(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0507)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 42. és 94. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0331/2005),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság, illetve a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0080/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy ha annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C ... / A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 42. és 94. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(2),

mivel:

(1)  A személyek szabad áramlása a Közösség alapvető szabadságainak egyike; a Szerződés 42. cikkében előírja, hogy a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a szociális biztonság területén elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek.

(2)  A munkavállalók szociális védelmét a nyugdíj területén a törvény által előírt szociális biztonsági rendszerek biztosítják, amelyeket a munkaszerződéssel összefüggő, a tagállamokban egyre nagyobb számban előforduló kiegészítő szociális biztonsági rendszerek egészítenek ki.

(3)  A jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a Szerződés 42. cikkében meghatározott célkitűzések elérését legmegfelelőbben szolgáló intézkedések megválasztása tekintetében; a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet(3) és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendelet(4) által létrehozott összehangolási rendszer, és különösen az összesítés területén alkalmazott szabályok nem vonatkoznak a kiegészítő nyugdíjrendszerekre – kivéve a "jogszabályok" kifejezés alá tartozó rendszereket –, az 1408/71/EGK rendelet 1. cikke j) pontjának első albekezdésében meghatározottak szerint, vagy egy tagállam által ugyanazon rendelkezés alapján tett nyilatkozat hatálya alá tartozó rendszereket. Ezért a kiegészítő nyugdíjrendszereket különleges intézkedések hatálya alá kell vonni annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni e rendszerek sajátos jellegét és jellemzőit, valamint a kiegészítő rendszerek közötti különbségeket az egyes tagállamokon belül és a tagállamok között, és különösen a szociális partnerek azok végrehajtásában játszott szerepét.

(4)  A Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló, 1998. június 29-i 98/49/EK tanácsi irányelv(5) az első különleges intézkedés, amelynek célja a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának javítása a kiegészítő nyugdíjrendszerek területén.

(5)  Szintén alkalmazni kell a Szerződés 94. cikkét, mivel a kiegészítő nyugdíjrendszereket szabályozó nemzeti jogszabályok közötti egyenlőtlenségek nagy valószínűséggel akadályozhatják mind a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását, mind a belső piac működését. Ezért a Közösség területén, valamint egy tagállam területén mozgó munkavállalók jogainak javítása érdekében bizonyos minimumkövetelményeket kell biztosítani a kilépő munkavállalók által a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerekben szerzett nyugdíjjogosultságok létrehozására és megőrzésére vonatkozóan.

(6)  A kiegészítő nyugdíjrendszerek sajátos jellegét és jellemzőit, valamint a kiegészítő nyugdíjrendszerek közötti – a tagállamokon belüli és azok közötti – különbségeket szintén figyelembe kell venni. Az új rendszerek létrehozását, a meglévő rendszerek életképességét, valamint a nyugdíjrendszerek jelenlegi tagjainak elvárásait és jogait megfelelően védeni kell. Ezenkívül az irányelvnek különösen tiszteletben kell tartania a szociális partnerek által a kiegészítő nyugdíjrendszerek megtervezésében és alkalmazásában játszott szerepet.

(7)  Ezen irányelv nem kötelezi a kiegészítő nyugdíjrendszerekkel nem rendelkező tagállamokat arra, hogy az ilyen nyugdíjrendszerek létrehozását előíró jogszabályokat vezessenek be.

(8)  Ezen irányelv kizárólag a nyugdíjkorhatár elérésén vagy egyéb követelmények teljesítésén alapuló öregségi kiegészítő nyugdíjra vonatkozik, ahogyan azt a rendszer vagy a nemzeti jogszabályok meghatározzák. Nem vonatkozik a munkáltató részvétele nélküli egyéni nyugdíjszabályzásra vagy a rokkantsági és hozzátartozói ellátásokra.

(9)  Az irányelv a nemzeti jogszabályoknak és a joggyakorlatnak megfelelően létrehozott és kiegészítő nyugdíjat folyósító valamennyi munkavállalói kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozik, mint például a csoportos biztosítási szerződésre, az egy vagy több rendszer vagy ágazat által létrehozott felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre, a tőkefedezeti rendszerre vagy a vállalkozások nyugdíjtartalékán alapuló nyugdíjígérvény-rendszerre, vagy bármely egyéb kollektív vagy más hasonló rendszerre.

(10)  Ezen irányelv nem alkalmazandó azokra a kiegészítő nyugdíjrendszerekre, amelyeket már lezártak, és azok ennélfogva már nem fogadnak új tagokat, mert az új követelmények bevezetése indokolatlan terhet jelenthet az ilyen rendszerek számára.

(11)  Ezen irányelvnek nem célja a reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolása, és nem érinti azokat; ebből a szempontból nem lényeges, hogy ezen eljárások alapja fizetésképtelenség-e, valamint hogy azok önkéntesek vagy kötelezők-e. Az irányelv nem érinti továbbá az olyan reorganizációs intézkedésekre vonatkozó nemzeti jogszabályokat, mint amelyeket a 2001/17/EK irányelv(6) foglal magába. Azonban a 2003/41/EK irányelv(7) 16. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó intézkedések nem minősülnek ilyen reorganizációs intézkedésnek.

(12)  Ezen irányelv nem vonatkozik a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerekre vagy a kártalanítási rendszerekre, amelyek nem a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerek, és amelyek célja a munkavállaló nyugdíjjogosultságának védelme a munkáltató vagy a rendszer fizetésképtelensége esetén. Hasonlóképpen, az irányelv nem vonatkozik a nemzeti tartalékalapokra.

(13)  Mivel valamennyi tagállamban egyre nagyobb jelentőséggel bír az időskori életszínvonal biztosítására szolgáló kiegészítő nyugellátás, javítani kell a jogosultságok megszerzésének, illetve a szerzett nyugdíjjogosultságok fenntartásának és átruházásának feltételeit.

(14)  Amennyiben a nyugdíjrendszer vagy a munkáltató viseli a befektetési kockázatot (különösen a meghatározott ellátási rendszerek esetében), a rendszernek minden esetben vissza kell térítenie a kilépő munkavállaló által befizetett járulékösszegeket, tekintet nélkül az azokból származó befektetések értékére. Amennyiben a kilépő munkavállaló viseli a befektetési kockázatot (különösen a meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében), a rendszernek vissza kell térítenie a kilépő munkavállaló által befizetett járulékösszegekből származó befektetések értékét. Az érték több vagy kevesebb is lehet, mint a kilépő munkavállaló által befizetett járulékösszegek. Ha az érték negatív, semmit nem kell visszatéríteni.

(15)  A kilépő munkavállalónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szerzett nyugdíjjogosultságát nyugvó nyugdíjjogosultságként abban a kiegészítő nyugdíjrendszerben hagyja, amelyben a jogosultságot szerezte.

(16)  A nemzeti jogszabályoknak és a joggyakorlatnak megfelelően gondoskodni kell az ilyen nyugvó nyugdíjjogosultságok értéke igazságos kezelésének biztosításáról. A munkavállaló nyugdíjrendszerből történő kilépése időpontjában a jogosultságok értéke általánosan elismert biztosításmatematikai elvek szerint kerül megállapításra. Az érték kiszámításánál figyelembe kell venni a rendszer sajátosságait, a kilépő munkavállaló érdekeit és a nyugdíjrendszerben maradó ellátottakat.

(17)  Ha egy kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságának értéke nem haladja meg az érintett tagállam által megállapított küszöbértéket, valamint a nagyszámú alacsony értékű nyugvó nyugdíjjogosultság kezeléséből fakadó magas igazgatási költségek elkerülése érdekében lehetővé kell tenni a nyugdíjrendszerek számára, hogy ezeket a szerzett jogosultságokat ne kelljen megőrizni, hanem e helyett élni lehessen a szerzett jogosultságoknak megfelelő tőkekifizetés lehetőségével. A tőkekifizetés értékét mindig elismert biztosításmatematikai elvek szerint kell megállapítani, és annak meg kell felelnie a szerzett nyugdíjjogosultság kifizetés időpontjában vett jelenértékének.

(18)  Ezen irányelvnek nem célja a szerzett nyugdíjjogosultságok kilépő munkavállalók részére ajánlott átvitelének korlátozása. A munkavállalók szabad mozgásának ösztönzése céljából a tagállamoknak ‐ amennyiben lehetséges ‐ erőfeszítéseket kell tenniük a szerzett nyugdíjjogosultságok átvitelének fokozatos előmozdítására, különösen új kiegészítő nyugdíjrendszerek létrehozása esetén.

(19)  A 2003/41/EK irányelv sérelme nélkül a szabad mozgáshoz való jogukkal élő vagy élni kívánó munkavállalókat a kiegészítő nyugdíjrendszerek kezeléséért felelős személyeknek megfelelően tájékoztatniuk kell különösen arról, hogy a munkaviszony megszűnése milyen következményekkel jár a kiegészítő nyugdíjjogosultságaikra nézve.

(20)  A kiegészítő szociális biztonsági rendszerek sokfélesége miatt a Közösségnek az általános keretben elérendő célkitűzések megállapítására kell szorítkoznia, és ehhez az irányelv a megfelelő jogi eszköz.

(21)  Tekintettel arra, hogy ezen irányelv célja – azaz egyrészről a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának, másrészről a belső piac zavartalan működését akadályozó tényezőknek a csökkentése – tagállami szinten nem valósítható meg kellő eredménnyel, és hogy az – az intézkedések alkalmazási területe miatt – közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkbe foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv – melynek alapja a kiegészítő nyugdíjakkal foglalkozó bizottság közreműködésével elvégzett hatáselemzés – nem lép túl az említett cél eléréséhez szükséges területen.

(22)  Ezen irányelv minimális követelményeket állapít meg, lehetőséget adva a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn. Ezen irányelv végrehajtása nem indokolhatja az egyes tagállamokban fennálló helyzethez képest bekövetkező visszalépést.

(23)  Tekintettel arra, hogy figyelembe kell venni az ezen irányelv által különösen a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságára gyakorolt hatást, a tagállamok további haladékot kaphatnak, amely alatt fokozatosan végrehajthatják a várhatóan az említett hatásokkal járó rendelkezéseket.

(24)  A kiegészítő nyugdíjrendszerek szervezésére vonatkozó nemzeti rendelkezések értelmében a tagállamok a kollektív szerződéseket érintő rendelkezések tekintetében, szociális partnereik együttes kérése esetén e partnerekre ruházhatják át ezen irányelv végrehajtását, feltéve, hogy a tagállamok minden olyan szükséges rendelkezést meghoznak, amelyek segítségével bármikor biztosíthatják az irányelv által előírt eredményeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv célja, hogy megkönnyítse a személyek szabad mozgáshoz, illetve a foglalkozási mobilitáshoz való jogának gyakorlását, továbbá a kiegészítő nyugdíj időben történő és átfogó kiépítését, illetve a foglalkozási mobilitást azáltal, hogy felszámolja a kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó bizonyos előírások által létrehozott akadályokat.

2. cikk

Alkalmazási kör

(1)  Ezt az irányelvet a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló 1408/71/EGK rendelet által szabályozott rendszerek kivételével a kiegészítő nyugdíjrendszerekre kell alkalmazni.

(2)  Ez az irányelv azonban nem alkalmazandó a következőkre:

3. cikk

Fogalommeghatározások

4. cikk

A nyugdíjjogosultságok megszerzésének feltételei

5. cikk

A nyugvó nyugdíjjogosultság megtartása

(1)  A tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyeket szükségesnek ítélnek annak biztosítása érdekében, hogy a kilépő munkavállalók abban a kiegészítő nyugdíjrendszerben őrizhessék meg szerzett nyugdíjjogosultságaikat összhangban a (2) és (3) bekezdéssel, amelyben megszerezték azokat.

(2)  A tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyeket a nyugdíjrendszer jellegének figyelembevételével a kilépő munkavállalók nyugvó nyugdíjjogosultságai értéke méltányos kezelésének biztosítása, valamint a nyugdíjjogosultságoknak a vállalkozás fizetésképtelenségének kockázata elleni védelme érdekében szükségesnek ítélnek. Méltányos kezelés különösen akkor áll fenn, ha:

(3)  A tagállamok lehetővé tehetik a kiegészítő nyugdíjrendszerek számára, hogy ne őrizzék meg a szerzett nyugdíjjogosultságokat, hanem – amennyiben azok nem haladják meg az érintett tagállam által megállapított bármely küszöbértéket – a szerzett nyugdíjjogosultságok értékének megfelelő összeget kifizessék a kilépő munkavállaló részére. Az érintett tagállam értesíti a Bizottságot bármely alkalmazott küszöbértékről.

(4)  A tagállamok engedélyezhetik a szociális partnerek számára a (2) és (3) bekezdésben foglaltaktól eltérő rendelkezések kollektív megállapodásokba való felvételét, amennyiben ezek a rendelkezések legalább azonos mértékű védelmet biztosítanak az érintett személyek számára.

6. cikk

Tájékoztatás

(1)  A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények által a tagok és az ellátottak tájékoztatására vonatkozó, és a 2003/41/EK irányelv 11. cikkéből származó kötelezettségeinek sérelme nélkül a tagállamok az általuk szükségesnek ítélt intézkedések meghozatalával biztosítják, hogy az aktív tagok a munkaviszony megszűnése esetén a (2) bekezdésnek megfelelően tájékoztatást kérhessenek a kiegészítő nyugdíjjogosultságaikat érintő következményekről.

(2)  Az azt igénylő aktív tagnak írásban ésszerű határidőn belül elegendő tájékoztatást kell nyújtani. A tájékoztatás különösen az alábbi pontokra terjed ki:

(3)  Az azt igénylő inaktív tagot a kiegészítő nyugdíjrendszer irányításáért felelős személy tájékoztatja a nyugvó nyugdíjjogosultságáról, és a kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozó, e jogosultságot érintő szabályok bármely változásáról.

7. cikk

Minimumkövetelmények – csökkentést kizáró rendelkezés

(1)  A tagállamok elfogadhatnak vagy fenntarthatnak a kilépő munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultságainak megszerzésére és megőrzésére vonatkozó olyan rendelkezéseket, amelyek az ezen irányelv által előírt rendelkezéseknél kedvezőbbek.

(2)  Ennek az irányelvnek a végrehajtása semmilyen körülmények között sem indokolhatja a tagállamokban hatályban levő, a kilépő munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultságai megszerzési és megőrzési fokának csökkentését.

8. cikk

Végrehajtás

(1)  A tagállamoknak legkésőbb 2008. július 1-jéig el kell fogadniuk az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, illetve az említett időpontig biztosítaniuk kell, hogy a szociális partnerek megállapodás formájában bevezetik a szükséges rendelkezéseket. A tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket, amelyek segítségével bármikor biztosíthatják az ebben az irányelvben előírt eredményeket. A tagállamok erről azonnali hatállyal tájékoztatják a Bizottságot.

(2)  Az (1) bekezdés ellenére a tagállamok szükség esetén további, 2008. július 1-jétől számított 60 hónapos haladékot kaphatnak, a 4. és 5. cikkben megállapított célkitűzés elérése érdekében. Az említett haladékra igényt tartó tagállamok ennek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot és megjelölik az érintett rendelkezéseket, az érintett rendszereket, és a haladék különleges indokait.

(3)  Amikor a tagállamok elfogadják e rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell ezen irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. E hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(4)  A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az 5. cikkben meghatározott rendelkezések végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről.

9. cikk

Jelentés

1)   2008. július 1-je után a Bizottság a tagállamok által benyújtott információk alapján ötévente jelentést készít, és benyújtja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. A jelentés tartalmazza annak értékelését is, hogy az irányelv hatálybalépését követően a munkaadók részéről milyen hajlandóság mutatkozott a kiegészítő nyugdíjrendszer bevezetésére.

(2)  A jelentés tartalmaz egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy a szerzett nyugdíjjogosultságok átvitele esetén hogyan lehessen kizárni az ilyen jogosultságokért való vállalati felelősséget.

(3)  Legkésőbb ...(9) a Bizottság jelentést készít a munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultságát képező tőke hordozhatóságának feltételeire vonatkozóan. E jelentés alapján a Bizottság javaslatot terjeszt elő, amely ezen irányelvre vonatkozó módosításokat vagy egyéb szükségesnek bizonyuló eszközöket tartalmaz annak érdekében, hogy csökkentse a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozó bizonyos szabályokból fakadó további akadályait.

10. cikk

Hatályba lépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

11. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt, -án/-én.

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök Az elnök

(1) HL C 185., 2006.8.8., 37. o. (2) Az Európai Parlament 2007. június 20-i álláspontja. (3) HL L 149., 1971.7.5., 2. o. A legutóbb az 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 392., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet. (4) HL L 74., 1972.3.27., 1. o. A legutóbb a 311/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 82., 2007.3.23., 6. o.) módosított rendelet. (5) HL L 209., 1998.7.25., 46. o. (6) A biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. március 19-i 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 110., 2001.4.20., 28. o.). (7) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 235., 2003.9.23., 10. o.). (8) * Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja. (9) * Ezen irányelv hatályba lépése után öt évvel.