Az Európai Parlament,

−   tekintettel a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek illegális kereskedelméről tartott ENSZ konferenciáról szóló 2001. március 15-i(1), a kézi lőfegyverekről szóló 2001. november 15-i(2), a könnyű fegyverek illegális kereskedelméről szóló 2003. június 19-i(3) és a kézi és könnyű fegyverekről szóló 2005. május 26-i állásfoglalásaira(4), valamint éves állásfoglalásaira az EU fegyverkereskedelmi magatartási kódexének végrehajtásáról;

−   tekintettel 2006. június 15-i állásfoglalására a könnyű lőfegyverekről és a kézi fegyverekről(5), melyben sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy közvetlenül az ENSZ cselekvési programját felülvizsgáló 2006-os konferencia után kezdjen tárgyalásokat egy nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződésről az ENSZ-en belül annak érdekében, hogy a fegyverkereskedelem világszintű szabályozása érdekében jogilag kötelező erejű eszközt hozzon létre;

−   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére;

A.   üdvözölve, hogy az ENSZ Közgyűlése 2006. december 6-án elfogadta az A/RES/61/89. határozatot, mely révén hivatalosan kezdetét vette a fegyverkereskedelmi szerződéshez vezető folyamat, és felhívva a figyelmet arra, hogy az állásfoglalás a túlnyomó többség, 153 ország támogatását élvezi, ami jelzi, hogy a világ nagy része meg van győződve arról, hogy ideje véget vetni a felelőtlen fegyverkereskedelemnek,

B.   megjegyezve, hogy első lépésként az ENSZ főtitkárának ki kellene kérnie az ENSZ tagállamainak véleményét a hagyományos fegyverek importjának, exportjának és kereskedelmének közös nemzetközi előírásait megteremtő érthető és jogilag kötelező eszköz megvalósíthatóságáról, céljáról és tervezett paramétereiről,

C.   mivel közel 100 kormány mondott véleményt, és mivel az ENSZ leszerelést koordináló irodája jelezte, hogy a 2007. június 20-a előtt beérkezett anyagok szerepelni fognak az ENSZ főtitkára által az ENSZ Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Bizottságának 2007 októberében benyújtandó jelentésben, a júniusi határidőt elmulasztó államok hozzájárulásai még mindig helyet kaphatnak a jelentés addendumában,

D.   mivel az említett 2006. december 6-i ENSZ-határozat arra is felhatalmazza az ENSZ főtitkárát, hogy 2008-ban összehívjon össze egy kormányszakértői csoportot a hagyományos fegyverek importjának, exportjának és kereskedelmének közös nemzetközi előírásait megteremtő érthető és jogilag kötelező eszköz megvalósíthatóságának, céljának és tervezett paramétereinek vizsgálatára,

E.   mivel a fegyverkereskedelmi szerződésről szóló jövőbeli tárgyalások alapjainak lefektetése érdekében kulcsfontosságú, hogy a konzultációs folyamat pozitív eredménnyel záruljon,

F.   megerősítve, hogy a tárgyalások sikeres lezárultáig a felelőtlen fegyverkereskedelem továbbra is elfogadhatatlan emberi szenvedéseket, instabilitást és rossz kormányzást fog okozni, fegyveres konfliktusokat, terrorista támadásokat és korrupciót fog szítani, továbbá a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéséhez fog vezetni, és alá fogja ásni a fenntartható fejlődést,

G.   meggyőződve arról, hogy a tárgyalások folyamán az államoknak nem lenne szabad tűrniük a korábban jóváhagyott fegyverembargók folyamatos semmibevételét és a fegyveres konfliktusokban részt vevők és gátlástalan fegyverkereskedők általi kijátszását,

H.   üdvözölve és támogatva a civil társadalom szervezeteinek folyamatos erőfeszítéseit,

1.   felszólítja az említett 2006. december 6-i ENSZ-határozatot megszavazó mind a 153 államot, köztük az EU tagállamait, hogy a fegyverkereskedelmi szerződést támogató dokumentumaikat haladéktalanul küldjék meg az ENSZ főtitkárának;

2.   sürgeti a Tanácsot, hogy a nemzetközi fórumokon – NATO, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés – fellépve alakítson ki cselekvési programot annak érdekében, hogy az államokat rávegye hozzájárulásaik megküldésére;

3.   sürgeti az államokat, hogy hozzájárulásaikban hangsúlyozzák: a fegyverkereskedelmi szerződésben kodifikálni kell a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos, már létező nemzetközi jogi kötelezettségeket, különösen az emberi jogok és a humanitárius jog vonatkozásában;

4.   javasolja, hogy a fegyverkereskedelmi szerződés eredményessége érdekében az államok a következő paraméterek alapján készítsék el hozzájárulásukat:

5.   felszólít minden államot, hogy támogassa a kormányszakértői csoport munkáját, hogy az jelentős előrelépést tehessen egy értelmes fegyverkereskedelmi szerződés felé;

6.   továbbra is meggyőződése, hogy a fegyverkereskedelmi szerződés sikere szempontjából alapvető jelentőségű a nagyobb nyitottság és a fegyverkereskedelemre – többek között a végső felhasználókra – vonatkozó információk kicserélésére vonatkozó új keletű hajlandóság, és hogy ez a világszintű átláthatóság egymást kiegészítő és kölcsönös biztosítékainak létrehozása érdekében olyan mechanizmusok igénybevételét fogja megkövetelni, mint az ENSZ hagyományos fegyverekre vonatkozó nyilvántartásának továbbfejlesztett változata;

7.   felszólítja az államokat, hogy a fegyverkereskedelmi szerződés elfogadásáig tegyenek hatékony lépéseket a fegyverek, lőszerek és mindenfajta egyéb katonai és biztonsági felszerelés felelőtlen kereskedelmének és szállításának – beleértve a kettős felhasználású alkatrészeket és eszközöket is –, valamint annak megakadályozása érdekében, hogy ilyen felszereléseket nemzetközi fegyverembargó alatt álló, vagy a nemzetközi emberi jogokat vagy a nemzetközi humanitárius jogot rendszeresen súlyosan megsértő külföldi partnerek felhatalmazásukkal gyártsanak;

8.   felszólítja ezért a tagállamokat, hogy a felelőtlen fegyverkereskedelem megállítása terén való lehető legnagyobb hatékonyság érdekében ültessék át nemzeti jogukba a Tanács fegyverközvetítés ellenőrzéséről szóló 2003. június 23-i 2003/468/KKBP közös álláspontjának(6) rendelkezéseit,

9.   határozottan elítéli az ENSZ Biztonsági Tanácsa fegyverembargóit sértő fegyver- és lőszerkereskedelmet, és leszögezi, hogy az ilyen szállítmányok elsősorban légi úton érnek célba; felszólítja az EU tagállamait, hogy fokozzák más államokkal folytatott együttműködésüket e területen; felszólítja az illetékes nemzetközi és érintett regionális szervezeteket, hogy a légi szállítási iparral együttműködve tegyenek javaslatokat megfelelő megelőző intézkedésekre;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének, a NATO főtitkárának, az EBESZ-nek, az Afrikai Uniónak, a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek parlamenti fórumának, az Interparlamentáris Unió közgyűlésének és az Arms Trade Treaty Steering Committee nevű NGO-csoportnak.

(1) HL C 343., 2001.12.5., 311. o. (2) HL C 140. E, 2002.6.13., 587. o. (3) HL C 69. E, 2004.3.19., 136. o. (4) HL C 117. E, 2006.5.18., 230. o. (5) HL C 300. E, 2006.12.9., 496. o. (6) HL L 156., 2003.6.25., 79. o.