Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos közösségi fellépésről

P6_TA(2007)0073 B6-0098/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság "Konzultáció az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos közösségi fellépésről" című közleményére (SEC(2006)1195/4),

–   tekintettel az EK-Szerződés 152. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának ("Európai Bíróság") az alábbi ügyekben hozott ítéleteire: Decker (C-120/95, 1998. április 28.), Kohll (C-158/96, 1998. április 28.), Geraets-Smits & Peerbooms (C-157/99, 2001. július 12.), Vanbraekel (C-368/98, 2001. július 12.), IKA (C-326/00, 2003. február 25.), Müller-Fauré és van Riet (C-385/99, 2003. május 13.), Inizan (C-56/01, 2003. október 23.), Leichtle (C-8/02, 2004. március 18.) és Watts (C-327/04, 2005. május 16.),

–   tekintettel az betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátás terén az Európai Unióban észlelt fejleményekről szóló, 2005. június 9-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság által az eljárási szabályzat 108. cikke alapján előterjesztett B6-0013/2007 számú szóbeli választ igénylő kérdésre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az egészségügyi szolgáltatásokat kizárták a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) hatálya alól,

B.   mivel az Európai Parlamentben jelenleg folyik a vita az egészségügyi szolgáltatásoknak a 2006/123/EK irányelv hatályából való kizárása hatásáról és következményeiről szóló jelentéstervezetről;

C.   mivel az Európai Bíróság (EB) 1998 óta több olyan döntést is hozott, amelyek szerint a betegek szabadon megválaszthatják az orvosi kezelés és betegellátás helyét, ezzel a szabad mozgás elvét alkalmazva a külföldön nyújtott egészségügyi ellátás megtérítésére is,

D.   mivel az EB először úgy rendelkezett, hogy a külföldön nyújtott szolgáltatások nyomán felmerülő költségek megtérítése feltételéül előírt előzetes engedélykérési kötelezettség a szolgáltatásnyújtás akadályozásának tekintendő, de később részletesebben kidolgozta a költségtérítésre vonatkozó és az előzetes engedélyeztetés szükségességét meghatározó elveket,

E.   mivel az Európai Unióban működő egészségügyi rendszerek a szolidaritás, egyenlőség és általánosság elvein alapulnak, annak biztosítása érdekében, hogy jövedelmétől, társadalmi helyzetétől és életkorától függetlenül mindenki megfelelő és magas színvonalú ellátásban részesülhessen,

F.   mivel az egészségügyi ellátás rendszere országonként eltérő,

1.   üdvözli a Bizottság kezdeményezését egy olyan konzultációs eljárás megindítására, amely a határokon átnyúló egészségügyi ellátás kereteinek meghatározását célozza;

2.   emlékeztet arra a Szerződésben előírt kötelezettségre, miszerint minden közösségi politikában biztosítani kell az emberi egészség magas szintű védelmét; emlékeztet továbbá a Szerződés 95. cikkének (3) bekezdésére, amely meghatározza az egészségügyi vonatkozású belső piaci intézkedések jogalapját; ezért a határokon átnyúló egészségügyi ellátás tekintetében szükségesnek látja egy olyan jogi keret kidolgozását, amely a leginkább garantálni tudja a betegek időben megfelelő és magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz jutását, továbbá a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatások fejlődését és az egészségfinanszírozás fenntarthatóságát;

3.   kiemeli, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás magában foglalja a betegek mobilitását, az egészségügyi dolgozók mobilitását, valamint a másik országból nyújtott egészségügyi ellátást; kiemeli továbbá, hogy az EB döntései célzottan foglalkoznak a betegek azon jogából eredő problémával, hogy külföldön kezeltessék magukat, és ebből fakadó költségeiket később nemzeti egészségbiztosítójuk térítse;

4.   ezért úgy ítéli meg, hogy a jogbiztonság megteremtése a határokon átnyúló egészségügyi ellátás költségeinek megtérítése tekintetében nem csak a betegek, hanem a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek, valamint az egészségügyi szolgáltatók számára is egyaránt elsőbbségi feladat; hangsúlyozza a különféle esetekben alkalmazandó költségtérítési eljárások és feltételek pontosításának szükségességét;

5.   sürgősen kéri a Bizottságot az egészségügyi ellátásra vonatkozó közös elvek és alapvető iránymutatások kidolgozására, a betegek biztonságának szavatolása érdekében; úgy véli, hogy a közösségi szintű, harmonizált egészségügyi mutatók (például vérvizsgálati normák) kidolgozása rendkívül fontos különösen az egészségügyi szakemberek közötti, bevált gyakorlatok cseréjének javítása szempontjából;

6.   úgy ítéli meg, hogy az EU-nak fontos szerepet kell játszania a betegek határokon átnyúló mobilitásáról szóló tájékoztatásában azáltal, hogy e területen koordinálja a tagállamok együttműködését;

7.   úgy ítéli meg, hogy a betegek mobilitása csak a beteg szabad választásától függ és ezt semmivel sem szabad befolyásolni;

8.   hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátás helyétől és módjától függetlenül minden körülmények között biztosítani kell a betegek biztonságát; felszólít az egészségügyi szolgáltatók felügyeletével kapcsolatos hatósági feladatkörök egyértelmű meghatározására, valamint a nemzeti hatóságok közötti hatékony információcserére az egészségügyi szakemberek nyilvántartásba vétele és fegyelmi státusza tekintetében; egy olyan mechanizmus létrehozását tartja szükségesnek, amely lehetővé teszi a határokon átnyúló egészségügyi ellátás során felmerülő szakmai hibák miatti jogorvoslatot;

9.   kiemeli, hogy az egészségügyi ellátás és az orvosi kezelés csaknem minden esetben utólagos kezelést igényel, ami hosszú időt vehet igénybe; felismeri, hogy egyértelmű szabályokra van szükség annak meghatározására, hogy az egyes egészségügyi szolgáltatókra milyen feladatok és felelősségi körök hárulnak a kezelés és ellátás különböző szakaszaiban;

10.   úgy ítéli meg, hogy a betegek, a nemzeti egészségügyi ellátó rendszerek, valamint a magántulajdonú egészségügyi szolgáltatók számára a jogbiztonságot leginkább egy közösségi szintű jogalkotási keret megteremtése biztosítaná; úgy véli ugyanakkor, hogy ez a legjobb út az egészségügyi erőforrások optimális kihasználása és az ellátáshoz való hozzáférés felgyorsítása felé is;

11.   úgy ítéli meg, hogy az említett közösségi keretnek közös betegjogi chartát kellene tartalmaznia annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a jogokat a határokon túl és az anyaországban is gyakorolni tudják;

12.   úgy véli, hogy a keretbe be kell építeni emellett egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi az egészségügyi szolgáltatókra, nyilvántartásba vételükre, fegyelmi státuszukra és a rendelkezésre álló szakértelemre vonatkozó adatok gyűjtését és az információk nemzeti hatóságok közötti cseréjét; úgy véli továbbá, hogy az európai referenciaközpontok hálózatának létrehozása jelentősen javítaná a betegségek kezelésének hatékonyságát;

13.   a betegek biztonsága érdekében szükségesnek ítéli, hogy a jogi keretbe foglalják bele a nemzeti hatóságok azon kötelezettségét, hogy a határon átnyúló egészségügyi ellátásban részt vevő egészségügyi szakemberekről szóló nyilvántartásba vételi és fegyelmi információt megosszák egymás között;

14.   felkéri a tagállamokat, hogy a betegek panaszainak kezelésére egyablakos megközelítést alkalmazzanak;

15.   kéri a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a betegek tájékoztatására jogaik és kötelezettségeik tekintetében, és jogalkotási javaslatába foglaljon bele megfelelő rendelkezéseket;

16.   úgy véli, hogy a jövőbeli közösségi keret lehetőséget nyújthat arra, hogy az európai polgárok számára egyértelművé tegye az egészségügyi ellátó rendszerben őket megillető jogokat, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék egészségügyi rendszereiket;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 124. E, 2006.5.25., 543. o. (2) HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása a vadászatról és a vándorló madarak tavasszal történő csapdába ejtéséről Máltán

P6_TA(2007)0074 B6-0119/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 794/2004, a 334/2005 és a 886/2005 sz. petíciókra,

–   tekintettel a Petíciós Bizottság 2006. május 9. és 12. közötti tényfeltáró missziójáról készült jelentésről,

–   tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelvre(1) (madár irányelv),

–   tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(2) (élőhely irányelv),

–   tekintettel az EK-Szerződés 10., 226. és 242. cikkére,

–   tekintettel a B6-0015/2007 sz. szóbeli választ igénylő kérdésre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Parlament több petíciót is kapott a vándormadarak tavaszi, máltai vadászata és csapdába ejtése miatt, beleértve egy, a Belga Király Madárvédelmi Egyesület által benyújtott petíciót is, amelyet 300 000 személy, közöttük több mint 4000 máltai állampolgár írt alá Európában; mivel 115 000 személy, nevezetesen egyesült királyságbeli állampolgár 2007 februárjában petíciót nyújtott be a máltai kormánynak a tavaszi vadászat elleni tiltakozásként,

B.   mivel a Petíciós Bizottság megvizsgálta a petíciókban szereplő állításokat, és az Európai Parlament eljárási szabályzata 192. cikke (3) bekezdésének megfelelően küldöttséget küldött ki Máltára, hogy a tényeket a helyszínen rögzítsék,

C.   mivel a tényfeltáró misszióról készült jelentés összefoglalója szerint, bár a máltai hatóságok tettek bizonyos erőfeszítéseket, hogy a nemzeti jogszabályokat és azok végrehajtását összhangba hozzák a közösségi joggal, számos vándormadárfajta populációjának fenntarthatósága és túlélése továbbra is komoly fenyegetettségnek van kitéve, mivel az e madárfajokhoz tartozó madarakat tavaszi migrációjuk idején, Máltán való áthaladásuk közben illegálisan és válogatás nélkül vadásszák, illetve csapdába ejtik,

D.   mivel a Petíciós Bizottság általi tényfeltáró misszióról készült jelentés maga is aggodalommal szól a madár irányelvnek és az élőhely irányelvnek a Málta által történő megfeleléséről, valamint a védett fajok – különösen a ragadozó madarak – illegális vadászatáról és csapdába ejtéséről,

E.   mivel a tavaszi vadászatot és csapdába ejtést a máltai vadászok kulturális hagyományaik részeként védik, mivel azonban az elmúlt években a vándormadarak számára elérhető pihenőhelyek a városi fejlődés miatt jelentősen csökkentek, és mivel az új módszerek és fegyverek hatékonyabbá tették a vadászatot, ezáltal kárt téve a vándormadár-populációkban és helyi szinten kipusztítva olyan madarakat, mint a vándorsólyom és a gyöngybagoly,

F.   mivel a közvélemény-kutatások láthatólag azt mutatják, hogy a máltai társadalom túlnyomó többsége ellenzi a jelenlegi vadászati gyakorlatot,

G.  G mivel Málta kormánya úgy határozott, hogy 2007. április 10. és május 20. között tavaszi vadászszezont, 2007. március 26. és május 20. között pedig csapdába ejtési szezont nyit a vadgalamb és a fürj tekintetében is, pedig mindkettő fogyásban lévő faj,

H.   mivel Málta jelenti az egyik fő szűk keresztmetszetet az Európa és Afrika között vándorló madarak számára; mivel egy közelmúltban készült tanulmány bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy 35 – főként európai – országban vadásznak madarakra, köztük számos ritka vagy veszélyeztetett fajra, illetve 19 országban folyik csapdába ejtésük,

I.   mivel a Bizottság jelenleg vizsgálja, hogy Málta a madár irányelv rendelkezéseivel összhangban ülteti-e át az irányelvet, és hogy azt helyesen alkalmazza-e, valamint a Bizottság szabálysértési eljárást indított Málta ellen az irányelv 9. cikkének való nem teljes körű megfelelés miatt,

J.   mivel a Bizottság azt ajánlotta, hogy a máltai kormány az idén ne engedélyezze a tavaszi vadászatot, és kijelentette, hogy amennyiben a tavaszi vadászatot 2007-ben engedélyezik, a Bizottság szándékában áll a 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban szintén engedélyezett tavaszi vadászattal együtt megvizsgálni az ügyet, és arról indokolással ellátott véleményt kibocsátani Málta számára,

K.   mivel a tagállamok azon kötelessége, hogy teljes mértékben együttműködjenek a Bizottsággal, amikor az EK-Szerződés 226. cikke által ráruházott hatáskörében cselekszik, az EK-Szerződés 10. cikkében megfogalmazott jóhiszemű együttműködés elvéből fakad,

1.   tudomásul veszi a Petíciós Bizottság tényfeltáró missziójának jelentését, amely során 2006. május 9. és 12. között a helyszínen vizsgálták meg a tényeket, és támogatja az e jelentésben megfogalmazott ajánlásokat;

2.   osztozik a tényfeltáró misszió jelentésében szereplő aggodalmakban, különösen a pihenő vándormadarak tavaszi vadászatának, valamint a védett fajok – többek között a közösségi jogszabályok által védett területeken történő – illegális vadászatának és csapdába ejtésének engedélyezése tekintetében;

3.   az illegális vadászat valamennyi formáját elítéli minden tagállamban;

4.   kéri a máltai kormányt és a Bizottságot, hogy tegyék közzé a témára vonatkozó, a technikai részleteket tartalmazó álláspontjukat;

5.   üdvözli a Bizottság azon döntését, amely szerint kivizsgálja, hogy a máltai jogszabályok és alkalmazásuk megfelel-e a madár irányelvnek, és határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a máltai hatóságok meggyőzésére kifejtett erőfeszítéseit, hogy azok teljes mértékben tartsák be a közösségi jogszabályokat;

6.   felszólítja a máltai kormányt, hogy teljes mértékben tartsa be a madár irányelvet, a vonatkozó közösségi jogszabályokat és az általa aláírt csatlakozási szerződés feltételeit;

7.   üdvözli a máltai kormány azon döntését, mely szerint többek között úgy is kezeli a visszaéléseket, hogy 14 000 euróra emeli a büntetéseket és két évig terjedő börtönbüntetésről, valamint a vadászati engedélyek végleges visszavonásáról rendelkezik a visszaesők esetében;

8.   üdvözli a máltai kormány azon döntését, hogy megtiltja a pintyőkék csapdába ejtését és a madarak tavaszi tengeri vadászatát;

9.   emlékeztet az EK-Szerződés 10. cikkében megállapított jóhiszemű együttműködés elvére, amely alapján a tagállamok megállapodtak, hogy teljes mértékben együttműködnek a közösségi intézményekkel;

10.   megjegyzi, hogy a jóhiszemű együttműködés elve különösen fontos, amikor a Bizottság "a szerződések őre" hatáskörében cselekszik és az EK-Szerződés 226. cikkének megfelelően azt vizsgálja, hogy a tagállamok betartják-e a közösségi jogszabályokat;

11.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Málta kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 103., 1979.4.25., 1. o. (2) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása az euro-mediterrán kapcsolatokról

P6_TA(2007)0075 RC-B6-0080/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság közleményére a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a tamperei euro-mediterrán külügyminiszteri konferencia előkészületeiről (COM(2006)0620),

–   tekintettel a külügyminiszterek 2006. november 27–28-án Tamperében tartott 8. euro-mediterrán konferenciájának (8. euro-mediterrán konferencia) következtetéseire,

–   tekintettel a Bizottság közleményére a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az európai szomszédságpolitika megerősítéséről (COM(2006)0726),

–   tekintettel az euro-mediterrán partnerség 10. évfordulója alkalmából 2005. november 27–28-án Barcelonában rendezett euro-mediterrán csúcstalálkozó következtetéseire,

–   tekintettel a 2006. március 24-én Marrakeshben a kereskedelem tárgyában szóló euro-mediterrán miniszteri értekezlet eredményeire,

–   tekintettel a 2006. november 4. és 7. között Marrakeshben rendezett Civil Fórum zárónyilatkozatára,

–   tekintettel a bevándorlás és fejlesztés kérdéséről 2006. július 10–11-én Rabatban rendezett euro-afrikai konferenciára és 2006. november 22–23-án Tripoliban rendezett konferenciára,

–   tekintettel a Tanács hivatalban lévő elnökségének programjára,

–   tekintettel a 2007. március 8–9-i Európai Tanács következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

A.   mivel a földközi-tengeri térség és a Közel-Kelet stratégiai jelentőségű az Európai Unió számára, és mivel szolidáris mediterrán politika szükséges számos közös kihívás kezeléséhez, valamint a béke, a stabilitás és a közös jólét térségének megvalósítására irányuló célok eléréséhez,

B.   mivel 2005. november 28-án az állam- és kormányfők elfogadtak egy ötéves munkaprogramot a barcelonai folyamat serkentésére,

C.   mivel béke, stabilitás, szolidaritás és felelősségteljes kormányzás hiányában a fejlődés nem lehet fenntartható; és mivel a fenntartható fejlődés kell, hogy az euro-mediterrán partnerség középpontjában álljon,

D.   mivel az elmúlt években súlyosbodott az izraeli-palesztin konfliktus, ami miatt súlyosan romlott a humanitárius helyzet a Gázai övezetben és Ciszjordániában, és ez negatívan befolyásolta az egész régió biztonságát,

E.   mivel a 8. euro-mediterrán konferencia úgy döntött, hogy 2007-ben konferenciát rendez az emberi jogok a nemzetközi jognak megfelelő tiszteletben tartásáról a terrorizmus elleni küzdelemkeretében, a 2005 novemberi barcelonai csúcstalálkozón elfogadott Euromed magatartási kódex végrehajtásaként,

F.   mivel az Európai Uniónak még nincs közös bevándorlási politikája, és minden tagállamban eltérő nemzeti szabályok vannak érvényben,

G.   mivel az illegális bevándorlás emberek kizsákmányolásához, kényszermunkához és emberkereskedelemhez vezethet,

H.   hangsúlyozva, hogy a nők integrálása a gazdasági és társadalmi életbe a társadalmak fejlődésének alapvető eleme,

I.   megállapítva, hogy az adósság és az Európai Unióval szembeni kereskedelmi hiány negatív hatással van a mediterrán térség legtöbb déli országának fejlődésére,

J.   figyelemmel az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló bizottsági közleményre, amely számos javaslatot tartalmaz a partnerségi politika hatásfokának érezhető javítására, új lehetőségek nyitására a közös kapcsolatok elmélyítése terén, a politikai párbeszéd erősítésére és a partnerországok integrálására az Unió politikáiba,

K.   mivel az Európai Unióval ápolt kapcsolatokban a régió kereskedelmi, gazdasági és stratégiai súlyának megfelelően fenn kell tartani az EU által a déli és keleti mediterrán országok részére 2007–2013 között szánt költségvetési keretösszeget,

L.   mivel hatalmas előnyökkel jár minden partnerország számára a szorosan összekapcsolódó és integrált euro-mediterrán energiapiac létrehozása az euro-mediterrán és a szub-szaharai térség energiapiacainak kibővítése és integrálása, továbbá a szükséges energiainfrastruktúrához kapcsolódó projektek megvalósítása révén,

M.   mivel hasznos lenne kapcsolatot létrehozni az euro-mediterrán politika célkitűzései – azaz a gazdasági és pénzügyi dimenzió – valamint az EU Öbölmenti Együttműködési Tanács tagállamaival ápolt kapcsolatai keretében kitűzött célok között,

N.   mivel az euro-mediterrán parlamentáris fórum három bizottsággal rendelkező Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűléssé válása megerősíti az euro-mediterrán folyamat immár nagyobb demokratikus felelősséggel bíró parlamenti hátterét; mivel ennek az új intézménynek fokoznia kellene a párbeszédet a két régió között,

1.   úgy véli, hogy tekintettel a földközi-tengeri térséggel ápolt kapcsolatok fokozott összetettségére – amelyhez jelentősen hozzájárult a barcelonai folyamat –, déli irányban erősíteni kell a szomszédság politikai dimenzióját; megállapítja, hogy még messze vagyunk azon célkitűzések elérésétől, amelyeket ez a politika célul tűzött ki annak érdekében, hogy stabil, közös és minden fél által elfogadott értékeken alapuló kapcsolatok jöjjenek létre a kibővített Európa új szomszédjaival;

2.   úgy véli, hogy a szomszédsági politika fejlődése nem állhat pusztán az érintett országokkal kötött, a kétoldalú dimenziót hangsúlyozó társulási és együttműködési megállapodások naprakésszé tételéből, és felszólítja a partnereket, hogy indítsák újra és aktualizálják a barcelonai folyamat stratégiai és politikai céljait, beleértve az együttműködési hálózatok kialakítását és az észak–déli és dél–déli regionális integráció elősegítését;

3.   üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy adjanak tematikus dimenziót az európai szomszédsági politikának, folytassák a szabadkereskedelmi megállapodások elmélyítését és támogassák azokat a reformokat, amelyek javítják a szabályozási és a befektetési környezetet;

4.   kéri a Bizottságot és a partnerországokat, hogy tegyék még konkrétabbá a kapcsolatot az európai szomszédsági politika és az euro-mediterrán partnerség között új megállapodások és multilaterális programok indításával az energiaügy és a közlekedés területén, valamint a meglévők erősítésével; különösen hangsúlyozza, hogy az euro-mediterrán térség környezetvédelmi, pontosabban éghajlatváltozási szempontból sérülékeny, és kéri ezért, hogy a Bizottság tegyen javaslatot egy megújuló energiákkal kapcsolatos cselekvési tervre a régióban;

5.   megerősíti, hogy tekintettel a helyzet súlyosságára mind politikai, mind humanitárius szempontból, újra kell indítani a közel-keleti békefolyamatot, és felhívja a figyelmet az ideiglenes nemzetközi mechanizmus korlátaira; úgy véli, hogy az útiterv alapján zajló tárgyalások újraindítása nem lesz elég, ha nem vesznek figyelembe más javaslatokat is, például a 2002. évi arab tervet, és nem vonják be a tárgyalásokba a régió összes szereplőjét; támogatja egy nemzetközi konferencia gondolatát, amely lehetővé tenné a konfliktus regionális és végleges rendezését;

6.   érdeklődéssel kíséri az új palesztin koalíciós kormány megalakulásáról szóló bejelentést, és üdvözli a 2007. február 8-án Mekkában aláírt megállapodásban vállalt szaúdi kezdeményezést;

7.   ismételten megerősíti, hogy a közel-keleti konfliktus csak szilárd és végleges békemegállapodás megtárgyalása útján rendezhető, ahogyan azt az útiterv is előírányozta, azaz előzetes feltételek nélkül, amely két egymás mellett élő, biztos és nemzetközileg elismert határok között létező demokratikus, szuverén és életképes állam létén alapul;

8.   megerősíti aggodalmát a természeti erőforrások és az emberi potenciál szisztematikus pusztítása miatt, amely a jelenleg is zajló különböző konfliktusok következménye; kéri a fentiek megakadályozása érdekében a politikai és gazdasági intézkedések fokozott mozgósítását az euro-mediterrán partnerség és az ötéves munkaprogram keretében;

9.   hangsúlyozza, hogy a kultúrák és vallások közötti párbeszéd nagyon fontos a közös értékek tiszteletben tartása és a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok fejlődése szempontjából; emlékezteti az euro-mediterrán kormányokat az 1995-ös barcelonai nyilatkozatban tett kötelezettségvállalásaikra a különbözőség, az eltérő meggyőződések és kultúrák tiszteletben tartásának és a tolerancia előmozdításának elve, valamint az alapvető szabadságok – beleértve a véleménynyilvánítás szabadságát – tiszteletben tartásának elve tekintetében;

10.   úgy véli, hogy a terrorista cselekmények semmilyen körülmények között nem igazolhatók és nem igazolhatja azokat politikai vagy vallási célkitűzések elérésének szándéka, és hogy a terrorizmus elleni küzdelem nem legitimálhatja egyetlen kultúra, civilizáció vagy vallás megbélyegzését sem; kéri, hogy valamennyi ország teljesítse jogi kötelezettségeit az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása érdekében a terrorizmus elleni küzdelemben;

11.   kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy "demokrácia–emberi jogi" bizottságok alakuljanak az európai szomszédságpolitika cselekvési tervét aláíró minden országban, és kéri a partnerországokat, hogy tegyenek eleget e területen vállalt kötelezettségeiknek, különösen ami az egyes eseteket illeti; ismételten felszólítja az euro-mediterrán társulási megállapodásokat aláíró valamennyi szerződő felet, hogy az emberi jogokra vonatkozó záradékot ültesse át olyan cselekvési programba, amelynek célja az emberi jogok tiszteletben tartásának megerősítése és előmozdítása, valamint a társulási megállapodások 2. cikkének teljesülésére irányuló rendszeres értékelési mechanizmus létrehozása, a hatékonyabb és kényszerítőbb jellegű végrehajtása érdekében;

12.   ragaszkodik ahhoz, hogy a nők jogainak kérdését az Euromed keretében folyó párbeszéd keretében kell folytatni, és hangsúlyozza, hogy a jogalkotási reformok mekkora jelentőséggel bírnak a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítása szempontjából; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a nők is részt vegyenek a politikai, gazdasági és társadalmi életben és jelen legyenek a médiában; felszólít arra, hogy javítsák a nők oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, különösen a déli partnerországokban; ezenkívül hangsúlyozza a kormányzati és nem kormányzati szervezetek támogatásának szükségességét a nők jogainak érvényesítése és a 8. euro-mediterrán konferencián elfogadott cselekvési terv végrehajtása szempontjából;

13.   hangsúlyozza azon szociális politika jelentőségét, amely elsősorban a fiatalok számára munkahelyeket teremt, kedvező környezetet alakít ki a közvetlen külföldi befektetések növekedésének és a fiatalokat a szükséges eszközök, például mikrohitelek rendelkezésükre bocsátásával arra ösztönzi, hogy helyi szinten hozzanak létre új vállalkozásokat;

14.   úgy véli, hogy a mediterrán térség déli országainak fejlődése, a szegénység elleni küzdelem és a fiatalok teljes beilleszkedése szempontjából az oktatási és képzési politikának továbbra is fontos szerep jut; felszólít az euro-mediterrán övezet kulturális, egyetemközi és tudományos cserekapcsolatainak fejlesztésére;

15.   kéri az EU és a mediterrán partnerországok intézményeit, hogy bizonyosodjanak meg arról, hogy stratégiai, politikai és gazdasági alapelveik figyelembe veszik a lisszaboni és göteborgi stratégia fenntartható fejlődéssel kapcsolatos céljait és a fenntartható fejlődésre vonatkozó mediterrán stratégia célkitűzéseit, valamint a Földközi-tenger két partja közötti egyenlőtlenségek és különbségek szükséges csökkentését;

16.   kéri a Tanácsot és a Bizottságot, továbbá a partnerországok kormányait, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a környezeti problémákra, azon belül is a városok, az ipar és a kereskedelem koncentrálódása következményeinek kezelésére a Földközi-tenger mindkét oldalán;

17.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a partnerországok számára nyújtott pénzügyi és technikai segítségnyújtás keretében támogassák a szociális és szakszervezeti jogok tiszteletben tartását; kéri a Bizottságot, hogy valósítson meg egy regionális programot a foglalkoztatottságot prioritásként kezelő, a partnerek közötti szociális párbeszéden alapuló euro-mediterrán szociális térség létrehozása érdekében; támogatja a tisztességes munkára és az euro-mediterrán vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó magatartási kódex kidolgozását;

18.   kéri, hogy a régióval kapcsolatos európai stratégia keretében tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a politikák és pénzügyi források terén a partnerség regionális és régión belüli dimenziójában, hiszen az adja a stratégia hozzáadott értékét; felszólítja a Bizottságot, hogy a vonatkozó stratégiai dokumentumok és kapcsolódó programok kidolgozásánál a 2007. évi uniós költségvetésről hozott döntéssel összhangban ügyeljen arra, hogy a 2000-2006-os időszakban elért szinten tartsa a regionális és multilaterális fellépésekhez szükséges rendelkezésre álló forrásokat, mivel a Bizottság szerint ez a szint a teljes összeg 20%-át érte el;

19.   ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van egy közös európai bevándorlási és menekültügyi politikára, valamint a bevándorlási hullámok kezelésének átfogó és kiegyensúlyozott erősítésére a földközi-tengeri régióban élő lakosság érdekében; a partnerség szellemében és az ötéves barcelonai munkaprogram alapján hangsúlyozza, hogy folytatva az illegális bevándorlás elleni küzdelmet a legális bevándorlás számára csatornákat kell nyitni, és védeni kell a bevándorlók és a menedékkérők jogait; felszólít a kizsákmányolás és az emberkereskedelem elleni küzdelemre; felhívja a barcelonai folyamat, és különösen az EU tagállamait, hogy a lehető legrövidebb időn belül ratifikálják az ENSZ migráns munkavállalókról szóló egyezményét;

20.   nyomatékosan kéri az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) és a mediterrán régió bevándorlási politikájával kapcsolatos projektek finanszírozásának növelését, valamint az Ügynökség jogosultságainak megerősítését az emberi jogok betartatása érdekében;

21.   emlékeztet arra, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság joggyakorlata szerint az európai államok nem utasíthatnak ki senkit a származási országtól kapott diplomáciai biztosítékok nélkül egy olyan országba, ahol esetleg kínzásnak, durva, megalázó vagy embertelen bánásmódnak, illetve halálbüntetésnek lenne kitéve;

22.   felkéri az EU tagállamait és mediterrán partnereiket, hogy készítsék el az euro-mediterrán beruházási és partnerségi pénzügyi eszköz Euro-mediterrán Beruházási Bankká való átalakításához szükséges tanulmányokat, figyelembe véve, hogy ez a bank mekkora jelentőséggel bír a magánszektor ösztönzése és a régióbeli befektetések fejlesztése szempontjából;

23.   kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek javaslatot a partnerországok és az Öbölmenti Együttműködési Tanács tagállamai közötti pénzügyi és gazdasági együttműködés lehetőségének megvizsgálására;

24.   kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a partnerországokat, hogy a közös érdekű energetikai programok megvalósítása és a fenntartható energiaforrások fejlesztése érdekében dolgozzanak tovább az euro-mediterrán energiapiacok fokozatos integrálásán összhangban a nemzeti tervekkel és programokkal, a helyi közösségekkel megállapodva;

25.   hangsúlyozza, hogy az energiaellátás biztonsága érdekében erősíteni kell az együttműködést a Földközi-tenger térségében a belföldi energiaforrások különösen helyi és regionális szintű diverzifikálását elősegítő intézkedések, az energiahatékonyság növelése, a tárolási módok decentralizálása, a lakosságot és a környezetet nem veszélyeztető új technológiák kidolgozása, kutatási és fejlesztési tevékenységek ösztönzése, valamint a fenntartható energetikai projektek pénzügyi lehetőségeinek bővítése révén,

26.   ismételten megerősíti, hogy új lendületet kell adni a partnerségi folyamatnak, különösen az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlésnek a parlamentáris fellépés demokratikus kereteként való megerősítése révén; ezt a Közgyűlést el kell látni a szükséges eszközökkel és adminisztratív struktúrákkal láthatósága és megfelelő működésének biztosítása érdekében; üdvözli a Mediterrán Térség Fiataljai Közgyűlésének első ülését;

27.   kéri a Tanácsot, hogy biztosítsa az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés tagjainak aktív részvételét az Euromed miniszteri ülésein és értekezletein;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökségének, valamint valamennyi tagállam, és az euro-mediterrán partnerségben részes országok parlamentjeinek és kormányainak.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i jogalkotási állásfoglalása az euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet kialakításáról (2006/2173(INI))

P6_TA(2007)0076 A6-0468/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra, amely partnerséget hozott létre az Európai Unió (EU) és a dél- és kelet-mediterrán országok között, továbbá az e konferencián elfogadott munkaprogramra,

–   tekintettel a megújult barcelonai folyamatról szóló, 2005. október 27-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, "Az euro-mediterrán partnerség tizedik évfordulója: munkaprogram – felkészülés a következő öt év kihívásaira" című, 2005. április 12-i közleményére (COM(2005)0139), továbbá annak mellékleteire (SEC(2005)0482 és SEC(2005)0483),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, "A kibővített Európa – Szomszédság: új keretek keleti és déli szomszédainkkal fenntartott kapcsolataink számára" című, 2003. március 11-i közleményére (COM(2003)0104), az európai szomszédsági politikáról (ENP) szóló, 2004. május 12-i stratégiai dokumentumára (COM(2004)0373), a Tanácshoz intézett 2004. december 9-i közleményére az európai szomszédsági politika keretében megvalósítandó cselekvési tervekre irányuló javaslatairól (COM(2004)0795), valamint az Izrael, Jordánia, Marokkó, a Palesztin Hatóság, Tunézia és Libanon számára kidolgozott cselekvési tervekre és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel a barcelonai folyamat beindítása óta tartott euro-mediterrán miniszteri konferenciák és szakminiszteri konferenciák következtetéseire, különösképpen a külügyminiszterek 2005. május 30-án és 31-én Luxembourgban tartott VII. euro-mediterrán konferenciájának következtetéseire,

–   tekintettel az egyrészről az EK és tagállamai, másrészről Tunézia(3), Izrael(4), Marokkó(5), Jordánia(6), Egyiptom(7), Libanon(8), illetve Algéria(9) közötti euro-mediterrán társulási megállapodásokra, valamint az EK és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) (a Palesztin Nemzeti Hatóság képviseletében) közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló euro-mediterrán ideiglenes társulási megállapodásra(10); tekintettel az EK-Törökország Társulási Tanácsnak a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95 határozatára (96/142/EK)(11),

–   tekintettel a Jordánia, Egyiptom, Tunézia és Marokkó által 2004. február 25-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodásra (ún. agadiri megállapodás),

–   tekintettel a földközi-tengeri és közel-keleti térség számára az Európai Tanács által 2004 júniusában elfogadott stratégiai partnerségre,

–   tekintettel a MEDA euro-mediterrán partnerségnek a 2002–2006 közötti időszakra vonatkozó regionális stratégiáról szóló dokumentumára és a 2005–2006-ra szóló indikatív regionális programjára,

–   tekintettel az euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságáról a manchesteri egyetem fejlesztéspolitikai és irányítási intézete által készített hatástanulmányra,

–   tekintettel az Európai Unió és a földközi-tengeri térség országai közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 1995. november 17-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel a földközi-tengeri térségre vonatkozó politikáról szóló, 2000. március 30-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel a 2005. november 27-én és 28-án tartott barcelonai csúcstalálkozó következtetéseire és ajánlásaira (ideértve a Bizottság által kidolgozott ötéves munkaprogramot is),

–   tekintettel az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés (EMPA) Gazdasági, Pénzügyi, Szociálpolitikai és Oktatási Bizottságának az Euro-Mediterrán Beruházási és Partnerségi Eszköz (FEMIP) Euro-Mediterrán Beruházási és Fejlesztési Bankká történő átalakításának feltételeiről szóló, 2006. május 11-i állásfoglalására,

–   tekintettel az EMPA tevékenységére,

–   tekintettel az euro-mediterrán partnerség keretében végrehajtott gazdasági és társadalmi szerkezeti reformokat kísérő pénzügyi és technikai intézkedésekről (MEDA) szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált változat), szóló 2004. december 14-i álláspontjára(14),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0468/2006),

A.   mivel az 1995. november 27-én és 28-án tartott barcelonai konferencia igen nagy ívű és a maga nemében egyedülálló programot – új és az eddiginél szorosabb politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok megteremtése a földközi-tengeri térség északi és déli része között – hozott létre; s mivel ez a program ugyan jelentős előrehaladást ért el a régióban, de még távolról sem valósította meg minden célját,

B.   mivel azok a politikai feltételek (oslói megállapodások), amelyek a barcelonai folyamat megindítását segítették elő, időközben alapvetően megváltoztak, és a közel-keleti kompromisszumos béke megkötésének esélye minden eddiginél bizonytalanabb,

C.   mivel az EU és a tagállamok érdeke, hogy a földközi-tengeri térség egy kölcsönösen előnyös, integrált gazdasági és társadalmi térséggé fejlődjön;

D.   mivel a dél- és kelet-mediterrán országok erőteljes népességnövekedése – mind gazdasági, mind társadalmi területen – olyan politikákat és cselekvéseket követel meg, amelyeknek végrehajtása immár nem tűr halasztást,

E.   mivel a dél- és kelet-mediterrán országoknak és az EU-nak egyaránt érdekében áll, hogy a régióban csökkenjen a munkanélküliség aránya, és az itt élő lakosság – különösen a fiatalok és a vidéken élők – méltó életkilátásokkal rendelkezzen, 35 millió új munkahelyet kell létrehozni 2000 és 2015 között ahhoz, hogy a munkanélküliség aránya a jelenlegi szinten legyen tartható;

F.   mivel a dél- és kelet-mediterrán országok gazdasága nagy mértékben függ a külkereskedelmüktől, továbbá a kivitelük és behozataluk teljes értéke körülbelül a GDP-jük kétharmadának felel meg; mivel e kereskedelem jelentős része az EU felé irányul, ami viszont a közösségi külkereskedelemnek csak 4%-át jelenti, mivel a dél- és kelet-mediterrán országok kivitele nagyon kevéssé változatos, és továbbra is a fejlődés szempontjából kevésbé előrevivő ágazatokra szakosodik;

G.   mivel más gazdasági térségekhez – különösen a dél-kelet ázsiai országokhoz – képest a dél- és kelet-mediterrán országok elvesztették a relatív versenyképesség, az ipari fejlettség és társadalmi fejlődés kilátásainak terén elfoglalt jelentős pozícióikat, illetve mivel a dél- és kelet-mediterrán országok részesedése a világkereskedelemben 1980 óta – egy viszonylag támogatott gazdasági növekedés ellenére – jelentősen visszaszorult; mivel e változással foglalkoznia kell az EU-nak és a szomszédsági politikájának, különösen a határain a társadalmi és politikai stabilitást érintő hatások miatt,

H.   mivel gazdasági szempontból az EU és a dél- és kelet-mediterrán országok közötti kereskedelem szerkezete a barcelonai folyamat beindulása óta igen kevéssé változott, és a társulási megállapodások aláírása mindmáig nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket,

I.   mivel szükség van egy szabadkereskedelmi övezetre, amelynek célja a szegénység felszámolása, a teljes foglalkoztatás, a demokrácia megerősítése és a fenntartható fejlődés támogatása; mivel e szabadkereskedelmi övezetnek olyan jól körülhatárolt, kiegyensúlyozott szabályokon kell alapulnia, amelyek nélkülözhetetlenek a dél- és kelet-mediterrán országoknak a nemzetközi kereskedelembe való jobb beilleszkedéséhez, a gazdasági diverzifikációjuk biztosításához, a globalizáció kihívásainak kezeléséhez és az előnyei igazságos elosztásához;

J.   mivel egy, a földközi-tengeri térségben megnövelt gazdasági együttműködés kedvező kilátásokat nyújt a dél-európai tagállamok számára is, és ezért az EU egységes piacába való szorosabb integrációjuk számára is,

K.   mivel a Földközi-tenger két partja között továbbra is szembeötlő gazdasági, társadalmi és demográfiai aszimmetria figyelhető meg, a dél- és kelet-mediterrán országok között pedig jelentős fejlődésbeli különbségek vannak,

L.   mivel a dél- és kelet-mediterrán országok tartós politikai és gazdasági feldaraboltsága és a valódi integrációs folyamat hiánya nagyon negatív hatásokat gyakorolhat a barcelonai folyamatra, és különösen a szabadkereskedelmi övezet létrehozására a kereskedelem polarizációs hatásainak növekedése és ezért egyes dél- és kelet-mediterrán országoknak a közösségi piaccal szembeni függősége miatt;

M.   mivel egy szabadkereskedelmi övezet létrehozása globális értelemben hosszú távon kedvező hatásokkal járhat, ugyanakkor rövid és középtávon negatív hatásokkal is az EU földközi-tengeri országai és a dél- és kelet-mediterrán országok számára,

N.   mivel közös érdek, hogy hatékony kísérő intézkedéseket hajtsanak végre a folyamatban lévő liberalizálás negatív következményeinek – valamennyi érintett régió és ország számára történő – mérséklése és kompenzálása céljából;

O.   mivel az információs technológiák által jellemzett társadalmaink egyre gyorsabb fejlődése miatt a dél- és kelet-mediterrán országoknak mennyiségi és minőségi szempontból jelentősebb tevékenységet kellene folytatniuk a tudományos és technológiai kutatás terén az őket az e területen fejlettebb országoktól elválasztó technológiai távolság csökkentése érdekében, s ez idővel egy erősebb és tartósabb gazdasági növekedést tenne lehetővé;

P.   mivel a dél- és kelet-mediterrán országok jelentős haladást értek el az alapfokú oktatásban az írástudatlanság arányának – amely azonban még mindig nagyon magas a térség egyes országaiban – jelentős csökkentésével; mivel a felsőoktatáshoz és az egyetemi képzéshez való hozzáférés a népesség egy kis részére korlátozódik, és az oktatási rendszernek még mindig nincsenek eszközei magas szintű szakemberek és műszaki vezetők képzéséhez, melynek révén a munkaerőpiacon valódi megfelelés alakulhatna ki a kínálat és a kereslet között;

Q.   mivel az Európai Unió és a dél- és kelet-mediterrán országok közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozását célzó folyamattal párhuzamosan elengedhetetlen, hogy a dél- és kelet-mediterrán országok megszüntessék az egész térségben az integrációs folyamatot lassító, meglévő politikai és gazdasági akadályokat az Unió és az ezen országok közötti előnyösebb együttműködés érdekében;

Kapjon új lendületet a barcelonai folyamat

1.   sajnálja, hogy a barcelonai folyamat három fő céljának (a béke és stabilitás közös térségének megteremtése; egy közös virágzó térség létrehozása gazdasági partnerség és szabadkereskedelmi övezet kialakítása révén; együttműködés szociális, kulturális és humán területen a régión belüli kultúrák párbeszédének elősegítése érdekében) teljesítése még messze van;

2.   emlékeztet rá, hogy csakis e három pillér együttes fejlesztése biztosíthatja az euro-mediterrán integráció folyamatának sikerét, valamint a Földközi-tenger két partja között fennálló fejlettségbeli eltérés mérséklődését;

3.   külön kiemeli, hogy a barcelonai folyamat megerősítése elősegíti az európai értékek és az európai gazdasági és társadalmi modell terjesztését; emlékeztet e folyamat egyéb, közelmúltbeli regionális kezdeményezésekhez képest jellemző időbeli elsőbbségére és intézményesülési szintjére; hangsúlyozza a stabilitás és a párbeszéd előmozdításának tényezőjét, melyek e kezdeményezést jellemzik;

4.   hangsúlyozza, hogy a barcelonai folyamat és különösen a szabadkereskedelmi övezet sikeréhez valamennyi partner kitartó és egyesített akaratára, valamint a civil társadalom és a Földközi-tenger két partja népességének szélesebb körű bevonására van szükség;

5.   nyomatékosan hangsúlyozza, hogy világosabban kell megfogalmazni az európai szomszédsági politika céljait, amely – anélkül, hogy elhanyagolnák a kelet-európai országokat – nem gyengítheti a barcelonai folyamatot, és nem is részesítheti előnyben a kétoldalú kapcsolatokat a regionális többoldalú megközelítés kárára; úgy véli, hogy a regionális projekteket támogató szomszédsági eszköz hatékonyabb használata javíthatná a helyzetet egy valódi integrált regionális gazdasági térség előmozdítása céljából; véleménye szerint – elősegítve az előrébb tartó partnerekkel folytatott megerősített együttműködést, és tiszteletben tartva politikai, kulturális, vallási és társadalmi különbözőségüket – a dél- és kelet-mediterrán országokat továbbra is külön megközelítést igénylő egységnek kell tekinteni;

6.   véleménye szerint a szabadkereskedelmi övezet létrehozására kitűzött 2010-es határidőt – a szándék meglétének további bizonyítása mellett – az eddig felhalmozott késedelem és a felmerült nehézségek miatt valószínűleg felül kell vizsgálni oly módon, hogy figyelembe vegyék a világgazdaság 1995 óta bekövetkezett számos szerkezeti változását és az egymással nem egyenlő partnerek közötti szabad kereskedelem körültekintőbb megközelítésének szükségességét; felhívja a Bizottságot, az EU tagállamait és a dél- és kelet-mediterrán országokat a barcelonai folyamat újjáélesztésére, arra, hogy adjanak prioritást egy valódi euro-mediterrán társadalmi-gazdasági térség megteremtésének, és a társadalmi és környezeti szempontokat az eddiginél jobban építsék be a partnerség gazdasági megközelítésébe;

7.   kéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy ne szalasszák el a tartós növekedés alkalmát, amely lehetővé tenné számukra, hogy jobban kielégítsék polgáraik növekvő szükségleteit, és hatékonyabban nézzenek szembe a globalizáció kihívásaival;

8.   nehezményezi, hogy az EU által nyújtott technikai és pénzügyi segítség – bár nem elhanyagolható – nem érte el a barcelonai célok és törekvések szintjét, különösen a barcelonai nyilatkozat szociális és kulturális fejezeteit és a helyi gazdaságok támogatását illetően;

9.   véleménye szerint a szabadkereskedelmi övezet csakis akkor jelenthet a dél- és kelet-mediterrán országok számára valódi növekedési esélyt, ha létrehozatala egyeztetve és fokozatosan, a dél- és kelet-mediterrán országok valóságos társadalmi-gazdasági helyzetéhez alkalmazkodva, ésszerűen és előrelátható módon működő partnerség keretében, a gazdasági fejlődést és az előrehaladottabb regionális integrációt előmozdítva történik; külön kiemeli a partnerországok fokozottabb részvételének fontosságát és a partnerség ösztönző jellegét; emlékeztet arra, hogy a partnerség céljainak vállalása a Földközi-tenger mindkét partjára érvényes; hangsúlyozza, hogy szükség van annak elismerésére, hogy a dél- és kelet-mediterrán országoknak jogukban áll meghatározni a kereskedelmi nyitásuk ütemét és a gazdasági-társadalmi fejlődésüknek irányt szabó nemzeti stratégiáikat;

10.   úgy ítéli meg, hogy az EU és a dél- és kelet-mediterrán országok közötti intézményes kapcsolatok szorosabbá válása fontos tényező a barcelonai folyamat sikeréhez; szorgalmazza a közösségi hatóságok, a tagállamok, a dél- és kelet-mediterrán országok és az illetékes helyi hatóságok közötti formális és informális találkozók számának lényeges növelését; javasolja a dél- és kelet-mediterrán országok közös érdekű, szakosodott európai ügynökségek és programok munkájában megfigyelőként való részvételét;

11.   hangsúlyozza a dél- és kelet-mediterrán országok regionális integrációjának és a dél–dél irányú kereskedelem megerősítésének a jelentőségét; örömmel nyugtázza a Marokkó, Tunézia, Egyiptom és Jordánia közötti szabadkereskedelmi megállapodás 2004. február 25-én Agadírban történt aláírását; ezt a lépést elengedhetetlennek tartja a valódi szabadkereskedelmi övezet létrehozásához, és felhívja a térség többi országát, hogy csatlakozzanak e megállapodáshoz; lényegesnek ítéli mindamellett a gazdasági integrációs folyamat elmélyítését, és az ezen országok közötti kereskedelmet nehezítő akadályok gyors megszüntetését abból a célból, hogy a dél–dél irányú kereskedelem fejlesztésének lehetőségeit teljes mértékben kihasználják;

12.   felkéri az Európai Uniót, hogy növelje a dél- és kelet-mediterrán országoknak nyújtandó technikai és pénzügyi segítséget az ambiciózus barcelonai célokkal összhangban, és az ezen országokban az emberi jogok tiszteletben tartása, a munkavállalók védelme, a környezetvédelem, a regionális integráció, továbbá a helyi közszolgáltatások minőségének javulása, valamint az oktatási és kulturális szolgáltatások terén elért tényleges előrelépések függvényében;

13.   hangsúlyozza, hogy a mediterrán térséggel egy gazdasági szabadkereskedelmi övezet létrehozása elválaszthatatlan attól a politikai erőfeszítéstől, amelynek célja a béke, a demokratizálódás, az emberi jogok tiszteletben tartása, a nemek közti egyenlőség és a kultúrák és vallások közötti párbeszéd előmozdítása, valamint az arra irányuló igyekezettől, hogy a politikai párbeszéd és a felek közti bizalom ténylegesen hozzájáruljon a demokrácia létrejöttéhez a régióban;

Kereskedelem- és vámpolitika

14.   hangsúlyozza, hogy a vámtételek adózási szempontból mindmáig jelentős bevételi forrást jelentenek a dél- és kelet-mediterrán országok számára; ezért szükségesnek tartja, hogy a jövőben minden csökkentési ütemtervben figyelembe vegyék a dél- és kelet-mediterrán országok által elért gazdasági fejlődést és a – vámtételek csökkentéséből származó bevételkiesést kompenzáló – méltányos adóreformok megvalósításához szükséges időtartamot;

15.   úgy véli, hogy ezzel párhuzamosan hatékonyan fel kellene lépni a kereskedelem nem vámjellegű akadályaival szemben, és e tekintetben kiemeli a kellő technikai segítségnyújtás jelentőségét;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a dél- és kelet-mediterrán országok preferenciális tarifális kedvezményeinek elképzelhető erodálódását, amelyre a Közösség és egyes harmadik országok között megkötött szabadkereskedelmi megállapodások, a fejlődő országok javára szolgáló általános preferenciarendszer javítása, és a származási kumulációs rendszer egyes ázsiai – a dél- és kelet-mediterrán országok ipara kárára nagy versenyelőnnyel rendelkező – országokra történő kiterjesztése miatt kerülhet sor;

17.   kéri a Bizottságot, hogy a barcelonai folyamat keretében és a WTO előírásainak betartásával vezessen be egy kompenzációs eljárást azon negatív hatások csökkentése érdekében, amelyeket e tarifális erózió gyakorolhat a dél- és kelet-mediterrán országokra, illetve a jövőben a szabadkereskedelmi övezet létrehozására,

18.   örömmel nyugtázza a "kereskedelmi könnyítésekre" vonatkozóan megvalósított előrelépéseket, elsősorban a vámok terén a vámeljárások harmonizálásával és egyszerűsítésével, az eljárások automatizálásával és gyorsításával, az átláthatóság növelésével, az elektronikus információs és fizetési rendszerek alkalmazásával, valamint egyes nem tarifális akadályok felszámolásával, amelyek napjainkban gyakran a hagyományos akadályok helyébe lépnek, különösen a szabványosítás és a tanúsítás terén;

19.   megerősíti, hogy a nemzetközi verseny fokozódására figyelemmel lényeges egy olyan tartalmasabb gazdasági és társadalmi ütemterv létrehozására irányuló politikai akarat megerősítése, amely javítja a szakértelmen alapuló gazdaság versenyképességét, élénkíti a növekedést, a képzést, az innovációt és a kutatást, új munkahelyeket teremt, és a közös fejlesztés szemszögéből támogatja a fellendülést;

20.   felkéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy hozzanak létre egy megerősített együttműködési és ikerintézményi rendszert az igazgatási környezet reformjának és az üzleti reformnak a felelősségteljes kormányzás jegyében történő segítése végett;

21.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy fokozzák és erősítsék a vámellenőrzéseket a csempészet, a hamisítás és a kalózkodás visszaszorítása céljából, mivel e gyakorlatok az általuk okozott bevételi veszteségen túl számottevő veszélyt jelentenek a régió lakosságának közegészségére is;

Az euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságát vizsgáló hatástanulmány

22.   üdvözli a szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságát vizsgáló – a manchesteri egyetem által készített –, már említett hatástanulmány második szakaszának közzétételét; nagyon nyugtalanítják e tanulmány következtetései, amelyek rövid és középtávon a szabadkereskedelmi övezet negatív társadalmi és környezeti hatásait jelzik előre; nyomatékosan felkéri a Bizottságot, hogy a tanulmány ajánlásait építse be a szabadkereskedelmi övezet megvalósításáról folytatandó jövőbeni megbeszélésekbe, továbbá – a tanulmány javaslatát követve – a tárgyalások során részesítse előnyben a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés kérdését;

23.   egyébként hangsúlyozza egy partnerségi útmutatási rendszer létrehozásának fontosságát a követett célok tekintetében folytatott cselekvések értékelése céljából; ezen útmutatási rendszer megnyilvánulhatna a földközi-tengeri térségnek szánt elemzési és értékelési eszköz létrehozásában;

24.   sürgősen kéri az euro-mediterrán partnerség valamennyi résztvevőjét, hogy miniszteri szinten vitassák meg a szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságáról készült, fentebb említett hatástanulmány eredményeit, és vonják le abból a következtetéseket a szabadkereskedelmi övezet kapcsán folyó tárgyalások számára;

Pénzügyi és technikai segítségnyújtás
A MEDA és az ENPI

25.   sajnálja, hogy az EU nem volt képes a barcelonai folyamat céljainak megfelelő mennyiségű erőforrásokat rendelkezésre bocsátani, ami egyik oka a szabadkereskedelmi övezet létrehozását illetően eddig felhalmozódott késedelemnek;

26.   megállapítja a MEDA II program 2004–2006-os időszakra vonatkozó jó teljesítményét a MEDA I programhoz képest, különösen a kedvezményezett országok bizonyítottan megnövekedett felvevőképességét, valamint a MEDA-projektek tervezésének és megvalósításának 2000 óta tapasztalható rugalmasságát illetően;

27.   érdeklődéssel fogadja az ENPI – az európai szomszédsági politika pénzügyi szükségleteit fedezni hivatott új eszköz – létrehozását, valamint a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a finanszírozást a támogatható országok szükségleteinek megfelelőbb kielégítése érdekében 14 930 000 000 EUR-ra emeli, azzal a feltétellel, hogy a finanszírozás valóban a konvergenciát szolgáló eszköz lesz, és magában foglal támogatásokat a földközi-tengeri partnerek vámbevétel-veszteségeinek, valamint a piacliberalizációhoz kapcsolódó egyéb költségeknek a kompenzálására;

28.   nem tartja kielégítőnek a Tanács által 2006. október 17-én elhatározott 11 181 000 000 EUR összegű előirányzatot, amely nem elegendő a kihívások nagyságához képest; követeli, hogy a pénzügyi terv 2008–2009-es félidős felülvizsgálatakor jelentősebb összegeket szabadítsanak fel abból a célból, hogy az integrációs folyamat céljai teljesülhessenek;

29.   azt óhajtja, hogy e pénzügyi eszköz váljon nagyobb teljesítményűvé, azáltal hogy nagyobb hangsúlyt kap a megfelelőbb és célzottabb programozás, valamint a partnerek és a civil társadalom részvétele ("felelősségvállalás") a projektkezelési ciklus valamennyi szakaszában ; felkéri a dél- és kelet-mediterrán országok kormányait, hogy tegyenek meg minden intézkedést a közösségi pénzeszközök – különösen a kutatásra, a szakképzésre, a helyi infrastruktúrák és közszolgáltatások megerősítésére, az ipari és mezőgazdasági termelő rendszer átalakítására szánt pénzeszközök – jobb felhasználása érdekében; felkéri a Bizottságot és tagállamokat, hogy ügyeljenek a keleti és a déli szomszédok közötti egyensúly fenntartására, továbbá adjanak elsőbbséget a regionális és különösen a dél–dél irányú finanszírozásoknak;

30.   határozottan megerősíti, hogy a szabadkereskedelmi övezet létrehozása és általánosabban a barcelonai folyamat sikere érdekében az európai szomszédságpolitikának nem szabad csalódást okoznia a dél- és kelet-mediterrán országok jogos várakozásait illetően, főleg az európai pénzügyi támogatás földrajzi megosztása és odaítélési szabályai tekintetében;

FEMIP

31.   üdvözli az Euro-mediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz (FEMIP) által a létrehozatala óta elért jó eredményeket, és a barcelonai folyamat sikere szempontjából kulcsfontosságúnak tartja a megerősítését; kifejezi óhaját, hogy az eszköz valódi euro-mediterrán beruházási és fejlesztési bankká alakuljon át;

32.   megjegyzi, hogy a MEDA program és a FEMIP tevékenységei jelentős mértékben kiegészítő jellegűek; felkéri a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy hozzon létre egy együttműködési és koordinációs eljárást, amely a stratégia szintjén, valamint a konkrét programok kezelésében hatékonyabbá teheti a közösségi cselekvést;

33.   azon a véleményen van, hogy az Európai Unió tagállamai közötti megegyezésre várva már el lehet indítani az euro-mediterrán befektetési és fejlesztési bankra vonatkozó projektet, és első lépésként be kell vonni abba mind az európai, mind a Földközi-tenger déli partján fekvő érdekelt országokat;

Közvetlen külföldi beruházások

34.   megjegyzi, hogy az alacsony pénzügyi vonzerő nagymértékben fékezi a közvetlen külföldi beruházások megjelenését a dél- és kelet-mediterrán országokban, és ennek negatív hatásai vannak a régió gazdasági fejlődésére;

35.   emlékeztet arra, hogy a beruházások(15) indukált hatásai nagyon fontosak az alvállalkozás, a szakértelem terjesztése, az összességében kevéssé iparosodott régióban felmerülő képzési igények kielégítése és a munkahelyteremtés vonatkozásában;

36.   szükségesnek ítéli, hogy ezek az országok olyan kereskedelempolitikába kezdjenek, amely – különösen a pénzügyi és bankrendszerek modernizálásával és a nagyobb számú hitelekhez való hozzáférés elősegítésével – ösztönözheti a hazai magánberuházások alkalmazását;

37.   hangsúlyozza a Földközi-tenger két partján működő vállalkozások közötti párbeszéd fontosságát a kereskedelem és a beruházások fellendítése érdekében;

Származási szabályok és származási kumuláció

38.   üdvözli a páneurópai származási kumulációs rendszernek az összes dél- és kelet-mediterrán országra történő kiterjesztését; véleménye szerint a rendszer lehetővé teheti a dél- és kelet-mediterrán országok számára, hogy megjelenhessenek az euro-mediterrán régiót, valamint az EFTA országait és a közép- és kelet-európai országokat is felölelő kiterjedt gazdasági térségben; kéri, hogy feltétel nélkül tartsák be a Palesztin Hatóság arra vonatkozó felhívását, hogy a megszállt területen előállított termékek beazonosíthatóak legyenek a származási szabályok keretében;

39.   következésképpen felkéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy az EU-val és a többi pán-euro-mediterrán partnerrel kötött megállapodások keretében a legrövidebb időn belül fogadják el a származási szabályokról szóló pán-euro-mediterrán jegyzőkönyveket annak érdekében, hogy a páneurópai kumuláció az egész térségben történő alkalmazásával a teljes hatását kifejthesse;

40.   felkéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy gyorsan hajtsanak végre a származási szabályokra vonatkozó képzési, tájékoztatási és tudatosságnövelő programokat, és a Bizottság segítségével biztosítsák a gazdasági szereplők és a vámtisztviselők megfelelő képzését;

41.   kéri a Bizottságot, hogy a preferenciális kereskedelmi rendszerekben alkalmazandó származási szabályokról szóló közleményében (COM(2005)0100) előírt feltételek követésével és a 2005-ös zöld könyv megjelenése óta a Kereskedelmi Főigazgatóság és a Fejlesztési Főigazgatóság által megrendelt két tanulmány figyelembevételével figyelmesen vizsgálja meg e szabályok reformját (egyszerűsítés és rugalmasabbá tétel), valamint azt, hogy alkalmazásukat hatékonyabban kell ellenőrizni a preferenciákkal való visszaélés elkerülése érdekében; mindenekelőtt azt kívánja, hogy az új szabályozás biztosítsa e szabályok, valamint az euro-mediterrán térséggel szemben vállalt kötelezettségek betartását;

Mezőgazdaság

42.   úgy véli, hogy a mezőgazdasági piacok megnyitását közösen kell meghatározni és fokozatosan és aszimmetrikus módon kell végrehajtani, fenntartva annak lehetőségét, hogy bizonyos számú mentességet és ütemtervet fogadjanak el; figyelembe véve az ágazatnak az Európai Unió és a dél- és kelet-mediterrán országok számára közös kilátásait, valamint a különböző országok mezőgazdasági ágazatának egyedi különbségeit és jellemzőit; hangsúlyozza az ágazatnak a dél- és kelet-mediterrán országok számára jelentkező gazdasági és társadalmi jelentőségét, valamint annak szükségességét, hogy elejét vegyék a vidéki népesség elszegényedésének, amely a már amúgy is túlnépesedett – elsősorban tengerparti – városokba történő elvándorlás és népességkoncentráció egyik okozója;

43.   kéri a Bizottságot és a dél- és kelet-mediterrán országok kormányait, hogy adjanak elsőbbséget a mediterrán primer szektor modernizálását és tartós fejlesztését célzó valamennyi kezdeményezésnek az életkörülmények javításának és a vidéki környezetben mezőgazdasági és nem mezőgazdasági jellegű új munkahelyek létrehozásának a lehetővé tétele érdekében;

44.   egy technikai segítségnyújtási és emberierőforrás-képzési integrált rendszer létrehozását kéri; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU-nak a térségben a mezőgazdaság terén végzett cselekvései járuljanak hozzá egy életképes vízpolitika meghatározásához, a környezet és a biológiai sokféleség védelméhez, a földek és termékenységük megóvásához, az élelmezési függetlenség biztosításához és a jellemző helyi termékek értéknövekedéséhez; ismételten kifejezi támogatását a dél- és kelet-mediterrán országok által a mezőgazdasági termelésük diverzifikálása érdekében végrehajtott politikák iránt;

45.   úgy véli, hogy a főként kistermelői, a helyi viszonyokhoz igazodó gazdálkodás előmozdítása, a környezet és ennélfogva a vidéki népesség gazdasági és egészségi helyzetének javítása nem érhető el egyszerűen a mezőgazdasági termékek piacra jutásának liberalizálásával;

46.   következésképpen úgy véli, hogy az Európai Unió és a dél- és kelet-mediterrán országok közötti valamennyi piaci nyitásnak fokozatosan, minőségorientáltan és ellenőrzés mellett kellene lezajlania, a gazdaságok szerkezetének, a földközi-tengeri térség mindkét fele által kivitelezett reformok és agrárpolitikák figyelembevétele mellett; hangsúlyozza továbbá, hogy a piacra jutásról szóló tárgyalások ne átfogó jellegűek legyenek, hanem esetiek, az egyes termékekre külön-külön térjenek ki, és tartsák szem előtt az olyan ún. "kényes" termékek védelmének szükségességét, amelyeket ki kell zárni a teljes liberalizációból annak érdekében, hogy a helyi termelők ne szenvedjenek helyrehozhatatlan kárt;

47.   emlékeztet arra, hogy számos mediterrán ország adott hangot azon óhajának, hogy a közösségi piaccal szemben megőrizné saját kereskedelmi preferenciáit; úgy ítéli meg, hogy ennek az aszimmetrikus preferenciarendszernek a fenntartása nem fér össze az agrárszektor általános liberalizációjával; ezenkívül hangsúlyozza, hogy a mediterrán medence valamennyi országának kölcsönös érdeke, hogy saját piacán megtartsa a kínálatkezelés bizonyos eszközeit;

48.   felszólítja az euro-mediterrán mezőgazdasági ágazat valamennyi társadalmi-szakmai szereplőjét, hogy mind a földközi-tengeri térség északi és déli partvonala között, mind pedig a dél- és kelet-mediterrán országok partjai között a termékek kiegészítő jellegének ösztönzésével mozdítsák elő a kiegészítő ágazatok közötti együttműködést; rámutat arra, hogy például a borászati ágazatban vagy a gyümölcs- és zöldségágazatban a Földközi-tenger két felének termelése hozzájárulhat egy, a fogyasztók számára biztosított teljesebb és vonzóbb kereskedelmi kínálat kiépítéséhez;

49.   ennek tükrében hangsúlyozza, hogy a bejegyzett eredetmegjelölések alapján közös érdek egy közös euro-mediterrán címkézési politika kialakítása – amelynek kellőképpen összeegyeztethetőnek kell lennie az EU jelenlegi, a bejegyzett eredetmegjelöléseken és a biológiai termelés igazolásán alapuló szabályaival, illetve hangsúlyozza a termelési módszerek nyomon követhetősége és átláthatósága biztosításának fontosságát;

50.   meggyőződése, hogy a dél- és kelet-mediterrán országokban a piacok liberalizálása elsősorban a gépesített nagybirtokoknak kedvezne, amelyek már így is komoly kedvezményeket kapnak a kompenzációs pénztáraktól; felszólítja az euro-mediterrán partnerség intézményi résztvevőit, hogy javítsák a kölcsönökhöz való hozzáférést a kistermelők számára, és hogy állítsanak fel egy olyan, súlyozásos támogatási rendszert, amelynek kedvezményezettjei a kistermelők, akik az említett országok lakosságának túlnyomó többségét alkotják és az európai uniós konkurencia első áldozatai lesznek, valamint hogy hosszú távon váltsák fel a régi kompenzációs és támogatási rendszert egy olyan új rendszerrel, amely a fenntartható termelést és a kisipari jellegű élelmiszerfeldolgozó-ipari beruházásokat támogatja annak érdekében, hogy a diverzifikáció, a helyi értékesítés és különleges minőség előállítása révén erősítse a vidéki gazdaságok versenyképességét;

51.   kéri, hogy gondolkodjanak el a Földközi-tenger két partját valóban integráló mezőgazdasági politika megvalósításáról – a dél- és kelet-mediterrán országokban a kereskedelmi megfontolásokkal szemben a nagyobb élelmiszerbiztonságnak adva prioritást –, valamint a halászat és a vízgazdálkodás területén érvényesülő együttműködésről;

Műszaki szabványok és szabályozások, szellemi tulajdon, verseny

52.   úgy véli, hogy az EU és a dél- és kelet-mediterrán országok közötti harmonizált szabályozási környezet lehetővé tenné a kereskedelmi kapcsolatok egyértelmű alapokon történő kiterjesztését és megerősítését, nem utolsósorban a nagyobb átláthatóság és a tisztességesebb verseny támogatásával; véleménye szerint a szabványokat érintő harmonizáció – vagy legalább egy koherens keret elérése – szintén hozzájárulna a dél-dél irányú kereskedelem fejlődéséhez;

53.   külön kiemeli a dél- és kelet-mediterrán országok számára megfelelő gazdasági ösztönzők és technikai segítségnyújtás bevezetésének szükségességét, mivel ezen országok nehezen tudják internalizálni a társulási megállapodások által javasolt szabványok harmonizálásának költségeit;

54.   felkéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy dolgozzanak ki és alkalmazzanak a szellemi tulajdonra vonatkozó, a nemzetközi előírásoknak megfelelő szabályozást, amely ösztönzi az innovációt és a kreativitást, továbbá kellően rugalmas ahhoz, hogy megfeleljen ezen országok igényeinek és sajátosságainak; felkéri a Bizottságot, hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozást illetően ne kérje azt a dél- és kelet-mediterrán országoktól, hogy a jelenlegi TRIPS megállapodásokban előírt kötelezettségeken túl menjen;

Szolgáltatások

55.   véleménye szerint a szolgáltatások bármiféle, a szabadkereskedelmi övezet létrehozása keretében megvalósuló liberalizálása csakis a dél- és kelet-mediterrán országokkal egyeztetve történhet meg, elismerve az utóbbiaknak az érzékeny és sérülékeny gazdasági ágazataik fokozatos és általuk irányított megnyitására vonatkozó jogát;

56.   úgy ítéli meg, hogy a szolgáltatások ágazata lényeges a szabadkereskedelmi övezet sikeréhez; emlékeztet arra, hogy a szolgáltatások ágazata alapvető fontosságú a dél- és kelet-mediterrán országok számára, és Egyiptom, Marokkó és Szíria GDP-jének közel 50 %-át, Tunézia GDP-jének 60 %-át, továbbá Jordánia és Libanon GDP-jének több mint 70 %-át jelenti;

57.   ezzel párhuzamosan kiemeli, hogy a szolgáltatások fokozatos liberalizálása, mely ágazat a dél- és kelet-mediterrán országok számára is rendkívüli jelentőségű, hasznosnak fog bizonyulni gazdasági fejlődésük szempontjából, miközben hozzájárul az infrastruktúrák javításához, a technológia és a szakértelem átadásához, valamint a polgáraiknak nyújtott szolgáltatások felértékelődéséhez; következésképpen úgy véli, hogy a szolgáltatások ágazatáról folyó tárgyalásoknak az árukereskedelemről szóló tárgyalásokkal együtt kell folyniuk;

58.   tudomásul veszi a szolgáltatások és a beruházások terén történő liberalizációra vonatkozó, az Európai Unió és egyes dél- és kelet-mediterrán országok közötti tárgyalásoknak 2006. márciusban a kereskedelmi miniszterek 5. Euromed konferenciája során történő hivatalos elindítását;

59.   arra kéri a Bizottságot, hogy folytassa a Marrakeshben megkezdett tárgyalásokat és a szolgáltatások területén zárja is le azokat egyes dél- és kelet-mediterrán országokkal, lefedve valamennyi módot és ágazatot, a WTO GATS egyezménye keretében elfogadottaknak megfelelően, továbbá hogy a pozitív felajánlásokra a szolgáltatási ágazatban dolgozó munkavállalók szabad mozgása terén több lehetőséget biztosító közösségi rendelkezések megfontolásával reagáljon (a GATS IV. formája);

60.   úgy véli, hogy különbséget kell tenni a kereskedelmi szolgáltatások és a közszolgáltatások között; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások hatókörét nem szabad kiterjeszteni a közszolgáltatásokra, különösen azokra, amelyek a népesség alapszükségleteivel kapcsolatosak, és amelyek olyan kulcsfontosságú közszolgáltatások hozzáférhetőségét biztosítják, mint az egészségügy, az oktatás, az ivóvíz és az energia, illetve amelyek – mint például az audiovizuális szolgáltatások – meghatározó szerepet játszanak a kulturális önazonosság fenntartásában;

Közlekedés

61.   véleménye szerint a korszerű összekapcsolási pontokra alapozott euro-mediterrán közlekedési hálózat kifejlesztése és az együttműködés, a koordináció és a fejlesztés javításán alapuló közös stratégia kidolgozása alapvető feltételt jelentenek a szabadkereskedelmi övezet sikeressége szempontjából; kulcsfontosságúnak tartja, hogy a dél- és kelet-mediterrán országok a transzeurópai hálózatokkal jobb kölcsönös átjárhatósággal rendelkezzenek, és részt vehessenek a jövőbeli, prioritást élvező projektek kidolgozásában és megvalósításában; ebben az összefüggésben kéri, hogy prioritásként vizsgálják meg a tengeri közlekedési utak javításának és a tengeri fuvarozási szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségek csökkentésének lehetőségeit;

62.   kéri a Bizottságot és a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy elegendő pénzügyi forrást bocsássanak rendelkezésre az infrastruktúrák korszerűsítéséhez, különös figyelemmel a logisztikára, és a térség különleges földrajzi helyzetének – az Európa és Ázsia (főleg Kína és India) közötti kereskedelem természetes átjárási pontja – figyelembevételével hajtsák végre az ágazat versenyképesebbé és dinamikusabbá tételéhez szükséges reformokat;

63.   kéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy a Bizottsággal együttműködve tegyék hatékonyabbá a közúti közlekedési és a kikötői ágazatot a logisztikai és szállítási – nagyon magas – költségek csökkentése érdekében, mivel azok rontják a térség ipari és mezőgazdasági termékei kivitelének versenyképességét; kéri, hogy a légi közlekedésről is gondolkodjanak, különösen a légi fuvarozási szolgáltatásokat illetően;

64.   érdeklődéssel fogadja a Tanácsnak a nagy transzeurópai útvonalak dél- és kelet-mediterrán országok felé történő kiterjesztésére vonatkozó közleményének közeli elfogadását annak szükségességére tekintettel, hogy munkálkodni kell a forgalom e térség javára történő kiegyensúlyozása érdekében;

Energia

65.   felhívja a figyelmet arra, hogy a barcelonai folyamatban részt vevő országok többsége az energetika terén egyre inkább külső forrásoktól függ, különösen a kőolaj és a gáz tekintetében, és hogy e kereslet növekedése további nyomást fog gyakorolni a jelenlegi ellátási csatornákra; úgy véli, hogy hasonló összefüggésben az energiaellátás ágazatában hatékony együttműködést kell létrehozni a dél- és kelet-mediterrán országok között;

66.   kéri, hogy kapjon központi szerepet a valódi euro-mediterrán energiapiac kiépítése; a szénhidrogének és a gáz árának közelmúltbeli emelkedése miatt; úgy ítéli meg, hogy az EU és az energetikai erőforrásokkal nem rendelkező dél- és kelet-mediterrán országok számára elengedhetetlen, hogy összehangolt erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy újabb lendületet kapjon az energiatermelő országokkal folytatott párbeszéd, elkerülve ugyanakkor az Európai Unió és a dél- és kelet-mediterrán országok érdekeire nézve hátrányos kétoldalú megállapodások megkötését; érdeklődéssel fogadja a Bizottságnak a külső energiapolitikáról szóló, 2006. november 20–21-i fórum alkalmával kifejezett azon szándékát, hogy külső energiapolitikájában fontos szerepet ad Észak-Afrikának és Közel-Keletnek, és azt óhajtja, hogy a nyilatkozatokhoz konkrét cselekvések is társuljanak;

67.   örömét fejezi ki az energetikai együttműködés földközi-tengeri térségben történő gyakorlati megvalósítása miatt, ami a REMEP platform (Rome Euro-Mediterranean Energy Platform) néven ismert; az a véleménye, hogy ez a platform összetartási pontként szolgálhat az EU és a dél- és kelet-mediterrán országok közötti együttműködés megerősítéséhez a jelentős regionális kezdeményezések megvalósításának biztosításával, valamint más elfogadható, közös érdekű cselekvésekhez;

68.   üdvözli a jelentős szubregionális projekteket, mint például a Maghreb-országok villamosenergia-piacának az EU villamosenergia-piacával való fokozatos integrációja, a gázpiac integrációja a Mashrek-régióban, valamint a Medgaz gázvezeték és az arab gázvezeték kiépítése;

69.   kéri a Bizottságot, az EU tagállamait, valamint a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy az energetikai ágazatban használják ki az új – két- és többoldalú – együttműködési formákat, különösen az energetikai hatékonyság javítását célzó cselekvések végrehajtását illetően; arra is kéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy vezessenek be a megújuló energiák fejlesztését és a környezetvédelmet (finomítási tevékenységek és a szénhidrogének földközi-tengeri szállításához kapcsolódó kockázatok) támogató politikákat;

70.   úgy véli, hogy az Európai Unió, valamint az energiaforrásokat nélkülöző dél- és kelet-mediterrán országok számára létfontosságú, hogy stratégiai párbeszédet kezdjenek azon lehetőségeket illetően, hogy jelentősen támogassák a megújuló energiák termelését, és jogot adjanak a dél- és kelet-mediterrán országoknak a megújuló energiák terén a kutatáshoz és fejlesztéshez kapcsolódó európai uniós programokban való részvételhez;

71.   hangsúlyozza egyrészt azt a szerepet, amelyet az első generációs bioüzemanyagok helyettesítő energiaként játszhatnak, másrészt az energiapiacokon megnövekedett kereskedelmi versenyképességüket;

Környezet és fenntartható fejlődés

72.   üdvözli a 2005-ös barcelonai csúcstalálkozó alkalmával indított "Horizont 2020" kezdeményezést, amely célul tűzte ki a régió szennyezettségi szintjének csökkentését a legjelentősebb szennyező források 2020-ig tartó felderítése és megszüntetése révén; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezést tovább lehetne fejleszteni, és újra be lehetne indítani az 1995-ben jóváhagyott fenntartható mediterrán fejlődési stratégiát;

73.   felkéri a Bizottságot, valamint a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy összpontosítsanak a Földközi-tenger szennyezésének megszüntetését (különösen az ipari kibocsátások és a városi hulladékok csökkentése) jelentő fő környezeti célra, a politikai és pénzügyi együttműködés jobb formájának – amely jobban bevonja a regionális és helyi hatóságokat, valamint a civil társadalom és a magánszektor képviselőit) konkretizálásával; kéri másfelől a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsen értékeléseket az e téren megvalósított előrehaladásról;

74.   kéri a Bizottságot, hogy prioritásként összpontosítson a tengeri környezet szárazföldi eredetű szennyezéséről szóló barcelonai jegyzőkönyv valamennyi dél- és kelet-mediterrán ország általi teljes, különösen a földközi-tengeri környezetvédelemre irányuló technikai segítségnyújtási program (METAP) nagyobb mértékű finanszírozása révén történő végrehajtására;

75.   az a véleménye, hogy ez a kezdeményezés a lehető legnagyobb publicitást érdemli, és az Európai Parlament teljes támogatását kell élveznie, figyelemmel a nemcsak a térség fenntartható fejlődésére (turizmus, halászat, mezőgazdaság, vízhez való hozzáférés), hanem a parti térségek életminőségére is gyakorolt jelentős hatásaira;

Ipar

76.   aggodalommal teszi szóvá, hogy a dél- és kelet-mediterrán országok alacsony műszaki fejlettségi szintet képviselő és kevés hozzáadott értéket tartalmazó termékeket előállító iparágakat építettek ki, ami sebezhetővé teszi őket a külső versenytársakkal szemben; úgy ítéli meg, hogy a dél- és kelet-mediterrán országok ipari versenyképességének növelése szükséges feltétele a szabadkereskedelmi övezet sikerességének, és felhívja ezeket az országokat, hogy fogadjanak el közvetlen intézkedéseket a vállalkozások európai és ázsiai előállítókkal szembeni versenyképességének erősítése érdekében;

77.   kéri, hogy az ipari ágazat liberalizálásának ütemtervét igazítsák ki az egyes dél- és kelet-mediterrán országok gazdasági-társadalmi feltételeinek (többek között a munkanélküliség) alakulása, valamint a liberalizáció környezetre gyakorolt hatása alapján;

78.   kéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy az ipar területén vezessenek be olyan regionális politikákat, amelyek nagyobb méretgazdaságosságot és a térségben a mikrovállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások (KKV) szerepét számításba vevő, jobb fejlesztési stratégiát tesznek lehetővé; kéri a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy támogassák a mikrovállalkozásokat és a KKV-kat jelentős pénzügyi szolgáltatások kifejlesztésével, valamint hogy nyújtsanak számukra a versenyképességük növelését lehetővé tevő technikai-adminisztratív segítséget;

79.   arra is kéri a Bizottságot és a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy folytassanak a következőkre irányuló közös cselekvéseket: (a) az igazgatás egyszerűsítése, (b) a szakmai, vezetői és szakszervezeti szövetségek reprezentatív jellegének megerősítése, (c) a kereskedelmi információkhoz való hozzáférés, (d) technikai segítségnyújtás és támogató szolgáltatások a vállalkozások számára, (e) rendszeres képzés;

Textilágazat

80.   továbbra is aggodalommal figyeli azokat a következményeket, amelyekkel a textilekre és ruházatokra vonatkozó megállapodás 2005. január 1-i lejárta és a kvóták eltörlése járt a dél- és kelet-mediterrán országok textil- és ruhaiparának teljesítménye szempontjából; emlékeztet rá, hogy ez az ágazat számos dél- és kelet-mediterrán ország számára létfontosságú; hangsúlyozza, hogy hasznos egy olyan program megvalósítása, amelynek célja az ágazat versenyképességének megerősítése, a Bizottság támogatásával;

81.   úgy ítéli meg, hogy a textilágazatot sújtó komoly nehézségeknek elkerülhetetlen negatív hatásaik lehetnek az EU országai és a dél- és kelet-mediterrán országok gazdaságára, és közvetve a szabadkereskedelmi övezet létrehozására vonatkozóan; az a véleménye, hogy az EU Kínával szembeni új kereskedelmi és beruházási stratégiájának, valamint általánosabban az Ázsiára vonatkozó európai kereskedelmi politikák meghatározása során figyelembe kell venni a dél- és kelet-mediterrán országokat és az EU országait esetlegesen érő hatásokat;

82.   kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a magánszektorral szoros együttműködésben indítson el eseti jellegű segítségnyújtási programokat a textilágazat versenyképességének ezen országokban történő javítása és a közösségi termelőkkel fennálló hagyományos kapcsolatok bővítése érdekében;

83.   az a véleménye, hogy a jelenlegi nehézségeket meg lehetne oldani az ágazat átszervezésével, és az európai piacok földrajzi közelségét kihasználva ez az ágazat egy rövidebb szállítási (és készlet-helyreállítási) idővel és versenyképesebb árakkal működő közepes és magas minőségi szintű termelésre összpontosíthatna;

84.   támogatja az euro-mediterrán termelési térség megszilárdítását, amely egyedüliként teszi lehetővé a Földközi-tenger déli, ugyanakkor északi része számára is, hogy megfeleljen a versenyképes régiók által támasztott versenynek, továbbá biztosítsa az ipari termelés és a foglalkoztatás megőrzését; fontosnak ítéli speciális európai hitelek juttatását, amelyek az ilyen irányú kutatási, innovációs és együttműködési programokat kísérhetik;

85.   olyan euro-mediterrán partnerséget támogat, amely a képzést, a kutatás-fejlesztést, a technológiai innovációt, a bevált gyakorlatok terjesztését és a piaci információk cseréjét segítő voluntarista politikával mozdítja elő az együttműködést és az ágazat versenyképességét; egy textil/ruházati ágazatra szakosodott iskolákból, képzési intézményekből és műszaki központokból álló euro-mediterrán hálózat létrehozását javasolja a műszaki partnerség, a képzés és a közös kutatási programok elősegítése érdekében;

86.   jelzi, hogy a finanszírozáshoz jutás nehézsége és az egyes pénzügyi eszközök alkalmazkodásra való képtelensége továbbra is jelentős akadályokat jelentenek az ágazat kis- és közepes vállalkozásai számára; felkéri a Bizottságot, hogy írjon elő olyan rendelkezéseket, amelyek képesek e hiányosság kiküszöbölésére, valamint olyan ösztönző intézkedéseket is, amelyek célja a termelési lánc egy részének megőrzése az euro-mediterrán térség országaiban;

Tudomány és technológia

87.   aggodalmát fejezi ki a legtöbb dél- és kelet-mediterrán ország által az oktatási ágazatban és a tudományos kutatásban felhalmozott késedelem miatt; észrevételezi, hogy – az iskolázottsági szint tagadhatatlan emelkedése ellenére – a munkaerőpiac és az iskolarendszer továbbra is egymástól elkülönülten működik, aminek súlyos következményei vannak a termelékenység, a munkaerő szakképzettségi szintje és általában is a régió fejlődési lehetőségei szempontjából;

88.   felkéri a Bizottságot és a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy sajátos pedagógiai programok révén valósítsanak meg olyan kezdeményezéseket, amelyek célja általában az oktatási rendszer javítása, az ifjúság szerepének nagyobb figyelembevétele, az egyetemi cserekapcsolatok bővítésének és a nők munkaerőpiacra való belépésének segítése; külön kiemeli, hogy a nők nagyobb munkaerőpiaci részvétele a gazdasági fejlődés kulcsfontosságú tényezője; üdvözli a kultúrák közötti párbeszédet segítő Anna Lindh Euro-Mediterrán Alapítvány által az Euromed iskolákra, a fiatal kutatók Euromed csoportjaira, a nyári egyetemekre és a csereprogramokra vonatkozóan tett kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik az euro-mediterrán partnerség tagjai közötti párbeszéd és együttműködés elmélyítését;

89.   arra ösztönzi a dél- és kelet-mediterrán országokat, hogy nagyobb prioritást adjanak a tudásalapú gazdaságon alapuló fejlesztési modellnek, és jelentősen növeljék a GDP-jük tudományos kutatásra szánt arányát; felkéri a Bizottságot pénzügyi és technikai segítség nyújtására;

90.   kéri a Bizottságot, hogy támogassa az Euromesco egyetemközi hálózatot; segítse elő az egyetemek, kutatóközpontok, laboratóriumok és doktori iskolák közötti partnerségek intézményesítését; támogassák ezen intézmények kutatóinak, oktatóinak és doktoranduszainak mobilitását, valamint a közös kutatási programok megerősítését;

91.   kéri a Bizottságot, hogy az EU és a dél- és kelet-mediterrán országok közös projektjeinek támogatása érdekében, és azért, hogy ezek az országok jobban részt vehessenek a közösségi kutatási keretprogramokban, értékelje a jelenlegi finanszírozási és programozási mechanizmusokat;

92.   külön kiemeli a szakképzés fontosságát, amely a vállalkozások fejlesztésének kulcsfontosságú tényezője; e fontosságot a vállalkozások által megtapasztalt és kifejezett problémákhoz és igényekhez igazított programok megvalósításával kell kifejezni;

Kereskedelem és fejlesztés

93.   hangsúlyozza, hogy az EU kereskedelempolitikája nem lehet ellentétes a fejlesztést támogató és a szegénység leküzdését célzó politikáinak céljaival, hanem ki kell egészítenie azokat; emlékeztet rá, hogy a dél- és kelet-mediterrán országok népességének több mint 30%-a kevesebb mint napi 2 USA dollárból él; felhívja az EU-t, hogy fektessen be egy olyan egyedi cselekvési programba, amelynek célja az abszolút és a viszonylagos szegénység elleni küzdelem a földközi-tengeri térségben, azaz dolgozza ki a "millenniumi célok" program mediterrán változatát, és célja még a fejlesztés kereskedelem révén történő biztosítása – vagyis a "Segítség a kereskedelemnek" fölközi-tengeri változata – a szegénység csökkentését célzó programokkal párhuzamosan;

94.   hangsúlyozza, hogy a milleniumi célok szempontjából a mikrohitel – különösen a mezőgazdasági ágazat kisbirtokosai számára – lényeges eszköze a szegénység elleni küzdelemnek, valamint a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés elérésének, továbbá az emancipációnak, és különösen a nők emancipációjának is fontos hordozója; úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi övezet keretében, és tágabban az európai szomszédsági politikában és a barcelonai folyamatban is el kell ismerni ezt az új mikroökonómiai dimenziót; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy jobban támogassa a dél- és kelet-mediterrán országokban a mikrofinanszírozás elősegítését, a meglévő programok anyagi megerősítését, valamint a nagyobb számú hitelekhez való hozzáférést megkönnyítő új rendszerek kifejlesztését és támogatását célzó kezdeményezéseket;

95.   hangsúlyozza a tisztességes munka és foglalkoztatás alapvető normáinak a szabadkereskedelmi övezet fejlesztése számára képviselt jelentőségét; emlékeztet arra, hogy a fejlesztést és a szegénység csökkentését szolgáló kereskedelem a társadalmi fejlődéshez és a tisztességes munkához is hozzájárul; hangsúlyozza még, hogy a kereskedelem szabályainak nem szabad sértenie az ILO által alkotott szociális előírásokat és keretmegállapodásokat; hangsúlyozza, hogy a munka terén történő kizsákmányolás valamennyi formája elleni küzdelem és a szakszervezeti szabadságok tiszteletben tartása alapvető fontosságú a mindenki érdekét szolgáló tisztességes kereskedelem megszervezéséhez; felkéri a Bizottságot, hogy ennek érdekében szorosan működjön együtt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, különösen az európai szomszédsági politika cselekvési terveinek megvalósítása érdekében;

96.   felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeni tárgyalásokon vegye figyelembe a nem kereskedelmi jellegű kritériumokat is annak érdekében, hogy a kereskedelem bővülése ne a helybéli népesség munkafeltételeinek kárára valósuljon meg; kifejezi kívánságát, hogy a szabadkereskedelmi övezet kialakítása tartalmazzon az emberhez méltó munka kérdésében a dél- és kelet-mediterrán országok szempontjai szerint kidolgozott ütemtervet is, az EU pedig vállaljon kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy minden szükséges segítséget megad ezen ütemterv megvalósításához;

97.   kiemeli annak szükségességét, hogy támogassák a multinacionális vállalatokon belül megtárgyalt magatartási kódexeket, a tisztességes munka céljainak integrálásával; azt ajánlja, hogy az európai székhelyű és a dél- és kelet-mediterrán országokban leányvállalatokkal rendelkező vállalkozások rendszeresen értékeljék e magatartási kódexek leányvállalataik általi betartását; kéri, hogy minden újonnan társult vállalkozás fogadja el a magatartási kódexeket, és tegye nyilvánossá ezt az információt;

Záró megfontolások

98.   emlékeztet a 2005-ös barcelonai csúcs határozatára, amelynek célja egy kölcsönös együttműködési térség létrehozása a migráció, a társadalmi integráció, a jog és a biztonság terén; ezt a térséget a valódi euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozásához elengedhetetlen velejárónak tekinti;

99.   véleménye szerint a szabadkereskedelmi övezetet – bár a feltételek ehhez még nincsenek meg – ki kell egészíteni a munkavállalók szabad mozgásának fokozatos és feltételekhez kötött engedélyezésével, figyelembe véve az európai munkaerőpiac helyzetét, valamint a nemzetközi közösségnek a migráció és a fejlődés összefüggésére vonatkozó jelenlegi vélekedését; külön kiemeli annak fontosságát, hogy csökkenteni kell a migránsok által a származási országukba küldött átutalások költségeit azért, hogy maximalizálják azoknak a helyi gazdaságban való használatát; úgy véli, hogy sürgősen ki kell alakítani a vízumkiadást megkönnyítő jogi és igazgatási eljárásokat, nevezetesen az euro-mediterrán partnerség szereplői, a diákok, az egyetemi szakemberek és a társadalmi-gazdasági élet szereplői esetében;

100.   továbbra is aggódik amiatt, hogy hiányzik az EU mediterrán politikájának világos meghatározása, valamint a régió fejlődésével és stabilizációjával kapcsolatban hosszú távra előre tekintő stratégiai látásmód; hangsúlyozza, hogy az euro-mediterrán integráció folyamatának újfent politikai prioritássá kell válnia az EU napirendjén;

101.   nehezményezi, hogy az Izraellel nemrég lezajlott konfliktus során módszeresen megsemmisítették Libanon gazdasági és infrastrukturális rendszerét, s ez késedelmet fog okozni az ország fejlődésében és a szabadkereskedelmi övezet létrehozásában; utal a Libanon újjáépítéséről szóló 2007. január 25-i konferencia eredményeire, és támogatja a hosszú távú nemzetközi segítségnyújtásra irányuló erőfeszítéseket az ország számára; felszólítja az EU-t, hogy a most zajló békefolyamat keretében továbbra is tartson fenn megfelelő pénzügyi támogatást annak érdekében, hogy ezzel segítse a libanoniakat az országuk 2006 júliusi konfliktust követő gazdasági és társadalmi újjáépítése jelentette kihívások legyőzésében; kifejezi a palesztin területek helyzete miatti komoly aggodalmát, és ebből következően kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a nemzetközi közösséggel együttműködve nyújtson alapvető humanitárius segítséget a palesztin népnek, tudomásul veszi, hogy Izrael az általa zárolt palesztin adó- és vámbevételek egy részét átutalta, és felhívja az izraeli kormányt, hogy a zárolt összeg fennmaradó részét sürgősen utalja át; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy ragaszkodjon a barcelonai folyamathoz kapcsolódó záradékok, nevezetesen az a társulási megállapodásokban és a különféle cselekvési tervekben szereplő emberi jogi záradékok tiszteletben tartásához annak érdekében, hogy a régióban valóban létrejöjjön egy, a szabadságon és a biztonságon alapuló térség;

102.   úgy ítéli meg, hogy – figyelembe véve az európai szomszédságpolitika legutóbbi lépéseit, valamint Kína új jelenlétét Afrikában – a mediterrán régióra vonatkozó európai uniós külpolitika célja a partnerországok politikai, demokratikus és társadalmi-gazdasági reformjainak támogatása és bátorítása a kölcsönös jólét térségének közös megteremtése érdekében;

103.   hangsúlyozza az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlésnek (EMPA) a partnerség keretében betöltött azon szerepét, hogy demokratikus fórumként összegyűjti a Földközi-tenger két partjának parlamenti képviselőit a barcelonai folyamat 3 pillére körül; az EMPA, a Bizottság és az Európai Unió Tanácsa gazdasági téren folyó együttműködésének megerősítésére szólít fel;

o
o   o

104.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok, valamint a dél- és kelet-mediterrán országok állam- és kormányfőinek, parlamentjeinek, továbbá az EMPA-nak.

(1) HL C 272. E, 2006.11.9., 570. o. (2) HL L 310., 2006.11.9., 1. o. (3) HL L 97., 1998.3.30., 2. o. (4) HL L 147., 2000.6.21., 3. o. (5) HL L 70., 2000.3.18., 2. o. (6) HL L 129., 2002.5.15., 3. o. (7) HL L 304., 2004.9.30., 39. o. (8) HL L 143., 2006.5.30., 2. o. (9) HL L 265., 2005.10.10., 2. o. (10) HL L 187., 1997.7.16., 3. o. (11) HL L 35., 1996.2.13., 1. o. (12) HL C 323., 1995.12.4., 5. o. (13) HL C 378., 2000.12.29., 71. o. (14) HL C 226. E, 2005.9.15., 42. o. (15) Különösen az ún. zöldmezős (greenfield) beruházások.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i ajánlása a Tanácsnak Bosznia-Hercegovináról (2006/2290(INI))

P6_TA(2007)0077 A6-0030/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Doris Pack által az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja nevében a Tanács részére előterjesztett, Bosznia-Hercegovináról szóló ajánlási javaslatra (B6-0615/2006),

–   tekintettel az állam és a Bosznia-Hercegovinát alkotó államegységek képviselői közötti 2005. október 5-i megállapodásra, amely elfogadja a Bizottság által a rendőri erők átszervezésére vonatkozóan kialakított alapelveket,

–   tekintettel a Tanács ezt követő, 2005. november 22-i határozatára, a Bosznia-Hercegovinával kötendő stabilizációs és társulási megállapodásra irányuló tárgyalások megnyitásáról,

–   tekintettel a 2006. március 18-án Bosznia-Hercegovina legfőbb politikai pártjai nagy részének vezetői között az alkotmány bizonyos módosításairól létrejött megállapodásra,

–   tekintettel a Békevégrehajtási Tanács (PIC) Irányítóbizottságának 2006. június 23-i határozatára, amely felkéri a Főképviselő Hivatalát, hogy haladéktalanul kezdje meg az előkészületeket a 2007. június 30-i bezárásra,

–   tekintettel arra a tényre, hogy a PIC felülvizsgálja, és adott esetben megerősíti a Főképviselő Hivatalának bezárását 2007 elején, figyelembe véve az ország és a régió általános helyzetét,

–   tekintettel a közelmúltban Bosznia-Hercegovinában tartott elnökválasztásra és parlamenti választásokra,

‐   tekintettel a Bizottság 2006-os jelentésére Bosznia-Hercegovina előrehaladásáról (SEC(2006)1384),

–   tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a Nyugat-Balkánra vonatkozó, 2006. december 11-i következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 90. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0030/2007),

A.   mivel Bosznia-Hercegovina jelentős előrelépést tett az 1995-ös daytoni békemegállapodás végrehajtása óta; ez a békemegállapodás a második világháborút követő időszak legvéresebb európai háborúját zárta le ebben a hajdan békés és többnemzetiségű országban, amely most az európai integráció felé halad, és ezért alkotmányos változásokra van szüksége,

B.   mivel az állam és a két államegység képviselői megállapodásra jutottak abban, hogy a rendőri erők javasolt reformja szerint állami hatáskörbe kerülne minden jogalkotási és költségvetési ügy, felszámolásra kerülnének az egymást zavaró politikai hatások a rendőrségi erők működtetése terén, és tisztán technikai és funkcionális feltételek szerint történne a területi egységek határvonalainak megállapítása,

C.   mivel az említett megállapodás a rendőri erők átszervezésének végrehajtása érdekében valamennyi kormányzati szintet (az államot, az államegységeket és a kantonokat) képviselő igazgatóság felállítását írja elő, amelynek feladata tervezet előterjesztése volt a reform végrehajtásának tekintetében, ideértve az új rendőrségi területi egységek határvonalainak megállapítását is,

D.   mivel 2006. december 22-én az említett igazgatóság előterjesztette a rendőri erők átszervezésének végrehajtásáról szóló tervezetet a bosznia-hercegovinai Miniszterek Tanácsához

E.   mivel ez a tervezet keretet biztosít a Bizottság által rögzített szükséges előfeltételek teljesítéséhez az Európai Unióval kötendő stabilizációs és társulási megállapodásnak,

F.   mivel a közelmúltban lezajlott választási kampány során a Szerb Köztársaság vezetői több ízben olyan nyilatkozatokat tettek, amelyek megkérdőjelezik a rendőri erők javasolt reformját, amelyet korábban támogattak,

G.   mivel a Szerb Köztársaság képviselőinek mandátumát közvetlen szavazás útján már megerősítették, és pártjaik erőteljesen képviseltetve vannak mind az államegységek, mind az állam szintjén,

H.   mivel Bosznia-Hercegovinában a legfőbb politikai pártok nagy részének képviselői által támogatott alkotmánymódosítási csomag számos javaslatot tartalmaz, amelyek erősítik az állami szintű hatásköröket, és Bosznia-Hercegovina törvényhozói és végrehajtói ága működésében a meglévő egyes hiányosságok kezelését célozzák,

I.   mivel e javaslatok nem reformálják meg az államegység vétómechanizmusát, annak ellenére, hogy ez a mechanizmus jelentős mértékben akadályozhatja Bosznia-Hercegovina parlamentjének munkáját,

J.   mivel a közeljövőben a Bosznia-Hercegovina társadalmát alkotó különféle szereplőknek alaposan el kell gondolkozniuk azon, hogyan lehet az ország merev etnikai megosztottságán túllépni struktúrájának reformja és annak érdekében, hogy ezáltal rugalmasabbá és az európai demokráciákkal összeegyeztethetővé tegyék,

K.   mivel Bosznia-Hercegovina parlamentjében a többség támogatta az említett alkotmánymódosítási csomagot, de mindössze két szavazat híján nem érték el az alkotmánymódosítások elfogadásához szükséges küszöböt,

L.   mivel a Főképviselő Hivatalának idő előtti bezárása, ami azon a jogos óhajon alapul, hogy fokozódon a politikai folyamatok iránti felelősségtudat, és felgyorsuljon a Bosznia-Hercegovinában élő három fő népcsoport megbékélésének folyamata, befolyásolhatja az ország stabilitását, valamint a közigazgatási és alkotmányos reformok ütemét és eredményét,

M.   mivel a Bosznia-Hercegovinában továbbra is tapasztalható erős etnikai megoszlás azt jelzi, hogy integráltabb, szegregációmentes és korszerű oktatási rendszerre volna szükség az országban,

N.   mivel ezen összefüggésben megfontolást érdemelnének a Bosznia-Hercegovinában a szegregációellenes modellt sikeresen alkalmazó többetnikumú oktatási intézmények, mint például a Katolikus Egyház által támogatott intézmények,

1.   aggodalommal veszi tudomásul, hogy a parlamenti választások és az elnökválasztás győztesei, amelyek korábban mérsékelt pártok voltak, a kampány során szembeállító és megosztó hangot ütöttek meg; sürgeti a feleket, különösen a választások győzteseit, hogy figyelmen kívül hagyva néhány közelmúltban tett negatív intézkedést és nyilatkozatot, haladéktalanul tegyenek lépéseket egy megerősített Bosznia-Hercegovina alapjainak lefektetésére, amely készül arra, hogy eleget tegyen a stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséhez és végrehajtásához szükséges feltételeknek, valamint, hogy kellő időben európai uniós tagságra irányuló kérelmet adjon be;

2.   üdvözli az állami szintű kormány megalakítását és emlékezteti Bosznia-Hercegovina politikai vezetőit azokra a sürgető és elengedhetetlen reformokra, amelyeket végre kell hajtaniuk, különösen az állam alkotmánya, a bíróságok, a közigazgatás, a vállalkozói környezet, az oktatás, a növény- és állategészségügy területén, valamint a környezetvédelem terén;

3.   úgy véli, hogy a bosznia-hercegovinai rendőri erők átszervezésének végrehajtására közelmúltban benyújtott tervezet egyértelmű és kiegyensúlyozott hatáskörmegosztást állapít meg az állam és a helyi szintek között, azzal, hogy az állam egyetlen jogi keretet fogad el a rendőrségi irányítás, a költségvetési források elosztása és azok felhasználásának nyomon követése, a támogató szolgálatok biztosítása, valamint a különböző szervek és szintek tevékenységeinek koordinációja tekintetében, és stratégiai irányítást nyújt anélkül, hogy a helyi rendőri egységek szükséges autonómiáját sértené;

4.   üdvözli továbbá a fent említett tervben kitűzött mechanizmusokat, amelyek biztosítják a rendőri vezetők és tisztviselők kiválasztásának és kinevezésének átláthatóságát, valamint a rendőri erők tevékenységének állami és helyi szintű ellenőrzését;

5.   úgy véli, hogy a Bosznia- Hercegovina népessége etnikai összetételének megfelelő rendőrségi szerkezet eléréséhez szükséges jogi rendelkezéseket hatékony ellenőrzési mechanizmusoknak kell követnie;

6.   elégedettséggel veszi tudomásul, hogy a helyi rendőri területek meghatározásához szükséges feltételek a működési hatékonyság és a fenntarthatóság elvén, valamint demográfiai, társadalmi, gazdasági és biztonsági tényezőkön alapulnak, nem pedig pusztán igazgatási határokon;

7.   sürgeti a Tanácsot, hogy gyakoroljon nyomást Bosznia-Hercegovina megfelelő hatóságaira, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést a javaslatok beépítésére a fenti tervbe, valamint arra, hogy emlékeztessék valamennyi felet, hogy a rendőrségi erők reformja a stabilizációs és társulási megállapodás megkötésének alapvető előfeltétele;

8.   üdvözli, hogy a boszniai rendőrségi erők általánosan együttműködtek a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel, többek között azáltal, hogy hozzáférést biztosítottak a katonai archívumokhoz; elítéli azonban az ország területén tartózkodó nagyszámú háborús bűnös letartóztatásának elmulasztását, valamint a vizsgálatokhoz szükséges számos irat eltűnését;

9.   felhívja Bosznia-Hercegovina politikai vezetését, hogy folytassa a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködésre, illetve a megvádolt háborús bűnösöket támogató hálózatok felszámolására tett erőfeszítéseit;

10.   üdvözli a Szerb Köztársaság hatóságainak döntését, amely szerint a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködést javító külön szervet hoznak létre az ad hoc cselekvési terv végrehajtása céljából; ezzel kapcsolatban a közeljövőben konkrét eredményeket vár a legfőbb menekülők elfogása tekintetében;

11.   sürgeti Bosznia-Hercegovinát gazdasági és fiskális politikája javítására és különösen a fiskális összehangolás megerősítésére irányuló erőfeszítéseinek fenntartására, amellyel hozzájárul a fiskális stabilitáshoz;

12.   felhívja Bosznia-Hercegovina vezetőségét, hogy rendezze valamennyi fennmaradó határellentétét a szomszédos országokkal, valamint fogadja el és tartsa tiszteletben a szárazföldi és vízi határok demarkációjáról szóló megállapodást;

13.   felhívja Bosznia-Hercegovina vezetőit, hogy folytassák a megegyezés szerinti közszolgálati műsorszórási reformok teljes végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket;

14.   felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy az európai partnerségben meghatározott prioritásokat sürgősen hajtsa végre; ismételten leszögezi, hogy az EU általános politikája Bosznia-Hercegovina, valamint a teljes nyugat-balkáni régió felé az európai integráció egyértelmű lehetőségén alapul, amint azt a 2003. júniusi thesszaloniki menetrend is megállapítja;

15.   úgy véli, hogy az alkotmányról szóló vitát haladéktalanul folytatni kell, az eddig elért eredményekre építve, ugyanakkor kitérve az alábbiakra:

16.   úgy véli, hogy e vitát nyilvánosan kell lefolytatni, a civil társadalom, valamint nemzeti és nemzetközi szakértők részvételével; úgy véli, hogy a közvéleményt be kell vonni e folyamatba, hogy a végső eredményt mindenki a magáénak érezze és törvényesnek ismerje el;

17.   felkéri Bosznia-Hercegovina parlamentjét, hogy fontolja meg egy bizottság létrehozását, amelynek kifejezett feladata az alkotmányos reformra vonatkozó átfogó javaslatok kidolgozása;

18.   úgy véli, hogy az Európai Uniónak – az EU különleges képviselője révén – vezető szerepet kell betöltenie az alkotmányról szóló vita újraindításában, különösen a pártok közötti párbeszéd elősegítése és a nyilvános vita ösztönzését célzó kezdeményezések támogatása által, valamint a vitában közvetlenül részt vevő bosznia-hercegovinai országgyűlési képviselők számára szakértelem szempontjából biztosított technikai segítségnyújtás révén;

19.   aggodalmát fejezi ki a Bosznia-Hercegovinában továbbra is meglévő etnikai korlátok miatt, amelyek akadályozzák a nemzeti identitás kialakulását; úgy véli, hogy a daytoni megállapodás alkotmányos rendelkezései megnehezítik e korlátok megszüntetését; emlékeztet arra, hogy az EU tapasztalata szerint a közös identitás teljességgel összeegyeztethető a nemzetalkotó népek kulturális és vallási hagyományainak tiszteletben tartásával;

20.   üdvözli ezért a Szerb Köztársaság miniszterelnökének közelmúltban tett kijelentését, amelyben ezen államegység kormánya elkötelezi magát bárminemű, a koszovói helyzet rendezésével kapcsolatosan fennálló zavargás megelőzése mellett;

21.   úgy véli, hogy az európai uniós segítségnyújtás keretében – amely az újjáépítési szakaszt követően az uniós szabályok és jogszabályok elfogadásának megkönnyítését helyezte a középpontba – fokozott figyelmet kell fordítani a múlttal való szembesülésnek, beleértve a véres konfliktus alatt eltűnt személyeket, valamint egy befogadó, megkülönböztetésmentes oktatási rendszer előmozdítására Bosznia-Hercegovinában, amely a tolerancián és a sokszínűség tiszteletben tartásán alapul;

22.   emlékeztet arra, hogy mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy véget vetnek az egy fedél alatt iskolázott különböző etnikai csoportok szegregációjának, vitát nyitnak a közös tanrend kialakításáról az iskolakötelesek számára, külön figyelmet szentelnek a történelem oktatására és jobb, folyamatos képzést nyújtanak a tanároknak;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy e célból az új előcsatlakozási eszközből biztosítson elegendő támogatást mindkét fent említett célra, főként nyújtson támogatást az Eltűnt Személyek Nemzetközi Bizottságának, és sürgeti a Tanácsot, hogy az EU különleges képviselőjén keresztül támogassa a kezdeményezéseket e téren; úgy véli, hogy a fennálló oktatási rendszer komoly veszélyt jelenthet az ország biztonságára;

24.   úgy véli, hogy Bosznia- Hercegovina polgárainak érdekében állna, valamint a jövőbeli összetűzések kerülése iránti vágyukat tükrözné, ha egy nemzeti igazság és megbékélési bizottságot hoznának létre az országban, amely megvizsgálná és jelentené a múltbéli visszaéléseket, valamint javaslatokat dolgozna ki a fájdalmas örökséggel való megbirkózás érdekében, valamint annak megakadályozására tett lépésekre, hogy hasonló embertelenség megismétlődhessen;

25.   rámutat arra, hogy az oktatás jelenti a megbékélés elsődleges eszközét; úgy véli, hogy Bosznia-Hercegovina fiatalabb generációjának meg kell küzdenie a múlttal, és le kell vonnia a tanulságot, amint azt a II. világháború után a fiatalok tették Európában, hogy a jövő a megosztottság feloldásában, a kölcsönös megértés előmozdításában, valamint a szolidaritás, tolerancia, a demokrácia, az emberi jogok és az ország polgárai közötti egyenlőség értékeinek támogatásában rejlik;

26.   utal ebben az összefüggésben az iskolákban tartott, etnikumok közötti osztálytársi közvetítést oktató órákra és összevont tanórákra, amelyek segítenek a Bosznia-Hercegovinai Államszövetség oktatási rendszerének részét képező formális és az informális szegregáció leküzdésében;

27.   ezért óva int minden olyan próbálkozástól, amelynek célja, hogy etnikumok számára kizárólagos területeket hozzon létre Bosznia-Hercegovinában; emlékezteti a bosznia-hercegovinai politikusokat, hogy a nemzetközi közösség nem fog eltűrni semmiféle olyan intézkedést vagy politikát, amely közvetlenül vagy közvetetten aláássa Bosznia-Hercegovina és államegységeinek többetnikumú jellegét, területi integritását, stabilitását és egységét; felhívja a Bosznia-Hercegovináért felelős főképviselőt, hogy e tekintetben tanúsítson különös éberséget, és Bosznia-Hercegovina egész területén még határozottabban támogassa a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek újbóli beilleszkedését, és különösen a Szerb Köztársaságban, ahol a visszatérő menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek száma sajnálatosan alacsony;

28.   üdvözli az EU és Bosznia-Hercegovina között, a vízumkönnyítésről szóló tárgyalások első szakaszának megnyitását, és várakozással tekint ezen tárgyalások 2007. júniusi befejezésére, hogy a megállapodás 2008-ban életbe léphessen; hangsúlyozza, hogy a végső cél az Európai Unióba az utazás megkönnyítése a nyugat-balkáni országok valamennyi polgára számára és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa ezen folyamatot, nevezetesen a rendőrségi és határellenőrzési együttműködés megerősítésére irányuló intézkedésekkel;

29.   üdvözli a Bosznia-Hercegovinában tartózkodó Európai Uniós Erők (EUFOR) szerepét Bosznia-Hercegovina biztonságos környezetének megteremtésében; úgy ítéli meg, hogy valamennyi szükséges garancia megléte esetén Bosznia-Hercegovina hatóságainak egyetértésével tervbe lehet venni a csapatok számának csökkentése, amiről a Tanács nemrégiben határozott, világos jele a régió megnövekedett stabilitásának;

30.   nagyra értékeli az EU Rendőri Missziójának Bosznia-Hercegovinában végzett munkáját, amelynek keretében támogatta egy modern és hatékony rendőri erő kialakítását Bosznia-Hercegovinában; véleménye szerint e misszió jövőjét szintén a rendőri erők reformja terén tett előrelépések fényében kell mérlegelni;

31.   üdvözli azt a tényt, hogy Bosznia-Hercegovina számos olyan nemzetközi dokumentumot írt alá és olyan törvényeket fogadott el, amelyek célja a nők jogainak biztosítása és előmozdítása; sürgeti azonban Bosznia-Hercegovina kormányát arra irányuló erőfeszítéseinek folytatására, hogy az ezekben a nemzetközi és nemzeti dokumentumokban lefektetett elveket a gyakorlatban is megvalósítsák;

32.   a Bosznia-Hercegovina jövőjét továbbra is körülvevő bizonytalanság fényében támogatja a Békevégrehajtási Tanács döntését, hogy ismételten fontolóra veszi 2006. június 23-i határozatát és 2008 júniusáig fenntartja a Főképviselői Hivatalt annak minden kiváltságával együtt; úgy véli, hogy e meghosszabbítás révén több hatáskör ruházható a helyi hatóságokra; üdvözli a tényt, hogy a Tanács együttes fellépést fogadott el a Bosznia-Hercegovinában lévő EU különleges képviselő tekintetében, ami által meghosszabbítja e mandátum érvényességét annak érdekében, hogy a különleges képviselőnek világos szerepet adjon Bosznia-Hercegovina alkotmányos reformjainak előmozdításában;

33.   hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek egységes hangon kell megszólalnia Bosznia-Hercegovinában; sajnálja, hogy a hivatalban levő EU jelenlegi főképviselő/különleges képviselő nemrég bejelentette, hogy 2007 júniusi hatállyal le kíván mondani, és elismerően nyilatkozik a mandátuma alatt végzett munkáról; sürgeti a Tanácsot, hogy folytasson részletes vitát a bosznia-hercegovinai nemzetközi jelenlét természetéről, hatóköréről és időtartamáról;

34.   úgy véli továbbá, hogy a Főképviselő Hivatalának bezárása után az EU-nak határozott és összehangolt támogatást kell nyújtania Bosznia-Hercegovina számára, hogy az minél előbb és minél teljesebben elérhesse az európai integrációra irányuló hosszú távú célját; úgy véli, hogy az EU különleges képviselőjének erélyesen szót kell emelnie az Európai Unió nevében többek között a Bosznia-Hercegovinában található EU-intézmények és -ügynökségek koordinálása során;

35.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen ajánlást az Általános Ügyek Tanácsának, valamint tájékoztatásul a Bizottságnak, az EU Bosznia-Hercegovináért felelős különleges képviselőjének/főképviselőjének, valamint Bosznia-Hercegovina, a Szerb Köztársaság és a Bosznia-Hercegovinai Államszövetség kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban: A rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana (2005/2169(INI))

P6_TA(2007)0078 A6-0034/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság közleményére az alapjogi chartának a Bizottság jogalkotási javaslataiban történő tiszteletben tartásáról(COM(2005)0172),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió 2000. december 7-én Nizzában kihirdetett alapjogi chartájára(1),

–   tekintettel a Rómában 2004. október 29-én aláírt európai alkotmányról szóló szerződésre (alkotmányszerződés), amely magába foglalja az alapjogi charta rendelkezéseit, hogy ezáltal jogilag kötelező jelleggel ruházza fel azokat,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéréről (az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásáról és előmozdításáról) szóló közleményére vonatkozó 2004. április 20-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel "az alapjogok védelméről és előmozdításáról: a tagállami és európai intézmények, köztük az Alapjogi Ügynökség szerepe" című, 2005. május 26-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az Európai Unió független szakértőinek hálózata által kidolgozott 2005. évi éves jelentésre az alapjogok helyzetéről az Európai Unióban,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre(4), valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésről szóló tanácsi nyilatkozatra,

–   tekintettel José Manuel Barroso úrnak a Parlament 2004. november 17-i plenáris ülésén a Bizottság kijelölt elnökeként mondott beszédére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45., 34. és 91. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A6-0034/2007),

A.   mivel az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek az összes tagállamban (az EU-Szerződés 6. cikke),

B.   mivel a Parlamentre, mint az Unió polgárainak közvetlenül választott képviseleti szervére ezen alapelvek megvalósításában kiemelt felelősség hárul,

C.   mivel ez a felelősség sokkal nagyobb, mert a szerződések jelenlegi állapotában:

D.   mivel a valamennyi jogalkotási javaslat alapjogi chartával való összeegyeztethetőségét vizsgáló eljárás olyan következményt jelent, amely szükségszerűen következik a charta Parlament, Tanács, Bizottság és valamennyi tagállam általi elismeréséből, illetve az unió polgárai számára 2000. december 7-én Nizzában történő ünnepélyes kihirdetéséből,

E.   emlékeztetve arra, hogy az alapvető jogok tényleges hatóköre, amint az az EU-Szerződés 6. cikke (2) bekezdésének alkalmazásából következik, még ma is nagyrészt a bírói értelmezéstől függ, de az európai jogalkotónak is nyilvánvalóvá kellene tennie azt az értelmezést, amelyet e jogoknak kellene adni,

F.   emlékeztetve arra, hogy az alapjogi charta kihirdetésekor a Parlament, a Tanács és a Bizottság megegyeztek e jogok meghatározásában, valamint hogy ezentúl ezeket kell hivatkozási alapnak tekinteniük az Unió jogszabályainak kidolgozása során a koherencia és a jóhiszeműség nyilvánvaló okán (lásd a Bizottság fenti közleményét COM(2005)0172),

G.   tudomásul véve azt a tényt, hogy az Unió jogszabályaiba történt átvétel után a chartában meghatározott jogok kötelező érvényűvé válnak az ezeken alapuló európai jogszabályok által,

H.   mivel az alapvető jogok jogalkotási javaslatokban történő tiszteletben tartására vonatkozó eljárás rendszerességének, alaposságának, objektivitásának, nyitottságának és átláthatóságának annál nagyobb a jelentősége, mivel az alapjogi charta jogilag sajnálatos módon a mai napig nem kötelező; hangsúlyozva mindamellett, hogy az évek során az alapjogi charta hivatkozási alappá vált az európai bíróságok, az Elsőfokú Bíróság, a Bíróság(7), a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint számos alkotmánybíróság számára,

I.   mivel az európai jogalkotónak az új európai jogszabályoknak az alapvető jogokra gyakorolt hatásának előzetes értékelése során a nemzeti jogalkotót, a civil társadalmat, a tudományos világot és más nemzetközi szervezetek, mint az Európa Tanács és az ENSZ szakértelmét is be kell vonnia; tekintettel arra, hogy ily módon az európai jogalkotó elősegítené az alapvető jogok egyre szélesebb kultúrájának kialakulását, amint az a magánélet, a családjog és az átláthatósághoz való jog védelmét érintő néhány jogszabály kidolgozása során történt,

J.   mivel a Bizottságnak a 2001 óta alkalmazásra kerülő, az alapvető jogok jogalkotási javaslataikban történő tiszteletben tartására vonatkozó eljárás elmélyítésére és a közvéleményben való jobb tudatosulására vonatkozó javaslatában jelentős előrelépés nyilvánul meg az "alapjogi kultúra" Unióban való kibontakozatására irányuló szándékával,

K.   mivel ez az eljárás túlságosan belső jelleggel rendelkezik, a kritériumok túl megszorítóak és az Európai Parlament szerepe elégtelen, és mivel a tagállamok parlamentjeinek a bevonására vonatkozó javaslatok – mint a brit felsőházé(8) – ugyanúgy figyelmen kívül maradnak, mint az európai intézmények közötti, elengedhetetlenül szükséges folyamatos párbeszéd kialakítása és a független szervezeteknek a tárgyilagosság erősítése céljából történő bevonása,

L.   mivel az Unió igazi "alapjogi kultúrája" az alapvető jogok ellenőrzése olyan összefüggő rendszerének kialakítását kívánja meg, amely a Tanácsot és kormányzati együttműködés területén született határozatokat is magába foglalja,

M.   mivel az igazi "alapjogi kultúra" nemcsak a szabályok passzív tiszteletben tartásából áll, hanem az alapvető jogok aktív elősegítéséből, valamint közbeavatkozásból is, amikor a tagállamok megsértik vagy nem védik eléggé az alapvető jogokat,

N.   mivel az alapjogi ellenőrzések ilyen átfogó rendszerének elő kell irányoznia egy éves vitát a három intézmény és a nemzeti parlamentek részvételével, különösen amikor az Európai Parlament mérleget készít az EU-nak, mint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségeként való fejlődése során elért haladásról és a felmerült problémákról,

O.   mivel egy ilyen vita alkalmával lehetőség lenne megvizsgálni egyúttal a következőket:

P.   emlékeztetve arra, hogy ezen éves viták alkalmával az intézményeknek meg kellene vizsgálniuk annak a célszerűségét, hogy felülvizsgálják azokat a jogszabályokat, amelyek közbiztonsági okokból esetleg korlátozták a szabadságok gyakorlását,

Q.   mivel a titkos börtönök létezése és a CIA által a terrorizmus elleni harc címén végrehajtott illegális emberrablások, az akadozó felderítés és a kormányok hiányos együttműködése, vagy a repülőgépek utasaira vonatkozó személyi adatok és bankszámlákra vonatkozó adatok SWIFT-en keresztül történő, törvényi alap nélküli továbbítása alkalmasak arra, hogy megrendítsék a polgároknak az európai intézmények azon képességébe és akaratába vetett bizalmát, hogy megvédjék az alapvető jogokat és megtorolják azok megsértését,

1.   utal arra a történelmi feladatra, hogy "az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamata" során (az EU-Szerződés 1. cikke) a biztonság és jog intézményeinek fejlesztése, valamint a gazdasági és szociális előrelépés mellett a szabadság intézményeit is létre kell hozni;

2.   hangsúlyozza az alkotmányozási folyamatban fellépő nehézség leküzdésének, az alkotmányszerződés központi vívmányai megtartásának és az alapjogi charta kötelező jogi ereje rögzítésének szükségességét;

3.   üdvözli a Bizottságnak a jogalkotási javaslataiban az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó eljárás elmélyítésére és jobb átláthatóságára irányuló javaslatait, és ebben a José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke által a Parlamentben 2004. november 17-én bejelentett, az alapvető jogok védelmére vonatkozó ambiciózus intézkedések és az erre általa létrehozott munkacsoport első pozitív eredményeit látja;

4.   felkéri a Bizottságot, hogy tegye átláthatóbbá a nyomon követési folyamatot és konzultáljon a civil társadalom érintett szereplőivel, különösen azokkal, akiket a Bizottság mindenkori javaslatai érinthetnek;

5.   hangsúlyozza, hogy a Bizottság által javasolt "szisztematikus" ellenőrzés feltétlenül szükségessé teszi minden jogalkotási javaslat ténylegesen alapos megvizsgálását és a kapott eredmény megindokolását;

6.   felkéri a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a jogalkotási javaslatok ne csak az alapjogi chartának, hanem az alapvető jogokkal kapcsolatos európai és nemzetközi jogi eszközöknek, valamint a tagállamoknak a közösségi jog általános alapelvét jelentő közös alkotmányos hagyományaiból eredő jogoknak is megfeleljenek;

7.   hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartásának valóban rendszeres és szigorú ellenőrzése nemcsak az esetleges jogi hibák kereséséből áll az egyéni szabadság és a közérdek követelményeinek mérlegelése során, hanem a politikai elemzést is szükségessé teszi az ezen érdekek igazságos kiegyensúlyozottságát biztosító különböző megoldások közül annak a megoldásnak a felismerése érdekében, amely a célkitűzések és az alapvető jogok korlátozása közötti legkiegyensúlyozottabb arányt jelenti (az alapvető jogok szempontjából történő optimalizálás);

8.   minden esetben hasznosnak tartja az ellenőrzés kiterjesztését a különböző érintett alapvető jogokra, és elengedhetetlennek tartja e jogok kifejezett egyenkénti megemlítését a preambulumbekezdésekben;

9.   bízik abban, hogy a hivatkozott módszertan, amelyet a Bizottság az Európai Unió alapjogi chartájának jogalkotási javaslataiban történő figyelembevételére kíván alkalmazni, gyakorlati és konkrét megvalósítást fog nyerni;

10.   emlékeztet annak jelentőségére, hogy a jogalkotási javaslatok kidolgozása során az alapjogok betartásának rendszeres belső ellenőrzésével külön jelentés foglalkozik, amelynek célja az alapjogok betartására való jogi ösztönzés;

11.   felhívja a Bizottságot, hogy gondolja át azon döntését, hogy a következmények megbecslésével kapcsolatosan az alapvető jogokra vonatkozó megfontolásokat a három fennálló kategóriába – gazdasági, szociális és környezeti hatás – sorolja be, és hozzon létre külön kategóriát "az alapvető jogokra gyakorolt hatás" címmel, mivel csak ezáltal lehet biztosítani az alapvető jogok valamennyi szempontjának figyelembevételét;

12.   kiemeli a Bizottság azon jogát, hogy a jogalkotási folyamat során az alapvető jogokat sértő módosítások esetén javaslatát a Tanács általi elfogadás előtt visszavonja;

13.   visszautasítja a Bizottság azon fenntartását, hogy az egyedi esetek politikai vonatkozásainak vizsgálatát követően semmisség megállapítására irányuló per indítható, és nyomatékosan hangsúlyozza az alap- és szabadságjogok védelmének bármely politikai megfontoláshoz viszonyított feltétlen elsőbbségét;

14.   szükségesnek tartja az alapjogi charta figyelembevételére vonatkozó eljárásnak az egész jogalkotási folyamatra és a komitológiára való kiterjesztését, a Parlament helyzetének erősítését, az Alapjogi Ügynökség szerepének pontosítását és támogatásának fokozott igénybevételét;

15.   megfontolja annak a lehetőségét, hogy módosítsa eljárási szabályzata 34. cikkét annak érdekében, hogy megbízhassa a polgári szabadságjogok területén illetékes bizottságot az alapvető jogok szempontjából releváns jogalkotási javaslatok, intézkedések és előírások hatásainak vizsgálatával, és úgy akarja módosítani eljárási szabályzata 91. és 115. cikkét, hogy a Parlament állásfoglalásai a tagállamokon belüli viszonyokra is vonatkoztathatóak legyenek, hogy így az EU-Szerződés 6. és 7. cikkében meghatározott felelősségét megfelelő időben gyakorolhassa;

16.   hangsúlyozza, hogy az általános konzultációs mechanizmusok megléte ellenére fontos lenne nagyobb mértékben bevonni a kifejezetten az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó külső, független szervezeteket és intézményeket; felkéri ezért a Bizottságot, hogy az alapvető jogokat érintő jogalkotási javaslatok kidolgozásának folyamata során gondoskodjon az említett szervezetekkel és intézményekkel való külön konzultációs mechanizmus kialakításáról;

17.   felhívja a Tanácsot az alapvető jogok rendszeres vizsgálatának erősítésére a kormányzati együttműködés területén is, az eredmények nyilvánosságra hozatalára, továbbá az Alapjogi Ügynökség támogatásának igénybevételére is;

18.   megerősíti, hogy a jogalkotási folyamat keretében a Parlament és az Európai Unió más intézményei – szükség esetén és önkéntes alapon – részesülhetnek az Alapjogi Ügynökség szakértelméből az alapvető jogok, valamint a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén;

19.   emlékeztet arra, hogy sem az alapszerződések, sem a 168/2007/EK rendelet nem akadályozza a Parlamentet abban, hogy az Alapjogi Ügynökség segítségét kérje az EU-Szerződés 7. cikkének alkalmazásakor; elvárja a Bizottságtól és az Alapjogi Ügynökségtől, hogy irányozzák elő a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat a többéves keretben, valamint az éves munkaprogramban annak érdekében, hogy az Alapjogi Ügynökség megfelelő módon tudjon válaszolni a Parlamenttől érkező, az EU-Szerződés 7. cikke alapján ráruházott hatáskörök gyakorlása közben felmerülő kérelmekre;

20.   hangsúlyozza, hogy megfelelő módszereket kell kidolgozni a polgároknak és az európai intézményeknek az alapjogok tiszteletben tartásának belső ellenőrzéséről való tájékoztatására, többek között rendszeres jelentések kiadása révén;

21.   azzal a kéréssel fordul a tagállamok parlamentjeihez, hogy mindenekelőtt a rendőrségi és az igazságügyi együttműködés, valamint a közös kül- és biztonságpolitika területén született határozataikat és intézkedéseiket vizsgálják meg azok alapjogi chartával való összeegyeztethetősége szempontjából, hogy ezáltal biztosítva legyen az alapvető jogok oszthatatlansága és az Unió valamennyi politikájának rendszeres és alapos alapjogi vizsgálata;

22.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU-Szerződés 4. cikkének, illetve az EK-Szerződés 200. és 212. cikkének megfelelően terjesszen éves jelentést az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek elé az Unió alapjogi politikájáról, és kezdjen rendszeres, nyílt és állandó párbeszédet az alapvető jogok Unión belüli biztosításáról;

23.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy számoljanak be a Parlamentnek a nemzeti szakértők hálózata által kidolgozott jelentéseket követően tett lépésekről;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 364., 2000. 12. 18., 1. o. (2) HL C 104. E, 2004. 4. 30., 408. o. (3) HL C 117. E, 2006. 5. 18., 242. o. (4) HL L 53., 2007.2.22., 1. o. (5) A Bíróság 2002. július 25-i ítélete a C-50/00 P ügyben, Unión de Pequeńos Agricultores kontra az Európai Unió Tanácsa, EBHT 2002, I-6677. (6) Az Elsőfokú Bíróság 2004. június 7-i határozata a T-338/02 ügyben, Segi és mások kontra az Európai Unió Tanácsa, EBHT 2004, II-1647. (7) A Bíróság, 2006. június 27-i ítélete a C-540/03 ügyben, Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa, a harmadik országbeli kiskorú gyermekek családegyesítési jogáról (2003/86/EK irányelv). (8) Brit Felsőház, az Európai Unióval foglalkozó Bizottság, a 2005-06-os ülésszak 16. jelentése, "Human Rights proofing EU Legislation", 2005. november 29., (149) bekezdés.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i ajánlása a Tanácshoz az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a közép-amerikai országok közti társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazásról (2006/2222(INI))

P6_TA(2007)0079 A6-0026/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Willy Meyer Pleite által az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nevében az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozó iránymutatásokról szóló Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatra (B6-0417/2006),

–   tekintettel a Bécsi Nyilatkozat (31) bekezdésére, amely tartalmazza az Európai Unió és Közép-Amerika által a 2006. május 12-én, Bécsben rendezett IV. Európai Unió–Latin-Amerika és a Karib-térség csúcstalálkozón hozott döntést a politikai párbeszédet, együttműködési programokat és kereskedelmi megállapodást tartalmazó társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalások megkezdéséről,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére,

–   tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében létrehozott átfogó partnerségről és közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 83. cikkének (5) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0026/2007),

A.   mivel a demokrácia, a jogállamiság tiszteletben tartása és az emberi jogok teljes körű gyakorlásának mindenki számára biztosított lehetősége, illetve mindkét régió polgárai polgári és politikai jogainak maradéktalan tiszteletben tartása a Bécsben elhatározottak alapján a felek közti társulás létrehozásának alapfeltételei,

B.   mivel az alapvető jogok maradéktalan gyakorlása valamennyi polgár, különösen a hátrányos helyzetben levők, például az őslakos népesség számára a megállapodás alapvető elemét képezi csakúgy, mint fokozottabb társadalmi és politikai részvételük,

C.   mivel a jövőbeni gazdasági, politikai egyeztetési és együttműködési társulási megállapodásra irányuló tárgyalási irányvonalaknak összhangban kell lenniük a feleknek egy olyan globális társulási megállapodás megkötésére irányuló szándékával – amint azt a Bécsi Nyilatkozat (31) bekezdése tartalmazza –, amely megerősíti az elkötelezettséget, hogy Közép-Amerikával fenntartott kapcsolat a régióval és országaival olyan politikai és gazdasági partnerséget feltételez, amely figyelembe veszi a két régió, illetve a különböző közép-amerikai országok közti aszimmetriákat és egyenlőtlenségeket, és amely ezen okból a fejlesztési együttműködéssel és a társadalmi kohézióval kapcsolatos alapvető rendelkezéseket tartalmaz, illetve amely célja a szabad kereskedelem,

D.   mivel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) megalakulása döntő lépést jelentett az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok demokratikus legitimitásának és politikai jellegének megerősítésében, különösen az EU és Közép-Amerika vonatkozásában, valamint mivel ez a közgyűlés állandó fórumot teremt a két régió között folytatott politikai párbeszéd számára,

E.   mivel a jövőbeni megállapodásra irányuló tárgyalásokra vonatkozó iránymutatások tekintetében figyelembe kell venni a legtöbb közép-amerikai országban uralkodó gazdasági, politikai és társadalmi feltételeket, a két régió közti fejlettségbeli különbségeket és a közép-amerikai gazdasági kapcsolatok jellemzőit (a regionális kereskedelem néhány országra koncentrálódik, erős függőség a hagyományos termékek exportjától, az EU közvetlen tőkebefektetéseinek alacsony aránya a régióban stb.),

1.   az alábbi ajánlásokat intézi a Tanácshoz:

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint az Európai Unió tagállamai illetve a közép-amerikai országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 140. E, 2002.6.13., 569. o. (2) HL C 296. E, 2006.12.6., 123. o. (3) A tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 169., 2005.6.30., 1. o.).

Az Európai Parlament 2007. március 15-i ajánlása a Tanácshoz az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Andok Közösség és tagállamai közötti társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazásról (2006/2221(INI))

P6_TA(2007)0080 A6-0025/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportja nevében Luis Yañez-Barnuevo García által beterjesztett, Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatra, amelynek tárgyát az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Andok Közösség és tagállamai közötti társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalási iránymutatások képezik (B6-0374/2006),

–   tekintettel a Bécsi Nyilatkozat 31. bekezdésére, amely tartalmazza a 2006. május 12-én Bécsben rendezett IV. Európai Unió–Latin Amerika/Karib-térség csúcstalálkozón az Európai Unió és az Andok Közösség által hozott határozatot, amelynek értelmében 2006-ban olyan folyamatot kell útjára indítani, amely elvezet egy politikai párbeszédet, együttműködési programokat és kereskedelmi megállapodást magában foglaló társulási megállapodás megtárgyalásához,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére,

–   tekintettel az Európai Uniós és Latin-Amerika közötti kapcsolatokat célzó átfogó társulásról és közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az egyrészt az Európai Közösség és tagállamai, másrészt az Andok Közösség és tagállamai, a Bolíviai, a Kolumbiai, az Ecuadori, a Perui Köztársaság és a Venezuelai Bolivári Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás megkötést célzó tanácsi határozatra irányuló javaslat tárgyában elfogadott, 2004. március 31-i álláspontjára(2),

–   tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Bizottságnak az Andok Közösséggel és tagállamaival létesítendő társulási megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások megkezdéséről szóló ajánlására (SEC(2006)1625),

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 83. cikkének (5) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0025/2007),

A.   mivel a felek közötti társulás létrejöttének alapvető feltételeit a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásának, a polgári és politikai jogok teljes körű tiszteletben tartásának és a két régió állampolgárainak azon jogának kell képeznie, hogy teljes körűen élhessenek emberi jogaikkal,

B.   mivel minden polgár, különösen az olyan hátrányos helyzetben lévő személyek, mint a bennszülött népesség számára azon jog biztosítása, hogy az alapjogokkal teljes körűen élhessenek, és a társadalmi és politikai részvételük megerősítése a megállapodás alapvető elemei,

C.   mivel az Andok Közösség belső nehézségei ellenére erőfeszítéseket tesz és hajlandónak mutatkozik az Európai Unióval történő társulási megállapodás megkötésére,

D.   mivel a jövőbeni megállapodással kapcsolatos tárgyalási iránymutatásoknak egyértelműen tartalmazniuk kell, hogy a felek olyan átfogó társulási megállapodást kívánnak aláírni, amely tartalmazza a minden valódi társulásra jellemző politikai párbeszédet, valamint együttműködési programokat és szabadkereskedelmi övezet létrehozását, és amely a két régió valamennyi polgárának érdekeit szolgálja,

E.   mivel 2006. június 13-án Bolívia, Kolumbia, Ecuador és Peru elnökei Quitóban találkoztak, kedvezően reagáltak a fent említett Bécsi Nyilatkozatban meghatározott követelményekre és megegyeztek abban, hogy meg kell szilárdítani integrációs szándékukat, és elő kell segíteni az Andok Közösség (CAN) és az EU közötti társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalások megkezdéséhez vezető folyamatot,

F.   mivel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) létrehozása meghatározó lépést jelent az EU és Latin-Amerika, és különösen az EU és az Andok Közösség közötti kapcsolatok demokratikus legitimitásának és politikai dimenziójának megerősödésében, és mivel e közgyűlés lesz a két régió közötti politikai párbeszéd állandó fóruma,

G.   mivel a jövőbeni megállapodás tárgyalási iránymutatásai nem hagyhatják figyelmen kívül az Andok országainak többségében érvényesülő súlyos gazdasági, politikai és szociális deficitet, és nem tekinthetnek el a két régió között fennálló fejlettségbeli különbségektől, illetve az Andok Közösségen belüli gazdasági kapcsolatok jellemzőitől,

H.   mivel biztosítani kell, hogy az EU többéves pénzügyi programozásának eszközei összeegyeztethetőek legyenek az Andok-régió millenáris fejlesztési céljainak megvalósításával,

1.   a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz:

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Andok Közösség tagállamai kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 140. E, 2002.6.13., 569. o. (2) HL C 103. E, 2004.4.29., 543. o. (3) HL C 296. E, 2006.12.6., 123. o. (4) A Tanács 2005. június 27-i 980/2005/EK rendelete a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról (HL L 169., 2005.6.30., 1. o.) (5) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (6) Az "Általános ügyek és külkapcsolatok Tanácsának" következtetései, 2006. október 16-17., 13735/06. sz. dokumentum.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása a Cipruson eltűnt személyekről

P6_TA(2007)0081 B6-0118/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Cipruson eltűnt személyek problémájáról szóló 1995. április 6-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának és Közgyűlésének Ciprusról szóló állásfoglalásaira és a Cipruson eltűnt személyek sorsának felderítésére tett nemzetközi kezdeményezésekre,

–   tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a Cipruson eltűnt személyekkel kapcsolatban 2001. május 10-án hozott ítéletére(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az eltűnt személyek (ciprusi görögök, ciprusi törökök, görögök, törökök és mások) problémája kizárólag humanitárius probléma, amely e személyek hozzátartozóinak azon jogával függ össze, hogy megtudhassák mi lett rokonaik sorsa,

B.   mivel nem folytatódhat az eltűnt személyek családjainak szenvedése és gyötrelme, akik évtizedek óta mit sem tudnak szeretteik sorsáról, és ennek végre véget kell vetni,

C.   mivel Cipruson az Eltűnt Személyek Bizottsága (ESZB) az ENSZ főtitkár védnöksége alatt újrakezdte működését, és bár a folyamat lassú, mégis haladás tapasztalható a holttestek kihantolása és földi maradványok azonosítása terén,

D.   mivel az Európai Parlament üdvözli az ESZB ciprusi görög és ciprusi török tagjai közötti konstruktív együttműködést,

1.   felkéri az érintett feleket, hogy komolyan és őszintén működjenek együtt a Cipruson eltűnt személyek sorsának megfelelő kivizsgálásának gyors véghezvitelében, és teljes mértékben hajtsák végre az EJEB 2001. május 10-i ítéletét;

2.   felkéri az érintett feleket és mindazokat, akik bármilyen, személyes tudásból, archívumokból, harctéri jelentésekből vagy fogva tartási intézmények feljegyzéseiből származó információval vagy bizonyítékkal rendelkeznek, hogy haladéktalanul bocsássák azt az ESZB rendelkezésére;

3.   felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy aktívan foglalkozzon ezzel a problémával többek között az ESZB-nek juttatott pénzügyi segítségnyújtás által, és az ENSZ főtitkárával együttműködésben tegye meg minden szükséges lépést a fent említett EJEB ítélet, illetve az ENSZ és az Európai Parlament állásfoglalásainak végrehajtására;

4.   felszólít arra, hogy az ügyet utalják vissza a megfelelő bizottságához, annak érdekében, hogy a Bizottsággal szorosan együttműködve nyomon lehessen követni az ügy további fejleményeit; kéri, hogy a bizottságot kérjék fel rendszeres időközönként – először hat hónapon belül – jelentések elkészítésére;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, valamint Ciprus, Törökország, Görögország és az Egyesült Királyság kormányának.

(1) HL C 109., 1995.5.1., 166. o. (2) Ciprus k. Törökország [GC] 25781/94, EJEB 2001-IV.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása a regionális politika vonatkozásában a szigetekről, valamint a természetes és gazdasági korlátokról (2006/2106(INI))

P6_TA(2007)0082 A6-0044/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a strukturális alapokat a 2007–2013 közötti időszakra szabályozó rendeletekre,

–   tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az Európai Tanács 2002. június 21–22-i sevillai ülésének következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Tanács 2006. december 14–15-i brüsszeli ülésének következtetéseire;

–   tekintettel a kohéziós politika és intézményi kilátások keretében a szerkezetileg hátrányos helyzetű régiókról (szigetek, hegyvidéki és alacsony népsűrűségű régiók) szóló, 2003. szeptember 2-i állásfoglalására (2),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának az Európai Unióban a bővítés vonatkozásában a szigeti régiók problémáiról szóló, 2002. március 13-i véleményére(3),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás felülvizsgálatáról szóló, 2005. július 7-i véleményére(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0044/2007),

A.   mivel az Európai Parlament számos alkalommal felhívta a figyelmet a halmozottan hátrányos helyzetben lévő szigetekre, és hangsúlyozta támogatásuk szükségességét a nehézségek leküzdése és a regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében,

B.   mivel a legkülső régiók nem tévesztendők össze a szigetjelleggel, még akkor sem, ha számos legkülső régió egyben sziget is; mivel az EK-Szerződés 299. cikkének konkrét rendelkezéseit – amelyek megfelelő jogalapot teremtettek olyan intézkedések számára, amelyek célja az legkülső régiók támogatása a hatásos ellentételezések révén – meg kell különböztetni az EK-Szerződés 158. cikkétől és az Amszterdami Szerződésben foglalt, a szigeti régiókról szóló nyilatkozattól, amelyekre soha nem vonatkoztak végrehajtási rendelkezések, aminek következtében a gazdasági fejlődés terén egyenlőtlenségek mutatkoznak az EU magja és a peremen fekvő szigetek között,

C.   mivel a kohézió – az EU egyik fő célja – biztosítani igyekszik a többközpontú és harmonikus fejlődést a regionális egyenlőtlenségek csökkentésével és a fejlődés akadályainak elhárításával, beleértve azokat az akadályokat, melyek természeti és földrajzi hátrányoknak tulajdoníthatók,

D.   mivel a területi kohézió elve további megerősítésre került a strukturális alapokról szóló 2007–2013-as rendeletekben, és mivel ez az elv olyan lényeges elemét képezi a kohéziós politikának, amelyet a jövőben is meg kellene őrizni és meg kellene erősíteni, és amely az EU területének többközpontú integrációját tűzte ki célul annak érdekében, hogy valamennyi régió és személy egyenlő esélyeket kapjon,

E.   mivel az EU-t érintő egyik legsúlyosabb probléma a tengeren keresztül történő illegális bevándorlás, és mivel tavaly a migrációs nyomás különösen nagy volt az EU külső tengeri határainál és kiváltképp a földközi-tengeri szigeteken, amelyekre pusztán földrajzi elhelyezkedésük miatt aránytalanul nagy teher nehezedik,

F.   mivel az Európai Tanács 2006. december 14–15-i brüsszeli ülésén hangsúlyozta, hogy a bevándorlás átfogó megközelítést igényel, valamint hogy meg kell kettőzni az eleddig tett erőfeszítéseket, különösen az EU néhány szigeti régiójában, mivel azok képezik az EU tengeri határait és migrációs útvonalait,

1.   úgy véli, hogy a szigetjelleg egyrészt olyan földrajzi–kulturális jellemző, amely egyrészt fejlesztési stratégiák révén kiaknázható, másrészt olyan állandó hátrány, amely tovább nehezíti e régiók helyzetét a versenyképesség szempontjából;

2.   elismeri, hogy a hátrányos strukturális helyzetű régiók javát szolgáló számos konkrét rendelkezést belefoglaltak a strukturális alapokról (2007–2013) szóló rendeletekbe; sajnálja azonban, hogy a Tanács nem vette át a Parlament más fontos javaslatait, mint például a több földrajzi vagy természeti hátránnyal sújtott területek esetén a társfinanszírozási arány megnövelésének lehetőségét;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy tekintettel a szigeti régiók – beleértve a 2. cél alá tartozókat is – működési programjaira vonatkozó 2007–2013 közötti programozási időszakra, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az olyannyira szükséges infrastrukturális munkálatokkal kapcsolatos intézkedések végrehajtása lehetővé váljon;

4.   üdvözli a kohézióra vonatkozó bizottsági stratégiai iránymutatásokban (2007–2013) a kohéziós politika területi dimenziójára fektetett hangsúlyt; kiemeli, hogy a természeti hátrányokkal küzdő területek gazdasági diverzifikációjának támogatása a következő programozási időszak prioritásai között szerepel; sürgeti ezért az érintett tagállamok irányító hatóságait, hogy ezt a prioritást teljes mértékben vegyék figyelembe nemzeti stratégiai referenciakereteik és működési programjaik elkészítése során;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy a negyedik kohéziós jelentésben fordítson kiemelt figyelmet a szigetek és más hátrányos strukturális helyzetben lévő régiók helyzetére, és foglalkozzon azzal;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) munkaprogram keretében fordítson kiemelt figyelmet a természeti hátrányoktól sújtott régiók, és különösen a szigetek helyzetére; úgy ítéli meg, hogy a szigetek helyzetének megfelelő és alapos ismerete elengedhetetlen azok sajátos jellemzőinek kellő figyelembevétele érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan egyedi mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az ESPON-nak továbbítandó, szigetekkel kapcsolatos helyi szintű adatok gyűjtését;

7.   felhívja a Bizottságot, hogy tegye naprakésszé a szigetekkel kapcsolatos 2003-as tanulmányai során gyűjtött statisztikai információkat; úgy véli, hogy további erőfeszítéseket kell tenni olyan megfelelő statisztikai mutatók meghatározására, amelyek segítségével egyértelmű statisztikai képet lehet alkotni a földrajzi és természeti hátrányokkal küzdő régiók fejlettségi szintjére vonatkozóan, és amelyek biztosítják e régiók kielégítő megértését, különös tekintettel a halmozott nehézségekkel küzdő régiókra, így a hegyvidékekre és szigetcsoportokra, illetve a kétszeresen elszigetelt területekre; hangsúlyozza, hogy e mutatóknak lehetővé kell tenniük az e régiók és az EU többi része közötti különbségek jobb kiértékelését is, valamint az ilyen régiókon belüli egyenlőtlenségek értékelését; felhívja a Bizottságot, hogy e mutatókat – a bevált gyakorlatokkal együtt – rendszeresen rögzítse és tegyen azokról jelentést;

8.   elismeri, hogy a Bizottság a 2007–2013 közötti időszakra szóló nemzeti regionális támogatásra vonatkozó iránymutatásokban, valamint a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokról és kockázati tőkebefektetésekről szóló iránymutatásokban kiemeli a szigetek és a peremterületek sajátos helyzetét; úgy ítéli meg azonban, hogy e területek állandó hátrányainak megfelelőbb kezelése érdekében a meglévő és a jövőbeli állami támogatási politikák végrehajtása során fokozott rugalmasságra van szükség, mivel e rugalmasság hiánya elfogadhatatlan piaci torzuláshoz vezethet az EU-n belül; kéri a Bizottságot, hogy megközelítését vizsgálja felül annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegye a szigetek azon igényét, hogy a szárazföldi régiókkal azonos feltételek mellett férjenek hozzá az egységes piachoz; e tekintetben úgy ítéli meg, hogy a fejlett közlekedési összeköttetésnek, különösen a kikötők és légikikötők esetében, kiemelt szerepet kellene játszania e téren;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza állami támogatás engedélyezésének lehetőségét olyan szigeti régiók számára, amelyekben az üzemanyag- és energiaárak egyértelműen hátrányosan hatnak az ott élő közösségek versenyképességére; kiemeli, hogy az üzemanyagárakban bekövetkező jelentős változások súlyosan megnehezíthetik a szigeti régiók és az európai kontinens közötti közlekedést; úgy véli, hogy a regionális állami támogatásokról szóló következő iránymutatásban az operatív támogatásokat lehetővé tevő rendszert ki kell terjeszteni minden olyan szigeti régióra, amely nem szigetállam vagy belső sziget;

10.   felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsen és terjesszen a Parlament elé a szigeti régiók "sajátos szükségleteinek felméréséről" szóló tanulmányt, figyelembe véve a szigetek számára különösen aggályos kérdéseket, valamint intézkedéseket javasolva ezek megoldására; úgy ítéli meg, hogy ennek az értékelésnek különösen a regionális politika végrehajtásának a szigetekre gyakorolt hatására kell összpontosítania – beleértve a beruházások szintjét, a gazdasági tevékenységek mértékét, a munkanélküliséget, a közlekedési infrastruktúrát (nevezetesen a kikötőket és a légikikötőket), a környezeti nyomásokat és a szigetek egységes piacon belüli gazdasági és szociális integrációjának általános szintjét;

11.   felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szigeti régiók sajátos környezeti, kulturális és szociális jellemzőinek hatékony védelmét olyan intézkedésekkel, mint például megfelelő területfejlesztési tervek kidolgozása és az építkezési tevékenység ellenőrzése, valamint hogy ezen túlmenően a Bizottsággal együttműködve fogadjanak el a kulturális örökség és a környezeti erőforrások megóvására irányuló integrált programokat;

12.   jóváhagyja a közösségi politikák végrehajtásának ágazatokon átnyúló megközelítését, amint azt a Bizottság "Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről" című zöld könyve tükrözi, és sürgeti, hogy ezt a megközelítést elsősorban az Európa tengeri dimenziójának alapvető részét alkotó szigetekre alkalmazzák; felhívja a Bizottságot, hogy az ágazatokon átnyúló megközelítést terjessze ki más politikákra is a szigeti régiók sajátos körülményeinek figyelembevétele érdekében, és ezáltal növelje e régiók azon képességét, hogy teljesen integrálódjanak és élvezhessék a belső piac és a lisszaboni stratégia előnyeit;

13.   felhívja a figyelmet a demográfiai központoktól távol fekvő szigetekre, amelyek ennek megfelelően nehézségekkel küzdenek a megközelíthetőség és a szolgáltatásnyújtás terén, valamint – különösen a közlekedéssel kapcsolatban – magasabb költségeket viselnek, ami versenyhátrányt okoz;

14.   ösztönzi az átfogó közösségi tengerpolitikára irányuló erőfeszítéseket, amely túl fog nyúlni az EU jogi határain, és ezért a közösségi szigetek előnyös geopolitikai elhelyezkedése révén a szomszédos országokkal erős kereskedelmi, gazdasági és politikai kapcsolatokat és műszaki együttműködést (az ismeretek és a szakértelem cseréje) hoz létre a nemzetközi tengerjog, a kölcsönös tisztelet és előnyök alapján;

15.   úgy ítéli meg, hogy a szigetek az átlagosnál magasabb egy főre jutó költségekkel szembesülnek a közlekedési és a környezeti infrastruktúra tekintetében, valamint energiaszükségleteik vonatkozásában, és gyakran nehezebbnek találják a közösségi vívmányok egyes részeinek végrehajtását, amelyek esetleg nem vették teljes mértékben figyelembe sajátosságaikat; felhívja ezért a Bizottságot, hogy azon politikák kialakítása és azon jogszabályok megalkotása során, amelyek végrehajtása különösen nagy terhet róhat a szigetekre, alkalmazzon rugalmasabb megközelítést;

16.   kéri a Bizottságot, hogy a Regionális Politikai Főigazgatóságon belül – a legkülső régiókkal foglalkozó, már meglévő igazgatási egység mintájára – állítson fel a szigetekkel foglalkozó igazgatási egységet annak biztosítására, hogy a szigetek, valamint állandó és idényjellegű lakosságuk sajátos jellemzőit és szükségleteit következetesen vegyék figyelembe a szociális, gazdasági és területi kohézió elérésére irányuló politika kialakításakor, illetve a végrehajtási intézkedésekben, különösen a közlekedés, az energia, a megfelelő vízellátás biztosítása, a regionális határmenti területek felügyelete és a törékeny szigeti környezet védelme tekintetében;

17.   látni kívánja, hogy a Bizottság még inkább kiaknázza az EK-Szerződés által kínált lehetőséget a régiók gazdasági, szociális és területi fejlődésére valószínűleg negatív hatásokkal járó közösségi politikák módosítása tekintetében, azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb mértékben orvosolja a szigeti régiók mindegyikét vagy a régiók csoportját különösen érintő, nagyobb problémákat;

18.   úgy ítéli meg, hogy különös figyelmet kell fordítani a szigetekre leginkább jellemző gazdasági tevékenységekre, nevezetesen a mezőgazdaságra, a halászatra, az idegenforgalomra és a kézművességre; felhívja ezért a Bizottságot annak biztosítására, hogy politikai kezdeményezései fokozottan figyelembe vegyék a szigetek e területeken meglévő sajátos szükségleteit;

19.   felhívja a Bizottságot, hogy gondolja át, hogy az állami támogatásokra irányuló "piaci befektető" teszt milyen kiigazítása szükséges annak érdekében, hogy az tükrözze az olyan szigetek és más távoli régiók valóságát, ahol a piaci befektetők értékelése lehetetlen, mivel ilyenek azon a területen nem léteznek; a piacok távoli fekvése és kis mérete miatt ugyancsak valószínűtlen az egyes ágazatokra jellemző átlagos megtérülés elérése, ezáltal a teszt nem alkalmazható a távoli szigetekre;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy különösen vizsgálja meg az éghajlatváltozásnak és főleg a meglévő problémák – mint például a szárazság – súlyosbodásának a szigeti régiókra gyakorolt hatásait, valamint e problémák kezelése érdekében a tagállamokkal együttműködve segítse elő megfelelő technológiák vagy más intézkedések kidolgozását és alkalmazását;

21.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg újból a közlekedésre vonatkozó közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos feltételeket azzal a céllal, hogy a szigeti régiók közlekedési kapcsolatainak előmozdítása érdekében semmi se akadályozza a közszolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségeket;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a szigetek energiaellátását, a megújuló energiaforrások és új technológiák felhasználásával történő energiatermelésre vonatkozó projektek kidolgozásának és végrehajtásának finanszírozását, valamint – a környezet védelme és természetes szépségének megőrzése mellett – az energia hatékony felhasználásának előmozdítását;

23.   bátorítja a szigeti közösségeket, hogy a régiók közötti együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréjének irányítása, illetve a határokon átnyúló projektek kidolgozása és a szigeti közösségeknek az őket körülvevő gazdasági térségekbe történő jobb integrációja érdekében használják ki az eurorégiókat vagy hasonló európai hálózatokat;

24.   bátorítja a szigeti közösségeket, hogy használják fel a JASPERS (európai régiók beruházásait támogató közös program) és a JEREMIE (mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források) finanszírozási és igazgatási eszközöket a rendelkezésre álló regionális fejlesztési források kiaknázása és a mikro-, kis- és középvállalkozások növekedésének támogatása érdekében, ezáltal ösztönözve a szigetek gazdaságának diverzifikációját és a fenntartható fejlődésen keresztül előmozdítva a növekedést; ösztönzi továbbá a jogalkotás minőségének javítására irányuló kezdeményezés megvalósítását helyi, regionális, nemzeti és európai szinten egyaránt többek között az adminisztratív követelmények egyszerűsítése céljával, nevezetesen a pénzügyi támogatásra vonatkozó kérelmek benyújtása és értékelése tekintetében;

25.   elismeri a határellenőrzésekkel kapcsolatos európai források első ízben történt végrehajtása során elért eredményeket és üdvözli a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló közelmúltbeli bizottsági javaslatot (COM(2006)0401), amelynek célja, hogy gyors operatív és műszaki segítséget nyújtson minden olyan tagállamnak, amely azt kéri; úgy véli azonban, hogy az ilyen csapatok tevékenységei csak akkor lehetnek hatékonyak, ha hatáskörüket az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) keretében határozzák meg; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai parti őrség létrehozásának szükségességét annak érdekében, hogy párhuzamosan segíthessék ezeket a régiókat és a tagállamokat az EU külső határainak ellenőrzésében;

26.   megerősíti a FRONTEX kezdeményezései és tevékenysége iránti támogatását, és kéri a FRONTEX-et, hogy folyamatosan ellenőrizze az illegális bevándorlásnak a szigetek közösségére gyakorolt hatását; felhívja a Bizottságot és a FRONTEX-et, hogy haladéktalanul intézkedjenek a szigetek érdekében azért, hogy enyhítsék az e probléma kezelésével kapcsolatos közvetlen nyomást, biztosítva ugyanakkor az emberi jogok tiszteletben tartását; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a gyors és hatékony fellépés érdekében biztosítsák a szükséges erőforrások rendelkezésre állását; hangsúlyozza továbbá a szigetek közötti szorosabb együttműködés és koordináció szükségességét, illetve e régiók nagyobb részvételét az illegális bevándorlás elleni küzdelemben;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy helyezzen különös hangsúlyt a szélessáv fejlesztésére, valamint hogy támogassa a szigeti régiókban történő szolgáltatásnyújtás – mint például az egészségügyi és az online orvosi szolgáltatások, az elektronikus kormányzás és az állampolgári szolgáltatások – sajátos nehézségeinek megoldására irányuló intézkedéseket;

28.   úgy ítéli meg, hogy a legtöbb sziget számára az idegenforgalom jelenti a jólét megteremtésének elsődleges forrását, ami közvetlen hatással jár a többi ágazat (mezőgazdaság, kereskedelem, szolgáltatások, halászat) növekedésére is, valamint hogy elengedhetetlen a szigeti idegenforgalom fenntarthatóságának biztosítására képes integrált politika életbe léptetése; meggyőződése, hogy e politikát a minőséget és a szigeti eredetet igazoló címkéken keresztül jól szervezett, az európai polgárokhoz szóló európai tájékoztatási kampánynak, valamint a szigeteken más tevékenységi ágazatok létrehozásának vagy továbbfejlesztésének kell kísérnie; felhívja a Bizottságot, hogy e célból végezzen ágazatokon átnyúló elemzést, különös figyelmet fordítva a fenntartható idegenforgalom támogatásának lehetőségére a demográfiai központoktól távol eső szigetek regionális stratégiáján belül;

29.   javasolja, hogy a Bizottság és a többi intézmény a 2010-et minősítse a szigetek európai évének;

30.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 291., 2006.10.21., 11. o. (2) HL C 76. E, 2004.3.25., 111. o. (3) HL C 192., 2002.8.12., 42. o. (4) HL C 31., 2006.2.7., 25. o.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása a helyi hatóságokról és a fejlesztési együttműködésről (2006/2235(INI))

P6_TA(2007)0083 A6-0039/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 179. cikkére,

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, Az európai konszenzus című, 2005. december 20-i együttes nyilatkozatra(1), amely a fejlesztési együttműködés elsődleges közös alapelvévé emeli a közös felelősségvállalást és a partnerséget, kötelezettséget vállal a decentralizáció és a felelősségteljes kormányzás támogatására, és ösztönzi a "helyi hatóságok növekvő szerepvállalását",

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, (AKCS) másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra(3), annak a 2005. június 25-én Luxembourgban aláírt, a partnerségi megállapodást módosító megállapodás(4) által módosított formájában (Cotonoui Megállapodás) és különösen annak 4. és 28. cikkére, 30. cikke (2) bekezdésére, 43. cikke (4) bekezdésére és 58. cikke (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának Chartájára, amelyet az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1994. január 14-én, a miniszteri megbízottak 516. ülése alkalmával fogadott el,

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a "Nem állami szereplők és helyi hatóságok a fejlesztésben" elnevezésű tematikus programról szóló, 2006. január 25-i bizottsági közleményre, amely megerősíti, hogy a helyi hatóságok a fejlesztés teljes jogú résztvevői, és javasolja a helyi hatóságok bevonását a fejlesztési folyamatba "a párbeszéden és a pénzügyi támogatáson keresztül" (COM(2006)0019),

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, "Az EU Afrika-stratégiája: európai-afrikai egyezmény Afrika fejlődésének gyorsításáért" című 2005. október 12-i bizottsági közleményre – jelezve, hogy e stratégiát a 2005. december 15-16-i Európai Tanács elfogadta) –, amelyben a Bizottság arra vállal kötelezettséget, hogy támogatni fogja a decentralizációt és a helyi hatóságok képességeinek fejlesztését, hangsúlyozva a partnerség és az európai, illetve afrikai városok és települések közötti ikerintézményi programok stratégiai jelentőségét a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) megvalósításának elősegítése és a megvalósításukhoz szükséges előfeltételek érdekében (COM(2005)0489),

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, a kormányzásról és a fejlesztésről szóló, 2003. október 20-i bizottsági közleményre, amely a felelősségteljes kormányzást az európai együttműködés elsőbbségi területeként határozza meg (COM(2003)0615),

–   tekintettel a Bizottság által a Fejlesztési Főigazgatóság szerveihez és az AKCS-ALA-MED-országokban (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok – Latin-Amerika és Ázsia), valamint a közép- és kelet-európai országokban működő delegációihoz intézett, 1999. december 23-i iránymutató feljegyzésre (DEV/1424/2000), amely javasolja, hogy a decentralizált szereplőket korai szakaszban vonják be a politikák kialakításába és a programozásba, továbbá működési útmutatót terjeszt elő valamennyi fejlődő országban működő delegációja számára,

–   tekintettel a decentralizált együttműködésről szóló, 1998. július 17-i 1659/98/EK tanácsi rendeletre(5),

–   tekintettel a B7-6002. számú, Decentralizált együttműködés című költségvetési tételre, amelynek célja e megközelítés előmozdítása valamennyi fejlődő országban,

–   tekintettel a Régiók Bizottsága 2005. november 16-i, "Decentralizált együttműködés az EU fejlesztési politikájának reformjában" című véleményére (CdR 224/2005),

–   tekintettel az állam- és kormányfők MFC-kről szóló, az Egyesült Nemzetek 60. közgyűlésén 2005 szeptemberében kiadott zárónyilatkozatára, amelyben hangsúlyozzák a helyi hatóságok fontos szerepét a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának A/59/354. sz. jelentésére, amelyet 2004. szeptember 13-án terjesztett az Egyesült Nemzetek 59. közgyűlése elé, amely a helyi hatóságokat, valamint a helyi hatóságok nemzetközi hálózatait – s különösen az Egyesült Városok és Önkormányzatok (UCLG) hálózatának világszervezetét – az Egyesült Nemzetek legfőbb partnereiként ismeri el helyi szinten a fejlesztési és a humanitárius kérdések terén,

–   tekintettel a miniszterek és a kormányok képviselőinek a 4. Vízügyi Világfórum (Mexikóváros, 2006. március 16–22.) alkalmával kiadott zárónyilatkozatára, amely úgy vélekedik, hogy a helyi hatóságokkal való hatékony együttműködés alapvető fontosságú a vízüggyel összefüggő kihívások leküzdése és a kapcsolódó MFC-k elérése szempontjából,

–   tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világ-csúcstalálkozón (2002. augusztus 26–szeptember 4.) kiadott nyilatkozatra, amely megállapítja, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében erősíteni kell a helyi hatóságok szerepét és képességeit,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek emberi településekről 1996. június 3–15. között Isztambulban tartott második konferenciájának (Habitat II) zárónyilatkozatára, amely elismeri, hogy a helyi hatóságok az államok legközelebbi partnerei az ENSZ emberi településekkel kapcsolatos napirendjének megvalósításában,

–   tekintettel a Rio de Janeiró-i 2. "Föld" világ-csúcstalálkozón (1992. június 3–14.) a környezet és fejlesztés tárgyában kiadott riói nyilatkozatra, amely hangsúlyozza a helyi hatóságok meghatározó szerepét az Agenda 21 megvalósításában, amelyet e nyilatkozat aláírói fogadtak el,

–   tekintettel az UCLG alapító kongresszusának (Párizs, 2004. május 2-5) nyilatkozatára, amelyben a világ helyi hatóságainak képviseletében háromezer polgármester és választott helyi képviselő kötelezettséget vállalt az MFC-k helyi szintű megvalósítására, valamint arra, hogy a helyi autonómia és demokrácia erősítése, valamint a városok együttműködése érdekében fog munkálkodni a fejlesztés javára,

–   tekintettel az Európai Települések és Régiók Tanácsa közgyűlésének (Innsbruck, 2006. május 10–12.) zárónyilatkozatára és annak "A helyi szinttől a globális szintig" című fejezetére, amely hangsúlyozza Európának és a helyi hatóságoknak a világban játszott szerepét,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0039/2007),

A helyi hatóságok szakértelme és hozzáadott értéke a fejlesztési együttműködésben

A.   mivel az MFC-k megvalósítása prioritás az EU számára, és a helyi hatóságoknak e célkitűzések megvalósításában játszott meghatározó szerepét az Egyesült Nemzetek Szervezete és különösen az ENSZ főtitkára is elismerte, aki a 2005. évi millenniumi csúcstalálkozó alkalmával kijelentette: "Hogyan várhatjuk, hogy a millenniumi célok elérhetők anélkül, hogy előrehaladást érnénk el az oktatás, az éhínség elleni küzdelem, az egészségügy, a vízhez való hozzájutás, az egészségügyi feltételek és a nemek közötti egyenlőség terén? A városoknak és az önkormányzatoknak kulcsszerepet kell betölteniük mindezeken a területeken. Célkitűzéseink globálisak ugyan, de helyi szinten hathatnak leginkább",

B.   mivel a jelenlegi ütemben 110 évre lenne ahhoz szükség, hogy elérjük a 2015-re kitűzött millenniumi fejlesztési célokat, és mivel az EU-nak az MFC-k megvalósításához való szükséges hozzájárulásként kellene elismernie a helyi hatóságok tapasztalatát a fejlesztéssel összefüggő számos területen – így például a vízügyben, az AIDS elleni küzdelemben, a nemek közötti esélyegyenlőségi politikában, a hulladékkezelésben, a szociális kohézióban, a helyi gazdaság fejlesztésében,

C.   mivel minden gyermeknek joga van a anyakönyvi nyilvántartásba történő felvételre születésétől kezdve, és mivel a helyi hatóságok lényeges szerepet töltenek be e téren, és e gyakorlat és bizonyos, a gyermekek munkára kényszerítését akadályozó emberi jogi normák végrehajtása között közvetlen kapcsolat áll fenn,

D.   mivel a felelősségteljes kormányzás az EU elsődleges célkitűzései között szerepel, és mivel a fent említett, fejlesztésről szóló európai konszenzus szerint a helyi demokrácia és a decentralizáció a demokratikus kormányzás lényegéhez tartozik,

E.   mivel húsz év múlva a világ népességének 60%-a városokban él majd, és mivel ennek eredményeként a városoknak kulcsszerepet kell majd játszaniuk a nincstelen rétegek életkörülményeinek javításában,

F.   mivel a helyi hatóságok világszerte tapasztalatot szereznek az alábbiak révén:

G.   mivel a helyi hatóságok rendelkeznek a szükséges politikai legitimitással, szakértelemmel és a helyi ügyek vitelében szerzett tapasztalattal, és képesek mozgósítani maguk körül más helyi szereplőket,

H.   mivel annak ellenére, hogy a helyi hatóságok együttműködési folyamatban való részvételének fontosságát a felülvizsgált Cotonou-i megállapodás és a fejlesztéssel kapcsolatos európai konszenzus is elismerte, mindeddig semmiféle állandó mechanizmus nem jött létre annak biztosítása céljából, hogy e szereplők részt vehessenek a Bizottsággal folytatott párbeszédben Európában és a fejlődő országokban; mivel azonban a nem állami szereplők esetében létezik ilyen mechanizmus,

Európában

I.   mivel a helyi hatóságok már nagy tapasztalattal és hozzáértéssel rendelkeznek a fejlesztési támogatások terén: több mint harminc éve szakértők a város- és a vidékfejlesztés minden területén, és tevékenységi körüket folyamatosan növelik és szélesítik, ezáltal az öt kontinensre kiterjedő szolidaritási hálózatot hozva létre; mivel e tevékenységeket jelenleg igen gyakran a különböző államok támogatják és finanszírozzák,

J.   mivel az európai helyi hatóságok nemzeti és regionális szövetségei egyre jelentősebb szerepet játszanak a tájékoztatás, a képességek erősítése és a párbeszéd terén, miáltal "kulcsfontosságú csatornákká" válhatnak az EU és a fejlesztésben részt vevő más partnerek között, ezzel biztosítva az általuk képviselt helyi hatóságok részvételét a Bizottsággal folytatott párbeszédben Európában,

K.   mivel az európai helyi hatóságok és azok szövetségei az EU-n belül meghatározó szerepet töltenek be a közvélemény tájékoztatása, mozgósítása és figyelmének felkeltése terén, helyi alapon és a polgárok közvetlen bevonásával; mivel ez hozzájárul a szolidaritás és a fejlesztési támogatások értékeinek népszerűsítéséhez, amint azt az UCLG által az ENSZ támogatásával 2005-ben elindított "Városok mozgalma a millenniumért" is bizonyítja; mivel az UCLG európai szekciója, vagyis az Európai Települések és Régiók Tanácsa 2006 áprilisa óta mozgósítja az európai városokat az MFC-k népszerűsítése és megvalósítása céljából,

L.   mivel a fejlesztés előtérbe állítására irányuló helyi tervek és programok – amelyek növekvő számú településen és régióban működnek – nem korlátozódnak egyszeri cselekvésekre, hanem ellenkezőleg: helyi szinten komplett képzési és tájékoztatási programokat dolgoznak ki a lakosság számára,

M.   mivel a helyi hatóságok kulcsfontosságú szereplők a fejlesztés területén, és helyi szinten segítik a gazdasági és társadalmi szereplők dinamizálását és tevékenységeik összehangolását,

N.   mivel az európai és a déli városok között fennálló ikerintézményi kapcsolatok jelenleg nem részesülnek az EU pénzügyi támogatásában, annak ellenére, hogy az európai városok egyre több együttműködési kezdeményezést tesznek a déli városok irányában,

O.   mivel a fejlesztési együttműködésben jelentős szerepet játszik a bevándorló népesség, és e népesség hozzáadott értéket hordoz, amely az általuk képviselt lehetőségekből, ismereteikből és a származási országukkal fenntartott szoros kapcsolataikból adódik; mivel – ezzel összefüggésben – a decentralizált együttműködés olyan elsődleges cselekvési terepet jelent, amelyen megfelelően munkálkodhatnak a bevándorláshoz kapcsolódó nemzetközi szolidaritási szervezetek mind a származási országokban kifejtett tevékenységek, mind a befogadó országokban kezelt fejlesztési-oktatási és figyelemfelhívó projektek formájában,

A fejlődő országokban

P.   mivel a "decentralizált együttműködés" – az EU által az 1989. december 15-én aláírt IV. loméi egyezmény (Lomé IV) óta használt definíció szerint – azt a szándékot jelzi, hogy a fejlődő országoknak szánt támogatásokról történő döntésekben ne csak a harmadik országok vehessenek részt, hanem a helyi hatóságokat is vonják be mind a politikai döntések meghozatalába, mind a támogatások végrehajtásába annak érdekében, hogy a végrehajtás hatékonyabb és reálisabb legyen; mivel a cél az, hogy a lakosság elvárásai alapján tartósan megváltozzanak az európai együttműködési eljárások annak érdekében, hogy a projektek jobban megfeleljenek a valós igényeknek,

Q.   mivel a fejlesztési politikában való részvételbe és felelősségvállalásba – amelyek az EU elsődleges alapelvei – a helyi hatóságok bevonásának is bele kell tartoznia, hiszen az a tény, hogy a teljes területen mindenütt jelen vannak, lehetővé teszi számukra, hogy a lakossághoz közeli politikát folytassanak, és napi szinten tájékoztatást adjanak a területükön élő lakosság elvárásairól, különösen a legtávolabbi régiókban,

R.   mivel a helyi hatóságok valamennyi fejlődő országban közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek olyan változatos területeken, mint a közműellátottság, az oktatás, az egészségügy, a lakáshelyzet, a nők jogainak előmozdítása a helyi szintű döntéshozó szervekben, a kábítószerekre vonatkozó információs rendszerek, a turisztikai szervezés, a városok történelmi örökségének megőrzése, a helyi közegészségügyi szolgáltatások fejlesztése, a vízügy és a tömegközlekedés,

S.   mivel a világ számos régiójában jelenleg zajló decentralizáció és államreformok következtében a helyi hatóságok – amelyek elkülönülő és ugyanakkor képviseleten alapuló kormányzati szféraként lépnek fel – új hatásköröket kapnak a politikai cselekvés számos területén, amelyek kulcsszerepet töltenek be a szegénység elleni küzdelemben, valamint az MFC-k – például az egészségügyi alapellátás, a vízügy, a közműellátottság, az oktatáshoz való hozzáférés, a környezetvédelem, a helyi gazdaság fejlesztése, a HIV/AIDS megelőzése, a nemek közötti egyenlőség – megvalósításában,

T.   mivel a helyi hatóságok bevonása hozzájárulhat a helyi demokrácia erősítéséhez és a támogatások helyi szintű kezelésének demokratizálásához, tekintetbe véve azt a szerepet, amelyet e téren a helyi hatóságok országos szövetségei betölthetnek a déli országokban,

U.   mivel az országos kormányzás és a civil társadalom között félúton elhelyezkedő helyi hatóságok – már ahol választások révén legitimitással rendelkeznek – stratégiai helyet foglalnak el, s így ideális közvetítők lehetnek a fejlesztésben részt vevő különböző partnerek közötti egyeztetésben, amelyre szükség van a hatékony és összehangolt támogatáspolitikához,

V.   mivel a helyi hatóságok közelebb lévén a gyakorlathoz, mint a központi államszervezet vagy a nemzetközi forráskezelők, egyedi többletértékkel szolgálnak, jobban is láthatják az országos és nemzetközi fejlesztési stratégiák hatásait, ami lehetővé teszi számukra, hogy a támogatásokat megfelelőbben igazítsák az általuk igazgatott terület sajátosságaihoz,

W.   mivel megfelelő eszközök birtokában a helyi hatóságok szilárd keretet jelenthetnek az újabb szereplők fellépései, ezek megszerveződése és az európai partnerség követelményeire való ráhangolódásuk szempontjából,

X.   mivel az irányításuk alatt álló terület sajátos ismerete folytán a helyi hatóságok kulcsfontosságú elősegítői a szegénység és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek,

Y.   mivel például a latin-amerikai régióban a városiasodás igen gyorsan zajló folyamata a várospolitikákat a fejlesztés első számú területévé tette, a városok és városmetropoliszok pedig a kormányok elsődleges partnereivé váltak a szociális problémák (migráció, ifjúságügy, szegénység, foglalkoztatás) kezelésében,

Z.   mivel szükség van a helyi hatóságok és a nem állami szereplők közötti párbeszéd előmozdítására is a Közösség által finanszírozott helyi fejlesztési célú tevékenységek megtervezése és végrehajtása érdekében,

AA.   mivel a fejlődő országok helyi hatóságainak részvétele a fejlesztési együttműködési stratégiák vállalásának folyamatát is megköveteli, amely viszont – más tényezők mellett – igényli az információhoz való hozzáférésük, szervezeti rendszerük és képviseleti mechanizmusaik, párbeszédre való és javaslattételi képességük javítását az együttműködési politikák kérdéseiben, továbbá részvételi képességük erősítését az országos, regionális és nemzetközi párbeszédre és egyeztetésre alkalmat nyújtó fórumokon,

AB.   mivel az UCLG szerepet játszik a fejlődő országokban a helyi hatóságok szükségleteinek strukturálásában és bemutatásában,

AC.   mivel a helyi hatóságok szerepe – a fejlesztés terén szerzett fenti szakértelem dacára – a fejlesztésben mindeddig alulértékelt és kihasználatlan,

A helyi hatóságokat fel kell ruházni azokkal az eszközökkel, amelyek birtokában betölthetik szerepüket a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában

1.   emlékeztet arra, hogy a Bizottság már régóta elkötelezte magát arra, hogy a helyi hatóságoknak teljes értékű partneri szerepkört ad a fejlesztési támogatások területén, s a legutóbb tett vállalások a következők: az AKCS esetében a Cotonou-i megállapodás; valamennyi fejlődő ország számára pedig a fejlesztésről szóló európai konszenzus nyújtotta erkölcsi támasz;

2.   elismeri, hogy a helyi hatóságok bevonása a fejlesztési politikákba elengedhetetlen az MFC elérése és a felelősségteljes kormányzás biztosítása érdekében; ugyanis véleménye szerint a fejlesztési politikák felelősségének megosztása jelentős lépés a nagyobb átláthatóság és demokrácia irányába a fejlesztési támogatások terén, továbbá lehetővé teszi, hogy hatékonyabb és életképesebb projektek és programok kidolgozása érdekében a kedvezményezettek valós szükségleteiből induljanak ki;

3.   hangsúlyozza a helyi hatóságok, illetve az azokat képviselő szövetségek közötti Észak–Dél és Dél–Dél partnerségek fontosságát a felelősségteljes kormányzás erősítéséhez és az MFC megvalósításához való hozzájárulás érdekében;

4.   kéri a Bizottságot, hogy támogassa és erősítse azt a közvetlen együttműködést, amelyet az európai helyi hatóságok nemzetközi partnereikkel folytatnak; nevezetesen kéri az URB-AL, Asia URBS és más 2007-ben lezáruló hasonló programok segítségével létrehozott szolidaritási hálózatok folytonosságának biztosítását, beleértve a pénzügyi folytonosságot is; ezek a programok a lakossággal szemben megannyi kötelezettségvállalást jelentenek;

5.   hangsúlyozza, hogy a felelősség megosztásának, a részvételnek és a felelősségteljes kormányzásnak az elvei olyan többszereplős megközelítést igényelnek, amelynek értelmében a fejlesztésben részt vevő különböző partnerek – harmadik államok, helyi hatóságok, nem állami szereplők – egymást kiegészítő és koherens módon tevékenykednek;

6.   hangsúlyozza, hogy a helyi kormányzatoknak mozgósítaniuk kell maguk körül a többi helyi szereplőt (egyetemek, szociális szereplők, a fejlesztésben részt vevő NGO-k, vállalkozások stb.), továbbá ösztönözniük kell a polgárok részvételét a közéletben;

7.   felkéri a helyi hatóságokat, hogy működjenek együtt a nemzetközi szervezetekkel a gyermekmunka megakadályozása érdekében az ipar és mezőgazdaság ellenőrzésében, valamint a képzett tanárokkal, ingyenes szállítással és étkezéssel, valamint megfelelő iskolai felszereléssel ellátott iskolák építésében és fenntartásában, annak érdekében, hogy minden gyermek részesülhessen oktatásban;

8.   figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra is, hogy fontos világos különbséget tenni a helyi hatóságok és a "nem állami szereplők" között a következő szempontokból: hatáskör, legitimitás és demokratikus kontroll, tapasztalat a helyi ügyek vitelében, bevonásuk a közpolitikák végrehajtásába;

9.   üdvözli a helyi hatóságok politikai elismerését és külön pénzeszközök juttatását számukra a fent említett fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) révén: a) a helyi hatóságokat – alulról felfelé haladva – bevonják a fejlődő országok együttműködési stratégiáinak meghatározásába, a földrajzi és tematikus programok kidolgozásába, ezek végrehajtásába és értékelésébe; b) a "nem állami szereplők és helyi hatóságok" elnevezésű tematikus program 15%-ának erejéig közvetlenül juttathatók eszközök a helyi hatóságok számára; c) az európai helyi hatóságokat be fogják vonni a közösségi intézményekkel és a fejlesztésben részt vevő más északi szereplőkkel folytatott strukturált politikai párbeszédbe;

10.   kéri a Bizottságtól, hogy a fejlesztési együttműködés jövőbeli eszközei kapcsán és a jogalkotási szövegekben hivatkozzon a "politikai partnerekként" megjelenő helyi hatóságok és az azokat képviselő szövetségek szerepére, garantálja részvételüket az együttműködési folyamat valamennyi szakaszában, továbbá azt, hogy közvetlen hozzáférést kapjanak a közösségi finanszírozási lehetőségekhez;

11.   kéri a Bizottságtól, hogy pontosítsa – az országos stratégiai dokumentumok keretében – azokat a módozatokat és mechanizmusokat, amelyek révén a helyi hatóságok és az azokat képviselő szervezetek, valamint a civil szervezetek jobban bevonhatók az együttműködési folyamat valamennyi szakaszába (párbeszédek és stratégiai dokumentumok megszerkesztése, tervezés, végrehajtás, felülvizsgálatok, értékelések), s hogy ezek végrehajtásának biztosítása érdekében az Unió képviseletei is kapjanak tájékoztatást;

12.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a déli országok helyi hatóságait összefogó szövetségeket tekintsék hatékony közvetítő felületnek egyfelől a helyi hatóságok, másfelől a tagállamok kormányai és az EU között, a fejlesztési politikák stratégiáinak meghatározása, illetve ezek végrehajtása érdekében;

13.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fejlődő országokban mind a mai napig a helyi hatóságokat csupán a projektek végrehajtásába vonták be, a fejlesztési politikák kialakításába viszont nem, ideértve az AKCS-országokat is, a felülvizsgált Cotonou-i megállapodás dacára, amely a helyi hatóságokkal folytatott politikai párbeszédet a partnerség kulcselemének tekinti; ennek megfelelően kötelezi magát a DCI végrehajtását illetően a pontos politikai nyomon követésre, amelyet közösen végez majd a választott képviselők szövetségeivel mind az EU keretében, mind a fejlődő országokban – különösen a stratégiai országdokumentumok vizsgálatának formájában –, továbbá vállalja, hogy tájékoztatja a helyi hatóságokat a számukra megnyíló új lehetőségekről, s amennyiben a helyi hatóságok a gyakorlatban nehézségekbe ütköznek, ezekről tájékoztatni fogja a Bizottságot;

14.   e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Bizottság már említett 1999. december 23-i iránymutató feljegyzése tartalmazott egy hatékonyságjavítási útmutatót is a fejlődő országokban működő összes delegáció számára, amely világosan ismertette, hogy miképpen lehet a helyi hatóságokat és a nem állami szereplőket bevonni az együttműködési folyamat valamennyi szakaszába; amely javasolta a "decentralizált szereplők alulról felfelé irányuló részvételét a politikák kialakításában és a tervezésben", s amely továbbra is haszonnal forgatható útmutató az új fejlesztési eszközök végrehajtása során;

15.   üdvözli, hogy 2006. január 25-i, fent említett közleményében a Bizottság megerősíti, hogy a helyi hatóságok a fejlesztés teljes jogú résztvevői, s terveiben szerepel "a nem állami szereplők és a helyi hatóságok bevonása a fejlesztési folyamatba a párbeszéden és a pénzügyi támogatáson keresztül"; hangsúlyozza, hogy ez – a DCI új rendelkezéseinek megfelelően – azt jelenti, hogy részvételüket a nemzeti stratégiák és a földrajzi programok kidolgozása során biztosítani kell, mivel ekkor születik döntés a közösségi együttműködés politikai irányairól; ezért sajnálja, hogy ugyanebben a közleményben az Európai Bizottság a helyi hatóságok részvételi lehetősége elé korlátokat is állít és azt – a földrajzi programokhoz képest és a szubszidiaritás elvéhez tartva magát – másodlagos fontosságúnak tekinti; véleménye szerint éppen ezért a helyi hatóságok és a központi kormányzat közötti együttműködés hatékonyabbá fogja tenni a fejlesztési segítségnyújtást, és lehetővé teszi az elkülönített alapok hatékonyabb felhasználását, és azt, hogy a támogatás eljusson a rászorulókhoz;

16.   hangsúlyozza, hogy szükség van állandó párbeszéd és konzultáció kialakítására az EU és a helyi hatóságok, illetve az azokat képviselő szövetségek között valamennyi – országos, regionális és nemzetközi – szinten, nevezetesen azzal, hogy megfigyelői státuszban lehetővé teszik jelenlétüket az EU és a partnerországok között folyó párbeszéd olyan fórumain, mint az AKCS–EU Paritásos Parlamenti Közgyűlés és Miniszteri Tanács, ugyanúgy, ahogyan a nem állami szereplők képviselői esetében is;

17.   kéri, hogy a helyi hatóságok és az azokat képviselő szövetségek részesülhessenek közvetlen és megfelelő finanszírozásban: a) egyfelől a DCI földrajzi programjai keretében, mivel a helyi kormányzásban és az MFC megvalósításában játszott szerepük ezt indokolttá teszi; b) másfelől a "Nem állami szereplők és helyi hatóságok" elnevezésű tematikus programban, mivel a párbeszédre és az együttműködési folyamatban való részvételre való képességük erősítése (szerveződés és képviselet, a konzultációt, a párbeszédet és a lobbitevékenységet segítő mechanizmusok kialakítása) mind Európában, mind a fejlődő országokban új felelősségi területeiknek jobban megfelelő pénzügyi támogatást igényel;

18.   ezért kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2008–2009-re vonatkozó új fejlesztési eszközöket és ennek keretében:

19.   hangsúlyozza az európai helyi hatóságok és a közösségi intézmények közötti strukturált párbeszéd fontosságát – a DCI-ben rögzítettek szerint – annak érdekében, hogy az európai helyi hatóságok rendelkezésére álljon egy olyan keret, amelyben hatékonyan együtt tudnak működni, és párbeszédet tudnak folytatni az intézményekkel és a fejlesztésben részt vevő más szereplőkkel;

20.   felszólítja a Bizottságot, hogy a nem kormányzati szervezeteket szolgáló Concord-program (segélyezési és fejlesztési nem kormányzati szervezetek európai konfederációja) mintájára alakítson ki partnerséget az együttműködésben aktívan részt vevő helyi hatóságokat képviselő szövetségek platformjával annak érdekében, hogy megkönnyítse a közösségi intézményekkel folytatott párbeszédet és együttműködést, összehangolja a helyi hatóságok közötti együttműködést, és segítse őket a fejlesztési politikák végrehajtásában, valamint különösen, hogy erősítse meg tagjainak kapacitásait;

21.   kéri a Bizottságot, hogy hozza létre a helyi demokrácia és a decentralizáció nemzetközi megfigyelő központját, partnerségben a helyi hatóságok szervezeteivel, az alábbiak érdekében:

22.   kéri a Bizottságot, hogy támogassa azokat a strukturális jellegű tevékenységeket, amelyek célja a decentralizáció és a helyi képességek fejlesztésének elősegítése és támogatása a partnerországokban, amelyekhez nagyobb arányú demokratizálás és polgári részvétel társul;

23.   javasolja az együttműködési stratégiák felülvizsgálati mechanizmusainak – ideértve a Cotonou-i megállapodást is – igénybevételét a helyi hatóságok együttműködési folyamatban való részvételét illető előrelépés ellenőrzése céljából; továbbá azon jogi, politikai és szervezeti akadályok kiküszöbölése céljából, amelyek gátolják a helyi hatóságok részvételét az együttműködési folyamatban;

o
o   o

24.   utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. A legutóbb az AKCS-EK Miniszterek Tanácsa 1/2006 határozatával (HL L 247., 2006.9.9., 22. o.) módosított megállapodás (4) HL L 209., 2005.8.11., 27. o. (5) HL L 213., 1998.7.30., 6. o. A legutóbb a 625/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 99., 2004.4.3., 1. o.) módosított rendelet.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása Guatemaláról

P6_TA(2007)0084 RC-B6-0101/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Guatemaláról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2000. május 18-i(1), a 2001. június 14-i(2), a 2002. április 11-i(3), a 2003. április 10-i(4), a 2005. július 7-i(5) és a 2006. október 26-i(6) állásfoglalásra a Rios Montt elleni eljárásról,

–   tekintettel a 2006. december 12-én a guatemalai kormány és az Egyesült Nemzetek Szervezete által elfogadott, a guatemalai büntetlenséget vizsgáló nemzetközi vizsgálóbizottság (CICIG) felállításáról szóló megállapodásra,

–   tekintettel határozott és megingathatatlan kötelezettségvállalására, hogy biztosítja a békeszerződések és az emberi jogok tiszteletben tartását Guatemalában,

–   tekintettel a 2003. december 15-én aláírt, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásra egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, és Panama között

–   tekintettel a Közép-amerikai Parlament (PARLACEN) három közép-amerikai parlamenti képviselő meggyilkolásával kapcsolatban kifejtett álláspontjára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2007. február 19-én brutálisan meggyilkolták a PARLACEN három, a plenáris ülésre igyekvő salvadori képviselőjét, Eduardo José D'Aubuisson Munguíat, William Rizziery Pichinte Chávezt és José Ramón González Rivast, valamint sofőrjüket, Gerardo Napoleón Ramírezt, akiknek összeégett és elhagyott holttestét Guatemala City közelében találták meg,

B.   mivel e bűncselekmények feltételezett elkövetőit (Luis Arturo Herrera Lópezt, José Estuardo Lópezt, José Adolfo Gutiérrezt és Marvin Escobar Méndezt), akik vezető beosztást töltöttek be a guatemalai rendőrség bűnügyi nyomozórészlegénél, különös, egyelőre tisztázatlan körülmények között meggyilkolták abban a fegyházban, ahol fogva tartották őket;

C.   mivel felmerült a gyanú, hogy ezeket a gyilkosságokat azért követték el, hogy hátráltassák a PARLACEN képviselőinek meggyilkolását kitervelőkhöz vezető nyomozást;

D.   mivel a négy rendőr meggyilkolásáról tudósító televíziós újságírók halálos fenyegetéseket kapnak a riport közvetítése óta;

E.   mivel emberi jogi szakértők szerint évente több ezer gyilkosságot követnek el Guatemalában, de letartóztatásra csak az esetek 2%-ában kerül sor; mivel korábban 2007 folyamán már szakszervezeti aktivistákat (például Pedro Zamorát Puerto Quetzalban) és parasztvezéreket is meggyilkoltak családtagjaikkal együtt, és a nyomozás alatt álló népirtási ügyek tanúi, a népirtások áldozatainak jogi képviselői és egyéb emberi jogi szervezetek képviselői fenyegetéseket, betöréseket és betöréses lopásokat szenvednek el;

F.   mivel Eduardo Stein alelnök elismerte, milyen nehéz a szervezett bűnözés ellen küzdeni, ha az már mélyen beépült a közintézményekbe; mivel ez az eset nyilvánvalóvá teszi a szervezett bűnözés behatolását a guatemalai rendőrség berkeibe, a büntetlenség légkörének fokozódását és a közbiztonság romlását, és ez arra mutat, hogy politikai felelősségvállalásra van szükség;

1.   határozottan és teljes mértékben elítéli ezeket a gyilkosságokat, és részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak;

2.   elvárja, hogy a guatemalai kormány teljes függetlenséget, szabadságot és biztonságot biztosítson a guatemalai igazságügyi hatóságoknak e bűncselekmények nyomozásában; teljes együttműködésre szólítja fel a guatemalai és a salvadori politikai, igazságügyi és rendőri hatóságokat az események kinyomozása érdekében;

3.   sürgeti a guatemalai parlamentet, hogy ratifikálja CICIG-megállapodást;

4.   felszólítja az Európai Uniót és a guatemalai kormányt, hogy hívjon össze a Guatemala Konzultációs Csoportot – az adományozó országok részvételével – a CICIG végrehajtásának támogatása és a büntetlenség elleni nemzeti párbeszéd ösztönzése érdekében;

5.   sürgeti a guatemalai kormányt, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998. július 17-én elfogadott római statútumát, és hogy a római alapokmányból és egyéb vonatkozó nemzetközi jogszabályokból eredő kötelezettségeinek megfelelően módosítsa belső jogszabályait;

6.   felszólítja a guatemalai kormányt, hogy fogadjon el intézkedéseket az igazságügyi alkalmazottak, az emberiség elleni bűntettek igazságot kereső áldozatai, az emberi jogi aktivisták és a perek előrehaladását segíteni képes tanúk védelme érdekében;

7.   üdvözli a biztonsági erők kormány által bevezetett átszervezését és megtisztítását;

8.   támogatja Guatemala népének és hatóságainak erőfeszítéseit, amelyeket a jogállamiság fenntartása és a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés érdekében tesznek a béke és a nemzeti megbékélés javára;

9.   sürgeti a Bizottságot, hogy a Guatemalával való, 2007–2013 közötti időszakra szóló együttműködési stratégiában erősítse meg a jogállamiság ösztönzését, a büntetlenség elleni küzdelmet, az emberi jogok tiszteletben tartását és a guatemalai kormány számára nyújtott támogatást biztonsági erőinek az emberi biztonság kritériumai alapján való kapacitásbővítéséhez;

10.   hangsúlyozza, elengedhetetlen, hogy a hatóságok a PARLACEN székhelyének országában biztosítani és garantálni tudják a PARLACEN képviselőinek fizikai épségét és biztonságát;

11.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a guatemalai és a salvadori kormánynak, valamint a közép-amerikai országoknak és a Közép-amerikai Parlamentnek.

(1) HL C 59., 2001.2.23., 286. o. (2) HL C 53. E, 2002.2.28., 403. o. (3) HL C 127. E, 2003.5.29., 688. o. (4) HL C 64. E, 2004.3.12., 609. o. (5) HL C 157. E, 2006.7.6., 494. o. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0466.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása Kambodzsáról

P6_TA(2007)0085 RC-B6-0102/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Kambodzsáról szóló 2005. január 13-i(1), és 2005. március 10-i(2) és 2006. január 19-i(3) állásfoglalásaira, valamint a kambodzsai, laoszi és vietnami emberjogi helyzetről szóló 2005. december 1-i(4) állásfoglalására,

–   tekintettel az Európai Közösség és a Kambodzsai Királyság közötti, 1999. október 4-én jóváhagyott együttműködési megállapodásra(5),

–   tekintettel az ENSZ emberi jogvédőkről szóló 1998. december 9-én elfogadott nyilatkozatára,

–   tekintettel a Tanács által 2004. június 14-én elfogadott, az emberi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel az 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyeknek Kambodzsa is részese,

–   tekintettel az ENSZ és a Kambodzsai Királyság kormánya között létrejött, a Demokratikus Kambodzsa idején a kambodzsai jogrend szerint elkövetett bűnökről szóló 2003. június 6-i megállapodásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére

A.   mivel Hy Vuthy urat, a Kambodzsai Királyság szabad munkás-szakszervezetének (FTUWKC) elnökét 2007. február 24-én, a Phnom Penh Dangkao negyedében található Suntex ruhagyárban az éjszakai műszak befejezését követően agyonlőtték,

B.   mivel Chea Vicheát, a FTUWKC elnökét 2004. január 22-én agyonlőtték, Ros Sovannarithot, a FTUWKC elnökét a Trinunggal Komara gyárban 2004. május 7-én meggyilkolták, más kambodzsai szakszervezeti vezetőket pedig az elmúlt évben súlyosan zaklattak, megfélemlítettek és bántalmaztak,

C.   mivel a Chea Vichea gyilkosságot máig nem derítették fel; mivel 2004. január 28-án Born Sammangot és Sok Sam Oeunt letartóztatták Chea Vichea meggyilkolásának vádjával, és később megalapozottnak találva a vádat 20 év börtönre ítélték őket annak ellenére, hogy semmilyen hiteles bizonyítékot nem tudtak felhozni ellenük,

D.   mivel Kambodzsa részese a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, amelyek minden ember számára garantálják a jogot szakszervezet létrehozására és a szakszervezethez való csatlakozásra, illetve lehetővé teszik, hogy a szakszervezetek szabadon tevékenykedhessenek,

E.   mivel az ENSZ emberi jogvédőkről szóló 1998. évi nyilatkozata szintén szentesíti a jogot, hogy bárki egyénileg vagy másokkal közösen előmozdíthassa az emberi jogok védelmét és kiteljesítését, illetve küzdhessen ezek érdekében (1. cikk),

F.   mivel őszintén aggódik amiatt, hogy az említett esetek tükrében továbbra sincsenek garanciák a bíróságok függetlenségére és pártatlanságára, sem pedig arra, hogy a Vörös Khmer vezetői elleni perek lefolytatására felállított különbíróság képes politikai beavatkozástól mentesen elvégezni feladatát,

G.   mivel a kambodzsai bíróság rendkívüli kamarái (ECCC) előtt álló eljárások még mindig nem indultak meg, kambodzsai és nemzetközi bírósági tisztviselők között az ECCC belső szabályzatát illetően kialakult különféle nézeteltérések miatt,

H.   aggódva a Vietnamból érkező hegyvidéki menekültek bizonytalan kambodzsai jogállása miatt,

1.   elítéli Hy Vuthy meggyilkolását és a szakszervezeti tagok ellen irányuló más erőszakos cselekedeteket; sürgeti a kambodzsai hatóságokat, hogy haladéktalanul indítsanak pártatlan és hatékony nyomozást Hu Vuthy, Chea Vichea, Ros Sovannarith és Yim Ry meggyilkolása ügyében, hozzák nyilvánosságra a nyomozás eredményeit és állítsák bíróság elé a tetteseket; felszólítja a hatóságokat, hogy intézkedjenek Born Sammang és Sok Sam Oeum perének gyors, a nemzetközi normáknak megfelelő újratárgyalásáról;

2.   ismételten hangsúlyozza, hogy a kambodzsai kormánynak véget kell vetnie az ilyen ügyekben eluralkodó büntetlenségnek, és alkalmaznia kell a törvényeket azokra, akik megsértik az emberi jogokat és a polgári szabadságokat;

3.   emlékezteti rá a kambodzsai kormányt, hogy be kell tartania a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok terén fennálló és vállalt kötelezettségeit, amelyek az Európai Közösséggel kötött együttműködési megállapodás kulcsfontosságú elemeit képezik, annak 1. cikke értelmében;

4.   felszólítja a kambodzsai hatóságokat, hogy a jogállamiságon és az alapvető szabadságjogok tiszteletén alapuló demokratikus állam létrehozása érdekében indítson útjára politikai és intézményi reformokat, valamint minden körülmények között szavatolja az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a nemzetközi emberi jogi normáknak és a Kambodzsa által ratifikált nemzetközi egyezményeknek megfelelően;

5.   sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy tegye lehetővé a Vörös Khmer ügyében illetékes bíróságnak munkája haladéktalan megkezdését a bírósági függetlenség, a tisztességes és törvényes eljárás nemzetközi normáinak betartásával, ahogyan azt az ENSZ-szel kötött 2003. júniusi megállapodás előírja;

6.   támogatja az ECCC belső szabályzatával foglalkozó felülvizsgálati bizottság annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy csökkenjen a vizsgálati tárgykörök száma az eljárások és perek előmozdítása érdekében;

7.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a kambodzsai kormánnyal ápolt kapcsolataik keretében adjanak hangot az emberi jogok és a jogállamiság kambodzsai helyzetével kapcsolatos aggodalmaknak,

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Kambodzsai Királyság kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ főtitkára kambodzsai emberi jogokkal foglalkozó különmegbízottjának, valamint az ASEAN-tagállamok kormányainak.

(1) HL C 247. E, 2005.10.6., 161. o. (2) HL C 320. E, 2005.12.15., 280. o. (3) HL C 287. E, 2006.11.24., 334. o. (4) HL C 285. E, 2006.11.22., 129. o. (5) HL L 269., 1999.10.19., 18. o.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása Nigériáról

P6_TA(2007)0086 B6-0105/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a nigériai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Nigéria által ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezményekre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,

A.   mivel a nigériai kormány elmúlt években kifejtett, az emberi jogok előmozdítása és a korrupció felszámolása érdekében tett erőfeszítései, valamint a polgári és politikai jogok terén tapasztalható némi javulás ellenére számos olyan sürgős és alapvető emberi jogi kérdés marad, amellyel foglalkozni kell; és mivel az országban még mindig széles körben elterjedt a korrupció, az önkényes letartóztatások és kínzások, a törvénytelen gyilkosságok és a politikai erőszak,

B.   mivel a közösségek közötti nem múló erőszak fő oka az etnikai és vallási megosztottság, valamint a szegénység,

C.   mivel Nigéria 36 államából 12-ben az iszlám saría bíróságoknak van hatásköre büntetőügyekben; mivel e bíróságok továbbra is hoznak halálos ítéleteket, valamint ítéleteik között szerepel a korbácsolás és a megcsonkítás; mivel bár a kivégzéseket és a megcsonkításokat már nem hajtják végre, a bírósági tárgyalások nem felelnek meg a nemzetközi normáknak, így például az ügyvédhez és a vádlottnak a jogaival kapcsolatos tájékoztatáshoz való joga, valamint a nők gyakori hátrányos megkülönböztetése tekintetében,

D.   mivel a büntetlenség továbbra is inkább normaként, semmint kivételként van jelen, hiszen az erőszakot és az emberi jogi visszaéléseket elkövetők közül nagyon kevés esetében folytatnak vizsgálatot és keveseket állítanak bíróság elé, és mivel maga ez a büntetlenség az egyik legsúlyosabb akadálya az emberi jogi visszaélések és erőszak kezelésének és felszámolásának,

E.   mivel a nigériai rendőri erők elégtelen kapacitása és forráshiánya korlátokat szabnak a bűnügyek kivizsgálásának, valamint azt eredményezik, hogy jogaikat megsértve nagy számban tartanak fogva személyeket tárgyalás előtti meghosszabbított fogva tartás keretében,

F.   mivel a politikai és biztonsági erők gyakran maguk is érintettek az emberi jogok megsértésében, beleértve a törvénytelen gyilkosságokat, az önkényes letartóztatások és kínzásokat,

G.   mivel a gyermekmunka és a gyermekkereskedelem továbbra is széles körben elterjedt,

H.   mivel a véleménynyilvánítás szabadságának továbbra is korlátokat szab az újságírók és politikai aktivisták folyamatos zaklatása,

I.   mivel a nigériai parlament jelenleg vizsgálja az egyneműek házassága tilalmára irányuló törvényjavaslatot, amelynek értelmében ötéves börtönbüntetés róható ki arra a személyre, aki azonos nemű személlyel házasságot köt, ilyen szertartásnak tanúja, vagy annak bűnrészesként vagy felbujtóként részese, továbbá nyilvánosan vagy magán körben az egyneműek házassága pozitív megjelenítése érdekében tevékenykedik, illetve azt pártolja,

J.   mivel az 1999-es és 2003-as állami és szövetségi választások nem tekinthetők szabadnak és tisztességesnek az elburjánzó csalások és erőszak miatt,

1.   felszólítja a nigériai kormányt, hogy hozzon azonnali és hatékony intézkedéseket állampolgárai védelme érdekében, vessen véget az erőszaknak, a széles körű korrupciónak és az emberi jogok megsértését elkövetők büntetlenségének, valamint tevőlegesen mozdítsa elő az emberi jogok tiszteletben tartását;

2.   felszólítja a nigériai kormányt, hogy törölje el a halálbüntetést és avatkozzon közbe az olyan személyek ügyében, akiket a saría törvények alapján halálra, amputálásra, ostorozásra vagy egyéb embertelen és megalázó, a nigériai alkotmányt és a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat sértő büntetésre ítéltek;

3.   üdvözli a 26 nyugat- és közép-afrikai ország között a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem ellen létrejött többoldalú egyezményt, valamint a nigériai hatóságok e területen tett egyéb erőfeszítéseit; felszólítja azonban a nigériai kormányt, hogy hozzon további intézkedéseket e területen, illetve a gyermekek gyermekmunka általi kihasználásának visszaszorítására;

4.   felszólítja a közelgő áprilisi szövetségi választások valamennyi érintettjét, hogy nyilvánosan jelentsék be a politikai erőszak, gyilkosságok, megfélemlítések és egyéb emberi jogi visszaélések, illetve e bűncselekmények büntetlensége elleni elkötelezettségüket;

5.   felszólítja a nigériai kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a választások előtti gondok elhárítására, amelyekbe beletartozik a független nemzeti választási bizottság függetlenségének korlátozása, a biztonsági erők visszaélései és zaklatásai, illetve a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás korlátozása, valamint a szabad és igazságos választás egyéb alapvető követelményei előtt álló akadályok;

6.   felszólítja a nigériai parlamentet, hogy jelenlegi formájában ne fogadja el az egyneműek házassága tilalmára irányuló törvényjavaslatot, hiszen annak tartalma sérti a szólásszabadságról és a szabad véleménynyilvánításról szóló alapvető emberi jogokat, konkrétan amikor ötéves szabadságvesztést javasol minden olyan személynek, aki az egyneműek közötti kapcsolatot nyilvánosan, vagy magánjelleggel pozitív színben tünteti fel vagy támogatja;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Nigéria kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása Galina Kozlováról

P6_TA(2007)0087 RC-B6-0081/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Orosz Föderációhoz tartozó Mari El Köztársaságban az emberi jogok és a demokrácia megsértéséről szóló 2005. május 12-i állásfoglalására(1), és az Oroszországról szóló egyéb állásfoglalásaira, nevezetesen a 2006. november 24-i EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2006. december 13-i(2) és az Anna Politkovszkaja orosz újságírónő meggyilkolása után az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló 2006. október 25-i állásfoglalására(3), valamint az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló 2005. május 26-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra(5), amely 1997. december 1-én lépett hatályba,

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre, és különösen annak 10. cikkére,

–   tekintettel a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájára, melyet az Oroszországi Föderáció 2001. május 10-én aláírt,

–   tekintettel a Mari Köztársaság (Mari El) alkotmányára, amely a mari (cseremisz) nyelvet a köztársaság egyik hivatalos nyelveként ismeri el, és az 1995-ös nyelvügyi törvényre, amely Mari El-t többnemzetiségű köztársaságnak nyilvánítja, és nemzetiségtől függetlenül valamennyi polgárának jogot biztosít anyanyelvének és kultúrájának megtartására és ápolására,

–   tekintettel az orosz és nemzetközi nem-kormányzati szervezetek az emberi jogoknak Mari El-ben történő megsértéséről és egyéb szabálytalanságokról szóló megbízható jelentéseire,

–   tekintettel az EU és Oroszország között az emberi jogokról, a kisebbségekről és az alapvető szabadságjogokról folyó párbeszédre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel Galina Kozlovát, a Mari Ušem nevű mari nemzeti szervezet vezetőségi tagját, az Ontšõko nevű irodalmi folyóirat szerkesztőjét, Vlagyimir Kozlov – a Mari Tanács elnökének – feleségét 2007. január 25-én brutálisan megtámadták, amelynek következtében agyrázkódással, súlyos fejfájással, szédüléssel és látási problémákkal járó fejsérülést szenvedett,

B.   mivel a Mari Ušem szerint a támadás nem lehetett egyszerű rablási kísérlet,

C.   mivel a Kozlova asszony elleni támadásra más aktivisták és újságírók elleni támadások egész sora után került sor Mari El-ben, amely támadások során 2001-ben három újságírót meggyilkoltak, Vlagyimir Kozlovot 2005. február 4-én megtámadták, és a mari nemzeti mozgalom korábbi vezetőjét, Nina Makszimovát szintén támadás érte,

D.   mivel Vlagyimir Kozlov 2006 októberében optimistán nyilatkozott szervezete jövőjéről, rámutatva, hogy a Mari El nemzetiségi jogi aktivistáit akkor már több mint egy éve nem érte fizikai erőszak, de ez a Mari Ušemmel szembeni állítólagosan kevésbé ellenséges magatartás most brutálisan az ellenkezőjére fordult,

E.   mivel a helyi és a szövetségi kormány nem tettek megfelelő lépéseket az elkövetők bíróság elé állítása, valamint az újságírók biztonságának és a média függetlenségének biztosítása érdekében,

F.   mivel az ellenzéki média és hírlevelek komoly nehézségekkel szembesülnek a szabad működés terén, például több ellenzéki újságot csak Mari El-en kívül lehet kinyomtatni,

G.   mivel a mari kisebbséghez tartozó személyek komoly nehézségekkel szembesülnek az anyanyelvükön való oktatás terén, mivel mari nyelven nem létezik közép- vagy felsőfokú oktatás;

1.   szigorúan elítéli a Galina Kozlova elleni támadást – amelynek ügyében eddig még nem született büntető ítélet, sőt, letartóztatás sem történt –, csakúgy mint az aktivisták, vezető kulturális személyiségek és független újságírók folyamatos zaklatását Mari El-ben, valamint felhívja a szövetségi és helyi hatóságokat, hogy a fenti cselekmények elkövetőit állítsák bíróság elé és biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságát;

2.   meggyőződése, hogy az Oroszországi Föderáció többnemzetiségű volta nagy mértékben hozzájárul Európa kulturális és nyelvi sokszínűségéhez, és olyan jelenség, amely jogos büszkeséggel töltheti el az Oroszországi Föderáció minden állampolgárát, és azt meg kell őrizni minden európai javára;

3.   felszólítja a szövetségi és helyi igazságügyi hatóságokat, hogy gyors, átfogó és független módon vizsgálják ki a Kozlova asszony elleni támadást és a többi hasonló incidenst;

4.   felszólítja Mari El kormányát, hogy azonnal hagyjon fel a másként gondolkodó közalkalmazottak elleni politikai megtorlással és megfélemlítéssel, és tartózkodjon az oktatási és kulturális intézmények ügyeibe való szükségtelen politikai beavatkozástól;

5.   felszólítja a helyi és szövetségi hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi jog által rájuk rótt kötelezettségeiket, és tegyék meg a megfelelő lépéseket az alkotmánynak és a jogszabályoknak a kisebbségi nyelvek és kultúrák védelmével és fejlesztésével kapcsolatos rendelkezései gyakorlati végrehajtása megkönnyítésére, különös hangsúlyt helyezve az anyanyelvi oktatásra minden szinten, ezáltal biztosítva, hogy a mari és az orosz nyelv az egész köztársaságban egyenlő jogokat élvezzen;

6.   felszólítja a Bizottságot, hogy a rendszeres EU–Oroszország emberi jogi párbeszéd keretében és a soron következő EU–Oroszország csúcstalálkozó során vesse fel az oroszországi finnugor kisebbségek kérdését és a Mari El-ben uralkodó helyzettel kapcsolatos aggodalmait;

7.   felszólítja a Bizottságot, hogy az EU és Oroszország közötti kulturális és oktatási együttműködés keretében indítson a finnugor és egyéb nemzeti kisebbségeket célzó programokat;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az Oroszországi Föderáció és Mari El Köztársaság kormányának.

(1) HL C 92. E, 2006.4.20., 409. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0566. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0448. (4) HL C 117. E, 2006.5.18., 235. o. (5) HL L 327., 1997.11.28., 1. o.