Az Európai Parlament,

–   tekintettel a kérődzők halliszttel történő táplálásának a Bizottság által 2001-ben kimondott tiltására, mely óvintézkedést a Tanács 2000. december 4-i, a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak elleni védekezés bizonyos intézkedéseiről és az állati eredetű fehérjék állat-takarmányozásban történő felhasználásáról szóló 2000/766/CE határozata(1) vezetett be, majd a Bizottság 2003. július 10-i, a 999/2001/EK rendelet I., IV. és XI. mellékletét módosító, a hallisztnek a nem-kérődző állatok takarmányozásában történő felhasználására irányuló engedélyek tagállamok általi megadásának feltételeiről szóló 1234/2003/EK rendelet(2) foglalt egységes szerkezetbe (a 999/2001/EK rendelet IV. melléklete),

–   tekintettel az Európai Parlament Kutatási Főigazgatóságának 2004. évi, "A halliszt- és halolajipar, és szerepe a közös halászati politikában" című munkadokumentumára,

–   tekintettel a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) módosításáról szóló 2006. december 18-i 1923/2006/EK rendeletre(4), valamint a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IV. mellékletét az állatok takarmányozása tekintetében módosító 2005. augusztus 5-i 1292/2005/EK bizottsági rendeletre(5), amit egy olyan érvényesnek minősített módszer kifejlesztését követően nyújtott be (a Bizottság 2003. december 23-i, az állati takarmányok hivatalos ellenőrzése során az állati eredetű alkotóelemek azonosítása végett alkalmazott vizsgálati módszerekről szóló 2003/126/EK irányelve(6)), mely lehetővé teszi az emlősökből készített hús- és csontliszt kimutatását az állati takarmányokban, még akkor is, ha azok hallisztet is tartalmaznak, és amely elismeri, hogy a halliszt állati takarmányokban történő felhasználásának tiltása nem megalapozott, ezért a tiltást fel kellene oldani,

–   tekintettel az említett bizottsági rendelet tervezetével kapcsolatos 2004. október 28-i állásfoglalására(7), amelyben felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza rendelettervezetét, és amelyben úgy vélekedik, hogy a hallisztnek a kérődzők takarmányozásában történő felhasználása nem egyeztethető össze a Közösség által támasztott azon kötelezettséggel, hogy védeni kell polgárainak egészségét,

–   tekintettel a nemkívánatos anyagok takarmányokban való maximális engedélyezett szintjére, amit az Európai Parlament és a Tanács 2002. május 7-i 2002/32/EK irányelve(8) határoz meg (ezt módosította a Tanács 2003. június 17-i 2003/57/EK irányelve(9) a dioxinok betoldásával, valamint a Bizottság 2003. október 31-i 2003/100/EK irányelve(10)),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett "Az ipari halászat ellenőrzésének megerősítése az Európai Unióban" című közleményére (COM(2004)0167), melyben célul tűzi ki az ipari halászat termékeinek a Közösség területén történő kirakodására irányuló átlátható és hatékony ellenőrzés megvalósítását,

–   tekintettel 2006. május 17-i, az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló álláspontjára(11),

–   tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság részéről az Európai Parlament által 2005. október 26-án benyújtott kérdésekre adott válaszokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0155/2005),

A.   mivel a halliszt- és halolajszektor stabilitása érdekében szükség van az etikára, a fenntarthatóságra, a toxinokra, a nehézfémekre és a szennyező anyagokra vonatkozó kérdések összehangolt vizsgálatára,

B.   mivel nem létezik tudományos bizonyíték arra, hogy a halászati termékek takarmányozásban történő felhasználása terjesztheti az BSE-t vagy a TSE-t, és a szigorú ellenőrzések, valamint a nagymértékű ipari beruházások biztosítják, hogy az élelmiszerlánc során ne történhessen dioxin vagy a dioxinhoz hasonló PCB (poliklórozott bifenilek) általi fertőzés,

C.   mivel a hivatalos módszerek fejődése miatt nem áll fenn az emlős állatokból készült hús, illetve csontliszt és a halliszt összetévesztésének kockázata,

D.   mivel a halliszt gazdag a fehérje formájú alapvető aminoglikozidokban, a halolaj és a halliszt pedig az emberek és állatok egészsége és jóléte számára hasznos zsírsavakban,

E.   mivel az ipari halászat hatásaival kapcsolatos nézetek eltérőek, és nem szabad egyetlen információforrásra hagyatkozni, a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 2004-es tanulmánya szerint az ipari halászat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása viszonylag csekély az emberi fogyasztási igények kielégítése céljára végzett halászat hatásaihoz képest,

F.   mivel azonban tovább kell folytatni az ipari halászat tengeri ökoszisztémákra és a tágabb környezetre gyakorolt hatásának kutatását,

G.   mivel az EU-t halliszttel ellátó valamennyi ország és régió elismeri és alkalmazza a FAO felelős halászatra vonatkozó technikai iránymutatásait,

H.   mivel a Kutatási Főigazgatóság 2004-es munkadokumentuma szerint az érintett fajok nagy része, amelyekről adatokkal rendelkezünk, az EU vizeiben a biztonságos biológiai határértéken belül helyezkedik el,

I.   mivel a halliszt- és halolajszektor az egész világra kiterjedő fontosságú, hiszen Európában 2 222 főt alkalmaz közvetlenül, és 30 000 főt közvetve, valamint több mint 100 000 főt Peruban, a legnagyobb halliszttermelő és exportáló országban,

J.   mivel a halliszt és a halolaj igen fontos termékek, hiszen az EU-ban jelentős fejlődést elérő haltenyésztési szektor számára alapvető fontosságú haltáplálék alapanyagai,

1.   elismeri, hogy a Bizottság által jelenleg alkalmazott stratégia szerint a teljes kifogható mennyiségeket és a kvótákat bizonyos tudományos kritériumok alapján kell meghatározni, és úgy véli, hogy a partra szállítás után a halászati termékek felhasználását inkább gazdasági, mint állománymegőrzési kérdésnek kell tekinteni;

2.   örömmel nyugtázza a Bizottságnak az ipari halászat ellenőrzésének az EU-ban történő megerősítéséről szóló említett közleményét;

3.   hangsúlyozza, hogy újabb erőfeszítéseket kell tenni az ipari halászat kihatásainak és más halászati ágazatokra, valamint a tágabb tengeri környezetre gyakorolt hatásainak kutatása érdekében, valamennyi halászati tevékenység fenntarthatóságának biztosítására, és jutalmazni kell azokat a halászokat, akik a leginkább környezetbarát technológiákat alkalmazzák;

4.   felkéri a Bizottságot a kék puha tőkehallal kapcsolatos tudományos kutatások elmélyítésére, hogy a közeljövőben javítani lehessen a tájékoztatást és a gazdálkodási módszereket;

5.   hangsúlyozza, hogy problémát jelent a tengeri halászat során a tengerbe történő visszadobás, ami egyes becslések szerint Európában évi 1 millió tonnát tesz ki;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatokat és/vagy kísérleti projekteket a tengerbe való halvisszadobások helyzetének, és az ipari halászat ágazatán belüli felhasználási lehetőségek kutatása érdekében, hogy ez semmi esetre sem vezethessen a források túlzott kiaknázásához;

7.   javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg a Parlament Halászati Bizottságával együttműködésben a tengerbe visszadobott halfajok halliszt- és halolajszektor által történő felhasználását, tekintve, hogy az Európai Unióban az akvakultúra ágazata erőteljesen fejlődik;

8.   kiemeli az Európai Unióban hatályban lévő, az állati takarmányokban megtalálható nemkívánatos és fertőző anyagok korlátozására irányuló ellenőrzések fontosságát, melyek biztosítják, hogy a halliszt- és halolajtartalom ne haladja meg a határértékeket, és üdvözli a halliszt- és halolajipar 25 millió EUR-os beruházását az Egyesült Királyságban és Dániában a dioxin és a dioxinhoz hasonló PCB-k kiküszöbölése, valamint biztonságos és egészséges termékek előállítása érdekében; és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg közelebbről a meglévő ellenőrzések alkalmazását;

9.   elismeréssel jegyzi meg, hogy az ágazat e beruházást önkéntesen tette, az EU "a szennyező fizet" elve elfogadásának hiányában;

10.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a dioxinnal és a dioxinhoz hasonló PCB-vel kapcsolatosan az ágazat mindig alkalmazza az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szint elvét (ALARA-elv);

11.   felhív tudományos elemzések elkészítésére a sertés- és baromfi-takarmányozásban használt halliszt elfogadható dioxin-határértékeinek meghatározására;

12.   kiemeli, hogy nem létezik tudományos bizonyíték a halliszt BSE-, vagy TSE-terjesztés miatti teljes tiltásának alátámasztására;

13.  Megjegyzi, hogy az 1923/2006/EK rendelet megtiltja kérődzők állati eredetű proteinnel történő etetését, de lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy eltéréseket engedélyezzen fiatal kérődzők csontliszttel történő etetésére, amennyiben ezek az eltérések a fiatal kérődzők táplálkozási igényeinek tudományos értékelésén alapulnak és az ellenőrzési vonatkozások értékelését követik;

14.   emlékeztet említett 2006. május 17-i álláspontjára, amely a hivatkozott rendelet 7. cikkével összefüggésben eltérést állapít meg, amely bizonyos körülmények között megengedi a kérődző fajták fiatal egyedeinek halakból származó állati fehérjékkel történő etetését;

15.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy oldják fel a halliszt és a halolaj felhasználásának tiltását a kérődzők takarmányozásában;

16.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 306., 2000.12.7., 32. o. (2) HL L 173., 2003.7.11., 6. o. (3) HL L 147., 2001.5.31., 1. o. A legutóbb a 722/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 164., 2007.6.26., 7. o.) módosított rendelet. (4) HL L 404., 2006.12.30., 1. o. (5) HL L 205., 2005.8.6., 3. o. (6) HL L 339., 2003.12.24., 78. o. (7) HL C 174. E, 2005.7.14., 178. o. (8) HL L 140., 2002.5.30., 10. o. A legutóbb a 2006/77/EK bizottsági irányelvvel (HL L 271., 2006.9.30., 53. o.) módosított irányelv. (9) HL L 151., 2003.6.19., 38. o. (10) HL L 285., 2003.11.1., 33. o. (11) HL C 297. E, 2006.12.7., 219. o.