Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0149/2007

Viták :

PV 25/04/2007 - 2
CRE 25/04/2007 - 2

Szavazatok :

PV 25/04/2007 - 11.13
CRE 25/04/2007 - 11.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


Elfogadott szövegek
PDF 228kWORD 85k
2007. április 25., Szerda - Strasbourg
Transzatlanti kapcsolatok
P6_TA(2007)0155RC-B6-0149/2007

Az Európai Parlament 2007. április 25-i állásfoglalása a transzatlanti kapcsolatokról

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a transzatlanti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen pedig a transzatlanti partnerségi megállapodás keretében az EU–USA kapcsolatok javításáról(1), valamint az EU–USA transzatlanti gazdasági kapcsolatokról(2) szóló 2006. június 1-én elfogadott két állásfoglalására,

–   tekintettel a 2004. június 26-i EU–USA nyilatkozatra a terrorizmus elleni harcról és a 2005. június 20-i nyilatkozatra a terrorizmus elterjedésének megakadályozása és az ellene történő közdelem tekintetében az együttműködés megerősítéséről,

–   tekintettel a 2006. június 21-én, Bécsben megrendezett EU–USA csúcstalálkozó eredményeire,

–   tekintettel a 2007. április 30-án Washingtonban rendezendő EU–USA csúcstalálkozóra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, szabadság, a demokrácia, a jogrend és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló partnerség az euroatlanti térség biztonságának és stabilitásának sarokköve,

B.   mivel a nemzetközi terrorizmus elleni harcban ki kell emelni a nemzetközi jog és az emberi jogokra és alapvető szabadságokra vonatkozó nemzetközi egyezmények teljes mértékű betartásának fontosságát,

C.   mivel a jelenlegi guantánamói helyzet és a CIA titkos fogva tartási programja feszültségekkel töltik meg a transzatlanti kapcsolatokat, mivel az EU nem fogadhatja el ezeket a jogi szabálytalanságokat, amelyek aláássák a jogállamiság alapvető értékeit,

D.   mivel a politikai és gazdasági világrend napjainkban jelentős változásokon megy keresztül, amelyek fontos politikai és gazdasági kihívásokat hoznak, és komoly biztonsági, szociális és környezetvédelmi kérdéseket vetnek fel,

E.   mivel a jelenlegi közel-keleti helyzet szoros együttműködést tesz szükségessé az EU és az USA között a kvartett keretében és az Arab Ligával a régiónak a béke, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása révén való stabilabbá tétele érdekében,

F.   mivel a közös értékek érdekében és a hatékony multilateralizmusra, valamint a nemzetközi jogra épülő erős és működőképes kapcsolat az EU és az USA között a globális fejlődés formálásának elengedhetetlen eszköze; mivel e cél eléréséhez erős és következetes politikai vezetésre van szükség;

G.   mivel az USA még mindig nem hajlandó kiterjeszteni vízummentességi programját és 11 új EU tagállamra, valamint Görögországra kölcsönösség nélkül vízumkényszert alkalmaz, megnehezítve ezáltal a transzatlanti kapcsolatokat és állandósítva az EU állampolgárai közötti egyenlőtlenséget;

H.   mivel a világ legnagyobb kétoldalú kereskedelmi és befektetési kapcsolataként az EU-ban és az USA-ban a transzatlanti piac 14 millió embernek ad munkát, és a világkereskedelem 40%-át képviseli, valamint továbbra is a világgazdaság motorja;

I.   mivel, a világgazdaságban betöltött szerepük fényében a transzatlanti partnerek osztoznak a globális fejlődés és irányítás közös értékek érdekében történő alakításának felelősségén a hatékony multilateralizmuson keresztül annak érdekében, hogy egyenlőbb arányban lehessen elosztani a jólétet és megfelelni az olyan globális kihívásoknak, mint a biztonság, a globális gazdasági irányítás, a környezetvédelem és szegénység visszaszorítása;

J.   mivel mind az EU-nak, mind pedig az USA-nak érdekében áll egy együttműködésen alapuló transzatlanti gazdasági partnerség létrehozása, és a transzatlanti piac megerősítéséhez következetes politikai vezetésre van szükség; éppen ezért támogatja a német elnökségnek a szabályozási együttműködés lényegi megerősítésére irányuló erőfeszítéseit a közelgő csúcstalálkozó alkalmával;

K.   mivel az Egyesült Államok Szenátusa 2006 december 9-én egyhangúlag elfogadott egy állásfoglalást, amelyben sürgeti, hogy a transzatlanti partnerek dolgozzanak együtt a transzatlanti piac megerősítésén, és a 2007-es EU–USA csúcstalálkozón egyezzen meg a vezetés egy, a transzatlanti piac létrehozására vonatkozó határidőben;

L.   mivel az EU–USA kapcsolatokban a pénzügyi szolgáltatások kulcsfontosságú szerepet töltenek be; mivel a további megerősített együttműködés, a szabályozási konvergencia, és a pénzügyi szolgáltatások szabályozása terén egy, az EU és USA közötti játéktér megléte mindkét fél érdekeit szolgálja;

Politikai, biztonsági és emberi jogi kérdések

1.   üdvözli az EU és USA egyenlő alapokon nyugvó kapcsolatában enyhébb légkört; úgy véli, hogy ez a kedvező háttér komoly együttműködési lehetőségeket teremt az EU és USA számára a közös érdeklődésre számot tartó politikai kihívások széles körében, különösen Nyugat-Balkánt, a dél-kaukázusi térséget, Közép-Ázsiát, a Közel-Keletet, Afganisztánt, a Földközi-tengert, Latin-Amerikát és Afrikát érintő közös megközelítés tekintetében;

2.   felszólítja a Tanácsot és az USA kormányzatát, hogy fokozza erőfeszítéseit a közel-keleti kvartett keretében az izraeliek és a palesztinok közötti, két biztonságos és életképes államon alapuló, átfogó békés megoldásra irányuló tárgyalások előmozdítására; támogatja a kvartettnek a palesztin nép számára nyújtott nemzetközi segítség folytatására irányuló felhívását; azon a véleményen van, hogy minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni a libanoni helyzet stabilizálására; üdvözli az Arab Liga által a rijádi csúcstalálkozón elfogadott terv újraindítását, a palesztin nemzeti egységkormány megalakulását, és sürgeti mindkét transzatlanti felet, hogy kezdeményezzen vele konstruktív párbeszédet, figyelembe véve a Tanács álláspontját;

3.   üdvözli a magas rangú amerikai és európai politikusok közelmúltban tett damaszkuszi látogatását; közös EU–USA-erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy fel lehessen mérni Szíria feltétel nélküli szándékát az Izraellel folytatandó tárgyalások újrakezdésére és a nemzetközi közösséggel való együttműködésre;

4.   üdvözli az EU és az Egyesült Államok közötti szoros együttműködést az iráni nukleáris kérdésben, és arra ösztönzi mindkét felet, hogy az atomsorompó egyezmény – a nukleáris fegyverek elterjedésének meggátolása kulcsfontosságú eszközeként való – közös megerősítése érdekében továbbra is működjön együtt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) megerősítésében és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló nemzetközi egyezmények átfogó rendszerének létrehozásában;

5.   aggodalmát fejezi ki Irán bejelentése miatt, amely szerint ipari szintű urándúsításba szándékozik kezdeni, hiszen egy ilyen lépés Irán részéről nyíltan ellenkezne a NAÜ kormányzótanácsának többszöri kérésével, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának az 1737(2006) és 1747(2007) számú határozatában Irán számára megfogalmazott, a dúsítással kapcsolatos mindennemű tevékenység felfüggesztéséről szóló kötelező érvényű felszólításaival;

6.   úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem és a tömegpusztító fegyverek terjedése továbbra is a legnagyobb biztonsági kihívás mindkét fél számára; hangsúlyozza ezért annak szükségességét, hogy mindkét oldal megerősítse az együttműködést e területen és támogassák az ENSZ szerepét mindkét kihívás leküzdésében;

7.   úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén zajló speciális EU–USA együttműködés során szükséges garanciák biztosítására olyan közös keretet kell létrehozni az Egyesült Államokkal, amely képes a személyek EU és USA közötti szabad áramlásával kapcsolatos kérdések kezelésére is; ebben az összefüggésben úgy ítéli meg, hogy a Parlament és a Kongresszus közötti kapcsolatokat meg kell erősíteni;

8.   elismeri, hogy az adatok és az információk megosztása értékes eszköz a terrorizmus és az azzal kapcsolatos bűncselekmények elleni nemzetközi harcban, de hangsúlyozza, hogy az erős adatvédelmi garanciák elősegítenék az adatmegosztást, miközben biztosítanák a magánélet védelmét, és hogy az ilyen adatmegosztásnak minden esetben egy vagy több nemzetközi egyezményen kell alapulnia, mely szerkezetében hasonlít a büntetőjogi igazságügyi együttműködésről és a kiadatásról szóló EK–USA megállapodáshoz, melyet a Kongresszus jelenleg vizsgál;

9.   rendkívüli sajnálatának ad hangot, amiért a PNR-ről (Passenger Name Record) és a SWIFT-ről, valamint az amerikai automatikus kiválasztási ellenőrző rendszerről (Automated Targeting System – ATS) szóló megállapodások jogbizonytalansághoz vezettek az adatoknak a közbiztonság, és különösen a terrorizmus megelőzése és legyőzése érdekében történő megosztására, valamint az EU és az USA közötti megosztására vonatkozó szükséges adatvédelmi garanciák tekintetében; hangsúlyozza, hogy ahol szükséges, ki kell cserélni az adatokat a kölcsönös jogsegélyről és kiadatásról szóló érvényes EU–USA megállapodásnak megfelelően, valamint az EK és az EU adatvédelemről szóló jogszabályaival összhangban; úgy véli, hogy a személyes adatok kiadását megfelelő jogi alappal kell alátámasztani, amelyhez egyértelmű szabályok és feltételek kapcsolódnak, és biztosítani kell az egyes polgárok magánéletének és szabadságjogainak megfelelő védelmét;

10.   felszólítja az Egyesült Államokat és a többi olyan országot, amelyek egyes EU-tagállamokkal szemben vízumkötelezettséget tartanak fenn, hogy azonnal szüntessék meg ezt a vízumkötelezettséget, és kezeljék egyenrangúként az EU összes polgárát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az USA vízummentességi programjában javasolt módosítások között egy újabb "információmegosztási záradék" (PNR záradék) is szerepel;

11.   kiemeli, hogy az "Amerika biztonsági törvényének fejlesztése" elnevezésű 2007-es jogalkotási javaslatban szereplő számos intézkedésnek, amennyiben az USA Kongresszusa elfogadja, közvetlen hatása lesz az EU országaira, elsősorban a rendőrségi és az igazságügyi együttműködés terén a terrorizmus elleni harcban, valamint az alapvető jogok és garanciák védelme terén;

12.   üdvözli Frattini alelnök úr elkötelezettségét amellett, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmének összehangolt szabályozásával létrehozza az euroatlanti együttműködés kereteit a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben; kéri a Bizottságot, hogy folytassa ezeket az erőfeszítéseket, és teljes mértékben vonja be az Európai Parlamentet e kezdeményezésbe;

13.   tudomásul veszia Bizottság, a Tanács, valamint az USA igazságügyi minisztériumának és belbiztonsági minisztériumának kormányzati képviselőiből álló magas szintű munkacsoport közelmúltbeli létrehozását, amely az EU és az USA közötti, biztonsági kérdésekről szóló párbeszéd keretét képezi; a teljesebb demokratikus legitimitás érdekében kéri az Európai Parlament bevonását ezen párbeszédbe;

14.   emlékeztet a Parlament által elfogadott állásfoglalásokra, melyek a guantánamói fogolytábor bezárására szólítanak fel; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sürgesse az Egyesült Államok kormányát arra, hogy találjon egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a foglyok elítélését vagy felmentését a nemzetközi joggal összhangban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a guantánamói fogolytábor puszta létezése továbbra is negatív üzenetet közvetít a terrorizmus elleni küzdelem módjáról; sürgeti a Tanácsot, hogy világos és határozott nyilatkozatban szólítsa fel az USA kormányát arra, hogy vessen véget a rendkívüli letartóztatásoknak és kiadatásoknak, és kéri az USA kormányát, hogy tisztázza az USA területén kívül eső titkos börtönök létezésével kapcsolatos állításokat;

15.   megismétli azon álláspontját, hogy a NATO-nak, amely továbbra is fontos kötelék sok európai ország és az USA között, és az európai biztonság szavatolója, transzatlanti politikai vitafórummá kell válnia, valódi egyenlőségen alapuló partnerségben;

16.   üdvözli az Egyesült Államok és az EU közötti szoros együttműködést a Koszovó státuszáról szóló tárgyalások során, és kiemeli annak szükségességét, hogy kiegyensúlyozott és életképes eredmény szülessen az ország jövőbeli státuszával kapcsolatban; bátorítja a két felet, hogy használja ki a 2007. április 30-án Washingtonban tartandó EU–USA csúcstalálkozót az Ahtisaari-tervvel kapcsolatos konszenzus megerősítésére, valamint párbeszédük folytatására az összes érintett fél részvételével; javasolja, hogy ennek érdekében hozzanak létre szorosabb biztonságpolitikai kapcsolatot a NATO és az EU között, különösen a koszovói helyzetre való tekintettel, ahol az EU hamarosan átveszi az ENSZ koszovói missziója szerepét, miközben egy körülbelül 16 000 fős NATO-kontingens marad a tartományban; meggyőződése, hogy az EU–USA partnerség megerősítése kiegészíti, és nem pedig aláaknázza ezt a kapcsolatot;

17.   felszólítja az Egyesült Államokat, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit arra vonatkozólag, hogy a NATO-n belül konzultáljon és magyarázatokat adjon a tervezett rakétaelhárító-rendszerével kapcsolatban annak érdekében, hogy a szövetség és Európa egységes maradhasson, ellenálljon a külső nyomásnak, és hogy megállítsa a különböző biztonsági helyzetben lévő területek széthullását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy konzultációkat folytassanak a rendszerrel kapcsolatban a NATO–Oroszország tanácsban is; hangsúlyozza, hogy az amerikai rendszert össze kell hangolni és interoperábilissá kell tenni a NATO hadműveleti ballisztikusrakéta-védelmi rendszerével (TBMD);

18.   felhívja az EU elnökségét és az USA kormányát, hogy jelezzék a Világbank elnökének, Paul Wolfowitznak, miszerint posztjáról történő lemondása üdvözlendő lépés lenne a bank korrupcióellenes politikája aláaknázásának megakadályozása érdekében;

Gazdasági és kereskedelmi kérdések

19.   hangsúlyozza, hogy a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozón új lendületet kell adni a transzatlanti kapcsolatoknak az új transzatlanti menetrend módosítása révén;

20.   támogatja az Európai Tanács német elnöksége kezdeményezését egy új transzatlanti gazdasági partnerség létrehozására, amely útitervet tartalmaz az akadálymentes transzatlanti piac kialakítására, megerősítve mindkét fél helyzetét a globális versenyben és lehetővé téve a gazdaságukban rejlő lehetőségek jobb kihasználását, anélkül, hogy megkérdőjelezné a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokat, például a dohai fordulót;

21.   felhívja az Európai Tanács, a Bizottság és az Egyesült Államok elnökeit, hogy a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozó során kezdjenek tárgyalásokat egy új transzatlanti partnerségi megállapodásról, beleértve az EU és az Egyesült Államok közötti transzatlanti piacok megerősítését, ami kiterjed a befektetésekre, a szellemi tulajdonjogokra, az innovációra, a közbeszerzésekre, valamint a kereskedelem és a biztonság közötti kapcsolatra; felhívja a feleket, hogy kezdjenek tárgyalásokat egy hatékony szabályozási együttműködési megállapodásról, amely magában foglalja a közös módszertant, a szabályozások közötti jövőbeni különbségek minimalizálását célzó intézkedéseket, a szabályozó hatóságok bevonására vállalt kötelezettségeket, továbbá az ipar, a szakszervezetek és a fogyasztói csoportok bevonását célzó lépéseket; sürgeti, hogy a két fél törvényhozóit vonják be a rendszeres tárgyalásokba;

22.   szorgalmazza, hogy a korlátok nélküli transzatlanti piacról szóló tárgyalások nem szabad visszafelé ható harmonizációhoz vezetni a szociális, környezetvédelmi és egészségügyi előírások terén, és meg kell őrizni az EU versenypolitikájának önállóságát és csorbítatlanságát, valamint a közszolgáltatások és a kulturális különbözőség védelmére vonatkozó szabályozását;

23.   aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok szövetségi költségvetése növekvő hiányának a világgazdaságra és a nemzetközi valutapiacokra gyakorolt esetleges veszélyes hatásai miatt; bátorítja a feleket, hogy kötelezzék el magukat a nemzetközi egyensúlytalanságokat okozó túlzott költségvetési hiány elkerülése mellett;

24.   üdvözli a német G8 elnökség döntését, miszerint a nemzetközi tőkepiacok szabályozásának problémáját felveszi a következő G8 csúcstalálkozó napirendjére; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan új elveket hirdetett a magántőkealapokkal kapcsolatban, amelyek nem kötelező átláthatósági szabályokon alapulnak; kéri a Bizottságot, hogy a vállalkozások számára biztosítson egyforma tulajdonjogokat egymás területén; úgy véli, hogy párbeszédet kellene kezdeményezni a magántőkealapokról és fedezeti alapokról, hiszen tevékenységük állandó veszélyt jelent, és egyre élénkebb vita folyik tágabb értelemben vett társadalmi és gazdasági hatásaikról; kérdi a Bizottságot, hogy mit fog tenni e téren, tekintetbe véve, hogy az Egyesült Államok javaslatokat készít; emlékeztet, hogy a magántőkealapok és fedezeti alapok kétharmada off-shore központokban van bejegyezve, kéri ezért, hogy vizsgálják meg ennek adóügyi következményeit;

25.   tekintettel a tőzsdék transzatlanti konszolidációjára hangsúlyozza a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának jelentőségét; megismétli felhívását a pénzpiacok szabályozásáról szóló párbeszéd javítására a transzatlanti pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos politika kétévenkénti felülvizsgálata révén, melyre az évente megrendezett EU–USA csúcstalálkozót megelőzően és azt követően kerül sor; sürgeti az EU–USA csúcstalálkozót, hogy állapodjon meg a számviteli szabványok megbízható jogszabályi felügyelet alapján történő közös elismeréséről; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Egyesült Államok teljesíti a tőkekövetelményekről szóló Basel II. megállapodást, és hogy a Securities and Exchange Commission elismerte a nemzetközi pénzügyi jelentési szabványokat; sajnálattal ismétli annak szükségességét, hogy az EU viszontbiztosítóinak az Egyesült Államokban teljes mértékben kezességet kell vállalniuk a kockázatokért és erőteljes megkülönböztetést tükröző állami szabályozással kell szembenézniük; felhívja ezért az USA–EU csúcstalálkozót, hogy állapodjon meg a kölcsönös transzatlanti elismerés kibővítéséről, valamint a bonitási és jelentéskészítési követelmények egységesítéséről; kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a tőzsdék és más pénzügyi intézmények transzatlanti fúziói és/vagy felvásárlásai ne okozzák közvetlenül vagy közvetetten az egyesült államokbeli törvények, szabályok vagy felügyeleti gyakorlatok egyoldalú alkalmazását az EU-ban;

26.   felszólítja a két felet, hogy vigyék sikerre a WTO Dohai Fejlesztési Menetrendjét, tiszteletben tartva annak fejlesztési dimenzióit; sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy 2007-es csúcstalálkozójukon vállaljanak kötelezettséget amellett, hogy pozitív áttörés elérésén fognak munkálkodni 2007 nyaráig; és piaci hozzáférésük és szolgáltatási céljaik mellett közös nevezőre jutnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáinak kikényszeríthetősége tekintetében a WTO-ban és a kétoldalú kereskedelmi egyezményekben; újra napirendre tűzi a mezőgazdasági "Green Box" támogatások kérdését, a kölcsönös megfeleltetésekről szóló közös stratégia, a bioüzemanyagok, az állatjólét, az állategészségügy és a madárinfluenza mellett; továbbá hangsúlyozza az EU–USA borászati megállapodás jelentőségét;

27.   kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vitassa meg a transzatlanti partnerekkel, hogy miként lehet előrelépést elérni a fejlődő országok gyógyszerekhez való hozzájutása terén, és ellenezze nyomatékosan az Egyesült Államok azon kezdeményezését, hogy a fejlődő országokkal kötendő megállapodásokba olyan záradékot illesszenek be, amelyben az érintett országok lemondanak a dohai megállapodásnak a jelentősebb közegészségügyi problémák (AIDS, tuberkulózis stb.) kezeléséhez szükséges generikus gyógyszerek gyártását és importálását lehetővé tevő rendelkezésének alkalmazásáról; mindamellett aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Kongresszus azon szándéka, hogy engedélyezi a gyógyszerek EU-tagállamokból történő párhuzamos behozatalát, akadályokat emelhet azok uniós betegek számára való elérhetősége elé, és elősegítheti a hamisítást; kéri ezért az EU-t, hogy a következő csúcstalálkozón vesse fel ezt a kérdést;

28.   úgy ítéli meg, hogy az EU-nak és az Amerikai Egyesült Államoknak – amelyek a világ energiafogyasztásának 38%-át képviselik – együttes erőfeszítéseken keresztül vezető szerepet kell játszaniuk az alternatív energiatermelés és az energiahatékonyság fejlesztésében; ezért felhívja mindkét partnert arra, hogy erősítsék meg az energiával, az energiabiztonsággal és a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos együttműködésüket, alakítsanak ki stabil és kiszámítható, piaci szabályokon alapuló energiapiacot, és törekedjenek az energiakereskedelemet szabályozó rendelkezések WTO-szabályok közé történő felvételére;

29.   ezzel összefüggésben kitart a fejlett országok azon sajátos felelőssége mellett, hogy vezető szerepet vállaljanak a kibocsátás-csökkentésben; sürgeti az Egyesült Államokat, hogy gondolja újra a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásához való hozzáállását; emellett felhívja az Egyesült Államokat, hogy hozzon a kibocsátás abszolút mértékben történő csökkentését eredményező szigorú nemzeti intézkedéseket, és vállaljon aktív szerepet a jövőbeli nemzetközi tárgyalásokon annak érdekében, hogy részt vehessenek a jövőbeli éghajlatváltozás-kezelési rendszerben; üdvözli a kibocsátás korlátozására és kereskedelmére irányuló egyesült államokbeli regionális kezdeményezéseket és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését eredményező állami szintű tevékenységeket; sürgeti az Egyesült Államok kormányát, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadjanak el hatékony intézkedéseket a légi forgalom éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentése érdekében; szorgalmazza, hogy az éghajlatváltozás kérdése kerüljön rendszeresen napirendre a parlamentközi küldöttségek szintjén és a transzatlanti törvényhozási párbeszéd összefüggésében;

30.   elvárja, hogy a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozó készítse elő a terepet egy olyan Kiotó utáni kibocsátási rendszer elindítására vonatkozó, a júniusi G8 csúcstalálkozón aláírandó, többek között a széndioxidkibocsátás-kereskedelem hatékony rendszerét és az új technológiák támogatását tartalmazó megállapodás számára, amelyben az Egyesült Államok mellett olyan kulcsfontosságú feltörekvő gazdaságok is részt vennének mint Kína, Brazília, India, Mexikó, Dél-Afrika és Indonézia;

31.   üdvözli a 2006-os EU–USA csúcstalálkozón elfogadott közös EU–USA cselekvési stratégiát a szellemi tulajdonjogok érvényesítésére; javasolja a szabadalmi reform folyamatának felülvizsgálatát mindkét oldalon;

32.   megismétli a Bizottsághoz intézett, arra vonatkozó kérését(3), hogy sürgősen vizsgálja ki azt a tényt, hogy a Biztonságos Kikötő Megállapodás által nem szabályozott, Egyesült Államokban működő európai vállalatok és ágazatok, különösen az európai bankok, biztosítók, társadalombiztosítási intézmények és távközlési szolgáltatók amerikai leányvállalatai kénytelenek elérhetővé tenni személyes adataikat az Egyesült Államok hatóságai számára;

33.   bátorítja az USA kormányát, az EU soros elnökségét és a Bizottságot, hogy az USA és az EU közötti új, a kiemelkedően fontos transzatlanti repülési területen való együttműködésre vonatkozó megállapodás első szakaszaként a 2007. március 2-i, az USA kormánya és a Bizottság között létrejött légi közlekedési megállapodást írják alá a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozón; reméli, hogy az USA hamarosan ratifikálja ezt a megállapodást, valamint ösztönzi mindkét felet, hogy minél hamarabb kezdjenek tárgyalásokat a megállapodás második szakaszáról;

34.   felhívja az európai és amerikai feleket, hogy gazdasági kapcsolataikban vegyék figyelembe a kulturális és az oktatási ágazat szerepét és különleges tulajdonságait;

Intézményi keret és a Parlament szerepe

35.   hangsúlyozza, hogy csak a Kongresszus, az Európai Parlament minden szintjén folytatott szélesebb körű részvétel teszi valóban lehetővé a teljes folyamat megerősítését, és hogy a meglévő parlamentközi eszmecserét fokozatosan tényleges "transzatlanti közgyűléssé" kellene alakítani;

36.   felhívja a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozót, hogy támogassa a transzatlanti partnerség parlamenti dimenzióját, és növelje a jogalkotók szerepét az EU és az USA közötti párbeszédben, és az Atlanti-óceán mindkét partjáról vonja be szorosabban a civil társadalmat;

37.   hangsúlyozza elkötelezettségét, hogy továbbra is hozzájáruljon a transzatlanti partnerség erejéhez és stabilitásához a transzatlanti jogalkotói párbeszédben játszott szerepén keresztül; támogatja az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa közötti jogalkotási korai előrejelző rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseket;

38.   sürgeti a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozót, hogy állapodjon meg az EU–USA találkozókon való parlamenti részvétel megfelelő mértékéről és felszólít arra, hogy minden egyes csúcstalálkozó előtt hívjanak össze ülést a transzatlanti törvényhozási párbeszéd és a magas szintű csoport között a munkaprogram előrehaladásáról és a csúcstalálkozóra való felkészülésről szóló eszmecsere céljából; megismétli a stabil intézményi parlamenti keret létrehozásának szükségességét;

39.   kéri a Bizottságot, hogy az egyesült államokbeli partnereivel folytatott tárgyalások megkezdése előtt vitassa meg tárgyalási stratégiáját az EP érintett bizottságaival, amennyiben e tárgyalások jogalkotási kérdéseket érintenek;

40.   felhívja illetékes bizottságát, hogy a 2007-es költségvetést használja fel arra, hogy biztosítsa a szükséges pénzeszközöket egy olyan, Washington DC-ben létrehozandó hivatalos, állandó európai parlamenti képviselet létrehozására, amely biztosítja a Parlament saját cselekvéseinek megfelelő intézményesítését, és jobb kapcsolatra nyújt lehetőséget az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa között;

o
o   o

41.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnökének és Kongresszusának.

(1) HL C 298. E, 2006.12.8., 226. o.
(2) HL C 298. E, 2006.12.8., 235. o.
(3) A SWIFT-ről, a légiutasok adatairól (PNR) szóló megállapodás, és az ezekkel kapcsolatos transzatlanti párbeszédről szóló európai parlamenti állásfoglalás, 2007. február 14., P6_TA(2007)0039.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat