Az Európai Parlament 2007. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2004)0718 – C6–0154/2004 – 2004/0251(COD))

P6_TA(2007)0088 A6-0074/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2004)0718),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 61. cikkének c) pontjára és 67. cikkének (5) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0154/2004),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6–0074/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. március 29-én került elfogadásra a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 61. cikke c) pontjára és 67. cikke (5) bekezdése második francia bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(2),

mivel:

(1)  A Közösség célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítását és fenntartását, ahol a személyek szabad mozgása biztosított. Ennek érdekében a Közösségnek többek között intézkedéseket kell elfogadnia a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés terén, amelyekre a belső piac helyes működéséhez van szükség.

(2)  Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés elve alapvető, ezért az Európai Tanács, 1999. október 15–16-i tamperei ülésén, az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés érdekében felszólította a tagállamokat alternatív, bíróságon kívüli eljárások kidolgozására.

(3)  A Tanács 2000-ben következtetéseket fogadott el a polgári és kereskedelmi jog szerinti alternatív vitarendezési módokról, amelyben megállapította, hogy az alapelvek kidolgozása e területen nélkülözhetetlen lépés a polgári és kereskedelmi ügyekben folyó viták rendezésére szolgáló, bíróságon kívüli eljárások fejlesztésének és működésének lehetővé tétele felé, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés egyszerűsítése és javítása érdekében.

(4)  Az Európai Bizottság 2002-ben zöld könyvet tett közzé, amelyben számba vette az alternatív vitarendezés terén Európában fennálló helyzetet, és széles körű konzultációt kezdeményezett a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a közvetítés használatát ösztönző lehetséges intézkedésekről.

(5)  Az Európai Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítására irányuló politikájának részeként az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosításának célja magában kell hogy foglalja a bírósági és a bíróságon kívüli vitarendezési módokhoz való hozzáférést egyaránt. Ennek az irányelvnek hozzá kell járulnia a belső piac megfelelő működéséhez, különösen a közvetítési szolgáltatások nyújtását és igénybevételét illetően.

(6)  Ezt az irányelvet a fogyasztói közvetítésre is alkalmazni kell. Ezért figyelembe kell venni a fogyasztói közvetítés sajátos jellemzőit. Ezen irányelvnek különösen tartalmaznia kellene a fogyasztói jogviták konszenzusos rendezésével megbízott bíróságon kívüli szervekről szóló 2001. április 4-i 2001/310/EK bizottsági ajánlásban(3) felsorolt elveket.

(7)  A közvetítés a polgári és kereskedelmi ügyekben a viták költséghatékony és gyors bíróságon kívüli rendezését jelentheti, a felek igényei szerint kialakított eljárások révén. A közvetítés nyomán keletkezett megállapodások esetében nagyobb a valószínűsége azok önkéntes betartásának, valamint a felek közötti baráti és fenntartható kapcsolat megőrzésének. Ezek az előnyök még inkább jelentkeznek a határokon átnyúló elemeket is érintő helyzetekben.

(8)  Ezért keretjogszabályokra van szükség, különösen a polgári eljárás kulcsfontosságú szempontjai terén, a közvetítés további igénybevételének támogatására és a közvetítést igénybe vevő felek számára támaszt nyújtó, kiszámítható jogi keret biztosítására.

(9)  A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy alkalmazzák az irányelv rendelkezéseit belföldi ügyekben is, különösen a belső piac megfelelő működésének megkönnyítése érdekében. Az ugyanakkor, hogy az irányelv rendelkezései csak a határokon átnyúló hatással rendelkező ügyekre vonatkoznak, nem korlátozhatja a közvetítés nyomán születő megállapodásokra, a közvetítés bizalmasságára, illetve a közvetítés elévülési határidőkre gyakorolt hatására vonatkozó tagállami szabályok alkalmazását az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó ügyekben.

(10)  Ennek az irányelvnek azokra az eljárásokra kell vonatkoznia, amelyekben a határokon átnyúló vita rendezéséről szóló békés megállapodás elérése érdekében a vitában részt vevő egy vagy több felet egy közvetítő segíti, kizárva a szerződéskötés előtti tárgyalásokat vagy a bírósági jellegű eljárásokat, úgymint a választottbíráskodás, a bírósági békéltetési rendszer, az ombudsmanrendszer, a fogyasztói panaszrendszer, a szakértői határozat, illetve a vita rendezésére hivatalos – jogilag kötelező vagy nem kötelező érvényű – ajánlást kiadó testületek kezelésében lévő eljárások. Az irányelvnek olyan esetekre is vonatkoznia kell, amelyekben a bíróság vagy a nemzeti jog írja elő a feleknek a közvetítés igénybevételét, bár az elv továbbra is az, hogy a közvetítésnek önkéntes folyamatnak kell lennie, és a közvetítés igénybevételét kötelezővé tevő, illetve ösztönző vagy szankcionáló nemzeti jogszabályok nem akadályozhatják meg a feleket abban, hogy éljenek az igazságszolgáltatási rendszerhez való hozzáférési jogukkal. Az irányelv hatálya alá kell tartoznia továbbá az olyan bíró által végzett közvetítésnek is, aki a vitás ügyben vagy ügyekben folytatott semmilyen bírósági eljárásért nem felelős. Az irányelv hatálya ugyanakkor nem terjedhet ki a vitás ügyben eljáró bíróság vagy bíró által a bírósági eljárás keretei között a vita rendezésére tett kísérletekre, vagy olyan esetekre, amelyekben a bíróság vagy a bíró segítséget vagy tanácsot kér egy hozzáértő személytől.

(11)  A közvetítés bizalmas jellegének jelentőségére tekintettel, a polgári eljárási szabályokat minimális mértékben összeegyeztethetővé kell tenni a közvetítés bizalmasságának védelme tekintetében az ezt követő polgári és kereskedelmi, bírósági vagy választottbírósági eljárások során. Rendelkezni kell a bíróság azon lehetőségéről, hogy felhívja a felek figyelmét a közvetítés lehetőségére, fenntartva ugyanakkor azt az elvet, hogy a közvetítés önkéntes eljárás. A polgári eljárási szabályokat minimális mértékben összeegyeztethetővé kell tenni a közvetítés elévülési határidőkre gyakorolt hatásai tekintetében is.

(12)  A közvetítést nem szabad a bírósági eljárást helyettesítő, kevésbé hatékony alternatívának tekinteni, abban az értelemben, hogy a közvetítés nyomán születő megállapodások végrehajtása a felek jó szándékának függvénye. Ezért szükség van annak biztosítására, hogy a közvetítés nyomán születő írásbeli megállapodásban részes felek kérhessék a megállapodás tartalmának végrehajthatóvá nyilvánítását, amennyiben az adott tartalom végrehajthatóvá nyilvánítása a végrehajtás iránti kérelem helye szerinti tagállam nemzeti joga alapján lehetséges. A kérelem helye szerinti tagállam nemzeti jogával összhangban, a közvetítés nyomán születő megállapodás tartalma végrehajthatóvá nyilvánítható bírósági ítélet vagy határozat révén, vagy bíróság illetve egyéb illetékes hatóság közokirata révén.

(13)  Egy adott tagállamban végrehajthatóvá nyilvánított, közvetítés nyomán születő megállapodás tartalmát a többi tagállam is elismeri és végrehajthatóvá nyilvánítja, összhangban az alkalmazandó közösségi vagy nemzeti joggal, például a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet(4), vagy a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet(5) alapján.

(14)  Bár ezen irányelv hatálya alá tartozik a családjogi ügyekben folytatott közvetítés, csak azon jogokra terjed ki, amelyek a feleket a közvetítés helye szerinti tagállam joga alapján megilletik. Továbbá, ha egy családjogi közvetítés nyomán születő megállapodás nem végrehajtható a megkötésének helye szerinti tagállamban, és amely tagállamban végrehajtása iránt folyamodnak, ez az irányelv nem jogosítja fel a feleket arra, hogy a kérdéses megállapodás másik tagállamban való végrehajthatóvá nyilvánítása révén a megállapodás helye szerinti tagállam jogát megkerüljék, mivel a 2201/2003/EK rendelet kifejezetten előírja, hogy az ilyen megállapodásoknak végrehajthatónak kell lenniük a megkötésük helye szerinti tagállamban.

(15)  A tagállamok között a titoktartás, az elévülési időszakok felfüggesztése és a közvetítés nyomán születő megállapodások kölcsönös elismerése és végrehajtása tekintetében szükséges bizalom biztosítása érdekében a közvetítési szolgáltatások nyújtására és a közvetítők képzésére vonatkozóan hatékony minőségellenőrzési mechanizmusokat kell bevezetni.

(16)  E mechanizmusokat és intézkedéseket a tagállamok határozzák meg, és azok a piaci alapú megoldások igénybevételére is kiterjedhetnek, illetve a közvetítési eljárás rugalmasságának és a felek saját autonómiájának megőrzését kell célozniuk. A Bizottságnak ösztönöznie kell az önszabályozó intézkedéseket közösségi szinten. A tagállamoknak a maguk részéről ösztönözniük kell és elő kell segíteniük a közvetítők európai magatartási kódexének alkalmazását, amelyet a Bizottságnak az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzé kell tennie, biztosítva ugyanakkor, hogy a közvetítés minősége garantált legyen a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésére hatáskörrel rendelkező testületekre vonatkozó elvekről szóló, 1998. március 30-i 98/257/EK bizottsági ajánlásban(6), illetve a 2001/310/EK ajánlásban meghatározott és felsorolt következő kritériumok révén: pártatlanság, átláthatóság, hatékonyság, méltányosság, képviselet, függetlenség, kontradiktórius eljárás, jogszerűség és szabadság. A fogyasztói közvetítés területén a tagállamoknak ugyancsak ösztönözniük kell a 2001/310/EK ajánlásban meghatározott alapelvek alkalmazását. A tagállamoknak emellett ösztönözniük kell a közvetítés terén képzést nyújtó tagállami testületek minősítési rendszerének kialakítását.

(17)  Tanácsos, hogy valamennyi közvetítő, illetve szervezet, aki érintett a 2001/310/EK ajánlásban, tiszteletben tartsa annak alapelveit. Az ezen testületekre vonatkozó információk terjesztésének biztosítása érdekében a Bizottság létrehoz egy adatbázist azokról a bíróságon kívüli rendszerekről, amelyek a tagállamok szerint tiszteletben tartják az ajánlás elveit.

(18)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket különösen az Európai Unió alapjogi chartája állapít meg. Különösen törekszik a tisztességes tárgyaláshoz való jog teljes tiszteletben tartásának biztosítására, amelyet a charta 47. cikke ismer el.

(19)  Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(20)  Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság és Írország bejelentették azon óhajukat, hogy részt kívánnak venni ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában.

(21)  A Dánia helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, ezért az rá nézve nem kötelező, illetve nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzés

(1)  Ezen irányelv célja a vitarendezéshez való hozzáférés elősegítése és a viták békés rendezésének előmozdítása a közvetítés igénybevételének ösztönzése, valamint a közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott viszony biztosítása révén.

(2)  Ezt az irányelvet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni. Az irányelv hatálya nem terjed ki különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, illetve az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére ("acta iure imperii").

(3)  Ebben az irányelvben a "tagállamok" kifejezés valamennyi tagállamot jelöli, Dánia kivételével.

2. cikk

Hatály

(1)  Ez az irányelv alkalmazandó abban az esetben, ha abban az időpontban, amikor felek megállapodnak a közvetítésben, legalább az egyik fél bármely másik fél tagállamától eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.

(2)  Az (1) bekezdés sérelme nélkül a 6. és 7. cikk alkalmazandó a közvetítéseket követő bírósági eljárás során, ha abban az időpontban, amikor felek megállapodnak a közvetítésben, a további bírósági eljárás során esetlegesen eljáró bíróság más tagállamban található, mint az a tagállam, amelyben legalább az egyik fél állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

(3)  Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a felek állandó lakóhelyéül vagy szokásos tartózkodási helyéül szolgáló tagállamot a 44/2001/EK vagy a 2201/2003/EK rendelettel összhangban kell meghatározni.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)   "közvetítés": önkéntes jellegű, strukturált folyamat, függetlenül annak megnevezésétől vagy hivatkozási módjától, amelyben a vitában érintett két vagy több fél maga tesz kísérletet arra, hogy közvetítő segítségével megállapodásra jussanak vitájuk rendezéséről. A folyamatot kezdeményezhetik a felek, illetve bíróság is javasolhatja vagy elrendelheti, valamint egy tagállam nemzeti joga is előírhatja azt, amennyiben az a közvetítés önkéntes jellegét tiszteletben tartja.

Ide tartozik az olyan bíró által végzett közvetítés, aki a vitás ügyben folytatott semmilyen bírósági eljárásért nem felelős. Ugyanakkor nem foglalja magában a vitás ügyben eljáró bíróság vagy bíró által a bírósági eljárás folyamán a vita rendezésére tett kísérleteket;

b)   "közvetítő": bármely harmadik személy, akinek kijelölésére olyan körülmények között kerül sor, amelyek alapján ésszerűen elvárható, hogy szakszerű, pártatlan és hozzáértő módon folytatják le a közvetítést, függetlenül e harmadik személy megnevezésétől vagy szakmájától az érintett tagállamban, valamint e harmadik személynek a közvetítés lefolytatására való kijelölése vagy felkérése módjától.

4. cikk

A közvetítés minősége

(1)  A tagállamok az általuk megfelelőnek vélt bármely módon ösztönzik, hogy a közvetítők és közvetítői szolgáltatásokat nyújtó szervezetek dolgozzanak ki önkéntes magatartási kódexeket, és azokat tartsák be, és egyéb minőségellenőrzési mechanizmusokat is ösztönöznek a közvetítői szolgáltatások terén.

(2)  A tagállamok ösztönzik a közvetítők alap- és továbbképzését annak biztosítására, hogy a közvetítés lefolytatása méltányos, eredményes, pártatlan és hozzáértő legyen a felekre nézve, és hogy az eljárások a vita körülményeihez igazodjanak.

(3)  A tagállamok ösztönzik a közvetítés terén képzést nyújtó tagállami testületek minősítési rendszerének kialakítását.

5. cikk

Közvetítésre utalás

(1)  Megfelelő esetben és tekintettel az eset valamennyi körülményére, a bíróság, amelyhez keresettel fordulnak, felhívhatja a feleket a közvetítés igénybevételére a vita rendezése céljából. A bíróság ugyanakkor felkérheti a feleket egy közvetítés igénybevételéről szóló tájékoztató ülésen való részvételre, ha ilyen ülés tartanak, és az könnyen hozzáférhető.

(2)  Ez az irányelv nem érinti a bírósági eljárás megkezdése előtt vagy után a közvetítés igénybevételét kötelezővé tevő, illetve ösztönző vagy szankcionáló nemzeti jogszabályokat, feltéve, hogy az ilyen jogszabályok nem akadályozzák meg a feleket abban, hogy gyakorolják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési jogukat.

(3)  A közvetítés önkéntes folyamat.

6. cikk

A közvetítés nyomán születő megállapodások végrehajtása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a felek, vagy a felek bármelyike a többi fél kifejezett beleegyezésével, kérhesse, hogy a közvetítés nyomán születő írásbeli megállapodás tartalmát nyilvánítsák végrehajthatóvá, feltéve hogy a kérelem helye szerinti tagállam nemzeti joga alapján a megállapodás tartalma végrehajthatóvá nyilvánítható, és e joggal nem ellentétes.

(2)  A megállapodás tartalma végrehajthatóvá nyilvánítható bíróság, vagy más illetékes hatóság által kiadott ítélet, határozat vagy közokirat révén, összhangban a kérelem helye szerinti tagállam nemzeti jogával.

(3)  A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról a bíróságokról vagy egyéb hatóságokról, amelyek hatáskörrel rendelkeznek az (1) és (2) bekezdés szerinti kérelem fogadására.

(4)  Az e cikkben foglaltak nem érintik az (1) és (2) bekezdéssel összhangban végrehajthatóvá nyilvánított, közvetítés nyomán születő megállapodások más tagállamban történő elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat.

7. cikk

A közvetítés bizalmas jellege

(1)  Mivel a közvetítést annak bizalmas jellege tiszteletben tartásával kell lefolytani,, a tagállamok biztosítják, hogy –a felek eltérő megállapodása hiányában – sem a közvetítők, sem a felek, sem pedig a közvetítési folyamat lebonyolításában érintettek nem jogosultak, illetve nem kényszeríthetők arra, hogy polgári és kereskedelmi eljárás vagy választottbíráskodás során harmadik személyekkel a közvetítésből eredő vagy azzal kapcsolatos információkat közöljenek, illetve igazoljanak, kivéve:

(2)  Az (1) bekezdésben foglaltak nem akadályozzák a tagállamokat abban, hogy a közvetítés bizalmas jellegének védelmére szigorúbb intézkedéseket hozzanak.

8. cikk

Az elévülési időszakok felfüggesztése

(1)  Annak biztosítására, hogy a vitájuk rendezését közvetítés útján megoldani kívánó feleket semmi ne gátolja abban, hogy az elévülési idő lejártáig a vitás ügyben később bírósági eljárást indítsanak, a tagállamok biztosítják, hogy e határidő nem jár le az alább megjelölt időpontok között:

(2)  Az (1) bekezdés nem érinti az olyan nemzetközi megállapodásokban előírt elévülési határidőket, amelyekben a tagállamok részesek, ha e határidők nem egyeztethetők össze ezzel a cikkel.

9. cikk

Az állampolgárok tájékoztatása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az állampolgárok számára hozzáférhetőek legyenek az információk, különösen az internetes oldalakon, a közvetítést végző szolgáltatók és közvetítők elérhetőségére vonatkozóan.

(2)  A tagállamok ösztönzik az ügyvédeket, hogy tájékoztassák ügyfeleiket a közvetítés lehetőségéről.

10. cikk

A közvetítők európai magatartási kódexe

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában joghatással nem bíró közlemény formájában közzéteszi a közvetítők európai magatartási kódexét.

11. cikk

Végrehajtási rendelkezések

A Bizottság 2009. szeptember 1-jéig közzéteszi a tagállamok által a 6. cikk (3) bekezdése alapján közölt információt a hatáskörrel rendelkező bíróságokról és hatóságokról.

12. cikk

Jelentés

Legkésőbb ...(7)-ig a Bizottság jelentést terjeszt elő ezen irányelv alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára. Szükség esetén a jelentést az irányelv módosítására irányuló javaslatok kísérik. A jelentésnek különösen tárgyalnia kell az irányelv hatását a tekintetben, hogy a közvetítés szerepe hogyan alakul a határokon átnyúló és belföldi ügyek kapcsán. A jelentésben továbbá meg kell vizsgálni azt is, hogy szükséges-e további eszközre javaslatot tenni az elévülési határidők további összehangolása céljából, a belső piac megfelelő működésének megkönnyítése érdekében.

13. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok 2008. szeptember 1-jéig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, vagy megtéve az összes szükséges lépést ahhoz, hogy az ezen irányelvben foglalt követelmények teljesüljenek, biztosítják, hogy a közvetítésben részt vevő felek a szükséges intézkedéseket önkéntes megállapodások útján vezessék be. Ezen intézkedésekről a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják az említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

15. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 286., 2005.11.17., 1. o. (2) Az Európai Parlament 2007. március 29-i álláspontja. (3) HL L 109., 2001.4.19., 56. o. (4) HL L 12., 2001.1.16., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet. (5) HL L 338., 2003.12.23., 1. o. A 2116/2004/EK rendelettel (HL L 367., 2004.12.14., 1. o.) módosított rendelet. (6) HL L 115., 1998.4.17., 31. o. (7) * ...

Az Európai Parlament 2007. március 29-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Beruházási Alap tőkeemelésében való közösségi részvételről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0621 – C6-0426/2006 – 2006/0203(CNS))

P6_TA(2007)0089 A6-0065/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0621)(1),

–   tekintettel a Közösségnek az Európai Beruházási Alapban való tagságáról szóló, 1994. június 6-i 94/375/EK tanácsi határozat(2) 3. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0426/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0065/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való ismételt konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (2) HL L 173., 1994.7.7., 12. o.

Az Európai Parlament 2007. március 29-i határozata a Giuseppe Gargani kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelemről (2006/2300(IMM))

P6_TA(2007)0090 A6-0071/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel Giuseppe Gargani 2006. november 30-i, a 2006. december 11-i plenáris ülésen bejelentett kérelmére, amely mentelmi jogának egy olasz bíróság előtt folyamatban lévő polgári perrel kapcsolatban való fenntartására irányul,

–   miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Giuseppe Garganit,

–   tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéletére(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0071/2007),

1.   úgy határoz, hogy fenntartja Giuseppe Gargani kiváltságait és mentelmi jogát;

2.   utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság megfelelő hatóságainak.

(1) 101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391. o.).

Az Európai Parlament 2007. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a 90/385/EGK és a 93/42/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az orvosi eszközökről szóló irányelvek felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0681 – C6-0006/2006 – 2005/0263(COD))

P6_TA(2007)0091 A6-0332/2006

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0681)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0006/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0332/2006),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. március 29-én került elfogadásra a 90/385/EGK és a 93/42/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az orvosi eszközökről szóló irányelvek felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(Mivel a Parlament és a Tanács között megállapodás született, a Parlament álláspontja első olvasatban a végső jogalkotási aktusnak, a 2007/47/EK irányelvnek felel meg.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2007. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a vállalkozások szerkezeti statisztikáiról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0066 – C6–0063/2006 – 2006/0020(COD))

P6_TA(2007)0092 A6-0062/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0066)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkének (1) bekezdésére, melyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0063/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0062/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. március 29-én került elfogadásra a vállalkozások szerkezeti statisztikáiról szóló .../2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (átdolgozás)

(Mivel a Parlament és a Tanács között megállapodás született, a Parlament álláspontja első olvasatban a végső jogalkotási aktusnak, a .../2007/EK rendeletnek felel meg.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2007. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények teljesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0586 – C6–0062/2006 – 2005/0236(COD))

P6_TA(2007)0093 A6-0058/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0586)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0062/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6–0058/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. március 29-én került elfogadásra a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények teljesítéséről szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3),

a Szerződés(4) 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva,

mivel:

(1)  Az európai uniós hajózás és az azt igénybe vevő uniós polgárok, valamint a hajózási szolgáltatást végző személyzet biztonságát, valamint a környezet védelmét indokolt mindenkor fenntartani.

(2)  Azáltal, hogy több egyezményt is elfogadtak, amelynek az Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) a letéteményese, a nemzetközi hajózás vonatkozásában létrejött egy átfogó keret, amely a tengeri biztonságot és a tengeri környezetnek a hajózásból eredő szennyezéstől való megóvását szolgálja.

(3)  Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogról szóló 1982. évi egyezményének (UNCLOS) és azon egyezményeknek a rendelkezései alapján, amelyeknek a IMO a letéteményese, az említett jogeszközökben részes szerződő államok feladata, hogy meghozzák azokat a törvényeket és rendeleteket, és megtegyék azokat a lépéseket, amelyek az említett jogeszközök maradéktalan érvényre jutásához szükségesek, ezáltal elérjék, hogy a hajók a tengeri életbiztonság és környezetvédelem szempontjából megfeleljenek a rendeltetésüknek és hozzáértő tengerészlegénységgel legyenek felszerelve.

(4)  Az Európai Unió tagállamainak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez (ILO) delegált összes képviselője támogatta az ILO 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményének elfogadását, amely a tengeren végzett munkát érintő jogi eszközök rendszerét egységes szerkezetbe foglalva egyetlen jogi eszközt hoz létre. Ez az egyezmény a lobogó szerinti állam kötelezettségeire is kitér, és hatálybalépésétől kezdve be kellene épülnie ezen irányelvbe.

(5)  Azért, hogy az IMO-egyezmények valóban kifejtsék hatásukat az Európai Unióban, minthogy valamennyi tagállamnak az IMO-egyezmények szerződő felének kell lennie és teljesítenie kell az említett egyezményekben előírt, a lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozó kötelezettségeket, az említett egyezmények kötelező rendelkezéseit indokolt beépíteni a közösségi jogszabályokba.

(6)  Ezeket a kötelező rendelkezéseket azokkal a közösségi jogszabályokkal együtt célszerű bevezetni, amelyek a hajóknak és azok legénységének, utasainak és rakományának a biztonságát, a hajózásból eredő szennyezés elkerülését és a tengerészek munkaidejét érintik.

(7)  A szerződő féllé válás folyamatának lezárására kell ösztönözni néhány olyan tagállamot, amely még nem ért a folyamat végére bizonyos IMO-egyezményeket illetően, így az 1988. évi SOLAS- és merülésvonal-egyezményt, a MARPOL-egyezmény IV. és VI. mellékletét és a közösségi jogszabályokban egyértelműen megnevezett más IMO-egyezmények némelyikét illetően sem.

(8)  A [hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, …-i 2007/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv](5) értelmében a tagállamoknak – a lobogó szerinti államokat az IMO-jogeszközök alkalmazásában segítő iránymutatásokról szóló A.847(20) IMO-határozat szerint eljárva – a hatáskörrel rendelkező hatóságaikat alkalmassá kell tenniük arra, hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezéseit végrehajtassák, különös tekintettel a hajók vizsgálatára és felmérésére, valamint a bizonyítványok és a mentesítési bizonyítványok kiadására.

(9)  Az A.847(20) IMO-határozatot visszavonták az IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatáról szóló A.973(24) IMO-határozattal, amelyben szerepelnek a lobogó szerinti állam által alkalmazandó kötelező rendelkezések.

(10)  Az IMO-egyezményekkel összhangban és az A.973(24) IMO-határozatra is figyelemmel minden tagállamnak ténylegesen és következetesen teljesítenie kell a lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeket.

(11)  Az IMO-egyezmények feljogosítják a lobogó szerinti államokat arra, hogy az IMO egyezményekben meghatározott, a lobogó szerinti államra vonatkozó alapvető szabályok alkalmazása alól mentesítsenek hajókat, és hogy egyenértékű rendelkezéseket alkalmazzanak, ezenkívül számos követelmény mérlegelését a hatóságokra bízzák. Annak ellenére, hogy szükséges bizonyos fokú rugalmasság a szabályozás terén, ha a mérlegelés joga egyedül és kizárólagosan az egyes hatóságokat illeti meg, előfordulhat, hogy a biztonság tagállamonként más és más mértékben jut érvényre, ami torzíthatja a lobogók közötti versenyt.

(12)  A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17-i 98/18/EK tanácsi irányelv(6) 12. cikkében a Közösség vállalkozott annak kezdeményezésére, hogy összehangolják a nemzetközi forgalomban közlekedő személyhajókra vonatkozó műszaki biztonsági követelmények értelmezését. Az IMO egyezmény alá tartozó másfajta hajókkal kapcsolatos hasonló rendelkezéseknél is célszerű szükség esetén, esetenként a megfelelő megoldást választva és az érdekelt felek kérésére eszerint eljárni, az IMO által elfogadott összehangolt értelmezések sérelme nélkül.

(13)  Indokolt, hogy a lobogó szerinti állammal szembeni kötelezettségek teljesítéséhez minden tagállam tengerhajózási hatósága megfelelő erőforrások felett rendelkezhessen, amelyek arányban állnak a flotta méretével és jellegével, és amelyeket aszerint állapítanak meg, hogy az IMO által támasztott mely kötelezettségek jönnek számításba.

(14)  A tagállamok gyakorlati tapasztalata alapján minimumfeltételeket indokolt meghatározni ezekre a forrásokra.

(15)  Az IMO által ajánlott eljárásokat, amelyek a hajók államok közötti átlajstromozásáról szóló, 2004. december 20-i 1140. tengerészeti biztonsági bizottsági és 424. tengerikörnyezet-védelmi bizottsági körlevélben szerepelnek, indokolt a tengeri biztonság érdekében kötelezővé tenni, hogy az IMO-egyezményekben és az uniós tengeri biztonsági jogszabályokban foglalt, lobogóváltást érintő rendelkezések jobban érvényesüljenek, a lobogó szerinti államok közötti viszonyok pedig átláthatóbbá váljanak.

(16)  Fontos, hogy a tagállamok harmonizált felmérési és tanúsítási követelményeket alkalmazzanak a lobogójuk alatt közlekedő hajókra, a harmonizált vizsgálati és minősítési rendszer szerinti vizsgálati iránymutatásokról szóló A.948(23) IMO közgyűlési határozathoz csatolt vonatkozó eljárásoknak és iránymutatásoknak megfelelően.

(17)  Az uniós lobogók általános színvonalának emelése érdekében szigorú és alapos, a tagállamok flottájának méretéhez és jellegéhez igazodó felügyeletnek indokolt alávetni azokat az elismert szervezeteket, amelyek a tagállamok nevében látnak el lobogó szerinti államokra háruló feladatokat.

(18)  A lobogó szerinti államok felmérői által teljesítendő minimumfeltételeknek köszönhetően a tengerhajózási hatóságok körében egyenlő feltételek fognak érvényesülni, ami az uniós lobogók színvonalának javára válik.

(19)  A lobogó szerinti állam jogán a tagállamoknak kötelezettségeik vannak a hajóikat érintő balesetek és rendkívüli események kivizsgálásában.

(20)  A tengeri közlekedési ágazatban a balesetek kivizsgálására irányadó alapelvekről és az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelvek módosításáról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) határozza meg azokat a szabályokat, amelyeket a tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálása során kell a tagállamoknak követniük.

(21)  Az uniós lobogók színvonalának emelése érdekében célszerű kötelezővé tenni a hajók biztonságához szükséges legénység IMO által képviselt elvének alkalmazását.

(22)  Annak érdekében, hogy a flották minőségi erőfeszítései nyilvánvalóbbá váljanak, a lobogó szerinti államok kötelezettségeinek felügyelete javuljon, a tengerhajózási hatóságok pedig egyenlő feltételekkel induljanak, indokolt olyan adatbázist kifejleszteni, amelyből a tagállamok lobogója alatt közlekedő és az azok lajstromából kikerülő hajókról megtudhatók az alapvető adatok.

(23)  Indokolt értékelni és felülvizsgálni a lobogó szerinti államok teljesítményét, továbbá szükség esetén korrekciós intézkedéseket hozni, hogy az összes uniós tagállam rajta legyen a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzésről szóló párizsi egyetértési memorandum fehér listáján.

(24)  A tagállamok vállalták, hogy az IMO 2005. december 1-i közgyűlésén elfogadott, az önkéntes IMO-tagállami auditálási rendszerről szóló. A 974(24) határozatban előírt módon igazolják, hogy a kötelező érvényű IMO-jogeszközöknek megfelelnek.

(25)  Az önkéntes IMO-tagállami auditálási rendszer a szabványos minőségirányítás közelítésmódját követi, annak alapelveivel, kritériumaival, ellenőrzési területeivel, valamint ellenőrzési folyamataival és eljárásaival együtt, amelyekkel meg lehet állapítani, hogy a tagállamok mennyire teljesítik, illetőleg juttatják érvényre az általuk aláírt IMO-egyezmények alapján lobogó szerinti államként rájuk háruló kötelezettségeket és feladatokat. Ezért ez az auditálási folyamat máris beépíthető a tengerhajózási biztonság közösségi szabályozásába.

(26)  Indokolt a közigazgatási eljárásokat ISO-, vagy azzal egyenértékű szabványoknak megfelelően tanúsítani, hogy a tengerhajózási hatóságok egyenlő feltételekkel induljanak.

(27)  Annak érdekében, hogy a hajótulajdonosok egyenlő feltételekkel induljanak, akár valamely tagállam lobogója alatt, akár más lobogó alatt közlekedik a hajójuk, indokolt, hogy összefogjanak a lobogó szerinti tagállamok közül azok, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelnek az IMO 2005. december 1-i közgyűlésén az A.973(24) határozattal elfogadott, a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatának, és beleegyeznek, hogy az A.974(24) IMO-határozat rendelkezései szerint auditálják őket.

(28)  A Bizottságnak az IMO A.973(24) és A.974(24) határozatainak megfelelően célszerű támogatnia, hogy a lobogó szerinti államok közötti összefogásról egyetértési memorandum készüljön, és növelnie kell a tagállami regisztráció vonzerejét. Amennyiben a nemzeti regisztrációk és tengeri hatóságok nemzetközi versenye közepette lehetővé válik a megfelelő minőségi és biztonsági ellenőrzést biztosító harmadik országok számára, hogy megállapodásokat köthessenek az Európai Közösséggel a közösségi előírások jelentette presztízs és az adminisztrációs könnyítések jelentette előnyök kihasználása érdekében, erősödhet az IMO egyezmények tiszteletben tartása, és visszaszorulhat a nemzetközi dömping.

(29)  Indokolt, hogy az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(8) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) a szükséges támogatással hozzájáruljon ezen irányelv végrehajtásához.

(30)  Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(9) összhangban kell elfogadni.

(31)  Mivel ezen irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a megfelelő tengerhajózási politikai intézkedések bevezetését és végrehajtását – a tagállamok nem képesek kielégítően megvalósítani, és mivel így e cékitűzéseket – az irányelv európai léptéke miatt – közösségi szinten jobban el lehet érni, a Szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritási elvvel összhangban a Közösség intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanazon cikkben meghatározott arányossági elvvel összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

(1)  Ennek az irányelvnek az a célja, hogy

(2)  Ez az irányelv nem érinti sem a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolással meghatározott közösségi tengerhajózási jogszabályokat, sem az 1999/63/EK tanácsi irányelvet(11).

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  Ezen irányelv alkalmazásában:

c)   "lobogó szerinti államok szabályzata (FSC)": a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazásáról szóló, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) A 973(24) közgyűlési határozatával elfogadott szabályzat 1. és 2. része;

(2)  Új egyezményekre és rendelkezésekre való tekintettel módosítani lehet az a)-c) pontok meghatározásait, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás szerint meghozott intézkedésekkel.

3. cikk

A nemzetközi keret végrehajtása

(1)  A tagállamoknak az IMO-egyezmények és a különleges IMO-egyezmények szerződő feleivé kell válniuk. Ezen kötelezettségük azonban csak az egyezmények azon változatára vonatkozik, amely ennek az irányelvnek a hatálybalépésekor hatályos.

(2)  Azon tagállamoknak, amelyek ezen irányelv hatálybalépésekor még nem szerződő felei az IMO-egyezmények vagy a különleges IMO-egyezmények valamelyikének, eljárást kell indítaniuk, hogy nemzeti joguknak megfelelően az említett egyezményt megerősítsék vagy ahhoz csatlakozzanak. E tagállamok az irányelv hatálybalépése után kilencven napon belül értesítik a Bizottságot, hogy várhatóan mely napon terjesztik a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet főtitkára elé az említett egyezmény megerősítéséről vagy az ahhoz való csatlakozásról szóló okiratot.

(3)  Minden tagállam a hatóságain belül egyértelműen kiosztja a feladatokat, amelyek az IMO-egyezmények alapján lobogó szerinti álllamként rá háruló kötelezettségek teljesítésére irányuló politikák kialakításával és megvalósításával kapcsolatosak, és hatóságait képessé teszi arra, hogy kellőképpen részt vegyenek a nemzeti szabályozás bevezetésében és iránymutatást adjanak annak alkalmazásához és érvényre juttatásához.

(4)  A nemzetközi hajózás tekintetében a tagállamoknak alkalmazniuk kell – az előírt feltételeknek és az adott hajónak megfelelően – az IMO-egyezmények összes olyan rendelkezését, amely a lobogó szerinti államra nézve kötelező érvényű, továbbá kellő figyelemmel kell lenniük az I. mellékletben foglalt rendelkezésekre is.

(5)  A tagállamok folyamatosan tesznek azért, hogy az IMO-egyezmények érvényesülése érdekében meghozott intézkedések minél célravezetőbbek legyenek. Ezt úgy érik el, hogy kellő szigorral és hatékonysággal alkalmazzák és tartatják be a nemzeti jogszabályokat, és folyamatosan figyelemmel kísérik a jogkövetést.

(6)  A 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárásnak megfelelően intézkedéseket lehet elfogadni akár a Bizottság kezdeményezésére, akár egy vagy több érintett hatóság vagy üzemeletető kérésére azzal a céllal, hogy:

4. cikk

A biztonsági és szennyezésmegelőzési követelményekhez kapcsolodó igazgatási erőforrások és eljárások

(1)  A tagállamoknak gondoskodniuk kell róla, hogy a hatóságaik megfelelő erőforrások felett rendelkeznek, amelyek arányban állnak flottájuk méretével és jellegével. Ezen erőforrásoknak lehetővé kell tenniük, illetve tartalmazniuk kell az alábbiakat:

(2)  Az adott tagállam gondoskodik a lobogó szerinti tagállam, valamint baleset vagy hiányosság esetén a parti állam felmérőinek képzéséről, valamint a felmérői és vizsgálóbiztosai tevékenységének felügyeletéről, továbbá a 7. cikknek megfelelően felhatalmazott elismert szervezetek tevékenységének felügyeletéről.

(3)  A tagállamok a flottájuk méretéhez és jellegéhez igazodó tervezésfelülvizsgálati, hajók építésére és felszerelésére vonatkozó tervek jóváhagyási és engedélyezési, valamint műszaki döntéshozatali berendezkedést alakítanak ki vagy tartanak fenn.

(4)  Az (1) és a (2) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítésének minimumfeltételeit meghatározó rendelkezéseket a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás szerint kell elfogadni.

5. cikk

Hajók tagállami lobogó alatti lajstromozása

(1)  Lajstromozás előtt a tagállamnak ellenőriznie kell a hajó azonosságát, így a hajó IMO-azonosítószámát is, ha van ilyen, valamint a hajó egyéb adatait, hogy a hajó ne közlekedhessen egyszerre két vagy több állam lobogója alatt. Ha a hajó korábban más állam lobogóját viselte, előbb bizonyítást kell nyernie, hogy a hajót törölték a másik állam lajstromából, vagy hogy ott engedélyezték a hajó átlajstromozását.

(2)  Amikor egy hajót első alkalommal vesznek fel a tagállami lajstromba, az érintett tagállamnak meg kell győződnie arról, hogy a hajó megfelel-e a vonatkozó nemzetközi szabályoknak és előírásoknak, és biztosítania kell, hogy ezt a birtokában lévő dokumentumokkal támasszák alá. Ha szükséges, de minden nem új építésű hajó esetében érintkezésbe lépnek a hajó korábbi lobogója szerinti állammal, és megkéri a szükséges dokumentumokat és adatokat.

(3)  Amennyiben a kérés két tagállam között merül fel, az előző lobogó szerinti ország a teher- és személyhajók Közösségen belüli átlajstromozásáról szóló, 2004. április 21-i 789/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) értelmében köteles a kérdéses dokumentumok és adatok átadására.

(4)  Ha a hajó lobogója szerinti állam tájékoztatást kér attól a tagállamtól, amelynek a lajstromában a hajó korábban szerepelt, ez utóbbi tagállam késlekedés nélkül részletesen közli, hogy mikor milyen hiányosságok és szabálytalanságok merültek fel és megad minden egyéb, biztonsággal kapcsolatos tájékoztatást a másik államnak.

(5)  Az (1), (2) és (4) bekezdéseket a 789/2004/EK rendelet 4. cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni.

6. cikk

Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók biztonsága

(1)  A tagállamok minden intézkedést megtesznek, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók betartsák a nemzetközi szabályokat és szabványokat. Intézkedéseikkel többek között:

(2)  A tagállamok a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) előírásai szerint a lobogójuk alatt hajózó hajókra vonatkozó megfelelő ellenőrzési és felügyeleti programot dolgoznak ki és vezetnek be, ideértve a SafeSeaNet közösségi adatcserélő rendszer használatát is, hogy azonnal és megfelelő módon reagálni tudjanak a kikötő szerinti vagy parti államok által baleset vagy hiányosságok esetén benyújtott információkérelmekre.

(3)  A tagállamok vagy a nevükben eljáró elismert szervezetek csak azután állítják ki vagy záradékolják egy hajó bizonyítványát, miután a hajóról megállapították, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.

(4)  A tagállamok csak azután állítják ki vagy záradékolják valakinek a képesítési bizonyítványát, miután az illetőről megállapították, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.

(5)  A tagállamoknak meg kell győződniük arról, hogy hajóik felmérése a harmonizált felmérési és tanúsítási rendszer eljárásai és iránymutatásai szerint történt, ahogy azok az A.948 (23) IMO közgyűlési határozat mellékletének mindenkori hatályos változatában szerepelnek.

(6)  A tagállamoknak a III. mellékletben leírt iránymutatás szerint kell eljárniuk, ha lobogójuk alatt közlekedő hajókat tartóztatnak fel kikötő szerinti államok.

(7)  Annak érdekében, hogy a jelenlegi megállapodások alkalmazásában szerzett tapasztalatok alapján javítani lehessen az iránymutatáson, a III. melléklet módosítható, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárásnak megfelelően.

7. cikk

Egyezmény szerinti feladatok átruházása

(1)  Azok a tagállamok, amelyek hajóik bizonyítványát elismert szervezetekkel állíttatják ki, illetve azokkal végeztetik az ellenőrzést, flottájuk méretéhez és jellegéhez igazodva kialakítják vagy fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy – [a 94/57/EK irányelv vagy a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, …-i 2007/…/EK irányelv] sérelme nélkül – állandóan nyomon kövessék és ellenőrizzék a folyamatot;

Ennek során a nevükben eljáró elismert szervezetek elvégzik a felmérést és kiállítják a bizonyítványt és gondoskodnak róla, hogy a hatóságok és az elismert szervezetek között közvetlen internetes kapcsolat létesüljön, az elismert szervezetek nyomon követésében részt vevő személyzet pedig jól ismerje e szervezetek és a lobogó szerinti állam előírásait és terepszemlére is ténylegesen bevethető legyen az elismert szervezeteknél.

(2)  Az (1) bekezdés alá eső tagállamok a lobogójuk alatt közlekedő hajók mindegyikénél kiegészítő kivizsgálásra biztosítanak lehetőséget annak érdekében, hogy meggyőződjenek az IMO-egyezmények és a nemzeti követelmények teljesüléséről.

(3)  A (2) bekezdésben említett kiegészítő kivizsgálást kötelező 12 hónapot nem meghaladó időközönként elvégezni, ha a hajót:

(4)  A [(kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló] (2007/.../EK) irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében említett rendelkezések hatálybalépésétől fogva a (2) és (3) bekezdés szerinti kiegészítő kivizsgálás soha nem szükséges, ha a hajóhoz az említett irányelv szerint a legutóbbi felülvizsgálat során alacsony kockázati profilt rendeltek.

(5)  Az (1) bekezdés alá eső tagállamok továbbá:

(6)  Az kivizsgálási eljárások létrehozásához szükséges iránymutatásokat és a kiegészítő kivizsgálásokhoz szükséges áttekintési rendszerek létrehozásához szükséges iránymutatásokat, valamint a kiegészítő kivizsgálásokat végző felmérőkre és vizsgálókra érvényes minimumfeltételeket a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban elfogadott rendelkezések szerint kell felállítani.

8. cikk

Lobogó szerinti államok felmérői

(1)  A tagállamok meghatározzák és írásban rögzítik, hogy miért felelősek, mire kapnak felhatalmazást és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a lobogó szerinti államnak azon alkalmazottai, akiknek a szervező, végrehajtó és ellenőrző munkája a biztonsággal és a szennyezés megelőzésével függ össze és ezeket befolyásolja.

(2)  A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a felmérésekért felelős vagy azokat végrehajtó személyzet – a hajókon és a hajózási társaságoknál végzett járulékos felmérések és auditálások személyzete is – teljesítse a II. mellékletben előírt minimumfeltételeket.

(3)  A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a lobogó szerinti állam kötelezettségeinek teljesítésében közreműködő azon személyzetre, amelyre nem vonatkozik a (2) bekezdés, a rá bízott feladatokhoz mérten elegendő oktatás, képzés és felügyelet jusson.

(4)  A tagállamok a megfelelő módszerek és a szükséges eszközök segítségével biztosítják a személyzet (1)–(3) bekezdésekben említett folyamatos szakmai fejlődésére vonatkozó dokumentált rendszer végrehajtását, és azt, hogy a személyzet mindig rendelkezzen azon naprakész ismeretekkel, amelyeket a rá bízott vagy a hatáskörébe tartozó feladatok elvégzése megkíván.

(5)  A tagállam a számukra biztosított hatáskörökről személyazonosító okmányokat állít ki a felmérőknek, akik hajókon, vagy hajót birtokolva a nevében látnak el feladatokat, továbbá adott esetben a (3) bekezdésben említett személyzetnek.

(6)  A hatályos jogszabályok végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében az iránymutatások tökéletesítése érdekében a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban a II. melléklet módosítható.

(7)  A (3) bekezdésben említett személyzet képzettségére vonatkozóan minimális követelményeket lehet előírni, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban elfogadott rendelkezések révén.

9. cikk

Lobogó szerinti állam általi kivizsgálás

A tagállamoknak kivizsgálást kell végezniük, ha a bekövetkezett tengeri baleset vagy szennyezés lobogójuk alatt közlekedő hajót érint, tiszteletben tartva a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló, az IMO A. 849(20) határozatával elfogadott szabályzatnak az A. 884(21) IMO közgyűlési állásfoglaláshoz csatolt mindenkori hatályos változatából eredő felelősségüket és kötelezettségeiket. A balesetek efféle kivizsgálását balesetek ügyében jártas, megfelelően képzett, a tagállamok által rendelkezésre bocsátott vizsgálóbiztosoknak kell végezniük, tekintet nélkül a baleset vagy rendkívüli esemény helyszínére.

10. cikk

A biztonsághoz szükséges legénység

A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók a tengeri életbiztonság szempontjából megfelelő legénységgel rendelkezzenek és betartsák a biztonsághoz elegendő legénység elveit, ahogy azok a biztonsághoz elegendő legénység elvéről szóló A 890 (21) IMO közgyűlési határozat mindenkori hatályos változatában szerepelnek, figyelemmel az említett határozathoz csatolt vonatkozó iránymutatásokra is.

11. cikk

Kapcsolódó intézkedések

(1)  A tagállamoknak hajóik főbb műszaki adatairól és a (2) bekezdésben felsorolt információkról flottanyilvántartási adatbázist kell készíteniük, illetőleg fenntartaniuk, vagy gondoskodniuk kell arról, hogy közvetlenül hozzáférhessenek egy hasonló adatokat szolgáltató adatbázishoz. A tagállamok feljogosítják a Bizottságot, hogy adott esetben akár hozzáférjen a hajóikra vonatkozó adatbázisaikhoz, akár megossza a hozzáférést, továbbá hogy adatokat vegyen ki vagy cseréljen velük.

(2)  Valamennyi tagállam adatbázisának tartalmaznia kell a következő információkat:

(3)  Az információk (2) bekezdésbeli jegyzéke a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban módosítható az új adatbázisokkal kapcsolatos fejlesztéseknek megfelelően.

A 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban harmonizált formátumokat lehet bevezetni az adatközlésben.

(4)  A (2) bekezdésben említett adatokat teljes egészükben és haladéktalanul közlik a lobogó szerinti új állammal, ha egy hajót egy másik lajtromba történő átvitelét követően törölnek a lajstromból.

12. cikk

A lobogó szerinti államok teljesítményének felmérése és felülvizsgálata

(1)  Ezen irányelv rendelkezései vonatkozásában a tagállamok évente felmérik teljesítményüket.

(2)  A lobogó szerinti állam teljesítményének felmérésére tett intézkedések kitérnek többek között a kikötő szerinti államok általi ellenőrzések során feltartóztatott hajók arányára, a lobogó szerinti állam által végzett vizsgálatok eredményeire, a baleseti statisztikákra, a kommunikációs és adatközlési eljárásokra, a káresetek éves statisztikáira (nem számítva a teljesnek minősülő káreseteket), valamint más teljesítménymutatókra, így állapítva meg, hogy ilyen személyzettel, erőforrásokkal és közigazgatási eljárásokkal teljesíthetők-e a lobogó szerinti állam kötelezettségei.

(3)  A lobogó szerinti államok teljesítményének felmérésére közös módszert lehet bevezetni, a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban meghozott rendelkezések révén.

(4)  Azon tagállamoknak, amelyek az adott év július 1-jén szerepelnek a kikötő szerinti államok által végzett ellenőrzésről szóló párizsi egyetértési memorandum éves jelentésében megjelent fekete vagy szürke listán, rossz teljesítményükről szeptember 1-jéig részletes jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz. A jelentésben azonosítani és elemezni kell a rossz teljesítmény főbb okait és körül kell határolni, hogy a hajók mely kategóriái felelősek ezen eredményért. A jelentésben tervnek is kell szerepelnie a hiányosságok orvoslására irányuló intézkedésekről, szükség esetén akár olyan kiegészítő felmérésekről, amelyeket az első adandó alkalommal elvégeznek.

13. cikk

Eljárás a lobogó szerinti állam auditálására

(1)  A tagállamok gondoskodnak az ezen irányelvnek való megfelelésük független auditálásáról az ezen irányelv hatálybalépésétől számított három éven belül, azután pedig rendszeres időközönként.

(2)  Az (1) bekezdésben előírt auditálás kereteit és eljárásait a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell meghatározni.

Az A. 974(24) IMO-határozat rendelkezéseivel összhangban végzett auditálásokat azonban elfogadják (1) bekezdés szerinti ellenőrzésként, ha teljesültek a (3) bekezdésben meghatározott feltételek. Ha a közösségi tengerhajózási jogszabályok betartásának ellenőrzésére a Bizottság további vizsgálatokat végez vagy rendel el, a már elfogadott ellenőrzések ezeket nem sértik.

(3)  Az auditált tagállam gondoskodik róla, hogy:

(4)  A 18. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályozási eljárásnak megfelelően:

(5)  A Bizottság együttműködésben a tagállamokkal szükség esetén ajánlásokat fogalmazhat meg, és javaslatokat tehet, hogy a (2) bekezdésben említett IMO auditálási rendszer eljárásai és eredményei hatékonyabbá váljanak.

14. cikk

Minőségtanúsítás

(1)  Hatóságaiknál a tagállamok minőségirányítási rendszert fejlesztenek ki, vezetnek be és tartanak fenn. A minőségirányítási rendszer tanúsítása az ISO 9001:2000 szabvány szerint, vagy az ISO 9001:2000 szabvány minden szempontjára kitérő, vele egyenértékű szabvány szerint történik, auditálása pedig az ISO 19011:2002 szabványnak, vagy az ISO 19011:2002 valamennyi szempontjára kitérő, vele egyenértékű szabványnak az iránymutatásai szerint. Az említett egyenértékű szabványokra a 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(17) meghatározottak az irányadók.

(2)  A minőségirányítási rendszert ezen irányelv hatálybalépése után három éven belül létre kell hozni.

(3)  A minőségirányítási rendszert ezen irányelv hatálybalépése után négy éven belül tanúsíttatni kell.

(4)  Az 1. szakaszban az ISO-szabványokra tett hivatkozások a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás szerint aktualizálhatók.

15. cikk

Együttműködési megállapodások

A Bizottság a [2007.] év végéig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé annak megvalósíthatóságáról, hogy a lobogó szerinti államok ellenőrzési kötelezettségeiről szóló, a Közösség, a tagállamok és a harmadik országok közötti együttműködési memorandum jöjjön létre azzal a céllal, hogy a tagállamokkal egyenlő feltételekkel induljanak azok a lobogó szerinti államok, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelnek az A.973(24) IMO-határozattal elfogadott, a kötelező IMO-jogeszközökre vonatkozó alkalmazási szabályzatnak, és beleegyeznek, hogy az A.974(24) IMO-határozat rendelkezései szerint auditálják őket.

16. cikk

Információátadás és tájékoztatás

(1)  A tagállamok átadják az IMO-nak és a Bizottságnak az IMO-egyezmények rendelkezései alapján tőlük megkövetelt információkat.

(2)  A tagállamok évente értesítik a Bizottságot:

(3)  A Bizottság a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban harmonizált mintát vezethet be, amelyet követni kell a (2) bekezdésben előírt jelentéstételi kötelezettség teljesítésekor.

(4)  A Bizottság a tagállami tájékoztatások kézhezvételétől számított hat hónapon belül összefoglaló jelentést készít ezen irányelv végrehajtásáról. A jelentés címzettjei az Európai Parlament és a Tanács.

17. cikk

Módosítások

A 2. cikk (2) bekezdésében, 6. cikk (7) bekezdésében és a 11. cikk (3) bekezdésben említett módosításokon kívül, ezt az irányelvet a 18. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban lehet annak érdekében módosítani, hogy tekintetbe vétessenek a lobogó szerinti államokkal kapcsolatos új különös rendelkezések, továbbá a nemzetközi szinten, különösen az IMO és az ILO körében létrejövő kötelezettségvállalások.

Az IMO-egyezményeket és a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatát érintő módosítások a 2099/2002/EK rendelet 5. cikk (2) bekezdése értelmében kivonhatók ezen irányelv hatálya alól.

18. cikk

Bizottság

(1)  A Bizottság munkáját a 2099/2002/EK rendelet 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)  Az e bekezdésre való hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel ugyanazon határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdése szerinti határidő itt két hónapos.

19. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb [...]-ig hatályba léptetik az ezen irányelv előírásainak betartásához szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét és táblázatot juttatnak el hozzá az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelésről.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek szövegükben hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük, amikor hivatalosan kihirdetik őket. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  Ha a tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területre vonatkozó jelentős nemzeti jogi rendelkezéseket fogadnak el, azok szövegét a Bizottság elé tárják.

20. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt, …-án/-én

Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

LOBOGÓ SZERINTI ÁLLAMOK SZABÁLYZAT

A KÖTELEZŐ IMO-JOGESZKÖZÖK ALKALMAZÁSI SZABÁLYZAT-TERVEZETÉNEK 1. ÉS 2. RÉSZE

1.RÉSZ – KÖZÖS TERÜLETEK

Célkitűzés

1.  E szabályzat kitűzött célja, hogy növelje a globális tengeri biztonságot és védelmébe keljen a tengeri környezetnek.

2.  A különféle hatóságok a maguk helyzete szerint veszik tudomásul ezt a szabályzatot és a 6. cikkben említett jogeszközök közül csak azokat kötelesek alkalmazni, amelyeknek szerződő kormányként vagy félként részesei. A földrajzi adottságok és egyéb körülmények úgy hozhatják, hogy bizonyos hatóságok inkább lobogó szerinti államként, míg mások inkább kikötő szerinti vagy parti államként jutnak jelentősebb szerephez. Az ilyesféle aránytalanságok semmiképpen nem csökkentik a lobogó szerinti államként, illetőleg kikötő szerinti vagy parti államként rájuk háruló feladatokat.

Stratégia

3.  Annak érdekében, hogy valamely állam elérje e szabályzat célkitűzéseit, célszerű az alábbi tárgykörökre kiterjedő stratégiát kidolgoznia:

Az iménti stratégia végrehajtása során indokolt követni az ebben a szabályzatban foglalt iránymutatást.

Általánosságok

4.  Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogról szóló 1982. évi egyezményének (UNCLOS) és az IMO-egyezményeknek a rendelkezései alapján a hatóságok feladata, hogy meghozzák azokat a törvényeket és rendeleteket, és megtegyék azokat a lépéseket, amelyek az említett jogeszközök maradéktalan érvényre jutásához szükségesek, ezáltal elérjék, hogy a hajók a tengeri életbiztonság és a tengeri környezet védelme szempontjából megfeleljenek a rendeltetésüknek és hozzáértő tengerészlegénységgel legyenek felszerelve.

5.  A tengeri környezet szennyezésének elkerülésére, csökkentésére és féken tartására hozott intézkedéseik során a tagállamok arra törekszenek, hogy sem közvetlenül, sem közvetetten ne helyezzenek át egyik területről a másikra károkat vagy kockázatokat, és ne is alakítsanak szennyezést másfajta szennyezéssé (UNCLOS, 195. cikk).

Hatály

6.  Az e szabályzatban említett kötelező IMO-jogeszközök a következők:

1)   az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú, 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS 74);

2)   az 1978. évi jegyzőkönyvével módosított, "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS PROT 1978);

3)   az 1988. évi jegyzőkönyvével módosított, "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS PROT 1988);

4)   az 1978. évi jegyzőkönyvével módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény (MARPOL 73/78);

(5)  A hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezményt módosító 1997. évi jegyzőkönyv, az erre vonatkozó 1978. évi jegyzőkönyvvel módosítva (MARPOL PROT 1997);

6)   a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi módosított nemzetközi egyezmény (SCTW 78);

7)   a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL 66);

8)   az 1988. évi jegyzőkönyvével módosított, a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL PROT 1988);

9)   a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény (ITC 69), valamint

10)   a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályzatról szóló 1972. évi egyezmény (COLREG 72),

valamint azok a jogeszközök, amelyeket a felsorolt egyezmények és jegyzőkönyvek kötelezővé tesznek. Az említett kötelező jogeszközökből eredő kötelezettségek kivonatos felsorolását az 1–4. mellékletek tartalmazzák. Az ide vonatkozó jogeszközök jegyzéke az 6. mellékletben található(18).

Kezdeti intézkedések

7.  Valahányszor egy államban új vagy módosított IMO-jogeszköz lép hatályba, az érintett állam kormányának módjában kell állnia, hogy megfelelő nemzeti jogszabályokkal annak rendelkezéseit végrehajtsa és azokat betartassa, és hogy a végrehajtáshoz és a betartatáshoz megfelelő hátteret nyújtson. Ennek értelmében az állam kormányának:

8.  A vonatkozó IMO-jogeszközök rendelkezéseinek érvényt szerző nemzeti jogszabályok egyik lehetséges kerete megtalálható az ENSZ által kiadott Tengerhajózási jogi iránymutatásokban(19).

Információátadás

9.  Az állam minden érdekelt féllel közli a (3) bekezdésben említett stratégiáját, beleértve a nemzeti jogszabályaival kapcsolatos információkat.

Feljegyzések

10.  Feljegyzéseket kell készíteni és azokat meg kell őrizni annak bizonyítékául, hogy az állam megfelelt a követelményeknek és teendőit ellátta. A feljegyzéseknek olvashatóknak, könnyen azonosíthatóknak és hozzáférhetőknek kell maradniuk. Írásban rögzített eljárást kell megállapítani, amely meghatározza, hogy mely ellenőrzéseket igényel a feljegyzések azonosítása, tárolása, védelme, előkeresése, megőrzési időszaka és megsemmisítése.

Fejlesztés

11.  Az államoknak célszerű folyamatosan feljeszeniük azon intézkedéseiket, amelyek az általuk elfogadott egyezményeknek és jegyzőkönyveknek hivatottak érvényt szerezni. Ezt célszerű úgy elérniük, hogy kellő szigorral és hatékonysággal alkalmazzák és tartatják be a nemzeti jogszabályokat, és folyamatosan figyelemmel kísérik a jogkövetést.

12.  Az államnak célszerű szorgalmaznia, hogy olyan hagyomány teremtődjék, amely alkalmat ad a tengeri biztonság és környezetvédelem terén kifejtett tevékenységek teljesítményének növelésére.

13.  Hogy kiderüljenek és megszűnjenek az okok, amelyek előírásoktól való eltérésekhez vezettek, így ezek ne ismétlődjenek meg, az államoknak célszerű intézkedéseket hozniuk, beleértve az alábbiakat:

14.  Indokolt, hogy az állam intézkedéseket határozzon meg azon okoknak a megszűntetésére, amelyek eltérésekhez vezethetnek, ezáltal az eltéréseknek elejét vegye.

2.RÉSZ – LOBOGÓ SZERINTI ÁLLAMOK

Végrehajtás

15.  Annak érdekében, hogy ténylegesen betöltsék felelősségi körüket és teljesítsék kötelezettségeiket, a lobogó szerinti tagállamoknak indokolt:

16.  Helyénvaló, hogy a lobogó szerinti államok a biztonsági és környezetvédelmi program igazgatására alkalmas erőforrásokat és eljárásokat mutassanak fel, éspedig legalább az alábbiakat:

17.  A lobogó szerinti államok gondoskodnak arról, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók megfelelő számú és hatékonyságú legénységgel rendelkeznek, tekintettel a biztonsághoz szükséges legénység elvére, amelyet az IMO elfogadott.

Felhatalmazás

18.  Azon lobogó szerinti államoknak, amelyek felhatalmaznak elismert szervezeteket, hogy a nevükben felméréseket és kivizsgálásokat végezzenek, tanúsítványokat és iratokat adjanak ki, hajókat jelzéssel lássanak el és egyéb, az IMO-egyezményekben előírt feladatokat végezzenek, a SOLAS-egyezmény XI. fejezete 1. szabályának (1) bekezdése értelmében az ilyen felhatalmazásokat szabályozniuk kell, hogy:

19.  Azon lobogó szerinti államoknak, amelyek a nevükben végrehajtandó felmérések és kivizsgálások céljára felmérőket neveznek ki, az ilyen kinevezéseket szabályozniuk kell, a (18) bekezdésben, és különösen annak 3. és 4. albekezdésében adott iránymutatással összhangban.

20.  Nemzetközi kötelezettségeinek maradéktalan teljesítéséhez a lobogó szerinti államnak olyan felügyeleti program kezdeményezőjének vagy résztvevőjének kell lennie, amely rendelkezik az elismert szervezetek figyelemmel kíséréséhez és a velük való kapcsolattartáshoz szükséges erőforrások felett, miáltal az állam:

Betartatás

21.  A lobogó szerinti államok minden intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók és a joghatóságuk alá tartozó jogi és természetes személyek eleget tegyenek a nemzetközi szabályoknak és szabványoknak, hogy így az államok nemzetközi kötelezettségeinek teljesülése biztosítva legyen. Ezen intézkedéseken belül többek között indokolt:

22.  Indokolt, hogy a lobogó szerinti államok mérlegeljék egy ellenőrző és felügyeleti program szükség szerinti kialakítását és bevezetését, hogy:

23.  Indokolt továbbá, hogy a lobogó szerinti állam:

24.  Ha egy állam arról értesül, hogy lobogóját jogosan viselő hajót tartóztat fel kikötő szerinti állam, a lobogó szerinti államra tartozik, hogy általa felügyelt megfelelő korrekciós intézkedések eredményeképpen a szóban forgó hajó azonnal összhangba kerüljön a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel.

25.  Helyénvaló, hogy lobogó szerinti állam vagy annak nevében eljáró elismert szervezet csak azután állítson ki hajónak nemzetközi bizonyítványt, vagy záradékoljon ilyet, miután a hajóról megállapította, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.

26.  Indokolt, hogy lobogó szerinti állam csak azután állítsa ki vagy záradékolja valakinek a képesítési bizonyítványát, miután az illetőről megállapította, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.

A lobogó szerinti állam felmérői

27.  A lobogó szerinti államnak helyénvaló meghatároznia és írásban rögzítenie, hogy miért felelősek, mire kapnak felhatalmazást és hogyan kapcsolódnak egymáshoz mindazon alkalmazottak, akiknek a szervező, végrehajtó és ellenőrző munkája a biztonsággal és a szennyezés megelőzésével függ össze és ezeket befolyásolja.

28.  Legalább a következőkkel kell rendelkezniük a személyzet azon tagjainak, akik a vonatkozó IMO-jogeszközök alá tartozó hajókon és hajózási társaságoknál végzett vizsgálatokért, kivizsgálásokért és auditálásokért felelősek vagy azokat végrehajtják:

29.  A (28) bekezdés (1) albekezdése szerinti képzettségű alkalmazottaktól indokolt megkövetelni legalább három év letöltött tengeri fedélzeti vagy gépészeti szolgálatot.

30.  A (28) bekezdés (2) albekezdése szerinti képzettségű alkalmazottaktól indokolt megkövetelni legalább három éves hasznosítható munkatapasztalatot.

31.  Indokolt továbbá, hogy az ilyen alkalmazottak – dokumentált képzési programok révén – kellő elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzenek a hajókról, azok üzemeltetéséről, valamint a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogeszközök rendelkezéseiről, hogy elláthassák a lobogó szerinti államok felmérőire háruló teendőket.

32.  Indokolt, hogy az ilyen munkavégzésben közreműködő egyéb alkalmazottak a rájuk bízott feladatokhoz mérten elegendő oktatást, képzést és felügyeletet kapjanak.

33.  Helyénvaló, hogy a szakvéleményezésben korábban szerzett hasznosítható tapasztalat előnyt jelentsen; ha ilyen tapasztalat nem volt, indokolt, hogy a hatóságok a terepen biztosítsanak megfelelő képzést.

34.  A tagállamok úgy is akkreditálhatnak felmérőket, hogy formaszerű, részleteiben kidolgozott képzési program révén adják át nekik a (29)–(32) bekezdésekben előírttal azonos szintű ismereteket és készségeket.

35.  A tagállamnak célszerű előzetesen olyan rendszert bevezetnie és dokumentálnia, amellyel megoldható, hogy a személyzet képzett legyen és mindig rendelkezzen azon naprakész ismeretekkel, amelyeket a rá bízott feladatok elvégzése megkíván.

36.  Az ellátandó feladat(ok)tól függően indokolt, hogy a képesítés magában foglalja:

37.  Helyénvaló, hogy a lobogó szerinti állam a feladatait ellátó felmérőt személyazonosító okmánnyal lássa el.

Lobogó szerinti állam általi kivizsgálás

38.  Tengeri baleset vagy szennyezési esemény bekövetkezte után indokolt kivizsgálásokat végezni. A balesetek kivizsgálását balesetek ügyében jártas, megfelelő képesítésű vizsgálóbiztosoknak indokolt végezniük. A lobogó szerinti államnak helyénvaló felkészülnie arra, hogy képesített vizsgálóbiztosokat biztosítson e célra, tekintet nélkül a baleset vagy esemény helyére.

39.  A lobogó szerinti államnak helyénvaló gondoskodnia arról, hogy az egyes vizsgálóbiztosok jártasak és gyakorlottak legyenek a szokásos feladataikhoz kapcsolódó tárgykörökben. Ezenkívül a rendes feladatkörükön kívüli teendőket ellátó vizsgálóbiztosokat azzal kívánatos a lobogó szerinti államnak segítenie, hogy szaktudással látja el őket az alábbi területeken:

40.  Minden személyi sérüléssel járó balesetet, amely legalább három napos munkaképtelenséget okoz, és minden halálesetet, amelynek oka foglalkozási baleset vagy a lobogó szerinti állam hajóit érő baleset, indokolt kivizsgálni, a kivizsgálás eredményeit pedig a nyilvánosság elé tárni.

41.  A hajóbaleseteket helyénvaló kivizsgálni és bejelenteni, a vonatkozó IMO-egyezményekkel és az IMO által kidolgozott iránymutatásokkal(24) összhangban. A kivizsgálásról szóló jelentést helyénvaló a lobogó szerinti állam észrevételeivel együtt az IMO elé tárni, az említett iránymutatásoknak megfelelően.

Értékelés és felülvizsgálat

42.  A lobogó szerinti államoknak indokolt rendszeresen felmérniük, hogy milyen teljesítménnyel alkalmazzák azokat a közigazgatási folyamatokat, eljárásokat és erőforrásokat, amelyek az általuk aláírt egyezményekben előírt kötelezettségeik teljesítéséhez szükségesek.

43.  A lobogó szerinti állam teljesítményének felmérésére tett intézkedések kitérhetnek többek között a kikötő szerinti államok általi ellenőrzések során feltartóztatott hajók arányára, a lobogó szerinti állam által végzett kivizsgálások eredményeire, a baleseti statisztikákra, a kommunikációs és adatközlési eljárásokra, a káresetek éves statisztikáira (nem számítva a teljesnek minősülő káreseteket), valamint más teljesítménymutatókra, így állapítva meg, hogy ilyen személyzettel, erőforrásokkal és hatósági eljárásokkal teljesíthetők-e a lobogó szerinti állam kötelezettségei.

44.  Az intézkedések magukban foglalhatják annak rendszeres felülvizsgálatát, hogy:

II.MELLÉKLET

Lobogó szerinti államok felmérőivel szembeni minimumfeltételek

(a 8. cikk értelmében)

1.  A felmérők csak a tagállamok illetékes hatóságától származó felhatalmazás birtokában végezhetnek e jogszabály szerinti felméréseket.

2.  A felmérőknek a hajókról, azok üzemeltetéséről és az előírt, vonatkozó nemzeti és nemzetközi követelményekről megfelelő elméleti ismeretekkel és gyakorlati tapasztalattal kell rendelkezniük. Az említett ismereteket és tapasztalatot dokumentált képzési program útján kell megszerezni.

3.  A felmérőknek rendelkezniük kell legalább az alábbiak egyikével:

4.  A (3) bekezdés (1) és (2) albekezdése szerinti felmérők csak akkor felelnek meg, ha a hajókkal és azok üzemeltetésével kapcsolatos ismereteiket karbantartották képesítési bizonyítványuk vagy egyéb képesítésük megszerzése óta.

5.  A (3) bekezdés (3) albekezdése szerinti képesítésű felmérőknek a (3) bekezdés (1) és (2) albekezdése szerinti felmérőkkel azonos szintű ismeretekkel és képességekkel kell rendelkezniük.

6.  A felmérőknek tudniuk kell a tengeren leggyakrabban beszélt nyelven szóban és írásban érintkezni a tengerészekkel.

7.  A felmérőket semmilyen gazdasági, személyes vagy családi érdek sem fűzheti a hajóhoz, amelyet felmérnek, annak személyzetéhez, a hajótulajdonos ügynökéhez, a hajótársasághoz, a hajótulajdonoshoz vagy a hajó bérlőjéhez, illetve kötelező vagy osztályozó felméréseket végző vagy hajóknak bizonyítványokat kiállító bármilyen nem kormányzati szervezethez.

8.  A felmérő akkor is megfelel, ha nem teljesíti a fenti feltételeket, de ezen irányelv elfogadásakor olyan hatóság alkalmazásában állt, amely az egyezmény szerinti felmérésekben vagy a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzés vizsgálataiban illetékes, és ha ez az állam csatlakozik a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzésről szóló párizsi egyetértési megállapodáshoz.

III.MELLÉKLET

Iránymutatás kikötő szerinti állam által feltartóztatott hajó miatti utóintézkedésekhez

(a 6. cikk értelmében)

1.  Kikötő szerinti állam általi feltartóztatás

1.  Ha egy tagállam (a továbbiakban: lobogó szerinti állam) arról értesül, hogy lobogója alatt közlekedő hajót tartóztat fel egy másik kikötő szerinti állam, indokolt, hogy a felügyelete alatt végzett megfelelő korrekciós intézkedések révén a hajót összhangba hozza a vonatkozó jogszabályokkal és nemzetközi egyezményekkel. A következő intézkedések minősülnek helyénvalónak; a felsorolás nem zárja ki az alábbiakkal egyenértékű, vagy azokat magukban foglaló intézkedések elfogadását, amennyiben azok összhangban vannak ezen irányelv céljaival és eszközeivel.

2.  Azonnali intézkedések

1.  Amint a lobogó szerinti állam értesül a feltartóztatásról, indokolt kapcsolatba lépnie a társasággal (az ISM-szabályzat szerinti társasággal) és a kikötő szerinti állammal, hogy – amennyire lehetséges – a feltartóztatás összes körülményére fényt derítsen.

2.  Ezen információk alapján indokolt azután meghatároznia azokat az azonnali intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a hajó teljesítse a követelményeket. Bizonyos hiányosságokról úgy ítelheti meg, hogy a kikötő szerinti állam könnyedén kijavíthatja őket, majd erről visszaigazolást adhat (például ha egy mentőtutajt kell megszerelni). Ilyenkor a lobogó szerinti államnak indokolt a kikötő szerinti államtól visszaigazolást kérnie arról, hogy a hiányosságokat kijavították.

3.  A lobogó szerinti államnak a súlyosabb hiányosságokat – különösen akkor, ha szerkezeti jellegűek vagy olyan bizonyítvánnyal ellentétesek, amelyet elismert szervezet (ESz) vagy a lobogó szerinti állam állított ki – saját felmérővel vagy az ESz egy általa felhatalmazott felmérőjével egy egyedi járulékos vizsgálattal ki kell vizsgáltatnia. Kezdetben e vizsgálatnak azokra a területekre kell összpontosulnia, ahol a kikötő szerinti állam hiányosságokat talált. Ha a lobogó szerinti állam vagy az ESz szükségesnek tartja, ez a későbbiekben azon területek teljes újbóli felmérésévé bővíthető, amelyek a vonatkozó, egyezmény szerinti bizonyítványok hatálya alá tartoznak.

4.  Ha a 3. pont szerinti vizsgálatot az ESz végezte, indokolt, hogy annak felmérője a megtett intézkedésekről és a hajónak a vizsgálat utáni állapotáról jelentést tegyen a lobogó szerinti államnál, hogy az meghatározhassa az esetlegesen szükséges további intézkedéseket.

5.  Ha 95/21/EK irányelv 9. cikkének (4) bekezdése vagy a [kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló] 2007/…/EK irányelv 13. cikkének (5) bekezdése értelmében a kikötő szerinti állam által végzett vizsgálatot is felfüggesztették, a lobogó szerinti államnak indokolt gondoskodnia arról, hogy a hajót ismételt felmérésnek vessék alá az olyan területekre vonatkozó bizonyítványokat illetően, ahol a kikötő szerinti állam hiányosságokat mutatott ki, vagy ahol a későbbiekben hiányosságokra derült fény. Vagy a lobogó szerinti állam maga végzi el az említett felmérést, vagy az ESz felmérőjétől teljes jelentést kér, valamint – indokolt esetben – visszaigazolást arról, hogy a felmérés sikeresen lezárult és minden hiányosságot megszüntettek. A lobogó szerinti állam, ha mindent megfelelőnek talál, a kikötő szerinti államnak visszaigazolja, hogy a hajó teljesíti a vonatkozó jogszabályokban és nemzetközi egyezményekben előírt követelményeket.

6.  A jogszabályok és a nemzetközi egyezmények rendkívül súlyos megszegése esetén indokolt, hogy a lobogó szerinti állam a 3.–5. pont szerinti vizsgálatokat és felméréseket mindig saját felmérővel, nem pedig az ESz felmérőjével végeztesse, illetőleg felügyeltesse.

7.  A 10. pont alkalmazásának esetét kivéve a lobogó szerinti államnak meg kell követelnie a társaságtól, hogy korrekciós intézkedéseket téve (túl azokon, amelyeket a kikötő szerinti állam követel meg) a hajót hozza összhangba a vonatkozó jogszabályokkal és nemzetközi egyezményekkel, mielőtt az elhagyhatná a kikötőt, ahol feltartóztatják. Az említett korrekciós intézkedések hiányában a vonatkozó bizonyítványokat helyénvaló bevonni.

8.  A lobogó szerinti államnak indokolt megállapítania, hogy a hiányosságok, amelyeket részint a kikötő szerinti állam talált, részint a lobogó szerinti állam által készített vizsgálat/felmérés mutatott ki, mennyiben utalnak a hajó és a társaság biztonsági rendszerének hibájára. Szükség esetén a lobogó szerinti állam megszervezi a hajó és/vagy a társaság ismételt auditálását, és a kikötő szerinti állammal kapcsolatba lépve meghatározza, hogy az ellenőrzést még azelőtt ismételjék-e meg, hogy a hajó elhagyná a kikötőt, ahol feltartóztatják.

9.  A lobogó szerinti államnak helyénvaló mindenkor kapcsolatban maradnia és együttműködnie a kikötő szerinti állammal, hogy elősegítse a tapasztalt hiányosságok kijavítását, és hogy mihamarabb reagálhasson, ha a kikötő szerinti állam pontosítást kér.

10.  Ha a hiányosságokat nem lehet a kikötőben kijavítani, és a kikötő szerinti állam a 95/21/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése értelmében vagy a [kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló] 2007/…/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése engedélyezi, hogy a hajó elérjen egy hajójavító üzemet, a lobogó szerinti állam kapcsolatba lép a kikötő szerinti állammal az út feltételeinek megállapítása és írásbeli megerősítése céljából.

11.  Ha a hajó nem teljesíti a 10. pontban említett feltételeket, vagy nem jelenik meg a megállapodás szerinti hajójavító üzemben, a lobogó szerinti államnak indokolt azonnal magyarázatot kérnie a társaságtól és megfontolnia a hajó bizonyítványainak bevonását. Indokolt az is, hogy a lobogó szerinti állam az első adandó alkalommal járulékos felmérést végezzen.

12.  Ha a rendelkezésre álló információk alapján a lobogó szerinti állam úgy találja, hogy a feltartóztatás indokolatlan, fenntartásait a kikötő szerinti állam elé tárja és a társasággal kapcsolatba lépve mérlegeli, hogy éljen-e a kikötő szerinti állam adta jogorvoslati eljárással.

3.   további intézkedések

1.  Attól függően, hogy mennyire súlyos hiányosságokat találtak és milyen válaszintézkedéseket tettek azután közvetlenül, a lobogó szerinti államnak indokolt azt is mérlegelnie, hogy a feltartóztatás alól feloldott hajót járulékos felmérésnek vesse alá. E járulékos felmérés részeként indokolt a biztonsági rendszer hatásosságát is értékelni. Iránymutatásul: a lobogó szerinti államnak célszerű a hajó feltartóztatásáról való értesülése után [6] héten belül elvégeznie a járulékos felmérést. A járulékos felmérés költségeit a társaság állja. Ha a lobogó szerinti állam egyezmény szerinti felmérést tervezett [3] hónapon belül, megítélésére van bízva, hogy a járulékos felméréssel is vár-e addig.

2.  Ezenkívül a lobogó szerinti államnak azt is indokolt mérlegelnie, hogy az érintett társaságot vegye-e ismételt auditálás alá. A lobogó szerinti államnak célszerű utánanéznie, hogy milyen előzmények voltak más hajóknál, amelyekért ugyanez a társaság felelős, mert így kiderülhet, hogy a társaság flottája mutatott-e visszatérő hiányosságokat.

3.  Ha a hajót egynél többször tartották vissza indokoltan az elmúlt két évben, indokolt, hogy a válaszintézkedéseket hamarabb megtegyék, a lobogó szerinti állam pedig a járulékos felmérést a feltartóztatásról való értesülése után [4] héten belül mindenképpen elvégezze.

4.  Ha a feltartóztatás folytán a hajót a 95/21/EK irányelv 7. cikk (b) bekezdése vagy a [kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló] 2007/…/EK irányelv 10 cikke alapján ki is tiltják, a lobogó szerinti államnak járulékos felmérést kell végeznie és minden szükséges lépést meg kell tennie, hogy a társaság a hajót összhangba hozza az összes vonatozó egyezménnyel és jogszabállyal. Ha a lobogó szerinti állam mindent megfelelőnek talál, ezt a társaságnak írásba adja.

5.  A lobogó szerinti államnak minden esetben indokolt mérlegelnie, hogy a társaság ellen milyen jogi lépéseket tehet, beleértve a közösségi előírások és a nemzetközi előírások megsértésétől eltántorító, megfelelően súlyos bírság kivetését is. Ha egy hajó tartósan nem felel meg a vonatkozó közösségi jogszabályok és a nemzetközi egyezmények követelményeinek, a lobogó szerinti államnak indokolt mérlegelnie, hogy szükséges-e további szankciókat hozni, beleértve a hajó törlését az állam lajstromából.

6.  Ha minden korrekciós intézkedést megtettek, hogy a hajó összhangba kerüljön a nemzetközi egyezményekkel és a közösségi szabályokkal, helyénvaló, hogy a lobogó szerinti állam az IMO vonatkozásában a módosított SOLAS 74 egyezmény I. fejezetének 19(d) szabályával és a módosított A.787(19) IMO-határozat 5.2 bekezdésével összhangban elkészített jelentést küldjön az IMO-nak, a Bizottság tekintetében pedig a közösség kapcsolódó előírásairól szóló további tájékoztatást tartalmazó jelentést tegyen a Bizottságnak.

4.  Járulékos felmérés

1.  Az előbbiekben említett járulékos felméréshez hozzátartozik az alábbi területekre kiterjedő vizsgálat, amelynek elég alaposnak kell lennie ahhoz, hogy a lobogó szerinti állam felmérője meggyőződhessen arról, hogy a hajó, valamint annak felszerelése és személyzete megfelel a rá vonatkozó összes jogszabálynak és nemzetközi egyezménynek:

Bizonyítványok és iratok

Hajótest szerkezete és kialakítása

Merülésvonal kijelölésének feltételei

Főbb gépészeti elemek és rendszerek

Géptér tisztasága

Életmentő felszerelések

Tűzbiztonság

Navigációs berendezések

Berakodás és raktér kialakítása

Rádióberendezések

Elektromos berendezések

Szennyezés megelőzése

Élet- és munkakörülmények

Legénység

Személyzet tanúsítása

Utasok biztonsága

Működési követelmények, beleértve a személyzeti kapcsolattartást, a gyakorlatokat, a képzést, valamint a parancsnoki hídi és géptermi teendőket és biztonságot.

2.  Beletartoznak még, de nem kizárólagosan, a kiterjesztett ellenőrzésnek azon vonatkozó részei, amelyek a 95/21/EK irányelv V. mellékletében, vagy a [kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló] 2007/…/EK irányelv VIII. mellékletének C. részében szerepelnek. A lobogó szerinti állam felmérőinek attól sem kell tartózkodniuk, hogy például a túlélési járműveket és azok vízre bocsátását, a fő- és segédgépeket, a raktárfedeleket, a fő áramellátó rendszert vagy a fenékvízrendszert működési próbának vessék alá, ha szükségesnek ítélik.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (2) HL C 318., 2006.12.23., 195. o. (3) HL C 229., 2006.9.22., 38. o. (4) Az Európai Parlament 2007. március 29-i álláspontja. (5) * HL: Kérjük illessze be a számot. (6) HL L 144., 1998.5.15., 1. o. A legutóbb a 2003/75/EK bizottsági irányelvvel (HL L 190., 2003.7.30., 6. o.) módosított irányelv. (7) HL L ... (8) HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb az 1891/2006/EK rendelettel (HL L 394., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet. (9) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat. (10) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet. (11) HL L 167., 1999.7.2., 33. o. (12) HL L 138., 2004.4.30., 19. o. (13) HL L 208., 2002.8.5., 10. o. (14) HL L 157., 1995.7.7., 1. o. A legutóbb a 2002/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv. (15) * HL: Kérjük illessze be a számot. (16) HL L 255., 2005.9.30., 11. o. (17) HL L 204., 1998.7.21., 37. o. Legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv. (18) Ezeket a mellékleteket az MSC 80 (2005. május) alkalmával töltik ki. Csak az 1., a 2. és az 5. melléklet vonatkozik a lobogó szerinti állam kötelezettségeire. (19) ST/ESCAP/1076. (20) A módosított 1978 STCW-egyezmény I. fejezetének 2., 9., 10. és 11. szabálya. (21) "A hatóságok nevében eljáró szervezetek felhatalmazására vonatkozó iránymutatások" címmel elfogadott A.739(18) határozat 1. függeléke. (22) "A hatóságok nevében eljáró szervezetek felhatalmazására vonatkozó iránymutatások" címmel elfogadott A.739(18) határozat 2. függeléke. (23) MSC/710. körlevél – MEPC/ 307. körlevél. (24) Lásd a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló szabályzatot, amelyet az IMO az A.849(20) határozattal fogadott el, és az A.884(21) határozattal módosított.

Az Európai Parlament 2007. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és az általuk nyújtandó pénzügyi biztosítékokról szóló európai parlamenti és a tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0593 – C6-0039/2006– 2005/0242(COD))

P6_TA(2007)0094 A6-0055/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0593)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésére és 80. cikke (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0039/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0055/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. március 29-én került elfogadásra a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és az általuk nyújtandó pénzügyi biztosítékokról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4),

mivel:

(1)  A közösségi tengeri szállítási politika egyik eleme a kereskedelmi flotta minőségének javítása az összes gazdasági szereplő felelősségi körének kiszélesítésével.

(2)  Az EU-ban megkérdőjelezhetetlen prioritást élvez az európai partok és az európai állampolgárok védelme a hajószerencsétlenségek okozta minden fajta ökológiai kárral szemben.

(3)  Az európai partok védelmét két szempont vezérli: a balesetek megelőzése annak garantálás révén, hogy csak biztonságos hajók hajózhatnak, valamint olyan mechanizmusok életbe léptetése, amelyek lehetővé teszik, hogy az áldozatok számára a baleset miatt keletkezett valamennyi kárt a lehető legrövidebb időn belül maradéktalanul megtérítsék.

(4)  A hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) már visszatartó jellegű intézkedéseket fogadott el, amelyeket kiegészített a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához szükséges büntetőjogi keret megerősítéséről szóló, 2005. július 12-i 2005/667/IB kerethatározat(6).

(5)  A polgári jogi felelősségre és a tengeri szállítással összefüggésben harmadik személyeknek okozott károk megtérítésére vonatkozó nemzetközi rendszereket végre kell hajtani, és javítani kell annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri szállítási láncban részt vevő gazdasági szereplők árukat csak kifogástalan minőségű hajókban szállítsanak, a tengeri szállítási láncban nem részes károsultak méltányos kártérítést kapjanak, továbbá a gazdasági szereplőket és alkalmazottaikat nagyobb fokú óvatosságra és professzionális munkavégzésre ösztönözzék.

(6)  Helyénvaló, hogy a tengeri biztosítási kárigény tekintetében fennálló felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény 1996. évi jegyzőkönyvét (a továbbiakban: 1996. évi jegyzőkönyv) minden tagállam és számos harmadik ország ratifikálja.

(7)  Szintén helyénvaló, hogy a veszélyes és mérgező anyagok tengeri szállításával okozott károkkal kapcsolatos felelősségről és a károk megtérítéséről szóló 1996. évi nemzetközi egyezményt (HNS egyezmény), a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. évi nemzetközi egyezményt ("bunkerolaj-egyezmény") és a 2001. évi Roncseltávolítási Egyezményt minden tagállam és nagyszámú harmadik ország ratifikálja.

(8)  Az 1996. évi egyezménynek az Európai Unió területén történő teljes és egységes végrehajtásának biztosítása érdekében ezt az egyezményt be kell illeszteni a közösségi jogba. A polgári jogi felelősséggel kapcsolatos közösségi rendszernek lehetővé kell tennie a tulajdonosoknak, hogy az említett egyezmény rendelkezéseivel összhangban, az ott meghatározott felső határ szerint korlátozzák felelősségüket.

(9)  Az 1996. évi egyezményben foglalt felelősségkorlátozásra ne lehessen hivatkozni a tengeri szállításban részt nem vevő károsultakkal szemben olyan esetben, amikor a kárt okozó hajó tulajdonosa nem járt el megfelelő szakértelemmel és tudatában kellett lennie cselekedete vagy mulasztása káros következményeinek.

(10)  A pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó kötelezettség a károsultak jobb védelmét teszi lehetővé. Hozzájárul továbbá a követelményeket nem teljesítő hajók kitiltásához és lehetővé teszi a gazdasági szereplők közötti verseny visszaállítását. Az ilyen értelmű kötelezettség az 1996. évi egyezmény nélkülözhetetlen kiegészítője. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) az A.898(21) számú határozatában azt ajánlotta a részes államoknak, hogy vezessenek be ilyen pénzügyibiztosíték-kötelezettséget. A biztosításnak akkora összegre kell szólnia, amely az olyan helyzetek kezelését is lehetővé teszi, amelyekben az 1996. évi egyezményben meghatározott felső határok elégtelennek bizonyulnak, anélkül azonban, hogy ez az ágazat számára aránytalanul megterhelő lenne.

(11)  Különleges intézkedéseket kell tenni a tengerészek magára hagyás esetében megvalósítandó védelme érdekében az IMO A.930(22) számú határozatának megfelelően.

(12)  A pénzügyi biztosíték valódiságát bizonyító igazolások kiadása ezen irányelv kulcsfontosságú eleme, csakúgy, mint az igazolások bejelentése, ezeknek a tagállamok közötti kölcsönös elismerése és a kártérítést követelő károsultaknak a pénzügyi biztosítékhoz való hozzáférése.

(13)  Az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(7) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség ezen irányelv végrehajtása érdekében megadja a szükséges segítséget, különösen az egyes tagállamok közötti jogi szabályozási következetlenségek feloldása érdekében.

(14)  Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges rendelkezéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(8) összhangban kell elfogadni.

(15)  Mivel ezen irányelv célját ‐ nevezetesen a hajótulajdonosok felelősségével és pénzügyi biztosítékaival kapcsolatos jogszabályok bevezetése a kiváló minőségű tengeri szállítás megvalósítása érdekében ‐ a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a szabályozás hatálya és hatása miatt ez a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv meghatározza a tengeri szállítási láncban résztvevő gazdasági szereplők polgári jogi felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeinek egyes aspektusaira alkalmazandó szabályokat és magára hagyás esetére létrehozza a tengerészek megfelelő pénzügyi védelmét.

2. cikk

Fogalommeghatározások

3. cikk

Alkalmazási kör

(1)  Ezt az irányelvet a 4. és 5. cikk kivételével alkalmazni kell:

(2)  Ezen irányelv nem alkalmazandó a hadihajókra, a haditengerészeti kisegítő hajókra és a tagállamok tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett egyéb hajókra, amelyeket jelenleg közszolgálati, nem kereskedelmi szolgálatban használnak.

(3)  Ezen irányelv nem sérti a bunkerolaj-egyezmény, a HNS-egyezmény és az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 1992. évi nemzetközi egyezményeknek a tagállamokban történő végrehajtását.

4. cikk

Polgári jogi felelősség a bunkerolaj-szennyezéssel okozott kárért

A tagállamoknak a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az ezen irányelv 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontig csatlakozniuk kell a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. évi nemzetközi egyezményhez.

5. cikk

A veszélyes és mérgező anyagok tengeri szállítása által okozott károk

A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb az ezen irányelv 18. cikk (1) bekezdésében megjelölt időpont előtt csatlakoznak a HNS-egyezményhez.

6. cikk

Felelősségi rendszer

(1)  A tagállamok a lehető leghamarabb, de minden esetre az ezen irányelv 18. cikk (1) bekezdésében megjelölt dátumot megelőzően az 1996. évi egyezmény szerződő feleivé válnak. Azon tagállamoknak, amelyekben jelenleg is érvényben van a tengeri kárigények terén fennálló felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény, fel kell mondaniuk azt.

(2)  A tagállamok meghatározzák a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségi rendszerét és megbizonyosodnak arról, hogy a hajótulajdonosoknak saját felelősségük korlátozására vonatkozó jogát az 1996. évi egyezmény minden rendelkezése szabályozza.

(3)  Az 1996. évi egyezmény 4. cikkének alkalmazásában a felelős személy gondatlan cselekedetének vagy mulasztásának természetéből és körülményeiből valamennyi esetben következtetni lehet arra, hogy számolhatott-e a kár lehetőségével.

(4)  Az 1996. évi egyezmény 15. cikkének megfelelően a tagállamok megbizonyosodnak arról, hogy az 1996. évi egyezménynek a felelősség-korlátozás megszüntetését érintő 4. cikkét nem alkalmazzák az olyan állam lobogója alatt közlekedő hajókra, amely nem szerződő fele az 1996. évi egyezménynek. A tagállamok által ezen irányelvvel összhangban létrehozott polgári jogi felelősségi rendszer keretében elő kell írni, hogy ilyenkor a hajótulajdonos elveszíti felelőssége korlátozására vonatkozó jogát, amennyiben bebizonyosodik, hogy a kár a tulajdonos személyes cselekedete vagy mulasztása miatt, ilyen kár okozásának szándékával vagy súlyos gondatlanság miatt következett be.

7. cikk

Polgári jogi felelősségre vonhatóság pénzügyi biztosítéka

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket azért, hogy a lobogója alatt hajózó hajók tulajdonosai pénzügyi biztosítékot nyújtsanak polgári jogi felelősségre vonhatóságukról. Az említett biztosíték határa nem lehet alacsonyabb az 1996. évi egyezmény értelmében meghatározott felső határ kétszeresénél.

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket azért, hogy a harmadik ország lobogója alatt hajózó hajók tulajdonosai az első albekezdés előírásainak megfelelően pénzügyi biztosítékot nyújtsanak, amennyiben hajójuk belép a tagállam kizárólagos gazdasági övezetébe vagy azzal egyenértékű övezetébe. A szóban forgó pénzügyi biztosítéknak a biztosíték kérésének időpontjától számított legalább három hónapig érvényesnek kell lennie.

8. cikk

A tengerészek magára hagyása esetében alkalmazandó pénzügyi biztosíték

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden lobogója alatt hajózó hajó tulajdonosa nyújtson pénzügyi garanciát az adott hajón alkalmazott vagy szerződtetett tengerészek magára hagyása esetében az A.930(22) IMO-határozattal összhangban a tengerészek érdekeinek védelme céljából, fedezve a szállás, az egészségügyi ellátás és a visszafogadás költségeit.

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden harmadik ország lobogója alatt hajózó hajó tulajdonosa az első albekezdés előírásainak megfelelően nyújtson pénzügyi biztosítékot, amennyiben a szóban forgó hajó belép az adott tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe vagy tengeri terminálba, vagy lehorgonyoz a joghatósága alá tartozó övezetben.

A tagállamok megbizonyosodnak arról, hogy a pénzügyibiztosíték-rendszer az A.930(22) IMO-határozattal összhangban hozzáférhető a tengerészek magára hagyása esetében.

9. cikk

A pénzügyi biztosítékról szóló igazolás

(1)  A 7. és a 8. cikkben hivatkozott pénzügyi biztosítékok meglétét és érvényességét ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően és a III. mellékletben szereplő mintát követve egy vagy több igazolással kell bizonyítani.

(2)  Az igazolásokat a tagállamok illetékes hatóságai bocsátják ki, miután meggyőződtek arról, hogy a hajótulajdonos megfelel ezen irányelv előírásainak. Az illetékes hatóságoknak az igazolás kiállításakor azt is figyelembe kell venniük, hogy a biztosíték nyújtója bír-e kereskedelmi jelenléttel az EU területén.

Amennyiben egy, az egyik tagállamban hajólajstromba vett hajóról van szó az igazolásokat a hajó lajstromba vétele szerinti tagállam illetékes hatósága bocsátja ki vagy hitelesíti.

Amennyiben egy harmadik országban hajólajstromba vett hajóról van szó az igazolásokat bármely tagállam illetékes hatósága kibocsáthatja vagy hitelesítheti.

(3)  Az igazolások kibocsátásának és érvényességének feltételeit, különösen a kiadás kritériumait és módjait, valamint a pénzügyi biztosítékot nyújtókkal kapcsolatos intézkedéseket a 17. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni.

(4)  Az igazolásoknak meg kell felelniük a III. mellékletben szereplő mintának és a következő információkat kell tartalmazniuk:

(5)  Az igazolásokat a kibocsátó állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein kell kiállítani. Ha ezek közül egyik sem az angol vagy a francia, akkor a szöveget e nyelvek egyikére le kell fordítani.

10. cikk

A pénzügyi biztosítékról szóló igazolás bejelentése

(1)  Az igazolást a hajó fedélzetén kell elhelyezni és annak egy példányát a hajót lajstromba vevő hatóságnál letétbe kell helyezni, vagy ha a hajót nem az egyik tagállamban vették lajstromba, akkor az igazolást kibocsátó vagy hitelesítő állam hatóságánál. Az érintett hatóság az igazolás egy másolatát megküldi a 15. cikkben meghatározott közösségi hivatalnak, amely csatolja azt a nyilvántartáshoz.

(2)  Egy tagállam kizárólagos gazdasági övezetébe vagy azzal egyenértékű övezetébe történő belépéskor az üzemeltető, a megbízott vagy a hajó kapitánya a 7. cikkben említett esetekben a szóban forgó tagállam hatóságainak a IV. mellékletben található előírásokkal összhangban bejelenti, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló igazolás a fedélzeten található.

(3)  Ha egy hajó egy tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe vagy tengeri terminálba tart vagy egy tagállam joghatósága alá tartozó övezetben kell lehorgonyoznia, az üzemeltető, a megbízott vagy a hajó kapitánya a 8. cikkben említett esetekben a szóban forgó tagállam hatóságainak a IV. melléklet rendelkezéseivel összhangban bejelenti, hogy a pénzügyi biztosítékról szóló igazolás a fedélzeten található.

(4)  Az (1) bekezdésben előírt információkat a tagállamok illetékes hatóságainak egymás között meg kell tudniuk osztani a SafeSeaNet elnevezésű közösségi információcsere rendszeren keresztül.

11. cikk

Szankciók

A tagállamok biztosítják az irányelvben foglalt szabályok betartását és azok megsértése esetére szankciókat vezetnek be. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük.

12. cikk

A pénzügyi biztosítékról szóló igazolás tagállamok közötti kölcsönös elismerése

Minden tagállam elismeri a más tagállam felelősségi körében a 9. cikknek megfelelően kibocsátott vagy hitelesített igazolásokat ezen irányelv minden alkalmazásában, és úgy tekinti azokat, mint a saját maga által kibocsátott vagy hitelesített igazolásokat, még abban az esetben is, ha nem tagállami lajstromba vett hajóról van szó.

Egy tagállam bármikor kérhet konzultációt az igazolást kibocsátó vagy hitelesítő államtól, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az igazoláson szereplő biztosító vagy kezes pénzügyi szempontból nem képes megfelelni az ezen irányelvben előírt kötelezettségeknek.

13. cikk

A polgári jogi felelősségi pénzügyi biztosítékot nyújtó elleni közvetlen fellépés

A hajó által okozott kár megtérítésére vonatkozó összes kérelemmel közvetlenül a tulajdonos polgári jogi felelősségét lefedő pénzügyi biztosíték nyújtójához lehet fordulni.

A pénzügyi biztosíték nyújtója ugyanolyan módon védekezhet, mint a tulajdonos, kivéve azt az esetet, amikor a tulajdonos csődbe megy vagy felszámolási eljárás alatt van.

A pénzügyi biztosíték nyújtója arra a tényre is hivatkozhat, hogy a károk a tulajdonos szándékosan elkövetett mulasztásából következnek. Ugyanakkor védekezésében nem hozhat fel semmilyen indokot, amelyet felhasználhatott volna, ha a tulajdonos indított volna ellene eljárást.

A pénzügyi biztosíték nyújtója a tulajdonost minden esetben kötelezheti az eljárásban való részvételre.

14. cikk

A pénzügyi biztosíték nélküli hajók által okozott kár fedezésére szolgáló szolidaritási alap

Egy szolidaritási alapot kell létrehozni azon természetes vagy jogi személy harmadik felek kárának megtérítésére, akik olyan hajók által okozott kárt szenvedtek, amelyek az ezen irányelvben meghatározott követelmények ellenére az EU vizein pénzügyi biztosítékról szóló igazolás nélkül közlekedtek.

Az ezen alapban elhelyezendő összeg mértékét és az alap működési szabályait a 17. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás szerint kell megállapítani.

15. cikk

Közösségi hivatal

Közösségi hivatalt hoznak létre, amelynek feladata, hogy a kiállított biztosítékról szóló igazolások teljes nyilvántartását vezesse, azok érvényességét ellenőrizze és megújítsa, illetve hogy a harmadik államok által nyilvántartásba vett biztosítékok valóságát ellenőrizze.

16. cikk

Jelentés

Ezen irányelv hatálybalépése után öt évvel a tagállamok jelentést küldenek a Bizottságnak az irányelv alkalmazása során gyűjtött tapasztalatokról. Ezen jelentések különösen a tagállamok igazolással és a pénzügyi biztosítékról szóló igazolások kiállításával kapcsolatos eljárásait, továbbá azoknak a 15. cikkben említett közösségi hivatalra történő teljes vagy részleges átruházásának lehetőségét értékelik. Ebből kiindulva a Bizottság eljuttatja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ezen irányelv szükségesnek tartott módosításaira vonatkozó javaslatokat is tartalmazó jelentését.

17. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottság munkáját a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(10) létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel ugyanazon határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében hivatkozott határidő három hónap.

18. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb …(11)-ig megfeleljenek. A tagállamok e rendelkezések szövegét és a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelési táblázatot eljuttatják a Bizottsághoz.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok eljuttatják a Bizottsághoz az ezen irányelv által érintett területen elfogadott nemzeti jogszabályaik főbb rendelkezéseinek szövegét.

19. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő […] napon lép hatályba.

20. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt, án/-én.

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

Az 1996. évi jegyzőkönyvvel módosított, a tengeri kárigények terén fennálló felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi egyezmény

(Az egyezmény szövege beillesztendő, amint az összes hivatalos nyelven elérhető lesz)

II.MELLÉKLET

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kormányzó szervének határozata: "A pénzügyi biztonság nyújtása a tengerészek magára hagyása esetén" (IMO-határozat A.930(22))

(Az egyezmény szövege beillesztendő, amint az összes hivatalos nyelven elérhető lesz)

III.MELLÉKLET

A 9. cikkben említett pénzügyi biztosítékról szóló igazolás mintája

Annak igazolásául, hogy a fent nevezett hajóra a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és az általuk nyújtandó pénzügyi biztosítékokról szóló 2007/../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv követelményeinek megfelelő biztosítási kötvény vagy egyéb pénzügyi biztosíték van érvényben.

A biztosíték típusa ………………………………………………………………

A biztosíték időtartama……………………………………………………………

A biztosító(k) és/vagy a kezes(ek) neve és címe

Név ………………………………………………………………………

Cím………………………………………………………………………....

Ez az igazolás……………………………………………….-ig érvényes.

Kibocsátotta, illetve hitelesítette…………………………………kormánya.

Kelt……………………-ban/-ben, ……………………-án/-én

A kibocsátó, illetve hitelesítő tisztviselő aláírása és beosztása

IV.MELLÉKLET

A 10. cikk értelmében közlendő adatok jegyzéke

(1)  A hajó azonosítása (név, hívójel, IMO-azonosítószám, MMSI-szám).

(2)  Dátum és időpont.

(3)  A szélességi és hosszúsági körök szerint megadott pozíció vagy pontos iránymeghatározás és tengeri mérföldben megadott távolság egy jól meghatározott tájékozódási ponttól.

(4)  Rendeltetési kikötő.

(5)  A rendeltetési kikötőbe vagy a révkalauz-állomáshoz érkezés becsült időpontja az illetékes hatóság előírása szerint, és az indulás becsült időpontja.

(6)  A pénzügyi biztosítékról szóló igazolás megléte.

(7)  Cím, amelyen az igazolással kapcsolatos részletes adatok beszerezhetők.

Lehetőség szerint a (6) és a (7) pontban előírt adatokat más közleményeket tartalmazó üzenetekben is el lehet küldeni, amennyiben ez megfelel a 10. cikk (2) bekezdésében előírt feltételeknek.

(1) Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (2) HL C 318., 2006.12.23., 195. o. (3) HL C 229., 2006.9.22., 38. o. (4) Az Európai Parlament 2007. március 29-i álláspontja. (5) HL L 255., 2005.9.30., 11. o. (6) HL L 255., 2005.9.30., 164. o. (7) HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb a 1891/2006/EK rendelettel (HL L 394., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet. (8) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A legutóbb a 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat. (9) + HL: Kérjük illesszék be a rendelet számát. (10) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet. (11) * Az irányelv hatálybalépése után 18 hónappal.

Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2005)0671 – C6-0032/2006 – 2005/0278(CNS))

P6_TA(2007)0095 A6-0061/2007

(Konzultációs eljárás)

A javaslatot 2007. március 29-én módosították az alábbiak szerint(1):

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 Első bevezető hivatkozás tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. és 95. cikkére, Módosítás: 2 (1) preambulumbekezdés (1)  Az ökológiai termelés egy gazdaságirányításból és élelmiszertermelésből álló átfogó rendszer, amely kombinálja a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biodiverzitást, a természeti erőforrások megőrzését, a magas szintű állatjóléti szabványok alkalmazását és az egyes fogyasztók természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti preferenciájával összhangban lévő termelést. Az ökológiai termelési módszernek így kettős társadalmi szerepe van, egyrészt gondoskodik olyan speciális piacról, amely a fogyasztók ökológiai termékek iránti igényét kielégíti, másrészt olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és az állatjóléthez, valamint a vidékfejlesztéshez. (1)  Az ökológiai termelés egy gazdaságirányításból és élelmiszertermelésből álló átfogó rendszer, amely a fenntartható termelés minden szempontját tekintetbe veszi és az egyensúly kialakítására törekszik, és egyesíti a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biológiai sokféleséget, a természeti erőforrások megőrzését és a magas szintű állatjóléti szabványok alkalmazását, és célja, hogy természetes módszerekkel javítsa a talaj termőképességét, valamint az egyes fogyasztók természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti preferenciájával összhangban lévő termelést biztosítson. Az ökológiai termelési módszernek így számos pozitív szerepe van: nemcsak gondoskodik egy olyan speciális piacról, amely a fogyasztók ökológiai termékek iránti igényét kielégíti, olyan közjavakat termelve eközben, amelyek túlmutatnak az élelmiszeripari ágazaton, hanem – mindenekelőtt – hozzájárul a környezet védelméhez és az állatjóléthez, valamint a szociális vidékfejlesztéshez is. Módosítás: 3 (2) preambulumbekezdés (2)  Az ökológiai mezőgazdasági ágazat részesedése a legtöbb tagállamban növekvőben van. Kifejezetten észrevehető az elmúlt években a fogyasztói kereslet növekedése. A közös agrárpolitika legutóbbi reformja, amely a piacorientáltságra és a fogyasztói igényeket kielégítő minőségi termékek kínálatára helyezi a hangsúlyt, valószínűleg tovább ösztönzi az ökológiai termékek piacát. Ennek tükrében az ökológiai termelés jogi szabályozása egyre fontosabb szerepet játszik az agrárpolitika keretrendszerében és szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági piacok fejlődéséhez. (2)  Az ökológiai gazdálkodás teljesen összhangban van az Európai Unió által a göteborgi menetrenddel összefüggésben meghatározott fenntartható fejlesztési célokkal, amennyiben hozzájárul a fenntartható fejlődés eléréséhez, egészséges, jó minőségű termékeket állít elő és környezeti szempontból fenntartható termelési módszereket alkalmaz. Az ökológiai mezőgazdasági ágazat részesedése a legtöbb tagállamban növekvőben van. Kifejezetten észrevehető az elmúlt években a fogyasztói kereslet növekedése. A közös agrárpolitika legutóbbi reformja, amely a piacorientáltságra és a fogyasztói igényeket kielégítő minőségi termékek kínálatára helyezi a hangsúlyt, valószínűleg tovább ösztönzi az ökológiai termékek piacát. Ennek tükrében az ökológiai termelésnek egyre fontosabb szerepet kell játszania az agrárpolitika keretrendszerében és szorosan kapcsolódnia kell a mezőgazdasági piacok fejlődéséhez, valamint a művelés alá vont földek talajának védelméhez és megóvásához. Módosítás: 4 (2a) preambulumbekezdés (új) (2a)  A Közösség által e területen elfogadott valamennyi jogszabálynak és politikának hozzá kell járulnia az e rendeletben meghatározott ökológiai gazdálkodás és ökológiai termelés fejlődéséhez. Az ökológiai gazdálkodás jelentős szerepet játszik a Közösség fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikájának végrehajtásában. Módosítás: 5 (3) preambulumbekezdés (3)  Az ökológiai termelési ágazatot irányító közösségi jogszabályi keret által követendő célok a tisztességes verseny és az ökológiai termékek belső piaca megfelelő működésének biztosítása, valamint az ökológiai jelölésű termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása és indokolttá tétele. További célként olyan feltételeket kellene nyújtania, amelyek mellett ez az ágazat a termelési és piaci fejlődéssel összhangban tud előrelépni. (3)  Az ökológiai termelési ágazatot irányító közösségi jogszabályi keret által követendő célok a tisztességes verseny és az ökológiai termékek belső piaca megfelelő működésének biztosítása, valamint az ökológiai jelölésű termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása és indokolttá tétele. További célként olyan feltételeket kellene nyújtania, amelyek mellett ez az ágazat a termelési és piaci helyzet alakulásával összhangban, valamint környezeti szempontból fenntartható módon tud előrelépni. Módosítás: 6 és 157 (7) preambulumbekezdés (7)  Létre kell hozni az ökológiai termelési szabályok általános közösségi keretét, tekintettel a növénytermesztésre és állattartásra, beleértve az átállásra, valamint a feldolgozott élelmiszerek és takarmányok előállítására vonatkozó szabályokat. Az általános szabályok részletei meghatározásának és az akvakultúrára vonatkozó közösségi termelési szabályok elfogadásának hatáskörét a Bizottságra kell ruházni. (7)  Létre kell hozni az ökológiai termelési szabályok általános közösségi keretét, tekintettel a növénytermesztésre és állattartásra, beleértve az átállásra, valamint a feldolgozott élelmiszerek és takarmányok előállítására vonatkozó szabályokat. Az általános szabályok részletei és mellékletei meghatározásának hatáskörét a Bizottságra kell ruházni, amelynek konzultálnia kell a Parlamenttel és a Tanáccsal. Módosítás: 7 (8) preambulumbekezdés (8)  Az ökológiai termelés fejlődését tovább kellene segíteni különösen az ökológiai termelésnek jobban megfelelő új technológiák és anyagok használatának támogatásával. (8)  A bizonyítottan bevált gyakorlatok alapján az ökológiai termelés fejlődését tovább kellene segíteni különösen a talaj termékenységének fokozásával, a vetésforgó alkalmazásával, illetve a helyi vetőmag-tartósítás, valamint a víz- és energiatakarékos eljárások és az ökológiai termelésnek jobban megfelelő új technológiák és anyagok használatának támogatásával. Módosítás: 8 (9) preambulumbekezdés (9)  A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) és a GMO-kból vagy azok által előállított termékek összeegyeztethetetlenek az ökológiai termelés fogalmával és a fogyasztók ökológiai termékekről alkotott elképzelésével. Ezért ezeket nem szabad az ökológiai termelésben vagy az ökológiai termékek feldolgozásában szándékosan használni. (9)  A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) és a GMO-kból vagy azok által előállított termékek összeegyeztethetetlenek az ökológiai termelés fogalmával és a fogyasztók ökológiai termékekről alkotott elképzelésével. Ezért ezeket nem szabad az ökológiai termelésben vagy az ökológiai termékek feldolgozásában használni. Az ökológiai vetőmagok, termelési tényezők, takarmány és élelmiszerek szennyeződését megfelelő, az óvatosság elvén alapuló nemzeti és közösségi jogszabályokkal eleve meg kell akadályozni. Módosítás: 187 (9a) preambulumbekezdés (új) (9a)  Figyelembe véve a biovetőmagok, takarmányok és élelmiszerek GMO-val való szennyezésének növekvő kockázatát, valamint annak hiányában, hogy számos tagállam nem rendelkezik a megelőző intézkedésekre és a felelősségre vonatkozó nemzeti jogszabályokkal, a Bizottságnak 2008. január 1. előtt közé kell tennie egy keretrendeletre irányuló javaslatot az élelmiszerlánc egészére kiterjedő, a GMO-szennyezés elkerülésére irányuló megelőző intézkedésekről, beleértve a bármilyen GMO-szennyezésre vonatkozó, a "szennyező fizet" elvén alapuló felelősségrendszer jogszabályi kereteit. Módosítás: 9 (9b) preambulumbekezdés (új) (9b)  A szintetikus növényvédő szerek használata összeegyeztethetetlen az ökológiai termeléssel. Módosítás: 10 (14) preambulumbekezdés (14)  A környezetszennyezés elkerülése érdekében, különös tekintettel az olyan természeti erőforrásokra mint a talaj és a víz, az ökológiai állattartásnak elvben szoros kapcsolatot kellene biztosítania az ilyen állattartás és a termőföld, a megfelelő többéves vetésforgó-rendszerek és az állatok ökológiai termelésből származó, a szóban forgó gazdaságban vagy a szomszédos ökológiai gazdaságokban előállított növényi termékekkel való takarmányozása közt. (14)  A környezetszennyezés elkerülése, valamint az olyan természeti erőforrások mint a talaj és a víz minősége és elérhetősége visszafordíthatatlan károsodásának elkerülése érdekében, az ökológiai állattartásnak elvben szoros kapcsolatot kellene biztosítania az ilyen állattartás és a termőföld, a megfelelő többéves vetésforgó-rendszerek és az állatok ökológiai termelésből származó, a szóban forgó gazdaságban vagy a szomszédos ökológiai gazdaságokban előállított növényi termékekkel való takarmányozása közt. Módosítás: 11 (15) preambulumbekezdés (15)  Mivel az ökológiai állattenyésztés a termőföldhöz kapcsolódó tevékenység, az állatoknak, amennyiben lehetséges, hozzá kell jutniuk szabadtéri kifutóhoz vagy legeltető területhez. (15)  Mivel az ökológiai állattenyésztés a termőföldhöz kapcsolódó tevékenység, az állatoknak hozzá kell jutniuk szabadtéri kifutóhoz vagy legeltető területhez, amennyiben azt az éghajlati és talajviszonyok lehetővé teszik. Módosítás: 12 és 158 (16) preambulumbekezdés (16)  Az ökológiai állattenyésztésnek tiszteletben kell tartania a magas szintű állatjóléti szabványokat és ki kell elégítenie az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteit, az állategészségügynek pedig a betegségmegelőzésen kell alapulnia. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani a tartási körülményekre, a tenyésztési gyakorlatokra és az állománysűrűségre. Ezen felül a fajták kiválasztásakor előnyben kell részesíteni a lassú növekedésű törzseket és figyelembe kell venni a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességüket. Az állattartásra és az akvakultúrára vonatkozó végrehajtási szabályoknak biztosítaniuk kell az összhangot legalább a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezménnyel (T-AP) és ajánlásaival. (16)  Az ökológiai állattenyésztésnek tiszteletben kell tartania a magas szintű állatjóléti szabványokat, és ki kell elégítenie az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteit, az állategészségügynek pedig a betegségmegelőzésen kell alapulnia. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani a tartási körülményekre, a tenyésztési gyakorlatokra és az állománysűrűségre. Ezen felül a fajták kiválasztásakor előnyben kell részesíteni a hosszú élettartammal rendelkező, betegségeknek ellenálló és lassú növekedésű törzseket és az őshonos helyi fajtákat, és figyelembe kell venni a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességüket. Az állattartásra vonatkozó végrehajtási szabályoknak biztosítaniuk kell az összhangot legalább a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezménnyel (T-AP) és ajánlásaival. Módosítás: 13 (17) preambulumbekezdés (17)  Az ökológiai állattartási rendszernek törekednie kell arra, hogy ökológiai módon tenyésztett állatokkal tegye teljessé a különböző állatfajok termelési ciklusait. Ezért ösztönözni kell az ökológiai módon tartott állatok génállományának növelését és javítani kell az önellátást, így biztosítva az ágazat fejlődését. (17)  Az ökológiai állattartási rendszernek törekednie kell arra, hogy ökológiai módon tenyésztett állatokkal tegye teljessé a különböző állatfajok termelési ciklusait. Ezért ösztönözni kell az ökológiai módon tartott állatok génállományának növelését és javítani kell az önellátást, így biztosítva és ösztönözve az ágazat fejlődését. Módosítás: 159 (18) preambulumbekezdés (18)  Az akvakultúrára vonatkozó közösségi termelési szabályok elfogadásáig a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy nemzeti szabványok alkalmazásáról, vagy azok hiányában a tagállamok által elfogadott vagy elismert magánszférabeli szabványok alkalmazásáról rendelkezzenek. Azonban a belső piac megzavarását megelőzendő, a tagállamoktól meg kell követelni, hogy elismerjék egymás termelési szabványait ezen a területen. törölve Módosítás: 14 (22a) preambulumbekezdés (új) (22a)  Az ökológiai gazdálkodásban a művelési és állattartási gyakorlatok jelenlegi sokfélesége miatt lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy területükön az ökológiai gazdálkodás vonatkozásában további, szigorúbb szabályok alkalmazása mellett döntsenek. Módosítás: 15 (25) preambulumbekezdés (25)  Azért, hogy egyértelműség uralkodjon a teljes közösségi piacon, egy egyszerű szabványosított hivatkozást kellene kötelezővé tenni minden, a Közösségen belül előállított ökológiai termék számára, legalább abban az esetben, ha ezek a termékek nem viselik az ökológiai termelés közösségi logóját. E hivatkozás használatának lehetősége a harmadik országokból behozott ökológiai termékekre is vonatkozna, de kötelezettség nélkül. (25)  Azért, hogy egyértelműség uralkodjon a teljes közösségi piacon, egy egyszerű szabványosított hivatkozást kellene kötelezővé tenni minden, a Közösségen belül előállított ökológiai termék számára, még abban az esetben is, ha ezek a termékek viselik az ökológiai termelés közösségi logóját. A harmadik országokból behozott ökológiai termékekre is alkalmazni kell a szabványosított hivatkozást, amelynek egyértelműen mutatnia kell a termékek eredetét és az ökológiai termelési szabályok alkalmazásában esetlegesen felmerülő különbségeket. Módosítás: 170 (27a) preambulumbekezdés (új) (27a)  Szükséges, hogy a tagállamok létrehozzanak egy, a megelőzés és "a szennyező fizet'elvén nyugvó megfelelő jogi keretet, annak érdekében, hogy teljes mértékben elháruljon a biotermékek GMO-val való megfertőzésének kockázata. A működtetőket terheli az összes olyan megelőző intézkedés meghozatalának kötelezettsége, amely a GMO-val való véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen fertőzés kockázatának teljes elhárítása végett szükséges. A GMO jelenléte a biotermékekben kizárólagosan az előre nem látható és technikailag elkerülhetetlen, a 0,1%-ot meg nem haladó mértékű előfordulásra korlátozott. Módosítás: 17 (32) preambulumbekezdés (32)  Az egyenértékűség behozott termékek tekintetében történő értékelésénél figyelembe kell venni a Codex Alimentarius-ban meghatározott nemzetközi szabványokat. (32)  Az egyenértékűség behozott termékek tekintetében történő értékelésénél figyelembe kell venni a Közösségben az ökológiai termelés tekintetében alkalmazott szabványokkal egyenértékű termelési szabványokat. Módosítás: 18 (32a) preambulumbekezdés (új) (32a)  Az ökológiai termékekre vonatkozó behozatali szabályok a minősített piaci hozzáférés modelljének tekintendők, amelyek révén a harmadik országok termelői megjelenhetnek egy nagy gazdasági jelentőségű piacon, amennyiben tiszteletben tartják e piac szabványait. Módosítás: 19 (36) preambulumbekezdés (36)  Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni. Tekintve, hogy az ökológiai termelés jogi szabályozása fontos tényező a közös agrárpolitika keretén belül, mivel szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági piacok fejlődéséhez, indokolt összhangba hozni az e politikát irányító, létező jogalkotási eljárásokkal. Az e rendelet alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket ezért az 1999/468/EK rendelet 4. cikkében előírt irányítóbizottsági eljárással összhangban kell gyakorolni, (36)  Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni. Tekintve, hogy az ökológiai termelés jogi szabályozása fontos tényező a közös agrárpolitika keretén belül, mivel szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági piacok fejlődéséhez, indokolt összhangba hozni az e politikát irányító, létező jogalkotási eljárásokkal. Az e rendelet alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket ezért az 1999/468/EK rendelet 5a. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell gyakorolni, Módosítás: 20 1. cikk (1) bekezdés bevezető rész (1)  E rendelet célkitűzéseket, elveket és szabályokat állapít meg az alábbiakra vonatkozóan: (1)  E rendelet megalapozza az ökológiai termelés fenntartható fejlesztését, és célokat, elveket és szabályokat állapít meg az alábbiakra vonatkozóan: Módosítás: 21 1. cikk (1) bekezdés a) pont a) ökológiai termékek előállítása, forgalomba hozatala, importálása, exportálása és ellenőrzése; a) az ökológiai termékek előállításának valamennyi fázisa, termelési módszerei, feldolgozása, elosztása, forgalomba hozatala, importálása, exportálása, ellenőrzése és tanúsítása; Módosítás: 160 1. cikk (2) bekezdés bevezető rész E rendelet a következő, mezőgazdaságból vagy akvakultúrából származó termékekre alkalmazandó, amennyiben ezeket ökológiai termékként kívánják forgalmazni: E rendelet a következő, mezőgazdaságból származó termékekre alkalmazandó, amennyiben ezeket ökológiai termékként kívánják forgalmazni: Módosítás: 161 1. cikk (2) bekezdés c) pont c) élő vagy feldolgozatlan akvakultúra-termékek; törölve Módosítás: 162 1. cikk (2) bekezdés d) pont d) emberi fogyasztásra szánt, feldolgozott akvakultúra-termékek; törölve Módosítás: 179 és 153 1. cikk (2) bekezdés ea) pont (új) ea) egyéb termékek, például só, kisállateledel, gyapjú, textilipari termékek, tartósított hal, kozmetikai termékek, étrend-kiegészítők és illóolajok. Módosítás: 24 1. cikk (3) bekezdés bevezető rész (3)  Ez a rendelet az Európai Közösség területén belül az alábbi tevékenységekben résztvevő valamennyi gazdasági szereplőre alkalmazandó: (3)  Ez a rendelet az 1. cikk (2) bekezdésében felsorolt termékek termelése, előkészítése és elosztása bármely szakaszának tevékenységeiben részt vevő minden gazdasági szereplőre alkalmazandó beleértve: Módosítás: 25 1. cikk (3) bekezdés b) pont b) élelmiszer- és takarmányfeldolgozás; b) élelmiszer és takarmány előcsomagolása, feldolgozása és előkészítése; Módosítás: 26 1. cikk (3) bekezdés c) pont c) csomagolás, címkézés és reklámozás; c) az ökológiai gazdálkodás termékeinek előcsomagolása, csomagolása, tárolása, címkézése és reklámozása; Módosítás: 27 1. cikk (3) bekezdés második albekezdés (új) Nem alkalmazandó azonban catering tevékenységekre, gyári étkezdékre, intézményi étkezdékre, éttermekre és egyéb hasonló, élelmiszerekkel kapcsolatos szolgáltatást végző vállalkozásokra. fa) közétkeztetés, étkezdei, éttermi és egyéb hasonló, élelmiszerekkel kapcsolatos szolgáltatás. Módosítás: 28 2. cikk a) pont a) "ökológiai termelés": ökológiai termelési módszerek alkalmazása a mezőgazdasági üzemben, valamint a termék további feldolgozásával, csomagolásával és címkézésével kapcsolatos tevékenységek során, az e rendeletben megállapított célkitűzések, alapelvek és szabályok értelmében; a) "ökológiai termelés": ökológiai termelési módszerek alkalmazása a mezőgazdasági üzemben, valamint a termék további feldolgozásával, előcsomagolásával, csomagolásával, becsomagolásával, tárolásával és címkézésével kapcsolatos tevékenységek során, az e rendeletben megállapított célkitűzések, alapelvek és szabályok értelmében; Módosítás: 29 2. cikk b) pont b) "ökológiai termék": ökológiai termelésből származó mezőgazdasági termék; b) "ökológiai termék": ökológiai gazdálkodásból származó termék; Módosítás: 30 2. cikk ba) pont (új) ba) "gazdasági szereplő": az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységeket az ökológiai termelésért felelős hatóságok vagy ellenőrző szervek felügyelete mellett végző vállalkozó; Módosítás: 163 2. cikk e) pont e) "akvakultúra": a vízi szervezetek olyan tenyésztése vagy művelése, amelyben a gyarapodást a környezet természetes teljesítményét meghaladó mértékben növelő technológiákat használnak, és amelyben a vízi szervezetek természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak a tenyésztés vagy művelés egész időszaka alatt, beleértve a betakarítást is; törölve Módosítás: 31 2. cikk f) pont f) "átállás": a nem ökológiai gazdálkodásról az ökológiai gazdálkodásra való átállás; f) "átállás": a hagyományos gazdálkodásról az ökológiai gazdálkodásra való átállás időszaka; Módosítás: 32 2. cikk j) pont j) "illetékes hatóság": egy tagállam központi hatósága, amely az ökológiai termelés területén hatósági vizsgálatok szervezésének hatáskörével rendelkezik, vagy bármely más hatóság, amelyre ezt a hatáskört ruházták, és adott esetben valamely harmadik ország megfelelő hatósága; j) "illetékes hatóság": egy tagállam hatósága, amely e rendelet rendelkezéseinek, valamint e rendelet alkalmazása céljából a Bizottság által elfogadott részletes szabályok végrehajtását illetően hatáskörrel rendelkezik, vagy bármely más hatóság, amelyre ezt a hatáskört részben vagy egészben átruházták; ez adott esetben valamely harmadik ország megfelelő hatósága is lehet; Módosítás: 33 2. cikk k) pont k) "ellenőrző szervezet": független harmadik fél, amelyre az illetékes hatóság bizonyos ellenőrzési feladatokat ruházott; k) "ellenőrző szervezet": az a független szervezet, amelyik az e rendelet rendelkezéseivel és a Bizottság által az e rendelet alkalmazására elfogadott részletes szabályokkal összhangban vizsgálati, tanúsítási és nyomon követési eljárásokat végez az ökológiai termelési ágazatban, valamint amelyet az illetékes hatóság e célból elismert és ellenőrzött; a fogalom magában foglalja adott esetben azt a harmadik országban működő, egyenértékű szervezetet is, amelynek elismerése tekintetében egyedi szabályokat alkalmaznak; Módosítás: 34 2. cikk m) pont m) "megfelelőségi jel": bizonyos szabványoknak vagy egyéb normatív dokumentumoknak való megfelelés igazolása egy jel formájában; m) "megfelelőségi jel": bizonyos szabványoknak vagy egyéb normatív dokumentumokból származó követelményeknek való megfelelés igazolása egy jel formájában; Módosítás: 35 2. cikk r) pont r)  "GMO-k által előállított termékek": élelmiszer- és takarmány-adalékanyagok, aromaanyagok, vitaminok, enzimek, technológiai segédanyagok, az állati takarmányozásban használt bizonyos termékek (a 82/471/EGK irányelv szerint), növényvédő szerek, műtrágyák és talajjavítók, amelyek előállítása egy szervezet olyan anyagokkal történő táplálásával történik, amelyek teljesen vagy részben GMO-k; r)  "GMO-k felhasználásával előállított termékek": a termelési folyamatban utolsó élő szervezetként részt vevő GMO felhasználásával kinyert termékek, amelyek azonban nem tartalmaznak GMO-t, nem GMO-ból állnak és nem GMO-ból kerültek előállításra; Módosítás: 36 2. cikk va) pont (új) va) "zöldtrágya": növényállomány, mely tartalmazhat spontán fejlődő növényeket és gyomokat, és amelyet talajjavítási céllal visszaforgatnak a talajba. Módosítás: 37 2. cikk vb) pont (új) vb) "állatorvosi kezelés": a beteg állatnak vagy beteg állatok csoportjának egy adott betegség vonatkozásában történő kezelésére az előírással összhangban és korlátozott időszakon át használt, valamennyi megelőző és gyógyító intézkedés. Módosítás: 38 2. cikk vc) pont (új) vc) "szintetikus": kémiai és ipari eljárásokkal előállított termék, ideértve a természetben nem megtalálható termékeket, vagy természetes forrásból származó termékek szimulációját, kizárva azonban a természetes nyersanyagokból kivont vagy egyszerű kémiai eljárással átalakított termékeket. Módosítás: 195 2. cikk vd) pont (új) vd) "termőföldhöz kapcsolódó": az állattartó gazdaság esetében azt jelenti, hogy az eleget tesz az alábbi három követelménynek: - a gazdaságban tartott állatok számára biztosítják a szabadtéri kifutóhoz való hozzáférést, - trágyájukat egészben vagy részben a termőföldön terítik szét, - takarmányukat részben vagy egészben a gazdaság biztosítja; Módosítás: 180 3. cikk (-1) bekezdés (új) (-1) E rendelet célkitűzései a következők: a) a biogazdálkodási rendszerek és a bioélelmiszer- és takarmánylánc egésze fenntartható fejlődésének fokozása; b) a biotermékek belső piaca működésének, valamint a biotermékek valamennyi termelője közötti tisztességes versenynek a biztosítása; c) a bio termelési rendszerekre – beleértve a vizsgálatot, a tanúsítást és a címkézést – vonatkozó megbízható szabályok létrehozása. Módosítás: 39 3. cikk bevezető rész Az ökológiai termelési rendszer a következő célkitűzéseket követi: (1)  Az ökológiai termelési módszer a következő célkitűzéseket követi: Módosítás: 40 3. cikk a) pont bevezető rész a)  Gyakorlatias, gazdaságilag életképes mezőgazdasági igazgatási rendszerben széles termékskála előállításának létrehozása olyan módszerekkel, amelyek: a)  Környezeti és társadalmi–gazdasági szempontból fenntartható termelésen alapuló rendszerben széles termékskála előállításának létrehozása olyan módszerekkel, amelyek: Módosítás: 41 3. cikk a) pont i. alpont i. minimálisra csökkentik a környezetre gyakorolt negatív hatásokat; i. minimálisra csökkentik a környezetre és az éghajlatra gyakorolt negatív hatásokat; Módosítás: 42 3. cikk a) pont ia. alpont (új) ia. a talaj, a víz, a növények és az állatok között tartós egyensúlyt biztosítanak; Módosítás: 43 3. cikk a) pont ii. alpont ii. fenntartják és növelik a magas szintű biológiai sokféleséget a mezőgazdasági üzemekben és a környező területeken; ii. fenntartják és növelik a magas szintű biológiai és genetikai sokféleséget a mezőgazdasági üzemekben és következésképpen a tágabb értelemben vett környező területeken, különös figyelmet szentelve az alkalmazkodott helyi fajták és az őshonos fajták megőrzésének; Módosítás: 44 3. cikk a) pont iii. alpont iii. a lehető legjobban óvják az olyan természeti erőforrásokat, mint a víz, a talaj, a szerves anyagok és a levegő; iii. a lehető legésszerűbb módon aknázzák ki a természeti erőforrásokat (víz, talaj és levegő) és mezőgazdaságban használt anyagokat (energia, növényvédő szerek, tápértékkel rendelkező összetevők); Módosítás: 45 3. cikk a) pont iv. alpont iv. tiszteletben tartják a magas szintű állatjóléti szabványokat és főként kielégítik az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteit. iv. tiszteletben tartják a magas szintű állat-egészségügyi és -jóléti szabványokat és főként kielégítik az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteit. Módosítás: 46 3. cikk a) pont iva. alpont (új) iva. hozzájárulnak a minőségi élelmiszertermék-előállítás hagyományos folyamatainak megőrzéséhez és a családi mezőgazdasági kisüzemek és -vállalkozások fejlesztéséhez. Módosítás: 47 3. cikk b) pont b)  Élelmiszer és egyéb mezőgazdasági termékek olyan előállításának megteremtése, amely eleget tesz a természetes folyamatok, vagy természetes folyamatokhoz hasonló folyamatok, valamint természetesen előforduló anyagok alkalmazásával előállított áruk iránti fogyasztói igénynek. b)  Élelmiszer és egyéb mezőgazdasági termékek olyan előállításának megteremtése, amely eleget tesz a természetes folyamatok, vagy természetes folyamatokhoz hasonló fizikai folyamatok, valamint természetesen előforduló anyagok alkalmazásával előállított áruk iránti fogyasztói igénynek. Módosítás: 48 4. cikk a) pont a) előnyben kell részesíteni az élő szervezetek és a mechanikus termelési módszerek alkalmazását a szintetikus anyagokkal szemben; a) csak az élő szervezetek és a mechanikus termelési módszerek alkalmazandók, a szintetikus anyagok és a szintetikus anyagokkal végzett termelési módszerek alkalmazása kizárólag a 16. cikknek megfelelően megengedett; Módosítás: 49 4. cikk aa) pont (új) aa) előnyben kell részesíteni a biológiai és mechanikus termelési módszereket a külső források – például a szintetikus anyagok – alkalmazásával szemben; Módosítás: 50 4. cikk b) pont b) a természetes anyagok alkalmazását kell előnyben részesíteni a kémiai úton előállított anyagokkal szemben, amelyeket csak akkor lehet használni, ha a természetes anyagok kereskedelmi forgalomban nem elérhetők; b) amennyiben külső források szükségesek, természetes anyagokat és szerves előállítású nyersanyagokat kell alkalmazni; a vegyileg kezelt vagy szintetikus anyagok alkalmazását szigorúan kivételes esetekre kell korlátozni, és azokat csak akkor lehet használni, ha a természetes anyagok kereskedelmi forgalomban nem elérhetők, és azokat a 11. cikk szerint külön engedélyeztetni kell; Módosítás: 51 4. cikk c) pont c) a GMO-k és a GMO-kból vagy azok által előállított termékek nem alkalmazhatók, az állatgyógyászati készítmények kivételével c) a GMO-k és a GMO-kból vagy azokkal előállított termékek nem alkalmazhatók; Módosítás: 52 4. cikk ca) pont (új) ca) ionizáló sugárzás nem alkalmazható; Módosítás: 172 4. cikk cb) pont (új) cb) el kell kerülni a GMO-termőhelyek közelségéből adódó véletlenszerű fertőződést. Módosítás: 53 4. cikk d) pont d) az ökológiai termelés szabályait hozzá kell igazítani a helyi feltételekhez, a fejlettség szintjéhez és speciális állattenyésztési gyakorlatokhoz az ökológiai termelés általános koncepciójának fenntartása mellett; d) az ökológiai termelés szabályait hozzá kell igazítani a helyi feltételekhez, a fejlettség szintjéhez és speciális állattenyésztési gyakorlatokhoz az ökológiai termelés céljainak és elveinek fenntartása mellett; Módosítás: 54 4. cikk da) pont (új) da) az ökológiai termelés révén megőrizhető a termékminőség, az integritás és a nyomon követhetőség az élelmiszerláncban; Módosítás: 55 4. cikk db) pont (új) db) az ökológiai termelésnek társadalmi, környezeti és gazdasági szempontból fenntartható tevékenységnek kell lennie; Módosítás: 56 4. cikk dc) pont (új) dc) nem végezhető hidroponikus növénytermesztés, illetve a talaj nélküli növénytermesztés bármely más formája és a talaj nélküli állattenyésztés; Módosítás: 182 4. cikk dd)pont (új) dd) a biotermelés munkahelyeket tart fenn és teremt, a gazdálkodók és a fogyasztók számára lehetővé teszi a fenntartható gyakorlatokra, a minőségi élelmiszer-előállításra és -fogyasztásra irányuló, a természetvédelmet, a fenntartható termelést és a helyi érdekű értékesítést célzó intézkedések ötvözetét tartalmazó társadalmi megállapodás létrehozását. Módosítás: 57 5. cikk a) pont a) a gazdálkodás fenntartja és fokozza a talaj termékenységét, megelőzi és leküzdi a talajeróziót és minimálisra csökkenti a szennyezést; a) a gazdálkodás fenntartja és fokozza a talajban lévő életet és a talaj termékenységét, megelőzi és leküzdi a talajeróziót és minimálisra csökkenti a szennyezést; Módosítás: 58 5. cikk aa) pont (új) aa) a gazdálkodás megőrzi a munkahelyeket és munkahelyeket teremt, ily módon hozzájárulva a fenntartható vidékfejlesztéshez; Módosítás: 59 5. cikk c) pont c) minimálisra kell csökkenteni a nem-megújuló erőforrások és a gazdaságon kívüli források felhasználását; c) minimálisra kell csökkenteni a nem-megújuló erőforrások és a gazdaságon kívüli források felhasználását; ösztönözni kell a megújuló energiák használatát; Módosítás: 60 5. cikk f) pont f) a növények elsősorban a talaj ökoszisztémájából nyerik a tápanyagot; f) a növények elsősorban a talaj ökoszisztémájából nyerik a tápanyagot; ezért helyes talajgazdálkodási gyakorlatot kell folytatni; Módosítás: 61 5. cikk g) pont g) az állati és növényi egészség fenntartása megelőző módszereken alapuljon, beleértve a megfelelő fajták és változatok kiválasztását; g) a növényi egészség fenntartása megelőző módszereken alapuljon, beleértve a megfelelő változatok kiválasztását, a vetésforgót, a vegyes növénykultúrákat, a kártevők természetes ellenségeinek felhasználását és a kártevőkkel és betegségekkel szembeni természetes ellenállás fejlesztését; Módosítás: 62 5. cikk ga) pont (új) ga) az állategészségnek az állatok természetes immunológiai védelme és erőnléte erősítésén, valamint a megfelelő fajok és állattartási módszerek kiválasztásán kell alapulnia; Módosítás: 63 5. cikk h) pont h) az állatállomány takarmányának elsősorban abból a gazdaságból kell származnia, ahol az állatokat tartják, vagy ugyanabban a régióban lévő más ökológiai gazdaságokkal együttműködve kell előállítani; h) az állatállomány takarmányának leginkább abból a gazdaságból kell származnia, ahol az állatokat tartják, vagy más ökológiai gazdaságokkal együttműködve kell azt előállítani, az állománysűrűséget pedig korlátozni kell annak biztosítása érdekében, hogy az állattenyésztés igazgatása integrálódjon a növénytermesztésbe; Módosítás: 64 5. cikk k) pont k) a fajták kiválasztásakor előnyben kell részesíteni a lassan növő törzseket és figyelembe kell venni az állatok helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességét, vitalitását és betegségekkel vagy egészségügyi problémákkal szembeni ellenálló-képességét; k) a fajták kiválasztásakor előnyben kell részesíteni a lassan növő, hosszú élettartamú törzseket, valamint az őshonos helyi fajtákat, és figyelembe kell venni az állatok helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességét, vitalitását és betegségekkel vagy egészségügyi problémákkal szembeni ellenálló-képességét; Módosítás: 65 5. cikk l) pont l) az ökológiai tartású állatok takarmányának alapvetően ökológiai gazdálkodásból származó mezőgazdasági összetevőkből és természetes, nem-mezőgazdasági anyagokból kell állnia; l) az ökológiai tartású állatok takarmányának ökológiai gazdálkodásból származó mezőgazdasági összetevőkből és természetes, nem-mezőgazdasági anyagokból kell állnia, és a fejlődés különböző szakaszaiban fedeznie kell az állatállomány egyedi tápanyagigényét; a kivételeket a 11. cikk szerint kell engedélyezni. Módosítás: 196 5. cikk m) pont m) olyan tenyésztési gyakorlatokat kell alkalmazni, amelyek erősítik az immunrendszert és fokozzák a betegségekkel szembeni természetes ellenállóképességet; m) olyan tenyésztési gyakorlatokat kell alkalmazni, amelyek erősítik az immunrendszert és fokozzák a betegségekkel szembeni természetes ellenállóképességet, különösen rendszeres mozgással és a szabadtéri, illetve legeltető területekhez történő hozzáférés biztosításával, valahányszor azt az éghajlati és talajviszonyok lehetővé teszik; Módosítás: 66 5. cikk n) pont n) az akvakultúra-termelésnek minimálisra kell csökkentenie a vízi környezetre gyakorolt negatív hatást; n) az akvakultúra-termelésnek meg kell őriznie a természetes vízi ökoszisztéma biológiai sokféleségét és minőségét, és minimálisra kell csökkentenie a vízi és szárazföldi ökoszisztémára gyakorolt negatív hatást; Módosítás: 67 6. cikk, cím A feldolgozásban alkalmazandó elvek A feldolgozásban és az előállításban alkalmazandó elvek Módosítás: 68 6. cikk bevezető rész A 4. cikkben meghatározott általános elveken kívül a következő elvek alkalmazandók a feldolgozott ökológiai takarmányok és élelmiszerek előállításában: A 4. cikkben meghatározott célokon és általános elveken kívül a következő elvek alkalmazandók a feldolgozott ökológiai takarmányok és élelmiszerek termelésében és előállításában, beleértve a meghatározásokat és a mellékletek esetleges módosításait. Módosítás: 69 6. cikk a) pont a) az ökológiai élelmiszereket és takarmányokat alapvetően ökológiai mezőgazdasági összetevőkből kell előállítani, kivéve, ha egy ökológiai összetevő kereskedelmi forgalomban nem hozzáférhető; a) az ökológiai élelmiszereket és takarmányokat ökológiai mezőgazdasági összetevőkből kell előállítani, kivéve, ha egy ökológiai összetevő kereskedelmi forgalomban nem hozzáférhető; Módosítás: 70 6. cikk b) pont b) adalékanyagok és technológiai segédanyagok csak minimális mértékben használhatók és csak alapvető technológiai szükséglet esetében; b) adalékanyagok és technológiai segédanyagok csak minimális mértékben használhatók és csak alapvető technológiai vagy táplálkozási szükséglet esetében, valamint ha engedélyezték azokat a 15. cikkben meghatározott eljárás szerint; Módosítás: 71 6. cikk ca) pont (új) ca) az élelmiszert körültekintően és oly módon kell feldolgozni, hogy biztosítva legyen az ökológiai élelmiszer integritása; Módosítás: 72 7. cikk (1) bekezdés első albekezdés Egy gazdaság teljes kereskedelmi részét az ökológiai termelésre vagy az ökológiai termelésre való átállásra alkalmazandó követelményeknek megfelelően kell igazgatni. A teljes mezőgazdasági üzemet az ökológiai termelésre alkalmazandó követelményeknek megfelelően kell igazgatni. Módosítás: 184 7. cikk (2) bekezdés 1. albekezdés (2)  A gazdálkodókkal szemben követelmény, hogy ne használjanak GMO-kat vagy GMO-kból előállított termékeket, amennyiben tudomásuk van ezek jelenlétéről valamely terméket kísérő címkén vagy más kísérő dokumentumon szereplő információ alapján. (2)  A gazdálkodókkal szemben követelmény, hogy ne használjanak GMO-kat vagy GMO-kból vagy felhasználásukkal előállított termékeket. Módosítás: 75 7. cikk (2) bekezdés második albekezdés Ha a gazdálkodók harmadik féltől vásárolt termékeket használnak fel ökológiai élelmiszer vagy takarmány előállításához, igazolást kell kérniük az eladótól arra vonatkozóan, hogy a beszállított terméket nem GMO-k által állították elő. Ha a gazdálkodók vagy az ökológiai termék bármely más előállítói harmadik féltől vásárolt termékeket használnak fel ökológiai élelmiszer vagy takarmány előállításához, igazolást kell kérniük az eladótól arra, hogy a beszállított terméket nem GMO-kból vagy azok felhasználásával állították elő, és az nem tartalmaz GMO-kat és nem azokból épül fel. Módosítás: 76 7. cikk (2) bekezdés második a) albekezdés (új) A GMO-kal való véletlen, vagy technikailag elkerülhetetlen szennyeződés esetén a gazdasági szereplőknek képesnek kell lenniük bizonyítani, hogy minden szükséges lépést megtettek az ilyen szennyeződés elkerülésére. Módosítás: 77 8. cikk (1) bekezdés b) pont b) a talaj termőképességét és biológiai aktivitását többéves vetésforgóval kell fenntartani és növelni, amely magában foglalja a zöldtrágyázást, az ökológiai gazdaságokból származó trágya és szerves anyag alkalmazását; b) a talaj termőképességét és biológiai aktivitását többéves vetésforgóval kell fenntartani és növelni, amely magában foglalja a zöldtrágyázást, az ökológiai gazdaságokból származó, az állattenyésztésből eredő szennyvíz és szerves anyag alkalmazását, lehetőség szerint komposztálva; Módosítás: 78 8. cikk (1) bekezdés h) pont h) bármely jóváhagyott szintetikus anyag használata az alkalmazás tárgyát képező növényi kultúrákra, az alkalmazás módjára, az adagolásra, a használat időbeli korlátozására és a növényi termékkel való érintkezésre vonatkozó feltételek és korlátozások függvénye; h) bármely jóváhagyott szintetikus anyag használata az alkalmazás tárgyát képező növényi kultúrákra, az alkalmazás módjára, az adagolásra, a használat időbeli korlátozására és a növényi termékkel való érintkezésre vonatkozó szigorú feltételek és korlátozások függvénye; Módosítás: 185 8. cikk (1) bekezdés i) pont i) csak ökológiai termelés keretében előállított vetőmagot és szaporítóanyagot szabad felhasználni. E célból a vetőmag és a vegetatív szaporítóanyag esetében az anyanövények termesztését az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban legalább egy generáción, vagy évelő szabadföldi kultúrák esetén legalább két vegetációs időszakon keresztül kellett, hogy folytassák. i) csak biotermelés keretében előállított, bizonyítottan GMO-mentes vetőmagot és szaporítóanyagot szabad felhasználni. E célból a vetőmag és a vegetatív szaporítóanyag esetében az anyanövények termesztését az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban legalább egy generáción, vagy évelő szabadföldi kultúrák esetén legalább két vegetációs időszakon keresztül kellett, hogy folytassák. Abban az esetben, ha biotermeléssel előállított vetőmag nem áll rendelkezésre, mentesség adható a [XX.] melléklet 11. cikkében megállapított szabályok szerint (lásd a 1452/2003/EK rendeletet), amennyiben a vetőmagok GMO-val semmiféleképpen nem szennyezettek. Módosítás: 79 9. cikk b) pont iii. alpont iii. az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri területhez, lehetőleg legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi; iii. állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri kifutó területekhez, lehetőleg legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi, kivéve, ha a közösségi jogszabályok az emberek és állatok egészségének védelmével kapcsolatban korlátozásokat és kötelezettségeket állapítanak meg; a Bizottság és a tagállamok biztosítják, hogy az ilyen korlátozások és kötelezettségek nem eredményezik az állatok szenvedését, illetve nem eredményeznek piacvesztést az ökológiai termékek számára; Módosítás: 80 9. cikk b) pont iv. alpont iv. az állatok számát úgy kell korlátozni, hogy minimális legyen az állatok által okozott túllegelés, talajtaposási kár, erózió vagy a trágyájuk szétszóródása általi szennyezés; iv. az állatok számát úgy kell korlátozni, hogy minimális legyen az állatok által okozott túllegelés, talajtaposási kár, erózió vagy a szennyvíz szétszóródása általi szennyezés; Módosítás: 81 9. cikk b) pont v. alpont v. az ökológiai tartású állatokat elkülönítve vagy könnyen elkülöníthető módon kell tartani a többi állattól; v. az ökológiai tartású állatokat elkülönítve kell tartani a többi állattól; Módosítás: 186 9. cikk b) vi. pont vi. tilos az állatok kötött tartása és elszigetelése, kivéve egyes állatok esetében korlátozott időtartamra, indokolt biztonsági, jóléti vagy állat-egészségügyi okokból; vi. tilos az állatok kötött tartása és elszigetelése, kivéve egyes állatok esetében korlátozott időtartamra, indokolt biztonsági, jóléti vagy állat-egészségügyi okokból; azonban az illetékes hatóság által delegált hatóság vagy testület eltérést engedélyezhet, amennyiben a szarvasmarhák kötött tartása olyan épületben folyik, amely már 2000 augusztus 24. előtt létezett, vagy olyan kisbirtokok esetében, ahol nem lehetséges őket viselkedési igényeiknek megfelelő csoportokban tartani, azzal a feltétellel, hogy hetente legalább két alkalommal legelőhöz, nyitott karámhoz vagy kifutóhoz jutnak, illetve a tartás az állat jó közérzetét szolgáló követelményeknek megfelelően, kényelmesen almozott helyen és az egyéni tartáshoz hasonlóan folyik; Módosítás: 82 9. cikk b) pont x. alpont x. a kaptárokat és a méhészetben használt anyagokat természetes alapanyagokból kell készíteni; x. a kaptárokat és a méhészetben használt anyagokat a környezetre káros hatást igazoltan nem gyakorló alapanyagokból kell készíteni; Módosítás: 83 9. cikk c) pont i. alpont i. a szaporodást nem szabad hormonkezeléssel befolyásolni, kivéve szaporodási rendellenességek kezelése céljából; i. a szaporodást alapvetően természetes módszerekkel kell biztosítani. Azonban engedélyezhető a mesterséges megtermékenyítés is. A mesterséges vagy emberi beavatkozással történő szaporítás (pl. az embriók áthelyezése) nem alkalmazható; Módosítás: 84 9. cikk c) pont ii. alpont ii. klónozás és embrióátültetés nem alkalmazható; ii. géntechnológiát alkalmazó tenyésztési módszerek, klónozás és embrió-átültetés nem alkalmazható; Módosítás: 85 9. cikk d) pont i. alpont i. az állatokat ökológiai takarmánnyal kell etetni, amely bizonyos arányban tartalmazhat ökológiai gazdálkodásra való átállásban lévő gazdasági egységekből származó takarmányt, amely kielégíti az állatok tápanyagszükségletét fejlődésük különböző szakaszaiban; i. az állatokat ökológiai takarmánnyal kell etetni, amely kielégíti az állatok tápanyagszükségletét fejlődésük különböző szakaszaiban; a XX. mellékletben megállapítottak szerint mentességek adhatók, meghatározva az ökológiai gazdálkodásra való átállásban lévő gazdaságokból származó takarmány arányát; Módosítás: 86 9. cikk d) pont, ii. alpont ii. az állatoknak folyamatos hozzáférést kell biztosítani legelőhöz vagy szálastakarmányhoz; ii. állatorvosi ellenjavallatok hiányában – melyek mérlegelése a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy az állatokat kezelő állatorvos feladata – az állatoknak folyamatos hozzáférést kell biztosítani legelőhöz vagy szálastakarmányhoz; Módosítás: 87 9. cikk e) pont ii. alpont ii. a betegségek kitörésekor azonnal meg kell kezdeni a kezelést az állatok szenvedésének elkerülésére; szükség esetén alkalmazhatók allopátiás készítmények, beleértve az antibiotikumokat, ha fitoterápiás, homeopátiás és egyéb készítmények alkalmazása nem hatékony ii. a betegségek kitörésekor azonnal meg kell kezdeni a kezelést az állatok szenvedésének elkerülésére; szükség esetén szigorú feltételek mellett (állatonként a kezelések maximális számának, továbbá a várakozási időnek a meghatározásával) alkalmazhatók szintetikus vegyi allopátiás állatgyógyszerek, ha fitoterápiás, homeopátiás és egyéb készítmények alkalmazása nem hatékony. Módosítás: 165 10. cikk 10. cikk törölve Akvakultúra-termelési szabályok 1.  A Bizottságnak a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, és a II. címben megállapított célkitűzések és elvek szerint meg kell állapítania az ökológiai akvakultúrára alkalmazandó termelési szabályokat, beleértve az átállás szabályait. 2.  Az (1) bekezdésben említett szabályok elfogadásáig nemzeti szabályok, vagy azok hiányában a tagállamok által elfogadott vagy elismert magánszférabeli szabványok alkalmazandók, feltéve, hogy azok a II. címben megállapítottakkal azonos célkitűzéseket és elveket követik. Módosítás: 89 11. cikk (1) bekezdés bevezető rész (1)  A Bizottságnak a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, és a II. címben megállapított célkitűzések és elvek szerint egyedi kritériumokat kell megállapítania az ökológiai gazdálkodásban alkalmazható, következő termékek és anyagok jóváhagyására: (1)  A Bizottságnak a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, az érintettekkel folytatott konzultációt követően, és a II. címben megállapított célkitűzések és elvek szerint egyedi kritériumokat kell megállapítania az ökológiai gazdálkodásban alkalmazható, következő termékek és anyagok jóváhagyására: Módosítás: 90 11. cikk (1) bekezdés e) pont e) tisztítószerek; e) tisztító-, higiénés és fertőtlenítőszerek; Módosítás: 91 11. cikk (1) bekezdés f) pont f) egyéb anyagok. f) egyéb anyagok, úgymint vitaminok, mikroorganizmusok és növényerősítők. Módosítás: 92 11. cikk (2a) bekezdés (új) (2a)  A Bizottság gondoskodik arról, hogy a kérelmezési, dokumentációs, elbírálási és értékelési folyamat átlátható, a döntéshozatali mechanizmus pedig hatékony legyen. Iránymutatást nyújt a kérelmező tagállamok részére, valamint felhasználja az ökológiai gazdálkodók és az élelmiszer-ágazat szakértelmét. Bizonyos termékek és anyagok engedélyezése során az érintett feleknek lehetőséget kell biztosítani a részvételre. A módosításra és visszavonásra irányuló kérelmeket, valamint az ezekről szóló döntéseket közzé kell tenni. Módosítás: 93 11. cikk (2b) bekezdés (új) (2b)  A növényvédő szerek esetében a következőket kell alkalmazni: i. használatuknak létfontosságúnak kell lennie olyan károsító szervezetek vagy betegségek ellenőrzése céljából, melyek tekintetében más biológiai, fizikai vagy tenyésztési alternatívák, illetve művelési gyakorlat vagy más hatékony gazdálkodási gyakorlat még nem áll rendelkezésre; ii. nem növényi, állati, mikrobiális vagy ásványi eredetű termékek, melyek ezek természetes formáihoz nem hasonlók, csak akkor hagyhatók jóvá, ha használatuk feltételei kizárják a termények ehető részével (részeivel) való közvetlen érintkezést; iii. használatuk ideiglenes, és a Bizottság megállapítja kivonásuk vagy használatuk megújításának dátumát; Módosítás: 94 11. cikk (2c) bekezdés (új) (2c)  Hús- és csontliszt nem adható takarmányként élelmiszer előállításához használt állatoknak. Módosítás: 95 12. cikk c) pont c) a korábban nem-ökológiai tejelő állatoktól származó tejet és tejtermékeket lehet ökológiaiként árusítani a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározandó átmeneti időszak után; c) a korábban nem-ökológiai tejelő állatoktól származó tejet, tejtermékeket és más termékeket – úgymint húst, tojást és mézet – lehet ökológiaiként árusítani a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározandó átmeneti időszak után; Módosítás: 96 13. cikk (3) bekezdés (3)  Hexán vagy egyéb szerves oldószerek nem alkalmazhatók. (3)  Hexán vagy vegyi oldószerek nem alkalmazhatók. Módosítás: 189 13. cikk (4) bekezdés 1. albekezdés A takarmányok gyártóival szemben követelmény, hogy ne használjanak GMO-kat vagy GMO-kból előállított termékeket, amennyiben tudomásuk van ezek jelenlétéről valamely terméket kísérő címkén vagy más kísérő dokumentumon szereplő információ alapján; A takarmányok gyártóival szemben követelmény, hogy ne használjanak GMO-kat vagy GMO-kból vagy GMO-k által előállított termékeket; a gazdaság szereplőinek minden megfelelő lépést meg kell tenniük a GMO-kal való szennyeződés elkerülésére, és bizonyítékot kell szolgáltatniuk arra, hogy ilyen szennyeződés nem történt. Módosítás: 156 14. cikk (1) bekezdés a) pont a) a termék mezőgazdasági eredetű összetevőinek legalább 95 tömegszázaléka ökológiai legyen; a) a termék mezőgazdasági eredetű összetevőinek legalább 95 tömegszázaléka ökológiai legyen, ha vegyes termék részét képezik; ugyanakkor a több mint 5% halat, tengeri algát, bort vagy ecetet tartalmazó termékek esetében külön szabályokat kell alkotni; Módosítás: 99 14. cikk (1) bekezdés b) pont b) nem-mezőgazdasági eredetű összetevők és technológiai segédanyagok csak akkor használhatók, ha a 15. cikk szerint jóváhagyásra kerültek; b) az adalékanyagok, feldolgozási segédanyagok, aromák, víz, só, mikroorganizmusokból és enzimekből származó készítmények, ásványok, nyomelemek, vitaminok, aminosavak és más mikrotápanyagok csak akkor használhatók fel sajátos táplálkozási célra szánt élelmiszerekben, ha a 15. cikk szerint engedélyezésre kerültek; Módosítás: 100 14. cikk (1) bekezdés c) pont c) nem-ökológiai mezőgazdasági összetevőket csak akkor szabad alkalmazni, ha azok a 15. cikk szerint jóváhagyottak. c) nem-ökológiai mezőgazdasági összetevőket csak akkor szabad alkalmazni, ha azok a 15. cikk szerint jóváhagyottak, vagy ha ezeket valamely tagállam ideiglenesen jóváhagyta; Módosítás: 101 14. cikk (1) bekezdés ca) pont (új)) ca) egy ökológiai összetevővel egyidejűleg nem lehet jelen nem ökológiai forrásból vagy az átállás időszakában lévő gazdaságból származó ugyanolyan összetevő; Módosítás: 102 14. cikk (1) bekezdés cb) pont (új) cb) az átállás időszakában lévő gazdaságban betakarított terményből előállított termékek csak egy mezőgazdasági eredetű összetevőt tartalmazhatnak. Módosítás: 103 14. cikk, (2) bekezdés (2)  Az ökológiai élelmiszer előállítását, feldolgozását és tárolását gondossággal kell végezni az összetevők tulajdonságvesztésének elkerülése érdekében. Nem használhatók olyan anyagok és technológiák, amelyek visszaállítják ezeket a tulajdonságokat vagy korrigálják az e termékek feldolgozásakor elkövetett gondatlanság következményeit. (2)  Az ökológiai élelmiszer előállítását, előcsomagolását, szállítását, feldolgozását, tárolását és marketingjét gondossággal kell végezni az összetevők és termékek tulajdonságvesztésének elkerülése érdekében. Nem használhatók olyan anyagok és technológiák, amelyek visszaállítják ezeket a tulajdonságokat vagy korrigálják az e termékek feldolgozásakor elkövetett gondatlanság következményeit. Módosítás: 190 14. cikk (3) bekezdés 1. albekezdés (3)  A feldolgozókkal szemben követelmény, hogy ne használjanak GMO-kat vagy GMO-kból előállított termékeket, amennyiben tudomásuk van ezek jelenlétéről valamely terméket kísérő címkén vagy más kísérő dokumentumon szereplő információ alapján; (3)  A feldolgozókkal szemben követelmény, hogy ne használjanak GMO-kat, GMO-kból vagy azok felhasználásával előállított termékeket; a gazdasági szereplőknek minden megfelelő lépést meg kell tenniük a GMO-kal való szennyeződés elkerülésére, és bizonyítékot kell szolgáltatniuk arra, hogy ilyen szennyeződés nem történt. Módosítás: 105 14. cikk (3a) bekezdés (új) (3a)  Az ökológiai élelmiszertermékek előállítását, feldolgozását és tárolását olyan módon kell megoldani, hogy garantálható legyen a más, nem ökológiai termelési módszerektől való térbeli és időbeli elkülönítés. Módosítás: 106 14. cikk (3b) bekezdés (új) (3b)  A tagállamok szigorúbb szabályokat állapíthatnak meg vagy vezethetnek be a feldolgozott élelmiszerek termelésére vonatkozóan, azzal a feltétellel, hogy az ilyen szabályok megfelelnek a közösségi jognak, és nem akadályozzák vagy korlátozzák az e rendeletnek megfelelő áruk szabad mozgását. Módosítás: 107 15. cikk (3a) bekezdés (új) (3a)  A tagállamok szigorúbb szabályokat állapíthatnak meg vagy vezethetnek be egyes termékek és anyagok feldolgozásban történő felhasználására vonatkozóan, azzal a feltétellel, hogy az ilyen szabályok megfelelnek a közösségi jognak, és nem akadályozzák vagy korlátozzák az e rendeletnek megfelelő áruk szabad mozgását. Módosítás: 108 16. cikk (2) bekezdés ba) pont (új) ba) ha a közösségi jogszabályok az emberi egészség és az állategészségügy védelmével kapcsolatos korlátozásokat és kötelezettségeket írnak elő; Módosítás: 109 16. cikk (2) bekezdés h) pont h) ha emberi és állati egészséggel kapcsolatos korlátozásokat és kötelezettségeket írnak elő közösségi jogszabályok alapján. törölve Módosítás: 110 16 cikk (2) bekezdés első a) és első b) albekezdés (új) Az adott esettől függően mentességek korlátozott időtartamra adhatóak az érintett régió vagy gazdaság fejlesztési terve alapján, az adott problémák megoldása céljából. Az e cikk alapján adott mentességekre vonatkozó információt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, és azt legalább háromévente felülvizsgálják. Módosítás: 111 17. cikk (1) bekezdés, első a) albekezdés A feldolgozott termékek esetében e kifejezések csak az alábbiak szerint használhatók: a) a termék jelölésekor és címkézésekor, ha a mezőgazdasági eredetű összetevők legalább 95 tömegszázalékát ökológiai módszerekkel állítják elő, és ha emellett valamennyi lényeges összetevőt ökológiai módszerekkel állítanak elő; b) az összetevők listáján, feltéve, hogy az ökológiai összetevőkre vonatkozó információkat hasonló módon közlik, ugyanolyan szín és betűméret, valamint betűtípus felhasználásával, mint amivel az egyéb összetevőkről szóló információkat feltüntetik. E termékek nem viselhetnek ökológiai előállításra utaló logót. Módosítás: 112 17. cikk (2) bekezdés (2)  Az I. mellékletben felsorolt kifejezéseket, a belőlük képzett szavakat vagy rövidítéseket, önmagukban vagy összetételben a Közösség egészében és bármely közösségi nyelven nem lehet használni olyan termék címkézésére és reklámozására, amelyet nem e rendelettel összhangban állítottak elő és ellenőriztek, vagy importáltak, kivéve ha ezeket a kifejezéseket nem lehet egyértelműen összefüggésbe hozni a mezőgazdasági termeléssel. (2)  Az I. mellékletben felsorolt kifejezéseket, a belőlük képzett szavakat vagy rövidítéseket, önmagukban, összetételben vagy ráutalással a Közösség egészében és bármely közösségi nyelven nem lehet használni olyan termék címkézésére és reklámozására, amelyet nem e rendelettel összhangban állítottak elő, importáltak, ellenőriztek és tanúsítottak, kivéve, ha ezeket a kifejezéseket nem lehet egyértelműen összefüggésbe hozni az ökológiai mezőgazdasági termeléssel. Módosítás: 171 17. cikk (3) bekezdés 3.  Az I. mellékletben felsorolt kifejezéseket, a belőlük képzett szavakat vagy rövidítéseket, önmagukban vagy összetételben nem lehet olyan termék esetében használni, amelyen GMO-tartalomra, GMO-összetevőkre vagy GMO-kból való előállításra utaló jelölést tartalmazó címke van. 3.  Az I. mellékletben felsorolt kifejezéseket, a belőlük képzett szavakat vagy rövidítéseket, önmagukban vagy összetételben nem szabad olyan termék esetében használni, amelyen olyan címke van, mely szerint GMO-t tartalmaz, GMO-összetevőkből áll vagy GMO-ból, illetve GMO segítségével készült, vagy amennyiben bizonyított, hogy GMO-k fertőzték meg a terméket, az összetevőt vagy a felhasznált élelmiszert, sem azon termékek jelölésére, amelyeknek a véletlen GMO-fertőzöttsége meghaladja a 0,1%-os kimutatható küszöbértéket. Módosítás: 114 17. cikk (4) bekezdés (4)  A tagállamoknak megteszik a szükséges intézkedéseket a e cikknek való megfelelés biztosítására. (4)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az e cikknek való megfelelés biztosítására, és az e cikkben említett feltételek csalárd használatának megelőzésére. Módosítás: 115 18. cikk (1) bekezdés a) pont a) a gazdasági szereplőnél végzett ellenőrzésekben illetékes szervezet 22. cikk (7) bekezdésében említett kódszáma; a) a gazdasági szereplőnél végzett ellenőrzésekben, tanúsításban és felügyeletben illetékes szervezet vagy hatóság 22. cikk (7) bekezdésében említett kódszáma; Módosítás: 116 18. cikk (1) bekezdés b) pont b) ha a 19. cikkben említett logót nem használják, a II. mellékletben felsorolt jelölések közül legalább egy, nagybetűkkel nyomtatva. b) a 19. cikkben említett logó és a II. mellékletben felsorolt jelölések közül legalább egy, nagybetűkkel nyomtatva; Módosítás: 117 18. cikk (1) bekezdés ba) pont (új) ba) a termék vagy a terméket alkotó mezőgazdasági nyersanyagok származási helyének feltüntetése, pontosabban az, hogy a termék a Közösség, harmadik származási ország vagy mindkettő terméke. A származás helyét egy ország nevével kell kiegészíteni, amennyiben a termék vagy az előállítás alapjául szolgáló nyersanyag az említett országból származik. Módosítás: 118 19. cikk cím Közösségi ökológiai termelési logó Közösségi és nemzeti ökológiai termelési logók Módosítás: 119 19. cikk A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatároz egy közösségi logót, amelyet az e rendeletnek megfelelően előállított és ellenőrzött, vagy importált termékek címkézésében, megjelenítésében és reklámozásában lehet használni. A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatároz egy közösségi logót, amelyet az e rendeletnek megfelelően előállított és ellenőrzött, vagy importált termékek címkézésében, megjelenítésében és reklámozásában kell használni, és amely az egész EU-ban az ökológiai termékek azonosítására szolgáló fő jelzés. Módosítás: 120 19. cikk első a) albekezdés (új) A közösségi logó nem használható a 14. cikk (1) bekezdésének nem megfelelő feldolgozott élelmiszerek vagy átalakított termékek esetében. Módosítás: 121 21. cikk A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az átállás időszakában lévő gazdaságokból származó ökológiai takarmányokra és termékekre alkalmazandó különleges címkézési követelményeket határoz meg. A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az ökológiai takarmányokra alkalmazandó különleges címkézési követelményeket határoz meg. Módosítás: 122 21. bekezdés első a) és első b) albekezdés (új) A növénytermesztésből származó termékek a címkéken vagy a hirdetésekben az ökológiai termelésre való átállásra utaló jelöléseket hordozhatnak, amennyiben az ilyen termékek megfelelnek a 12. cikkben szereplő követelményeknek. Az ilyen jelöléseknek: a) viselniük kell az "ökológiai gazdálkodásra való átállás során előállított" szavakat, b) olyan színű, méretű és típusú betűvel kell megjelenniük, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára az átállás során előállított termék egyértelmű azonosítását. Módosítás: 123 22. cikk (4) bekezdés első albekezdés Az illetékes hatóság a 882/2004/EK rendelet 5. cikkével összhangban átruházhat bizonyos ellenőrzési feladatokat egy vagy több ellenőrző szervezetre. Az illetékes hatóság a 882/2004/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdésével és 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban átruházhat bizonyos ellenőrzési feladatokat egy vagy több ellenőrző hatóságra vagy szervezetre. Módosítás: 124 22. cikk (4) bekezdés második albekezdés Az ellenőrző szervezetek teljesítik az EN 45011 európai szabványban vagy az ISO 65 "Terméktanúsítási rendszereket működtető szervezetekre vonatkozó általános követelmények" című útmutatónak az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában legutóbb közzétett változatában meghatározott követelményeket. Az ellenőrző szervezetek az EN 45011 európai szabványban vagy az ISO 65 "Terméktanúsítási rendszereket működtető szervezetekre vonatkozó általános követelmények" című útmutatónak az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában legutóbb közzétett változatával összhangban kerülnek akkreditálásra. Módosítás: 125 22. cikk (7) bekezdés (7)  A tagállamoknak kódszámot kell rendelniük minden szervezethez, amely e rendelet szerint ellenőrzéseket végezhet. (7)  A tagállamoknak kódszámot kell rendelniük minden szervezethez vagy hatósághoz, amely e rendelet szerint ellenőrzéseket, felügyeletet és tanúsítást végezhet. Módosítás: 126 22. cikk (8a) bekezdés (új) (8a)  Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára biztosítékot lehessen nyújtani arról, hogy az ökológiai termékeket e rendeletnek megfelelően állították elő, a tagállamoknak minden esetben biztosítaniuk kell azt, hogy a kialakított ellenőrzési rendszer lehetővé teszi a termékek nyomon követését a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában. Módosítás: 127 23. cikk (1) bekezdés a) pont a) értesíteni e tevékenységről annak a tagállamnak valamely illetékes hatóságát, amelyben a tevékenységet végzi; a) értesíteni e tevékenység teljes hatóköréről annak a tagállamnak valamely illetékes hatóságát, amelyben a tevékenységet végzi; Módosítás: 128 23. cikk (4) bekezdés (4)  Az illetékes hatóság az ellenőrzési rendszer alá tartozó gazdasági szereplők nevét és címét tartalmazó aktualizált listát vezet. (4)  Az illetékes hatóságok és a jóváhagyott ellenőrző szervezetek az ellenőrzési rendszer alá tartozó gazdasági szereplők nevét és címét tartalmazó aktualizált listát vezetnek. A listát az érdekelt felek rendelkezésére bocsátják. Módosítás: 129 24. cikk (3a) bekezdés (új) (3a)  Az érdekelt felek számára rendszeres meghallgatást kell biztosítani az ökológiai gazdálkodók döntéshozatali és minősítési folyamatban játszott fontos szerepének elismerése és hangsúlyozása érdekében. Módosítás: 130 25. cikk (1) bekezdés a) pont a) gondoskodik arról, hogy amennyiben az e rendeletben megállapított követelményeknek való megfelelés tekintetében szabálytalanságot állapítanak meg, a 17., 18. és 19. cikkben előírt jelöléseket és a logót ne használják a szabálytalanság által érintett teljes tételen vagy gyártási sorozatban; a) gondoskodik arról, hogy amennyiben az e rendeletben megállapított követelményeknek való megfelelés tekintetében szabálytalanságot állapítanak meg, a 17., 18. és 19. cikkben előírt jelöléseket és a logót ne használják illetve távolítsák el azokat a szabálytalanság által érintett teljes tételből vagy gyártási sorozatból; Módosítás: 131 26. cikk Megfelelően indokolt kérelemre, ahol ez annak a garantálása érdekében szükséges, hogy egy termék e rendelet előírásainak megfelelően készült, az illetékes hatóságok és az ellenőrző szervezetek az ellenőrzésük eredményére vonatkozó lényeges információkat más illetékes hatóságokkal vagy ellenőrző szervezetekkel megoszthatják. A fenti információkat saját kezdeményezésre is megoszthatják egymással. Megfelelően indokolt kérelemre, ahol ez annak a garantálása érdekében szükséges, hogy egy termék e rendelet előírásainak megfelelően készült, az illetékes hatóságok, a döntéshozatalban részt vevő érdekelt felek nemzeti és közösségi képviselői és az ellenőrző szervezetek az ellenőrzésük eredményére vonatkozó lényeges információkat más illetékes hatóságokkal vagy ellenőrző szervezetekkel megoszthatják. A fenti információkat saját kezdeményezésre is megoszthatják egymással. Módosítás: 132 27. cikk (1) bekezdés (1)  Harmadik országból behozott terméket akkor lehet ökológiai címkével a közösségi piacon forgalmazni, ha az megfelel az e rendelet II., III. és IV. címében meghatározott rendelkezéseknek. (1)  Harmadik országból behozott terméket akkor lehet ökológiai címkével a közösségi piacon forgalmazni, ha: a) az megfelel az e rendeletben meghatározott rendelkezéseknek; b) a Közösség által hivatalosan elismert hatóság vagy szerv a közösségi ellenőrzésekkel egyenértékű ellenőrzést végez a termelésért, importért és marketingért felelős vállalkozások vonatkozásában; c) a termelésért, importért és marketingért felelős vállalkozások bármely időben képesek bizonyítékot szolgáltathatni arra, hogy teljesítik e rendelet előírásait; d) a termékeket az illetékes ellenőrző hatóság által kiadott tanúsítványok kísérik, melyek igazolják az e rendeletnek való megfelelést. Módosítás: 133 27. cikk (2) bekezdés (2)  Egy harmadik ország gazdasági szereplője, amely ökológiai jelöléssel kívánja termékeit a Közösség piacán forgalmazni, az (1) bekezdésben előírt feltételek szerint tevékenységeit aláveti az V. címben említett valamely illetékes hatóságnak vagy ellenőrző szervezetnek, feltéve, hogy az érintett hatóság vagy szervezet végez ellenőrzéseket az előállító harmadik országban, vagy egy, az (5) bekezdéssel összhangban jóváhagyott ellenőrző szervezetnek. (2)  Egy harmadik ország gazdasági szereplője, amely ökológiai jelöléssel kívánja termékeit a Közösség piacán forgalmazni, az (1) bekezdésben előírt feltételek szerint tevékenységeit a termékek előállításának, feldolgozásának vagy forgalmazásának bármely szakaszában aláveti az V. címben említett valamely illetékes hatóságnak vagy ellenőrző szervezetnek, feltéve, hogy az érintett hatóság vagy szervezet végez ellenőrzéseket az előállító harmadik országban, vagy egy, az (5) bekezdéssel összhangban jóváhagyott ellenőrző szervezetnek. E termékeket az ellenőrző hatóságok vagy szervezetek által kiadott tanúsítvány védi, amely megerősíti, hogy eleget tesznek az e cikkben foglalt feltételeknek. Módosítás: 134 27. cikk (2a) bekezdés (új) Az érintett üzemeltető mindenkor képes az importőrök vagy a nemzeti hatóságok számára az V. címben említett illetékes hatóság vagy ellenőrző szervezet által kiadott írásos bizonyítékot szolgáltatni, amellyel azonosítható az utolsó műveletet elvégző üzemeltető, illetve ellenőrizhető, hogy eleget tesz-e az üzemeltető e rendeletnek. Módosítás: 135 27. cikk (3) bekezdés a) pont a) a terméket a Közösségben folyó ökológiai termelésre alkalmazott termelési szabványokkal egyenértékű szabványok szerint, vagy a Codex Alimentarius iránymutatásokban meghatározott, nemzetközileg elismert szabványoknak megfelelően állították elő; a) a terméket a Közösségben folyó ökológiai termelésre alkalmazott termelési szabványokkal egyenértékű szabványok szerint állították elő, figyelembe véve a Codex Alimentarius CAC/GL 32 iránymutatását; Módosítás: 136 27. cikk (3) bekezdés b) pont b) a termelő olyan ellenőrzési intézkedések alanya, amelyek egyenértékűek a közösségi ellenőrzési rendszerrel, vagy amelyek megfelelnek a Codex Alimentarius iránymutatásainak; b) a termelő olyan ellenőrzési intézkedések alanya, amelyek egyenértékűek a közösségi ellenőrzési rendszerrel, figyelembe véve a Codex Alimentarius CAC/GL 32 iránymutatását; Módosítás: 137 27. cikk (3) bekezdés c) pont c) a harmadik ország gazdasági szereplője, amely ökológiai jelöléssel kívánja termékeit a Közösség piacán forgalmazni e bekezdés feltételei szerint, alávetette tevékenységeit egy, a (4) bekezdés szerint elismert ellenőrzési rendszernek vagy egy, az (5) bekezdés szerint elismert ellenőrző szervezetnek; c) az olyan, harmadik országbeli termelő, amely ökológiai jelöléssel kívánja termékeit a Közösség piacán forgalmazni e bekezdés feltételei szerint, a termékek előállítása, feldolgozása és forgalmazása minden szakaszában alávetette tevékenységeit egy, a (4) bekezdés szerint elismert ellenőrzési rendszernek vagy egy vagy több, az (5) bekezdés szerint elismert ellenőrző szervezetnek; Módosítás: 138 27. cikk (3) bekezdés d) pont d) a termék tanúsítvánnyal rendelkezik, amelyet egy harmadik ország (4) bekezdés szerint elismert illetékes hatósága vagy ellenőrző szervezetei, vagy az (5) bekezdés szerint elismert ellenőrző szervezet bocsátott ki, és amely igazolja, hogy a termék megfelel az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. d) a termék tanúsítvánnyal rendelkezik, amelyet egy harmadik ország (4) bekezdés szerint elismert illetékes hatósága vagy ellenőrző szervezetei, vagy az (5) bekezdés szerint elismert ellenőrző szervezet bocsátott ki, és amely igazolja, hogy a termék megfelel az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. A Bizottság, a 31. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban megállapítja az ellenőrzési tanúsítványt irányító feltételeket, illetve az új behozatali rendszer hatályba lépését megelőzően lefekteti a végrehajtási szabályokat. Módosítás: 139 27. cikk (3) bekezdés da) pont (új) da) a (4) bekezdés szerint jóváhagyott vagy az (5) bekezdés szerint elismert, harmadik országbeli ellenőrző szervek megfelelnek a terméktanúsítási szervekre vonatkozó általános feltételekről szóló, EN 45011 európai szabványnak (ISO/IEC 65. útmutató) és ezeket 2009. január 1. előtt akkreditálta az említett szabvánnyal összhangban a többoldalú elismerési megállapodást aláíró akkreditáló szerv. Módosítás: 140 27. cikk (4) bekezdés első albekezdés A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elismeri azokat a harmadik országokat, amelyeknek termelési szabványai és ellenőrzési rendszerei egyenértékűek a Közösségben alkalmazottakkal, vagy összhangban vannak a Codex Alimentarius iránymutatásokban meghatározott, nemzetközileg elfogadott szabványokkal, és egy jegyzéket állít össze ezen országokról. A Bizottság a 31. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elismeri azokat a harmadik országokat, amelyeknek termelési szabványai és ellenőrzési rendszerei egyenértékűek a Közösségben alkalmazottakkal, és figyelembe veszi a Codex Alimentarius CAC/GL 32 iránymutatásait, és egy jegyzéket állít össze ezen országokról. Módosítás: 141 27. cikk (4) bekezdés második a) és második b) albekezdés (új) Az elismert ellenőrző szervezetek vagy ellenőrző hatóságok átadják az akkreditáló szerv vagy adott esetben a hatáskörrel rendelkező hatóság által tevékenységeik rendszeres helyszíni értékelése, felügyelete és több éves újraértékelése során kiadott értékelési jelentéseket. Ezeket az értékelési jelentéseket közzéteszik az interneten. Az említett értékelési jelentések alapján a Bizottság a tagállamok támogatásával biztosítja az elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervezetek felügyeletét, elismerésük rendszeresen felülvizsgálata révén. A felügyelet jellegét a szabálytalanságok előfordulásának kockázata vagy az e rendeletben szereplő rendelkezések megsértésének értékelése alapján határozzák meg. Módosítás: 142 27. cikk (5a) bekezdés (új) (5a)  Az illetékes nemzeti hatóságok részt vesznek az eljárásban, amely elismeri az ellenőrző szervezeteket. Az importáló üzemeltetők megküldik számukra az összes importtevékenységre vonatkozó tanúsítványt. Létrehoznak egy nyilvános közösségi importadatbázist. Az illetékes nemzeti és közösségi hatóságok szúrópróbaszerű ellenőrzést végezhetnek az ellenőrző és tanúsító szervezeteknél. Módosítás: 152 28. cikk A tagállamok a termelési móddal, a címkézéssel, illetve a termelési mód bemutatásával kapcsolatos okokból nem tilthatják és nem korlátozhatják az e rendelet előírásainak megfelelő ökológiai termékek forgalmazását. (1)  Az illetékes hatóságok és felügyeleti szervek a termelési móddal, a címkézéssel, illetve a termelési mód bemutatásával kapcsolatos okokból nem tilthatják és nem korlátozhatják a más tagállam felügyeleti szerve által ellenőrzött ökológiai termékek forgalmazását, amennyiben ezek megfelelnek e rendelet előírásainak. Különösen nem szabad alkalmazni az e rendelet V. címe alatt említetteken kívül más ellenőrzési rendszert vagy pénzügyi terhelést. (2)  Saját területükön a tagállamok alkalmazhatnak szigorúbb szabályokat, amennyiben ezek összhangban állnak a közösségi jogszabályokkal, és nem tiltják vagy korlátozzák az ökológiai termékeknek az illető tagállam határain kívül történő forgalmazását. Módosítás: 144 31. cikk cím Ökológiai termeléssel foglalkozó irányítóbizottság Ökológiai termeléssel foglalkozó ellenőrzéssel történő szabályozási bizottság Módosítás: 145 31. cikk (1) bekezdés (1)  A Bizottságot segíti az ökológiai termeléssel foglalkozó irányítóbizottság (a továbbiakban: bizottság). (1)  A Bizottságot segíti az ökológiai termeléssel foglalkozó, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottság (a továbbiakban: bizottság). Módosítás: 146 31. cikk (1a) bekezdés (új) (1a)  A bizottság biztosítja az ökológiai termelők és a fogyasztók képviselőivel folytatott rendszeres konzultációt és együttműködést az ökológiai termelés 3. cikkben kifejtett céljainak következetes betartása érdekében, és ennek érdekében bevonja őket a II. címben meghatározott célokkal és elvekkel összhangban lévő megfelelő technikák korszerűsítésébe és végrehajtásába. Módosítás: 147 31. cikk (2) bekezdés (2)  Ha e bekezdésre hivatkoznak, az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni. (2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni. Módosítás: 148 31. cikk (2a) bekezdés (új) (2a)  A Bizottság a rendelet komitológiai eljárás alapján tervezett változtatásáról értesíti az Európai Parlamentet, és kellően figyelembe veszi a Parlament arra vonatkozó álláspontját. Módosítás: 149 31. cikk (4) bekezdés (4)  A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát. (4)  Az 1999/468/EK határozat 7. cikke alapján a bizottság elfogadja eljárási szabályzatát. Módosítás: 150 32. cikk a) pont a) a III. címben meghatározott termelési szabályokra vonatkozó részletes szabályok, különös tekintettel a gazdálkodók és más, ökológiai termékeket előállítók által betartandó specifikus követelményekre és feltételekre; a) a III. címben meghatározott termelési szabályokra vonatkozó részletes szabályok, különös tekintettel a gazdálkodók és más, ökológiai termékeket előállítók által betartandó specifikus követelményekre és feltételekre, ideértve a haszonnövény-felhasználás, az adalékok, a feldolgozási segédanyagok és más összetevők engedélyező listáit; Módosítás: 151 II. melléklet -  EU-ÖKOLÓGIAI -  ÖKOLÓGIAI

(1) Ezt követően az ügyet ismételt vizsgálat céljából visszautalták a bizottsághoz az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján (A6-0061/2007).

Az Európai Parlament 2007. március 29-i jogalkotási állásfoglalása az Osztrák Köztársaság kezdeményezéséről a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos biztonságról szóló 2002/348/IB határozat módosításáról szóló tanácsi határozat elfogadására tekintettel (10543/2006 – C6-0240/2006 – 2006/0806(CNS))

P6_TA(2007)0096 A6-0052/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Osztrák Köztársaság kezdeményezésére (10543/2006)(1),

–   tekintettel az EU-Szerződés 34. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

–   tekintettel az EU-Szerződés 39. cikke (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0240/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0052/2007),

1.   jóváhagyja az Osztrák Köztársaság kezdeményezését annak módosított formájában;

2.   felkéri a Tanácsot a szöveg megfelelő módosítására;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való ismételt konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja az Osztrák Köztársaság kezdeményezését;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Osztrák Köztársaság kormányának.

Az Osztrák Köztársaság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 1. CIKK 1. PONT A. ALPONT 2. cikk (2) bekezdés (2002/348/IB határozat) (2)  A labdarúgással kapcsolatos nemzeti információs pontok a vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályoknak megfelelően hozzáférnek a fokozott kockázatot jelentő szurkolók személyes adataihoz. (2)  A labdarúgással kapcsolatos nemzeti információs pontok a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak megfelelően hozzáférnek a fokozott kockázatot jelentő szurkolók személyes adataihoz. Ezek az adatok kizárólag labdarúgó-mérkőzések alkalmával használhatók fel, más tevékenységekkel kapcsolatban nem. Módosítás: 2 1. CIKK 1A. PONT (új) 3. cikk (3) bekezdés (2002/348/IB határozat) 1a.  A 3. cikk (3) bekezdése helyébe az alábbi szöveg lép: (3)  A személyes adatok cseréjére a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak megfelelően kerül sor, figyelembe véve az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről szóló, 1981. január 28-i, 108. Európa tanácsi egyezményben, valamint adott esetben a személyes adatok rendőri ágazatban való felhasználását szabályozó, 1987. szeptember 17-i, R(87)15 Európa tanácsi miniszteri bizottsági ajánlásban található elveket. Az ilyen cserék célja a közrend fenntartásához szükséges intézkedések előkészítése és végrehajtása labdarúgó esemény során. Az ilyen információcsere különösen a közrendet és a közbiztonságot ténylegesen vagy potenciálisan veszélyeztető személyekre vonatkozó részleteket foglalhat magába.

(1) HL C 164., 2006.7.15., 30. o.

Az Európai Parlament 2007. március 29-i állásfoglalása Koszovó jövőjéről és az EU szerepéről (2006/2267(INI))

P6_TA(2007)0097 A6-0067/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999. június 10-i, 1244. sz. határozatára,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának előírások felülvizsgálatával foglalkozó megbízottja által az előírások végrehajtásának átfogó felülvizsgálatáról készített, az ENSZ Biztonsági Tanácsához 2005. október 7-én benyújtott jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának – az elnöke által tett nyilatkozatban megfogalmazott – 2005. október 24-i határozatára, amely szerint támogatja a főtitkár javaslatát a Koszovó jogállásáról szóló tárgyalások kezdeményezésére,

–   tekintettel Martti Ahtisaari úr 2005. november 14-i kinevezésére az ENSZ főtitkára – Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó folyamatért felelős – különmegbízottjává,

–   tekintettel a kapcsolattartó csoport (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Egyesült Államok és Oroszország) 2006. január 31-i nyilatkozatára, amely kiemeli a koszovói probléma sajátos jellegét – amely sajátos jelleget a nyilatkozat szerint Jugoszlávia felbomlása és az ebből adódó konfliktusok, az etnikai tisztogatás és az 1999-es események, valamint az ENSZ BT 1244(1999). sz. határozata szerinti nemzetközi igazgatás hosszú időszaka határozza meg –, és a kérdés korai tárgyalásos rendezésére, mint a legjobb követendő útra szólít fel,

–   tekintettel a 2006. december 14–15-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amelyek teljes mértékben támogatják Martti Ahtisaari erőfeszítéseit a jogállási kérdés megoldása irányában, és újból megerősítik az Unió arra vonatkozó készségét, hogy jelentős szerepet játsszon a jogállás jövőbeni rendezésének végrehajtásában,

–   tekintettel a különmegbízott 2007. március 26-i végleges jelentésére Koszovó jövőbeli jogállásáról és átfogó javaslatára Koszovó jogállásának rendezéséről,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0067/2007),

A.   mivel a Koszovó jogállásának rendezésére vonatkozó irányadó elvek, amelyeket a kapcsolattartó csoport 2005. október 7-én fogadott el, hangsúlyozzák, hogy a tárgyalásos rendezés nemzetközi prioritás kell hogy legyen, és hogy a tárgyalási folyamatot a megkezdése után nem lehet blokkolni és végeredményre kell juttatni; mivel ezek az elvek egyértelműen előírják, hogy nem lehet visszatérni sem az 1999 márciusa előtti állapothoz, sem Koszovó bármilyen felosztásához, sem Koszovó bármely más országgal vagy bármely országrésszel való bármilyen uniójához,

B.   mivel az 1990-es években a koszovói lakosság rendszeres erőszaknak és elnyomásnak–volt kitéve, ami 1999-ben a polgári lakosság tömeges elüldözésébe torkollt, és arra indította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a NATO-beavatkozás kíséretében közbelépjen és a területet nemzetközi polgári és biztonsági ellenőrzés alá vonja; mivel ez példa nélkül álló helyzetet idézett elő a nemzetközi jogban,

C.   mivel a 2004. márciusi események, amelyeket el kell ítélni, igazolták a Koszovón belüli albán és szerb közösségek között továbbra is fennálló feszültségeket és annak szükségességét, hogy olyan megoldást kell találni, amely mindkét nemzetiség és más etnikai csoportok jogait is szavatolja; összhangban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Európa Tanács és a kisebbségek védelme terén hatáskörrel rendelkező más szervezetek közleményeivel,

D.   mivel Koszovó jövőbeni jogállásának meghatározása hozzá fog járulni a gazdasági fejlődéséhez, az érett politikai osztály felemelkedéséhez és a toleráns és szegregációmentes társadalom fejlődéséhez a tartományban,

E.   mivel a számos tárgyalási forduló ellenére mindkét fél számára elfogadható rendezésben sajnos nem sikerült megegyezni; és tudomásul véve, hogy az ENSZ különmegbízottja előterjesztette a kapcsolattartó csoportnak és az ENSZ főtitkárának a rendezési javaslatokat,

F.   mivel a végleges rendezésnek – ahelyett hogy azt a koszovói vagy szerbiai radikalizálódás veszélye szabja meg – olyan megoldás eredményének kell lennie, amely az összes érintett fél érdekeit figyelembe veszi,

G.   mivel Koszovó jogállása meghatározásának további késlekedése negatív hatást gyakorolhat a már egyébként is törékeny és feszült helyzetre,

H.   mivel az 1999-es események, a hosszú ideje tartó átmeneti nemzetközi igazgatás és Koszovó ideiglenes önkormányzati intézményeinek létrejötte és fokozatos megszilárdulása olyan kivételes helyzet létrejöttéhez vezetett, amely valószerűtlenné teszi Koszovó Szerbiába történő újbóli integrációját,

I.   mivel a Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatokat a szoros kulturális, vallási és gazdasági kötelékekből adódóan partnerségi és jószomszédi alapon tovább kell fejleszteni Koszovó és Szerbia teljes lakossága érdekében,

J.   mivel a különböző etnikai csoportok közötti bizalomhiány, a még mindig változékony helyzet és a demokratikus, többnemzetiségű koszovói intézmények továbbfejlesztésének és megszilárdításának szükségessége tartós nemzetközi jelenlétet követel meg a belátható jövőben,

K.   mivel a nemzetközi közösségnek továbbra is be kellene ruháznia az oktatásba, különös tekintettel a koszovói fiatal generáció előtt álló komoly kihívásokra,

L.   mivel tekintettel Koszovó stratégiai fekvésére az Európai Uniónak központi szerepet kell játszania a jogállás rendezése végrehajtásának figyelemmel kísérésében, szavatolásában és megkönnyítésében, valamint a koszovói demokratikus intézmények létrehozásának és megszilárdításának elősegítésében, a Parlamentnek pedig gyakorolnia kell a nyomon követési hatásköreit,

M.   mivel az EU hozzájárulását azonban a rendezés során bizonyos minimumkövetelmények teljesítésétől kell függővé tenni,

N.   mivel a jogállás végleges rendezésének EU-kompatibilisnek kell lennie, azaz olyan alkotmányos keretet kell előírnia, amely kompatibilis Koszovó európai kilátásaival, és lehetővé kell, hogy tegye az Unió számára, hogy a rendelkezésre álló eszközei teljes spektrumát ki tudja bontakoztatni,

1.   támogatja a Koszovó végleges jogállásának meghatározására irányuló, ENSZ által irányított folyamatot, és az olyan megvalósítható keret létrehozására irányuló erőfeszítéseket, amely stabilitást és védelmet garantál az összes koszovói közösség számára, valamint hosszú távú, önfenntartó gazdasági és társadalmi fejlődést szavatol; támogatja Ahtisaari úr Koszovó jogállásának rendezéséről szóló átfogó javaslatát, és azon a véleményen van, hogy a nemzetközi közösség felügyelete alá vont szuverenitás jelenti a legjobb választást ezen célkitűzések biztosítására; ennek alapján arra számít, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa gyorsan elfogad egy új, az 1244(1999). sz. határozat helyébe lépő határozatot;

2.   úgy véli, hogy Koszovó számára az egyetlen fenntartható rendezési mód a következőket tartalmazza:

3.   úgy véli, hogy a Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó összes rendezésnek összhangban kell állnia a nemzetközi joggal;

4.   reményét fejezi ki, hogy hamarosan erős és egyértelműen Európa-párti kormányzat jön létre Szerbiában, amely komolyan és konstruktív módon elkötelezi magát a Koszovó jogállásával kapcsolatos kérdés megoldása mellett; hangsúlyozza, hogy ilyen kormányra van szükség a volt Jugoszlávia tekintetében felállított nemzetközi büntető törvényszékkel folytatott teljes együttműködés érdekében is, illetve hogy egy ilyen kormány e feltételek mellett lehetővé tenné a Szerbia és az Európai Unió közötti stabilitási és társulási megállapodásról szóló tárgyalások újraindítását, valamint a megállapodás végleges megkötését;

5.   úgy véli, hogy a végleges rendezésnek többek között a következő szempontokra kell kiterjednie:

6.   hangsúlyozza, hogy a koszovói megoldás nem teremt majd nemzetközi jogi precedenst, hiszen Koszovó 1999 óta ENSZ-irányítás alatt áll, és már a Biztonsági Tanács 1244(1999). sz. határozata tartalmazott rendelkezéseket arról, hogy meg kell oldani Koszovó végleges jogállásának kérdését; ezért arra a következtetésre jut, hogy a Koszovót érintő helyzet egyáltalán nem hasonlítható össze más, konfliktus által sújtott régiók – amelyek nem állnak ENSZ-irányítás alatt – helyzetével;

7.   hangsúlyozza, hogy a Koszovó jövőjével kapcsolatos megállapodásnak Kosovska Mitrovicáról külön intézményi rendelkezéseket is tartalmaznia kell, amelyek Koszovó egységének veszélyeztetése nélkül teljes mértékben szavatolják a szerb közösség jogait és biztonságát; úgy véli, hogy ezt a rendszert a nemzetközi közösségnek közvetlenül kell felügyelnie a Belgráddal folytatott konzultáció mellett; emlékezteti azonban Szerbiát arra, hogy az efféle koszovói szerepvállalás összefügg Szerbia együttműködésével a jogállás végső rendezésének végrehajtásában;

8.   üdvözli ezért azt a tényt, hogy az Ahtisaari-javaslat széleskörű autonómiát vázol fel a szerb és más közösségek számára, ideértve a jelentős önkormányzati autonómiát a szubszidiaritás és az önkormányzatiság európai elveinek megfelelően;

9.   úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek a lehető legnagyobb mértékben fokoznia kell jelenlétét a helyi hatóságoknak nyújtandó segítség tekintetében az alábbiak terén:

10.   ezért úgy véli, hogy a koszovói nemzetközi jelenlét, amelyet ugyan a feladataival arányos módon kell személyzettel ellátni, nem eredményezheti egy párhuzamos közigazgatás létrejöttét, sem a jelenlegi, ENSZ-vezette közigazgatás újbóli bevezetését;

11.   hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek közvetlen korrekciós és korlátozott esetekben helyettesítési hatáskörrel kell rendelkeznie az olyan létfontosságú területeken, mint például:

12.   hangsúlyozza, hogy Koszovó-szerte további erőfeszítésekre van szükség a menekültek a és lakóhelyükről elűzött személyek visszatérése érdekében; kiemeli, hogy a tartós visszatérés kulcsa a munkalehetőség, és hogy a fenntartható gazdasági fejlődésnek kell most elsőbbséget élveznie; hangsúlyozza továbbá, hogy külön figyelmet kell szentelni a nem szerb és nem albán menekültekre, például a romákra és askálikra, beleértve a lakóhelyükről az országon belül elűzött romákat, akik a Kosovska Mitrovicában lévő táborokban élnek;

13.   támogatja egy befogadó jellegű és méltányos oktatási rendszer igényét, amely lehetővé teszi a roma és askáli tanulók számára a részben roma nyelvű oktatást, ezáltal táplálva e kisebbségi közösségek identitását és kultúráját;

14.   hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának kell játszania Koszovó jövőbeni jogállásával kapcsolatos végleges döntés vonatkozásában; sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, különösen azokat, amelyek az ENSZ Biztonsági Tanácsának is tagjai, hogy teljes mértékben és tevékenyen támogassák a Koszovó jövőbeni jogállásával kapcsolatos megvalósítható megoldást;

15.   úgy véli, hogy egy új ENSZ biztonsági tanácsi határozat elfogadása is kulcsfontosságú elem az EU jövőbeni koszovói szerepvállalása tekintetében, és hogy ilyen határozat híján nem kerülhet sor fokozott uniós részvételre;

16.   meg van győződve arról, hogy figyelemmel a rendezés végrehajtásában betöltött központi szerepére, az Európai Uniónak rendelkeznie kell döntő beleszólással a rendezés végleges feltételeibe;

17.   úgy véli, hogy a tagállamoknak Koszovó kérdése tekintetében egységes álláspontot kell kialakítaniuk, és ezért felhívja a Tanácsot, hogy törekedjen a jogállás kérdéséről szóló közös álláspont elfogadására, amelyben határozottan kifejti a tartós, EU-kompatibilis koszovói megoldás minimumkövetelményeit;

18.   emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikkével összhangban, az ENSZ Biztonsági Tanácsában képviselt tagállamoktól elvárható, hogy tartsák fenn ezt a közös álláspontot, és rendszeresen tájékoztassák az EU Tanácsát a tárgyalásokról; felhív továbbá a Parlament rendszeres tájékoztatására;

19.   felhívja az Európai Unió azon tagállamait, amelyek tagjai a kapcsolattartó csoportnak, hogy osszák meg információikat a Tanáccsal és az összes többi tagállammal, és hogy javítsák a velük való koordinációt és együttműködést, hiszen az EU egésze vállán nyugszik a végleges rendezés nemzetközi felelősségének terhe, illetve annak pénzügyi terhe;

20.   sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsában jelen lévő tagállamokat, és különösen az állandó tagokat, hogy játsszanak konstruktív szerepet, törekedjenek annak biztosítására, hogy a két érintett fél rugalmasan cselekedjen, és fogadjanak el egy egyértelmű, fenntartható koszovói megoldást a különmegbízott által benyújtott javaslatokkal összhangban a két fél lehető legnagyobb egyetértésével;

21.   készen áll rendelkezésre bocsátani az EU jövőbeni koszovói részvételének finanszírozásához szükséges kiegészítő forrásokat a jogállás végleges rendezésének végrehajtása és Koszovó EU-s kilátásainak támogatása céljából, amennyiben:

22.   támogatja egy koszovói misszió indítását az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) keretében, amely elősegíti majd a jogállás rendezésének végrehajtását a jogállamiság területén; úgy ítéli meg, hogy az EBVP missziónak minden szükséges forrást meg kell kapnia ahhoz, hogy megbízatását teljesíteni tudja, és magára tudja vállalni azt a nagy felelősséget, melyet ráruháznak;

23.   emlékeztet a finn elnökség által a Tanács nevében a 2007. évi költségvetés elfogadásával kapcsolatban vállalt kötelezettségre, amely szerint a misszió tervezésének előrehaladtával részletesen tájékoztatják a Parlamentet az esetleges jövőbeli művelet hatóköréről, céljairól és várható pénzügyi kihatásairól;

24.   rámutat arra, hogy az Európai Uniót Koszovóban egyrészt a Bizottság összekötő irodája, másrészt a Tanács főtitkára/főképviselője alá tartozó szervek képviselik; felhívja a Tanácsot, hogy tegye további megfontolás tárgyává koszovói jelenléte további ésszerűsítésének és egyszerűsítésének kérdését;

25.   aggodalmának ad hangot amiatt, ahogy az ENSZ Koszovói Ideiglenes Igazgatási Missziójának (UNMIK) az új nemzetközi polgári hivatallá történő átalakulását irányítani fogják; emlékezteti az UNMIK-et, hogy az új hivatal megszervezéséig és teljes körű működéséig tovább kell folytatnia tevékenységét Koszovóban; felkéri az ENSZ-t és az EU-t, hogy alakítsanak ki eszközöket a közigazgatás lényeges területein a nemzetközi szakértelem további elvesztésének megakadályozására, különös tekintettel arra, hogy a koszovói ideiglenes önkormányzati intézményeknek időre és segítségre lesz szükségük ahhoz, hogy bizonyos jogalkotási és végrehajtási hatásköröket átvegyenek az UNMIK-től;

26.   sürgeti az EBESZ-t, hogy a jogállás rendezése után továbbra is játsszon döntő szerepet Koszovóban, különös tekintettel a választási eljárások felügyeletére és ellenőrzésére; felhívja ebben az értelemben a Tanácsot és az EBESZ-t, hogy erősítsék meg a jogállamiság területén folytatott együttműködésüket, az európai biztonsági és védelmi politikai misszióval kapcsolatos feladatok világos elhatárolásával;

27.   támogatását fejezi ki az iránt, hogy az Európai Unió a rendezés utáni szakaszban a bírói testületre és a jogállamisága helyezi a hangsúlyt, és kiemeli, hogy szükség lesz a hatáskörök zavartalan átruházására; felhív a feladatok és hatáskörök egyértelmű és átlátható megosztására Koszovó saját bíróságai és igazságügyi hatóságai, valamint az Európai Uniónak a közrend fenntartását biztosító tervezett missziója között; kéri a teljes elszámoltathatóságot és a jogállamiság tiszteletét a KFOR letartóztatásai és egyéb cselekményei tekintetében;

28.   figyelmezteti a koszovói hatóságokat, hogy a nemzetközi közösség azt várja el tőlük, hogy:

29.   ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jelenlét addig marad fenn Koszovóban, amíg a fenti célokat valóban elérik;

30.   mély aggodalmát fejezi ki a Koszovóban zajlott közelmúltbeli erőszakos tüntetésekkel kapcsolatban, amelyek komolyan veszélyeztetik a Koszovó jövőbeni jogállásának békés megoldására irányuló folyamat zavartalan folytatását; felhívja mindkét felet a legnagyobb önuralom gyakorlására és hogy tegyék lehetővé a jogállás rendezésének békés lezárását;

31.   emlékezteti továbbá a koszovói hatóságokat, hogy amint véglegesen megoldódik a jogállás kérdése, a koszovói lakosok azt kívánják majd a kormányuktól, hogy a mindennapi életüket érintő problémákkal foglalkozzon, például a biztonsághoz, a gazdasági fejlődéshez, a korrupcióhoz, a szervezett bűnözéshez, a foglalkoztatáshoz, a megfelelő közszolgáltatásokhoz és a jogegyenlőségéhez kapcsolódó problémákkal;

32.   felkéri az Európai Uniót és Koszovó hatóságait, hogy működjenek együtt a Koszovó minden etnikai közösségét szolgáló fokozottabb gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésében; ismételten megerősíti, hogy átfogó és reális hosszú távú gazdasági fejlesztési terv elkészítésére, a jogállamiság alapvető elveinek való teljes megfelelésre, valamint részletes és megfelelő forrásokkal ellátott korrupcióellenes stratégiára van szükség;

33.   hangsúlyozza, hogy a Koszovó által jóváhagyott Kisvállalkozások Európai Chartája értelmében nagyobb támogatást kell nyújtani a kis- és középvállalkozások (KKV) fejlesztésére; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU strukturális alapjaihoz való hozzáférést, nyújtson kedvezőbb finanszírozást a KKV-kel kapcsolatos projektekhez, valamint hozzon létre egy intézményi keretet a Közösség és a koszovói magánszektor közötti együttműködés javítására;

34.   sürgeti a koszovói szerb közösség vezetőit annak elismerésére, hogy érdekeik jobban érvényesülnek egy demokratikus, decentralizált és gazdaságilag életképes Koszovóban, illetve a rendezés utáni folyamatban való szerepvállalásra annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás azon rendelkezéseit, amelyek a közvetlen érdekeiket szolgálják, teljes mértékig hajtsák végre;

35.   felhívja Szerbia kormányát annak elismerésére, hogy a jövő a Koszovóval fenntartott szoros és átlátható kötelékek fejlesztésében rejlik az elmélyített regionális integráció és a jövőbeni EU-tagság közös kilátásának összefüggésében;

36.   hangsúlyozza, hogy az egész régió stabilitása és további fejlődése szempontjából rendkívül fontos Martti Ahtisaari végleges javaslatai alapján megoldást találni Koszovó jövőbeli jogállása ügyében; ezért ebben az összefüggésben felhívja valamennyi szomszédos állam kormányát, hogy pozitívan járuljanak hozzá e folyamathoz és tartsák tiszteletben a meglévő államhatárokat; ezenkívül támogatja azt a nézetet, amely szerint hosszú távon Koszovó jövőbeli jogállása tekintetében a megoldás kulcsa az is, hogy mind Szerbia, mind Koszovó szomszédaikkal együtt várhatóan az EU részévé válnak, mivel a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unióban rejlik;

37.   megismétli, hogy Koszovónak a stabilitási és társulási folyamatban történő határozott lehorgonyzása többek között meg fogja erősíteni Koszovó gazdasági kapcsolatait a tagállamokkal és a nyugat-balkáni szomszédos országokkal, valamint meg fogja könnyíteni a stabilizációs folyamatot a régióban;

38.   üdvözli az Albániával, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, a Bosznia-Hercegovinával és Horvátországgal létrejött szabadkereskedelmi megállapodások aláírását; sürgeti Koszovó hatóságait, hogy teljes mértékben hajtsák végre e megállapodásokat, valamint biztosítsák a Szerbia és Montenegróval fennálló szabadkereskedelmi kapcsolatok folytatását;

39.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy a rendezés utáni fázis részeként, a szomszédos országokkal jelenleg tárgyalt irányvonalak mentén tegyen lépéseket a vízumkönnyítési megállapodás megkötése érdekében Koszovóval, figyelembe véve a Koszovót érintő különleges problémákat, nevezetesen azt, hogy több tagállamnak nincsen konzulátusa, és azt, hogy egyenlőre az UNMIK útlevelek vannak használatban;

40.   felhívja a koszovói és a szerb hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt egymással, illetve a volt Jugoszlávia tekintetében felállított büntető törvényszékkel a feltételezett háborús bűnösök elfogása érdekében;

41.   úgy véli, hogy Martti Ahtisaari jelentésének közzétételével párhuzamosan olyan széles körű kampányt kell folytatni, amelynek célja, hogy a javasolt rendezés feltételeit az érintett személyekkel– beleértve a szerb polgárokat –egyértelműen és tárgyilagosan ismertesse, és hogy az Európai Uniónak Koszovóval kapcsolatban hangsúlyoznia kell a békés együttélés üzenetét; úgy véli, hogy a többség és a kisebbség jogait elismerő Koszovó stabil és virágzó lesz;

42.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, Szerbia kormányának és Koszovó ideiglenes önkormányzati intézményeinek, az UNMIK-nek, a kapcsolattartó csoport tagjainak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ főtitkára Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó folyamatért felelős különmegbízottjának.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

Az Európai Parlament 2007. március 29-i állásfoglalása az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről (2006/2205(INI))

P6_TA(2007)0098 A6-0066/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösség jövőbeli finanszírozásáról szóló 1990. november 22-i állásfoglalására(1), valamint az Európai Unió saját forrásainak új rendszeréről szóló 1994. április 21-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1994. október 31-i 94/728/EK tanácsi határozatra(3),

–   tekintettel "Az Európai Unió finanszírozása – A Bizottság jelentése a saját források rendszerének működéséről (COM(1998)0560)" című, 1998. október 7-i dokumentumra,

–   tekintettel az Európai Unió saját forrásai rendszerének módosítása és reformja szükségességéről szóló, 1999. március 11-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra vonatkozó, 1999. november 17-i álláspontjára(5),

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK tanácsi határozatra(6),

–   tekintettel a Bizottságnak a saját források rendszerének működéséről szóló jelentésére (COM(2004)0505), valamint a Bizottságnak az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatára, amelyhez kapcsolódik az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló (...) tanácsi határozat 4. és 5. cikkével összhangban a költségvetési egyensúlyhiányok korrekciójára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2004)0501), amelyet 2004. július 14-én terjesztettek elő,

–   tekintettel a kibővített Unió 2007. és 2013. közötti politikai kihívásairól és költségvetési eszközeiről szóló 2005. június 8-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel az Európai Parlament számára készült, 2005. június 30-án bemutatott tanulmányra, amelynek címe: "Saját források: A rendszer alakulása a 25 tagú EU-ban"(8),

–   tekintettel az Európai Tanács 2005. december 15–16-i, brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra, valamint az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló (...) tanácsi határozat 4. és 5. cikkével összhangban az Egyesült Királyságot érintő költségvetési egyensúlyhiány korrekciójának ("brit korrekció") kiszámításáról, finanszírozásáról, kifizetéséről és a költségvetésbe történő bevezetéséről szóló bizottsági munkadokumentumra (COM(2006)0099),

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2006. július 4-i álláspontjára(9),

–   tekintettel az Európai Parlament számára készült, 2007 januárjában bemutatott tanulmányra, amelynek címe: "Az EU saját forrásai – Az egész EU-ra kiterjedő adórendszernek tagállami adók által történő támogatására vonatkozó lehetőség előzetes értékelése"(10),

–   tekintettel a Költségvetési Bizottságnak a nemzeti parlamentek költségvetési bizottságai elnökeinek részvételével tartott 2005. június 16-i és 2006. június 21-i ülésére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság által a tagállamok nemzeti parlamentjeinek költségvetési bizottságai részére 2005. november 30-án elküldött, a saját forrásokra vonatkozó kérdőívre kapott válaszokra,

–   tekintettel a saját forrásokért felelős állandó előadó és az illetékes parlamenti bizottságok vagy azok képviselői között folytatott hivatalos és informális eszmecserékre, amelyekre 2006 és 2007 folyamán azon nemzeti parlamentek meghívására került sor, amelyeket érdekelte e téma megvitatása,

–   tekintettel az Európai Unió jövőbeli finanszírozásával foglalkozó munkacsoport által a 2006. május 8–9-i és a 2006. december 4–5-i közös parlamenti üléseken elért eredményekre,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(11), különösen annak 8. pontjára, valamint a megállapodáshoz csatolt, a pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló 3. számú nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0066/2007),

A.   mivel az első Európai Közösséget, az 1952. július 23-án létrehozott Európai Szén- és Acélközösséget valóban saját forrásokon alapuló rendszer finanszírozta, amely a gyártott acél minden tonnája után kivetett járulékon alapult, és amelyet közvetlenül a széntermelő és acélgyártó társaságok fizettek be az ESZAK költségvetésébe,

B.   mivel az 1957. március 25-i Római Szerződés értelmében az Európai Gazdasági Közösséget csak egy átmeneti időszakban kellett volna finanszírozniuk a tagállami hozzájárulásoknak, amit a saját források rendszerére történő átállásnak kellett volna követnie,

C.   mivel ez az átállás végül 1970. április 21–22-én történt meg, amikor az Európai Tanács arról állapodott meg Luxembourgban, hogy megszünteti a tagállami hozzájárulásokat és két valódi saját forráson – mezőgazdasági lefölözéseken és vámokon – alapuló új rendszert vezet be, amelyet egy harmadik, a hozzáadottérték-adón (HÉA) alapuló forrás egészít ki,

D.   mivel a Parlament valamennyi arra irányuló erőfeszítése hiábavaló volt(12), hogy a tényleges HÉA-bevallásokat használják fel a HÉA-forrás alapjának meghatározásához ("bevalláson alapuló módszer"), a teljes nettó bevételre alkalmazott átlagos súlyozott kulccsal kiszámított, összehangolt alap helyett ("bevételen alapuló módszer"), ami azt eredményezte, hogy a HÉA-forrás az európai polgárokkal szoros kapcsolatban lévő valódi saját forrásból a tagállamok hozzájárulásának kiszámítására vonatkozó, tisztán statisztikai eszközzé vált,

E.   mivel az állam- és kormányfők által 1984. június 25–26-án kötött "Fontainebleau-i Megállapodás" egyértelműen megállapította, hogy a "kiadási politika végső soron a költségvetési egyensúlyhiányok rendezésének létfontosságú eszköze"; mivel ugyanakkor azonban az Európai Tanács létrehozta a "brit visszatérítést", az Egyesült Királyságra vonatkozó korrekciós mechanizmust, előírva, hogy 1985-től kezdődően az Egyesült Királyság megkapja a HÉA-befizetései, valamint az adott évre a számára elkülönített ráfordítások közötti különbözet 66%-át; mivel e visszatérítés költségét az összes tagállam együttesen fedezte oly módon, hogy Németország hozzájárulására vonatkozóan plafonértéket határoztak meg; mivel mindez azzal járt, hogy az Egyesült Királyság által az EU költségvetéséhez történő éves hozzájárulásaiból kapott visszatérítés 2001 és 2004 között éves átlagban 5,3 milliárd EUR-t tett ki,

F.   mivel az említett csúcstalálkozón az állam- és kormányfők arról is megállapodtak, hogy elviekben és a megfelelő időpontban "bármely olyan tagállam jogosulttá válhat hasonló jellegű visszatérítésre, amelynek a viszonylagos jólétéhez képest túlzottnak minősülő költségvetési terheket kell viselnie",

G.   mivel az Európai Tanács az 1988. február 11–13-i, brüsszeli ülésén a közösségi költségvetés felső határát a kifizetések tekintetében a GNP 1,2%-ában, a kötelezettségvállalások tekintetében pedig a GNP 1,3%-ában határozta meg, és megerősítette, hogy a tagállamok megtarthatják a hagyományos saját forrásokból származó bevétel 10%-át a beszedési költségek fedezésére,

H.   mivel a saját források felső határát az EU GNI-jének 1,24%-ára növelték a kifizetési előirányzatokra, a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében pedig 1,31%-ra 1993-1999 között a 15 tagú EU esetében, és mivel ez a bővítések ellenére változatlan maradt,

I.   mivel, legfontosabbként, az 1988-as brüsszeli Európai Tanács bevezetett egy negyedik, GNP-alapú "kiegészítő" forrást, amelyet akkor lehet igénybe venni, ha a HÉA-ból és a hagyományos saját forrásokból beszedett összeg nem elegendő a Közösség pénzügyi kötelezettségvállalásainak fedezésére,

J.   mivel idővel ez a forrás vált az Európai Unió költségvetésének elsődleges forrásává, amely a 2007-es pénzügyi évben a bevételek hozzávetőleg 70%-át adja, míg a HÉA-forrás körülbelül 15%-ot tesz ki, a hagyományos saját források (vámok és mezőgazdasági lefölözések együttesen) pedig a bevételek mindössze 15%-ára csökkentek,

K.   mivel a saját forrásokra vonatkozó, jelenleg érvényes 2000. szeptember 29-i határozat 2002. március 1-jén lépett hatályba, és fő jellemzői a következők: a saját források felső határa az Unió GNI-jének 1,24%-a (ez a GDP 1,27%-ának felel meg) a kifizetési előirányzatok esetében, a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében pedig a GNI 1,31%-a (ez a GDP 1,335%-ának felel meg), a hagyományos saját források beszedési költségeinek fedezésére szolgáló 25%-os juttatás a tagállamok számára, 0,50%-os maximális lehívási mérték a HÉA-ra vonatkozóan, a tagállamok hozzáadottértékadó-alapjának a GNP-jük 50%-ára történő korlátozása (a HÉA-alap korlátozása), valamint visszatérítés egy tagállam számára, illetve mentesség e visszatérítés finanszírozása alól néhány másik tagállam számára,

L.   mivel a Bizottság 2006-ban előterjesztett legutóbbi javaslata a 2005. december 15–16-i, brüsszeli Európai Tanács saját forrásokra vonatkozó döntéseinek végrehajtására irányul, amelyek fő jellemzője, hogy a már meglévő kivételek mellé további speciálisabb intézkedéseket vezetnek be bizonyos nettó befizető tagállamokra vonatkozóan, például alacsonyabb HÉA-lehívási mérték, illetve jelentős csökkentések az éves GNI-hozzájárulások tekintetében, ezáltal fokozzák a rendszer bonyolultságát és érthetetlenségét, illetve további talajt jelentenek a költségvetési egyensúlyhiányok rövidlátó koncepciója számára,

M.   mivel az Európai Tanács ezenkívül megújította a 2000-ben hozott azon határozatát, amely szerint a hagyományos saját források 10%-áról 25%-ra kell növelni a tagállamok által megtartható beszedési juttatást, azon vitathatatlan tény ellenére, hogy ez a százalék egyáltalán nem áll arányban a tagállamok tényleges beszedési költségeivel, előnyben részesíti azon tagállamokat, amelyek nagy százalékban szednek be vámokat, azok hátrányára, amelyek nem, és ilyen módon ez újabb visszatérítési formának tekinthető,

N.   mivel a saját forrásokra vonatkozó új határozatra irányuló bizottsági javaslatot – amelyet ugyan időközben elfogadott a Parlament(13) – továbbra is akadályozzák a Tanácsban azon tagállamok, amelyek kezdetben támogatták, most azonban ellenzik annak alkalmazását,

O.   mivel a Parlament úgy véli, hogy az EU bevételeinek és kiadásainak a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás szerint 2008–2009-ben esedékes átfogó felülvizsgálata egy soha vissza nem térő alkalom a saját források valódi, ám méltányos rendszeréhez történő visszatérésre az Európai Közösségek alapító szerződéseinek szellemében,

P.   mivel az e téma megvitatása iránt érdeklődő nemzeti parlamentekkel 2006 eleje óta zajlottak konzultációk annak érdekében, hogy mindent megtegyenek e közelgő felülvizsgálati folyamat közös parlamenti alapjának megteremtéséért,

Q.   mivel ez idáig e konzultációk pusztán a parlamenti képviselők közötti személyes véleménycserék voltak, mivel a legtöbb nemzeti politikai pártnak és parlamentnek még nem volt alkalma hivatalos álláspontot elfogadni a saját források kérdésében,

R.   mivel azonban ezek a találkozók lehetővé tették a résztvevők számára, hogy azonosítsanak számos olyan területet, ahol konszenzus teremthető, illetve hogy meghatározzák azt a széles körben elfogadott célkitűzést, amely szerint meg kell találni az EU finanszírozásának jövőjével kapcsolatos együttműködés módját,

S.   mivel időközben a portugál országgyűlés elnöke javasolta, hogy 2007-ben a portugál elnökség ideje alatt szervezzenek az Unió saját forrásaival és a pénzügyi kerettel foglalkozó parlamentközi konferenciát, amely a nemzeti parlamentek költségvetési és pénzügyi bizottságai elnökeinek és az Európai Parlament konferenciája lehetne,

A jelenlegi finanszírozási rendszer hiányosságai

1.   kiemeli, hogy egy olyan rendszer, amelyben az Unió bevételeinek hozzávetőleg 70%-a nem saját forrásokból származik, hanem közvetlenül a nemzeti költségvetésekből a GNI-forráson keresztül, 15% pedig olyan forrásokból, mint a HÉA-kulcs százaléka, ami nem tekinthető (meghatározása alapján) minden tekintetben uniós saját forrásnak, eltér a Római Szerződés rendelkezéseitől és szellemétől; rámutat arra, hogy önmagában az EU létezése növelte a Közösségen belüli kereskedelmet, illetve a tagállamok "jólétét", amely okból az EU teljes mértékben jogosult a valódi saját források rendszerére a nemzeti hozzájárulások által finanszírozott helyett;

2.   hangsúlyozza, hogy éppen ezek a "tagsági díjak" élezték ki a nettó befizetőkkel kapcsolatos rövidlátó vitát, amely nem juttatja érvényre az Európai Unióból származó előnyöket a béke, a szabadság, a jólét és a biztonság tekintetében, függetlenül attól, hogy a "nettó költségvetési mérlegek" koncepciója súlyosan hibás technikai szempontból is és mindössze puszta becsléseket tesz lehetővé; kiemeli, hogy a nettó mérlegeknek sem a bevételi oldala ("Rotterdam-effektus"), sem a kiadási oldala ("Luxembourg-effektus") nem tükrözi teljes mértékben a valóságot;

3.   mély meggyőződése, hogy a saját forrásoknak a tagállamok hozzájárulásain alapuló jelenlegi rendszere egyrészt méltánytalan a lakosság számára, másrészt antidemokratikus, és nem segít az európai integráció iránti elkötelezettség hangsúlyozásában; továbbá egy ilyen rendszer – amely az Európai Unióhoz való hozzájárulásnak a nemzeti költségvetéseket sújtó további teherként való felfogását idézi elő – nem biztosít elegendő pénzeszközt az Unió számára valamennyi politikájához; komolyan bírálja, hogy lehetővé válik egyes országok számára, hogy csak azokat a politikákat finanszírozzák hivatalosan, amelyekben érdekeltek; attól tart, hogy ez azon értékek pusztulásának kezdetét jelentheti, amelyek az Európai Unió sikerét jellemezték az elmúlt 50 év során;

4.   hangsúlyozza, hogy a négy különböző forráson és a több különféle visszatérítési mechanizmuson – legyenek azok egyetlen tagállamnak kedvező általános jellegű mechanizmusok, mint a brit korrekció, vagy speciálisak, mint a más visszatérítések finanszírozása során felmerülő visszatérítések – alapuló jelenlegi rendszer túlságosan bonyolult, nem átlátható, és teljesen érthetetlen az európai polgárok számára; kiemeli, hogy ez egyáltalán nem járul hozzá azon követelmény teljesítéséhez, hogy közvetlen kapcsolat alakuljon ki az Unió és polgárai között;

5.   megjegyzi, hogy a "saját forrásokkal" és a "pénzügyi kerettel" kapcsolatos döntésekben az egyhangúság követelménye miatt az e témákban folytatott tárgyalások eredménye akár a legjobban vonakodó tagállam – legyen az gazdag vagy szegény – jóindulatától és pénzügyi lehetőségeitől is függhet; nem tartja meglepőnek, hogy e tárgyalások eredményei gyakran csalódást keltenek;

6.   e hibás rendszernek tulajdonítja a 2007–2013-as új pénzügyi tervre vonatkozó, az Európai Tanács által a 2005. december 14–15-i, brüsszeli európai csúcstalálkozón elfogadott megállapodás hiányosságait; úgy véli, hogy az elfogadott pénzügyi csomag – amely a bevételi oldalon számos kivételt, a kiadási oldalon pedig kompenzációs "ajándékokat" tartalmaz bizonyos tagállamok számára – a jelenlegi rendszer teljes kudarcának legegyértelműbb bizonyítéka; elfogadhatatlannak tartja, hogy valamennyi tagállam egyetértett fontos közösségi tevékenységeket, például a Galileót vagy a transzeurópai hálózatokat illetően, és ambiciózus célkitűzéseket állapított meg pl. a göteborgi és a lisszaboni célkitűzések vagy a millenniumi célkitűzések tekintetében, és most pedig senki nem akarja ezeket finanszírozni;

7.   kifogásolja, hogy a 2005-ös brüsszeli Európai Tanács ahelyett, hogy egyszerűbb és átláthatóbb rendszert hozott volna létre, azt még bonyolultabbá és érthetetlenebbé tette azáltal, hogy elvben érintetlenül hagyta az Egyesült Királyságot illető korrekciót, a "brit visszatérítést", valamint további eltéréseket és kiigazításokat eszközölt más tagállamok javára;

8.   rámutat arra, hogy ha teljes mértékben kihasználták volna a saját források felső határát a GNI 1,24%-ában megállapító 1992. évi edinburghi határozatot, akkor a közösségi költségvetés az elmúlt 13 évben a GNI 0,2%-ával gyarapodott volna évente, ami hozzávetőleg 240 milliárd EUR-s növekedésnek felel meg; úgy véli, hogy e pénzforrások, amelyekről a tagállamok egyhangúlag döntöttek a brit elnökség javaslata alapján szükségesek ahhoz, hogy az Európai Unió képes legyen különösen a világban betöltött szerepe és a lisszaboni célkitűzések (innováció, oktatás, kutatás infrastruktúra és foglalkoztatás) elérésére tett erőfeszítések tekintetében vagy a Maastrichti, az Amszterdami és a Nizzai Szerződésben, valamint az alkotmánytervezetben elfogadott, egyre bővülő kihívásoknak és hatáskörének megfelelően eljárni, illetve elengedhetetlenek a 27 tagállamból álló Unió számára;

9.   hangsúlyozza, hogy 1995 óta az európai költségvetés csupán 8,2%-kal nőtt reálértéken, a GNI-hez viszonyított aránya pedig csökkent, míg ezalatt a nemzeti költségvetések átlagosan 23%-kal, azaz ennek csaknem háromszorosával nőttek;

A reform első fázisa: a nemzeti hozzájárulások rendszerének javítása

10.   elismeri, hogy a saját források rendszerének bárminemű reformja érzékeny és nehéz feladat lesz, amit a tagállami parlamentek részvételével kell végrehajtani; ezért olyan progresszív megközelítést javasol, amely két szakaszban vezethető be, ám egyetlen határozat részét képezi, mivel a nehézkes közösségi eljárás ellehetetlenítené, hogy viszonylag rövid idő alatt két határozatot is meghozzanak. Az ideiglenes és átmeneti első fázis a nemzeti hozzájárulások jelenlegi rendszerének javításához vezetne, amelyre az alábbi politikai elvek alkalmazandók:

A tagállamok közötti egyenlőség

11.   "a tagállamok közötti egyenlőség" alatt azt érti, hogy egyik tagállam se részesülhessen semmilyen költségvetési kiváltságban; elismeri, hogy egyes tagállamok számára nehézkes lehet a bevételi oldali speciális intézkedések, valamint a kiadások bizonyos elosztása hosszú múltjának feladása, ami azt indokolhatja, hogy a reformokat csak fokozatosan vezessék be (a régi rendszer fokozatos leépítése); a költségvetési kiváltságok hosszú múltját azonban nem fogadja el érvként egy olyan rendszer fenntartása mellett, amely a szükséges reformok meghozatalát követően már nem indokolható;

Egyszerű megjelenítés

12.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tökéletesített rendszert a lehető legegyszerűbb formában jelenítsék meg annak érdekében, hogy az európai polgárok számára érthető és átlátható legyen; kifogásolja, hogy vannak olyan, valamennyi európai polgár életét befolyásoló döntések, amelyek megfogalmazása teljesen érthetetlen, mint például az Európai Tanács 2005. decemberi brüsszeli ülésének az EU finanszírozásával kapcsolatos elnökségi következtetései;

Szolidaritás és egyenlő méltóság a tagállamok között

13.   olyan rendszert követel, amely megóvja a tagállamok közötti szolidaritás és egyenlő méltóság elvét; úgy véli, hogy ezeket az elveket rombolja a saját források jelenlegi rendszere, mely szerint egyeseknek származik előnye a kompenzációból, míg mások Európai Tanács ülésein történő alkudozások révén kapnak kompenzációt; felidézi, hogy az Európai Tanács 2005. decemberi brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseiben a Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért elnevezésű új 1b. alfejezet alá tartozó kiadásokat meghatározó 46 cikk közül 20 "kiegészítő rendelkezés", amelyek "karácsonyi ajándékokat" osztogatnak szét szabadon különböző tagállamoknak és régióknak(14);

Politikai kapcsolat a bevételek és a kiadások reformja között

14.   meggyőződése, hogy a bevételek reformja és a kiadások felülvizsgálata közötti politikai kapcsolat elkerülhetetlen és tökéletesen elfogadható, különösen amíg az Unió irányadó elve továbbra is az az elgondolás, hogy a közösségi politikákat a nemzeti költségvetésekből származó bevételekből finanszírozzák;

A rendszer ideiglenes és átmeneti jellege

15.   rámutat arra, hogy a jelenlegi rendszernek a javasolt kétlépéses megközelítés első szakaszában kialakított javított változatát ideiglenesnek és átmenetinek kell tekinteni, mivel a tagállami hozzájárulások rendszerének alapvető hiányosságai miatt ez politikailag tarthatatlan;

16.   osztja azonban az Európai Számvevőszék nézetét(15), amely szerint már többször is bebizonyosodott, hogy rendkívül nehéz akkor előrehaladást elérni a közösségi saját források rendszerének átfogó reformja terén, amikor a reformról szóló vita összefonódik a pénzügyi küszöbértékekről és a többéves pénzügyi kereten belül megvalósítandó közösségi politikák összegeiről folytatott tárgyalásokkal, amint az a múltban már többször is előfordult az Európai Tanács vitái során;

Ajánlások a nemzeti hozzájárulások rendszerének javítására
A Schreyer-féle javaslatok

17.   felidézi, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer javítására vonatkozóan már tettek javaslatokat, ilyenek például a Michaele Schreyer biztos által 2004 júliusában benyújtott javaslatok(16), amelyek szerint:

18.   elismeri, hogy a Schreyer-féle javaslatok néhány aspektusa helyes irányba mutatott, amennyiben a rendszert valamelyest átláthatóbbá tették volna legalább a "visszatérítésre fizetett visszatérítés" elvének eltörlése révén, illetve korlátozták volna a kompenzációkat és a korrekciókat – a legfontosabb pozitívum pedig az volt, hogy 2014-ig alkalmazandó átmeneti rendszernek szánták;

19.   meggyőződése azonban, hogy a visszatérítés általánossá tétele még a nettó költségvetési mérlegekre vonatkozó felső határ alkalmazásával együtt is kettős hiba lenne, mivel csupán a rendszer közösségellenes jellegét erősítené, és a mérhető "jogos kompenzáció" rövidlátó megközelítését szilárdítaná meg; ragaszkodik ahhoz, hogy az egyetlen lehetséges megoldás a nettó mérlegek rendszerének végleges megszüntetése a kiadások szerkezetének reformjával párhuzamosan; hangsúlyozza, hogy az európai kiadások sajátossága éppen a pénzügyi szolidaritás elvén alapuló hozzáadott érték;

A strukturális és kohéziós kiadások kérdése

20.   kategorikusan elutasítja a más reformjavaslatokban foglalt azon elgondolást, hogy a strukturális és kohéziós kiadásokat kizárják a tagállami hozzájárulások, illetve az ezekre fizetett visszatérítések megállapítására szolgáló számításokból, mivel egy ilyen lépés a "nemes" és a "gyanús" kiadások megkülönböztetését vonná maga után, ezáltal utat engedve egy à la carte elven működő Európai Uniónak, ahol a politikákat végeredményben kizárólag a bennük érdekelt tagállamok finanszíroznák;

Következtetés

21.   tudomásul veszi a Finnország által 2004 áprilisában arra vonatkozóan tett javaslatot, hogy az Európai Unió jelenlegi finanszírozási rendszerét a hagyományos saját források meghagyásával egy GNI-alapú rendszerrel váltsák fel, oly módon, hogy a GNI-részesedés szolgálna az Unió saját forrásaihoz való tagállami hozzájárulások alapjául, a HÉA-forrás jelenlegi formájában megszűnne, hiszen az csak a nemzeti hozzájárulások kiszámításának matematikai alapja és 2013-ra fokozatosan megszűnne a brit visszatérítés;

22.   hangsúlyozza, hogy e rendszer rendelkezne azzal az előnnyel, hogy egyszerű és átlátható, illetve hogy az első lépés lehetne az Unió valódi saját forrásai rendszerének megteremtése felé, és az Egyesült Királyságnak járó visszatérítéshez jelenleg hozzájáruló valamennyi tagállam, illetve maga az Egyesült Királyság is profitálna a HÉA-forrás jelenlegi formájának eltörléséből; hangsúlyozza, hogy ez nem befolyásolja hátrányosan a módosított HÉA beépítését hosszú távon az Európai Unió finanszírozásába;

23.   elismeri, hogy a GNI-forrás kevésbé látható a polgárok számára, méltányosabb azonban a hozzájárulásoknak tagállamok általános jóléti szintjéhez és a köztük levő szolidaritáshoz való viszonyítását tekintve;

24.   tudatában van annak, hogy a finn javaslatot követő új finanszírozási rendszerről történő megállapodás csak a kiadásokat is magában foglaló általános tárgyalási folyamat keretében fogadható el politikailag; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a fentebb ismertetett GNI-alapú rendszert, amikor új javaslatot készít az EU bevételeire vonatkozóan a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban foglaltaknak megfelelő felülvizsgálati folyamatot követően;

25.   hangsúlyozza, hogy a bevételek és a kiadások közötti kapcsolatnak egy új rendszerre való átállással kapcsolatos megfontolások egyik szempontját kell jelentenie; elutasít minden, a közös agrárpolitika ismételten nemzeti szintűvé tételére irányuló kísérletet;

26.   javasolja, hogy a reform első fázisa közvetlenül az elérendő politikai megállapodás ratifikálását követően megkezdődhessen; a rendszer a nemzeti hozzájárulások rendszerének megtartása mellett egyszerűbbé, átláthatóbbá válna, és teljes mértékben arányban állna az egyes tagállamok relatív gazdagságával; hangsúlyozza azonban egy ilyen fázis ideiglenes jellegét, mivel egyetlen célja az lenne, hogy előkészítse a talajt a saját források valóban új rendszerének bevezetéséhez;

A reform második fázisa: a saját források új rendszere

27.   megerősíti az általa korábban kifejezett véleményt, miszerint a meglévő mechanizmusok helyettesítése érdekében a közösségi bevételek reformjának célját az Európai Unió valódi saját forrása megteremtésének kellene jelentenie; felidézi, hogy e célkitűzés és az ennek elérésére irányuló javaslatok egyáltalán nem forradalmiak, hanem csupán az alapító szerződések betűjét és szellemét igyekeznek újraéleszteni;

28.   a nemzeti parlamentekkel folytatott eszmecserék nyomán felszínre került következő elveket tekinti a saját források bármilyen jövőbeli rendszere sarokköveinek:

A tagállamok adószuverenitásának teljes tiszteletben tartása

29.   úgy ítéli meg, hogy az alapszerződésekben és az alkotmány tervezetében megállapított módon megmarad a tagállamok adószuverenitása, akik azonban korlátozott időtartamra engedélyezhetik az Unió számára – ami bármikor visszavonható –, hogy közvetlenül részesüljön valamely adó egy bizonyos részéből, hasonlóképpen, mint a legtöbb tagállamban a regionális és helyi hatóságok esetében;

Adósemlegesség

30.   meggyőződése, hogy amennyiben minden más körülmény változatlan marad, az új rendszer nem növelheti sem a közkiadásokat, sem a polgárok adóterheit; azt a következtetést vonja le, hogy amennyiben az új rendszer közvetlenül, minden polgár számára részben vagy egészében láthatóan az Európai Uniónak juttatja valamely adó egy részét, akkor máshol ugyanekkora csökkentést kell végrehajtani; javasolja, hogy kérjék fel a nemzeti számvevőszékeket és az Európai Számvevőszéket az ezen elvnek való megfelelés ellenőrzésére és garantálására;

31.   úgy ítéli meg, hogy a saját források új rendszerének kialakításakor figyelembe kell venni a tagállamok adópolitikáik összehangolása terén tett erőfeszítéseit;

Az uniós költségvetés nagyságrendjének változatlansága az EU politikai prioritásait kielégítő uniós költségvetési bevételek biztosításával

32.   nem látja szükségesnek a GNI 1,24%-ának megfelelő felső határ megváltoztatását, amely már így is jókora mozgásteret biztosít; felidézi, hogy egyetlen költségvetés sem került közel ehhez a felső határhoz, amelyet a tagállamok maguk fogadtak el 1992-ben a brit elnökség alatt, illetve hogy a kifizetési előirányzatok 1993-ban érték el a legmagasabb szintet, a GNP 1,18%-át; hangsúlyozza, hogy bár a pénzügyi keret a GNI 1,045%-ának megfelelő arányt irányoz elő a 2007–2013 közötti időszakra, ezen időszak első költségvetését a GNI mindössze 0,99%-ának megfelelő alacsony szinten fogadták el;

Az új rendszer fokozatos bevezetése

33.   kéri az új rendszer fokozatos bevezetését 2014-től kezdődően; támogatja egy átmeneti időszak biztosítását a régi finanszírozási rendszer és az ahhoz kapcsolódó valamennyi múltbeli különleges intézkedés zökkenőmentes, fokozatos megszüntetésének garantálása érdekében;

Egyértelmű politikai kapcsolat teremtése a bevételek reformja és a kiadások reformja között

34.   rámutat arra, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz csatolt 3. nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően az uniós bevételek szerkezeti reformjának együtt kell járnia az uniós kiadások szerkezeti reformjával;

35.   megállapítja, hogy a saját források olyan rendszere, amely biztosítja az EU költségvetési bevételeinek a tagállamok jólétének növekedéséből származó fejlődését, javítja a költségvetési döntéshozatal politikai légkörét, lehetővé téve a döntéshozók számára, hogy a kiadási szintekkel kapcsolatos alkudozás helyett az uniós hozzáadott értéket jelentő alapvető prioritásokra összpontosítsanak;

36.   üdvözli az Európai Parlament és a tagállamok parlamentjeinek közös ülésein elindított kezdeményezést, amelynek célja egy saját forrásokkal foglalkozó szakértői munkacsoport létrehozása; a saját források reformjai terén elért haladás érdekében létfontosságúnak tekinti a tagállami parlamentekkel folytatott párbeszédet;

Jövőbeli választási lehetőségek

37.   megismétli, hogy a tagállamok nemzeti parlamentjeivel folytatott megbeszélések során sokan úgy ítélték meg, hogy rövid távon még nem érkezett el az ideje egy új európai adónak; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy amennyiben és amikor a tagállamok új adókat kívánnak kivetni, azzal egyidejűleg vagy egy későbbi időpontban úgy határozzanak, hogy felhatalmazzák az Uniót arra, hogy közvetlenül részesedjen ezekből az új adókból;

38.   hangsúlyozza azonban, hogy a második szakaszban létfontosságú megvizsgálni a saját források egy olyan új rendszere létrehozásának lehetőségét, amely a tagállamokban már kivetett adón alapulna azon az elven, hogy ezen adót, részben vagy egészében, közvetlenül az EU költségvetésébe kellene befizetni valódi saját forrásként, ezáltal közvetlen kapcsolatot teremtve az Unió és az európai adófizetők között; rámutat arra, hogy ez a nemzeti adójogszabályok közelítését is segítené; kiemeli, hogy egy ilyen megoldás a Római Szerződésben rögzített elvhez való visszatérést jelentené csupán, amely szerint az európai kiadásokat európai saját forrásokból kell finanszírozni;

39.   felidézi, hogy a nemzeti parlamentekkel folytatott eszmecserék során vagy a Bizottság saját források rendszerének reformjáról szóló jelentéseiben a következő adókat vették figyelembe részben vagy egészben a fent említett célt szolgáló lehetséges adókként:

40.   megállapítja, hogy az Európai Parlamenten belül folytatott viták során más lehetséges utak is felmerültek, mint például:

41.   úgy véli, hogy a saját források új rendszerének alkalmasságát az alábbi kritériumok alapján kell megítélni:

42.   végleges álláspontjának kialakítása előtt a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben meg kívánja vizsgálni ezeket a lehetőségeket; kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy lehetőleg a portugál elnökség alatt kialakuljon egy közös tárgyalási alap az EU bevételeinek közelgő felülvizsgálata tekintetében; minden erőfeszítést megtesz majd annak érdekében, hogy olyan álláspontra jusson az Unió saját forrásainak jövőjét illetően, amelyet támogatni tud a tagállamok parlamentjeinek többsége;

43.   úgy ítéli meg, hogy ez az állásfoglalás az első olyan szilárd alap, amelyre fel lehet építeni az Európai Unió tisztességesebb és átláthatóbb új finanszírozási rendszerének kialakítására irányuló további erőfeszítéseket; idejében meg akarja vitatni és el akarja fogadni végleges álláspontját az Európai Unió saját forrásainak új rendszeréről, hogy azt figyelembe lehessen venni az EU bevételeinek és kiadásainak a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban rögzített átfogó felülvizsgálatát érintő tanácskozásokon;

o
o   o

44.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET

Az Európai Tanács által 2005 decemberében megállapított kivételek a költségvetés bevételek és kiadások részét illetően, konkrétan:

Projektek részére elkülönítve:

· 865 millió € az ignalinai (Litvánia) atomerőmű, 375 millió € a bohunicei (szlovákia) atomerőmű részére

· 200 millió az észak-írországi békefolyamat (Egyesült Királyság) céljaira

Régiók részére elkülönítve

· 879 millió 2 régiót érintő 5 lengyel célkitűzésre (polgáronként 107 euró)

· 140 millió egy magyarországi régió részére (Közép-Magyarország)

· 200 millió Prága részére

· "Phasing out" (fokozatosan csökkenő) támogatás egy finn régió, illetve Madeira részére, amelyek eredetileg "phasing in" (fokozatosan növekvő támogatásban részesülő) régióknak minősültek

· 100 millió a Kanári szigetek részére

· 150 millió az ausztriai határvidék részére

· 75 millió Bajorországnak

· 50 millió Ceuta és Melilla (Spanyolország) részére

· 225 millió a kelet-német vidékeknek

· 136 millió a legkülső régióknak (35 € polgáronként)

· 150 millió a svéd régióknak a "versenyképesség és foglalkoztatás" célkitűzés keretében

Külön alapok a tagállamoknak

· a lengyelországi abszorpciós arány 4 %-kal növelve

· "phasing-in" támogatás Ciprus részére, noha sosem volt az 1. célkitűzés alá tartozó régió

· 2 milliárd Spanyolországnak, ez az összeg szabadon felosztható a strukturális alap célkitűzései között

· 1,4 milliárd Olaszországnak (előre meghatározott felosztással)

· 100 millió Franciaország részére ("regionális versenyképesség és foglalkoztatás" célkitűzés)

· 47 millió Észtország részére (35 € polgáronként)

· 81 millió Litvánia részére (EUR 35 € polgáronként)

· további kifizetések a vidékfejlesztésre szánt összegből:

Különleges feltételek

· a határrégiók számára juttatott szokásos támogatás helyett 50%-kal több támogatás a korábbi román és bolgár külső határvidéknek

· a magánjellegű társfinanszírozás beleszámítható a strukturális alapok által az új tagállamokban és kelet-német régiókban támogatott projektek közé (az egy főre jutó GDP kevesebb, mint az uniós átlag 85%-a)

· az új tagállamokban (<85%), a HÉÁ-t a strukturális alapból támogatott projektek elszámolható költségének lehet tekinteni

Speciális feltételek a jogalapokat illetően

· 2007–2010 között az új tagállamok (<85%) esetében az "n+2" szabályból kell kiindulni

· az új tagállamokban (EU10 + ROM, BLG) az építkezési projektek is támogathatóak

· az első pillér alá tartozó alapok 20%-át (mezőgazdaság) az egyes országok vidékfejlesztésre fordíthatják, eltekintve a társfinanszírozási, és hasonló általános szabályoktól

· külön alapok vidékfejlesztésre Portugáliában (320 millió), társfinanszírozás nélkül

A költségvetés finanszírozásának speciális feltételei

· Ausztria esetében 25%-kal kisebb lesz a saját forrással való hozzájárulásra vonatkozó HÉA-lehívás mértéke

· Németország esetében 50%-kal kisebb lesz a saját forrással való hozzájárulásra vonatkozó HÉA-lehívás mértéke

· Svédország és Hollandia esetében 66%-kal kisebb lesz a saját forrással való hozzájárulásra vonatkozó HÉA-lehívás mértéke

· Hollandia 4,23 milliárd eurót kap (GNI "saját források")

· Svédország 1,05 milliárd eurót kap (GNI "saját források")

· az Egyesült Királyság esetében érvényes visszatérítés továbbra is fennmarad, de néhány, az új tagállamok részére történő bevezető ("phased-in") kifizetés összegével csökken.

(1) HL C 324., 1990.12.24., 243. o. (2) HL C 128., 1994.5.9., 363. o. (3) HL L 293., 1994.11.12., 9. o. (4) HL C 175., 1999.6.21., 238. o. (5) HL C 189., 2000.7.7., 72. o. (6) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (7) HL C 124. E., 2006.5.25., 373. o. (8) A "Study Group for European Policies" (SEP) által készített tanulmány, lásd még a mellékletet: Megjegyzések a lehetséges saját uniós adók bevételek szempontjából való megfelelőségéről, 2005. augusztus 30. (9) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0292. (10) A Deloitte és Touche által készített tanulmány: II. szakaszjelentés – Előzetes tervezet, 2007. január 12. (11) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (12) Pl.: Cornelissen-jelentés: Európai Parlament, 1985: "Eltűrheti-e a Parlament, hogy a HÉA-bevételek fokozatosan nemzeti pénzügyi hozzájárulássá hígulnak fel az egységes HÉA-kulcs elvének elhagyását követően, és elfogadhatja-e, hogy az egységes HÉA-alap bevezetése végül statisztikai számítássá válik? ... Vagy minden erőfeszítést meg kell tenni a HÉA-alap kiszámításával kapcsolatban a Közösség saját forrásai rendszerének és a Közösség ettől függő pénzügyi önállóságának felülvizsgálata érdekében?" (13) 2006. július 4-én elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0292. (14) Lásd ezen állásfoglalás mellékletét. (15) Lásd a 2/2006 sz. vélemény 18. bekezdését (HL C 203., 2006.8.25., 50. o.). (16) "Schreyer-jelentés": COM(2004)0505 és COM(2004)0501, 2004. július 14.

Az Európai Parlament 2007. március 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről - II., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. szakasz - és az Európai Parlamentnek a 2008. évi költségvetési eljárás részeként készített előzetes költségvetési tervezetéről (I. szakasz) (2007/2013(BUD))

P6_TA(2007)0099 A6-0069/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 272. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(3),

–   tekintettel az intézmények főtitkárainak a pénzügyi terv 5. címét jellemző trendekről szóló, 2006. májusi, ötödik jelentésére,

–   tekintettel a Számvevőszéknek a 2005-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére és az intézmények válaszaira(4)

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0069/2007),

A.   mivel a 2007-es költségvetés 5. címe 7 115 000 000 eurót tartalmazott, amelyből az Európai Parlament költségvetése 1 397 460 174 eurót tett ki, azaz a cím 19,65%-át,

B.  B mivel a 2008. évi költségvetés az első olyan éves költségvetés, amelynek nem kell a bővítéshez, új nyelvek bevezetéséhez vagy más, komolyabb adminisztratív következményekkel járó eseményhez hasonló kihívással szembenéznie,

C.   mivel az intézményeknek még konszolidálniuk kell a legutóbbi két bővítést,

D.   mivel az éves eljárás e szakaszában az Európai Parlament az intézmények előzetes költségvetésére, illetve saját elnökségének a 2008-as költségvetést illető javaslatára vár,

Általános keret

1.   megjegyzi, hogy az 5. cím felső összeghatára 2008-ban 7 457 000 000 euró, ami 2007-hez képest 4,8%-os növekedést jelent;

2.   megjegyzi, hogy elsősorban a bővítés eredményeként az intézmények költségvetése az elmúlt négy év során közel 18%-kal növekedett; úgy ítéli meg, hogy 2008-ra már valamennyi intézmény elérte a teljes működőképesség állapotát, és megkapta az adminisztratív teendői ellátásához szükséges eszközöket; felszólítja az intézményeket, hogy 2008-as előzetes költségvetésük elkészítése során körültekintő megközelítéssel éljenek;

3.   úgy ítéli meg, hogy az Európai Parlament elszámoltatható a polgárok előtt, és az adófizetők pénzének hatékony felhasználása növelheti az uniós intézmények iránti bizalmukat; azon a véleményen van, hogy az intézmények 2008-as költségvetésének elviekben az előző évi költségvetéshez közeli szinten kellene maradnia, mivel semmilyen, a növelést indokoló jelentősebb esemény (bővítés, új nyelvek) nem várható; úgy ítéli meg, hogy az új kezdeményezések bármelyikét elsősorban a jelenlegi költségvetésben megállapított plafonértéken belül kell finanszírozni, hacsak ennek ellenkezőjét nem támasztja alá valamilyen speciális indok;

4.   elismeri, hogy az intézmények együttműködése a méretgazdaságosság és a hatékonyság szempontjából előnyökkel járhat, de ugyanakkor alá is aknázhatja egy-egy intézmény függetlenségét vagy identitását; úgy ítéli meg, hogy meg kell találni a fenti tényezőkre az intézmények közötti egyensúlyt; kéri a főtitkárokat, hogy készítsenek jelentést a kölcsönös együttműködésről; 2007. július 1-jéig szeretne tájékoztatást kapni az intézmények közötti együttműködés minőségéről, hatékonyságáról, pénzügyi vetületéről, ideértve az együttműködés keretében létrehozott hivatalok és szervezetek által nyújtott szolgáltatások minőségét és hatékonyságát;

5.   emlékeztet arra, hogy állásfoglalásaiban többször is kérte, hogy rendszeresen készüljenek jelentések az előző évben a 10, illetve 2 új tagállam (EU-10 és EU-2) viszonylatában történt munkaerő-felvételről, illetve a foglalkoztatott személyzet státuszáról; ezért kéri az intézményeket, hogy folytassák ezt a felülvizsgálati gyakorlatot, ahogyan azt az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetésének tervezetéről szóló 2006. december 14-i állásfoglalással együtt elfogadott, a 2004. és 2007. évi bővítésekkel kapcsolatos munkaerő-felvételről szóló együttes nyilatkozat(5) is előírja, összefoglaló szintű és intézményekre lebontott információt nyújtva;

Az Európai Parlament
POLITIKAI PRIORITÁSOK
Hatékony szolgáltatások biztosítása a képviselők részére a jogalkotás minőségének javítása érdekében

6.   úgy ítéli meg, hogy társjogalkotó szervként a Parlament képviselőinek biztosítani kell a feladataik ellátását megkönnyítő és az uniós jogalkotás minőségét javító optimális munkakörülményeket; azon a véleményen van, hogy a megfelelő, szakosított vagy technikai információ rövid időn belüli biztosítása révén javítani lehet a képviselőknek nyújtott támogatást; kitart amellett, hogy a különböző szolgálatok által a Parlamenten belül végzett munka alapján a képviselők rendelkezésére álló összes forrásról és anyagról (tanulmányokról, műszaki és háttérdokumentumokról) a képviselőknek jobb tájékoztatást és ismereteket kell kapniuk;

7.   szeretné, ha valamennyi képviselő – az újak is – garantáltan a legjobb nyelvi szolgáltatásokat kapná, legfőképpen a Parlament szerveinek hivatalos ülésein; átlátható és egyértelműen meghatározott feltételek alapján hajlandó megfontolás tárgyává tenni a képviselőknek teendőik ellátása során nyújtandó szolgáltatások még személyesebbé tételére irányuló javaslatokat, és megvizsgálja ezek költséghatékonyságát;

8.   különös tekintettel az új D4-D5-ös épületekre tudni szeretné, van-e lehetőség arra, hogy valamennyi képviselő számára rendelkezésre álljanak üléstermek viszonylag kis (8-20 fős) csoportokban zajló szakértői megbeszélésekhez; úgy véli, hogy a parlamenti munkából következő váratlan igények figyelembe vétele érdekében az ilyen termek lefoglalását viszonylag rövid határidővel és a lehető legkevesebb bürokráciával kellene intézni; 2007. július 1-jére jelentést kér a meglévő ilyen lehetőségekről és arról, hogy milyen módon lehetséges továbbfejlesztésük;

9.   megjegyzi, hogy a képviselőknek teendőik ellátásához a legjobb támogatás nyújtása érdekében a munkavégzési és adminisztratív struktúrák további fejlesztésére, illetve a már meglévő szolgáltatások erősítésére van szükség; kéri, hogy a hivatalvezetés vizsgálja meg a könyvtár által biztosított háttér bővítését a képviselők részére a kutatáshoz nyújtott támogatás, valamint egy, az összes meglévő szöveget és szakértelmet tároló, kiterjedt, egységes dokumentum és információs gyűjtemény (Knowledge Management System) révén; 2007. július 1-jéig vár erre vonatkozó javaslatokat költségbecsléssel együtt, amely magában foglalja azt a lehetőséget is, hogy feltegyék az ilyen jellegű kérésekre adott válaszokat a Parlament intranetjére;

10.   sajnálja, hogy a hivatalvezetés három különböző helyszínre van földrajzilag szétszórva és ez működési költségek tekintetében többletkiadással jár, különösen ami az egyik munkahelyről a másikra való utazást illeti; úgy ítéli meg, hogy a hivatalvezetésnek – az Európai Parlament földrajzi helyzete által okozott hátrányok ellensúlyozására – biztosítania kell a képviselők részére az új technológiákkal járó valamennyi műszaki-technikai lehetőséget, mint például a számítógépeknek a mobiltelefonokkal való szinkronizálását, vagy videokonferencia-termeket;

11.   észrevételezi, hogy az információtechnológiára szánt jelentős költségvetés ellenére még mindig fennállnak bizonyos problémák, mint például a strasbourgi hálózat lelassulása, vagy az új IT-projektek megvalósításához szükséges hosszú idő; éppen ezért kéri a főtitkárt, hogy az előzetes költségvetés becslésekről szóló jelentés IV. mellékletében szenteljen külön szakaszt az elmúlt öt évben indított IT-projekteknek, feltüntetve ezek előzetes költségeit, az üzembe állítás, illetve a leszállítás előzetes időpontját, a tényleges leszállítási időpontot és a végleges költségeket.

12.   felhívja a főtitkárt, hogy a jogalkotás és a költségvetési folyamat nyomon követésének javítása érdekében tegyen a bizottsági titkárságok struktúrájára és kapacitására vonatkozó javaslatokat; 2007. július 1-jéig várja az erre vonatkozó javaslatokat a hivatalvezetéstől;

A Parlament és a képviselőcsoportok kommunikációs eszközei hatékonyságának növelése

13.   véleménye szerint az európai parlamenti kommunikáció különféle, egymást kiegészítő csatornák mozaikja, amely egy közös cél, az európai polgároknak az intézmény tevékenységéről való tájékoztatása és az európai egység megteremtése érdekében működik;

14.   úgy ítéli meg, hogy az Európai Parlament kommunikációja kétrétegű, elsősorban a hivatalvezetés által folytatott, adatszerű információt tartalmazó intézményi kommunikációból, másodsorban pedig a különféle képviselőcsoportok és képviselők nézeteit, álláspontját és tevékenységeit tükröző, inkább politikai irányultságú információból tevődik össze;

15.   úgy ítéli meg, hogy a kommunikációs és tájékoztatási politika koherensebb módon javítható az uniós polgárok irányába történő kommunikáció átfogó megközelítésével, úgy, hogy e kommunikáció valamennyi eszközének többletértéke az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről (I., II., IV., V., VI., VII. és VIII.) szóló 2006. október 26-i állásfoglalás 21. bekezdésében(6) foglaltaknak megfelelően nyilvánul meg;

16.   javítani kívánja az európai polgároknak az Európai Parlament jogalkotási és döntéshozatali folyamatban betöltött szerepéről, az európai politika terén folytatott tevékenységeiről, valamint a képviselők és képviselőcsoportok tevékenységeiről szóló tájékoztatására szolgáló eszközöket, továbbá ki szeretné küszöbölni az Európai Unió képével kapcsolatos hiányosságokat, különös tekintettel a 2009-es választásokra; úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi kommunikációs csatornák nem felelnek meg kellőképpen ennek az igénynek;

17.   különösen arról van meggyőződve, hogy a helyi és regionális média bevonása rendkívül jövedelmező lenne az európai projekt szempontjából; ennél fogva felszólítja a hivatalvezetést, hogy készítsen cselekvési tervet a helyi és regionális média felé történő kommunikációról, és találjon új – a képviselőknek a helyi médiával való kapcsolattartását lehetővé tevő – eszközöket, különösen a következő európai választások előkészítése érdekében; emlékeztet arra, hogy a legutóbbi európai választási évet megelőző évben külön költségvetés állt a nyilvános figyelemfelhívó kampány rendelkezésére;

18.   rámutat arra, hogy mind a már meglévő, mind pedig a fejlesztés alatt álló kommunikációs eszközöket úgy kell kialakítani, hogy a lehető leghatékonyabban hozzájáruljanak az uniós polgároknak intézményünkkel kapcsolatos ismeretei bővítéséhez; úgy véli, hogy mind a hivatalvezetést, mind pedig a képviselőcsoportokat be kell vonni a fenti eszközök kialakításába és értékelésébe;

19.   kéri, hogy 2007. július 1-jéig készüljön felmérés a külső irodák által az Európa Házakban a Bizottsággal való partnerség jegyében indított kommunikációs tevékenységekről, illetve ezek hatékonyságáról és eredményeiről;

20.   emlékeztet arra, hogy 2006. júliusában a képviselőket látogató csoportokat illetően új politika lépett életbe, ami a korábbi helyzethez képest javulást jelent; azon a véleményen van, hogy az ügy tovább tökéletesíthető, különösen a rugalmasság tekintetében és az új Látogatóközpont befejezése után; a látogatók kötelező minimális létszáma felülvizsgálható, figyelembe véve a látogatók körülményeit a reális kiadások megtérítése érdekében; ezért 2007. július 1-ig vár új, a képviselők aggodalmait figyelembe vevő javaslatot, amelyet mielőbb meg kell valósítani;

21.   elismeri a látogatói program terén az utóbbi években elért előrelépést; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy további hasznos változtatások érhetők el azokon a területeken, ahol a látogatók az Európai Parlament valós életével találkoznak, és válaszokat vár a plenáris ülésterem látogatását és a több ülésterem rendelkezésre állását érintő pontos kérdésekre(7); 2007. július 1-jéig várja az erre vonatkozó javaslatokat a hivatalvezetéstől;

A költségvetés felosztásának javítása

22.   emlékeztet arra, hogy az elmúlt két évben a költségvetést az intézmény hatékony működéséhez indokoltan szükséges tényezők alapján állították össze; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament költségvetését olyan szintre kell beállítani, ami lehetővé teszi az intézmény által a pénzügyi források ésszerű szintje mellett ellátható leghatékonyabb munkát; úgy ítéli meg, hogy a 2008-as költségvetési szintnek, amely magában foglalja a folyó árak szerinti kiigazításból adódó növekedést, a 2007-es költségvetési szinten kellene maradnia, és semmi esetre sem haladhatja meg az 5. tétel 20%-át, amelynek a költségvetés felső határának kell lennie; ezért felkéri az elnökséget, hogy a Parlament költségvetése szintjének meghatározása során vegye figyelembe azt, hogy az Európai Parlament elszámoltatható az európai polgárok előtt;

23.   megjegyzi, hogy 2008 az utolsó teljes év az európai parlamenti képviselőválasztás, illetve a képviselői szabályzat 2009-es végrehajtása előtt; úgy ítéli meg, hogy a legutóbbi bővítés hatásainak kiegyenlítéséhez szükséges intézkedésekre sor került; az új tagállamokkal kapcsolatos költségvetési igényeket illető pontosításoktól eltekintve más, pénzügyi következményekkel járó jelentősebb fejleményre nem kell számítani;

24.   tudomásul veszi, hogy az Elnökség egyik elsődleges célja, hogy a Parlament külpolitikában játszott szerepe láthatóbbá váljon, hangsúlyozva a kultúrák közötti párbeszéd ápolásának fontosságát és a demokrácia előmozdítását; rámutat, hogy az Európai Parlament több, harmadik országok nemzeti parlamentjeivel kapcsolatot tartó küldöttséget és ülést hozott létre, amelyeket az Európai Parlament költségvetése nem jelöl meg világosan; ezért kéri a hivatalvezetést, hogy 2007. július 1-ig bezárólag terjesszen elő jelentést az említett kiadási területen már létező vagy kialakítás alatt álló ilyen szervekről, és ez a jelentés tartalmazzon pénzügyi becslést az elkövetkező évek szükségleteiről is;

25.   sajnálja, hogy az Európai Parlament más döntéshozó szerveivel közös illetékességű ügyekben korlátozottan áramlik az információ, különösen az Európai Parlament költségvetésére nézve pénzügyi következményekkel járó döntések esetében; úgy véli, hogy kölcsönös erőfeszítésekre van szükség a döntéshozatal korai szakaszában történő információcsere fellendítéséért;

26.   megjegyzi, hogy a projektek fejlesztésének összköltségeire vonatkozó előzetes költségvetés nem mindig megbízható; sajnálattal veszi tudomásul ezt, és úgy ítéli meg, hogy a nagyobb projektek esetén amennyiben az előzetes költségbecsléshez képest jelentős eltérés tapasztalható, azt indokolni kell, és a projekteket felülbírálat és jóváhagyás céljából újra elő kell terjeszteni az illetékes szervekhez;

27.   megjegyzi, hogy több költségvetési sorban rendszeresen túl kis, vagy éppen ellenkezőleg túlságosan nagy összeg szerepel; emlékeztet, hogy a végrehajtás éve során átcsoportosítási kérelmekre csak rendkívüli esetben, és csak korábban előreláthatatlan ügyekben kerülhet sor; felszólítja a hivatalvezetést, hogy minden költségvetési sor esetében pontosabban számítsa ki a szükséges előirányzatokat, és reálisabb előjelzést készítsen ezekről;

EGYÉB KÉRDÉSEK
Épületek

28.   elismeri, hogy az elmúlt tíz évben az épületeket illetően kifizetett előlegeknek köszönhetően sikerült bizonyos összeget megtakarítani; hangsúlyozza, hogy mindhárom munkahelyen a legtöbb épület ma már az Európai Parlament birtokában van, és hogy a Parlament mostantól a külső irodákba való befektetésre összpontosít; felül szeretné bírálni a külső irodákat illetően a Bizottsággal való osztozás elvét, a fent említett 2006. október 26-i állásfoglalása (47) bekezdése értelmében 2007. márciusra kért jelentés alapján; ennek érdekében közös jelentés készítésére szólítja fel az Európai Parlamentet és a Bizottságot a közös irodákon való osztozás, a személyzet, logisztika, működési költségek, illetve a közös irodaépületek megvásárlására vonatkozó társfinanszírozási időbeosztások tekintetében; megjegyzi, hogy ez mostanáig a Parlament költségvetésében rendelkezésre álló előirányzatoknak köszönhetően volt lehetséges;

29.   bátorítja a hivatalvezetés által az Európa Házak biztonsági rendszerének javítására tett erőfeszítéseket; sürgeti a hivatalvezetést és a Bizottságot, hogy közösen és arányosan vállalják át ennek költségeit;

Személyzet

30.   az a véleménye, hogy a létszámtervnek főként a két utóbbi bővítéssel és a hivatalos nyelvek számának bővülésével összefüggő közelmúltbeli (négy év alatt 21%-os) növekedése után az intézménynek valószínűleg a működéséhez elegendő humán erőforrás áll rendelkezésére, és az új személyzet hatékony integrálására elegendő időt kell fordítani; éppen ezért az új munkahely-létesítésre vonatkozó kérelmeket csak a hivatalvezetés átcsoportosítási lehetőségekre vonatkozó, az áthelyezéssel összefüggő képzési és fejlesztési programokat is tartalmazó rövid- és középtávú stratégiájáról szóló jelentésének benyújtása után fogja figyelembe venni; a kérelmeket e részletes információ alapján fogja elbírálni;

31.   bátorítja a tolmácsolási szolgáltatások rendelkezésre állását és maximális minőségét akadályozó hiányosságok kezelését a minőség és a költségek közötti megfelelő egyensúly fenntartása és ezáltal a ráfordításokért kapott érték biztosítása mellett;

32.   úgy ítéli meg, hogy a 2006-ban elindított átcsoportosítási politikát a két utolsó bővítés hatásának kiegyenlítése, illetve a hivatalvezetés hatékonyságának a politikai prioritások tiszteletben tartása melletti megerősítése érdekében folytatni kell; felszólítja főtitkárát, hogy az előzetes költségvetésben részletesen tüntesse fel 2008-ra vonatkozó stratégiáját;

33.   különös figyelmet szentel a földrajzi szétszórtsággal összefüggő költségeknek, és megvizsgálja ez utóbbiak jobb ésszerűsítésének lehetőségét; külön figyelmet fog fordítani a három munkahely között a személyzet által megtett utak számára; rámutat, hogy 2005-ben e hivatalos utak költsége 12 799 988 euróra rúgott és összesen 71 369 napot tett ki, és ez a szám nem tartalmazza a képviselőcsoportok személyzete által megtett hivatalos utak költségeit; úgy ítéli meg, hogy e területen erőfeszítést lehetne tenni a hatékonyság növelésére; felkéri a főtitkárt, hogy 2007. július 1-ig terjesszen elő jelentést az egyes főigazgatóságok személyzetének a három munkahely közötti utazásairól és ezek költségeiről;

34.   aggodalmának ad hangot az európai iskolák rendszere körül jelentkező bizonytalanság miatt; emlékeztet arra, hogy a személyzetnek jól működő és vonzó iskoláztatási rendszerhez van joga, és éppen ezért vállalja, hogy biztosítja egy ilyen rendszer fenntartását;

35.   rámutat a plenáris ülésnek a képviselői asszisztensekre vonatkozó valós és ésszerű szabályzat elfogadását teljes mértékben támogató határozatára; elvárja, hogy a Tanács 2007 szeptemberéig végső határozatot hozzon ebben a kérdésben annak érdekében, hogy lehetővé tegye a szükséges források kiosztását; felhívja Elnökségét, hogy mozdítsa elő a képviselői asszisztensek szabályzatának ügyét a Tanácsnál; meggyőződése, hogy a szabályzat hozzájárul majd a képviselők által ellátott feladatok minőségének javításához;

Biztonság

36.   elismeri, hogy pénzügyi kihatása van annak, hogy a képviselők és a személyzet legnagyobb biztonságban dolgozhasson mindhárom munkahelyen; bátorítja a hivatalvezetést, hogy mielőbb vezesse be az új belépőkártya-rendszert, ami a biztonságosabb környezet nyújtásával megkönnyítené a képviselők mindennapos munkáját, különösen az elektronikus aláírás használatát; hangsúlyozza, hogy az adatvédelmi rendelkezéseket mindenkor tiszteletben kell tartani;

37.   úgy ítéli meg, hogy az EU intézményeinek példát kell mutatniuk a környezetbarát politikák és a jobb energiahatékonyság végrehajtása terén; emlékeztet rá, hogy az Európai Parlament elkötelezte magát az EMAS-szabályozás alkalmazása mellett, továbbá arra az Elnökséghez intézett kérésre (egyéb intézmények költségvetése 2006-ról szóló jelentés), hogy vizsgálják meg, hogyan csökkenthető az energiaköltségek emelkedése, beleértve azt a lehetőséget is, hogy nyáron mérsékeljék a légkondicionálást; felszólít a hatékonyabb papírfelhasználásra és a szétosztandó nyomtatott anyagok mennyiségének csökkentésére oly módon, hogy a Parlament számos hivatalos dokumentumát kérés alapján biztosítsák; 2007. július 1-jére a tervezett lépésekről, illetve az említett területekre vonatkozóan tett javaslatokról szóló jelentést kér a hivatalvezetéstől, amelyhez csatolják a személyzettel kapcsolatos igényeket és a pénzügyi költségekre vonatkozó becsléseket;

Egyéb intézmények

38.   felkéri az intézményeket, hogy valós igényeiket tükröző költségvetést terjesszenek elő; úgy ítéli meg, hogy két nagy bővítés és 12 új nyelv bevezetése után 2008-nak a rendelkezésre álló, humán, technológiai és logisztikai eszközök lehető leghatékonyabb mozgósítása évének kell lennie; emlékeztet, hogy az áthelyezési kérelmek és a létszámterv a pénzügyi év során történő kiigazítása nem a költségvetés kezelésének megfelelő módja és csak kivételesen fordulhat elő; elvárja, hogy az intézmények erre tekintettel legyenek előzetes költségvetésük összeállítása során;

39.   bátorítja az intézményeket, hogy erősítsék az intézményközi együttműködést még olyan területeken is, amelyeken első látásra nincs lehetőség az ésszerűsítésre és a hatékonyság növelésére, mivel az intézmények költségvetése a jövőben nem fog a múltbelihez hasonló ütemben növekedni;

40.   megjegyzi, hogy az elmúlt évek során az intézmények jelentősen növelték épületekre fordított kiadásaikat, és hogy ez a következő négy év során tovább fog növekedni; úgy ítéli meg, hogy itt az ideje felfüggeszteni az ingatlanok további növelését; ezért felkéri az intézményeket, hogy figyelmesen tanulmányozzanak minden egyéb lehetőséget, mielőtt az épületek bárminemű bővítését terveznék; ugyanakkor felhívja az intézményeket, hogy az intézményközi együttműködés keretében készüljenek fel az év végén költségvetésükből még fennmaradó összegek megosztására, hogy építkezési kiadásaikat a lehető legrövidebb időn belül kiegyenlítsék;

41.   emlékeztet, hogy az intézmények előzetes költségvetése előterjesztésének harmonizálása egyszerűbbé tenné a különféle költségvetések megértését és növelné az EU polgárai számára az átláthatóságot;

42.   értékelné, ha az előzetes költségvetések tartalmaznának egy olyan fejezetet is, amelyben az intézmények megjelölik sajátosságaikat és az év során elért javulást; ennek köszönhetően a költségvetési hatóság jobban fel tudná mérni és megértené az egyes intézmények sajátos igényeit;

43.   felkéri az intézményeket, hogy kövessék szoros figyelemmel az elmúlt két bővítéshez fűződő személyzetfelvétel szintjét és legalább évente kétszer tájékoztassák a költségvetési hatóságot;

Tanács

44.   tudomásul veszi a Tanács 2007-es költségvetésének korlátozott növelését; figyelemmel fogja követni további fejlődését és a nómenklatúrájában, különösen a 3. cím alatt előforduló változásokat; tudomásul veszi a tényt, hogy a Tanács a Parlamentet érdeklő témákról releváns információt nyújt;

Bíróság

45.   az a véleménye, hogy a Közszolgálati Törvényszék létrehozása és két nagyobb bővítés után a Bíróságnak ésszerűsítenie kellene munkamódszereit, és a költségvetés szintjét stabilan kellene tartania;

Számvevőszék

46.   tudomásul veszi a gyakornok ellenőröknek szánt megfelelő képzési programok fejlesztését és az informatikai ág tavaly elkezdett korszerűsítését, és több információt szeretne kapni az említett kezdeményezések eddig elért eredményeiről;

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága

47.   világos jelzést vár a két bizottság között 2008-tól várható együttműködés természetéről, az intézmények előzetes költségvetése előterjesztésének idején; úgy véli, hogy nincs elegendő indok a két intézmény költségvetése általános szintjének emelésére;

Ombudsman

48.   tudomásul veszi az ombudsman által a költségvetés, különösen a létszámterv 2007-es növekedésének megállítása érdekében tett erőfeszítéseket; reméli, hogy ezt a stabilitást 2008-ban is sikerül tartani;

Európai adatvédelmi biztos

49.   megjegyzi, hogy 2008. lesz a nemsokára teljesen működőképes adatvédelmi biztos negyedik teljes aktivitású éve; éppen ezért bátorítja az adatvédelmi biztost, hogy terjesszen elő egy középtávú tevékenységi tervet, amelyben megjelöli igényeit is, illetve az új nómenklatúra végrehajtásának határidejét, ahogyan ezt a többi intézmény 2005-ben elkezdte;

50.   következésképpen úgy véli, hogy 2008 az utolsó jelentős költségvetési és különösen létszámtervi növekedéssel járó év; emlékeztet, hogy a létszámterv módosítását, akárcsak a többi kiadást, indokolni kell;

o
o   o

51.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az európai ombudsmannak és az európai adatvédelmi biztosnak.

(1) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. Az 1995/2006/EK Euratom rendelettel módosított (HL L 390., 2006.12.30., 1. o.) rendelet. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL C 263., 2006.10.31., 1. o. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0570. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0452. (7) 2006. október 26-án elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0452, (26) bekezdés.

Az Európai Parlament 2007. március 29-i állásfoglalása az európai hivatásos labdarúgás jövőjéről (2006/2130(INI))

P6_TA(2007)0100 A6-0036/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az 1999 december 10-i helsinki jelentésre(1) és a 2000. december 8-i, a sport sajátos természetéről és Európában betöltött társadalmi szerepéről szóló nizzai nyilatkozatra(2),

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: Alkotmány) 17. és III-282. cikkére,

–   tekintettel a brit elnökség európai labdarúgással kapcsolatos kezdeményezésére, amely a sport területén végzett 2006. évi független vizsgálathoz (Independent Sport Review 2006) vezetett,

–   tekintettel az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatára, valamint a Bizottság sporttal kapcsolatos ügyekben hozott határozataira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A6-0036/2007),

A.   mivel a játék megfelelő irányítása érdekében a Bizottság a helsinki jelentésben kiemelte a labdarúgás irányító testületei és a közigazgatási hatóságok közötti együttműködés szükségességét, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a hivatásos sport önszabályozó jellegét,

B.   mivel az európai sport – különösen a labdarúgás – az európai öntudat, az európai kultúra és polgárság elidegeníthetetlen része, és a labdarúgás európai modellje – amelyet nyílt sportverseny jellemez egy piramis alakú rendszerben, és amelyben amatőr klubok százezrei, valamint játékosok és önkéntesek milliói képezik a legnagyobb hivatásos klubok bázisát – hosszú távra visszanyúló demokratikus hagyományok és a helyi közösség egésze által történő támogatás eredménye,

C.   mivel a labdarúgás fontos szerepet tölt be a társadalomban és a nevelésben, és a társadalmi beilleszkedés és a multikulturális párbeszéd hatékony eszköze, illetve aktív szerepet kell játszania a diszkrimináció, az intolerancia, a rasszizmus és az erőszak elleni fellépésben, mivel a stadionokban és azok környékén még mindig sok ilyen jellegű esemény történik, és mivel a hivatásos labdarúgóklubok és ligák jelentős társadalmi és kulturális szerepet játszanak a helyi és nemzeti közösségeken belül,

D.   mivel a hivatásos labdarúgásnak gazdasági és nem gazdasági dimenziója is van,

E.   mivel a hivatásos labdarúgás gazdasági vetületei a közösségi jog hatálya alá tartoznak, és az ítélkezési gyakorlat elismeri a sport sajátos természetét és a labdarúgás Európában betöltött társadalmi és nevelési szerepét,

F.   mivel a nemzeti és európai politikai és sporthatóságok feladata a megfelelő jogi keretek keretek – amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják a hivatásos labdarúgás sajátosságának alapelveit, testületei autonómiáját és a szubszidiaritást – kidolgozásával annak garantálása, hogy a közösségi jognak a hivatásos labdarúgásra történő alkalmazása ne befolyásolja hátrányosan a sportág társadalmi és kulturális céljait,

G.   mivel döntés született arról, hogy – tekintettel a sportnak az Európai Unió különböző politikáiban (szabad mozgás, a képesítések elismerése, verseny, egészségügy és az audiovizuális politikák) betöltött növekvő fontosságára – a sportot az EU hatáskörébe tartozó területként bele kell foglalni az Alkotmányba (a 17. és III-282. cikkek); továbbá mivel az Alkotmányt nem ratifikálta minden tagállam, és a sportról szóló nizzai nyilatkozat önmagában nem elegendő a jelenlegi problémák kezelésére, amelyek túllépnek a nemzeti kereteken és ennek megfelelően európai megoldást igényelnek,

H.   a sportban általában, a labdarúgásban pedig különösen tapasztalható egyre nagyobb mértékű professzionalizmus és üzleti szellem révén a közösségi jog fontosabbá vált e területen, ami a Bíróság és Bizottság előtt folyamatban levő ügyek növekvő számában is megmutatkozik,