Az Európai Parlament,

–   tekintettel a dárfúri helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2004. szeptember 16-i(1), a 2005. június 23-i(2), a 2006. április 6-i(3), a 2006. szeptember 28-i(4) és a 2007. február 15-i(5) állásfoglalására,

–   tekintettel a nigériai Abudzsa városban 2006. május 5-én aláírt dárfúri békemegállapodásra,

–   tekintettel a 2007. április 28–29-én Tripoliban elfogadott, a dárfúri politikai folyamatról szóló tripoli konszenzusra,

–   tekintettel az Afrikai Unió (AU) 2004. áprilisában hozott, az Afrikai Unió szudáni missziójának (AMIS) létrehozásáról szóló határozatára,

–   tekintettel az 1706. (2006) számú ENSZ-határozatra, amely egy 22 000 fős békefenntartó erő Dárfúrban történő bevetését javasolja,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának dárfúri magas szintű missziója által elkészített, a dárfúri emberi jogi helyzetről szóló, 2007. március 12-i jelentésre;

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanács (ENSZ-BT) 1591. (2005) sz. határozata alapján kinevezett, a szudáni helyzettel foglalkozó szakértői bizottság által elkészített, 2006. október 11-i végleges jelentésre;

–   tekintettel az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményére, amely kötelező jellegű és kivételek nélkül alkalmazandó,

–   tekintettel a Dárfúri Fejlesztési Bizottság küldöttsége 2007. június 30. és július 5. között Szudánban és Csádban tett látogatásának eredményeire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 91. cikkére,

A.   mivel mélységesen aggódik a dárfúri emberi jogi helyzet miatt, ahol számtalan emberi jogi visszaélés, többek között tömeges nemi erőszak, emberrablás és erőszakos kitelepítés történik, és számtalan esetben megsértik a nemzetközi humanitárius jogokat – ahogy arra az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa magas szintű dárfúri küldöttségének jelentése is rámutat,

B.   mivel mélységesen aggódik amiatt, hogy a térségben zajló, a hagyományos katonai csapatok, a kormányhoz hű milicisták, illetve a lázadók közötti konfliktus az elmúlt három évben legalább 400 000 halálos áldozatot követelt, és a konfliktus miatt több mint két és fél millió ember hagyta el lakóhelyét és vált menekültté, a fenti dárfúri békemegállapodás aláírása ellenére,

C.   mivel a dárfúri konfliktus által érintettek száma soha nem látott méreteket öltött, és már meghaladja a 4 millió főt, amelyből 2,2 millióan lakóhelyük elhagyására kényszerültek, és közülük az emberi jogi szervezetek dolgozói több mint 500 000 főhöz nem tudnak eljutni; mivel Szudánban több mint ötmillió ember kényszerült lakóhelye elhagyására vagy vált nemzetközi menekültté, és ezért ezen országban a világon a legmagasabb a menekültek száma,

D.   mivel nem tartják tiszteletben a 2004. április 8-án N'Djamenában megkötött tűzszünetet, és a Dárfúri Békemegállapodás bukása óta tovább emelkedett a törvénytelenségek száma és nőtt a bizonytalanság; mivel a lázadó csoportok folyamatos szétválása – olyan mértékben, hogy ma már több mint 20 ilyen csoport van – megakadályozza a humanitárius segélyek elosztását, és tovább nehezít mindenféle béketárgyalást,

E.   mivel a dárfúri válságot az ENSZ jelenleg a világ legsúlyosabb emberi jogi válságának tartja,

F.   mivel a helyzet soha nem volt ilyen súlyos a humanitárius szervezetek működése szempontjából, és mivel a támadások továbbra is különbségtétel nélkül irányulnak polgári személyek és a segélyszervezetek dolgozói ellen; mivel 2006-ban a humanitárius szervezetek 19 dolgozója veszítette életét, és az Afrikai Unió szudáni missziójának 18 katonája szintén áldozatul esett, ebből 9 az elmúlt hónap során; mivel ebben az évben a humanitárius szervezeteknek már 74 járművét támadták meg, és 82 dolgozóját rabolták el hosszabb-rövidebb időre,

G.   mivel a nőket és a gyermekeket sújtó nemi erőszakot emberiség elleni bűntettnek nyilvánították, de a dárfúri konfliktusban a szemben álló felek továbbra is büntetlenül használják a nemi erőszakot háborús fegyverként; mivel a helyzetet leleplező áldozatok azt kockáztatják, hogy a szudáni törvények értelmében üldözni fogják őket, mivel a bizonyításhoz négy férfi szemtanú szükséges,

H.   mivel a kínzás és a felnőttek és gyermekek katonai szolgálatra való kötelezése a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok megsértésének jellemző formájává vált Dárfúrban, az áldozatok pedig félnek jelentést tenni e jogsértésekről,

I.   mivel az ENSZ által meghatározott "védelmi felelősség" elve kimondja, hogy amennyiben "a helyi hatóságok nyilvánvalóan nem biztosítják a lakosság védelmét a népirtással, a háborús bűnökkel, az etnikai tisztogatással és az emberiség elleni bűncselekményekkel szemben", úgy másoknak kell a szükséges védelmet biztosítani,

J.   mivel az Afrikai Unió szudáni missziójának megbízatását 2007 év végéig meghosszabbították, és a vegyes haderőt legkorábban 2008-ban fogják felállítani; mivel a közös haderő felállításáig az Afrikai Unió szudáni missziója az egyetlen olyan földi haderő, amely a polgári lakosságot hivatott megvédeni,

K.   mivel különösen aggódik amiatt, hogy továbbra is folytatódik Szudán fegyverekkel és katonai felszerelésekkel való ellátása, amelyeket a Szudán Dárfúr nevű tartományában zajló emberi jogi és humanitárius katasztrófában használnak fel – ahogy azt a fenti szakértő bizottság és az Amnesty International által írt legutóbbi jelentés is rögzíti,

L.   mivel a dárfúri konfliktus – és a büntetlenség – növekvő mértékben befolyásolja a régió stabilitását, és fenyegeti az általános békét és biztonságot,

M.   mivel a szélesebb regionális konfliktus része a csádi válság, amelyet eltérő mozgatóerők irányítanak, és amely önálló konfliktusként kezelendő, mivel Csád kormánya nem tesz eleget a polgári lakosság védelmére vonatkozó felelősségének, és jelenleg 230 000 szudáni menekült él csádi menekülttáborokban, és 190 000 csádi kényszerült lakhelye elhagyására,

N.   mivel az ENSZ 2006-ban többdimenziós haderőt helyezett Csádba; azóta nem történt előrelépés e haderő felállítását illetően annak ellenére, hogy a polgári lakosság védelmére irányuló sürgető igény egyre nő,

O.   mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) 2005-ben nyomozást indított a dárfúri bűncselekmények ügyében, és 2007. május 2-án letartóztatási parancsot adott ki Ahmad Muhammad Hárún és Ali Kusajb ellen, akik 51 rendbeli háborús és emberiség elleni bűncselekmény, köztük gyilkosság, nemi erőszak, kínzás és dárfúri civilek zaklatásának gyanúsítottjai,

P.   mivel 2007. május 10-én Kína Liu Giujint nevezte ki Dárfúri különmegbízottnak; mivel Kína azt követően, hogy 2006 végén támogatta az Afrikai Unió / ENSZ közös haderő létrehozását, bejelentette, hogy kész mérnököket küldeni a térségbe az ENSZ által támogatott békefenntartók támogatására; mivel 2008-ban Kína ad otthont az olimpiai játékoknak, és mivel Kína Szudán kiemelkedő kereskedelmi partnere és az ENSZ-BT állandó tagja, ezért különös felelősség hárul rá a dárfúri béke elérésében,

Q.   mivel az ENSZ legutóbbi környezetvédelmi programról szóló jelentése rámutat arra, hogy az elmúlt 40 évben átlagosan 100 km-rel nőtt a sivatag, 15 év alatt közel 12%-kal csökkent az erdőterület és túllegeltetés folyik Szudán amúgy is érzékeny termőtalaján,

R.   mivel az olajból származó bevételek a nemzeti költségvetést az 1999-es 900 millió USD-ról 2003-ra 2,5 milliárd USD-ra növelték, 2007-ben pedig várhatólag eléri majd a 11,7 milliárd USD-t,

S.   mivel az átfogó békemegállapodás 2009-re tűzi ki a választásokat,

1.   elítéli a darfúri emberi jogi helyzetet, ahol a konfliktus több mint négy és fél millió embert érint közvetlenül és több mint hárommillió ember függ élelmiszersegélyektől;

2.   felhívja az ENSZ-t, hogy az általa meghatározott "védelmi felelősség" elve alapján lépjen fel, és a fellépését arra alapozza, hogy a szudáni kormány nem tudja megvédeni Dárfúr lakosságát a háborús és emberiség elleni bűncselekményekkel szemben, és nem tud humanitárius segélyt nyújtani a lakosságnak;

3.   felszólítja a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a tegyenek eleget kötelezettségüknek, és tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést annak érdekében, hogy hatékonyan megvédjék Dárfúr lakosságát az emberi jogi katasztrófától;

4.   felszólítja a szudáni kormányt és a lázadó mozgalmakat, hogy biztosítsák a konfliktus által érintettek számára a humanitárius segélyekhez való biztonságos és akadálymentes hozzáférést, és tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot; üdvözli a szudáni kormány és az ENSZ közötti, a dárfúri humanitárius tevékenységek megkönnyítéséről szóló, közös nyilatkozat 2007. március 28-i aláírását, és felszólít annak teljes körű végrehajtására;

5.   felszólítja az összes felet a tűzszünet azonnali betartására, elítéli a tűzszüneti megállapodások minden fajta megszegését, elsősorban a civil lakosság ellen irányuló erőszakot, valamint a humanitárius dolgozók megtámadását; ragaszkodik ahhoz, hogy a szudáni kormány hagyjon fel a dárfúri térség bombázásával, és fegyverezze le a dzsandzsavíd katonai alakulatokat; megjegyzi, hogy biztonság hiányában lehetetlen folytatni a Szudánra irányuló és Szudánban megvalósuló fejlesztési politikát;

6.   üdvözli, hogy a szudáni kormány 2007. június 12-én elfogadta az Afrikai Unió és az ENSZ közös haderőinek felállítását, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a szudáni kormány korábban többször is elmulasztotta teljesíteni a közös haderők Szudánba történő beengedésére vállalt kötelezettségét; hangsúlyozza a közös haderők megfelelő felkészítésének és lehető leggyorsabb kiépítésének jelentőségét, valamint a szudáni hatóságok folyamatos közreműködésének fontosságát; ezért felhív az Afrikai Unió és az ENSZ közös haderőinek gyors felállítására olyan megbízással, amely lehetővé teszi a civil lakosság hatékony védelmét; rámutat arra, hogy a konfliktus csak politikai, nem pedig katonai úton oldható meg;

7.   emlékezteti a szudáni kormányt, hogy őt terheli a felelősség a belső biztonságért, és a nemzetközi közösség részéről érkező közbelépést nem szabad ürügyként tekinteni e felelősségről való lemondásra;

8.   felismeri, hogy valószínűleg még az erők gyors felállítása sem teszi lehetővé, hogy a csapatok száma jelentősen megnövekedjen a térségben 2008 tavasza előtt, és hogy mindeközben nagy valószínűséggel folytatódni fog az öldöklés és az egyéb erőszak;

9.   felszólítja ezért az EU-t és a többi nemzetközi adományozót, hogy jelenlegi felépítése szerint nyújtsanak további támogatást az Afrikai Unió szudáni missziójának , beleértve a hosszú távú finanszírozási kötelezettségvállalásokat, valamint az igencsak szükséges technikai segítséget a közös erők végleges felállításáig tartó átmeneti időszakra; alapos kivizsgálására szólít fel azzal kapcsolatosan, hogy az Afrikai Unió szudáni missziójának néhány katonája hónapok óta nem kap fizetést;

10.   úgy véli, hogy a civil lakosság és a humanitárius szervezetek munkatársainak megvédése és a segélycsomagok elosztásának folytatása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy a szudáni kormány állja a szavát, és feltétel nélkül beengedje a közös erőket, azonnali hatállyal repüléstilalmi zónát kell kijelölni Dárfúr felett;

11.   felhívja az Európai Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy ismételten hívjon össze béketárgyalásokat a dárfúri békemegállapodás tartalmának javítása érdekében, hogy az minden fél számára elfogadható legyen; felszólítja a nemzetközi szereplőket, hogy biztosítsák minden félnek a tárgyalás eredményeként létrejött megállapodás szerinti elszámoltathatóságát; sürgeti a dárfúri konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy a válság békés megoldása iránti elkötelezettségük jeléül haladéktalanul hajtsák végre a megállapodást;

12.   felszólítja az EU-t, az ENSZ-t és az AU-t, hogy egységesen lépjenek fel és tegyenek erőfeszítéseket a dárfúri konfliktus megoldása érdekében, valamint hogy kezeljék prioritásként az átfogó békefolyamatot, amelyhez hozzátartozik a dárfúri törzsekkel, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült közösségekkel, a női szervezetekkel és egyéb civil társadalmi csoportokkal, az összes – beleértve az ellenzéki – párttal, valamint az érintett regionális szereplőkkel való konzultáció és azok képviselete, megkönnyítve a tartós béke kialakulását;

13.   felszólítja a Szudáni Népi Felszabadító Mozgalmat, hogy segítsen egyesíteni az összes dárfúri lázadó csoportot azzal a céllal, hogy ők is részt vehessenek a nemzetközi tárgyalásokban, és felhívja a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nyomást a lázadó csoportok egyesülése érdekében, továbbá felszólítja a szudáni kormányt, hogy hagyjon időt a lázadóknak az újracsoportosulásra;

14.   sürgeti a szudáni kormányt, hogy mihamarabb készítsen menetrendet a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a menekültek letelepedésének, vagyonuk visszaszolgáltatásának és kárpótlásának biztosítására, valamint az erőszak áldozatai és az erőszak következtében családjuk által kiközösített vagy gyermeket szülni kényszerült nők számára biztosított külön alap létrehozására és rehabilitációjukra;

15.   felhívja Csád és Szudán kormányát, hogy tartsa tiszteletben nemrégiben megerősített kötelezettségvállalását a fegyveres megmozdulások támogatásának leállítására, és hogy munkálkodjon kapcsolatuk javításán;

16.   felszólít arra, hogy Csádban sürgősen állítsanak fel olyan nemzetközi haderőt, amely képes aktívan megvédeni az erőszaktól a menekülteket, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülteket, valamint minden egyéb sebezhető közösséget, és stabilizálni tudja a biztonsági helyzetet, hogy lehetővé tegye a humanitárius segítséghez való hozzáférés javítását; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy koordinálja diplomáciai erőfeszítéseit és győzze meg Deby elnököt, hogy egyezzen bele az ENSZ haderő felállításába Csádban;

17.   felszólítja a szudáni kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal a büntetlenség felszámolása érdekében; sürgeti ezért a szudáni kormányt, hogy tartóztassa le Ahmad Muhammad Hárúnt, a humanitárius ügyekért felelős minisztert, valamint a dzsandzsavíd vezetőt, Ali Kusajbot, és adja ki őket a Nemzetközi Büntetőbíróságnak; felszólítja az Afrikai Uniót és az Arab Ligát, hogy gyakoroljon nyomást a szudáni kormányra ennek érdekében;

18.   létfontosságúnak tartja a déli területekkel kötött átfogó békemegállapodás megfelelő végrehajtását, és megjegyzi, hogy a vagyonmegosztásról és a határmegállapításról eddig még nem történt megállapodás; rámutat arra, hogy az átfogó békemegállapodás és a keleti területekkel nemrégiben megkötött egyezmény sikeres végrehajtása segítene megteremteni azt a bizalmat, ami szükséges a Dárfúrral kapcsolatos tartós politikai megállapodás létrejöttéhez;

19.  elítéli az ENSZ fegyverembargójának nyilvánvaló megsértését a szudáni kormány által;

20.   felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul vezessenek be szigorúbb felügyeleti és ellenőrzési eljárásokat, amelyek biztosítják az ENSZ Biztonsági Tanácsa fenti 1591. (2005) számú határozatának, valamint az EU a Szudán elleni korlátozó intézkedésekről szóló, 2005. május 30-i 2005/411/KKBP tanácsi közös álláspontjának teljesítését, úgy, hogy az alábbiakban felsoroltakkal kapcsolatos eljárások vonatkozzanak az EU állampolgáraira, az EU-ban nyilvántartott vállalatokra, az uniós alapokra, az EU-ban nyilvántartott vízi és légi járművekre, valamint az EU területi joghatóságán belül működő vállalatokra:

21.   felhívja az EU-t és az egyéb nemzetközi szereplőket, hogy vezessenek be célzott szankciókat, beleértve a konfliktust tápláló üzleti tevékenységek kezelésére irányuló intézkedéseket, bármelyik olyan féllel – akár a szudáni kormánnyal – szemben, amelyik megszegi a tűzszünetet, vagy civileket, békefenntartókat vagy humanitárius műveleteket támad meg, és hogy tegyenek meg minden szükséges lépést a büntetlenség megszüntetése ellen irányuló gazdasági szankciók, – például utazási tilalmak és eszközök befagyasztása – révén;

22.   támogatja Desmond Tutu nyugalmazott érsek kijelentését, mely szerint a szudáni kormányt "most kemény és hatékony szankcióknak kell alávetni, amíg véget nem ér a szenvedés"; felhívja az AU-t, hogy támogassa az ilyen akciókat azok ellen, akik felelősek a szudáni erőszak fenntartásáért;

23.   felszóltja az ENSZ főtitkárát, Ban Ki Munt, hogy gyakoroljon nagyobb nyomást a szudáni kormányra, hogy az alkalmazkodjon az ENSZ BT álláspontjához, és hogy hangsúlyozza, hogy az ENSZ felhívásának való ellenállás büntető lépéseket von maga után;

24.   üdvözli annak jeleit, hogy Kína már nagyobb hajlandóságot mutat a dárfúri béke támogatására, és felszólítja Kínát mint a szudáni olajexport 80%-ának felvásárlóját, hogy vesse latba jelentős befolyását a térségben annak érdekében, hogy a szudáni kormány eleget tegyen az átfogó békemegállapodás és a dárfúri békemegállapodás szerint őt terhelő kötelezettségeknek; felhívja továbbá Kínát, hogy hagyjon fel a Szudánba irányuló fegyverexporttal, és hagyjon fel a szudáni kormány elleni célzott szankciókra irányuló döntések megakadályozásával az ENSZ Biztonsági Tanácsában;

25.   felhívja a szudáni kormányt, hogy kezelje a környezetvédelmi kérdéseket, és legfőképpen csökkentse olajiparának és mezőgazdasági gyakorlatának környezeti hatásait, valamint előzze meg a természeti erőforrások miatt kialakuló helyi konfliktusokat;

26.   felszólítja a szudáni kormányt, hogy olajbevételeinek összegét átlátható módon tegye közzé, és felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az európai cégek és tőke Szudánból való kivonását;

27.   rámutat, hogy az olajbevételeknek köszönhetően mára megnövekedett hatalom és vagyon a peremvidékeken élők hátrányára nagy mértékben az ország közepére összpontosul;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a tagállamok állam-és kormányfőinek, Szudán kormányának és parlamentjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az Arab Liga állam- és kormányfőinek, az Afrikai, Karibi és Csendes Óceáni-országok kormányainak, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Afrikai Unió intézményeinek.

(1) HL C 140. E, 2005.6.9., 153. o. (2) HL C 133. E, 2006.6.8., 96. o. (3) HL C 293. E, 2006.12.2., 320. o. (4) HL C 306. E, 2006.12.15., 397. o. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0052. (6) HL L 159., 2000.6.30., 1. o.