Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről, III. szakasz - Bizottság (C6-0287/2007 – 2007/2019(BUD)) és az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2008. (13659/2007 - C6-0341/2007) számú módosító indítvány

P6_TA(2007)0473 A6-0397/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom-Szerződés 177. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK tanácsi határozatra(1),

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(3),

–   tekintettel a Bizottság 2008-as költségvetési eljárásra vonatkozó politikai stratégiájáról szóló 2007. április 24-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a Bizottság által 2007. május 2-án előterjesztett, az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének előzetes tervezetére (SEC(2007)0500),

–   tekintettel a Tanács által 2007. július 13-i megállapított, az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó előzetes általános költségvetésének tervezetére (C6-0287/2007),

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság 2007. július 9-i, a 2008. évi költségvetési tervezettel kapcsolatos, a Tanács első olvasata előtt végzett egyeztető eljárására vonatkozó megbízatásról szóló határozatra(5),

–   tekintettel az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2008. (13659/2007 - C6-0341/2007) számú módosító indítványra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a többi érdekelt bizottság véleményére (A6-0397/2007),

Kulcskérdések – Átfogó számadatok, javaslat a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára, 1. számú módosító indítvány

1.   emlékeztet arra, hogy a 2008-as költségvetésre vonatkozó politikai prioritásai a fent említett 2007. április 24-i, politikai stratégiáról szóló állásfoglalásában kerültek kidolgozásra, a 2007-es költségvetés előkészítésekor alkalmazott megközelítésekre és a 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz vezető tárgyalásokra támaszkodva; hangsúlyozza, hogy az állásfoglalásban támogatott eredményorientált költségvetési megközelítés az átlátható felépítés, a világos célkitűzések és a pontos végrehajtás pillérein nyugszik, hogy a Bizottságot ne a bürokratikus eljárás alapján, hanem a politikailag jóváhagyott célkitűzések tekintetében elért eredmények alapján ítéljék meg; folytatni kívánja ezen tényezők hangsúlyozását a 2008-as költségvetéssel kapcsolatos további munka során;

2.   az általános számadatokkal kapcsolatosan sajnálja, hogy a Tanács az előzetes költségvetési tervezethez (EKT) képest 717 millió euróval, 128 401 millió euróra csökkentette a 2008. évi költségvetési tervezet (KT) kötelezettségvállalási előirányzatait; erőteljesen ellenzi, hogy a Tanács a KT-ben az összes kifizetést 2 123 millió euróval, 119 410 millió euróra csökkentette, ami az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,95%-a, és így több mint 10 milliárd eurós mozgásteret hagyott a 2008-as többéves pénzügyi keret kifizetéseinek felső korlátja alatt;

3.   ami a kötelezettségvállalási előirányzatokat illeti, erőteljesen bírálja az olyan többéves kerettel rendelkező programok előirányzatainak Tanács általi csökkentését, amelyekről csak nemrégiben tárgyalt és döntött az Európai Parlamenttel zajló együttdöntési eljárás során; javasolja, hogy a 2008-as költségvetés első olvasatakor állítsa vissza ezeket a csökkentéseket, és szükségesnek ítéli bizonyos politikai prioritások kötelezettségvállalási előirányzatainak emelését; ennek eredménye összesen 129 688 116 518 millió euró értékű emelés;

4.   a kifizetési előirányzatok tekintetében úgy véli, hogy az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,95 %-a az EU előtt álló politikai kihívások fényében nem elegendő; megdöbbenésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Tanács több mint 1 milliárd eurós csökkentést javasolna az 1a. és 1b. fejezet kifizetéseit illetően a lisszaboni stratégia prioritásaihoz tartozó, az európai versenyképesség és kohézió fejlesztését célzó programokra, amely régóta a Tanács és a Parlament prioritása; ezért javasolja a kifizetések teljes szintjének az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,99 %-ára történő emelését; az eredményorientált költségvetési megközelítés pontos végrehajtásának hangsúlyozásával összhangban ezeket a növeléseket a lisszaboni prioritásokra és azokra a programokra összpontosította, amelyek esetében a kifizetetlen kötelezettségvállalások ("reste à liquider" vagy RAL) szintje állandóan magas;

5.   üdvözli a Bizottság 2007. szeptember 19-i javaslatát, melyben a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát kéri abból a célból, hogy a 2007–2013-as időszakban megfelelő finanszírozásban részesüljön a Galileo és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (ETI); a Galileóval kapcsolatban emlékeztet 2007. június 20-i állásfoglalására(6), amely közösségi megoldást támogat a Galileo számára; az ETI-vel kapcsolatban úgy véli, hogy az előirányzatokat a 08-as számú "kutatás" politikaterület alatt kell szerepeltetni, mivel az irányítási struktúra az 5. fejezetben (Igazgatás) önálló sorban szerepel ("Európai Technológiai Intézet – irányítási struktúra"), míg a Tudományos és Innovációs Társulások egy másik sorban ("Európai Technológiai Intézet – Tudás- és Innováció-közösségek (KICs)") emlékeztet arra, hogy a Galileo és az ETI előirányzatai tartalékba kerültek, de a Tanács nem csökkentette őket a KT-ben; az első olvasatban módosításokat javasolt a Galileóval és az ETI-vel kapcsolatban, hogy a 2008-as költségvetés végleges előirányzatai a többéves pénzügyi keret javasolt felülvizsgálatáról szóló kielégítő megállapodástól függjenek;

6.   támogatja a 2008-as előzetes költségvetési tervezethez a Bizottság által 2007. szeptember 17-én elfogadott módosító indítványt, elsősorban a kötelezettségvállalási előirányzatok javasolt növelését Koszovó (120 millió euró) és Palesztina (142 millió euró) számára, amely összesen 262 millió euró növekedést jelent az EKT számadataihoz képest; megjegyzi, hogy a Tanács Koszovó és Palesztina részére a kötelezettségvállalási előirányzatok 260 millió euró összértékű növelését javasolta a KT-ben is; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak a 2008-as költségvetés Parlament általi második olvasata előtt világos magyarázattal kell szolgálnia a javasolt növelések, valamint a Koszovóra vonatkozó előirányzatok EK- és KKBP-kategóriák közti elosztása alapjául szolgáló stratégiáról;

7.   tudomásul veszi a Bizottság 2007. szeptember 12-i, A költségvetés reformja, változások Európában című közleményét (SEC(2007)1188); kiemeli, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret állandó előadója már készített egy dokumentumot ebben a témában, és folytatja a Parlamentnek az EU költségvetési intézkedéseivel kapcsolatos további észrevételei és munkája irányítását;

Az eredményorientált költségvetés teljesítése – első olvasatban történő egyeztetés

8.   üdvözli a 2008-as költségvetésről szóló, 2007. július 13-i első olvasat utáni egyeztetés során az Európai Parlament és a Tanács által kötött öt közös nyilatkozatról szóló megállapodást, melyek megtalálhatók az állásfoglalás mellékletében; megerősítette e nyilatkozatok politikai jelentőségét azzal, hogy az eredményorientált költségvetési megközelítéssel összhangban figyelembe vette őket a költségvetés-tervezet módosításainak előkészítésekor;

9.   a Tanáccsal 2007. július 13-án elfogadott közös nyilatkozattal összhangban reméli, hogy a Bizottság gyorsabban fogja jóváhagyni a strukturális alapokkal, a Kohéziós Alappal és a vidékfejlesztéssel kapcsolatos operatív programokat annak érdekében, hogy az operatív forrásokat el lehessen költeni; gyors előrelépést sürget a Bizottságtól e területen; a folyamat felgyorsítása érdekében a Bizottság egyes irányítási kiadásait tartalékba helyezi; hangsúlyozza, hogy operatív forrásokat eddig nem helyeztek tartalékba; az igazgatási kiadásokat a jóváhagyott operatív programok számának növekedésével összhangban fogja felszabadítani;

10.   a munkaerő-felvétel és -átszervezés tekintetében 49 millió eurót tartalékba helyezett addig, amíg a Bizottság nem vállal elkötelezettséget egy, a tevékenységalapú költségvetés-tervezésről szóló tanulmány 2008. április 30-ig történő elkészítésére, amely az alábbi információkat tartalmazza a költségvetési hatóság számára:

11.   a célhoz kötött bevételek terén ragaszkodik a jobb átláthatósághoz; változtatásokat javasol a decentralizált ügynökségek számára létrehozott célhoz kötött bevételek eszközét illetően oly módon, hogy a célhoz kötött bevételek jobban illeszkedjenek az egyes ügynökségekhez; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a cukoripar szerkezetátalakítási alapján belüli célhoz kötött bevételek felhasználása egy valóságos "költségvetésen belüli költségvetést" hozott létre, amely nehezen egyeztethető össze a költségvetési rendeletben rögzített globális fedezet elvével; nyitottságát fejezi ki a költségvetési rendelet célhoz kötött bevételeket érintő felülvizsgálatával kapcsolatban;

12.   a decentralizált ügynökségek tekintetében visszaállítja az EKT-beli szinteket a FRONTEX kivételével, amely esetében a 3. címben 30 millió eurónyi emelést fogadtak el, és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kivételével, amely számára a 3. címben kismértékű emelést fogadtak el; üdvözli a legújabb ügynökségeknek tevékenységeik hatékony és hatásos kibővítése terén elért haladását; kéri, hogy a jövőben a munkatervek és a középtávú személyzeti szükségletek tekintetében törekedjenek nagyobb egyértelműségre;

13.   hangsúlyozza, hogy a közös vállalkozások, valamint a bejelentett új, decentralizált Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozása érdekében meg kell nyitni a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontja szerinti eljárást;

14.   a végrehajtó ügynökségekkel kapcsolatban emlékeztet a Bizottságnak a végrehajtó ügynökségek felállításával kapcsolatos magatartási kódexben(7) foglalt kötelezettségeire; úgy véli, hogy a végrehajtó ügynökségek sem most, sem a jövőben nem vezethetnek az igazgatási költségek arányának növekedéséhez; kiemeli, hogy bármilyen új végrehajtó ügynökség létrehozására, vagy létező végrehajtó ügynökségek bővítésére irányuló javaslatnak átfogó költség-haszon elemzésen kell alapulnia, és hogy a javaslatban egyértelműen meg kell határozni az elszámoltathatóság és a felelősség rendjét;

15.   üdvözli, hogy a 2008-as EKT-vel együtt rendelkezésre bocsátott tevékenységi nyilatkozatok az adminisztratív eljárások hosszas részletezése helyett a célkitűzéseket és az eredménymutatókat állítják középpontba, a korábbiaknál nagyobb hatékonysággal; ugyanakkor megjegyzi, hogy a bizottsági főigazgatóságok között a tevékenységi nyilatkozatok minőségét illetően továbbra is jelentős különbségek vannak; a jövőben további javulást vár el;

16.   úgy véli, hogy jelenleg a teljesítménymutatók a Bizottság előzetes költségvetési tervezésének alapvető elemét képezik, ugyanakkor kéri, hogy a teljesítménymutatók kapjanak nagyobb szerepet az utólagos teljesítményértékelés során; úgy véli, hogy a tevékenységi nyilatkozatokban rendelkezésre bocsátott adatokat jobban be kell építeni a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseibe; úgy ítéli meg, hogy ez segítené a költségvetési hatóságot annak nyomon követésében, hogy az igényelt kiegészítő források mennyiben hoztak konkrét eredményeket, és mennyiben jelentettek csupán bürokratikus többletterhet;

17.   üdvözli a Költségvetési Bizottság által 2007 során végzett monitoring csoport gyakorlatot; reméli, hogy ez a gyakorlat továbbra is hozzájárulhat majd a költségvetési ellenőrzés javításához; továbbra is támogatja a költségvetési előrejelzési értesítő rendszert (BFA, Budget Forecast Alert), mint a költségvetés megfelelőbb végrehajtásának egyik eszközét; kéri, hogy a második BFA dokumentumot 2008 októbere helyett már szeptemberben nyújtsák be, hogy a Parlament figyelembe vehesse azt a 2009. évi költségvetési tervezet első olvasatának elkészítése során;

18.   emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet 53. cikkének b) pontjával, valamint a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 44. pontjával összhangban, melynek végső célja a közösségi pénzeszközök és a nemzeti irányítási nyilatkozatok hatékony és integrált belső ellenőrzésének biztosítása, a tagállamok vállalták, hogy "a megfelelő nemzeti szinten elkészítik a rendelkezésre álló auditok és nyilatkozatok éves összefoglalóját"; megjegyzi, hogy a Bizottságtól kapott információk szerint az intézményközi megállapodás előírásait mindeddig csupán néhány tagállam hajtotta végre; sajnálja, hogy a Bizottság ellenőrzési stratégiájába nem foglalták bele az Európai Parlament által a 2003-as, 2004-es és 2005-ös mentesítő állásfoglalásokban tett, a nemzeti (irányítási) nyilatkozatokra vonatkozó konkrét javaslatok egyikét sem, és kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet ezzel kapcsolatban; emlékezteti a tagállamokat az általuk a közelmúltban elfogadott, felülvizsgált költségvetési rendelet előírásainak betartására vonatkozó kötelezettségükre; ismételten megerősíti, hogy a tagállamok kötelesek továbbá az intézményközi megállapodás 44. pontjában foglalt feltételeknek eleget tenni, valamint az EK-Szerződés 274. cikke értelmében kötelesek teljes mértékben együttműködni a Bizottsággal a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően;

19.   ismételten megerősíti a költségvetés végrehajtása javításának fontosságát a 2006. novemberi költségvetési egyeztetésen elfogadott nyilatkozatnak megfelelően; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a nyilatkozat alkalmazása érdekében már megtett vagy tervezett fellépésekről; emlékeztet arra, hogy a háromoldalú üléseken rendszeresen sort kell keríteni e tájékoztatásra;

20.   felszólítja a Bizottságot, hogy maradéktalanul alkalmazza az Európai Gazdasági Közösség által használandó nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i 1. sz. tanácsi rendeletet, és a pénzügyi indokokkal való eltérést érvénytelennek tekinti, mivel a költségvetési eljárás során ezekről nem esett szó;

Meghatározott témák – fő elemek költségvetési soronkénti bontásban, kísérleti projektek, előkészítő intézkedések

21.   a "Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért" című 1a alfejezet tekintetében visszautasítja a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok a Tanács által első olvasatban javasolt csökkentését, különösen, mivel ezek olyan, a Parlamenttel a közelmúltban együttdöntési eljárásban elfogadott, többéves programok fedezésére szolgálnak, melyek a lisszaboni stratégia végrehajtását célozzák; visszaállítja a csökkentett értékeket, és az összegek növelését javasolja egy sor olyan tétel esetében, melyek a Parlament politikai prioritásai közt szerepelnek; költségvetési előjogaival összhangban számos kísérleti projektet és előkészítő intézkedést javasol; hangsúlyozza az üzleti bukás miatti megbélyegzettségnek a versenyképességi és innovációs program keretében történő csökkentése fontosságát;

22.   a "Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért" című 1b. alfejezet tekintetében sajnálatát fejezi ki a kifizetési előirányzatoknak a Tanács első olvasatában javasolt csökkentésével kapcsolatban; visszaállítja a csökkentett összegeket, és a kifizetések legfeljebb 2 000 millió eurós növelését ajánlja az olyan sorok esetében, ahol a fennálló kötelezettségvállalások az elmúlt évek során rendszeresen magasak voltak; még inkább egyszerűsített igazgatási eljárásokat kér a strukturális és kohéziós alapokra vonatkozó operatív programok megfelelőbb végrehajtásának céljából, ideértve a minőségi vonatkozásokat is, mivel a polgárok élete szempontjából ez az Unió tevékenységeinek leginkább érezhető hatása;

23.   emlékeztet az EU nagy hatósugarú azonosítási és nyomon követési adatközpontjának (LRIT) létrehozásáról szóló döntésre, melynek működtetéséről 2008. december 31-től az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) gondoskodik (az Európai Parlament 2007. április 25-i álláspontja(8) és a Tanács 2007. október 2-i állásfoglalása); elismeri, hogy az EMSA-nak ezen új funkciója ellátásához 2008-ban további finanszírozásra lesz szüksége;

24.   üdvözli a Bizottság és az Európai Beruházási Bank által, a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusok kapcsán biztosított dokumentációt és magyarázatokat; úgy véli, hogy e sor tartalékát ki lehetne venni a költségvetésből; tájékoztatást és a vonatkozó dokumentumok megküldését kéri a versenyképességi és innovációs program második eleme, a kockázati tőkeeszközök iránymutatóinak elfogadásakor, valamint tájékoztatást kér a TEN közlekedési projektek hitelgarancia eszközének tekintetében folytatott együttműködéséről az EBB és a Bizottság között zajló tárgyalások eredményéről;

25.   a "Természeti erőforrások megőrzése" című 2. fejezet tekintetében erőteljesen ellenzi az ebben a költségvetési fejezetben szereplő számos sornak a Tanács által javasolt válogatás nélküli csökkentését; számos ilyen sor esetében visszaállítja az EKT-t, ugyanakkor megjegyzi, hogy a kötelező kiadásokra vonatkozó sorok esetében a Tanács hozza meg a végső döntést; a jövőbeli költségvetési eljárásokat illetően kéri a piaci intézkedésekre és közvetlen támogatásokra vonatkozó számadatok világosabb bemutatását; aggasztónak tartja a Parlament régi prioritására, a KAP vidékfejlesztési pillérére vonatkozó operatív programok elfogadásának lassú tempóját; ebben a tekintetben gyors javulást vár;

26.   hangsúlyozza, hogy szükség van a tüzek és egyéb természeti katasztrófák által sújtott területeken a növénytermesztés és állattenyésztés helyreállítását célzó egyedi nemzeti programok létrehozására irányuló eljárás felgyorsítására; hangsúlyozza, hogy e programokat az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) kell finanszírozni tagállamon belüli átcsoportosítással vagy támogatással;

27.   a "Szabadság, biztonság és jogérvényesülés" című 3a. alfejezet tekintetében a Visszatérési Alapra szánt előirányzatokat a jogalap elfogadásáig tartalékba helyezi; szintén előirányzatokat helyez tartalékba, míg a Parlament számára nem nyújtanak jobb minőségű információkat a bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatban; hangsúlyozza a FRONTEX ügynökség által végzett munka fontosságát; úgy véli, hogy a Frontexnek hatékonyabban kell fellépnie az EU külső határainak megerősítése, különösen az illegális bevándorlás kapcsán jelenleg a tagállamokra nehezedő terhek enyhítése terén; felszólítja az ügynökséget, hogy illetékes bizottságával rendszeresen ismertesse a műveletek helyzetét, valamint a tervezett következő műveleteket; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék ígéreteiket, és az ügynökség hatékonyabb működése érdekében támogassák misszióit;

28.   az "Polgárság" című 3b alfejezet tekintetében sajnálatát fejezi ki az e fejezetben szereplő tételek Tanács által javasolt csökkentéseivel kapcsolatosan, ami az olyan programokat érintené, mint a Kultúra 2007, a Média 2007 és a Cselekvő ifjúság; visszaállítja az EKT-t, és előirányzatokat javasol egy sor témába vágó, új vagy folyamatban lévő kísérleti projekt és előkészítő intézkedés céljára; felhívja a figyelmet arra, hogy a "HELP" információs és megelőzési kampány finanszírozása a 2008-as költségvetésben véget ér, és reméli, hogy a Bizottság a kampányt folytató kezdeményezést terjeszt majd elő; támogatja továbbá a polgári védelmi pénzügyi eszköz keretében kiegészítő kapacitás létrehozását a természeti vagy ember előidézte katasztrófákra, illetve terrorcselekményekre vagy környezeti balesetekre reagáló készenléti erők formájában;

29.   felhívja a Bizottságot, hogy a menekültszállások javítása érdekében folyamatosan támogassa az infrastrukturális beruházásokat;

30.   arra törekszik, hogy jobban érvényesüljenek a civil társadalom kevésbé jól képviselt csoportjainak érdekei, küzd a diszkrimináció minden formája ellen, és megerősíti a nők, a gyerekek, a fogyatékkal élők és az idős személyek jogait;

31.   felhívja a Bizottságot, hogy a tájékoztatásra előirányzott pénzeszközöket széleskörű tájékoztatásra használja fel, amely magában foglalja többek között a parlamenti kisebbségek tájékoztatási szükségleteit is;

32.  "Az Európai Unió mint globális partner" című 4. fejezet tekintetében támogatja a Bizottság 2007. szeptember 17-i, az EKT módosítására vonatkozó jegyzékében szereplő növeléseket, beleértve a Koszovóra és Palesztinára vonatkozó növeléseket is; további 10 millió eurós növelést javasol mind Koszovó (22 02 02 sor) és Palesztina (19 08 01 02 sor) esetében, és további emeléseket a prioritásai számára a többéves pénzügyi keret plafonösszegéig, beleértve a a sürgősségi segélyre képzett tartalék KFE-jének visszaállítását is; a KKBP kiadásait 40 millió euróval a 2007. évi költségvetés szintjére csökkenti; kéri, hogy a rugalmassági eszközt összesen 87 millió euró értékben alkalmazzák a KKBP kiadások és egyéb prioritások (pl. Koszovó és Palesztina) céljaira; úgy véli, hogy ez a 2007–2013 többéves pénzügyi keret 4. megnevezésének krónikus alulfinanszírozottságát tükrözi;

33.   úgy véli, hogy a szomszédos és fejlődő országoknak nyújtott uniós támogatás egyik feltételeként az emberi jogok és a demokratikus értékek tiszteletben tartását kell megszabni;

34.   emlékezteti a Tanácsot, hogy a KKBP-ről szóló rendszeres vegyes bizottsági üléseknek valódi, előzetes politikai párbeszédet kell előmozdítaniuk ahelyett, hogy pusztán a Parlament utólagos tájékoztatására szolgáljanak;

35.   úgy véli, hogy az EU-nak jobban össze kellene hangolnia a szomszédos és fejlődő országokban a szegénységgel összefüggő betegségek felszámolására és az ellenük folytatott küzdelemre irányuló különféle dicséretes kezdeményezéseit; javasolja megfelelő költségvetési források előirányzását, hogy ezeknek az országoknak megfelelő technikai támogatást nyújthasson; úgy határozott, hogy az átláthatóság javítása és mind a Globális Egészségügyi Alap, mind egyéb egészségügyi prioritások részére a szükséges támogatás biztosítása érdekében külön költségvetési sort hoz létre az AIDS Elleni Globális Egészségügyi Alapnak;

36.   az "Igazgatás" című 5. fejezet tekintetében úgy véli, hogy az Európai Unió igazgatásának modernizálása csak a felelősség és az elszámoltathatóság elvei mentén folytatható; emlékeztet arra, hogy a rendszer jövőbeli reformjainak a világos politikai célkitűzések és az – ezek mutatók alapján történő megvalósításáért való – egyéni felelősségvállalás irányába kell mutatniuk, amely mutatókat a Költségvetési Bizottság által a témában kért különböző jelentések benyújtása után kell meghatározni;

37.   ebben az összefüggésben sajnálatát fejezi ki a versenyvizsgák rendszerének eredendően alacsony hatékonyságát illetően, amelyben előfordulhat az, hogy egy vizsgán sikerrel szereplő pályázó évekig várakozzon egy tartaléklistán, miközben semmi garancia nincsen arra, hogy valaha is állásajánlatot kapjon; úgy véli, hogy amennyiben nem változtatnak ezen a hozzáálláson, akkor ez az új uniós tisztviselők átlagos minőségi szintjének csökkenéséhez vezethet, mivel a legtehetségesebb pályázók az Európai Unió gazdaságának egyéb ágazataiban keresnek majd állást; kéri, hogy a Bizottság vállaljon kötelezettséget a téma újbóli, az átvilágítás nyomon követésének összefüggésében történő vizsgálatára és adjon a személyzet beosztási kategóriánként és főigazgatóságonként való részletesebb lebontását, valamint az elkövetkezendő években várható fejlődést tartalmazó további tájékoztatást;

38.   visszaállítja az EKT-t a Tanács által az 5. fejezetben szereplő előirányzatok és létszámtervek tekintetében végzett csökkentések vonatkozásában; tartalékba helyez 49 millió eurót, míg a fent említett számadatok és tanulmányok rendelkezésre nem állnak; az uniós intézmények igazgatási gyakorlatának javítását célzó folyamatos erőfeszítésekkel kapcsolatban továbbra is építő jellegű intézményközi párbeszédet kíván folytatni, illetve azt el akarja mélyíteni; hangsúlyozza az "EU 12" tagállamaiból érkező tisztviselők megfelelő toborzásának fontosságát; úgy véli, hogy a bővítés tekintetében a vitákhoz és határozatokhoz kapcsolódó dokumentumokat – például a hatásvizsgálatokat – valamennyi szükséges nyelven elérhetővé kell tenni, mivel ezek a dokumentumok a megfelelőbb jogalkotás eszközei; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Költségvetési Bizottság két tanulmányában a bizottsági igazgatási reform célkitűzéseinek elemzésére irányuló folyamatot indított el, amelynek középpontjában a tevékenységalapú költségvetés-tervezés (ABB) és a tevékenységalapú irányítás (ABM) bevezetése, a stratégiai tervezési ciklus bevezetése és a kapcsolódó igazgatási költségek elkülönítése áll;

39.   felhívja a Bizottságot, hogy az emberi erőforrások megtervezéséről és optimalizálásáról szóló jelentése folytatásaként nyújtson be a más nemzetközi szervezeteknél alkalmazott személyzet tekintetében az összevethető aspektusokat vizsgáló összehasonlító jelentést; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ismertessen a köz- és magánszféra partnersége keretében finanszírozott közcélú infrastruktúra előmozdítására vonatkozó iránymutatásokat;

40.   a kísérleti programok tekintetében több olyan innovatív projektet javasol, amelyek megfelelnek az EU jelenlegi politikai kihívásainak;

41.   az előkészítő intézkedések tekintetében több olyan kezdeményezést javasol, amelyek a polgárok valós igényeinek kezelésével kapcsolatos európai uniós kapacitás javítására irányuló jövőbeli fellépéseket készítenek elő;

o
o   o

42.   tudomásul veszi a szakbizottságok által megszavazott véleményeket, ahogyan azok az A6-0397/2007 jelentésben szerepelnek;

43.   utasítja elnökét, hogy az általános költségvetési tervezet III. szakaszához fűzött módosításokkal és módosítási javaslatokkal együtt továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékleteit a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

MELLÉKLET

A 2007. július 13-i egyeztetés során tett közös nyilatkozatok

1.  A 2007–2013-as időszakra szóló, strukturális és kohéziós alapokra, valamint vidékfejlesztésre vonatkozó programok

"Az Európai Parlament és a Tanács kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Bizottság mielőbb jóváhagyja a 2007–2013-as időszakra szóló új, a strukturális és kohéziós alapokkal kapcsolatban, valamint a vidékfejlesztés keretében finanszírozott programok vonatkozásában a tagállamok által benyújtott operatív programokat és projekteket.

A 2000–2006-os programozási időszak kezdetére jellemző, múltbeli gyakorlat elkerülése érdekében az Európai Parlament és a Tanács szigorúan és rendszeresen ellenőrzi az operatív programok és projektek jóváhagyásának folyamatát, a nagyobb hatékonyság és a megfelelő ügyintézés érdekében. Ezért a Bizottság felkérést kap, hogy a költségvetési eljárás során az ellenőrzést szolgáló megfelelő eszközöket, többek között folyamatábrát bocsásson továbbra is rendszeresen rendelkezésre."

2.  A 2004. és a 2007. évi bővítéshez kapcsolódó munkaerő-felvétel

"Az Európai Parlament és a Tanács aggodalommal szemléli a középvezetői szintű álláshelyek alacsony betöltöttségét, az ideiglenes alkalmazottak által betöltött állandó álláshelyek magas számát és a megfelelő versenyvizsgák túl alacsony számát.

Az Európai Parlament és a Tanács hangsúlyozza, hogy az intézményeknek, és különösen az ESZFH-nak minden erőfeszítést meg kell tennie a jelenlegi helyzet javítása és a költségvetési hatóság által biztosított álláshelyek tisztviselőkkel való feltöltésére irányuló folyamat felgyorsítása érdekében. A kritériumoknak a személyzeti szabályzat 27. cikkében meghatározottaknak kell lenniük, a cél pedig a lehető legszélesebb földrajzi eloszlás mielőbbi elérése.

Az Európai Parlament és a Tanács továbbra is szorosan nyomon szándékozik követni a jelenlegi munkaerő-felvételi folyamatot. Ebből a célból felkérik az egyes intézményeket és az ESZFH-t, hogy évente kétszer tájékoztassa a költségvetési hatóságot a 2004. és 2007. évi bővítéssel kapcsolatos munkaerő-felvétel állásáról.

3.  Célhoz kötött bevételek

"Az Európai Parlament és a Tanács véleménye szerint a költségvetés területén az átláthatóság növelése az uniós pénzalapokkal való hatékony és eredményes gazdálkodás részét képezi.

Ezzel kapcsolatban felkérik a Bizottságot és a többi intézményt, hogy kellő időben nyújtsanak be megfelelő, időszerű és részletes, lehetőség szerint a tényleges végrehajtásra és az előrejelzésekre is kiterjedő dokumentációt a célhoz kötött bevételekről, az előzetes költségvetés-tervezethez csatoltan. A Bizottság megfelelő tájékoztatást nyújt a célhoz kötött bevételekről az előirányzatok átvitele és – amennyiben az rendelkezésre áll – átcsoportosítása vonatkozásában; ez a jelenlegi dokumentumok formátumának és tartalmának változását eredményezi majd, a költségvetési hatóság által meghozandó határozatokat azonban nem érinti.

Az Európai Parlament és a Tanács nagy jelentőséget tulajdonít a célhoz kötött bevételek nyomon követésének, különös tekintettel a közösségi szervekre vonatkozó célhoz kötött bevételekre, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen rendszeres jelentést azok végrehajtásáról, különösen a költségvetés első olvasatát megelőzően egy külön dokumentum alapján. Felkérik a Bizottságot, hogy a közösségi szervekre vonatkozó 2343/2002/EK, Euratom költségvetési keretrendelet soron következő felülvizsgálata keretében nyújtson be a célhoz kötött bevételek hatékony nyomon követére és ellenőrzésére vonatkozó megfelelő javaslatokat.

A Bizottság felkérést kap, hogy legkésőbb a következő költségvetési eljárás megkezdéséig tegyen jelentést az előrelépésekről. Az Európai Parlament és a Tanács továbbra is szoros figyelemmel kíséri a célhoz kötött bevételek kezelését, és gyors előrelépéseket vár ezen a területen."

4.  Decentralizált ügynökségek

A költségvetési rendelet 185. cikkének hatálya alá tartozó bármely testület létrehozása vagy hatálymódosítása tárgyában a költségvetési hatóság két ága arra kéri a Bizottságot, hogy időben adjon számukra tájékoztatást a folyamatban lévő jogalkotási eljárásról annak érdekében, hogy az IIA 47. pontjának megfelelően élhessenek előjogaikkal.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nagyobb átláthatóságot kíván a decentralizált ügynökségekkel kapcsolatosan, azok fejlődésének megfelelőbb figyelemmel kísérése érdekében. A Bizottság minden egyes megnevezés esetében meghatározza az ügynökségek kiadásait, beleértve annak a 2007–2013-as időszak alatti változását is.

Emlékeztetnek a 2007. április 18-i, a közösségi ügynökségekről szóló együttes nyilatkozatukra, és különösen annak 4. pontjára, és felhívják a Bizottságot, hogy minden évben készítse el az általa értékelni tervezett ügynökségek listáját, az eljárás részlétes ütemezésével és az ügynökségek kiválasztásakor alkalmazott kritériumok részletes magyarázatával, és legkésőbb az évente sorra kerülő októberi háromoldalú találkozó időpontjáig nyújtsa be azt.

Annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság pontos és átfogó képet kapjon a már elvégzett értékelésekről, a Bizottság megadja a már értékelt ügynökségek listáját és az elemzések főbb eredményeinek rövid összegzését.

Emlékeztetnek arra is, hogy a fent említett 2007. április 18-i együttes nyilatkozat értelmében a Bizottság felkérést kapott, hogy minden egyes EKT-val egyidejűleg nyújtson be egy valamennyi közösségi ügynökségre kiterjedő munkadokumentumot.

Ennek elérése érdekében a decentralizált ügynökségek felkérést kapnak a soron következő költségvetési évre vonatkozó becsléstervezeteiket kísérő részletes információ évente történő benyújtására is. Ennek tartalmaznia kell személyzetpolitikai tervük frissítését, a létszámtervekben szereplő állandó és ideiglenes alkalmazottakra, valamint a külső személyzetre (szerződéses alkalmazottak) vonatkozó információkat, az n-1., az n. és az n+1. év vonatkozásában; az ügynökség munkaprogramját és a költségvetésük tartalmára vonatkozó információkat, az 1. és a 2. cím részletezésével.

Rendelkezésre kell bocsátaniuk az olyan becsléseket és mutatókat is, mint például a bérleti díjak és az épületek becsült értéke, továbbá a személyzet alapokmányát, és a fogadó tagállam által az ügynökségnek biztosított bármely kiváltságot.

Emellett az ügynökségeknek minden n. év legkésőbb március végéig el kell készíteniük az n-1. év működési eredményének becslését, amelyet az n. év folyamán vissza kell forgatni a közösségi költségvetésbe, az n-2. év eredményére vonatkozóan már rendelkezésre álló információ kiegészítése érdekében.

Az Európai Parlament és a Tanács felkéri a Bizottságot a fent említett valamennyi információnak –– az egyes EKT-k elkészítéséhez –– kellő időben történő összegyűjtésének megkezdésére, és az idei évre vonatkozó hiányzó információk összegyűjtésére."

5.  Végrehajtó hivatalok

"Az Európai Parlament és a Tanács üdvözli mindazon erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy javítsák az Európai Bizottság által az uniós politikák és programok végrehajtásához használt módszerek hatékonyságát.

A végrehajtó hivatalok létrehozása hozzájárulhat a hatékonysághoz, de csak akkor, ha ez a módszer teljes mértékben tiszteletben tartja a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és a teljes átláthatóság elvét. Ez azt jelenti, hogy ezen hivataloknak sem most, sem a jövőben nem szabad az igazgatási költségek részarányának növekedését okozniuk. Ezért az álláshelyek ilyen feladatátszervezés következtében történő befagyasztásának – a 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletben meghatározott – elvét szigorúan be kell tartani. Az új végrehajtó hivatalok létrehozására irányuló javaslatoknak mindig átfogó költség-haszon elemzésen kell alapulniuk. A javaslatban egyértelműen meg kell határozni az elszámoltathatóság és a felelősség rendjét.

Az Európai Parlament és a Tanács felszólítja a Bizottságot, hogy mielőtt egy új hivatal létrehozásáról vagy egy meglévő hivatal hatáskörének kiterjesztéséről határoz, adjon teljes és részletes tájékoztatást az alkalmazottak létszámáról és kapacitásuk kihasználtságáról, amely lehetővé teszi a költségvetési hatóság számára annak felmérését, hogy valóban nem emelkedtek-e a program végrehajtásával kapcsolatos igazgatási kiadások.

Emlékeztetőül: az alkalmazottak létszámával kapcsolatos végső döntés joga a költségvetési hatóságot illeti meg."

A Bizottság nyilatkozata a célhoz kötött bevételekről

"A Bizottság emlékeztet arra, hogy a tévesen kifizetett összegek beszedése a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyik létfontosságú eszköze; ezen összegeket figyelembe kell venni azon programok teljes végrehajtása tekintetében, amelyekről a többéves pénzügyi keret értelmében született határozat.

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a célhoz kötött bevételekre vonatkozóan nem szolgáltatható más előrejelzés a költségvetési hatóság számára, mint amelyek már szerepelnek az előzetes költségvetés-tervezetben."

(1) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. Az 1995/2006/EK/Euratom rendelettel (HL L 390., 2006.12.30., 1. o.) módosított .rendelet (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0131. (5) PE 391.970. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0272. (7) A végrehajtó ügynökségek felállításával kapcsolatos magatartási kódex a Bizottság 2004. április 20-i levelében elfogadottaknak megfelelően (az Európai Unió 2004-es pénzügyi évre vonatkozó 6. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló, 2004. április 22-i európai parlamenti állásfoglalás melléklete (HL C 104. E, 2004.4.30., 951. o.).) (8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0146.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről, I. szakasz – Európai Parlament, II. szakasz – Tanács, IV. szakasz – Bíróság, V. szakasz – Számvevőszék, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, VII. szakasz – Régiók Bizottsága, VIII. szakasz – Ombudsman, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos (C6-0288/2007 – 2007/2019(BUD))

P6_TA(2007)0474 A6-0394/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemre és a költségvetési eljárás javítására vonatkozó, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–   tekintettel a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló 1999. május 6-i, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött intézményközi megállapodásra(4) és különösen annak 26. pontjára,

–   tekintettel a 2008-as költségvetési eljárás vonatkozásában a II., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. szakaszokra vonatkozó iránymutatásokról és az Európai Parlament előzetes költségvetési becsléseiről (I. szakasz) szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az Európai Parlament bevételeinek és kiadásainak költségvetési előirányzatáról szóló, a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó 2007. június 7-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a Bizottság által 2007. május 2-án előterjesztett, az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének előzetes tervezetére (SEC(2007)0500),

–   tekintettel a Tanács által 2007. július 13-án megállapított, az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének előzetes tervezetére (C6-0288/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A6-0394/2007),

A.   mivel 2007 az új pénzügyi keret (2007–2013) második éve, amelyre vonatkozóan az 5. fejezet (Igazgatási kiadások) felső határát 7 457 millió euróban határozták meg jelenlegi árakon,

B.   mivel az összes intézmény előzetes költségvetési tervezete (EKT) 121 285 164 euró összegű tartalékkeretet hagyott a 2008-as pénzügyi terv 5. fejezetének felső határa alatt;

C.   mivel a Tanács határozatát követően a költségvetés-tervezetnek (KT) 266 755 254 euró összegű tartalékkerete van az 5. fejezet felső határa alatt,

Általános keret

1.   elismeri, hogy az intézmények a Tanács első olvasatát követően erőfeszítést tettek szokásos kiadásaik némelyikének csökkentésére az abszolút szükséges kiadások fedezésére; úgy ítéli meg, hogy ez a gyakorlat hozzájárult ahhoz, hogy az uniós adófizető számára elkészüljön egy költségvetés az iránymutatási állásfoglalásban megköveteltek szerint; őszintén bátorítja az intézményeket, hogy ne térjenek le erről az útról, annak érdekében, hogy a polgároknak az európai intézményekbe és az Európai Unióba vetett bizalma megerősödjön;

2.   megjegyzi, hogy az inflációs rátán túli költségnövelések indokolásaként a legtöbb esetben épületköltségek állnak; aggodalmának ad hangot az elkövetkezendő évek tekintetében az épületekhez kapcsolódó kiadások miatt, ha azt az intézmények nem kezelik szigorú figyelemmel; felkéri az intézményeket, hogy rendszeresen tájékoztassák a költségvetési hatóságot középtávú projektjeik előrehaladtáról, és ennek megfelelően ellenőrizzék terjeszkedésüket; kéri, hogy a képviselői szabályzat 2009-es hatálybalépésére tekintettel 2008. március 31. előtt nyújtsanak be a költségvetési hatóságnak a felújítási költségeket is magában foglaló korszerűsített ingatlanberuházási tervet az elkövetkező 3 évre;

3.   úgy határozott ezért, hogy a költségvetés növelését 2008-ra 6,92%-ban korlátozza; úgy határoz, hogy az. 5. fejezet felső határa alatt tartalékkeretet hagy; a Tanács által a más intézmények költségvetésében (kivéve a Bizottságot) végrehajtott 22 127 359 eurós csökkentésből 8 180 945 euró vagyis 37% visszaállítását javasolja, miután megvizsgálta az összes intézmény különleges szükségleteit; úgy ítéli meg, hogy ez a megközelítés kielégíti az intézmények hatékonyság és költségvetéseik fenntarthatóságának biztosítékai iránti szükségleteit;

4.   a környezet iránti általános aggodalom összefüggésében felkér minden intézményt, beleértve a Bizottságot is, hogy az intézményeket vendégül látó tagállamokkal együtt használják ki a különböző lehetőségeket egy hatékonyabb tömegközlekedési terv kialakítása érdekében, többek között a házon belüli mobilitást érintő információs pontokat, menetrendekkel kapcsolatos információt tartalmazó intranetes oldalakat, az európai intézmények dolgozóinak arra való ösztönzése végett, hogy vegyék igénybe a tömegközlekedést, illetve biztonságos körülmények között kerékpározzanak;

5.   elismeri a Parlamentnek az elmúlt 2 évben a munkaerő-átcsoportosítási gyakorlat terén tett erőfeszítéseit; sajnálja, hogy sok más intézmény nem hajt végre hatékony munkaerő-átcsoportosítási politikát; elvárja, hogy az elkövetkező években ezek az intézmények tegyék az átszervezést költségvetési gyakorlatuk elválaszthatatlan részévé;

6.   megjegyzi, hogy 2006-ban a Parlament pontosabb információt kért a többi intézménytől fő feladataik végzésére és költségeire vonatkozóan annak érdekében, hogy átláthatóbban igazolják a kiegészítő pénzeszközök hatékonyságát, illetve hasztalanságát; megjegyzi, hogy csak nagyon kevés intézmény készíti el ezt a tevékenységéhez kapcsolódó információs jelentést; kéri a szóban forgó intézményeket, hogy minden év szeptemberének első hetéig bocsássák rendelkezésre ezeket az információkat;

I. szakasz – Európai Parlament
Általános megjegyzések

7.   emlékeztet arra, hogy 2008 a jelen jogalkotási ciklus utolsó éve, és az új képviselői szabályzat hatálybalépése előtti utolsó év; úgy véli, hogy ezt figyelembe kell venni a jövő pénzügyi követelményei szempontjából;

8.   üdvözli, hogy az Elnökség módosító levelében első alkalommal fogalmazott meg olyan új kéréseket, amelyek az 5. fejezet saját maga által megállapított 20%-os felső határa (vagyis 19,87%) alatt vannak, de ugyanakkor megnövelte a becsléseket 45,6 millió euróval; tudomásul veszi, hogy az Elnökségnek szándékában áll számos új projekt beindítása, amelyek nem közvetlenül csatlakoznak a Parlament alaptevékenységéhez; úgy ítéli meg, hogy az igazgatási költségvetés rugalmatlanságát tekintve az új projektek kialakítását körültekintően kell végezni, figyelembe véve a pénzügyi források korlátozottságát és a kilátásokat 2009-től; bátorítja az igazgatást és az Elnökséget, hogy gondolkodjanak el a valós szükségleteken és az intézményen igazgatási és politikai síkon, és próbáljanak eszközöket találni a vállalt feladatok jelenlegi költségeinek csökkentésére; megismétli, hogy a fentiek semmiképpen sem akadályozzák a Parlament azon jogát, hogy teljes mértékben kihasználja a 20%-os felső határt 2008-ban és a rá következő években, amennyiben ezt szükségesnek és indokolhatónak véli;

9.   javasolja, hogy széles körű eszmecserére kerüljön sor Európa történelméről és annak értelmezéséről szakértői szinten, valamint a polgárok körében az Európai Történelem Házának létrehozását megelőzően;

10.   üdvözli a főtitkár által javasolt új átcsoportosítási tervet, amely 58 posztot érint; úgy véli, hogy ez a helyes irányba tett lépés az új szükségletek kielégítése szempontjából, ugyanakkor a létszámterv jövőbeni stabilitása szempontjából is; bátorítja a főtitkárt, hogy folytassa ebbéli tevékenységét és folytasson további elemzéseket a feladatok jobb ésszerűsítése, ugyanakkor pedig a kiszervezés költségeinek kézben tartása érdekében;

11.   úgy határoz, hogy a Parlament 2008-as költségvetési évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló fent említett 2007. június 7-i állásfoglalásával összhangban számos költségvetési sort csökkent, különösen azokat, amelyek 2006-ban túlzottnak bizonyultak; megjegyzi, hogy a 10. és 12. alcímet és a 4. címet ezek a csökkentések nem érintik;

12.   elismeri, hogy egy kései fázisban új javaslatokat nyújtottak be és késleltették a plenáris ülésen hozandó, az inflációs ráta szintjén maradásra – kivéve, ha az új kezdeményezések megfelelően indokoltak – vonatkozó határozatot; úgy határozott, hogy a Parlament költségvetésének végső szintjét 1 452 517 167 euróban határozza meg, ami a 2007-es költségvetés 3,9%-os, és az 5. fejezet 19,48%-os növelése;

13.   megjegyzi, hogy különböző okoknál fogva az intézmények néha a piaci árnál első ránézésre magasabbnak tűnő áron voltak kénytelenek ingatlant vásárolni vagy bérelni; intézményközi jelleggel tovább kívánja folytatni annak kivizsgálását, hogy miképpen lehetne az épületek vásárlása, bérlete vagy építési munkálataira vonatkozó közbeszerzések feltételeit javítani a célból, hogy alacsonyabb árakon vehessenek vagy bérelhessenek ingatlanokat az EU intézményei, illetve csökkenjenek a felújítási költségek, valamint megfelelő rugalmasságot biztosítsanak a kartell és a monopolhelyzetek elkerülése érdekében;

14.   megerősíti azon elkötelezettségét, hogy a jobb jogalkotást prioritásként kezeli a Parlament fő tevékenységei körében, és támogatja az ez irányú határozatokat; ösztönzi a főtitkárt, hogy folytassa a Parlament jobb jogalkotás területén felhalmozott szakértelmének növelésére irányuló erőfeszítéseit;

A képviselők asszisztenciájának bővítése

15.   úgy ítéli meg, hogy az igazgatás egyik legfontosabb kihívása megőrizni az Európai Parlament képviselőinek nyelvi sokszínűségét; ebben az összefüggésben üdvözli a 2008-ban indítandó kísérleti projektet, amely a képviselők ismételt kérését hivatott teljesíteni, mely szerint nyelvi asszisztenciára van szükségük mind egyéni szinten, mind a jogalkotáshoz kapcsolódó nem hivatalos üléseken;

16.   úgy határoz tehát, hogy 4 millió euróra korlátozza a kísérleti projektre szánt globális keretösszeget, és ezzel párhuzamosan 2 millió eurót tartalékba helyez annak érdekében, hogy rábírja az igazgatást, hogy kezelje prioritásként a képviselők hatékonyabb nyelvi támogatását a hivatalos üléseken; ez a tartalékba helyezett 2 millió euró nem befolyásolja a kísérleti projektet;

17.   megismétli, hogy el kell érni a tolmácsszolgálat és az ülésekhez kapcsolódó költségek lehető leghatékonyabb kihasználását; úgy véli, hogy az összes helyiség elektronikus szavazóberendezéssel való felszerelése hozzájárul a tolmácsolással kapcsolatos berendezések kihasználásának javításához;

18.   felkéri az Elnökséget, hogy tanácskozzon a képviselőcsoportokkal a strasbourgi WIC 100 és WIC 200 üléstermek berendezéséről és átalakításáról, mielőtt ebben az ügyben további határozatot hoz;

19.   emlékeztet arra, hogy a többnyelvűséggel kapcsolatos magatartási kódex célja az, hogy a lehető legjobb minőségű szolgáltatást nyújtsa a képviselők számára a jelenlegi előirányzatok felső határán belül; sürgeti az igazgatást a többnyelvűségi magatartási kódex aktívabb végrehajtására annak érdekében, hogy megakadályozza a nyelvi szolgáltatások hiányosságait, felelőtlen használatukat és a velük való visszaélést; sajnálatát fejezi ki azonban a nagyobb dokumentumok különlegesen nehéz időszakban való fordítása esetén tapasztalható rugalmatlanság miatt; felkéri az igazgatást, hogy a magas színvonalú fordítási szolgáltatás biztosítása érdekében, amely összhangban van a Parlament sajátos minőségi, valamint a határidőkkel és a titkossággal kapcsolatos követelményeivel, tegyen meg minden erőfeszítést a megfelelő eszközök rendelkezésre bocsátása és a fordítószolgálat megfelelő szervezésének biztosítása céljából annak érdekében, hogy megakadályozza a hiányosságokat és a költségek ebből következő növekedését, különösen olyan esetekben, amikor a határozathozatal határidejét a Szerződés rögzíti;

20.   elismeri annak szükségét és hasznosságát, hogy az egyes képviselők számára a jelenlegi parlamenti könyvtáron belül fejlesszenek ki elemző szolgálatot, amely parlamenti tevékenységükhöz kapcsolódó elemzéseket fog nyújtani;

21.   tudomásul veszi a 360 000 eurós összeggel egy új, 323. jogcímcsoport ("Harmadik országok parlamentjeivel fenntartott kapcsolatok és a parlamenti demokrácia támogatása") létrehozására irányuló javaslatot, a Parlament tevékenységeinek földrajzi területek szerinti differenciálására; aggodalmát fejezi ki számos, a Parlament költségvetésében szereplő küldöttség és közgyűlés tekintetében, különösen amiatt, hogy pénzügyi hatásuk nincs egyértelműen tisztázva a költségvetésben, mivel nemcsak a már meglévő jogcímek alá tartozó előirányzatokat tartalmazzák, hanem a kapcsolódó tolmácsolással és a technikai vagy logisztikai támogatással kapcsolatos költségeket is; kéri az igazgatást, hogy tegyen javaslatot az ilyen típusú tevékenység átláthatóságának javítására;

22.   úgy véli, hogy a Parlament és a Tanács elnökségeinek figyelembe kellene vennie az EU polgárainak véleményét a Parlament három munkahelye közötti földrajzi elosztása, annak költségei és környezeti következményei tekintetében;

23.   a parlamenti asszisztencia kérdésében felhívja az igazgatást, hogy erősítse meg a belső ellenőrzési rendszert a képviselői asszisztensek felvételének egyértelművé és átláthatóvá tétele érdekében, biztosítva az adózási és szociális rendelkezések (fizetés, társadalombiztosítási jogosultságok stb.) tiszteletben tartását;

24.   felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő új javaslatot az asszisztensi szabályzatra vonatkozóan, amely garantálja a szükséges választási szabadságot és rugalmasságot a képviselők számára egyrészt a szerződések időtartama és a fizetések, másrészt az asszisztensekre vonatkozó adózási rend, társadalombiztosítási előírások és betegbiztosítás egységessége és biztonsága tekintetében;

Európai politikai alapítványok

25.   úgy határozott, hogy a költségvetési eljárás e szakaszában, az európai politikai alapítványok finanszírozásának jogalapjára várva új tételt hoz létre (403, "Hozzájárulások az európai politikai alapítványokhoz") 5 millió eurós tartalékkal és p.m. bejegyzéssel;

Az Európai Parlament gyakornoki programja

26.   üdvözli a Főtitkárság azon munkáját, amely az európai parlamenti gyakornoki program bevezetésének értékelésére irányul, és felhívja az Elnökséget, hogy folytassa a szükséges előkészítő munkálatokat a rendelkezésre álló öt álláshely kihasználásával; felhívja az igazgatást, hogy a közbeszerzési eljárásokba az odaítélés egyik feltételeként foglalja bele a gyakornokok foglalkoztatását a pályázó társaságoknál;

A környezetbarát Parlamentért

27.   sajnálja, hogy az EMAS-folyamat költségvetési eljárásban való megjelenése után több mint öt évvel az EMAS-minősítést még mindig nem sikerült elérni, és a környezetre gyakorolt hatás, illetve a megtakarítások és a végrehajtással kapcsolatos befektetések még mindig nem ismertek; felkéri az igazgatást, hogy bocsássa rendelkezésre a fenti információt a korábban a 2007. március 29-i, fent említett állásfoglalás 37. bekezdésében és a 2007. június 7-i, fent említett állásfoglalás 31. bekezdésében kértek szerint, és terjessze azt az illetékes bizottságok és szervek elé; ezenkívül kéri az igazgatást, hogy készítsen jelentést az energiafogyasztásnak a feltételezhetően a nyári időszak alatti légkondicionálás csökkenéséből eredő visszaeséséről, és terjesszen be a Parlament tevékenységei által okozott CO2-kibocsátás, különösen az utazások és az épületek tekintetében történő csökkentésével és ellensúlyozásával, valamint a víz, papír és egyéb források használatának csökkentésével kapcsolatos cselekvési tervet, ebben az összefüggésben felhívja az igazgatást, hogy terjesszen elő szakértői jelentést arról, hogy energiatermelés céljából fel lehet-e szerelni fényelektromos vagy napelem-paneleket a Parlament épületeinek tetejére vagy falára;

28.   felkéri az igazgatást, hogy újítsa fel gépkocsiparkját olyan gépkocsik vásárlásával vagy bérlésével, amelyek a jelenlegieknél kevésbé környezetszennyezők, például hibrid autókkal, egy megfelelő cselekvési terv bemutatása alapján, amely tartalmazza egy ilyen döntés pénzügyi kihatását is;

29.   felkéri az igazgatást, hogy csökkentse a személyzet kiküldetéseinek számát és bátorítsa a személyzetet, hogy a három munkahely közötti utazásokhoz a leginkább környezetbarát közlekedési eszközöket vegyék igénybe;

Információs politika

30.   megismétli hajlandóságát, hogy erős, a képviselőcsoportokat bevonó és a polgárokhoz közel álló információs politikát folytat; úgy ítéli meg, hogy ezt a helyi és regionális média megerősítésén, a brüsszeli látogatóközpont gyors megnyitása és a látogatócsoportok használatának megnövelt rugalmasságán keresztül lehet elérni; ez utóbbi esetében emlékeztet arra, hogy a valós költségeken alapuló, később meghatározandó felső határon belüli visszatérítés biztosítani fogja a program teljes átláthatóságát; ezért felkéri a quaestorokat a jelenlegi szabályok felülvizsgálatára;

31.   felszólítja az Elnökséget, hogy az elkövetkező választási kampányra olyan programról határozzon, amely figyelembe veszi a képviselők és az EU polgárai közötti szoros kapcsolatok szükségességét; e tekintetben ismételten hangsúlyozza a tájékoztatási irodák, valamint a helyi és regionális média szerepét az EU polgárainak a Parlament tevékenységével kapcsolatos tájékozottságának növelése érdekében; kéri az igazgatást, hogy erősítse meg a helyi és regionális média érdekében tett fellépéseket a külső irodákban, ideértve a képviselők bevonását is; ezzel kapcsolatban a tartalék januári felszabadítása érdekében 2007 decemberéig várja a 2008-as évre vonatkozó munkaprogramok beérkezését;

32.   felszólítja az Elnökséget, hogy a tájékoztatással kapcsolatos előirányzatokat sokszínű, többek között a parlamenti kisebbségeknek a nyilvánosság tájékoztatásával szemben támasztott igényeit is kielégítő tájékoztatás nyújtására használja fel;

33.   sajnálatát fejezi ki a költségvetési hatósághoz benyújtott, a WebTV prototípusának eddigi fejlesztéséről szóló hiányos információ miatt, főként azért, mert a tájékoztatási politika, melybe a WebTV is beleértendő, 2008-ban prioritást élvez; úgy határoz, hogy 9 millió eurót a tájékoztatási és kommunikációs politika tartalékában hagy mindaddig, amíg a prototípust jóváhagyásra a költségvetési hatóság számára be nem nyújtják;

34.   a WebTV prototípusát várja; emlékeztet arra, hogy az előző költségvetési eljárás alkalmával e projekt finanszírozásának már jóváhagyott feltétele és a 2007-es költségvetésről (I, II, IV, V, VI, VII, VIII(A) és VIII(B) szakaszok)(7) szóló 2006. október 26-i állásfoglalása a prototípus jóváhagyását jelentik,

Biztonság

35.   osztja az igazgatás aggodalmát, hogy a biztonság jelentős szempontot képvisel; megjegyzi azonban, hogy az igazgatás nem képes megadni a Parlament épületeiben tartózkodók pontos számát, mivel néhányuk nem a belépőkártyájukat használják a kapu kinyitására; ebből következően felkéri az igazgatást, hogy tegyen meg mindent annak biztosítása érdekében, hogy a személyzet tiszteletben tartsa a szabályokat, valamint felkéri a quaestorokat, hogy vegyék újra fontolóra az elektronikus belépőkártyák képviselők általi használatát, amely különböző új eszköz megvalósítását tenné lehetővé, mint például az elektronikus aláírást;

36.   hangsúlyozza, hogy a Parlament brüsszeli épületei körül a biztonság munkaidő után nem kellő mértékű a személyzet és a képviselők számára; felkéri az igazgatást, hogy gyakoroljon nyomást a belga hatóságokra a helyzet javítása érdekében;

Létszámterv

37.   támogatja két új főigazgatóság, nevezetesen a Tolmácsolási Főigazgatóság és a Technológiai Innovációs és Támogatási Főigazgatóság felállítását; úgy véli, ez javítani fogja a képviselőknek és az igazgatás különböző egységeinek nyújtott szolgáltatást;

38.   úgy véli, hogy a főtitkárnak a személyzettel kapcsolatos javaslata, többek között új álláshelyek létrehozása, átcsoportosítása, valamint az átsorolások és átalakítások száma jól tükrözi a Parlament abbéli aggodalmát, hogy létszámtervének növekedését kizárólag új projektekre vagy különleges szaktudásra korlátozza; megjegyzi, hogy az átcsoportosítandó álláshelyek száma eléri a becslésekben rögzített 1%-os éves célértéket; kéri, hogy rendszeresen tájékoztassák az átcsoportosításpolitikai terv végrehajtásáról; ezenkívül megerősíti, hogy a benyújtott javaslatnak csak minimális pénzügyi hatása van a 2008-as költségvetésre;

39.   ezért úgy határozott, hogy csomagként elfogadja a főtitkár javaslatait a létszámtervvel kapcsolatos intézkedések alábbi módosításaira vonatkozóan:

40.   úgy határozott, hogy 448 álláshely magasabb kategóriába sorolását felszabadítja a tartalékból a Parlament Titkársága számára, amelyet az igazgatás kért a Személyzeti Szabályzat 6. cikke értelmében a tisztviselők és az ideiglenes alkalmazottak, illetve megfelelő előirányzataik céljára; a tisztviselői állások közül a következőket érinti: 2 AD13-ból AD14-be, 45 AD12-ből AD13-ba, 25 AD11-ből AD12-be, 10 AD7-ből AD8-ba, 3 AD6-ból AD7-be, 165 AD5-ből AD6-ba, 50 AST7-ből AST8-ba, 65 AST4-ből AST5-be, 65 AST1-ből AST2-be, és az ideiglenes alkalmazottak tekintetében: 1 AD12-ből AD13-ba, 2 AD10-ből AD11-be, 1 AST2-ből AST3-ba, 2 AST1-ből AST2-be, 12 AST1-ből AST3-ba;

41.   hasonlóképpen úgy határozott, hogy jóváhagyja a képviselőcsoportok által kért átsorolásokat: 1 AD12-ből AD13-ba, 6 AD11-ből AD12-be, 4 AD10-ből AD11-be, 2 AD9-ből AD10-be, 4 AD8-ból AD9-be, 3 AD7-ből AD8-ba, 7 AD6-ból AD7-be, 8 AD5-ből AD6-ba, 3 AST10-ből AST11-be, 9 AST8-ból AST9-be, 9 AST7-ből AST8-ba, 3 AST6-ból AST7-be, 2 AST5-ből AST6-ba, 2 AST4-ből AST5-be, 1 AST3-ból AST4-be, 2 AST2-ből AST3-ba, 8 AST1-ből AST2-be;

42.   rámutat, hogy a Bizottság felett gyakorolt demokratikus ellenőrzés a Parlament fő feladata, és kéri az Elnökséget és az igazgatást, hogy ehhez a feladathoz rendelje hozzá a szükséges komitológiai álláshelyeket, figyelembe véve a Parlament külpolitikára és fejlesztéspolitikai programokra vonatkozó új felelősségi körét; továbbá hangsúlyozza, hogy a Parlament igazgatási kapacitásának megerősítése a Parlamentnek a külső segítségnyújtási eszközök felett gyakorolt új demokratikus ellenőrző jogköre miatt fontos; ezért felkéri a főtitkárt, hogy 2008 során– amint egy álláshely megürül bármely "negatív prioritásúnak" minősített részlegen – csoportosítson át két AD álláshelyet: egyet a Külügyi Bizottság, egyet pedig a Fejlesztési Bizottság számára;

43.   üdvözli az Elnökség azon kezdeményezését, hogy olyan munkaerő-felvételi útmutatót készítsenek, amely a fogyatékkal élőket is figyelembe veszi a gyakornokok és a ideiglenes munkaerő és/vagy az ideiglenes szerződéses alkalmazottak körében is, a "Helyes magatartásra vonatkozó szabályzat a fogyatékkal élő személyek alkalmazása tekintetében" című dokumentumban leírtaknak megfelelően; üdvözli továbbá az igazgatásnak a fogyatékkal élők képzésére irányuló kezdeményezését; véleménye szerint a fogyatékkal élők parlamenti igazgatásba történő bevonásának megkönnyítésére az igazgatásnak mérlegelnie kellene egy munkatárs fogyatékkal élők koordinátorává történő kinevezését;

44.   úgy határozott, hogy a könyvtár számára 2 álláshelyet tartalékba helyez annak ösztönzésére, hogy az igazgatás egy érthető, belső használatra készült tudásmenedzsment rendszert hozzon létre;

Egyéb kérdések

45.   tudomásul veszi az Elnökségnek a Szaharov Alapítvány számára 100 000 eurónyi összeg elkülönítésére irányuló javaslatát, amely összeg az emberi jogokhoz kapcsolódó fellépéseket hivatott támogatni; ellenőrizni fogja, hogy a moszkvai Szaharov Alapítvány számára nyújtandó támogatás az Elnökség 2007. október 10-i határozatát követően – amely elvben egyetértett a megállapodás-tervezettel – összhangban van-e a költségvetési rendelet előírásaival, különösen a Parlament azon lehetőségével, hogy támogatást nyújtson tájékoztató tevékenységek költségeinek fedezésére (költségvetési rendelet 108. cikkének (4) bekezdése);

IV. szakasz – Bíróság

46.   hangsúlyozza, hogy a költségvetés elsősorban a "New Palais" átadása következtében növekedett; úgy véli, hogy ennek jelentős pénzügyi hatása van a 2008-as költségvetésre és mindenképpen kivételesnek kell maradnia; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret értelmében 2009-ben az 5. címsor alatt a keret korlátozva lesz; következésképpen felkéri a Bíróságot, hogy folytasson részletes és alaposan ellenőrzött gyakorlatot annak érdekében, hogy 2009-es növekedése csökkenjen;

47.   egyetért a Bírósággal abban, hogy a "New Palais"-ért fizetendő lízingköltségekhez való hozzájárulása összegét 4 millió euróval csökkentsék ezen összeg 2007-es költségvetésből történő előrehozatalának köszönhetően;

48.   a Bírósággal egyetértésben úgy határozott, hogy az általános csökkentés szintjét 3,7%-ra állítja vissza; visszaállította tehát a megfelelő előirányzatokat;

49.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedésekről határozott:

50.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 3 102 000 euróval növelte, ami 8,03%-os emelést jelent a 2007-es költségvetéshez képest;

V. szakasz – Számvevőszék

51.   a Számvevőszékkel egyetértésben úgy határozott, hogy az általános csökkentés szintjét 4,82%-ra állítja vissza; visszaállította tehát a megfelelő előirányzatokat;

52.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedésekről határozott:

53.   visszaállította a luxemburgi egészségügyi és biztonsági törvények által megkövetelt javítási munkálatokhoz és a Számvevőszék üléstermének felújításához kapcsolódó előirányzatot; úgy véli, hogy ezek a kiadások kivételes jellegűek és nem újíthatók meg a 2009-es költségvetésben;

54.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 3 261 204 euróval növelte, ami 9,65 %-os emelést jelent a 2007-es költségvetéshez képest;

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága

55.   sajnálja, hogy a költségvetési eljárás ezen szakaszában a két bizottság nem tudja benyújtani új együttműködési megállapodását; emlékeztet az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetésének tervezetével (minden szakasz)(8) kapcsolatos 2006. december 14-i állásfoglalásában hozott határozatra miszerint ezt a megállapodást 2007 júliusában meg kellett volna kapnia; következésképpen úgy határozott, hogy a közös szolgálat költségei 2007-es költségvetésének 10%-át a 10 0. alcím ("előzetes előirányzat") alá csoportosítja; készen áll az előirányzat tartalékból való felszabadítására, amint az új együttműködési megállapodást megkötötték;

56.   kitart azon szándéka mellett, hogy megőrzi ezt az együttműködési megállapodást, amely az intézményközi együttműködés jó példáját képezi, és növeli mindkét szerv hatékonyágát, a logisztikai és technikai feladatok magasabb szintű szakértelmének és annak a lehetőségnek köszönhetően, hogy az alapvető üzleti szolgáltatások tehermentesítve vannak a napi igazgatási feladatok alól;

VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

57.   az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal egyetértésben úgy határozott, hogy az általános csökkentés szintjét 4%-on tartja;

58.   egyetért a Tanáccsal a Személyzeti Szabályzat 6. cikkéből, valamint XIII. mellékletének 6., 9. és 10. cikkéből következő, az előmenetelhez szükséges átsorolásokra irányuló kérésben; emlékeztet, hogy a költségvetési rendelet 47. cikkének (1) bekezdése a létszámterv 10%-os rugalmasságát teszi lehetővé előre nem látott események esetén, azonban nem vehető igénybe a személyzet felsőbb kategóriába való sorolásának fő eszközeként;

59.   határozott öt új állandó álláshely (4 AD5 és 1 AST3) létrehozásáról;

60.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 546 178 euróval növelte, ami 1,82 %-os emelést jelent a 2007-es költségvetéshez képest;

VII. szakasz – Régiók Bizottsága

61.   a Régiók Bizottságával egyetértésben úgy határozott, hogy az általános csökkentés szintjét 4%-ra állítja vissza; visszaállította tehát a megfelelő előirányzatokat;

62.   az alábbi, létszámtervvel kapcsolatos intézkedésekről határozott:

63.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 1 054 962 euróval növelte, ami – a bővítéshez kapcsolódó költségeket is beleszámolva – 6,12 %-os emelést jelent a 2007-es költségvetéshez képest;

VIII. szakasz – Ombudsman

64.   az Ombudsman által meghatározott prioritásokat követően a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 142 230 euróval növelte, ami 4,36%-os emelést jelent a 2007-es költségvetéshez képest;

IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos

65.   egyetért a Tanáccsal abban, hogy ne alkalmazzanak átalányalapú csökkentést;

66.   határozott az alábbi négy, kért álláshely létrehozásáról, hat hónapra finanszírozva:

67.   a Tanács által a költségvetési tervezetben rendelkezésre bocsátott előirányzatokat 83 058 euróval növelte a fejlődés ütemének fenntartására, ami 7,10%-os emelést jelent a 2007-es költségvetéshez képest;

o
o   o

68.   utasítja elnökét, hogy az általános költségvetési tervezet I., II., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. szakaszához fűzött módosító indítványokkal együtt továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

(1) HL L 253., 2000.10.7., 42. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1.o. A rendeletet az 1995/2006/EK, Euratom rendelet módosította. (HL L 390., 2006.12.30., 1. o. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL C 172., 1999.6.18., 1.o. A legutóbb a 2005/708/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 269., 2005.10.14., 24. o.) módosított egyezmény. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0099. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0237 (7) HL C 313 E., 2006.12.20., 415. o. (8) Elfogadott szövegek, 2006.12.14., P6_TA(2006)0570.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kezdeményezéséről a felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések elismeréséről és felügyeletéről szóló tanácsi kerethatározat elfogadására tekintettel (6480/2007 – C6-0129/2007 – 2007/0807(CNS))

P6_TA(2007)0475 A6-0356/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kezdeményezésére (6480/2007)(1),

–   tekintettel az EU-Szerződés 31. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjára és 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

–   tekintettel az EU-Szerződés 39. cikkének (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0129/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0356/2007),

1.   jóváhagyja a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság módosított kezdeményezését;

2.   felkéri a Tanácsot a szöveg megfelelő módosítására;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kezdeményezését;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányának.

A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 Cím A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kezdeményezése a felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések elismeréséről és szóló tanácsi kerethatározat elfogadása céljából A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kezdeményezése a felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések elismeréséről, felügyeletéről és végrehajtásáról szóló tanácsi kerethatározat elfogadása céljából Módosítás: 2 (5) preambulumbekezdés (5)  E kerethatározat tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikkében elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak VI. fejezetében megfogalmazott alapvető jogokat és elveket. E kerethatározat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely tiltja az ítélet elismerésének és/vagy a felfüggesztő intézkedés vagy alternatív szankció felügyeletének megtagadását, amennyiben objektív jelzések arra utalnak, hogy a felfüggesztő intézkedésre vagy alternatív szankcióra az érintett személy neme, faji vagy etnikai származása, vallása, nemzetisége, anyanyelve, politikai meggyőződése vagy szexuális irányultsága alapján történő megbüntetése céljából került sor, vagy az érintett személy helyzetét bármely említett ok hátrányosan befolyásolhatja. (5)  E kerethatározat tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikkében elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak VI. fejezetében megfogalmazott alapvető jogokat és elveket. E kerethatározat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely tiltja az ítélet elismerésének és/vagy a felfüggesztő intézkedés vagy alternatív szankció felügyeletének megtagadását, amennyiben objektív jelzések arra utalnak, hogy a felfüggesztő intézkedésre vagy alternatív szankcióra az európai uniós szerződésekben vagy a tagállami alkotmányokban megállapított alapvető jogok egyértelműen elfogadhatatlan megsértésével került sor. Módosítás: 3 (6) preambulumbekezdés (6)  E kerethatározat nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy saját alkotmányos szabályaikat alkalmazzák a jogszerű eljáráshoz való jog, az egyesülési szabadság, a sajtószabadság és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság tekintetében. (6)  E kerethatározat nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy saját alkotmányos szabályaikat alkalmazzák a jogszerű eljáráshoz való jog, az egyesülési szabadság, a sajtószabadság és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság tekintetében, valamint hogy általánosságban bármely, az alapvető jogokra vonatkozó olyan alkotmányos szabályt alkalmazzanak, amelynek alkalmazási köre nem összeegyeztethetetlen az intézkedések végrehajtásának módjával. Módosítás: 4 (8) preambulumbekezdés (8)  A felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések végrehajtó állambeli kölcsönös elismerésének és felügyeletének célja, hogy az elítéltek számára megkönnyítse a társadalmi újrabeilleszkedést, lehetővé tegye számukra a családi, nyelvi, kulturális és egyéb kapcsolatok megőrzését, valamint – a visszaeső bűnözés megakadályozása, és ezáltal az áldozatok védelmének kellő figyelembevétele érdekében – hozzájáruljon a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók betartásának ellenőrzéséhez. (8)  A felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések végrehajtó állambeli kölcsönös elismerésének és felügyeletének célja, hogy az elítéltek számára megkönnyítse a társadalmi újrabeilleszkedést, lehetővé tegye számukra a családi, nyelvi, kulturális és egyéb kapcsolatok megőrzését, valamint – a visszaeső bűnözés megakadályozása, és ezáltal az áldozatok védelmének és általánosságban a társadalom védelmének kellő figyelembevétele érdekében – hozzájáruljon a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók betartásának ellenőrzéséhez. Módosítás: 5 (9) preambulumbekezdés (9)  A büntetések felfüggesztésének valamennyi körülményére vonatkozó hatékony információcsere biztosítása érdekében célszerű, hogy a tagállamok olyan rendelkezéseket foglaljanak nemzeti jogszabályaikba, amelyek lehetővé teszik, hogy a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók felügyeletével járó felelősség átvállalását nemzeti nyilvántartásaikban dokumentálják. (9)  A büntetések felfüggesztésének valamennyi körülményére vonatkozó hatékony információcsere biztosítása érdekében célszerű, hogy a tagállamok olyan rendelkezéseket foglaljanak nemzeti jogszabályaikba, amelyek lehetővé teszik, hogy a felfüggesztő intézkedések, alternatív szankciók és feltételes büntetések felügyeletével járó felelősség átvállalását nemzeti nyilvántartásaikban dokumentálják. Módosítás: 6 1. cikk (1) bekezdés (1)  E kerethatározat célja – az elítéltek társadalmi újrabeilleszkedésének megkönnyítése és az áldozatok fokozott védelme érdekében – azon szabályok megállapítása, amelyek alapján valamely tagállam felügyeli a más tagállamban hozott ítéletek alapján kiszabott felfüggesztő intézkedéseket, vagy az ilyen ítéletben foglalt alternatív szankciókat, valamint meghozza az ítélet végrehajtásával kapcsolatos valamennyi egyéb határozatot, amennyiben ezek a hatáskörébe tartoznak. (1)  E kerethatározat az elítéltek társadalmi újrabeilleszkedésének megkönnyítésére és az áldozatok és a társadalom fokozott védelmére, valamint az ítélet meghozatala szerinti tagállamban állandó lakóhellyel nem rendelkező elkövetők esetében a megfelelő felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések alkalmazásának megkönnyítésére törekszik. E célok elérése érdekében e kerethatározat megállapítja azokat a szabályokat, amelyeknek megfelelően az elítélt törvényes és szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam elismeri egy másik tagállamban hozott ítéleteket, valamint felülvizsgálja és végrehajtja a felfüggesztett büntetéseket, alternatív szankciókat és feltételes büntetéseket. Módosítás: 7 1. cikk (2) bekezdés (2)  E kerethatározatot kizárólag azon ítéletek elismerésére, valamint azon felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók felügyeletével járó felelősség és valamennyi más bírósági határozat átvállalására kell alkalmazni, amelyeket e kerethatározat szabályoz. E kerethatározatot nem kell alkalmazni azon büntetőügyekben hozott, szabadságvesztéssel járó büntetőítéletek vagy szabadságelvonással járó intézkedések végrehajtására, amelyek a 2007/…/IB tanácsi kerethatározat hatálya alá tartoznak. A pénzbüntetések és elkobzási határozatok elismerésére és végrehajtására a tagállamok között alkalmazandó jogi eszközök vonatkoznak, különösen a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat, valamint a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározat. (2)  E kerethatározatot kizárólag azon ítéletek elismerésére, valamint azon felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések felügyeletével és végrehajtásával járó felelősség és valamennyi további határozat átvállalására kell alkalmazni, amelyeket e kerethatározat szabályoz. E kerethatározatot nem kell alkalmazni azon büntetőügyekben hozott, szabadságvesztéssel járó büntetőítéletek vagy szabadságelvonással járó intézkedések végrehajtására, amelyek a 2007/…/IB tanácsi kerethatározat hatálya alá tartoznak. A pénzbüntetések és elkobzási határozatok elismerésére és végrehajtására a tagállamok között alkalmazandó jogi eszközök vonatkoznak, különösen a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat, valamint a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározat. Módosítás: 8 2. cikk b) pont ii. alpont ii. a szabadságvesztéssel járó büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés bizonyos részének letöltését követően (feltételes szabadságra bocsátás); ii. a szabadságvesztéssel járó büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés bizonyos részének letöltését követően (feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozat) egy vagy több felfüggesztő intézkedés kiszabása mellett; Módosítás: 9 2. cikk c) pont c) "alternatív szankció": szabadságvesztés-büntetéstől, szabadságelvonással járó intézkedéstől vagy pénzbüntetéstől eltérő, önálló szankcióként meghatározott kötelezettség vagy utasítás; c) "alternatív szankció": szabadságelvonásnak nem minősülő vagy pénzösszeg megfizetésével nem járó, önálló szankcióként meghatározott kötelezettség vagy utasítás; Módosítás: 10 2. cikk d) pont d) "feltételes büntetés": olyan bírósági határozat, amely egy vagy több felfüggesztő intézkedés kiszabásával feltételesen felfüggeszti a büntetés kiszabását; d) "feltételes büntetés": olyan bírósági határozat, amely egy vagy több felfüggesztő intézkedés kiszabása mellett feltételesen felfüggeszti a büntetés kiszabását; Módosítás: 11 2. cikk g) pont g) "végrehajtó állam": az a tagállam, amelyben a felfüggesztő intézkedéseket és alternatív szankciókat felügyelik, valamint amelyben az ítélet végrehajtásával kapcsolatos valamennyi egyéb határozatot meghozzák, amennyiben erre hatáskört vállalt. g) "végrehajtó állam": az a tagállam, amelyben a felfüggesztő intézkedéseket és alternatív szankciókat felügyelik, valamint amelyben a felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések végrehajtásával kapcsolatos valamennyi egyéb határozatot meghozzák, a 7. cikk szerinti határozatot követően. Módosítás: 12 2. cikk ga) pont (új) ga) "törvényes és szokásos tartózkodási hely": az a hely, ahol az érintett személy érdekeltségei állandó központját létrehozta és amelyet valamennyi lényeges tény alapján kell meghatározni. Módosítás: 13 3. cikk E kerethatározat nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét. E kerethatározat nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében és a tagállamok alkotmányaiban biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét. Módosítás: 14 4. cikk (1) bekezdés (1)  Valamennyi tagállam tájékoztatja a Tanács Főtitkárságát arról, amennyiben az adott tagállam a kibocsátó vagy a végrehajtó állam, hogy a nemzeti joga szerint és e kerethatározattal összhangban mely igazságügyi hatóság vagy hatóságok rendelkeznek hatáskörrel. (1)  Valamennyi tagállam tájékoztatja a Tanács Főtitkárságát arról, amennyiben az adott tagállam a kibocsátó vagy a végrehajtó állam, hogy a nemzeti joga szerint és e kerethatározattal összhangban mely hatóság vagy hatóságok rendelkeznek hatáskörrel. A hatáskörrel rendelkező hatóságok listáját közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Módosítás: 15 5. cikk (1) bekezdés, bevezető rész (1)  Az alábbi felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankciók közül egyet vagy többet tartalmazó ítéletek ezen intézkedések és szankciók elismerésének és felügyeletének céljából továbbíthatók olyan másik tagállamba, amelyben az elítélt személy törvényes és szokásos lakóhelye található: (1)  Az alábbi felfüggesztő intézkedések, kötelezettségek vagy utasítások közül egyet vagy többet tartalmazó feltételes szabadságra bocsátást elrendelő ítéletek vagy határozatok ezen intézkedések és kötelezettségek vagy utasítások elismerésének és felügyeletének céljából továbbíthatók olyan másik tagállamba, amelyben az elítélt személy törvényes és szokásos lakóhelye található. A 6. cikkben említett tanúsítvány felügyeleti okokból az ítéletben szereplő egy vagy több felfüggesztő intézkedést, kötelezettséget vagy utasítást tartalmazhat: Módosítás: 16 5. cikk (1) bekezdés a) pont a) kötelezettség az elítélt számára, amely szerint lakóhely-változtatását be kell jelentenie a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának; a) kötelezettség az elítélt számára, amely szerint lakóhelyének, munkahelyének vagy tanulmányai helyének megváltoztatását be kell jelentenie a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának; Módosítás: 17 5. cikk, (1) bekezdés, b) pont b) kötelezettség, amelynek értelmében az elítélt a kibocsátó vagy végrehajtó államban engedély nélkül nem hagyhat el meghatározott helyeket vagy oda nem léphet be, valamint az életmódra, lakóhelyre, oktatásra és képzésre, szakmai tevékenységre vagy szabadidős tevékenységre vonatkozó egyéb rendelkezések, b) kötelezettség, amelynek értelmében az elítélt a kibocsátó vagy végrehajtó államban engedély nélkül nem léphet be meghatározott helyekre, valamint az életmódra, lakóhelyre, oktatásra és képzésre, szakmai tevékenységre vagy szabadidős tevékenységre vonatkozó egyéb rendelkezések; Módosítás: 18 5. cikk, (1) bekezdés e) pont e) a bűncselekménnyel okozott kár ellentételezésére vonatkozó kötelezettség; e) a bűncselekménnyel okozott kár ellentételezésére vonatkozó kötelezettség és a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának értesítése arra vonatkozóan, hogy e kötelezettséget betartotta; Módosítás: 19 5. cikk, (1a) bekezdés (új) (1a)  E kerethatározat alkalmazásában, a vádlottat az ítélet vagy a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozat továbbítása előtt meg kell hallgatni. Módosítás: 20 5. cikk (3) bekezdés (3)  A 6. cikkben említett tanúsítvány az (1) bekezdésben említett intézkedéseken és szankciókon kívül kizárólag az érintett végrehajtó állam által a (2) bekezdés szerint bejelentetteknek megfelelő intézkedéseket vagy szankciókat tartalmazhat. (3)  A 6. cikkben említett tanúsítvány az (1) bekezdésben említett intézkedéseken és szankciókon kívül kizárólag az érintett végrehajtó állam által a (2) bekezdés szerint bejelentetteknek megfelelő felfüggesztő intézkedéseket vagy kötelezettségeket vagy utasításokat tartalmazhat. Módosítás: 21 6. cikk (1) bekezdés (1)  A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az ítéletet vagy annak hitelesített másolatát az I. mellékletben foglalt formanyomtatvány szerinti tanúsítvánnyal együtt továbbítja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának, bármely olyan írásban dokumentált módon, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam számára a hitelességük megállapítását. Az ítélet eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát, valamint a tanúsítvány eredeti példányát igény szerint továbbítani kell a végrehajtó államnak. Az említett hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságok minden hivatalos közlést közvetlenül küldenek meg egymásnak. (1)  A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az I. mellékletben foglalt formanyomtatvány szerinti tanúsítványt az ítélettel (vagy annak hitelesített másolatával) és értelemszerűen a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozattal együtt továbbítja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának, bármely olyan írásban dokumentált módon, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam számára a hitelességük megállapítását. Az ítélet eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát, valamint a tanúsítvány eredeti példányát igény szerint továbbítani kell a végrehajtó államnak. Az említett hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságok minden hivatalos közlést közvetlenül küldenek meg egymásnak. Módosítás: 22 6. cikk (3) bekezdés (3)  A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt egyszerre csak egy végrehajtó állam részére továbbítja. (3)  A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az ítéletet a tanúsítvánnyal (és a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozattal) együtt egyszerre csak egy végrehajtó állam részére továbbítja. Módosítás: 23 6. cikk (5) bekezdés (5)  Amennyiben a végrehajtó állam azon igazságügyi hatósága, amely az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt átvette, nem rendelkezik megfelelő hatáskörrel az ítélet elismerésére, az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt hivatalból továbbítja a hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósághoz. A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága bármilyen, írásban dokumentált módon haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát arról, hogy az ítéletet és a tanúsítványt továbbították a hatáskörrel rendelkező hatóságnak. 5. (5)  Amennyiben a végrehajtó állam azon igazságügyi hatósága, amely az ítéletet a tanúsítvánnyal (és a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozattal) együtt átvette, nem rendelkezik megfelelő hatáskörrel az ítélet elismerésére, az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt hivatalból továbbítja a hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósághoz. A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága bármilyen, írásban dokumentált módon haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát arról, hogy az ítéletet és a tanúsítványt továbbították a hatáskörrel rendelkező hatóságnak. Módosítás: 24 7. cikk (1) bekezdés (1)  A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága elismeri a 6. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a részére továbbított ítéletet, és haladéktalanul megteszi a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók felügyeletéhez szükséges intézkedéseket, kivéve, ha úgy dönt, hogy a 9. cikkben az ítélet elismerésének és a felügyelet átvételének megtagadására vonatkozóan előírt indokok valamelyikére hivatkozik. (1)  A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága elismeri a 6. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a részére továbbított ítéletet, és haladéktalanul megteszi a felfüggesztő intézkedések és az alternatív szankciót képező kötelezettségek és utasítások felügyeletéhez szükséges intézkedéseket, kivéve ha úgy dönt, hogy a 9. cikkben az ítélet elismerésének és felügyeletének megtagadására vonatkozóan előírt indokok valamelyikére hivatkozik. Módosítás: 25 7. cikk (2) bekezdés (2)  Amennyiben a felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankciók természete vagy időtartama összeegyeztethetetlen a végrehajtó állam jogszabályi rendelkezéseivel, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az ezen állam jogszabályai értelmében hasonló bűncselekmények tekintetében előírt felfüggesztő intézkedéseknek vagy alternatív szankcióknak megfelelően kiigazíthatja azokat. A kiigazított felfüggesztő intézkedésnek vagy alternatív szankciónak a lehető legteljesebb mértékben meg kell felelnie a kibocsátó államban kiszabott intézkedésnek vagy szankciónak. (2)  Amennyiben a felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankciók időtartama összeegyeztethetetlen a végrehajtó állam jogszabályi rendelkezéseivel, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az ezen állam jogszabályai értelmében hasonló bűncselekmények tekintetében előírt felfüggesztő intézkedéseknek vagy a meglévő alternatív szankciókat képező kötelezettségeknek és utasításoknak megfelelően kiigazíthatja azokat. A kiigazított felfüggesztő intézkedésnek vagy alternatív szankciónak a lehető legteljesebb mértékben meg kell felelnie a kibocsátó államban kiszabott intézkedésnek vagy szankciónak. Módosítás: 26 7. cikk, (3a) bekezdés (új) (3a)  Amennyiben a felfüggesztő intézkedéseket vagy alternatív szankciókat a fenti (2) bekezdésnek megfelelően kiigazítják, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága haladéktalanul tájékoztatja a határozatot kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát. E tájékoztatás kézhez vételét követően a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága dönthet úgy, hogy visszavonja a tanúsítványt és az ítéletet (és – adott esetben – a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozatot is). Ez esetekben az elítélt tárgyaláshoz való jogát garantálni kell. Módosítás: 27 9. cikk (1) bekezdés, bevezető rész (1)  A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az alábbi esetekben tagadhatja meg az ítélet elismerését és a felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankciók felügyeletével járó felelősség vállalását: (1)  A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az alábbi esetekben tagadhatja meg az ítélet (vagy – adott esetben – a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozat) elismerését és a felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankciók felügyeletével járó felelősség vállalását: Módosítás: 28 9. cikk (1) bekezdés a) pont a) a 6. cikkben meghatározott tanúsítvány hiányos vagy nyilvánvalóan nem felel meg az ítéletnek, és a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága által megszabott ésszerű határidőn belül nem került kiegészítésre vagy kijavításra; a) a 6. cikkben meghatározott tanúsítvány hiányos vagy nyilvánvalóan nem felel meg az ítéletnek vagy a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozatnak, és a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága által megszabott ésszerű határidőn belül nem került kiegészítésre vagy kijavításra; Módosítás: 29 9. cikk (1) bekezdés b) pont b) az 5. cikkben megállapított feltételek nem teljesülnek; b) az 5. cikkben megállapított feltételek nem teljesülnek (beleértve – de nem kizárólag – a végrehajtó államban lévő törvényes és szokásos tartózkodási hellyel kapcsolatos követelményt); Módosítás: 30 9. cikk (1) bekezdés e) pont e) a végrehajtó állam jogszabályai szerint a büntetőeljárás vagy a büntetés végrehajthatósága elévült, és olyan cselekményre vonatkozik, amelyek a végrehajtó állam jogszabályai szerint saját hatáskörébe tartoznak; e) a végrehajtó állam jogszabályai szerint a büntetés elévült; Módosítás: 31 9. cikk (1) bekezdés i) pont i) az ítélet olyan orvosi/terápiás kezelést rendel el, amelyet a 7. cikk (2) bekezdésének rendelkezései ellenére a végrehajtó állam jogi vagy egészségügyi rendszerére tekintettel nem képes felügyelni; vagy i) az ítélet vagy – adott esetben – a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozat olyan orvosi/terápiás kezelést rendel el, amelyet a 7. cikk (2) bekezdésének rendelkezései ellenére a végrehajtó állam egészségügyi rendszerére tekintettel nem képes felügyelni; vagy Módosítás: 32 9. cikk (1) bekezdés j) pont j) a 13. cikk (1) bekezdésében említett esetben a felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankciók kiigazítására vonatkozóan nem érhető el megállapodás. törölve Módosítás: 33 9. cikk (1) bekezdés ja) pont (új) ja) a tanúsítvány vagy az ítélet az e kerethatározat 5. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint nem felsorolt vagy nem elfogadott intézkedéseket tartalmaz. Módosítás: 34 9. cikk (2) bekezdés (2).  Mielőtt az (1) bekezdésben említett esetekben a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága úgy határoz, hogy megtagadja az ítélet elismerését és nem vállalja a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók felügyeletével járó felelősséget, ezt megfelelő módon közli a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságával, és amennyiben szükséges, haladéktalanul felhívja valamennyi további szükséges információ eljuttatására. (2)  Mielőtt az (1) bekezdés a), b), c), h) és i) pontjában említett esetekben a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága úgy határoz, hogy nem ismeri el az ítéletet (vagy – adott esetben feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozatot), és nem vállalja a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók felügyeletével járó felelősséget, ezt megfelelő módon közli a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságával, és amennyiben szükséges, haladéktalanul felhívja valamennyi további szükséges információ eljuttatására. Módosítás: 35 10. cikk (1) bekezdés (1)  A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az ítélet és a tanúsítvány kézhezvételétől számított 10 napon belül határoz arról, hogy elismeri-e az ítéletet és vállalja-e a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók felügyeletével járó felelősséget. Határozatáról bármilyen, írásban dokumentált módon haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát. Az ítélet elismerésének és a felügyelettel járó felelősség vállalásának megtagadását indokolni kell. (1)  A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az ítélet és a tanúsítvány kézhezvételétől számított 30 napon belül határoz arról, hogy elismeri-e az ítéletet és vállalja-e a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók felügyeletével járó felelősséget. Határozatáról bármilyen, írásban dokumentált módon haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát. Az ítélet elismerésének és a felügyelettel járó felelősség vállalásának megtagadását indokolni kell. Módosítás: 36 10. cikk (2) bekezdés (2)  Amennyiben egy meghatározott esetben a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az (1) bekezdésben megállapított határidőnek nem tud megfelelni, erről bármilyen általa választott módon, haladéktalanul értesíti a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát, a késedelmet megindokolva, és jelezve, hogy a végleges határozat meghozatala várhatóan mennyi időt vesz igénybe. (2)  Amennyiben kivételes esetben a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az (1) bekezdésben megállapított határidőnek nem tud megfelelni, erről bármilyen általa választott módon, haladéktalanul értesíti a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát, a késedelmet megindokolva, és jelezve, hogy a végleges határozat meghozatala várhatóan mennyi időt vesz igénybe. Módosítás: 37 11. cikk A felfüggesztő intézkedések és az alternatív szankciók felügyelete tekintetében a végrehajtó állam joga irányadó. A felfüggesztő intézkedések és az alternatív szankciókat képező kötelezettségek és utasítások felügyelete tekintetében a végrehajtó állam joga irányadó. Módosítás: 38 12. cikk (1) bekezdés (1)  A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága hatáskörrel rendelkezik a felfüggesztett büntetéssel, az alternatív szankcióval vagy a feltételes büntetéssel kapcsolatos valamennyi további határozat – így a felfüggesztő intézkedés módosítása, a felfüggesztés visszavonása, a feltételes büntetés esetében való büntetéskiszabás, vagy a büntetés elengedése – meghozatala tekintetében. A fent említett határozatokra, valamint az ítélet valamennyi további következményére a végrehajtó állam joga alkalmazandó. (1)  A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága hatáskörrel rendelkezik a felfüggesztett büntetéssel, az alternatív szankcióval, a feltételes büntetéssel vagy a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos valamennyi további határozat – így a felfüggesztő intézkedés módosítása, a felfüggesztés visszavonása, a feltételes büntetés esetében való büntetéskiszabás, vagy annak visszavonása vagy elévülése – meghozatala tekintetében. A fent említett határozatokra, valamint az ítélet valamennyi további következményére a végrehajtó állam joga alkalmazandó. Módosítás: 39 12. cikk (2) bekezdés (2)  A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága fenntarthatja hatáskörét a feltételes büntetésekkel kapcsolatos valamennyi további határozat meghozatalára. Ebben az esetben az ítélet valamennyi következményére a kibocsátó állam joga alkalmazandó. (2)  A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága fenntarthatja hatáskörét a feltételes büntetésekkel kapcsolatos valamennyi további határozat meghozatalára. Ebben az esetben valamennyi, az (1) bekezdésben említett határozatra és az ítélet valamennyi következményére a kibocsátó állam joga alkalmazandó. Módosítás: 40 12. cikk (3) bekezdés (3)  E kerethatározat átültetésekor bármely tagállam jelezheti, hogy végrehajtó tagállamként egyedi esetekben megtagadhatja az (1) bekezdésben előírt hatáskör vállalását. Ezen esetekben a határozat meghozatalakor és az értesítéskor a 10. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni. Ez nem érinti a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettséget. (3)  E kerethatározat elfogadásakor vagy ezt követően az átültetés időpontjában egy, a Tanács Főtitkárságán benyújtott nyilatkozattal minden tagállam jelezheti, hogy végrehajtó államként és az adott tagállam által meghatározandó esetkategóriákban megtagadja az (1) bekezdésben előírt hatáskör vállalását. Ezen esetekben az (indokolással ellátott) határozat meghozatalakor és az értesítéskor a 10. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni. Ez nem érinti a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettséget. A tagállam által tett nyilatkozat bármikor visszavonható. A nyilatkozatokat vagy azok visszavonását közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Módosítás: 41 13. cikk 13. cikk A hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságok közötti konzultációk törölve (1)  Amennyiben a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kiigazításokat szándékozik tenni, először konzultálnia kell a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságával a kiigazított felfüggesztő intézkedésekről és alternatív szankciókról. (2)  Az ítélet és a 6. cikkben meghatározott tanúsítvány továbbításakor a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága az (1) bekezdésben említett konzultáció alól felmentést adhat. Ebben az esetben a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága által a 7. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban tett kiigazításról a kiigazítást követően a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága számára értesítést kell küldeni. Módosítás: 42 14. cikk, cím Az érintett hatóságok kötelezettségei abban az esetben, amikor minden további határozat a végrehajtó állam joghatósága alá tartozik A módosítás a magyar változatot nem érinti. Módosítás: 43 14. cikk (1) bekezdés a) pont a) felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankció módosítása; a) alternatív szankciók és a felfüggesztő intézkedések módosítása; Módosítás: 44 14. cikk (1) bekezdés b) pont b) büntetés felfüggesztésének visszavonása; b) a felfüggesztett büntetés vagy a feltételes büntetés visszavonása; Módosítás: 45 14. cikk (1) bekezdés c) pont c) feltételes büntetés esetén való büntetéskiszabás; A módosítás a magyar változatot nem érinti. Módosítás: 46 14. cikk (1) bekezdés d) pont d) felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankció elévülése. d) felfüggesztett büntetés, feltételes büntetés vagy alternatív szankció elévülése. Módosítás: 47 14. cikk (1a) bekezdés (új) (1a)  Azokban az esetekben, amikor a felfüggesztett büntetéseket, feltételes büntetéseket és alternatív szankciókat visszavonják, a végrehajtó állam felelős az ítéletben kiszabott szabadságvesztéssel járó büntetés végrehajtásáért, kivéve a 12. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott esetekben. Módosítás: 48 14. cikk (2) bekezdés (2)  A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága bármilyen, írásban dokumentált módon haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát minden olyan körülményről vagy ténymegállapításról, amely megítélése szerint a büntetés felfüggesztésének visszavonásához vagy a felfüggesztő intézkedés vagy az alternatív szankció módosításához vezethet. (2)  A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága bármilyen, írásban dokumentált módon haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát minden olyan körülményről vagy ténymegállapításról, amely megítélése szerint a büntetés vagy a feltételes büntetés felfüggesztésének visszavonásához vagy a felfüggesztő intézkedés vagy az alternatív szankciót képező kötelezettségek vagy utasítások módosításához vezethet. Módosítás: 49 14. cikk (2a) bekezdés (új) (2a)  A személyt az igazságügyi hatóságoknak meg kell hallgatniuk a feltételes büntetés esetében történő büntetéskiszabás előtt vagy ha a büntetés felfüggesztését visszavonják, annak biztosítása érdekében, hogy a vádlottak meghallgatásának alapelve érvényesüljön. Módosítás: 50 15. cikk cím Az érintett hatóságok kötelezettségei abban az esetben, amikor minden további határozat a kibocsátó állam joghatósága alá tartozik A módosítás a magyar változatot nem érinti. Módosítás: 51 15. cikk (1) bekezdés, bevezető rész (1)  Amennyiben a 12. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban minden további határozat tekintetében a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága bír joghatósággal, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága haladéktalanul tájékoztatja az alábbiakról: A módosítás a magyar változatot nem érinti. Módosítás: 52 15. cikk (1) bekezdés a) pont a) felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankció bármely megsértése; valamint a) felfüggesztő intézkedések vagy az alternatív szankciót képező kötelezettségek és utasítások megsértése; valamint Módosítás: 53 15. cikk (1) bekezdés b) pont i. alpont i. felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankció módosítását eredményezheti, i. felfüggesztő intézkedések vagy az alternatív szankciót képező kötelezettségek vagy utasítások módosítását eredményezheti, Módosítás: 54 15. cikk (1) bekezdés b) pont ii. alpont ii. feltételes büntetés esetén való büntetéskiszabás tekintetében lényeges, vagy A módosítás a magyar változatot nem érinti. Módosítás: 55 15. cikk (1) bekezdés b) pont iii. alpont iii. a büntetés felfüggesztésének visszavonását eredményezheti. iii. a büntetés felfüggesztésének és a feltételes büntetésnek a visszavonását eredményezheti. Módosítás: 56 15. cikk (3) bekezdés (3)  Feltételes büntetés esetében a büntetés letöltésére, vagy büntetés felfüggesztésének visszavonására vonatkozó határozat meghozatala előtt az elítélt személynek biztosítani kell a bírósági tárgyalást. Adott esetben ezt a követelményt az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-i egyezmény 10. cikkében előírt eljárásnak megfelelően lehet teljesíteni. (3)  Feltételes büntetés esetében a büntetés letöltésére, vagy büntetés felfüggesztésének visszavonására vonatkozó határozat meghozatala előtt az elítéltet az igazságügyi hatóságoknak meg kell hallgatniuk annak biztosítása érdekében, hogy a vádlottak meghallgatásának alapvető elve teljesül. Módosítás: 57 15. cikk (4) bekezdés a) pont a) felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankció módosítása; a) felfüggesztő intézkedések vagy az alternatív szankciót képező kötelezettségek vagy utasítások módosítása; Módosítás: 58 15. cikk (4) bekezdés b) pont b) büntetés felfüggesztésének visszavonása; b) büntetés felfüggesztésének és a feltételes büntetésnek a visszavonása; Módosítás: 59 15. cikk (4) bekezdés c) pont c) feltételes büntetés esetén való büntetéskiszabás; A módosítás a magyar változatot nem érinti. Módosítás: 60 15. cikk (4) bekezdés d) pont d) felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankció elévülése. d) felfüggesztett büntetés, feltételes büntetés vagy alternatív szankció elévülése. Módosítás: 61 15. cikk (4a) bekezdés (új) (4a)  A felfüggesztő intézkedésnek vagy az alternatív szankciókat képező kötelezettségeknek vagy utasításoknak a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóság általi bármely módosítását az 5. cikk megfelelő figyelembe vételével kell elvégezni. Módosítás esetén a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága dönthet úgy is, hogy a 7. cikk (2) bekezdésének vagy 9. cikk (1) bekezdése i) pontjának megfelelően új határozatot hoz. Módosítás: 62 15. cikk (5) bekezdés (5)  Büntetés kiszabásakor vagy büntetés felfüggesztésének visszavonásakor a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága tájékoztatja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát, hogy továbbítani kívánja-e a végrehajtó államnak az alábbiakat: (5)  Büntetés kiszabásakor vagy büntetés felfüggesztésének visszavonásakor a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága egyidejűleg tájékoztatja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságát, hogy nincs már szükség a felfüggesztő intézkedések felügyeletére. Módosítás: 63 5. cikk (1) bekezdés a) pont a) a 2007/…/IB tanácsi kerethatározatban meghatározott ítélet és tanúsítvány a szabadságmegvonással járó intézkedés végrehajtása iránti felelősség átvállalása céljából; vagy törölve Módosítás: 64 15. cikk (5) bekezdés b) pont b) európai elfogatóparancs, az elítélt személynek az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározattal összhangban való átadása céljából. törölve Módosítás: 65 15. cikk (6) bekezdés (6)  Amennyiben a felfüggesztő intézkedések vagy alternatív szankciók végrehajtásának kötelezettsége elévült, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága az elrendelt intézkedéseket megszünteti, amint a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságától megfelelő értesítést kapott. (6)  Amennyiben erről a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága a fenti (5) bekezdésnek megfelelően értesíti, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága megszünteti a felfüggesztő intézkedések felügyeletet és végrehajtását. Módosítás: 66 16. cikk, cím Amnesztia és közkegyelem Amnesztia, közkegyelem és az ítélet felülvizsgálata Módosítás: 67 16. cikk, (1a) bekezdés (új) Csak a kibocsátó állam hozhat az olyan felfüggesztett büntetéseket, alternatív szankciókat és feltételes büntetéseket tartalmazó ítéletek felülvizsgálatára irányuló kérelmekkel kapcsolatos határozatot, amelyeknek felügyelete és végrehajtása e kerethatározat hatálya alá tartozik. Módosítás: 68 17. cikk Amennyiben az elítélt személy elhagyja a végrehajtó államot, és törvényes vagy szokásos tartózkodási helyét egy másik tagállamba helyezi át, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága a felfüggesztő intézkedések és alternatív szankciók felügyelete tekintetében, és az ítélet végrehajtásával kapcsolatos minden további határozat tekintetében a joghatóságot átadja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságának. Amennyiben az elítélt személy elhagyja a végrehajtó államot, vagy a végrehajtó államban már nincs törvényes és szokásos tartózkodási helye, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága a felfüggesztő intézkedések és az alternatív szankciókat képező kötelezettségek vagy utasítások felügyelete tekintetében, és az ítélet (vagy – adott esetben a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő határozat) végrehajtásával kapcsolatos minden további határozat tekintetében a joghatóságot átadja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságának. Módosítás: 69 17. cikk, (1a) bekezdés (új) A joghatóság (1) bekezdésben említett átadásának akkor is meg kell történnie, ha a kibocsátó állam ilyen irányú kérést ad a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága számára azon az alapon, hogy a személlyel szemben további büntetőeljárás van folyamatban a kibocsátó államban.

(1) HL C 147., 2007.6.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a kölcsönös elismerés elvének a szabadságvesztéssel járó büntetőítéletek vagy szabadságelvonással járó intézkedések során és azoknak az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló tanácsi kerethatározat tervezetéről (9688/2007 – C6-0209/2007 – 2005/0805(CNS))

P6_TA(2007)0476 A6-0362/2007

(Konzultációs eljárás – ismételt konzultáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács tervezetére (9688/2007),

–   tekintettel az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezésére (7307/2005)(1),

–   tekintettel 2006. június 14-i álláspontjára(2),

–   tekintettel az EU-Szerződés 31. cikke (1) bekezdésének a) pontjára és 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

–   tekintettel az EU-Szerződés 39. cikke (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács ismételten konzultált a Parlamenttel (C6-0209/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére, 51. cikkére és 55. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0362/2007),

1.   jóváhagyja a Tanács tervezetét, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy a szöveget ennek megfelelően módosítsa;

3.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való ismételt konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a tervezetet;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Tanács által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (2a) preambulumbekezdés (új) (2a)  A büntetőeljárások során érvényesülő eljárási jogok kulcsfontosságú elemek az igazságügyi együttműködés során a tagállamok közötti kölcsönös bizalom biztosításában, és a német elnökség erőfeszítései ellenére a Bizottság által indítványozott és a Parlament által az első olvasat során* támogatott eljárási jogokról szóló kerethatározat-tervezet bemutatását követően még nem jött létre megállapodás. --  ---------------------------------------------- * HL C 33. E, 2006.2.9., 159. o.

(1) HL C 150., 2005.6.21., 1. o. (2) HL C 300. E, 2006.12.9., 201. o.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Madagaszkári Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (COM(2007)0428 – C6-0064/2007 – 2007/0006(CNS))

P6_TA(2007)0477 A6-0405/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatra (COM(2007)0428),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére és 300. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0064/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0405/2007),

1.   jóváhagyja a tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatot annak módosított formájában, és jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, továbbá a tagállamok és a Madagaszkári Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (2a) preambulumbekezdés (új) (2a)  Javítani kell az Európai Parlamentnek szolgáltatott információkat. Ezért a Bizottságnak továbbítania kell a megállapodás 9. cikkében említett vegyes bizottság üléseinek következtetéseit. Módosítás: 3 3a. cikk (új) 3a. cikk A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jegyzőkönyv 7. cikkében megfogalmazott többéves ágazati program eredményeiről. Módosítás: 4 3b. cikk (új) 3b. cikk A jegyzőkönyv érvényességének utolsó éve során és még azelőtt, hogy azt megújító másik megállapodást kötnének, a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megállapodás alkalmazásáról és azokról a körülményekről, amelyek között azt végrehajtották. Módosítás: 5 3c. cikk (új) 3c. cikk A 3b. cikkben említett jelentés alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács adott esetben tárgyalási megbízást ad a Bizottságnak egy új jegyzőkönyv elfogadása céljából. Módosítás: 6 3d. cikk (új) 3d. cikk A Bizottság továbbítja az Európai Parlamentnek a megállapodás 9. cikkében említett vegyes bizottság üléseinek következtetéseit.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Mozambiki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0472) – C6-0284/2007 – 2007/0170(CNS))

P6_TA(2007)0478 A6-0404/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2007)0472),

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére és 300. cikke (2) bekezdésére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0284/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, és 83. cikke (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0404/2007),

1.   jóváhagyja a tanácsi rendeletre irányuló javaslatot annak módosított formájában, és jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Mozambiki Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (2a) preambulumbekezdés (új) (2a)  Az Európai Közösség pénzügyi hozzájárulását a halászatból élő, part menti lakosság fejlődésére, valamint kisebb helyi halfagyasztó és halfeldolgozó iparvállalatok megteremtésére kell felhasználni; Módosítás: 2 (2b) preambulumbekezdés (új) (2b)  Fontos javítani az Európai Parlamentnek továbbított információkat. A Bizottságnak ennek érdekében továbbítania kellene a partnerségi megállapodás 9. cikkében említett vegyes bizottság üléseinek következtetéseit. Módosítás: 4 3a. cikk (új) 3a. cikk A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jegyzőkönyv 7. cikkében megfogalmazott többéves ágazati program eredményeiről. Módosítás: 5 3b. cikk (új) 3b. cikk A Bizottság a partnerségi megállapodás 9. cikkében említett vegyes bizottság üléseinek következtetéseit továbbítja az Európai Parlamentnek. Módosítás: 6 3c. cikk (új) 3c. cikk A jegyzőkönyv érvényességi idejének utolsó évében és az annak megújítását célzó megállapodás megkötése előtt a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megállapodás alkalmazásáról és végrehajtásának körülményeiről. Módosítás: 7 3d. cikk (új) 3d. cikk (új) A 3c. cikkben említett jelentés alapján és az Európai Parlamenttel történő konzultáció után a Tanács adott esetben egy újabb jegyzőkönyv elfogadása céljából tárgyalási felhatalmazást ad a Bizottságnak.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a vállalkozások statisztikai célú nyilvántartása közös keretének létrehozásáról és a 2186/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (7656/5/2007 – C6-0218/2007 – 2005/0032(COD))

P6_TA(2007)0479 A6-0353/2007

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára (7656/5/2007 – C6-0218/2007),

–   tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2005)0112) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0353/2007),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2007. október 25-én került elfogadásra a vállalkozások statisztikai célú nyilvántartása közös keretének létrehozásáról és a 2186/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal (177/2008/EK rendelet).)

(1) HL C 298. E, 2006.12.8., 127. o.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása az élelmiszer- és takarmányárak növekedéséről

P6_TA(2007)0480 RC-B6-0400/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 33. cikkére,

–   tekintettel a 2008. évi területpihentetésről szóló 2007. szeptember 26-i álláspontjára(1),

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az elmúlt hónapokban a gabona világpiaci ára drasztikusan megemelkedett, valamint az állami és magán-gabonakészletek elérték az elmúlt 40 év legalacsonyabb szintjét,

B.   mivel a legutóbbi becslések szerint az EU-27-ben 2007-ben a gabonabetakarítás hozzávetőlegesen 8 millió tonnával lesz kevesebb, mint 2006-ban,

C.   mivel a 2006-os betakarítás csak 265,5 millió tonnát tett ki, és 2007-ben éppen csak egymillió tonna maradt készletben,

D.   mivel a világ gabonaellátását zord időjárási viszonyok befolyásolták, nevezetesen a valószínűleg az éghajlatváltozás számlájára írható aszályok és árvizek,

E.   mivel a tagállamok többségében nem lehet kimutatni közvetlen és hosszú távú kapcsolatot egyes termékek árának növekedése és a bioüzemanyagok kereslete között, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy például az Egyesült Államokban a bioüzemanyag alapanyagául szolgáló kukorica termelésének ösztönzésére irányuló aktív politika közvetlen hatással van a takarmányok és az élelmiszerek árának növekedésére, és mivel ezt az OECD is elismerte,

F.   mivel az OECD 2007 szeptemberében közzétett, a bioüzemanyag-előállításnak a globális élelmiszer-biztonságra és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásairól szóló tanulmánya figyelmeztet, hogy az élelmiszer- és a takarmány-előállítás, valamint az üzemanyag-előállítás közötti, földért és erőforrásokért folyó versengés olyan mértékben növelheti az élelmiszerárakat, ami veszélyeztetheti az élelmiszerhez való hozzáférést a legszegényebb népek és régiók számára,

G.   mivel a világ élelmiszer-kereslete nagyobb ütemben növekszik, mint az ellátás, nemcsak azért, mert a feltörekvő gazdaságú országokban, például Indiában és Kínában az emelkedő bevételek a népesség növekvő számával párosulva felhajtják elsősorban a húsipari és tejtermékek, valamint ebből következően a takarmány iránti keresletet,

H.   mivel az élelmiszer-bizonytalanság továbbra is több mint 854 millió ember számára realitás, akik közül 820 millió a fejlődő világban él,

I.   mivel a kiskereskedelmi élelmiszerárak nem tartottak lépést a megélhetési költségekkel, és a termelői árak nem tudták felvenni a versenyt a kiskereskedelmi árakkal,

J.   mivel az EU-ban működő jelentősebb nagykereskedelmi vállalatok és néhány nagyobb kiskereskedő meglehetős befolyással rendelkeznek az élelmiszerárak meghatározásában, és mivel koncentráltságuk olyan mértékű, hogy erőfölényes helyzetbe kerülnek a termelőkkel szemben,

K.   mivel az összetett takarmány emelkedő ára felhajtja az állattenyésztési ágazat termelési költségeit,

L.   mivel az elmúlt 15 évben a közös agrárpolitika az európai társadalmi nyomás és a fejlődő gazdaság eredményeként már eddig is alapvető változáson ment keresztül, és mivel a támogatások függetlenítése lehetővé teszi a gazdálkodók számára, hogy reagáljanak a piaci jelzésekre;

M.   mivel az EK-Szerződés 33. cikke megállapítja, hogy az ellátás hozzáférhetőségének, valamint annak biztosítása, hogy a fogyasztók megfelelő áron jussanak az ellátáshoz, a közös agrárpolitika céljait képezik,

Területpihentetés

1.   üdvözli az EU mezőgazdasági minisztereinek közelmúltban hozott határozatát annak a bizottsági javaslatnak az elfogadásával kapcsolatosan, hogy 2008-ra felfüggeszti a területpihentetési kötelezettségeket(2);

2.   tudomásul veszi a Bizottság becslését, hogy ez a lépés körülbelül 2,9 millió hektár földterületet fog felszabadítani a gabonatermelés számára, és körülbelül 10 millió tonnával növeli a 2008. évi betakarítást;

3.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem fogadta el a Parlament arra vonatkozó módosításait, hogy 2009-re is függesszék fel a területpihentetési kötelezettségeket, és reméli, hogy a közös agrárpolitika küszöbön álló egészségügyi ellenőrzése során foglalkoznak ezzel az üggyel;

Élelmiszer-termelés és kiskereskedelem

4.   tudomásul veszi Fischer Boel biztos nemrégiben tett megjegyzését, hogy a takarmány árának növekedése következtében a hús és a húsipari termékek ára akár 30%-kal is növekedhet 2008-ban;

5.   megjegyzi, hogy a megnövekedett tejárak 2007-ben a tejtermelők számára kicsi, de égetően szükséges bevételnövekedést jelentenek, problematikusak azonban a fogyasztók számára, valamint a megfelelő tejtermékellátás szempontjából, például iskoláknak és kórházaknak;

6.   felhívja a Bizottságot a tejkvóta sürgős és ideiglenes megemelésére a belső piaci árak stabilizálásához;

7.   aggodalommal állapítja meg, hogy az európai baromfitenyésztőknek 40–60%-kal többet kell fizetniük a takarmányért, mint egy évvel ezelőtt, ez különösen azért sok, mert teljes költségeik kb. 60%-át a takarmány teszi ki;

8.   a lehető leghangsúlyosabban kiemeli, hogy a nyersanyagokhoz kapcsolódó költségek aránylag kis összetevőt képeznek sok élelmiszertermék összköltségében, különösen a feldolgozott élelmiszerek esetében, és hogy még a liszt árának nemrégiben bekövetkezett emelkedését követően is, a liszt előállításához kapcsolódó költségek csak kevesebb mint 10%-kal befolyásolják egy vekni kenyér kiskereskedelmi árát az Egyesült Királyságban, illetve kevesebb, mint 5%-kal egy bagett árát Franciaországban;

9.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék a termelői árak és a nagyobb kiskereskedők árai közötti ellentmondásokat; külön kiemeli, hogy a Bizottságnak ki kell vizsgálnia a kiskereskedői ágazat koncentrációjának hatásait, elsősorban a kistermelők, a kisvállalkozások és a fogyasztók hátrányára, és ha megállapítja a piaci erővel való visszaélést, alkalmaznia kell az összes rendelkezésére álló jogi eszközt;

10.   sürgeti a Bizottságot, hogy az – elsősorban a járványok (pl. a kéknyelv-kór) által sújtott – állattenyésztők számára engedélyezze a közvetlen kifizetések megelőlegezését, mivel a megemelkedett takarmányárak következtében súlyos pénzforgalmi problémákkal szembesülhetnek;

Bioüzemanyagok

11.   hangsúlyozza, hogy az EU gabonatermelésének csak egy nagyon kis hányadát használják jelenleg bioüzemanyag előállítására, és hogy az EU-nak 2020-ra előirányozott célja a bioüzemanyagokra vonatkozóan az EU szántóterületének csak 15%-os felhasználását kívánná meg;

12.   tudomásul veszi, hogy az energetikai felhasználású növények termesztésére használt terület az Unióban 2004 óta megtízszereződött és 2,84 millió hektárra nőtt;

13.   hangsúlyozza, hogy jelenleg a fosszilis üzemanyagok helyettesítőiként csak a bioüzemanyagok jöhetnek számításba, amelyek széles körben hozzáférhetők a piacon, ezenkívül a fosszilis üzemanyagokkal ellentétben megújíthatók, és általuk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása jelentősen visszafogható;

14.   megjegyzi, hogy amikor az EU-ban 1 tonna gabonát használnak bioetanol előállítására, az 40% erejéig melléktermék formájában visszajut a takarmányozási ágazatba;

15.   felhívja azonban a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a másodgenerációs bioenergia használatának és előállításának előmozdítása érdekében, amely trágyát és mezőgazdasági hulladékanyagot dolgoz fel, semmint elsődleges mezőgazdasági termékeket;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy végezzen környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági hatástanulmányt, amely figyelembe veszi az élelmiszeripar és a növényi üzemanyagok előállítói közötti versengést a földekért és az erőforrásokért, beleértve az éghajlatváltozás hatásait, valamint az élelmiszer-termelés erőforrásainak további kimerülését megelőző lehetséges intézkedéseket;

Behozatal és kivitel

17.   mély aggodalommal jegyzi meg, hogy az összetett takarmány ára tonnánként 75 euróval emelkedett, és a takarmánygabona kritikus hiánya következtében továbbra is emelkedik, ami további 10 milliárd euró költséget jelent az EU állattenyésztői ágazata számára;

18.   tudomásul veszi a Mezőgazdasági Tanács 2007. szeptemberi ülésén tett bizottsági bejelentést, mely szerint javaslatot dolgoznak ki a gabonafélék behozatali vámjának 2008. évi emelésére, amely intézkedés az állattenyésztési ágazatban, különösen a sertéshúságazatban kialakult nehéz helyzetet kívánja orvosolni;

19.   kiemeli, hogy az ilyen döntések gyengíthetik az EU piacra jutásért folytatott tárgyalási pozícióját a WTO-tárgyalások során;

20.   hangsúlyozza, hogy ez a döntés nem lehet példaértékű más ágazatok, például a rizsszektor számára;

21.   visszautasít minden, az EU-ból származó mezőgazdasági termékekre vonatkozó kiviteli és vámkontingens kivetésére irányuló akciót;

22.   kéri, hogy a harmadik országok termelőire ugyanaz a szigorú ellenőrzés vonatkozzon, mint az uniós termelőkre;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy végezzen leltári gyakorlatot a lehetséges ellátásirányítási és élelmiszer-biztonsági intézkedésekről, amelyek segítségével elkerülhető az élelmiszer- és takarmányárak további szélsőséges változékonysága, valamint az élelmiszer- és az üzemanyag-termelés közötti nem fenntartható versengés;

Globális élelmiszer-bizonytalanság

24.   tisztában van azzal, hogy a világ élelmiszerkészleteinek csökkenő volta súlyos és rendkívüli hatással van a fejlődő világ alacsony nemzeti jövedelmű, élelmiszerhiánnyal küszködő országaira, mivel ezen országok teljes gabonaimportja várhatóan jelentősen megnövekszik – minden idők legmagasabb számlája, a 2007/2008-as időszakra mintegy 28 milliárd dollár várható, ami az elmúlt évi amúgy is magas összeghez képest mintegy 14 százalékos növekedést jelent;

25.   megjegyzi, hogy mindent összevetve, a fejlődő országok 2007/2008-ban rekordmennyiségű összeget, 52 milliárd dollárt fognak gabonabehozatalra költeni;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy alaposan elemezze a gabonafélék és az olajos magvak készlethiányának az EU-ban és harmadik országokban a legsebezhetőbb élelmiszer-termelőkre és a fogyasztókra gyakorolt hatásait, beleértve az élelmiszer-ellátás akadozásának megelőzésére irányuló eszközöket és rendelkezéseket, valamint a további áremelkedések inflációs hatását;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy a világpiaci folyamatokról – ideértve a fejlődő országok élelmiszer iránti fokozott igényét – végezzen mélyreható elemzést annak megfontolására, hogy – a közös agrárpolitika állapotfelmérésének részeként – létrehozzanak-e a piac megfelelő ellátását garantáló állandó mechanizmusokat;

28.   felhívja a Bizottságot, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásnak jelentős csökkentésében részt venni és a tagállamok élelmiszer-ellátását biztosítani képes mezőgazdaság fenntarthatóságának biztosítása érdekében tegyen meg minden intézkedést;

o
o   o

29.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0411. (2) A Tanács 1107/2007/EK rendelete (2007. szeptember 26.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendelettől a 2008. évi területpihentetés tekintetében való eltérésről (HL L 253., 2007.9.28., 1. o.).

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása a 2007-es iraki különintézkedést létrehozó bizottsági határozat tervezetéről

P6_TA(2007)0481 B6-0422/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1)

–   tekintettel a 2007-es iraki különintézkedést létrehozó európai bizottsági határozat tervezetére (CMT-2007-2245),

–   tekintettel az 1905/2006/EK rendelet 35. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság (a továbbiakban: "a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) irányítóbizottság") 2007. október 8-i véleményére,

–   tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat 8. cikkére(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére,

A.   mivel a DCI irányítóbizottság 2007 október 8-án a 2007-es iraki különintézkedést létrehozó európai bizottsági határozat (CMT-2007-2245) mellett szavazott,

B.   mivel az 1999/468/EK határozat 7. cikkének (3) bekezdése, valamint az Európai Parlament és a Bizottság közötti, az 1999/468/EK tanácsi határozat(3) végrehajtására vonatkozó eljárásokról szóló megállapodás 1. cikke értelmében megküldték a Parlament részére a DCI irányítóbizottsághoz benyújtott végrehajtási intézkedéstervezetet és a szavazás eredményeit;

C.   mivel az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy "az e rendelet szerint folytatott együttműködés elsődleges és átfogó célja, hogy a partnerországokban és -régiókban a fenntartható fejlődés összefüggésében felszámolja a szegénységet",

D.   mivel az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (4) bekezdése megállapítja, hogy "Az 1. cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseket(4) úgy kell megtervezni, hogy megfeleljenek az OECD/DAC [Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága] által létrehozott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kritériumainak",

E.   mivel a hitelezői jelentéstételi rendszerek számára szóló jelentéskészítési iránymutatásaiban (DCD/DAC (2002)21) az OECD/DAC az ODA-t olyan, a hivatalos fejlesztési támogatás kedvezményezettjeinek DAC-listáján szereplő országokba irányuló pénzügyi mozgásként határozza meg, amelyben "minden tranzakció elsődleges célja a fejlődő országok gazdasági fejlődésének és jólétének előmozdítása";

F.   mivel az 1905/2006/EK rendelet 23. cikkének (1) és (3) bekezdése megállapítja, hogy "az 1717/2006/EK rendelet vagy az 1257/96/EK tanácsi rendelet alapján nem támogatható, természeti katasztrófákhoz, polgári zavargásokhoz vagy válságokhoz kapcsolódó váratlan és kellően indokolt szükségszerűség vagy körülmények esetén a Bizottság a stratégiai dokumentumokban vagy a többéves indikatív programokban nem szereplő különleges intézkedéseket fogad el (a továbbiakban: a különleges intézkedések). A különleges intézkedések olyan intézkedések finanszírozására is felhasználhatók, amelyek megkönnyítik az átmenetet a gyorssegélytől a hosszú távú fejlesztési műveletek felé, beleértve azokat is, amelyek a lakosságnak az ismétlődő válságokra való jobb felkészítését célozzák.", illetve hogy "Amennyiben az ilyen intézkedések költsége meghaladja a 10 millió EUR-t, a Bizottság a 35. cikk (2) bekezdésében említett irányítóbizottsági eljárásnak megfelelően fogadja el azokat."

1.   úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem jelennek meg egyértelmű prioritásként a 2007-es iraki különintézkedés tervezetében; úgy véli, hogy ez nincs összhangban az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével, ahol a millenniumi fejlesztési célok a fejlesztési együttműködési eszköz keretében történő együttműködés átfogó alapelveként szerepelnek;

2.   úgy véli, hogy a 2007-es iraki különintézkedésről szóló tervezetben az Európai Bizottság túllépi az 1905/2006/EK rendeletben ráruházott végrehajtási hatáskörét azáltal, hogy egyik beavatkozási területként az Akkas gázmezőre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányt jelöli ki, amely általános célja "a nyugat-iraki Akkas gázmező feltárási feltételeinek tanulmányozása, a kitermelésnek a szíriai gázvezeték-hálózattal való összekötése céljából", illetve "lehetőség szerint e projekt integrálása az Euro-arab Masrek gázpiac-projekt munkálataiba"; rámutat arra, hogy "a tanulmány figyelembe veszi a Masrek-régióval szomszédos országok és az EU érdekeltségét a kutakból kifejtett kőolajnak az Euro-Masrek gázpiacra való bejuttatásával" és "ez az integráció nagy potenciális piacot nyit meg az Akkas olajmezőkből származó kitermelés előtt és lehetővé teszi az iraki földgáznak a regionális és az európai piacra való első bejuttatását, ezért úgy véli, hogy ez a célkitűzés nem egyeztethető össze az 1905/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) és (4) bekezdésével azt illetően, hogy a különintézkedések elsődleges célja így nem a szegénység felszámolása, illetve, hogy a vallott célkitűzések nem teljesítik az OECD/DAC által létrehozott hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) feltételeit;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza vagy módosítsa az iraki különintézkedést létrehozó határozattervezetét, és olyan új határozattervezetet nyújtson be a DCI irányítóbizottságnak, amely teljes mértékben tiszteletben tartja az 1905/2006/EK rendelet előírásait;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a DCI irányítóbizottságban részt vevő képviselőinek.

(1) HL L 378., 2006.12.27.,41.o. (2) HL L 184 1999.7.17., 23., o. A legutóbb a 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat. (3) Az Európai Parlament és a Bizottság közötti megállapodás a Bizottságra ruházott végrehajtási jogkörök gyakorlásáról szóló 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat alkalmazásáról (HL L 256., 2000.10.10., 19. o.). (4) 1. cikk (1) bekezdés: "A Közösség finanszírozza a […] fejlődő országokkal, területekkel és régiókkal […] folytatott együttműködés támogatását célzó intézkedéseket".

Az Európai Parlament 2007. október 25-i ajánlása a Tanácshoz az Európai Unió és Szerbia közötti kapcsolatokról (2007/2126(INI))

P6_TA(2007)0482 A6-0325/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel Jelko Kacinnak az ALDE képviselőcsoport nevében a Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatára, az Európai Unió és Szerbia közötti kapcsolatokról (B6-0202/2007)

–   tekintettel 2005. szeptember 29-i állásfoglalására a nemzeti sokféleség védelméről a Vajdaságban(1),

–   tekintettel a vajdasági és belgrádi eseti tényfeltáró küldöttségének zárójelentésre (2005. március 2.),

–   tekintettel arra, hogy a függetlenséget támogató 2006. május 21-i montenegrói népszavazást követően létrejött a Szerb Köztársaság, a Szerbia és Montenegró Államközösség utódja,

–   tekintettel a 2006. október 28–29-i népszavazáson elfogadott új szerb alkotmányra,

–   tekintettel a Bizottság 2006. november 8-i Szerbiáról szóló országjelentésére (SEC(2006)1389),

–   tekintettel Szerbia 2006. december 14-i csatlakozására a NATO békepartnerségi programjához,

–   tekintettel a 2007. január 21-i szerbiai parlamenti választások eredményére,

–   tekintettel a Nemzetközi Bíróság 2007. február 26-i ítéletére a Bosznia-Hercegovina kontra Szerbia-Montenegró ügyben,

–   tekintettel az Európa Tanács Velencei Bizottságának Szerbia alkotmányáról szóló, 2007. március 19-i 405/2006. számú véleményére,

–   tekintettel az új belgrádi kormány 2007. május 15-i megalakulására,

–   tekintettel az új szerb kormány által 2007. május 15-én felvázolt öt legfontosabb célra,

–   tekintettel a Szerbia és az Európai Unió közötti stabilitási és társulási megállapodásról szóló tárgyalások 2007. június 13-i újraindulására,

–   tekintettel a 2007. február 12-i és június 18-i Általános Ügyek Tanácsának a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos következtetéseire,

–   tekintettel a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék főügyészének 2007. június 18-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának benyújtott jelentésére Szerbia együttműködéséről az Nemzetközi Törvényszékkel,

–   tekintettel a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék főügyészével az Európai Parlament Külügyi Bizottsága 2007. június 26-i ülésén folytatott eszmecserére,

–   tekintettel az EU és Szerbia között a politikai és gazdasági stabilitás elérése érdekében a tulajdonjogok megfelelő érvényesítéséről létrejött megállapodásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 90. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0325/2007),

A.   mivel Szerbia jövője az Európai Unióban van,

B.   mivel Szerbia jelentős tényező a régió stabilitásának és jólétének szempontjából, a reformokat ösztönző európai uniós tagsági kilátásokkal,

C.   mivel Szerbia aláírója a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (CEFTA), és nemrégiben fejezte be a stabilizációs és társulási megállapodásra irányuló technikai tárgyalásokat,

D.   mivel azoknak a szerbeknek a hetven százaléka, akik szavaztak, támogatja az európai uniós tagságot, és az állampolgárok kétharmada szavazott a demokratikus táborhoz tartozó pártokra,

E.   mivel Szerbia új kormánya Európa- és reformpárti,

F.   mivel az, hogy Szerbia sikeresen újrakezdte az stabilizációs és társulási tárgyalásokat, további példaként szolgálhat a pozitív nyugat-balkáni változásokra, amelyekre többek között az EU is hatást gyakorol,

G.   mivel tényleges erőfeszítéseket tettek ez idáig és kell ezután is tenni a múlt megosztottságának és attitűdjének leküzdése érdekében, és Szerbia polgárai számára elő kell mozdítani az jövőt Európában,

H.   mivel a szerb gazdaság erőteljesen növekedett 2006-ban (mintegy 5,8%-kal), és növekedett a közvetlen külföldi befektetések volumene is; mivel azonban továbbra is aggodalomra ad okot a folyó fizetési mérleg hiánya, amely változatlanul növekszik, valamint a magas munkanélküliségi ráta (2006-ban kb. 20,9%),

I.   mivel a korrupció továbbra is súlyos probléma Szerbiában, és mivel a Transparency International 2006. évi korrupcióérzékelési indexén Szerbia átlagpontszáma 3,0 volt (a 0-tól ("nagyon korrupt") 10-ig ("nagyon átlátható") terjedő skálán),

J.   mivel az Nemzetközi Törvényszék által keresett hat háborús bűnökkel vádolt személy közül kettőt letartóztattak és átadtak Hágának, a többi négy pedig továbbra is szabadlábon van, köztük Ratko Mladics és Radovan Karadzsics is,

K.   mivel a szerb közvéleményt nem tájékoztatják kellőképpen a közelmúltbeli háborúkban, különösen a Srebrenicában elkövetett bűnök mértékéről,

L.   mivel a jugoszláviai háborúk mélyrehatóan átalakították Szerbia társadalmi összetételét és ösztönözték többek között a politikai és az értelmiségi elit számos tagjának kivándorlását, illetve számos menekült és az országon belül lakóhelyet változtatni kényszerülő személy beáramlását, valamint az 1990-es évek erőszakhullámában megsebesült veteránok visszatérését,

M.   mivel Jugoszlávia felbomlásának pusztító következményei voltak az életek elvesztése és az emberi szenvedés tekintetében, ez pedig az etnikumok közötti megbékélést a régió stabilitása biztosításának rendkívül fontos tényezőjévé tette,

1.   úgy véli, hogy Szerbia külön dicséretet érdemel, amiért az elmúlt években számos nehéz kihívást sikerült békés úton rendeznie, többek között a Szerbia és Montenegró Államközösség felbomlását, tisztességes és szabad parlamenti választásokat és az Európa-párti elkötelezettségű új kormány megalakulását;

2.   üdvözli, hogy a 13 hónapos szünet után befejeződtek a stabilitási és társulási megállapodásra irányuló technikai tárgyalások Szerbia kormánya és az EU között; mindkét felet arra bíztatja, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy elhárítsák a technikai akadályokat a megállapodás aláírásáig, hogy az aláírásra még 2007 vége előtt sor kerülhessen; a stabilitási és társulási megállapodás aláírását fontos lépésnek tekinti az EU-csatlakozás felé vezető úton;

3.   üdvözli, hogy a szerb kormány együtt kíván működni a Nemzetközi Törvényszékkel, ami megnyitja az utat az EU-val folytatandó további együttműködés előtt, de ragaszkodik ahhoz, hogy ennek az együttműködésnek rövidesen további eredményekhez kell vezetnie;

4.   tudomásul veszi a Nemzetközi Törvényszék főügyésze, Carla Del Ponte által az EU 2007. október 15-én Luxembourgban megtartott Általános és Külügyek Tanácsa számára nyújtott tájékoztatását; kéri Szerbiát, hogy oldja meg a Nemzetközi Törvényszékkel való teljes mértékű együttműködéssel kapcsolatos még nyitott kérdéseket Carla Del Ponte küszöbön álló belgrádi látogatásával kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy ha e kérdések megoldódtak, további késedelem nélkül írja alá a stabilitási és társulási megállapodást;

5.   gratulál Szerbiának a Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködésének utóbbi időkben bekövetkező javulása miatt, ami lehetővé tette, hogy a stabilizációs és társulási megállapodásról folyó tárgyalások folytatódjanak és hogy az Nemzetközi Törvényszék főügyésze, Carla Del Ponte pozitívan értékelje Szerbia együttműködését a Törvényszékkel; üdvözli Zdravko Tolimir és Vlasztimir Gyorgyevics letartóztatását és átadását Hágának, Kostunica miniszterelnök Carla Del Ponténak tett ígéretét, amely szerint "több letartóztatásra is lehet számítani" (beleértve Ratko Mladics egykori boszniai szerb tábornokét is), valamint a szökésben levők elfogására irányuló tevékenységek központosítása érdekében létrehozandó új struktúrák kialakítását, ide értve a Nemzeti Biztonsági Tanács jobb átláthatóságát; üdvözli a szerb, a bosznia-hercegovinai és a montenegrói hatóságok együttműködését, mellyel megkönnyítették a közelmúltbeli átadásokat Hágának;

6.   emlékezteti Szerbiát, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás feltétele a Nemzetközi Törvényszékkel való teljes körű együttműködés, aminek az összes többi vádlott letartóztatásához és átadásához kell vezetnie, ugyanakkor megjegyzi, hogy a közelmúltbeli letartóztatások bizonyítják, hogy a szerb hatóságok képesek megtalálni és letartóztatni a háborús bűnökkel vádoltakat; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Törvényszékkel való teljes körű együttműködés nem csak nemzetközi kötelezettség, hanem kulcsfontosságú lépés is a régión belüli tartós megbékélés felé; ezért felhívja a szerb parlamentet, hogy teljesítse a Nemzetközi Bíróság ítélete alapján rá háruló kötelezettségeket és fogadjon el a srebrenicai népirtást elítélő nyilatkozatot;

7.   figyelembe véve az Nemzetközi Törvényszék bezárására vonatkozó jelenlegi menetrendet, amely szerint 2008-ig lezárják a tárgyalásokat, úgy véli, hogy mérlegelni kell az Nemzetközi Törvényszék megbízásának meghosszabbítását arra az esetre, amennyiben háborús bűnökkel vádolt személyek letartóztatására számítanak ezen időpont után;

8.   megállapítja, hogy a 2007. június 21–22-i a brüsszeli Európai Tanácson elért kompromisszumos megállapodás megteremti a lehetőségét annak, hogy 2009-ig létrejöjjön az Európai Unió megújult jogalapja, amely létrehozza a jövőbeli bővítésekhez szükséges intézményi berendezkedést, és lehetővé teszi, hogy az EU és Szerbia dinamikusan továbbvigye a csatlakozási folyamatot Szerbia fejlődése és érdemei alapján;

9.   úgy ítéli meg, hogy egy Koszovó jogállására vonatkozó állásfoglalás megerősíti a nyugat-balkáni stabilitást és megkönnyíti a térség európai uniós integrációját is;

10.   örömmel veszi tudomásul, hogy 2000 óta Szerbia gazdasága jelentősen, átlagosan évi 5%-kal nőtt; megállapítja azonban, hogy a Nemzetközi Valutaalap értékelése szerint ezt a fejlődést nem használták fel a szegénység vagy a magas munkanélküliség (amely több, mint 20%) csökkentésére; úgy véli, hogy e problémák kezelése tekintendő az új kormánnyal szembeni egyik legjelentősebb kihívásnak; ezért felhívja a szerb kormányt, hogy tegyenek szigorúbb kötelezettségvállalásokat a munkahelyteremtés és a szegénység felszámolása terén, és az ország minden területének kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődése érdekében tegyenek konkrét lépéseket, különös tekintettel az ország kevésbé fejlett délkeleti és keleti részeire;

11.   úgy véli, hogy a közigazgatási struktúrák és eljárások továbbfejlesztése növelheti a jogállamiságba vetett bizalmat, erősítheti a piacgazdaságot, és ösztönözheti a gazdasági növekedést Szerbiában; felhívja a szerb hatóságokat, hogy javítsák a gazdasági környezetet a külföldi befektetések számára, és növeljék az átláthatóságot a kereskedelmi kapcsolatokban;

12.   örömmel nyugtázza, hogy Szerbia új alkotmánya pozitív emberi jogi rendelkezéseket tartalmaz; megállapítja azonban, hogy a kisebbségvédelemre vonatkozó jogi keretrendszer további javításra szorul; aggodalmának ad hangot többek között a bírák és ügyészek kinevezési, előléptetési és elbocsátási eljárására vonatkozó problematikus rendelkezések, valamint a megfelelő társadalmi konzultáció vagy parlamenti vita elmaradása miatt a szövegezési folyamat során; felhívja a szerb hatóságokat, hogy vegyék fontolóra a területi decentralizáció növelését, különösen a Vajdaság esetében;

13.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU által biztosított segítség tekintettel legyen Szerbia jelenlegi területi és igazgatási struktúrájára, a helyi és regionális hatóságok is teljes mértékű bevonásával; felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és illetékes bizottságait, kísérjék szoros figyelemmel a NUTS 2. szintű régiók szervezését Szerbiában;

14.   elismerően nyilatkozik arról, hogy Szerbiának sikerült nagyobb átláthatóságot elérnie a kormány és a parlament működésében, illetve jó adminisztratív kapacitásáról; gratulál Szerbiának a 2007-es költségvetési törvény elfogadásához, az ombudsman, a közvélemény-tájékoztatási biztos, a Szerb Nemzeti Bank elnöke és az Állami Könyvvizsgálói Intézet Tanácsa tagjainak megválasztásához; sajnálattal állapítja meg, hogy az alkotmánybírák kijelölése még mindig függőben van;

15.   határozottan úgy véli, hogy kulcsfontosságú emberi jogi kérdés tartós megoldást találni a menekültek és a lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosság helyzetére, különösen azért, mert Szerbia még mindig nagyon sok menekültet fogad be, főképp Horvátországból és részben Bosznia-Hercegovinából, valamint lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosságot Koszovóból; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2005. január 31-én Horvátország, Bosznia és Hercegovina és Szerbia és Montenegró által aláírt, a menekültek hazatéréséről és a tulajdonjogok helyreállításáról szóló Szarajevói Nyilatkozatba foglalt valamennyi kiemelt fontosságú ügy megoldásának 2006. év végi határidejét nem tartották be, és nagyon csekély az előrehaladás;

16.   ezért felhívja a szerb kormányt, hogy folytassa erőfeszítéseit a Szarajevói Nyilatkozat végrehajtása érdekében, többek között világos jogi keret elfogadásával, amely többek között kiterjed a menekültek hazatérési jogára és az ingatlanok utáni kompenzációhoz való jogra is; felhívja az EU-t, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is legyenek elkötelezettek a menekültek jogainak fenntartása mellett, és nyújtsanak folyamatos támogatást a szóban forgó országoknak, ideértve megfelelő források elkülönítését erre a célra; hangsúlyozza, hogy a lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosság és a menekültek integrációja vagy visszatelepülése nem vezethet egy-egy terület vagy régió eredeti etnikai egyensúlyának megváltoztatásához; e tekintetben felhívja a figyelmet az Európa Tanács 1995. február 1-i kisebbségvédelmi keretegyezményére;

17.   elismeri a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén elért előrehaladást, amelynek eredményeként nemrégiben számos, nagy visszhangot kiváltó letartóztatásra került sor, ugyanakkor megjegyzi, hogy a korrupció – különösen a rendőrségen és az igazságszolgáltatáson belül – továbbra is jelentős probléma, és hogy a korrupciós ügyekben való hivatalos nyomozásokat gyakran politikai indokok motiválják; rámutat, hogy a korrupció a nagyobb külföldi befektetések egyik fő akadálya és felhívja a szerb kormányt, hogy hajtson végre átfogó korrupcióellenes stratégiát; szükségesnek tekinti a szervezett bűnözés elleni küzdelem erősítését;

18.   üdvözli, hogy az európai uniós előírásoknak való megfelelés érdekében az államhatár védelme a katonaságtól átkerült a rendőrség hatáskörébe; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ösztönözze a szerb kormányt a rendőrség, a biztonsági szolgálatok és a hadsereg további jelentős megreformálására, olyan intézkedéseket is ide értve, amelyek nagyobb mértékű polgári ellenőrzést biztosítanak a katonaság fölött; úgy véli, hogy a rendőrségi reform során figyelembe kell venni a kisebbségek nyelveit beszélő rendőri erők iránti igényt azokban a régiókban, ahol nagy számban élnek kisebbségek;

19.   úgy véli, hogy a jogállamiság ösztönzésének és a jogi rendelkezések szigorú végrehajtásának a kormány egyik fő prioritásának kell lennie; üdvözli az eddig megtett igazságügyi reformintézkedéseket, azonban hangsúlyozza, hogy tovább kell vinni ezt a folyamatot, különös tekintettel a bírósági tárgyalások gyorsaságára, a tanúvédelemre, a korrupció megelőzésére és a bírák függetlenségére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem működik az alkotmánybíróság, ami nem támogatja a demokrácia és a demokratikus jogalkotás fejlődését Szerbiában;

20.   üdvözli a Zoran Gyingyics miniszterelnök meggyilkolása ügyében folytatott per eredményét és támogatja a különleges ügyészség azon közelmúltbeli kezdeményezést, hogy fedjék fel a gyilkosság hátterében álló politikai okokat;

21.   üdvözli a szerb háborús bűnösök közvádlójának munkáját, de sajnálja, hogy a háborús bűnösök hazai pereit aláaknázza az átláthatóság és a politikai akarat hiánya a közvetlen elkövetőkön túlmutató, a parancsokat kiadókig elvezető felelős parancsnoki lánc felkutatására; úgy véli, hogy a háborús bűnökkel foglalkozó szerb bíróság ítélete, amelyet a Skorpiók nevű paramilitáris csoport négy tagjára szabtak ki hat srebrenicai muzulmán kivégzése miatt, nem áll összhangban a bűntett kegyetlenségével; megjegyzi, hogy a szerb elnök nyilvánosan sajnálatát fejezte ki a kiszabott büntetések rövid időtartama miatt;

22.   úgy véli, hogy a szerb állampolgároknak jogukban áll megtudni az igazságot a közelmúltbeli háborús politikáról és a nevükben elkövetett népirtásról, és jogukban áll tudomást szerezni a háborús bűntettek elkövetőiről; úgy véli, hogy Szerbiának őszintén szembe kell néznie közelmúltjával, hogy előre tudjon lépni, valamint hogy a múlttal való kiegyezés szerves része a Szerbia és szomszédai közötti megbékélés felé vezető útnak; felhívja a kormányt, hogy állítsa fel újra a 2001-ben létrehozott Igazság és Megbékélés Bizottságot, nem utolsósorban annak érdekében, hogy előmozdítsák a pozitív légkört az ország azon részein, amelyeket az etnikumok közötti konfliktus a leginkább érint; sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze az emberek közötti kapcsolatokat megkönnyítő kezdeményezéseket a régióban, és hogy fordítson erre a célra komolyabb forrásokat;

23.   üdvözli a szerb elnök bocsánatkérését a horvát állampolgároktól Szerbia nevében a közelmúltban elkövetett háborús bűnökért; e bocsánatkérést a politikai érettség nagy foka és a demokratikus vezetés jelének tekinti, amely konkrét bizonyítéka annak, hogy a jelenlegi kormány eltökélt, hogy a szomszédos országokkal baráti kapcsolatokat tartson fenn és együttműködjön;

24.   úgy véli, hogy a megbékélés és az igazságosság elengedhetetlen a régió valamennyi országának stabilitásához és fejlődéséhez és az Európai Unióba való belépésükhöz; sürgeti a Szerbiával szomszédos országokat, hogy kövessék ezt a modellt, és ítéljék el az etnikai intolerancia és a rasszizmus bármely megnyilvánulását, amely a területükön előfordul;

25.   úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak olyan programokat kell kezdeményeznie és támogatnia, amelyek célja szociálpszichológiai tanácsadás nyújtása, elsősorban – de nem kizárólagosan – azokra a nőkre és gyermekekre összpontosítva, akik a háború előtti és alatti tapasztalataik traumájában szenvednek;

26.   üdvözli az utóbbi idők együttműködését Belgrád és Pristina között a koszovói konfliktusban eltűnt személyek felkutatása terén, különös tekintettel a Raška körzetében tett legutóbbi közös erőfeszítésekre; felhívja a szerb kormányt, hogy adjon ki nyilvános jelentést Mačkaticáról;

27.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítson elégséges pénzügyi forrásokat az eltűnt személyekkel foglalkozó nemzetközi bizottság (ICMP) számára, annak érdekében, hogy a szervezet 2010-ig be tudja fejezni az összes eltűnt személy azonosítását az egykori Jugoszlávia területén; úgy véli, hogy az ICMP által végzett munka nagy mértében hozzájárul az igazság, az igazságszolgáltatás és a megbékélés folyamatához a régióban;

28.   megjegyzi, hogy a szerb diákszövetség részére 2004-ben a Stratégiai Marketingügynökség által végzett felmérés szerint a szerb egyetemi hallgatók 70%-a soha nem járt még külföldön; üdvözli azt a kezdeményezést, hogy biztosítsanak tanulási lehetőségeket szerb diákoknak az EU országaiban; felhívja a tagállamokat, hogy keressék az interakció új módjait a szerb néppel;

29.   megállapítja, hogy Szerbia számos regionális kezdeményezésben, például a Stabilitási Egyezményben, a Regionális Együttműködési Tanácsban és a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulásban (CEFTA) való tagsága révén aktívan hozzájárul a regionális együttműködéshez és a jószomszédi kapcsolatokhoz; felhívja Szerbiát, hogy továbbra is töltsön be felelős szerepet a régióban; hangsúlyozza, hogy Szerbia érdeke is, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki és tartson fenn régióbeli partnereivel, hogy fokozza a hatékony határokon átnyúló együttműködést, teljes mértékben kihasználja a határ menti térségekben élő nemzeti kisebbségekben rejlő potenciált, és tevőlegesen részt vegyen a kétoldalú, regionális és európai infrastrukturális projektekben; megismétli, hogy a régió valamennyi országának jövője az EU-ban van;

30.   ösztönzi a szerb kormányt, hogy mozdítsa elő a jó szomszédsági kapcsolatot Bosznia és Hercegovina mindkét egységével;

31.   sürgeti a szerb kormányt, hogy folytassa délkelet európai szomszédaival a párbeszédet a határkérdésekről, mivel még ki kell alakítani a Szerbia és Horvátország, valamint a Szerbia és Bosznia-Hercegovina közötti területi határokat;

32.   helyesli, hogy Szerbiának sikerült javítania a nemzetiségek közötti kapcsolatokat, különösen a Vajdaságban, ahol csökkent az etnikai villongások száma, ha nem is szűntek meg teljesen; felhívja a szerb hatóságokat, hogy tegyenek további intézkedéseket a többnemzetiségű Vajdaságban élő nemzeti kisebbségek fejlődésének előmozdítása és a békés együttélés érdekében, valamint hogy biztosítsák, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok és más állami szervek etnikai szempontból semlegesen járjanak el, felhívja ezenkívül a szerb hatóságokat a népesség ezen intézményekbe vetett megfelelő bizalmának kiépítése érdekében, hogy biztosítsák, hogy az etnikai összetétel megfelelőképp tükröződjék e hatóságok személyzetében; továbbá felhívja a szerb hatóságokat, hogy nagy odafigyeléssel kezeljék a menekültek esetleges beáramlását, hogy ne boruljon fel a régió etnikai, kulturális, vallási, gazdasági és politikai egyensúlya, és biztosítsák a menekültek sikeres integrációját a multikulturális környezetbe; hangsúlyozza a különböző közösségek egymás iránti toleranciáját fejlesztő programok kivételes fontosságát, különösen a Vajdaságban; úgy véli, hogy ezekhez a programokhoz EU támogatásra is szükség van;

33.   örömmel veszi tudomásul, hogy a Presevo-völgyi albán etnikai pártok egy évtized óta most először vettek részt a választásokon, és hogy a kisebbségek jelen vannak a hatalom törvényhozó és végrehajtó ágában is; úgy véli, hogy továbbra is Szandzsák a leginkább aggodalomra okot adó régió, és felhívja a kormányt, hogy a helyi politikai szereplőkkel együttműködve dolgozzon ki politikákat a közösségen belüli további radikalizálódás és megosztottság megfékezésére;

34.   üdvözi a 2007. évi költségvetésben a roma integráció évtizedéhez közvetlenül kapcsolódó projektekre előirányzott pénzeszközöket; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy hiányzik a szisztematikus politikai megközelítés a roma lakosság életének és életkörülményeinek javítása érdekében, ideértve a lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosságot és a visszaköltözőket, valamint amiatt, hogy továbbra is diszkrimináció tapasztalható a roma közösséggel szemben;

35.   felszólítja a szerb kormányt, hogy teljes egészében valósítsa meg a "roma integráció évtizede" végrehajtásáról szóló nemzeti akcióterveket pénzügyileg és intézményileg egyaránt, annak érdekében, hogy gyakorlati és fenntartható megoldásokat találjanak a roma közösség problémáira; emlékezteti Szerbiát, hogy az európai partnerség prioritásai között szerepel Szerbia esetében az átfogó, hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályok elfogadása és a táborokban élő romák fenntartható visszatelepítése;

36.   tudomásul veszi a közvetlenül a miniszterelnök irányítása alatt működő Emberi és Kisebbségi Jogi Ügynökség létrehozását az Államszövetség emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó minisztériuma helyett; felhívja a miniszterelnököt, hogy koherens és aktív kisebbségpolitikát folytasson, valamint hogy biztosítsa, hogy az emberi és kisebbségi jogok prioritást kapjanak a kormányprogramban; üdvözli, hogy az új szerb alkotmány alkotmányos alapot biztosít az etnikai kisebbségek nemzeti tanácsainak, és új jogszabály elfogadására szólít fel, amely jobban szabályozza e tanácsok jogállását, munkáját és megválasztását; várja ezt az új jogszabályt, amely jobb jogi keretet biztosít a kisebbségi jogok védelméhez és az összes nemzeti kisebbség állami struktúrákba történő integrációjához;

37.   üdvözli az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló átfogó nemzeti stratégiát, azonban sürgeti a szerb kormányt, hogy legyen szigorúbb a vádemelésekben, és biztosítsa, hogy az embercsempészek a bűncselekmény természetével összhangban lévő börtönbüntetést kapjanak és töltsenek le;

38.   úgy véli, hogy a Szerb Rádió és Televízió (RTS) közszolgálativá alakítása jelentős előrelépés, de felhívja a figyelmet, hogy a műsorszórásról szóló törvény módosítását nem kísérte nyilvános vita és hiányosságok tapasztalhatók az RTS igazgatótanácsi tagjainak kinevezési eljárásában; felhívja a figyelmet arra is, hogy teljesen demokratikus szabályokat kell kidolgozni a rádió- és televízióműsor-szolgáltatási engedélyek kiosztásának szabályozására, amelyek rendelkeznek különösen az engedélyező hatóság döntéseivel szembeni fellebbezési lehetőségekről; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem történt előrelépés az újságírók meggyilkolásának ügyében, és sajnálja, hogy egy háborús bűnökről és szervezett bűnözésről beszámoló prominens oknyomozó riportert a közelmúltban megkíséreltek meggyilkolni; kéri, hogy az illetékes hatóságok találják meg az elkövetőket, és alaposan vizsgálják ki a bűncselekményt;

39.   megállapítja, hogy a nem kormányzati szervezetek jól fejlettek az országban, és üdvözli a hatóságok erőfeszítéseit, hogy megpróbálnak konzultálni a civil szektorral, külön üdvözli a Szerb Hivatal az Európai Integrációért, nem kormányzati szervezetek és a szerb elnök által alapított Tanács a Civil Szervezetekkel Való Kapcsolatokért, valamint a szerb külügyminiszter által alapított Külpolitikai Tanács által aláírt együttműködési memorandumot és a nem kormányzati szervezetek képviselőinek bevonását az Európai Integrációs Államtanácsba, amelynek elnöke a miniszterelnök; felhívja a szerb parlamentet, hogy fogadjon el a civil szervezetek jogi helyzetét javító jogszabályokat;

40.   elítéli a kormányt kritizáló vagy a figyelmet olyan érzékeny témákra, mint a háborús bűnök, felhívó civil társadalmi szereplők nyilvános becsmérlését; elítéli a politikai indíttatású közelmúltbeli támadásokat és felhívja a figyelmet a fokozódó gyűlöletbeszédre a médiában és az emberi jogi aktivistákkal, újságírókkal és politikusokkal szembeni hozzáállás terén;

41.   üdvözli a vízumkönnyítési és befogadási megállapodások 2007. szeptember 18-i aláírását, és sürgeti a Tanácsot, hogy 2007 végéig biztosítsa ezek hatálybalépését; üdvözli a szerbiai úti okmányokról szóló törvény elfogadását, és tudomásul veszi, hogy a menedékjogról, államhatárokról és idegenekről szóló törvények elfogadása folyamatban van; felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság támogatásával készítsen pontos ütemtervet a vízummentes mozgásra, és fogadjon el támogató intézkedéseket, amelyek célja a lakosság nagyobb része és különösen a fiatalok számára javítani az utazási lehetőségeket; hangsúlyozza a mobilitás fontosságát Szerbia politikai és gazdasági fejlődésében, mivel a mobilitás biztosítja az emberek számára, hogy első kézből szerezzenek tapasztalatokat az EU-ról és megkönnyíti Szerbia európai integrációjának folyamatát; nagyobb mértékű részvételre szólít az egész életen át tartó tanulás projektjében és a kulturális csereprojektekben; felkéri a Tanácsot, hogy vegye fontolóra a vízumkérelmek kezelésére alkalmas közös rendszer kialakítását, ami megkönnyítené a legleterheltebb konzulátusok munkáját, és hogy biztosítsa a kérelmek ésszerű határidőn belüli feldolgozását;

42.   úgy ítéli meg, hogy az oktatási rendszer reformja nem csupán szükségszerűség, hanem egyben az egyetlen út Szerbia számára ahhoz, hogy a jelenlegi demokratizálási folyamat keretében új értékrendszert alakítson ki a fiatalabb generációk számára;

43.   felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek közös erőfeszítéseket az EU Szerbiában való láthatóságának fokozása érdekében, és sürgeti a Bizottságot, hogy ne késlekedjen tovább személyzetet felvenni delegációs irodájába, ideértve az IPA-források kezelésére képes szakértőket;

44.   felhívja a Külügyi Bizottságot és annak Emberi Jogi Albizottságát, hogy az Európai Parlament vajdasági tényfeltáró küldetéséről szóló zárójelentés következtetései alapján továbbra is szoros figyelemmel kövesse a vajdasági helyzetet;

45.   felhívja a szerb hatóságokat, hogy más országok hasonló törvényeivel összhangban sürgős ügyként fogadják el a kárpótlási törvényt, amely az államkötvények helyett adott esetben tárgyi értéken biztosít kárpótlást;

46.   felhívja az új tagállamokat, hogy játsszanak tevékeny szerepet Szerbia támogatásában az EU felé vezető úton, lehetővé téve, hogy Szerbia előnyt kovácsoljon reformtapasztalataikból;

47.   felhívja a szerb hatóságokat, hogy folytassák jogszabályaik összehangolását az EU környezetvédelmi jogszabályaival és előírásaival, és hajtsák végre az elfogadott jogszabályokat;

48.   üdvözli Szerbia tagságát a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban; felhívja a Tanácsot, hogy növelje az ikerintézményi együttműködési programok és a technikai segítségnyújtási programok számát, különösen a fiatalokra irányulókét;

49.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatásul a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Szerbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 227. E, 2006.9.21., 620. o.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása az EU–Afrika kapcsolatok jelenlegi állásáról (2007/2002(INI))

P6_TA(2007)0483 A6-0375/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Kairóban, 2000. április 3–4-én az Afrikai Egységszervezet és az EU égisze alatt megrendezett Afrika–Európa csúcstalálkozón kidolgozott cselekvési tervre és nyilatkozatra,

–   tekintettel az Afrikai Unió Bizottságának (AUC) a 2004. július 7-én az afrikai állam- és kormányfők harmadik csúcstalálkozóján az etiópiai Addisz-Abebában elfogadott 2004–2007-es stratégiai tervére,

–   tekintettel a "Közös EU–Afrika stratégia tervezetére", amelyet az EU–Afrika miniszteri trojka 2007. május 15-én tartott nyolcadik ülésén hagytak jóvá Brüsszelben,

–   tekintettel a "Kairótól Lisszabonig – Az EU és Afrika stratégiai partnersége" című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2007. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2007)0357),

–   tekintettel a Bizottság/Tanács titkárságának a "Lisszabonon túl – az EU–Afrika stratégiai partnerség működésbe hozása" című, 2007. június 27-i közös dokumentumára (SEC(2007)0856),

–   tekintettel a Páneurópai Parlament (PAP) 2005 novemberében elfogadott, "Egy Afrika, egy hang" című 2006–2010-es stratégiai tervére,

–   tekintettel az AUC az Afrikai Unió–EU stratégiáról alkotott közös elképzelésről szóló munkadokumentumára,

–   tekintettel a Luxembourgban 2005. június 25-én aláírt, a partnerségi megállapodás (Cotonou-i Megállapodás)(1) módosításáról szóló megállapodással módosított, a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásra(2),

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (fejlesztési együttműködési eszköz (DCI))(3),

–   tekintettel "Az EU Afrika-stratégiája: európai-afrikai egyezmény Afrika fejlődésének gyorsításáért" című, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, 2005. október 12-i bizottsági közleményre (COM(2005)0489),

–   tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2005. november 21–22-i következtetéseire az EU Afrika-stratégiájáról,

–   tekintettel az afrikai és EU-trojkák 2005. december 2-án Bamakóban (Mali) tartott ötödik miniszteri ülésének következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Tanács 2005. december 15–16-i brüsszeli ülésén elfogadott, "Az EU és Afrika: egy stratégiai partnerség felé" című dokumentumra,

–   tekintettel a Bizottság és a Tanács Főtitkársága által az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa részére készített, az Afrikára vonatkozó EU-stratégia végrehajtásáról szóló, 2006. október 12-i közös értékelő jelentésre,

–   tekintettel az AUC által Accrában (Ghána) 2007. március 26–28-án szervezett és az Afrika fejlesztésére irányuló AU/EU közös stratégiáról az afrikai civil társadalmi szervezetek részvételével folytatott konzultáció eredményeire és következtetéseire,

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról elfogadott, "Az európai konszenzus" című, 2005. december 20-án aláírt együttes nyilatkozatra(5),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja keretében egymást követően kidolgozott humán fejlesztési jelentésekre,

–   tekintettel az Európai Uniónak a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításában az szerepéről szóló, 2005. április 12-i állásfoglalására(6) és "A Millenniumi Fejlesztési Célokról – félúton" című, 2007. június 20-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel "A Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósítása felé való haladás felgyorsítása - Az Európai Unió hozzájárulása" című, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, 2005. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2005)0132),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely a szegénység megszüntetése érdekében a nemzetközi közösség által együttesen megállapított kritériumként rögzíti a Millenniumi Fejlesztési Célokat,

–   tekintettel a Nemzetközi Beavatkozás és Állami Szuverenitás Bizottság "A védelmezés felelőssége" című, 2001. decemberi jelentésére,

–   tekintettel az Afrikai Unió (AU) egészségügyi miniszteri konferenciájának 2006. szeptember 18–22-én Maputóban (Mozambik) tartott különleges ülésszakán elfogadott, a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra vonatkozó kontinentális politikai keret működésbe hozásáról szóló maputói cselekvési tervre,

–   tekintettel az abujai nyilatkozatra és a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni szolgálatokhoz való egyetemes afrikai hozzáférésre irányuló gyorsított fellépésre vonatkozó felhívásra, amelyet 2006. május 2–4-én fogadtak el az AU HIV/AIDS-ről, tuberkulózisról és maláriáról tartott különleges csúcstalálkozóján a nigériai Abujában,

–   tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottság (IPCC) második munkacsoportjának negyedik értékelő jelentésére, amelynek címe "Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség",

–   tekintettel a 2005. évi millenniumi ökoszisztéma értékelési jelentésre, amely a Föld számos természeti erőforrásának felhasználását és kifosztását tanulmányozza,

–   tekintettel az Európai Bizottság és az AUC felkérésére a Fejlesztéspolitikai Irányítás Európai Központja (ECDPM) által a közös EU–Afrika stratégiáról szervezett nyilvános konzultáció eredményeire,

–   tekintettel az EK-Szerződés 177–181. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0375/2007),

A.   migráció, az éghajlatváltozás és az elsivatagodás, a közjavakkal folytatott fenntartható gazdálkodás, a szegénység és a világjárványok elleni küzdelem, az AU megszületése és az EU bővítése, nagymértékben átalakult a nemzetközi helyzet,

B.   mivel az afrikai és EU-trojka 2005. december 2-án Bamakóban tartott ötödik miniszteri ülésén az afrikai fél üdvözölte az Afrikára vonatkozó 2005-ös EU-stratégiát, és a két fél megállapodott abban, hogy ezt egy olyan közös Afrika–EU stratégiává alakítják át, amelyben tükröződnek az emberek igényei és törekvései, továbbá hogy cselekvési tervet dolgoznak ki ennek végrehajtására,

C.   mivel az EU–Afrika stratégiáról alkotott közös elképzelésről szóló fent említett munkadokumentumban az AU Végrehajtó Tanácsa megállapítja, hogy "világossá kell tenni, hogy a közös stratégia célkitűzése nem válhat az EU már meglévő, Afrikára vonatkozó stratégiájának megerősítésévé, hanem egy új közös stratégiát kell előterjeszteni, amelyben tükröződhetnek mindkét fél együttes törekvései"

D.   mivel ezért a közös stratégia célját annak kell képeznie, hogy közös politikai elképzelést és gyakorlati megközelítéseket dolgozzanak ki az EU és Afrika közötti jövőbeli partnerség számára, amely a kölcsönös tiszteleten, a közös érdekeken és értékeken, valamint az önállóság elvén alapul,

E.   mivel a mindkét fél részéről megmutatkozó hajlandóság a közös partnerség újbóli meghatározására láthatóan annak az egyre tudatosabb felismeréséből ered, hogy Afrika és az EU többé nem szükségszerűen preferenciális partnerei egymásnak,

F.   mivel az Afrikára vonatkozó EU-stratégia végrehajtása terén elért eredményről szóló, fent említett közös jelentést nem független, külső értékelés alapján készítették el,

G.   mivel Afrika a világ legszegényebb kontinense, és az egyetlen olyan földrész, ahol a szegénység az elmúlt 25 évben nőtt,

H.   mivel a fent említett kairói cselekvési terv aláíró felei "sajnálatuknak adnak hangot azon elfogadhatatlan tény miatt, hogy a teljes afrikai lakosság több mint fele teljes szegénységben él, és megállapodnak abban, hogy fokozzák a szegénység elleni küzdelmet; a szegénység enyhítésével kapcsolatos elsődleges felelősség helyben az egyes országokra hárul, ez azonban nem csökkenti a szegénység elleni küzdelem nemzetközi dimenziójának jelentőségét",

I.   mivel az Európai Parlament 2006-ban eseti küldöttséget hozott létre, amely a PAP-pal fenntartott kapcsolatokért felel, a PAP pedig 2007-ben ad hoc bizottságot hozott létre, amely az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felel,

J.   mivel a fejlesztési folyamat elsődleges szereplőiként mindkét Unió parlamentjeit tevőlegesen be kell vonni az általuk képviselt lakosságot érintő stratégiákba és cselekvési tervekbe,

K.   mivel a legtöbb afrikai ország tagja az AKCS-csoportnak és aláíró fele a Cotonou-i Megállapodásnak,

L.   mivel Afrika ragaszkodik azon akaratához, hogy egy egységként kezeljék, és támogassák pánafrikai integrációs folyamatában, amely magában foglalja Észak-Afrikát, Fekete-Afrikát és Dél-Afrikát, és mivel az AU létrehozta saját stratégiai programját Afrika fejlesztése céljából,

M.   mivel a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. évi johannesburgi világ-csúcstalálkozón a kormányok megállapodtak abban, hogy a felelősségteljes kormányzásnak a hatékony és eredményes környezetvédelmi, társadalom- és gazdaságpolitikákon, az emberek összességének szükségleteire választ adó demokratikus intézményeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon, a korrupcióellenes intézkedéseken, a nemek közötti egyenlőségen és a beruházásoknak kedvező környezeten kell alapulnia,

N.   mivel döntő jelentőségű, hogy a közös stratégia holisztikus megközelítést alkalmazzon az emberi jogokkal kapcsolatban, ideértve a gazdasági, szociális és kulturális jogokat is,

O.   mivel az AU intézményei meglehetősen új keletűek, és még nem érték el azt az integrációs, szervezeti és hatékonysági szintet, mint az EU-intézmények,

P.   mivel a hatékonyság és a kölcsönös elszámoltathatóság magában foglalja a tervezhető és hosszú távú pénzügyi forrásokat, a világos ütemezést és a kötelezettségvállalások mindkét fél általi teljesítését is,

Q.   mivel az elszámoltathatóság túl gyakran a nemzeti végrehajtástól kiindulva a fejlesztési partnerekig terjed, ezzel megkerülve a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos bárminemű parlamenti jóváhagyást (valamint a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal folytatott konzultációt),

R.   mivel Afrika történelme során elhanyagolható mértékben járult hozzá az éghajlatváltozáshoz, ugyanakkor mint kontinens feltétlenül súlyosabban szenvedi meg annak következményeit (az IPCC becslései szerint Afrikában 2020-ig 75–250 millió ember lesz kitéve az egyre nagyobb mértékű vízhiánynak, és ugyanezen időpontig néhány országban a csapadékfüggő mezőgazdasági termények 50%-os csökkenése várható),

S.   mivel Afrika természeti erőforrásainak kimerülése súlyosan veszélyezteti a szegénység csökkentését és a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósítását,

T.   mivel Afrika az ökoszisztéma szempontjából sokféle szolgálatot tesz a világnak, többek között a szén megkötése trópusi erdői által, anélkül, hogy ezért méltányos ellentételezést kapna,

A közös stratégia folyamata, felépítése és elvei
Folyamat és felépítés

1.   üdvözli a trojka 2007. május 15-i tervezetét mint a közös stratégia irányába tett első együttes erőfeszítést;

2.   sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az Afrikára vonatkozó fent említett 2005-ös EU-stratégiát anélkül fogadták el, hogy részletes konzultációt folytattak volna az AU intézményeivel és az afrikai kormányokkal és parlamentekkel, és hogy bármilyen szinten bevonták volna az európai és afrikai civil társadalmat és a helyi hatóságokat; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy ez a stratégia láthatóan nagymértékben azokat a fő témákat tárgyalja, amelyekkel a javasolt új közös stratégia foglalkozik, így felmerül annak a kockázata, hogy az Afrika fenntartható fejlődése szempontjából fontos más kérdések kimaradnak a stratégiából; reméli, hogy a javasolt új stratégia az AU intézményeivel folytatott részletekbe menő konzultáció eredménye lesz;

3.   sajnálja, hogy a Bizottság és az EU Tanácsa, valamint az Afrikai Unió Bizottsága és Végrehajtó Tanácsa által a közös stratégia létrehozására és elfogadására megállapított határidők komolyan korlátozzák a folyamatot; megjegyzi, hogy kihívást jelent a parlamentek teljes körű részvételének biztosítása; hangsúlyozza, hogy a nem állami szereplőket és helyi hatóságokat sürgősen és teljes mértékben be kell vonni a folyamatba, valamint figyelembe kell venni a közös stratégia elfogadásának, végrehajtásának, nyomon követésének és értékelésének minden szakaszában, mivel a lisszaboni csúcstalálkozót egy hosszabb, nyílt folyamat mérföldkövének kell tekinteni;

4.   üdvözli a Bizottság azon kijelentését, miszerint "a Parlamentnek egyértelműen fontos szerepet kell játszania a folyamatban", valamint azt az ígéretét, hogy "rendszeresen tájékoztatja a Parlamentet a közös stratégia előkészítése terén tett előrelépésekről", továbbá hogy bátorította a Parlamentet, hogy "vegyen részt a vitákban, és valóban vállaljon kezdeményező szerepet"; megjegyzi azonban, hogy a tárgyalások menetrendjét az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottsága rögzíti, ezért elvárja, hogy az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottsága tegyenek tényleges lépéseket az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament bevonására a közös stratégia előkészítésének folyamatába, valamint elfogadásának és végrehajtásának szakaszaiba;

Közös elvek és elképzelések

5.   egyetért az AU Végrehajtó Tanácsának nyilatkozatával, amely szerint "Afrika és Európa osztja azt a fejlődésről, békéről, biztonságról és jólétről alkotott közös elképzelést, amely az embereket helyezi az erőfeszítések középpontjába. Ezen elképzelés mozgatórugója a kölcsönös tiszteleten, közös érdekeken és együttes célokon alapuló partnerség, amely a gazdasági és társadalmi fejlődés eszközeként mindkét régiót kötelezi a regionális integráció elmélyítésére. Afrikának és Európának azonos az elképzelése a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok fejlesztését illetően is, amelyeket a fejlődés előmozdítására és az együttműködés további erősítésére szolgáló univerzális értékeknek tekintenek, a szolidaritás és a két kontinens oszthatatlanságának tiszteletben tartása mellett";

6.   rámutat arra, hogy a humanitárius segítségnyújtás egyike a nemzetközi közösség rendelkezésére álló azon eszközöknek, amelyek segítségével megvédhetik a fenyegetett lakosságot, és hangsúlyozza, hogy az EU nem kívánja válasz nélkül hagyni a nemzetközi humanitárius jogok (NHJ) ellen elkövetett efféle jogsértéseket; felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy kezdeményezzenek részletekbe menő politikai vitát a beavatkozási jogról – vagy éppen kötelezettségről – azokra az esetekre nézve, amikor súlyosan megsértik a nemzetközi humanitárius jogot és/vagy az emberi jogokat, figyelembe véve a Nemzetközi Beavatkozás és Állami Szuverenitás Bizottság "A védelmezés felelőssége" című, 2001. decemberi jelentésének következtetéseit és ajánlásait is;

7.   hangsúlyozza, hogy a közös elveknek és elképzelésnek ki kell terjedniük a jogállamiság, a részvételi demokrácia, a pluralizmus és az alapvető szabadságok tiszteletére, amelyeket a fent említett Kairói Nyilatkozat mind elismer;

8.   üdvözli a fent említett trojka 2007. május 15-i tervezetében felsorolt célkitűzéseket, amelyek a következők: i. EU–Afrika politikai partnerség; ii. a béke, a biztonság, a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és a regionális és kontinentális integráció folyamatos előmozdítása Afrikában a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése érdekében; iii. globális kihívások közös kezelése; iv. "emberközpontú partnerség' ; ragaszkodik ahhoz, hogy a fenti célkitűzésekben pontosan tükröződjenek az afrikaiak prioritásai, és rámutat arra, hogy mindazonáltal a fejlődés a stratégia kiemelt célkitűzése;

9.   felkéri a Bizottságot annak tisztázására, hogy az új stratégia hogyan viszonyul a Cotonou-i Megállapodás szerinti országos stratégiai dokumentumokhoz és a nemzeti és regionális indikatív programokhoz, továbbá hogy a 2007. decemberi új közös stratégia létrehozásából kialakuló lehetséges új elemek miképp befolyásolják majd ezeket a stratégiai dokumentumokat és indikatív programokat;

10.   sajnálja, hogy a Bizottság és a Tanács stratégiához való hozzájárulása nem támogatja Afrika egyik fő kérését, miszerint Afrikát egy egységként kell kezelni; ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy a "kontinensek közötti" megközelítést kell alkalmazni a politikai párbeszéd és a tárgyalások szintjén, anélkül azonban, hogy a politikák végrehajtásának szintjén akadályokba ütközzön a differenciált megközelítés alkalmazása; felkéri az EU intézményeit, hogy fejlesztési együttműködési eszközeiket igazítsák az AU ezen új politikai követeléséhez, és teljes mértékben támogassa Afrika kontinentális szintű politikai és gazdasági integrációs folyamatát;

11.   felkéri az EU intézményeit, hogy alakítsanak ki egy új programozható és tervezhető pánafrikai pénzügyi keretet az Európai Fejlesztési Alap (EFA), a fejlesztési együttműködési eszköz tematikus eszközeinek és az európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszköz pénzeszközeinek felhasználásával az új közös stratégia végrehajtásának finanszírozása és támogatása érdekében;

12.   sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a közös stratégia nem hivatkozik az AU Végrehajtó Tanácsa 2004–2007-es stratégiai tervére, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az általa javasolt cselekvéseket az AU intézményeinek és az általuk kidolgozott kezdeményezéseknek és prioritásoknak politikai, pénzügyi, logisztikai, technikai és az emberi erőforrások tekintetében történő támogatására összpontosítsa, ahelyett, hogy újabb adományozókra épülő kezdeményezésekre és párhuzamos struktúrákra tenne javaslatot;

13.   megerősíti, hogy mindkét fél felelősségvállalására szükség van a hozzájárulásokat, a párbeszédet és a kölcsönös elszámoltathatóságot illetően; ebben az összefüggésben ragaszkodik ahhoz, hogy a közös stratégiának figyelembe kell vennie azt a tényt is, hogy a partnerek a jogok és felelősségek tekintetében egyenlőek, azonban integrációs szintjüket, valamint pénzügyi, technikai és emberi erőforrásaik fejlettségét és rendelkezésre állását illetően nem, továbbá hogy a stratégiát reálisan kell végrehajtani, amelynek eredményeképp e realitás összefüggésében meg kell határozni a "partnerséget" és az "önállóságot";

Struktúra: a cselekvés négy kiemelt területe

14.   ragaszkodik ahhoz, hogy a közös kötelezettségvállalás az igazságos és fenntartható fejlődés biztosítására és a szegénység megszüntetésére vonatkozzon, és ez legyen egyben az EU-Afrika együttműködés átfogó célkitűzése is, valamint a különböző szakpolitikákat kombináló intézkedéscsomag alapja, továbbá hangsúlyozza a Millenniumi Fejlesztési Célok központi szerepét, amelyek globálisan elfogadott keretet kínálnak a célkitűzéshez;

15.   véleménye szerint a közös stratégiának hangsúlyoznia kell a nők, a fiatalok és a civil társadalmi szervezetek szerepét is Afrika fejlődési folyamataiban;

16.   felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a koherenciát ezen új stratégia és olyan más európai politikák között, amelyek hátrányosan érinthetik az EU és Afrika közötti új stratégiai partnerség előmozdítását, különös tekintettel a kereskedelem-, környezetvédelmi, migrációs és agrárpolitikára; ragaszkodik hozzá, hogy az EU és Afrika közötti politikai párbeszédnek ki kell terjednie ezekre a kérdésekre;

Béke és biztonság

17.   a konfliktusok és konfliktushelyzetek átfogó megközelítését támogatja, amely a védelmezés felelősségének koncepcióján alapul, és magában foglalja a konfliktusmegelőzést, a rendezést, a konfliktuskezelést és az újjáépítést;

18.   meggyőződése, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés irányába tett első lépésként létfontosságú a béke, és hogy a fenntartható és igazságos gazdasági fejlődés a tartós béke elengedhetetlen előfeltétele;

19.   véleménye szerint a konfliktusmegelőzés alapvető feltétele a tartós békének, ezért felszólít az Afrikai Unió és az EU közötti közös stratégia kidolgozására annak érdekében, hogy egy fenntartható fejlesztési politika elindítása segítségével kezeljék a konfliktusok strukturális okait az afrikai népesség alapvető szükségleteinek kielégítése, illetve a munkanélküliség és a társadalmi és gazdasági igazságtalanságok elleni küzdelem céljából;

20.   emlékeztet arra, hogy a fenntartható béke és biztonság megteremtése érdekében a törékeny államok helyzetét olyan konfliktusérzékeny megközelítéssel kell kezelni, amely figyelembe veszi az emberek biztonságának javítását, és foglalkozik a konfliktus politikai gazdaságtanával, valamint az egyenlőtlenség és a megkülönböztetés forrásával; felszólít az uniós politikák koherensebbé tételére, például az EU fegyverkereskedelem ellenőrzésével kapcsolatos érvényes kötelezettségvállalásainak végrehajtása útján, vagy az EU fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexének egy jogilag kötelező erejű KKBP közös állásponttá való átalakításával, valamint a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek (SALW) tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelemre irányuló EU-stratégia végrehajtásának felgyorsításával; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a konfliktusok megoldásánál még nagyobb jelentősséggel bír a konfliktusok megelőzése; nemzetközi segítségnyújtásra szólít fel olyan, földrajzi alapon felállított regionális megfigyelőközpontok létrehozása céljából, amelyek képesek észlelni az etnikumok, vallások vagy nyelvek közötti feszültségek súlyosbodását, és figyelmeztetni a nemzetközi közösséget azokra a helyzetekre Afrikában, amelyek erőszakba csaphatnak át;

21.   felszólítja a Bizottságot és delegációit, hogy legyenek különösen éberek, és időben figyelmeztessék a nemzetközi közösséget a kontinensen jelentkező, etnikai és vallási feszültségeket magukban hordozó helyzetekre;

22.   úgy véli, hogy szigorítani kell az illegális fegyverkereskedelem elleni, érvényes uniós magatartási kódexet annak érdekében, hogy gátat lehessen vetni a kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek elterjedésének, amelynek következtében számos fejlődő országban állandósulnak az erőszakos konfliktusok; úgy gondolja, hogy a közös stratégia elő fogja segíteni a fegyverkereskedelem elleni küzdelmet;

23.   elismeri, hogy a már jelenleg is törékeny helyzetű államokat további megpróbáltatásnak teszi ki az éghajlatváltozás; az EU-Afrika éghajlatváltozási és energetikai partnerség összefüggésében hangsúlyozza, hogy átfogó megközelítést kell kidolgozni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, annak biztonsági vonatkozásait illetően, ideértve a katasztrófamegelőzés megerősítését, valamint a felelősségteljesebb kormányzást és jobb konfliktusmegelőzést;

24.   egyetért azzal, hogy az Afrikai Béke Eszközt meg kell erősíteni, és arra ösztönzi a többi polgári mechanizmust, hogy megnövelt összegű, rugalmas és fenntartható finanszírozáson keresztül járuljanak hozzá ehhez; hangsúlyozza, hogy a fejlesztéspolitika egyike azoknak a fő eszközöknek, amelyek az instabilitás gyökerét képező okok kezelésére szolgálnak, azonban nem rendelhető alá a biztonságpolitikának; ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy a hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) tekintetében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (OECD/DAC) által meghatározott kritériumok jelenleg túl általánosak ahhoz, hogy megakadályozzák egyes kiadások olyan szükségletekhez való rendelését, amelyek nem kapcsolódnak szigorúan a szegénység elleni küzdelemhez és a valódi segítségnyújtáshoz, és hangsúlyozza, az EFA nem megfelelő forrás az Afrikai Béke Eszköz jövőbeli feltöltéséhez;

25.   hangsúlyozza a fenntartható demokrácia fontosságát – beleértve a felelősségteljes kormányzást és a demokratikus választásokat –, aminek ki kell terjednie a parlamenti kapacitásépítésre is, ösztönözve különösen az EP, a PAP és az afrikai regionális parlamentek együttműködését, valamint a civil társadalom kialakulását és a helyi hatóságok politikai párbeszédben való részvételét, különös tekintettel az afrikai és európai civil társadalmi szervezetek közötti együttműködés és csere előmozdítására;

26.   ebben az összefüggésben felszólít az EU és az AU, valamint más afrikai regionális testületek által végzett választásmegfigyelési tevékenységek megerősítésére, és hangsúlyozza e választásmegfigyelő misszók további együttműködésének szükségességét;

27.   hangsúlyozza a fegyveres erők demokratikus ellenőrzésének fontosságát; ebben az összefüggésben felszólítja az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit a biztonsági ágazat reformja (SSR) terén, nevezetesen az SSR-re vonatkozó bizottsági és tanácsi dokumentumtervezet teljes körű végrehajtásával;

28.   felszólít arra, hogy a közös stratégiába foglaljanak bele olyan rendelkezéseket, amelyek a büntetlenség kérdésével foglalkoznak; ebben az összefüggésben felszólít Afrika jogi és igazságszolgáltatási rendszereinek és azok demokratikus ellenőrzési mechanizmusainak az emberi jogokkal összhangban történő megerősítésére annak érdekében, hogy képesek legyenek Afrikában bíróság elé állítani azon személyeket, akik súlyos emberiség elleni bűncselekményeket követtek el; felhívja a figyelmet arra, hogy jelentős előrelépés történt a nemzetközi bíróság létrehozását követően;

29.   felszólítja az afrikai béke és biztonság előmozdításában részt vevő valamennyi szereplőt a nemek közötti egyenlőség figyelembevételére és a nők képviseletének megerősítésére a konfliktusrendezésekkel kapcsolatos valamennyi döntéshozatali szinten, beleértve az összes polgári és katonai békefenntartó missziót; arra sürgeti az ENSZ-tagállamokat, hogy teljes mértékben valósítsák meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának "Nők, Béke és Biztonság" című (S/RES/1325), 2000. október 31-én elfogadott állásfoglalását;

30.   ösztönzi az arra irányuló munkát, hogy az ENSZ meghatározza a konfliktusok forrását, annak érdekében, hogy hatékonyabban küzdhessen a háborút finanszírozó gazdasággal szemben;

31.   felszólít arra, hogy a konfliktusérzékenységet érvényesítsék általános elvként a közös stratégia valamennyi célkitűzésében: nem csak a békével és biztonsággal kapcsolatos kérdésekben, hanem a kereskedelemben, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban, az éghajlatváltozási kérdésekben és más kulcsfontosságú fejlesztési témákban is;

32.   felszólít egy olyan kötelezettségvállalás beépítésére a közös stratégiába, amely szerint a felek a természetes erőforrások illegális kereskedelmének mint a konfliktusok mozgatórugójának kezelése érdekében megállapodnak a nemzetközi fellépésről, ideértve annak meghatározását is, hogy mi tekintendő konfliktusforrásnak; felszólít egy szakértői csoport kinevezésére, amely többoldalú megközelítést dolgoz ki ezzel a kérdéssel kapcsolatban;

Kormányzás, beleértve az emberi jogokat és a jogállamiságot is, és kölcsönös elszámoltathatóság

33.   emlékeztet arra, hogy a kormányzási koncepciót, valamint az annak értékelésére használt mutatókat nem szabhatják meg külső szereplők, hanem azt a helyi szereplőkkel partnerségben, közös értékek és nemzetközileg elismert normák alapján kell kidolgozni;

34.   hangsúlyozza a felelősségteljes kormányzás és a demokratikus választások jelentőségét; felszólít a parlamenti képviselőkre és a civil társadalomra irányuló kapacitásépítési intézkedések fokozottabb támogatására, a költségvetési ellenőrzés és a korrupció elleni küzdelem biztosítása céljából;

35.   ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2005. áprilisi, 9. ülésén megfogalmazott kérést, miszerint a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság, a demokratikus struktúrák, valamint a szabad választásokon alapuló pluralisztikus demokráciákban a kormány és az ellenzék közötti interakció fenntartható megerősítése érdekében az EFA-előirányzatok egy megfelelő hányadát a parlamenti képviselők és a politikai, gazdasági és társadalmi vezetők politikai oktatására és képzésére használják fel; véleménye szerint ezeket a pénzeszközöket felsőfokú közigazgatási képzési intézmények létrehozására és a parlamenti képviselők, helyi hatóságok képviselőinek és a politikai pártokban és szövetségekben felelős tisztséget betöltő személyek politikai képzésére kell felhasználni;

36.   egyetért azzal, hogy a kormányzás megerősítése az afrikai országokban elsődleges feladat; megjegyzi azonban, hogy a kormányzást mindkét oldalon erősíteni kell – az európai oldalon különösen a segélyekkel kapcsolatban tett kötelezettségvállalások kormányzását és elszámoltathatóságát, illetve az adományozók hatékonyabb koordinációját illetően, az úgynevezett "támogatói mostohák" fokozottabb figyelembe vétele céljából; hangsúlyozza, hogy a nemzeti és kontinentális parlamenteknek, a nem állami szereplőknek és a helyi hatóságoknak fontos szerepet kell játszaniuk ezen a területen;

37.   üdvözli az EU-AU emberi jogi párbeszéd 2007. szeptemberi elindítását; reméli, hogy ez idővel egy olyan hatékony platformmá alakul, amely kezeli az egyes országok sürgető kérdéseit, és amely ezzel egyidejűleg lehetőséget kínál az EU és az afrikai partnerek számára a feleket egyaránt érintő területek azonosítására és fellépéseik koordinálására az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és más ENSZ-szervek keretében;

38.   megismétli a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett felhívását, hogy rendszeres összefoglalást kell kapnia az EU harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédeinek tartalmáról és eredményeiről, külön kiemelve az EU-AU emberi jogi párbeszédet;

39.   hangsúlyozza az Európai Parlament és az afrikai parlamentek parlamentközi szerveinek – különösen az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés és az Euromed Közös Parlamenti Közgyűlés – szerepét a béke és biztonság, a felelősségteljes kormányzás és a demokrácia előmozdításában, valamint abban, hogy hatékony platformmá váljanak az együttműködés és a közös érdekű ügyek kezelése terén;

40.   felhív az EU és Afrika között a kormányzásról folytatott folyamatos párbeszédre és párbeszéd platformjainak megteremtésére különböző szinteken, hogy nézeteltérés vagy politikai válság esetén a párbeszéd ne szakadjon meg;

41.   kiemeli, hogy a nem kormányzati szervezetek saját jogukon fejlesztési szereplők, és jelentős hozzájárulásokat tesznek olyan területeken, mint a kormányzás, a béketeremtés és konfliktusrendezés, szociális szolgáltatások nyújtása, emberi jogok, nemek közötti egyenlőség, a szegénység csökkentése és ismeretátadás; hangsúlyozza, hogy az EU-Afrika partnerségnek a nem kormányzati szervezetekkel való konzultáció elvét kell követnie a politikák megfogalmazásában és a végrehajtási folyamatokban, valamint a programok megállapításában;

42.   felszólít arra, hogy nagyobb mértékben támogassák a már létező afrikai kezdeményezéseket, mint például az afrikai szakértői értékelési mechanizmust (APRM) – amely az afrikai vezetők eddigi legkomolyabb erőfeszítése a kormányzás javítás érdekében a kontinensen –, valamint az AU által elindított különböző eszközöket, amelyeknek köszönhetően az afrikaiak jobban magukénak fogják érezni a folyamatot;

43.   komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság által az egyes AKCS-országok tekintetében kialakított "kormányzási profilokat" – amelyek iránymutatást adnak majd a fejlesztéstámogatás programozására a 10. EFA keretében rendelkezésre bocsátott 2,7 milliárd EUR tekintetében – az érintettek bárminemű részvétele nélkül készítették el; megjegyzi, hogy a kedvezményezett országok kiegészítő finanszírozásra való jogosultságát olyan kérdésekkel kapcsolatos kritériumrendszer alapján ítélték meg, mint a migráció, kereskedelmi liberalizáció és a terrorizmus elleni küzdelem, és csupán egyetlen kritérium kapcsolódott közvetlenül a Millenniumi Fejlesztési Célokhoz; nagyfokú aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság "profiljai" kockáztatják az APRM folyamatának elmélyítését, valamint hogy a Bizottság az APRM-folyamat keretein kívül egy "Kormányzási Fórum" elindítását javasolja – csak azt követően, hogy a kiegészítő finanszírozás programozása befejeződött–, továbbá amiatt, hogy "A pánafrikai kormányzási struktúra (…) hatékonyabb támogatása érdekében az EU megvizsgálja, hogy milyen új módszerekkel lehet még több közösségi és tagállami pénzeszközt bevonni"; felkéri a Bizottságot, hogy konzultáljon az Európai Parlamenttel és Tanáccsal és tájékoztassa őket e finanszírozás nyomon követéséről és végrehajtásáról, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ezeket kormányzati kezdeményezésekhez, az AU kormányzati programjának és az APRM-folyamat támogatásához rendelik;

44.   ragaszkodik ahhoz, hogy a kölcsönös elszámoltathatóság azt is jelenti, hogy az EU-nak kezelnie kell az EU különböző együttműködési megállapodásaiban és a pénzügyi eszközeiben tapasztalható következetlenségeket, valamint a különböző EU-szereplők (tagállamok, a Bizottság és annak különböző szolgálatai) közötti összhang hiányát is, illetve, hogy az EU intézményeknek világosan be kell számolniuk értékeléseikben a bel- és külpolitikai koherenciával kapcsolatban tett előrelépésekről;

45.   ragaszkodik ahhoz, hogy a fent említett kapcsolatok részeként mind az EU, mind pedig az afrikai partnerek ismerjék el azt a kötelezettségüket, hogy nemzetközi fejlesztési és befektetési politikáikban és gyakorlataikban tiszteletben kell tartaniuk, védeniük kell és végre kell hajtaniuk az emberi jogi kötelezettségeiket;

46.   sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folytassa a fejlesztési célú politikai koherenciára irányuló munkáját olyan más EU-politikákkal kapcsolatban, mint a kereskedelem, mezőgazdaság, halászat, migráció (agyelszívás), fegyverkereskedelem stb.;

47.   hangsúlyozza a földrajzi stratégiai dokumentumok parlamenti ellenőrzésének fontosságát; ezért üdvözli a Tanács azon döntését, hogy "tájékoztatás céljából" átadja az AKCS országos stratégiai dokumentumok tervezetét az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, azonban rámutat arra, hogy ez csupán az első lépés, és a parlamenteknek lehetőséget kell adni arra, hogy teljes körű ellenőrzést gyakoroljanak e programozási dokumentumokkal kapcsolatban;

48.   megjegyzi, hogy a megerősített EU–Afrika partnerségnek magával kell vonnia Afrika globális színtéren betöltendő szerepe kialakításának támogatását, valamint euró-afrikai szövetségek megalapozását is olyan kérdésekben, mint az éghajlatváltozás és elsivatagosodás, kereskedelem, a nemzetközi fejlesztési architektúra irányítása, amely kiterjed a nemzetközi pénzügyi intézményekre is;

49.   megjegyzi, hogy koherenciának kell fennállnia az EU-afrikai partnerség valamennyi szempontja között, és hogy az energia partnerség célkitűzéseit a demokratikus kormányzási partnerség és a béke és biztonság partnerségek célkitűzéseivel összhangban kell kifejleszteni;

50.   sürgeti az Európai Bizottságot és az AUC-t, hogy az AU-ra irányuló támogatási programját használja arra, hogy megkönnyítse az afrikai parlamentek, helyi hatóságok és nem állami szereplők hozzáférését az AU-ban folyó főbb politikai párbeszédhez, és az 55 millió EUR egy részét kifejezetten a PAP erősítésére különítse el;

51.   egyetért a PAP-pal abban, hogy sürgősen meg kell erősíteni az Afrikai Bíróság és az Afrikai Emberi Jogi Bizottság szerepét és kapacitásait, beleértve a pénzügyi önállóságot is, és növelni kell azon AU-tagállamok számát, amelyek ratifikálták a Bíróság létrehozásáról szóló jegyzőkönyvet, továbbá arra kell törekedni, hogy a magánszemélyek és a nem kormányzati szervezetek közvetlenül a hozzáférést kapjanak ahhoz, és felhívja az Európai Bizottságot és az AUC-t, hogy terjesszenek elő olyan javaslatokat, amelyek segíthetnének biztosítani, hogy ez az alapvető szükséglet kielégítésre kerül;

52.   hangsúlyozza, hogy kifejezetten szükség van az emberi jogok általános érvényesítésére az AU valamennyi szervénél, annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az emberi jogi jogsértések kezelésére szolgáló lehetőségeket;

53.   cselekvési pontok beépítését kéri a közös stratégiába a béke és a nemzetközi igazságosság megerősítésének előmozdítása és a nemzetközi bűnözés elleni harc terén a nemzetközi joggal összhangban, megfogalmazva, hogy az EU és a tagállamok törekednek arra, hogy megosszák tapasztalataikat az afrikai államokkal azon jogi kiigazítások elfogadása terén, amelyek a Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmányához való csatlakozáshoz szükségesek, és ezért technikai segítségnyújtást biztosítanak és szoros együttműködést alakítanak ki a római alapokmányhoz való csatlakozáshoz és annak végrehajtásához szükséges jogalkotási és alkotmányos módosítások elvégzése céljából;

54.   hangsúlyozza, hogy a helyi és nemzeti szintű kormányzás megerősítésére szolgáló partnerségeknek ki kell terjednie a kapacitásépítésre, hogy a nemzeti döntéshozatali folyamatokban figyelembe vegyék az éghajlat-változási megfontolásokat, továbbá az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi tárgyalásokon és a többoldalú intézményekben való részvétel megerősítésére, valamint a kockázatkezelési és katasztrófa-megelőzési stratégiák javítására;

Gazdasági növekedés, kereskedelem és regionális integráció

55.   hangsúlyozza, hogy a fejlesztéstámogatás szükséges, de nem elégséges feltétele a szegénység leküzdésének, és csak méltányos és fenntartható gazdasági növekedés képes lehetővé tenni, hogy az országok elinduljanak a fejlődés útján, és az emberek fokozatosan maguk mögött hagyják a szegénységet; mindez azzal a feltétellel lehetséges, hogy a növekedés a helyes hazai szociál- és környezetvédelmi politikával társul;

56.   úgy véli, hogy a közös EU-Afrika stratégiának olyan fenntartható fejlesztési politikán kell alapulnia, amely figyelembe veszi az afrikai népesség valós igényeit, és arra irányul, hogy tisztességes jövedelmet biztosítson a kistermelőknek, növelje a helyi termelést, garantálja az élelmezésbiztonságot és a vidéki megélhetést, kiépíti a hazai és regionális piacokat az afrikai szegénység leküzdése érdekében;

57.   úgy ítéli meg, hogy a közös stratégiának figyelembe kell vennie az éghajlatváltozás afrikai országokra gyakorolt pusztító hatását, ezért felszólítja az AU-t és az EU-t, hogy az éghajlatváltozást helyezze annak homlokterébe;

58.   elismeri a külföldi állami és magánbefektetéseknek a fejlődés ösztönzésében játszott szerepét; felszólít arra, hogy a közös stratégia tartalmazzon segítségnyújtási és kapacitásépítési intézkedéseket annak érdekében, hogy az afrikai országok vonzó befektetési környezetet teremthessenek;

59.   sajnálattal tölti el, hogy – miközben a szegénység csökkentése és a Millenniumi Fejlesztési Célok 2015-ig történő megvalósítása elsődleges prioritás marad – a fent említett 2007. május 15-i trojka tervezetéből hiányoznak az olyan konkrét javaslatok, amelyek a növekedést a kis- és középvállalatok és a közvetlen külföldi befektetések támogatásán, a tulajdonjogok megerősítésén és az adminisztratív terhek csökkentésén keresztül kívánják ösztönözni;

60.   sürgeti, hogy az EU győződjön meg arról, hogy a hitelező szervezetek, mint például az Európai Beruházási Bank (EBB) és a Vállalkozásfejlesztési Központ (CDE) támogatják az afrikai kis- és középvállalkozásokat, továbbá hogy tartsák tiszteletben a Világbank nyersanyag-kitermelő iparágakról készített 2004. évi jelentésében a természetes erőforrások kiaknázása terén a felelősségteljes kormányzással kapcsolatban rögzített elveket; úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az informális ágazatra, és ki kell terjeszteni, és ösztönözni kell a mikrofinanszírozás gyakorlatát, azzal a céllal, hogy azt a nők lehetőségei kiterjesztésének és társadalmi beilleszkedésüknek az eszközévé tegyék;

61.   hangsúlyozza, hogy a kereskedelem liberalizálása a gazdasági növekedés, valamint a politikai és társadalmi fejlődés egyik leghatékonyabb ösztönzője; elengedhetetlen a szegénység csökkentése szempontjából, továbbá a fenntartható világszintű fejlődés egyik fontos mozgatórugója;

62.   rámutat, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokra fejlesztési megállapodásokként kell tekinteni, és eszerint kell tárgyalni róluk, azaz azoknak az AKCS-régiók tekintetében az asszimetria elvén, az AKCS-régiók integrációjának támogatásán, az AKCS-régiókban a kereskedelem és a befektetések előmozdítása céljából szilárd és megbízható keret létrehozásán és az Európai Unió piacainak teljes megnyitása előtt a regionális piacok létrehozásán és megszilárdításán kell alapulniuk; ezért kéri a Bizottságot, hogy adott esetben halassza el a piacok megnyitását addig, amíg a konkrét fejlettségi szintek megvalósulnak, és kéri a Bizottságot, hogy találjon megoldásokat a tárgyalások folytatása mellett;

63.   elismeri, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások az afrikai kereskedelem és regionális integráció fontos eszközeivé válhatnak, amennyiben lényegük teljes mértékben összhangban van a fejlesztéspolitikai célkitűzésekkel, és csak azzal a feltétellel, ha ezek "fejlesztésbarát eszközök", és lehetővé teszik a mentességeket és a hosszú átmeneti időszakokat, amennyiben az új piaci helyzethez való alkalmazkodás érdekében a hazai gyártóknak és iparágaknak erre szüksége van;

64.   úgy véli, hogy a közös stratégiának ösztönöznie kell az EPA-k és az észak-afrikai kereskedelmi megállapodások közötti koherencia feltárására irányuló párbeszédet, azzal a céllal, hogy ezek az afrikai kontinentális integráció építőelemeivé váljanak;

65.   egy diverzifikáción alapuló differenciált megközelítés bevezetésére hív fel, amely támogatja azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek tisztességes munkafeltételeket garantálnak a fejlődő országokban, mint például a tisztességes kereskedelmet támogató nemzetközi mozgalom, valamint támogatja a már létező regionális gazdasági közösségeket (REC) Afrikában, és lehetővé teszi, hogy a pán-afrikai integráció saját ritmusát és menetrendjét kövesse; hangsúlyozza, hogy a dél és dél közötti kereskedelem erősítése, a regionális integráció támogatása, valamint az afrikai és nem afrikai befektetések magas szinten tartása szintén nagy jelentőséggel bír; ezek fényében hangsúlyozza az Afrika szélesebb körű termékgyártási és szolgáltatásnyújtási kapacitásának fejlesztésére irányuló fokozott technikai segítségnyújtás szükségességét;

66.   ragaszkodik ahhoz, hogy a regionális gazdasági közösségek képezzék az afrikai integrációs folyamat és a pánafrikai piac létrehozásának pilléreit, és nem csak közvetlenül Európával kellene foglalkoznia, és hogy a gazdasági partnerségi megállapodások ne áshassák alá Afrika saját regionális integrációs menetrendjét, ellenben legyenek a dél-dél integráció és kereskedelem eszközei; felhívja ezért az EU-t, hogy tartsa tiszteletben Afrika saját integrációs folyamatát az Afrikai Gazdasági Közösséget létrehozó 1991-es szerződésben megfogalmazottak szerint (az Abuja Szerződés), amely előírja, hogy az Afrikai Gazdasági Közösséget fokozatosan hozzák létre, amit a meglévő és létrehozandó afrikai regionális gazdasági közösségek tevékenységeinek koordinálásán, harmonizációján és fokozatos integrációján keresztül valósítanak meg.

67.   megjegyzi, hogy a szegénység Afrikában jellemzően vidéki jelenség – Afrika szegényeinek több mint 70%-a a megélhetési és élelmezési célú mezőgazdaságtól függ –, mégis csökken a mezőgazdaságnak nyújtott fejlesztési támogatás; ezért üdvözöl minden olyan további kezdeményezést, amely hozzájárul a kapacitásépítéshez az afrikai mezőgazdasági ágazatban, például a vetőmagbankok és a növények diverzifikálására irányuló kutatás támogatásán keresztül, és felhív arra, hogy a helyi, hozzáadott értéket képviselő exportok feleljenek meg a "Bármit, csak fegyvert ne" kezdeményezésnek;

68.   emlékeztet a felelősségteljes kormányzás és az átláthatóság fontosságára a természeti erőforrások fejlesztési célú kiaknázása során; emlékeztet arra, hogy az erőforrások kiaknázásának ágazata csak akkor válhat a fenntartható fejlődés hajtóerejévé, ha a lehető legkisebbre csökkentik negatív társadalmi és környezeti hatását, költségeit és hasznát pedig igazságosan elosztják a népesség között; felszólítja az EU-t, valamint az afrikai és más partnereket, például Kínát, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e cél elérése érdekében; felszólítja az afrikai országokat annak biztosítására, hogy a bevételeket gazdaságaik diverzifikálására és termelési láncban magasabb szinten lévő gazdasági tevékenységek fejlesztésére is felhasználják, amelyek meghaladják a természeti erőforrások puszta kitermelését;

69.   üdvözli a Bizottságnak az EU-Afrika energetikai partnerség elindítására tett kezdeményezését, elismerve, hogy a fenntartható energiaforrásokból származó és helyesen felhasznált jövedelem a gazdasági növekedés és a fejlődés motorjaként hasznosítható; hangsúlyozza, hogy a partnerségnek elsősorban arra kell összpontosítania, hogy a hatékonyság és a megújuló energiaforrások alapján megfizethető energiát állítsanak a szegénység csökkentésének szolgálatába, ne pedig Európa energiaellátását biztosítsák;

70.   hangsúlyozza, hogy a hosszú távú gazdasági növekedés és fejlődés eléréséhez átfogó stratégiára van szükség, amely arra irányul, hogy megfordítsák Afrika természeti erőforrásainak folyamatos kimerítését; különösen hangsúlyozza annak sürgős szükségességét, hogy megállítsák a folyamatos erdőirtást, és megszüntessék az erdők rombolását ösztönző tényezőket; ebben az összefüggésben felszólítja az EU-t, hogy az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerébe vezessen CO2-kvótákat a trópusi erdőkre és a földhasználatra, és ösztönözze a meggyengült ökoszisztémák helyreállítását;

Humán beruházások

71.   megjegyzi, hogy Afrika prioritása minden partnerségben lakosainak társadalmi és gazdasági fejlődésére összpontosul;

72.   emlékeztet arra, hogy a fejlesztési célok nem érhetők el anélkül, hogy megvalósítanák a nemek közötti egyenlőséget és a nők jogait; megjegyzi, hogy az EU kulcsfontosságú politikai dokumentumaiban megismételte a nemek közötti egyenlőség mellett tett kötelezettségvállalását, és maga az AU is messzemutató kötelelezettségvállásokat tett ezen a területen, amelyeknek a partnerség alapját kell képezniük; ezért hangsúlyozza, hogy a közös stratégiának hozzá kell járulnia a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséhez, valamint nők lehetőségeinek kiterjesztésére irányuló egyedi és konkrét intézkedések végrehajtásához;

73.   emlékeztet arra, hogy az egészségügy a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb mozgatórugója, és hogy a gyermekhalandósági arányok a szegénység legpontosabb mutatói; ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekeket óvjuk a fertőzésektől, különösen azoktól, amelyeket az új és kevéssé használt oltóanyagokkal meg lehet előzni;

74.   hangsúlyozza a lánygyermekek védelmének fontosságát, valamint azt, hogy felhívják a figyelmet a korai házasságra, a nemi erőszakra, az iskolai szexuális zaklatásra valamint a lányoknak a HIV/AIDS miatti veszélyeztetettségére;

75.   hangsúlyozza, hogy a mindenkit megillető oktatásra és egészségügyre vonatkozó jelenlegi nemzetközi kötelezettségvállalásokat kifejezetten be kell építeni a közös stratégiába; megjegyzi, hogy az egészségügynek és az oktatásnak a szegényeket támogató fejlesztési stratégia középpontjában kell állnia, és hogy fokozott figyelmet kell fordítani a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, különösen ami a nőket, a gyermekeket, a sérülékeny csoportokat és a fogyatékkal élő személyeket illeti;

76.   úgy ítéli meg, hogy a gyenge egészségügyi rendszerek, beleértve az emberi erőforrás válságát is, az egészségügyre vonatkozó Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításának egyik fő akadálya, és hangsúlyozza, hogy az egészségügyi rendszerek megerősítésének a közös stratégia alapvető elemét kell képeznie, aminek része a nem állami egészségügyi szolgáltatók – például a közösségi beágyazottságú szervezeteknek az egészségügyi szolgáltatások nyújtásának támogatásában betöltött – fontos szerepének elismerése, különösen a nehezen elérhető területeken és a leginkább marginális helyzetben lévő, legkiszolgáltatottabb lakosság körében;

77.   megjegyzi, hogy a világ HIV-fertőzött embereinek 63%-a Afrikában él, és számos afrikai országban az AIDS-járvány következtében drámaian csökken a várható átlagos élettartam; hangsúlyozza ezért, hogy a közös stratégiába be kell építeni a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária kezelésével kapcsolatos szolgáltatásokhoz való általános hozzáférést, különösen a megelőzéshez, a kezeléshez, az ápoláshoz és a támogatáshoz való általános hozzáférést Afrikában, mivel ezek a betegségek erőteljes hatást gyakorolnak Afrika gazdasági és társadalmi fejlődésére;

78.   hangsúlyozza, hogy a nők és a lányok különösen veszélyeztetettek a szexuális úton terjedő fertőzésekkel, köztük a HIV/AIDS-szel szemben, és a terhességgel kapcsolatos komplikációk miatt nagy az anya- és csecsemőhalandóság aránya; ezért felhív arra, hogy a közös stratégiába építsék be a nemi és reproduktív egészséget és jogokat, összhangban a fent említett a nemi és reproduktív egészség és jogok kontinentális politikai keretének műveleti kidolgozásáról szóló 2007-2010-es maputói cselekvési tervvel;

79.   megjegyzi, hogy Afrikában a gyógyászati termékek hamisítása (ami elsősorban az olyan halálos fertőzéseket érinti, mint a malária, a tuberkulózis és a HIV/AIDS) egyre súlyosabb probléma, amely emberek millióinak életét fenyegeti; ösztönzi az Európai Uniót és az érintett országokat, hogy tegyenek lépéseket (különösen jogi és büntetőjogi intézkedéseket) e probléma leküzdése érdekében;

80.   hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni a népesség legkiszolgáltatottabb csoportjaira, mint például a belföldön kitelepített személyekre és a menekültekre; hangsúlyozza ezért, hogy a humanitárius válságok során is biztosítani kell az egészségügyi szolgáltatásokat és ellátást, beleértve a reproduktív egészségre vonatkozó szolgáltatásokat is;

81.   hangsúlyozza a NEPAD-nak (Új partnerség Afrika fejlődéséért) nyújtott támogatás megerősítésének fontosságát, amely a fenntartható fejlődésre irányuló fő afrikai kezdeményezés;

82.   ragaszkodik ahhoz, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság kiemelt jelentőséget kapjon a közös stratégiában, és hangsúlyozza, hogy az EU-politikák, ideértve a támogatásokkal kapcsolatos politikát is, nem veszélyeztethetik Afrika mezőgazdaságát és élelmiszerbiztonságát; ezért felszólít arra, hogy a stratégia támogassa az afrikai mezőgazdaság versenyképességének és termelékenységének javítását, a dohai fejlesztési forduló keretében is; továbbá sürgeti az EU-t, hogy nyújtson pénzügyi támogatást az Afrikai Unió és a NEPAD által elfogadott "Átfogó afrikai mezőgazdasági program" számára;

83.   hangsúlyozza – az elsivatagodás egyre aggasztóbb és romló jelenségével kapcsolatban is – a fenntartható mezőgazdasági módszerek támogatásának szükségességét; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a szegénység csökkentését eredményező növekedés érdekében a növekedésnek széles körre és a kisbirtokosokra kell irányulnia, és javítania kell a foglalkoztatási lehetőségeken;

84.   ragaszkodik ahhoz, hogy az elsivatagodás és a mindenki számára hozzáférhető vízforrások a közös stratégia legfontosabb kérdését képezzék; különös aggodalmának ad hangot az elsivatagodás számos – többek között az élelmiszerbiztonsággal, a migrációval, a menekültekkel és a belföldön kitelepített személyekkel kapcsolatos – negatív következménye miatt ;

85.   rámutat arra, hogy Afrika az a kontinens, amelyet előreláthatólag legsúlyosabban érint az éghajlatváltozás, ezért sürgeti az EU-t, az Afrikai Uniót és tagállamaikat, valamint a befektetőket és az üzleti szereplőket, hogy ismerjék el felelősségüket az éghajlatváltozásban, és felszólítja őket, hogy dolgozzanak ki a helyzet megfordítását célzó, környezetbarát fejlesztési stratégiát, ideértve egy környezetvédelmi kiigazításra szánt pénzügyi keretrendszert; továbbá felszólítja az EU-t, hogy nyújtson pénzügyi támogatást az Afrikai Miniszteri Környezetvédelmi Konferencia (AMCEN) által 2006-ban, a Congó- beli Brazzaville-ben elfogadott és a Nyolcadik AU Csúcs által az etiópiai Addisz Abebában, 2007 januárjában megerősített, a NEPAD környezeti kezdeményezésésől és annak működtetési határozatairól szóló cselekvési terv számára;

86.   üdvözli a Bizottságnak az éghajlatváltozással kapcsolatos EU-Afrika partnerség és egy globális éghajlat-változási szövetség létrehozására tett kezdeményezését; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az EU-nak jelentős forrásokat kell biztosítania az afrikai országokra vonatkozó alkalmazkodási intézkedésekre; hangsúlyozza azt is, hogy az alkalmazkodást nem szabad csak humanitárius kérdésként kell kezelni; hangsúlyozza, hogy a kockázatcsökkentéssel és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállással kapcsolatos intézkedéseket integrálni kell az átfogó fejlesztési programba, így a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentumokba és az országos stratégiai dokumentumokba is;

87.   felhív arra, hogy a közös stratégia foglalkozzon a migráció kiváltó okaival, és fordítson kiemelt figyelmet a migránsok jogaira és beilleszkedésére, és különösen az egészségügy terén jelentkező agyelszívás kérdésére a sikeres körkörös migráció gyakorlati megoldásait tartalmazó javaslatok révén; hangsúlyozza, hogy az EU-ba irányuló migráció korlátozása nem tekinthető sem a támogatás feltételének, sem pedig fejlesztési stratégiának;

88.   úgy véli, hogy a kultúra kulcsfontosságú tényező a kultúrák közötti párbeszédben, a vallások közötti kölcsönös megértésben, a nemzeti és regionális identitásban, az erős társadalmi bázis megteremtésében és az emberek közötti szolidaritás biztos megalapozásában, és ezért a fenntartható fejlesztési programnak tartalmaznia kell a kultúrát is;

89.   úgy ítéli meg, hogy mivel számos afrikai ország számára az adósság még mindig olyan súlyos teher, amely a fejlesztési erőfeszítések ellen hat, az adósságkönnyítést eseti alapon kell megvizsgálni, és a megerősített kormányzati és gazdaságpolitikától, az adósságkezeléstől és különösen annak garantálásától kell függővé tenni, hogy az adósságokat nem újítják meg rendszeresen más hitelezők;

90.   elismeri a költségvetési támogatások hasznosságát és jelentőségét, amelyek különösen az alapvető szociális szolgáltatások javítását teszik lehetővé, ugyanakkor elősegítik az afrikai országok felépítésének megerősödését; óvatosságra int azonban a segélyek költségvetési támogatás formájában történő kifizetésével kapcsolatban; ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetési támogatásokat országonként elkülönítve kezeljék az adott ország sajátos helyzetétől függően, továbbá hogy ez az instabil vagy konfliktushelyzetben lévő államok számára nem megfelelő forma; felszólít arra, hogy dolgozzanak ki mutatókat a humán és társadalmi fejlődés, a nemi szempontokat figyelembe vevő költségvetés-készítés, valamint az oktatás és az egészségügy tekintetében; ebben az összefüggésben ösztönzi a Bizottságot, hogy a költségvetési támogatás tervezett kedvezményezettjeivel folytassa az általa javasolt, "Millenniumi Fejlesztési Célokról szóló szerződés" kidolgozását; ragaszkodik ahhoz, hogy a folyamat tanulmányozása céljából a költségvetési támogatás a parlamentek, nemzeti számvevőszékek, helyi hatóságok és a civil társadalom kapacitásainak megerősítésével együtt járjon, és hogy elkerüljék az alapvető szociális szolgáltatások alulfinaszírozását; javasolja, hogy a költségvetési támogatás ne váltsa fel az egyes kulcsfontosságú fejlesztési ágazatoknak, például az egészségügynek és oktatásnak nyújtott támogatást, illetve azon ágazatok támogatását, amelyeknél fennáll a kockázat, hogy a kedvezményezett kormány háttérbe szorítja fejlesztését;

91.   hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés csak akkor lehetséges, ha mindenki számára fejlődést jelent, többek között a nők, a kisebbségek és a veszélyeztetett csoportok számára is;

92.   hangsúlyozza a nők felemelkedését célzó stratégiára – többek között a mikrohiteleken keresztül nyújtott támogatásra, valamint a nemi és reproduktív egészséggel kapcsolatos programokra – nyújtott uniós támogatások jelentőségét, amelyek döntő fontosságúak a HIV/AIDS elleni küzdelemben;

Végrehajtás és ellenőrzés

93.   felkéri a Bizottságot és a Tanács Főtitkárságát, hogy az Afrikára irányuló EU-stratégia végrehajtása terén elért haladásról szóló összes további jelentést küldje meg az Európai Parlamentnek is; továbbá tájékoztatást kér a 10. EFA-n keretében további 2,7 milliárd euró folyósításáról és végrehajtásáról, amelyet a Bizottság által minden AKCS-ország számára kidolgozott "kormányzati kezdeményezések" programra különítettek el;

94.   felkéri a Bizottságot annak bemutatására, hogy miként használták fel és programozták át a 9. EFA-t, hogy lehetővé váljon az Afrikára irányuló EU-stratégia végrehajtása; független értékelést kér e stratégia végrehajtásáról; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az új közös stratégia végrehajtására és értékelésére szolgáló közös mechanizmusra, mind technikai, mind politikai szempontból, beleértve az EK összes fejlesztési célú pénzügyi eszközét valamennyi szinten;

95.   üdvözli az EU és az AU azon szándékát, hogy a közös stratégia első időszakára vonatkozóan cselekvési tervet dolgozzanak ki; rámutat arra, hogy ennek konkrét finanszírozási és mérési mutatókat kell tartalmaznia a végrehajtás valamennyi szintjére (helyi, nemzeti, regionális és kontinentális) és az összes szóba jöhető együttműködési célú pénzügyi eszközre vonatkozóan, amelyek egyszerűbbé és átláthatóbbá teszik az ellenőrzést; hangsúlyozza, hogy a parlamentek, a helyi hatóságok és a civil társadalom által végzett ellenőrzésnek a hivatalos ellenőrzési folyamat részét kell képeznie;

96.   felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy bármely ellenőrzési keretrendszer foglalja magában az Afrikai Unió és az EU meglévő kötelezettségvállalásainak – mint például a Millenniumi Fejlesztési Célok, a Cotonou-i Megállapodás, a felgyorsított fellépésről szóló fent említett abujai kérelem és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata – ellenőrzését is;

97.   felhív egy közös stratégia megalkotására, amely kifejezetten tartalmazna egy kommunikációs stratégiát, annak érdekében, hogy felhívja a köz figyelmét a kormányok tevékenységeire és hogy visszacsatolást biztosítson azért, hogy biztosítsa, hogy a kormányok tisztában vannak az ezen politikákkal kapcsolatos állampolgári szükségletekkel;

98.   ösztönzi, hogy a közös stratégia részeként megfelelő finanszírozáson keresztül és a politikai függetlenség szavatolása mellett politikai teret teremtsenek az emberek közötti valódi és hatékony párbeszéd számára, és hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek keretében a civil társadalom és a nem állami szereplők hozzájárulhatnak a kormányzati döntéshozatali folyamatokhoz, és a kormányok elszámoltathatók maradnak az emberekkel szemben;

99.   felhívja a Bizottságot, hogy jelölje meg, miként kívánja finanszírozni az új stratégiát és cselekvési programját; megjegyzi, hogy az EFA, a Dél-Afrikára vonatkozó földrajzi program, és a fejlesztési együttműködési eszköz tematikus programjai, valamint az európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszköz képezik az egyedüli főbb forrást a közös stratégia végrehajtására; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a koherenciát ezen együttműködési eszközök és a közös stratégia végrehajtásában; felkéri a Bizottságot, hogy a folyamat minden szakaszában (programozás, azonosítás, engedélyezés, finanszírozás, végrehajtás és értékelés) tájékoztassa az Európai Parlamentet és a PAP-ot ;

100.   felszólít arra, hogy az első cselekvési terv tartalmazzon külön pénzügyi keretet a pánafrikai intézmények, a pánafrikai szinten végrehajtandó tevékenységek és az új partnerség számára (lisszaboni kezdeményezések); ragaszkodik ahhoz is, hogy a nemzeti, regionális és kontinentális léptékű parlamenteket kedvezményezettként kiemelten vegyék figyelembe;

101.   üdvözli, hogy a Tanács az érdekelt tagállamok szakértőinek részvételével ad hoc munkacsoportot hozott létre a tagállamok álláspontjainak koordinálása céljából a közös stratégia hatókörébe tartozó kérdésekben, és felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek e munkacsoport tevékenységéről;

102.   megerősíti, hogy a kormányzás fontos intézményeként, mind a PAP-nak, mind pedig az Európai Parlamentnek döntő szereplőnek kell lennie a közös stratégia nyomon követésében, és be kell vonniuk a helyi hatóságokat és a nem állami szereplőket is, mint például az Afrika Unió Gazdasági, Szociális és Kulturális Tanácsát és annak uniós megfelelőjét, a Gazdasági és Szociális Bizottságot;

103.   ezért elkötelezett amellett, hogy a PAP-pal együttműködésben szorosan ellenőrizze a közös stratégia és a cselekvési programok végrehajtását; ezért felszólítja az érintetteket az Európai Parlament és a PAP közös parlamenti küldöttségének létrehozására, amely fórumként szolgál az EU és Afrika népeinek kapcsolatát érintő kérdések demokratikus megvitatására;

104.   a pánafrikai szervezetekkel közösen elkötelezett amellett, hogy biztosítsa a fejlesztési együttműködési politika és az EU politikájának Afrika fejlődő országaira kiható egyéb területei közötti összhangot;

105.   úgy véli, hogy a fejlesztéstámogatási csomagok parlamenti ellenőrzése és jóváhagyása a pénzeszközök kifizetésének egyik feltétele kell, hogy legyen;

106.   úgy határoz, hogy a PAP-pal együttműködésben közös parlamenti eseményt szervez a 2007 decemberében Lisszabonban tartandó második EU–Afrika csúcstalálkozó előtt;

o
o   o

107.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió Bizottságának, az Afrikai Unió Végrehajtó Tanácsának, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS Miniszterek Tanácsának és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

(1) HL L 209., 2005.8.11., 27. o. (2) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. (3) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (4) HL C 280. E, 2006.11.18., 475. o. (5) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (6) HL C 33. E, 2006.2.9., 311. o. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0274

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása a kazettás bombák valamennyi típusának betiltására irányuló globális szerződésről

P6_TA(2007)0484 B6-0429/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az egyes államok és a nem egy állam képviseletében eljáró csoportok által egyaránt használt hagyományos hadianyagok néhány típusának (gyalogsági aknák és kazettás bombák, gyengített uránium lőszerek, foszfort tartalmazó gránátok, fel nem robbant háborús robbanóanyag-maradványok (ERW)) kártékony hatásáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   különös tekintettel a bakteriológiai (biológiai), és toxin-fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és raktározásának megtiltásáról és e fegyverek megsemmisítéséről szóló egyezményről, a kazettás bombákról és a hagyományos fegyverekről szóló, 2006. november 16-i állásfoglalására(1), melyben felszólította az EU intézményeit, hogy támogassa a kazettás bombák világszintű tilalmáról szóló átfogó és eredményes egyezmény kidolgozására vonatkozó kezdeményezést,

–   tekintettel az egyes hagyományos fegyverekről (CCW) szóló ENSZ egyezmény 2003. november 28-án elfogadott, háborús robbanóanyag-maradványokról szóló V. jegyzőkönyvére, üdvözli ennek 2006. november 12-i hatályba lépését,

–   tekintettel az államok egy csoportja, az ENSZ, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, a kazettás bomba-ellenes koalíció és egyéb humanitárius szervezetek által aláírt, 2007. február 22-23-i oslói nyilatkozatra, amelyben az aláírók megállapodtak egy olyan, jogilag kötelező érvényű nemzetközi eszköz 2008-ig történő létrehozásáról, amely betiltja a civil lakosságnak elfogadhatatlan károkat okozó kazettás bombák alkalmazását, előállítását, transzferét és tárolását ("oslói folyamat"),

–   tekintettel a CCW kazettás bombákkal kapcsolatos tárgyalási mandátumtervezetére, melyet az Európai Unió nevében Németország nyújtott be a CCW kormányszakértői csoportjához,

–   tekintettel a 2007. július 23-i, 2007/528/KKBP tanácsi közös fellépésére, amely az európai biztonsági stratégia(2) keretén belül támogatja a mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek használatának betiltásáról vagy korlátozásáról szóló egyezményt,

–   tekintettel az ENSZ kazettás bombákkal kapcsolatos, az ENSZ vezetőinek ülésén 2007. szeptember 17-én kifejtett új álláspontjára, amelyben az ENSZ felszólítja tagállamait, hogy haladéktalanul kezeljék a kazettás bombák humanitárius, emberi jogi és fejlődési szempontból iszonyú hatásának problémáját egy olyan, jogilag kötelező érvényű nemzetközi humanitárius jogi eszköz létrehozása által, amely: betiltja a civil lakosságnak elfogadhatatlan károkat okozó kazettás bombák alkalmazását, fejlesztését, előállítását, tárolását és transzferét; kötelez a jelenlegi kazettás bomba-készletek megsemmisítésére; és gondoskodik eltávolításukról, a kockázattal kapcsolatos oktató tevékenységről és egyéb kockázatcsökkentő tevékenységekről, az áldozatoknak nyújtott segítségről, meghozza a segítségnyújtási és együttműködési, illetve megfelelőségi és átláthatósági intézkedéseket, továbbá az ENSZ felszólítja az államokat, hogy "addig is, amíg aláírnak egy ilyen irányú szerződést, hozzanak helyi szintű intézkedéseket a kazettás bombák alkalmazásának és transzferének haladéktalan beszüntetéséről",

–   tekintettel a mintegy 200, szakosodott nem kormányzati szervezet által létrehozott kazettsá bomba-ellenes koalícióra és egyben üdvözölve azt,

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel a háborús robbanóanyag-maradványok (ERW) kifejezés olyan fel nem robbant lőszerre utal, amelyet fegyveres viszály során betöltöttek, kibiztosítottak, élesítettek vagy egyéb módon használatra készítettek fel, és amelynek fel kellett volna robbannia, de nem robbant fel;

B.   mivel a "kazettás bomba" kifejezés mind levegőből, mind földről indítható fegyver-rendszerekre vonatkozik;

C.   mivel még a kazettás bombák legmodernebb típusai is elfogadhatatlanul magas hibaszázalékkal rendelkeznek, gyakran nem robbannak fel becsapódáskor, jóval a viszály befejezése után is veszélyt jelentve a lakosságra; mivel a kazettás bombák számos típusa rendelkezik érzékelő biztosítékkal, mely kisebb mértékű fizikai érintkezésre is reagál, mint a gyalogsági aknák;

D.   mivel a kazettás bombák nagymértékben pontatlanok, gyakran nagy mennyiségben alkalmazzák őket vidéki és városi területeken egyaránt, és szétszóródás után nagyobb területeket fednek le, nagy mennyiségű háborús robbanóanyag-maradványt eredményezve;

E.   mivel a kazettás bombák nagymértékben alkalmatlanok a célzott bevetésre, mivel felhasználóik nem tudnak különbséget tenni a katonák és a polgári lakosság közt; mivel dokumentált tény, hogy az áldozatok 98%-a a civilek közül kerül ki;

F.   mivel a kazettás bombáknak súlyos humanitárius következményei vannak a veszélyeztetett közösségekre és a humanitárius segélyszervezetek munkatársaira nézve, és a halálesetek és sérülések száma különösen magas a gyerekek körében, akiket vonz e fegyverek kis mérete és színe;

G.   mivel a kezelést megakadályozó valamennyi eszköz az aknakutató humanitárius alkalmazottak ellen irányul;

H.   mivel a fel nem robbant kazettás bombák hátrányosan hatnak a fejlődésre és az újjáépítésre, a fel nem robbant lövedékek veszélye hozzáférhetetlenné teszi az utakat, épületeket és az alapvető infrastruktúrát, és lehetetlenné teszi a mezőgazdasági fölterületek művelését, így akadályozza a helyi kereskedelmet és kommunikációt, valamint kihat az élelmiszerbiztonságra, továbbá akadályozhatja a humanitárius segélyek célba juttatását;

I.   mivel a kazettás bombák által közismerten érintett országok között a világ legszegényebb országai is megtalálhatóak, és ezekben az országokban gyakran a legszegényebb emberek esnek a legnagyobb mértékben áldozatul a kazettás bombáknak;

J.   mivel bizonyítékok vannak rá, hogy több mint 15 EU tagállamban találhatók kazettás bomba-készletek, illetve legalább 10-ben foglalkoznak ezek gyártásával,

K.   mivel 2007. április 26-án a belga kormány elfogadta a kazettás bombák finanszírozását, gyártását, alkalmazását és birtoklását tiltó "Mahoux törvényt";

1.   megismétli a nemzetközi humanitárius törvények megerősítésének szükségességét, mivel azok a kazettás bombákra is vonatkoznak, illetve a kazettás bombák alkalmazására, gyártására, transzferére és tárolására vonatkozó nemzetközi szintű tilalom gyors elfogadásának szükségességét, ezért erőteljesen támogatja az oslói folyamatot;

2.   felszólít a kazettás bombák, köztük a levegőből ledobott kazettás bombák, a rakéták és a tüzérségi lövedékek által eljutatott lőszerek alkalmazásának, tárolásának, előállításának, transzferének vagy exportjának azonnali felfüggesztésére, amíg kötelező jogi érvénnyel rendelkező nemzetközi megállapodás nem jön létre e fegyverek előállításának, tárolásának, exportjának és használatának betiltásáról;

3.   felhívja az EU tagállamait, hogy hozzanak nemzeti szintű intézkedéseket a kazettás bombák használatának, előállításának, exportjának és tárolásának teljes betiltására;

4.   felhívja a háborús robbanóanyag-maradványokat eredményező kazettás bombákat és hasonló fegyvereket alkalmazó összes államot, hogy vállalják a felelősséget e lövedékek felszámolásáért, és különösen arra, hogy vezessenek pontos nyilvántartást az ilyen lövedékek felhasználásának helyeiről annak érdekében, hogy elősegítsék a viszályt követő felszámolási erőfeszítéseket; úgy véli, hogy az ilyen nyilvántartásokat arra kell felhasználni, hogy a háborús robbanóanyag-maradványokról szóló egyezmény V. jegyzőkönyve szerint figyelmeztessék a helyi lakosságot és a humanitárius segélyszervezetek alkalmazottait a veszélyes területekre;

5.   ragaszkodik hozzá, hogy az EU tagállamok csapatai semmilyen körülmények között vagy feltételek mellett se alkalmazzanak kazettás bombákat, amíg nemzetközi megállapodás nem jön létre e fegyverek szabályozásáról, korlátozásáról vagy betiltásáról;

6.   kiemeli az érintett területeket felügyelő államok felelősségét a megfelelő figyelmeztetések elhelyezése, a polgári lakosság védelmére tett intézkedések, köztük az oktatás útján történő védelmi intézkedések, valamint a háborús robbanóanyag-maradványok áldozatainak történő segítségnyújtást szolgáló különleges információ biztosítása vonatkozásában;

7.   felhívja azokat az EU tagállamokat, amelyek kazettás bombát használtak, hogy nyújtsanak segítséget az érintett lakosságnak;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy minden lehetséges eszköz igénybe vételével sürgősen növelje a fel nem robbant kazettás bombák által érintett közösségek és egyének számára nyújtandó pénzügyi segítség mértékét;

9.   felhívja valamennyi, a háborús robbanóanyag-maradványokról szóló egyezmény V. jegyzőkönyvében nem részes államot, hogy írja alá és ratifikálja azt, és az átmeneti időszakban annak szellemében járjon el;

10.   üdvözli a Tanács Elnökségének és az EU tagállamainak az egyes hagyományos fegyverekről szóló ENSZ egyezmény új jegyzőkönyvének tárgyalására vonatkozó megbízatás létrehozására tett erőfeszítéseit, mely a kazettás bombák alkalmazásával kapcsolatos humanitárius problémákat kezeli, és sajnálattal állapítja meg, hogy eddig nem történt valódi előrelépés;

11.   felkéri a Tanácsot, hogy fogadjon el olyan közös álláspontot, amely valamennyi uniós tagállamot elkötelezi arra, hogy a CCW keretében erős tárgyalási megbízatásért szálljanak síkra, és hogy aktívan támogassák az oslói folyamatot;

12.   rámutat, hogy bármely nemzetközi eszköz csak akkor lehet hatékony, ha legalább az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

13.   javasolja, hogy küldjenek képviselőket az oslói folyamat keretében megrendezendő jövőbeni konferenciákon;

14.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának és a "kazettás bomba-ellenes koalíciónak".

(1) HL C 314. E, 2006.12.21., 327. o. (2) HL L 194., 2007.7.26., 11. o.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i ajánlása a Tanácshoz az ópium orvosi célokra történő afganisztáni termesztéséről (2007/2125(INI))

P6_TA(2007)0485 A6-0341/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ALDE képviselőcsoport nevében a Tanács részére előterjesztett, az ópium orvosi célokra történő afganisztáni termesztéséről szóló ajánlásra irányuló javaslatra (B6–0187/2007),

–   tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, legutóbb a 2006. január 18-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőző Hivatala (UNODC) és a Világbanknak a 2006. évi, "Afganisztán kábítószeripara" című jelentésére,

–   tekintettel az UNODC által 2007 júniusában kiadott 2007. évi éves jelentésre,

–   tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) az ópiáttartalmú fájdalomcsillapítók használatával történő fájdalomkezelésről szóló, 2005. július 22-i 2005/25 sz. határozatára, amely értekezik egy lehetséges támogatási mechanizmus megvalósíthatóságáról, amely az ilyen gyógymódot könnyítené meg, továbbá tekintettel az ECOSOC 2004. július 21-i 2004/40 sz. határozatára az ópiátfüggő személyek pszichoszociális segítségnyújtással kísért farmakológiai kezeléséről, az ECOSOC 2005. július 22-i 2005/26 sz. határozatára az orvosi és tudományos szükségletek kielégítésére használt ópiumszármazékok keresletéről és kínálatáról, a Világ-egészségügyi Közgyűlés (WHA) 2005. május 25-i 58.22 határozatára a rák megelőzéséről és ellenőrzéséről, a WHA 2002. május 18-i 55.14 sz. határozatára az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés biztosításáról, valamint a kábítószerek szabályozásával foglalkozó hatóságok 2006. április 3–6-án Szöulban tartott 12. nemzetközi konferenciájának záró ajánlásaira, amelyekben sürgették a szabályozókat, hogy dolgozzanak a narkotikus fájdalomcsillapítókhoz való hozzáférés javításán;

–   tekintettel az Afganisztánban 2005 júliusában látogatást tett eseti küldöttségnek a küldetésről készített jelentésére, valamint 2005. szeptemberi választási megfigyelő küldöttségének jelentésére,

–   tekintettel az Európai Uniónak a 2005. szeptember 18-án tartott parlamenti és tartományi tanácsi választásokra delegált választási megfigyelő küldöttsége által készített zárójelentésre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0341/2007),

A.   mivel a nemzetközi kábítószer-politika az Egyesült Nemzetek 1961., 1971. és 1988. évi egyezményén alapul, amelyek az anyagoknak egy teljes köre tekintetében tiltják azok gyártását, forgalmazását, értékesítését és fogyasztását, kivéve az orvosi vagy tudományos célú felhasználást,

B.   mivel az UNODC "Afganisztán: 2006. évi ópiumfelmérés" című jelentése hangsúlyozza, hogy a tiltott ópiumtermesztésre használt területeken 2006-ban rekordmennyiséget, mintegy 6100 tonnát állítottak elő, ami közel 50%-os növekedést jelent a 2004-es adatokhoz képest,

C.   mivel a 2006 januárjában elfogadott afgán nemzeti kábítószer-ellenőrző stratégia mind a kínálat, mind a kereslet csökkentésével, az alternatív megélhetéssel és a kormányzati szervek megerősítésével is foglalkozik, és mivel az európai tőke jelentős támogatásával létrehozott "Kábítószer-ellenes Minisztérium" a stratégia végrehajtásának vezető ügynöksége,

D.   mivel Afganisztán kormánya létrehozta a Kábítószer-szabályozó Bizottságot – amelynek tagjai a Kábítószer-ellenes, az Egészségügyi és a Pénzügyminisztérium tisztviselői – annak érdekében, hogy "szabályozza a kábítószerek törvényes célokra való engedélyezését, kereskedelmét, terjesztését, behozatalát és kivitelét az országban",

E.   mivel az EU-nak többet kellene tennie az ópiumtermelés drasztikus csökkentéséért (a Kábítószer-ellenes Vagyonkezelői Alapban (Counter-Narcotics Trust Fund) és a Jó teljesítmény Vagyonkezelői Alapban (Good Performance Fund) való részvétel révén), mivel Afganisztán ópiumtermelése – az UNODC 2007. évi afganisztáni ópiummák-felmérése szerint – ijesztő, új szintre ért el, amely kétszerese a két évvel ezelőtt termelt mennyiségnek; mivel Afganisztán az ópiátok világpiacának 93%-át uralva gyakorlatilag a világ leghalálosabb kábítószerének kizárólagos szállítójává vált, noha meg kell jegyezni, hogy az ópiummentes tartományok száma az alternatív megélhetést támogató sikeres rendszereknek köszönhetően a tavalyi 6-ról 2007-re 13-ra nőtt, amely több mint kétszeres növekedést jelent, továbbá azt is, hogy ezáltal a biztonságos területek északi irányban bővültek, valamint, hogy egy hatékony figyelemfelkeltő program bevezetésére is sor került, amely díjazási rendszert alakít ki a jól teljesítő résztvevők számára, és hogy a teljes afgán ópiumtermelés 50%-a Helmand tartományból származik,

F.   mivel a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap becslései szerint Afganisztán bruttó hazai termékének majdnem 40%-a az ópiumhoz köthető, és mivel az UNODC becslései szerint (a több mint 31 milliós lakosságból) 3,3 millió ember tevékenykedik a máktermelő ágazatban, családonként évente 1965 USD jövedelmet előállítva,

G.   mivel 2007-ban az ópiumtermés termelői értéke elérte az 1 milliárd USD-t, azaz Afganisztán legális GDP-jének 13%-át, és mivel az ország 2007-es ópiumtermésének a gazdálkodók, laboratóriumtulajdonosok és afgán kereskedők számára felhalmozódó potenciális összértéke elérte a 3,1 milliárd USD-t, amely az ország legális, 7,5 milliárd USD értékű GDP-jének majdnem felét, illetve a teljes gazdaság – beleértve az ópiumtermelő ágazatot is – 32%-át teszi ki,

H.   mivel az afgán termelőket leginkább a pénz ösztönzi ópiumtermelésre és az engedélyezett ópiumszármazékoknak – annak érdekében, hogy gazdaságilag vonzók legyenek – magasabb jövedelmet kell biztosítaniuk, mint az illegális ópiumszármazékokból származó jövedelem,

I.   mivel az Európai Unió továbbra is a legnagyobb adományozó az ópiumkínálat csökkentésére irányuló erőfeszítések tekintetében, mégpedig olyan projektek keretében, amelyek a tiltott növények helyettesítőjeként előmozdítják az alternatív megélhetési forrásokat, amelyekre a nemzeti étrend kiegészítéseként is óriási szükség van,

J.   felhívva a figyelmet arra, hogy – az EK-nak az Afganisztánról szóló országstratégiai dokumentumában (2007–2013) meghatározottak szerint – az Európai Bizottság elismerte, hogy a növekvő ópiumgazdaság és annak veszélye, hogy az állam a kábítószer-érdekeltségek csapdájába szorul, kritikus fenyegetést jelent Afganisztán fejlődése, az államszervezet kiépítése és biztonsága számára,

K.   mivel megalapozottak azok az állítások, hogy a lázadók, hadurak, a Talibán és terrorista csoportok számára a tiltott kábítószer-kereskedelem a legnagyobb finanszírozási forrás,

L.   figyelembe véve, hogy 2007. június 25-én a Senlis Tanács – egy nemzetközi biztonsági és fejlesztési agytröszt – részletes technikai dokumentációt terjesztett elő, amely leírja, hogy a falvakra alapozott "Mák az orvostudományért" projekt miként működhetne Afganisztánban, beleértve egy integrált társadalmi ellenőrzési rendszert, afgán gyógyszerek előállítását a falvak szintjén, a kötelező gazdasági diverzifikációt és az általános vidékfejlesztést is,

M.   megjegyezve, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelezte, hogy világszerte 10 ország fogyasztja a törvényesen elérhető ópiumszármazékok 80%-át, és a fennmaradó 180 állam között van a fejlődő országok többsége, amelyek a világ népességének mintegy 80%-át teszik ki; megjegyezve azt is, hogy a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv (INCB) felkérte a nemzetközi közösséget, hogy támogassa a fájdalomcsillapítók felírását, különösen a szegény országokban, mivel súlyos hiányosságokat jelentettek az orvosi ellátás terén több mint 150 országból, ahol jóformán senkit sem kezelnek, akinek erre szüksége lenne, valamint további 30 országból is, ahol a hiányos orvosi ellátás még inkább elterjedt, vagy ahol nem állnak rendelkezésre adatok;

N.   az 1961. évi ENSZ-egyezmény 23. cikke megállapítja az ópium kormányügynökségi felügyelet alatt történő termesztésének, termelésének és terjesztésének feltételeit; ragaszkodik ahhoz, hogy az afgán kormány köteles betartani ezeket a feltételeket, különösen az ország déli tartományaiban, ahol az ópiumtermesztés túlzott mértéket ölt,

O.   mivel az INCB állítása szerint az orvosi célú ópiumszármazékokból globális túlkínálat áll fenn, noha ez az értékelés nem veszi figyelembe a potenciális keresletet,

P.   mivel a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv jelentése szerint az orvosi célú ópiumszármazékokból globális túlkínálat áll fenn és az afganisztáni ópiumtermelés messze meghaladja a keresletet, még akkor is, ha a kevésbé fejlett országokat is figyelembe vesszük,

Q.   mivel az afgán alkotmány értelmében "az államnak meg kell akadályoznia a kábítószer termesztését és csempészetét", és mivel Afganisztán 2005-ös kábítószer ellenes törvénye megengedi az ellenőrzött termékek engedélyezett előállítását és terjesztését Afganisztánban;

R.   meg van győződve arról, hogy az afganisztáni béke és biztonság támogatása érdekében a jelenlegi nemzetközi jelenlétet egy fokozottabb civil együttműködésnek kell kiegészítenie, hogy ösztönözzék a társadalmi-politikai előrelépéseket és a gazdasági fejlődést, valamint hogy racionálisan és érzelmileg is megnyerjék a helyi lakosságot,

S.   mérlegelve ismét annak a kábítószer-ellenes stratégiának a rendkívül magas költségeit és a hatékonyság tekintetében meglévő súlyos hibáit, amely nem veszi figyelembe a vidéki Afganisztán regionális, társadalmi és gazdasági sokféleségét az alternatív megélhetéssel kapcsolatos intézkedések kialakításakor és végrehajtásakor, valamint hogy az kizárólag a kiirtásra alapul,

T.   mérlegelve, hogy az intézményfejlesztés folyamata, a demokratizálódás, a jogállamiság és a tisztességes igazságügyi rendszer, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok megerősítése csak olyan politikákon keresztül történhet meg, amelyek nem vezetnek be erőszakos megoldásokat – mint amilyen az ültetvények kikényszerített kiirtása – olyan gyakorlatokra, amelyek önmagukban nem erőszakosak,

U.   mivel az afganisztáni kábítószer-termelés elleni küzdelemnek tükröznie kell a helységenként megkülönböztetett megközelítést, mivel a termelők ellen irányuló kábítószerellenes erőfeszítéseket gondosan azokra a területekre kell korlátozni, amelyeken a jogszerű megélhetés lehetséges (olyan helyeken, ahol jobb a föld és vízforrások elérhetősége, a piacok közel vannak és magasabb az egy főre jutó földterület aránya), és mivel az alternatív megélhetési programoknak különösen a korlátozott erőforrásokkal rendelkező, szegényebb régiókra kell összpontosítaniuk, amelyek a leginkább függenek elsősorban az ópiumtól,

V.   mivel az 2007–2013-ra szóló országstratégiai dokumentum helyesen összpontosít a vidékfejlesztésre és a kormányzásra, de nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kábítószer-termelést ellenőrző afgán minisztériumok – nevezetesen a Belügyminisztérium – reformjára,

1.   a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz:

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Afganisztáni Iszlám Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 287. E, 2006.11.24., 176. o.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása "Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: Bankszámlák letiltása" című zöld könyvről (2007/2026(INI))

P6_TA(2007)0486 A6-0371/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel "Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: Bankszámlák letiltása" című zöld könyvre (COM(2006)0618),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0371/2007),

A.   mivel a készpénzmentes fizetési módok és a határokon átnyúló fizetési műveletek terén döntő fontosságú előrelépések történtek, és a SEPA (Single Euro Payments Area. - egységes euro fizetési térség) összefüggésében ezek tovább folytatódnak,

B.   mivel ugyan szinte mindegyik tagállamban léteznek az ideiglenes ítéletvégrehajtási intézkedések végrehajtására irányuló szabályozások, ezek azonban a különböző jogrendszerek és eljárásjogi előírások miatt csak bonyolult és hosszadalmas eljárások keretében hajthatók végre EU-szinten, és ezáltal lehetőséget teremtenek az adós számára, hogy pénzét külföldi bankszámlákra utalja át,

C.   mivel a határokon átnyúló ügyek esetén alkalmazandó egységes európai eljárás hasznos lenne azok számára, akik több országban vesznek részt peres eljárásban, valamint a több tagállamtól rendelvényt fogadó bankok számára,

D.   mivel a hitelezőnek képesnek kell lennie fellépni az ellen, hogy az adósa rövid időn belül és adott esetben akár többször is pénzt helyezzen át külföldi bankszámlákra,

1.   üdvözli, hogy a Bizottság a zöld könyv keretében kezdeményezte a bankszámlák ideiglenes befagyasztására irányuló határokon átnyúló európai eljárás bevezetését;

2.   javasolja, hogy a további vizsgálatok keretében gyűjtsenek statisztikai adatokat annak érdekében, hogy a javasolt intézkedések célszerűségét jobban meg lehessen ítélni olyan esetekről is, amelyekben az adósok kijátszották az ellenük hozott végrehajtási intézkedéseket;

3.   támogatja egy egységes európai szabályozás bevezetését, amely önállóan és a tagállamok mindenkori nemzeti végrehajtási szabályait kiegészítve működne;

4.   úgy véli, hogy a tagállamok jogszabályainak harmonizálása helyett jobban megfelelne egy, a szigorú eljárási biztosítéki intézkedések tárgyát képező bankszámlák zárolására vonatkozó, következetes és könnyen használható önálló európai eljárás;

5.   hangsúlyozza, hogy ez az eljárás csak határokon átnyúló ügyekben alkalmazandó;

6.   hangsúlyozza, hogy kizárólag a letiltási rendelvény és a számlák ideiglenes befagyasztása szabályozandó, a hitelezők kielégítése semmiképpen sem;

7.   úgy ítéli meg, hogy egy ilyen eljárás esetén a jogalap az EK-Szerződés 65. cikkének c) pontja lehet;

8.   rámutat arra, hogy egy ilyen eljárás kezdeményezésének már a főeljárás perfüggősége előtt lehetségesnek kell lennie;

9.   rámutat arra, hogy ebben az esetben csupán egy gyorsított eljárásról van szó, amelynek során a hitelezőnek bizonyítania kell követelésének jogosságát, a sürgősséget, valamint azt, hogy jogai veszélyeztetve vannak;

10.   úgy véli, hogy a rendelvényeknek a számlákat kell zárolniuk, nem pedig az alapokat áthelyezniük, amíg a követelések elsőbbségére vonatkozó kérdéseket tisztázó utólagos bírósági végzés születik abban a tagállamban, ahol a számlát nyitották; a pénzkövetelés összege feletti eszközöket – beleértve a költségeket – nem szabadna zárolni;

11.   úgy véli, hogy a rendelvényt meg kell indokolni, például azzal, hogy fennáll a javak elherdálásának veszélye; utal arra, hogy biztosítékokra van szükség a tekintetben, hogy a rendelvények ne vonatkozzanak a szükségesnél több számlára;

12.   úgy véli, hogy egyensúlyt kell teremteni a tartozások behajtása tekintetében a hitelezőket illető jogok, illetve az alperesek megfelelő védelme között;

13.   úgy ítéli meg, hogy figyelembe kell venni a bankszámlák letiltását jogtalanul végrehajtató hitelező felelősségét az adós számára emiatt keletkező károk tekintetében;

14.   úgy véli, hogy a számla azonosításához elegendő információt kell megadni, még ha a bankoknak – kellő gondosság mellett – név- és címkeresést kell is végrehajtaniuk;

15.   helyénvalónak tartja annak a kérdésnek a megvizsgálását, hogy a számlák zárolásának feldolgozása során a bankok számára felmerült költségeket megtérítsék;

16.   amellett emel szót, hogy a hitelezőt kötelezni kell arra, hogy egy meghatározott határidőn belül kezdeményezze a főeljárást;

17.   úgy véli azonban, hogy lezáratlan bírósági eljárások esetén hosszabbítást kell engedélyezni, amennyiben az eljárást kellő gondossággal végzik;

18.   úgy ítéli meg, hogy a letiltási rendelvényt összegszerűen korlátozni kell annak érdekében, hogy megakadályozzák a hitelező túlbiztosítását és védjék az adóst;

19.   különösen abban az összefüggésben hangsúlyozza az adós védelmének szükségét, hogy meg kell akadályozni az adós jó hírnevének indokolatlan sérülését, és garantálni kell az adós számára a megélhetésének fedezéséhez szükséges létminimum megtartását;

20.   az adós védelmére és a hitelezői visszaélés megakadályozására szolgáló intézkedésként szükségesnek tartja, hogy amíg nem áll rendelkezésre jogerős határozat, elő kell írni egy hitelező által nyújtandó biztosítékot, amelynek mértékére a biztosítandó összeg az irányadó;

21.   elutasítja a végrehajtás alól mentesített összegeknek az egész EU-ban egységes szinten való rögzítését, és azt tekinti szakszerű megközelítésnek, hogy az adósra kell bízni a végrehajtás alól nemzeti szinten mentesített mindenkori összegek érvényesítését;

22.   szót emel az adós jogorvoslathoz való joga és azon joga mellett, hogy biztosíték ellenében megszüntethesse a bankszámla letiltását; az alperes különösen kifogás vagy a letiltási rendelvény semmissé nyilvánítása iránti kérelem esetén nem részesülhet az eljárás alapelveit és időtartamát tekintve kedvezőtlenebb bánásmódban;

23.   úgy ítéli meg, hogy a vagyonkezelői számlákat különösen védeni kell az előzetes letiltással szemben; úgy véli, hogy a közös számlák előzetes letiltásakor megfelelő garanciákat és biztosítékokat kell tudni nyújtani az adóstól eltérő harmadik felek jogait illetően;

24.   hangsúlyozza, hogy a letiltási végzés kézbesítése tekintetében biztosítani kell, hogy az Európai Unión belül (pl. szabványnyomtatványok alkalmazása révén) egységes előírásokat hozzanak létre a bíróságok és bankok közötti kommunikációra;

25.   úgy véli, hogy a letiltási rendelvényeket olyan módon kell továbbítani, amely garantálja, hogy a kézhezvétel utáni napon a bank intézkedik, és a számla azonosítása után 24 órán belül a kérésnek eleget tesz; a bank köteles hivatalos értesítést küldeni a végrehajtó hatóság és a hitelező fél részére arról, hogy lefoglalta-e a tartozott összeget; a banknak hivatalos értesítést kell küldenie az adós részére is arról, hogy mikor lép hatályba a letiltási rendelvény; kívánatosak lehetnek az összes európai uniós nyelven rendelkezésre álló szabványosított hivatalos értesítések, amelyek megszüntetik vagy csökkentik a külön rendelésre készített fordítások iránti igényt;

26.   úgy ítéli meg, hogy a megfelelő jogalkotási aktust adott esetben rendelet formájában lehetne meghozni;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy a javaslat előterjesztése előtt részletes és széles hatókörű vizsgálatok keretében tisztázza a még nyitott és részben nehéz kérdéseket, és felhívja a Bizottságot különösen arra, hogy végezzen szabályozási hatásvizsgálatot;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása az európai ombudsman 2006-os tevékenységeiről szóló éves jelentésről (2007/2131(INI))

P6_TA(2007)0487 A6-0301/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az európai ombudsman 2006-os tevékenységeiről szóló éves jelentésre,

–   tekintettel az EK-Szerződés 195., 230. és 232. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 43. cikkére,

–   tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra(1),

–   tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek 3. cikkének módosításáról szóló 2001. szeptember 6-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az Európai Parlament és az ombudsman között 2006. március 15-én kötött együttműködési keretmegállapodásra, amely 2006. április 1-jén lépett hatályba,

–   tekintettel "Az európai ombudsmannak címzett közlemények elfogadására és továbbítására, továbbá a tisztviselők európai ombudsman előtt történő megjelenésének engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás" című, 2005. október 5-i bizottsági közleményre (SEC(2005)1227),

–   tekintettel az európai ombudsman által az ombudsman alapokmányának felülvizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezése céljából az Európai Parlamentnek küldött 2006. július 11-i levélre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 195. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

–   tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0301/2007),

A.   mivel az európai ombudsman tevékenységéről szóló 2006-os éves jelentést 2007. március 12-én hivatalosan benyújtották a Parlament elnökéhez, az ombudsman, Nikiforosz Diamandouros pedig Brüsszelben, 2007. május 2-án a Petíciós Bizottság elé terjesztette jelentését,

B.   mivel az alapjogi charta 41. cikke szerint "mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék",

C.   mivel az EK-Szerződés 195. cikkének (1) bekezdése és az alapjogi charta 43. cikke szerint bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Bíróságot és Elsőfokú Bíróságot – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén,

D.   mivel Európában a részvételi demokrácia fokozásával és az Európai Uniónak az uniós polgárok számára történő jobb kommunikálásával összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a polgárok az európai intézményektől és szervektől azonnali és érdemi válaszokat kapjanak kérdéseikre, panaszaikra és petícióikra, és mivel alapvető fontosságú, hogy ezek az intézmények és szervek rendelkezzenek az annak biztosításához szükséges költségvetési és humánerőforrásokkal, hogy a polgárok megkapják ezeket az azonnali és érdemi válaszokat,

E.   mivel jóllehet, a 2001. szeptember 6-i állásfoglalás elfogadása óta, amelyben a Parlament jóváhagyta az európai ombudsman helyes közigazgatási gyakorlatra vonatkozó kódexét, véget ért egy parlamenti ciklus, a következő parlamenti ciklus pedig hivatali ideje felénél jár, a többi fő uniós intézmény még nem tett eleget a Parlament sürgős kérésének, amely arra irányult, hogy gyakorlatukat hozzák összhangba e kódex rendelkezéseivel,

F.   mivel 2006-ban ugyan a 2004-ben elért magas szinten stabilizálódott a panaszok száma, ezeknek több mint háromnegyed része azonban továbbra is kívül esik az ombudsman hatáskörén, főként mivel nem valamely közösségi intézményre vagy szervre vonatkoznak,

G.   mivel az ombudsman vizsgálatai 95 esetben (azaz a vizsgált esetek 26%-ában) nem tártak fel hivatali visszásságot,

H.   mivel az ombudsman és a Petíciós Bizottság tevékenységeinek el kell különülniük egymástól, és az előjogaikkal kapcsolatos ütközések elkerülése érdekében általános szabályként magukban kell foglalniuk a végleges megállapításaikra vonatkozó kölcsönös értesítést,

I.   mivel a 2006-os évben jelentősen csökkent azoknak a hivatali visszásságokkal kapcsolatos eseteknek a száma, amelyekben békés megoldást sikerült elérni, és ugyanilyen kirívóan emelkedett a kritikai észrevétellel lezárt vizsgálatok száma, illetve csökkent az ombudsman ajánlástervezeteinek intézmények általi elfogadásának aránya,

J.   mivel sem a hivatali visszásság orvosolhatatlan eseteit lezáró határozatokban foglalt kritikai megjegyzések, sem az ombudsman ajánlásai és külön jelentései nem kötelező erejűek, mivel hatáskörei nem terjednek ki a hivatali visszásságok közvetlen orvoslására, hanem céljuk az önszabályozás ösztönzése az Európai Unió intézményei és szervei részéről,

K.   mivel egy különjelentésnek az Európai Parlament számára történő benyújtása marad továbbra is az ombudsman végső cselekvési eszköze arra az esetre, ha egy intézmény visszautasítja az ombudsman egy ajánlásának betartását,

L.   mivel a Nizzai Szerződés hatálybalépése óta a Parlament ugyanazokat a jogokat élvezi, mint a tagállamok, a Tanács és a Bizottság a tekintetben, hogy hatáskörhiány, lényeges eljárási követelmény megsértése, az EK-Szerződés vagy annak alkalmazásával kapcsolatos bármely jogi rendelkezés megsértése, vagy hatáskörrel való visszaélés miatt keresetet nyújthat be az Európai Közösségek Bíróságánál,

M.   mivel az ombudsman 2006-ban a vonatkozó ajánlástervezetek Tanács és a Bizottság általi elutasítása után a két külön jelentés(3) Parlamentnek történő benyújtásával megfontoltan kihasználta hatásköreit,

N.   mivel az ombudsman Bizottsággal kapcsolatos új megközelítését, amely a helyes közigazgatási gyakorlat szerves összetevőjeként és a hibás intézkedések vagy magatartás orvoslásának kulcsfontosságú eszközeként a szolgáltatási kultúra előmozdításából áll, alulról építkezve, konszenzus alapján kell megvalósítani,

O.   mivel az európai ombudsman által a 2006. évi jelentésben (kritikai észrevételek, ajánlástervezet és különjelentések) szereplő 41 hivatali visszássággal kapcsolatos ügy vonatkozásában tett kritikai megjegyzések a jövőben alapul szolgálhatnak a hibák és a zavarok megismétlődésének elkerüléséhez annak révén, hogy az EU intézményi és más szervei meghozzák és végrehajtják a megfelelő intézkedéseket,

P.   mivel az ombudsman által az Ombudsmanok Európai Hálózata keretében létrehozott önkéntes együttműködés több mint tíz éve az információk és a legjobb gyakorlatok cseréjének rugalmas rendszereként, valamint a panaszosoknak az ombudsmanokhoz vagy más, a részükre történő segítségnyújtásra leginkább megfelelő szervekhez történő továbbirányítás eszközeként működik,

Q.   mivel az európai polgárok védelmével megbízott ombudsman szerepe a hivatal létrehozása óta eltelt valamivel több mint egy évtizedben fejlődésen ment keresztül, ami az ombudsman függetlenségének és a tevékenységeinek átláthatósága felett a Parlament által gyakorolt demokratikus ellenőrzésnek köszönhető,

R.   mivel az ombudsman kinyilvánította, hogy hajlandó a saját kezdeményezésű vizsgálatokkal kapcsolatos hatásköreit felhasználni abban az esetben, amikor harmadik országoknak az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező polgárai panasszal fordulnak az ombudsmanhoz, ami más vonatkozásban kívül esik megbízatásán,

S.   mivel 2006. november 30-án az ombudsman és az adatvédelmi biztos egyetértési nyilatkozatot írt alá az együttműködésről és hatásköreik gyakorlásának módjairól,

T.   mivel az európai integráció egyik alapelve valamennyi európai polgár demokratikus egyenlősége, a nemzetiségen vagy nyelven alapuló megkülönböztetés nélkül, és még mindig számos panasz érkezik be a polgároktól, szervezetektől és cégektől arra vonatkozóan, hogy közösségei tendereljárásokkal vagy versenyeztetési eljárásokkal kapcsolatban nem kapták meg saját nyelvükön a kért tájékoztatást,

U.   mivel az ombudsman 2006 júliusában megismételte az ombudsman alapokmányának módosítására vonatkozó felhívását, és egyik kérését, amely az alapokmány 3. cikkének módosítására irányult, az Európai Parlament az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek 3. cikkének módosításáról szóló, fent említett állásfoglalása alapján már 2001. szeptember 6-án jóváhagyta,

1.   jóváhagyja az európai ombudsman által benyújtott 2006-os éves jelentést, és jóváhagyja előterjesztésének formáját, amely az éves tevékenységek összefoglalása mellett az ombudsman határozatainak és az eljárás különböző szakaszaiban felvetett problémáknak a tematikus elemzését tartalmazza; felhívja azonban az ombudsmant, hogy a különböző fejezetek olvasásának megkönnyítése érdekében vezessen be technikai változtatásokat, mint például statisztikai táblázatokat, az elemző rész tekintetében pedig összefoglalásokat;

2.   felhív arra, hogy valamennyi európai intézmény és szerv rendelkezzen az annak biztosításához szükséges költségvetési és humánerőforrásokkal, hogy a polgárok azonnali és érdemi válaszokat kapjanak kérdéseikre, panaszaikra és petícióikra;

3.   úgy ítéli meg, hogy az ombudsman továbbra is kiegyensúlyozottan és energikusan gyakorolta hatásköreit, mind a panaszok megvizsgálása és kezelése, illetve a vizsgálatok lefolytatása és lezárása tekintetében, mind az építő jellegű kapcsolatok európai uniós intézményekkel és szervekkel való fenntartása és a polgárok arra való ösztönzése tekintetében, hogy éljenek jogaikkal ezen intézményekkel és szervekkel szemben;

4.   arra ösztönzi az európai ombudsmant, hogy folytassa erőfeszítéseit, valamint hogy eredményesen és rugalmasan mozdítsa elő tevékenységeit, hogy a polgárok tekintsék őt a közösségi intézmények hatékony és eredményes igazgatása őrének;

5.   hangsúlyozza, hogy az ombudsman általi beavatkozás kulcsfontosságú célja a panaszos és az intézmény közötti békés rendezésre való törekvés, illetve a bírósági vita megelőzése;

6.   egyetért azzal, hogy a "közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok" fogalmát szélesen kell értelmezni, és annak nemcsak a jogszerűtlen közigazgatási aktusokat és a kötelező jogi szabályok és elvek megsértését kell magában foglalnia, hanem például azokat az eseteket is, amikor a közigazgatási hatóságok hanyagul, gondatlanul vagy nem átláthatóan járnak el vagy a helyes hivatali magatartás más elveit sértették meg;

7.   arra biztatja az ombudsmant, hogy a helyes közigazgatási gyakorlat szerves részeként továbbra is mozdítsa elő a valódi szolgáltatási kultúrát annak biztosítása érdekben, hogy az Európai Unió közigazgatása nyitottságra és a szolgáltatásait igénybe vevő lakossággal való párbeszédre rendezkedjen be, elismerje a hibákat, azokért elnézést kérjen, és törekedjen arra, hogy kielégítő megoldást találjon a panaszosok számára;

8.   nem tartja elégségesnek, hogy néhány egyéb intézmény és közösségi szerv, mindenekelőtt a Bizottság és a Tanács a helyes közigazgatási magatartásra vonatkozó külön kódexeket fogadott el (a Bizottság esetében a személyzetének a nyilvánossággal való kapcsolatáról szóló 2000. szeptember 13-i szabályzatot, a Tanács esetében pedig a személyzetének a nyilvánossággal való szakmai kapcsolatairól szóló 2001. június 25-i szabályzatot);

9.  9 felhív arra, hogy valamennyi közösségi intézmény és szerv személyzete tartozzon az európai ombudsman által javasolt és az Európai Parlament által 2001. szeptember 6-án jóváhagyott "A helyes hivatali magatartás európai kódexe" hatálya alá, és ezt a többi szabályzattól eltérően rendszeresen tegyék naprakésszé és tegyék közzé az ombudsman honlapján;

10.   hangsúlyozza, hogy az ombudsman a kódex mindenkivel szembeni hatályosságát a Parlament elnökéhez címzett, 2002. március 11-i levelében fejtette ki, amelyet közzétettek az ombudsman honlapján; úgy ítéli meg emiatt, hogy semmilyen másik, korlátozottabb hatályú szabályzat nem léphet az "európai" magatartási kódex helyébe, és nem térhet el attól;

11.   sürgeti, hogy valamennyi intézmény működjön együtt építő jelleggel az ombudsmannal az eljárás valamennyi szakaszában, tartsa magát a békés megoldásokhoz, kövesse nyomon kritikai észrevételeit és alkalmazza ajánlástervezeteit;

12.   arra biztatja az ombudsmant, hogy minden évben készítse el a legjobb igazgatási gyakorlatok listáját, és azoknak a gyakorlatoknak a listáját, amelyek nem állnak összhangban határozataival, és nyújtson be tanulmányt kritikai észrevételeinek eredményéről;

13.   sürgeti mindazokat, akikre vonatkozóan kritikai észrevétel készült, hogy jövőbeni intézkedéseik során tartsák tiszteletben és vegyék figyelembe ezeket az észrevételeket, hogy elkerüljék a hivatalos nyilatkozatok, illetve az igazgatási intézkedések és mulasztások közötti következetlenség előfordulását;

14.   emlékeztet valamennyi közösségi intézményt és szervet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) szerinti kötelezettségeire, amelyet ténylegesen alkalmazni kell, nem utolsósorban azért, hogy biztosítsák javasolt, jelenleg mérlegelés alatt álló átdolgozásának hitelességét, emlékeztet továbbá a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) szerinti kötelezettségeire;

15.   ismételten felhívja a Bizottságot, hogy használja megfelelően mérlegelési jogköreit, és kezdeményezzen jogsértési eljárást az EK-Szerződés 226. cikke alapján vagy az EK-Szerződés 228. cikke értelmében szankciókat javasoljon, és eközben aggályos gondossággal ügyeljen a késedelmek és az azonnali intézkedés indokolatlan elmulasztásának elkerülésére, amely nem egyeztethető össze a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának felügyeletére vonatkozó hatásköreivel;

16.   úgy véli, hogy amennyiben egy intézmény visszautasítja, hogy betartson egy, az ombudsman külön jelentésében szereplő ajánlást annak ellenére, hogy az ajánlást a Parlament jóváhagyta, akkor a Parlament jogszerűen használhatja fel keresetnek a Bírósághoz történő benyújtására vonatkozó hatásköreit az ombudsman ajánlásának tárgyát képező intézkedés vagy mulasztás vonatkozásában;

17.   sürget valamennyi közösségi intézményt és szervet, valamint a tagállamok állandó képviseleteit, hogy az átláthatóság és a helyes igazgatás a jelentésben rögzített szabályainak való megfelelés érdekében működjenek együtt, anélkül hogy felelősségeiket nagyhatalmú központi szervekre hárítanák, mint amilyen például a Tanács elnöksége vagy az Európai Iskolák Igazgatótanácsa, amelyek felett az ombudsmannak nehéz lenne ellenőrzést gyakorolnia;

18.   felhívja az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalt, hogy gondoskodjon arról, hogy hatékonyan és teljes körűen megfelel a szabályoknak és a bevett gyakorlatnak a felvételi versenyvizsgák nyitottsága és átláthatósága tekintetében, különösen a jelöltek rájuk vonatkozó, a vizsgadolgozatok osztályozásával kapcsolatos információkhoz való hozzáférését illetően, hogy vessen véget a nyelvi megkülönböztetésnek, és hogy tartózkodjon attól, hogy a felvételi bizottságok által hozott határozatokra való hivatkozással kibújjon saját felelőssége alól;

19.   örömmel üdvözli az európai ombudsman azon szándékára vonatkozó nyilatkozatát, hogy – saját vizsgálati hatásköreinek felhasználásával – foglalkozni kíván az Európai Beruházási Banknak (EBB) az EU területén kívül végzett kölcsönökkel kapcsolatos tevékenységeivel, és megállapítja, hogy az ombudsmannak értékelnie és biztosítania kell majd az e tekintetben beérkező panaszokkal kezeléséhez szükséges belső kapacitást;

20.   felkéri az ombudsmant, hogy vegye fontolóra egyetértési megállapodás megkötését az EBB-vel az intézmények közötti együttműködés módjairól az ombudsmannak az Európai Beruházási Bank (EBB) tevékenységei körüli hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokkal kapcsolatos vizsgálati hatásköreinek gyakorlása tekintetében, és azon a véleményen van, hogy az EBB alkalmasabb arra, hogy tájékoztassa a Bank által finanszírozott projektek tekintetében érintett polgárokat arról a lehetőségről, hogy panaszt nyújthatnak be az ombudsmannak, beleértve azt is, amikor ezek a személyek harmadik országoknak az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező polgárai;

21.   üdvözli, hogy az ombudsman vizsgálatokat tud folytatni az EU harmadik pillére keretében működő szervek magatartása vonatkozásában;

22.   megállapítja, hogy az ombudsman a fent említett két külön jelentést terjesztette elő, amelyek közül az egyik már elérte kitűzött célját, a másikat pedig a Parlament meg fogja vizsgálni; támogatja a Tanács elnökségei által alkalmazott nyelvi rendszerekre vonatkozó következetes szabályok alkalmazásának szükségességéről, valamint a Tanács mint intézmény részeként az elnökség jogállása tisztázásának szükségességéről szóló, a Tanácshoz címzett ombudsmani következtetéseket;

23.   üdvözölné a belső parlamenti eljárások annak biztosítása érdekében történő felgyorsítását, hogy a jövőben az ombudsman éves jelentését a Parlament Petíciós Bizottsága gyorsabban dolgozza fel;

24.   sürgeti az ombudsmant, hogy nyújtsa be a Parlamentnek az általa célszerűnek tartott kéréseket az osztályaik közötti információcsere javítása és az együttműködés erősítése érdekében, a 2006. március 15-i együttműködési keretmegállapodás 1. cikkében megállapított keretben, különös tekintettel a kommunikációs, informatikai és fordítási osztályokra;

25.   örömét fejezi ki amiatt, hogy konstruktív kapcsolatot tartottak fenn a Parlament Petíciós Bizottságával, mind az ombudsmannak a Petíciós Bizottság ülésein való részvétele, mind a hatáskörök és előjogok kölcsönös tiszteletben tartása tekintetében; felkéri ezért az ombudsmant, hogy a hasznos kapcsolódási pontok elérése érdekében kellő időben továbbítsa a Petíciós Bizottságnak az általa kezdeményezett legfontosabb vizsgálatokkal kapcsolatos álláspontját;

26.   megerősíti a 2001-ben kinyilvánított kedvező véleményét az ombudsmannak azzal a kérésével kapcsolatban, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés és a tanúk meghallgatása tekintetében módosítsák az ombudsman alapokmányát, megerősítve azt az elvet, hogy a későbbiekben kért változtatások arra fognak szolgálni, hogy a hivatalának gyakorlása során vele szemben támasztott növekvő igényekre tekintettel tisztázzák az ombudsman hatásköreit, valamint azt a tényt, hogy a fő európai intézmények a gyakorlatban már elfogadták a változtatások többségét;

27.   hangsúlyozza, hogy ezek a változtatások nem érinthetik az ombudsman szerepének alapját és jellegét, amely szerint a polgárok érdekeinek védelmezője az Európai Unió közigazgatásával kapcsolatban;

28.   elismeri az Ombudsmanok Európai Hálózatának hasznos közreműködését a bíróságon kívüli jogorvoslatok szubszidiaritás elvével összhangban történő biztosítása során;

29.   ösztönzi az Ombudsmanok Európai Hálózatával kapcsolatban az ombudsman és a Petíciós Bizottság közötti kölcsönös konzultációt az olyan kérdések megoldása érdekében, amelyekkel a petíciók tárgyaként már foglalkoztak;

30.   üdvözli a média egyre növekvő mértékű részvételét az ombudsman munkájának közzétételével kapcsolatban, és helyesli az ombudsman által alkalmazott, a polgárok tájékoztatásának és a lakossági tudatosság növelésének különféle eszközeit felhasználó kommunikációs stratégiát, amely a polgárok Európai Unió intézményeihez és szerveihez való közelebb vitelét célzó párbeszéd változatos formáinak létrehozásához való hozzájárulás révén hosszabb távon minden bizonnyal a polgárok jogaival és a közösségi hatáskörökkel kapcsolatos nagyobb mértékű tudatossághoz, valamint az európai ombudsman hatáskörének nagyobb mértékű megértéséhez fog vezetni;

31.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy azoknak megfelelő illetékes szerveinek.

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15. o. A 2002/262/EK, ESZAK, Euratom határozattal (HL L 92., 2002.4.9., 13. o.) módosított határozat. (2) HL C 72. E, 2002.3.21., 336. o. (3) Az 1487/2005/GG sz. panaszra vonatkozó, az Európai Unió Tanácsához benyújtott ajánlás-tervezetet követő, az Európai Parlamenthez benyújtott európai ombudsmani különleges jelentés és a 289/2005/(WP)GG sz. panaszra vonatkozó, az Európai Bizottsághoz benyújtott ajánlás-tervezetet követő, az Európai Parlamenthez benyújtott európai ombudsmani különleges jelentés. (4) HL L 145., 2001.5.31., 43. o. (5) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Az 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása Iránról

P6_TA(2007)0488 RC-B6-0406/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Iránról, különösen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az ENSZ Irán által aláírt Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a Gyermekjogi Egyezményre,

–   tekintettel az EU és Irán közötti emberi jogi párbeszédre,

–   tekintettel elnökének nyilatkozatára, amely Iránban egy ember halálra kövezéséről szólt, az Unió Elnökségének és Ferraro-Waldner biztosnak a Dzsafar Kiani halálra kövezéséről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az Elnökségnek az Európai Unió nevében a Szian Pajmardi halálra ítéléséről, Adnán Hasszanpúr és Abdulváhid "Hiva" Bútimár halálra ítéléséről, Behnám Záre közelgő kivégzéséről, valamint Ali Máhin Torábi halálra ítéléséről szóló 2007. május 25-én és 2007. augusztus 3-án elfogadott nyilatkozataira;

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az elmúlt két évben – nevezetesen a 2005. júniusi elnökválasztás óta – annak ellenére romlott a polgári jogok és politikai szabadságjogok gyakorlásával kapcsolatos helyzet Iránban, hogy Irán az e területre vonatkozó számos nemzetközi megállapodás keretében vállalta az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok előmozdítását és védelmét,

B.   mivel a gyakran nyilvános akasztással vagy megkövezéssel végrehajtott kivégzések, köztük a kiskorúak és homoszexuálisok kivégzéseinek száma, drámaian növekedett, 2007 eleje óta a feljegyzett kivégzések száma legalább 244-re(1) emelkedett, ami meghaladja a 2006-ban feljegyzett 177 kivégzés számát,

C.   mivel az ENSZ Közgyűlése a 2007-ben a 62. ülésén egy olyan határozatról fog szavazni, amely a halálbüntetés eltörléséhez vezető lépésként globális moratóriumra hív fel a kivégzések tekintetében,

D.   mivel a közelmúltban először ítéletek halálra újságírókat, Adnán Hasszanpúrt és Abdulváhid Bútimárt,

E.   mivel a fogvatartottak kínzása és bántalmazása, a magánzárka, a titkolt fogvatartás, a kegyetlen, embertelen és megalázó büntetések alkalmazása, valamint az állami alkalmazásban álló személyek büntetlensége továbbra is elterjedt jelenségnek számítanak,

F.   mivel egyre több értelmiségit tartanak fogva, és mivel a közelmúltban kiterjesztették az elnyomás hullámát a kettős állampolgárságúakra, akik a külföldi hatalmakkal való együttműködés vagy a kémkedés legsúlyosabb vádjával néznek szembe;

G.   mivel számos nőjogi mozgalomhoz tartozó aktivista ellen léptek fel, amiért részt vettek az "egymillió aláírás" kampányban, amelynek célja a nőket hátrányosan megkülönböztető törvények visszavonásának elérése és ezen egymillió aláírás beterjesztése a Nemzeti Parlamenthez (Madzslisz);

H.   mivel Irán továbbra sem írta alá a nők elleni diszkrimináció valamennyi formájának eltörléséről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményt;

I.   mivel az iráni hatóságok 2007 júniusában eljártak két teheráni diákszervezet ellen, ami letartóztatásokat eredményezett, annak ellenére, hogy ezt követően számos diákot feltételesen szabadlábra bocsátottak; mivel ezenfelül az Iráni Öregdiákok Szervezetét bezáratták, amivel megsértették az iráni jogszabályokat és az egyesülési szabadságra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normákat;

J.   mivel a Kulturális és Iszlám Iránymutatási Minisztérium által kiadott eljárási útmutató bevezetését követően megerősödött a cenzúra, és mivel az újságírókat egyre gyakrabban zaklatták és zárták börtönbe, a hatóságok pedig ezzel egy időben rendszeresen záratták be a médialétesítményeket;

K.   mivel a szakszervezeti mozgalom elnyomása erősödött, és olyan elismert vezetőket tartóztattak le, mint Manszur Oszanlu, a Teherán és külvárosai buszvállalata szakszervezetének (SWTBC) elnöke, és helyettese, Ebrahim Madadi, valamint Mahmud Szalehi, a pékek szakszervezetének egykori elnöke;

L.   mivel a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése fokozódik, és a kisebbségeket fokozottan zaklatják vallási vagy etnikai hátterük miatt, különösen a határmenti régiókban (Kurdisztán, Huzisztán, Szisztán-Beludzsisztán és Azerbajdzsán határánál), és mivel ennek során egyes tagjaikat többször bebörtönözték, illetve halálra ítélték őket;

M.   mivel a bahái vallási közösség tagjai nem gyakorolhatják vallásukat, súlyos üldöztetésnek vannak kitéve és gyakorlatilag minden polgári joguktól (többek között a tulajdonhoz, felsőoktatáshoz való jogaiktól) megfosztják őket, és mivel vallási helyeiket megrongálták;

N.   mivel a harmadik országok által Iránba visszaküldött menekülteket súlyos üldöztetés fenyegeti, amint azt Raszul Ali Mezrea, az Al Ahvaz Felszabadítási Szervezet tagjának esete is mutatta, akit kivégzés fenyeget, miután erőszakkal visszatoloncolták Szíriából annak ellenére, hogy az UNHCR elismerte menekülti státuszát;

1.   súlyos aggodalmát fejezi ki az iráni emberi jogi helyzetnek az elmúlt években történt romlása miatt; felhívja az iráni hatóságokat, hogy a nemzetközi emberi jogi normákkal és az Irán által aláírt dokumentumokkal összhangban tartsák tiszteletben kötelezettségeiket az egyetemes értékek, illetve a polgári jogok és a politikai szabadságjogok mindenki számára való biztosítása révén;

2.   határozottan elítéli Dzsafar Kiani 2007. július 5-én Aghcse Kand faluban (Kazvin tartomány) történt halálra kövezését, és felhívja az iráni hatóságokat, hogy hajtsák végre a megkövezés moratóriumára vonatkozó nyilatkozatukat; követeli, hogy reformálják meg az iráni muzulmán büntető törvénykönyvet úgy, hogy töröljék el a megkövezést;

3.   mélyen aggasztja, hogy az elmúlt évben fokozódott az iráni civil társadalmi mozgalmak elnyomása; felhívja az iráni hatóságokat, hogy vessenek véget a nők jogait védők, az "egymillió aláírás" kampány aktivistái, a diákmozgalmak, a kisebbségi jogok védelmezői, az értelmiségiek, a tanárok, az újságírók, a bloggerek és a szakszervezetek kíméletlen elnyomásának;

4.   emlékezteti Irán kormányát a polgári és politikai jogokról, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány aláírójaként vállalt, az emberi jogok, különösen a vélemény szabadsága jogának védelmére vonatkozó kötelezettségeire, és felszólítja az összes lelkiismereti okokból bebörtönzött személy szabadon bocsátására;

5.   elborzad a feljegyzett kivégzettek számának folyamatos emelkedésétől, és attól, hogy a kivégzettek közül sokan igazságtalan tárgyalások alanyai voltak;

6.   felszólítja Iránt, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben büntetőeljárásokra vonatkozó törvénykönyvét és mindenkinek biztosítsa az igazságos tárgyalás jogát, különösen azzal, hogy lehetővé teszi számukra az ügyvédhez való hozzáférést a bírósági eljárás kezdetétől fogva; sürgeti, hogy feltétel nélkül biztosítsanak megfelelő orvosi segítséget a rossz egészségben szenvedő foglyoknak;

7.   határozottan elítéli az Iránban végrehajtott, különösen pedig a fiatal- és kiskorúak esetében hozott és/vagy végrehajtott halálbüntetéseket, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a kiskorúakra vonatkozó, nemzetközileg elismert olyan jogi biztosítékokat, mint például az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye;

8.   felszólítja az iráni hatóságokat, hogy ültessék át a gyakorlatba a kínzás kihirdetett tiltását, amelyet a Főbíró hirdetett ki 2004 áprilisában;

9.   felszólítja az iráni parlamentet, hogy az iráni sajtótörvényt és büntető törvénykönyvet úgy módosítsák, hogy összhangba kerüljön a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezségokmánnyal, nevezetesen pedig töröljék el az összes olyan büntetőjogi rendelkezést, amelyek a vélemény békés kinyilvánításával foglalkozik, beleértve a sajtót;

10.   kéri, hogy az a számos sajtóorgánum, amelyet bezártak vagy cenzúráztak, működhessék a sajtószabadság lefektetett szabályai szerint;

11.   felszólítja az iráni hatóságokat, hogy gyorsítsák fel az értelmiségiek és politikai aktivisták gyanús halálával és meggyilkolásával kapcsolatos nyomozást és, hogy az állítólagos elkövetőket állítsák az igazságszolgáltatás elé;

12.   kéri a Madzslisz tagjait, hogy sürgősen módosítsák a büntető törvénykönyvet, hogy a megkövezés moratóriumát végleges tiltássá alakítsák, valamint hogy fogadjanak el a fiatalkorú bűnözők kivégzését, valamint a homoszexuális cselekedetek és a házasságtörés halálbüntetéssel való sújtását törvényen kívül helyező jogszabályt;

13.   felszólítja az iráni hatóságokat, hogy minden szükséges biztosítékot hajtsanak végre a főbenjáró bűnök eseteiben, és korlátozzák a halállal büntethető bűnök skáláját a halálbüntetés teljes betiltása első lépéseként; felszólítja Irán lakosságát, hogy támogassa a "Vessünk véget a halálbüntetésnek: a Világ dönt" című kampányt, amelyet a Halálbüntetés Elleni Világkoalíció (WCADP) és más nem kormányzati szervezetek kezdeményeztek;

14.   felszólítja a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a hivatalosan elismert vagy más vallási kisebbségekhez tartozó személyekkel kapcsolatos nemzetközileg elismert jogi biztosítékokat; elítéli a kisebbségi jogok jelenlegi semmibe vételét és követeli, hogy a kisebbségek gyakorolhassák az iráni alkotmány és a nemzetközi jog által biztosított összes jogaikat; felszólítja ezenkívül a hatóságokat, hogy szüntessék meg a vallási vagy etnikai alapú diszkrimináció minden formáját, valamint az olyan kisebbségekhez tartozókét, mint a kurdok, azerik, arabok beludzsok és baháik; külön felszólít arra, hogy szüntessék meg a bahái vallás gyakorlásának de facto tilalmát;

15.   felszólítja az iráni hatóságokat, hogy feltétel nélkül engedjék szabadon az összes lelkiismereti okból fogva tartott személyt, nevezetesen Emaddedín Baghi, Ako Kurdnaszab, Edzslál Gavami, Mohammad Szádeg Kabudvand, Szaíd Matinpúr, Adnan Hasszánpúr, Abdulváhed Botimár, Kaveh Dzsavanmard és Mohammad Hasszán Fallahieh újságírókat, Manszúr Oszánlu, Ebrahím Madadi és Mahmúd Szalehi szakszervezeti tagokat, valamint Ehszán Manszúri, Madzsíd Tavakoli és Ahmad Gasszabán diákokat; elítéli az emberi jogok védőjének, dr. Sohrab Razzaghinak a 2007. október 24-i bebörtönzését, és követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

16.   sürgeti az ENSZ Közgyűlését, hogy hozzon határozatot, amely kifejezetten és ellentmondást nem tűrően elítéli az alapvető emberi jogok megsértését Iránban, valamint hogy hozzon intézkedéseket az utóbbi idők iráni kivégzéshulláma megállítása érdekében;

17.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szoros figyelemmel kövesse az iráni fejleményeket, és hogy emeljenek ki konkrét emberi jogokkal való visszaéléssel kapcsolatos példákat; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az iráni helyzet figyelemmel követéséről;

18.   javasolja, hogy indítsák újra az EU–Irán emberi jogi párbeszédet, amelyet 2004 júniusa óta megszakítottak;

19.   megismétli, hogy támogat minden olyan szervezetet és egyént Iránban, amely vagy aki párbeszédet folytat demokratikus jogokért folytatott küzdelme során;

20.   felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt az Európa és Irán közti civil társadalmi, tudományos, társadalmi-gazdasági és kulturális cserék támogatására a nyílt párbeszéd érdekében, különösen az új demokráciai és emberi jogi eszközön keresztül;

21.   felszólítja az EU tagállamait, hogy tartózkodjanak a menedékjogért folyamodó irániak kiutasításától, beleértve a szexuális irányultságukért üldözötteket is, és felszólítja Görögországot, hogy ne küldje vissza Iránba Mohammad Hasszán Talebit, Mohammad Hosszein Dzsaafárit és Vahid Shokoohi Niát;

22.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Irán állami legfelső bírósága elnökének és az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Forrás: 2007. október 18-ig az Amnesty International tájékoztatása alapján.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása Pakisztánról

P6_TA(2007)0489 RC-B6-0409/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2007. július 12-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közötti, 2001. november 24-i partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,

–   tekintettel Kasmírról szóló 2007. május 24-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Benazir Bhutto, a Pakisztáni Néppárt (PPP) vezetője 2007. október 18-án visszatért Pakisztánba; mivel Bhutto asszony Karacsiba való visszatérését szörnyű bombamerénylet kísérte, amely több mint 130 ember halálát eredményezte, és több mint 500 ember sérült meg, mivel az egyébként is túlhevült választások előtti hangulatot ez a támadás tovább fűtötte Pakisztánban,

B.   mivel Navaz Sarifnak, a Pakisztáni Muzulmán Liga elnökének Pakisztánba való visszatérésre tett kísérlete kudarcot vallott, hiszen megérkezésekor azonnal arra kényszerítették, hogy elhagyja az országot,

C.   mivel egyértelmű jelek mutatkoznak Pakisztán militarizálódására és a titkosszolgálatok szerepének növekedésére, amelyek még mindig jelentős hatással vannak a politikára, a kormányra és a pakisztáni gazdaságra,

D.   mivel a jelenlegi parlamenti ciklus 2007. november 15-én végződik, és az általános választásokat 2008. január közepén tartják Pakisztánban,

E.   mivel a demokrácia helyreállításának az a feltétele, hogy a hatalom visszaszálljon egy polgári kormányra,

F.   mivel 2007. október 17-én a Pakisztáni Legfelső Bíróság folytatta annak a kérdésnek a tárgyalását, hogy Musarraf elnök megválasztása összefér-e az alkotmánnyal, és várhatóan hamarosan ítéletet hirdet,

G.   mivel az Európai Unió jelentős anyagi támogatást nyújt Pakisztánnak a szegénység csökkentésére, az egészségügyre és az állami oktatásra;

1.   nyomatékosan elítéli az ellenzéki vezető és a polgári lakosság ellen elkövetett öngyilkos bombamerényletet; kéri, hogy a pakisztáni kormány haladéktalanul tegyen lépéseket a merénylet mélyreható és független kivizsgálására, hogy minden felelőst bíróság elé állíthassanak;

2.   legmélyebb együttérzését fejezi ki Pakisztán népének és különösen e megvetendő tett halálos áldozatai és sérültjei családjainak;

3.   megerősíti szolidaritását Pakisztán népével, amely szintén magáénak vallja a demokratikus kormányzás és az átlátható, elszámoltatható irányítás célkitűzéseit, és amely bátran és eltökélten lép fel a terrorizmussal, a bűncselekménnyel és az erőszakkal szemben;

4.   sürgeti Pakisztánt, hogy tartsa be a fent említett együttműködési megállapodásban foglalt valamennyi elvet, különösen a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos záradékot;

5.   nyomatékosan elítéli Navaz Sarif 2007. szeptember 10-i, Szaúd-Arábiába történő erőszakos kitoloncolását, a Pakisztáni Legfelső Bíróságnak a korábbi miniszterelnök Pakisztánba való visszatérését engedélyező ítélete ellenére;

6.   kéri a pakisztáni kormányt, hogy a demokratikus választások előfeltételeként tegye lehetővé valamennyi politikai vezető visszatérését, hogy fel tudjanak lépni az országban működő szélsőséges erőkkel szemben és hozzá tudjanak járulni egy legitim kormány szabad és tisztességes választások nyomán történő megalakulásához, felváltva ezzel a jelenlegi katonai diktatúrát;

7.   megismétli azon kérését, hogy a hivatalba lépő ügyvivő kormány folytasson semleges politikát, és ismételten kifejezi amiatti aggodalmát, hogy az ügyvivő kormány összetételéről egyedül Musarraf elnök dönt;

8.   sajnálatát fejezi ki egyes közelmúltbeli pakisztáni legfelső bírósági esetekkel kapcsolatban, amelyek komoly gyanút adnak a jogállamiság hiányára; felhívja a pakisztáni kormányt, hogy tartózkodjon a politikai beavatkozástól és tartsa tiszteletben a bírói hatalom függetlenségét;

9.   sajnálja, hogy Musarraf elnök az EU-nak tett korábbi kötelezettségvállalásában ígértek ellenére nem mondott le a hadsereg főparancsnoki tisztjéről, mielőtt jelöltette magát és megválasztották elnöknek; megismétli azon kérését, hogy hivatalba lépése előtt ezt meg kell tennie; megállapítja, hogy ennek elmulasztása negatív hatással volt a pakisztáni elnökség szavahihetőségének megítélésére;

10.   elítéli az ellenzék Musarraf elnököt bíráló tagjainak önkényes letartóztatását, és sürgeti a kormányt, hogy fogadja el és hajtsa végre a legfelső bíróság határozatát a politikai ellenfelek eltüntetésének lezárása érdekében;

11.   sürgeti, hogy Pakisztán térjen vissza a demokratikus kormányzáshoz, azáltal, hogy 2008 januárjában szabad, tisztességes és átlátható választásokat tart; óva int attól, hogy szükségállapotot vagy más olyan intézkedést vezessenek be, amely a szólás-, egyesülési, gyülekezési szabadság és a szabad mozgás betiltását szolgálná; sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy biztosítsa minden párt tömegtájékoztatáshoz való egyenlő hozzáférését;

12.   sürgeti Pakisztánt, hogy haladéktalanul lépjen fel a hadsereg befolyásának korlátozása érdekében a társadalom egészének vonatkozásában; felhívja a pakisztáni kormányt, hogy tartsa tiszteletben a polgári kormányzásra való áttérés időszakát és erősítse meg a demokratikus intézményeket, ami a pakisztáni társadalom előtt álló kihívásoknak való megfelelés egyetlen módja; ismételten sürgeti a kormányt, hogy korlátozza a hadsereg és más fegyveres csoportok szerepét és befolyását, és adja vissza a hatalmat a demokratikus intézményeknek;

13.   aggodalmát fejezi ki a vallási kisebbségek, így a keresztények, a buddhisták, a hinduk, a szikhek és az ahmadik folyamatos elnyomása és az ellenük irányuló, istenkáromlást büntető törvények miatt;

14.   felhívja a pakisztáni kormányt, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket az ilyen, valláson alapuló elnyomás megszüntetésére és valamennyi kisebbség integritásának és biztonságának garantálására azáltal, hogy valódi és hatékony jogi és politikai védelmet nyújt számukra; felhívja Pakisztánt az istenkáromlást büntető törvények átdolgozására, mert ezekkel széles körben visszaélnek; sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy biztosítson megfelelő védelmet az ügyvédek és az emberi jogvédők számára, akik fenyegetéseket kapnak amiatt, hogy istenkáromlással vádolt személyeket védenek; sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy biztosítson megfelelő védelmet a könnyen sebezhető vallási és egyéb kisebbségi közösségek számára, akiket kényszertérítés és erőszakos megfélemlítés fenyeget szélsőségesek részéről;

15.   felhívja a pakisztáni hatóságokat, hogy vonják vissza a hudúd-törvényeket, amelyek nők százainak bebörtönzéséhez vezettek;

16.   üdvözli azt a tényt, hogy az EU megfigyelőket küld a pakisztáni parlamenti választásokra, és hogy a Parlament részt vesz a megfigyelő küldöttségben; aggódik amiatt, hogy a pakisztáni nők esetleg nem vehetnek részt teljes körűen a demokratikus folyamatban amiatt, hogy a választásokon való indulás előfeltételeként egyetemi képesítést követelnek meg, ami a pakisztáni nők 70%-ának kizárását fogja jelenteni; kéri e korlátozás eltörlését;

17.   elismeri a Pakisztán által a terroristacsoportok számának növekedése ellen tett erőfeszítéseket; sajnálja, hogy a további észak-vazirisztáni összecsapások megakadályozása érdekében elért megállapodás nem volt sikeres; felhívja a kormányt, hogy arányos intézkedéseket hozzon a kiújuló lázadásokhoz kapcsolódó erőszak megszüntetésére, a jogállamiság eszközeit alkalmazza, és terjessze ki a polgári és politikai jogokat erre a területre is;

18.   kéri, hogy – különös tekintettel a Beludzsisztánban folyó felkelésre – a hadsereg tartózkodjon az iszlámista felek támogatásától a világi beludzs és mérsékelt pastun erők elleni küzdelem során; továbbá kéri minden politikai fogoly szabadon bocsátását, beleértve a hírszerző ügynökségek törvénytelen őrizetében fogva tartottakét is;

19.   hangsúlyozza az állami oktatáshoz való egyetemes hozzáférésnek és a madraszák hatékony felügyeletének jelentőségét a szélsőségesek által történő ellenőrzés megakadályozása érdekében; kéri a pakisztáni kormányt, hogy hajtsa végre a külföldi diákok madraszákba történő felvételével kapcsolatos korábbi vállalását;

20.   kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az EU fegyverkivitelre vonatkozó magatartási kódexét;

21.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a pakisztáni kormánynak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0351. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0214.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása Szudánról

P6_TA(2007)0490 RC-B6-0408/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a darfúri helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. szeptember 27-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlése által a darfúri helyzetről 2007. június 28-án, Wiesbadenben elfogadott állásfoglalásra,

–   tekintettel a 2007. április 28–29-én Tripoliban elfogadott, a darfúri politikai folyamatról szóló tripoli konszenzusra,

–   tekintettel az Afrikai Unió (AU) 2004 áprilisában hozott, az Afrikai Unió szudáni missziójának (AMIS) létrehozásáról szóló határozatára,

–   tekintettel az 1706. számú ENSZ-határozatra, amely Darfúrban 22 000 fős békefenntartó erő bevetését javasolja,

–   tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányára a nemzetközi békefenntartó missziók vonatkozásában,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2007. szeptember 25-i, 1778. sz. határozatára, amely Kelet-Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaság (KAK) északkeleti részén többdimenziós nemzetközi jelenlét biztosításáról rendelkezik, amely egy ENSZ-misszióból (MINURCAT), egy, az ENSZ által kiképzett csádi rendőri erőből és egy európai uniós katonai műveletből (EUFOR) áll,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2007. szeptember 30-án az Afrikai Uniónak a dél-darfúri Haszkanitában működő bázisát azonosítatlan erők megtámadták, az AU 10 békefenntartóját és civil rendőrét meggyilkolták, az Afrikai Unió szudáni missziójának (AMIS) legalább nyolc más alkalmazottja súlyos sérüléseket szenvedett, és az AU nyilatkozatai alapján mintegy 40-en eltűntek,

B.   mivel ez volt az erőforrásokban szűkölködő AU-erőket ért eddigi legsúlyosabb, emberáldozatokat követelő csapás,

C.   mivel a Dél-Darfúrban az elmúlt hetekben megerősödött erőszak az Élelmiszer Világprogram (WFP) három sofőrjének meggyilkolásához vezetett, és az Orvosok Határok Nélkül szervezet orvosi segítségnyújtó csoportját arra késztette, hogy Muhádzsiríja városából kivonja személyzetét, aminek következtében számos kitelepített személy orvosi ellátás nélkül maradt,

D.   mivel az AMIS erői jelenleg mintegy 7 000 katonából és civil rendőrből állnak, amely csapat Darfúrban gyakorlatilag az egyetlen, polgári védelmet ellátó szárazföldi erő; mivel 2007 júliusában 26 000 fős AU-ENSZ vegyes missziót (UNAMID) engedélyeztek, és ezt még fel kell állítani,

E.   mivel az AMIS feladata a Darfúri Békemegállapodás és több más tűzszüneti megállapodás felügyelete,

F.   figyelembe véve, hogy az AMIS személyzete elleni támadások az utóbbi időben megszaporodtak, és hogy ezen erők 2004-es felállítása óta több mint 25 katonát és alkalmazottat öltek meg, több tucatot pedig megsebesítettek,

G.   mivel a Darfúri Békemegállapodás bukása óta tovább emelkedett a törvénytelenségek száma és fokozódott a biztonság hiánya,

H.   üdvözölvén azt, hogy a UNAMID erőit – az Afrikai Unió jelenlegi megfigyelőivel ellentétben – az életek megmentése érdekében felhatalmazták a beavatkozásra,

I.   mivel a békefenntartó misszió teljes létszámának elérése egy évbe vagy még hosszabb időbe fog telni,

1.   mélységes szomorúságának és megdöbbenésének hangot adva a Haszkanita és Muhádzsiríja városában történt erőszakos emberölések és fosztogatások miatt,

2.   határozottan elítéli az Afrikai Unió 10 darfúri békefenntartójának meggyilkolását, és azt olyan háborús bűntettnek tekinti, amelyet az Afrikai Uniónak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének haladéktalanul ki kell vizsgálnia;

3.   sajnálatosnak tartja, hogy a régióban – amint azt ezen erőszakos cselekmények is mutatják, és amint a Darfúrban jelen lévő nemzetközi megfigyelők és nem kormányzati szervezetek is folyamatosan jelentik – nő a biztonság hiánya;

4.   követeli, hogy azonnal vessenek véget a viszálykodásnak és az AMIS, a polgári lakosság és a humanitárius ügynökségek, azok személyzete és vagyontárgyai, továbbá a segélyszállító konvojok elleni támadásoknak;

5.   felhívja a szudáni kormányt és a lázadó csoportokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a borzalmas haszkanitai támadás független kivizsgálásában, és a felelősöket állítsák bíróság elé;

6.   hangsúlyozza, hogy fel kell deríteni az eltűnt békefenntartók sorsát, és követeli, hogy a támadásért felelős csoport haladéktalanul adjon számot hollétükről;

7.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy a támadást abban az időszakban hajtották végre, amikor az Afrikai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete a lehető legnagyobb erőfeszítéseket teszi azért, hogy a darfúri béketárgyalások 2007. október 27-én, Líbiában folytatódjanak; sürgeti a UNAMID-erők darfúri felállítását annak érdekében, hogy segítsen véget vetni a darfúri konfliktusnak;

8.   hangsúlyozza, hogy a háborús szokásjog tiltja a nemzetközi békefenntartó missziók által alkalmazott személyek és objektumok elleni támadásokat, amennyiben a viszálykodásokban közvetlenül nem vesznek részt;

9.   üdvözli, hogy a UNAMID erőinek felállítását a szudáni kormány 2007. június 12-én jóváhagyta; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a szudáni kormány korábban többször is elmulasztotta teljesíteni a közös haderők Szudánba történő beengedésére vállalt kötelezettségét; kéri a UNAMID erőinek gyors felállítását olyan megbízással, amely lehetővé teszi a civil lakosság hatékony védelmét, továbbá felhívja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy teljesítse kötelezettségvállalását és biztosítsa a megígért csapatokat;

10.   emlékezteti a szudáni kormányt, hogy a belső biztonság felelőssége elsődlegesen őt terheli, és e felelősségről a nemzetközi közösség javára nem mondhat le;

11.   felhívja az EU tagállamait és az ENSZ-et, hogy további késedelem nélkül biztosítsák az alapvető politikai, pénzügyi, logisztikai, műszaki és egyéb támogatást, beleértve az AMIS és a UNAMID számára biztosítandó szakértőket, hogy az átvétel időben, 2007. december végére megtörténhessen; sürgeti a szudáni kormányt, hogy valamennyi nemzettől fogadja el a támogatást és a csapatokat, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy feladatuk ellátását megkönnyítse;

12.   hangsúlyozza, hogy valamennyi fél csapatainak, személyzetüknek, járműveiknek és vagyontárgyaiknak egyértelműen megkülönböztethetőeknek kell lenniük a humanitárius segélyszervezetek alkalmazottaiétól határozott semlegességük biztosítása és a katonai támadások megelőzése érdekében;

13.   felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az AMIS számára nyújtott pénzügyi segítség megfelelő felhasználásában történő előrelépésekről, különösen pedig az AMIS-katonák bérének és napidíjának kifizetéséről;

14.   felszólítja az EU-t, az ENSZ-et és az Afrikai Uniót, hogy a darfúri konfliktus megoldása érdekében tett erőfeszítések során egységesen lépjenek fel, valamint hogy az összes érintett féllel folytatott politikai párbeszéd révén kezeljék kiemelten az átfogó békefolyamatot;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, az EU-tagállamok állam-és kormányfőinek és parlamentjeinek, Szudán kormányának és parlamentjének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az Arab Liga állam- és kormányfőinek, az AKCS-országok kormányainak, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Afrikai Unió intézményeinek.

(1) Ezen a napon elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0419.

Az Európai Parlament 2007. október 25-i állásfoglalása az európai magánvállalatról és a társasági jogról szóló tizennegyedik irányelvről (a társaság székhelyének áthelyezése)

P6_TA(2007)0491 B6-0399/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 192. és 232. cikkére,

–   tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2005. május 26-i keretmegállapodásra,

–   tekintettel a Bizottság "A társasági jog korszerűsítése és a vállalatirányítás erősítése az Európai Unióban" című közleményére(COM(2003)0284),

–   tekintettel a vállalati jog terén a közelmúltban megfigyelt fejleményekről és kilátásokról szóló, 2006. július 4-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az európai magánvállalatok jogállásáról szóló, 2007. február 1-jei állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Jogi Bizottság által előterjesztett O-0042/2007 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre a jogalkotási eljárás állásáról az európai magántársaság statútumával és a tizennegyedik társasági jogi irányelvvel kapcsolatban,

–   tekintettel a jelen plenáris ülésen tett vonatkozó bizottsági nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 39. cikk (5) bekezdésére és 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az EU társasági joggal és vállalatirányítással kapcsolatos szabályozási keretét át kell alakítani tekintettel arra, hogy egyre több európai vállalat tevékenysége határokon átnyúló jellegű, az európai piacok integrációja pedig folyamatosan mélyül,

1.   üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint legkésőbb 2008. június 30-ig jogalkotási javaslatot nyújt be az európai magántársaságok jogállásáról;

2.   üdvözli e bizottsági bejelentést különös tekintettel a Parlament 2007. február 1-jei állásfoglalására és az EK-Szerződésnek a Parlament által a Bizottsághoz intézett, jogalkotási javaslatok benyújtására irányuló kérésekről szóló, 192. cikkére;

3.   hangsúlyozza azon elvárását, miszerint e jogalkotási javaslat hivatalosan kerüljön be a 2008. évi jogalkotási munkaprogramba;

4.   bízik abban, hogy a Bizottság cselekedni fog és a bejelentésnek megfelelően 2008. június 30-i határidővel benyújtja a javaslatot;

5.   sajnálatát fejezi ki, hogy a Bizottság jelentős késedelem után arról tájékoztatta a Parlamentet, hogy nem tervezi jogalkotási javaslat benyújtását a társasági jogról szóló tizennegyedik irányelvvel (székhely áthelyezése) kapcsolatban;

6.   fenntartja azonban a jogot, hogy további intézkedéseket tegyen a társaságok székhelyének határokon átnyúló áthelyezése tekintetében;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 303. E, 2006.12.13., 114. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0023.