Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (8703/5/2007 – C6-0217/2007 – 2005/0126(COD))

P6_TA(2007)0446 A6-0366/2007

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára (8703/5/2007 – C6-0217/2007),

–   tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0305) vonatkozó, az első olvasat során kifejtett álláspontjára(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A6-0366/2007),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot:

2.   megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a közös álláspontnak megfelelően fogadták el,

3.   utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.   utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogalkotási aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 303. E, 2006.12.13., 69. o.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Bosznia-és Hercegovina közötti, visszafogadásról szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0425 – C6-0299/2007 – 2007/0142(CNS))

P6_TA(2007)0447 A6-0385/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0425),

–   tekintettel az EK-Szerződés 63. cikke 3.b. pontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0299/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0385/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Bosznia és Hercegovina közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0423 – C6-0296/2007 – 2007/0140(CNS))

P6_TA(2007)0448 A6-0384/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0423),

–   tekintettel az EK-Szerződés 62. cikke 2.b. pontjának i. és ii. alpontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0296/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0384/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság közötti, visszafogadásról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0438 – C6-0298/2007 – 2007/0153(CNS))

P6_TA(2007)0449 A6-0386/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0438),

–   tekintettel az EK-Szerződés 63. cikke 3.b. pontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0298/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0386/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Szerb Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0422 – C6-0295/2007 – 2007/0144(CNS))

P6_TA(2007)0450 A6-0387/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0422),

–   tekintettel az EK-Szerződés 62. cikke 2.b. pontjának i. és ii. alpontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0295/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0387/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Szerb Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Montenegrói Köztársaság közötti, visszafogadásról szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról COM(2007)0431 – C6-0301/2007 – 2007/0146(CNS))

P6_TA(2007)0451 A6-0380/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0431),

–   tekintettel az EK-Szerződés 63. cikke 3.b. pontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0301/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0380/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Montenegrói Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Montenegrói Köztársaság közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0426 – C6-0297/2007 – 2007/0149(CNS))

P6_TA(2007)0452 A6-0379/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0426),

–   tekintettel az EK-Szerződés 62. cikke 2.b. pontjának i. és ii. alpontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0297/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0379/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Montenegrói Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, visszafogadásról szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0432 – C6-0300/2007 – 2007/0147(CNS))

P6_TA(2007)0453 A6-0381/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0432),

–   tekintettel az EK-Szerződés 63. cikke 3.b. pontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0300/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0381/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0421 – C6-0294/2007 – 2007/0159(CNS))

P6_TA(2007)0454 A6-0383/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0421),

–   tekintettel az EK-Szerződés 62. cikke 2.b. pontjának i. és ii. alpontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0294/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0383/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és az Albán Köztársaság közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0413 – C6-0293/2007 – 2007/0148(CNS))

P6_TA(2007)0455 A6-0382/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0413),

–   tekintettel az EK-Szerződés 62. cikke 2.b. pontjának i. és ii. alpontjára és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0293/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0382/2007),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Albán Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i határozata a Gian Paolo Gobbo kiváltságairól és mentelmi jogáról szóló konzultációról (2007/2014(IMM))

P6_TA(2007)0456 A6-0367/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Veronai Kerületi Bíróságon lefolytatott előzetes meghallgatás bírája által benyújtott, a 81/96 R.G.N.R. bűnügyi eljárás kapcsán Gian Paolo Gobbo parlamenti mentelmi jogáról való konzultációra irányuló kérelemre, amelynek bejelentésére a 2007. január 18-i plenáris ülésen került sor,

–   miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésével összhangban meghallgatta Gian Paolo Gobbót,

–   tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéleteire(1),

–   tekintettel az Olasz Köztársaság alkotmányának 68. cikkére,

–   tekintettel Olaszország 2003. június 20-i 140. törvényének 3. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (1) bekezdésére és 7. cikkének (13) bekezdésére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0367/2007),

A.   mivel Gian Paolo Gobbo az Európai Parlament képviselője, akinek mandátumát a Parlament 2007. január 15-én megvizsgálta,

B.   mivel Gian Paolo Gobbót – több más, részben már azonosított személlyel együtt – a, "Zöldingesek" nevet viselő félkatonai szervezet politikai céllal történő népszerűsítésével, létrehozásával, vezetésével és abban való részvétellel vádolják,

C.   mivel az Olasz Ügyészség szerint a "zöldingesek" célja olyan hierarchikus felépítésű szervezet létrehozása volt, amelyet erőszakos és fenyegető jellegű közös fellépésre képeztek ki, továbbá arra is felhasználták, hogy megfélemlítse a mozgalom azon tagjait, akik a vezetők által megfogalmazott politikai irányvonalakkal szembehelyezkedtek, illetve hogy megakadályozza, hogy a mozgalmon belül vitába bocsátkozzanak, ezzel elősegítve, hogy a "Lega Nord" mozgalomban előre meghatározott politikai irányvonalat alakítsanak ki az eltérő vélemények elhallgattatása révén,

D.   mivel a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 9. cikke a képviselők számára kizárólag a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk tekintetében nyújt teljes körű védelmet mindennemű őrizetbe vétel és bírósági eljárás ellen,

E.   mivel a részvétel valamely félkatonai, egyenruhás szervezetben, amely nyilvánvalóan olyan benyomást kelt, hogy céljait erőszak esetleges vagy tényleges alkalmazásával kívánja elérni, ellentmondásban áll és összeegyeztethetetlen a parlamenti mandátumhoz kapcsolódó szereppel és felelősségekkel, és így nem tekinthető a szólásszabadság törvényes gyakorlásának, illetve általánosságban nem minősül a polgárokat képviselő, választott testület tagjaként rá háruló feladatok szabályszerű ellátásának,

F.   mivel a kiváltságokról és mentességekről szóló, kizárólagosan alkalmazandó jegyzőkönyv 10. cikke értelmében az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament képviselői saját államuk területén a nemzeti parlamentjük képviselőire vonatkozó mentességet élvezik; mivel ez nem akadálya annak, hogy az Európai Parlament éljen azon jogával, hogy valamely képviselőjének mentelmi jogát felfüggessze,

G.   mivel az olasz alkotmány 68. cikke értelmében az olasz parlament képviselői a büntetőeljárás alól a megbízatásuk ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk kivételével nem mentesülnek, amely kivétel erre az ügyre nem vonatkozik,

1.   úgy véli, hogy az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke és – megfelelő esetben – az olasz alkotmány 68. cikkének első albekezdése szerinti parlamenti mentelmi jog nem terjed ki a Gian Paolo Gobbo elleni vádakra, és ezért úgy határoz, hogy mentességét és kiváltságait nem tartja fenn;

2.   utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság megfelelő hatóságának.

(1) 101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391.o.).

Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0526 - C6-0286/2007 - 2007/2179(ACI))

P6_TA(2007)0457 A6-0393/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0526 - C6-0286/2007),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 26. pontjára,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6–0393/2007),

1.   jóváhagyja az állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.   utasítja elnökét, hogy gondoskodjon a határozatnak az Európa Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

2007. október 24.

az EU Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő igénybevételéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(2) és különösen annak 26. pontjára,

tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(3),

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Unió Szolidaritási Alapot (alap) hozott létre, hogy a csapások által sújtott régiók lakosságával szemben együttérzését fejezze ki.

(2)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az alap igénybevételét évi 1 milliárd eurós felső határig engedélyezi.

(3)  A 2012/2002/EK rendelet tartalmazza azon rendelkezéseket, melyek révén az alap igénybe vehető.

(4)  Németország és Franciaország az alap igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be, egy súlyos vihar, illetve egy trópusi ciklon okozta csapással kapcsolatban.

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából az Európai Unió 2007 pénzügyi évére szóló általános költségvetése terhére 172 195 985 euró összeget vesznek igénybe kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Strasbourgban, 2007. október 24-én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (3) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó, 6/2007. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. szakasz – Bizottság (13851/2007 – C6-0351/2007 – 2007/2178(BUD))

P6_TA(2007)0458 A6-0401/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom-Szerződés 177. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 37. és 38. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2006. december 14-én fogadtak el véglegesen(2) ,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–   tekintettel az Európai Uniónak a 2007-es pénzügyi évre szóló, a Bizottság által 2007. szeptember 13-án előterjesztett 6/2007. számú költségvetési módosítás előzetes tervezetére (COM(2007)0527),

–   tekintettel a Tanács által 2007. október 17-én megállapított, 6/2007. számú költségvetés-módosítási tervezetre (13851/2007 – C6-0351/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0401/2007),

A.   mivel a 2007. évi általános költségvetés 6/2007. számú költségvetés-módosítási tervezete a következő pontokra tér ki:

B.   mivel a 6. számú költségvetés-módosítási tervezet célja az, hogy ezek a költségvetési források és technikai kiigazítások formálisan belekerüljenek a 2007. évi költségvetésbe,

1.   tudomásul veszi a 6/2007. számú költségvetés-módosítási tervezet;

2.   módosítás nélkül jóváhagyja a 6/2007. számú költségvetés-módosítási tervezetet

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1.o. A rendeletet az 1995/2006/EK, Euratom rendelet (HL L 390., 2006.12.30., 1. o.) módosította. (2) HL L 77., 2007.3.16., 1. o. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL L 71., 2007.3.10., 9. o. (5) HL L 149., 2007.6.9., 1. o.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS) módosító, 2005. december 6-án Genfben készült jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (8934/2006 – C6-0359/2006 – 2006/0060(AVC))

P6_TA(2007)0459 A6-0403/2007

(Hozzájárulási eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság tanácsi határozatra irányuló javaslatára (8934/2006),

–   tekintettel a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS) módosító, 2005. december 6-án Genfben készült jegyzőkönyvre,

–   tekintettel az EU-Szerződés 300. cikk (3) bekezdés, második albekezdése értelmében és a 133. cikk (5) bekezdésével, valamint a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával összefüggésben a Tanács által benyújtott, hozzájárulásra irányuló kérelemre (C6-0359/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 75. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0403/2007),

1.   hozzájárul a jegyzőkönyv elfogadásához;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának a szó szerinti jegyzőkönyvekről szóló 173. cikkének módosításáról és egy új 173a. cikkel történő kiegészítéséről (2007/2137(REG))

P6_TA(2007)0460 A6-0354/2007

az Európai Parlament,

–   tekintettel elnöke 2007. április 12-i levelére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 201. és 202. cikkére,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6–0354/2007),

1.   úgy határoz, hogy az alábbiaknak megfelelően módosítja eljárási szabályzatát;

2.   rámutat, hogy e módosítás a következő ülés első napján válik hatályossá;

3.   utasítja elnökét, hogy tájékoztatásul továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítások Módosítás 2, 7 és 8 173. cikk 1.  Az ülésekről a hivatalos nyelveken szó szerinti jegyzőkönyvet készítenek. 1.  Az ülésekről valamennyi hivatalos nyelven szó szerinti jegyzőkönyvet készítenek. 2.  A felszólalók a felszólalásuk átiratát legkésőbb a kézhezvétel napját követő napon visszajuttatják a titkárságra. 2.  A felszólalók a felszólalásuk gépelt szövegének javításait legkésőbb egy héten belül visszajuttatják a titkárságra. 3.  A szó szerinti jegyzőkönyvet az Európai Unió Hivatalos Lapjának mellékleteként teszik közzé. 3.  A szó szerinti jegyzőkönyvet az Európai Unió Hivatalos Lapjának mellékleteként teszik közzé. 4.  A képviselők kérhetik a szó szerinti jegyzőkönyvek kivonatának sürgősségi fordítását. Módosítás 3, 6 és 9 173a. cikk (új) 173a. cikk Hang- és képfelvétel az ülésekről Az egyes ülések után haladéktalanul összeállítják és az interneten hozzáférhetővé teszik az ülésről készített hang- és képfelvételeket, ideértve az összes tolmácsfülkéből származó hanganyagokat is.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az európai statisztikairányítási tanácsadó bizottság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0599 – C6-0348/2006 – 2006/0199(COD))

P6_TA(2007)0461 A6-0327/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0599),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0348/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0327/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. október 24-én került elfogadásra az európai statisztikairányítási tanácsadó bizottság létrehozásáról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal 235/2008/EK határozat)

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása a statisztikai információs politikával foglalkozó európai tanácsadó bizottság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0653 – C6-0379/2006 – 2006/0217(COD))

P6_TA(2007)0462 A6-0328/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0653),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0379/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0328/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. október 24-én került elfogadásra az európai statisztikai tanácsadó bizottság létrehozásáról és a 91/116/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal (234/2008/EK határozat).)

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2006)0479 – C6-0294/2006 – 2006/0163(COD))

P6_TA(2007)0463 A6-0245/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0479),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 149. cikkének (4) bekezdésére, valamint 150. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0294/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0245/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. október 24-én került elfogadásra az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal (2008/.../EK ajánlás).)

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelvnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0093 – C6–0088/2007 – 2007/0036(COD))

P6_TA(2007)0464 A6-0232/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0093),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0088/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6–0232/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. október 24-én került elfogadásra az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelvnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlása tekintetében történő módosításáról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal (2008/12/EK irányelv).)

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása a Schengeni Információs Rendszer (SIS) környezetét szolgáló kommunikációs infrastruktúra kiépítéséről, működtetéséről és irányításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0311 – C6-0216/2007 – 2007/0108(CNS))

P6_TA(2007)0465 A6-0358/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság javaslatára (COM(2007)0311),

–   tekintettel az EK-Szerződés 66. cikkére,

–   tekintettel az EU-Szerződés 67. cikkére, amelynek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0216/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0358/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   úgy véli, hogy a Bizottság javaslatában szereplő tájékoztató jellegű pénzügyi referenciaösszegnek összhangban kell lennie a többéves pénzügyi keret 3a címsorában szereplő plafonnal, és hangsúlyozza, hogy az éves összegről az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás(1) 38. pontja szerint az éves költségvetési eljárás keretében döntenek;

3.   felhívja a Bizottságot javaslatának megfelelő módosítására az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;

4.   felhívja a Tanácsot, hogy értesítse a Parlamentet, ha el kíván térni a Parlament által jóváhagyott szövegtől;

5.   felhívja a Tanácsot, hogy ismételten konzultáljon a Parlamenttel, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (7) preambulumbekezdés (7)  A SISNET-megállapodás a VISION – a Schengeni Egyezmény 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamok központi hatóságai közötti, vízumokkal kapcsolatos konzultációs eljárásokat segítő hálózat – számára is biztosít hálózati és kapcsolódó biztonsági szolgáltatásokat, de erre nem terjed ki e javaslat hatálya, mivel a vízumkérelmek megvizsgálására vonatkozó egyes részletes rendelkezések és gyakorlati eljárások végrehajtási hatásköreinek a Tanács részére történő fenntartásáról szóló, 2001. április 24-i 789/2001/EK rendelettel összhangban a Tanács az illetékes azon módosítások végrehajtására, amelyek a VISION valamely másik kommunikációs infrastruktúrára való migrálásához szükségesek. (7)  A SISNET-megállapodás a VISION – a Schengeni Egyezmény 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamok központi hatóságai közötti, vízumokkal kapcsolatos konzultációs eljárásokat segítő hálózat – számára is biztosít hálózati és kapcsolódó biztonsági szolgáltatásokat, Ténylegesen a VISION–ra elvileg nem terjed ki e javaslat hatálya, mivel a vízumkérelmek megvizsgálására vonatkozó egyes részletes rendelkezések és gyakorlati eljárások végrehajtási hatásköreinek a Tanács részére történő fenntartásáról szóló, 2001. április 24-i 789/2001/EK rendelettel összhangban a Tanács az illetékes azon módosítások végrehajtására, amelyek a VISION valamely másik kommunikációs infrastruktúrára való migrálásához szükségesek. A 789/2001/EK rendelet ellenére és a SIS1+ egységének és következetességének megőrzéséhez a Bizottságnak a VISION-t az új s-TESTA kommunikációs hálózatba kell integrálnia és gyakorolnia kell a végrehajtási hatásköröket. Módosítás: 9 1. cikk (5) bekezdés (5)  A kommunikációs infrastruktúra kiépítésének, működtetésének és irányításának költségeit az Európai Unió általános költségvetése viseli. (5)  A kommunikációs infrastruktúra kiépítésének, működtetésének és irányításának költségeit az Európai Unió általános költségvetése viseli. A nemzeti adatbázishoz, valamint annak a SIS és s-Testa kommunikációs infrastruktúrával történő összekapcsolásához kötődő költségeket az egyes tagállamok viselik. Módosítás: 2 1. cikk (5a) bekezdés (új) (5a)  A SIS-t a Schengeni Megállapodás IV. címe alapján hozták létre. A schengeni vívmányoknak a Szerződésekbe történő beépítését és jogalapjának meghatározását követően azonban minden módosításához új jogi eszközre lesz szükség, amelyet az EK-Szerződés 67. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésével összhangban kell elfogadni. Módosítás: 3 3. cikk (3) bekezdés (3)  A Tanács összehangolja a tagállamok által végzett teszteléseket, validálja a teszteredményeket, és folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot. (3)  A Tanács összehangolja a tagállamok által végzett teszteléseket, validálja a teszteredményeket, folyamatosan tájékoztatva a Bizottságot és az Európai Parlamentet. Módosítás: 10 5. cikk (1a) bekezdés (új) (1a)  Az (1) bekezdésben említett szerződés megfelel az 1605/2002/EK, Euratom rendelet 88–107. cikkében foglalt rendelkezéseknek. Módosítás: 4 5. cikk (2) bekezdés (2)  Az (1) bekezdésben említett szerveknek az (1) bekezdésben említett feladatok végrehajtásával összefüggésben felmerülő költségeit az Európai Unió általános költségvetése viseli. (2)  Az (1) bekezdésben említett szerveknek az (1) bekezdésben említett feladatok végrehajtásával összefüggésben felmerülő költségeit az Európai Unió általános költségvetése viseli, a 2006. december 13-i, 1995/2006/EK Euratom tanácsi rendelettel módosított 1605/2002/EK, Euratom rendeletnek megfelelően. Módosítás: 5 5. cikk (2a) bekezdés (új) (2a)  A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az (1) bekezdésben említett szerződés feltételeiről, illetve arról, hogy melyik nemzeti testület az ajánlattevő. Módosítás: 6 5a. cikk (új) 5a. cikk Biztonság A Bizottság elfogadja a kommunikációs infrastruktúrával kapcsolatban szükséges intézkedéseket (ideértve a biztonsági terv elfogadását is). Módosítás: 11 7. cikk (2) bekezdés (2)  A 2000/265/EK tanácsi határozat által felállított költségvetésnek a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított időpontban fennmaradó részét a tagállamoknak visszafizetik. A visszafizetendő összegeket a 2000/265/EK tanácsi határozat 26. cikkében megállapított tagállami hozzájárulások alapján számítják ki. (2)  A 2000/265/EK tanácsi határozat által felállított költségvetésnek a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított időpontban fennmaradó részét a Bizottság a kommunikációs infrastruktúra fejlesztésére fordítja. Módosítás: 7 9. cikk (2) bekezdés (2)  E rendelet alkalmazásának feltétele, hogy a Tanács főtitkárhelyettese értesítse a Bizottságot, miszerint a 2007/149/EK tanácsi határozat és a 2000/265/EK tanácsi határozat alapján nem kötöttek megállapodást vagy szerződést az 1. cikk (1) bekezdésében említett adatcserével kapcsolatos hálózati és biztonsági szolgáltatások nyújtásáról. (2)  E rendeletet a közzététele napjától és azt követően kell alkalmazni, hogy a Tanács főtitkárhelyettese értesítette a Bizottságot, miszerint a 2007/149/EK tanácsi határozat és a 2000/265/EK tanácsi határozat alapján nem kötöttek megállapodást vagy szerződést az 1. cikk (1) bekezdésében említett adatcserével kapcsolatos hálózati és biztonsági szolgáltatások nyújtásáról.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása Bulgáriának és Romániának az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös jogsegélyről és együttműködésről szóló 1997. december 18-i egyezményhez történő csatlakozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0216 – C6-0170/2007 – 2007/0073(CNS))

P6_TA(2007)0466 A6-0352/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0216),

–   tekintettel Bulgária és Románia csatlakozási okmánya 3. cikkének (4) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0170/2007),

–   emlékeztetve az egymást követő bolgár és román kormányok arra irányuló erőfeszítéseire, hogy teljesítsék az egyszerűsített csatlakozási eljárás elindításához szükséges követelményeket,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A6-0352/2007),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Bulgária és Románia kormányainak.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása a peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégiáról (2007/2006(INI))

P6_TA(2007)0467 A6-0291/2007

Az Európai Parlament,

-   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, "Tematikus stratégia a peszticidek fenntartható használatáról" című közleményére (COM(2006)0372),

-   tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

-   tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2006)0373),

-   tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2006)0388),

–   tekintettel a növényvédő szerekre vonatkozó statisztikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2006)0778),

-   tekintettel a Szerződés 175. cikkére,

-   tekintettel a Szerződés 6. cikkére, amelynek értelmében a környezetvédelmet – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni a közösségi politikák meghatározásába és végrehajtásába,

-   tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

-   tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),(vízpolitika keretirányelv) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelvre(4), a tagállamokban ivóvízkivételre szánt felszíni víz minőségi követelményeiről szóló, 1975. június 16-i 75/440/EGK tanácsi irányelvre(5), valamint a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

-   tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7), valamint az 1907/2006/EK rendelethez való hozzáigazítás érdekében a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2006. december 18-i 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–   tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9), a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(10) és a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelvre(11),

-   tekintettel az Európai Bizottság és a holland vonatkozó minisztériumok "Az EU növényvédő szerekre vonatkozó jövőbeli környezetvédelmi politikájának lehetőségei" című összefoglaló jelentésére (1997),

-   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

-   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0291/2007),

A.   mivel az egyes tagállamokban a mezőgazdasági peszticidek használatának csökkentése érdekében sikerrel folytatott, proaktív politikák ellenére az EU-ban a növényvédő szerek (PPP-k) használata 1992 és 2003 között számottevő maradt, és nem csökkent;

B.   mivel bizonyos peszticidek még mindig nemkívánatos mennyiségben találhatók meg a környezetben, különösen a talajban és a vízben; mivel a mezőgazdasági termékekben továbbra is a szabályozási határértékeket meghaladó mennyiségű maradékanyagok találhatók;

C.   mivel – bár a peszticidek használatából származó előnyök, illetve a hatékony, fenntartható és versenyképes európai mezőgazdasági termelés biztosításában betöltött szerepük vitathatatlan – a lakosságot jobban kell tájékoztatni a használatuk lehetséges egészségi és környezetvédelmi kockázatairól, illetve rövid és hosszú távú káros hatásaikról;

D.   mivel a peszticidek további használatát kizárólag akkor kellene lehetségessé tenni, ha az elővigyázatosság elvét mind az emberi egészség, mind a vízi és szárazföldi ökoszisztémák védelme tekintetében betartják; mivel ez azt jelenti, hogy a peszticideket az egészséggel és a környezettel kapcsolatos összes hatásvizsgálat elvégzése előtt nem lehetne használni; és mivel támogatni kellene a különböző tagállamokban a felhasználás csökkentésére vonatkozó adatok és legjobb gyakorlatok összehasonlítását, és azokat referenciaként figyelembe kellene venni;

E.   mivel hiányzik a peszticidek használatának és a termékekben megtalálható maradékanyagok szintjének jelentését és nyomon követését szolgáló átlátható rendszer, beleértve a megfelelő mutatók kidolgozását is;

1.   elismeri, hogy a peszticidek használata terén európai jogi keretre van szükség, mivel a hatályos jogszabályok nem bizonyultak elegendőnek a peszticidek használata miatt az egészséget és környezetet érő veszélyek és kockázatok megelőzéséhez;

2.   fontosnak tartja olyan megközelítésen alapuló új jogszabályok elfogadását, amely szigorúbban összpontosít a peszticidek használatának csökkentésére, és a környezeti teljesítmény szempontjából nagyobb célokat tűz ki, azáltal, hogy jelentős támogatást biztosít a biogazdálkodás és az integrált termesztési módszerek számára;

3.   üdvözli a peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégiát (tematikus stratégia), amely azonosítja a jelenlegi közösségi jogszabályok hiányosságait, és a PPP-k forgalomba hozatala, illetve az ilyen termékek életciklusának vége közötti "rés betöltése" érdekében a felhasználás szakaszának szabályozását javasolja;

4.   rámutat, hogy az Európai Unió időközben több mint egy tucat jogi aktust hozott létre, amelyek közvetlen vagy közvetett módon szabályozzák a PPP-k használatát; hangsúlyozza azonban, hogy a PPP-k használatára vonatkozó tervezett előírások megfelelő irányba mutatnak;

5.   megállapítja, hogy a tematikus stratégia kizárólag a PPP-kre vonatkozik, amelyek a peszticideknek csupán egy részét képezik; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vonja be a tematikus stratégia alkalmazási körébe a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) V. mellékletében meghatározott (a 14–19. biocid terméktípusba tartozó) kártevőirtó szereket, mivel azok hasonló kockázatokat jelentenek az emberi egészségre és a környezetre, és sürgeti a Bizottságot, hogy a tematikus stratégia alkalmazási körét a lehető leghamarabb terjessze ki más biocid szerekre is;

6.   elengedhetetlennek tartja, hogy a nem rendeltetésszerű használat, a túlzott használat és a mérgezéses balesetek megelőzése érdekében javítsák a peszticidek felhasználóinak magatartását; üdvözli a hivatásos peszticidfelhasználók képzési és oktatási rendszerének létrehozását, amelyre nézve a Bizottságnak az egyes európai régiók között meglevő különbségeket figyelembe vevő iránymutatásokat kellene kidolgoznia; úgy véli, hogy a tanúsítás és a képzés a hivatásos peszticidfelhasználók alkalmazásának előfeltétele kell, hogy legyen, továbbá a folyamatos szakmai fejlesztést is biztosítani kell annak érdekében, hogy technikai ismereteiket és tudásukat naprakésszé tegyék, és biztosított legyen a peszticidek biztonságos és hatékony felhasználása; azt javasolja, hogy a peszticidek biztonságos használatával kapcsolatos tudatosságuk növelése és a helyes gyakorlatok cseréjének elősegítése érdekében a mezőgazdasági termelők számára hozzanak létre tanácsadó szolgálatokat, illetve fejlesszék azokat;

7.   felhívja a Bizottságot, hogy a szennyező fizet elvvel összhangban vegye fontolóra, milyen megfelelő módokon lehetne bevonni a PPP-ket és/vagy azok hatóanyagait gyártó vállalatokat a PPP-k által esetleg előidézett, az emberi egészséget vagy a környezetet érő károk kezelésére vagy helyreállítására irányuló munkába;

8.   azt ajánlja, hogy a peszticidek értékesítését és forgalmazását képzett szakember vagy orvos felügyelete alatt végezzék, és ezekről a műveletekről az ilyen termékek forgalomba hozatala és felhasználása megfelelő ellenőrzésének biztosítása érdekében vezessenek nyilvántartást;

9.   hangsúlyozza, hogy a peszticidek használata miatt az egészséget és a környezetet érő veszélyek és kockázatok minimálisra csökkentése nem valósítható meg a harmadik országokkal folytatott építő jellegű párbeszéd és kapacitásépítés nélkül, beleértve a pénzügyi ösztönzést is, az EU-ba behozott termékek az egyenlő versenyfeltételek biztosítása céljából végzett szigorú ellenőrzése mellett;

10.   felhívja a Bizottságot a peszticidek és PPP-k használatával kapcsolatos védelmi és együttműködési politika kialakítására az EU szomszédainak vonatkozásában;

11.   kiemeli, hogy a média fontos szerepet tölt be a lakosságnak és különösen a peszticidek nem hivatásos felhasználóinak a peszticidekre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatása terén; javasolja továbbá lakossági tájékoztató és tudatosságnövelő kampányok kidolgozását;

12.   általában véve üdvözli a Bizottság által választott intézkedéseket; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamok ambiciózus nemzeti cselekvési tervei a folyamat egészének kulcsfontosságú elemei;

13.   sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a Bizottság a mennyiségi és minőségi kritériumoknak a nemzeti cselekvési tervekből történő kihagyása mellett döntött, így csökkentve azok célratörő jellegét;

14.   hangsúlyozza, hogy a felhasználás mennyiségi csökkentésére vonatkozó célkitűzések nemzeti cselekvési tervekben való említése nélkül "a peszticidek veszélyeinek, kockázatainak és a tőlük való függésnek a csökkentése" célkitűzés meghatározása igen pontatlan és homályos, és a tagállamokat nem fogja a felhasznált peszticidek mennyiségének csökkentésére vagy arra késztetni, hogy a növények védelmére, a kártevők elleni védekezésre és a növénykultúrák kezelésére a nem vegyi alternatívákat tekintsék elsődlegesnek;

15.   azt javasolja, hogy a Bizottság a nemzeti cselekvési tervekben mennyiségi kritériumokkal kombinálhatná a peszticidek veszélyeinek, kockázatainak és a tőlük való függésnek a megszüntetését, előírva, hogy a tagállamoknak saját nemzeti célkitűzéseket, ütemezéseket és kritériumokat kell meghatározniuk a peszticidek használatának csökkentésére, figyelembe véve a már mennyiségi csökkentési célkitűzéseket alkalmazó némely tagállam pozitív tapasztalatait, amelyek igazolták, hogy a peszticidek használatát a mezőgazdasági termelőkre háruló jelentős költségek nélkül is lehet csökkenteni;

16.   hangsúlyozza, hogy a PPP-k használatának visszaszorítására vállalt kötelezettség, amelynek az a célja, hogy csökkentsék azok veszélyességét, és környezetbarátabb, valamint az emberekre és az állatokra nézve kevésbé veszélyes alternatív növényvédő szereket, erőforrásokat és módszereket keressenek, a környezeti és egészségügyi előnyök mellett javítani fogja az európai mezőgazdasági termékek minőségét is, illetve növeli majd azok hozzáadott értékét az ilyen kérdésekkel kapcsolatos széleskörű tudatosság és fogyasztói érzékenység eredményeként;

17.   egyetért azzal, hogy a nemzeti cselekvési terveket az egyes tagállamok egyedi éghajlati, mezőgazdasági és kártevőkkel kapcsolatos körülményeihez kell igazítani, amennyiben bizonyos egyedi kezelésekre van szükség, és különösen a ritkább kultúrák esetében;

18.   reméli, hogy a Bizottság meg fogja határozni azt a közösségi pénzügyi támogatást, amelyet a tagállamok tanulmányok elkészítéséhez, adatbázisok összeállításához és a peszticidekkel kapcsolatos ismeretek bővítéséhez használhatnak fel;

19.   üdvözli a Bizottság arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a tematikus stratégia legfontosabb várt eredménye a peszticidek emberi egészségre gyakorolt negatív hatásainak csökkentése;

20.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – bár a peszticidekhez immunrendszeri hatások, az endokrin rendszer zavarát okozó hatások, neurotoxikus zavarok és daganatos megbetegedések társulnak(13), – a tematikus stratégia csak említés szintjén foglalkozik az egészséggel;

21.   hangsúlyozza, hogy a rákkeltő, mutagén vagy reprotoxikus, illetve a környezetben hosszú időn át fennmaradó, biológiai felhalmozódásra hajlamos vagy mérgező, illetve endokrin zavarokat okozó tulajdonságokat mutató anyagokat nem lehet peszticidek hatóanyagaként engedélyezni;

22.   rámutat, hogy a magzatok, a csecsemők, a gyermekek és a várandós nők, az idősek, a krónikus betegek és az eleve egészségügyi problémákban szenvedők valamint a peszticideket alkalmazók, a vidéki lakosok és közösségek a lakosság többi részénél sérülékenyebbek és védtelenebbek a peszticidekkel, különösen a különböző típusú peszticidek halmozódó hatásaival szemben;

23.   rámutat, hogy a PPP-k előzetes engedélyezése a használatuk előfeltétele, és ez az engedély a PPP-nek és a hatóanyagának tudományos értékelésén alapul, amelynek során a terméket megvizsgálják annak meghatározása érdekében, hogy előírásos használat mellett milyen kockázatokat jelent az emberek és állatok egészségére, illetve a környezetre;

24.   úgy véli, hogy alapvetően fontos további kutatásokat végezni a peszticidek használatának és különösen a kombinált és halmozódó használatuknak az egészségi hatásaival kapcsolatban;

25.   melegen üdvözli az anyagoknak a lényegükből fakadó veszélyeik alapján történő betiltását és az úgynevezett "helyettesítési elvet", amely alapján a veszélyesebb anyagokat ki fogják vonni a piacról, ha azoknak léteznek biztonságosabb, többek között nem vegyi megfelelői;

26.   kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az iparággal együtt tegyen intézkedéseket a hamisított és/vagy engedély nélküli PPP-k behozatala, illetve forgalomba hozatala ellen;

27.   kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az import élelmiszerek esetében a határérték átlépésének megállapításakor ugyanazokat az intézkedéseket és szankciókat alkalmazzák, mint az Európai Unióban előállított termékek esetében; kéri annak haladéktalan biztosítását, hogy az import termékeket (amelyek általában a PPP-k használatára vonatkozó kevésbé szigorú jogszabályok hatálya alá tartoznak, és ezért nagyobb az illegális szermaradék-tartalom kockázata) valamennyi tagállamban ugyanolyan módon, megfelelő gyakorisággal ellenőrizzék az európai mezőgazdasági termelők és gyártók háttérbe szorításának elkerülése, illetve annak érdekében, hogy az EU-n belül egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak;

28.   felhív az olyan PPP-k és peszticidek felhasználásával gyártott élelmiszerek EU-ba történő behozatalának megfelelő ellenőrzésére és tilalmára, amelyek használata és forgalmazása az EU-ban nem engedélyezett;

29.   felhív az általánosan rendelkezésre álló peszticidek előállítására, behozatalára, kivitelére, értékesítésére, forgalmazására és használatára vonatkozó információk összegyűjtésére irányuló koordinált rendszerek létrehozására;

30.   úgy véli, hogy a nemkívánatos expozíció megakadályozása érdekében szükség van azoknak az övezeteknek a kijelölésére – beleértve a védett ivóvízgyűjtő területeket –, ahol csökkentett vagy semmilyen mértékben nem alkalmaznak peszticideket, valamint a vízi környezet peszticidszennyezéssel szembeni fokozott védelmére; úgy véli, hogy a különböző mezőgazdasági, földrajzi és időjárási feltételek figyelembevételével megfelelő szélességű "pufferövezeteket" kellene létrehozni; úgy ítéli meg, hogy a peszticidek használatát a városi lakott területeken és azok körül, a közparkokban, a sportpályákon, az iskolák területén és a játszótereken meg kell tiltani, mivel a Bizottság elismerte, hogy a lakosságot ezeken a területeken a peszticidekkel szembeni expozíció miatt nagy kockázat éri;

31.   tudomásul veszi az európai talajvizek és felszíni vizek peszticidekkel való szennyezettségét, és hangsúlyozza, hogy a tematikus stratégiának a vízpolitika keretirányelvvel fennálló kohéziójának megerősítésére van szükség; rámutat, hogy víztisztítást azonban elsősorban csak az emberi fogyasztás érdekében végeznek, míg a szennyezett víz fennmaradó része a növény- és állatvilágból jut az emberi szervezetbe, és ezt követően magas kezelési költségeket eredményez;

32.   elismeri, hogy a levegőből végzett permetezés tilalma elkerülhetetlen; úgy véli azonban, hogy a permetezést csak akkor lehet alkalmazni, ha egyértelmű környezeti előnyökkel jár vagy nincs más használható alternatíva, ugyanakkor kötelezővé kell tenni a lakosság értesítését a permetezés időpontjáról, valamint a peszticid mennyiségéről és típusáról;

33.   felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a maximális szermaradék-határértékekre vonatkozó közösségi harmonizációt, mivel jelenleg az EU-n belül a versenyfeltételek egyenlőtlenek, ami akadályozza a kereskedelmet és elbizonytalanítja a fogyasztókat;

34.   sürgeti a Bizottságot a lehető legalacsonyabb maximális maradékanyag-határértékek meghatározására, kivéve, ha bizonyítható, hogy még az elérhető legjobb technológiák és módszerek sem tudják a maradékanyagokat egy bizonyos szint alatt tartani; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a peszticidek koncentrációjának az élelmiszerekben és környezeti közegekben történő nyomon követését;

35.   üdvözli az arra irányuló javaslatot, hogy a tagállamokat kérjék fel azon rendelkezések megszüntetésére, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy a peszticidekre csökkentett HÉA-mértéket alkalmazzanak; úgy véli, hogy a Bizottságnak segítenie kellene a tagállamokat a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó megfelelő támogató intézkedések bevezetésében, amelyeket a vidékfejlesztés keretében;

36.   felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat az adók rendszerének létrehozásában annak érdekében, hogy a peszticidhasználatot mennyiségi és minőségi szempontból befolyásolják;

37.   ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság az IPM-re vonatkozóan javasoljon egyértelmű fogalommeghatározásokat és minimumfeltételeket, figyelembe véve az Európában biogazdálkodással művelt területek növekvő arányát, és az IPM-mel kapcsolatban kötelező, általános és növénykultúrára jellemző előírásokat alkalmazva az összes megművelt földterületre nézve, kivéve a biogazdálkodással művelt területeket;

38.   elismeri, hogy a közös agrárpolitikát alkotó különböző szabályozásokba számos környezetvédelmi szempontot beépítettek, és ezáltal környezetbarátabbá tették a mezőgazdasági termelési módszereket;

39.   rámutat a kisebb peszticid-adagok használatát ösztönző mezőgazdasági gyakorlatok (többek között integrált termesztés és biogazdálkodás) elterjesztésének szükségességére, amelyek hozzájárulnak majd a peszticidek használatának általános csökkenéséhez;

40.   sürgeti a tagállamokat, hogy segítsék elő a peszticidek alacsony mértékű alkalmazásával végzett mezőgazdasági termelést és a biogazdálkodást, és biztosítsák, hogy a peszticidek hivatásos felhasználói az összes elérhető növényvédő módszer környezetbarátabb felhasználása felé mozduljanak el, a peszticidek módszeres alkalmazása helyett előnyben részesítve a növényvédelem és a kártevő- és termésszabályozás nem vegyi módszereit, például a vetésforgót és a gyomlálást;

41.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre elegendő pénzeszközt a rezisztenciakutatás, a különféle rezisztenciajellemzőkkel bíró, különböző növények termesztése és kínálata, a vetésforgó-kutatás, valamint a kártevők és növénybetegségek elleni küzdelemre irányuló talajművelési módszerek és a növényvédelmi innovációk számára, beleértve a nem kémiai jellegű alternatívákat is;

42.   kiemeli, hogy a globális felmelegedés valószínűleg növekvő kártevő-populációk létrejöttéhez vezet, ami növelheti a járványkitörések gyakoriságát és intenzitását; felszólít ebben az összefüggésben arra, hogy az éghajlatváltozásnak ne csak a mezőgazdasági termelésre, hanem a környezetvédelemre gyakorolt hatásait is vizsgálják;

43.   felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a peszticidek biztonságos tárolását és kezelését, valamint azt, hogy a fel nem használt, illetve lejárt szavatosságú peszticideket és azok üres csomagolását ellenőrzött keretek között gyűjtsék össze, és a feleslegessé vált peszticideket a veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályokkal összhangban kezeljék;

44.   felhív a lejárt szavatosságú peszticidek biztonságos ártalmatlanításához nyújtandó jelenlegi közösségi pénzeszközök biztosítására, mivel az EU-n belül még mindig több mint 200 000 tonna peszticidet tárolnak föld alatti lerakóhelyeken és szabadtéri készletekben;

45.   elismeri, hogy a peszticidek egészségre és környezetre, különösen az érintett munkavállalókra, mezőgazdasági termelőkre és lakosokra gyakorolt káros hatásainak csökkentéséhez elengedhetetlen a kijuttatásukhoz használt berendezések megfelelő karbantartása, és hangsúlyozza, hogy a kijuttatáshoz használt berendezéseket rendszeresen ellenőrizni kell;

46.   sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a házi méhek körében megfigyelt mortalitás rendkívül aggasztó kérdését – amely probléma a napraforgó- és kukoricamag kezelése érdekében alkalmazott bizonyos szisztémás (hatóanyagként fipronilt és imidaklopridot tartalmazó) rovarölő szerek használatához kapcsolódik;

47.   hangsúlyozza, hogy a friss gyümölcsök és zöldségek formájára, méretére és esztétikai minőségére vonatkozó, a peszticidek intenzív használatát ösztönző európai kereskedelmi előírások módosítására van szükség;

48.   sürgeti a Bizottságot, hogy a tematikus stratégiát a meglévő és a jövőbeli jogszabályokat összefogó dokumentumként alakítsa ki; azt ajánlja, hogy olyan megvalósítható eszközcsomagra tegyen javaslatot, amelyben az egyes eszközök nem ellentétesek egymással, hanem kiegészítik egymást;

49.   üdvözli, hogy a Bizottság a tematikus stratégia alapján a PPP-k fenntartható használatának elérését szolgáló intézkedések átfogó közösségi jogi keretére tett javaslatot;

50.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 242., 2002.9.10., 1. o. (2) HL L 70., 2005.3.16., 1. o. (3) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (4) HL L 330., 1998.12.5., 32. o. (5) HL L 194., 1975.7.25., 26. o. (6) HL L 372., 2006.12.27., 19. o. (7) HL L 396., 2006.12.30., 1. o. (8) HL L 396., 2006.12.30., 852. o. Javítva: HL L 136., 2007.5.29., 281. o. (9) HL L 143., 2004.4.30., 56. o. (10) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. (11) HL L 103., 1979.4.25., 1. o. (12) HL L 123., 1998.4.24., 1. o. (13) Az "Európai Környezetvédelmi és Egészségügyi Stratégia" c. bizottsági közlemény, COM(2003)0338, 5. o.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i jogalkotási állásfoglalása a hagyományos energiaforrásokról és energiatechnológiákról (2007/2091(INI))

P6_TA(2007)0468 A6-0348/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság "Európai energiapolitika" című közleményére (COM(2007)0001),

–   tekintettel "Fenntartható energiatermelés fosszilis tüzelőanyagokból: a csaknem kibocsátásmentes szénalapú energiatermelés megvalósítása 2020-ig" című bizottsági közleményre (COM(2006)0843),

–   tekintettel "Nukleáris tájékoztató program – Az Euratom-szerződés 40. cikke alapján véleményezésre az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé terjesztve" című bizottsági közleményre (COM(2006)0844),

–   tekintettel az "Egy európai stratégiai energiatechnológiai terv felé" című bizottsági közleményre (COM(2006)0847),

–   tekintettel az "Euratom-értékelés – Az európai nukleáris politika 50 éve" című 2007. május 10-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel "Az Európai stratégiáról az energiaellátás fenntarthatósága, versenyképessége és biztonsága tárgyában - Zöld könyv(2)" című, 2006. december 14-i állásfoglalására,

–   tekintettel "Az energiahatékonyságról, avagy többet kevesebbel – Zöld könyv(3)" című, 2006. június 1-jei állásfoglalására,

–   tekintettel az Európai Unió energiaellátásának biztonságáról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács az "Energiahatékonysági cselekvési tervvel" kapcsolatos 2006. november 23-i következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Tanácsnak az "Európai Energiapolitika" című, a 2007–2009 közötti időszakra szóló európai tanácsi cselekvési terv jóváhagyásáról szóló, 2007. március 8–9-i elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel az eljárási szabályzat 113. cikke értelmében Salvador Garriga Polledo által előterjesztett, a tiszta széntechnológiáról szóló állásfoglalásra irányuló javaslatára (B6-0143/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0348/2007),

A.   mivel az EU jelentős importfüggősége miatt az energiaellátás biztonságával, a megújuló energiaforrásokkal, az energiatakarékossággal, az energiahatékonysággal és az energiaellátási lehetőségek bővítésével kapcsolatos kérdések egyre inkább az energiapolitika középpontjába kerülnek,

B.   mivel a hagyományos energiaforrások, nevezetesen a szén, az olaj, a földgáz és az atomenergia továbbra is fontos szerepet fognak játszani az energiaellátásban,

C.   mivel, hacsak nem hoznak védintézkedéseket, a fosszilis energiahordozók esetében az EU importfüggősége 2030-ig a teljes fogyasztás 65%-ára fog növekedni, és mivel a gáz- és olajellátás helyzete a geopolitikai kockázatok és a növekvő keresleti verseny miatt bizonytalan,

D.   tekintettel arra, hogy a szénágazat átalakulása jelentős gazdasági és társadalmi hatást gyakorol azokban a régiókban, ahol kevés alternatíva van a gazdasági tevékenységek és a munkahelyteremtés sokszínűvé tételére,

E.   mivel az elektromos meghajtású autók a hatékonyság jelentős javulásának lehetőségét hordozzák, amennyiben olyan villamos energiával töltik őket, amely "alacsony széndioxid-kibocsátású forrásból" származik,

F.   mivel az olajfüggőség csökkentése mellékesen történhet olyan intézkedéseken keresztül, amelyek az autók jelentős üvegházgáz-kibocsátásának csökkentésére irányulnak,

G.   mivel az EU bruttó villamosenergia-termelése jelenleg 31%-ban atomenergiából, 29%-ban szénből, 19%-ban gázból, 14%-ban megújuló energiaforrásból és 5%-ban olajból származik,

H.   mivel az éghajlatváltozás mérséklése érdekében a fosszilis energiahordozók használata további erőfeszítéseket tesz szükségessé,

I.   mivel az éghajlatváltozás mérséklése érdekében az EU politikájának kulcselemeként ambiciózus célokat tűzött ki az üvegházgáz-kibocsátás csökkentével kapcsolatban,

J.   mivel a hagyományos energiaforrások alkalmasak üzemanyagok előállítására,

K.   mivel a kőszénbányászat átszervezésével összefüggésben, az ellátásbiztonság szempontjából is értelme van fenntartani a jelentős hazai tartalékokhoz való hozzáférést az Európai Unióban,

L.   mivel a közösségi jognak, például a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(5) jelentős szerepe volt a technológiai fejlődés és a magánszektor kutatásra és fejlesztésre szánt befektetései fellendülésében,

Áttekintés

1.   üdvözli a Bizottság fentiekben említett, a fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható energiatermelésről, az európai stratégiai energiatechnológiai tervről és a nukleáris tájékoztató programról szóló közleményeit;

2.   hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság javítása jelentősen hozzájárul a fenntarthatósághoz és az energiaellátás biztonságához, ugyanakkor javítja az EU-termelők exportlehetőségeit;

3.   a növekvő nyersanyaghiány miatt fontosnak tartja az energiaforrások diverzifikálását; utal továbbá az atommaghasadás fontosságára, és egyes országok számára az atommagfúzió jövőbeli jelentőségére az energiaellátás biztonsága szempontjából; felhívja a figyelmet a regionális erőforrások ellátásbiztonságának fontosságára;

4.   úgy véli, hogy a fosszilis erőmű-technológia hatékonyságának további növelése, a nukleáris erőművek biztonsági normáinak további javítása, valamint a nukleáris fúziós technológia gyors fejlesztése és a kutatás finanszírozásának ennek megfelelő növelése létfontosságú e tekintetben;

5.   felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy az EU különböző régióiban a legmegfelelőbb források felhasználásával és a sajátos regionális jellemzők figyelembevételével diverzifikálják és decentralizálják az energiatermelést;

6.   megjegyzi, hogy a fenntartható energiához való hozzáférés kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy a fejlődő országok el tudják érni Milleniumi Fejlesztési Céljaikat, valamint hogy becslések szerint kétmilliárd ember szenved energiakorlátozásoktól, amelyek akadályozzák lehetőségeiket a gazdasági fejlődés és életszínvonaluk javulása terén;

7.   hangsúlyozza, hogy a belső energiapiac torzulásai a jövőben is folytatódni fognak, mindaddig, amíg az EK-Szerződés 174. cikkének (2) bekezdésében meghatározott "szennyező fizet" elvet nem alkalmazzák az energiapolitikában; ezért ismételten sürgeti a tagállamokat, hogy az energiaköltségekben internalizálják az összes externális költséget, beleértve minden környezeti és utólagos költséget;

8.   rámutat arra, hogy az energiaárakban számításba kell venni az energiatermelés valódi externális költségeit is, beleértve a környezetvédelemhez kapcsolódó költségeket is;

9.   úgy véli, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának hatékony csökkentése az energiaszektorban csak az "alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák", például az atomenergia, a tiszta széntechnológiák és a megújuló energiaforrások fokozott használatára építve valósítható meg;

Energetikai technológia

10.   ragaszkodik ahhoz, hogy Európában a fenntartható energiaellátást csak jelentős kutatási erőfeszítések segítségével és a fogyasztók magatartásában bekövetkezett változások útján lehet megvalósítani;

11.   üdvözli a 2007. április 30-án Washingtonban aláírt EU–USA Transzatlanti Gazdasági Partnerség részeként létrejött Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, amely segíteni fog a kölcsönönös Transzatlanti megértés kiszélesítésében az energetikai vonatkozású kérdésekben; kiemeli, hogy az energetikával kapcsolatos kérdésekben szükség van a kapcsolatok megerősítésére, többek között a jogalkotási aspektusok figyelembe vételével;

12.   megjegyzi, hogy Európa világszinten vezető szerepet tölt be az innovatív energiatechnológiák kutatás-fejlesztése terén, beleértve az energiahatékonyságot és a megújuló energiákat is, és különösen az atommagfúziós technológiák területén;

13.   sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat, a régiókat és a többi érintett felet, hogy használják ki a kohéziós politika által felkínált lehetőségeket, és hogy fektessenek be új energetikai technológiákba, mind a megújuló energiaforrásokba, mind pedig a fenntartható fosszilistüzelőanyag-technológiákba ("alacsony kibocsátású erőművek");

14.   sürgeti a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy tegyenek intézkedéseket az energiabiztonság javítására az energiaszektorban folytatott, megerősített, közvetlen együttműködésen keresztül, különösen a határmenti régiókban;

15.   javasolja, hogy történjenek komoly befektetések az innovációba, az alkalmazott kutatásba és jelentős tőkebefektetést javasol az intelligens energiahálózatokkal és a smart grid technológiákkal kapcsolatban;

16.   felhívja a figyelmet arra, hogy az EU-n kívül más államok és régiók jelenleg jelentős befektetéseket eszközölnek a kutatás-fejlesztés területén, ami középtávon veszélyeztetheti Európa technológiai vezető szerepét, azonban a finanszírozás egy területen való túlzott koncentrációját el kell kerülni; tekintve, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális felelősségünk, hangsúlyozza, hogy nemkívánatos fejlemény lenne, ha a fejlődő országok lemaradnának a szénmegkötési és -tárolási technológia (CCS) kiaknázása terén, valamint e tekintetben hangsúlyozza a Kínával és Indiával folytatott szoros együttműködés kiemelkedő fontosságát;

17.   hangsúlyozza, hogy az EU vezető pozíciója a technológia területén, amely az EU és a tagállamok kutatási erőfeszítéseiből fakad, erősíti az európai ipar versenyképességét, és munkahelyeket teremt Európában;

18.   felszólítja az EU-t, a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban kettőzzék meg kutatás-fejlesztési erőfeszítéseiket az energetika területén, különös tekintettel az energiatermelés és -ellátás hatékonyságának növelésére, a környezeti hatások csökkentésére, a meglévő technológiák biztonságának javítására, a megújuló energiákkal kapcsolatos tárolási technológiák fejlesztésére, valamint a nukleáris reaktorok új generációi és új energiatechnológiák fejlesztésére, beleértve a magfúziót is;

19.   javasolja az erőforrásokkal kapcsolatban, amelyek forrásai korlátozottak, és amelyek az elkövetkezendő években továbbra is kulcsfontosságúak lesznek a tagállamok energiabiztonsága és függetlensége szempontjából, hogy a készülő stratégiai energiatechnológiai terv azokat a technológiai fejlesztéseket részesítse előnyben, amelyek optimálisan kihasználják a bennük rejlő lehetőséget az összes üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentése érdekében;

20.   megjegyzi, hogy a célok, miszerint 2020-ra az EU energiafogyasztásának legalább 20%-át megújuló energiából kell fedezni, és 20%-kal növelni kell az energiahatékonyságot Európát egy olyan pályára állítják, amelynek révén hosszú távon nő a megújuló energiák penetrációja, és fejlődik az energiahatékony technológiák használata; alapvető jelentőséget tulajdonít annak, hogy az európai stratégiai energiatechnológiai tervben vegyék figyelembe, hogy hosszú távon a gazdaság minden ágazatában át kell térni a megújuló energiatechnológiák használatára és növelni kell energiahatékonyságot;

21.   üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint az Európai Tanács 2008. tavaszi ülésére kidolgozza az európai stratégiai energiatechnológiai tervet; mindazonáltal érdeklődik, hogy honnan fog származni a SET-hez szükséges pénz;

22.   felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a szintetikusüzemanyag-technológiákat, tekintettel az ebben rejlő potenciálra az energiaellátás biztonságának megerősítésében és a közúti közlekedési ágazat kibocsátásának csökkentésére az EU-ban;

23.   megjegyzi, hogy az új energiatechnológiák elindítását megfelelő összegű, a kereskedelmi életképességük figyelembe vételével megállapított állami finanszírozásban kell részesíteni, amely támogatást legkésőbb az ily módon támogatott technológiák versenyképessé válásával meg kell szüntetni;

24.   felhívja a figyelmet annak szükségességére, amint a Tanács is rámutatott, hogy biztosítsák, hogy amikor új kapacitás épül, az elérhető leghatékonyabb technológiát alkalmazzák, és hogy szélesebb körben kihasználják a kombinált hő és villamos energia, távfűtés és távhűtés és az ipari hulladékhő kínálta lehetőségeket;

25.   hangsúlyozza, hogy minimális követelményként az éghajlatváltozás csökkentését szolgálná a lisszaboni célkitűzések elérése, és hogy nemzetközi szinten elfogadott minimumértéket javasoljanak a költségvetési bevételek kutatásra fordítandó hányadára vonatkozólag;

Fosszilis energiahordozók

26.   hangsúlyozza, hogy a fosszilis üzemanyagok továbbra is kiemelten fontos szerepet töltenek be az EU energiaellátása biztonságának garantálásában, és hangsúlyozza a földgáz, mint a legalacsonyabb széntartalmú fosszilis üzemanyag fontosságát;

27.   hangsúlyozza, hogy a fosszilis energiaforrásokat hosszú távon kell felhasználni a villamosenergia-termelés céljára addig, amíg az alapvető szükségletet nem lehet megújuló energiaforrásokkal fedezni;

28.   hangsúlyozza, hogy a hazai energiaforrások, főként az egyes tagállamokban és Norvégiában található jelentős szénkészletek és tekintélyes kiaknázatlan olaj és gázkészletek hozzájárulhatnak az energiaellátás biztonságához; javasolja, hogy – ahol lehetséges – a jövőbeli energiatermelő erőműveket szereljék fel CCS-technológiával; úgy véli, hogy az optimális termelési feltételeket a hatályos jogi és közigazgatási szabályok segítségével kell megteremteni;

29.   úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a fosszilis villamosenergia-termelés széndioxid-kibocsátásának csökkentésére és hatásfokának növelésére, többek között a kombinált hő és villamos energia fejlesztésének támogatásával; rámutat azonban, hogy az európai erőművek már most a leghatékonyabbak között vannak a világon;

30.   felszólítja a Bizottságot, hogy bátorítsa a kombinált hő és villamos energia termelésbe való befektetéseket; megállapítja, hogy a nagy hatékonyságú CHP megkétszerezheti egy hagyományos széntüzelésű kondenzációs erőmű hatásfokát;

31.   az energiaellátás biztonsága és a költséghatékonyság szempontjából nem tartja célszerűnek hamis piaci ösztönzéssel hátráltatni a legkorszerűbb és leghatékonyabb szénerőművek létesítését;

32.   felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a kibocsátás-kereskedelmi rendszer ne akadályozza a meglévő létesítmények, beleértve az atomerőműveket is, korszerű és az éghajlatot kímélő létesítményekkel való helyettesítését;

33.   felhív a Kiotói Jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusának továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy be tudja tölteni azt a célját, hogy lehetőséget kínáljon a hatékony, tiszta és megfelelő energetikai technológiák fejlődő országok számára történő átadására;

34.   felszólítja a Bizottságot, hogy a kibocsátás-kereskedelmi rendszer működésének felülvizsgálatakor biztosítsa, hogy megfelelő figyelmet szenteljenek a jórészt fosszilis üzemanyagokkal működtetett egyedi gázégőkből (bojler) álló hőtermelési piac konkrét problémájának, amelyre az égők kicsiny volta miatt nem vonatkozik a kibocsátás-kereskedelmi rendszer;

35.   kéri a meglévő fosszilis üzemanyaggal működtetett erőműveket, hogy növeljék energiahatékonyságukat és környezeti teljesítésüket;

36.   felhívja a figyelmet arra, hogy a CCS-technológiák alkalmazása az erőművek hatásfokának csökkenésével jár, és hogy a szén-dioxid tárolásával kapcsolatos műszaki, környezetvédelmi és jogi kérdések olyan kihívást jelentenek, amelyek csak kutatással és politikai kezdeményezésekkel oldhatók meg; mindazonáltal úgy véli, hogy a fosszilis üzemanyaggal működő erőműveket a gyakorlatilag lehetséges legkorábbi időpontban el kell látni CCS-technológiával;

37.   meg van győződve róla, hogy annak biztosítására, hogy az üvegházhatású gázoknak ne legyen hatásuk az éghajlatváltozásra, a leghatékonyabb út az, ha az ilyen gázok termelésében gyors és lényeges csökkentést hajtanak végre; e tekintetben úgy véli, hogy a CCS csak egyike azon eszközöknek, amelyeket az éghajlatváltozás kérdésének megoldására alkalmazni lehet;

38.   megjegyzi, hogy a CCS nem szükségképpen életképes választás a kiserőművek számára, amelyek csak kis mennyiségű energiát állítanak elő, illetve meglétük főként az ellátásbiztonságot szolgálja;

39.   a CCS-technológiákkal kapcsolatban felhívást intéz ara vonatkozólag, hogy végezzenek kutatásokat a hatékonyságbeli veszteségek minimalizálása, a biztonságos szén-dioxid tárolás előmozdítása és a szén-dioxid megkötését célzó kémiai és biológiai eljárások tisztázása érdekében;

40.   sürgeti az átfogó geológiai feltérképezés kivitelezését, a szén-dioxid biztonságos tárolására legmegfelelőbb lehetséges helyszínek azonosítása érdekében;

41.   hangsúlyozza, hogy bár a CCS-megoldás részben már bevált technológiák részelemein alapszik, de nem ipari méretekben kipróbált egységes koncepción;

42.   rámutat, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő információ a geológiai rétegekben történő szén-dioxid tárolás hatásairól;

43.   nem tartja célszerűnek az erőművekben a CO2-mentes energiatermelésre vonatkozó kötelező érvényű előírásokat, mivel amint a technológia kifejlesztése megtörténik, és készen áll az alkalmazásra, a CCS technológia fejlődését az EU kibocsátás-kereskedelme fogja irányítani; ugyanakkor bátorítja az ipart, hogy egy fosszilis erőművek kifejlesztésénél fontolja meg a "megkötésre kész" koncepcióját;

44.   felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő jogalkotási javaslatot a CCS-sel kapcsolatban a CO2 tárolásával és szállításával kapcsolatban felmerülő jogi kérdések megválaszolása érdekében, és így teremtse meg a befektetési biztonság alapjait az ilyen projektek esetében;

45.   felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a CCS-technológiák potenciális kockázatait, és határozza meg a CCS-tevékenységek engedélyezésére, valamint az azonosított kockázatok és következmények kezelésére vonatkozó követelményeket;

46.   ragaszkodik hozzá, hogy a CCS-technológia részeként a geológiai tárolás lehetőségeinek tanulmányozása során garantálni kell, hogy a szén-dioxidot biztonságosan és véglegesen tárolják olyan helyeken, amelyek nem engedik a szén-dioxid visszaszivárgását a légkörbe;

47.   úgy véli, hogy a tiszta széntechnológiákkal kapcsolatos demonstrációs projekteket olyan területeken kell kivitelezni, ahol a szénbányászatnak hagyományai vannak, és amelyek az átalakítási tervek és a 2007–2013. évi pénzügyi terv hatásaitól szenvednek;

48.   felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb határozzon meg egyértelmű politikai iránymutatásokat a CCS-technológiával kapcsolatos kutatás további előmozdítására, a CCS alkalmazási módjainak feltárására a kereskedelmi áramtermelésben, és hogy terjesszen elő javaslatokat a CCS-eljárások alkalmazása és a kibocsátáskereskedelmi rendszer közötti következetlenségek elkerülésére, ügyelve arra, hogy ezek az iránymutatások és javaslatok ne hátráltassák a megújuló energiák fejlődését és az energiahatékonyság növelésére irányuló erőfeszítéseket;

49.   hangsúlyozza a széntüzelésű erőművekkel rendelkező területek lakosai számára az ilyen erőművekben rejlő veszélyekkel kapcsolatos tájékoztatás nyújtásának fontosságát, valamint kiemeli a már meglévő erőművek korszerűsítésére és környezeti hatásuk javítására irányuló tervek közzétételének értékét;

50.   elismeri, hogy a technológiai fejlődés jelenlegi szakaszában a becslések szerint a CCS-megoldások felhasználásával előállított villamos energia ugyanolyan költséges lesz, mint a megújuló erőforrásokból származó energia;

51.   hangsúlyozza a Bizottság és a magánszektor közötti szorosabb együttműködés fontosságát a tiszta széntechnológia megvalósíthatóbbá tételében;

52.   hangsúlyozza, hogy bár a CCS terén a K+F nagyobb mértékű finanszírozására van szükség, ez nem történhet a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatás finanszírozásának kárára;

53.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak tájékoztató kampányokat a CCS-technológiákról az érintettek és a politikaformálók bevonásával;

54.   óv a bizonyos gázszállítóktól vagy szállítási útvonalaktól való függőségtől, és hangsúlyozza a cseppfolyósított földgáz jelentőségét a gázimport diverzifikálása összefüggésében;

55.   sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson jóval szélesebb geológiai kutatást új fosszilis üzemanyag-lelőhelyek feltárása céljából a tagállamok területén belül;

56.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az energiacsomagon belül nem fejtette ki részletesebben a kőolajellátás biztonságát, és felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki közleményt ezzel kapcsolatban;

57.   rámutat, hogy a fosszilis üzemanyagok fontos alapanyagot jelentenek, amelyek a nagyüzemi hidrogén-előállítás – mint energiahordozó és mint üzemanyag – alapjául szolgálhatnak;

58.   aggodalmát fejezi ki a Kínában és Indiában épülő széntüzelésű erőművek növekvő mennyisége miatt (amelyek fejlődő országokként nem tartoznak a Kiotói Jegyzőkönyv hatálya alá), hangsúlyozva, hogy Kína 2007 során várhatóan túllépi az USA széndioxid-kibocsátásának mértékét; megjegyzi azonban, hogy Kína és India az energiahordozók diverzifikálására törekszik; hangsúlyozza az európai tiszta energia alapú technológiák exportjának lehetőségeit; kiemeli, hogy a gazdasági növekedés fenntartásával egyidejűleg a szénkibocsátás csökkentésének előmozdítása végett a fejlődő világba irányuló európai infrastrukturális befektetések közül elsőbbséget kell élvezniük a tiszta energia alapú technológiáknak a kapacitásbővítéssel együtt;

59.   támogatja a Bizottság és Kína együttműködését, nevezetesen a 2005. évi EU–Kína éghajlatváltozási partnerséget és az ezt követő, a csaknem kibocsátásmentes energiatermelő technológiáról szóló, 2006. évi egyetértési nyilatkozatot, amelynek ösztönöznie kell a tiszta energiatechnológiák fejlesztését; felhívja a Bizottságot a Kínával való együttműködésre egy, a tiszta energiatechnológia fejlesztésére vonatkozó ütemterv kidolgozása érdekében, valamint ezen technológia fejlesztésére és alkalmazására irányuló főbb intézkedések és mérföldkövek megállapítására Kínában; sürgeti a Bizottságot, hogy építsen ki hasonló kapcsolatot más feltörekvő gazdaságokkal is, nevezetesen Indiával és Brazíliával, amelyek szintén jelentős széntartalékokkal rendelkeznek;

60.   tudomásul veszi a Nemzetközi Energiaügynökség 2005. évi tanulmányának megállapításait, amely szerint az egyes technológiák OECD-n kívüli országokban való alkalmazása jóval költséghatékonyabb lehet, és különösen nagy jelentőséggel bírhat olyan esetekben, amikor az országok geológiai és természeti adottságai nagyban eltérnek; úgy véli, hogy ilyen esetekben az országoknak mérlegelniük kell a technológiák alkalmazására irányuló pénzügyi támogatás bevonásának lehetőségét a fejlődő országokban a technológiák nemzeti alkalmazására vonatkozó célkitűzések elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a technológiák alkalmazási eszközeinek határokon átnyúló kereskedelme ily módon növelné a hatékonyságot annak biztosítása révén, hogy az adott technológiát akkor alkalmazzák, amikor az a leginkább költséghatékony megoldás;

61.   felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást a Világbank és a regionális fejlesztési bankok erőfeszítéseihez egy, az energiával kapcsolatos befektetéseket magában foglaló keret megalkotásához a költségek és kockázatok, illetve az alacsony széndioxid-kibocsátású és szénmentes technológiák támogatására irányuló köz- és magánszféra közötti partnerség előmozdítását gátló intézményi és információs korlátok kezelésére; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a kutatási és fejlesztési együttműködést elősegítő különféle mechanizmusokat és egyéb technológiatranszfer célkitűzéseket, mint például az Ázsia és a csendes-óceáni térség közötti tiszta fejlesztési és éghajlatváltozási partnerséget és a Szénmegkötési Vezetői Fórumot; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi finanszírozásra, az információ megosztására, a kutatási és fejlesztési mechanizmusokra vonatkozó értékelési szempontokat a hosszú távú, alacsony széndioxid-kibocsátású és szénmentes technológiák fejlesztéséhez való hozzájárulásuk mértéke alapján dolgozza ki;

62.   sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel az energiapolitika terén tett javaslatainak területi hatásait, és eredményeit bocsássa a tagállamok rendelkezésére;

63.   a helyzet sürgősségére való tekintettel felhív a fejlődő országok támogatásának azonnali növelésére a tiszta széntechnológiák használata terén, amelyek életképesnek és hatékonynak bizonyultak;

64.   támogatja azon projektek és technológiák előmozdítását, amelyek fokozzák az energiahatékonyságot és az energiabiztonságot a fejlődő országokban, és amelyeket kifejezetten ezen országok szükségleteihez és feltételeihez igazítottak, például az emberek megtanítása arra, hogy miként állítsák elő a saját energiahatékony kályhájukat, ami elősegítheti a munkahelyteremtést, valamint a további sivatagosodás és éghajlatváltozás elleni harcot, és javíthatja az egészséget is.

Atomenergia

65.   üdvözli a közösségi illusztratív nukleáris programot, amely alapot képez az európai atomenergiában rejlő lehetőségek átfogó megvitatására;

66.   hangsúlyozza, hogy az atomenergia nélkülözhetetlen az alapvető energiaszükségletek középtávú kielégítésében Európában;

67.   támogatja az Európai Tanács 2007. márciusi javaslatát, miszerint előítéletektől mentes vitát kell folytatni az atomenergia lehetőségeiről és veszélyeiről;

68.   rámutat arra, hogy az atomenergia területén jelenleg kutatásra fordított források nagymértékben koncentrálódnak a biztonsággal kapcsolatos technológiák területére;

69.   elismeri, hogy az atomenergia mint 27-ből 15 tagállamban, ezzel az Unió egészének számára az energiaellátás jelentős hányadát biztosító energiaforrás, és az EU teljes villamos-energia szükségletének egyharmadát fedezi;

70.   megállapítja, hogy az EU-ban az atomenergia termelés fejlesztése ipari szinten nagy léptékben négy évtized óta tart, és egyre növekvő szintű megbízhatóság és biztonság jellemzi;

71.   megállapítja, hogy Finnország, Franciaország, Bulgária, Románia, Szlovákia, Litvánia (Lettországgal és Észtországgal együttműködve), az Egyesült Királyság, Lengyelország és a Cseh Köztársaság jelenleg épít vagy tervez építeni új atomerőműveket, avagy vizsgálja ennek lehetőségét;

72.   megállapítja, hogy az atomenergia jelenleg az EU legnagyobb, alacsony CO2-kibocsátással rendelkező energiaforrása, és hangsúlyozza az atomenergia potenciális szerepét az éghajlatváltozás csökkentése szempontjából;

73.   utal az IPCC (az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület) 3. jelentésére, amely az atomenergiát az éghajlatváltozás mérséklésének lehetőségei között említi;

74.   megjegyzi, hogy bármely tagállam atomenergia melletti vagy elleni döntése annak kizárólagos hatáskörébe tartozik, mindazonáltal befolyásolhatja más tagállamokban a villamos energia árának alakulását;

75.   felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon a szükséges készségek magas színvonalának fenntartására irányuló intézkedéseket, amennyiben az atomenergia továbbra is életképes lehetőség marad;

76.   megjegyzi, hogy az atomenergia használatáról szóló rövid- és középtávú döntéseknek közvetlen hatásuk lesz az EU realisztikusan kitűzhető éghajlati célkitűzéseire is; megjegyzi, hogy az atomenergiáról való lemondás lehetetlenné teszi az üvegházhatású gázok csökkentésére és az éghajlatváltozás ellen tett célok elérését;

77.   emlékeztet arra, hogy az atomenergiát használó tagállamok kötelezettséget vállaltak a nemzetközi szintű biztonsági és atomsorompó-előírások betartására, valamint elismeri az Euratom-szerződés ezzel kapcsolatos különös jelentőségét;

78.   üdvözli a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó magas szintű csoport létrehozását és támogatja az Európai Nukleáris Fórum létrehozását, amely elősegíti ennek az energiaformának használatával és fejlődésével kapcsolatos minden kérdésről az átlátható, megfelelően dokumentált és kiegyensúlyozott párbeszédet;

79.   üdvözli a Bizottság az EU-ban a nukleáris biztonságra vonatkozó közös referencia szintek bevezetésére irányuló kérését; ezzel kapcsolatban a legjobb gyakorlat szakértői vizsgálata alapján sürgeti, hogy ezek a referencia szintek a lehető legmagasabb biztonsági szabványokat tükrözzék;

80.   kiemeli a 2007. szeptemberben indított, fenntartható atomenergia technológia platform fontosságát az európai stratégiai maghasadás kutatási ütemterv létrehozásában;

81.   hangsúlyozza, hogy a világon ismert uránkészletek élettartamát több mint 200 évre becsülik, és e készletek működőképessé tesznek az ellátásbiztonsággal kapcsolatos politikai kockázatok diverzifikálására irányuló néhány jövőbeni opciót, avagy lehetővé teszik, hogy a nukleáris üzemanyagforrások kiválasztása során közös nevezőt találjanak a kockázat, ár és helyszín között;

82.   hangsúlyozza, hogy az Európai Atomenergia Közösséget is tagjai között tudó Negyedik Generációs Nemzetközi Fórum keretében előirányzott fejlesztések szerint az atomenergiának hosszú távú jövője van annak köszönhetően, hogy nagy részben olyan erőforrások használatán alapul, ami lehetővé teszi az atomenergia lehetséges felhasználása időtartamának évezredekre történő kiterjesztését, és ami rendkívül nagymértékben csökkenti a végső soron keletkező hulladék mennyiségét és radioaktivitását;

83.   hangsúlyozza a Bizottságnak az atomenergia versenyképességével kapcsolatos kijelentéseit, továbbá megjegyzi, hogy Közösség pénzügyi forrásai a hetedik Euratom kutatási keretprogram keretében túlnyomórészt a biztonság és a magfúzió kutatási területén kerülnek felhasználásra; az EU stratégiai kritériumainak való legjobb megfelelés érdekében rámutat arra, hogy a Közösség intézkedéseit össze kell kapcsolni a fenntartható nukleáris technológia új generációjának kifejlesztésére irányuló kutatással;

84.   rámutat arra, hogy atomenergia termelés nagyon kevéssé érinti az urán árának bárminemű változása, mivel ennek az üzemanyagnak az ára alig van hatással a villamos energia árára;

85.   tekintettel a hosszú befektetési időtartamokra, hangsúlyozza a szilárd jogi és politikai keretfeltételek szükségességét;

86.   utal az Eurobarometer 2006. évi felmérésére, amely szerint a lakosság megfelelő tájékozottsági szintje jelentősen befolyásolja a lakosság atomenergiához való hozzáállását; hangsúlyozza ezért az atomenergiáról szóló nyilvános vita fontosságát minden tagállamban, amely a közvélemény figyelmét az atomenergia pozitív és negatív hatásaira irányítja, mielőtt bármilyen politikai döntés születne;

87.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek végre előre a végső elhelyezés kérdésében a hulladékok átmeneti tárolásának földfelszín közeli megoldása érdekében;

88.   emlékeztet arra, hogy a negyedik generációs reaktorok a tervek szerint hatékonyabban használják fel a tüzelőanyagokat és csökkentik a hulladékok mennyiségét; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a strukturális anyagok fejlesztésére és a nukleáris üzemanyag használatának optimalizálására, ugyanakkor támogassák a negyedik generációs reaktorok prototípusainak fejlesztését célzó projekteket;

89.   megjegyzi, hogy az atomenergia használata szinergiákat alakíthat ki a megújulókkal, például eredeti módszereket kínálva a hidrogén és a bioüzemanyagok hatékony és gazdaságos termelésére;

90.   emlékeztet arra, hogy világszerte atomerőművek tucatjait tervezik vagy építik, és hogy az európai társaságok számára létfontosságú, hogy részt vegyenek azok építésében, mind az ipari stratégia szempontjából, mind a lehető legszigorúbb biztonsági alapelvek érvényesítése érdekében világszerte;

91.   végül utal az Euratom-kölcsönök szerepére, és felszólítja a tagállamokat, hogy a jövőben is tegyék elérhetővé ezt a fontos pénzügyi eszközt;

o
o   o

92.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0181. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0603. (3) HL C 298. E, 2006.12.8., 273. o. (4) HL C 292. E, 2006.12.1., 112. o. (5) HL L 283., 2001.10.27., 33. o.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégiáról (2007/2119(INI))

P6_TA(2007)0469 A6-0343/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálatának eredményeiről szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0019),

–   tekintettel a fent említett közleménnyel kapcsolatos hatásvizsgálatra (SEC(2007)0060),

–   tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programra(1),

–   tekintettel a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hatodik(2) és hetedik(3) keretprogramra,

–   tekintettel a globális éghajlatváltozás legyőzéséről szóló 2005. november 16-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése – Az előttünk álló út 2020-ig és azon túl című bizottsági közleményre (COM(2007)0002),

–   tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2007. február 14-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülésének az EU fenntartható fejlesztésről szóló megújított stratégiájáról (2006. június), valamint a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégia céljainak elérése során a környezeti technológiák és az ökoinnováció által betöltött szerepről szóló elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Éghajlatváltozási Program "A személygépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló technológiai és egyéb intézkedések csökkentési potenciáljának és költségeinek áttekintése és elemzése" című 2006. október 31-i jelentésére(6);

–   tekintettel az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról szóló, 1999. december 13-i 1999/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7);

–   tekintettel az 1998. október 13-i, benzin- és dízelüzemanyagokra vonatkozó 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8), valamint a 98/70/EK irányelv módosítására irányuló és a közúti közlekedésben a tüzelőanyag-felhasználás következtében kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségének ellenőrzését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatra (COM(2007)0018),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0343/2007),

A.   mivel az Európai Unió CO2-kibocsátásának mintegy 19%-áért a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek felelősek, és az abszolút mennyiség elsősorban az új gépkocsik növekvő száma és teljesítménye miatt emelkedik folyamatosan,

B.   mivel a személyszállításból eredő teljes CO2-kibocsátás csökkentésére a leginkább költséghatékony és legeredményesebb politikai lehetőség a tömegközlekedés arányának növelése; mivel emiatt fontos, hogy intézkedések szülessenek a tömegközlekedés ösztönzésére, valamint minőségének és hatókörének javítására annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék a személygépjárművekről a tömegközlekedésre való átállást, és ezzel csökkentsék az ingázók által okozott teljes CO2-kibocsátást;

C.   mivel a személygépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló EU-stratégiában eddig figyelmen kívül hagyták a járművezetői magatartást és az infrastrukturális intézkedéseket, ezek azonban nagy lehetőségeket hordoznak a CO2 kibocsátásának elkerülése szempontjából;

D.   mivel a közúti közlekedés használja fel az EU-ban használt olajmennyiség 60%-át, és az üzemanyag nem hatékony felhasználásával nő az energiabiztonság fenyegetettsége, és mindez hozzájárul a magas működési költségekhez, illetve a világ olajtartalékainak kimerüléséhez,

E.   mivel most jogalkotási intézkedésekre van szükség a kellő tervezési és technológiai változtatások támogatása érdekében, hogy az ágazat segítséget nyújthasson az EU-nak a CO2-kibocsátásnak 2020-ig az 1990. évi szinthez viszonyítva legalább 20%-os mértékű csökkentésére vonatkozó célkitűzésének teljesítésében,

F.   mivel az önkéntes megközelítés kudarcnak bizonyult, ugyanis egyértelműnek látszik, hogy a gépjárműipar 2008-ban nem fogja teljesíteni a 140 CO2 g/km-es kötelezettségvállalását; mivel a 120 g CO2/km célkitűzést először 1995-ben javasolták, és azt a Tanács és a Parlament 1996-ban hagyta jóvá, teljesítési határidőnek 2005-öt, illetve legkésőbb 2010-et megszabva,

G.   mivel a Bizottság az "A XXI. századi versenyképes autóipari szabályozási keret" című közleményében (COM(2007)0022) vázolja a gépjárművekből származó CO2-kibocsátás csökkentését célzó jövőbeli stratégia fő elemeit, amelynek az Unió és a tagállamok együttes beavatkozásain keresztül az EU 120 g CO2/km célkitűzésének 2012-ig történő elérését szolgáló integrált megközelítés az alapja,

H.   mivel cselekvésre van szükség annak érdekében, hogy a személygépkocsikból származó CO2-kibocsátást a motorra vonatkozó intézkedéseket, kiegészítő intézkedéseket, bioüzemanyagokat, ökovezetést és infrastrukturális intézkedéseket magába foglaló integrált megközelítés révén csökkentsék,

I.   mivel a gépkocsikból származó abszolút CO2-kibocsátás a motor hatékonysága, az üzemanyagok széndioxid-intenzitása, a vezető magatartása, a megtett kilométerek száma, az infrastruktúra minősége/telítettsége és az alkatrészek CO2-hatékonysága közötti összetett kölcsönhatástól függ,

J.   mivel a sebességkorlátozások következetes betartása minden tagállamban kimutathatóan a CO2-kibocsátás jelentős csökkenését eredményezné;

K.   mivel a megfizethetőség és a gépjárműpark megújítása abszolút kulcsfontosságú az utakon közlekedő gépjárművek CO2-, levegőminőségi és biztonsági teljesítményének javításához,

L.   mivel az adóztatás és a címkézés eddig nem járult hozzá a gépjárművekből származó CO2-kibocsátás csökkentését szolgáló, 3 pilléren nyugvó EU-stratégiához,

M.   mivel kulcsfontosságú, hogy kötelező és egyértelműen meghatározott CO2-kibocsátási célokat fogadjanak el a személygépkocsikra a gépjárműipar belső piacának zökkenőmentes működése és a fogyasztók átfogó tájékoztatása érdekében, hogy a fogyasztók a gépjárművásárlás során hozott tudatos döntéseikkel jelentősen hozzájárulhassanak a CO2-kibocsátás csökkentéséhez,

N.   mivel az 1999/94/EK irányelv nem bizonyult elég hatékonynak és a tagállamoknak nem sikerült azt egységesen átültetniük,

O.   mivel megállapítható, hogy számos termékre vonatkozóan (pl. elektromos és háztartási berendezések) sikeresen vezettek be energiahatékonysági kategóriákat, amelyek könnyen érthető betű- és színkódokon keresztül gyakorlati segítséget nyújtanak az európai fogyasztóknak vásárlási döntéseik során, és ezáltal lehetővé teszik számukra az energiamegtakarítást és a CO2-kibocsátás csökkentését,

P.   mivel a CO2-kibocsátás csökkentéséhez a járművek összes kategóriájának hozzá kell járulnia, mivel – mindenekelőtt – a piaci mennyiség is számottevő a CO2-kibocsátás csökkentése szempontjából,

Q.   mivel a lisszaboni stratégia tartós növekedésre és foglalkoztatására vonatkozó céljait nyomatékosan követni kell, azzal, hogy el kell kerülni azokat az intézkedéseket, amelyek Európában a munkahelyek leépítésére nehezedő nyomást a gépkocsi ipar területén növelnék, illetve annak nemzetközi versenyképességét veszélyeztetnék,

Menetrend és célok

1.   elismeri, hogy a gyártóknak öt-hét év szükséges ahhoz, hogy a járműveik kialakítását illetően a lehető leggazdaságosabban hajthassák végre a változtatásokat, és elismeri, hogy az EU piacán forgalomba hozott személygépjárművek átlagos kibocsátása 2008-ban valószínűleg meghaladja a 150g CO2/km-t, ezért üdvözli a Bizottság arra irányuló tervét, hogy a CO2-kibocsátás csökkentésére EU jogszabályi keretet terjeszt elő, mely tartalmaz a könnyű gépjárművek gazdaságos üzemanyagfelhasználását javító – a motortechnológia javításával, egyéb technológiai fejlesztésekkel és bioüzemanyagok felhasználása révén megvalósuló –, kötelező erejű intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy a járműállományra vonatkozó 120g CO2/km-es átlagos uniós célértéket a Tanács 1996-ban, a Parlament 1997-ben hagyta jóvá 2005-ös kezdeti céldátummal és 2010-es végső határidővel;

2.   fenntartja, hogy a korábban elfogadott, 120g CO2/km kibocsátási célkitűzés elérése érdekében javasolt "kiegészítő intézkedések" számszerűsíthető szabványok révén váljanak lehetővé, és úgy véli, hogy a jogszabályokban egyértelmű, mérhető célkitűzéseket kell megállapítani a technikai úton elért kibocsátáscsökkentést illetően;

3.   javasolja, hogy állapítsanak meg 2011. évi hatállyal kötelező éves kibocsátási célkitűzéseket, melyek célja a gépjárművek technikai fejlesztésének támogatása annak biztosítása érdekében, hogy az EU piacán 2015-ben forgalomba hozott valamennyi személygépjármű átlagos kibocsátása legfeljebb 125g CO2/km legyen;

4.   felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét jogalkotási javaslatokat és intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a kiegészítő intézkedések során az integrált megközelítés keretében legalább 10g CO2/ km mértékben kibocsátás-csökkenést lehessen megvalósítani a 120g CO2/ km-es összcélérték elérése érdekben;

5.   kitart amellett, hogy 2020. január 1-jétől az átlagos kibocsátás ne haladja meg a 95g CO2/km-t, és úgy véli, hogy az EU-nak támogatást kell nyújtania az innováció hetedik kutatási keretprogram útján történő, szükséges előmozdítására; hangsúlyozza a kibocsátás nélküli – úgymint az elektromos meghajtású – járművekkel kapcsolatos kutatás és fejlesztés intenzív támogatásának szükségességét;

6.   emlékeztet a 2005. november 16-i fent említett állásfoglalására, amelyben felszólít "az új járművekből származó CO2 kibocsátás kötelező határértékének középtávon 80-100 g CO2/km nagyságrendben" történő meghatározására; támogatja a Bizottságnak a kutatás, a fejlesztés, valamint a fejlett technológiák szemléltetésének támogatására irányuló szándékát, különösen abból a célból, hogy 2020-ig ambiciózusabb célkitűzéseket valósítson meg; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a 2012 utáni időszakra vonatkozó fokozatos csökkentések lehetőségét könnyebb anyagok felhasználása révén a gépjárműgyártásban úgy, hogy biztosítja azt, hogy mindez összhangban legyen a hatályos jogszabályokkal, és ne veszélyeztesse az utasok és a veszélyeztetett felhasználók biztonságát;

7.   rámutat, hogy a helyi használatra szánt, alacsony kibocsátású, helytakarékos gépkocsik ("Gentlecars") sorozatgyártása már nagy mennyiségben zajlik, 90 g CO2/km-nél alacsonyabb értékekkel, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy az összes többi intézkedéssel párhuzamosan támogassa azokat a cselekvéseket, amelyek biztosítják, hogy a nagy CO2-kibocsátású járművek helyett a lehető leggyakrabban használják az úgynevezett "Gentlecar" gépkocsikat;

8.   úgy véli, hogy a Bizottságnak egy részletes költség-haszon hatásvizsgálatot követően és a Kiotó utáni megállapodás következtében legkésőbb 2016-ig meg kell erősítenie vagy felül kell vizsgálnia a hosszabb távú célkitűzéseket, és előrejelzése szerint e célkitűzések esetleg további kibocsátáscsökkentést igényelnek, 2025-ig 70g CO2/km-re vagy az alá;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy a járműállomány megújításának ütemét esetlegesen befolyásoló, kötelező erejű jogalkotási intézkedések elfogadásakor vegye figyelembe az új autók életciklusánál a műszaki megvalósíthatóságot, a költséghatékonyságot, a környezeti hatásokat és a megfizethetőséget;

10.   megjegyzi, hogy a közösségi jog éves szinten 17–18 milliós gépjárműpiacot szabályoz, amely azonos nagyságú az Egyesült Államok személygépjármű-piacával; várakozása szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló ambiciózus uniós politika serkentőleg hat a tudásalapú gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre az autóalkatrész-gyártásban, és az egész világon pozitív hatást gyakorol a közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére;

11.   ajánlja – figyelemmel arra a nehézségre, amellyel egyes szakosodott gyártók szembesülhetnek az átlagos kibocsátás csökkentésében az adott időtartam során általuk gyártott néhány gépjárművet illetően –, hogy minden egyes gyártónak vagy importőrnek joga legyen évente 500 azonosított gépjárművet figyelmen kívül hagyni az átlagos kibocsátás meghatározásához használt adatok megadásakor, amennyiben az említett gépjárművek kibocsátását és üzemanyag-gazdaságosságát címkén feltüntetik, illetve a szokásos jogszabályi követelményekkel összhangban hirdetik a fogyasztók számára;

12.   ezenfelül azt ajánlja – figyelemmel arra a nehézségre, amellyel egyes kis mennyiséget (legfeljebb 300.000 darabot) előállító gyártók és a 0,5%-nál alacsonyabb piaci részesedésű új szereplők szembesülhetnek az átlagos kibocsátás csökkentésében az adott időtartam során általuk gyártott gépjárművek korlátozott körét illetően –, hogy a Bizottságnak meg kell fontolnia olyan javaslatok beépítését a jogszabályokba, amelyek e szakosodott gyártók számára nagyra törő csökkentési célkitűzéseket állapítanak meg;

13.   tudomásul veszi azt a fontos szerepet, amit a prémiumkategóriás és nagy teljesítményű személygépkocsik szakosodott gyártói játszanak a fejlett technológiák elsőként történő alkalmazásában, a kiváló minőségű foglalkoztatás fenntartásában, a globális eladásokban és az európai gazdaság javának szolgálatában, valamint megjegyzi, hogy az ilyen gyártók szakértelmének nagy mértékben hozzá kell járulnia a járművek CO2-kibocsátásának csökkentéséhez;

14.   ragaszkodik ahhoz, hogy minden szabály védje a belső piacot, és hogy a tagállamok egyidőben és közös módszerrel hajtsák végre az EU-szabályokat annak érdekében, hogy elkerüljék a piaci zavarokat és a piac felaprózódását.

A feladat megosztása a gyártók között

15.   elismeri, hogy a személygépkocsikat illetően a fogyasztók preferenciái nagy eltéréseket mutatnak, illetve erősen eltér a gyártók gépjárműparkjának összetétele; kitart amellett, hogy a CO2-csökkentést az összes piacra kerülő gépkocsi esetében el kell érni, és ezért típusparaméter alapján bizonyos differenciálást lehetővé kell tenni, ám ez nem semlegesítheti az alacsonyabb kibocsátású járművek felé történő elmozdulást szolgáló ösztönzést, illetve nem hozhatja a rendelkezéseket korán teljesítőket hátrányos helyzetbe;

16.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy – a gépkocsik piacának túlzott torzulását elkerülendő – bizonyos járművek számára meg kell engedni a kibocsátási határértékek átlépését, de komoly ösztönzők nyújtására törekszik a kibocsátás csökkentésének megvalósítása érdekében, és ezért azt javasolja, hogy az átlagos kibocsátás csökkentése tekintetében a 2012-ös és 2020-as, valamint az időközi éves célkitűzések meghatározásakor küszöbértékgörbét kell megállapítani a gyártók és importőrök által értékesített összes jármű esetében, amelynek során kiindulópontként a 2009. január 1-jei új személygépjárműpark profilját kell venni;

17.   ajánlja, hogy a küszöbértékgörbét matematikai képlet alakjában határozzák meg, melyet minden egyes jármű CO2-kibocsátását annak lenyomatával (a nyomtáv szorozva a tengelytávval) összekötő függvényként fejeznek ki;

18.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi gyártó tegyen megfelelő erőfeszítéseket és kapjon ösztönzést a járműállomány üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentésére; úgy ítéli meg azonban, hogy bármilyen, a jövőben bevezetendő rendszer se direkt, se indirekt módon ne jutalmazza a korábban nagyobb légszennyezést okozó járműgyártó cégeket, és hogy a magasabb szén-dioxid-kibocsátású gépjárműveknek nagyobb mértékben kellene hozzájárulniuk a szén-dioxid csökkentéséhez, valamint ennek a rendszernek üvegházhatású gázteljesítményük alapján a legfejlettebb technológiákat és az alternatív üzemanyagokat (a hibrid, hidrogén- vagy elektromos meghajtású gépjárműveket vagy az egyéb alternatív üzemanyagokat) kellene jutalmaznia;

19.   felhívja a Bizottságot, hogy az érintettek véleményének figyelembevételét követően nyújtson be javaslatokat a Parlament és a Tanács általi megvizsgálásra annak biztosítása érdekében, hogy a görbe kialakítása során figyelembe vegyék a gépjárművek méretei közötti különbségeket, valamint a kibocsátáscsökkentés elérésének technológiai költségeit és az új gépkocsik megfizethetőségét a fogyasztók különböző csoportjai számára, biztosítva a sokszínűséget és a társadalmi igazságosságot;

20.   tudomásul veszi a cél elérésére irányuló különböző jogalkotási lehetőségeket; alapvetőnek tartja – amint azt a Bizottság közleményében megállapítja –, hogy a kitűzött célok elérése során "garantálja a sokszínű európai gépjárműipar érdekeinek méltányos megjelenítését", valamint azt, hogy valóban jutalmazza a gépjárművek hatékonysága terén elért legjobb teljesítményt;

21.   javasolja 2011. január 1-jével új, zárt piaci mechanizmus, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentési rendszer (CARS) bevezetését, amelynek keretében a gyártóknak és az importőröknek értékesített autónként pénzbírságot kell fizetniük a kibocsátási határértékek bármilyen túllépése arányában, és ezeket a szankciókat az ugyanazon gyártó határértékgörbe alatti kibocsátású, újonnan nyilvántartásba vett személygépkocsijaira nyújtott kiváltható kreditekkel lehet ellentételezni; úgy véli, hogy a küszöbértéket meghaladó g CO2/km értékenként alkalmazott szankcióknak a díjaknál magasabbnak kell lenniük;

22.   ragaszkodik ahhoz, hogy a járműgyártók közötti kereskedelem alapját képező kvóták rendszerét továbbra is külön kell kezelni az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerétől, illetve bármely más külső széndioxid-kredit vagy kompenzációs rendszertől;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy iktasson be konkrét hiteleket az olyan kiemelkedően alacsony szén-dioxiddal járó technológiák bevezetésére irányuló korai intézkedéshez, mint például a hidrogén, az üzemanyagcellák, valamint az olyan akkumulátoros járművek, amelyek minden ilyen típusú, a mostantól a végrehajtás első éve között forgalomba helyezett jármű számára lehetővé kell, hogy tegyék, hogy a szén-dioxid megfigyelő eljárás alá számítsák, ami (például) negyven konvencionális járművel egyenértékű, az elkövetkezendő évekre vonatkozó csökkenő hitelek mellett;

24.   úgy véli, hogy a szankciók mértékét kiszámítható és szigorú módon kell meghatározni az ipar számára, és azt javasolja, hogy a Bizottság készítsen megfelelő javaslatokat a szankciók/kreditek mértékéről, EUR/g CO2 egységben kifejezve;

25.   elfogadja, hogy a határértékgörbét és a szankciók mértékét esetleg időszakosan ki kell igazítani, egyrészt azért, hogy a járműtechnológia terén kialakult fejleményeket figyelembe vegyék, másrészt pedig azért, hogy megakadályozzák a kibocsátáscsökkentés mértékének enyhítését;

26.   azt ajánlja, hogy pénzbírságok bevételeit a CO2-kibocsátás csökkentésének kutatására és fejlesztésére, valamint a helyi tömegközlekedés támogatására egyaránt felhasználják;

27.   úgy gondolja, hogy a krediteknek – kezdetben a Bizottság által meghatározott – árát később a piacnak kell meghatároznia, és – annak érdekében, hogy a gyártók és az importőrök számára nagyobb rugalmasságot és lehetőségek szélesebb körét nyújtsák – a krediteket a következő évre át lehet vinni vagy a rendszeren belüli más társaságoknak vagy üzleti egységeknek el lehet adni vagy rájuk át lehet ruházni;

28.   arra szólít fel, hogy a kibocsátási teljesítményre vonatkozó, járművenkénti és gyártónkénti információkat könnyen hozzáférhető formában tegyék elérhetővé a nyilvánosság számára, az átláthatóság biztosítása, illetve a járművek és a gyártók összehasonlíthatóságának megkönnyítése érdekében;

29.   ajánlja, hogy a gyártók és importőrök igénybe vehessenek olyan rugalmas lehetőségeket, mint a csoportok átlagolása, a megújuló üzemanyaggal működő járművekhez nyújtott kreditek és az átcsoportosítások, és meghatározhassák, hogy az elismert kereskedő szerv vállalati szerv, illetve olyan különféle leányvállalatok vagy vállalati részlegek legyenek-e, melyek közvetlenül felelősek az érintett járművek előállításáért;

Tesztelés, adatellenőrzés és gépjármű-előírások

30.   kitart amellett, hogy a járművenkénti összes üvegházhatású gázkibocsátással foglalkozni kell, ideértve a légkondicionáló berendezésekből származó kibocsátást; ezenkívül sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a vizsgálati ciklusok korszerűsítésére, hogy jobban tükrözzék a valós vezetési körülményeket;

31.   támogatja a tesztelési eljárások annak érdekében történő felülvizsgálatát, hogy a tényleges vezetési feltételek megfelelőbben imitálhatók legyenek, és felhív az európai vezetési ciklus módosítására a technológiai fejlődés – pl. a hatodik sebességfokozat beépítése – figyelembe vétele érdekében;

32.   ösztönzi a Bizottságot, hogy vezessen be új mérési módszereket és szabványokat, melyek lehetővé teszik rögzített érték hozzárendelését annak érdekében, hogy a CO2-kibocsátás csökkentéséhez hasznos fejlesztések társuljanak, úgy mint a sebességfokozat-mutató, a fogyasztásmérő, a magas hatékonyságú légkondicionálás, fejlettebb kenőanyagok, az üresjárat esetén elindító/leállító rendszerek, a kis gördülési ellenállással rendelkező gumiabroncsok és a gumiabroncs nyomásának nyomon követése, melyek felhasználása az egyedi járművezetői viselkedéstől függhet; ezen kívül ajánlja olyan technológiák járművekben történő bevezetését, amelyek ösztönzik a környezettudatos járművezetői magatartást, például olyan kijelzők, amelyek mutatják az aktuális útra vonatkozó üzemanyag-fogyasztást és annak költségét, valamint hasonló adatokat a gyakran használt útvonalakra vonatkozóan, aktív sebességkorlátozást jelző berendezések és a vezetőt a sebesség ellenőrzésében segítő eszközök, mint például sebességkorlátozók;

33.   felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja felül a tesztelési eljárásokat annak meghatározása céljából, hogy tiszteletben tartják-e a gyártási szabályoknak való megfelelést, illetve annak biztosítására, hogy ne legyen eltérés az egyes tagállamok tanúsító hatóságai által követett megközelítésben;

34.   hangsúlyozza az energiabiztonság sürgős kérdései kezelésének prioritását és annak szükségességét, hogy Európa importált üzemanyagtól való függése csökkenjen, illetve a járművek hatékonyságának növelése révén csökkenjen a CO2-kibocsátás, továbbá hogy javuljon a közúti biztonság;

35.   úgy véli, hogy az energiatakarékosságot célzó minden intézkedés, amely alacsonyabb üzemanyag-felhasználást eredményez, igen jótékony hatást gyakorol az energiaellátás biztonságára, a Közösségnek az elsődleges energiaforrások behozatalától, illetve a szénhidrogének nemzetközi árától való függőségének csökkentése révén;

Hirdetés és címkézés

36.   mivel nem bízik az új gépkocsik reklámozása tekintetében javasolt önkéntes megállapodás valószínű hatékonyságában, felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az 1999/94/EK irányelv módosítására, és vezessen be jogi követelményeket az új gépkocsiknak az EU belső piacán történő címkézésére, reklámozására és forgalmazására, különös tekintettel megfelelő átültetésének biztosítására avégett, hogy a fogyasztók átfogó és érthető tájékoztatást kapjanak;

37.   javasolja, hogy állapítsanak meg kötelező és egységes minimumkövetelményeket az új személygépkocsik üzemanyag-takarékosságára (l/100 km) és CO2-kibocsátására (g/km) vonatkozó információk járműveken, valamint hirdetésekben, minden marketing- és promóciós anyagban és bemutatótermekben feltűnő, érthető és lehetőség szerint különböző színjelöléssel kialakított formában történő feltüntetését illetően az összehasonlítás lehetővé tétele céljából; az egyes elektromos termékek energiahatékonyságának összehasonlítására használt A–G rendszert a kívánt információfeltüntetés modelljének tekinti;

38.   felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon hasonló célkitűzéseket szolgáló szabályokat, amelyek lefedik a jelenlegi jogszabályok hatálya alá nem tartozó területeket, mint a TV-, rádió- és internet-alapú anyagok, valamint a közel új gépkocsik reklámozása;

39.   úgy véli, hogy a cigarettásdobozokon feltüntetendő egészségügyi figyelmeztetést előíró jogszabályok hasznos példával járnak elöl, és javasolja, hogy az új személygépkocsik hirdetés, marketinganyagok vagy bemutatótermekben értékesítési ponton történő kiállítás útján való reklámozására szánt helynek legalább a 20%-a nyújtson információt – a jóváhagyott formátumban – az üzemanyag-takarékosságról és a CO2-kibocsátásról;

40.   javasolja, hogy a légkondicionálók tesztjeinek eredményeit az összes marketing- és reklámanyagban, illetve a bemutatótermekben szerepeltessék az üzemanyag-fogyasztásra vonatkozó információk között;

41.   javasolja, hogy a reklámozásra vezessenek be kötelező szabályzatot, amely tiltja a környezetbarát jellemzőkre vonatkozó valótlan állításokat, és annak érdekében, hogy erős fogyasztói keresletet keltsenek az alacsony CO2-kibocsátású járművek iránt, ajánlja a környezeti teljesítményre vonatkozó "zöld csillag" besorolási rendszer bevezetését, figyelembe véve a környezeti teljesítmény valamennyi szempontját, beleértve a CO2- (g/km) és más szennyezőanyag-kibocsátást, az üzemanyag-fogyasztást (l/100 km), a tömeget, az aerodinamikát, a térkihasználást, a zajt és a környezetbarát járművezetést támogató eszközöket;

A fogyasztói igények támogatása

42.   elismeri azt a jelentős szerepet, melyet a tagállamok játszhatnak az alacsony kibocsátású tömegközlekedési és magánjárművek iránti fogyasztói kereslet ösztönzésében, és felhív az e tekintetben megteendő intézkedéseket feltüntető nemzeti cselekvési tervek elkészítésére;

43.   támogatja különösen adóügyi intézkedések használatát, és ösztönzi a tagállamokat az átlagos kibocsátást túllépő járművekre kirótt vásárlási és forgalmi adó bevezetésére;

44.   elismeri, hogy a járműállomány életkora és a nagy sebességgel történő vezetés hatással van a kibocsátásra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gazdaságilag ösztönözzék a régi autók forgalomból való kivonását, és biztosítsák, hogy a járműadók egy része a szén-dioxid és egyéb szennyező anyagok kibocsátásának függvényében változzon; rámutat, hogy a szén-dioxid-kibocsátás nélküli technológiák fokozatos bevezetésével a szén-dioxidhoz kapcsolódó adókomponensnek hosszú távon meg kell szűnnie;

45.   a belső piac felaprózódásának megakadályozása céljából felhív a CO2-kibocsátási értékek EU-szintű meghatározására, amelyet a tagállamok felhasználhatnak a kibocsátáshoz kapcsolódó adóösztönzők megállapításához;

46.   támogatja a gépkocsik CO2-alapú adóztatását és az alternatív üzemanyagokat, a fogyasztók és az ipar számára helyes ösztönzők meghatározása céljából;

Könnyű haszongépjárművek (N1) és egyéb kategóriák

47.   támogatja a Bizottság könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának szabályozására irányuló szándékát, és sürgeti a Bizottságot, hogy a személygépkocsikra tervezett javaslatokkal egyidejűleg terjesszen elő javaslatokat;

48.   elismeri, hogy a könnyű haszongépjárművek a személygépkocsikhoz képest eltérő jellemzőkkel és eltérő piaccal rendelkeznek; tudomásul veszi az ebből az ágazatból származó átlagos kibocsátására vonatkozó adatok hiányát és a csökkentések megvalósításának költségeit, de úgy gondolja, hogy a szabványoknak és követelményeknek – amennyire lehetséges – meg kell felelniük a személygépkocsikra előírtaknak;

49.   emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament számos alkalommal felhívta a Bizottságot, hogy a közúti járművek összes kategóriájára nézve mérlegeljen CO2-korlátozó intézkedéseket, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2009. január 1-ig terjesszen elő megfelelő szabályozási javaslatokat a nehéz haszongépjárművekre és a kétkerekű járművekre;

Kiegészítő intézkedések

50.   úgy véli, hogy teljes mértékben kiegészítő jellegűnek tekintendők a járművek CO2-kibocsátásához potenciálisan hozzájáruló olyan intézkedések, melyekhez nem rendelkezhető hozzá abszolút érték, és azok nem szerepeltethetők a most javasolt jogszabályban;

51.   úgy gondolja, hogy a hatékonyabb vezetés, a bioüzemanyagok, és különösen a közlekedésirányító rendszerek javításának ösztönzésével járó kísérő intézkedések hozzájárulhatnak a CO2-kibocsátások minimálisra csökkentéséhez;

52.   ösztönzi a tagállamokat, hogy a nehéz haszongépjárművekkel szállított áruk mennyiségét a vasúti és vízi szállítás javára csökkentsék, ami az alacsonyabb szennyezőanyag-kibocsátás terén éreztetné a hatását, és csökkentené az olajszükségletet is;

53.   tart attól, hogy a bioüzemanyagok fokozottabb használata azt kockáztatja, hogy megnő az élelmiszer és a takarmány ára, ami súlyos hatással lenne az igen alacsony jövedelmű emberek életére, és gyorsul a trópusi esőerdők elpusztítása, és felhívja a Bizottságot, hogy a behozott bioüzemanyagokra vonatkozóan javasoljon szigorú tanúsítási szabályokat az esetleges negatív társadalmi és ökológiai hatások elkerülése érdekében;

54.   úgy gondolja, hogy a bioüzemanyagoknak a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos előnyeit minden esetben 98/70/EK irányelv felülvizsgálatának összefüggésében kell mérlegelni;

55.   ragaszkodik ahhoz, hogy dolgozzák ki a fenntartható módon előállított bioüzemanyagok tanúsítását; jogalkotási javaslatban felhívja a Bizottságot, hogy kizárólag az igazoltan fenntartható módon előállított bioüzemanyagokat engedje beszámítani a kibocsátási célkitűzés elérésébe; hangsúlyozza, hogy az élelmiszercélú felhasználással közvetlenül nem versengő és nagyobb hatékonyságot biztosító, növényekből vagy növényfrakciókból származó, második generációs bioüzemanyagokat terjeszteni kell, és még nagyobb támogatást kell kapniuk;

56.   ajánlja, hogy 2012-n túlra rögzítsenek további üzemanyag-hatékonysági célokat, hogy folytassák a járművek kibocsátásának csökkentését, egyidejűleg nagyobb bizonyosságot teremtve valamennyi érdekelt fél számára;

57.   felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a gáznemű alternatív üzemanyagok – például a cseppfolyósított propán-bután gáz és földgáz – szerepét és potenciálját, amelyek hozzájárulhatnak a CO2-kibocsátás azonnali csökkentéséhez és az energiaellátás diverzifikálásához;

58.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne feledkezzenek meg arról, hogy az új gépjármű-technológiákra vonatkozóan alapos ismeretekre van szükség, és különösen arra, hogy képzést kell biztosítani konkrét csoportok (például szerelőműhelyek és műszaki szolgáltatások) számára;

59.   felhívja a Bizottságot, hogy a gépkocsikból származó CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló stratégia részeként haladéktalanul kezdje meg az egész EU-ra kiterjedő ökovezetés-kampány előkészítését;

60.   felhívja a Bizottságot, tegyen jelentést az Európai Parlamentnek arról, hogyan lehet nyomon követhetővé tenni az ökovezetés CO2-kibocsátásra gyakorolt előnyös hatásait, és – amennyiben a Bizottság úgy gondolja, erre nincs lehetőség – adjon magyarázatot arra, miért finanszírozza a Bizottság az ECODRIVEN projektet, amelynek célja a CO2-kibocsátásnak az ökovezetés segítségével történő meghatározott csökkentése;

61.   támogatja azt az elvet, hogy az ökovezetés-tanfolyam elvégzését a vezetői engedély birtoklásának kötelező követelményévé kell tenni;

o
o   o

62.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 242., 2002.9.10., 1. o. (2) HL L 232., 2002.8.29., 1. o. (3) HL L 412., 2006.12.30., 1. o. (4) HL C 280. E, 2006.11.18., 120. o. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0038 (6) http://ec.europa.eu/enterprise/automotive/projects/report_co2_reduction.pdf (7) HL L 12., 2000.1.18., 16. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelet (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) által módosított irányelv. (8) HL L 350., 1998.12.28., 58. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelet által módosított irányelv.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása az adózási és a vámpolitikának a lisszaboni stratégiához való hozzájárulásáról (2007/2097(INI))

P6_TA(2007)0470 A6-0391/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, "Az adózási és a vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához" című bizottsági közleményre (COM(2005)0532),

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, "A tagállamok közvetlenadó-rendszereinek a belső piacon való összehangolása" című bizottsági közleményre (COM(2006)0823),

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, "A tőkekivonási adóról és a tagállamok adópolitikájának szükséges koordinációjáról" című bizottsági közleményre (COM(2006)0825),

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, "Az adókedvezményeknek a K+F érdekében történő hatékonyabb felhasználásáról" című bizottsági közleményre (COM(2006)0728),

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, "A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a közös konszolidált társasági adóalap ("KKTA") tekintetében megvalósult haladás és a következő lépések" című bizottsági közleményre (COM(2006)0157),

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, "Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén" című bizottsági közleményre (COM(2006)0824),

–   tekintettel a 2004. március 10-i álláspontjára a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/434/EGK irányelv(1) módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról,

–   tekintettel a 2005. december 13-i állásfoglalására az európai uniós vállalkozások adózásáról: közös összevont társasági adóalap(2),

–   tekintettel az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2004. szeptember 10–11-én és 2006. április 7-én és 8-án tartott informális üléseire,

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, "A kis- és középvállalkozások társaságiadó-jellegű akadályainak felszámolása a belső piacon – a székhely államának szabályai szerinti adózás elve lehetséges kísérleti projektjének felvázolása" című bizottsági közleményre (COM(2005)0702),

–   tekintettel a Bizottság európai adófelmérésére (SEC(2004)1128),

–   tekintettel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanács, a 2001. március 23–24-i stockholmi Európai Tanács, a 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács, a 2005. március 22–23-i, a 2005. december 15–16-i és a 2006. március 23–24-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel "Az ártalmas adóztatási verseny: Egyre sürgetőbb globális probléma" c. 1998. évi OECD-jelentésre,

–   tekintettel az "Adózási struktúrák az Európai Unióban" című 2006. évi bizottsági jelentésre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0391/2007),

A.   mivel, hogy a nemzeti adórendszereknek egyre inkább figyelembe kell venniük a gazdaság globalizációját és a humántőke tudásalapú társadalomba történő összpontosításának szükségességét,

B.   mivel az Európai Unióban létező 27 különböző adórendszer akadályozza a belső piac zökkenőmentes működését, továbbá az adminisztráció és az előírásoknak való megfelelés tekintetében jelentős többletköltséget jelent a határokon átnyúló kereskedelem és üzleti tevékenység számára, hátráltatja a vállalati szerkezetátalakítást, csökkenti az uniós vállalkozások globális szintű versenyképességét és kettős adóztatást eredményez,

C.   mivel a saját források jövőjéről szóló 2007. március 29-i parlamenti jelentés hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a saját források bármely jövőbeli rendszerének tiszteletben kell tartania a tagállamok fiskális szuverenitását és a fiskális semlegességet, ugyanakkor pedig – a saját források jövőjével kapcsolatos, esetleges hosszú távú lehetőségként – megemlíti egy közösségi adó vagy az Európai Unió javát közvetlenül szolgáló új nemzeti adók bevezetését,

D.   mivel az Európai Unióban az adóverseny a dinamikus vállalkozási környezet révén EU-szerte gazdasági hasznot eredményezett és eredményez, de a megfelelő EU-szintű adó-összehangolás, amely nem törekszik az adókulcsok harmonizálására, hozzájárulhat ahhoz, hogy az adóverseny előnyein a vállalkozások, munkavállalóik és fogyasztóik még szélesebb körben osztozzanak,

E.   mivel bizonyos európai uniós országokban a nagyobb általános gazdasági növekedés és különösen a számos új társaság elindulása és jelentős nyereségnövekedése következtében a tőkéből származó adóbevétel emelkedett, ellentétben azokkal az országokkal, amelyekben a bevételi kapacitás a lassabb növekedés miatt csökkent,

F.   mivel a tagállamokban az általános adózási szintek a bruttó hazai termék (GDP) 28,4 és 50,5 %-a között mozognak, aminek az a következménye, hogy a gazdaság különböző mértékben torzul,

G.   mivel a K+F növekedésre és munkahelyekre gyakorolt hatása miatt meg kell vizsgálni a K+F-re vonatkozó adóösztönzők hatékonyabb alkalmazását,

H.   mivel a lisszaboni stratégia céljainak eléréséhez a tagállamok adópolitikájának fokozott mértékű összehangolására van szükség; mivel Európának olyan egyedülálló gazdasági és társadalmi keretet kell kialakítania, amely a kulturális örökség sokszínűsége és a szellemi tőke adta versenyelőnyt innováción alapuló termelékenységi növekedéssé alakítja,

I.   mivel az adórendszerek jelenlegi széttagoltságával kapcsolatos elemek alkotják az adókijátszást lehetővé tevő kibúvókat, mivel a csalás és az adókijátszás miatt elmaradó bevételek a becslések szerint csak a hozzáadottérték-adó esetében 200-250 milliárd eurót tesznek ki,

J.   mivel az adóteher pontos mértéke a nominális adókulcsból és adóalapból álló tényleges adókulcs,

K.   mivel az energiaadóztatás hasznos eszköze mind a "szennyező fizet" elv alkalmazásának, mind pedig a szennyezés forrásnál történő csökkentése elérésének; mivel az éghajlatváltozás kezelése érdekében sürgősen foglalkozni kell a közlekedés egyre növekvő környezeti hatásával,

L.   mivel az energia adóztatása és az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere két lényeges, az energiafogyasztás és a CO2-kibocsátások kezelésére már jelenleg használt gazdasági eszköz;

Az adópolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához

1.   emlékeztet arra, hogy az adópolitikával kapcsolatos döntések – például a vállalkozások számára adóösztönzők nyújtása – a munkahelyteremtés és a munkahelyek száma növelésének, valamint a K+F befektetések és a környezetbarát technológiák száma növelésének legfőbb eszközei; hangsúlyozza azonban, hogy ha az adópolitika jelentős mértékben hozzá akar járulni a lisszaboni stratégiához, akkor szükség van a vállalkozások számára nyújtott ilyen adókedvezménnyel generált többletbevétel újbóli elosztási módjának állandó nyomon követésére annak biztosítása céljából, hogy a többletbevételt ténylegesen az innovációba és a még inkább környezetbarát technológiába való további befektetésekre használják;

2.   tudomásul veszi a társasági adókulcsok csökkenésével kapcsolatos tendenciát az Európai Unióban, valamint más OECD-országokban, ami a pénzügyi piacokon tapasztalható egyre nagyobb globális versenyt, szerkezeti változást és fejlődést tükrözi; hangsúlyozza azonban, hogy Európában az általános adószintek még mindig magasabbak más OECD-országokéhoz képest; felhívja a figyelmet arra is, hogy az állami bevételek egészében véve a tényleges társasági adókulcsok csökkenése ellenére növekedtek; megállapítja, hogy a társaságok – és különösen a KKV-k – számára kedvező, valamint a növekedés megújítására és a munkahelyteremtésre irányuló, összehangolt fiskális keretre van szükség, beleértve a vállalati adóval kapcsolatos rendelkezéseket is;

3.   szükségesnek tartja olyan államháztartási politikai környezet létrehozását, amely a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás tekintetében kedvező, és amely a foglalkoztatottak és a fogyasztók, valamint a vállalatok és a tőkejövedelmet szerző személyek közötti általános adóteher-megosztás érdekében egy uniós szintű egészséges adóversenyt eredményez; rámutat, hogy az Európai Uniónak az új vállalkozások létrehozásának és a technológiai innováció ösztönzése érdekében kell előmozdítania az adórendelkezéseket;

4.   hangsúlyozza, hogy általánosságban a tagállami adórendszerek túl messzire mentek a tekintetben, hogy az alacsony adókategóriákra viszonylag magas adókulcsokat alkalmaztak, ami eltántorít a kockázatvállalástól és tevékenységek megkezdésétől;

5.   úgy véli, hogy lehetséges versenyképes adószabályokat alkalmazni az állami finanszírozás aláásása nélkül, amint az azokban az európai országokban tapasztalható, amelyek az elmúlt évtizedben sikeresen növelték adóbevételüket az adóalapok kiszélesítésével kísért adócsökkentések révén, miközben visszafogták a kiadásokat és ezzel csökkentették hiányukat;

6.   üdvözli a Bizottság szándékát, hogy megoldásokat fejlesszen ki a transzferárképzéssel kapcsolatos problémákra az Európai Unión belül;

7.   üdvözli a Bizottság által javasolt, a székhely szerinti országban történő adóztatásra vonatkozó elvnek a KKV-k által fizetett társasági adóra történő alkalmazására irányuló kísérleti projektet;

8.   elismeri az Európai Unióban és az OECD-országokban a KKV-k előtt álló, a projektjeik finanszírozásával kapcsolatos nehézségeket, és helyesli adóösztönzők nyújtását annak érdekében, hogy ösztönözzék a KKV-kat, hogy gyakrabban vegyenek igénybe olyan köztes finanszírozási mechanizmusokat, mint például a vállalkozási részvénytőke és üzletiangyal-hálózatok;

9.   felhívja a figyelmet az állami bevétel azon hiányára, amely az Európai Unióban az adócsalás miatt keletkezik, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket az adócsalás elleni küzdelem érdekében;

10.   azon a véleményen van, hogy az adókijátszás és az adócsalás elleni hatékony küzdelem érdekében modern szervezeti, valamint hatékony és eredményes igazgatási elveken alapuló, gyökeres változásra van szükség az adószolgálatok működésének módjában, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak jelentős kezdeményezéseket kell tennie ezen ágazat közösségi szintű koordinációjának támogatása érdekében;

11.   úgy ítéli meg, hogy a közhasznú állami, illetve részben állami vállalatok számára a hozzáadottérték-adó területén fenn kell tartani az adókiváltságokat; úgy véli, hogy az EU-szerte meglévő HÉA-kötelezettségük kezelése érdekében be kell vezetni az egyablakos ügyintézést a társaságok számára;

12.   felszólítja a tagállamokat, hogy jobb struktúrák révén és a költségvetés kiadási részére koncentrálva gondoskodjanak az adóterhek igazságosabb elosztásáról;

13.   bírálja az Európai Unióban a hozzáadottérték-adó kulcsának emelkedő tendenciáját, mert ez regresszív hatású és csökkenti a keresletet; hangsúlyozza, hogy egyes EU-tagállamokban a tapasztalat azt mutatta, hogy akkor keletkezik nagyobb bevétel, amikor az adóalapot kiszélesítik, amikor a foglalkoztatási növekedés a fogyasztás növekedését eredményezi, és amikor a feltételek adottak a feketegazdasági tevékenységek szabályossá tételéhez, ezt folyamatot pedig a HÉA-kulcsok növelése veszélyezteti;

14.   újólag megismétli, hogy támogatja a munkaerő-igényes szolgáltatások – mint a HÉA-rendszer strukturális eleme – vonatkozásában alacsonyabb HÉA-kulcsokkal való kísérletezést, amely rugalmasságot biztosít a tagállamok számára a tekintetben, hogy a főként helyi és a határokon átnyúló versenyt nem torzító, lakosságközeli szolgáltatások ágazataiban ilyen adókulcsokat alkalmazzanak;

15.   támogatja a Bizottság törekvését, hogy az adópolitikát ambiciózus környezetvédelmi célokhoz igazítsa; véleménye szerint egy ilyen intézkedés előmozdíthatja a környezetvédelmi technológiák intenzívebb kutatását és alkalmazását, ezáltal fejlesztve az EU versenyképességét e területen; hangsúlyozza azonban, hogy lépeseket kell tenni a szegényebb háztartások még nagyobb terhelésének elkerülésére;

16.   megállapítja, hogy teljesen új megközelítésre van szükség a jövedéki adópolitika tekintetében; hangsúlyozza, hogy el kell utasítani azt a politikai irányvonalat, amely a legalacsonyabb adókulcs EU-szinten történő meghatározására törekszik, és olyan általános magatartási kódexet kell elfogadni, melynek célja, hogy a tagállamokat az erősen eltérő jövedékiadó-kulcsaik közelítésére ösztönözze;

17.   megítélése szerint az adópolitikának általánosságban hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy az ipart az externális költségek internalizálására ösztönözzék, ugyanakkor célszerűnek tartja a tiszta, nem fosszilis alapú energiaforrások adójellegű és másfajta támogatásának megtartását, illetve bevezetését;

18.   úgy véli, hogy az üzemanyag-adók növelése pozitív környezeti hatással járna, ha gazdaságos és vonzó tömegközlekedési eszközök állnának rendelkezésre;

19.   úgy véli, hogy a felzárkózó országok nagyobb externális költségekkel szembesülnek, amiért azonban nem szabad hátrányos helyzetbe kerülniük;

20.   hangsúlyozza, hogy továbbra is csökkenteni kell a foglalkoztatási adókat, ami a 70%-os foglalkoztatási arányra vonatkozó lisszaboni stratégia elérésének fontos eszköze;

21.   a belső piac létrejöttének érdekében fontosnak tartja a vámjogszabályok egyszerűsítését és a vámeljárások racionalizálását a határokon átnyúló ügyleteket végző vállalkozások adminisztratív költségének csökkentése céljából; fenntartja a vállalkozások határokon átnyúló megfelelési kötelezettségeinek egyszerűsítését; támogatja az EU-ban a határokon átnyúló értékesítések tekintetében történő HÉA-kivetésre vonatkozó, egyszerűsített rendszer irányába történő elmozdulást, például a fordított adózási mechanizmus végrehajtásával;

Közös konszolidált társasági adóalap

22.   támogatja a Bizottságnak az egész Európában egységes közös konszolidált társasági adóalap (KKTA) létrehozására irányuló törekvéseit; megjegyzi, hogy egy KKTA nagyobb átláthatóságot eredményez, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy külföldön és belföldön azonos szabályok szerint működjenek, továbbá növeli a határokon átnyúló kereskedelmet és befektetéseket, és jelentősen csökkenti az adminisztrációs költségeket, valamint az adóelkerülés és az adócsalás lehetőségét; úgy véli, hogy szükséges a kifejezetten a KKV-k előtt álló adómegfelelési költségek csökkentésére irányuló intézkedések bevezetése – ilyen például a székhely szerinti tagállamban való adózás rendszere;

23.   rámutat, hogy a KKTA olyan politika, amelyet a megerősített együttműködés keretében lehet folytatni, amint arról a szerződések rendelkeznek;

24.   emlékeztet arra, hogy a KKTA az adóalapra vonatkozó közös szabályokat fog magába foglalni, és semmi esetre sem fogja korlátozni a tagállamok saját adókulcsok meghatározására vonatkozó szabadságát;

25.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy megerősített együttműködés keretében elindítja a KKTA-t; hangsúlyozza azonban, hogy ez csupán a második legjobb megoldás, mivel egy átfogó, az egész közösségre kiterjedő rendszer hiányában az átláthatóság és az alacsonyabb igazgatási költségek előnyei részben csökkenhetnek;

26.   üdvözli a Bizottság megközelítését, miszerint a KKTA legyen egységes, és tegye egyszerűbbé a helyzetet, és azt ajánlja, hogy a közös normakeret meghatározásával egyidejűleg dolgozzanak ki a bevételeknek az érintett tagállamok közötti elosztására vonatkozó mechanizmust; úgy véli továbbá, hogy egy valóban közös, egységes adóalap megteremtése érdekében fontos a határokon átnyúló gazdasági tevékenységekre vonatkozó összehasonlítható vagy – a legjobb esetben – közös nyilvántartási dokumentáció létrehozása is;

27.   üdvözli "Az adókedvezményeknek a K+F érdekében történő hatékonyabb felhasználásáról" című bizottsági közleményt, és hangsúlyozza, hogy meg kell osztani a bevált gyakorlatokat, és a lehető legteljesebb mértékben egyértelművé kell tenni az ilyen ösztönzők közösségi jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét;

28.   hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi adózás rugalmas politikai eszköz egy adott szennyezés-korlátozási cél eléréséhez, a technológiai innovációra vonatkozó további ösztönzők biztosításához és a szennyezőanyag-kibocsátások további csökkentéséhez;

29.   arra ösztönzi a Bizottságot, hogy foglalkozzon a határokon átnyúló módon működő, nagyobb csoportok beszámolóinak, adózásának és adóigazgatásának összevonásával kapcsolatos kérdésekkel;

Az adókedvezményeknek a K+F érdekében történő hatékonyabb felhasználásáról

30.   megítélése szerint a K+F tevékenységek adókedvezménnyel történő támogatása nagy jelentősséggel bír a lisszaboni stratégia céljainak elérése tekintetében, például Európában a K+F kiadások növelésének, különösen a KKV-k K+F tevékenységének elősegítése tekintetében; megjegyzi azonban, hogy ilyen adókedvezmények a nemzeti vállalatoknak nyújtott közvetett támogatásként nem alkalmazhatók;

31.   meggyőződése, hogy az adópolitikát oly módon kell kidolgozni, hogy az a termelékenység által előidézett növekedést eredményezzen a gazdaság valamennyi ágazatában azáltal, hogy lehetővé teszi az adófizető számára, hogy a K+F kiadások tekintetében adólevonást alkalmazzon, vagy adócsökkentést igényeljen;

32.   úgy véli, hogy a tagállamok közötti technológiai szakadék azt jelenti, hogy különbségek vannak az adópolitikában, valamint hogy csak akkor kell közösségi szintű intézkedéseket elfogadni, ha az egyes tagállamok intézkedései nem nyújthatnak hatékony megoldást; azon a véleményen van, hogy a K+F adókedvezmények megtervezésével kapcsolatos bevált gyakorlatok és az adópolitika jobb összehangolásának támogatása segítheti a tagállamokat a lisszaboni célkitűzések elérésében;

Tőkekivonási adó

33.   sürgeti a Bizottságot, hogy az off-shore pénzügyi központok tekintetében alkalmazzon kezdeményezőbb stratégiát;

34.   támogatja a Bizottság nézetét, miszerint az eszközök harmadik országba történő átadása esetén az adminisztratív együttműködés hiánya miatt indokolt a kivonáskor azonnal esedékes adókivetés;

Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén

35.   megállapítja, hogy gyakran terjesztenek az Európai Közösségek Bírósága elé adózással kapcsolatos ügyeket, főként az átláthatóság hiánya és az európai adórendszerek rendkívüli bonyolultsága miatt, és ezért felhív az adótörvények egyszerűsítésére Európa-szerte; hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, amelyekben a külföldi leányvállalatnál határon átnyúló veszteség keletkezik, el kell kerülni az anyavállalat kettős adóztatását, az adóügyi hatásköröket igazságosan kell megosztani a tagállamok között, meg kell akadályozni a veszteségek kétszeri elszámolását és az adóelkerülést;

36.   megállapítja, hogy a veszteségkiegyenlítés határokon átnyúló csatornái nélkül a cégek annak biztosítására fognak törekedni, hogy nyereségüket olyan országokban adóztassák meg, amelyek saját piaca elég nagy ahhoz, hogy elegendő nyereség keletkezzen az esetleges külföldi veszteségek ellensúlyozására;

37.   úgy véli, hogy mind a társaságok, mind pedig a külföldi egységekkel rendelkező csoportok számára ki kell dolgozni a veszteségelszámolás határokon átnyúló rendszerét; tudomásul veszi a "Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén" című bizottsági közleményt;

38.   úgy látja, hogy a "Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén" című bizottsági közlemény alap a további vitához, különösen a közleményben – a KKTA alkalmazásáig – a veszteségelszámolási rendszer és a fogadó tagállamok általi utólagos megadóztatás végrehajtására vonatkozóan meghatározott lehetséges megoldások tekintetében;

o
o   o

39.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 102 E., 2004.4.28., 569. o. (2) HL C 286. E, 2006.11.23., 229. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0098.

Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása a dohányfüstmentes Európáért: Az Európai Unió politikai lehetőségei című zöld könyvről (2007/2105(INI))

P6_TA(2007)0471 A6-0336/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak "A dohányfüstmentes Európáért: Az Európai Unió politikai lehetőségei" című zöld könyvére (COM(2007)0027)

–   tekintettel a 2003 WHO-nak a Dohányzás ellenőrzéséről szóló keretegyezményére (FCTC),

–   tekintettel a WHO-nak a dohányzásról való leszoktatásra vonatkozó politikájára irányuló 2004-es európai stratégiájára,

–   tekintettel a WHO-nak a másodlagos dohányfüstkitettséggel szembeni védelemről szóló 2007-es politikai ajánlásaira,

–   tekintettel a Bizottság Parlament előtti nyilatkozatára a dohány-adalékanyagokról a REACH tárgyalások és az EP dohány-adalékanyagokkal kapcsolatos módosításai kapcsán(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0336/2007),

A.   mivel a dohányfüst egy több mint 4000 anyagból, köztük olyan mérgekből, mint a ciánsav, az ammónia és a szén-monoxid, valamint több mint 50 igazoltan rákkeltő anyagból álló összetett méregkeverék,

B.   mivel csak az Európai Unióban évente legalább 650 000 ember hal meg a dohányzás következtében,

C.   mivel tudományosan igazolták, hogy a dohányfüst és a füstmentes dohánytermékek súlyos egészségi károkat és korai halált okoznak,

D.   mivel a dohányfüst a légutakat károsítja, ami nyálkahártya-irritációt, köhögést, rekedtséget, légszomjat, csökkentett tüdőműködési értékeket, asztmakeletkezést és -rosszabbodást, tüdőgyulladás keletkezését és rosszabbodását, hörghurutot és krónikus obstruktív tüdőbetegségeket eredményez, és mivel a véredények károsodása olyan jelentős, hogy az szívinfarktushoz és szélütéshez vezethet, és több mint kétszeresére növeli az időskori makuladegeneráció (AMD) miatti vakság kockázatát,

E.   mivel igazolták, hogy a dohányfüstnek általában vagy a munkahelyen való kitettség jelentősen növeli a tüdőrák kockázatát, és hogy például a dohányzást nem tiltó vendéglátóipari egységekben dolgozó munkavállalók tüdőrák-megbetegedési valószínűsége 50%-kal nagyobb, mint azoké a munkavállalóké, akik nincsenek kitéve dohányfüstnek,

F.   mivel az Európai Unióban becslések szerint évente mintegy 80 000 ember hal meg a passzív dohányzás miatt,

G.   mivel a gyermekek különösen érzékenyek a dohányfüstterhelésre, például otthon és a tömegközlekedésben,

H.   mivel a terhesség ideje alatti dohányfüstterhelés a rendellenes fejlődés, a vetélés, a halvaszülés és a koraszülés megnövekedett kockázatához, a magzat csökkent hosszanti növekedéséhez, kisebb fejkerülethez és kisebb születési súlyhoz vezethet, és mivel a passzív dohányzás összefügg a középfülgyulladásokkal, a csökkent tüdőfunkcióval, az asztmával és a hirtelen csecsemőhalállal,

I.   mivel az Európai Unió és 27 tagállamából 25 tagállam már aláírta és megerősítette a WHO-nak a dohányfogyasztás megfékezéséről szóló keretegyezményét (Framework Convention on Tobacco Control, FCTC), amelynek preambulumában hivatkoznak a WHO alkotmányára, amely kimondja, hogy az egészség elérhető legmagasabb szintjének élvezete alapvető emberi jog, és amelynek 8. cikke a dohányfüst elleni védelemre vonatkozó kötelezettségvállalást fogalmaz meg,

J.   mivel úgy érhető el a társadalom és a gazdaság számára a legnagyobb haszon, ha a füstmentes területeket a dohányzásról való leszoktatásra irányuló olyan hatékony politikákkal egészítik ki EU és/vagy tagállami szinten, mint: a) a leszoktatást támogató eredményes programok oktatási intézményekben, egészségügyi szolgálatokban, munkahelyeken és sportkörnyezetben, valamint könnyebb hozzáférés a dohányzásról való leszokást segítő (viselkedési, illetve gyógyszeres) terápiákhoz; b) a dohányfüggőség diagnózisa és kezelése a nemzeti egészségügyi és oktatási programokban; és c) együttműködés az FCTC 14. cikkében megállapított elérhetőség és megfizethetőség megkönnyítése érdekében,

K.   mivel egy felelősségteljes politikának kötelessége olyan környezet megteremtése, amelyben a dohányzást már nem tekintik szokásosnak, ami arra bátorítja a dohányzókat, hogy korlátozzák vagy hagyják abba a dohányzást, amely támogatja őket a leszokás folyamatában, és megakadályozza, hogy a gyerekek és a fiatalok dohányozni kezdjenek,

L.   mivel csak a minden zárt munkahelyre – beleértve a vendéglátóipari és italt felszolgáló létesítményeket, az összes középületet és közlekedési eszközt – vonatkozó átfogó dohányzási tilalom tudja védeni a munkavállalók és a nem dohányzók egészségét, és mivel ezáltal jelentősen megkönnyítik a dohányzók számára a dohányzás abbahagyását,

M.   mivel a tagállamok azon vendéglátóipari egységeiben, ahol átfogó dohányzási tilalmat vezettek be, forgalomcsökkenés nem mutatható ki,

N.   mivel a Világbank 1999-es "A járvány megfékezése: a kormányok és a dohányzás ellenőrzésének gazdasági szempontjai" című jelentésében bizonyította az adózási intézkedések költséghatékonyságát a dohánytermékek iránti kereslet visszaszorítása és a teljes dohányfogyasztás csökkentése terén, és a WHO is hangsúlyozta, hogy az adózás rendelkezik a legnagyobb hatással,

O.   mivel a WHO dohányzásról való leszoktatásra irányuló politika tekintetében megfogalmazott európai stratégiája megerősíti, hogy a dohányzás megszüntetésére irányuló (viselkedési, illetve gyógyszeres) beavatkozások az átfogó dohányzás-ellenőrzési stratégia fontos és költséghatékony összetevői, amelyek a jövőben jelentős kiadásokat fognak megtakarítani az egészségügyi rendszereknek,

P.   mivel ismert, hogy a dohányfogyasztás miatt az európai nemzetgazdaságokban évente százmilliárdos nagyságrendű kár keletkezik,

Q.   mivel az egészségügyi rendszerek dohányfogyasztás okozta költségeit a teljes lakosság, és nem az okozók viselik,

R.   mivel elfogadhatatlan, hogy egyes tagállamok alacsony adókulcsokkal ösztönzik országukban a dohánytermékek vásárlását, hogy növeljék teljes adóbevételüket,

S.   mivel az uniós polgárok közel 70%-a nem dohányzik, 27%-a cigarettázik, 5%-a sodor saját cigarettát és 1%-a szivarozik vagy pipázik,

T.   mivel az uniós polgárok 86%-a a munkahelyi, 84%-a az egyéb közterületeken, 77%-a az éttermekben, 61%-a pedig a bárokban és kocsmákban bevezetendő dohányzási tilalom mellett foglal állást,

U.   mivel a meghatározott célcsoportra irányuló felvilágosítás – különösen a fiatalok, a várandós anyák és a szülők körében – hozzájárul a dohányfogyasztás mérsékléséhez,

1.   üdvözli a Bizottság zöld könyvét, mint a polgárok egészségét veszélyeztető dohányfüst elleni védelemre szolgáló felelősségteljes európai politika kiindulási pontját;

2.   üdvözli azon tagállamok eljárását, amelyek már hoztak hatékony intézkedéseket a passzív dohányzás elleni védelem érdekében;

3.   megismétli a már a környezetvédelem és az egészségügy terén 2004 és 2010 között megvalósítandó európai cselekvési tervről szóló 2005. február 23-i állásfoglalásában(2) megtett, Bizottsággal szembeni követelését, amely szerint a környezetben lévő dohányfüstöt a lehető leggyorsabban osztályozzák a veszélyes anyagokról szóló irányelvben(3) I. kategóriájú rákkeltő anyagként, hogy a környezeti dohányfüstöt a rákkeltő és mutagén anyagokról szóló irányelv(4) hatálya alá vonják;

4.   felhívja a Bizottságot, hogy sorolja fel és számszerűsítse a tagállamokban a fiatalkorúak dohányzásának konkrét ártalmas hatásait abból a célból, hogy ezt követően a dohányzás elkezdésének és a dohányfogyasztásnak a fiatalok körében való megfékezésére irányuló európai célkitűzéseket fogalmazzon meg a tagállamok számára, a tagállamok pedig vállalják, hogy 2025-re legalább 50%-kal csökkentik a dohányzást a fiatalok körében,

5.   a közösségi jogszabályok által előírt kötelezettségek sérelme nélkül hangsúlyozza, hogy a tagállamok szabadon határozzák meg a nemzeti szinten meghozandó intézkedések formáját, de a 4. bekezdésben említett, megszabott időszak félidejében és végén is be kell számolniuk a Bizottságnak a fiatalkorúak dohányzása által okozott káros hatások csökkentése terén elért előrehaladásról,

6.   megállapítja, hogy a Bizottságnak támogató szerepet kell játszania az európai célkitűzések elérése során azáltal, hogy segít a tagállamoknak a tudás és a legjobb gyakorlatok cseréjében és a fiatalok körében a dohányzás által okozott káros hatások elleni küzdelemre vonatkozó európai kutatás elvégzésében;

7.   felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a munkahelyi biztonság- és egészségvédelemről szóló keretirányelv(5) módosítására irányuló javaslatot, amely valamennyi munkáltató számára előírja a munkahely dohányfüstmentességének biztosítását;

8.   felhívja a tagállamokat, hogy két éven belül vezessenek be korlátlan dohányzási tilalmat minden zárt munkahelyen, beleértve a vendéglátó létesítményeket, és minden zárt középületben és közlekedési eszközön az Európai Unióban; felhívja a Bizottságot, hogy ha a megnevezett célokat nem éri el valamennyi tagállam, 2011-ig terjesszen elő a Parlamentnek és a Tanácsnak a munkavédelem területén a nemdohányzók védelmére vonatkozó szabályokra irányuló javaslatot, miközben elismeri a tagállamok meglévő nemzeti rendelkezéseit;

9.   felhívja azon tagállamokat, amelyek nyilvános helyeken, szórakozóhelyeken és éttermekben dohányzási tilalmat vezettek be, hogy hozzák létre és írják alá az "európai dohányfüstmentes övezetet" meghatározó chartát, amellyel az önkéntes tagság alapján a teljes dohányzási tilalmat bevezető tagállamok az ügy éllovasaivá lépnek elő, illetve felhívja a charta tagjait, hogy fontolják meg az önkéntes charta számára megerősített együttműködési eljárás keretében jogszabályi rang biztosítását;

10.   kéri a tagállamokat, hogy két éven belül vezessenek be dohányzási tilalmat a nyilvános játszótereken;

11.   felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést azon költségekről, amelyek a nemzeti egészségügyi rendszerek és az Európai Unió gazdasága számára a dohányzás és a dohányfüstterhelés következményei révén jelentkeznek;

12.   felhívja a Bizottságot, hogy lehetőleg 2008-ig terjesszen be a 2001/37/EK irányelv(6) módosításáról szóló javaslatot, amely legalább a következőket tartalmazza:

13.   felszólítja a Bizottságot, hogy támogasson egy átfogó dohányzás-ellenőrzési és dohányzásról való leszoktatásra irányuló stratégiát és fontoljon meg további, az Unió egész területén érvényes intézkedéseket egy dohányfüstmentes Európa, pl.

14.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen fiskális intézkedések járulhatnának hozzá a különösen a fiatalkorúak általi dohányfogyasztás csökkentéséhez, és felhívja a Bizottságot, hogy e vizsgálat alapján tegyen ajánlást a tagállamoknak;

15.   felhívja az összes tagállamot, hogy állítsa le országában a dohánytermékek vásárlásának az alacsony adókulcsok fenntartásával való ösztönzését;

16.   üdvözli Olaszországnak azt a döntését, hogy a csempészet leküzdését és a származás meghatározásának megkönnyítését segítő eszközként betiltja a címke nélküli cigaretta mindenfajta szállítását;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a 2001/37/EK irányelv módosítására irányuló javaslatokat annak a követelménynek a megszüntetése céljából, hogy a cigarettacsomagon fel kell tüntetni a kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-tartalmat, ami jelenleg félrevezető összehasonlítást nyújt a dohányzók számára;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a 2001/37/EK irányelv módosítására irányuló javaslatokat az Európai Unióban eladott valamennyi dohányterméken kötelezően elhelyezendő nagyobb, nyomatékos képi figyelmeztetések megújított könyvtárának felvétele céljából, és hogy ezek a figyelmezetések a dohánycsomagok mindkét oldalán megjelenjenek; úgy véli, hogy valamennyi figyelmeztetésnek világos elérhetőségi adatokat is tartalmaznia kell, hogy segítsen a dohányzóknak az abbahagyásban, például egy ingyenesen hívható telefonszámot vagy honlapot;

19.   különösen felhívja a Bizottságot, hogy a 2001/37/EK irányelvre irányuló módosításába javasolja a dohányzás és a vakság közötti összefüggésről szóló figyelmeztetés felvételét, mivel több friss tudományos tanulmány meggyőző és egyöntetű bizonyítékot talált arra, hogy a dohányzás a retinafolt időskori elfajulása által vakságot okoz; a dohánytermékeken használatos figyelmeztetések listájába fel kell venni e figyelmeztetéseket, a megfelelő képi ábrázolással alátámasztva;

20.   felszólítja a tagállamokat, hogy azon dohányosok számára, akik fel akarnak hagyni a dohányzással, azt támogató intézkedésekkel, pl. a dohányzásról való leszoktatásra irányuló beavatkozásokkal könnyítsék meg:

21.   rámutat arra, hogy a WHO-nak a dohányzásról való leszoktatásra irányuló politika tekintetében megfogalmazott 2004-es európai stratégiája szerint az orvos általi intenzív, több mint 10 perces tanácsadás rendelkezik a legmagasabb sikeraránnyal a hosszú távú absztinencia elérésében; felhívja ezért a tagállamokat, hogy építsék be a nikotinfüggőség megszüntetésére irányuló tanácsadást a nemzeti egészségügyi rendszerbe az alapellátásban részt vevő szakemberek arra való ösztönzése és képzése révén, hogy a betegek dohányzásról való módszeres megkérdezésével avatkozzanak közbe, tanácsolják a dohányzóknak a dohányzás abbahagyását, és hogy biztosítsák számukra ennek az intenzív tanácsadásnak a térítését;

22.   felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az egészséges életmódról szóló – valamennyi életkori és társadalmi csoport számára testre szabott – tájékoztató és felvilágosító kampányokat, hogy a polgárokat képessé tegyék arra, hogy vállalják a felelősséget önmagukért és – adott esetben – gyermekeikért;

23.   úgy véli, hogy ezeknek a dohányzásról való leszokásra irányuló intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a dohányzók – és különösen a fiatalkorúak és a kevésbé tehetősek – hozzáférjenek a dohányzásról való leszokást segítő megfizethető termékekhez és kezelésekhez, a tanácsadást is beleértve, így biztosítva, hogy ne legyenek egyenlőtlenségek, amelyek a társadalom hátrányosabb helyzetű tagjait eltántorítják ezek használatától;

24.   úgy véli, hogy minden üzletben, ahol dohányterméket árusítanak, jól láthatóan rendelkezésre kell állnia az arra vonatkozó információknak, hogy hogyan lehet abbahagyni a dohányzást, beleértve az ingyenesen hívható telefonszámokat vagy egy honlap címét;

25.   bátorítja a Bizottságot, hogy vigyen véghez további uniós szintű támogató intézkedéseket, mint pl. a tudatosság növelésére irányuló intézkedéseket; úgy véli, hogy az orvosok és más egészségügyi dolgozók ismereteinek fejlesztését fontos területnek kell tekinteni, amely prioritást élvez;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg a snus fogyasztásának egészségügyi kockázatait és a cigarettafogyasztásra gyakorolt hatását;

27.   a költségvetési hatóság részeként kéri, hogy ebben az összefüggésben az olyan, a tudatosság növelésére irányuló intézkedések finanszírozását, amelyeket jelenleg a közösségi dohányalapból finanszíroznak, annak kifutása után is teljes mértékben biztosítsa;

28.   felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a dohányzás-ellenőrzést fő prioritásként tegyék egészségügyi és fejlesztési munkájuk részévé, és dolgozzanak együtt az alacsony jövedelmű országokkal annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi szükséges finanszírozási és technikai segítség rendelkezésre álljon, és az EU AKCS-partnerei képesek legyenek megfelelni a FCTC szerinti kötelezettségeiknek; felhívja az Európai Bizottságot, hogy mindig azonnal tegyen eleget az FCTC-vel és az ENSZ rendszerének kapcsolódó kezdeményezéseivel összefüggő pénzügyi kötelezettségvállalásainak;

29.   felhívja Olaszországot és a Cseh Köztársaságot, hogy mihamarabb ratifikálják az FCTC-t;

30.   elítéli, hogy az Európai Parlament egyes tagjai és munkatársai semmibe veszik a dohányzásra vonatkozó korlátozásokat az Európai Parlamentben, és például a lépcsőházakban és Strasbourgban, a nyitott képviselői bárban dohányoznak;

31.   mivel jó példával kell elöl járnia, felszólítja az Elnökséget, hogy azonnali hatállyal vezessen be kivétel nélkül az Európai Parlament összes helyiségére érvényes dohányzási tilalmat; felszólít e tilalom szigorú betartatására;

32.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, 2006.12.13., P6_TA(2006)0552. (2) HL C 304. E, 2005.12.1., 264. o. (3) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv. (HL 196., 1967.8.16., 1. o.). (4) A Tanács 2004/37/EK irányelve (2004. április 29.) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL L 158., 2004.4.30., 50. o.). (5) A Tanács 1989. június 12-i 89/391/EGK irányelve a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (HL L 183., 1989.6.29., 1. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 5-i 2001/37/EK irányelve a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről (HL L 194., 2001.7.18., 26. o.).

Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása az EU és Törökország közötti kapcsolatokról

P6_TA(2007)0472 B6-0376/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2004. évi jelentésről és a Törökország csatlakozás felé történő előrelépéséről szóló 2004.december 15-i európai bizottsági ajánlásról szóló állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Törökországgal folytatandó tárgyalások megkezdéséről szóló 2005. szeptember 28-i állásfoglalására(2)

–   tekintettel a Törökország csatlakozás terén elért előrehaladásáról szóló 2006. szeptember 27-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Bizottság 2005-ös bővítési stratégiai dokumentumairól szóló 2006. március 16-i állásfoglalására(4) és a Bizottság bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló közleményéről szóló 2006. december 13-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a 2005. október 3-án kialakított, Törökországgal kapcsolatos tárgyalási keretre,

–   tekintettel a Törökország csatlakozási partnerségében megfogalmazott elvekről, prioritásokról és feltételekről szóló 2006. január 23-i 2006/35/EK tanácsi határozatra(6) (csatlakozási partnerség),

–   tekintettel a Törökország által 2006-ben elért haladásról szóló európai bizottsági jelentésre (SEC(2006)1390),

–   tekintettel a bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló európai bizottsági közleményre az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (COM(2006)0649),

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a Tanács jóváhagyta a tárgyalási keretet és ezt követően 2005. október 3-án megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Törökországgal, és mivel e tárgyalások megkezdése egy nyitott folyamat kezdetét jelentette,

B.   mivel Törökország elkötelezte magát a reformok, a jó szomszédsági kapcsolatok és a fokozatos EU-hoz való igazodás mellett, és mivel ezen erőfeszítéseket lehetőségnek kell tekinteni arra, hogy Törökország modernizálhassa önmagát,

C.   mivel az uniós csatlakozásnak továbbra is a koppenhágai kritériumoknak és az EU integrációs kapacitásának történő teljes körű megfelelés a feltétele a 2006. decemberi Európai Tanács következtetéseivel összhangban,

D.   mivel Törökország még nem hajtotta végre maradéktalanul a társulási megállapodásból és annak kiegészítő jegyzőkönyvéből eredő rendelkezéseket,

E.   mivel a 2002 és 2004 közötti reformhullámot követően a törökországi reformfolyamat lelassult, mivel a török kormány 2007. április 17-én elfogadta a közösségi vívmányokhoz történő igazodásra vonatkozó 2007-2013-as programját, és mivel a török kormány 2007. augusztus 31-én bemutatta programját, ami magában foglalja a gazdaság élénkítését, új alkotmány elkészítését és a Törökország Unióhoz történő közelítéséhez szükséges reformok felgyorsítását;

1.   felhívja a Bizottságot, hogy a csatlakozási partnerségi megállapodásban foglalt rövid- és középtávú célokra összpontosítva határozza meg rendszeres jelentésében azokat a témákra, amelyeket a török hatóságoknak kiemelt fontosságú kérdésként kell kezelnie, valamint fordítson kellő figyelmet az ebben az állásfoglalásban kiemelt kérdésekre; elvárja, hogy a Bizottság minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával támogassa a reformfolyamatot, emlékeztetve Törökországot arra, hogy megbízhatóságának bizonyítása szempontjából a csatlakozási partnerségi megállapodásban vállaltak határidőn belüli betartása kiemelkedő fontosságú;

2.   gratulál Törökországnak a tisztességes és szabad parlamenti választásokhoz, amelyekről az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) választási megfigyelő-küldöttsége, valamint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének küldöttsége is beszámolt; üdvözli a török nemzetgyűlési választásokat, amelyben minden régió rendelkezik képviselettel, és amelyben bővült a nők képviselete, valamint ösztönzi az újonnan megválasztott képviselőket, hogy kötelezzék el magukat a török demokrácia további szilárdítása mellett,

3.   üdvözli az új elnök megválasztását, mint a török demokrácia megszilárdításának jelét; felhívja Adullah Gül elnököt, hogy egy szekularizált államban a nehéz de szükséges reformok útján mozdítsa elő a pluralizmust és a török nép egységét;

4.   reméli, hogy a széleskörű támogatottságot és a többség bizalmát élvező új török kormány felgyorsítja a reformfolyamatokat a csatlakozási partnerségi megállapodásban meghatározott célok teljesítése érdekében; arra ösztönzi a kormányt, hogy az alkotmányos és intézményi kérdések tekintetében a török parlamenten belül és a török civil társadalommal együtt törekedjen széles körű konszenzus megteremtésére; emlékeztet arra, hogy Törökország demokratikus és jogállamiság által vezérelt virágzó országgá történő átalakulása a jogszabályok egységes alkalmazásával együtt a stratégiai jelentőséggel bír mind Törökország és társadalma, mind az EU számára; üdvözli e tekintetben az új kormány kötelezettségvállalását a reformfolyamat bővítésére az elkövetkező hónapok és évek során;

5.   üdvözli az új török kormánynak egy új és polgári, az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat védő alkotmány elfogadására irányuló szándékát; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az új alkotmány létrehozza a fékek és ellensúlyok rendszerét, ami biztosítja a török állam demokratikus és szekularizált jellegét; felhívja az összes érintett felet, hogy támogassák a nyílt és konszenzuson alapuló alkotmányos folyamatot; ezzel összefüggésben emlékeztet a választási küszöbről szóló korábbi ajánlásaira; hangsúlyozza, hogy az alkotmányra vonatkozó tervek nem halogathatják a sürgetős reformokat, különösen büntető törvénykönyv 301. cikke tekintetében;

6.   üdvözli a Törökországban az elmúlt években tapasztalható gazdasági fejlődést; úgy ítéli meg azonban, hogy létfontosságú a foglalkoztatás bővítése és egy olyan reformstratégia kidolgozása, amely erősíti a török társadalom kohézióját;

7.   üdvözli a török kormány által az energiát érintő közösségi vívmányokhoz való igazodás érdekében tett erőfeszítéseket, és támogatja az energiára vonatkozó fejezetre irányuló tárgyalásoknak a technikai előkészületek lezárását követő minél előbbi megnyitását; ösztönzi Törökországot, hogy teljes jogú tagként csatlakozzon az Európai Energiaközösséghez, ezáltal az energetika terén tovább erősítve az együttműködést az EU és Törökország között; hangsúlyozza Törökország jelentőségét az Unióba vezető gázellátás diverzifikációs központjaként; hangsúlyozza, hogy a Törökországot érintő dél-kaukázusi energetikai projekteket meg kell nyitni a régió azon országai felé is, amelyek részt vesznek az EU szomszédsági politikájában;

8.   rámutat, hogy Törökországnak a szállításban és logisztikában betöltött geo-stratégiai helyzete és szerepe az elkövetkező években egyre kiemelkedőbb lesz; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki jelentést a legutóbbi fejleményekről és a várható kihívásokról;

9.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a török fegyveres erők ismételten beavatkoznak a politikai életbe; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a fegyveres erők maradéktalan és hatékony polgári irányításának biztosítása érdekében; rámutat, hogy a nemzeti biztonsági stratégia kialakítását és megvalósítását polgári szerveknek kellene ellenőrizniük; a fegyveres erők, a honvédelmi politika és a vonatkozó kiadások feletti teljes parlamenti felügyelet megvalósítására szólít fel; felhív ezen felül az ország titkosszolgálatának, csendőrségének és rendőrségének parlamenti felügyeletére;

10.   üdvözli az EU és Törökország között folyó civil társadalmi párbeszédet, és felkéri a Bizottságot, hogy a párbeszéd keretei között folyatott tevékenységekről készítsen jelentést; felhívja a figyelmet az EU és Törökország civil társadalma közötti szorosabb kapcsolatok fontosságára; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson célzott támogatást a civil társadalom részére, képviseltesse magát jobban Törökország egyes régióiban, és ezzel összefüggésben fordítson külön figyelmet a délkeleti régiókra; felkéri az új török kormányt, hogy a török demokrácia egyik fontos előmozdítóját, a civil társadalmat fokozottabban vonja be a reformfolyamatba;

11.   utal az említett 2006. szeptember 27-i állásfoglalására, különösen az igazságszolgáltatás, a korrupció elleni küzdelem, az alapvető emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása, a nők jogai, a kínzás elleni zérótolerancia-politika alkalmazása, valamint a kisebbségi, vallási és kulturális jogok védelme javítását szolgáló reformok szükségességéről szóló bekezdésekre; ezen reformok megvalósításának értékelésével kivárja a Bizottság legutóbbi bővítési stratégiájában bejelentett politikai feltételek teljesítésének ellenőrzésére vonatkozó fokozott nyomon követési eredményét; felhívja a Bizottságot, hogy ezen eredményeket tegye közzé a következi előrehaladási jelentésében;

12.   sürgeti Törökországot, hogy hajtsa végre maradéktalanul a társulási megállapodásban és annak kiegészítő jegyzőkönyvéből eredő rendelkezéseket; emlékeztet arra, hogy amennyiben Törökország nem tesz eleget a társulási megállapodásban említett kötelezettségeknek, az komolyan fogja befolyásolni a tárgyalási folyamatot;

13.   elítéli azt a tényt, hogy még mindig sok személy ellen folyik eljárás a büntető törvénykönyv 301. cikkelye értelmében; mélységesen elítéli a Saris Seropyan és Arat Dink e cikk értelmében a közelmúltban történt elítélését; sürgeti a kormányt és az újonnan megválasztott parlamentet, hogy gondoskodjon arról, hogy a büntető törvénykönyv valamennyi, az erőszakmentes véleménynyilvánítás önkényes korlátozását lehetővé tevő rendelkezését töröljék és a véleménynyilvánítás valamint a sajtó szabadságát biztosítsák; ezt elsődleges prioritásnak tekinti az új kormány számára;

14.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy késedelem nélkül fogadjanak el egy alapítványokról szóló törvényt a vallási kisebbségek jelenlegi bizonytalan jogi helyzetének orvoslása, és a szabad vallásgyakorlást – ideértve többek között az ingatlantulajdonlást és a papképzést – lehetővé tevő egyértelmű jogi keret kialakítása céljából; osztja a Tanács által 2007. július 24-én kifejezett, a török fellebbviteli bíróságnak az ökumenikus patriarchátus ügyében hozott ítéletével kapcsolatos aggodalmát; sürgeti az új török kormányt, hogy a vallási kisebbségekkel kapcsolatos politikáját hozza összhangba a szabad vallásgyakorlásnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga által meghatározott elvével; felhívja a Bizottságot, hogy vesse fel e kérdéseket az új kormánynak; felkéri továbbá a Bizottságot annak bemutatására, hogy a 1085/2006/EK tanácsi rendelettel(7) létrehozott előcsatlakozási eszközt hogyan lehet a keresztény örökség megőrzésére fordítani;

15.   mélységesen elítéli Hrant Dink meggyilkolását, Andrea Santoro keresztény pap meggyilkolását, a három malatyai keresztény meggyilkolását, az ankarai terrorista merényletet, és minden más, politikai vagy vallási indíttatású erőszakos cselekményt; elvárja, hogy a török hatóságok teljes körű nyomozást folytassanak ezekben az ügyekben,és valamennyi elkövetőt állítsák bíróság elé; rámutat, hogy sürgősen fel kell venni a harcot a szélsőségesség és az erőszak minden formája ellen, és azokat a török közélet minden szintjén meg kell tiltani; felhívja a török kormányt, hogy fokozottan védje azokat a csoportokat, kisebbségeket vagy személyeket, akik fenyegetve vagy hátrányos megkülönböztetés áldozatának érzik magukat;

16.   felhívja az új kormányt, hogy tegyen konkrét lépéseket annak érdekében, hogy a szakszervezeti jogokat az európai és ILO-normákkal összhangban teljes mértékben tiszteletben tartsák; arra ösztönzi a kormányt, hogy támogassa a munkaadói szervezetek és a szakszervezetek közötti intenzívebb szociális párbeszédet; felhívja a Bizottságot, hogy vesse fel e kérdést az új kormánynál;

17.   üdvözli azt a tényt, hogy Törökországban meglehetősen sok nő tölt be fontos gazdasági szerepet és vesz részt az akadémiai életben, valamint hogy egyre több nő lesz parlamenti képviselő; hangsúlyozza, hogy a nők oktatáshoz való hozzáférése, egyenlő bánásmódban való részesülésük és gazdasági helyzetük megerősítése kulcsszerepet játszik Törökország további gazdasági fejlődésében és felvirágzásában; sajnálja, hogy a nők jogainak megsértése és különösen az úgynevezett "becsületbeli bűncselekmények" továbbra is komoly aggodalomra adnak okot; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy hangsúlyozza az új kormány felé a nőkkel szembeni erőszak és megkülönböztető gyakorlat felszámolására irányuló erőfeszítések megerősítésének szükségességét, illetve hangsúlyozza, hogy ezen erőfeszítéseknek magukban kell foglalniuk többek között a folyamatos nyilvános kampányt és több menedékhely létesítését a bajban lévő nők számára;

18.   rámutat a Törökország délkeleti részének társadalmi és gazdasági fejlődését célzó átfogó stratégia kidolgozásának szükségességére; felkéri a Bizottságot annak bemutatására, hogy az előcsatlakozási eszközt hogyan lehet az új török kormánynak a délkeleti országrész fejlesztése érdekében kifejtett erőfeszítéseinek támogatására fordítani, és hogyan lehet ezt a segítségnyújtást más nemzetközi pénzügyi támogatásokkal összehangolni;

19.   aggodalmát fejezi ki a török dél-anatóliai projekt társadalmi, ökológiai, kulturális és geopolitikai problémáinak hatásával kapcsolatban, ahol a vízduzzasztó projektek közvetlenül hatnak a szomszédos országok vízellátására; felhívja a Bizottságot, hogy éves jelentésében szigorúan ellenőrizze a határokon átnyúló vízügyi együttműködésnek a nemzetközi egyezményekkel, természetvédelmi irányelvekkel és a vízről szóló keretirányelvvel(8) összhangban történő továbbfejlesztését, és mozdítsa elő az EU környezetvédelmi normáinak alkalmazását a nagyléptékű bányászati és vízduzzasztó projektek esetében;

20.   sürgeti az új kormányt, hogy tegyen a kurd kérdés hosszú távú rendezésére irányuló politikai kezdeményezést, valamint a Nagy Török Nemzetgyűlés újonnan megválasztott képviselői, a megválasztott polgármesterek és a dél-keleti polgári társadalom építő jellegű bevonásával kezdje meg a társadalmi, gazdasági és kulturális élet jelentős javítására irányuló munkát; üdvözli Gül elnök kezdeményezését, hogy első látogatását Törökország dél-keleti részére tegye;

21.   mélyen elítéli a kurd munkáspárt (PKK) és más terrorista csoportok által török területen lekövetett merényleteket; szolidaritását fejezi ki Törökországgal, annak terrorizmus elleni harcával kapcsolatban és ismételten felhívja a PKK-t, hogy azonnali és feltétlen fegyverszünetet rendeljen el és tartsa azt tiszteletben; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a terrorizmus elleni harcot a fenyegetéssel arányos mértékben, valamint a jogi eszközök és normák teljes tiszteletben tartásával folytassák; hangsúlyozza, hogy a civilek elleni erőszakra soha nincs mentség;

22.   komoly aggodalmának ad hangot a török csapatok esetleges határokon átnyúló, észak-iraki katonai akciójának következményeivel kapcsolatban; felhívja Törökországot, hogy tartózkodjon az Irak területét sértő aránytalan katonai műveletektől, és sürgeti Törökországot és Irakot, hogy az Észak-Irakból kiinduló terrorista cselekmények hatékony megelőzése, valamint a török-iraki határon tapasztalható feszültség csökkentése érdekében erősítse meg katonai és rendőrségi együttműködését; felhívja a Tanácsot, hogy sürgesse a Törökország és iraki regionális kurd kormány közötti konkrét együttműködést, amelynek fel kell vállalnia az Észak-Irakból kiinduló terrorista cselekmények megelőzését;

23.   nagy jelentőséget tulajdonít Törökország jószomszédi kapcsolatok irányában vállalt, a tárgyalási keretben meghatározott elvárásoknak megfelelő elkötelezettségének; megismétli azt az elvárását, hogy Törökország szüntesse meg a szomszédos országok felé irányuló gazdasági bojkottot és a határok lezárását, illetve tartózkodjon a fenyegetésektől vagy feszültségkeltő katonai műveletektől; ismételten felhívja Törökországot, hogy tegyen komoly és átfogó erőfeszítéseket a szomszédaival fennálló viták megoldása felé tett erőfeszítéseit, – az ENSZ Alapokmányával és más vonatkozó nemzetközi egyezményekkel összhangban – beleértve a múltbéli eseményekről folytatott őszinte párbeszédet; megismétli a török és örmény kormányhoz intézett felhívását a jelenre és a múltra vonatkozó békefolyamat megkezdéséről, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a török–örmény békefolyamatot, ugyanakkor használja ki az európai szomszédsági politika és a fekete-tengeri együttműködési politika által létrehozott regionális együttműködést;

24.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem történt jelentős előrelépés a ciprusi kérdés átfogó rendezése ügyében; megismétli azt a mindkét félhez intézett felhívást, hogy tanúsítsanak építő jellegű magatartást az ENSZ által megállapított keretek közötti, az EU alapelvein nyugvó átfogó rendezés irányában; emlékeztet ebben az értelemben korábbi állásfoglalásaira, amelyek szerint a török erők visszavonása megkönnyítené a rendezésre irányuló tárgyalásokat;

25.   üdvözli a ciprusi török közösség gazdasági fejlődésének támogatására irányuló pénzügyi eszköz létrehozását; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen külön jelentést az eszköz végrehajtásáról és hatékonyságáról;

26.   hangsúlyozza Törökországnak a fekete-tengeri régióval, a dél-kaukázusi és a közép-ázsiai régióval kapcsolatos lehetőségeinek fontosságát az e régiók számára stabilitás, demokratikus kormányzás, közös bizalom és fejlődés különösen regionális együttműködési projektek által való biztosítása tekintetében; hangsúlyozza Törökország közel-keleti szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy fonja szorosabbra a török kormánnyal folytatott együttműködést az EU e régiókat érintő politikái tekintetében;

27.   emlékezteti a Bizottságot arra a kérésére, hogy a 2004-es hatástanulmányt követően számoljon be a fejleményekről 2007 folyamán;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok, illetve Törökország kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 226. E, 2005.9.15., 189. o. (2) HL C 227. E, 2006.9.21., 163. o. (3) HL C 306. E, 2006.12.15., 284. o. (4) HL C 291. E, 2006.11.30., 402. o. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0568. (6) HL L 22., 2006.1.26., 34. o. (7) HL L 210., 2006.7.31., 82. o. (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).