Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-i állásfoglalása az "i2010: egy európai digitális könyvtár létrehozásáról" (2006/2040(INI))

P6_TA(2007)0416 A6-0296/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság "i2010: digitális könyvtárak" című közleményére (COM(2005)0465),

–   tekintettel a Bizottságnak a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló, 2006. augusztus 24-i 2006/585/EK ajánlására(1),

–   tekintettel a Tanácsnak a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló következtetéseire(2),

–   tekintettel az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(3),

–   tekintettel a magas szintű szakértői csoportnak a szerzői jogokról, a digitális tárolásról, a gazdátlan és kimerült művekről szóló, 2007. április 18-i jelentésére,

–   tekintettel a Bizottságnak a "tudományos információk a digitális korban: hozzáférés, terjesztés és megőrzés" című közleményére (COM(2007)0056),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0296/2007),

A.   mivel a kultúra az összetartozás, a csere és az osztozás egyik tényezője, amely hozzájárul az Európai Unió és polgárai közötti közeledéshez és a valódi európai identitás megszilárdulásához és kifejeződéséhez,

B.   mivel biztosítani kell az európai kulturális örökség gazdagságának és sokszínűségének minél szélesebb körű előmozdítását, megőrzését és terjesztését,

C.   mivel a tagállamok és a kulturális intézmények, különösen a könyvtárak, mind nemzeti, mind regionális és helyi szinten meghatározó szerepet játszanak e területen,

D.   mivel figyelembe kell venni az új technológiák gyors fejlődését és ebből eredően a kulturális gyakorlatok változását,

E.   mivel az internet számos polgár és különösen a fiatalok számára az ismeretekhez és a tudáshoz való hozzáférés egyik legfontosabb eszközévé vált,

F.   mivel mindenképpen biztosítani kell ebben a digitális környezetben mindenki számára az európai kulturális örökséghez való hozzáférést és annak megőrzését a jövő nemzedékei számára, és ily módon létre kell hozni kollektív emlékezetünket,

G.   mivel ennek elérésének fő eszközét a széles körű digitalizálás és az európai kulturális örökséghez való online hozzáférés képezi,

H.   mivel az európai kulturális örökség Európa sokféleségét tükrözi, és következésképpen az ezen örökséghez való hozzáférésnek soknyelvűnek kell lennie,

I.   mivel koherens politikákat kell létrehozni a digitalizálás és a digitális művek tárolása terén a kulturális tartalmak pótolhatatlan elvesztésének elkerülése végett, a szerzői jogok és a szomszédos jogok szigorú tiszteletben tartása mellett,

J.   mivel belső kulturális értékein túl az európai kulturális örökség digitalizálása más tevékenységi ágazatokat is érinteni fog, különösen az oktatást, a tudományt, a kutatást, a turizmust és a médiát,

K.   mivel a kulturális tartalmak tömeges digitalizálásának nem a hagyományos kulturális tartalmak helyettesítése vagy az azokkal való versengés a célja, hanem ez utóbbiakkal párhuzamos megbízható és minőségi digitális tartalmak létrehozása,

L.   mivel ezenkívül a digitális technológia figyelemre méltó eszköz a fogyatékkal élők szolgálatában, amely lehetővé teszi a tartalmaknak e személyek szükségleteihez való igazítását,

M.   mivel ugyanakkor jelenleg az európai kulturális örökségnek csupán elenyésző része digitalizált, és mivel a tagállamok igen eltérő tempóban haladnak e téren,

N.   mivel a tömeges digitalizálásra odaítélt közfinanszírozás nem elegendő egy ilyen léptékű projekthez,

O.   mivel a digitalizálásra irányuló kezdeményezések továbbra is igen töredékesek, és a közösségi szinten már megszerzett tapasztalatok túlnyomó része egyelőre ismeretlen és nem nyújt egyszerű, közvetlen és többnyelvű hozzáférést az európai kulturális örökséget képező művek összességéhez,

P.   mivel létre kell hozni egy eszközt a nagyközönség számára, amely biztosítja az egyetemes és azonnali hozzáférést az európai kulturális örökséghez a helyváltoztatással járó legkisebb kellemetlenség nélkül, valamint előmozdítja a digitalizálás felgyorsítását,

Q.   mivel ezzel összefüggésben a már meglévő európai kezdeményezésekre kell támaszkodni, – amelyek hozzájárulnak majd az európai digitális könyvtár kezdeti fejlesztéséhez –, úgymint a TEL-re (az Európai Könyvtár), amely már hozzáférést biztosít az európai nemzeti könyvtárak gyűjteményeinek dokumentumaihoz, és lehetőséget nyújt a digitalizált vagy bibliográfiai forrásokon keresztüli kutatásra a 47-ből 23 nemzeti könyvtárban, a TEL-ME-MOR projektre, mely megkísérli előmozdítani a 10 új tagállam nemzeti könyvtárainak integrálását, az EDL projektre, melynek célja kilenc másik nemzeti könyvtárnak az EU/EFTA keretében történő integrálása és az Europeanára, amely egyesíti Franciaország, Magyarország és Portugália nemzeti könyvtárait,

Az európai digitális könyvtár, a sokféleségben egyesült Európa arca

1.   javasolja egy európai digitális könyvtár lépésenként történő létrehozását az európai kulturális örökséghez való egyedi, közvetlen és soknyelvű hozzáférési pont formájában;

2.   hangsúlyozza, hogy noha a cél hosszú távon egy olyan eszköz létrehozása, amely a kulturális anyag valamennyi kategóriájára kiterjed, beleértve az audiovizuális tartalmakat is, az európai digitális könyvtárnak kezdetben a szerzői joggal kapcsolatos korlátozásoktól mentes, szöveges anyag lehetőségeire kell összpontosítania;

3.   ezért kéri az összes európai könyvtárat, hogy bocsássák az európai digitális könyvtár rendelkezésére azokat a szerzői jogoktól mentes műveket, amelyek már digitális formában vannak a birtokukban;

4.   felhívja az európai egyetemeket és más felsőfokú oktatási intézményeket, hogy tegyék lehetővé az európai kulturális örökséghez kapcsolódó témákról és szaktárgyakról szóló doktori értekezésekhez és más tudományos munkákhoz való hozzáférést, melynek feltételeit a szerzői jogok teljes mértékű tiszteletben tartásával kell meghatározni;

5.   kéri a többi európai kulturális intézményt, beleértve a regionális és helyi intézményeket is, hogy vegyenek részt e projektben annak érdekében, hogy az méltó képet nyújtson az európai kultúra gazdagságáról és sokféleségéről; egyébiránt a múzeumokat archívumaik digitalizálására buzdítja, hogy azok integrálhatóak legyenek e projektbe;

6.   hangsúlyozza egyébiránt, hogy az európai digitális könyvtárnak nem a tartalmak kizárólagos terjesztése a célja, hanem a digitalizált művekhez való hozzáférés összehangolása;

7.   ösztönzi közös normák kiválasztását és használatát a már létező és módosított formátumok alapján a tartalmak egymás közötti kezelhetősége érdekében, amely az európai digitális könyvtár megfelelő működéséhez szükséges, fokozatosan átvéve a stabilizált metaadat-nyelveket (Dublin Core stb.);

8.   ösztönzi a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket és gyorsítsák fel a kulturális tartalmak digitalizálását a megfelelő mennyiségű tartalom elérése céljából;

9.   ezért ösztönzi a tagállamokat nemzeti vagy regionális szintű digitalizálási terveknek a kulturális intézményekkel együttműködésben történő létrehozására annak érdekében, hogy kialakítsák az összes digitalizálási tevékenységre vonatkozó európai térképészetet, és ezáltal szinergiákat tegyenek lehetővé, mindig ügyelve arra, hogy elkerüljék számos magán- és közintézmény által anyaguk digitalizálása érdekében már megvalósított erőfeszítések és kiadások megkétszereződését, és természetesen intézménytípusonként számba kell venni a már elvégzett munkát;

10.   ösztönzi a tagállamok és a kulturális intézmények közötti széles körű együttműködést, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét a művek digitalizálása és hozzáférhetősége terén csakúgy, mint e művek digitális tárolása céljából;

11.   hangsúlyozza másrészt, hogy az európai digitális könyvtár támogatni fogja a digitalizálás, az interoperabilitás és a digitális tárolás terén folytatandó kutatásokat, elsősorban a Bizottság által létrehozott kompetenciaközpontokon keresztül, mivel az európai digitális könyvtár nem valósulhat meg egy erős kutatási és fejlesztési összetevő nélkül;

12.   hangsúlyozza, hogy támogatni kell az innovációt és a kutatást a soknyelvűség területén;

13.   emlékeztet arra, hogy amennyiben a közösségi programok nem teszik lehetővé a digitalizálás mint olyan finanszírozását, új finanszírozási módokat kell kifejleszteni, beleértve a magánszektorral való partnerséget is, elkerülvén – amennyire csak lehet – a tagállamok között a többsebességes digitalizálás kialakulását;

Az európai digitális könyvtár szerkezete és tartalma – Többnyelvű közös hozzáférési pont az európai kulturális örökséghez

14.   ösztönzi egy közös interfész létrehozását, amelyről egy integrált kereső segítségével olyan tartalom érhető el, amelynek minősége és megbízhatósága garantált, és amely segédeszközként szolgál a metainformációk felkutatásához és közvetlen kereséshez a szövegben, szöveges formában digitalizált dokumentumok esetében;

15.   hangsúlyozza a többnyelvű interfész jelentőségét, amelynek segítségével közvetlenül elérhető a keresett tartalom az Európai Unió valamennyi nyelvén oly módon, hogy a szokásos szerző vagy cím szerinti keresésen túl biztosított legyen többek között a téma vagy kulcsszó szerinti keresés is, és ezekben az esetekben az eredmények tartalmazzák az összes partnerkönyvtár vonatkozó adatait a katalógus összes nyelvén;

16.   ösztönzi továbbá újító, modern és minden látogató igényeihez igazított működések létrehozását is;

17.   hangsúlyozza, hogy az európai digitális könyvtár létrehozását és szervezését azon források és műszaki kapacitások összessége alapján kell megvalósítani, amelyek alkalmasak az információ létrehozásának, felkutatásának és felhasználásának megkönnyítésére, és e könyvtár nem jelentheti csupán az európai művek digitalizált katalógusát;

18.   egyébiránt rámutat arra, hogy nem lenne kívánatos az európai kulturális örökségnek az Európai Unióhoz tartozó összes műre történő korlátozása, figyelembe kellene venni más európai országok kulturális anyagát is;

19.   ezenkívül rámutat arra, hogy bár az európai kulturális örökség nagyrészt köztulajdonban van, nem korlátozódik csupán erre az egy kategóriára;

20.   ezért emlékeztet arra, hogy meg kell különböztetni a köztulajdonban lévő műveket és a szerzői jogok által védett műveket, beleértve a gazdátlan és kimerült műveket is, valamint különböző modelleket kell meghatározni ezek mindegyikére, az egyes tevékenységi ágazatoknak megfelelően;

21.   jóváhagyja az előzőekben említett magas szintű szakértői csoport létrehozását, és különösen támogatja annak a gazdátlan és kimerült művek számbavételére és a szerzői jogokkal rendelkezők felkutatását megkönnyítő mechanizmusok kidolgozására irányuló javaslatait;

22.   hangsúlyozza, hogy a magas szintű szakértői csoport által első jelentésében megfogalmazott javaslatok főként a könyvkiadói ágazatra vonatkoznak, és e javaslatoknak más ágazatokra való kiterjesztéséről ezen ágazatok képviselőinek bevonásával kell dönteni;

23.   megjegyzi, hogy egy második szakaszban kívánatos volna, hogy az európai digitális könyvtár lehetőség szerint a szerzői jogoktól mentes dokumentumok mellett szerzői jogokkal védett dokumentumokat is kínálhasson a szerzői jogokra vonatkozó nemzeti, közösségi és nemzetközi jogszabályok szigorú tiszteletben tartása mellett;

24.   hangsúlyozza, hogy minden ilyen irányú döntést az összes érintett szereplő, mindenekelőtt a szerzők, a kiadók és a könyvforgalmazók bevonásával kell majd meghozni;

25.   javasolja, hogy az európai digitális könyvtáron keresztül a felhasználónak legyen lehetősége a digitalizált művet képi és szöveges üzemmódban megtalálni, függetlenül a mű jellegétől, és abba szabadon betekinthessen, vagy teljes egészében a szerzői jogokkal nem védett művek esetében, vagy rövid kivonatos formában a védett művek esetében, a szerzői jogok birtokosainak engedélyével;

26.   javasolja egy olyan lehetőség tervbe vételét, mellyel jogvédett művek volnának virtuálisan lapozgathatóak olyan különleges oldalakon, amelyek a szerzői jogok birtokosai által megkövetelt biztonsági követelményekre garanciákat nyújtanak;

27.   ezen utóbbi esetben javasolja, hogy az európai digitális könyvtár egyszerű információs vektorként működjön;

28.   megjegyzi, hogy a védett dokumentumok teljes anyagához való hozzáférés különleges oldalakon keresztül működhetne a jogok tulajdonosainak beleegyezésével és ellenszolgáltatásként egy méltányos javadalmazás ellenében;

Irányítás és nyomon követés

29.   felszólít egy irányító bizottság létrehozására, amelyben nagy szerepet játszanának a kulturális intézmények, amely meghatározná az európai digitális könyvtárnak adandó prioritásokat és orientációkat, és mindemellett biztosítaná a könyvtár tevékenységeinek összehangolását, irányítását és nyomon követését;

30.   ösztönzi a Bizottság által létrehozott csoportok, nevezetesen a tagállamok digitalizálással és digitális tárolással foglalkozó szakértői csoportja és a fentebb említett magas szintű szakértői csoport koordinálását, a valódi európai szintű együttműködés elérése érdekében;

31.   javasolja egy európai szintű, a TEL-lel egyenértékű koordinációs szervezet létrehozását, melynek feladata a nemzeti múzeumok és levéltárak anyagaiból digitalizált, az európai kulturális örökséghez kötődő mindenfajta tétel kezelése volna, az európai digitális könyvtár keresési rendszerébe történő integrálás végett;

32.   hangsúlyozza azt is, hogy az oktatási rendszer szintjébe koherens módon integrált európai digitális könyvtár segítségével az európai fiatalok könnyebben elérhetőek lesznek, és az közelebb hozhatja hozzájuk a kulturális és irodalmi örökségüket, képezve őket az új technológiákra, és egyúttal a digitális töréssel szemben is felvéve a harcot;

33.   úgy véli, hogy mindenképpen szükséges a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok intenzívebb cseréje más európai intézményekkel, így az UNESCO megőrzéssel és hozzáféréssel foglalkozó európai bizottságával, harmadik országok intézményeivel, többek között az Egyesült Államok kongresszusának könyvtárával, olyan nemzetközi egyesületekkel, mint a Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége, állami és magánszervezetekkel, például az Online Computer Library Center-rel, valamint más szervezetekkel, a lehetőségekhez mérten törekedve a már kipróbált és rendszerbe állított számítógépes programok és megoldások használatára;

34.   támogatja az európai digitális könyvtár előmozdítását, átláthatóságát és hozzáférhetőségét minden szintre kiterjesztett tájékoztatással és az azonosításra alkalmas embléma létrehozásával;

35.   ennek alapján javasolja, hogy az európai digitális könyvtárra szánt források egy részét szenteljék a könyvtár népszerűsítésére a közönség lehető legszélesebb körében;

36.   utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 236., 2006.8.31., 28. o. (2) HL C 297., 2006.12.7., 1. o. (3) HL L 167., 2001.6.22., 10. o.

Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-i állásfoglalása az európai oktatási és képzési rendszerek hatékonyságáról és igazságosságáról (2007/2113 (INI))

P6_TA(2007)0417 A6-0326/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló "Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben" című bizottsági közleményre (COM(2006)0481),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra (COM(2006)0479),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy integrált cselekvési program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadásával kapcsolatban a második olvasatban, 2006. október 25-én elfogadott álláspontjára(1), és tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel a Felnőttkori tanulás: Tanulni sohasem késő című bizottsági közleményre (COM(2006)0614),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcsfontosságú képességekről szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal kapcsolatban az első olvasatban, 2006. szeptember 26-án elfogadott álláspontjára(3) és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(4),

–   tekintettel a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal kapcsolatban az első olvasatban, 2005. október 13-én elfogadott álláspontjára(5) és tekintettel a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről szóló, 2006. február 15-i 2006/143/EK európai parlamenti lés tanácsi ajánlásra(6),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0326/2007),

A.   mivel egész Európában nagyobb hangsúlyt fektetnek az oktatási és a képzési ágazat hatékonyságának növelésére, válaszul az állami költségvetések csökkentésére, a globalizáció, a demográfiai változások és a technológiai innováció okozta kihívásokra,;

B.   mivel az EU-ban – a Pisa 2003 jelentés tanúsága szerint – az oktatási rendszerek teljesítménye közötti számottevő különbségek aggodalomra adnak okot;

C.   mivel ez a tényező a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlődésében mutatkozó különbségek növekedését eredményezheti, és veszélyezteti a lisszaboni stratégia céljainak elérését;

D.   mivel az oktatáshoz való jog mind nemzetközi szinten, mind pedig az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elv;

E.   mivel a jelenlegi oktatási és képzési rendszerek többsége újratermeli és elmélyíti a meglévő egyenlőtlenségeket;

F.   mivel az oktatásban és képzésben meglévő igazságtalanságnak magas a rejtett költsége;

G.   mivel a beruházás az oktatásba és képzésbe hosszú távú gazdasági és társadalmi előnyökkel jár, és jó előre történő tervezést igényel;

H.   mivel az oktatási és képzési rendszerek fejlődésének hatékony és hosszú távú ellenőrzése érdekében e rendszereken belül értékelési kultúrát kell meghonosítani;

I.   mivel az oktatási és képzési szakpolitikákat a foglalkoztatásra, gazdaságra és társadalmi integrációra vonatkozó politikákkal kell összekapcsolni;

J.   mivel az oktatás és a képzés alapvető szerepet játszik az interkulturális oktatáson és békén alapuló összetett európai identitás kialakulásában;

K.   mivel a fiatal nők körében még mindig nagyobb mértékű a munkanélküliség, mint a fiatal férfiak körében, mivel 2006-ban a 27 tagú EU-ban a munkanélküliség aránya a fiatal nők esetében 18,1% volt, míg a fiatal férfiak esetében 16,9%; mivel kevesebb nő tölt be vezető pozíciókat annak ellenére, hogy a legtöbb tagállamban több nő szerez felsőfokú képesítést;

Hatékonyság és igazságosság az egész életen át tartó tanulásban

1.   elfogadja a hosszú távú tervezési folyamatot az egész életen át tartó tanulás területén, mivel az ebbe történő beruházás hosszú távú gazdasági és társadalmi előnyökkel jár;

2.   megerősíti, hogy az oktatás adott szintjébe való beruházás nemcsak az azon a szinten történő szakértelem- és képességfejlesztést teszi lehetővé, hanem megteremti az alapot is a további képességek és képesítések megszerzéséhez az oktatás többi szintjén;

3.   támogatja az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozására irányuló tervet, amely megkönnyíti a tanulmányi eredmény elismerését, valamint látható és átlátható váltást tesz lehetővé a különböző tanulási opciók között;

4.   úgy véli, hogy az oktatási és képzési rendszerekben értékelési kultúrára van szükség, ezért a hatékony hosszú távú politikáknak megbízható mérésen kell alapulniuk;

5.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy figyelembe veszi a hatékonyságot és igazságosságot az oktatásban, amikor a mutatók és viszonyítási pontok keretrendszerét készíti a lisszaboni célok irányába tett előrelépések ellenőrzése céljából;

6.   úgy véli, hogy az európai oktatási rendszerek hatékonyságára/eredményességére és igazságosságára vonatkozó értékelés előrehaladása érdekében mind a hatékonyság/eredményesség, mind pedig az igazságosság tekintetében tisztázni kell a terminológiát, ez utóbbi vizsgálata során egyedi jellemzőket – például nem, etnikai származás vagy (nem társadalmi-gazdasági jellegű) fogyatékosság – is szerepeltetni kell;

7.   elismeri, hogy az egész életen át tartó tanulásba történő beruházás, amelynek célja az oktatási rendszerbe való belépés könnyítése és az igazságosság javítása, elősegíti a társadalmi kohéziót, és lehetővé teszi az egyéneknek, hogy megoldják a problémákat, alkalmazkodjanak, növeljék önbecsülésüket és kezelni tudják a változásokat, ami javítja személyes fejlődésüket és megkönnyíti számukra az életükben bekövetkező egyéb változások kezelését;

8.   felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a nemek sajátosságait figyelembe vevő oktatási és képzési politikákat és anyagokat, amelyek eszközül szolgálhatnak az oktatásban és a foglalkoztatás terén tapasztalható nemek közötti egyenlőtlenség felszámolásához, valamint a nemi sztereotípiák megszüntetéséhez; sürgeti a tagállamokat, hogy a nemi alapú szegregáció csökkentése érdekében ösztönözzék a nemi szempontból atipikus foglalkoztatást (például legyen több férfi tanár az általános iskolákban, illetve több nő a tudomány területén) a fiatalok, többek között a gyermekek körében, még mielőtt azok meghozzák alapvető továbbtanulási és pályaválasztási döntéseiket; ismételten hangsúlyozza, hogy a jobb minőségre vonatkozó, nemek és életkor szerint felbontott adatok minden politika nélkülözhetetlen előfeltételei;

A hatékonyság és az igazságosság biztosítása az oktatási és képzési szakpolitikák keretében
Iskola-előkészítő oktatás: a korai életkorban való tanulás előtérbe helyezése

9.   úgy véli, hogy a hatékonyság és igazságosság egyénileg elérhető, ha a beruházás és a reformok az oktatás korai szakaszára összpontosulnak;

10.   hangsúlyozza, hogy az iskola-előkészítő szakasztól kezdve szükség van a harmadik országok Európai Unió területén élő állampolgárai gyermekeinek integrációját előmozdító intézkedések kidolgozására;

11.   felhívja a tagállamokat, hogy sokkal többet fektessenek be az iskola-előkészítő oktatásba – az óvodai oktatást is beleértve –, mivel az ilyen beruházás hatékony eszköze a jövőbeli oktatás megalapozásának, a gyerek értelme fejlesztésének, az átfogó szakértelem növelésének és az oktatási rendszer igazságossága jelentős növelésének;

12.   úgy gondolja azonban, hogy az iskola-előkészítő oktatással kapcsolatban több EU-szintű kutatásra van szükség, különösen a korai és célzott cselekvések terén, a várt eredményekkel járó gyakorlatok azonosítása érdekében;

13.   úgy véli, hogy az iskola-előkészítő oktatás minősége részben a megfelelően képzett tanároktól függ, ezért pénzügyileg kivitelezhető stratégia követése szükséges, amelynek eredményeképpen az oktatás jövőorientált és kiváló minőségű, a tanári pálya pedig vonzó lesz;

14.   elismeri, hogy az osztályok és létesítmények társadalmi sokféleségét az iskola-előkészítő szakasztól kezdve biztosítani kell a tantervek és az elvárások differenciálódásának elkerülése érdekében;

15.   úgy véli, hogy a szülők oktatási és információs programok révén történő bevonása – különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében – fontos az iskola-előkészítő oktatás sikere szempontjából;

16.   támogatja az iskola-előkészítő oktatás és a korai beavatkozás (amikor a gyerekek kognitív képességei még fejlődőben vannak) minden formáját, mivel az egész életen át tartó tanulás teljes folyamatában ez a szakasz a leghasznosabb;

17.   sürgeti a tagállamokat, hogy az iskola-előkészítő oktatásban növeljék a támogatott helyek számát, ezáltal kínálva jobb lehetőségeket megfelelő anyagi háttérrel nem rendelkező, iskolaköteles kor alatti gyermekek számára, hogy élvezhessék az oktatási rendszer előnyeit;

Általános és középiskolai oktatás: az általános iskolai oktatás minőségének javítása mindenki számára

18.   hangsúlyozza, hogy a tankötelezettségnek és a képzési rendszernek biztosítania kell az alapoktatást és -készségeket; hangsúlyozza továbbá, hogy az oktatás és a megfelelő alapkészségek hozzájárulnak az alapvető társadalmi és állampolgári értékek eléréséhez, erősítik a társadalmi kohéziót, és segítik a képesítés és foglalkoztathatóság egyéni szintjeinek javítását;

19.   megállapítja továbbá, hogy az iskolák szerepének – elsősorban az általános és középiskolai szinten – elsődlegesen figyelembe kell vennie az interkulturális értékeket és a békére nevelést, mivel ezek a összetett európai identitás alapkövei;

20.   úgy véli, hogy a túl korai differenciálódás káros hatással van a hatékonyságra és igazságosságra az oktatási rendszerekben;

21.   úgy véli, hogy a hátrányos helyzetű személyek minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférése szintén javíthatja az európai oktatási rendszerek hatékonyságát és igazságosságát;

22.   támogatja másrészt a tanulási opciók rugalmasságának létrehozását a középiskolai szinten, ami a későbbi oktatási szakaszokban nem zárja ki valamely eltérő pálya választását;

23.   sürgeti a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel az iskolai képzés teljes folyamatát, különösen a választás és a tájékozódás pillanataiban, és biztosítsák, hogy oktatási rendszereik támogatják a tanulókat és a diákokat a személyes fejlődésük elérésére tett erőfeszítéseik motiválása révén;

24.   figyelembe véve az egyes tanulók által iskolai képzésük folyamán otthonról kapott támogatás eltérő szintjét, valamint az oktatás néha igen egyenlőtlen jellegét, támogatja a szülők bevonását az oktatási folyamatba azzal a szándékkal, hogy jelentősen csökkenjen a jövőbeli társadalmi kirekesztés kockázata;

25.   felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a tanári alap- és továbbképzéseket, fokozzák motivációjukat, és javítsák az iskolai élet minőségi feltételeit, mivel ezek a hatékonyság és igazságosság elérésének meghatározó tényezői;

26.   sürgeti a tagállamokat, hogy az oktatási rendszer minden szintjén támogassák a többnyelvűséget, javítva ezáltal a gyermekek, fiatalok és felnőttek európai területen belüli mobilitását, és az EU-n belül hatékonyabbá téve az oktatási folyamatot;

27.   arra ösztönzi a tagállamokat, hogy javítsák az oktatók és az oktatási szakemberek ismereteit a nemek közötti egyenlőség területén annak érdekében, hogy az ifjabb generációknál ezen elv tiszteletét képesek legyenek előmozdítani;

Egyetemi oktatás: több beruházás és szélesebb körű részvétel

28.   elismeri, hogy a tudásalapú gazdaságnak és társadalomnak az egyetemi oktatás kulcsfontosságú eleme;

29.   támogatja az egyetemek modenizálására irányuló tervet annak biztosítása céljából, hogy az egyetemi oktatás versenyképesebbé váljon, igazságos alapon mindenki számára hozzáférhető, valamint pénzügyileg kivitelezhető és hatékony maradjon;

30.   felhívja a tagállamokat, hogy a megfelelő feltételek kialakítása és a megnövekedett beruházás mind közpénzekből, mind magánforrásokból történő biztosításának ösztönzése révén növeljék a hatékonyságot és igazságosságot;

31.   elismeri, hogy az egyetemi oktatás ingyenessége önmagában nem feltétlenül garantálja az igazságosságot; e tekintetben arra szólít fel, készítsenek további tanulmányokat azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a tandíjak kérdését nem elszigetelten, hanem sok tényező egészének részeként kell kezelni, amely kérdés kapcsolódik a pénzügyi ösztönzőkhöz és a kapcsolódó pénzügyi támogatáshoz, amely révén a hátrányos helyzetű csoportok esetében csökkenthető az igazságtalanság az egyetemi oktatásban való részvétel tekintetében;

32.   hangsúlyozza, hogy az egyetemeknek átfogó információs és felvételi politikákat kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy gyorsan tudjanak reagálni a fejlődő társadalmi és gazdasági szükségletekre;

Szakoktatás és -képzés: a minőség és a jelentőség emelése

33.   úgy ítéli meg, hogy a társadalom elöregedése szempontjából a munkanélküli fiatalok tartósan magas aránya egyre súlyosabb problémát jelent;

34.   tekintetbe véve a társadalom elöregedésének problémáját, támogatja jobb lehetőségek kialakítását a felnőttoktatás terén annak érdekében, hogy megkönnyítse az emberek számára a munkaerőpiac követelményeihez való alkalmazkodást és az alacsonyan képzettek számára az oktatásban való részvételt;

35.   hangsúlyozza, hogy az alacsonyabb képzettségű fiatalok nehezen tudnak belépni a munkaerőpiacra, gazdasági hanyatlás esetén ők a legveszélyeztetettebbek, ők vannak leginkább kitéve a munkanélküliség kockázatának, és nagy valószínűséggel kényszerülnek alacsonyabb képzettséget igénylő munka, illetve alkalmi munka elvégzésére;

36.   felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a fiatal nők – különösen a távoli régiókból származó és olyan veszélyeztetett csoportokhoz tartozó nők, mint a migránsok, az etnikai kisebbséghez tartozók, a fogyatékkal élők, illetve az alacsony képzettségű nők – oktatáshoz és képzéshez való hozzáférését; felhívja a tagállamokat, hogy azonosítsák és cseréljék ki egymás között a bevált gyakorlatokat e téren, és sürgeti a szociális partnereket, valamint a magán- és állami vállalkozásokat, hogy számolják fel a megkülönböztetés minden formáját és ösztönözzék aktívan a munkaalapú képzéseket, megszüntetvén az életkorral kapcsolatos összes akadályt, valamint biztosítsanak tanulmányi szabadságot a hátrányos helyzetűeknek;

37.   felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a munkanélküli és azon nők hozzáférését az államilag támogatott felnőttképzési rendszerekhez, akik nem végezték el sikeresen tanulmányaikat a kötelező oktatási rendszerben;

38.   felhívja a tagállamokat, hogy valósítsanak meg olyan politikákat, amelyek megkönnyítik a fiatalok számára az iskolából a munkába való átmenetet, és fordítsanak különös figyelmet a fiatal nőkre, akik gyakrabban ütköznek nehézségekbe; hangsúlyozza, hogy az oktatás és képzés minőségének és az azokhoz való hozzáférésnek a javulása, valamint a fiatalokba történő befektetés hatással van a munkaerőpiacra a fiatalok későbbi életszakaszaiban; megjegyzi, hogy értékelési mechanizmust kellene alkalmazni annak értékelése céljából, hogy mennyire hatékonyak a kormányok oktatásra fordított kiadásai, és milyen hatást gyakorolnak a fiatalok, különösen a fiatal nők munkanélküliségére;

39.   felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az egyetemi kiválósági programokat, mivel a különböző területeken magasan képzett szakemberek biztosításával a munkaerő-piaci keresletet hatékonyabban lehetne kielégíteni;

40.   felhívja a figyelmet arra, hogy az oktatási és képzési rendszerek keretében ösztönözni kell a férfiak és nők egyenlő hozzájutását az új technológiákhoz annak érdekében, hogy eltűnjön a nemek között a digitális technika használata tekintetében fennálló különbség;

41.   sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék a nők részvételi arányát és erősítsék pozíciójukat a tudományok, a műszaki tudományok és a technológia terén; felhívja a nemzeti kormányokat, hogy növeljék jelentősen a vezető pozíciókat betöltő nők számát és az előrelépést mérjék minőségi és mennyiségi célok segítségével;

42.   ajánlja a felsőoktatásba való bekerülés megkönnyítését és a lehetőségek fejlesztését, módot nyújtva így a képzésüket befejezők számára, hogy folytassák tanulmányaikat és munkavégzés mellett tovább képezzék magukat;

43.   hangsúlyozza, hogy a választható képzési programoknak rugalmasnak kell lenniük annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a munkaerő-piaci igényeket, mivel ez különösen hatékony módja annak, hogy a hátrányos helyzetű egyének munkavállalási lehetőségeit javítsák; elismeri e tekintetben, hogy az állami beruházásnak a leghátrányosabb helyzetű célcsoportokra kell összpontosítania, mivel ők azok, akik a legkevésbé vesznek részt továbbképzésben;

44.   felhívja a tagállamokat, hogy a felsőfokú vagy szakképzési intézményekkel közösen tegyenek javaslatot a rugalmas oktatásszervezésre, mindenekelőtt azért, hogy jobban kielégíthessék azon fiatal férfiak és nők szükségleteit, akik a tanulás mellett dolgoznak vagy családi kötelezettségeik vannak, valamint azért, hogy elkerülhető legyen az iskola korai elhagyása;

45.   felhívja a tagállamokat, hogy vonják be az oktatási intézményeket, a vállalatokat, a szociális és egyéb partnereket és a közszektort a sikeres képzési programok végrehajtására irányuló közös együttműködésbe;

Európai uniós fellépés

46.   hangsúlyozza, hogy az EU fellépésének alapvető célja, hogy segítse az EU oktatási rendszereinek a magasabb teljesítménynormák felé történő elmozdulását;

47.   úgy véli, hogy az EU fellépésének célzottabbá tételéhez a tagállamok által időszakosan benyújtott jelentéseken és független ellenőrzésen alapuló folyamatot kell kidolgozni az EU oktatási és képzési rendszereinek értékelésére, külön figyelmet fordítva az alapkészségek tanulók általi elsajátítására és az igazságosságra vonatkozó célok elérésére;

48.   kéri a Bizottságot, hogy a magasabb teljesítménynormák felé tett előrehaladás nyomon követése érdekében rendszeresen (pl. háromévente) tegyen közzé jelentéseket az európai oktatási és képzési rendszerek hatékonyságáról és igazságosságáról;

49.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 313. E, 2006.12.20., 187. o. (2) HL L 327., 2006.11.24., 45. o. (3) HL C 306. E, 2006.12.15., 165. o. (4) HL L 394., 2006.12.30., 10. o. (5) HL C 233. E, 2006.9.28., 100. o. (6) HL L 64., 2006.3.4., 60. o.

Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-i állásfoglalása a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról

P6_TA(2007)0418 RC-B6-0357/2007

Az Európai Parlament,

‐   tekintettel 2007. február 1-i(1) és 2007. április 26-i(2), a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumra irányuló olasz kezdeményezésről szóló állásfoglalásaira,

‐   tekintettel a harmadik államok irányában a halálbüntetéssel kapcsolatban képviselt uniós politika 1998. június 3-i iránymutatásaira,

‐   tekintettel az EU elnökségének 2006. december 19-én az ENSZ Közgyűlésében tett, a halálbüntetés eltörléséről szóló nyilatkozatára, amelyhez eredetileg a világ 85 országa csatlakozott aláírásával minden földrajzi régióból,

‐   tekintettel az EU elnöksége által az Európai Unió nevében az ENSZ Emberjogi Tanácsa 2007. március 29-i, negyedik ülésén benyújtott nyilatkozatára,

‐   tekintettel arra, hogy az ENSZ főtitkára nemrégiben tett római látogatásakor nyilvánosan kifejtette, hogy támogatja a moratórium bevezetését,

‐   tekintettel október 10-ének a halálbüntetés elleni küzdelem európai napjává nyilvánítására, melyet a 2007. július 12-i Elnökök Értekezlete is támogatott,

‐   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 2. cikkére(3),

‐   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel a halálbüntetés egyetemes moratóriumára való felszólítás egyértelmű politikai döntés, amely a halálbüntetés minden országban való eltörlése irányába mutat,

B.   mivel 2007. február 1-jei és 2007. április 26-i állásfoglalásában a Parlament felszólította az EU Elnökségét, hogy sürgősen nyújtson be határozati javaslatot az ENSZ Közgyűléséhez, és folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az elért eredményekről; mivel ez ideig nem terjesztettek határozati javaslatot az ENSZ jelenlegi Közgyűlése elé,

C.   mivel az Európai Unió által az ENSZ-közgyűlésnek 2006. december 19-én benyújtott, halálbüntetésről szóló nyilatkozathoz mostanra 95 ország csatlakozott aláírásával minden földrajzi régióból

D.   mivel a Tanács felhatalmazta az EU Elnökségét, hogy Olaszországgal együttműködve készítsen el és terjesszen be egy, a halálbüntetésre vonatkozó nemzetközi moratóriumról szóló szöveget, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének fognak továbbítani,

1.   újra megerősíti az EU elnöksége és a tagállamok számára, hogy a határozati javaslat legfőbb politikai tartalma az egész világra kiterjedő moratórium elfogadása kell, hogy legyen, ami kulcsfontosságú lépés a halálbüntetés eltörlése irányába;

2.   sürgeti az EU elnökségét és a tagállamokat, hogy az ENSZ 62. Közgyűlésén nyújtsanak be a moratóriumról szóló határozatjavaslatot az "emberi jogok" napirendi pontban annak érdekében, hogy el lehessen fogadni még 2007 vége előtt; ismételten felhívja az EU elnökségét arra, hogy a határozati javaslat támogatásához a lehető legtöbb államot vonjon be;

3.   felszólítja az EU elnökségét, hogy bátorítsa azokat az államokat, amelyek még nem írták alá és nem ratifikálták a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, hogy írják alá és ratifikálják azt, valamint azokat a tagállamokat, amelyek nem írták alá az Emberi Jogok Európai Egyezménye 13., halálbüntetésről szóló jegyzőkönyvét, hogy írják alá;

4.   ismételten támogatásáról biztosítja az uniós intézményeket és a tagállamokat abban, hogy az Európa Tanáccsal együtt minden év október 10-ét a halálbüntetés elleni küzdelem európai napjává nyilvánítsák; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanácson belül nincsen egyetértés ebben a kérdésben, és felszólítja a következő lengyel kormányt, hogy teljes mértékben támogassa ezt az Európai Unió alapértékeit tükröző kezdeményezést; felhívja az EU összes intézményét és tagállamát, valamint az Európa Tanácsot, hogy továbbra is támogassa ezt a tevékenységet, és megbízza elnökét, hogy mozdítsa elő ezt a politikai kezdeményezést;

5.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy segítsék elő a moratóriumot és a halálbüntetés megszüntetését támogató regionális koalíciók létrehozását;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU tagállamai kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének és az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0018. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0166. (3) HL C 364., 2000.12.18., 1. o.

Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-i állásfoglalása az EBVP-műveletről Csád és a Közép-afrikai Köztársaság területén

P6_TA(2007)0419 RC-B6-0362/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a dárfúri konfliktusra és a tágabb regionális hatására, különösen a Csád keleti részére és a Közép-afrikai Köztársaság északi részére gyakorolt hatásra,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2006. augusztus 31-i 1706(2006) számú határozatára, amely rámutatott, hogy a regionális biztonsági szempontokkal foglalkozni kell a tartós béke elérése érdekében Dárfúrban,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. július 23–24-i ülésén megfogalmazott következtetéseire, amelyekben felkéri "illetékes szerveit, hogy folytassák a Kelet-Csád, valamint a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részének biztonságát javító többdimenziós ENSZ-jelenlét támogatására irányuló, az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) keretében végrehajtandó áthidaló műveletre vonatkozó lehetséges határozathoz kapcsolódó tervezést",

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. július 31-i, 1769(2007) sz. határozatára, amely 12 hónapos kezdeti időszakra létrehozott egy Afrikai-Unió–ENSZ vegyes missziót (UNAMID),

–   tekintettel a 2007. augusztus 10-én az ENSZ főtitkára által benyújtott jelentésre, amely azt javasolja, hogy Kelet-Csádban és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén alakítsanak ki nemzetközi jelenlétet a menekültek és a kitelepítettek biztonságának javítása, a humanitárius segélyek biztosítása és az újjáépítéssel és fejlődéssel kapcsolatos munkákhoz szükséges körülmények e területeken való megteremtése érdekében,

–   tekintettel a dárfúri békéről szóló, 2007. augusztus 3–6-i arushai találkozóra,

–   tekintettel a csádi demokratikus folyamat megerősítésére irányuló politikai megállapodás valamennyi érintett – többségi és ellenzéki – csádi politikai párt általi, a nemzetközi közösség és a csádi államfő, Idriss Deby Itno elnök jelenlétében N'dzsamenában 2007. augusztus 13-án történt aláírására,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2007. augusztus 27-i nyilatkozatára, amelyben megerősíti arra vonatkozó készségét, hogy egy ENSZ-missziót hozzanak létre Csádban, és amelyben üdvözli az EU arra irányuló szándékát, hogy egy katonai EBVP-misszió formájában támogatást kíván nyújtani,

–   tekintettel a "válságkezelési koncepció" Tanács általi, 2007. szeptember 10-i, írásbeli eljárásban való elfogadására,

–   tekintettel Fejlesztési Bizottságának dárfuri küldöttségére, amely 2007. június 30. és július 6. között látogatott Szudánba és Csádba,

–   tekintettel a dárfúri helyzetről szóló 2007. július 12-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel rendkívül aggasztónak tartja a csádi emberjogi helyzet romlását, ahol a dárfúri konfliktus és annak határokon átnyúló következményei miatt a Csád keleti, Szudánnal szomszédos határán fekvő 12 táborban körülbelül 238 000 szudáni és 44 600 Közép-afrikai Köztársaságból származó menekült, valamint 170 000 lakóhelyét belföldön elhagyni kényszerült személy van elszállásolva,

B.   mivel nyugtalanítja a Csád keleti részén fennálló biztonsági helyzet, amely 2006 óta romlott a csádi biztonsági erők és a csádi felkelők közötti összetűzések, valamint a dzsandzsavíd félkatonai alakulatok és szudáni fegyveres csoportok betörései miatt, amelyhez a humanitárius szervezetek elleni banditizmust és támadásokat is hozzá kell venni,

C.   mivel a civil népesség a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén ugyancsak a szudáni lázadó erők általi támadásoknak volt kitéve,

D.   mivel a globális és regionális megközelítés részeként hozzá kell járulni e dárfúri konfliktus által érintett régió biztonságának megszilárdításához,

E.   mivel a hosszú távú stabilitáshoz Szudánban, Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban az emberi jogok tiszteletben tartására, jogállamiságra és jó kormányzásra van szükség,

F.   üdvözölve az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1769(2007) számú határozatát, amely jóváhagyja egy 26 000 katonából álló AU–ENSZ békefenntartó erő bevetését Dárfúrban, amely az ENSZ rendőri erőinek és a tervezett EBVP-műveletnek a Csád keleti részében és a Közép-afrikai Köztársaság északi részében történő bevetésével együtt hozzájárul az egész régió békéjének visszaállításához,

G.   mivel a csádi és a Közép-afrikai Köztársaságbeli hatóságok megerősítették az ENSZ főtitkárának, hogy beleegyeznek az EU többdimenziós jelenlétébe,

H..   támogatva Ban Ki Mon ENSZ-főtitkárnak a dárfúri konfliktus tárgyalásos megoldásának megtalálására tett erőfeszítéseit, melyek során ösztönözni próbálja a szudáni hatóságok és a különböző lázadó csoportok közötti kapcsolatokat,

I.   üdvözölve a csádi demokratikus folyamatot megerősíteni hivatott megállapodásnak valamennyi csádi politikai párt általi N'dzsamenában 2007. augusztus 13-án megtörtént aláírását,

J.   tudomásul véve a regionális szereplőknek a Csádon belüli belső konfliktus megoldásának megtalálására irányuló erőfeszítéseit azokkal a csoportokkal kapcsolatban, amelyek nem írták alá az előző megállapodást,

K.   üdvözölve az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2007. szeptember 25-i 1778(2007) számú határozatát, amely felhatalmazza az EU-t, hogy széleskörű megbízatással bíró békefenntartó erőt küldjön Csádba és a Közép-afrikai Köztársaságba,

1.   emlékeztet arra, hogy Csád keleti részében és a Közép-afrikai Köztársaság északi részében semmilyen békefenntartó misszió nem járhat sikerrel érdemi politikai megbékélési folyamat nélkül;

2.   felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az ENSZ-t, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket olyan körülmények kialakítása érdekében, amelyek lehetővé tennék a tágabb Dárfúr–Kelet-Csád–Észak-Közép-afrikai Köztársaság régióban zajló konfliktus résztvevői számára a politikai megoldás megtalálását, amely véget vethetne a bizonytalan helyzetnek és az abból eredő humanitárius katasztrófának, és ezáltal megkönnyítené a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek visszatérését az eredeti lakóhelyükre;

3.   jóváhagyását adja egy egy évig tartó EBVP-művelet megindításához Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északi részén, de beleegyezését az alábbi pontok teljesülésétől teszi függővé:

4.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EVBP-műveletet több okból kifolyólag nem lehet az EU Brüsszelben újonnan létrehozott műveleti központjából irányítani;

5.   hangsúlyozza, hogy végleges jóváhagyását a művelet megindítására attól teszi függővé, hogy folyamatosan és teljes mértékben tájékoztassák az előkészítés különböző szakaszairól (válságkezelési koncepció, közös fellépés, műveleti koncepció, műveleti terv, a haderő létrehozásának folyamata);

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, valamint Csád, a Közép-afrikai Köztársaság és Szudán elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0342.

Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-i állásfoglalása Burmáról

P6_TA(2007)0420 RC-B6-0363/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel Burmáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2007. szeptember 6-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel a burmai buddhista szerzetesek szövetsége több jelentős békés tüntetést szervezett az elnyomó katonai junta ellen, Aung Szan Szú Kji és más politikai foglyok szabadon bocsátását követelve,

B.   mivel a tüntetések egyre növekednek, a letartóztatások és a kormányerők erőszakos fellépésétől való félelem ellenére is,

C.   mivel a dalai láma 2007. szeptember 23-án felhívást adott ki, amelyben arra kéri a burmai hatóságokat, hogy ne alkalmazzanak erőszakot a buddhista szerzetesekkel és más tüntetőkkel szemben,

D.   mivel 2007. szeptember 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsában csak néhány szó esett a burmai helyzetről,

1.   üdvözli a burmai szerzetesek és több tízezer békés tüntető bátor fellépését, ahogyan szembeszálltak a demokráciaellenes és elnyomó hatalommal Burmában; és kifejezetten elítéli a burmai hatóságok által adott brutális választ;

2.   újólag követeli Aung Szan Szú Kji haladéktalan szabadon bocsátását, valamint szabad mozgásának és szólásszabadságának teljes biztosítását;

3.   iszonyatát fejezi ki a békés tüntetők meggyilkolása miatt, ragaszkodik ahhoz, hogy a biztonsági erők vonuljanak vissza a barakkokba és felhív a követelések jogosságának elismerésére; nemzetközi orvosi segítség nyújtására a megsérültek számára, továbbá a letartóztatott tüntetők és a többi politikai fogoly szabadon engedésére;

4.   kéri, hogy hagyjanak fel a jelenlegi illegitim alkotmányozási eljárással, és helyette hozzanak létre egy teljes képviseleten alapuló nemzeti konventet, amelyben szerepet kap a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD), valamint más politikai pártok és csoportok is;

5.   kéri Kínát és Oroszországot, hogy teljes mértékben támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsának világos nyilatkozatát, amely elítéli a Burmában alkalmazott brutális erőszakot, és felkéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy hatalmazza fel az ENSZ főtitkárát, hogy a nemzeti megbékélés és a demokratikus átmenet elősegítése érdekében lépéseket tehessen Burmában, és felszólítja továbbá az ENSZ közgyűlését, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket;

6.   felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát annak biztosítására, hogy az ENSZ főtitkárának Burma ügyében illetékes speciális tanácsadója, Ibrahim Gambari a lehető legrövidebb időn belül kezdje meg tervezett burmai látogatását, és feltételek nélkül biztosítsanak számára szabad mozgást és bejutást;

7.   felszólítja az EU Tanácsát, hogy sürgősen vegye fel a kapcsolatot az Egyesült Államokkal, a Dél-ázsiai Nemzetek Egyesületével (ASEAN) és a nemzetközi közösség más tagjaival annak érdekében, hogy további összehangolt intézkedéseket, például célzott gazdasági szankciókat készítsenek elő, amelyek bevethetők a burmai vezetés ellen, amennyiben az erőszakhoz folyamodik, illetve nem válaszol a demokráciához való visszatérésre vonatkozó felhívásra;

8.   kéri a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésre a megfelelő eszközöket a demokrácia és emberi jogok világméretű elősegítése pénzügyi eszközének keretein belül a demokratikus mozgalom és azon demokráciáért küzdő nem kormányzati szervezetek aktív támogatására, amelyek a felelősségteljes kormányzás helyreállításán dolgoznak Burmában;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az ASEAN tagországok kormányainak, a Nemzeti Liga a Demokráciáért pártnak, az Állami Béke és Fejlődés Tanácsának és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0384.

Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-i állásfoglalása a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről (2006/2049(INI))

P6_TA(2007)0421 A6-0294/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 95. és 153. cikkére,

–   tekintettel a szolgáltatók felelősségéről szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(1990)0482),

–   tekintettel a szolgáltatók felelősségével kapcsolatos új irányzatokról szóló bizottsági közleményre (COM(1994)0260),

–   tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a szolgáltatási irányelv),

–   tekintettel a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyvre (COM(2006)0744),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013) szóló közleményére (COM(2007)0099),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztonságáról szóló jelentésére (COM(2003)0313),

–   tekintettel az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága kérésére elkészített, a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről szóló, 2007. márciusi tanulmányra,

–   tekintettel Diana Wallis, európai parlamenti képviselő írásbeli választ igénylő kérdésére adott, 2006. január 12-i bizottsági válaszra(2),

–   tekintettel az Equitable Life Assurance Society biztosítótársaság válságával foglalkozó vizsgálóbizottság jelentése alapján megfogalmazott 2007. június 19-i ajánlására(3),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0294/2007),

A.   mivel az Európai Unió gazdasági és társadalmi fejlődése nagymértékben függ a szolgáltatási ágazattól, amely folyamatosan bővül és az EU GDP-jének közel 70%-át teszi ki,

B.   mivel az európai fogyasztók határon átnyúló fogyasztásba vetett bizalma alacsony, amint ezt az is tükrözi, hogy 2006-ban a fogyasztók csupán 6%-a vásárolt határon túlról elektronikus úton,

C.   mivel az áruforgalomhoz képest a szolgáltatások határon átnyúló forgalma rendkívül alacsony,

D.   mivel a hibás termékekért való felelősségről szóló irányelvet(4) 1985-ben, az általános termékbiztonságról szóló irányelvet(5) pedig 2001-ben elfogadták,

E.   mivel a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás esetében a fogyasztói biztonság helyzete és a fogyasztóvédelem szintje tagállamonként változik, míg az áruszektorban mind a nemzetközi, mind a közösségi jog kielégítő fogyasztóvédelmet biztosít,

F.   mivel egy friss Eurobarométer-felmérés szerint a fogyasztók 33%-a számolt be arról, hogy üzleti vállalkozások a szolgáltatások értékesítését, illetve szállítását azzal az indokkal utasították el, hogy a vásárló nem az üzlet szerinti ország lakosa,

G.   mivel a fogyasztóvédelmi politika épp olyan fontos, mint a versenypolitika, hiszen a jól tájékozott fogyasztók versenyhelyzetet teremtenek a piacokon,

H.   mivel az aktuális uniós fogyasztóvédelmi vívmányok nem egységesek: a Szerződésekben lévő hatáskörmegosztással összhangban az EU csak bizonyos ágazatok és szolgáltatások tekintetében fogalmazott meg szabályokat, így például a távértékesítési szerződések, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, a fogyasztói hitel, a szervezett utazások és az időben megosztott használat esetében,

I.   mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a szabályozási keret jelenlegi szétszabdaltsága elrettentheti a fogyasztókat a határon átnyúló ügyletekben való részvételtől, és nemkívánatos lehetőséget kínálhat a határon átnyúló csalások és megtévesztések számára,

J.   mivel a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyv nem tér ki a szolgáltatók kötelezettségeire,

K.   mivel sem a fogyasztó, sem a szolgáltató nem képes minden esetben világosan megállapítani, hogy tevékenységük egyes részleteire mely jogi szabályozás vonatkozik, azaz, hogy a fogadó vagy a saját ország joga alkalmazandó, illetve, hogy a fogadó vagy a saját ország szabályozó rendszere vonatkozik az adott esetre,

L.   mivel egyes tagállamokban a magánvállalkozások által nyújtott szolgáltatások felhasználóit jobban védik, mint az állami szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások igénybe vevőit,

M.   mivel az aktuális jogszabályok rendszerint nem érintik a szolgáltatások nyújtóinak lényegi kötelezettségeit, és nem nyújtanak a fogyasztó részére egyedi orvoslatot, szemben az áruk szabad mozgására alkalmazott intézkedésekkel,

N.   mivel közösségi szinten nincs olyan jogi struktúra, amely lehetővé tenné, hogy a fogyasztók határokon átnyúló szinten, egységesen lépjenek fel a csalók és a rossz szolgáltatást nyújtók ellen, ennek hiánya pedig akadályt jelent a szabályozó rendszerben, és még inkább korlátozza a fogyasztókat abban, hogy költséghatékony jogorvoslatban és kompenzációban részesüljenek a határokon átnyúlóan,

O.   mivel egyes tagállamokban nincsen olyan szerv, amely segítene a jogviták peren kívüli rendezésben és a közösségi szinten létező jogi struktúrák, nevezetesen az ECC-Hálózat (Európai Fogyasztói Központok Hálózata) és a FIN-NET (az Európai Gazdasági Térség pénzügyi szolgáltatói határokon átnyúló, peren kívüli panaszainak intézésére szolgáló hálózat) egyaránt kevéssé ismertek és alulfinanszírozottak,

A szolgáltatások belső piaca

1.   ösztönzi a szolgáltatások belső piacának kiegészítésére szolgáló eszközök fejlesztését;

2.   meggyőződése, hogy a szolgáltatások zökkenőmentesebb belső piaca kialakításának további elősegítése érdekében a szolgáltatókra vonatkozó kötelezettségek egységesebb rendszerére van szükség, mivel a szolgáltatások piaca egyre inkább átnyúlik a határokon;

3.   tudatában van annak, hogy a 2009. december 28-ig minden tagállam nemzeti jogába átültetendő belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv jelentős hatással lesz a szolgáltatások határokon átnyúló nyújtására, azonban megállapítja, hogy az irányelv nem rendelkezik a szolgáltatók alapvető kötelezettségeiről;

4.   úgy véli, hogy a szolgáltatók kötelezettségeire vonatkozói jogi rendszer egyértelművé tétele az EU-ban nagyobb versenyt és nagyobb kínálatot eredményez a fogyasztók számára, ugyanakkor nem vezethet a belső piacon a szolgáltatások szabad mozgásának indokolatlan megsértéséhez;

5.   úgy véli, hogy a törvények, szabályok és adminisztratív gyakorlatok tagállamonként eltérő volta bizonytalanságot és átláthatatlanságot eredményez mind a szolgáltatások nyújtói mind a fogyasztók számára, és megnehezíti a közös uniós források hasznosítását, emellett pedig lehetőséget teremt a versenyre a fogyasztóvédelem területén;

6.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kollíziós szabályok és a belső piaci eszközök közötti jogi aktusok jelenlegi keveredése, illetve kölcsönhatásuk egyértelmű meghatározásának hiánya következtében sem a fogyasztó, sem pedig a szolgáltató nem tudja minden esetben világosan megállapítani, hogy melyik jogrendszert kell alkalmazni a tevékenységeik egyes aspektusai vonatkozásában, azaz a fogadó vagy a székhely szerinti ország joga alkalmazandó-e, illetve a fogadó vagy a székhely szerinti ország szabályozási rendszere alkalmazandó-e;

7.   meggyőződése, hogy ha a fogyasztók bizonytalanok a szolgáltatások minőségében és biztonságosságában, azzal elvi korlátokat állítanak fel a külföldi szolgáltatókkal szemben, és ez eltántorítja őket a határon átnyúló szolgáltatások igénybevételétől, továbbá, hogy ha valamely fogyasztó negatív tapasztalatot szerez, azt gyakran igazságtalanul valamennyi külföldi szolgáltatóra kivetíti;

8.   rámutat arra, hogy amikor a szolgáltatás teljesítésére kerül a sor, a szolgáltatások vásárlóit nem védik oly mértékben a közösségi vívmányok, mint az áruk vásárlóit;

9.   fenntartását fejezi ki mindazonáltal a szolgáltatási irányelv maradéktalan végrehajtásáig a szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítását szolgáló széles körű, új, horizontális eszközöket illetően;

10.   tudatában van annak, hogy a szolgáltatás gyakran igen összetett, emberi kapcsolatteremtéssel és választással járó tevékenység;

11.   meggyőződése, hogy a határokon átnyúló szolgáltatások vásárlóiként és eladóiként nem csupán a fogyasztóknak, hanem különösképpen a kis- és középvállalkozásoknak (KKVk) is hasznára válhat a megnövelt jogbiztonság, egyszerűsítés és a költségcsökkentés;

12.   emlékeztet arra, hogy a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményben foglaltak szerint a határokon átnyúló szolgáltatások számos különböző módon valósíthatók meg (úgy mint on-line értékesítés, a szolgáltatásért másik országba való utazás, vagy a szolgáltató látogatása a fogyasztó országába), melyeket mind figyelembe kell venni;

13.   megjegyzi, hogy számos olyan függőben lévő, a jogbiztonság biztosítását célzó jogalkotási kezdeményezés van, amely a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók jogaira, és különösképpen kötelezettségeire vonatkozik, nevezetesen a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogról szóló rendeletre irányuló javaslat (Róma I.) (COM(2005)0650), a nem szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.)(6), és a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyv;

14.   rámutat arra, hogy a Róma I javaslat alapvető annak meghatározása céljából, hogy a szolgáltató vagy a vásárló (a szolgáltatás fogyasztója) származási országa szerinti fogyasztóvédelmi jogszabályokat alkalmazzák-e; hangsúlyozza, hogy fontos megvárni ennek a jogalkotási eljárásnak az eredményeit;

15.   meggyőződése, hogy a szolgáltatások belső piacának olyan módon történő létrehozása, amelynek jogi keretei a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás – a Szerződésben meghatározottaknak és a szolgáltatási irányelvben definiáltaknak megfelelő –, alapvető szabadságán alapszanak, mind jogi, mind pedig gyakorlati szempontból a lényegi intézkedések egyértelműségétől függenek;

Köz- és magánszolgáltatók

16.   felhívja a Bizottságot, hogy ne feledkezzen meg arról, hogy a szolgáltatók kötelezettségei tekintetében nem szabad különbséget tenni az állami és magánszolgáltatók között; amelyeknek egyaránt a fogyasztóvédelemről szóló irányelvek alkalmazási körébe kell tartozniuk;

17.   elismeri, hogy bár az EU-ban meglévő jogszabályok, így a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv(7) nem tartalmaz a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtói felelőségének szabályozását célzó külön rendelkezést, közvetett hatállyal bírhat a tagállamok jogalkotásában ezen a területen;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a határon átnyúló szolgáltatások nyújtóinak felelősségére vonatkozó, meglévő és jövőbeni, horizontális és ágazati jogi szabályozás átültetését és alkalmazását;

19.   felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a nyújtott szolgáltatások biztonságának előmozdítására és a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos fogyasztói jogoknak a tagállamok által történő biztosítására irányuló intézkedéseket, így például az európai szintű szabványok bevezetését;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább, finanszírozza és mozdítsa elő az ECC-Net és a FIN-NET munkáját, és ha a tagállamokban a szolgáltatási kulcságazatokban az alternatív vitarendezési rendszerek továbbra sem érhetők el, legalább egy ajánlást fontoljon meg e tárgyban;

21.   felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is dolgozzon tevékenyen egy közösségi szintű jogi eszköz bevezetésén, amely elősegíti a fogyasztók határokon átnyúló alapon történő kollektív fellépését, lehetővé téve jogorvoslat szélesebb körben történő igénybe vételét;

22.   elismeri, hogy léteznek felelősségi rendszerek a szolgáltatók számára, jóllehet minden tagállamban különböző szinten, de úgy véli, hogy az átláthatóság és a fogyasztói bizalom felépítésére némi konvergenciára lesz szükség, különösképpen a kulcsfontosságú határokon átnyúló ágazatokban, úgy véli továbbá, hogy adott esetben nagyobb együttműködésre lesz szükség a nemzeti szabályozó szervek és a szakmai szervezetek között;

A szolgáltatók kötelezettségeiről szóló horizontális eszközre irányuló kérelem

23.   felhívja a Bizottságot, hogy amellett, hogy a kulcsterületeken folytatja az ágazati alapon történő munkát, nyújtson be 12 hónapon belül olyan megfelelő értékelésre irányuló munkaprogramot, amely megvizsgálja a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtóinak kötelezettségeire vonatkozó meglévő és jövőbeni jogi szabályozás hatásait a belső piacon és egy esetleges átfogó horizontális eszköz szükségességét a határokon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó szabályozások egymáshoz igazítására a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében;

24.   úgy véli, hogy egy ilyen értékelésnek meg kell vizsgálnia egy olyan átfogó eszköz lehetőségét, amely tartalmazza legalább az árképzésről, a szerződési feltételekről és a hibás vagy késedelmes szolgáltatások esetén alkalmazható orvoslatról szóló megfelelő tájékoztatást előíró, általános alapszabályokat;

25.   felhívja a Bizottságot, hogy világosan határozza meg a nemzetközi magánjogi eszközök és a belső piaci eszközök közötti kapcsolatot annak érdekében, hogy semmi kétség ne maradjon afelől, hogy adott esetben a fogadó vagy hazai ország jogalkotása, illetve szabályozása érvényes-e, és amennyire lehetséges, ne hagyjon réseket a szolgáltatókra vonatkozó felelőségi rendszerben;

26.   úgy véli, hogy a Bizottságnak számításba kell vennie minden, a KKV-kra vonatkozó kezdeményezés hatásait;

27.   felhívja a Bizottság mindazon főigazgatóságait, amelyek érdekeltek a szolgáltatási szektorra vonatkozó jogalkotásban, hogy vegyenek részt tevékenyen a közös referenciakeret létrehozásában, amely tartalmazza a szolgáltatási szerződések ágazatát is, különösen azokon a területeken, ahol máris fennáll, avagy előreláthatóan várható határokon átnyúló tevékenység, kizárólag példaként említve a pénzügyi szolgáltatásokat és az egészségügyi ágazatot;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 376., 2006.12.27., 36. o. (2) P-4797/05. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0264. (4) A Tanács 1985. július 25-i 85/374/EGK irányelve a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 210., 1985.8.7., 29. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. december 3-i 2001/95/EK irányelve az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.). (6) HL L 199., 2007.7.31., 40. o. (7) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló irányelv) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-i állásfoglalása a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról (2007/2094(INI))

P6_TA(2007)0422 A6-0278/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményeire (A6-0278/2007),

A megkülönböztetés elleni küzdelem

A.   mivel az EU olyan politikai projekt, amely olyan közös értékeken alapul, mint például az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme, ahogy azt az EU-Szerződés 6. cikke és az Európai Unió alapjogi chartája megállapítja, és amely a politikáin és jogszabályain keresztül, továbbá az EK-Szerződés 13. cikke alapján az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet támogatja,

B.   mivel fontos, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló politikai nyilatkozatok a politikák és jogszabályok – és különösen a megkülönböztetés elleni irányelvek, valamint az egyenlőséget támogató projektek, például az esélyegyenlőség európai éve – fokozatos fejlesztésével, valamint teljes körű és helyes végrehajtásával egészüljenek ki,

C.  A faji egyenlőségi irányelv végrehajtása

C. mivel a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja 2006-os éves jelentése megerősíti, hogy a diszkrimináció továbbra is súlyos probléma a tagállamokban,

D.   mivel az Eurobarometer közelmúltban készült felmérése szerint a 25 tagállamban megkérdezett polgárok 64%-a úgy véli, hogy az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés még mindig széles körben elterjedt,

E.   mivel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv(1) elfogadása hatalmas lépésnek tekinthető a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára nyújtott védelem szintjének emelése és a rendelkezésükre álló kárpótlási lehetőségek javítása tekintetében,

Bizonyítási teher

F.   mivel a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezés az irányelv egyik kulcsfontosságú pontja, hozzájárul ugyanis az általa nyújtott védelem eredményes alkalmazásához,

G.   mivel a bizonyítási teherrel kapcsolatos joggyakorlat azt mutatja, hogy még mindig jelentősek az eltérések a tagállamok között abban a tekintetben, hogy a bíróságok mit fogadnak el meggyőző bizonyítékként; mivel ezért a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy ezzel a témával kapcsolatban cseréljék ki nézeteiket annak megállapítása céljából, hogy bírósági eljárásaik összehangolhatók-e,

H.   mivel segítené az egyenlőség elvének hatékony végrehajtását, ha a bizonyítási teherre a polgári és közigazgatási esetekben alkalmazott szabályokat kiterjesztenék a megtorlással szembeni bírói védelemre is,

Az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek

I.   mivel ma már majdnem minden tagállam vagy rendelkezik az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületekkel, vagy már meglévő szerveknek adta át az ilyen testületek által végzendő feladatokat,

J.   mivel minden tagállamot ösztönözni kell arra, hogy tegye meg azt a rendkívül pozitív lépést, hogy kibővíti az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek tevékenységi körét annak érdekében, hogy a faji és etnikai származástól eltérő egyéb indokok alapján történő megkülönböztetéssel is foglalkozzanak,

K.   mivel az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületeknek mind a személyzet, mind a finanszírozás szempontjából megfelelő forrásokkal kell rendelkezniük,

L.  L mivel az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületeknek képeseknek kell lenniük a kormányzattól független működésre, és azokat a kormányzattól függetlenül – azaz nem a kormányzat részeként – működő testületeknek kell tekinteni,

M.   mivel annak ellenére, hogy léteznek szakosított, megkülönböztetés elleni és az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek, több tagállamban továbbra is csekély a nyilvántartásba vett panaszok száma,

N.   mivel az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek – a pénzügyi források és az emberi erőforrások hiánya miatt – sajnálatos módon a gyakorlatban csak kevés ügyet visznek a bíróság elé; mivel gyakran a nem kormányzati szervezetek nyújtanak teljes körű segítséget a diszkrimináció áldozatainak az eljárás lezárásáig,

O.   mivel az irányelv végrehajtásában viselt felelősségük miatt döntő fontosságú, hogy a köztisztviselők képzést kapjanak az irányelv céljairól,

Hatály

P.   mivel a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést és a valláson, véleményen vagy állampolgárságon alapuló megkülönböztetést nem mindig lehet megkülönböztetni egymástól,

Q.   mivel nem minden esetben könnyű megállapítani, hogy a megkülönböztetés nemen, etnikai, faji származáson, szociális körülményeken vagy más tényezőkön alapul,

Tájékoztatás és figyelemfelhívás

R.   mivel a közelmúltbeli Eurobarometer-felmérés megerősíti, hogy a megkülönböztetést tiltó uniós jogszabályok létezésére vonatkozó ismeretek színvonala meglehetősen alacsony, és átlagban az EU állampolgárainak mindössze egyharmada állítja, hogy tudja, milyen jogokkal rendelkezik abban az esetben, ha hátrányos megkülönböztetés vagy zaklatás áldozatává válna,

S.   mivel ugyanakkor néhány tagállam széles körű tájékoztató és figyelemfelhívó kezdeményezést (webhelyek, kampányok, televíziós reklámok, újsághirdetések) indított,

T.   mivel egyes tagállamok fontos kezdeményezéseket tettek, azaz nemzeti jogrendszerükbe beépítették a munkaadók azon kötelezettségét, hogy tájékoztassák alkalmazottaikat a megkülönböztetés ellenes jogszabályokról,

U.   mivel a tagállamokban egyes szakosodott testületek sürgősségi telefonszolgálatokat hoztak létre, amelyek tájékoztatást és támogatást nyújtanak a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak,

V.   mivel vannak olyan tagállamok is, amelyek meglehetősen korlátozott tájékoztató és figyelemfelhívó tevékenységet folytattak, és egyes országokból semmilyen figyelemfelhívó kampányról nem érkezett jelentés,

W.   mivel az EU-intézményeknek és a tagállamoknak egyaránt tényleges erőfeszítéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy tájékoztassák állampolgáraikat jogaikról, különösen a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai éve összefüggésében, és mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a 2007-ben megkezdett intézkedések 2008-ban, a kultúrák közötti párbeszéd európai évében is folytatódjanak,

Adatgyűjtés

X.   mivel az adatgyűjtés alapvető fontosságú a megkülönböztetés elleni küzdelemben, és az etnikai származás alapján lebontott statisztikai adatok alapvető fontosságúak a közvetett megkülönböztetés kimutatásához, a politika tájékoztatásához és a pozitív intézkedési stratégiák kidolgozásához, ugyanakkor azonban számos etikai és jogi kérdést is felvet,

Y.   mivel az ilyen adatgyűjtés nem sértheti a személyes adatok védelmét azáltal, hogy felfedi a személyazonosságot, illetve nem szolgálhat etnikai vagy faji szempontú kiválasztás alapjául,

Jogorvoslat

Z.   mivel a jogviták alternatív rendezésére szolgáló eljárások nem akadályozhatják a bírósági eljáráshoz való hozzáférést,

AA.   mivel a megkülönböztetés áldozatai közül nagyon sokan nem tesznek panaszt a bíróságon különböző okok, többek között a költségek, valamint a megtorlástól való félelem miatt,

AB.   mivel a megkülönböztetés elleni küzdelem céljai csak akkor valósíthatók meg, ha a jogi intézkedések EU- és tagállami szintű pozitív intézkedésekkel kapcsolódnak össze,

AC.   mivel az Európai Unió alapjogi ügynökségének feladata, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos fontos, megbízható és összehasonlítható információkat és adatokat összegyűjtse és elemezze,

1.   ismételten hangsúlyozza a 2000/43/EK irányelv fontosságát;

2.   emlékeztet arra, hogy a 2000/43/EK irányelv minimumszabályokat állapít meg, ezért alapként kell szolgálnia, amelyre egy átfogó megkülönböztetésellenes politikát kell felépíteni;

3.   üdvözli a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt (COM(2006)0643), amelynek célja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem kereteinek meghatározása a törvény előtti egyenlőség, az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban való egységesítése érdekében a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartása mellett és a vonatkozó nemzeti hagyományoknak és gyakorlatoknak megfelelően; miközben értékeli a Bizottság közleményében szereplő áttekintést az irányelv végrehajtásáról, megjegyzi, hogy az is hasznos lett volna, ha részletes leírást kapnak arról, hogyan építették be a 2000/43/EK irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogba, ahogyan azt az irányelv maga is megszabja; továbbá megjegyzi, hogy a Bizottság nemcsak a részletes információgyűjtést vállalta, hanem azt is, hogy beszámol róla az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és az Európai Parlament a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő esélyek mindenki számára című keretstratégiáról(2) szóló, 2006. június 14-i állásfoglalásában felkérte a Bizottságot, hogy "sürgősen vizsgálja meg a hátrányos megkülönböztetés elleni irányelveket végrehajtó jogszabályok minőségét és tartalmát";

4.   sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb hajtsák végre a megkülönböztetés elleni összes közösségi jogszabály átültetését, és hogy minden rendelkezésre álló eszközt, többek között pozitív intézkedést, használjanak fel az egyenlőség gyakorlatban való biztosításához;

5.   hangsúlyozza, hogy az irányelv túllép a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, illetve a foglalkoztatáshoz való hozzáférésen, és olyan területekre is alkalmazandó, mint például az oktatás, a szociális védelem, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást, a szociális előnyöket, valamint az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása a faji vagy etnikai származásra való tekintet nélkül minden ember részvételét lehetővé tevő, demokratikus és toleráns társadalmak fejlődésének biztosítása érdekében;

6.   megelégedéssel állapítja meg, hogy a legtöbb tagállam megtette a lépéseket az irányelv végrehajtása érdekében, de csalódott amiatt, hogy csak néhány tagállam ültette át megfelelően és teljes mértékben annak valamennyi rendelkezését nemzeti jogrendjébe;

7.   rámutat arra, hogy különösen az irányelv néhány rendelkezését, például a közvetlen és közvetett megkülönböztetést, a zaklatás fogalommeghatározását, valamint a bizonyítási teherrel kapcsolatos rendelkezést sok országban nem helyesen ültették át;

8.   felszólít különösen arra, hogy szigorúan kísérjék figyelemmel a bizonyítási teher részleges megfordulására vonatkozó szabály alkalmazását, ami különösen hatékony a foglalkoztatással kapcsolatos jogviták esetében;

9.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok a kívánatosnál vagy indokoltnál több tevékenységi területet vettek ki az irányelv hatálya alól;

10.   emlékeztet arra, hogy az irányelvet 2000 júniusában fogadták el, és hogy azt a tagállamoknak 2003 júniusa előtt kellett végrehajtaniuk, tehát elegendő idő állt rendelkezésükre, hogy a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket elfogadják; felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon kezdeményezőbb megközelítést, például adjon ki értelmező közleményeket és végrehajtási iránymutatásokat annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok teljes mértékben és helyesen hajtsák végre az irányelvet; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa az irányelv helyes végrehajtásának éber ellenőrzését, hogy minél hamarabb tegye közzé értékelő tanulmányát és szükség esetén haladéktalanul, de mindenképpen 2007 vége előtt indítson jogsértési eljárást;

11.   ismételten hangsúlyozza, hogy a 2000/43/EK irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

12.   felhív integrált nemzeti cselekvési tervek létrehozására a megkülönböztetés minden formájának tényleges leküzdése érdekében;

13.   felhívja azon tagállamokat, amelyek a rasszizmus és megkülönböztetés leküzdése céljából nemzeti cselekvési terveket hajtanak végre vagy vezetnek be, hogy építsenek be alkotóelemeket, amelyek a legfontosabb politikai területekkel – például a megkülönböztetésmentességgel és egyenlőséggel, a társadalmi integrációval, közösségi kohézióval, integrációval, a nemek közötti egyenlőséggel, az oktatással és foglalkoztatással – kapcsolatos adatok összegyűjtésére, egybevetésére és ellenőrzésére vonatkoznak;

14.   kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be egyedi cselekvési tervet a Parlamentnek és a Tanácsnak a nemzeti végrehajtási intézkedések hatásának megfigyelési és leírási mechanizmusairól és módszereiről; hangsúlyozza, hogy fontos lenne olyan mechanizmusok kidolgozása, amelyek a megkülönböztetésről szóló, az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban különösen a munkaügyi viszonyokról történő adatgyűjtésre vonatkoznak, az illegális, be nem jelentett, rosszul fizetett és nem biztosított munkára összpontosítva, mivel ez hasznos eszköz lenne a hátrányos megkülönböztetés elleni politikák és az ellene folyó küzdelemben megvalósuló gyakorlatok azonosítására, figyelemmel kísérésére és felülvizsgálatára, miközben tiszteletben tartja a nemzeti integrációs modelleket; kéri a Bizottságot, hogy állapítson meg közös előírásokat az adatok vonatkozásában a közölt információ hatékony összehasonlíthatósága céljából; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy ne csak a végrehajtásra vonatkozó jogszabályok tartalmát vizsgálják meg, hanem azok elfogadtatásának hatékonyságát is;

15.   felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a tagállamokat, hogy a 2000/43/EK irányelv végrehajtásáról szóló éves jelentésükben vizsgálják meg a megkülönböztetés elleni jogszabályok hatékonyságát a kisebbségek és a nők – különösen az oktatási ágazatban, valamint a munkaerőpiacra való bejutással, az egészségügyi ellátáshoz, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban tapasztalható – szisztematikus szegregációjának formái elleni küzdelem tekintetében, továbbá hogy a sokakat érintő többszörös megkülönböztetés enyhítésének egyik módjaként a jelentésekbe építsék be a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos megközelítést;

16.   emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a Parlament kéri egy olyan dokumentum átadását, amely felsorolja a tagállamok jogszabályaiban meglévő mentességeket annak érdekében, hogy nyilvános vitát lehessen folytatni e mentességekről;

17.   emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak el kell végezniük a nemzeti határidők hatásának és a megtorlással szembeni védelem hatékonyságának független felülvizsgálatát;

18.   aggodalmát fejezi ki a tagállamokban élő polgárok megkülönböztetés elleni jogszabályokra vonatkozó ismereteinek alacsony szintje miatt, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tájékozottság alacsony szintjének növelése érdekében fokozzák erőfeszítéseiket;

19.   úgy véli, hogy a roma közösségnek – más elismert etnikai közösségekkel együtt – különös szociális védelemre van szüksége, különösen a bővítést követően, mivel a kizsákmányolás, a hátrányos megkülönböztetés és a kirekesztés problémái velük kapcsolatban még inkább kiéleződtek;

20.   hangsúlyozza, hogy a jogszabályok csak akkor lehetnek hatékonyak, ha a polgárok tisztában vannak jogaikkal, és könnyen hozzáférhetnek a bírósági eljáráshoz, mivel az irányelv által biztosított védelmi rendszer a polgárok kezdeményezésein múlik;

21.   emlékeztet arra, hogy az irányelv 10. cikke azt a kötelezettséget rója a tagállamokra, hogy az irányelv vonatkozó rendelkezéseiről megfelelő módon tájékoztassák a nyilvánosságot;

22.   sürgeti a tagállamokat, hogy a nyitott koordinációs módszer alapján fogadjanak el egy minimumszabály-csomagot, hogy az etnikai kisebbségekből származó gyerekek, főleg lányok, számára minőségi oktatáshoz való hozzáférést és egyenlő feltételeket biztosítsanak, valamint hogy meggyőző jogszabályokat fogadjanak el, amelyek kötelezővé teszik az iskolai szegregáció megszüntetését, és állapítsanak meg részletes terveket annak felszámolása céljából, hogy az etnikai kisebbségekből származó fiúk és lányok elkülönítve, alacsonyabb minőségű oktatásban részesülnek;

23.   emlékezteti a tagállamokat azzal kapcsolatos kötelezettségükre, hogy a tárgyhoz tartozó információkat közöljék az emberekkel, valamint hogy ösztönözzék és támogassák az érvényes nemzeti jogszabályokkal és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel foglalkozó szervekkel kapcsolatos figyelemfelhívó kampányokat;

24.   ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden, etnikai kisebbségekből származó személy, különösen nő hozzáférjen az alapvető, preventív és sürgősségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, hogy alakítsanak ki és hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek biztosítják, hogy még a leginkább kirekesztett közösségek is teljes mértékben hozzáférjenek az egészségügyi rendszerhez, valamint szervezzenek tanfolyamokat és tájékoztató kurzusokat az egészségügyi dolgozók számára az előítéletek felszámolása érdekében;

25.   arra ösztönzi a tagállamok kormányait, hogy foglalkoztatási és társadalmi integrációs politikájuk alapján biztosítsanak egyenlő bánásmódot és lehetőségeket a különösen az etnikai kisebbségekből származó nők körében mért rendkívül magas munkanélküliségi ráta problémájának megoldása és főleg a munkaerő-toborzási eljárások során tapasztalható közvetlen megkülönböztetés által előidézett komoly akadályok megszüntetése céljából;

26.   szilárd meggyőződése szerint létfontosságú, hogy az állami tisztviselők az irányelv céljaira és rendelkezéseire vonatkozó képzésben részesüljenek, tekintettel az irányelvnek a társadalom egészében történő végrehajtásáért viselt felelősségükre és magukon a kormányzati szerveken belül jelentkező intézményi rasszizmus valamennyi kockázatának elhárítása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be ilyen képzésekbe, és arra ösztönzi őket és a Bizottságot, hogy hozzanak létre európai programokat a különböző nemzeti közigazgatási szervek közötti cserékhez;

27.   felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek össze, állítsanak össze és évente tegyenek közzé átfogó, pontos, megbízható és nemek szerint lebontott statisztikákat a következőkkel kapcsolatban: munkaerőpiac, lakhatás, oktatás és képzés, egészségügyi és szociális juttatások, az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való nyilvános hozzáférés, büntető igazságszolgáltatási rendszer, valamint polgári és politikai részvétel, továbbá a foglalkoztatással és társadalmi integrációval kapcsolatos iránymutatásokban állapítsanak meg világos mennyiségi célkitűzéseket és mutatókat, amelyek lehetővé teszik számukra a migránsok és/vagy kisebbségek helyzetével kapcsolatos előrehaladás felmérését;

28.   javasolja a tagállamoknak, hogy az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületeket lássák el megfelelő forrásokkal és hatáskörökkel annak érdekében, hogy eredményesen láthassák el fontos feladatukat, és amennyiben az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek jelentős hatáskörrel rendelkeznek, akkor teljes mértékben éljenek is ezzel;

29.   ajánlja a tagállamoknak, hogy a polgárok tájékoztatásával foglalkozó és a megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyekben ügyvédi segítséget biztosító nem kormányzati szervezeteket lássák el megfelelő forrásokkal és hatáskörökkel;

30.   rámutat arra, hogy az emberek tájékoztatása és az ügyvédi segítség biztosítása terén a nem kormányzati szervezetek aránytalanul nagy terhet viselnek anélkül, hogy számukra a tagállami hatóságok megfelelő jogállást és finanszírozást biztosítanának;

31.   javasolja, hogy a Bizottság alaposan kövesse nyomon az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek független működését, és erre a célra referenciaként felhasználhatja az ENSZ Közgyűlése 1993. december 20-i, 48/134. számú határozatában elfogadott nemzeti intézmények státusával kapcsolatos elveket (az úgynevezett "párizsi elveket"), amelyek e szervezetek megfelelő finanszírozására vonatkozó elveket is tartalmaznak;

32.   emlékezteti a Bizottságot a Parlament azon álláspontjára, amely szerint a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a független testületek megfelelő pénzügyi erőforrásokkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy legalább azt garantálhassák, hogy a panaszokkal térítésmentesen foglalkoznak azon személyek esetében, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy ehhez pénzügyileg maguk is hozzájárulhassanak, és felhívja a Bizottságot, hogy vitassa meg a tagállamokkal, hogy ez miként érhető el;

33.   javasolja, hogy a tagállamok használják fel más tagállamok legjobb gyakorlatait, például lehetővé téve az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek számára, hogy az áldozatok nevében bírósági eljárást indítsanak vagy amicus curiae minőségben részt vegyenek a jogi eljárásokban;

34.   javasolja, hogy a panaszokra és a bíróságok, szakosított vagy más szervek, illetve döntőbíróságok előtt lefolytatott kapcsolódó eljárások eredményeire vonatkozó adatokat bontsák le a megkülönböztetés okai szerint, ami javítaná a jogszabály végrehajtása eredményességének értékelését, különösen azokban az országokban, ahol a szakosított szervek és/vagy döntőbíróságok foglalkoznak a megkülönböztetés összes területével;

35.   ajánlja a tagállamoknak, hogy az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek számára biztosítsanak elegendő emberi erőforrást és pénzügyi forrást annak érdekében, hogy eredményesen láthassák el fontos feladatukat, beleértve a megkülönböztetés áldozatainak nyújtandó megfelelő segítséget; úgy véli, hogy az említett testületeket az ügyek kivizsgálásához szükséges hatáskörrel is fel kell ruházni;

36.   ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák a párbeszédet a megkülönböztetés minden formája ellen küzdelmet folytató nem kormányzati szervezetekkel, és szorosan működjenek együtt velük azon politikák keretében, amelyek az egyenlő bánásmód elvének érvényesítésére irányulnak;

37.   hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés áldozatait segíteni kell a jogi eljárásokban, és emlékeztet arra, hogy e tekintetben a hatósági és a nem hatósági szervezetek valódi segítséget nyújthatnak az áldozatoknak;

38.   felhívja a tagállamokat, hogy az Európai Unió alapjogi ügynöksége (alapjogi ügynökség) számára helytálló és megbízható, valamint összehasonlítható információkat és adatokat gyűjtsenek és szolgáltassanak;

39.   javasolja, hogy a tagállamok biztosítsák e hatósági és nem hatósági szervezetek megfelelő forrásokkal való ellátását;

40.   kéri a Bizottságot, hogy alaposan tanulmányozza az adatgyűjtés kérdésével összefüggő különböző jogi kérdéseket és paramétereket, és terjesszen elő a megkülönböztetés eseteinek hatékonyabb rögzítését szolgáló javaslatokat, beleértve annak biztosítását is, hogy az ilyen adatgyűjtés ne sértse a személyek magánéletének védelmét azáltal, hogy felfedi a személyazonosságot, illetve ne szolgáljon etnikai vagy faji szempontú kiválasztás alapjául; rendelkezést kell hozni arra vonatkozóan, hogy az összes tagállam bocsásson rendelkezésre összehasonlítható adatokat. Jelenleg nem minden tagállam esetében állnak rendelkezésre ilyen adatok, pedig az összehasonlítható adatok döntő fontosságúak abból a szempontból, hogy a politika kiépítéséhez szilárd alapot biztosítsanak;

41.   kiemeli, hogy a faji és etnikai származással kapcsolatos adatok kezelése érzékeny terület, és emlékeztet arra, hogy az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban feldolgozott adatok esetében alkalmazhatók az adatvédelmi irányelvek; kiemeli, hogy a faji és etnikai származással kapcsolatos adatok tekintetében további garanciákat kell biztosítani, mivel ezek az adatok a bel- és igazságügy terén más célokra is felhasználhatók, például etnikai alapú kiválasztásra; megismétli az adatvédelemről szóló kerethatározat elfogadására, valamint annak biztosítására vonatkozó kérését, hogy az első és harmadik pillér közötti adatcserére szigorú adatvédelmi szabályok vonatkozzanak;

42.   ajánlja, hogy a tagállamok – a személyes adatok védelmére vonatkozó, az etnikai alapú kiválasztás alkalmazásának kizárására irányuló megfelelő biztosítékok felhasználásával – vizsgálják meg az etnikai és faji csoportoknak a társadalom különböző területein – mind az állami, mind a magánszférában – való képviseletével kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtését, és ezen adatok alapján dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, foglalkoztatáshoz, oktatáshoz, szociális védelemhez és szociális biztonsághoz, szociális juttatásokhoz való egyenlő hozzáférés, valamint az árukhoz való hozzáférés biztosítására irányulnak;

43.   felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt, amely megvizsgálja, hogy mely tagállamok rendelkeznek pozitív cselekvési intézkedésekkel, milyen teszteket kell teljesíteni, hogyan alkalmazták a kormányzati és nem kormányzati szervek ezeket az intézkedéseket a gyakorlatban, és milyen hatást gyakoroltak az intézkedések;

44.   felhívja a tagállamokat, hogy a rasszista bűncselekményekkel kapcsolatos részletes adatokat bocsássák a nyilvánosság rendelkezésére, és a bűncselekményekről és/vagy a bűncselekmények áldozatairól készítsenek felméréseket, amelyek lehetővé teszik a rasszista bűncselekmények áldozataival kapcsolatos mennyiségi és összehasonlítható adatok gyűjtését;

45.   felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a többszörös megkülönböztetést, és szolgáltasson adatokat róla;

46.   kéri a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a "valódi és döntő foglalkoztatási követelményeken", valamint az e kivételnek a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) keretében vallási alapon a foglalkoztatásra történő alkalmazásán keresztül megvalósuló megkülönböztetések és ezek faji és etnikai következményei közötti kapcsolaton alapuló burkolt megkülönböztetést, és fordítson külön figyelmet az oktatás terén előforduló megkülönböztetésre;

47.   ismételten hangsúlyozza, hogy társadalmi, politikai és jogi szempontból kívánatos volna véget vetni a hierarchikus rangsor felállításának a megkülönböztetés különböző formái elleni védelem területén, és üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a 2000/43/EK irányelv hatályát kiterjessze a megkülönböztetés minden más formájára, ahogy az a 2008-ra vonatkozó éves jogalkotási programjában szerepel; következésképpen elvárja, hogy a Bizottság már ebben az évben kezdje meg az előkészületi munkákat annak érdekében, hogy minél előbb, de mindenképpen 2008 vége előtt kiadja javaslatát;

48.   üdvözli, hogy a Bizottság foglalkozik a többszörösen hátrányos megkülönböztetés problémájával, és hogy többek között vizsgálatot indított ebben a témában; kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el a többszörös megkülönböztetésre vonatkozóan olyan koncepciót, amely képes figyelembe venni azt a lehetőséget is, hogy bizonyos egyének egyszerre több ok miatt is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve;

49.   felhívja a tagállamokat, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a megkülönböztetés bizonyításának; ajánlja, hogy a tagállamok kövessék a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a megkülönböztetés bizonyításával kapcsolatban összeállított iránymutatásokat, ahogy azt az alapjogi ügynökség javasolta, továbbá neveljék arra az embereket, hogy a legfontosabb, a foglalkoztatással és munkavállalással, oktatással, lakhatással és elhelyezéssel, egészségüggyel, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, valamint a rasszista bűncselekményekkel kapcsolatos területeken szolgáltassanak bizonyítékokat;

50.   felhívja a Bizottságot, hogy az alapjogi ügynökséget vonja be a közösségi, megkülönböztetés elleni jogszabályi keretbe, olyan módon, hogy az összhangban álljon az említett szervezet tevékenységi körével, hogy a további jogszabályok tervezetének elkészítése szempontjából lényeges, pontos és napra kész információk rendszeres szolgáltatása révén fontos szerepet játszhasson;

51.   arra ösztönzi az EU-intézményeket, hogy az etnikai kisebbségek, különösen a nők és a kiskorúak helyzetét a felvételt kérő országokban az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészültség értékelésére szolgáló kritériumként használják fel;

52.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (2) HL C 300. E, 2006.12.9., 259. o. (3) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (átdolgozott szöveg).

Az Európai Parlament 2007. szeptember 27-i állásfoglalása a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007 (2007/2065(INI))

P6_TA(2007)0423 A6-0290/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (2) bekezdésére és 141. cikkére,

–   tekintettel a Bizottság által a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, a nők és a férfiak közötti egyenlőségről (2007) szóló jelentésre (az egyenlőségről szóló bizottsági jelentés) (COM(2007)0049),

–   tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi keretstratégiára (2001–2005) (COM(2000)0335), valamint a Bizottság 2000-es, 2001-es, 2002-es, 2004-es, 2005-ös és 2006-os éves jelentéseire (COM(2001)0179, COM(2002)0258, COM(2003)0098, COM(2004)0115, COM(2005)0044 és COM(2006)0071),

–   tekintettel az Európai Tanács által 2006 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

–   tekintettel az uniós tagállamoknak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikákért felelős miniszterei által 2005. február 4-én elfogadott közös nyilatkozatra,

–   tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-es ütemtervre (COM(2006)0092),

–   tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó tanácsadó bizottság 2007. március 22-én elfogadott, a nemek közötti jövedelmi különbségekről szóló véleményére,

–   tekintettel az európai szociális partnerek által 2005. március 22-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézkedési keretre,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 23. cikkére(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0290/2007),

A.   mivel a Bizottság és a tagállamok nemrégiben megújították a nemek közötti egyenlőség iránti elkötelezettségüket a fent említett, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv és a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktum révén;

B.   mivel az Európa előtt álló demográfiai kihívás egyértelműen magában foglal nemi vonatkozásokat is, és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák alapvető eszközei az e kihívásnak való megfelelésnek;

C.   mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése a gyakorlatban annak értékelését jelenti, hogy az egyes szakpolitikai, igazgatási és társadalmi intézkedések hogyan hatnak mind a nők, mind a férfiak életére és helyzetére, és hol szükséges vállalni ezen intézkedések újratárgyalásának felelősségét a nemek közötti egyenlőség előmozdításának céljából;

D.   mivel mind a nők, mind a férfiak szakmai, családi és magánéletének összeegyeztetése alapvető jelentőségű a nők munkaerőpiacra való belépésének, visszatérésének és a munkaerőpiacon való tartós jelenlétének előmozdítása szempontjából; mivel a gyermekekkel kapcsolatos felelősséget – nemtől függetlenül – a szülők közösen viselik;

E.   mivel továbbra is széles körű a szegregáció az oktatásban, a nemi sztereotípiák továbbélése a tanulmányi terület kiválasztása terén, valamint az oktatásban a lányokkal és fiatal nőkkel szembeni megkülönböztetés, és ezek negatív következményekkel járnak a nők bizonyos munkaerő-piaci – különösen a csúcstechnológiákkal, tudománnyal, kutatással és műszaki tudományokkal kapcsolatos – szektorokban betöltött viszonylagos pozíciójára nézve;

F.   mivel az Európai Tanács 2006-os márciusi ülésén ismételten elismerte, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák a gazdasági növekedést szolgáló lényeges eszközök;

G.   mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését a lisszaboni menetrendben kulcsfontosságú követelményként határozták meg, és mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése még mindig kevéssé fejlett és gyakran hiányzik a foglalkoztatásra és társadalmi integrációra irányuló nemzeti cselekvési tervekből,

H.   mivel a Bizottság jelentése kiemeli, hogy pozitív hatást gyakorolt a nők foglalkoztatási arányára az, hogy az EU-ban 2000 óta létrehozott nyolc millió állásból hat milliót nők töltöttek be, ugyanakkor megállapítja, hogy jelentős eltérések mutatkoznak a különböző életkori csoportok, valamint foglalkozások foglalkoztatási aránya között, a nők foglalkoztatási arányai azonban főként azokban az ágazatokban emelkedtek, amelyekben a nők amúgy is többségben voltak; mivel sajnálatos, hogy a nők számára rendelkezésre álló új állások többsége részmunkaidős állás, és ezek némelyike olyan, nem biztonságos és bizonytalan munka, amely alacsony – és lassan emelkedő – béreket fizet;

I.   mivel "A foglalkoztatás Európában – 2000" című bizottsági jelentés azt mutatja, hogy az EU-ban foglalkoztatott nők 32,3%-a rendelkezik részmunkaidős munkával, míg a férfiaknál ez az arány 7,4%;

J.   mivel az előző jelentés óta nem történt lényeges előrelépés a nemek közötti fizetéskülönbség tekintetében (amely az EU-ban átlagosan 15% és néhány európai országban továbbra is 30%), ami egyértelműen mutatja, hogy nem történt valódi előrelépés az azonos értékű munkáért azonos fizetés elvének megvalósítása vonatkozásában, amely elvet a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelv(2) vezette be harminc évvel ezelőtt;

K.   mivel a 2003-as Eurobarometer felmérés szerint az apákat a házimunkában és a családi feladatokban való nagyobb részvállalásban akadályozó fő tényezők nem csupán pénzügyi természetűek, hanem közéjük tartozik a szakmai előmenetelt érintő negatív következményektől való félelem is;

L.   mivel a tartós munkanélküliség arányaiban magasabb a nők körében, és mivel a gyermektelen nőkhöz képest az ötéves vagy annál kisebb gyermeket nevelő nők körében magasabb a munkanélküliség aránya;

M.   mivel a gyermek- és idősgondozási, valamint más eltartottak gondozásával kapcsolatos szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférés alapvető fontosságú a férfiak és nők munkaerőpiacon való, teljes körű és egyenlő részvételének lehetővé tételében;

N.   mivel azok a tagállamok, amelyek a munka és a magánélet összeegyeztetését segítő politikákat fogadtak el mind a nőkre, mind a férfiakra vonatkozóan, magasabb születésszámmal, a nők nagyobb mértékű munkaerő-piaci jelenlétével és magasabb foglalkoztatási aránnyal rendelkeznek;

O.   mivel a szociális partnerek fontos szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőséget szolgáló intézkedések kidolgozásában európai, nemzeti, regionális, ágazati és vállalati szinten is, és az összeegyeztetést segítő politikák sikeréhez a munkaadók, szakszervezetek, a munkavállalók és az állami hatóságok partneri együttműködésére van szükség;

P.   mivel a bevált gyakorlatok azt mutatják, hogy a mikroökonómiai szintű összeegyeztetési intézkedések a fluktuáció és a hiányzás csökkenésével járnak a munkavállalók körében, erősebb elköteleződést és fokozottabb termelékenységet eredményeznek, illetve hatékony és motivált munkaerőt vonzanak;

Q.   mivel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet(3) 16. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok és a Bizottság biztosítsák a nők és férfiak közötti egyenlőségnek, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség elve érvényesülésének elősegítését az alapok különböző végrehajtási szakaszai során,

1.   üdvözli a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy fokozzák a nők és férfiak közötti egyenlőséget előmozdító intézkedéseket;

2.   üdvözli, hogy a Bizottság jelentése olyan foglalkoztatási kérdésekre összpontosít, mint a nemek közötti fizetéskülönbség, az összeegyeztetés, illetve az egyenlő elbánással kapcsolatos irányelvek, mivel a nők gazdasági függetlensége a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv egyik prioritása;

3.   üdvözli az egyenlőség kultúráját az EU-ban, beleértve a Bizottságnak a nők és férfiak egyenlőségére vonatkozó ütemtervét és a Tanácsnak a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumát, és felszólít annak konkrét intézkedésekkel és pénzügyi források elosztásával történő gyakorlati megvalósítására;

4.   hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre és az elavult döntési és viselkedési minták leépítésére van szükség, különösen a közigazgatásban, a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének javításához az egyes szakpolitikai területeken;

5.   emlékeztet arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló politika európai uniós szinten kettős stratégiát jelent, amely egyrészt biztosítja, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőséget minden szakpolitikai területen és minden döntésnél figyelembe vegyék, másrészt célzott intézkedések által a nők hátrányos megkülönböztetésének fokozatos megszűnéséhez vezet;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy – a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének megközelítésén felül – javasoljon egy sor külön intézkedést, mint például a tudatosság növelését célzó kampányokat, a legjobb gyakorlatok cseréjét, az állampolgárokkal történő párbeszédet és köz–magán társulási (PPP) kezdeményezéseket;

7.   elismeri a társadalmi kohéziós politikának az egyenlőség előmozdítására való képességét;

8.   ragaszkodik annak szükségességéhez, hogy egyértelmű és állandó kapcsolat legyen az egyenlőségről szóló éves jelentések és az ütemtervben meghatározott prioritások között a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák hatékony tervezése, nyomon követése és értékelése végrehajtásának biztosítása érdekében; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy törekedjen e ciklikus folyamat megvalósítására;

9.   emlékeztet "A férfiak és nők közötti egyenlőség az Európai Unióban" című 2006. február 2-i állásfoglalásában(4) megfogalmazott azon kérésére, hogy a Bizottság ellenőrizze, hogy a tagállamok betartják-e a közösségi vívmányokat a nők és férfiak közötti egyenlőség minden területen – különösen a foglalkoztatási politikák, de az áruk és szolgáltatások nyújtását és az azokhoz való hozzáférést érintő politikák terén is – történő érvényesülésének tekintetében; felhívja ezért a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a tagállamok miként hajtják végre az egyenlőséggel kapcsolatos közösségi jogszabályokat, valamint hogy hozzon megfelelő intézkedéseket az átültetés elmulasztása és a jogsértés eseteiben;

10.   felhívja a tagállamokat, hogy segítsék a Bizottságot a nemzeti intézkedések végrehajtásának ellenőrzésében a politikák hatékonyságának és az egyenlőség elve tiszteletben tartásának – különösen a törvény szerinti jogosultságokat és a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszereket illető – értékelése érdekében;

11.   felhívja a tagállamokat, hogy terjesszenek elő speciális intézkedéseket a nők és a férfiak közötti, a foglalkoztatásnak a – különösen a szülési szabadságból vagy az eltartottak gondozása céljából kivett szabadságból eredő – szakaszos jellege miatti egyenlőtlenségek leküzdése, valamint ezeknek a karrierre, a fizetésekre és a nyugdíjjogosultságokra gyakorolt negatív hatásai csökkentése céljából, és hogy törekedjenek a nemek szempontjából semleges bérekre és nyugdíjakra; felhívja a Bizottságot, hogy találjon megfelelő eszközöket a nemek munkaerő-piaci szétválasztása elleni küzdelemhez, és könnyítse meg a nők nem hagyományos ágazatokba való belépését;

12.   felszólítja a Bizottságot, hogy a nyugdíjjogosultság, valamint a szociális biztonsági és adórendszer individualizálása céljából dolgozzon ki a nemekre és az esélyegyenlőségre vonatkozó elemzést arról, milyen hatást gyakorolnak a nyugdíjreformok az EU-ban a nők életére;

13.   üdvözli a Bizottság által a szociális partnerekkel megkezdett konzultációs folyamatot, melynek célja a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének jogszabályi és nem jogszabályi kereteinek javítása; ösztönzi a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdje meg a konzultáció második szakaszát;

14.   felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és terjessze a munkakörnyezettel kapcsolatos politikákra vonatkozó bevált gyakorlatokat, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti hatékony egyensúlyt, illetve a férfiak családi életbe történő, nagyobb mértékű bevonását elősegítő intézkedésekre vonatkozó bevált gyakorlatokat; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkahelyi szexuális és erkölcsi zaklatást képesek legyenek részben megelőzni, részben pedig annak kezelése céljából beavatkozni; ragaszkodik a nők szakmai karrierjük során történő támogatásához; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek komoly intézkedéseket a nemek közötti fizetési különbségek csökkentése, valamint a férfiaknak járó szülői szabadság és az apasági szabadság előmozdítása érdekében;

15.   megállapítja, hogy a munka, a magánélet és a családi élet összeegyeztetése fontos kérdés, és a foglalkoztatás növelésének, valamint a demográfiai elöregedés terhe csökkentésének egyik alapvető eleme; rámutat, hogy ezen a területen minden politikának a szabad, személyes választás elvén kell alapulnia, és a különböző életszakaszokhoz kell igazodnia;

16.   sajnálja, hogy a Bizottság a munkajog korszerűsítéséről szóló zöld könyv (COM(2006)0708) kidolgozásakor mellőzte a szociális partnerekkel folytatott konzultációt;

17.   megállapítja, hogy a globalizáció jótékony erőként szerte a világon képessé tette a nőket arra, hogy lehetőségeiket kiaknázzák, nevezetesen az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való jobb hozzáférés következtében; megállapítja azonban, hogy a kereskedelem liberalizációja ellentmondásos és egyidejű tendenciákat teremtett, egyrészt számos területen ténylegesen előmozdítva a munkajogviszonyok hivatalossá tételét, másrészt kiterjesztve az informális gazdaságot olyan új munka- és jövedelemtípusokkal nők számára, mint például a bedolgozás, az alvállalkozás és a mikrovállalkozások;

18.   megállapítja, hogy a fokozott globalizáció egyik hatása a szegénység elnőiesedése, és alapos kutatást kell végezni a globalizáció által a nők keresőképességére gyakorolt teljes hatás megállapítására;

19.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodást – például a WTO keretében kötötteket – mindig a nemi kérdések tükrében vizsgálják;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy kifejezetten összpontosítson azon akadályokra, amelyek gátolják a nőket a legjobb állásokhoz való hozzáférésben, a jelenség strukturális dimenziójának felbecsülése érdekében; üdvözli ezért azokat az intézkedéseket, amelyek célja annak elősegítése, hogy a nők a férfiakkal egyenlő mértékben jussanak be a munkaerőpiacra, illetve a nők vállalkozói tevékenységének előmozdítása, és ragaszkodik ahhoz, hogy szüntessék meg a nők versenyképességével és foglalkoztathatóságával kapcsolatban – különösen a magas beosztású munkakörökben – meglévő előítéleteket és nemen alapuló megkülönböztetést;

21.   hangsúlyozza a nők politikai döntéshozatalban való alulreprezentáltságával kapcsolatos óriási demokratikus hiányosságok kezelésének szükségességét, és felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg azokat a helyzeteket, amelyek megakadályozzák, hogy részt vegyenek a nők politikában és a közigazgatás valamennyi szintjén a felső vezetésben, valamint hozzák meg a megfelelő intézkedéseket az ilyen helyzetek kiküszöbölésére;

22.   kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az etnikai kisebbségekhez tartozó nők és a női bevándorlók helyzetére, mivel marginalizációjukat fokozza a mind kívülről, mind a saját közösségükön belülről irányukban megnyilvánuló sokféle megkülönböztetés; ajánlja, hogy integrált nemzeti cselekvési terveket fogadjanak el a többszörös megkülönböztetés hatékony kezelése érdekében, különösen azokban az esetekben, amikor egy adott tagállamban különböző szervek foglalkoznak a megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdésekkel;

23.   rámutat, hogy fontos annak biztosítása, hogy az EU-ba érkező bevándorlók tisztában legyenek a fogadó ország társadalmában a nemek egyenlőségével kapcsolatban elfogadott értékekkel, meglévő jogszabályokkal és társadalmi hagyományokkal, hogy elkerüljék a kultúrával kapcsolatos tájékozatlanságból fakadó megkülönböztetések előfordulását;

24.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a munkaerőpiacon megvalósuló megkülönböztetés-mentességgel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét az egyenlőség-hatékonyság dinamikájának a nemzeti sajátosságok tekintetében történő előmozdítása érdekében;

25.   felhívja a tagállamokat, hogy – a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében – az EU társadalmi integrációs stratégiájának keretében dolgozzanak ki a nemek közötti egyenlőségre irányuló konkrét célokat, beleértve a nem hagyományos és egyszülős családok támogatására irányuló politikai intézkedéscsomagot, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés tekintetében igen magas kockázatnak kitett olyan nők csoportjainak támogatására irányuló, különleges politikai intézkedéseket, mint például a migránsok, menekültek, etnikai kisebbséghez tartozó nők, idős nők és fogyatékkal élő nők;

26.   sürgeti a bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a vonatkozó adatok begyűjtése és olyan intézkedések végrehajtása érdekében, amelyek megakadályozhatják a szexuális kizsákmányolást és kényszermunkát szolgáló emberkereskedelmet;

27.   felszólítja a Bizottságot, hogy összpontosítson a migráns munkavállalók kizsákmányolásának megakadályozására irányuló eszközökre és mechanizmusokra, ideértve az illegális migránsok alapvető emberi jogainak elismerését és érvényesítését, ahelyett hogy elnyomást alkalmaznának;

28.   sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék kölcsönössé a szülési és a szülői szabadságra járó juttatások költségeit annak biztosítása érdekében, hogy a nők ne jelentsenek a jövőben a férfiaknál költségesebb munkaerőt;

29.   felhívja a tagállamokat, hogy – az ipar mindkét oldalával közösen – küzdjenek a munkaerőpiacon jelen lévő, várandós nők elleni megkülönböztetés ellen, és tegyenek meg minden szükséges lépést az anyák magas szintű védelmének biztosítására; felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az e területre vonatkozó közösségi jogszabályok betartásának részletesebb értékelését, továbbá határozza meg, hogy e jogszabályokat felül kell-e vizsgálni;

30.   aggodalommal állapítja meg, hogy a haladás ellenére a nőket, különösen az idős nőket és az egyedülálló anyákat még mindig a kirekesztés és a szegénység veszélye fenyegeti;

31.   felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, törekedjenek azon cél elérésére, hogy a teljes munkaidős állást kereső valamennyi nő számára lehetővé tegyék, hogy a gyakran nem biztonságos és bizonytalan részmunkaidős munkák helyett ilyen munkát kínáljanak fel nekik;

32.   üdvözli a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy – strukturális alapok segítségével – új lendületet adjon a 2002. évi barcelonai Európai Tanács által elfogadott célok megvalósításának, a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvételét gátló akadályok megszüntetésének, valamint annak 2010-ig történő bevezetésének, hogy a hároméves és az iskolaköteles életkor közötti gyermekek 90%-a, illetve a hároméves kor alatti gyermekek legalább 33%-a gyermekgondozásban részesüljön; ösztönzi a Bizottságot, hogy a terveknek megfelelően 2008-ban folytasson olyan kommunikációt, melynek során ismerteti az ezen célok eléréséhez a különböző szinteken megteendő további lépéseket; úgy véli, hogy azt kell célul kitűzni, hogy minden gyermek számára biztosítsák az oktatási összetevőt is magában foglaló, jó minőségű gondozáshoz való jogot;

33.   úgy véli, hogy a tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy jó minőségű gondozáshoz és kezeléshez férjen hozzá mindenki, aki időskori gondozásra, vagy betegség vagy fogyatékosság miatti gondozásra szorul;

34.   ragaszkodik ahhoz, hogy a politikákat az oktatásban megjelenő nemi sztereotípiák elleni, korai életkortól kezdődő küzdelemre kell összpontosítani, kizárva e sztereotípiákat a tanrendből és a tankönyvekből, tudatosságfelkeltő képzéseket biztosítva a tanárok és a diákok számára, továbbá arra ösztönözve a fiúkat és a lányokat, hogy válasszanak nem hagyományos oktatási útvonalakat;

35.   felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki párbeszédet a médiával és – tekintettel annak szociális felelősségére – ösztönözze azt a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők és férfiak sztereotipizált ábrázolásának elkerülése tekintetében;

36.   javasolja a médiában és a kereskedelmi reklámokban tapasztalható, nőkkel szembeni szexista sértések és a nők degradáló ábrázolása elleni zérótolerancia-szemlélet kialakítására irányuló összeurópai intézkedések kidolgozását;

37.   javasolja, hogy jobban vegyék figyelembe a lányok és fiúk eltérő egyéni fejlődésével kapcsolatos igényeket az oktatásban, illetve ennek során küzdjenek a sztereotípiák ellen;

38.   úgy véli, hogy a legtöbb uniós ország munkaerőpiaca nem tükrözi megfelelően a nők magasabb átlagos képzettségi szintjét és a felsőoktatásban mutatott jobb teljesítményét;

39.   javasolja, hogy törekedjenek arra, hogy az iskolai oktatás ösztönözze a tudást és az ésszerű kritériumokat annak érdekében, hogy lehetővé váljon a szabadság, a személyes önállóság és az egyenlőség elérése, hogy a nők társadalmi integrációja megvalósuljon; továbbá úgy hiszi, hogy erősíteni kell a vállalkozói beállítottságot, valamint a tudományos és technológiai megközelítést, különösen a nők esetében;

40.   hangsúlyozza a szülői szabadság ideje alatti továbbképzések szükségességét a megváltozott szakmai követelményeknek való megfelelés érdekében;

41.   megállapítja annak fontosságát, hogy összehasonlítható statisztikák álljanak rendelkezésre, és ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki a tekintetben, hogy az európai statisztikákban bizonyos személykategóriák láthatatlanok, például a családi gazdaságokban dolgozó házastársak akik, mivel nők, általában "háziasszonyként" kerülnek bejegyzésre; felszólítja az EUROSTAT-ot, hogy a személyeknek ezt a kategóriáját vegye fel statisztikáiba, és ilyen módon tegye láthatóvá a nők által végzett munkát;

42.   hangsúlyozza, hogy a nők mint segítő családtagok jelentős munkát végeznek a mezőgazdaságban; úgy véli, hogy ezt a munkát megfelelő módon figyelembe lehetne venni a vidékfejlesztési politikában is;

43.   felhívja a figyelmet a családi gazdaságokban dolgozó (főként női) házastársak óriási számára, akiknek a jogállása számos tagállamban nem megfelelő, és ez meghatározott pénzügyi és jogi problémákhoz vezethet a szülési szabadsághoz, betegszabadsághoz való hozzáférés, a nyugdíjjogosultságok halmozása, valamint a szociális biztonsághoz való hozzáférés tekintetében és a házasság felbontása esetén;

44.   hangsúlyozza, hogy szükség van a mezőgazdaságban dolgozó nők jogállásának javítását célzó intézkedésekre, akár a társadalombiztosításhoz való közvetlen hozzáférésük, akár magában a gazdaságban betöltött szerepük, a hitelekhez való hozzáférésük, vagy az örökösödési jog vonatkozásában biztosított jogaik tekintetében, különös nyomatékkal a családi gazdaságokban lévő társtulajdonukra;

45.   utal ebben az összefüggésben az önálló vállalkozói tevékenységet folytatóknak segítséget nyújtó házastársak helyzetéről szóló, 1997. február 21-i állásfoglalására(5), amelyben kérte a mezőgazdaságban dolgozó házastársak helyzetének javítását a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló, 1986. december 11-i 86/613/EGK tanácsi irányelv(6) szigorítása által, ebből a célból megteremtve a segítő házastársak jogállását, melynek révén munkavégzői státuszhoz juthatnak, és a társadalombiztosítási rendszerek tagjaivá válhatnak, jogosultságot szerezve a betegségi, rokkantsági és baleseti járadékra, valamint a nyugdíjra;

46.   felhívja a figyelmet az egyes vidéki területeken élő nőket érintő nagyfokú szegénységre és elszigeteltségre; hangsúlyozza a nők esélyegyenlőségének biztosítását célzó hatékony intézkedések szükségességét, melynek központi helyen kell szerepelnie a közös agrárpolitika és az egyéb, vonatkozó közösségi politikák valamennyi eszközének célkitűzései között;

47.   úgy véli, hogy elengedhetetlen a vidéki területeken élő nők életminőségének javítása az oktatáshoz és a szakképzéshez, az egész életen át tartó tanuláshoz, az új médiastruktúrákhoz, a szükséges hatékony helyi közegészségügyi szolgáltatásokhoz, a gyermekeket és családokat kiszolgáló helyi létesítményekhez és infrastruktúrákhoz, különösen a bölcsődékhez, óvodákhoz, iskolákhoz, művészeti központokhoz és piacokhoz való könnyebb hozzáférésük biztosítása révén;

48.   hangsúlyozza annak szükségét, hogy az Európai Szociális Alap olyan egyedi intézkedéseket támogasson, amelyek a nők munkaerő-piaci részvételének és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének javítását szolgálják; úgy véli, hogy a regionális alapoknak rendelkezniük kellene egy, a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó költségvetési sorral, amely a nemek közötti egyenlőség támogatására vonatkozó intézkedéseket és a nőpolitika hatásait vizsgáló tanulmányokat finanszíroz;

49.   emlékeztet, hogy a regionális fejlesztési stratégiák terén szükség van új megközelítések és innovatív eszközök befogadására, és hangsúlyozza, hogy szükség van a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének módszertanáról és eszközeiről szóló képzésekre a regionális és helyi szint döntéshozói számára; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a közigazgatási szektor számára készített útmutatóját, amely a strukturális alapokat illetően a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről szól;

50.   kéri a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete segítségével a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló jövőbeli éves jelentéseibe foglalja bele a csatlakozó és tagjelölt országokból származó tényeket és statisztikákat;

51.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 364., 2000.12.18., 1. o. (2) HL L 45., 1975.2.19., 19. o. (3) HL L 210., 2006.7.31., 25. o. (4) HL C 288 E., 2006.11.25., 73. o. (5) HL C 85., 1997.3.17., 186. o. (6) HL L 359., 1986.12.19., 56. o.