Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 194. cikkére, amely petícióhoz való jogot biztosít bármely európai uniós polgár és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy számára,

–   tekintettel az EU-Szerződés 6. cikkére, amely megállapítja, hogy Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, és hogy az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái folytatásához szükséges eszközökről,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   tekintettel a Spanyolországba küldött harmadik tényfeltáró küldöttség jelentésének tartalmára és ajánlásaira, amely jelentést a Petíciós Bizottság 2007. április 11-én hagyta jóvá, és amely az európai polgárok tulajdonhoz való törvényes jogainak megsértéséről és az urbanizációs eljárások helyi és regionális hatóságok általi nem megfelelő ellenőrzésével általánosságban összefüggő, a fenntartható fejlődéssel, a környezetvédelemmel, a vízellátással és vízminőséggel, valamint a közbeszerzéssel kapcsolatos részletes aggodalmakról szóló igen nagy számú petícióban található állításokat vizsgálta meg,

B.   tekintettel a LRAU-ként ismertté vált valenciai városrendezési törvénnyel való állítólagos visszaélésről, és annak európai állampolgárokra gyakorolt hatásáról szóló, 2005. december 13-án elfogadott állásfoglalására(1),

C.   mivel a nagy volumenű urbanizációs projektekkel kapcsolatos korrupt gyakorlatról – amely miatt helyi tisztviselőket és választott politikusokat tartóztattak le és ítéltek el – dokumentált esetek léteznek,

D.   mivel Spanyolország a közelmúltban adott ki új nemzeti keretjogszabályt a földtörvényről, amelynek 2007. július 1-jén kell hatályba lépnie,

E.   mivel a Bizottság a Szerződés megsértése miatti eljárást kezdeményezett Spanyolország ellen a közbeszerzésről szóló európai uniós irányelvek alkalmazásának elmulasztása miatt a valenciai urbanizációs programokkal kapcsolatban,

1.   úgy ítéli meg, hogy a jogszerűen szerzett magántulajdonról megfelelő eljárás és ellentételezés nélkül való lemondásra irányuló kötelezettség, és emellett a nem igényelt és gyakran szükségtelen infrastrukturális fejlesztések önkényes költségeinek megfizetésére vonatkozó kötelezettség az egyének alapvető jogainak megsértését jelenti az emberi jogok és alapvető szabadságok európai egyezménye és az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlat értelmében (lásd például az Aka kontra Törökország ügyet(2));

2.   nagyon sajnálja, hogy ez a gyakorlat elterjedt Spanyolország különböző autonóm régióiban, különösen a valenciai régióban és a Földközi-tenger partján lévő terület más részein, de például a madridi régióban is;

3.   határozottan elítéli és ellenzi az építési vállalatok és ingatlanfejlesztők által kezdeményezett erőteljes urbanizációs projekteket, amelyek nem felelnek meg az érintett városok és falvak valódi igényeinek, környezetileg nem fenntarthatók és katasztrofális hatást gyakorolnak az érintett területek történelmi és kulturális identitására;

4.   elítéli egyes városok hallgatólagos beleegyezését olyan építkezésekbe, amelyeket később jogellenesnek nyilvánítanak, és amelyek uniós polgárok által, bejegyzett üzleti ingatlanfejlesztőktől és értékesítési ügynököktől jóhiszeműen vásárolt tulajdon lerombolását vagy lerombolásának veszélyét eredményezik;

5.   elismeri a Bizottság annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy Spanyolország betartsa a közbeszerzési irányelveket, de úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak külön figyelmet kellene fordítania a környezetvédelmi, vízügyi és fogyasztóvédelmi irányelvek megsértésének dokumentált eseteire;

6.   sürgetőnek tartja, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a vízügyi keretirányelv(3) megfelelő alkalmazásának és végrehajtásának biztosítására a nagy urbanizációs projektek tekintetében;

7.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, valamint az érintett tagállamot a közösségi jog és az alapvető jogok megfelelő alkalmazásának biztosítására valamennyi uniós polgár és az EU területén lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező valamennyi természetes vagy jogi személy érdekében;

8.   felszólítja a spanyol hatóságokat és regionális kormányokat, különösen a valenciai kormányt, amelyek kötelesek tiszteletben tartani és alkalmazni az EK-Szerződés és az uniós jog rendelkezéseit, hogy ismerjék el a magánszemélyek jogszerűen szerzett tulajdonhoz való törvényes jogát, és foglalják jogszabályba a spanyol alkotmány közérdekkel kapcsolatos 33. cikke alkalmazására vonatkozó, pontosabban meghatározott kritériumokat annak megakadályozása és megtiltása érdekében, hogy a helyi és regionális hatóságok határozataikban visszaéljenek az emberek tulajdonjogával;

9.   megkérdőjelezi a városfejlesztők és az ingatlanfejlesztők egyes helyi hatóságok általi kinevezésének módszereit, és a gyakran a gyakorlatban részükre biztosított túlzott hatásköröket azon helyi közösségek és polgárok kárára, akik az adott területen lakás-, illetve jogszerűen szerzett ingatlantulajdonnal rendelkeznek;

10.   sürgeti a helyi hatóságokat, hogy konzultáljanak a polgáraikkal és –szükség esetén – vonják be őket a városfejlesztési projektekbe az elfogadható és fenntartható városfejlesztés ösztönzése céljából, a helyi közösségek, és nem csupán az ingatlanfejlesztők, ingatlanügynökök és egyéb érdekszövetkezetek érdekében;

11.   nyomatékosan elítéli az egyes ingatlanfejlesztők által folytatott rejtett gyakorlatot, mely szerint ravasz kifogásokkal aláássák az európai polgárok jogos tulajdonjogát azáltal, hogy beavatkoznak az ingatlannyilvántartási rendszerbe, és felhívja az érintett helyi hatóságokat, hogy vezessenek be megfelelő jogi biztosítékokat az ilyen gyakorlatok ellen;

12.   felhívja a regionális hatóságokat, hogy a helyi ombudsmanok bevonásával hozzanak létre külön közigazgatási bizottságokat, amelyek felé a független értékelő szolgálatok jelentési kötelezettséggel tartoznak, amelyek döntési jogkörrel rendelkeznek a városfejlesztési projektekkel kapcsolatos vitákban, és amelyek ingyenesen elérhetők a városfejlesztési programok által közvetlenül érintettek számára, beleértve az engedély nélküli városfejlesztéssel kapcsolatos illegális ingatlanügyletek áldozatait is;

13.   úgy ítéli meg, hogy amennyiben tulajdon elvesztése miatt kártérítésre van szükség, ennek megfelelő összegűnek kell lennie, az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban;

14.   felhívja a Bizottságot, hogy indítson tájékoztatási kampányt a saját tagállamuktól eltérő tagállamban ingatlant vásárló uniós polgárok számára;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, illetve a spanyol hatóságoknak és regionális kormányoknak.

(1) HL C 286. E, 2006.11.23., 225. o. (2) 1998. szeptember 23-i ítélet. (3) A 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).