Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása a MEDA programról és a Palesztinának nyújtott pénzügyi támogatásról – értékelés, végrehajtás és ellenőrzés (2006/2128(INI))

P6_TA(2007)0277 A6-0210/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az euro–mediterrán konferencián 1995. november 28-én elfogadott barcelonai nyilatkozatra, amely az euro–mediterrán partnerséget kezdeményezte(1),

–   tekintettel az euro–mediterrán partnerség (MEDA) keretében végrehajtott gazdasági és társadalmi szerkezeti reformokat kísérő pénzügyi és műszaki intézkedésekről szóló, 1996. július 23-i 1488/96/EK tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: MEDA-rendelet),

–   tekintettel az 1488/1996/EK rendelet módosításáról szóló, 2000. november 27-i 2698/2000/EK tanácsi rendeletre(3), (a továbbiakban: MEDA II rendelet)

–   tekintettel az euro–mediterrán partnerség "a barcelonai folyamatot megerősítendő" negyedik külügyminiszteri ülésének előkészítése céljából a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményről szóló, 2001. február 1-jei állásfoglalására(4),

–   tekintettel a MEDA 2000. évi programjáról szóló éves jelentésről szóló, 2003. június 3-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az Euromedről szóló, 2003. november 20-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a mediterrán partnerekkel az EU emberi jogokkal és demokratizálással kapcsolatos intézkedéseinek megújításáról szóló, 2004. február 12-i állásfoglalására(7) és a megújult barcelonai folyamatról szóló, 2005. október 27-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel az Euro–Mediterrán Parlamenti Közgyűlés európai parlamenti elnökségének 2005. április 21-én megfogalmazott politikai prioritásaira(9),

–   tekintettel az európai szomszédsági politikáról szóló, 2006. január 19-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2006. július 6-i álláspontjára(11)

–   tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12),

–   tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló, 2006. december 4-i bizottsági közleményre (COM(2006)0726),

–   tekintettel a MEDA II program félidős értékeléséről szóló, 2005. július 18-i zárójelentésre(13),

–   tekintettel az Európai Közösség fejlesztéspolitikájáról és a külső támogatások 2005. évi végrehajtásáról szóló, 2006. évi éves jelentésre(14),

–   tekintettel az Európai Számvevőszék MEDA programról szóló 2006/5. sz. különjelentésére(15),

–   tekintettel az euro–mediterrán beruházási hitelről és partnerségről (FEMIP) szóló, 2006. június 26-i 2005. évi éves jelentésre(16),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, "Az euro–mediterrán beruházási hitel és partnerség (FEMIP) értékelése és jövőbeni lehetőségek" című, 2006. október 17-i közleményére (COM(2006)0592),

–   tekintettel az Európai Tanács által 2006 decemberében elfogadott, a földközi-tengeri és közel-keleti térségre irányuló stratégiai partnerségre(17),

–   tekintettel az Európai Közösség és az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) között a közel-keleti országok menekültjeinek (2002-től 2005-ig) nyújtandó támogatásról szóló 2002/817/EC tanácsi határozatról egyezményről szóló, 2002. szeptember 23-i tanácsi határozatra(18),

–   tekintettel a közel-keleti békéről és méltóságról szóló, 2003. október 23-i állásfoglalására(19),

–   tekintettel a Ciszjordániával és a Gázai-övezettel való pénzügyi és műszaki együttműködésről szóló 1734/94/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. március 31-i 669/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(20),

–   tekintettel palesztin választások eredményéről és a kelet-jeruzsálemi helyzetről szóló, 2006. február 2-i állásfoglalására(21),

–   tekintettel az (EU, az ENSZ, az Egyesült Államok és Oroszország képviselőiből álló) közel-keleti kvartett 2006. január 30-i(22) és 2006. május 9-i(23) nyilatkozataira, amelyekben az súlyos aggodalmának adott hangot a palesztin területek romló helyzete kapcsán, és hajlandóságot mutatott arra, hogy hozzájárulását adja egy, a palesztin népnek nyújtandó közvetlen segélyre vonatkozó ideiglenes mechanizmushoz,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a közel-keleti békefolyamatról szóló, 2006. május 15-i tanácsi következtetéseire(24), amelyben a Tanács súlyos aggodalmának adott hangot a gázai és ciszjordániai humanitárius, gazdasági és pénzügyi helyzet romlásával kapcsolatban, és üdvözölte, hogy a kvartett hozzájárulását adta az ideiglenes nemzetközi mechanizmushoz (TIM), amely célul tűzte ki a közvetlenül a palesztin népnek nyújtott támogatásokat és azok közvetlen felügyeletét,

–   tekintettel a palesztin területeken a humanitárius válságról és az EU szerepéről szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására(25),

–   tekintettel a közel-keleti helyzetről szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(26),

–   tekintettel a 2006. december 20–21-én Izraelben és a palesztin területeken járt eseti küldöttség jelentésére,

–   tekintettel az Egyesült Királyság parlamentje alsóházának (House of Commons) Nemzetközi Fejlesztési Bizottsága által készített, "Fejlesztési támogatás a megszállt palesztin területeknek" című 2007. január 31-i jelentésre(27),

–   tekintettel a Világbank "Ciszjordánia és a Gázai-övezet – a közkiadások felülvizsgálata – a válságtól a nagyobb pénzügyi függetlenségig" című 2007. februári jelentésére(28),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0210/2007),

A.   mivel a MEDA program az EU elsődleges pénzügyi eszköze az euro–mediterrán partnerség megvalósításában azáltal, hogy a földközi-tengeri régió két oldala közötti éles különbség csökkentése érdekében támogatja a gazdasági és társadalmi szerkezeti reformokat kísérő intézkedéseket a mediterrán partnereknél,

B.   mivel a MEDA program fő beavatkozási területei az 1995. évi barcelonai nyilatkozat céljaiból vezethetők le, amelyeket több alkalommal megerősítettek:

C.   mivel a MEDA I és MEDA II szerinti átlagos éves kötelezettségvállalás hasonló nagyságrendű, azaz 613, illetve 618 millió euró, a 2005–2006-ra vonatkozó jelzések szerint e kötelezettségvállalásokat mintegy 660 millió euróra emelik,

D.   mivel a MEDA II ütemezését úgy alakították ki, hogy a 2000–2006-os időszakban 5350 millió eurót biztosítson az euro–mediterrán partnerségre,

E.   mivel a MEDA II szerinti éves kötelezettségvállalások nagyságrendje 569 millió euró (2000) és 817 millió (2006) között mozgott, és mivel – a MEDA I-hez képest a MEDA II-ben – Algéria, a palesztin területek, Jordánia, Marokkó, Szíria és Tunézia, valamint a regionális tevékenységek tekintetében növekedtek, míg Egyiptom és Libanon tekintetében csökkentek a kötelezettségvállalások,

F.   mivel a MEDA II-be új ágazatokként bevonták az igazságügyet és rendészetet, a civil társadalmat/emberi jogokat, valamint a migrációt; mivel a jelentős mértékben megnövelt finanszírozásban részesült egyéb ágazatok közé az oktatás és képzés, valamint a gazdasági intézményrendszer támogatása tartoznak, azonban más ágazatok, mint például a mezőgazdaság, a helyi fejlesztés és a magánszektor reformjai tekintetében a MEDA II keretében a MEDA I-hez képest kevesebb finanszírozásra vállaltak kötelezettséget,

G.   mivel a MEDA II rendelet előírja, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) által irányított műveletek a MEDA költségvetéséből EU-finanszírozásban részesülhetnek környezetvédelmi projektek és a földközi-tengeri partnerországokban kockázatitőke-befektetéseket végrehajtó műveletek esetében; mivel a MEDA II szerinti EBB-műveletek teljes volumene hasonló a MEDA I szerinti műveletekéhez, azonban összetételük megváltozott, jelentősen csökkentek ugyanis a kockázattámogatási programok, és növekedtek a kockázatitőke-műveletek,

H.   mivel a földközi-tengeri partnerországokban az EBB-műveletek 2002 októbere óta a az euro–mediterrán beruházási hitel és partnerség (FEMIP) alatt vannak összevonva;

I.   mivel a MEDA-rendelet időbeli hatálya 2006-ban megszűnt, és 2007-ben hatályba lépett az európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszköz,

J.   mivel 1994 és 2006 között a Bizottság mintegy 2300 millió eurót biztosított a palesztin népnek, ideértve a palesztin menekültek UNRWA-n keresztül történő támogatását, az Európai Közösség Humanitárius Segélyek Hivatalán (ECHO) keresztül történő humanitárius segítségnyújtást, az élelmezésbiztonságot, a közel-keleti békefolyamat tevékenységeit, valamint az egészségügyi, oktatási támogatást és az intézményhálózat kiépítésének támogatását,

K.   mivel a palesztin területeknek teljesített kifizetések 2002 és 2005 között meglehetősen állandóak voltak, évi 233 millió és 260 millió euró között mozogva, a változó kötelezettségvállalási arányban pedig a békefolyamat nehézségei tükröződnek, viszont a kifizetés/kötelezettségvállalás arányszám a 2000. évi kevesebb, mint 45%-ról 2005-ben több mint 90%-ra emelkedett,

L.   mivel az Európai Csaláselleni Hivatal, az OLAF 2005 márciusában lezárta a Bizottság által a Palesztin Hatóság költségvetésének nyújtott közvetlen támogatással kapcsolatos vizsgálatát, és az OLAF 2005. március 17-i sajtóközleményében eddig rendelkezésre álló információk alapján nem találtak döntő bizonyítékot a fegyveres támadások és törvénytelen tevékenységek olyan támogatására, amelyet a Palesztin Hatóságnak biztosított bizottsági hozzájárulásból finanszíroztak volna; mivel azonban az OLAF sajtóközleménye szerint "következetes jelzések támasztják alá azt a hipotézist, amely szerint nem zárható ki, hogy a Palesztin Hatóság eszközeinek egy részét néhány személy a szándékolttól eltérő célra használhatta fel",

M.   mivel a közel-keleti és az észak-afrikai régió társadalmi és gazdasági fejlesztésével foglalkozó világbanki csoport alaposan elemezte a Palesztin Hatóság közkiadásokkal kapcsolatos pénzügyi helyzetét, és 2007 februárjában kiadta következtetéseit és ajánlásait,

N.   mivel amióta a Hamasz 2006 januárjában győzött a Palesztin Törvényhozási Tanács választásán, Izrael visszatartotta a havonta mintegy 50 millió euró összegű, az állami bevételek kétharmadát jelentő palesztin adó- és vámbevételt,

O.   mivel a kvartett 2006. május 9-én foglalkozott a palesztin területeken kialakult humanitárius helyzettel, és – szembesülve a palesztin népet ért csapásokkal és súlyos problémáikkal – felkérte az EU-t, hogy dolgozzon ki és tegyen javaslatot egy ideiglenes nemzetközi mechanizmusra (TIM), amelynek alkalmazási köre és időtartama korlátozott, átlátható módon működik, elszámoltatható, és biztosítja, hogy a támogatásokat közvetlenül a palesztin népnek nyújtják,

P.   mivel az Európai Unió (az EU költségvetése és a tagállamok) 2006-ban csaknem 700 millió euróval támogatta Palesztinát, vagyis nagyobb összeggel, mint eddig bármely évben,

Q.   mivel ezt követően a Bizottság kidolgozta az ideiglenes nemzetközi mechanizmust, amelyet az Európai Tanács 2006. június 16-án jóváhagyott,

R.   mivel 2006-ban a Bizottság összesen 107,5 millió eurót utalt ki az ideiglenes nemzetközi mechanizmus három támogatási "ablaka" számára:

S.   mivel a Hamasz és a Fatah támogatói között 2007 elején kirobbant harcok rendkívül megnehezítik a TIM-műveleteket,

1.   megerősíti a megújult barcelonai folyamatról szóló, 2005. október 27-i állásfoglalásában kinyilvánított meggyőződését, hogy még ha az euro–mediterrán partnerség nem is érte el a várt előnyöket, és nem járult hozzá a lehetőségeket teljesen kihasználva a térségben lévő feszültségek csökkentéséhez, még van lehetőség a javításokra, és így a barcelonai folyamat továbbra is megfelelő keretet kínál a mediterrán politika számára, ahol a jobb eredmények érdekében változásokra és kellő politikai akaratra van szükség;

2.   megállapítja, hogy globális stratégiai szempontból a MEDA program mint a barcelonai folyamatot előmozdító közösségi támogatási eszköz, valamint a kétoldalú társulási megállapodások jelentőségét a MEDA II program félidős értékelésének "általános megítélése" szerint kielégítőnek ítélték, amely értékelés azt is megállapítja, hogy a programok jelentősége a MEDA I és MEDA II között javult, és az elkövetkező években tovább javítható;

3.   hangsúlyozza, hogy a MEDA irányítási és végrehajtási szabályainak hatékonysága és hatásossága javul, azonban még mindig nem teljesen kielégítő;

4.   megállapítja, hogy a pénzügyi hatékonyság szempontjából a MEDA II program összességében gyorsabban fizette ki a pénzeszközöket, mint annak idején a MEDA I: egy hasonló időszakban a MEDA I során átlagosan három évig tartott, amíg elérték a 30%-os kifizetési szintet, míg a MEDA II során ez az időtartam két évre csökkent;

5.   megállapítja, hogy a Számvevőszék 2006/5. számú különjelentése szerint a MEDA program bizottsági irányítása egyértelműen javult az első évek óta, és kielégítőnek tekinthető, mivel az eljárási és a külső kötöttségek és a program során tett erőfeszítések idővel a források egyenletesebb elosztását eredményezték, az előkészítési időszakok rövidebbek lettek, és jelentősen nőttek a kifizetések;

6.   hangsúlyozza, hogy a MEDA II program félidős értékelésének az eredményei és a Számvevőszéknek a végrehajtás és irányítás hatékonyságával és hatásosságával kapcsolatos megállapításai – "javul, de nem teljes mértékben kielégítő" – önmagukban nem magyarázhatják a MEDA teljesítményében országonként és programonként megmutatkozó eltéréseket; megállapítja, hogy a külső tényezők (pénzügyi szabályozás, kormányzás, kulturális tényezők) egyértelműen fontos szerepet játszanak a változások sebességében és a pénzügyi kifizetések megoszlásában megfigyelt különbségek megvilágításában; felkéri a Bizottságot, hogy a tervezésben, végrehajtásban, ellenőrzésben és értékelésben vegye figyelembe ezeket a tényezőket;

7.   felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítson kiemelt prioritást a barcelonai folyamatnak, amely a földközi-tengeri partnerországok sajátos kihívásai és problémái tekintetében hatékonyabb politikáival és intézkedéseivel az európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszköz (2007–2013 közötti időszak) mozgatórugója;

8.   emlékeztet arra, hogy a MEDA II programról szóló rendelet 15. cikke szerint a Bizottságnak az EBB-vel együttműködésben átfogó értékelési jelentést kell készítenie a mediterrán partnereknek eddig nyújtott támogatásról, beleértve a programok hatékonyságát is, utólagosan értékelnie kell azok megfelelő projektjeit és a beavatkozás fő ágazatait, továbbá meg kell vizsgálnia a végrehajtás terén elért előrelépéseket, és legkésőbb a következő év április 30-ig éves jelentést kell benyújtania a Parlamentnek és a Tanácsnak; e kötelezettség tekintetében felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet az egyes projektenként és ágazatonként elvégzendő utólagos értékelés kidolgozásának aktuális helyzetéről, és adja át ezeket és a legfrissebb éves jelentéseket a Parlamentnek és a Tanácsnak;

9.   sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegelje az irányítás jövőbeli javításához hozzájáruló tényezőket:

10.   úgy véli, hogy a további pozitív változtatások magukban foglalják a módszeresebb ellenőrzést és értékelést, valamint a helyi felekkel és más adományozókkal folytatandó intenzívebb párbeszédet és koordinációt; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson rendszeresebb, az egyes projekttípusokhoz igazított ellenőrzési mechanizmusokat;

11.   egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak:

12.   támogatja a MEDA II program félidős értékelésében a MEDA program irányításának célirányosságával, eredményességével és hatékonyságával kapcsolatban megfogalmazott 19 ajánlást;

13.   felhívja a Bizottságot, hogy őrizze meg az egyensúlyt egyrészt a fenntartható intézményfejlesztés szempontjából a támogatás hatásossága, másrészt a felvevőképesség, a pénzügyi kifizetések gyorsasága és átláthatósága, valamint a költségvetési gazdálkodás ellenőrzése szempontjából a támogatások hatékonysága között;

14.   felhívja a Bizottságot, hogy még inkább javítsa a stratégiai és indikatív programozás minőségét, mégpedig azáltal, hogy MEDA-tudásközpontba fektet be a végrehajtási feltételek és a változások gyorsaságával összefüggő intézményi szempontok MEDA-országokban való alapos megértése érdekében, ahogy azt az ENPI-rendelet (Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz) felülvizsgálata tekintetében a félidős értékelés javasolta;

15.   véleménye szerint a partnerség gazdasági jellegét a társadalmi kohézió és a fenntartható gazdasági fejlődés irányába kell átfordítani, úgy véli azonban, hogy az egész régió számára fontos, hogy a barcelonai folyamat valamennyi célját végrehajtsák; ezért felkéri a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet az intézményhálózat kiépítésére, a jogállamiságra, a sajtószabadságra, az emberi jogokra és a nemek közötti egyenlőségre;

16.   felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze és kötelezze partnereit a MEDA-országokban, hogy hajtsák végre a MEDA program nem gazdasági céljait is, és rendszeresen ellenőrizzék e célok mutatóit;

17.   úgy ítéli meg, hogy a földközi-tengeri partnerországok gazdasági helyzetét figyelembe véve jelentős támogatást kell nyújtani az infrastrukturális projekteknek, különösen a szállítás, egészségügy, lakhatás és ivóvízellátás területén;

18.   javasolja, hogy a Bizottság növelje kapacitásait a civil társadalmi kezdeményezéseken alapuló, kisebb volumenű projektek irányítására, és olyan intézkedések elfogadását ajánlja, amelyek javítják a gazdasági növekedést és a kohéziót, különösen a kölcsönök és mikrohitel-konstrukciók partnerországokban működő kis- és középvállalkozások általi igénybevétele révén;

19.   hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség elvének tiszteletben tartása az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartása, és felszólít arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését világosan építsék be a barcelonai folyamat horizontális intézkedéseibe és a partnerség három pillérébe;

20.   hangsúlyozza, hogy a nők jelentős szerepet játszanak a partnerországok gazdasági és társadalmi fejlődésében, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a MEDA programban a nők gazdasági és társadalmi életben (oktatásban, képzésben, foglalkoztatásban) való aktív részvételének támogatására rögzített pénzügyi kötelezettségvállalások teljesítéséről és hatékony alkalmazásáról;

21.   emlékeztet annak fontosságára, hogy javítani kell a MEDA, az EU más külső fellépései és az EBB-tevékenységek egymást kiegészítő jellegét és koherenciáját;

22.   úgy ítéli meg, hogy az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés a parlamentközi párbeszéd útján kulcsfontosságú szerepet játszhat az euro–mediterrán partnerség javításában, mivel értelemszerűen szilárd kapcsolatokat alakít ki a parlamentek között, nyilatkozatain és állásfoglalásain keresztül politikai iránymutatás ad, és előmozdítja a MEDA program végrehajtásának rendszeres politikai ellenőrzését és értékelését;

23.   üdvözli, hogy 2002-ben az EBB keretében létrehozták a FEMIP-et, azonban további vitára hívja fel az EU tagállamait és euro-mediterrán partnereit, azzal a céllal, hogy e kezdeményezést az együttműködés valódi pénzügyi eszközévé tegyék, amely választ ad mind a közszektor, mind a magánszektor előtt álló új szükségletekre és kihívásokra;

24.   emlékeztet arra, hogy a Külkapcsolati Főigazgatóság és a EuropeAid közötti feladatmegosztás abban az értelemben működőképes, hogy a program politikai vetülete elkülönül a támogatás kialakításának és nyújtásának szakmai funkciójától, mindazonáltal a hatékonyság és az eredményesség szempontjából helye van a javításnak;

25.   elismeri a Bizottság által a Közösség külső együttműködésének kidomborítása terén tett előrelépéseket, és sürgeti a jelenlegi erőfeszítések folytatására; azonban sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a közvélemény előtt nem ismert az EU fokozott részvétele számos projektben és programban; felhívja a Bizottságot, hogy adja elő észrevételeit a nemzetközi és nem kormányzati szervezeteknek azzal a céllal, hogy:

26.   emlékeztet a palesztin területeken a humanitárius válságról és az EU szerepéről szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására, amelyben felhívta a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a palesztin területeken egy súlyos humanitárius válság elkerülése érdekében alakítson ki ideiglenes nemzetközi mechanizmust; emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács és a kvartett 2006. júniusi ajánlásait követően kedvezően fogadta a Palesztin Hatóság számára az EU által létrehozott ideiglenes nemzetközi mechanizmust és annak későbbi meghosszabbítását;

27.   megjegyzi, hogy ennek az átmeneti pénzügyi segítségnek köszönhetően sikerült átlátható módon és a Palesztin Hatóság elnökével partnerségben mérsékelni a legsúlyosabb humanitárius károkat, amelyeket az okozott, hogy befagyasztották az európai és nemzetközi pénzügyi segítséget, hogy Izrael a palesztin adó- és vámbevételeket csak részben folyósította, továbbá hogy általában véve lehetetlen a működőképes gazdaság fejlesztése a jelenlegi megszállás alatt;

28.   gratulál a Bizottságnak, hogy nehéz körülmények között is kialakította és végrehajtotta az ideiglenes nemzetközi mechanizmust (TIM), és a TIM II. és III. ablakára(29) vonatkozó 5 %-os igazgatási költségeket mérsékeltnek és a kereskedelmi bankokon keresztül a kedvezményezett háztartásoknak történő közvetlen kifizetés módszerét megfelelőnek tekinti; hangsúlyozza továbbá, hogy a III. ablak keretében a nemzetközi és helyi szinten működő bank (HSBC) átutalásonként 8 eurót kap (a kiutalt teljes összeg 3%-át);

29.   hangsúlyozza, hogy az ideiglenes nemzetközi mechanizmus keretében a kifizetések nem a Palesztin Hatóság Elnöki Hivatalához vagy pénzügyminisztériumához folytak be, és nem rajtuk keresztül történtek, hanem a számlák közvetlen kifizetését vagy készpénzfolyósítást biztosítottak az egyéni kedvezményezettek számára; megjegyzi, hogy az előirányzatok biztonsági személyzetet vagy politikai szintet nem fedeztek;

30.   sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy ez a pénzügyi segítségnyújtás nem ellensúlyozta a Palesztinában tapasztalható tragikus helyzetet, és hogy az elmúlt hónapokban a feltételek minden gazdasági, szociális és emberi szempontból romlottak(30);

31.   üdvözli azt a tényt, hogy az ideiglenes nemzetközi mechanizmuson keresztül a Hamasz által vezetett kormány bevonása nélkül 140 000-nél is több, több, mint 800 000 személyt magában foglaló alacsony jövedelmű háztartásnak tudtak a III. ablak keretében közvetlenül szerény, de hasznos juttatást adni, és az ideiglenes nemzetközi mechanizmus II. ablaka keretében az alapvető szolgáltatások folyamatos biztosítása céljából nyújtott támogatásnak köszönhetően kórházak és más alapvető szolgáltatások működését tudták megóvni a teljes összeomlástól;

32.   sajnálatát fejezi ki azonban az ideiglenes nemzetközi mechanizmus I. ablakának – amely az alapvető készletek és a kórházak folyó költségei számára biztosít támogatást a Világbank vészhelyzeti ellátást támogató programján (ESSP) keresztül – lassú végrehajtása miatt; megállapítja, hogy az ESSP keretében a gázai kórházaknak küldött első gyógyszerszállítmányra csak 2007. január 24-én került sor; felkéri a Bizottságot, hogy elemezze e késedelem okát, és tegyen javaslatokat alternatívákra, hogy biztosítsa az ideiglenes nemzetközi mechanizmus I. ablakában foglalt céljainak időben történő végrehajtását;

33.   hangsúlyozza, hogy a Palesztin Hatóság által 2003-ban felállított ellenőrzési és belső vizsgálati mechanizmusok szilárd biztosítékot nyújtanak a csalások és a korrupció ellen;

34.   ismételten felhívja Izraelt, hogy kezdje meg a visszatartott palesztin adó- és vámbevételek folyósítását; felkéri Izraelt, hogy ha ennek elutasítása mellett dönt, legalább vegye fontolóra a visszatartott adó átvezetését az ideiglenes nemzetközi mechanizmusba, ezzel lehetővé téve a palesztin nép számára alapvető szükségleteik ellátását; felkéri Izraelt, hogy járuljon hozzá a palesztin nép szükségleteinek ellátásához, hogy életképes és önálló gazdaságot hozhassanak létre, és ne gördítsen többé indokolatlan akadályokat e folyamat elé;

35.   tudomásul veszi a Ciszjordánia és a Gázai-övezet közkiadásairól készült világbanki felülvizsgálatban tükröződő helytálló elemzést; üdvözli, hogy a Palesztin Hatóság a felülvizsgálat szerint a többi közép-keleti és észak-afrikai országgal összehasonlítva előrehaladást ért el, különösen az oktatási és az egészségügyi ágazatban, valamint a kormányzás és a közfinanszírozás irányításának területén, ahol a Palesztin Hatóság 2002 és 2004 között számos reformot hajtott végre, melyek hatására csökkent a korrupció és javult az átláthatóság; felkéri az összes érintett felet, hogy élesszék újra a reformfolyamatot, és ennek során vegyék komolyan figyelembe a világbanki jelentés részletes ajánlásait, különösen a közszolgálati reformra és a közfinanszírozás irányítására, és ezen belül a pénzügyi ellenőrzésre és a számvizsgálatra vonatkozó ajánlásokat;

36.   üdvözli azt a tényt, hogy a pénzügyminisztérium céljai és kötelezettségvállalásai (például egy nemzetközi könyvvizsgáló céggel nemrégiben kötött megállapodás) között a közfinanszírozás reformjának, valamit a teljes átláthatóság és elszámoltathatóság biztosításának – ezen belül a nemzetközi számviteli standardok betartásának – célja is szerepel;

37.   felkéri a palesztin területeken az összes felet, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a konfliktusok békés rendezése érdekében, és egy szilárd és hatékony kormányt alakítsanak és tartsanak fenn, amely képes együttműködni a nemzetközi közösséggel, és hatékonyan használja fel az EU és más adományozók finanszírozását;

38.   üdvözli a Tanács 2007. június 18-i határozatát, amely felkéri az EU-t, hogy haladéktalanul állítsa helyre a kapcsolatokat a Palesztin Hatósággal, és e célból teremtse meg a sürgős gyakorlati és pénzügyi támogatás körülményeit, beleértve az új kormánynak nyújtott pénzügyi támogatást és a gázai lakosságnak nyújtott vészhelyzeti és humanitárius segítségnyújtást (különösen az ideiglenes nemzetközi mechanizmus útján);

39.   ezért a közrend fenntartása érdekében fontosnak tekinti, hogy a békés út és a tolerancia mellett elkötelezett biztonsági erők képzettek és felszereltek legyenek, rendőrségi fegyverekkel is; úgy ítéli meg, hogy e képzés és felszerelés finanszírozását megfelelő biztosítékok mellett, a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmud Abbász felügyelete alatt kell irányítani, hogy elkerüljék a finanszírozás más célokra vagy illegális cselekményekre való felhasználását; hangsúlyozza, hogy a köztisztviselők – beleértve a biztonsági erők alkalmazottait is – javadalmazása kifizetésének elmulasztása hozzájárul a palesztin területek politikai, társadalmi és gazdasági helyzetének romlásához;

40.   hangsúlyozza a palesztin közigazgatási hatóságok összeomlásának fennálló veszélyét; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió és a nemzetközi közösség tegyen többet a humanitárius kötelezettségvállalásnál, és újra fektessen be a kapacitásfejlesztésbe és a biztonságba annak érdekében, hogy a palesztin nép életkörülményei hosszú távon ne kerüljenek veszélybe;

41.   felhívja a Bizottságot, hogy az ideiglenes nemzetközi mechanizmus vagy más állandó testület igénybevételével és más pénzügyi intézményekkel együttműködve vegyen fontolóra olyan stratégiákat, amelyek a közeljövőben nem csak a sürgős problémákkal foglalkozhatnának, hanem a palesztin népesség nagyobb részének több szükségletével is; mindenképpen törekszik azon politikai és a gazdasági lépések támogatására, amelyek fokozatosan csökkentik a Palesztin Hatóság nemzetközi támogatástól való függőségét;

42.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Beruházási Banknak, a tagállamok parlamentjeinek, valamint a mediterrán partnerek kormányainak és parlamentjeinek.

(1) http://ec.europa.eu/comm/external_relations/euromed/bd.htm. (2) HL L 189., 1996.7.30., 1. o. Hatályon kívül helyezte az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 310., 2006.11.9., 1. o.). (3) HL L 311., 2000. 12.12., 1. o. (4) HL C 267., 2001.9.21., 68. o. (5) HL C 68. E, 2004.3.18., 134. o. (6) HL C 87. E, 2004.4.7., 500. o. (7) HL C 97. E, 2004.4.22., 656. o. (8) HL C 272. E, 2006.11.9., 570. o. (9) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/empa/home/politicalpriorities_en.pdf. (10) HL C 287. E, 2006.11.24., 312. o. (11) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0306. (12) HL L 310., 2006.11.9., 1. o. (13) http://ec.europa.eu/europeaid/reports/meda-evaluation-midterm-report-2005_en.pdf. (14) http://ec.europa.eu/europeaid/reports/europeaid_annual_report_2006_full_version_en.pdf. (15) HL C 200., 2006.8.24., 1. o.; http://eca.europa.eu/audit_reports/special_reports/docs/2006/rs05_06en.pdf. (16) http://www.eib.org/publications/publication.asp?publ=257. (17) A brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetései (2006. december 14–15.), 16879/06. sz. tanácsi dokumentum. (18) HL L 281., 2002.10.19., 10. o. (19) HL C 82. E, 2004.4.1., 610. o. (20) HL L 105., 2004.4.14., 1. o. (21) HL C 288. E, 2006.11.25., 79. o. (22) http://www.un.org/news/dh/infocus/middle_east/quartet-30jan2006.htm. (23) http://www.un.org/news/dh/infocus/middle_east/quartet-9may2006.htm. (24) 9397/06. sz. tanácsi dokumentum, http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/06/st09/st09397.en06.pdf. (25) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0237. (26) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0348. (27) http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200607/cmselect/cmintdev/114/114i.pdf. (28) 38207. sz.WBG-jelentés, 1 és 2. kötet. (29) Források: DG AidCo (2007. június 4-i közlemény) – TIM Irányítási Osztály, Pénzügyi, Szerződési és Könyvvizsgálati Osztály: A TIM II. és III. ablakának végrehajtási költségei – A juttatások és banki díjak összegzése. (30) A Palesztin Törvényhozó Tanáccsal fenntartott kapcsolatokért felelős parlamenti küldöttség jelentése a 2007. április 29–május 3-i, Kelet-Jeruzsálembe, Ramallahba és Gázába irányuló kiküldetésről; West Bank and Gaza Public Expenditure Review : "From Crisis to greater Fiscal Independence" (Ciszjordánia és a Gázai-övezet közkiadásainak áttekintése: A válságtól a nagyobb pénzügyi függetlenségig) – Világbanki dokumentum, 2007. február.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i jogalkotási állásfoglalása a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelveknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2006)0195 – C6-0141/2006 – 2006/0066(COD))

P6_TA(2007)0278 A6-0172/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0195)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 95. cikkére és 251. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0141/2006),

–   tekintettel az alapjogi charta 47. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0172/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. június 21-én került elfogadásra a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelveknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(Mivel megállapodás született a Parlament és a Tanács között, a Parlament álláspontja az első olvasatban megegyezik a végső jogalkotási aktussal, a 2007/.../EK irányelvvel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2007 június 21-i jogalkotási állásfoglalása a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatról (COM(2005)0690 – C6-0052/2006 – 2005/0267(CNS))

P6_TA(2007)0279 A6-0170/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság javaslatára (COM(2005)0690)(1),

–   tekintettel az EU-Szerződés 31. cikkére valamint a 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

–   tekintettel az EU-Szerződés 39. cikke (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0052/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0170/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felkéri a Bizottságot a javaslatának megfelelő, az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése szerinti módosítására;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (8a) preambulumbekezdés (új) (8a)  Megbízhatatlan információk tagállamok közötti terjedéséhez és az elítélt számára jogbizonytalansághoz vezet az, hogy ugyanarra a büntetőítéletre eltérő jogi rendszerek alkalmazhatók. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében az ítélethozatal szerinti tagállamot kell a területén más tagállamok állampolgárai ellen hozott büntetőítéletekre vonatkozó adatok tulajdonosának tekinteni. Következésképpen az elítélt személy állampolgársága szerinti tagállamnak, amelynek az adatokat megküldik, biztosítania kell az adatok naprakészségét figyelembe véve az ítélethozatal szerinti tagállamban bekövetkezett módosításokat és törléseket. Kizárólag az ily módon naprakésszé tett adatok használhatók az állampolgárság szerinti tagállamon belül, illetve továbbíthatók más államoknak – akár tagállamnak vagy harmadik országnak. Módosítás: 2 (10) preambulumbekezdés (10)  Az e kerethatározat végrehajtásához használt személyes adatokat a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló XXX kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően védik. E kerethatározat magában foglalja továbbá a bűnügyi nyilvántartásban szereplő információk cseréjéről szóló, 2005. november 21-i határozat rendelkezéseit is, amelyek előírják, hogy a megkereső tagállam milyen korlátozások mellett használhatja fel a kérésére hozzá továbbított információkat. E javaslat emellett a büntetőítéletekkel kapcsolatos információk állampolgárság szerinti tagállam által történő újbóli továbbítására vonatkozó szabályok előírásával egészíti ki a fentieket. (10)  Az e kerethatározat végrehajtásához használt személyes adatokat a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló XXX kerethatározat rendelkezéseinek és különösen a 9. cikkben említett adatvédelmi alapelveknek megfelelően védik. E kerethatározat magában foglalja továbbá a bűnügyi nyilvántartásban szereplő információk cseréjéről szóló, 2005. november 21-i határozat rendelkezéseit is, amelyek előírják, hogy a megkereső tagállam milyen korlátozások mellett használhatja fel a kérésére hozzá továbbított információkat. E javaslat emellett a büntetőítéletekkel kapcsolatos információk állampolgárság szerinti tagállam által történő újbóli továbbítására vonatkozó szabályok előírásával egészíti ki a fentieket. Módosítás: 3 (12a) preambulumbekezdés (új) (12a)  A büntetőítéletekről szóló információk cseréjének és áramlásának javítása jelentősen növelheti az uniós szintű igazságügyi és rendőrségi együttműködést, de az ilyen együttműködést akadályozhatja, ha elmarad a büntetőeljárások során a gyanúsítottakra és vádlottakra valamennyi tagállamban alkalmazandó, egységes alapvető eljárási garanciák gyors jóváhagyása. Módosítás: 5 2. cikk a) pont a) "büntetőítélet": büntetőbíróság vagy közigazgatási hatóság által hozott olyan jogerős határozat, mely ellen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bírósághoz jogorvoslat nyújtható be, és amely határozat megállapítja egy személy bűncselekményben vagy olyan cselekményben való bűnösségét, amely a nemzeti jog szerint jogellenes, büntetendő cselekmény. a) "büntetőítélet": olyan jogerős bírósági határozat, amely a bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás során megállapítja egy személy nemzeti jog szerinti bűnösségét; Módosítás: 6 3. cikk (1) bekezdés (1)  E kerethatározat végrehajtása céljából valamennyi tagállam kijelöl egy központi hatóságot. A 4. cikk értelmében történő információküldés és a 6. és 7. cikk értelmében történő kérelmekre való válaszadás céljából azonban a tagállamok egy vagy több központi hatóságot is kijelölhetnek. (1)  E kerethatározat végrehajtása céljából valamennyi tagállam kijelöl egy központi hatóságot. A 4. cikk értelmében történő információküldés és a 7. cikk értelmében történő tájékoztatás iránti kérelmekre való válaszadás céljából azonban a tagállamok egy vagy több központi hatóságot is kijelölhetnek. Módosítás: 7 4. cikk (1) bekezdés (1)  Valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a területén hozott valamennyi büntetőítélethez, azok nemzeti bűnügyi nyilvántartásba történő továbbítása alkalmával, az elítélt személy állampolgárságát is bejegyezzék, amennyiben e személy az egyik tagállam állampolgára. (1)  Valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a területén hozott valamennyi büntetőítélethez – a bűnügyi nyilvántartásba történő bejegyzést követően –, azok nemzeti bűnügyi nyilvántartásba történő továbbítása alkalmával, az elítélt személy állampolgárságát vagy állampolgárságait is bejegyezzék, amennyiben e személy egy másik tagállam állampolgára. Módosítás: 8 4. cikk (2) bekezdés második albekezdés Amennyiben az érdekelt több tagállam állampolgára, az információkat e tagállamok mindegyikének továbbítják, beleértve azt is, ha az elítélt személy annak a tagállamnak az állampolgára, amelynek területén elítélték. Amennyiben ismert, hogy az elítélt több tagállam állampolgára, az információkat e tagállamok mindegyikének továbbítják, beleértve azt is, ha az elítélt személy annak a tagállamnak az állampolgára, amelynek területén elítélték. Módosítás: 9 4. cikk (3) bekezdés (3)  A büntetőítéletekkel kapcsolatos információk továbbítása magában foglalja annak megemlítését is, hogy az ítélet bejegyzése meddig marad az ítélethozatal szerinti tagállam nyilvántartásában, összhangban az ítélethozatal szerinti tagállamnak az ítélet állampolgárság szerinti tagállamhoz történő továbbítása idején hatályos nemzeti jogszabályaival. törölve Módosítás: 10 4. cikk (4) bekezdés (4)  Az ítélethozatal szerinti tagállam jogszabályai alkalmazásában a későbbiekben hozott olyan intézkedéseket, amelyek a bűnügyi nyilvántartásban szereplő információk módosítását vagy törlését vonják maguk után, beleértve az információk megőrzésének időtartamát érintő változásokat is, az ítélethozatal szerinti tagállam központi hatósága haladéktalanul továbbítja az állampolgárság szerinti tagállam központi hatóságának. (4)  A bűnügyi nyilvántartásban szereplő információk mindennemű utólagos módosításáról vagy törléséről az ítélethozatal szerinti tagállam központi hatósága haladéktalanul tájékoztatja az állampolgárság szerinti tagállam központi hatóságát. Módosítás: 11 5. cikk (1) bekezdés (1)  Az állampolgárság szerinti tagállam központi hatósága teljességében megőrzi a 4. cikk értelmében hozzá továbbított információkat, hogy azokat a 7. cikknek megfelelően továbbadhassa. (1)  Az állampolgárság szerinti tagállam központi hatósága teljességében megőrzi a 4. cikk (2) és (4) bekezdése és a 11. cikk értelmében hozzá továbbított információkat, hogy azokat a 7. cikknek megfelelően továbbadhassa. Módosítás: 12 5. cikk (3) bekezdés (3)  Az állampolgárság szerinti tagállam csak a (2) bekezdésnek megfelelően naprakésszé tett információkat használhatja fel. A (2) bekezdésben említett kötelezettség az adott személyt – egy nemzeti eljárás keretében – semmiképpen nem hozhatja kedvezőtlenebb helyzetbe, mintha a büntetőítéletet a nemzeti bíróság hozta volna meg. (3)  Az állampolgárság szerinti tagállam csak a (2) bekezdésnek megfelelően naprakésszé tett információkat használhatja fel. Módosítás: 13 6. cikk (1) bekezdés (1)  Amikor egy tagállam nemzeti bűnügyi nyilvántartásában szereplő információkra irányuló kérelmet nyújtanak be, a központi hatóság – a nemzeti jognak megfelelően – kérelmezheti egy másik tagállam központi hatóságától a bűnügyi nyilvántartás kivonatát és az azzal kapcsolatos információkat. (1)  Amikor – egy személy ellen folytatott büntetőeljárás keretében vagy a büntetőeljáráson kívül bármilyen más okból – egy tagállam nemzeti bűnügyi nyilvántartásában szereplő információkra irányuló kérelmet nyújtanak be, a központi hatóság – a nemzeti jognak megfelelően – kérelmezheti egy másik tagállam központi hatóságától a bűnügyi nyilvántartás kivonatát és az azzal kapcsolatos információkat. Módosítás: 14 6. cikk (1a) bekezdés (új) (1a)  Ha a büntetőeljáráson kívül eső okokból kérnek a személy állampolgársága szerinti tagállam bűnügyi nyilvántartásából információkat, a kérelmező tagállamnak meg kell indokolnia a kérelmet. Módosítás: 15 6. cikk (2) bekezdés (2)  Amikor egy személy saját bűnügyi nyilvántartásával kapcsolatban nyújt be információkérelmet, a kérelem helye szerinti tagállam – a nemzeti jognak megfelelően – kérheti egy másik tagállam központi hatóságától a bűnügyi nyilvántartás kivonatát, valamint az ahhoz kapcsolódó információkat, amennyiben az érdekelt a megkereső vagy a megkeresett tagállam állampolgára vagy volt állampolgára. (2)  Amikor egy személy saját bűnügyi nyilvántartásával kapcsolatban nyújt be információkérelmet, a kérelem helye szerinti tagállam – a nemzeti jognak megfelelően – kéri egy másik tagállam központi hatóságától a bűnügyi nyilvántartás kivonatát, valamint az ahhoz kapcsolódó információkat, amennyiben az érdekelt a megkereső vagy a megkeresett tagállam területén lakik vagy lakott, illetve a megkereső vagy a megkeresett tagállam állampolgára vagy állampolgára volt. Módosítás: 16 7. cikk (1) bekezdés a) pont a) nemzeti ítéletek; a) a bűnügyi nyilvántartásba bevezetett nemzeti büntetőítéletek; Módosítás: 17 7. cikk (1) bekezdés d) pont d) egy harmadik ország által hozott és számára továbbított ítéletek. d) egy harmadik ország által hozott és számára továbbított, illetve a bűnügyi nyilvántartásba bevezetett büntetőítéletek. Módosítás: 18 7. cikk (2) bekezdés első albekezdés (2)  Amennyiben az állampolgárság szerinti tagállam központi hatóságának, a 6. cikkben előírt feltételek szerint, büntetőeljárástól eltérő célokra nyújtanak be a bűnügyi nyilvántartásban szereplő információkra irányuló kérelmet, a központi hatóság azokat a nemzeti ítéletekre és a harmadik országok által hozott, hozzá továbbított ítéletekre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően válaszolja meg. (2)  Amennyiben az állampolgárság szerinti tagállam központi hatóságának, a 6. cikkben előírt feltételek szerint, büntetőeljárástól eltérő célokra nyújtanak be a bűnügyi nyilvántartásban szereplő információkra irányuló kérelmet, arra a központi hatóság nemzeti jogszabályainak megfelelően a bűnügyi nyilvántartásba bevezetett nemzeti ítéletek és harmadik országok által hozott, hozzá továbbított ítéletek tekintetében válaszol. Módosítás: 19 7. cikk (2) bekezdés második albekezdés Az állampolgárság szerinti tagállam azonnal tisztázza az ítélethozatal szerinti tagállammal, hogy továbbíthatja-e – és ha igen, milyen mértékben – a megkereső tagállam központi hatóságának az utóbbi által hozott ítéletetekkel kapcsolatos, és az előbbinek továbbított információkat. Az ítélethozatal szerinti tagállam által átadott információ esetében a kapott információt az állampolgárság szerinti tagállam központi hatósága továbbítja. Az információ 4. cikknek megfelelően történő átadásakor az ítélethozatal szerinti tagállam központi hatósága tájékoztathatja az állampolgárság szerinti tagállam központi hatóságát arról, hogy az előbbi által kiszabott ítéletekre vonatkozó információt az utóbbi csak az ítélethozatal szerinti tagállam beleegyezésével továbbíthatja más kérelmező tagállam központi hatóságának. Módosítás: 20 7. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés Az ítélethozatal szerinti tagállam központi hatósága olyan határidőn belül válaszol az állampolgárság szerinti tagállam központi hatóságának, amely lehetővé teszi, hogy ez utóbbi betartsa a 8. cikkben a válaszadási határidőre vonatkozóan előírtakat. Amennyiben kérni kell az ítélethozatal szerinti tagállam hozzájárulását, annak központi hatósága olyan határidőn belül válaszol az állampolgárság szerinti tagállam központi hatóságának, amely lehetővé teszi, hogy ez utóbbi betartsa a 8. cikkben a válaszadási határidőre vonatkozóan előírtakat. Módosítás: 21 7. cikk (4) bekezdés (4)  Amennyiben bűnügyi nyilvántartásban szereplő információkra irányuló kérelmet intéznek egy, az állampolgárság szerinti tagállamtól eltérő tagállam központi hatóságának, ez utóbbi átadja a megkereső tagállam központi hatóságának a nemzeti ítéletekkel kapcsolatos információkat. Amennyiben a kérelmet büntetőeljárástól eltérő célokra nyújtják be, a központi hatóság azt a nemzeti jognak megfelelően válaszolja meg. (4)  Amennyiben bűnügyi nyilvántartásban szereplő információkra irányuló kérelmet intéznek egy, az állampolgárság szerinti tagállamtól eltérő tagállam központi hatóságának, a tagállam, amelyikhez a kérést intézték, átadja a megkereső tagállam központi hatóságának a bűnügyi nyilvántartásába bevezetett ítéletekkel kapcsolatos információkat. Amennyiben a kérelmet büntetőeljárástól eltérő célokra nyújtják be, a megkeresett tagállam központi hatósága azt a nemzeti jognak megfelelően válaszolja meg. Módosítás: 22 9. cikk (-1) bekezdés (új) (-1) E kerethatározat alkalmazásában a személyes adatok feldolgozása legalább az alábbi alapelveknek felel meg: a) az adatfeldolgozást jogszabály teszi lehetővé, és az a gyűjtés és/vagy további feldolgozás céljaival arányos és azokhoz szükséges; b) adatgyűjtés csak meghatározott, törvényes célból folyik, és a további feldolgozást ezeknek a céloknak megfelelően végezik; c) az adatok helytállók és naprakészek; d) a faji vagy etnikai származással, politikai nézetekkel, vallási vagy filozófiai meggyőződéssel, párt- vagy szakszervezeti tagsággal, szexuális beállítottsággal vagy az egészséggel kapcsolatos adatok csak rendkívül indokolt esetben, egy adott ügy céljából és a megfelelő biztosítékokkal összhangban dolgozhatók fel. Módosítás: 23 9. cikk (1) bekezdés (1)  A 7. cikk (1) és (4) bekezdése értelmében büntetőeljárás céljaira közölt személyes adatokat a megkereső tagállam kizárólag azon büntetőeljárás céljára használhatja fel, amelyikkel kapcsolatban azokat a mellékletben szereplő űrlapon kérelmezték. (1)  A 7. cikk (1) és (4) bekezdése értelmében büntetőeljárás céljaira közölt személyes adatokat a megkereső tagállam a (-1) bekezdésben említett alapelveknek megfelelően, mégpedig kizárólag azon büntetőeljárás céljára használhatja fel, amelyikkel kapcsolatban azokat a mellékletben szereplő űrlapon kérelmezték. Módosítás: 24 9. cikk (2) bekezdés (2)  A 7. cikk (1) és (4) bekezdése szerint büntetőeljárástól eltérő célokra közölt személyes adatokat a megkereső tagállam – nemzeti jogának megfelelően – kizárólag a kért célokra használhatja fel, és csak a megkeresett tagállam által az űrlapon meghatározott korlátokon belül. (2)  A 7. cikk (2) és (4) bekezdése szerint büntetőeljárástól eltérő célokra közölt személyes adatokat a megkereső tagállam – nemzeti jogának megfelelően – a (-1) bekezdésben említett alapelveknek megfelelően, mégpedig kizárólag a kért célokra használhatja fel, és csak a megkeresett tagállam által az űrlapon meghatározott korlátokon belül. Módosítás: 25 9. cikk (3) bekezdés (3)  Az (1) és (2) bekezdés ellenére, a 7. cikk (1), (2) és (4) bekezdése alapján továbbított személyes adatokat a megkereső tagállam felhasználhatja egy, a közbiztonságot fenyegető azonnali és komoly veszély megelőzésére. (3)  Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, a 7. cikk (1), (2) és (4) bekezdése alapján továbbított személyes adatokat a megkereső tagállam felhasználhatja, amennyiben az ilyen felhasználás egy, a közbiztonságot fenyegető azonnali és komoly veszély megelőzésének céljából indokolt és azzal arányos; ez esetben a megkereső tagállam a veszély komolyságára, azonnaliságára, indokoltságára és arányosságára vonatkozó feltételek teljesülését leíró, utólagos értesítést küld a megkeresett tagállamnak. Módosítás: 26 9. cikk (4) bekezdés (4)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a 7. cikk (3) bekezdése értelmében egy harmadik országnak továbbított személyes adatokra ugyanolyan felhasználási korlátozások vonatkozzanak, mint amilyenek e cikk (1), (2) és (3) bekezdése alapján a tagállamokra vonatkoznak. (4)  Mindemellett a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a 7. cikk (3) bekezdése értelmében egy harmadik országnak továbbított személyes adatokra ugyanolyan felhasználási korlátozások vonatkozzanak, mint amilyenek e cikk (1), (2) és (3) bekezdése alapján a tagállamokra vonatkoznak. Módosítás: 27 9. cikk (5) bekezdés (5)  E cikk nem alkalmazandó az e kerethatározat értelmében egy tagállam rendelkezésére bocsátott és ugyanebből a tagállamból származó személyes adatokra. (5)  Az (1)–(4) bekezdés nem alkalmazandó az e kerethatározat értelmében egy tagállam rendelkezésére bocsátott és ugyanebből a tagállamból származó személyes adatokra. Módosítás: 28 9. cikk (5a) bekezdés (új) (5a)  Minden tagállam biztosítja, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságok rendszeres tájékoztatásban részesüljenek a személyes adatok e kerethatározat szerint folyó cseréjéről különös tekintettel a személyes adatoknak a 9. cikk (3) bekezdésében említett felhasználására. A tagállamok adatvédelmi hatóságai ellenőrzik az (1) bekezdésben említett cserét és e célból aktívan együttműködnek egymással. Módosítás: 29 9a. cikk (új) 9a. cikk Az érintettek jogai (1)  Az érintettet tájékoztatják arról, hogy rá vonatkozó személyes adatokat dolgoznak fel. E tájékoztatás szükség esetén elhalasztható annak érdekében, hogy ne hátráltassa az adatfeldolgozás célját. (2)  Az érintettnek joga van ahhoz, hogy indokolatlan késedelem nélkül, olyan nyelven, amelyet ért, hozzájusson ahhoz az információhoz, hogy milyen adatait dolgozzák fel, illetve hogy kijavítsa, vagy adott esetben törölje a 9. cikk (-1) bekezdésében foglalt alapelvek megsértésével feldolgozott adatokat. (3)  Az (1) bekezdésben említett tájékoztatás visszautasítható vagy elhalasztható, amennyiben ez a) a közrend és közbiztonság megőrzése, b) a bűncselekmények megelőzése, c) nyomozás, valamint bűnüldözés akadályozásának elkerülése, d) harmadik felek jogainak és biztosítékainak védelme érdekében szigorúan indokolt. Módosítás: 30 11. cikk (2) bekezdés a) pont a) az ítélet tárgyát képező személyre vonatkozó információk (név, keresztnevek, születési idő, születési hely, adott esetben álnév vagy alias, nem, állampolgárság, jogi forma, jogi személyeknél a székhely...); a) az ítélet tárgyát képező személyre vonatkozó információk (név, keresztnevek, korábbi név, születési idő, születési hely (település és ország), adott esetben álnév vagy alias, nem, állampolgárság, jogi forma, jogi személyeknél a székhely...); Módosítás: 31 11. cikk (2) bekezdés b) pont b) az ítélet formájára vonatkozó információk (idő és hely, az ítéletet hozó hatóság neve és jellege); b) az ítélet formájára vonatkozó információk (idő és hely, amennyiben ismert, hivatkozási szám, az ítéletet hozó hatóság neve és jellege); Módosítás: 32 11. cikk (2) bekezdés c) pont c) a büntetőítélet alapjául szolgáló tettekre vonatkozó információk (idő, hely, jelleg, jogi minősítés, alkalmazandó büntetőjog); c) a büntetőítélet alapjául szolgáló tettekre vonatkozó információk (idő, jelleg, jogi minősítés, alkalmazandó büntetőjog); Módosítás: 33 11. cikk (6) bekezdés (6)  Az (5) bekezdésben említett műszaki kiigazításokat a büntetőítéletekkel kapcsolatos számítógépes információcsere formátumának és részletes szabályainak elfogadásától számított legfeljebb három éven belül alkalmazni kell. (6)  Az (5) bekezdésben említett műszaki kiigazításokat a büntetőítéletekkel kapcsolatos számítógépes információcsere formátumának és részletes szabályainak elfogadásától számított legfeljebb egy éven belül alkalmazni kell. Módosítás: 34 14. cikk (5) bekezdés (5)  E kerethatározat nem befolyásolja a tagállamok közötti két- vagy többoldalú megállapodások kedvezőbb rendelkezéseinek alkalmazását. (5)  E kerethatározat nem befolyásolja a tagállamok közötti két- vagy többoldalú megállapodások vagy egyezmények kedvezőbb rendelkezéseinek alkalmazását.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása az Ázsia számára készült 2007–2013-as regionális stratégiai dokumentum és a többéves indikatív program létrehozásáról szóló bizottsági határozattervezetről

P6_TA(2007)0280 B6-0265/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel az Ázsia számára készült 2007–2013-as regionális stratégiai dokumentum és a többéves indikatív program létrehozásáról szóló bizottsági határozattervezetre (CMT-2007-1122),

–   tekintettel a fenti rendelet 35. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság (a továbbiakban: "a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) irányítóbizottság") 2007. június 8-i véleményére,

–   tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat(2) 8. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére,

A.   mivel 2007. június 8-án a DCI irányítóbizottság megszavazta az Ázsia számára készült 2007–2013-as regionális stratégiai dokumentum-tervezetet és a többéves indikatív programot (CMT-2007-1122),

B.   mivel az 1999/468/EK határozat 7. cikkének (3) bekezdése, valamint az Európai Parlament és a Bizottság közötti, az 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtására vonatkozó eljárásokról szóló megállapodás(3) 1. cikke értelmében megküldték a Parlament részére a szavazás eredményét;

C.   mivel az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy "az e rendelet szerint folytatott együttműködés elsődleges és átfogó célja, hogy a partnerországokban és -régiókban a fenntartható fejlődés összefüggésében felszámolja a szegénységet",

D.   mivel az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (4) bekezdése megállapítja, hogy "Az 1. cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseket(4) úgy kell megtervezni, hogy megfeleljenek a [Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága] OECD/DAC által létrehozott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kritériumainak",

E.   mivel a hitelezői jelentéstételi rendszerek számára szóló jelentéskészítési iránymutatásaiban (DCD/DAC (2002)21) az OECD/DAC az ODA-t olyan, a hivatalos fejlesztési támogatás kedvezményezettjeinek DAC-listáján szereplő országokba irányuló pénzügyi mozgásként határozza meg, amelyben "minden tranzakció elsődleges célja a fejlődő országok gazdasági fejlődésének és jólétének előmozdítása"(5),

F.   mivel az 1905/2006/EK rendelet 19. cikkének (3) és (8) bekezdése megállapítja, hogy a "stratégiai dokumentumokat elvben a partnerországokkal vagy -régiókkal folytatott párbeszédre kell alapozni, a civil társadalom, valamint a regionális és helyi hatóságok bevonásával", és hogy együttműködési "tevékenységeik kiegészítő jellegének előmozdítása érdekében a Bizottság és a tagállamok a programozási folyamat korai szakaszában konzultálnak egymással, valamint más adományozókkal és fejlesztési szereplőkkel, a civil társadalom, valamint a regionális és helyi hatóságok képviselőit is beleértve",

1.   úgy véli, hogy az Ázsia számára készült 2007–2013-as regionális stratégiai dokumentum-tervezetetben és a 2007-2010-es többéves indikatív program-tervezetben az Bizottság túllépi az alapjogi aktusban ráruházott végrehajtási hatáskörét azzal, hogy az 1. központi területbe ("a regionális integráció támogatása") beleérti az alábbi elemeket, amelyek nincsenek összhangban az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) és (4) bekezdésével, mivel céljuk nem a szegénység felszámolása, és mivel nem felelnek meg a hivatalos fejlesztési támogatás OECD/DAC által megállapított kritériumainak;

2.   úgy véli, hogy az Ázsia számára készült 2007–2013-as regionális stratégiai dokumentum-tervezetetben és a többéves indikatív program-tervezetben a Bizottság túllépi az alapjogi aktusban ráruházott végrehajtási hatáskörét azzal, hogy a 2. központi területbe ("felsőoktatás és kutatóintézetek") beleérti az alábbi elemeket, amelyek nincsenek összhangban az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) és (4) bekezdésével, mivel céljuk nem a szegénység felszámolása, és mivel nem felelnek meg a hivatalos fejlesztési támogatás OECD/DAC által megállapított kritériumainak;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza vagy módosítsa az Ázsia számára a 2007-2013-as regionális stratégiai dokumentumokat és regionális indikatív programokat létrehozó határozattervezetét, és olyan új határozattervezetet nyújtson be a DCI irányítóbizottságnak, amely teljes mértékben tiszteletben tartja az 1905/2006/EK rendelet rendelkezéseit;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (2) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. (3) HL L 256., 2000.10.10., 19. o. (4) 1. cikk (1) bekezdés: "A Közösség finanszírozza a […] fejlődő országokkal, területekkel és régiókkal […] folytatott együttműködés támogatását célzó intézkedéseket." (5) A 2006. októberi tényadatlap OECD/DAC., 1. o.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása az andalúziai, valenciai és madridi régiókban a Petíciós Bizottság nevében vezetett tényfeltáró küldetés eredményeiről

P6_TA(2007)0281 B6-0251/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 194. cikkére, amely petícióhoz való jogot biztosít bármely európai uniós polgár és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy számára,

–   tekintettel az EU-Szerződés 6. cikkére, amely megállapítja, hogy Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, és hogy az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái folytatásához szükséges eszközökről,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   tekintettel a Spanyolországba küldött harmadik tényfeltáró küldöttség jelentésének tartalmára és ajánlásaira, amely jelentést a Petíciós Bizottság 2007. április 11-én hagyta jóvá, és amely az európai polgárok tulajdonhoz való törvényes jogainak megsértéséről és az urbanizációs eljárások helyi és regionális hatóságok általi nem megfelelő ellenőrzésével általánosságban összefüggő, a fenntartható fejlődéssel, a környezetvédelemmel, a vízellátással és vízminőséggel, valamint a közbeszerzéssel kapcsolatos részletes aggodalmakról szóló igen nagy számú petícióban található állításokat vizsgálta meg,

B.   tekintettel a LRAU-ként ismertté vált valenciai városrendezési törvénnyel való állítólagos visszaélésről, és annak európai állampolgárokra gyakorolt hatásáról szóló, 2005. december 13-án elfogadott állásfoglalására(1),

C.   mivel a nagy volumenű urbanizációs projektekkel kapcsolatos korrupt gyakorlatról – amely miatt helyi tisztviselőket és választott politikusokat tartóztattak le és ítéltek el – dokumentált esetek léteznek,

D.   mivel Spanyolország a közelmúltban adott ki új nemzeti keretjogszabályt a földtörvényről, amelynek 2007. július 1-jén kell hatályba lépnie,

E.   mivel a Bizottság a Szerződés megsértése miatti eljárást kezdeményezett Spanyolország ellen a közbeszerzésről szóló európai uniós irányelvek alkalmazásának elmulasztása miatt a valenciai urbanizációs programokkal kapcsolatban,

1.   úgy ítéli meg, hogy a jogszerűen szerzett magántulajdonról megfelelő eljárás és ellentételezés nélkül való lemondásra irányuló kötelezettség, és emellett a nem igényelt és gyakran szükségtelen infrastrukturális fejlesztések önkényes költségeinek megfizetésére vonatkozó kötelezettség az egyének alapvető jogainak megsértését jelenti az emberi jogok és alapvető szabadságok európai egyezménye és az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlat értelmében (lásd például az Aka kontra Törökország ügyet(2));

2.   nagyon sajnálja, hogy ez a gyakorlat elterjedt Spanyolország különböző autonóm régióiban, különösen a valenciai régióban és a Földközi-tenger partján lévő terület más részein, de például a madridi régióban is;

3.   határozottan elítéli és ellenzi az építési vállalatok és ingatlanfejlesztők által kezdeményezett erőteljes urbanizációs projekteket, amelyek nem felelnek meg az érintett városok és falvak valódi igényeinek, környezetileg nem fenntarthatók és katasztrofális hatást gyakorolnak az érintett területek történelmi és kulturális identitására;

4.   elítéli egyes városok hallgatólagos beleegyezését olyan építkezésekbe, amelyeket később jogellenesnek nyilvánítanak, és amelyek uniós polgárok által, bejegyzett üzleti ingatlanfejlesztőktől és értékesítési ügynököktől jóhiszeműen vásárolt tulajdon lerombolását vagy lerombolásának veszélyét eredményezik;

5.   elismeri a Bizottság annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy Spanyolország betartsa a közbeszerzési irányelveket, de úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak külön figyelmet kellene fordítania a környezetvédelmi, vízügyi és fogyasztóvédelmi irányelvek megsértésének dokumentált eseteire;

6.   sürgetőnek tartja, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a vízügyi keretirányelv(3) megfelelő alkalmazásának és végrehajtásának biztosítására a nagy urbanizációs projektek tekintetében;

7.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, valamint az érintett tagállamot a közösségi jog és az alapvető jogok megfelelő alkalmazásának biztosítására valamennyi uniós polgár és az EU területén lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező valamennyi természetes vagy jogi személy érdekében;

8.   felszólítja a spanyol hatóságokat és regionális kormányokat, különösen a valenciai kormányt, amelyek kötelesek tiszteletben tartani és alkalmazni az EK-Szerződés és az uniós jog rendelkezéseit, hogy ismerjék el a magánszemélyek jogszerűen szerzett tulajdonhoz való törvényes jogát, és foglalják jogszabályba a spanyol alkotmány közérdekkel kapcsolatos 33. cikke alkalmazására vonatkozó, pontosabban meghatározott kritériumokat annak megakadályozása és megtiltása érdekében, hogy a helyi és regionális hatóságok határozataikban visszaéljenek az emberek tulajdonjogával;

9.   megkérdőjelezi a városfejlesztők és az ingatlanfejlesztők egyes helyi hatóságok általi kinevezésének módszereit, és a gyakran a gyakorlatban részükre biztosított túlzott hatásköröket azon helyi közösségek és polgárok kárára, akik az adott területen lakás-, illetve jogszerűen szerzett ingatlantulajdonnal rendelkeznek;

10.   sürgeti a helyi hatóságokat, hogy konzultáljanak a polgáraikkal és –szükség esetén – vonják be őket a városfejlesztési projektekbe az elfogadható és fenntartható városfejlesztés ösztönzése céljából, a helyi közösségek, és nem csupán az ingatlanfejlesztők, ingatlanügynökök és egyéb érdekszövetkezetek érdekében;

11.   nyomatékosan elítéli az egyes ingatlanfejlesztők által folytatott rejtett gyakorlatot, mely szerint ravasz kifogásokkal aláássák az európai polgárok jogos tulajdonjogát azáltal, hogy beavatkoznak az ingatlannyilvántartási rendszerbe, és felhívja az érintett helyi hatóságokat, hogy vezessenek be megfelelő jogi biztosítékokat az ilyen gyakorlatok ellen;

12.   felhívja a regionális hatóságokat, hogy a helyi ombudsmanok bevonásával hozzanak létre külön közigazgatási bizottságokat, amelyek felé a független értékelő szolgálatok jelentési kötelezettséggel tartoznak, amelyek döntési jogkörrel rendelkeznek a városfejlesztési projektekkel kapcsolatos vitákban, és amelyek ingyenesen elérhetők a városfejlesztési programok által közvetlenül érintettek számára, beleértve az engedély nélküli városfejlesztéssel kapcsolatos illegális ingatlanügyletek áldozatait is;

13.   úgy ítéli meg, hogy amennyiben tulajdon elvesztése miatt kártérítésre van szükség, ennek megfelelő összegűnek kell lennie, az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban;

14.   felhívja a Bizottságot, hogy indítson tájékoztatási kampányt a saját tagállamuktól eltérő tagállamban ingatlant vásárló uniós polgárok számára;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, illetve a spanyol hatóságoknak és regionális kormányoknak.

(1) HL C 286. E, 2006.11.23., 225. o. (2) 1998. szeptember 23-i ítélet. (3) A 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása a fegyverkereskedelmi szerződésről: a hagyományos fegyverek exportja, importja és értékesítése közös nemzetközi szabályainak létrehozása

P6_TA(2007)0282 B6-0249/2007

Az Európai Parlament,

−   tekintettel a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek illegális kereskedelméről tartott ENSZ konferenciáról szóló 2001. március 15-i(1), a kézi lőfegyverekről szóló 2001. november 15-i(2), a könnyű fegyverek illegális kereskedelméről szóló 2003. június 19-i(3) és a kézi és könnyű fegyverekről szóló 2005. május 26-i állásfoglalásaira(4), valamint éves állásfoglalásaira az EU fegyverkereskedelmi magatartási kódexének végrehajtásáról;

−   tekintettel 2006. június 15-i állásfoglalására a könnyű lőfegyverekről és a kézi fegyverekről(5), melyben sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy közvetlenül az ENSZ cselekvési programját felülvizsgáló 2006-os konferencia után kezdjen tárgyalásokat egy nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződésről az ENSZ-en belül annak érdekében, hogy a fegyverkereskedelem világszintű szabályozása érdekében jogilag kötelező erejű eszközt hozzon létre;

−   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére;

A.   üdvözölve, hogy az ENSZ Közgyűlése 2006. december 6-án elfogadta az A/RES/61/89. határozatot, mely révén hivatalosan kezdetét vette a fegyverkereskedelmi szerződéshez vezető folyamat, és felhívva a figyelmet arra, hogy az állásfoglalás a túlnyomó többség, 153 ország támogatását élvezi, ami jelzi, hogy a világ nagy része meg van győződve arról, hogy ideje véget vetni a felelőtlen fegyverkereskedelemnek,

B.   megjegyezve, hogy első lépésként az ENSZ főtitkárának ki kellene kérnie az ENSZ tagállamainak véleményét a hagyományos fegyverek importjának, exportjának és kereskedelmének közös nemzetközi előírásait megteremtő érthető és jogilag kötelező eszköz megvalósíthatóságáról, céljáról és tervezett paramétereiről,

C.   mivel közel 100 kormány mondott véleményt, és mivel az ENSZ leszerelést koordináló irodája jelezte, hogy a 2007. június 20-a előtt beérkezett anyagok szerepelni fognak az ENSZ főtitkára által az ENSZ Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Bizottságának 2007 októberében benyújtandó jelentésben, a júniusi határidőt elmulasztó államok hozzájárulásai még mindig helyet kaphatnak a jelentés addendumában,

D.   mivel az említett 2006. december 6-i ENSZ-határozat arra is felhatalmazza az ENSZ főtitkárát, hogy 2008-ban összehívjon össze egy kormányszakértői csoportot a hagyományos fegyverek importjának, exportjának és kereskedelmének közös nemzetközi előírásait megteremtő érthető és jogilag kötelező eszköz megvalósíthatóságának, céljának és tervezett paramétereinek vizsgálatára,

E.   mivel a fegyverkereskedelmi szerződésről szóló jövőbeli tárgyalások alapjainak lefektetése érdekében kulcsfontosságú, hogy a konzultációs folyamat pozitív eredménnyel záruljon,

F.   megerősítve, hogy a tárgyalások sikeres lezárultáig a felelőtlen fegyverkereskedelem továbbra is elfogadhatatlan emberi szenvedéseket, instabilitást és rossz kormányzást fog okozni, fegyveres konfliktusokat, terrorista támadásokat és korrupciót fog szítani, továbbá a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéséhez fog vezetni, és alá fogja ásni a fenntartható fejlődést,

G.   meggyőződve arról, hogy a tárgyalások folyamán az államoknak nem lenne szabad tűrniük a korábban jóváhagyott fegyverembargók folyamatos semmibevételét és a fegyveres konfliktusokban részt vevők és gátlástalan fegyverkereskedők általi kijátszását,

H.   üdvözölve és támogatva a civil társadalom szervezeteinek folyamatos erőfeszítéseit,

1.   felszólítja az említett 2006. december 6-i ENSZ-határozatot megszavazó mind a 153 államot, köztük az EU tagállamait, hogy a fegyverkereskedelmi szerződést támogató dokumentumaikat haladéktalanul küldjék meg az ENSZ főtitkárának;

2.   sürgeti a Tanácsot, hogy a nemzetközi fórumokon – NATO, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés – fellépve alakítson ki cselekvési programot annak érdekében, hogy az államokat rávegye hozzájárulásaik megküldésére;

3.   sürgeti az államokat, hogy hozzájárulásaikban hangsúlyozzák: a fegyverkereskedelmi szerződésben kodifikálni kell a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos, már létező nemzetközi jogi kötelezettségeket, különösen az emberi jogok és a humanitárius jog vonatkozásában;

4.   javasolja, hogy a fegyverkereskedelmi szerződés eredményessége érdekében az államok a következő paraméterek alapján készítsék el hozzájárulásukat:

5.   felszólít minden államot, hogy támogassa a kormányszakértői csoport munkáját, hogy az jelentős előrelépést tehessen egy értelmes fegyverkereskedelmi szerződés felé;

6.   továbbra is meggyőződése, hogy a fegyverkereskedelmi szerződés sikere szempontjából alapvető jelentőségű a nagyobb nyitottság és a fegyverkereskedelemre – többek között a végső felhasználókra – vonatkozó információk kicserélésére vonatkozó új keletű hajlandóság, és hogy ez a világszintű átláthatóság egymást kiegészítő és kölcsönös biztosítékainak létrehozása érdekében olyan mechanizmusok igénybevételét fogja megkövetelni, mint az ENSZ hagyományos fegyverekre vonatkozó nyilvántartásának továbbfejlesztett változata;

7.   felszólítja az államokat, hogy a fegyverkereskedelmi szerződés elfogadásáig tegyenek hatékony lépéseket a fegyverek, lőszerek és mindenfajta egyéb katonai és biztonsági felszerelés felelőtlen kereskedelmének és szállításának – beleértve a kettős felhasználású alkatrészeket és eszközöket is –, valamint annak megakadályozása érdekében, hogy ilyen felszereléseket nemzetközi fegyverembargó alatt álló, vagy a nemzetközi emberi jogokat vagy a nemzetközi humanitárius jogot rendszeresen súlyosan megsértő külföldi partnerek felhatalmazásukkal gyártsanak;

8.   felszólítja ezért a tagállamokat, hogy a felelőtlen fegyverkereskedelem megállítása terén való lehető legnagyobb hatékonyság érdekében ültessék át nemzeti jogukba a Tanács fegyverközvetítés ellenőrzéséről szóló 2003. június 23-i 2003/468/KKBP közös álláspontjának(6) rendelkezéseit,

9.   határozottan elítéli az ENSZ Biztonsági Tanácsa fegyverembargóit sértő fegyver- és lőszerkereskedelmet, és leszögezi, hogy az ilyen szállítmányok elsősorban légi úton érnek célba; felszólítja az EU tagállamait, hogy fokozzák más államokkal folytatott együttműködésüket e területen; felszólítja az illetékes nemzetközi és érintett regionális szervezeteket, hogy a légi szállítási iparral együttműködve tegyenek javaslatokat megfelelő megelőző intézkedésekre;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének, a NATO főtitkárának, az EBESZ-nek, az Afrikai Uniónak, a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek parlamenti fórumának, az Interparlamentáris Unió közgyűlésének és az Arms Trade Treaty Steering Committee nevű NGO-csoportnak.

(1) HL C 343., 2001.12.5., 311. o. (2) HL C 140. E, 2002.6.13., 587. o. (3) HL C 69. E, 2004.3.19., 136. o. (4) HL C 117. E, 2006.5.18., 230. o. (5) HL C 300. E, 2006.12.9., 496. o. (6) HL L 156., 2003.6.25., 79. o.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása a fiatalkori bűnözésről, a nők, a család és a társadalom szerepéről (2007/2011(INI))

P6_TA(2007)0283 A6-0212/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ egyezményre, és különösen annak 37. és 40. cikkére,

–   tekintettel a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó, 1985. évi ENSZ minimumszabályokra vagy "pekingi szabályokra", amelyeket az 1985. november 29-i 40/33 közgyűlési határozattal fogadtak el,

–   tekintettel a fiatalkori bűnözés megelőzésére vonatkozó ENSZ iránymutatásokra vagy "rijádi iránymutatásokra", amelyeket az 1990. december 14-i 45/112 közgyűlési határozattal fogadtak el,

–   tekintettel a szabadságuktól megfosztott fiatalkorúak védelmére vonatkozó ENSZ szabályokra, amelyeket az 1990. december 14-i 45/113 közgyűlési határozattal fogadtak el,

–   tekintettel az Európa Tanácsnak a jogok gyakorlásáról szóló, 1996. január 25-i európai szerződésére, és különösen annak 1. és 3–9. cikkére,

–   tekintettel az Európa Tanács miniszteri bizottságának a fiatalkori bűnözés kezelésének új módszereiről és a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás szerepéről szóló, a tagállamokhoz intézett 2003. szeptember 24-i ajánlására(1),

–   tekintettel az Európa Tanácsnak a fiatalkori bűnözésre adott társadalmi reakciókról szóló, 1987. szeptember 17-i ajánlására(2),

–   tekintettel az Európai Tanácsnak a migráns családok körében előforduló fiatalkori bűnözésre adott társadalmi reakciókról szóló, 1988. április 18-i ajánlására(3),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSz), és különösen annak 6. cikkére és a IV. címének büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseire,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre (EKSz), különösen a szociálpolitikáról, oktatásról, szakképzésről és ifjúságról szóló XI. címére, és különösen annak 137. cikkére,

–   tekintettel az AGIS keretprogramra, amely 2006. december 31-én járt le, valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-én elfogadott 168/2007/EK tanácsi rendeletre(4),

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét az EUSz VI. címében említett területeken történő fellépésre felhatalmazó tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2006. november 30-i álláspontjára(5),

–   tekintettel a 2007-től 2013-ig tartó időszakra az "alapvető jogok és jogérvényesülés" általános program részeként a gyermekek, a fiatalok és a nők elleni erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről, valamint az áldozatok és veszélyeztetett csoportok védelméről szóló egyedi program (DAPHNE III program) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására vonatkozó tanácsi közös álláspontról szóló 2007. május 22-i álláspontjára(6),

–   tekintettel a Bizottság "Az EU gyermekjogi stratégiája felé" című közleményére (COM(2006)0367),

–   tekintettel a Gyermekek Jogainak Európai Chartájáról szóló, 1992. július 8-i állásfoglalására(7), és különösen annak 8.22 és 8.23 pontjára,

–   tekintettel az európai bűnmegelőzési hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/427/IB tanácsi határozatra(8),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. március 15-i, "A fiatalkori bűnözés megelőzése. A fiatalkori bűnözés kezelésének módjai és a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszer szerepe az Európai Unióban" című véleményére(9),

–   tekintettel az egyesült királysági elnökség égisze alatt 2005. szeptember 5–7-én Glasgow-ban "A fiatalok és a bűnözés: az európai perspektíva" címmel megrendezett konferencia következtetéseire,

–   tekintettel a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja legutóbbi éves jelentéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0212/2007),

A.   mivel a fiatalkori bűnözés lényegénél fogva veszélyesebb a felnőttkori bűnözésnél, mivel a népesség különösen kiszolgáltatott rétegét érinti személyiségének kifejlődésének szakaszában, és a fiatalokat igen korai szakaszban teszi ki a társadalmi kirekesztés és a stigmatizáció kockázatának,

B.   mivel az iskolázatlanság a fiatalkori bűnözés kockázatát növelő tényező,

C.   mivel nemzeti, európai és nemzetközi tanulmányok támasztják alá, hogy az elmúlt két évtizedben riasztó mértékben nőtt a fiatalkorú bűnözés,

D.   mivel egyre aggasztóbb, hogy a fiatalkori bűnözés napjainkban egyre nagyobb méreteket ölt, abból a tényből adódóan, hogy egyre csökken az az életkor, amelyben a bűnözést megkezdik és egyre nő a 13 év alatti gyermekek által elkövetett bűncselekmények száma, továbbá a fiatalkorúak által elkövetett cselekmények egyre nagyobb kegyetlenséggel járnak,

E.   mivel a fiatalkori bűnözésre vonatkozó adatok gyűjtésének és bemutatásának jelenlegi módja nem felel meg a valós szükségleteknek és a jelenlegi feltételeknek, ami rendkívül fontossá teszi azt, hogy megbízható nemzeti statisztikákkal rendelkezzünk,

F.   mivel rendkívül nehéz abszolút kategóriákba sorolni azokat az okokat, amelyek miatt egy fiatalkorú bűnözni kezd, olyannyira, hogy az a folyamat, amely társadalmilag deviáns és végül bűnöző magatartásformákhoz vezet, minden esetben olyan egyedi és sajátos körülményekkel magyarázható, amelyek leképezik e folyamat tényleges tulajdonságait, illetve azon lényeges pólusokat, amelyek között minden gyermek és fiatal felnő, vagyis a családot, az iskolát, a baráti környezetet, illetve tágabb értelemben azt a gazdasági-társadalmi környezetet, amelyben az illető él,

G.   mivel a fiatalkorú bűnözéshez hozzájáruló fő tényezők a családon belüli szervezettség, kommunikáció és megfelelő minták hiánya, a családi környezetbe tartozó személyek által elkövetett fizikai és szexuális erőszakhoz kapcsolódó pszichopatológiai problémák, az oktatási rendszerek sikertelensége a társadalmi értékek közvetítése terén, valamint a szegénység, a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és a rasszizmus; további meghatározó tényező a személyiségük kialakítására való törekvés során a fiatalokban megjelenő erős utánzási hajlam, az alkohol- és kábítószer-fogyasztáshoz társuló személyiségzavarok, valamint a média, bizonyos internetes oldalak és videojátékok által az esztelen, túlzott és indokolatlan erőszakról festett kép,

H.   mivel a fiatalok deviáns viselkedése nem törvényszerűen vezethető vissza családon belüli okokra,

I.   mivel a kannabisz és egyéb kábítószerek és/vagy az alkohol fiatalkorúak általi fogyasztásának növekedése összefüggésbe hozható a fiatalkori bűnözés fokozódásával,

J.   mivel a migránsok, különösen a fiatalkorúak, sokkal nagyobb társadalmi kontroll alatt állnak, ami olyan benyomást kelthet, mintha a fiatalkori bűnözés problémái elsődlegesen a migráns környezetben jelentkeznek, nem pedig a társadalom egészében, amely megközelítés nem pusztán téves, hanem társadalmi szempontból veszélyes is,

K.   mivel a fiatalkori bűnözés két "aktuális" formája a "fiatalok bandáinak" kialakulásán és az erőszak iskolai környezetben való fokozódásán alapul, amely jelenségek különösen erősek bizonyos tagállamokban, és amelyeknek tanulmányozása, illetve adott esetben orvoslása összetett feladatot jelent,

L.   mivel az olyan jelenségek, mint a fiatalokból álló szervezett erőszakos bandák elterjedése arra indított egyes tagállamokat, hogy vitát kezdjenek a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi jogszabályok felülvizsgálatának szükségességéről,

M.   mivel bizonyos tagállamokban az iskolák bejárata, sőt udvara – a kedvező helyzetű negyedekben is – jogon kívüli területté vált (kábítószerkereskedelem, erőszak, adott esetben szúró/vágófegyverek alkalmazásával, különböző zsarolások, illetve veszélyes játékok kialakulása – lásd a "happy slapping" jelenségét, amelynek során a mobiltelefonnal rögzített erőszakos jeleneteket internetes oldalakra töltik fel),

N.   mivel az elmúlt években a fiatalkorúakra vonatkozó nemzeti büntetőjogi jogszabályok fokozatos reformja tapasztalható, amelynek megelőző, bírósági és bíróságon kívüli intézkedésekre, valamint átnevelő és rehabilitációs intézkedésekre kell alapulnia, szükség esetén beleértve a terápiás kezelést is; ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a megfelelő, új anyagi és műszaki infrastruktúra és a modern, a feladathoz igazított technika, a képzett szakértői személyzet hiánya és a finanszírozás korlátozottsága, illetve egyes esetekben az érintett szereplők szándékának hiánya vagy a rendszerben rejlő hiányosságok miatt a gyakorlatban igen gyakran kivitelezhetetlen ezen új intézkedések végrehajtása,

O.   mivel az interneten, a játékokban és a televízióban megjelenő szélsőségesen erőszakos jelenetek és pornográf tartalmú anyagok száma igen magas, a média pedig felhasználja a fiatalkorú bűnözők és áldozatok képeit, ami gyakran súrolja a gyermekek alapvető jogainak sérelmét és hozzájárul az erőszak hétköznapivá válásának népszerűsítéséhez,

P.   megállapítva, hogy az egyes tagállamokban közzétett statisztikák szerint az első bűncselekmény elkövetése után büntetésben részesített fiatalkorú bűnelkövetők 70–80%-a nem esik vissza,

Q.   mivel bizonyos tagállamokban megjelent tanulmányok és szakcikkek szerint egyre nő a serdülőkorúak által a szüleik sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények száma, és hogy ez utóbbiak tehetetlenek azokkal szemben,

R.   mivel a szervezett bűnözés hálózatai esetenként fiatalkorú bűnelkövetőket alkalmaznak tevékenységük során,

S.   mivel a 2001-ben alapított Európai Bűnmegelőzési Hálózat keretében a fiatalkori bűnözéssel foglalkozó különleges munkacsoportot hoztak létre, amely a 27 tagállamban megkezdte az e területre vonatkozó jövőbeli EU politika kialakításának alapjául szolgáló, részletes összehasonlító tanulmány kidolgozását,

1.   hangsúlyozza, hogy a fiatalkori bűnözés kizárólag integrált, nemzeti és európai szintű stratégiák elfogadásával küzdhető le hatékonyan, amelyeket három vezérelv jellemez: a megelőzés, bírósági és bíróságon kívüli intézkedések, valamint a fiatalkorúak társadalmi beilleszkedését segítő intézkedések;

Nemzeti szintű politikák

2.   hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy a társadalom összes érintett fele közvetlenül részt vegyen az integrált nemzeti stratégia megtervezésében és végrehajtásában – azaz az állam mint központi irányító, a regionális és helyi hatóságok képviselői, az iskolai közösségek képviselői, a család, a nem kormányzati szervezetek (főként a fiatalokkal foglalkozók), a civil társadalom és minden egyén; hangsúlyozza, hogy a fiatalkori bűnözés elleni küzdelmet szolgáló hatékony intézkedések végrehajtásához elengedhetetlen, hogy megfelelő pénzügyi források álljanak rendelkezés;

3.   fenntartja, hogy a fiatalkori bűnözés elleni hatékony küzdelemhez integrált és hatékony, a szociális és polgári értékek átadását és a fiatalok korai szocializációját elősegítő iskola-, szociál-, család- és oktatáspolitikára van szükség; másfelől úgy ítéli meg, hogy létre kell hozni egy jobb gazdasági és szociális kohéziót elősegítő politikák, amely hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, a társadalmi kirekesztés és - különösen a gyermekeket érintő - szegénység elleni küzdelemhez;

4.   szükségesnek ítéli, hogy a családok, a nevelők és a társadalom a lehető legfiatalabb kortól kezdve átadják a fiataloknak az értékeket;

5.   úgy ítéli meg, hogy a fiatalkori bűnözés megelőzése egyéb területeken is közpolitikákat igényel, mint például a lakhatási, foglalkoztatási, szakképzési, szabadidő és a fiatalok csereprogramjait érintő politikák;

6.   emlékeztet arra, hogy a családoknak, az iskoláknak és általában véve a társadalomnak együtt kell működnie a fiatalkori erőszak egyre fokozódó jelensége elleni küzdelemben;

7.   hangsúlyozza a család a fiatalkorú bűnözés elleni harcban betöltött sajátos szerepének fontosságát, és kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő támogatást a szülőknek; megállapítja, hogy bizonyos esetekben szükség van a szülők bevonására a kérdés megoldásába és a felelősségvállalásba;

8.   ösztönzi a tagállamokat arra, hogy nemzeti politikáikban vezessenek be egyéves szülői szabadságot, amely lehetővé teszi azon családok számára, amelyek ezt kívánják, hogy ilyen feltételek mellett vehessenek részt gyermekük nevelésének első szakaszában, amely rendkívül fontos annak érzelmi fejlődése szempontjából;

9.   felhívja a tagállamokat, hogy különösen támogassák azokat a családokat, amelyek gazdasági és szociális problémákkal küzdenek; hangsúlyozza, hogy az olyan intézkedések elfogadása, amelyek célja az alapvető lakhatási és élelmezési szükségletek fedezése, a gyerekektől kezdve a család valamennyi tagja számára az alapfokú oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása, illetve azok az intézkedések, melyek célja e családok tagjai számára méltányos hozzáférést biztosítani a munkaerőpiachoz, valamint a gazdasági, társadalmi és politikai élethez, hozzájárulnak az egészségeges és igazságos családi környezet kialakításához, ami elősegíti a gyermekek fejlődését és elsődleges szocializációját;

10.   felhívja a tagállamokat, hogy bocsássák rendelkezésre azokat a forrásokat, amelyek szükségesek egy hatékony, pszichológiai és szociális tanácsadást működtetető olyan segélyszolgálat tevékenységének kiterjesztéséhez, amely tartalmazza a fiatalkori bűnözés által érintett problémás családokkal való kapcsolattartást szolgáló pontokat is;

11.   hangsúlyozza az iskola és az iskolai környezet kiemelt szerepét a gyermekek és serdülők személyiségének kialakításában; hangsúlyozza, hogy a mai iskola két jellegzetessége, vagyis a kulturális sokszínűség és az osztályelemek léte erőszakos jelenségekhez vezethetnek az iskolai környezetben;

12.   felhívja e tekintetben a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az iskolai hatóságok számára olyan irányvonalakat, amelyek az iskolai környezetben felmerülő konfliktusok rendezésének modern eljárásait tartalmazzák, közvetítő fórumok, illetve az ahhoz kapcsolódó tanulók, szülők, tanárok és az illetékes helyi hatóságok segítségével;

13.   úgy véli, hogy feltétlenül szükséges megfelelő képzésben részesíteni a tanárokat, hogy képesek legyenek megbirkózni az osztályok heterogén jellegével, olyan pedagógiai módszerek alkalmazása mellett, amelyek nem a moralizálást, hanem a megelőzést szolgálják, és a szolidaritáson alapulnak, valamint megelőzni a stigmatizációt és az elszigetelődést, mind a fiatalkorú bűnözők, mind a tanulók közül kikerülő áldozataik tekintetében;

14.   kéri emellett a tagállamokat, hogy oktatási politikájukba iktassák be a szocializációs problémákkal küzdő gyermekek kötelező pszichológiai tanácsadással való segítését, valamennyi iskolai intézményben az egészségügyi ellátás lehetőségének kialakítását, korlátozott számú iskolánként egy képzett szociális munkás, egy szociológus-kriminológus, egy gyermekpszichiáter és gyermekbűnözési szakértők kijelölését, a tanulók alkoholfogyasztásának és kábítószerhasználatának szigorú ellenőrzését, az iskolai környezet tagjaival szembeni bármiféle megkülönböztetés elleni küzdelmet, olyan közösségi közvetítő kijelölését, aki összeköti az iskolát és a Közösséget, valamint a különböző iskolai közösségek közötti együttműködést az erőszak elleni programok kidolgozása és végrehajtása terén;

15.   kéri a tagállamokat és az illetékes, nemzeti és regionális szintű szabályozó hatóságokat, hogy szigorúan felügyeljék a televíziós adások és más, különösen erőszakos vagy kiskorúak számára egyébként kerülendő jeleneteket tartalmazó programok tartalmának jelzésére vonatkozó közösségi és tagállami szabályok teljes betartását; kéri emellett a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a média képviselőivel közösen egy olyan "útmutatót", amelynek célja a gyermekek, és különösen a fiatalkorú bűnözők jogainak védelme, különös tekintettel a szélsőségesen erőszakos jelenetek sugárzásának megtiltására a nap bizonyos óráiban, illetve a bűncselekmények kapcsán érintett fiatalkorúak személyazonossága felfedésének tilalmára;

16.   javasolja, hogy a tagállamok erősítsék meg a fiatalok találkozóhelyeinek számító ifjúsági központok szerepét és minőségét, és hangsúlyozza, hogy a fiatalkorú bűnözők bevonása e központok életébe hozzájárul a szocializációjukhoz és megerősíti a társadalomhoz való tartozás érzését;

17.   hangsúlyozza, hogy a média jelentős szerepet játszhat a fiatalkori bűnözés megelőzésében, a közönség tájékoztatását és figyelmének felhívását célzó kezdeményezések és olyan, magas minőségű adások sugárzása révén, amelyek bemutatják a fiatalok pozitív hozzájárulását, ugyanakkor ezzel szemben ellenőrizve az erőszakos, pornográf és kábítószerfogyasztást tartalmazó jelenetek sugárzását, mindezt olyan megállapodások alapján, amelyeket a gyermekek jogainak védelmét célozva az "útmutatóba" foglalnak;

18.   hangsúlyozza továbbá, hogy a fiatalkori bűnözés elleni harc keretében a tagállamokban olyan pedagógiai jellegű intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek az elzárás alternatívájaként más büntetési módokat tesznek lehetővé, és amelyek nagyban megkönnyítik a nemzeti bírák dolgát; a bűntett súlyától, az elkövető életkorától, személyiségétől és érettségétől függően ilyen alternatív büntetés lehet a közhasznú munka, az áldozatokkal való közös rehabilitáció és a köztük való közvetítés, valamint a képzési programok;

19.   felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan új és innovatív intézkedéseket, melyeknek célja, hogy igazságügyi eszközöket alkalmazzanak: mint például a szülők és gyámok közvetlen részvétele a büntetőeljárásban – a vádemeléstől a büntetés végrehajtásáig -, összekapcsolva a rehabilitációval és az intenzív pszichológiai támogatással, olyan befogadó család kiválasztása, amely adott esetben neveli a fiatalkorút, illetve abban az esetben, ha fiatalkorúak erőszakos magatartást tanúsítanak az iskolai környezetben, tanácsok és tájékoztatás révén segítség nyújtása a szülők, tanárok és tanulók számára;

20.   emlékeztet arra, hogy a fiatalkori bűnözés területén a bírósági eljárás lefolytatása és időtartama, a az alkalmazandó intézkedés kiválasztása és utóbb annak végrehajtása tekintetében a gyermek felsőbbrendű érdekeinek alapelvét és az egyes tagállamok eljárási jogát kell figyelembe venni; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a szabadságvesztéssel járó ítéleteket csak utolsó lehetőségként szabad alkalmazni, és azokat a fiatalkorú bűnelkövetők számára kialakított intézményekben kell végrehajtani;

21.   kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a fiatalkori bűnözés integrált megközelítésének keretében elkülönített és önálló költségvetési előirányzat biztosításáról a fiatalkori bűnözést megelőző intézkedésekre figyelemmel, a fiatalok társadalmi és szakmai beilleszkedését szolgáló előirányzatok növeléséről, illetve a fiatalkorú bűnözők befogadását szolgáló központi és regionális struktúrák modernizálására és színvonaluk növelésére, továbbá az érintett szakértők és felelősök folyamatos szakirányú képzésére fordított erőforrások fokozásáról;

Az európai stratégia felé

22.   javasolja a tagállamoknak, hogy a Bizottsággal együttműködve a fiatalkori bűnözéssel kapcsolatban a pekingi szabályok és a rijádi iránymutatások, az Egyesült Nemzetek Szervezetének gyermekek jogairól szóló egyezménye alapján nemzetközi szinten elfogadott elvek, valamint az e területre vonatkozó egyéb nemzetközi egyezmények értelmében haladéktalanul dolgozzanak ki és fogadjanak el több modellt és több minimális irányadó elvet, amelyek az összes tagállamra egyaránt vonatkoznak, és amelyek elsősorban a megelőzés, másodsorban pedig a bírósági és bíróságon kívüli intézkedések, valamint a rehabilitáció, az integráció és a társadalmi beilleszkedés három alapvető pillérére támaszkodnak;

23.   fenntartja, hogy a közös európai megközelítésnek azt kell célként kitűznie, hogy meghatározza a fiatalkori bűnözés kezelését és orvoslását szolgáló beavatkozás mintáit, ahol a szabadságvesztéssel kapcsolatos intézkedések és a büntetés a végső eszköz legyen, és kizárólag akkor alkalmazzák, ha azt feltétlenül szükségesnek ítélik;

24.   úgy véli, hogy elengedhetetlen a fiatalok bevonása és részvétele minden őket érintő kérdésben és döntésben, amennyiben sikerrel járó közös megoldásokat kívánunk találni; véleménye szerint éppen ezért a gyermekek ügyében ítélkező bíróságok ülnökei kapcsán ügyelni kell arra, hogy ne csupán a fiatalok nevelése területén rendelkezzenek tapasztalatokkal, hanem olyan képzésben részesüljenek, amely érzékennyé teszi őket az erőszak és a fiatalok problémája iránt;

25.   felhívja a Bizottságot, hogy az összes tagállamra vonatkozóan állapítson meg konkrét kritériumokat a nemzeti statisztikai adatok összegyűjtésére annak biztosítása érdekében, hogy azok összevethetők, és ezáltal az európai szintű intézkedések tervezése során felhasználhatók legyenek; felhívja a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt a Bizottság munkájában, ösztönözve és beszerezve az összes illetékes nemzeti, regionális és helyi hatóságtól, egyesületektől, nem kormányzati szervezetektől és az e téren működő egyéb civil társadalmi szervezetektől származó információkat;

26.   felhívja a Bizottság és a tagállamok országos, valamint helyi nemzeti hatóságainak figyelmét arra, hogy alkalmazzák a tagállamok legjobb gyakorlatait, amelyek a társadalom egészét mozgósítják, és kiterjednek az iskolák, a szülői szervezetek és a környékbeli lakosok által végrehajtott pozitív cselekvésekre és beavatkozásra, valamint vegyék figyelembe a rendőrség, az oktatási létesítmények, a helyi hatóságok, ifjúsági szervezetek és a helyi szintű szociális szolgálatok közötti – a titokmegosztás szabályait tiszteletben tartó – együttműködési megállapodásokból, továbbá a nemzeti stratégiákból és a nemzeti szintű ifjúságsegítő programokból levonható tagállami tapasztalatok eredményeit; felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák az általuk ismert legjobb gyakorlatokat a fiatalkori kábítószer-fogyasztás és az ahhoz kapcsolódó bűnözés aggasztó méreteket öltő növekedése elleni küzdelemben, valamint alkalmazzák a problémás fogyasztás kapcsán kialakított legjobb megoldásokat, különösen az egészségügyi ellátás területén;

27.   üdvözli a pozitív integrációs kezdeményezéseket magukba foglaló tagállami fellépéseket, mint az "iskolán kívüli nevelő" példája, amely már jó ideje működik olyan régiókban, mint la Rioja;

28.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki a létező európai eszközöket és programokat, integrálva bennük a fiatalkori bűnözés elleni küzdelmet és annak megelőzését, valamint az elkövetők és áldozataik társadalomba való újbóli beilleszkedését szolgáló fellépéseket; e tekintetben felhívja a figyelmet a következőkre:

29.   hangsúlyozza valamennyi bírósági és rendőri hatóságnak a fiatalkori bűnözés áldozatául esett eltűnt gyermekek ügyei felderítésében való nemzeti és közösségi szintű szoros együttműködésének és hálózatba szervezésének szükségességét, alapul véve a Bizottság közleményében meghatározott, a gyermekek jogairól szóló uniós stratégia konkrét célkitűzéseit;

30.   hangsúlyozza, hogy a megelőzés és a fiatalkorúak bűnözése elleni küzdelem egyik módja olyan kommunikációs politika kialakítása, amely lehetővé teszi a közönség figyelmének felhívását a problémákra, az erőszak kiiktatását a médiából és azon audiovizuális médiumok támogatását, amelyek tartalma nem kizárólag az erőszakos programokból áll, következésképp kéri, hogy európai normákban rögzítsék az erőszakos tartalmak audiovizuális médiában, valamint írott sajtóban történő terjesztésének határait;

31.   hangsúlyozza, hogy a "Televíziózás határok nélkül" elnevezésű 89/552/EGK irányelv(10) konkrét korlátokat szab az erőszakos és általánosabban véve a gyermekek nevelése szempontjából hátrányos képek sugárzását illetően, ami megfelelő, a fiatalkorúak által és a fiatalkorúak sérelmére elkövetett erőszak megelőzését szolgáló intézkedést jelent; kéri a Bizottságot, hogy tegyen kiegészítő intézkedéseket e téren, kiterjesztve a kötelezettségeket a mobiltelefon és internet ágazatra, amely intézkedéseknek alapvető politikai prioritást kell kapniuk a Bizottság említett, gyermekek jogaira vonatkozó kommunikációjában;

32.   üdvözli az európai vállalkozások önszabályozási kereteinek hatályba lépését, amely elősegíti a mobiltelefonok serdülők és gyermekek általi biztonságosabb használatát és hangsúlyozza, hogy az interneten való biztonságos navigációra és a mobiltelefonok biztonságos használatára vonatkozó tájékoztatásra, illetve az arra való figyelemfelhívásra a Bizottságnak konkrét és kötelező jellegű, európai szintű javaslatokat kell tennie;

33.   kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a problémás gyermekek és serdülők számára egy európai zöld szám létrehozását, mivel az ilyen zöld számok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a fiatalkori bűnözés megelőzéséhez;

34.   felhívja a Bizottságot, hogy – a szükséges tanulmányok európai szintű elkészítését követően – tegyen javaslatot egy integrált közösségi keretprogramra, amely közösségi megelőző intézkedésekből, a nem kormányzati szervezetek és az államközi együttműködés támogatásából, valamint a kísérleti programok regionális és helyi szintű finanszírozásából áll, továbbá a legjobb nemzeti gyakorlatokon alapul, kísérletet tesz e gyakorlatok Európa-szerte történő terjesztésére, valamint a szociális és pedagógiai infrastrukturális követelményekre is kiterjed;

35.   hangsúlyozza, hogy a közösségi fellépések szintjén két alapvető politika van, amelyet haladéktalanul figyelembe kell venni:

36.   ennek keretében felhívja a Bizottságot egy társfinanszírozott intézkedésekből álló program kidolgozására, amely a következőket foglalja magába:

37.   javasolja a Bizottságnak, hogy a Fiatalkori Bűnözés Európai Megfigyelőközpontja és a kapcsolódó keretprogram előkészítése során haladéktalanul tegyen javaslatot a tapasztalat és az ismeretek előmozdítását és terjesztését szolgáló alábbi intézkedésekre:

o
o   o

38.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

(1) (Rec (2003) 20). (2) (Rec (87) 20E). (3) (Rec (88) 6E). (4) HL L 53., 2007.2.22., 1. o. (5) Aznapi elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0510. (6) Aznapi elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0188. (7) HL C 241., 1992.9.21., 67. o. (8) HL L 153., 2001.6.8., 1. o. (9) HL C 110., 2006.5.9., 75. o. (10) HL L 298., 1989.10.17., 23. o.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziójára irányuló stratégiáról – a hágai program végrehajtására irányuló cselekvési terv (2006/2111(INI))

P6_TA(2007)0284 A6-0223/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 2. és 6. cikkére és VI. címére, illetve az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSz.) IV. címére, melyek tárgya az Európai Uniónak, mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek (SzBJT) a megerősítése,

–   tekintettel az SzBJT külső dimenzióira vonatkozóan hozott elnökségi következtetésekre és az Európai Tanács egymást követő ülésein – többek között a 2006. december 14–15-i európai tanácsi ülésen – 1999 óta meghatározott célkitűzésekre,

–   tekintettel az Európai Unióban a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól szóló tanácsi kerethatározatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2004)0328),

–   tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2005)0475),

–   tekintettel a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziójára irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0491) és a stratégia végrehajtásáról szóló bizottsági időközi jelentésre (SEC(2006)1498),

–   tekintettel A bel- és igazságügy külső dimenziójára vonatkozó stratégia: globális szabadság, biztonság és a jog érvényesülése című, 2005. december 1-jén elfogadott tanácsi dokumentumra (a továbbiakban: "a stratégia"), illetve az említett stratégia 2006. évi végrehajtásáról szóló tanácsi jelentésre, amelyet 2006. december 4–5-én tartott 2768. ülésén az IB-Tanács is támogatott,

–   tekintettel az IB-külkapcsolatokra vonatkozó, több elnökségen átívelő, 2007. január 23-án elfogadott munkaprogramra (5003/1/7), az EU és a Nyugat-Balkán közötti, a szervezett bűnözés, a korrupció, az illegális bevándorlás és a terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott együttműködés javításáról szóló, fellépés-orientált tanácsi dokumentumra (9360/06), az afganisztáni kábítószer-előállítás és az onnan kiinduló ‐ beleértve a tranzitútvonalakat is ‐ kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmet célzó uniós támogatás növeléséről szóló fellépés-orientált dokumentumra (9305/06), mely utóbbi két dokumentumot az IB-Tanács 2006. június 1–2-án elfogadott, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség Oroszországgal közösen megvalósítandó végrehajtásáról szóló, 2006. november 11-én elfogadott cselekvésorientált dokumentumra (15534/06),

–   tekintettel az SzBJT-ről szóló korábbi éves vitáira és annak külső dimenzióira (terrorizmus, CIA, adatvédelem, migráció, csempészet, kábítószerek elleni küzdelem, pénzmosás) vonatkozó állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Európai Parlament 2004. október 14-i ajánlására a Tanács és az Európai Tanács részére a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség jövőjéről, valamint a legitimitásának és hatékonyságának megerősítéséhez szükséges intézkedésekről(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0223/2007),

A.   mivel az SzBJT külső dimenziója előtérbe kerül, ahogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló belső térség fokozatosan alakot ölt az egyre inkább összekapcsolódó világ, továbbá a terrorizmusból és a szervezett bűnözésből eredő fenyegetés, valamint a migrációs vándorlások okozta kihívások alapvetően nemzetközi jellegéből fakadó nyomásának hatására; és mivel az SzBJT alapjául szolgáló értékek külső kivetítése alapvető fontosságú az EU-n belül a jogállamiság, az alapvető jogok, a biztonság és a stabilitás védelme szempontjából,

B.   mivel az EU növeli hitelességét és befolyását a világban azzal, hogy az SzBJT külső dimenziója tekintetében koherens stratégiát fogad el és hajt végre, és mivel a stratégiát csak a harmadik országokkal – ideértve olyan szövetségeseket is, mint az USA – és a nemzetközi szervezetekkel szoros együttműködésben lehet megvalósítani,

C.   mivel ez a stratégia fontos lépés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló belső térségnek a biztonságos külső környezet megteremtésével való létrehozása, valamint az EU külkapcsolatainak a jogállamiság, a demokratikus értékek, az emberi jogok tisztelete és a stabil intézmények támogatása révén történő előmozdítása felé,

D.   mivel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló valóságos és tartós térség létrehozására irányuló különböző szakpolitikák előkészítésének és végrehajtásának a biztonság és a jog érvényesülése közötti valódi egyensúly megerősítését kell céloznia,

E.   mivel az EU külső fellépésének politikai koherenciáját és hatékonyságát ténylegesen akadályozzák a következők:

F.   mivel az EU-nak számos politikai eszköz – például a kétoldalú megállapodások (társulási megállapodások, partnerségi és együttműködési megállapodások, stabilizációs és társulási megállapodások), az EU bővítési és előcsatlakozási folyamata, az európai szomszédságpolitika (ENP) cselekvési tervei, a regionális együttműködés, az egyedi megállapodások (az Egyesült Államokkal, Japánnal, Kínával stb.), az operatív együttműködés, a fejlesztéspolitika és a külső segítségnyújtás – áll rendelkezésére az SzBJT külső dimenziójára vonatkozó stratégia végrehajtásának elősegítésére,

A következő ajánlásokat nyújtja be megfontolásra a Tanács és a Bizottság részére
A demokratikus elszámoltathatóság fejlesztése az SZBJT külső dimenziói tekintetében

1.   sürgeti az Európai Tanácsot, hogy kövesse a Parlamentnek az SzBJT-ben követett európai uniós külső stratégiával foglalkozó jelenlegi és jövőbeli ajánlásait; emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek kulcsszerepet kell játszania az EU külső fellépése elszámoltathatóságának megerősítésében;

2.   sürgeti a Tanács elnökségét és a Bizottságot, hogy:

3.   sürgeti a Tanácsot, hogy az alkotmányos folyamat haladásával egyidejűleg léptesse életbe az EUSz. 42. cikkében foglalt áthidaló záradékot, ami a büntetőügyekben folytatott rendőri és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket közösségi keretrendszer hatálya alá vonná, és nagyobb hatékonysághoz, átláthatósághoz, elszámoltathatósághoz, valamint erősebb demokratikus és bírósági ellenőrzéshez vezetne; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy 2007 októberéig nyújtson be a Tanácsnak az EUSz. 42. cikkét életbe léptető határozatra irányuló hivatalos javaslatot; úgy ítéli meg, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés hatályba lépése, különösen a külügyminiszteri hivatal és a külső diplomáciai szolgálat létrehozása javíthatná a belső koherenciát;

4.   felhívja a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel különösen a büntetőítéletekkel kapcsolatos információk tárolására, felhasználására és cseréjére, illetve az Európai Unió területén a büntetőeljárások során alkalmazott eljárási jogokra vonatkozó kerethatározatok (például a Bizottság fent említett javaslata (COM(2004)0328)) elfogadását;

A stratégia fő célkitűzéseit illetően

5.   üdvözli a stratégiában megállapított elveket, különösen a harmadik országokkal a közös problémák kezelése és a közös politikai célkitűzések teljesítése érdekében folytatott partnerség szükségességét; hangsúlyozza a testre szabott és koherens válaszlépések kialakítására az EU rendelkezésére álló eszközök széles választéka koordinálásának szükségességét; illetve a tagállami és a bizottsági fellépés koordinálásának szükségességét a kiegészítő jelleg biztosítása és az átfedések elkerülése érdekében; úgy véli, hogy az EU és a tagállamok által az SzBJT létrehozásának tulajdonított fontosság miatt a harmadik országokkal ezeken a területeken folytatott szoros együttműködés valószínűleg előnyösen befolyásolná ez utóbbiak kapcsolatait az EU-val;

6.   hangsúlyozza, hogy az EU-nak a harmadik országokkal fenntartott nemzetközi kapcsolatait és az esetükben alkalmazott eszközeit fel kell használnia annak érdekében, hogy ösztönözze azokat a bel- és igazságügyi kérdésekre vonatkozó nemzetközi normák és kötelezettségek elfogadására és végrehajtására;

7.   emlékeztet a közösségi intézmények munkája racionalizálásának és a meglévő eszközök felhasználásának, illetve a tagállamok fellépésének és az EU-szintű fellépések összehangolásának szükségességére az EU harmadik országokkal folytatott kapcsolatai során, a koherens és eredményes reakció, illetve az átfedések elkerülése érdekében; hangsúlyozza az SzBJT belső és külső dimenziói kiegyensúlyozott fejlődésének szükségességét;

8.   hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek javítania kell a szereplők széles körét érintő külkapcsolati tevékenységeinek koherenciáját; felhív ezért a harmadik országokban, illetve a biztonság külső dimenziójában az emberi jogokkal, a demokratikus kormányzással és a jogállamisággal kapcsolatos tevékenységek rendszeres integrálására;

9.   felhívja a Tanácsot, hogy tegye politikáit még egyértelműbbé az SzBJT külső dimenziója tekintetében, és biztosítsa a Tanács földrajzi munkacsoportjai és a jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság terén működő csoportok közötti összehangolást;

10.   megállapítja, hogy létfontosságú a pillérek közötti koordináció fejlesztése, illetve az SzBJT, az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP), a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a Közösség különféle eszközei közötti átfedések elkerülése; hangsúlyozza, hogy egy ilyen koordináció eredményességével kapcsolatban az Európai Parlamentnek folyamatos felülvizsgálatot kell végeznie; üdvözli a jobb koherencia felé tett előrelépést az EBVP integrált civil–katonai együttműködésében, különösen a válságkezelés területén;

11.   hangsúlyozza, hogy az EBVP műveleteinek tervezési folyamata során figyelembe kell venni a közösségi eszközök – különösen a stabilitási, illetve az európai szomszédsági és partnerségi eszköz – által a jogállamisággal, a fegyver- és kábítószer-csempészettel, a nők és gyermekek kereskedelmével kapcsolatos területeken, illetve a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, valamint a konfliktust követő stabilizáció területén rendelkezésre álló különböző kiegészítő vagy követő intézkedéseket;

12.   úgy véli, hogy eljött az idő az alapvető jogok tiszteletben tartásán alapuló mélyebb transzatlanti együttműködés politikai akadályainak elhárítására a szabadság és a biztonság tágabb dimenziójában, például a kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözés és a terrorizmus terén, különös tekintettel a Koszovóban és Afganisztánban végrehajtandó jövőbeli polgári EBVP-műveletekre, továbbá a nők jogai és a személyes adatok cseréje és védelme területén; ezzel kapcsolatban emlékeztet a Parlamentnek a guantánamói börtön bezárására irányuló felhívásaira, amelyekben hangsúlyozta, hogy annak léte negatív jelzést sugároz a terrorizmus elleni harcban alkalmazott módszerek tekintetében;

13.   sürgeti a tagállamokat, hogy külön-külön, együttesen és minden megfelelő kétoldalú és nemzetközi fórumon részesítsék előnyben a világban zajló konfliktusok diplomáciai úton történő, békés rendezését, elkerülve Európa külpolitikájában, biztonságpolitikájában és emberi jogi politikájában a kettős mérce alkalmazását vagy annak látszatát;

14.   felhív az EU és a nemzetközi szervezetek, különösen az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jobb együttműködésére, és hangsúlyozza a kibővített regionális párbeszéd és együttműködés szükségességét a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben;

15.   felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy meglévő szerveken – mint az Afrikai Unió – keresztül támogassa a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal kapcsolatos kérdések terén folytatott regionális együttműködést, valamint új kezdeményezések ösztönzése által olyan területeken, ahol gyenge a regionális együttműködés, mint például a Közel-Keleten, vagy Kelet-Európában;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon a végrehajtást a stratégiában megállapított célokkal és prioritásokkal összevetve, és hogy arról 18 havonta számoljon be; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje a stratégia területein alkalmazott finanszírozás hatékonyságát; felhívja a Tanácsot, hogy rendszeresen vizsgálja felül az elért haladást és a prioritásokat, mivel az SzBJT külső dimenziója gyorsan növekszik;

A biztonság és az emberi jogok megerősítése

17.   sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy:

18.   mérlegelésre ajánlja a Bizottságnak, a tagállamoknak és a Tanácsnak azt a lehetőséget, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területén a harmadik országokkal és régiókkal együtt finanszírozott tevékenységeket kiegészítsék az emberi jogok védelmével és azok betartásával kapcsolatos projektekre vonatkozó egyedi finanszírozással;

19.   aggodalmának ad hangot az EU-val szoros kapcsolatban álló egyes harmadik országok (mint például az Orosz Föderáció) alapvető jogok iránti elkötelezettségének hiánya miatt, ahol különösen a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága sérül, és felhív Oroszországgal e kérdésben intenzívebb párbeszédre;

20.   aggodalmát fejezi ki az emberi jogi normák EU általi betartása miatt, utalva a CIA által irányított fogolyátadási programokra és számos tagállam ezzel összefüggésben alkalmazott megkérdőjelezhető gyakorlatára;

21.   felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy teljes mértékben legyenek figyelemmel a kiadatás tilalmának elvére azon országok vonatkozásában, ahol a kiadatott személyek kínzásnak és/vagy halálbüntetésnek lennének kitéve; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szólítsa fel a vele szoros kapcsolatban álló országokat arra, hogy vessenek véget az ilyen gyakorlatoknak, és biztosítsák a tisztességes bírósági tárgyalást mindenki számára;

22.   mély aggodalmát fejezi ki az EU polgárainak nyújtott meglévő elégtelen jogvédelemmel kapcsolatban, abban az esetben, amikor személyes adatok rendelkezésre bocsátására kerül sor harmadik országok részére, például az utasdossziék (utasnyilvántartási adatállomány – PNR), a pénzügyi adatok (SWIFT) vagy az FBI által gyűjtött távközlési adatok tekintetében; újra kéri a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot annak megállapítására, hogy az uniós polgárok személyes adatai mely kategóriáit ismerhetik meg és használhatják fel a harmadik országok a fennhatóságuk alá tartozó területen; hangsúlyozza, hogy az adatok cseréjére csak megfelelő jogalap és egyértelmű szabályok és feltételek mellett kerülhet sor, a magánélet és a polgári szabadságok megfelelő védelmére vonatkozó közösségi jogszabályok tiszteletben tartásával; úgy véli, hogy az adatok Egyesült Államokkal való megosztásának megfelelő transzatlanti jogi együttműködés keretében kellene megvalósulnia, az EU és az USA közti megállapodások alapján, kizárva a kétoldalú megállapodások lehetőségét;

23.   sajnálja, hogy a Bizottság, a Tanács és az Egyesült Államok Igazságügyi és Belbiztonsági Minisztériumainak képviselőiből álló magas szintű kapcsolattartó csoport által ápolt EU–USA kapcsolatok nem állnak demokratikus ellenőrzés alatt, és abból az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, továbbá az Egyesült Államok Kongresszusa is ki van rekesztve;

24.   egységes adatvédelmi politikát ajánl, mely mind az első, mind a harmadik pillérre vonatkozik; emlékeztet arra, hogy az ezek közötti ellentétek nem csupán a polgárok személyes adatai védelméhez való jogát érinti, hanem a rendészet hatékonyságát és a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat is; ezért felkéri a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el a személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározat-javaslatot (COM(2005)0475);

A terrorizmus és a szervezett bűnözés tekintetében magas szintű biztonság biztosítása az uniós polgárok számára

25.   úgy ítéli meg, hogy az EU terrorizmusellenes politikájának teljes mértékben meg kell felelnie a demokratikus törvényesség, az arányosság, a hatékonyság és az emberi jogok tiszteletben tartása elveinek, összhangban az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló, 2007. február 14-i fenti parlamenti állásfoglalás következtetéseivel(2);

26.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem keretében alkalmazza az Európai Országoknak a CIA által Foglyok Szállítására és Illegális Fogva Tartására való Állítólagos Használatát Vizsgáló Ideiglenes Bizottság által megfogalmazott következtetéseket, amelyeket a Parlament 2007. február 14-én elfogadott; különösen ajánlja minden közösségi intézménynek, hogy őrködjenek azon, hogy a tagállamok biztonsági előírásai semmilyen módon ne sértsék a személyek alapvető jogainak tiszteletben tartását, még akkor sem, ha azok terrorizmussal gyanúsíthatók;

27.   felhívja a közösségi intézményeket és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden lehetséges intézkedést a terrorszervezeteket védő és/vagy finanszírozó harmadik országokkal folytatott együttműködés korlátozására; és hangsúlyozza, hogy ahhoz hogy egy állam az EU-val folytatott kibővített kapcsolat előnyeit élvezhesse, először teljes mértékben el kell utasítania a terrorizmust; sürgeti az eddig azt elmulasztó államokat, hogy írják alá és/vagy ratifikálják az ENSZ terrorizmusról szóló valamennyi egyezményét;

28.   hangsúlyozza a külső fellépés, illetve a terrorizmus elleni küzdelem területén az EU rendelkezésre álló reakciók sokoldalúságát, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden rendelkezésre álló eszközt koherens módon használjanak; felhívja a tagállamokat, hogy folytassák a terrorizmus közös ENSZ-meghatározása felé vezető munkát;

29.   emlékeztet a terrorizmus elleni intézkedések terén született nemzetközi kezdeményezések eredményessége értékelésének szükségességére (lásd az amerikai Patriot Act jelenlegi felülvizsgálatát); hangsúlyozza egy valódi közösségi terrorizmus-ellenes politika fontosságát, hiszen a terrorizmus elleni intézkedések eredményessége jelentősen növekedni fog, ha az Európai Unió egységes álláspontot képvisel a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során;

30.   emlékeztet az USA-val és Oroszországgal a terrorizmus elleni küzdelem, a terroristák beszervezése és a kritikus infrastruktúra finanszírozása és védelme területein folytatott együttműködés kibővítésének szükségességére, az alapvető jogok és az Európai Unió értékeinek tiszteletben tartása mellett;

31.   felhívja a Tanácsot, hogy bővítse a párbeszédet a harmadik országokkal az intézmény- és kapacitásépítés fejlesztésének támogatása, a korrupció elleni eredményes küzdelemről szóló nemzeti cselekvési tervek továbbfejlesztése és végrehajtása, illetve a terrorizmusellenes záradék harmadik országokkal aláírt megállapodásokban való szerepeltetése érdekében; úgy ítéli meg, hogy e területen nagyobb mértékű finanszírozásra és az újonnan létrehozott közösségi eszközök felhasználására van szükség;

32.   sürgeti az eddig azt elmulasztó államokat, hogy írják alá és/vagy ratifikálják az olyan eszközöket, mint a korrupció elleni ENSZ-egyezmény, a transznacionális szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény, illetve az embercsempészet, az emberkereskedelem és a tűzfegyverek illegális gyártása és kereskedelme elleni három jegyzőkönyv, valamint a titkos visszatérítésre és fogvatartásra vonatkozó ENSZ tilalom és a személyek erőszakos körülmények közötti eltűnése elleni védelméről szóló nemzetközi egyezmény;

33.   felhívja a Tanácsot, hogy írja elő az EU harmadik ország partnerei számára, hogy – amennyiben azt eddig elmulasztották – kössenek egységes kiadatási megállapodásokat az USA-val a kiadatásról és a büntetőügyekben folytatott kölcsönös jogi segítségnyújtásról tárgyalt megállapodások mintájára, a feltételezett terroristák kiadatása és a bűncselekmények feltételezett elkövetőinek bíróság elé állítása érdekében;

34.   hangsúlyozza az Európa Tanács számítógépes bűnözésről szóló egyezménye ratifikálásának szükségességét annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy az adatokat és a telekommunikációs hálózatokat terrorista és bűnelkövetési célokra használják a harmadik országokban található számítógépes rendszerek révén;

35.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzanak létre egységes eljárásokat a tűzfegyverek, robbanószerek és fegyverek előállítása, tárolása, kereskedelme, behozatala és kivitele nyomon követésére, ezeknek az EU-ban és harmadik országokban való rendeltetésellenes felhasználása megakadályozása céljából;

A rendőri és igazságügyi együttműködés és határrendészet megerősítése

36.   eredményesebb rendőri és igazságügyi együttműködésre szólít fel, ideértve olyan nemzeti eszközök, mint az összekötő tisztviselők fejlettebb közös használatát is; hangsúlyozza, hogy bár fontos e területeken az intézményi kapacitás és az operatív együttműködés, az EU tevékenységeit az emberi jogok vonatkozásában az egyetemes normák támogatásával kell elvégezni;

37.   javasolja, hogy az Europolt már a közeljövőben ruházzák fel hatáskörrel operatív fellépések és nyomozások megszervezésére és koordinálására, közös nyomozócsoportokban való részvételre, illetve saját összekötő tisztviselőinek bevetésére olyan, prioritást élvező régiókban, mint amilyen a Nyugat-Balkán;

38.   javasolja, hogy az EU – az EUSz. 30. cikke alapján – folytasson tárgyalásokat szabványos rendőrségi együttműködési megállapodásokról az USA-val, az ENP részes országaival és más partnerekkel; követeli, hogy a Parlament az ilyen megállapodásokkal érintett polgárok törvényes demokratikus képviselőjeként legyen aktív részese az USA Kongresszusával folytatott párbeszédnek a jövőbeli megállapodásról szóló tárgyalások során;

39.   támogatja az EU és Oroszország közötti információcserében elért előrehaladást, azonban emlékeztet arra, hogy még mindig van fejlesztenivaló, különösen a szervezett bűnözés és a terrorizmus terén;

40.   megállapítja, hogy érzékelhető javulásra van szükség az Európai Unió és Oroszország közötti együttműködés terén az Európai Unióban és az ENP övezetben meglévő olyan bizonytalansági források csökkentése érdekében, mint a Moldovában és a Grúziában lappangó konfliktusok és az Európai Unió tagállamaiban élő orosz kisebbségek közötti erőszakos radikális megmozdulások;

41.   sürgeti a Tanács elnökségét és a Bizottságot, hogy kössenek olyan nemzetközi magánjogi egyezményeket, amelyek harmadik országbeli európai állampolgárok érdekvédelméhez szükségesek, és e folyamatban törekedjenek az Unió és tagállamai hitelességének megerősítésére;

42.   üdvözli az EU és az USA között a kiadatásról és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szóló megállapodásokat, melyek valódi sikerként értékelhetők; tudomásul veszi, hogy a Kongresszus elindította a ratifikálási eljárást, valamint felkéri a tagállamokat, hogy azok is tegyék ezt meg; üdvözli továbbá az Eurojust–USA együttműködési megállapodást;

43.   felhívja az USA-t és minden olyan országot, mely belépési vízumot alkalmaz egyes EU-tagállamok irányában, hogy haladéktalanul szüntesse meg a vízumkötelezettséget, és kezelje egyenlően az EU-tagállamok valamennyi polgárát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az USA vízummentességi programjában javasolt változtatások között szerepel egy újabb "információ-megosztási rendelkezés" (PNR-rendelkezés) is;

44.   úgy véli, hogy az EU és az Egyesült Államok fontos és hűséges szövetségesek a terrorizmus elleni küzdelemben, és hogy nemzetközi megállapodást kell kötni annak érdekében, hogy a SWIFT tiszteletben tartsa az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK 1995. október 24-i, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló irányelvét(3); sürgeti, hogy ebben a nemzetközi megállapodásban legyenek meg a szükséges garanciák az adatok gazdasági vagy kereskedelmi célból történő visszaélésszerű felhasználása ellen; megállapítja, hogy ennek megfelelően a SWIFT-nek véget kellene vetnie azon jelenlegi gyakorlatának, amely szerint minden adatot átmásol amerikai internetes tükör-oldalára;

45.   ragaszkodik ahhoz, hogy az eredményes határellenőrzés fontos az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, és bizonyos esetekben hasznosnak bizonyulhat a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben;

46.   ajánlja, hogy a Frontex játsszon operatív szerepet a külső határok ellenőrzésében azáltal, hogy növelik operatív kapacitását, illetve elegendő pénzügyi, humán és technikai erőforrást biztosítanak a rendelkezésére, valamint a tagállamok közötti szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás elvének alkalmazásában, mivel valamennyi tagállamnak egyaránt osztoznia kell az Unió külső határainak irányításával kapcsolatos terhekben;

47.   kéri, hogy nyújtsanak további támogatást az új tagállamoknak az EU új keleti határainak biztosítására irányuló folytonos erőfeszítéseikben;

48.   támogatja az Eurojust megerősítését, illetve nemzeti tagjai hatásköreinek harmonizálását, melynek eredményeként fejlődik az Eurojust nyomozások és büntetőeljárások hatékony koordinálására és kezdeményezésére vonatkozó képessége;

A nemzetközi szolidaritás megerősítése a migrációs, visszafogadási és menekültügyi politikák tekintetében

49.   ajánlja, hogy a Tanács fogadjon el átfogó közös EU-s migrációs politikát, ideértve a törvényes és az illegális bevándorlás kihívásainak eredményes kezelésére vonatkozó intézkedéseket is; e tekintetben felhív a nyolc évvel ezelőtt a tamperei Európai Tanácson elfogadott és a lahti informális Európai Tanács által megerősített következtetések, a hágai program és az Európai Tanács által 2006. decemberében elfogadott azon következtetések végrehajtására, amelyek megerősítik a törvényes bevándorlásra vonatkozó, 2005-ben elfogadott átfogó stratégia alkalmazásának szükségességét;

50.   emlékeztet arra, hogy a bevándorlás – megfelelő kezelés mellett – fokozott előnyökkel járhat a harmadik országokkal ápolt szolidaritás és partnerség terén, és hogy a bevándorlók integrációjának egy jövőbeli uniós migrációs politika alapvető összetevőjének kell lennie; hangsúlyozza, hogy a harmadik országoknak a migrációs áramlások és a határok kezelésére szolgáló kapacitásainak javítását célzó európai uniós fellépéseit egy eredményes fejlesztéspolitika keretében kell megvalósítani, figyelemmel az egyedi gazdasági és társadalmi helyzetre, illetve kezelve az érintett országokban a migráció tényleges okait, a szegénységet és az emberi jogok elégtelen tiszteletben tartását, továbbá növelve a migrációs áramlások kezelésére szolgáló kapacitást és a hatékony fejlesztés és a közös fejlesztés támogatását;

51.   felhívja a Tanácsot, hogy vezessen be együttdöntést és minősített többségi szavazást a jogszerű migráció és integráció területén, a döntéshozatal fejlesztése és a 2005-ben elkezdődött folyamat kiteljesítése érdekében, mely utóbbi során a közösségi módszer alkalmazását kiterjesztették az illegális migrációra és a határellenőrzésre is;

52.   kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a származási országok és a tranzit országok hatóságai eredményesen működjenek együtt az EU-val és tagállamaival az illegális bevándorlás megelőzésében és az emberkereskedelemben részt vevő szervezetek elleni küzdelemben; kéri továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen vizsgálja meg, hogy ezen harmadik országok milyen mértékben működnek együtt az illegális bevándorlás terén; hangsúlyozza a harmadik országokkal kapcsolatos azon figyelemmel kísérési és értékelési mechanizmus fontosságát, amelyet a Tanács 2003-ban alakított ki a 2003. június 19-20-i thesszaloniki Európai Tanács kérésének megfelelően;

53.   felhív arra, hogy indokolatlan késedelem nélkül hozzanak létre méltányos és hatékony, közös európai menekültügyi rendszert, és sürgeti a Tanácsot, hogy ennek létrehozását illetően szüntessen meg minden akadályt;

54.   úgy ítéli meg, hogy a visszafogadási megállapodások megkötése prioritás és része az illegális bevándorlás elleni küzdelem tágabb stratégiájának; emlékeztet a visszatérésre vonatkozó egyértelmű, átlátható és méltányos szabályok szükségességére; aggasztja, hogy az EU nevében aláírt visszafogadási megállapodások nem zárják ki kifejezetten a menedékkérőket a megállapodások hatálya alól, és ezért ezek vonatkozhatnak olyan menedékkérők visszafogadására, akik kérelmét érdemben még nem bírálták el, vagy akik kérelmét elutasították vagy elfogadhatatlannak minősítették a "biztonságos harmadik ország" fogalmának alkalmazása következtében; felszólít a visszaküldés tilalma elvének fenntartását biztosító védintézkedésekre;

55.   javasolja, hogy lehetőség szerint tárgyaljanak harmadik országokkal való vízumkönnyítésről szóló irányelvekről, illetve a kölcsönösség alapján, migrációkezelési kérdésekben valódi partnerség kialakítása céljából; felhívja a Tanácsot, hogy ösztönözze arra a tagállamokat, hogy csökkentsék a vízumok költségeit az ENP-országok demokratikus fejlődésének ösztönzése érdekében, illetve hogy kerüljék el azt, hogy a biztonság címén a törvényes keretek között utazók számára további akadályokat támasszanak;

56.   támogatja a Bizottság által az ENSZ menekültügyi főbiztosával és az érintett harmadik országokkal szoros együttműködésben kialakított, regionális védelmi programokat, és emlékeztet arra, hogy fontos annak biztosítása, hogy a védelemre szorulók ahhoz a lehető leggyorsabban hozzájuthassanak, tekintet nélkül arra, hogy melyik országban vagy régióban élnek;

o
o   o

57.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, illetve a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 166. E, 2005.7.7., 58. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0032. (3) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

Az Európai Parlament Tanácshoz intézett 2007. június 21-i ajánlási javaslata a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatról folytatott tárgyalások alakulásáról (2007/2067(INI))

P6_TA(2007)0285 A6-0151/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Martine Roure által az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja nevében benyújtott, a Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatra a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatról folytatott tárgyalások alakulásáról (B6-0076/2007),

–   tekintettel a 2002. július 4-i, a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján, a rasszizmus és az idegengyűlölet leküzdésére irányuló fellépésről szóló, 1996. július 15-i 96/443/IB tanácsi együttes fellépésre(2) (a továbbiakban: együttes fellépés),

–   tekintettel a Bizottságnak a rasszizmus és idegengyűlölet elleni harcról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatára (COM(2001)0664)(3),

–   tekintettel a Tanács Luxembourgi kompromisszum elnevezésű 2005-ös kerethatározatra irányuló javaslatára(4),

–   tekintettel a Tanács 2007. januári kerethatározatra irányuló javaslatára(5),

–   tekintettel a polgári és politikai jogokra vonatkozó 1966. december 16-i nemzetközi egyezményre, különösen annak 20. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel a mindenfajta faji megkülönböztetést felszámoló 1965. december 21-i nemzetközi egyezményre,

–   tekintettel az egyezményhez csatolt 2003. január 28-i, az elektronikus bűnözésről szóló, az informatikai rendszerek révén elkövetett rasszista és idegengyűlölő cselekmények büntetendővé nyilvánításával kapcsolatos kiegészítő jegyzőkönyvre(6),

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 94. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0151/2007),

A.   mivel a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja éves jelentései, a rasszista bűncselekményekről szóló összehasonlító jelentései, valamint az antiszemitizmusról és iszlámellenességről szóló nemrég megjelent két jelentése kimutatta, hogy a rasszista jellegű bűncselekmények tartós és gyakori problémát képeznek a tagországokban; mivel úgy ítéli meg, hogy 2004-ben több mint 9 millió ember volt rasszista bűncselekmény áldozata;

B.   mivel 2007-et a Mindenki Számára Biztosítandó Esélyegyenlőség Európai Évének nyilvánították, és ebben az évben különleges hangsúlyt kell helyezni a diszkrimináció minden formája elleni harcra;

C.   mivel szükséges az egyensúly fenntartása a szólásszabadság tiszteletben tartása, illetve a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelem között,

D.   mivel e téren kívánatos a büntetőjogi politika, de figyelembe kell venni a tényt, hogy egy jogokra és szabadságokra épülő kultúrában a büntetőjog mindig csak a legutolsó eszköz lehet; mivel továbbá e területen a jogalkotási politikának valamennyi kérdéses értéket figyelembe kell vennie, különösen a szólásszabadság és minden egyes embernek az egyenlő bánásmódhoz és tisztelethez való joga közötti konfliktus fényében;

E.   mivel a szólás és az egyesülés szabadságát védeni kell, hacsak nem annak céljából gyakorolják, hogy erő, erőszak vagy gyűlölet alkalmazását támogassák, jogellenes cselekményekre ösztönözzenek vagy azokat okozzanak, illetve ha valószínűsíthető, hogy ezeket okozzák,

F.   mivel ugyan minden tagállam rendelkezik a rasszizmus és idegengyűlölet elleni harchoz szükséges jogszabályokkal, ezek között jelentős eltérések tapasztalhatók; e különbözőség felhívja a figyelmet az európai harmonizáció bizonyos mértékű szükségességére mind a határokon átnyúló, mind az általában Európában jelenlévő rasszizmus és idegengyűlölet elleni harc hatékony biztosítása érdekében,

G.   mivel a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen az egész Európai Unióban aktívan küzdeni kell, elsősorban az oktatás útján, illetve az ezekre vonatkozó érveket és ezek pártolóit kiemelő és elszigetelő, lankadatlan társadalmi és politikai párbeszéd révén,

H.   mivel hat évig tartó tárgyalások eredményeképpen a Bel- és Igazságügyi Tanács 2007. április 19-i ülésén a Tanács politikai megállapodásra jutott egy kerethatározatra irányuló javaslatról a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemre vonatkozóan;

I.   mivel ez a politikai megállapodás többéves tárgyalások eredménye, és kiindulópontként kell, hogy szolgáljon egy megalapozottabb európai jogszabály létrehozásához ezen a területen;

J.   emlékeztetve, hogy az Európai Parlament 2002. július 4-én állást foglalt az ügyben, és állásfoglalása a Bizottság 2001-es kezdeti javaslatán alapult, és hogy a 2007. április 19-i politikai megállapodás aprólékos tárgyalások eredménye és ebből következően a Bizottság eredeti szövege jelentős módosításokon ment át; úgy ítélve meg ennélfogva, hogy az új szöveg alapján a Parlamenttel újra kell konzultálni;

K.   emlékeztetve, hogy mivel ezen kerethatározat elfogadása következtében vissza kell majd vonni az együttes fellépést, szükséges, hogy annak hordereje ne legyen kisebb, mint az együttes fellépésé,

1.   tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2007. április 19-i ülésén politikai megállapodás tárgyát képező kerethatározatra irányuló javaslatra, a következő ajánlásokat intézi a Tanácsnak:

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatásul a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL C 271. E, 2003.11.12., 558. o. (2) HL L 185., 1996.7.24., 5. o. (3) HL C 75. E, 2002.3.26., 269. o. (4) A 8994/1/05 REV 1 DROIPEN 24; 8994/1/05 REV ADD 1 DROIPEN 24 dokumentumok. (5) 5118/07 DROIPEN 1 dokumentum. (6) Európa Tanács, Európai szerződések sorozat, 189. szám. (7) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása a menekültügyről: gyakorlati együttműködés, a döntéshozatal minősége a közös európai menekültügyi rendszerben (2006/2184(INI))

P6_TA(2007)0286 A6-0182/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 63. cikkének (1) és (2) bekezdésére,

–   tekintettel a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendeletre(3) (Dublin II rendelet),

–   tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvre(4),

–   tekintettel a 2004. november 4–5-i hágai programra,

–   tekintettel a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló tanácsi irányelv-tervezetre vonatkozó, 2005. szeptember 27-i véleményére(5),

–   tekintettel a Bizottság "A megerősített gyakorlati együttműködésről: Új struktúrák, új megközelítések: A döntéshozatal minőségének javítása a Közös Európai Menekültügyi Rendszerben" című közleményére (COM(2006)0067),

–   tekintettel a hatékonyabb jogvédelem biztosítása céljából az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének a Bíróság hatáskörével kapcsolatos rendelkezései kiigazításáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0346),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0182/2007)

A.   mivel maradéktalanul be kell tartani a nemzetközi egyezményeket, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt, és mindig szem előtt kell tartani azt az elvet, hogy a menedékkérőket nem szabad visszautasítani,

B.   emlékeztetve arra, hogy a közös menekültügyi rendszer bevezetésének első szakasza az EK-Szerződés 63. cikkének (1) bekezdésében előírt négy eszköz elfogadásával zárult le; mivel politikai és technikai nehézségek is felmerültek, amelyek áthidalása nélkül nem indítható el az európai menekültügyi rendszer második szakasza, amelynek célja, hogy közös menekültügyi eljárást és egységes szabályzatot vezessen be azon személyek tekintetében, akik menedékjogra és helyettesítő védelemre jogosultak; mivel remény van rá, hogy a 2010-re előírt határidőt betartják,

C.   mivel az Európai Parlament a 2004/83/EK tanácsi irányelvben már támogatta a "menekült" fogalommeghatározását, így az erre az állásfoglalásra is érvényes,

D.   mivel a közös szabályok végrehajtásakor az irányelvek elfogadása csak az első lépés, és ezt a szakaszt a közösségi szinten elfogadott rendelkezések megfelelő végrehajtásának kell követnie valamennyi tagállamban; mivel e végrehajtás Bizottság általi ellenőrzésének nagy jelentősége van, ezért erre a feladatra rendelkezésre kell bocsátani a megfelelő eszközöket,

E.   emlékeztetve arra, hogy a menekültügy területén eddig elfogadott eszközök kizárólag minimumszabályokat állapítottak meg, és figyelembe véve, hogy a legkisebb közös nevező megállapítására irányuló törekvésen túl kell jutni a feltételek romlását eredményező verseny elkerülése érdekében, amely csökkentené a védelem mértékét, illetve a fogadás, az eljárások és a védelem színvonalát,

F.   emlékeztetve arra, hogy a 2004. november 4–5-i hágai programban az Európai Tanács felszólította a Tanácsot és a Bizottságot olyan megfelelő struktúrák megteremtésére, amelyek a konkrét együttműködés megkönnyítése érdekében bevonják a tagállamok menekültügyekben illetékes nemzeti szolgálatait, továbbá úgy ítélve meg, hogy e konkrét együttműködés erősítése, valamint a tagállamok közötti információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje lényeges eszköz ahhoz, hogy megvalósítsák a közös menekültügyi eljárásra és az egységes jogállásra irányuló célkitűzést,

G.   mivel a kölcsönös bizalom erősítése a közös menekültügyi rendszer megteremtésének sarokköve, és mivel a tagállamok eltérő közigazgatási szintjei közötti konkrét, rendszeres együttműködés a legalkalmasabb módja e bizalom megteremtésének; mivel a kölcsönös bizalom erősítése szükséges a minőség biztosításához, valamint a menedékjog igazgatásával kapcsolatos általános bizalom növeléséhez, ezáltal elősegítve egy kevésbé ellenséges és hatékonyabb eljárás megteremtését,

H.   mivel a menekültpolitika hatékony megvalósítása több, egymást kiegészítő cél elérését feltételezi, mint például a döntéshozatal minőségének javítása, a védelem iránti kérelmek gyors és biztonságos feldolgozása, valamint tájékoztató kampányok szervezése a származási és tranzitországokban, amelyek felvilágosítást adnak a legális bevándorlás lehetőségeiről, a menekült jogállás megszerzésére vagy humanitárius védelem nyújtására vonatkozó szabályokról, az emberkereskedelemben, kivált a nők és kísérő nélküli kiskorúak kereskedelmében rejlő veszélyekről, valamint mind az illegális bevándorlás, mind a menekült jogállás elismerése megtagadásának következményeiről,

I.   mivel a menedékjog iránti kérelmeknél a feldolgozás minőségének javítása és ezáltal a bírósági eljárások és az eljárási késedelmek számának csökkentése érdekében ésszerűnek tűnik a témával foglalkozó szervezetek, mint például az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) támogatásának igénybe vétele, amely kifejlesztett egy módszert a hatóságok támogatására a döntéshozatal minőségének javításában ("Quality initiative"),

J.   emlékeztetve arra, hogy – amint arra 2006. április 27–28-án a Bel- és Igazságügyi Tanács is rámutatott – a késedelmek elkerülése és ezáltal az eljárás hatékonyságának javításához nyújtandó konkrét hozzájárulás érdekében támogatni kell az egységes eljárás bevezetését,

K.   mivel a tagállamok annak ellenére, hogy az Amszterdami Szerződés hatálybalépése óta a menekültügy terén elfogadott intézkedések egy közös alapot képeznek, nemzeti szinten továbbra is olyan intézkedéseket és határozatokat hoznak, amelyek hatással vannak a többi tagállamra, különösen a nemzetközi védelem biztosítása tekintetében,

L.   mivel a 2005/85/EK irányelv 29. cikke előírja a biztonságos származási országnak tekintett harmadik országok közös minimumlistájának elkészítését; és megjegyzi egyrészt, hogy ez a lista még mindig nem készült el, másrészt, hogy a Tanács nem vette figyelembe a Parlament véleményét a 2005/85/EK irányelv elfogadásakor, aminek következményeként az Európai Unió Bíróságán ezen irányelvvel szemben jelenleg semmissé nyilvánítási eljárás van folyamatban; mivel ezt a listát az együttdöntési eljárás keretében kell elfogadni; mivel egy országnak a listára való felvétele nem azt jelentené, hogy az abból az országból érkező menedékkérőktől automatikusan megtagadják a menedékjogot, sokkal inkább azt, hogy minden egyes kérelem egyéni elbírálás tárgyát képezné a menekült jogállásról szóló, az 1967. január 31-i New York-i Jegyzőkönyv (Genfi Egyezmény) által módosított 1951. július 28-i Genfi Egyezménynek megfelelően,

M.   mivel sajnálatos, hogy a Tanács a biztonságos harmadik országok listájának elkészítésekor nem tartotta szükségesnek az együttdöntési eljárás alkalmazását; mivel a Bíróság ebben az ügyben hozott ítélete nagy érdeklődésre tart számot,

N.   mivel a tagállamoknak kiváló minőségű információkkal kell rendelkezniük a származási országban uralkodó veszélyeztetettség aktuális helyzetéről, ha megbízható és méltányos eljárásokat kívánnak biztosítani, amelyek biztosítják a menedékkérők jogainak tiszteletben tartását,

O.   mivel a nők elleni erőszak és erőszakkal történő fenyegetés az élethez, a biztonsághoz, a szabadsághoz, a méltósághoz, a testi és lelki épséghez való jog megsértését jelenti, továbbá súlyos fenyegetést jelent az erőszak áldozatainak testi és szellemi egészségére nézve,

P.   mivel annak ellenére, hogy bizonyos technikai és politikai nehézségek hátráltatják a származási országokra vonatkozó érzékeny információk cseréjét, végül mindenképp szükség lesz a származási országokra vonatkozó közös adatbank létrehozására, hogy a kérelmek egyedi elbírálása során minden határozathozatali eljárásban érintett személy azonos információkra támaszkodhasson,

Q.   mivel a döntéshozatali eljárás javítása érdekében emelni kell a határozatokat meghozó köztisztviselők képzésének színvonalát,

R.   emlékeztetve arra, hogy az EK-Szerződés 234. cikkében rögzített előzetes döntéshozatali eljárás az az eljárás, amely leginkább lehetővé teszi a Bíróság számára közösségi jog egységességének biztosítását, és ezen eljárás egyik lényeges eleme az az elv, hogy minden nemzeti bíróság felkérheti a Bíróságot határozathozatalra; mivel ugyanakkor az EK-Szerződés ezen elvtől eltérő 68. cikke alapján az Európai Bíróság sajnos csak akkor rendelkezik hatáskörrel a menekültügyi rendelkezések értelmezésére, ha az erre irányuló kérést legfelsőbb nemzeti bíróság terjesztette elő,

1.   üdvözli a közös európai menekültügyi rendszer keretében folytatott jobb gyakorlati együttműködésért tett erőfeszítéseket; úgy véli, hogy az eljárások és határozatok minőségének javítása a tagállamok és a menedékjogért folyamodók érdekeit is szolgálja;

2.   megerősíti egy kezdeményező, közös uniós menekültpolitika szükségességét, amelynek alapja a menedékkérők befogadásának kötelezettsége és a visszaküldés tilalma elvének (non-refoulement) tiszteletben tartása; ezzel összefüggésben emlékeztet a demokráciát és az alapvető jogokat előmozdító és védelmező, erős közös kül- és védelmi politika alapvető szerepére;

3.   nyomatékosan megismétli, hogy a közös menekültügyi rendszer bevezetésének végleges célja feltétlenül a védelem, a menedékjog iránti egyedi kérelmek elbírálása, valamint a megfelelően megalapozott és méltányos döntéseket eredményező eljárások magas színvonalának biztosítása; hangsúlyozza, hogy a döntéshozatal színvonal-emelkedésének biztosítania kell, hogy a védelemre szorulók biztonságosan beléphessenek az Unióba és kérelmüket megfelelően feldolgozzák, továbbá biztosítania kell a nemzetközi emberi jogi és menekültügyi jogszabályokban megállapított normák szigorú betartását, különös tekintettel a visszaküldés tilalma elvére;

4.   elítéli, hogy a Bizottság láthatóan nem rendelkezik elégséges forrásokkal a menekültüggyel foglalkozó különböző irányelvek végrehajtásának ellenőrzésére, és figyelmezteti a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a Bizottság feladatát azzal, hogy megfelelési táblázatot nyújtanak be neki, amelyekben szerepel, hogy mely intézkedéssel az irányelvek mely rendelkezését hajtották végre;

5.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy lépjen fel valamennyi tagállamban egy egységes eljárás bevezetésének támogatása érdekében, aminek előnye a méltányos és a hatékony döntéshozatal lehet, annak biztosítása érdekében, hogy a menekült jogállást a lehető legrövidebb időn belül megadják az arra jogosultaknak;

6.   hangsúlyozza, hogy a nemzetközi védelem és különösen a helyettesítő védelem megadásának feltételei és eljárásai tekintetében mindaddig különbségek lesznek a tagállamok között és napirenden marad a menekültügyi rendszerek eltéréseinek kihasználása, amíg az érvényes menekültügyi jogszabályok minimumszabályokon és a legkisebb közös nevezőn alapulnak;

7.   nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a menekültügy terén elfogadott eszközök célja az, hogy mérsékelje az úgynevezett "másodlagos" mozgásokat; már most figyelmezteti a tagállamokat, hogy ténylegesen dolgozzanak menekültpolitikáik lehető legnagyobb fokú konvergenciájának megvalósításán;

8.   úgy ítéli meg, hogy az európai menekültügyi rendszeren végrehajtandó egyik javításnak a nagyobb szolidaritás érdekében abban kell állnia, hogy jobban elosztják az EU külső határain fekvő tagállamok között a terheket, és már most érdeklődéssel várja a Dublin II rendelet Bizottság általi értékelését és a Bizottság e területre irányuló esetleges javaslatait;

9.   úgy ítéli meg, hogy figyelmet kell fordítani arra, hogy a menekült jogállás elismerésében illetékes köztisztviselők egy európai tanterven alapuló megfelelő képzésben részesüljenek, és lehetőség szerint kötelezővé kell tenni számukra a megfelelő képesítést vagy a megfelelő szintű végzettséget;

10.   felszólít információs kampányok lebonyolítására a származási és tranzitországokban, amelyek során a lehetséges menedékkérőket tájékoztatják az illegális bevándorlás és a menekült jogállás elismerése megtagadásának következményeiről, a legális bevándorlás lehetőségeiről, a menedékjogi kérelem indokolt esetben történő benyújtásának lehetőségéről, valamint az emberkereskedelem és az illegális határátlépések veszélyeiről, különösen nők és a kíséret nélküli kiskorúak tekintetében;

11.   felszólít az olyan személyekre alkalmazandó intézkedések tisztességes és gyors végrehajtására, akik nem kapták meg a menekült jogállást, illetve akiknek menekült jogállásukat visszavonták, és akik esetében további jogorvoslatra már nincs lehetőség, és arra, hogy a végrehajtás során teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi méltóságot és a hazatelepítendőket megillető alapvető jogokat; ezzel összefüggésben felszólít továbbá egy uniós hazatelepítési eljárás mielőbbi kidolgozására;

12.   felszólít az olyan személyekre alkalmazandó intézkedések gyors és tisztességes végrehajtására, akik megkapták a menekült jogállást vagy humanitárius védelemben részesültek, ezzel lehetőséget teremtve a tisztességes életkörülmények, a társadalmi és politikai életbe való hatékony integráció és a fogadó közösség által hozott döntésekben való aktív részvétel előmozdítására;

13.   felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban hárítsa el a származási országokra vonatkozó közös adatbank bevezetésével összefüggésben felmerülő technikai és politikai nehézségeket; úgy véli, hogy az európai uniós adatbanknak nyitott rendszerként kell működnie, hogy az eljárásban érintett minden személy ugyanazon információkkal rendelkezzen az egyes kérelmek elbírálása során; reméli, hogy a soknyelvűség problémájára is sikerül gyakorlatias megoldást találni;

14.   megjegyzi egyrészről az előző Bizottság erőfeszítéseit arra, hogy a 2005/85/EK irányelv 29. cikkében előírt rendelkezések szerint létre kívánta hozni a biztonságos harmadik országok listáját, másrészről ugyanakkor emlékeztet arra, hogy ezen irányelv hatályon kívül helyezésére irányuló kereset ügyében a Bíróság még nem hozott ítéletet és felszólítja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe ezen ellentmondásokat és határozatait ennek megfelelően hozza meg; rámutat továbbá, hogy a biztonságos harmadik ország fogalma nem mentesíti a tagállamokat a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeik alól, különös tekintettel a genfi egyezményben a visszaküldés tilalma elvére és az egyes menedékjog iránti kérelmek egyéni elbírálására vonatkozóan megállapított rendelkezésekre;

15.   úgy ítéli meg, hogy a menekültügy terén megvalósítandó gyakorlati együttműködéssel kapcsolatos tevékenységek koordinálása továbbra is a Bizottság feladata, amelynek ehhez megfelelő forrásokat kell biztosítani; kéri a Bizottságot, hogy a tevékenységek első szakaszában elért haladásról 2008 elején előterjesztendő jelentésében e megoldás mellett érveljen, és amennyiben más alternatívát kínál, indokolja, hogy miért látja szükségesnek egy új struktúra, nevezetesen az Európai Támogatási Hivatal létrehozását, miután a költség/haszon arányt is figyelembe kell venni; úgy véli, ha a Bizottság mégis létre kívánja hozni az Európai Támogatási Hivatalt, szigorú kötelezettséget kell vállalnia a hivatal átláthatóságához és elszámoltathatóságához szükséges garanciák beépítésére;

16.   felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az UNHCR-rel, és biztosítsák számára a megfelelő támogatást, vezessék be a "minőség-kezdeményezés" (Quality Initiative) gyakorlatát, és tegyék közzé e kezdeményezés eredményeit, hogy megismertessék a lakossággal a nemzetközi védelem iránti kérelmek feldolgozása terén követendő legjobb gyakorlatokat és ösztönözzenek azok alkalmazására;

17.   elfogadhatatlannak tartja, hogy a menedékkérőket olyan körülmények között tartsák, amelyek megfosztják őket egyéni szabadságuktól;

18.   hangsúlyozza a menedékjogot kérő családok, nők és gyermekek elkülönített fogadására alkalmas központok, valamint az idősek és a fogyatékkal élő személyek fogadására alkalmas fogadóközpontok létrehozásának szükségességét; kéri, hogy a 2003/9/EK irányelv végrehajtásának keretében történjen meg a fogadás feltételeinek értékelése; e tekintetben hangsúlyozza, hogy teljes mértékben ki kell használni az új Európai Menekültügyi Alap nyújtotta lehetőségeket;

19.   üdvözli a Bizottság által azon tagállamok támogatására tervezett intézkedéseket, amelyekre nagy nyomás hárul, annak érdekében, hogy kezelni tudják a menedékkérők befogadásával és a menedékjog iránti kérelmek vizsgálatával kapcsolatos problémákat; különösen és elsősorban üdvözli különböző tagállamok szakértőiből álló szakértői csapatok kiküldésére irányuló javaslatot;

20.   nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Bizottság feladata a menekültügy terén elfogadott irányelvek alkalmazásának ellenőrzése, és e célból rendelkeznie kell a megfelelő forrásokkal, amelyek jelenleg viszont teljességgel elégtelenek egy ilyen átfogó feladat eredményes végrehajtásához; úgy ítéli meg, hogy az Unió e területre vonatkozó szavahihetősége és a közös menekültpolitika jövője forog kockán;

21.   ösztönzi a Bizottságot, hogy könnyítse meg az olyan pénzügyi eszközökhöz való hozzáférést, mint például az Európai Menekültügyi Alap és az ARGO program, hogy a tagállamok vészhelyzet esetén gyorsan finanszírozáshoz juthassanak;

22.   hangsúlyozza, hogy a menekültpolitika területén létrehozott közösségi jogok összessége uniós szinten egységes értelmezést és alkalmazást tesz szükségessé; úgy ítéli meg, hogy a menekültpolitika területén megkönnyíthető és felgyorsítható a harmonizáció, ha az Európai Bíróság elé a jelenlegi helyzettől eltérően a legfelsőbb nemzeti bíróságoktól eltérő bíróságok is terjeszthetnek ügyeket; ezért felszólítja a Tanácsot, hogy állítsa vissza a Bíróságot az előzetes döntéshozatal terén az EK-Szerződés IV. címe szerint megillető teljes hatásköröket; üdvözli a Bíróságnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések kezeléséről szóló vitadokumentumát(6), és ösztönzi a menekültügy és a bevándorlás terén felmerülő esetek sajátos jellegéhez igazodó eljárás szükségességéről folytatott vitát;

23.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 326., 2005.12.13., 13. o. (2) HL L 304., 2004.9.30., 12. o. (3) HL L 50., 2003.2.25., 1. o. (4) HL L 31., 2003.2.6., 18. o. (5) HL C 227. E, 2006.9.21., 46. o. (6) 13272/06 sz. tanácsi dokumentum.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása a digitális környezet iránti fogyasztói bizalomról (2006/2048(INI))

P6_TA(2007)0287 A6-0191/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0744) és az EK fogyasztói jogi kivonat – összehasonlító elemzés tárgyú dokumentumára(1),

–   tekintettel a digitális környezet iránti fogyasztói bizalomról szóló nyilvános meghallgatásra és az ott benyújtott szakértői vizsgálatokra, amelyre az Európai Parlamentben 2007. január 24-én került sor,

–   tekintettel az EK-Szerződésre és különösen annak 95. és 153. cikkére,

–   tekintettel az európai szerződési jog és a közösségi vívmányok felülvizsgálata tekintetében követendő útról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására(2) és az európai szerződési jogról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a fogyasztóvédelem, az elektronikus kereskedelem és az információs társadalom fejlődése terén jelenleg hatályos közösségi jogszabályokra,

–   tekintettel a német elnökség által "Fogyasztói szuverenitás a digitális világban" címmel benyújtott chartára,

–   tekintettel a kéretlen levelek, a kémprogramok és a rosszindulatú szoftverek elleni küzdelemről szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0688),

–   tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatokra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó európai uniós keretszabályozás felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0334),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0191/2007),

A.   mivel a digitális technológia a mindennapi életünk része, az információs és kommunikációtechnológiai (IKT) ipar jelentős szerepet játszik a platformok, berendezések, szoftverek, információs szolgáltatások, a kommunikációs és szórakozási lehetőségek, valamint a kulturális javak előállításában, a termékek és a szolgáltatások közötti határvonal egyre inkább elmosódik, az információs és kommunikációs technológia különböző formái összefonódnak, a vásárlási módok egyre sokfélébbek lesznek, a fogyasztók pedig egyre növekvő mértékben állítják elő a termékek tartalmát vagy járulnak hozzá annak értékéhez; mivel továbbá ebben az összetett új struktúrában egyre nehezebb azonosítani, hogy ki biztosítja az adott szolgáltatás egyes részeit, és egyre nehezebb megérteni a specifikus technológiák és az új üzleti modellek hatását,

B.   mivel a digitális környezetben illetően alacsony az európai fogyasztók és vállalkozások bizalma, és mivel az elektronikus kereskedelem bizonyos aspektusait tekintve Európa elmarad az Egyesült Államok és Ázsia mögött,

C.   mivel a digitális kommunikációban rejlő lehetőségek ellenére a fogyasztók mindössze 6%-a részese az áruk, szolgáltatások és tartalom terén a határokon átnyúló elektronikus kereskedelemnek, ez az arány azonban emelkedik,

D.   mivel az alternatív vitarendezés (ADR) lehetősége ellenére mindössze a kiskereskedők 3%-a veszi igénybe rendszeresen ezeket a rendszereket, a kiskereskedők 41%-a pedig nem tud ezen eszközök igénybevételének lehetőségéről,

E.   mivel az EU digitális piacának fejlődése jelentős mértékben megnövelheti az EU globális kereskedelem terén meglévő versenyképességét,

F.   mivel a hálózatsemlegesség mélyreható vizsgálatot és európai szintű szigorú felügyeletet igényel annak érdekében, hogy teljes mértékben kihasználhassa arra irányuló lehetőségét, hogy növelje a fogyasztók választási lehetőségeit és ugyanakkor az új vállalkozások számára is lehetővé tegye a belső piachoz való egyenlő hozzáférést,

G.   mivel az elektronikus piac EU-n belüli részének fragmentálódása veszélyezteti a vívmányokban megállapított jogokat,

H.   mivel a digitális szakadék szociális és földrajzi jellegű probléma, és mivel gyakran a hátrányos helyzetű és vidéki térségeken lakók azok, akik nem tudtak lépést tartani a digitális fejlődéssel,

I.   mivel az európai fogyasztók és vállalkozások számára az EU-n belül a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem tekintetében a jogbiztonság mértéke a nemzeti tranzakciókhoz és az EU-n kívüli tranzakciókhoz képest alacsony,

J.   mivel egyetlen elektronikus tranzakcióra különféle jogi rendelkezések vonatkozhatnak, amelyek eltérő követelményeket támasztanak, ami sem a vállalkozók, sem a fogyasztók számára nem biztosít egyértelmű és könnyen végrehajtható szabályokat,

K.   mivel az információs társadalom jövője nagy mértékben függ attól a kihívástól, hogy sikerül-e biztosítani a személyes adatok megfelelő védelmét, valamint az elektronikus környezet magas szintű biztonságát,

1.   felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az elektronikus kereskedelem fejlesztésére szolgáló megfelelő keretet, amellyel a fogyasztói bizalom jelenlegi alacsony szintje növekedhetne, vonzóbb vállalkozási környezet jöhetne létre, javulna a jogszabályok minősége, megerősödnének a fogyasztói jogok és a kisvállalkozók piaci helyzete, illetve megszűnne a belső piac fragmentálódása a digitális környezetben; ebben a tekintetben üdvözli a "Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007-2013" című bizottsági közleményt (COM(2007)0099);

2.   felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok minőségének javítására való törekvés mellett összpontosítson a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem megfelelő szabályainak kidolgozására is olyan előírások formájában, amelyekhez a határokon átnyúló elektronikus kereskedelemre vonatkozó európai megbízhatósági jel tulajdonosai önkéntesen tartanák magukat;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy az elektronikus bizalomról szóló kezdeményezés(4) során szerzett tapasztalatokra építve tegyen javaslatot a digitális környezet egészébe vetett fogyasztói bizalom növelésére;

4.   meggyőződése annak szükségessége, hogy a gyakorlatban késedelem nélkül megvalósítsák a digitális integrációra irányuló (e-inclusion) kezdeményezést; ezért felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse az e páneurópai kezdeményezést aláíró tagállamokat az e célból való fellépésre;

5.   meggyőződése, hogy a "fogyasztó" fogalma olyan tágabb meghatározást tesz szükségessé, amely jobban megfelel az információs társadalomnak;

6.   meggyőződése, hogy a kivállalkozások külön védelmet érdemelnek helyzetüknek az információs társadalom piacán történő megszilárdítása érdekében;

7.   hangsúlyozza a fogyasztók digitális környezettel szembeni bizalmatlanságát előidéző tényezők létezését, és ezért szükségesnek tartja aktív politika folytatását és olyan meghatározott mechanizmusok támogatását, amelyek segíthetnek a fogyasztói bizalom növelésében annak szavatolásával, hogy a digitális környezetben a tranzakciókat biztonságosan, megfelelő módon lehet végrehajtani;

8.   felhívja a Bizottságot a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet)(5) 18. cikke értelmében harmadik országokkal (különösen az OECD tagjaival) létrehozandó olyan fogyasztóvédelmi együttműködési megállapodások megkötésére, amelyek javítanák a fogyasztói jogok végrehajthatóságát a digitális környezetben;

9.   üdvözli a Bizottságnak a fogyasztóvédelmi joganyag felülvizsgálatára és naprakésszé tételére irányuló kezdeményezését, valamint különösen az elektronikus kereskedelem erőteljes középpontba állítását;

A fogyasztói bizalom növelése a digitális környezetben

10.   úgy véli, hogy az elektronikus bizalomról szóló új stratégia szerepet játszhatna a fogyasztói bizalom növelésében, különösen a következő területeken elért előrehaladás révén:

11.   kiemeli a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról)(6) – mint a határokon átnyúló tranzakciókban a fogyasztóvédelmet szavatoló kulcsfontosságú jogi aktusnak – valamennyi tagállam által, kellő időben történő és hatékony átültetésének fontosságát;

12.   úgy véli továbbá, hogy egy újból elindított, az elektronikus bizalomról szóló kezdeményezésnek nemcsak a fogyasztóvédelemmel kell foglalkoznia, hanem koordinált megközelítést is ki kell alakítania a digitális környezet egészének problémáját illetően, ideértve az olyan nem piaci tényezők elemzését is, mint például a magánélet védelme, a széles nyilvánosság hozzáférése az információs technológiákhoz ("e-inclusion"), az internet biztonsága stb.;

13.   kitart amellett, hogy az európai lakosság digitális környezethez való hozzáférési joga elsődlegesen fontos, és emlékeztet e tekintetben a megfelelő pénzügyi és jogi eszközök végrehajtásának fontosságára az e-inclusion előmozdítása érdekében, különösen az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek érvényesítésével, illetve szükség esetén az elektronikus hírközlés területére történő kiterjesztésével, valamint a digitális hírközlési infrastruktúra fejlesztését szolgáló beruházásokhoz pénzügyi források rendelkezésre bocsátásával;

14.   meggyőződése, hogy a jövőbeli lépéseket illetően konzultálni kell az érdekelt felekkel (az ipar és a fogyasztói szervezetek képviselőivel);

Az elektronikus kereskedelem kultúrája

15.   felhívja a Bizottságot, hogy kezdje meg önkéntes európai előírások megfogalmazását, amelyeknek célja a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem megkönnyítése, azaz olyan európai előírások megfogalmazását, amelyek áthidalják a különböző tagállamokban hatályos jogszabályok nyelvi eltéréseit és változatait, minthogy ez egy súlyos akadályt képező olyan tényező, amely meggátolja mind a fogyasztók, mind a kis- és középvállalkozások számára a digitális környezetben a belső piac lehetőségeinek teljes kiaknázását;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy támogassa opcionális szabványosított szerződések és önkéntes szabványosított általános kereskedelmi feltételek létrehozását az elektronikus kereskedelem terén a kiegyensúlyozott jogviszony garantálása érdekében, tekintettel arra a tényre, hogy általában sem a fogyasztók, sem a vállalkozások nem jogi vagy műszaki szakértők, mindazonáltal a szerződéskötés szabadságának alapvető polgári jogi elve alapján hagyja meg a feleknek a szabad szerződéskötés lehetőségét;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy kötelezze a szabványosított szerződéseket és a szabványosított általános kereskedelmi feltételeket önként alkalmazó vállalkozókat az azoktól eltérő szerződéses rendelkezések kiemelésére;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy az átláthatóság és a végfelhasználóknak szóló információk közzétételének javítása érdekében javasolja az elektronikus hírközlésre irányadó szabályok módosítását;

Európai bizalomjelek a határokon átnyúló elektronikus kereskedelemben

19.   felhívja a Bizottságot, hogy miután elhárultak az akadályok a belső piac kiskereskedői oldalának integrációja elől, értékelje az európai megbízhatósági jel feltételeinek és logójának létrehozásával kapcsolatos lehetőségeket a határokon átnyúló elektronikus kereskedelemben való nagyobb biztonság garantálása érdekében, és ezzel összefüggésben biztosítson általános jogi keretet az önkéntes megbízhatósági jelek tekintetében, mint ahogyan erre a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv(7)) felszólították; ajánlja, hogy ez tartalmazza a következőket:

20.   tudomásul veszi azonban a hatékony megbízhatósági jelek bevezetésének alábbi problémáit:

21.   meggyőződése, hogy a fogyasztói bizalom erősítésének leghatékonyabb módjai a következők:

22.   megjegyzi, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv kiterjed a bizalom- és egyéb jegyek csalárd felhasználására, valamint a hamis fogyasztói referenciákra; felkéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy nemzeti fogyasztóvédelmi központjaikat figyelmeztetik e visszaélésekre;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a meglévő és sikeres, különösen a több tagállamban működő megbízhatósági jelekkel, mint például az Euro-Label-lel, kapcsolatban már megszerzett tapasztalatokat, és használja fel ezeket a tapasztalatokat a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem uniós megbízhatósági jelének előkészítésekor (beleértve annak ellenőrzését, hogy akadályozhatja-e az új tagállamokban a megbízhatósági jelek elterjedését az ilyen jelek bevezetésének finanszírozásához szükséges megfelelő források hiánya);

24.   határozottan hiszi, hogy a bizalomjegyek különösen a kis- és középvállalkozásoknak jelentős lehetőséget nyújtanak arra, hogy fogyasztói bizalmat építsenek ki a digitális környezetben;

Az információs társadalomban a felhasználók jogairól szóló európai charta

25.   felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztói szervezetekkel folytatott konzultációt követően terjesszen elő olyan, a felhasználók jogairól szóló európai chartát, amely egyértelművé tenné az információs társadalom szereplőinek – köztük a fogyasztóknak – jogait és kötelezettségeit, különösen a felhasználói jogokat a digitális tartalom vonatkozásában (vagyis a felhasználói jogokat és kötelezettségeket konkrétan digitális tartalom felhasználása esetén), az alapvető együttműködtethetőségi normákat garantáló felhasználói jogokat, illetve a különösen sérülékeny felhasználók jogait (vagyis fejlesztve az internetes oldalak hozzáférhetőségét fogyatékkal élők számára); a amennyiben e terület dinamikus fejlődése miatt ideiglenesen nem lehetséges a charta elkészítése, úgy felhívja a Bizottságot, hogy készítsen útmutatót, amely ismerteti az információs társadalom szereplőinek a jelenlegi közösségi vívmányoknak megfelelő jogait és kötelezettségeit;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy állapítsa meg az alapvető felhasználói szabadságokat és jogokat az információs társadalomban; úgy véli, hogy e tekintetben egyes felhasználói szabadságokat és jogokat az egységes piacon az online tartalomról szóló, jövőbeni közlemény keretében kell megállapítani;

27.   álláspontja szerint az online környezet és a digitális technológia lehetővé teszi, hogy a fogyasztóknak új termékek és szolgáltatások széles körét kínálják fel, és hogy az ilyen szolgáltatások alapját a szellemi tulajdon képezi; úgy véli, hogy annak érdekében, hogy ezen szolgáltatások előnyeit maximálisan kihasználhassák, és hogy elvárásaik teljesüljenek, a fogyasztóknak egyértelmű tájékoztatásra van szükségük azzal kapcsolatban, hogy a digitális tartalom, a szellemi és digitális tulajdonjogok kezelése, valamint a technológiai védelmi intézkedések terén mi az, amit megtehetnek, és mi az, amit nem; meggyőződése, hogy a fogyasztók számára jogot kellene biztosítani az interoperábilis megoldásokhoz;

28.   felhívja a Bizottságot, hogy terjessze a felhasználók jogairól szóló európai chartát és biztassa a tagállamokat, valamint az érintett szervezeteket arra, hogy széles körben juttassák el valamennyi internetfelhasználóhoz, hogy ismerjék jogaikat és legyenek eszközeik azok érvényesítéséhez;

A belső piac fragmentálódása a digitális környezetben

29.   felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a belső piac digitális környezetben történő fragmentálódásának (vagyis a határokon átnyúló módon kínált árukhoz, szolgáltatásokhoz és tartalomhoz való hozzáférés visszautasítása) megállítására, mivel ez jelentős mértékben megkülönbözteti a főleg az új és kis tagállamokban élő fogyasztókat, kizárólag állampolgárságuk, lakóhelyük vagy annak alapján, hogy van-e birtokukban egy meghatározott tagállamban kiadott fizetési kártya, továbbá arra, hogy az e területen elért haladásról rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet;

30.   határozottan elfogadhatatlannak tartja azt, hogy egyes vállalkozók, akik az interneten keresztül több tagállamban adnak el árukat, nyújtanak szolgáltatásokat és szolgáltatnak tartalmat, megtagadják a fogyasztóktól bizonyos tagállambeli weboldalukhoz való hozzáférést, és arra kényszerítik őket, hogy az abban az államban lévő weboldalukat használják, amelyben tartózkodnak, vagy amelynek az állampolgárságát birtokolják;

31.   felhívja a Bizottságot, hogy a szolgáltatási irányelv 20. cikkével összhangban tegyen javaslatot a határokon átnyúlóan szállított termékekhez való hozzáférésre vonatkozó rendelkezésre;

32.   felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a szolgáltatási irányelv 20. cikkének hatékonyságát, különösen az objektív kritériumok tekintetében;

33.   üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság megvizsgálja, hogy a területi licenciák gyakorlata vagy a kizárólagos területi szerződések hogyan ütközik a belső piaccal, valamint ösztönzi és felhívja a Bizottságot, hogy átfogóan értesítse a Parlamentet e vizsgálatok eredményeiről;

34.   hangsúlyozza annak biztosítása fontosságát, hogy az európai vállalkozóknak a digitális környezetben jó okuk legyen arra, hogy az egész belső piacon határokon átnyúlóan kínáljanak fel árukat, szolgáltatásokat és tartalmat;

35.   megjegyzi, hogy az interoperabilitás kritikus jelentőségű gazdasági tényező; hangsúlyozza a technikai és jogi szinten iparág-irányított, hozzáférhető, interoperábilis szabványok fontosságát annak érdekében, hogy lehetővé váljon a méretgazdaságosság, biztosítsák a fogyasztók eszközökhöz, szolgáltatásokhoz és tartalomhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférését és előmozdítsák a technológiák mielőbbi alkalmazását és hozzájáruljanak a piaci fragmentálódás elkerüléséhez; hangsúlyozza, hogy az eszközök, szolgáltatások és a tartalom valódi interoperabilitását legalább fogyasztói (végfelhasználói) szinten elő kell mozdítani;

A fogyasztók jogi védelmének megerősítése a digitális környezetben

36.   meggyőződése, hogy a digitális környezetben a nagyobb mértékű fogyasztói bizalmat olyan egyértelműbb és javított fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok tennék lehetővé, amelyek a horizontális jogi eszközök és a fogyasztói kötelmi jog bizonyos szempontjainak harmonizálását célozzák; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv végrehajtásáról, amelyben meghatározza a fogyasztói bizalommal kapcsolatos kérdéseket;

37.   üdvözli a Bizottságnak a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló bizottsági zöld könyvben tett javaslatát, amely szerint a digitális fájlokat a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i,1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) hatálya alá kell vonni;

38.   meggyőződése, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályrendszer alkalmazását a végfelhasználókkal kötött licenszszerződések területén is érvényesíteni kell, és ennek magában kell foglalnia a "technikai szerződési feltételek"-et is;

39.   felhívja a Bizottságot, hogy javasolja, hogy a távol lévő felek között kötött szerződésekre alkalmazandó szabályokat terjesszék ki olyan szerződésekre is, amelyeket online aukciók során fogyasztók és hivatásos kereskedők között kötnek, továbbá az egyén által az interneten rendelt turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre is (repülőjegyek, szállodai szállás, gépjárműbérlés, szabadidős szolgáltatások stb.);

40.   felhívja a Bizottságot az elektronikus kereskedelemi tranzakciókban az eladó által a vevőnek kötelezően nyújtandó információra vonatkozó követelmények egyszerűsítésére és szabványosítására, és ezekkel az információkkal összefüggésben a nélkülözhetetlen kötelező információk prioritási sorrendjének megállapítására;

41.   felhívja a Bizottságot, hogy tegye átláthatóbbá a digitális környezetben az ellátási láncot olyan módon, amellyel biztosítható, hogy a fogyasztó mindig ismeri a szolgáltató kilétét és tudatában van annak, hogy a szolgáltató közvetítő vagy tényleges szolgáltató;

42.   határozottan elfogadhatatlannak tartja, hogy a fogyasztókat az eladó weboldaláról megfelelő figyelmeztetés nélkül egy másik weboldalra irányítják tovább, mivel emiatt az áruk, szolgáltatások vagy a tartalom tényleges szállítójának vagy szolgáltatójának a valódi kiléte rejtve marad a fogyasztók előtt;

43.   felhívja a Bizottságot, hogy erősítse a fogyasztóvédelmet olyan esetekben, amikor a fogyasztó vállal minden szerződési kockázatot, például azáltal, hogy előre fizet, és különösen az elektronikus szerződések esetében;

44.   felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a digitális környezetben a határokon átnyúló, vállalkozások és fogyasztók közötti viták kollektív jogorvoslati mechanizmusaival kapcsolatos fellépésének mérlegelését;

45.   emlékeztetve a SOLVIT és az európai fogyasztói központok pozitív tapasztalataira, felhív egy európai e-fogyasztói információs rendszer létrehozására, amely valamennyi európai e-fogyasztónak részletes útmutatást és tájékoztatást adna a fogyasztók és a vállalkozások digitális környezetben fennálló jogairól és kötelezettségeiről, valamint gyakorlati útmutatást adna az alternatív vitarendezési lehetőségeket illetően, általános szinten és adott esetben az egyedi ügyek vonatkozásában is;

46.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy hatékonyan védjék a fogyasztókat a digitális környezetben mind szabályozási, mind műszaki intézkedésekkel, a biztonsági és a magánélet elleni támadásokkal szemben;

47.   felhívja a Bizottságot, hogy részletesen kísérje figyelemmel a fogyasztóvédelem tendenciáit a mobiltelefonok segítségével bonyolított elektronikus kereskedelemben, hangsúlyt fektetve többek között a fiatal fogyasztók védelmére;

48.   felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt az egész belső piacon a digitális környezetben megvalósuló, magas szintű fogyasztóvédelem célkitűzésének elérésére irányuló törekvésben;

49.   felhívja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként (ideális esetben évente egyszer) tájékoztassa a Parlamentet a digitális környezetben megvalósuló fogyasztóvédelem terén elért előrehaladásról, beleértve az ezen állásfoglalás végrehajtása irányában tett gyakorlati lépéseket;

o
o   o

50.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) http://ec.europa.eu/consumers/cons_int/safe_shop/acquis/comp_analysis_en.pdf. (2) HL C 292. E, 2006.12.1., 109. o. (3) HL C 305. E, 2006.12.14., 247. o. (4) Lásd a "Fogyasztói bizalom az elektronikus kereskedelemben: az elektronikus bizalomról szóló kezdeményezés tanulságai" című bizottsági személyzeti munkadokumentumot. (5) HL L 364., 2004.12.9., 1. o. (6) HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (7) HL L 178., 2000.7.17., 1. o. (8) HL L 376., 2006.12.27., 36. o. (9) HL L 171., 1999.7.7., 12. o.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása Kubáról

P6_TA(2007)0288 RC-B6-0250/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a kubai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különös a 2004. november 17-i (1)és 2006. február 2-i(2) állásfoglalásaira,

–   tekintettel korábbi 2005. április 28-i(3), 2006. május 18-i(4) és 2007. április 26-i(5) állásfoglalásaira az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2004-es, 2005-ös és 2006-os éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról,

–   tekintettel a Szaharov-díj nyomon követéséről szóló, 2006. december 14-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a tanácsi elnökség 2005. december 14-i ülésének a Nők fehérben mozgalomról szóló nyilatkozatára, valamint a kubai helyzetről szóló korábbi, 2003. március 26-i és 2003. június 5-i nyilatkozataira,

–   tekintettel a Tanács Kubáról szóló, 1996 december 2-án elfogadott és időszakosan frissített 96/697/KKBP közös álláspontjára(7),

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. június 18-i ülésének Kubáról szóló következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,

A.   mivel az emberi jogok, köztük a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyetemességének és oszthatatlanságának védelme továbbra is az Európai Unió egyik fő célkitűzése,

B.   mivel több tucat független újságírót, békés másként gondolkodót és emberi jogvédőt, a demokratikus ellenzék legtöbb esetben a Varela-projekthez köthető tagjait továbbra is börtönökben tartanak fogva, akik közül néhányan súlyos betegek, és köztük sokan a Nők fehérben mozgalom tagjainak közvetlen családtagjai,

C.   mivel a Parlament 2005-ben a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat a Nők fehérben mozgalomnak ítélte oda; mivel a kubai hatóságok döntése, amelynek értelemében nem engedélyezték, hogy a Nők fehérben képviselői a díj átvételére elutazhassanak a Parlament székhelyére, sérti az alapvető emberi jogokat, konkrétan azt a jogot, hogy az ember szabadon elhagyhassa hazáját, majd oda visszatérjen, amint azt az emberi jogok egyetemes nyilatkozata kimondja,

D.   mivel a Parlament úgy döntött, hogy delegációt küld Kubába, hogy tájékozódjon a Szaharov-díj kitüntetettjeinek helyzetéről, és sajnálattal tudomásul véve a kubai hatóságok válaszát, amelynek értelmében úgy határoztak, hogy nem intézkednek az említett delegáció megfelelő vízumairól,

E.   mivel ezenkívül az Európai Parlament Szaharov-díjának 2002. évi kitüntetettjétől, Oswaldo Payá Sardiñastól szisztematikusan megtagadják Kuba elhagyásának szabadságát, továbbá azt, hogy elfogadhassa az e Parlament és más közösségi szervek meghívásait,

F.   mivel Kubában kezdeményezni kell a többpárti demokráciába történő politikai átmenet folyamatát, és mivel ebben a folyamatban nyílt párbeszéd révén, kirekesztés nélkül valamennyi kubainak részt kell vennie,

G.   mivel ahogyan azt a Tanács elismerte, a szigetországban nem születtek kézzelfogható eredmények az emberi jogok tekintetében még a Tanács által tanúsított jó szándék ellenére sem, amelynek alapján 2005-ben felfüggesztette a közös állásponthoz kapcsolódó kiegészítő intézkedéseket,

H.   mivel a Közösség és a kubai kormány közötti politikai párbeszéd során a Tanács következtetései szerint nem szabad elfelejteni, sem figyelmen kívül hagynia a közvetlen "intenzív párbeszédet a civil társadalommal és a békés ellenzékkel", és követni kell a Közösség "demokráciáról, egyetemes emberi jogokról és alapvető szabadságokról kialakított véleményét", valamint az "egész világra kiterjedő, az emberi jogok védelmezői támogatására irányuló politikáját",

I.   mivel a Tanács közös álláspontjának legutóbbi felülvizsgálata értelmében a Havannába tett magas szintű látogatásoknak a kubai hatóságokkal való találkozókon kívül magukban kell foglalniuk a békés és demokratikus ellenzékkel és a civil társadalommal való találkozókat, valamint az emberi jogok helyzetének megvitatására vonatkozó kötelezettséget,

J.   sajnálatát fejezve ki az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának döntése miatt, hogy a továbbiakban nem követi nyomon az emberi jogok megsértését Kubában,

1.   sajnálja, hogy a hatalom 48 év óta történt első ideiglenes, Fidel Castróról egy, testvére Raúl Castro által vezetett közös vezetésre való átruházása ellenére a politikai, gazdasági és társadalmi rendszer alapjában véve érintetlen maradt;

2.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy a kubai hatóságok semmilyen lényegi jelét nem adták annak, hogy válaszolnának a Közösség felhívásaira az alapvető szabadságok tiszteletben tartására, különös tekintettel a szólásszabadságra és a politikai egyesülés szabadságára;

3.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy nem vették figyelembe a Parlamentnek és a Tanácsnak a politikai foglyok és a lelkiismereti okok miatt fogva tartottak szabadon bocsátására vonatkozó követelését, és hangsúlyozza, hogy a kubai másként gondolkodók eszméik és békés politikai tevékenységük miatti bebörtönzése ellentétes az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával;

4.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is tegye meg az összes szükséges lépést a politikai foglyok szabadon engedésének követelése érdekében, valamint annak biztosítására, hogy azonnal szüntessék be a politikai ellenzékiek és az emberi jogok védelmezőinek zaklatását;

5.   sürgeti a közösségi intézményeket, hogy feltétel nélkül támogassák, és fenntartások nélkül segítsék elő egy többpárti demokráciába történő politikai átmenet békés folyamatának megkezdését Kubában a Tanács 96/697/KKBP közös álláspontjával összhangban;

6.   üdvözli a kubai ellenzéki csoportok között a közelmúltban az "Unidad por la Libertad" (Egyesülés a szabadságért) című dokumentum keretében elért megállapodást; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet ezen dokumentum kubai polgárok közötti terjesztésére;

7.   emlékeztet arra, hogy a megbékélésnek és a kölcsönös megértésnek valamennyi olyan kubai részvételével kell megtörténnie, akik a szabadság, a demokrácia és az egyetértés érdekében hajlandóak békésen munkálkodni;

8.   sürgeti a közösségi intézményeket, hogy folytassák a párbeszédet a kubai civil társadalommal, és ajánlják fel a békés változások iránti támogatásukat olyan fejlesztési együttműködési eszközök révén, mint az európai demokrácia és emberjogi eszköz(8);

9.   ismételten hangsúlyozza, hogy a Tanács 96/697/KKBP közös álláspontja és annak céljai teljes mértékben érvényesek; mélységes sajnálattal veszi tudomásul, hogy a közösségi intézményeinek és a tagállamainak eddig létrejött magas szintű látogatásai keretében a kubai rezsim valamennyi hatóságával folytattak megbeszéléseket, viszont nem jöttek létre közvetlen találkozók a békés és demokratikus politika ellenzék képviselőivel és a politikai foglyok családtagjaival;

10.   megerősíti döntését, amelynek értelmében hivatalos európai parlamenti delegációt küld a szigetországba, és sürgeti a kubai hatóságokat, hogy vizsgálják felül álláspontjukat, és engedélyezzék, hogy egy ilyen küldöttség az országba beléphessen;

11.   sürgeti a kubai hatóságokat, hogy azonnal engedélyezzék a Nők fehérben mozgalom tagjai számára a sziget elhagyását, hogy elfogadhassák az Európai Parlament meghívását, és utasítja elnökét, hogy tegyen meg minden lehetséges lépést annak biztosítására, hogy a kitüntetettek valóban személyesen vehessék át a Szaharov-díjat;

12.   megismétli meghívását Oswaldo Payá Sardiñas számára, és követeli, hogy a kubai hatóságok engedélyezzék, hogy Európába utazhasson, hogy felszólalhasson a közösségi intézményekben;

13.   követeli, hogy a kubai hatóságok engedélyezzék a politikai ellenzék tagjai, az emberi jogi aktivisták és minden állampolgár számára a szabad külföldre utazást és a Kubába való szabad visszatérést;

14.   megjegyzi, hogy a Tanács úgy határozott, hogy meghív egy kubai küldöttséget Brüsszelbe a kubai hatóságokkal folytatandó átfogó és nyílt politikai párbeszéd felújítása céljából; reméli, hogy a látogatás előkészítését követően a Tanács a kubai kormánnyal folytatott tárgyalások témái között szerepeltetni fogja a közösségi intézmények meghívását a Nők fehérben mozgalomnak és Oswaldo Payá Sardiñasnak, valamint a Parlament szándékát, hogy delegációt küldjön Kubába;

15.   rendkívül fontosnak tartja, hogy a politikai és gazdasági kapcsolatok a Közösség és a kubai hatóságok közötti, az átfogó és nyílt politikai párbeszéden alapuló bármiféle erősítése – beleértve a fejlesztési támogatást –, minden kubai állampolgár emberi jogainak konkrét és értékelhető javulásához legyen kötve, kezdve az összes politikai és lelkiismereti okokból fogva tartottak szabadon bocsátásával;

16.   elítél minden nemi alapú megkülönböztetésre irányuló politikát és elnyomást, mint amilyet Kubában lehetett eddig tapasztalni, és üdvözli a nemi alapú megkülönböztetésről szóló oktatási kampányt, amelyet a szexuális oktatásért felelős nemzeti központ hajt végre jelenleg Kubában;

17.   emlékeztet rá, hogy a Tanács közös álláspontjának legközelebbi felülvizsgálatára 2008 júniusában kerül sor;

18.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az EUROLAT Közgyűlésnek, Kuba kormányának és a Néphatalom Nemzeti Közgyűlésének, a Nők fehérben mozgalomnak és Oswaldo Payá Sardiñasnak, a Parlament Szaharov-díja kitüntetettjeinek.

(1) HL C 201. E, 2005.8.18., 83. o. (2) HL C 288. E, 2006.11.25., 81. o. (3) HL C 45. E, 2006.2.23., 107. o. (4) HL C 297. E, 2006.12.7., 341. o. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0165. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0601. (7) HL L 322., 1996.12.12., 1. o. (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1889/2006/EK rendelete a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról (HL L 386., 2006.12.29., 1. o.).

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása az etiópiai helyzetről

P6_TA(2007)0289 RC-B6-0246/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira a választásokat követő válságról és a komoly emberi jogsértésekről, különösen 2005. július 7-i állásfoglalására az emberi jogi helyzetről Etiópiában(1), 2005. október 13-i állásfoglalására az etiópiai helyzetről(2), 2005. december 15-i állásfoglalására az etiópiai helyzetről és az új határkonfliktusról(3), 2006. november 16-i állásfoglalására Etiópiáról(4), illetve 2007. május 10-i állásfoglalására(5) az Afrika szarva térségéről: az EU regionális politikai partnerségi programja a békéért, biztonságért és fejlődésért,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2007. június 11-én egy etióp bíróság 38 magas rangú ellenzékit talált az alkotmányos rend megzavarásától a súlyos árulás vádjáig terjedő különféle tettekben bűnösnek a két évvel ezelőtti, vitatott kimenetelű választásokhoz kapcsolódó tömegtiltakozással összefüggésben,

B.   mivel az ítélethozatalra várhatóan a jövő hónap során kerül sor és a legtöbb vádlottra halálbüntetést róhatnak ki,

C.   mivel a bűnösnek minősítettek között olyan személyek találhatók mint Hailu Shawel, a Koalíció az Egységért és Demokráciáért (CUD) elnöke, Mesfin Woldemariam professzor, az Etióp Emberi Jogi Tanács (EHRCO) volt elnöke, Dr. Yacob Hailemariam, az ENSZ volt különleges megbízottja és a Ruandai Nemzetközi Büntetőbíróság volt ügyésze, Dr. Berhanu Nega, Addisz-Abeba megválaszott polgármestere, és Birtukan Mideksa asszony, volt bíró, és az Amnesty International valamennyiüket lelkiismereti okokból fogva tartott személyeknek nyilvánította,

D.   mivel a most bűnösnek ítélt 38 fogoly, akik egyike sem ismerte el bűnösségét, azon körülbelül 30 000 fő közé tartozik, akiket a 2005. évi választások alkalmával elkövetett csalás és Meles Zelawi miniszterelnök szavazási jegyzőkönyv-hamisításai elleni tiltakozás során egy kormányzati razzia keretében tartóztattak le,

E.   mivel az etióp parlament által a 2005. november végén a 2005. júniusi és novemberi zavargások kivizsgálására létrehozott tényfeltáró bizottság megállapította, hogy a kormányzati biztonsági erők 193 polgári személyt öltek meg, és 763-at sebesítettek meg; mivel a bizottság jelentése szerint egyes áldozatokat egyetlen, fejükben talált golyó ölt meg, illetve a mesterlövészek bizonyos ellenzéki vezetőkre céloztak; ugyanezen jelentés szerint a tiltakozók fegyvertelenek voltak, míg a biztonsági erők túlzott erőszakkal léptek fel,

F.   mivel a jelentés azt is megállapítja, hogy a tüntetések során meggyilkoltak egy 14 éves fiút, a segítségére siető fiútestvérét pedig hátulról lőtték le, valamint hogy Etenesh Yimam asszonyt, az egyik ellenzéki jelölt feleségét saját házuk előtt, gyermekei szeme láttára lőtték agyon,

G.   mivel az ellenzéki Koalíció a CUD a biztonsági erőket hibáztatja a halálesetek miatt, Meles viszont az ellenzéket vádolja azzal, hogy erőszakos tüntetésbe kezdett,

H.   mivel a tényfeltáró bizottság elnöke és alelnöke a kormánynak a bizottság által megállapított tények visszavonását célzó nyomása következtében az országot elhagyni kényszerült, és mivel a tényfeltáró bizottság alelnöke, Woldmichael úr az Európai Parlament előtt a 2007. június 5-i meghallgatáson vallomást tett az említett eseményekről,

I.   mivel továbbra is letartóztatnak és hivatásuk gyakorlásában akadályoznak újságírókat,

J.   mivel 2007 januárjában Dembidolo és Ghimbi városában a rendőrök állítólag diákokat vertek és sebesítettek meg súlyosan, ezek közül három fő halálát okozva, továbbá 30–50 diákot őrizetbe vettek,

K.   mivel önkényesen elítéltek és visszatoloncoltak nemzetközi terrorizmussal vádolt személyeket, köztük európai uniós polgárokat is,

L.   mivel Etiópia politikai és demokratikus stabilitása kulcsfontosságú a Szomáliai-félsziget országainak fejlődése szempontjából,

M.   mivel Etiópiában megbékélésre van szükség a kisiklott demokratikus folyamat eredeti mederbe való terelése, és az alapvető emberi jogokat, a többpártrendszert, a kisebbségek, konkrétan az oromo népcsoport jogait, illetve a jogállamiságot tiszteletben tartó fenntartható fejlődés útjának kikövezése érdekében,

N.   mivel Etiópia aláírta a Cotonoui Megállapodást(6), amelynek 96. cikke az AKCS–EU együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását,

O.   mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai 2007. június 16-án Addisz-Abebában találkoztak az Afrikai Unió (AU) és Etiópia vezetőivel, illetve az AU Béke és Biztonsági Tanácsával,

1.   felszólítja az etióp kormányt, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsásson szabadon minden politikai foglyot, köztük a megválasztott parlamenti képviselőket, a CUD vezetőit, emberi jogi aktivistákat, újságírókat, tanárokat, diákokat, szakszervezeti vezetőket és egyszerű polgárokat;

2.   elítéli az etióp bíróság közelmúltbeli döntését, amely 38 ellenzéki vezetőt, emberi jogi aktivistát és újságírót talált bűnösnek, és határozottan elítéli a tényt, hogy mindez védelem nélkül, egy olyan bírósági eljárás során fordulhatott elő, amely nem tartotta tiszteletben a szabad és tisztességes tárgyalások nemzetközi normáit, és amelyet a nemzetközi emberi jogi szervezetek széles körben elítéltek;

3.   sürgeti az etióp igazságügyi hatóságokat, hogy vizsgálják felül ítéletüket és felszólítja az etióp kormányt, hogy helyezze hatályon kívül az esetleges halálos ítéleteket vagy börtönbüntetéseket és garantálja az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét;

4.   üdvözli, hogy 2007. április 10-én szabadon bocsátottak 28 vádlottat, köztük hét újságírót, akik egyike – Serkalem Fasil – letartóztatásakor hat hónapos terhes volt és akitől megtagadták a megfelelő orvosi ellátást;

5.   egy független nemzetközi tényfeltáró bizottság felállítását követeli, és sürgeti az etióp kormányt, hogy tegye lehetővé e tényfeltáró bizottság számára, hogy függetlenül kutasson a bizottság eredeti eredményeivel kapcsolatban és biztosítson a bizottság számára korlátlan hozzáférést a nyomozáshoz kapcsolódó forrásokhoz és dokumentumokhoz;

6.   elítéli a független újságírók letartóztatását és felkéri az etióp kormányt, hogy biztosítsa a sajtó szabadságát;

7.   sürgeti az etióp kormányt, hogy mielőbb indítson vizsgálatot a dembidolói és ghimbi diákok ügyében, és vonja felelősségre a bűnösöket;

8.   felkéri az etióp kormányt, hogy közölje a fogvatartottak számát és valamennyi fogvatartott számára tegye lehetővé a családtagok látogatását, valamint a jogi tanácsadáshoz és az orvosi ellátáshoz való hozzáférést;

9.   elítéli a nemzetközi terrorizmussal vádolt személyek, köztük uniós polgárok önkényes fogvatartását és visszatoloncolását, és felhívja az etióp kormányt, hogy azonnal szolgáltasson adatokat ezekről a "visszatoloncolásokról";

10.   felszólítja az etióp kormányzatot, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokratikus szabadságjogokat, ide értve a gyülekezési és a szólásszabadságot, az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját;

11.   sürgeti az etióp kormányt, hogy a nemzeti megbékélés érdekében folytasson komoly párbeszédet az ellenzékkel és a civil társadalommal, és tegyen lehetővé egy valódi demokratizálódási folyamatot;

12.   felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot, az Afrikai Uniót és az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy bátorítsák és támogassák a minden érdekelt felet bevonó, egész Etiópiára kiterjedő párbeszédet, amelyben részt vesznek a politikai pártok és a civil társadalom is, hogy tartós megoldást találjanak a jelenlegi politikai válságra;

13.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy intézzen egyértelmű kérést az etióp kormányhoz arra vonatkozóan, hogy azonnal és feltétel nélkül engedjék szabadon az összes politikai foglyot;

14.   felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ítélje el a halálbüntetés alkalmazását Etiópiában;

15.   kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ossza meg az Európai Parlamenttel azokat a jelentéseket, amelyeket azok készítettek, akik a Bizottság és a Tanács nevében megfigyelték a jelenlegi pereket, többek között Briton Michael Ellmanét és másokét;

16.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy határozottan ítélje el az etióp kormányt a 2005. májusi választásokat követő brutális fellépés, valamint az emberi jogok és a demokrácia hatóságok által elkövetett, azóta is tartó súlyos megsértése miatt, és hogy kövesse nyomon az etiópiai helyzetet;

17.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a választásokat követően folytasson koherens politikát Etiópiában;

18.   felhívja az Európai Tanácsot, hogy vegye fontolóra célzott szankciók alkalmazását vezető kormányhivatalnokok ellen;

19.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassa az emberi jogi visszaélések áldozatait és a politikai foglyok családtagjait;

20.   felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen konkrét lépéseket a kisiklott demokratikus folyamat pályára terelése és az etiópiai emberi jogi helyzet további romlásának megakadályozása érdekében, amely súlyos következményekkel járhat a régióban, ha nem orvosolják megfelelően és haladéktalanul;

21.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy együttműködési eszközök révén támogassák a szabad műsorszórás fejlődését Etiópiában;

22.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Cotonoui Megállapodás 96. cikkének megfelelően összehangoltan cselekedjen; hangsúlyozza, hogy a Cotonoui Megállapodás értelmében létrejövő együttműködési programok fejlesztésének az emberi jogok tiszteletben tartásától és a felelősségteljes kormányzástól kell függnie;

23.   felhívja az ENSZ-t, hogy jelöljön ki egy különmegbízottat, aki Etiópiában vizsgálná az igazságszolgáltatás függetlenségét, az önkényes fogvatartásokat, az emberi jogi helyzetet, ide értve a kisebbségek jogait, a választásokat követő erőszakot és gyilkosságokat, továbbá az ellenzéki vezetők, újságírók és civil társadalmi aktivisták elleni, hazaárulásra és az alkotmányos rend megsértésére vonatkozó vádakat;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek, az Afrikai Unió Bizottságának és a Pán-afrikai Parlamentnek, az etióp kormánynak és az ENSZ főtitkárának.

(1) HL C 157. E, 2006.7.6., 495. o. (2) HL C 233. E, 2006.9.28., 116. o. (3) HL C 286. E, 2006.11.23., 528. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0501. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0180. (6) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

Az Európai Parlament 2007. június 21-i állásfoglalása Burmáról

P6_TA(2007)0290 RC-B6-0248/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2006. szeptember 29-i, Burmáról tartott első hivatalos ülésére,

–   tekintettel Ban Ki Mun, ENSZ főtitkár 2007. május 25-i nyilatkozatára, amelyben felszólított "Aung Szan Szú Kji és más politikai szereplők őrizetének" feloldására,

–   tekintettel a 2007. január 9. és 15. között a Fülöp-szigeteken tartott 12. ASEAN-csúcstalálkozóra,

–   tekintettel a 2007. május 28–29-én Németországban tartott 8. Ázsia–Európa külügyminiszteri találkozóra,

–   tekintettel a 2007. május 15-i, Than Shwe tábornoknak küldött, 59 volt államfő által aláírt levélre, amelyben felszólítanak "a világ egyetlen őrizetben lévő Nobel-békedíjas, Aung Szan Szú Kjinak azonnali szabadon engedésére",

–   tekintettel a Burmáról szóló 2005. május 12-i(1), 2005. november 17-i(2) és 2006. december 14-i(3) állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Burmával szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2007. április 27-i 481/2007/EK bizottsági rendeletre(4),

–   tekintettel a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) elnevezésű pártnak az 1990. május 27-i parlamenti választásokon elért győzelmének 17. évfordulójára,

–   tekintettel az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az NLD vezetője, a Nobel-békedíjas és a Szaharov-díjjal kitüntetett Daw Aung Szan Szú Kji az elmúlt 17 évből 11-et házi őrizetben töltött,

B.   mivel 2007. május 25-én az Állami Béke és Fejlődés Tanácsa (SPDC) egy évvel meghosszabbította Aung Szan Szú Kji illegális fogva tartását,

C.   mivel az SPDC továbbra is rettenetesen módon megsérti a burmai nép emberi jogait a kényszermunkával, a másként gondolkodók üldözésével, a gyermekek katonának való besorozásával és az erőszakos áttelepítésekkel,

D.   mivel Burma népességének 30%-a, körülbelül 15 millió ember a szegénységi küszöb alatt él,

E.   mivel a Nemzeti Konvent – amelyet először 1993-ban hívtak össze az alkotmánytervezet elkészítésére, de azóta többször felfüggesztették – utoljára 2007. július 18-án fog összeülni, amely azonban a demokratikusan választott képviselők, nevezetesen az NLD-képviselők hiánya miatt nem rendelkezik legitimitással és nemzetközi hitelességgel,

F.   mivel az ASEAN most már határozottabb állásponton van a burmai katonai rezsim visszaéléseivel szemben, és követeli, hogy Burma javítson emberi jogi megítélésén és fogadja el a demokráciát,

G.   mivel a biztonsági szabványokkal, a biztonsággal és a kettős felhasználással kapcsolatos nemzetközi aggodalmak ellenére 2007. május 15-én Oroszország és Burma megállapodást kötöttek egy kísérleti nukleáris reaktor Burmában való megépítéséről;

1.   követeli Aung Szan Szú Kji azonnali és feltétel nélküli szabadon engedését;

2.   elítéli, hogy Aung Szan Szú Kjit évek óta házi őrizetben és egy ideig magánzárkában tartották, illetve 2003 óta kizárólag sürgős orvosi kezelésekre és az ENSZ politikai ügyekért felelős főtitkár-helyettesével való rövid találkozóra hagyhatta el őrizetét;

3.   elítéli az SPDC-t a burmai nép könyörtelen elnyomásáért és állandó üldöztetéséért, valamint a demokráciáért küzdő aktivisták bebörtönzéséért; külön felhívja a figyelmet U Win Tin, 78 éves újságíró esetére, akit politikai fogolyként majdnem két évtizede fogva tartanak a politikai foglyokkal szembeni rossz bánásmódról és az őket körülvevő szegényes körülményekről az ENSZ-nek írt leveléért;

4.   követeli az SPDC által fogva tartott U Win Tin és a becslések szerint több mint 1200 politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását;

5.   helyteleníti, hogy az ország helyzete, a regionális és nemzetközi bírálatok, valamint 45 éves fennállásának ellenére az SPDC semmilyen lényegi lépést sem tett a demokrácia felé;

6.   sürgeti a Nemzeti Konvent törvényessé tételét az NLD és más politikai pártok és csoportok bevonása révén, és azt, hogy a Nemzeti Konvent a katonai hatalmi összefonódások konszolidálása helyett fogadja el a burmai nép valódi kívánságait tükröző demokratizálódási ütemtervet;

7.   üdvözli a tizenkettedik ASEAN-csúcstalálkozó elnöki nyilatkozatát, amelyben az ASEAN vezetői arra buzdították Burmát, hogy "tegyen nagyobb előrelépést a nemzeti megbékélés felé", felszólítottak "a letartóztatottak szabadon bocsátására és az összes érintett féllel való hatékony párbeszédre", és egyetértettek abban, hogy "az ASEAN mint hatékony regionális szervezet hitelességének megőrzése érdekében be kell bizonyítani, hogy képes a régión belüli fontos kérdések kezelésére;"

8.   sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a malajziai külügyminiszter által vezetett, a tizenegyedik ASEAN-csúcstalálkozón megbízott 2006-os tényfeltáró küldöttség még nem vezetett a burmai katonai juntával szemben hozott keményebb intézkedésekhez, és reméli, hogy ezek rövidesen megvalósulnak;

9.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is tartsák fenn konstruktív kapcsolatukat az ASEAN tagországaival, és biztosítsák, hogy az EU és az ASEAN közötti szabadkereskedelmi tárgyalásokat eszközként használják arra, hogy a polgári és demokratikus kormány felé való elmozdulás érdekében nyomást gyakoroljanak az SPDC-re;

10.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csupán pár nappal az után, hogy a burmai katonai junta még egy évvel meghosszabbította Aung Szan Szú Kji illegális házi őrizetét, a burmai külügyminiszter, Nyan Win, részt vehetett Németországban az ASEM ez évi, nyolcadik külügyminiszteri találkozóján; emlékeztet arra, hogy Nyan Win szerepel az EU utazási tilalma által érintett burmai állampolgárok listáján, és felszólítja az EU tagországait, hogy szigorúbban tartsák be az EU utazási tilalmát;

11.   ragaszkodik ahhoz, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség minden burmai kísérleti nukleáris reaktort vessen alá átfogó védelmi intézkedéseknek annak biztosítása érdekében, hogy a polgári nukleáris programok egyikét sem fordítják katonai célokra, és felszólítja a burmai kormányzatot, hogy teljesítse az Atomsorompó Szerződésben foglalt kötelezettségvállalásait;

12.   sürgeti Kínát és Indiát, hogy a burmai kormányzattal szembeni figyelemre méltó gazdasági és politikai befolyásukat vessék latba annak érdekében, hogy jelentős fejlődést érjenek el az országban, és mindenképpen vessenek véget az ország fegyverekkel és egyéb stratégiai erőforrásokkal való ellátásának;

13.   felszólítja a Burmában befektető vállalatokat annak biztosítására, hogy projektjeik a lényeges emberi jogok tényleges tiszteletben tartásával valósuljanak meg, és ha felmerül az emberi jogok megsértése, függesszék fel tevékenységüket Burmában; csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy néhány ország helyesnek tartotta befektetéseinek jelentős emelését Burmában, tekintet nélkül az emberi jogok ottani borzalmas helyzetére;

14.   üdvözli az EU célzott szankcióinak meghosszabbítását, ugyanakkor elismeri, hogy azok nem érték el a kívánt hatást a burmai emberek szenvedéseinek közvetlen felelőseivel szemben; felhívja a Tanácsot annak biztosítására, hogy az összes tagállam szigorúan alkalmazza a meglévő korlátozó intézkedéseket;

15.  felhívja a Tanácsot, hogy terjessze ki a szankciók körét, és bővítse a célszemélyek listáját, hogy az kiterjedjen az SPDC összes miniszterére, képviselőjére, tagjára, támogatójára és munkatársára, valamint családtagjaikra, továbbá a kormányzatot támogató üzletemberekre és más prominens személyekre is;

16.  megjegyzi, hogy a Tanács 2006. április 27-i 2006/318/KKBP közös álláspontjával(5) összhangban a támogatás a humanitárius segélyekre és a leginkább szükséget szenvedők megsegítésére korlátozódik; ragaszkodik ahhoz, hogy a segélyeket valódi nem kormányzati szervezeteken keresztül jutassák el Burmába, és e segélyek az SPDC lehető legkisebb részvételével valóban azokhoz kerüljenek, akiknek ezeket szánták;

17.   ebben az összefüggésben javasolja, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a kapcsolatok erősítésére, és a burmai civil társadalomra, elsősorban a női csoportokra és az etnikai kisebbségekre összpontosító programokat kell kialakítani;

18.   sajnálja, hogy Kína, Oroszország – Dél-Afrika támogatásával – 2007. január 12-én megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsának Burmáról szóló állásfoglalás-tervezetét, és felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit annak érdekében, hogy egyhangú támogatottságot harcoljon ki a politikai foglyok, köztük Aung Szan Szú Kji szabadon bocsátását követelő, kötelező érvényű állásfoglalás mellett;

19.   üdvözli Ibrahim Gambari kinevezését az ENSZ főtitkárának Burma ügyében illetékes külön tanácsadói posztjára, amely éppen az ENSZ Burmával kapcsolatos hozzáállásának egy kritikus pillanatában történt, és felszólítja az SPDC-t, hogy teljes mértékben működjön együtt az ENSZ-szel, és ne akadályozza annak munkáját;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az ASEAN-országok kormányainak, a Nemzeti Liga a Demokráciáért elnevezésű burmai pártnak, a Burmai Állami Béke és Fejlődés Tanácsának, a Kínai Népköztársaság kormányának, India kormányának, Oroszország kormányának, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatójának, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.

(1) HL C 92. E, 2006.4.20., 410. o. (2) HL C 280. E, 2006.11.18., 473. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0607. (4) HL L 111., 2007.4.28., 50. o. (5) HL L 116., 2006.4.29., 77. o.