-kódex hatálya alá eső területek

1.   az alkalmassági bizonyítványban fel nem tüntetett anyag szállítása, vagy a rakományra vonatkozó információk hiánya;

2.   magasnyomású biztonsági felszerelések hiánya vagy meghibásodása;

3.   ténylegesen nem biztonságos vagy a szabályzat előírásainak nem megfelelő elektromos berendezések;

4.   robbanásveszélyes helyeken gyúlékony anyagok jelenléte;

5.   különleges elvárások megszegése;

6.   a tartályonként engedélyezett maximális rakománymennyiség túllépése;

7.   érzékeny áruk nem kielégítő mértékű hő elleni védelme;

3.4.  Az IGC-kódex hatálya alá eső területek

1.   az alkalmassági bizonyítványban fel nem tüntetett anyag szállítása vagy a rakományra vonatkozó információk hiánya;

2.   a lakóterek vagy szolgálati helyiségek zárására szolgáló felszerelések hiánya;

3.   nem gázmentes válaszfalak;

4.   meghibásodott légzsilipek;

5.   hiányzó vagy meghibásodott gyorszáró szelepek;

6.   hiányzó vagy meghibásodott biztonsági szelepek;

7.   ténylegesen nem biztonságos, vagy a kódex előírásait nem kielégítő elektromos berendezések;

8.   a rakománytér szellőzői nem működnek;

9.   a rakománytartályok nyomásérték riasztói nem működnek;

10.   a gázfelderítő és/vagy mérgező gáz felderítő felszerelés meghibásodott;

11.   tilalom alatt álló anyagok szállítása érvényes inhibitor bizonyítványa nélkül.

3.5.  A merülésvonal egyezmény hatálya alá eső területek

1.   a fedélzet és a hajótest jelentős mértékű károsodása vagy korróziója, a lemezelés pontszerű korrodálása és ennek folyamán merevvé válása, amely a tengerállóságot vagy a helyi terhelések elviseléséhez szükséges szilárdságot befolyásolja, kivéve ha megfelelő ideiglenes javítást végeztek ahhoz, hogy a hajó eljusson egy olyan kikötőbe, ahol a végleges javítás elvégezhető;

2.   nem kielégítő mértékű stabilitás megállapított esete;

3.   elegendő és megbízható információ hiánya a megfelelő formában, amelynek segítségével a hajóparancsnok gyorsan és egyszerű eszközökkel intézkedhet a hajó rakományának és ballasztjának olyan elosztásáról, hogy az út folyamán adódó változó körülmények között és az út minden szakaszában a megfelelő stabilitás biztosított legyen és a hajótest szerkezete ne legyen kitéve túlzott mértékű terhelésnek;

4.   záró eszközök, nyílászáró szerelvények és vízzáró ajtók hiánya, súlyos károsodása vagy meghibásodása;

5.   túlterhelés;

6.   merülési jelek hiánya vagy olvashatatlansága;

3.6.  A Marpol-egyezmény I. mellékletének hatálya alá eső területek

1.   az olajosvízszűrő-berendezés, az olajtöltést figyelő és szabályzó rendszer vagy a 15 ppm riasztóberendezés hiánya, súlyos károsodása vagy meghibásodása;

2.   a fáradt olaj és/vagy olajsár maradvány tartály nem elég nagy a tervezett útvonalra;

3.   olajnapló hiánya);

4.   nem engedélyezett olajelvezető csatornák kialakítása;

5.   hiányzó vagy a Marpol-egyezmény 13G (3) b) szabályának meg nem felelő vizsgálati jelentés;

3.7.  A Marpol-egyezmény II. mellékletének hatálya alá eső területek

1.  P & A kézikönyv hiánya;

2.   a rakomány nem osztályozott;

3.   rakomány nyilvántartó könyv hiánya;

4.   olajszerű anyagok szállítása az előírásoknak nem megfelelő módon vagy megfelelően módosított bizonyítvány nélkül;

5.   nem engedélyezett olajelvezető csatornák kialakítása;

3.8.  A Marpol-egyezmény V. mellékletének hatálya alá eső területek

1.   hulladékkezelési terv hiánya;

2.   hulladéknyilvántartási könyv hiánya;

3.   a hajó személyzete nem ismeri jól a hulladékkezelési terv hulladékelhelyezési követelményeit.

   3.9. Az STCW- egyezmény és a 2001/25/EK irányelv hatálya alá eső területek 

1.  A tengerészek nem rendelkeznek bizonyítvánnyal, nem rendelkeznek megfelelő bizonyítvánnyal, nem rendelkeznek érvényes felmentéssel, illetve nem tudják okmánnyal igazolni, hogy jóváhagyási kérelmet nyújtottak be a lobogó szerinti ország hatóságaihoz.

2.  Bizonyíték arról, hogy valamely bizonyítványt vagy igazolást csalással szereztek meg, vagy a bizonyítvány vagy igazolás felmutatója nem azonos azzal a személlyel, akinek részére a bizonyítványt eredetileg kiállították.

3.  Nem teljesülnek a lobogó szerinti ország hatóságának a biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzetre vonatkozó követelményei.

4.  A navigációs, illetve géptéri őrszolgálatra vonatkozó intézkedések nem felelnek meg a lobogó szerinti ország hatósága által a hajóra előírt hatályos feltételeknek.

5.  Az őrszolgálatban nincs megfelelő képesítéssel rendelkező személy a biztonságos navigáláshoz, a biztonsági rádióhírközléshez, illetve a tengerszennyezés megelőzéséhez szükséges berendezések működtetéséhez.

6.  Nem tudnak bizonyságot tenni arról a szakmai hozzáértésről, amely a hajó biztonsága és a környezetszennyezés megelőzése érdekében a tengerészek feladatainak részét képezi.

7.  Nincs elegendő, az út kezdetén az első őrszolgálat és az ezt követő váltások ellátásához szükséges, kellően kipihent és az őrszolgálatra egyéb szempontok szerint is alkalmas személy.

3.10.  Az ILO-egyezmények hatálya alá eső területek

1.   a következő kikötő eléréséig megteendő útra nincs elegendő élelmiszer;

2.   a következő kikötő eléréséig megteendő útra nincs elegendő mennyiségű ivóvíz;

3.   higiéniai feltételek nagyfokú hiánya;

4.   az alacsony hőmérsékletű területeken közlekedő hajó lakóterében a fűtés hiánya;

5.   a folyosókon/lakóterekben túlzott mennyiségű szemét, felszerelésekből vagy rakományból álló torlaszok vagy egyéb, a biztonságot veszélyeztető állapot;

6.  Egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy az őrség és más, az első őrszolgálatért felelős személyzet, illetve a következő őrszolgálati váltások személyzete túl kimerült.

3.11.  Olyan területek, amelyek nem indokolják a hajó visszatartását, de például, indokolhatják a rakománykezelési műveletek felfüggesztését

Az inert gázrendszer, rakománnyal kapcsolatos felszerelés vagy gépi berendezés megfelelő működésének zavara vagy karbantartásának hiánya, amely alapot szolgáltathat a rakománykezelő műveletek leállításához.

XII.MELLÉKLET

AZ ELLENŐRÖKKEL SZEMBEN TÁMASZTOTT MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

(a 21. cikk (1) és (5) bekezdése szerint) 

1.  Az ellenőröknek megfelelő elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal kell rendelkezniük a hajókkal és azok működésével kapcsolatban. Jártasnak kell lenniük a nemzetközi egyezmények követelményeinek, valamint a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzési eljárások követelményeinek érvényesítésében Ezt a szaktudást és a nemzetközi és közösségi követelmények érvényesítésében való jártasságot dokumentált képzések során kell megszerezniük, amelyek tartalmaznak vizsgát és újraérvényesítést a 21. cikkben meghatározott időközönként.

2.  Az ellenőr legalább:

   a) megfelelő képesítéssel bír egy tengeri vagy hajózási intézménytől, rendelkezik tengeren töltött hajóstiszti tapasztalattal, van vagy volt STCW II/2-es vagy III/2-es bizonyítványa vagy
   b) rendelkezik az illetékes hatóság által elismert hajóépítő-mérnöki, gépészmérnöki vagy a hajózás terén mérnöki vizsgával és ilyen minőségben legalább öt éves szakmai tapasztalattal vagy
   c) rendelkezik megfelelő felsőfokú oklevéllel, vagy azzal egyenértékű hajóbiztonsági ellenőr képzésen vett részt és ott képesítést szerzett.

3.  Az ellenőr legalább egyéves szolgálati idővel rendelkezik egy lobogó szerinti államnak az egyezmények rendelkezései szerinti felügyeleti tevékenységével és bizonyítványok kiadásával megbízott ellenőreként.

4.  A fenti 2. (a) pontban említett ellenőr legalább öt éves fedélzeti vagy gépüzemi tengerésztiszti szolgálattal rendelkezik.

5.  Az ellenőr mind szóban, mind írásban meg tudja értetni magát a tengerészekkel a tengeren leggyakrabban használt nyelven. 

6.  A fenti kritériumoknak meg nem felelő ellenőrök abban az esetben végezhetnek ellenőrzést, ha a kikötő szerinti állam általi ellenőrzés elvégzéséért felelős tagállam illetékes hatósága ezen irányelv elfogadásának időpontját megelőzően az ilyen személyt már foglalkoztatta.

7.  Ha egy tagállamban az ellenőrzéseket a kikötő szerint illetékes állam ellenőrei végzik, az ellenőröknek rendelkezniük kell megfelelő képesítéssel, mely igazolja a szükséges elméleti és gyakorlati tengerhajózás-védelmi tapasztalatot. Ebbe általában beletartozik:

   a) a tengerhajózás védelmének, és a vizsgált műveletekre vonatkozó alkalmazásának alapos ismerete;
   b) a védelmi technológiák és technikák alapos gyakorlati ismerete;
   c) az ellenőrzési elvek, eljárások és technikák ismerete;
   d) a vizsgálandó műveletekről szerzett munkatapasztalat.

XIII. MELLÉKLET

A TAGÁLLAMOK KIKÖTŐIBEN TÖRTÉNŐ ELLENŐRZÉSEKKEL, VISSZATARTÁSOKKAL ÉS BELÉPÉS MEGTAGADÁSÁVAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK KÖZZÉTÉTELE

(a 25. cikk (1) bekezdése szerint)

1.  A tagállamok az ellenőrzés lezárultát, a visszatartás feloldását vagy a kitiltó határozat megszületését követő 72 órán belül nyilvános hozzáférésű internetes oldalon közzéteszik az alábbi 3.1. és 3.2. pontokban felsorolt információkat.

2.  A Bizottság az EMSA segítségével rendszeresen közzéteszi egy internetes oldalon a Közösség kikötőiből a 15. és a 20. cikk alapján kitiltott hajók jegyzékét.

3.  A 25. cikk (1) bekezdésével összhangban közzétett információnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

   a) a hajó neve,
   (b) IMO-szám,
   c) a hajó típusa,
   d) bruttó űrtartalom (gt),
   e) a hajó építési ideje, amelyet a hajó biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett dátum alapján határoznak meg,
   f) a hajótársaság neve és címe,
   g) a folyadékot vagy ömlesztett szilárd rakományt szállító hajók esetében a hajó kiválasztásáért felelős bérlő neve és a bérleti szerződés típusa,
   h) a lobogó szerinti állam,
   i) a vonatkozó nemzetközi egyezmények alapján kiállított osztályozási bizonyítványok és hatósági bizonyítványok, a szóban forgó bizonyítvány(oka)t kiállító hatóság vagy szervezet, és a bizonyítvány(ok) kiállítási és lejárati dátuma,
   j) a legutóbbi közbenső vagy éves szemle kikötője és időpontja a fenti i) albekezdésben említett bizonyítványokat illetően, valamint az ellenőrzést végző hatóság vagy szervezet neve,
   k) a visszatartás időpontja, a visszatartó állam és kikötő vagy rév,

4.  4 A visszatartott hajókról a 25. cikkel összhangban közétett információnak a fentieken túl az alábbiakat kell tartalmaznia:

   a) a megelőző 36 hónap alatti visszatartások száma,
   b) a visszatartás feloldásának időpontja, 
   c) a visszatartás időtartama napokban, 
   d) visszatartás indoklása világos és szabatos fogalmazással, 
   e) annak megjelölése, hogy a hajóosztályozó társaság vagy más, ellenőrzést végrehajtó magánszerv hatásköre kiterjedt-e azokra a hiányosságokra, amelyek önmagukban vagy egymással társítva a visszatartáshoz vezettek, 
   f) az intézkedések leírása olyan hajó esetében, amelynek megengedték, hogy a legközelebbi megfelelő javítóműhelyig útját folytassa, vagy amelyet a Közösség valamely kikötőjéből kitiltottak, 
   g) amennyiben a hajó a Közösség valamely kikötőjéből ki van tiltva, az ilyen intézkedés indoklása világos és szabatos fogalmazással.

XIV.MELLÉKLET

A VÉGREHAJTÁS FELÜGYELETÉRE VONATKOZÓ ADATOK

(a 28. cikk szerint)

1.  A tagállamok minden évben legkésőbb július 1-jéig közlik az alábbi adatokat a Bizottsággal az előző évre vonatkozóan:

1.1.   a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzések keretében eljáró ellenőrök száma.

Ezt az információt a tagállamok alábbi minta szerint közlik a Bizottsággal1 2.

Kikötő/övezet

A főállású ellenőrök száma

 (A) 

A részmunkaidőben foglalkoztatott ellenőrök száma egész számban (B) 

 A B átszámítás a főállásúra

 (C) 

Összesen

 (A+C) 

Port X …

Port Y …

TOTAL

1 Azon ellenőrök számát, akik csak részmunkaidőben végeznek ellenőrzéseket, át kell számítani főállású ellenőrre. Ha egy ellenőr több kikötőben vagy földrajzi övezetben dolgozik, minden kikötőben a megfelelő részmunkaidőt kell figyelembe venni.

2 Ezt az információt nemzeti szinten és az érintett tagállam minden egyes kikötőjére vonatkozóan kell megadni. E melléklet alkalmazásában a kikötő egy adott kikötőt jelent, illetve egy ellenőr vagy ellenőrcsoport által ellenőrzött földrajzi övezet, amely adott esetben több kikötőt foglal magában.

1.2.   a tagállam kikötőjébe befutó hajók száma. Ez a szám az irányelv hatálya alá tartozó és a tagállam kikötőibe befutott külföldi hajók számának felel meg, a hajókat nemzeti szinten csak egyszer kell számolni. 

2.  A tagállamok:

   a) három havonta közlik a Bizottsággal – a rendszeres személy- és áruszállító kompjáratok kivételével – a kikötőikbe befutó egyes hajók, vagy a kikötőhatóságnak révbe érkezésükről értesítést küldő hajók mozgására vonatkozó kimutatást, amely tartalmazza a hajó minden mozgásánál annak IMO-számát és az érkezés napját,és a kikötőt vagy révet. Ezt a kimutatást olyan táblázatkezelő programban kell megadni, amely lehetővé teszi a fent említett adatok automatikus lehívását és feldolgozását. A kimutatást az adatok tárgyidőszaka végétől számított négy hónapon belül kell hozzáférhetővé tenni. 
  

és

   b) az ezen irányelv végrehajtásától számított hat hónapon belül kötelesek megadni a Bizottságnak az a) pontban említett rendszeres személy- és áruszállító kompjáratok külön jegyzékeit, továbbá azt követően minden változást, amely e járatok esetében bekövetkezik. A jegyzékek minden hajó esetében tartalmazzák az IMO számot, a hajó nevét és a megtett útvonalat. A jegyzéket olyan táblázatkezelő programban kell megadni, amely lehetővé teszi a fent említett adatok automatikus lehívását és feldolgozását.

XV.MELLÉKLET

A. rész

A HATÁLYÁT VESZTETT IRÁNYELV ÉS ANNAK EGYMÁST KÖVETŐ MÓDOSÍTÁSAI

(a 35. cikk értelmében)

a Tanács 95/21/EK irányelve

(HL L 157., 1995.7.7., 1. o.)

a Tanács 98/25/EK irányelve

(HL L 133., 1998.5.7., 19. o.)

a Bizottság 98/42/EK irányelve

(HL L 184., 1998.6.27., 40. o.)

a Bizottság 1999/97/EK irányelve

(HL L 331., 1999.12.23., 67. o.)

az Európai Parlament és a Tanács 2001/106/EK irányelve

(HL L 19., 2002.1.22., 17. o.)

az Európai Parlament és a Tanács 2002/84/EK irányelve

(HL L 324., 2002 11.29., 53. o.)

(4. cikk)

B. rész

A nemzeti jogba történő átültetésre vonatkozó határidők felsorolása

(a 35. cikk értelmében)

Irányelv

Átültetés határideje

95/21/EK irányelv

1996. június 30.

98/25/EK irányelv

1998. június 30.

98/42/EK irányelv

1998. szeptember 30.

1999/97/EK irányelv

2000. december 13.

2001/106/EK irányelv

2003. július 22.(20)

2002/84/EK irányelv

2003. november 23.

XVI.MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

95/21/EK irányelv

Ezen irányelv

1. cikk, bevezető

1. cikk, bevezető

1. cikk, első franciabekezdés

1. cikk (a) pont

1. cikk, második franciabekezdés

1. cikk (b) pont

2. cikk, bevezető

2. cikk, bevezető

2. cikk (1) bekezdés, bevezető

2. cikk (1) bekezdés, bevezető

2. cikk (1) bekezdés, első franciabekezdés

2. cikk (1) bekezdés (a) pont

2. cikk (1) bekezdés, második franciabekezdés

2. cikk (1) bekezdés (b) pont

2. cikk (1) bekezdés, harmadik franciabekezdés

2. cikk (1) bekezdés (c) pont

2. cikk (1) bekezdés, negyedik franciabekezdés

2. cikk (1) bekezdés (d) pont

2. cikk (1) bekezdés, ötödik franciabekezdés

2. cikk (1) bekezdés (e) pont

2. cikk (1) bekezdés, hatodik franciabekezdés

2. cikk(1) bekezdés (f) pont

2. cikk (1) bekezdés, hetedik franciabekezdés

2. cikk (1) bekezdés (g) pont

2. cikk (1) bekezdés, nyolcadik franciabekezdés

2. cikk (1) bekezdés (h) pont

2. cikk (2) bekezdés

2. cikk (2) bekezdés

-

2. cikk (5) bekezdés

2. cikk (3) bekezdés

2. cikk (6) bekezdés

2. cikk (4) bekezdés

2. cikk (8) bekezdés

-

2. cikk (9) bekezdés

2. cikk (5) bekezdés

2. cikk (10) bekezdés

-

2. cikk (11) bekezdés

-

-

2. cikk (6) bekezdés

2. cikk (13) bekezdés

2. cikk (7) bekezdés

2. cikk (14) bekezdés

2. cikk (8) bekezdés

-

-

2. cikk (16) bekezdés

2. cikk (9) bekezdés

2. cikk (17) bekezdés

-

2. cikk (18) bekezdés

2. cikk (10) bekezdés

-

-

2. cikk (20) bekezdés

-

2. cikk (21) bekezdés

-

2. cikk (22) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés,

-

4. cikk (1) bekezdés

4. cikk

4. cikk (2) bekezdés, első albekezdés

-

-

-

-

5. cikk (1) bekezdés

-

-

-

5. cikk (2) – (5) bekezdés

-

-

8. cikk

6. cikk

12. cikk

7. cikk (1) és (2) bekezdés

-

7. cikk (3) bekezdés (a) pont

-

7. cikk (3) bekezdés (b) pont

-

7. cikk (4) bekezdés, első albekezdés

-

7. cikk (4) bekezdés, második albekezdés

-

7. cikk (5) bekezdés

-

7. cikk (6) bekezdés

-

7a. cikk (1) bekezdés

-

7a. cikk (2) bekezdés

-

-

-

7a. cikk (3) – (5)

-

7b. cikk (1) és (2) bekezdés

-

7b. cikk (3) bekezdés

-

8. cikk

16. cikk

-

17. cikk

9. cikk (1) és (2) bekezdés

18. cikk (1) és (2) bekezdés

-

18. cikk (3) bekezdés

9. cikk (3) – (7) bekezdés

18. cikk (4) – (8) bekezdés

-

18. cikk (9) bekezdés

9a. cikk

-

10. cikk (1) – (3) bekezdés

-

-

19. cikk (4) bekezdés

11. cikk (1) bekezdés

20. cikk (1) bekezdés

-

20. cikk (2) bekezdés

11. cikk (2) bekezdés

20. cikk (3) bekezdés, első albekezdés

11. cikk (3) bekezdés, első albekezdés

-

11. cikk (3) bekezdés, második albekezdés

20. cikk (3) bekezdés, második albekezdés

11. cikk (4) – (6) bekezdés

20. cikk (4) – (6) bekezdés

12. cikk (1) – (3) bekezdés

21. cikk (1) – (3) bekezdés

12. cikk (4) bekezdés, első albekezdés

21. cikk (4) bekezdés, első albekezdés

12. cikk (4) bekezdés, második albekezdés

-

-

21. cikk (5) – (7) bekezdés

13. cikk (1) bekezdés

22. cikk (1) bekezdés

13. cikk (2) bekezdés

22. cikk (2) bekezdés

-

22. cikk (3) bekezdés

14. cikk (1) bekezdés

23. cikk (1) bekezdés

14. cikk (2) bekezdés, első albekezdés

23. cikk (2) bekezdés, első albekezdés

-

23. cikk (2) bekezdés, második albekezdés

14. cikk (2) bekezdés, második albekezdés

23. cikk (2) bekezdés, harmadik albekezdés

14. cikk (3) bekezdés

23. cikk (3) bekezdés

15. cikk (1) bekezdés

25. cikk (1) bekezdés

15. cikk (2) – (4) bekezdés

-

15. cikk (5) bekezdés

25. cikk (2) bekezdés

-

26. cikk

16. cikk (1) és (2) bekezdés

27. cikk (1) és (2) bekezdés

16. cikk (2a) bekezdés

27. cikk (3) bekezdés

16. cikk (3) bekezdés

27. cikk (4) bekezdés

17. cikk

28. cikk első albekezdés

-

28. cikk második albekezdés

-

29. cikk

18. cikk

30. cikk

19. cikk

31. cikk

19a cikk

32. cikk

2001/106/EK irányelv 3. cikk

33. cikk

20. cikk

34. cikk

-

35. cikk

21. cikk

36. cikk

22. cikk

37. cikk

I. melléklet

-

-

I. melléklet

-

III. melléklet

II. melléklet

IV. melléklet

III. melléklet

V. melléklet

IV. melléklet

VI. melléklet

-

VII. melléklet

V. melléklet

VIII. melléklet

VI. melléklet

XI. melléklet

VII. melléklet

XII. melléklet

VIII. melléklet

XIII. melléklet

IX. melléklet

X. melléklet

X. melléklet

XIV. melléklet

XI. melléklet

IX. melléklet

XII. melléklet

-

-

XV. melléklet

-

XVI. melléklet

(1) HL C 318., 2006.12.23., 195. o.
(2) HL C 229., 2006.9.22., 38. o.
(3) Az Európai Parlament 2007. április 25-i álláspontja.
(4) HL L 157., 1995.7.7., 1. o. A legutóbb a 2002/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.
(5) HL L 208., 2002.8.5., 1.o. A legutóbb az 1891/2006/EK rendelettel (HL L 394., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet.
(6) HL L 138., 1999.6.1., 1. o. A legutóbb a 2002/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.
(7) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.
(8) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
(9) HL L 129., 2004.4.29., 6. o.
(10) HL L 208., 2002.8.5., 10. o.
(11) HL L 196., 1996.8.7., 8. o.
(12) HL L 332., 2000.12.28., 81. o. A legutóbb a 2002/84/EK irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.
(13) HL L 324., 2002.11.29.,1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet.
(14)* Ezen irányelv hatályba lépésének időpontjában.
(15)* Ezen irányelv hatályba lépésének időpontjában.
(16) HL L 319., 1994.12.12., 20. o. A legutóbb a 2002/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.
(17)* HL: illessze be a számot.
(18) HL L 136., 2001.5.18., 17. o. A 2005/45/EK irányelvvel (HL L 255., 2005.9.30., 160. o.) módosított irányelv.
(19) A védelmi intézkedések alkalmazására az állam által kijelölt hatóság.
(20) A 2001/106/EK irányelv 3. cikke értelmében "A Bizottság legkésőbb 2006. július 22-én felülvizsgálja ezen irányelv végrehajtását. A felülvizsgálat során többek között ellenőrzik az egyes tagállamokban a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző ellenőrök, illetve az elvégzett ellenőrzések számát, a kötelező jellegű kiterjesztett ellenőrzéseket is beleértve. A Bizottság közli a felülvizsgálat eredményeit az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és a felülvizsgálat alapján meghatározza, hogy szükséges-e módosító irányelv vagy további jogszabályok beterjesztése ezen a területen."

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat