Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2662(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B6-0476/2007

Előterjesztett szövegek :

B6-0476/2007

Viták :

PV 15/11/2007 - 2
CRE 15/11/2007 - 2

Szavazatok :

PV 15/11/2007 - 5.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0540

Elfogadott szövegek
PDF 219kWORD 58k
2007. november 15., Csütörtök - Strasbourg
A fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról
P6_TA(2007)0540B6-0476/2007

Az Európai Parlament 2007. november 15-i állásfoglalása a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, "A törékeny helyzetekre való uniós reagálás felé – kötelezettségvállalás nehéz körülmények között, a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében " című 2007. október 25-i bizottsági közleményre COM(2007)0643, és az ahhoz csatolt munkadokumentumra (SEC(2007)1417),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozatra az Európai Unió fejlesztési politikájáról: Az európai konszenzus(1),amely 2005. december 20-án került aláírásra,

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2), amely "Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI)" néven ismert,

–   tekintettel a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásra(3), valamint annak 2005. június 25-én Luxembourgban aláírt módosítására(4) (Cotonou-i Megállapodás),

–   tekintettel "a konfliktusokat követő újjáépítésre és fejlesztésre vonatkozó afrikai uniós politikára", amelyet a 2006. június 25–július 2-i Banjulban tartott AU-csúcstalálkozón az 52 tagállam elfogadott,

–   tekintettel a törékeny helyzetű államokkal foglalkozó OECD/DAC csoport által megfogalmazott és a DAC 2007. április 3-4-i párizsi magas szintű ülése által elfogadott, "a törékeny államokban és helyzetekben vállalt helyes adományozói tevékenység tíz alapelvére",

–   tekintettel az ENSZ közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 2005. október 24-i, 60/1 sz. határozatára, és különösen annak a védelmi felelősségről szóló 138-140. bekezdésére;

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az 1990-es évek óta a hagyományos szerepük betöltésére és a fejlesztés előmozdítására nem képes, valamint erőtlen intézményekkel rendelkező államokat a Világbank és a nemzetközi fejlesztési közösség "törékeny államoknak" nevezi;

B.   mivel egy állam törékeny helyzete jobbára tapasztalati, mintsem normatív fogalom, amely egy függő változó, nem pedig egy eredeti állapot; mivel egy törékeny helyzet válságok előtt vagy után alakul ki; mivel a "törékeny" helyzet megszűnésének megállapítása az adott állam polgárainak a felelőssége kell hogy legyen;

C.   mivel annak ellenére, hogy a fogalom meghatározása nem egyértelmű, arra lehetőséget ad, hogy meghatározza a törékeny helyzeteket átélő államokat, és a Világbank által "törékenynek" ítélt államok száma 2000 és 2006 között 14-ről 26-ra, majdnem kétszeresre emelkedett, amelyek közül 14 ország Afrika Szaharától délre eső részén fekszik;

D.   mivel a törékeny helyzetek belső és külső tényezőinek megértése nélkülözhetetlen az ilyen államok megsegítéséhez és megerősítéséhez, a polgáraik közvetlen támogatása, a regionális és világbéke, valamint a jólét előmozdítása érdekében;

E.   mivel a különböző törékeny helyzetek (például a konfliktusos, az ún. "nyersanyagátokkal" sújtott, rossz kormányzású vagy körülzárt államok) eltérő beavatkozást igényelnek; mivel egy adott ország különböző típusú törékeny helyzeteket is elszenvedhet, ami megnehezíti a besorolását és a konkrét intézkedések meghozatalát;

F.   mivel a törékeny helyzetek kezelése hosszú távú folyamat, amelyhez mind az érintett ország, mind a nemzetközi közösség kitartó és hosszú távú elköteleződésére van szükség;

G.   mivel az Afrikai Unió elismeri, hogy az újjáépítés elsősorban politikai, és nem technikai kérdés, ezért hangsúlyozza a törvényes állami hatóságok kiépítésének, a konszenzuson alapuló kormányzás, a sérülékeny csoportokat támogató intézkedések és a helyi kapacitások kiépítésének szükségességét, az igazságos hatalommegosztás és kölcsönös elszámoltathatóság keretén belül;

H.   mivel a törékeny helyzetek gyakran a szegénységben és rossz életkörülményekben rejlő okokra vezethetők vissza, amelyek a legszélsőségesebb esetekben az állam összeomlásához és állandósult bizonytalansághoz vezetnek; mivel az érintett országokban élő polgárok védelmének és jogainak hiánya az EU és a nemzetközi közösség közbelépését teszik szükségessé, és figyelmük középpontjában ez kell hogy álljon;

I.   mivel az államépítő tapasztalatokat továbbra sem osztják meg kellőképpen egymás között az országok és az adományozók, meggátolva így a tanulságok levonását;

J.   mivel kettős elszámoltathatósági mechanizmusra van szükség az adományozók és a fogadó országok, valamint ez utóbbiak és azok lakossága között;

K.   mivel az összetett finanszírozási eszközök a megkettőződés vagy a forráselosztás hiányának kockázatával járnak, és még jobban megnehezítik a már így is legyengült társadalmak elszámoltathatóságát és részvételét;

1.   úgy véli, hogy a törékeny helyzet összetett fejlesztési kihívás, és hangsúlyozza a törékeny helyzetek leküzdésére irányuló, jól meghatározott és összefüggő menetrend szükségességét, amely a "ne okozzunk kárt" elvén alapul, azaz az adott helyzethez igazodik, figyelembe veszi a hosszú távú megfontolásokat és összehangolja az egyes érdekeltek sokrétű céljait és megközelítéseit, a szegénység leküzdésének és millenniumi fejlesztési célok elérésének elsődleges és átfogó célja fényében;

2.   üdvözli a törékeny helyzetre adott uniós válasz előkészítését, és hangsúlyozza a parlamentek bevonásának szükségességét a stratégia valamennyi szakaszában;

3.   megerősíti, hogy a fejlődéshez, a jogállamisághoz, az emberi jogok védelméhez, a helyes kormányzáshoz és békés válságmegelőzéshez vezető szilárd demokratikus politikai rendszer a legjobb módja a törékeny helyzetekből való kijutásnak és a nyílt intézmények helyes működtetésének, valamint a hatékony és igazságos politikai döntéshozatalnak;

4.   rámutat arra, hogy a törékeny helyzetekre irányuló programoknak és intézkedéseknek átfogónak és következeteseknek kell lenniük, és a lakosokra és az érintett országok fenntartható fejlődésére kell összpontosítaniuk; úgy véli, hogy a létező eszközöknek és mechanizmusoknak a törékeny helyzetekre fogékony megközelítést kell alkalmazniuk; teljes mértékben egyetért abban, hogy jobban ki kell használni a törékeny helyzetek megelőzésére irányuló, közösen kidolgozott országos stratégiai dokumentumokban és tematikus programokban rejlő lehetőségeket;

5.   hangsúlyozza, hogy a törékeny helyzetek leküzdésére irányuló menetrendnek – különös hangsúlyt helyezve a szegények támogatására és a megelőzésre – három célkitűzéssel kell rendelkeznie: az emberi biztonság előmozdítása, a fejlődés elősegítése és a béke biztosítása; hangsúlyozza egyúttal ezek következetes alkalmazásának szükségességét;

6.   úgy véli, hogy a hosszú távú stratégiai tervezést össze kell hangolni a helyi szinten végrehajtott programokkal, amelyeknek rugalmasnak és alkalmazkodónak kell lenniük, és figyelembe kell venniük az illető ország sajátosságait; felhívja ezért a Bizottságot, hogy segítse elő a hosszú távú fejlesztést, de egyúttal gondoskodjon az olyan alapvető szolgáltatások rövid távú biztosításáról, mint az egészségügyi ellátás és az oktatás;

7.   hangsúlyozza, hogy a törékeny helyzetekben végrehajtott fejlesztési programoknak ugyanazoknak az alapvető elveknek kell megfelelniük, mint a máshol megvalósított fejlesztési programoknak; ezek az elvek a tulajdonlás, a partnerség, a kölcsönös elszámoltathatóság és a fenntarthatóság elve;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a minden érintettet bevonó politikai és békepárbeszédet és a megbékélési folyamatokat, továbbá hogy támogassa a közösségek és a civil társadalom részvételét a helyreállítás és a fejlesztési stratégiák valamennyi fázisában;

9.   hangsúlyozza, hogy a tartós béke csak megfelelő és látható igazságszolgáltatás mellett valósítható meg , különösen a háborús bűnök és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények esetében; ebben az összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a törékeny államok jogi és bírósági rendszereinek erősítését annak érdekében, hogy az emberiség elleni súlyos bűncselekmények elkövetőit bíróság elé lehessen állítani, de annak érdekében is, hogy biztosítani lehessen az igazságszolgáltatási és a megbékélési kezdeményezések párhuzamos előrehaladtát;

10.   felszólít az egyéni jogok erősítésére, beleértve a legszegényebbek földtulajdonhoz való jogát; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a mezőgazdasági termelés diverzifikálására irányuló erőfeszítéseket a fejlődő országokban annak érdekében, hogy azok megszabadulhassanak a monokultúrás országok rendkívüli kiszolgáltatottságától, és elkerülhessék a gazdasági összeomlás okozta törékeny helyzeteket;

11.   megismétli azoknak az uniós fejlesztési és humanitárius fellépéseknek a szükségességét, amelyek nagyobb szerepet juttatnak a megelőző intézkedéseknek, a korai figyelmeztetésnek és a kockázatelemzéseknek annak érdekében, hogy megelőzhetőek legyenek a törékeny helyzetekből eredő természeti és ember okozta katasztrófák;

12.   megerősíti, hogy az instabilitás leküzdésére és fejlesztésre irányuló átfogó modellnek figyelembe kell vennie a helyi, regionális és kontinentális szinten már létező kezdeményezéseket, úgymint a konfliktusokat követő újjáépítésre és fejlesztésre vonatkozó afrikai uniós politikát, a NEPAD programot, az afrikai szakértői értékelési mechanizmust, valamint a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartát; ezért felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a dél-dél együttműködés megerősítésére irányuló erőfeszítéseket ezen a téren;

13.   felhívja a Bizottságot is, hogy gondoskodjon arról, hogy a helyi érintett feleket teljes mértékben bevonják a törékeny helyzetek leküzdésébe, hogy figyelembe vegyék a helyi érintett felek államépítési koncepcióit és elgondolásait, illetve azok államformáját, és hogy helyi szakértőket is bevonjanak;

14.   hangsúlyozza a nők és a sebezhető csoportok kulcsfontosságú szerepét a fejlődés és béke előmozdításában, és kéri a Bizottságot, hogy támogassa megerősítésüket, mégpedig az instabil környezet okozta sajátos szükségleteik és helyzetük figyelembe vételével;

15.   üdvözli a tényt, hogy a közös EU–Afrika stratégia keretében az EU és Afrika párbeszédet folytat majd a "törékeny helyzet" fogalmáról, hogy egyetértés születhessen a jövőben végrehajtható intézkedésekkel kapcsolatban; üdvözli a tényt, hogy ezt a párbeszédet a cselekvési terv már előirányozza;

16.   emlékeztet arra, hogy minden állam felelős azért, hogy megóvja lakosságát a népirtástól, a háborús bűnöktől, az etnikai tisztogatásoktól és az emberiség elleni bűncselekményektől, és hogy az EU – az ENSZ közgyűlésének 2005. október 24-i 60/1 sz. határozatával összhangban – határozottan támogatja a védelmi felelősséget; hangsúlyozza, hogy a védelmi felelősség magába foglalja a fenntartható diplomáciai, gazdasági és jogi eszközökkel gyakorolt nyomás és fenyegetés alkalmazását, és hogy a kényszerítő célú katonai beavatkozás kizárólag végső megoldást jelenthet, amelyet csak szigorú ellenőrzés mellett lehet alkalmazni;

17.   hangsúlyozza, hogy a törékeny helyzetek kezelése bonyolult folyamat, amely jelentős pénzügyi és emberi erőforrásokat, valamint hosszú távú elkötelezettséget követel; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy ezek az erőforrások elegendő mértékben, illetve megfelelő és kiszámítható módon rendelkezésre álljanak, és hogy a támogató szervek összehangoltan működjenek;

18.   hangsúlyozza, hogy a költségvetési finanszírozás nem megfelelő eszköz a törékeny helyzetek esetében, mivel az ellenőrzési és felügyeleti kapacitások gyengék, vagy nem léteznek; ezért felhívja a Bizottságot, hogy ezekben a helyzetekben más támogatási formákat vegyen igénybe, kivéve, ha részletes információval tud szolgálni a pénzforrások felhasználásának módjáról;

19.   kéri a Bizottságot, hogy bocsássa a Parlament rendelkezésére az adományozók és nemzetközi szervek jegyzékét, valamint adatokat az általuk folytatott tevékenység jellegéről, annak érdekében, hogy biztosítható legyen a rendelkezésre álló eszközök és források optimális felhasználásának felügyelete;

20.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és az Afrikai Uniónak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(2) HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(4) HL L 209., 2005.8.11., 27. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat