Az Európai Parlament,

–   tekintettel a strukturális alapok 2007–2013 között érvényes szabályozására,

–   tekintettel a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2006. szeptember 26-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a bővítéssel összefüggésben a városokkal kapcsolatos kérdésekről szóló 2005. október 13-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Tanácsnak a városi és vidéki környezetek építészeti minőségéről szóló, 2001. február 12-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a "Kohéziós politika és a városok: a városok és az agglomerációk hozzájárulása a régiók növekedéséhez és foglalkoztatottságához" című bizottsági közleményre (COM(2006)0385),

–   tekintettel a "Városi környezetre vonatkozó tematikus stratégia" című bizottsági közleményre (COM(2005)0718),

–   tekintettel az "Energiahatékonyság – avagy többet kevesebbel" című 2005. június 22-i bizottsági zöld könyvre (COM(2005)0265),

–   tekintettel a 2005. december 7-i bristoli megállapodásra, amely a fenntartható város nyolc jellemzője között felsorolja a megfelelően megtervezett és jól megépített minőségi városi környezetet,

–   tekintettel az Európa Tanács által elfogadott és átdolgozott Szociális Chartára (ETS 163), amelyet 1996. május 3-án írtak alá Strasbourgban,

–   tekintettel a városi lakásszolgáltatással foglalkozó képviselőcsoportok közötti csoportosulása által 2006. április 26-án elfogadott Európai Lakhatási Chartára,

–   tekintettel az emberi településekről szóló vancouveri nyilatkozatra, amelyet az Egyesült Nemzetek 1976. május 31. és június 11. között a méltó lakáskörülményekről Vancouverben tartott konferenciája (Habitat I) alkalmával tettek közzé,

–   tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére (345/2006), továbbá a az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (407/2007) eljárási szabályzata 117. és 118. cikke alkalmazásában,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0090/2007),

A.   mivel a megfelelő és megfizethető árú lakások hiánya közvetlenül befolyásolja a polgárok életét, nehezítve társadalmi beilleszkedésüket és mobilitásukat mind a városi, mind a vidéki területeken,

B.   mivel a lakáskérdés számos európai uniós város számára súlyos gondokat jelent, például a régiótól vagy a várostól függően túl nagy vagy túl kicsi a kínálat, a hajléktalanok problémája, a lakásvásárlás és fenntartás meredeken emelkedő költségei, valamint az épületek rossz állaga, miközben a nem megfelelő karbantartás gyakran a meglévő lakásállomány lebontásához vezet, aminek eredményeképpen új egyenlőtlenségek alakulhatnak ki tekintettel az integrált fejlesztési stratégia nélküli várostervezésre,

C.   mivel a városi lakhatás kérdését a várostervezés tágabb kontextusába illesztve kell tekinteni, és így összefüggésben az egyes városrészek elszegényedésével, a környezet romlásával (víz- és levegőszennyezés, zaj, hulladék, zsúfoltság stb.), a közszolgáltatások nem megfelelő működésével, a hozzáférhetőség, a közbiztonság stb. problémájával,

D.   mivel a lakhatáshoz való hozzáférés nehézségei megalapozzák a társadalmi szegregációt és a gettósodást,

E.   mivel a demográfiai helyzet változása és az elvándorlás egyes régiókban a lakások iránti igény csökkenéséhez, üresen hagyott lakások megjelenéséhez és különösen kulturális és szociális infrastruktúrák eltűnéséhez vezethet, aminek következtében az érintett városnegyedekben – ahol elsősorban a hátrányos helyzetű csoportok laknak – romlik az életminőség,

F.   mivel az alacsony jövedelmek, a magas energiaárak, valamint a nem megfelelő fűtési rendszerek és szigetelés együtt az energiaszegénység jelenségéhez és az energiaellátásból való kirekesztettséghez vezet,

G.   mivel a lakhatás kérdése nem csupán a lakásépítés kérdését jelenti, hanem magába foglalja a szociális jellegű infrastruktúrákat (művelődési központok, könyvtárak, stadionok, közösségi találkozóhelyek stb.) is, amelyek jelentős mértékben elősegítik a társadalmi beilleszkedést, ellensúlyozva az elidegenedettség érzését, amely különösen a nagy városi agglomerációkban gyakori,

H.   mivel a társadalmi kirekesztés az európai szociális modellel ellentétes,

I.   mivel meg kell őrizni a városközpontok és a városnegyedek életképességét, valamint biztosítani kell a történelmi műemlékké nyilvánított épületek fennmaradását,

J.   mivel a városok terjeszkedése számos társadalmi és gazdasági problémával jár, amely érinti a közlekedést (a tömegközlekedés zsúfoltsága, a személygépkocsi használatától való függés) a környezetvédelmet (növekvő energiafogyasztás, szennyezés) és a szolgáltatások hozzáférhetőségét,

K.   mivel fontos a rozsdaövezetek (brownfield sites) regenerálása és konverziója, valamint a zöldmezős területek (greenfield sites) védelme,

L.   mivel a kohéziós politikát elősegítő pénzügyi eszközök hozzájárulnak a városfejlesztéshez, mert támogatják a közterek rehabilitációját, a közbiztonsági és bűnmegelőzési intézkedések végrehajtását, az energia- és vízfelhasználás hatékonyságát elősegítő intézkedések kidolgozását, a társadalmi beilleszkedés ügyét stb.,

M.   mivel külön problémát jelentenek az előre gyártott elemekből épített nagy lakóházak egyrészt a lakáskörülmények minősége, másrészt az infrastruktúrák felújításának nehézsége (a karbantartási és a felújítási munkák finanszírozása, valamint a megfelelő műszaki és technológiai eljárásokkal kapcsolatos kutatások) tekintetében,

N.   mivel az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) új szabályozása alapján az új tagállamokban lévő lakások több speciális esetben jogosultakká váltak a támogatásra(4),

O.   mivel problémákat vet fel a lakások tulajdonjoga, különösen egyes tagállamokban a lakbérek vagy a tulajdon-átruházások nem megfelelő szabályozása következtében,

P.   tekintettel a hetedik kutatási keretprogramra(5),

Q.   emlékeztetve a Jeremie(6) és a Jessica(7) pénzügyi kezdeményezésekre, amelyeket az Európai Beruházási Bankkal (EBB), illetve az Európai Beruházási Alappal (EBA) együttműködve hajtanak végre,

R.   mivel a lakásszektor jelentős szerepet tölt be a foglalkoztatásban az építőipar terén csakúgy, mint a felújítás, a területrendezés, a közelségi szolgáltatások biztosítása és a pénzügyi szolgáltatások terén,

S.   mivel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács a hajléktalanok és a lakáshelyzethez fűződő kirekesztettség kérdését a szociális beilleszkedést és a szociális védelmet célzó uniós stratégia keretében a prioritások sorába emelte,

T.   mivel a szociális bérlakásokba történő beruházások lényeges szerepet játszanak és fognak a jövőben is játszani azzal, hogy számos olyan embernek is lehetővé teszik a lakáspiacra való bejutást, aki máskülönben ki lenne onnan zárva,

1.   úgy ítéli meg, hogy a megfelelő, minőségi és méltányos árú lakáshoz való jog jelentős alapjog, amelyet elismer számos nemzetközi charta és számos tagállam alkotmánya is;

2.   azt kívánja, hogy a tagállamok fogadjanak el ahhoz szükséges törvényi rendelkezéseket, hogy a megfelelő, jó minőségű és elfogadható árú lakáshoz való jog érvényesüljön;

3.   úgy ítéli meg, hogy a lakások szociális és energiatakarékossági célú felújítása nem csak városi probléma, és megfelelő figyelemmel kell lenni a vidéki területeken, különösen az új kohéziós országokban felmerülő, a lakáshelyzettel összefüggő számos nehézségre is;

4.   kéri azoknak a minőségi mutatóknak a kidolgozását európai szinten, amelyek meghatározzák a "megfelelő minőségű lakás" fogalmát;

5.   hangsúlyozza, fontos, hogy az EU elfogadjon egy nyilatkozatot a lakhatásról a Parlament városi lakásszolgáltatással foglalkozó képviselőcsoportok közötti csoportosulása által elfogadott charta alapján; ebben a tekintetben azt javasolja, hogy a Regionális Fejlesztési Bizottság tegyen kezdeményezést az ügyben;

6.   ragaszkodik ahhoz, hogy – a lisszaboni stratégiával összefüggésben – erősíteni kell a lakhatás támogatásához való jogot, a társadalmi beilleszkedés elérése céljából és annak érdekében is, hogy a munkavállalók számára valódi lehetőség legyen a mobilitás;

7.   kitart amellett, hogy a lakáspolitikákat egy olyan területrendezési politika keretében kell kialakítani, amely kedvez a társadalmi egyensúly létrejöttének és a társadalmi keveredésnek;

8.   annak a reményének ad hangot, hogy a nemzeti és helyi vezetők a jövőben intézkedéseket fogadnak el a fiatalok első lakáshoz való jutásának elősegítése érdekében;

9.   felszólítja a Bizottságot, hogy a városokról és a régiók fenntartható fejlődéséről szóló vitát, valamint a városi dimenziót befolyásoló politikák koordinálása céljából felállított szolgálatok közötti munkacsoport munkaprogramját terjessze ki a lakhatás kérdésére;

10.   hangsúlyozza a biztonsággal kapcsolatos kérdések fontosságát:

11.   továbbá véleménye szerint fontos a fenntartható fejlődés különböző dimenzióinak (szolidaritás, környezetvédelem, energia), az elérhetőség, az egészség, a biztonság és a használati minőség kérdéseinek koherens módon történő kezelése, illetve biztosítani kell, hogy a lakásminőség javításának terhei összeegyeztethetők legyenek a háztartások bevételeivel;

12.   hangsúlyozza a művelődési központok, a kultúrák közötti párbeszéd és a több városnegyedre kiterjedő közös projektek fontosságát, mivel ezek elősegíthetik a városokban, külvárosokban és a közeli vidéki területeken élő különböző közösségek integrációját;

13.   hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a vidéki területeken jelentkező egyedi lakhatási problémákat annak érdekében, hogy egy olyan kiegyensúlyozott területrendezési politika kapjon támogatást, amely szembeszáll a vidéki területek kirekesztésével és elnéptelenedésével, különös tekintettel az ilyen területeken kialakuló hátrányokra, mint például az alacsony fizetések, szétszórt és omladozó lakóépületek, valamint a bérelhető, a szociális vagy más típusú lakások hiánya;

14.   felhívja a figyelmet a kisvárosi lakhatás kérdéseinek egyediségére is; megítélése szerint a kisvárosok falusi lakosságra gyakorolt vonzerejét nem csupán az ott kínálkozó munkalehetőségek magyarázzák, hanem az is, hogy lehetővé teszik magasabb oktatási és képzettségi szint elérését, és mert kielégítik az egészségügy és a kultúra terén támasztott igényeket; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a kisvárosok e szerepkörének fejlesztését, mivel az szorosan összekapcsolódik a vidéki területek strukturális átalakulásával, különösen az egészségügyi szolgáltatások, a középfokú oktatás, a kkv fejlődése, a turizmus, a gyógyüdülés stb. terén;

15.   véleménye szerint a vidéki területeken feltétlenül szükség van a régebbi épületállomány megszerzését, rehabilitációját és felújítását elősegítő intézkedésekre tett javaslatokra, valamint az olyan köz- és magánszférabeli szervezetek támogatására, amelyek tanácsadást és személyre szabott támogatást biztosítanak magánszemélyek és üzletemberek számára, akik meg akarják szilárdítani és ki akarják szélesíteni a köz- és magánszféra által kínált új és felújított szociális lakások kínálatát;

16.   ösztönzi, hogy – tekintetbe véve a lakások birtokbavételének sokféleségét, a hagyományos családi struktúrák megváltozását, továbbá a fiatalok sajátos helyzetét és népesség elöregedést és fogyását – a Bizottság tanulmányozza a lakhatási költségeket és a lakások iránti keresletet, valamint általában az ingatlanpiacot, a tagállamok pedig javítsák az ezekről szóló adatbázisuk minőségét; továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy a lakhatási projektek tervezésekor és átalakításakor, valamint az adatok gyűjtésekor vegyék figyelembe a műszaki, szociális, művelődési és közlekedési infrastruktúrák használatához való hozzáférést és felhasználásuk arányát;

17.   hangsúlyozza, hogy – figyelemmel a szubszidiaritás elvére – a lakásproblémákat, mint nemzeti problémát, elsősorban helyi szinten kellene kezelni, és e tekintetben szükség van a települési önkormányzatok támogatására; úgy véli, hogy az európai útmutatások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ezen problémákat nagyobb hatékonysággal oldják meg;

18.   úgy véli, hogy a lakhatást befolyásoló tényezők összetettsége miatt integrált, a szubszidiaritás és a közelség elvének megfelelő megközelítést kell alkalmazni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a különböző – a lakáshoz jutás megkönnyítését, az építészeti minőség javítását, valamennyi nemzedék életminőségének, valamint a városi és a vidéki környezetek vonzerejének javítását elősegítő – alkotóelemek egy időben történő végrehajtását;

19.   hangsúlyozza, hogy mivel a szociális lakások többsége egészségügyi szempontból nem túl előnyös környezetben található, és minőségük folytán nem biztosítanak egészséges életkörülményeket, az Európai Regionális Fejlesztési Alap által finanszírozott fejlesztési intézkedéseket nem elegendő a lakáshelyzet javítására felhasználni, hanem arra is, hogy a szociális lakásokban lakók egészségét és környezetét – s ezzel életminőségüket – is javítsák;

20.   úgy ítéli meg továbbá, hogy az integrált megközelítésnek nagyobb esélye van a sikerre, ha a helyi hatóságok alkalmazzák, amelyek képesek az agglomerációban végrehajtott kezdeményezések és politikák összességének átlátására és optimális összehangolására, és hosszú távú elképzelésük van az adott agglomeráció fejlesztéséről; ezért bátorítja a tagállamokat, hogy – az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet 11. cikke alapján – a városokat vonják be az operatív programok keretében támogatható városi fellépések társfinanszírozására szánt strukturális támogatás programozásába és kezelésébe, valamint hogy a végrehajtással is a városokat bízzák meg;

21.   felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy a közösségi támogatásokban részesülő lakáshelyzet-javító programok kidolgozásakor a helyi önkormányzatok – a finn elnökség "Egészség minden politikában" (Health in all policies) című ajánlása alapján – végezzék el azt az egészségügyi hatásvizsgálatot is, amely lehetővé teheti egészséges környezet kialakítását a szociális értelemben hátrányos helyzetű személyek számára;

22.   ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van a helyi, regionális és kormányzati hatóságok különböző szintjei közötti párbeszédre és egyeztetésre annak érdekében, hogy biztosítható legyen az állami beavatkozás koherenciája, társadalmi felelőssége, továbbá hogy a horizontális (a lakhatást érintő valamennyi közösségi politika közötti), a vertikális (a különböző – európai, nemzeti, regionális és helyi – szinteken a lakhatással foglalkozó szereplők közötti) és az átfogó (a hatóságok, a társadalmi, gazdasági szereplők és a civil társadalom közötti) koordinációra épüljön; kifejezi továbbá kívánságát, hogy a városi környezetet érintő újjáélesztési, rehabilitációs, irányítási és megőrzési programokra vonatkozóan a helyben lakók és szervezeteik jelentős részvételével jussanak közös döntésekre;

23.   szorgalmazza a lakhatást érintő pénzmozgások és politikák fokozottabb összehangolását, nevezetesen azt, hogy az ERFA által, a Jessica és Jeremie pénzügyi eszközök által, a hetedik kutatási keretprogram által, valamint más, a lakhatásra és a városi újjáépítésre vonatkozó közösségi, nemzeti, regionális és helyi szintű kezdeményezés által támogatott fellépések egészítsék ki egymást, és különösen azt, hogy biztosítsák a városok történelmi városrészeiben található lakóépületek korszerűsítését és felújítását;

24.   reméli, hogy – a kohéziós politikát szabályozó rendeletek 2009-re előirányzott felülvizsgálatának perspektívájában – újfent induljon vita arról, hogy az energiatakarékosság és a környezetvédelem érdekében valamennyi tagállam hozzájuthasson a szociális lakások felújítását támogató közösségi alapokhoz, ami jelenleg csak bizonyos országok számára lehetséges tekintve, hogy a lakásszükséglet egész Európában egyformán kritikus kérdés; kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy a JESSICA kezdeményezés végrehajtása is azonos feltételekkel történjen valamennyi országban a lakhatást integrált fejlesztési megközelítés keretébe illesztve;

25.   szorgalmazza, hogy az érintett tagállamok teljes egészében használják ki az ERFA által a lakhatás terén a rendelkezésükre bocsátott alapokat;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy a strukturális alapok tevékenységének ellenőrzése során fordítson figyelmet arra, hogy a lakásépítés európai strukturális alapok által történő finanszírozása keretében hiánytalanul tartsák be az 1080/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá arra is, hogy a támogatott lakásépítés segítségével, megfelelő minőségű lakásokhoz juttassák a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat;

27.   megerősíti, hogy támogatja a hatóságok, a társadalmi-gazdasági szereplők és a civil társadalom közötti partnerség megszilárdítását; hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontos szerepet tölthetnek be különösen a panelépületek korszerűsítésében és a rozsdaövezetek újjáélesztésében;

28.   támogatja a Bizottság kampányát, amelynek célja, hogy a fenntartható energia érdekében tudatosítsa az európai polgárokban a háztartási energiafogyasztás csökkentésének fontosságát; szorgalmazza, hogy a Bizottság indítson egy nagyszabású tájékoztató jellegű kampányt az energiahatékonyságot támogató cselekvési terve keretében;

29.   felhívja a Bizottságot, hogy a lakásszektorban könnyítse meg azoknak az új, hatékonyabb technológiáknak és építőipari termékeknek a terjesztését, amelyek lehetővé teszik az energiafogyasztás csökkentését;

30.   szorgalmazza, hogy a Bizottság hatékonyan folytassa a SAVE(8) program keretében a szociális lakásszektor számára indított kísérleti fellépést annak érdekében, hogy támogassa és terjessze az energiahatékonyság terén kiválasztott példaértékű projekteket;

31.   hangsúlyozza a lakhatási politikával kapcsolatos jó gyakorlatok cseréjének fontosságát, és szorgalmazza, hogy a Bizottság az URBACT program keretében létrehozott hálózatokhoz hasonló tematikus hálózatokat hozzon létre a lakhatás területén is; ebben az összefüggésben érdeklődéssel fogadja a Bizottság "Régiók a gazdasági változásért" című közleményét (COM(2006)0675) és várja e kezdeményezés végrehajtása módozatainak bemutatását;

32.   szorgalmazza, hogy a Bizottság hozzon létre az Unió valamennyi nyelvén egy internetes oldalt, amely az együttműködésnek, az információk és a jó gyakorlatok cseréjének fóruma lehet hasonlóan a városi politikákat ismertető európai hálózathoz (EUKN – Európai Városok Tudáshálózata);

33.   felhívja a Bizottságot, hogy készíttessen egy tanulmányt, amely felmérné a különböző tagállamokban a hatáskörök és felelősségek megoszlását a nemzeti, regionális és helyi szint között, valamint a lakhatásra vonatkozó jogi keretet valamennyi tagállamban; úgy véli, hogy egy ilyen tanulmány lehetővé tenné a megfontolt döntések meghozatalát és az EU lakhatással kapcsolatos lehetséges mozgásterének megállapítását annak érdekében, hogy a közösségi intézkedések valódi hozzáadott értéket hordozzanak a nemzeti, a regionális és a helyi intézkedésekhez képest, tekintetbe véve a tagállamok megfelelő, jó minőségű és elfogadható árú lakáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos általános érdekű feladatát;

34.   fokozottan támogatja a bürokrácia valamennyi szinten történő egyszerűsítésének gondolatát annak érdekében, hogy a területtervezés és kezelés hatékonyabbá váljon;

35.   hangsúlyozza az ezen a területen működő helyi szereplők képzésének fontosságát, amelynek része a várostervezéssel, az építéssel, a meglevő ingatlanállomány rehabilitációjával, irányításával és megőrzésével kapcsolatos külön felkészítés, és üdvözli, hogy a képzéseket az Európai Szociális Alap (ESZA) keretében finanszírozzák;

36.   hangsúlyozza, hogy a területrendezéssel foglalkozó hatóságoknak – a területrendezési politikák kialakításakor, az intézkedések tervezésekor és azok végrehajtásakor – a fogyatékkal élőkre és az idős emberekre való tekintettel figyelembe kell venniük az akadálymentesítést, továbbá játszó- és pihenőtereket kell tervezniük a gyermekek és a fiatalok számára;

37.   szorgalmazza, hogy az EBB és az Európai Bizottság a Jeremie programon belül és a Jessica kezdeményezéssel összhangban dolgozzon ki egy stratégiát, amely az építőipari ágazat fellendülését segítené elsősorban az új tagállamokban, és a városfejlesztési projektekhez kapcsolódó helyi és regionális források mozgósításával strukturális támogatást biztosítana a lakásszolgáltatás fejlesztéséhez;

38.   ösztönzi a nemzeti és a helyi szintű hatóságokat, hogy mérjék fel a tagállamokban lévő városok és területek helyzetének sokféleségét, továbbá a fenntarthatóság elvének megfelelően állapítsák meg és vizsgálják felül a lakhatásra vonatkozó politikáikat;

39.   kéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy sürgősen fogjanak hozzá a lakhatási politika egyik elsődleges céljának megvalósításához, azaz oldják meg a hajléktalanok helyzetét;

40.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0367. (2) HL C 233. E, 2006.9.28., 127. o. (3) HL C 73., 2001.3.6., 6. o. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1080/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról: 7. cikk (2) bekezdés és (5) és (6) preambulumbekezdés. (5) Az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységeket támogató hetedik keretprogramja (2007-2013). (6) Mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források. (7) A városi térségekbe irányuló fenntartható beruházások közös európai támogatása. (8) SAVE – az energiahatékonyságot támogató többéves program.