Az Európai Parlament 2007. április 26-i állásfoglalása a homofóbiáról Európában
Az Európai Parlament,
– tekintettel az emberi jogokat és alapvető szabadságokat biztosító és a hátrányos megkülönböztetést tiltó nemzetközi eszközökre, nevezetesen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikkére, valamint az EK-Szerződés 13. cikkére, amelyben az Európai Unió, illetve az Európai Közösség és a tagállamok kötelezettséget vállalnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmére, és amelyek európai szintű eszközöket biztosítanak a hátrányos megkülönböztetés és az emberi jogok megsértése elleni küzdelemhez,
– tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 21. cikkére, amely tiltja a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést,
– tekintettel az Európai Közösség cselekvésére a szexuális irányultságon alapuló homofóbia és diszkrimináció elleni küzdelemben, különösen a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteit létrehozó, 2000. november 27-i 2000/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), valamint az "Esélyegyenlőség mindenki számára" európai évéről (2007) (az igazságos társadalom irányában) szóló, 2006. május 17-i 771/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),
– tekintettel a homofóbiáról, a kisebbségek védelméről és a diszkriminációellenes politikákról szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen az európai homofóbiáról szóló 2006. január 18-i (3), valamint a rasszista és homofób erőszak európai növekedéséről szóló, 2006. június 15-i(4) szóló állásfoglalásokra,
A. mivel a Parlament egyes európai országokban a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösségek ellen irányuló gyűlöletbeszéd elterjedését figyelte meg,
B. mivel a politikai és vallási vezetők nyilatkozatai és cselekedetei jelentős mértékben befolyásolják a közvéleményt, fontos felelősségük van abban, hogy pozitívan hozzájáruljanak a tolerancia és egyenlőség légkörének megteremtéséhez,
C. mivel ezen állásfoglalást, valamint a fent említett állásfoglalásokat a gyűlöletbeszéd elterjedése és egyéb aggasztó események indokolták, mint például helyi hatóságoknak az egyenlőségért szervezett és melegfelvonulások megrendezésére vonatkozó tilalma, vezető politikusok és vallási vezetők által használt gyűlöletkeltő vagy fenyegető nyelvezet vagy gyűlöletbeszéd, továbbá hogy a rendőrségnek nem sikerült megfelelő védelmet biztosítani a békés demonstrációknak és feloszlatni a homofób csoportok által szervezett erőszakos tüntetéseket,
D. mivel Európában és a világon az elkövetkező hónapokban számos, egyenlőségért szervezett felvonulást és a melegfelvonulást terveznek úgy, hogy a résztvevők és szervezők esetleges fizikai erőszakra számíthatnak a szólás- és gyülekezési szabadsághoz való alapvető joguk ellenére, amire többek között az Európa Tanács emberjogi biztosa is emlékeztetett,
E. mivel Matteo, egy Torinóban élő, 16 éves olasz állampolgár nemrég öngyilkosságot követett el és két búcsúlevelet hagyott hátra, amelyekben öngyilkosságát a szexuális irányultsága miatt elszenvedett megfélemlítéssel indokolja; mivel az Egyesült Királyságban működő civil társadalmi szervezetek Anglia-szerte a középiskolákban a homofób megfélemlítések számának növekedését jelezték; mivel Hollandiában csupán szexuális irányultsága és nőies megjelenése miatt egy homoszexuális férfit halálra vertek,
F. mivel a Parlament már több alkalommal kérte a diszkriminációellenes jogszabálycsomag teljessé tételét az EK-Szerződés 13. cikke alapján, és rendszeresen kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot olyan irányelvre, amely minden ágazatban megtiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést,
G. mivel 2006. június 15-i állásfoglalásában a Parlament már hangot adott az európai, és különösképpen a lengyel helyzetet illető komoly aggodalmának, elítélve a Lengyel Családok Ligája párt, valamint a miniszterelnök-helyettes és az oktatási miniszter gyűlöletkeltő és erőszakra buzdító felszólalásait,
H. mivel 2007 márciusában a lengyel kormány miniszterelnök-helyettese és oktatási minisztere bejelentést tettek egy törvényjavaslatról, amely büntetné az iskolai "homoszexuális propagandát", és ismertették e törvényjavaslat tartalmát, amely kilátásba helyezi az iskolaigazgatók, tanárok és tanulók elbocsátását, megbírságolását vagy börtönbüntetését a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogainak az iskolákban történő hirdetése esetén,
I. mivel a lengyel kormány oktatásiminiszter-helyettese megerősítette, hogy valóban készülőben van egy ilyen törvényjavaslat, és bejelentette, hogy "azok a tanárok, akik nyíltan vállalják homoszexualitásukat, el lesznek bocsátva munkahelyükről"; mivel a kormány különböző tagjai eltérően reagáltak, ezért továbbra is kétséges, hogy a jogszabálytervezetet valóban beterjesztik-e,
J. mivel a lengyel kormány miniszterelnök-helyettese és oktatási minisztere kifejezte azon óhaját, hogy európai szinten is hasonló jogszabályok elfogadását szorgalmazza,
K. mivel a javasolt jogszabályt a lengyel miniszterelnök támogatja, aki kijelentette, hogy "a homoszexuális életmód iskolai népszerűsítése a rendes életmód alternatívájaként fiatalok részére túl messzire megy, és az ilyen jellegű kezdeményezéseket le kell állítani az iskolákban", félreértelmezve ezzel a nevelés és a tolerancia fogalmát,
L. mivel a gyermekjogok védelmével foglalkozó lengyel ombudsman kijelentette, hogy jegyzéket készít azon munkakörökről, amelyekre nem lehet homoszexuálisokat felvenni,
M. mivel 2006 júniusában az államügyész elrendelte a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek szervezeteinek pénzügyi ellenőrzését abból a célból, hogy a bűnszervezetekkel fennálló esetleges összefonódásokra, az iskolákban betöltött szerepükre fény derítsen bűncselekményre utaló jelek fellelése érdekében, de az ellenőrzés eredménytelen volt,
N. mivel a lengyel kormány 2006. június 8-án elbocsátotta a Tanárképző Központ vezetőjét és betiltotta az Európa Tanács hivatalos diszkriminációellenes anyagainak terjesztését, és mivel a Központ új vezetője 2006. október 9-én kijelentette, hogy "nem engedhetjük meg, hogy az iskolákban helytelen példa üsse fel a fejét, mivel az iskola célja az, hogy a jó és a rossz, a szép és a csúnya közötti különbséget elmagyarázza (...), és hogy rámutasson arra, hogy a homoszexuális életvitel tragédiához, kiüresedéshez és degenerációhoz vezet",
O. mivel Terry Davis, az Európa Tanács főtitkára az események kapcsán kijelentette, hogy "a lengyel kormány szabadon dönthet arról, hogy fel kívánja-e használni az Európa Tanács által biztosított anyagokat emberi jogi képzésre, azonban még ha a tananyag választható is, a benne foglalt értékek és elvek egyáltalán nem azok" és aggodalmát fejezte ki "egyes, a kormány által elfogadott, homofóbiát és homofób magatartást támogató politikákkal" kapcsolatban,
P. mivel a lengyel kormány megtagadta a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek szervezetei által támogatott projektek finanszírozását az Európai Ifjúsági Program keretében is és ezen döntését a szervezeteknek küldött levelében ismertette, amely szerint a "minisztérium politikája nem támogat olyan cselekvéseket, amelyek a homoszexuális viselkedést és annak az ifjúság körében való elterjedését segítik elő. A minisztériumnak továbbá nem feladata a homoszexuális szervezetekkel való együttműködés támogatása.",
Q. mivel számos pozitív fejlemény is megfigyelhető, mint a 2006 júniusában, Varsóban rendezett sikeres melegfelvonulás, a 2006 novemberében szintén Varsóban, a toleranciáért és demokráciáért tartott tömegtüntetés a poznani toleranciatüntetés betiltását követően, a 2007 áprilisában, Krakkóban rendezett melegfelvonulás védelme, valamint az a tény, hogy a melegfelvonulásokat immár nem tiltják be szisztematikusan,
R. mivel a Parlament megbízta a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontját azzal, hogy vizsgálja meg a Lengyelországban előretörő rasszista, idegengyűlölő és homofób intoleranciát mutató hangulatot, és felkérte a Bizottságot annak megállapítására, hogy a lengyel oktatásügyi miniszter fellépése és kijelentései összhangban vannak-e az EU-Szerződés 6. cikkével, illetve arra, hogy emlékeztessen az e cikk megszegésével járó szankciókra, amely kérések azonban válasz nélkül maradtak,
1. kiemeli, hogy az Európai Unió elsősorban értékközösség, ahol az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a demokrácia, a jogállamiság, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség a legvédettebb értékek közé tartoznak;
2. megerősíti, hogy az uniós intézmények és a tagállamok kötelessége biztosítani az Európában élők emberi jogainak tiszteletben tartását, védelmét és előmozdítását, az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Európai Unió alapjogi chartája, az EU-Szerződés 6. cikke, valamint a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK(5) irányelv és a 2000/78/EK tanácsi irányelv rendelkezéseinek megfelelően;
3. megismétli kérését a Bizottsághoz, hogy ez utóbbi az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni csomag kiegészítésével biztosítsa a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés tilalmát minden területen, ugyanis ennek hiányában a leszbikusok, melegek és biszexuálisok és más, többszörös hátrányos megkülönböztetésben részesülők továbbra is a diszkrimináció veszélyében élnek; világszerte a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetését sürgeti világszerte;
4. minden év május 17-ét a homofóbia elleni nemzetközi napnak fogja tekinteni;
5. sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa a hátrányos megkülönböztetés elleni irányelvek végrehajtásának ellenőrzését, és indítson eljárást a tagállamok ellen, amennyiben azok megsértik a közösségi jogból eredő kötelezettségeiket;
6. emlékezteti valamennyi tagállamot, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete szerint a gyülekezési szabadság joga akkor is gyakorolható, ha az e joggal élők nézetei nem egyeznek a többségi társadalom nézeteivel, és hogy ezért a melegfelvonulások betiltása, illetve az ezeken részt vevők megfelelő védelmének elmulasztása az európai emberi jogi egyezményben foglalt elvek megsértésének minősül; felszólítja az összes illetékes hatóságot, köztük a helyi szerveket, hogy engedélyezzék az ilyen felvonulásokat és biztosítsák a résztvevők megfelelő védelmét;
7. elítéli a politikai és vallásos vezetők hátrányos megkülönböztetésről tanúskodó, homoszexuálisok ellen irányuló megjegyzéseit, mivel ezek, még ha később vissza is vonják őket, gyűlöletet és erőszakot szítanak, és kéri a megfelelő szervezetek felettes szerveit, hogy ítéljék el ezeket a megnyilvánulásokat;
8. ismételten felszólít valamennyi tagállamot, hogy javasoljanak jogszabályokat az azonos nemű párokat sújtó hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére, és kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat annak biztosítására, hogy a kölcsönös elismerés elve ezen a területen is érvényesüljön valamennyi személy megkülönböztetésmentes szabad mozgásának szavatolása érdekében az EU-ban;
9. szolidaritását és támogatását fejezi ki az alapvető jogokért küzdő aktivistáknak és a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség tagjainak egyenlő jogait védelmezőknek;
10. sürgeti az illetékes lengyel hatóságokat, hogy tartózkodjanak a miniszterelnök-helyettes és az oktatási miniszter által bemutatott tervezethez hasonló jogszabályok előterjesztésétől és elfogadásától, illetve a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek szervezeteit megfélemlítő intézkedések végrehajtásától;
11. felhívja az illetékes lengyel hatóságokat, hogy nyilvánosan ítéljék el az állami vezetők által tett, a szexuális irányultságon alapuló diszkriminációra felszólító és gyűlöletkeltő nyilatkozatokat, és tegyenek lépéseket azok ellen; úgy véli, hogy bármilyen egyéb viselkedés az EU-Szerződés 6. cikkének megsértését jelentené;
12. kéri a lengyel hatóságokat, hogy segítsék az "Egyenlő esélyeket mindenkinek – 2007" év megvalósítását, és kéri a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az év, és különösen annak a záradéknak a megvalósítását, amelynek értelmében a finanszírozás előfeltétele annak biztosítása, hogy a hátrányos megkülönböztetés minden indítékára azonos módon reagáljanak a nemzeti programokban;
13. felkéri az Elnökök Értekezletét, hogy hatalmazza fel tényfeltáró delegáció küldését Lengyelországba annak érdekében, hogy tisztább képet kapjon a helyzetről, és hogy párbeszédet kezdjen valamennyi érintett féllel;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és tagjelölt országok kormányainak, valamint az Európa Tanácsnak.