Az Európai Parlament 2007. november 15-i állásfoglalása Szomáliáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a szomáliai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Unió Tanácsának közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Javier Solana, illetve Louis Michel biztos által korábban tett nyilatkozatokra,
– tekintettel a Szomáliában kibontakozó humanitárius katasztrófával kapcsolatos aggodalmakat tartalmazó, 40 nemzetközi és nemzeti civil szervezet által aláírt nyilatkozatra,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1744(2007) határozata által előterjesztett nemzeti megbékélési tervre, amelyet 2007. február 20-án, Etiópiának az Iszlám Bíróságok Szövetsége feletti győzelmét követően fogadtak el az ENSZ Biztonsági Tanácsában,
– tekintettel a 2007. december 8–9-én, Lisszabonban megrendezésre kerülő EU–Afrika-csúcstalálkozóra,
A. mivel az Iszlám Bíróságok Szövetségének felkelői és az etiópiai és az ideiglenes szövetségi kormány (TGF) szövetséges csapatai közötti közelmúltbeli harcokban legkevesebb 80 ember vesztette életét,
B. mivel a Szaíd Barre-rezsim 1991-es megdöntése óta Szomáliának nincs működő kormánya és azóta a politikai helyzetet a törzsek közötti harcok és a banditák által elkövetett bűncselekmények jellemezte anarchia uralja,
C. mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosának becslései szerint az Iszlám Bíróságok Szövetsége és az etiópiai és a TGF szövetséges csapatai közötti közelmúltbeli harcok következtében legkevesebb 100 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására; mivel e harcok számos polgári áldozatot követeltek; mivel a lakóhelyén fennmaradó részének biztonsága súlyos aggodalomra ad okot,
D. mivel Szomália fővárosában, Mogadishuban a romló biztonsági helyzet lehetetlenné tette a nemzeti és nemzetközi civil szervezetek számára a kibontakozó humanitárius katasztrófa kezelését, illetve azt, hogy reagáljanak a vészhelyzetre,
E. mivel az élelmiszer-ellátás biztonságának elemzésével foglalkozó egység (FSAU) becslései szerint a vidéki népesség körében mintegy 38 000 ötéves kor alatti gyermek szenved akut alultápláltságban és 10 000 súlyosan alultáplált, akiknek a helyzete életveszélyes, ha nem kapják meg a megfelelő ellátást,
F. mivel megerősítették a régióban történt kolerás megbetegedésekről szóló jelentéseket, és ezért a betegség terjedésének megakadályozása érdekében sürgős intézkedésekre van szükség a biztonságos víz és a higiénés létesítmények biztosítására az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára,
G. mivel az ENSZ szomáliai Humanitárius Ügyekért felelős Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint a 2007-es harcok miatt mintegy 450 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására, aminek következtében a Szomáliában lakóhelyüket elhagyni kényszerülők száma több mint 850 000-re emelkedett, beleértve azt a 400 000 embert, akik a polgárháború 1990-es évekbeli kezdete óta kényszerültek lakóhelyük elhagyására,
H. mivel a 10 millió lakosból mintegy 1,5 millió szomáliai szorul nemzetközi segélyre,
I. aggódva az elhúzódó szomáliai polgárháború és ennek a béke- és megbékélési folyamatra gyakorolt hatása miatt, valamint a Szomáliai-félsziget ("Afrika szarva") egészének biztonságáért és stabilitásáért,
J. mivel Ali Mohamed Gedi szomáliai miniszterelnök egy Abdullah Ahmed Juszuf elnökkel szembeni heves nézeteltérést követően lemondott, ami súlyosbította az országban fennálló patthelyzetet,
K. mivel az Iszlám Bíróságok Szövetségének felkelői bojkottálták a múlt hónapban az ideiglenes kormány által támogatott megbékélési találkozót; mivel Melesz Zenavi etióp miniszterelnök kijelentette, hogy az etióp csapatok az Afrikai Unió békefenntartóinak Mogadishuba történő megérkezését követően kivonulnak,
L. mivel az Iszlám Bíróságok Szövetségének felkelői kizártnak tartanak bármiféle kapcsolatfelvételt a TGF-fel addig, amíg az etióp hadsereg jelen van Szomáliában; mivel az etióp intervenció elhúzódása tovább bonyolítja a helyzetet a térségben épp úgy, mint más országoknak, nevezetesen Eritreának az Iszlám Bíróságok Szövetsége számára nyújtott támogatása,
M. mivel egyes újságírók 2007-ben történt meggyilkolásának esetében az elkövetők legtöbbször továbbra is ismeretlenek, és ez idáig a szomáliai kormány tisztviselői nemcsak hogy nem folytattak nyomozást, illetve tartóztattak le vagy állítottak bíróság elé a gyilkosságokkal kapcsolatba hozható személyeket, de a gyilkosságok elítélését is következetesen elmulasztották,
1. határozottan elítéli a nemzetközi humanitárius jognak és az emberi jogi törvényeknek a szomáliai konfliktusban részt vevő valamennyi fél által elkövetett többszöri megsértését; felszólít a harcok azonnali befejezésére; követeli, hogy az ellenséges csoportok tartózkodjanak a polgári személyek elleni általános támadásoktól, és sürgeti, hogy egy független bizottság vizsgálja ki a háborús bűnöket és az emberi jog megsértésének eseteit;
2. emlékeztet arra, hogy a nemzetközi közösségnek és a jelen konfliktusban részt vevő valamennyi félnek felelőssége, hogy megvédelmezze a civileket, hogy lehetővé tegye a segélyek szállítását, illetve, hogy tiszteletben tartsa a humanitárius zónát és a humanitárius munkát végzők biztonságát; követeli ezért, hogy haladéktalanul teremtsék meg a feltételeket a szomáliai humanitárius katasztrófára adandó megfelelő válaszhoz;
3. óv attól, hogy hacsak nem hoz markáns és gyors intézkedéseket a nemzetközi közösség a helyzet stabilizálása és fokozatos javítása érdekében, akkor fennáll annak egyértelmű veszélye, hogy a szomáliai konfliktus az egész Afrika szarvát érintő regionális háborúvá növi ki magát;
4. felhívja a nemzetközi közösséget, hogy fokozza és tartsa fenn a diplomáciai erőfeszítéseket a jelenleg zajló erőszak megállítására, illetve javasoljon állandó mechanizmust egy azonnali tűzszünet megtárgyalása és figyelemmel kísérése céljából;
5. felhívja a TFG-t, hogy lépjen kapcsolatba konzultatív folyamat keretében a kulcsszerepet betöltő szomáliai érdekelt felekkel, amely folyamat egy új miniszterelnök kinevezéséhez vezet; sürgeti valamennyi szomáliai érdekelt felet, hogy újítsa meg a politikai párbeszédre irányuló erőfeszítéseit, és hogy továbbra is koncentráljon a Szomáliai Köztársaság 2004-es Ideiglenes Szövetségi Chartájában előírt folyamat újraindítására; hangsúlyozza, hogy a sikeres párbeszéd és megbékélés alapvető fontosságú a szabad és tisztességes választások 2009-ben történő biztosítása, valamint a tartós béke és stabilitás Szomáliában történő létrehozása érdekében;
6. felszólít valamennyi külföldi katonai beavatkozás befejezésére Szomáliában;
7. felszólít a civiltársadalom, különösen a nők nemzeti megbékélés folyamatában játszott szerepének megerősítésére;
8. üdvözli az Afrikai Uniónak a nemzeti megbékélési folyamatban segítséget nyújtó békefenntartó erő létrehozására irányuló erőfeszítéseit, de sajnálattal tölti el, hogy eddig azon 8 000 katonából, akiknek küldésébe az AU beleegyezett, ténylegesen csak 1 600-at helyeztek ki; felszólítja ezért az Afrikai Uniót, hogy ösztönözze tagállamait, hogy tartsák be kötelezettségvállalásaikat, miszerint hozzájárulnak a békefenntartó erőhöz; e tekintetben felszólítja az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit, hogy biztosítsa a szükséges politikai, pénzügyi és logisztikai támogatást az Afrikai Unió békefenntartó csapatainak telepítéséhez, valamint minden olyan egyéb lépéshez, amely hozzájárul a békefolyamat elősegítéséhez;
9. felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy fokozza diplomáciai erőfeszítéseit a szomáliai béke és stabilitás érdekében, és kerülje el a terrorista fenyegetések egyszerűsítő felfogását a Szomáliai-félszigeten olyan időkben, amelyeket arra használnak, hogy eltereljék a figyelmet a belső problémákról, illetve előkészítsék a terepet egy külföldi katonai beavatkozáshoz;
10. ismételten felhívja a többek között az Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek, az Európai Unió, az Egyesült Államok, Svédország, Norvégia, Olaszország, Tanzánia képviselőiből álló Nemzetközi Szomáliai Kapcsolattartó Csoportot és másokat, hogy ösztönözzék a pozitív politikai fejleményeket és a Szomálián belüli szereplőkkel való kapcsolatfelvételt az Ideiglenes Szövetségi Charta és intézmények megvalósításának támogatása, a hatékony kormányzás és stabilitás létrehozása, illetve a nemzetközi közösség terrorizmussal kapcsolatos aggodalmának eloszlatása érdekében;
11. felhívja a nemzetközi közösséget és főként az EU-t, hogy növelje az otthonukból elűzött személyek és a nélkülöző lakosság számára szánt humanitárius segélyeket;
12. sürgeti a Szomália ellen az ENSZ által 1992-ben elrendelt fegyverembargó szigorú és újbóli alkalmazását és figyelemmel kísérését, amelyre kevés figyelmet fordítanak; felszólít arra, hogy kezdjék meg a szomáliai fegyverembargó megsértőinek felelősségre vonását;
13. hangsúlyozza különösen az újságírók védelmének sürgős szükségességét, és elítéli az újságíróknak a TFG részéről történő szisztematikus zaklatását, a médiaműhelyek bezáratását, valamint újságírók meggyilkolásának elmaradt kivizsgálását, amelyek mind súlyosan károsították a független tájékoztatást Szomáliában; felhívja a TFG-t, hogy vizsgálja ki ezeket a támadásokat, illetve szüntesse meg a média saját részéről történő zaklatását;
14. felhívja az EU–Afrika csúcstalálkozót, hogy sürgősen tűzze napirendre a Szomáliában fennálló súlyos helyzetet;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ, az Afrikai Unió, az ENSZ és az IGAD (Intergovernmental Authority on Development) főtitkárának, a szomáliai ideiglenes szövetségi kormány elnökének, az etióp kormánynak és a Pán-afrikai Parlamentnek.