Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása a globális energiahatékonysági és megújuló energia alapról (2007/2188(INI))

P6_TA(2008)0096 A6-0006/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel "a magán- és közvagyonnak az éghajlatbarát, megfizethető és biztos energiaforrásokhoz való világszintű hozzáférés kialakítása érdekében történő felhasználásáról – A globális energiahatékonysági és megújuló energia alap" című bizottsági közleményre (COM(2006)0583),

–   tekintettel a 2007. március 8–9-i, brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel a megújuló energiáról szóló európai útitervről szóló, 2007. szeptember 25-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel "Az energiahatékonyságról, avagy többet kevesebbel – zöld könyv" című, 2006. június 1-jei állásfoglalására(2),

–   tekintettel a biomasszára és a bioüzemanyagokra vonatkozó stratégiáról szóló, 2006. december 14-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a megújuló energiaforrások részesedéséről az EU-ban és konkrét intézkedésekre irányuló javaslatokról szóló, 2005. szeptember 29-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0006/2008),

A.   mivel az átlagos globális hőmérséklet-növekedés maximum 2oC-ra történő korlátozásával összefüggésben növelni kell a megújuló energiák használatát és az energiahatékonyságot annak érdekében, hogy a 2015-re várható csúcspont után a kibocsátás globális szintje csökkenni kezdjen,

B.   mivel az éghajlatváltozás közgazdasági hatásáról szóló Stern-jelentés (2006. október) és az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottság jelentései szerint a legszegényebb országok és emberek szenvednek majd a leghamarabb és leginkább az éghajlatváltozás hatásaitól,

C.   mivel a megújuló energiaforrások és az energiamegtakarítás kulcsfontosságú szerepet játszanak az energiával kapcsolatos szolgáltatásokhoz való fenntartható hozzáférés biztosításában, hozzájárulva az alábbiakhoz:

D.   mivel a vezető hatalmak a fenntartható fejlődésről szóló 2002-es csúcstalálkozón megállapodtak abban, hogy az alapvető energiaszolgáltatásoktól elzárt emberek jelenlegi 1,6 milliárdos számát a felére csökkentik; mivel, ha a jelenlegi trendek folytatódnak, ezt a célt sohasem fogják elérni,

E.   mivel a fejlődő országok előtt álló energiával kapcsolatos kihívások fenntartható megoldását a megújuló energiaforrások nagyobb használatával, az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás nagyobb mértékű javításával kellene elérni,

F.   mivel az átláthatóság, valamint a köz- és magánbefektetők felé való elszámoltathatóság kulcsfontosságú lesz a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap által kínált támogatás értékelése, és esetleges további növelése során, és mivel az ellenőrzés intenzív lesz, különösen az alap végrehajtásának első éveiben,

1.   üdvözli a Bizottságnak a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (GEEREF) létrehozására irányuló javaslatát;

2.   úgy véli, hogy alacsonyabb üvegházhatást okozó gázkibocsátással, tiszta levegővel és fenntartható energiaellátással járó fenntartható fejlődés, különösen fejlődő országokban és a felemelkedő gazdaságokban, csak a helyi energiaforrásokat felhasználó megújuló technológiák alkalmazásának biztosításával és – a távoli és decentralizált készletekbe történő befektetések támogatása révén – az energiához való hozzáférés javításával valósítható meg;

3.   úgy véli, hogy az energiahatékonyság, az energiamegtakarítás és a megújuló energiák előmozdítását, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és az egyéb kockázatoknak a csökkentését, a legszegényebb országok energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférését és a fejlődő világ energiaforrásainak diverzifikálását az alap legfontosabb célkitűzéseivé kell tenni;

4.   különösen üdvözli, hogy az alap a magánbefektetések előmozdítására is összpontosít a kockázati tőke biztosításával, mivel azok hosszú távon kritikus fontosságúak a fenntartható energiaprojektek sikeres végrehajtása tekintetében a fejlődő világban;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy valamennyi, a projektekhez és a technológia megválasztásához nyújtott támogatásnak legyen feltétele az átfogó fenntarthatósági kritériumok teljesítése és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás, továbbá a földrajzi jellegzetességek és a rendelkezésre álló regionális források;

6.   sürgeti a Bizottságot, hogy az alap végrehajtásakor összpontosítson a kisebb nagyságrendű projektekre, amelyek a legnehezebben vonzzák a magánszektor befektetéseit; úgy véli, hogy a Bizottságnak a befektetésekre vonatkozóan rendszeresen felül kellene vizsgálnia az egyes projektekre megállapított 10 millió eurós elfogadhatósági küszöböt, és a rendelkezésre álló források legalább egyharmadát az egymillió eurónál kevesebbet igénylő kisebb projektek számára kellene elkülönítenie;

7.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fejlődő országokban valamennyi biomassza-projekt, így a víz- és szennyvízkezelést is magában foglaló projektek támogatása is olyan szigorú fenntarthatósági kritériumok teljesítésétől függjön, amelyek biztosítják, hogy kizárólag a legfenntarthatóbb technológiákat támogatják, figyelembe véve a biomassza teljes életciklusnyi hatását az üvegházhatást okozó gázkibocsátásokra, a levegőminőségre, a regionális igazgatásra, a társadalmi–gazdasági feltételekre és a biológiai sokszínűségre, beleértve a természetes erdők megőrzését, valamint – a legjobb helyi mezőgazdasági gyakorlatok javításával – az élelmiszer-ellátás biztosítását mindenki számára;

8.   sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a GEEREF támogassa a napenergia-projekteket, és felszólítja az intelligens rácshálózat-technológiák fejlesztésének támogatására; ösztönzi különösen a vidéki szegény népesség számára megfelelő beruházásokat, például a megújuló energia révén történő villamosítást (ideértve a vízenergiát, nap- és szélenergiát és a biomasszát), a napenergiával működő fűtőberendezéseket, a napenergiával működő pasztőrözőket, a szélpumpákat és a továbbfejlesztett tűzhelyeket, valamint az energetikai projektekben való helyi részvétel fokozása érdekében a mikrohitelrendszerek támogatását;

9.   ragaszkodik ahhoz, hogy a GEEREF-nek nem szabad támogatnia azokat az 1 millió eurónál többet igénylő projekteket, amelyek a hagyományos energiahordozókról és a meglévő vagy új szénerőművek biomasszával történő vegyes üzemeltetéséről, a fosszilis üzemanyagok kis nagyságrendű használatáról (például dízelgenerátorokban), vagy a kiterjedt agroüzemanyag-gyártásról szólnak; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a GEEREF által támogatott alárendelt alapokból származó beruházások ne támogassák a fenti típusú technológiákat; felhívja ezért a Bizottságot annak biztosítására, hogy a vonatkozó kezelési szerződések és a projektek kiválasztási kritériumai kizárják ezeket a projekteket;

10.   úgy véli, hogy – ahol csak lehetséges – a támogatásnak olyan projektekre kell összpontosítania, amelyek a megújuló energia-technológiákat nagyobb energiahatékonysággal ötvözik, mint például az épületállomány, a világítási és hűtési láncok fejlesztésére irányuló projektek;

11.   szorgalmazza a GEEREF és a Bizottság által javasolt Nemzetközi Energiahatékonysági Együttműködés platformja keretében végzett jövőbeni munka teljes összehangolását, a kutatásra és fejlesztésre, valamint a teljesítményértékelésre irányuló együttműködés javítása érdekében;

12.   sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az alap támogassa a helyi piacok, valamint a gyártás és a kapacitások fejlődését a fejlődő világban, például a helyi kkv-k támogatásával annak érdekében, hogy bizonyos régiókban átvehessék az új technológiák forgalmazásával kapcsolatos felelősséget;

13.   úgy véli, hogy az alapot arra is fel kell használni, hogy lehetőséget biztosítson különösen az EU-tagállamok kkv-inak arra, hogy technikai know-how-jukkal részt vehessenek a fenntartható energia-technológiák fejlesztésében és kiaknázásában a fejlődő országokban;

14.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az alap működése összhangban álljon a tagállamok és az EU egyéb, a fejlődő országokat célzó fejlesztési politikáival, energetikai kezdeményezéseivel, és egészítse ki azokat;

15.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az alap kiegészítse a fejlődő világban zajló fenntartható energia-projekteket támogató számos más nemzeti kezdeményezést és alapot (beleértve a Világbank és a Regionális Fejlesztési Bank által vezetett, valamint a fenntartható fejlődésről szóló 2002-es csúcstalálkozón indított programokat), és hatékonyan működjön azokkal együtt;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy bizonyos - különösen a legkevésbé fejlett - országokban az alap hozzájáruljon a korlátok csökkentéséhez a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) alkalmazása tekintetében, valamint hogy továbbra is ösztönözze a tiszta fejlesztési mechanizmusokkal kapcsolatos olyan projekteket, amelyek egyértelmű többletértéket hordoznak, a fenntartható fejlődés szempontjából pozitív hatásuk van, és teljesítik a "Gold Standard" kritériumokat;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel az alap növelésének módjait az ENSZ éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye keretében egy 2012 utáni rendszer jövőbeni összefüggésében, figyelembe véve, hogy a fenntartható energia a fejlődő országokban alapvető fontosságú lesz ezen egyezmény célkitűzésének eléréséhez;

18.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a javasolt 100 millió eurós minimális finanszírozási célkitűzés – ezen belül egyenként mindössze 15 millió eurós hozzájárulás a 2007-es, illetve a 2008-as évre – a GEEREF hozzájárulásaként elkeserítően kevés, amennyiben a cél "az energiahatékonysági és megújuló energiákra vonatkozó projektek részarányának fokozása és a fenntartható fejlődéshez való lényeges hozzájárulás", továbbá amiatt, hogy mindeddig csak néhány ország vállalkozott az alapban való pénzügyi részvételre; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy növelje hozzájárulását és egyúttal ösztönözze a tagállamokat, valamint a multilaterális pénzügyi intézményeket erőik egyesítésére az alap méretének jelentős növelése érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy minél többen ajánlják fel pénzügyi támogatásukat;

19.   úgy véli, hogy a GEEREF (amely egy nyílt végű alap) első éveiben olyan minták kidolgozását kell fő célul kitűzni, amelyek ösztönzik a további hozzájárulásokat, növelik a megújuló energiákba és az energiahatékonyságba beruházott források áramlását a fejlődő országokba és az átalakuló gazdaságokba, és a várt 1-3 millió embernél sokkal többet kímél meg az energiaszegénységtől;

20.   hangsúlyozza, hogy a GEEREF-nek kiemelten kell kezelnie a legkevésbé fejlett országok sajátos szükségleteit és az olyan beavatkozásokat, amelyek bizonyítottan szoros kapcsolatban állnak a szegénység csökkentésével; megjegyzi, hogy a GEEREF hatálya a fekete-afrikai, a karibi és csendes-óceáni országokban, az Európai Szomszédsági Politikában részt vevő országokban (Észak-Afrikát és a nem EU-tag kelet-európai országokat is beleértve), valamint a latin-amerikai és ázsiai országokban működő regionális alárendelt alapok támogatására terjed ki; felszólít ugyanakkor, hogy helyezzenek különleges hangsúlyt az AKCS-országok igényeinek kielégítésére; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az előirányzatok elosztásakor a forrásokat ne csupán egy vagy két részalapra osszák szét; határozottan javasolja, hogy a Kína és Oroszország számára létrehozott bármilyen alárendelt alap – amennyiben része a portfoliónak – ne vegye fel az összes rendelkezésre álló forrást, és hogy ezek kísérleti projektként tartsanak számot különös érdeklődésre;

21.   elismeri azonban, hogy a jelenlegi elképzeléseknek megfelelően a GEEREF nehézségekkel nézhet szembe az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottság (DAC) által megállapított hivatalos fejlesztéstámogatásra (ODA) vonatkozó kritériumoknak való megfelelés terén, mivel a beruházásokat a fejlesztési szükségletek helyett a pénzügyi megtérülés fogja irányítani; elismeri azt a kockázatot, hogy a GEEREF sajátos célkitűzéseként említett szegénységcsökkentés mindössze az alap másodlagos prioritásává válhat; hangsúlyozza ezért, hogy a GEEREF-támogatásra jogosult projektek átvilágítására szolgáló egyértelmű fejlesztési kritériumok kialakítása mellett a Bizottságnak jelentősen növelnie kell a támogatásalapú fejlesztési segítségnyújtást annak érdekében, hogy a legszegényebbeknek fenntartható energiaszolgáltatásokat lehessen nyújtani;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsen jelentést az alap végrehajtásának előrehaladásáról és a támogatott projektekről, különösen hogy készítsen éves előrehaladási jelentést a Parlament részére;

23.   felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a különféle projektekkel, konkrét eredményeikkel és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásukkal kapcsolatos intenzív kommunikáció és tapasztalatcsere megkönnyítésének módjaira;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0406. (2) HL C 298. E, 2006.12.8., 273. o. (3) HL C 317. E, 2006.12.23., 890. o. (4) HL C 227. E, 2006.9.21., 599. o.

Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása az EU új tagállamaira vonatkozó fejlesztési együttműködési politika kihívásairól (2007/2140(INI))

P6_TA(2008)0097 A6-0036/2008

Az Európai Parlament, A fejlesztési együttműködésre vonatkozó jogalkotás

–   tekintettel az EK-Szerződés 177–181. cikkeire,

–   tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és tagállamai között 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra(1), melyet a 2005. június 25-én Luxembourgban aláírt megállapodással(2) módosítottak,

–   tekintettel az ENSZ által 2000-ben elfogadott Millennium Nyilatkozatra, a 2005-ös "Befektetés a fejlesztésbe" című ENSZ-jelentésre és a millenniumi fejlesztési célokra (MFC),

–   tekintettel 2005. március 2-i, a támogatások hatékonyságáról szóló Párizsi Nyilatkozatra,

–   tekintettel a fejlesztés finanszírozásáról szóló 2002-es Monterrey-i Konszenzusra,

–   tekintettel a Tanács, a tagállamok kormányának a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság "Európai Konszenzus" (Európai konszenzus a fejlesztésről) című, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló együttes nyilatkozatára(3),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott közös nyilatkozatra: "A humanitárius segélyre vonatkozó európai konszenzus"(4),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2007. május 15-én elfogadott, az EU-nak a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra és komplementaritásra vonatkozó magatartási kódexéről szóló következtetésekre,

–   tekintettel a Bizottság "Politikák fejlesztési célú koherenciája - A haladás felgyorsítása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé" című közleményére (COM(2005)0134),

–   tekintettel a Bizottság "A Millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett előrelépések felgyorsítása - A fejlesztés finanszírozása és a támogatás hatékonysága" című közleményére (COM(2005)0133),

–   tekintettel a Bizottság "EU-segélyezés: Többet, gyorsabban, eredményesebben" című közleményére (COM(2006)0087) és az Általános Ügyek Tanácsa és a Külügyi Tanács 2006. április 11-i, a közleményen alapuló következtetéseire,

–   tekintettel a Bizottság "2006. évi jelentés az Európai Közösség 2005. évi fejlesztéspolitikájáról és a külső segítségnyújtás végrehajtásáról" című közleményére (COM(2006)0326),

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–   tekintettel a Bizottság "A kormányzás szerepe a fejlesztési politikával kapcsolatos európai konszenzusban: Összehangolt megközelítés az Európai Unióban" című közleményére (COM(2006)0421),

–   tekintettel a Cseh Köztársaság nemzetközi fejlesztési együttműködési politikájára, beleértve a bilaterális fejlesztési együttműködésről szóló 2007-es tervet és az Angolával és Zambiával kapcsolatos stratégiai dokumentumokat is,

–   tekintettel Magyarország nemzetközi fejlesztési együttműködési politikájára,

–   tekintettel Lettország 2006–2010-re vonatkozó fejlesztési együttműködési politikájára,

–   tekintettel Litvánia 2006–2010-re vonatkozó fejlesztési együttműködési politikájára,

–   tekintettel Észtország fejlesztési együttműködési és humanitárius segítségnyújtási stratégiájára 2006 és 2010 között,

–   tekintettel a Lengyelország fejlesztési együttműködéséről 2003-ban kiadott stratégiára és a 2007-es lengyel segélyprogramra,

–   tekintettel Románia nemzetközi fejlesztési együttműködésének nemzeti stratégiájára,

–   tekintettel a szlovák hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) 2003–2008-ra szóló középtávú stratégiájára és Szlovákia 2006-os hivatalos fejlesztéstámogatási nemzeti programjára,

–   tekintettel Szlovénia 2002–2004-es fejlesztési együttműködésére,

–   tekintettel az európai fejlesztési és segélyezési nem kormányzati szervezetek szövetsége (CONCORD) által kiadott "Vissza a tapssal! Az uniós kormányok a segélyekre vonatkozó ígéretek meghiúsulását kockáztatják" ("Hold the Applause! EU governments risk breaking aid promises") című 2007-es NGO Aid Watch jelentésre, amely magában foglalja az egyes tagállamok teljesítményének nem kormányzati szervek által végzett vizsgálatát a hivatalos fejlesztéstámogatás szempontjai szerint,

–   tekintettel a 2007–2013-as Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiára (Stratégia egy új partnerségért),

–   tekintettel az "Európai fejlesztési konszenzus: a fejlesztésre vonatkozó nevelés és tudatosítás hozzájárulása" stratégiai keretre, amelyet az uniós intézmények, a tagállamok, a civil szféra és más érdekeltek képviselői vázoltak fel, és mutattak be a 2007 novemberében Lisszabonban megtartott Európai Fejlesztési Napokon,

–   tekintettel a 2006. november 7. és 9. között tartott, a nem kormányzati szervezetek kommunikációjáról szóló európai konszenzusra,

–   tekintettel a fejlesztési miniszterek Tanácsának a fejlesztésre vonatkozó oktatásról és a fejlesztési együttműködésre való európai figyelemfelkeltésről szóló, 2001. november 8-i állásfoglalására,

–   tekintettel az Európa Tanács tagállamaiból érkezett parlamenti képviselőket, helyi és regionális hatóságokat és civil szervezeteket reprezentáló 2002. november 15–17-i európai Globális Oktatási Kongresszus által hozott Maastrichti Nyilatkozatra az európai globális oktatás 2015-ig tartó fejlesztéséről és növeléséről szóló európai stratégiai keretrendszerről,

–   tekintettel a 2003-as palermói folyamatra, amelyet azzal a céllal vezettek be, hogy olyan informális fórumot hozzanak létre, amelyben a szereplők az európai fejlesztési segélyek fő kérdéseit, azok fő fejlesztéseit vitathatják meg, ezáltal informálisan kiegészítve a Bizottság hivatalos konzultációs eljárásait,

–   tekintettel a 2005. május 19–20. között Brüsszelben az észak–déli szolidaritás iránti érzékenység növeléséért és a fejlesztési oktatásért tartott európai konferenciára,

–   tekintettel az európai fejlesztéssel kapcsolatos oktatásról 2006. július 3-4. között Helsinkiben tartott konferenciára,

–   tekintettel Németország, Portugália és Szlovénia soros EU-elnökségének 18 hónapos fejlesztéspolitikai programjára,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkére,

–   tekintettel a Bizottság "A kibővült Európa – szomszédság: a keleti és déli szomszédainkkal való kapcsolatok új kerete" című közleményére (COM(2003)0104) és a Parlament 2003. november 20-i "A kibővült Európa – szomszédság: a keleti és déli szomszédainkkal való kapcsolatok új kerete" című állásfoglalására(6),

–   tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én Brüsszelben elfogadott "Biztonságos Európa egy jobb világban – Az európai biztonsági stratégia" című dokumentumra,

–   tekintettel a Bizottság "Európai szomszédságpolitika – stratégiai dokumentum" című közleményére (COM(2004)0373),

–   tekintettel a Bizottság "Az Európai Szomszédságpolitika (ENP) keretében kidolgozott cselekvési tervekre irányuló bizottsági javaslatokról" című közleményére (COM(2004)0795),

–   tekintettel a Bizottság "Európai szomszédsági politika - Ajánlások Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, valamint Egyiptom és Libanon részére" című közleményére (COM(2005)0072),

–   tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, "Az európai szomszédságpolitika megerősítéséről" című bizottsági közleményre (COM(2006)0726),

–   tekintettel a Bizottság által 2006. november 14-én elfogadott, a Dél-Kaukázusra (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia) vonatkozó cselekvési tervre,

–   tekintettel a "Az európai szomszédságpolitika megerősítéséről" című fent említett bizottsági közleményhez kapcsolódó, a Bizottság szolgálatai által készített munkadokumentumra (SEC(2006)1504),

–   tekintettel a Bizottság "2007. évi jelentés az Európai Közösség 2006. évi fejlesztéspolitikájáról és a külső segítségnyújtás végrehajtásáról"(COM(2007)0349) című közleményéhez mellékelt, a Bizottság szolgálatai által készített munkadokumentumra (SEC(2007)0840),

–   tekintettel az Ukrajna (SEC(2006)1505) és Moldova (SEC(2006)1506) által az ENP terén elért eredményekről szóló jelentésre,

–   tekintettel a Bizottság 2005. november 24-i "Az európai szomszédsági politika: a haladás éve" (IP/05/1467) című kiadványára,

–   tekintettel a Ferrero-Waldner biztos által a biztosi kollégiumhoz intézett "Az európai szomszédsági politika végrehajtása és előmozdítása" című bizottsági közleményre (SEC(2005)1521),

–   tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika által érintett országoknak és Oroszországnak a technikai segítségnyújtási és információcsere-programban (TAIEX) való részesítésének engedélyezéséről szóló, 2006. január 23-i 2006/62/EK tanácsi határozatra(8),

–   tekintettel a Tanács 2004. december 22-i 2005/47/EK határozatára a 2000/24/EK határozatnak az Európai Unió bővítésére és az európai szomszédságpolitikára figyelemmel történő módosításáról(9),

–   tekintettel az "Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, Fehéroroszország/Moldova/Ukrajna/Örményország/Azerbajdzsán/Grúzia (külön): országstratégiai dokumentum 2007–2013 és nemzeti indikatív program 2007–2010" című jelentésre,

–   tekintettel a Bizottság által elfogadott országstratégiai dokumentumokat kiegészítő 2007–2013 EK-ENPI keleti regionális stratégiai dokumentumra (RSP),

–   tekintettel a 2007-2010 ENPI keleti regionális indikatív programra amely tovább finomítja az új ENPI keleti regionális keretei között történő beavatkozás fókuszát,

–   tekintettel a Bizottság "Fekete-tengeri szinergia – Új regionális együttműködési kezdeményezés" (COM(2007)0160) című közleményére,

–   tekintettel a Bizottság "Az európai szomszédságpolitikához (ENP) tartozó partnerországok közösségi ügynökségekben és közösségi programokban való részvételét elősegítő általános megközelítésről" című közleményére (COM(2006)0724),

–   tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság által 2006 júniusában publikált "Az európai szomszédságpolitika: az ENP-országok gazdasági felülvizsgálata" című alkalmi tanulmányokra,

–   tekintettel a Bizottság által 2007 júliusában indított, az új tagállamokat és a tagjelölt országokat a fejlesztési együttműködés terén támogató II. kapacitáskiépítési rendszerre (CBSII),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitikáról szóló 2006. január 19-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a partnerségi és együttműködési megállapodásokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0036/2008),

Általános észrevételek

A.   mivel az EU 2006-ban 47 524 millió EUR hivatalos fejlesztéstámogatást (ODA) nyújtott, amely a világszerte nyújtott ODA-nak 57%-a, és ennek mértéke várhatóan 78 626 millió EUR-ra növekszik 2010-ig,

B.   mivel az új tagállamok az EU nemzetközi fejlesztési együttműködésben betöltött szerepének erősítése érdekében elkötelezték magukat arra, hogy jövőbeni hozzájárulásukkal 2010-re a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,17 %-ának, 2015-re a GNI 0,33%-ának megfelelő ODA célkitűzést elérjék,

C.   mivel az új tagállamok fejlesztési támogatásai az európai együttműködési politikára, valamint az európai szomszédság-politikára is vonatkoznak,

D.   mivel az új tagállamok fejlesztési együttműködése tekintetében elsőbbséget élvező országok a Független Államok Közössége (FÁK) és a nyugat-balkáni országok, valamint néhány olyan ország, amely tagja az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országoknak,

E.   mivel továbbra is az intézményi keretek jelentik az új tagállamok számára a hatékony fejlesztési együttműködés egyik legnagyobb kihívását,

F.   mivel az új tagállamok számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy el kell érniük a világ legkevésbé fejlett országainak támogatását is magában foglaló fejlesztési együttműködés pártokon átívelő politikai és a közvélemény részéről is meglévő támogatását,

G.   mivel a legtöbb tagállamban a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos tudatosság további javításra szorul,

H.   mivel a tagállamok azon joga, hogy fejlesztési stratégiáikat nemzeti prioritásaik alapján alakítsák ki, teljesen legitim kifejeződése szuverenitásuknak, és mint ilyet mindig tudomásul kell venni és tiszteletben kell tartani,

Az új tagállamok elsőbbséget élvező országai

I.   mivel az Észtország és Lettország által nyújtott kétoldalú ODA-k többsége a FÁK országai, különösen Grúzia, Moldávia és Ukrajna, valamint Afganisztán felé irányul; mivel Észtország ODA kiadásai 2005-ban 0,08%-ot, Lettország ODA kiadásai 2005-ben 0,07%-ot tettek ki,

J.   mivel a Litvánia által nyújtott kétoldalú ODA-k többsége Fehéroroszország, Ukrajna, Moldávia, a dél-kaukázusi országok, Afganisztán (Ghor tartomány) és Irak, valamint mindössze egyetlen AKCS-ország, Mauritánia felé irányul, és 2005-ben Litvánia 0,06%-ot költött az ODA-ra,

K.   mivel a Lengyelország által nyújtott kétoldalú ODA-k többsége Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova és Grúzia felé irányul, és Lengyelország ODA-kiadásai 2005-ben 0,07%-ot tettek ki,

L.   mivel a Magyarország által nyújtott kétoldalú ODA-k többsége Nyugat-Balkán (Montenegró, Szerbia, és Bosznia-Hercegovina) felé irányul, és 2005-ben Magyarország ODA-ra fordított kiadásai 0,11%-ot tettek ki,

M.   mivel a Románia által nyújtott kétoldalú ODA-k többsége Moldávia, Szerbia és Grúzia felé irányul, és Románia ODA-ra fordított kiadásai 2006-ban 0,04%-ot tettek ki,

N.   mivel a Szlovénia által nyújtott kétoldalú ODA-k többsége Nyugat-Balkán (Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Szerbia, Macedónia Volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (FYROM), Albánia) és Moldávia felé irányul, és 2005-ben Szlovénia 0,11%-ot költött ODA-ra,

O.   mivel a Szlovákia által nyújtott kétoldalú ODA-k többsége Szerbia, Montenegró, Kirgizisztán, Kazahsztán, Ukrajna és Fehér-Oroszország felé irányul, és Szlovákia ODA-ra fordított kiadásai 2005-ben 0,12%-ot tettek ki,

P.   mivel a Cseh Köztársaság által nyújtott kétoldalú ODA-k többsége Bosznia-Hercegovina, Moldávia, Mongólia, Szerbia, Montenegró és Vietnám felé irányul, és a Cseh Köztársaság 2005-ben 0,11%-ot fordított az ODA-ra,

Q.   mivel Bulgária csak 2007 végén fogadta el a fejlesztési együttműködésre vonatkozó nemzeti stratégiáját, és prioritásai Albánia, a FYROM, Bosznia-Hercegovina, Ukrajna és Moldávia felé irányulnak, valamint 2005-ben az ODA-ra fordított kiadásai nagyjából 0,04%-ra becsülhetők, amely megegyezik Bulgária többoldalú intézmények munkájához történő hozzájárulásával,

Az új tagállamok és az AKCS-országok közötti kapcsolat

R.   mivel az európai fejlesztési együttműködési politika keretében Észtország, Lettország és Románia nem tervezi egy AKCS-ország támogatását sem, bár Észtország nem zárta ki, hogy a jövőben kétoldalú együttműködést létesít egy kevésbé fejlett szub-szaharai afrikai állammal,

S.   mivel Bulgária olyan afrikai országokat tervez megcélozni, amelyekkel – ilyen például Ghána – 1989 előtt kétoldalú megállapodásokat kötött,

T.   mivel a Cseh Köztársaság a támogatások 8%-ával (2007-ben 956 000 EUR) Angolát és 4%-ával (2007-ben 775 000 EUR) Zambiát veszi célba; mivel Angolában programokat finanszíroz a mezőgazdasági és vidékfejlesztési ágazatban, az oktatás és az olyan horizontális programok területén, mint az aknamentesítés, a közszféra kapacitásainak megerősítése, a civil társadalom támogatása és a nemek közötti egyenlőség, valamint a környezetvédelem; mivel Zambiában , ahol a különösen barátságtalan természeti környezettel rendelkező nyugati tartományt veszi célba, az egészségügyi ágazatban a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló olyan programokat támogat, amelyek például a gyermekhalálozás csökkentését, az anyák egészségének javítását, a HIV/AIDS és más betegségek elleni küzdelmet segítik elő,

U.   mivel Magyarország Etiópiát, és Lengyelország főként Angolát és Tanzániát veszi célba,

V.   mivel Szlovákia Kenyát, Szudánt és Mozambikot vesz célba, Kenyában az üzleti és egészségügyi ágazatot, valamint támogatást nyújt a megújuló energiaforrások alkalmazására; mivel Szudánnal folytatott fejlesztési együttműködésébe beletartozik az adósságcsökkentés és a technikai infrastruktúrára, például a vízgazdálkodásra, valamint a szociális ágazatra irányul, különösen az általános iskolai oktatást és az alapvető egészségügyi ellátást mozdítja elő,

W.   mivel Szlovénia a szlovén nem kormányzati fejlesztési szervezetein (NGDO-k) keresztül Madagaszkárt, Nigert, Malit, Burkina Fasot, Ugandát és Malawit tervezi célba, venni és segíteni szándékozik továbbá a helyi közösségeket az olyan területeken, mint például az infrastruktúra, az oktatás, a víz, a szennyvízelvezetés biztosítása és a fenntartható energiaellátás,

X.   mivel Litvánia első kétoldalú projektjét 2006-ban Mauritániában alapította (természeti erőforrások fejlesztésének támogatása),

Y.   mivel minden új tagállamban a fejlesztési támogatás jelentős részét multilaterális csatornákon, így az Unión keresztül juttatják el, ezért ezek az országok mind közvetve is hozzájárulnak az AKCS-országok fejlesztéséhez,

Az új tagállamok és szomszédaik közötti kapcsolat

Z.   mivel az EU külkapcsolataiban az ENP-t az egyik kiemelt prioritásának tekinti annak érdekében, hogy a szomszédos országokban elősegítse a jó kormányzást és a gazdasági fejlődést, és így csökkentse a tagállamok és szomszédaik közötti politikai, gazdasági és társadalmi különbségeket,

AA.   mivel a három dél-kaukázusi állam (Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán) számára szóló ENP cselekvési tervek 2006. november 14-én jelentek meg annak ellenére, hogy az ENP-nek a dél-kaukázusi országokra való kiterjesztését eleinte elvetették a fent említett, tágabb Európáról szóló bizottsági közlemény egyik lábjegyzetében,

AB.   mivel a cselekvési terveket az egyes országoknak megfelelően kellett kidolgozni,

AC.   mivel az EU külkapcsolataiban rendszerint a regionális megközelítést helyezi előtérbe,

AD.   mivel a grúz kormány reményét fejezte ki, hogy Grúzia Ukrajnával és Moldáviával a fekete-tengeri térségbe kerül a dél-kaukázusi térség helyett, amit a cselekvési tervben tudomásul vettek,

AE.   mivel az EU és Grúzia közötti cselekvési terv azt jelzi, hogy az EU a konfliktusrendezés terén kész Grúziának további politikai segítséget nyújtani, amit Grúzia eddig elutasított,

AF.   mivel az új tagállamokat már uniós tagságukat megelőzően bevonták az ENP fejlesztésébe,

AG.   mivel az új tagállamoknak EU-tagságukat megelőzően nem volt befolyásuk a cselekvési tervekre, és nem vettek részt a döntéshozatalban és az eljárásban,

AH.   mivel az ENP-be való belépéshez a szomszédos országoknak hatályos szerződésben rögzített kapcsolatokkal kell rendelkezniük, például partnerségi és együttműködési megállapodás vagy társulási megállapodás alapján, így Fehéroroszország, Líbia és Szíria kívül rekedt az ENP-ből, mivel nincsen érvényes szerződésben rögzített kapcsolatuk,

AI.   mivel az EU célja a kiegyensúlyozott kétoldalú és regionális megközelítés Közép-Ázsia irányában,

AJ.   mivel a Kazahsztán, Kirgizisztán, az Orosz Föderáció, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán és az EU közötti kapcsolat partnerségi és együttműködési megállapodásokon, együttműködési kereteken, mint például a BAKU kezdeményezés és különböző közös kül-és biztonságpolitikai eszközökön alapul,

AK.   mivel az EU-val szomszédos összes ország, a lehetséges tagság kérdésétől függetlenül, egyenlő esélyekkel rendelkezik az EU-val történő kiváltságos kapcsolatok kialakítására, amely az adott ország saját törekvéseinek megfelelően a közös érdekeken és a közös értékeken alapulnak,

AL.   mivel a cselekvési tervek legnagyobb előnye az, hogy segít az országnak prioritásai meghatározásában és az uniós támogatások saját erőfeszítéseihez való igazításában,

AM.   mivel Bulgária és Románia már folytat határokon átnyúló együttműködést az adott ENP-partnerekkel,

AN.   mivel a TAIEX és az ikerintézményi programok keretében az új tagállamok szerepe az átmenettel kapcsolatos tapasztalatok megosztása és a régi tagállamok ismereteinek kiegészítése,

A közvélemény tudatosságának növelése

AO.   mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országainak többségében a közvélemény fejlesztési kérdésekkel kapcsolatos tudatosságának növelésére fordított kiadások összesen 190 millió EUR-t tesznek ki, amely a teljes ODA 0,25%-át jelenti,

AP.   mivel Lengyelország és Málta kivételével az összes tagállam a nemzeti NGDO-i számára kiemelt prioritásnak tekinti fejlesztésről szóló oktatás,

AQ.   mivel egyik tagállam sem rendelkezik még a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra vonatkozó nemzeti stratégiával,

AR.   mivel az OECD országok állampolgárainak mindössze 12%-a hallott ténylegesen a millenniumi fejlesztési célokról, ezek közül 62% nem tudja, hogy a millenniumi fejlesztési célok mit jelentenek, az európaiak 17%-a a korrupció miatt és azon benyomásuk alapján, hogy a támogatások nem segítik a szegényeket, nem tudják, hogy a támogatások számítanak-e valamit (ez az arány Portugáliában eléri a 34%-ot, Olaszországban 24%-ot, Írországban 23%-ot és Spanyolországban 22%-ot),

AS.   mivel az európai állampolgárok mindössze 29%-a gondolja, hogy 2015-re csökkeni fog a kimagaslóan nagy nyomor és éhezés, és leggyakrabban akadályként a pénz- vagy forráshiányt (18%), az akarat hiányát (18%) és az előttünk álló feladat nagyságát (14%) említik meg,

AT.   mivel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja keretében készített jelentés azt javasolja, hogy a Bizottság és az uniós tagállamok a közvélemény tudatosságának növelésére és a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra szánt kiadásokra minimális célként az ODA 3%-át vagy annál magasabb százalékot határozzanak meg,

1.   hangsúlyozza, hogy a fejlesztési politika teljes egészében része a közösségi vívmányoknak, és felidézi az új tagállamok e területen fennálló nemzetközi kötelezettségeit; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak segítenie kell az új tagállamokat a közösségi vívmányok beépítésében;

2.   úgy véli, hogy az "Európai konszenzus a fejlesztésről" című dokumentum 2004-es bővítést követő egy éven belül tíz új tagállam általi történő aláírásával a tagállamok egyetértettek egy nagy ívű fejlesztési paradigma végrehajtásával, és azzal, hogy a millenniumi fejlesztési célok meghatározott időn belül történő elérésén dolgoznak;

3.   aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos új tagállam nem abban az irányban halad, hogy elérje a célt, miszerint 2010-re bruttó nemzeti jövedelemének 0,17%-át hivatalos fejlesztéstámogatásra kellene fordítania, de néhányuk esetében a hivatalos fejlesztéstámogatás az államadósság csökkentése miatt szükséges általános költségvetési megszorításoktól függ;

4.   kiemeli az új tagállamok különösen a demokratikus átmenet időszakában szerzett saját tapasztalatát, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak a fejlesztési együttműködés területén a jó kormányzást és a demokrácia előmozdítását kell prioritásként tekintenie; felhívja az uniós intézményeket, hogy fejlesztési politikájuk gazdagítása érdekében aknázzák ki az új tagállamok e területen felhalmozott tapasztalatait;

5.   úgy véli, hogy az aktív együttműködési politikának köszönhetően az új tagállamok hozzájárulnak az alapvető jogok tiszteletben tartása elősegítéséhez és az európai szomszédsági politika hatálya alá tartozó harmadik országokban élő új generációkkal való szolidaritás előmozdításához;

6.   hangsúlyozza a fejlesztési együttműködési politikában való részvételből származó kézzelfogható előnyöket az új tagállamok számára, különösen a gazdaságfejlesztés és a kereskedelem területén;

7.   üdvözli a Bizottságnak a hagyományos fejlesztési politikákon való túllépésre és a fejlődő országokkal való új partnerkapcsolatok létesítésére irányuló új megközelítését;

8.   üdvözli, hogy a nemzetközi közösség a humanitárius sürgősség esetére el kívánja fogadni a "közös felelősség" elvét;

9.   hangsúlyozza, hogy az új és a régi tagállamoknak proaktívabb módon kellene együttműködniük az EU-n belül annak biztosítására, hogy az ENP-ben részt vevő egyes országok helyzetének figyelemmel kísérése a kellő időben történjen, és az EU rugalmasabban tudjon reagálni az ezen országokra vonatkozó politikája tekintetében;

10.   hangsúlyozza a fejlesztés és a migráció közötti kapcsolatot, amely nagy kihívást jelent az EU külső határainál elhelyezkedő legtöbb új tagállam számára;

11.   elismeri az új tagállamok által tett előrehaladást a korábbi segélyfogadó országokból adományozó országokká való fejlődés terén, és tudomásul veszi a jövőbeni kihívásokat;

12.   megjegyzi, hogy az átmeneti időszakot követően az új tagállamok prioritásait történelmi kapcsolataik és szomszédjaik határozzák meg, továbbá az új tagállamok fejlesztési együttműködésre szánt költségvetésének nagyobb részét közvetlen szomszédjaikra és a FÁK országaira fordítják; felhívja az Uniót, hogy használja ki az új tagállamok csatlakozását az EU stratégiai jelenlétének megerősítésére Kelet-Európában, Közép-Ázsiában és a Kaukázusban, vagyis azokban a régiókban, amelyeket az európai segélyezés eddig kevésbé érintett, és amelyek számos kihívással néznek szembe a fejlesztés terén;

13.   hangsúlyozza, hogy a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása terén, vagyis az új tagállamok számára kiemelt területeken a hatékony fellépés szintén olyan cselekvési eszköz, amely végső soron a szegénység csökkentésére, DCI meghatározott európai fejlesztési politika kiemelt célra irányul;

14.   emlékeztet az EU külkapcsolatainak "keleti dimenziójára" és úgy véli, hogy (az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűléshez, az Euromediterrán Partnerséghez (Euromed) és az EU–Latin-Amerika Parlamenti Közgyűléséhez (Eurolat) hasonlóan) egy, az EU-ból és a szomszédos országokból álló új közgyűlés építhetne a történelmi tapasztalatokra, fellendíthetné az új tagállamoknak az uniós politikákhoz való hozzájárulását és segíthetne az ENP együttes megformálásában, valamint az új politikai területek szomszédos államokkal való megismertetésében;

15.   elismeri, hogy a legtöbb tagállam külügyminisztériumán belül létrehoztak olyan szervezeti egységeket, amelyek kimondottan a fejlesztési együttműködéssel foglalkoznak, ugyanakkor javasolja, hogy erősítsék meg a koordinációt mind a saját minisztériumaikban, mind egymás között, illetve más tagállamokkal a nemzeti parlamentek és a helyi hatóságok által a döntéshozatali eljárásokban megengedett mértékig;

16.   elismeri, hogy az érintett intézmények létrehozása és a politikák végrehajtása időigényes folyamat;

17.   elismeri, hogy az elkövetkezendő években a költségvetések emelése és a tudatosságnövelő intézkedések jelentik majd a legnagyobb kihívást az új tagállamok számára;

18.   üdvözli a korábban említett "Európai konszenzus a fejlődésről: a fejlesztésről szóló oktatás és a tudatosítás hozzájárulása" című stratégiai keretet és hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek fontos szerepe van az új tagállamokban a fejlesztésről szóló oktatásnak és tudatosításnak a hivatalos és nem hivatalos oktatásban betöltött jelenlegi és lehetséges szerepének hangsúlyozásában;

19.   úgy véli, hogy olyan partnerekre és ágazatokra irányuló hosszú távú projektek a leghasznosabbak a globális szegénység megszüntetésének folyamatában, amelyek tekintetében az új tagállamok komparatív előnnyel rendelkeznek, és a tapasztalataikat át tudják adni;

20.   felhív a tagállamok közötti munkamegosztásra, figyelembe véve az egyes szereplők hozzájárulásának hozzáadott értékét és a hatékony együttműködést;

21.   úgy véli, hogy az új tagállamok nagy többsége – Litvánia kivételével, ahol a külügyminisztérium a felelős a hivatalos fejlesztéstámogatás megtervezéséért és irányításáért – nagyobb prioritást adhatna a fejlesztési politikájának, valamint a stratégiai tervezéssel kapcsolatos megközelítésében fokozottabb belső koordinációt biztosíthatna;

22.   kijelenti, hogy az EU új tagállamokra vonatkozó célja nem kizárólag az, hogy tapasztalataikat tőkésítse, hanem hogy segítse őket adományozó szerepük megerősítésében; bátorítja ezért a régi és az új tagállamokat, hogy együtt határozzanak meg egy teljesíthető menetrendet, amelynek során az új tagállamok hozzáigazodnak az európai fejlesztéstámogatási célokhoz, figyelembe véve a régi és az új tagállamok közötti partnerségben rejlő lehetőségeket és annak korlátait;

23.   hangsúlyozza, hogy az új tagállamoknak teljes mértékben részt kell venniük a tapasztalatcserében, valamint a fejlesztéspolitika megtervezésével, végrehajtásával és értékelésével kapcsolatos speciális képzésben; emlékeztet a CBS-re (kapacitáskiépítési rendszer) vonatkozó különböző tapasztalatokra és további előremutató változtatásokat kér, például a köztisztviselői létszám túlburjánzásának megállítását;

24.   emlékeztet az új tagállamokért, illetve a csatlakozó vagy tagjelölt államokért felelős tisztviselőkkel való folyamatos párbeszéd fontosságára; kiemeli az ezen országok részéről megfogalmazott szükségletek teljesítésére irányuló képzési kurzusok, szemináriumok, konferenciák és speciális technikai segítségnyújtások szervezésében az EuropeAid által szervezett technikai segítségnyújtás fontosságát; hangsúlyozza ebben a tekintetben a Bizottság Fejlesztési Főigazgatósága által finanszírozott tevékenységek fontosságát;

25.   sajnálja, hogy az új tagállamok kapacitásának erősítésével foglalkozó speciális munkacsoport 2007-ben már nem ülésezik, pedig a fejlesztési együttműködés terén nagy szükség van az új tagállamok kapacitásának növelésére, és az EU bővítési folyamata még mindig tart;

26.   kéri, hogy e csoport kezdjen újra működni és ügyeljen egyrészt arra, amit feladataihoz tartozónak tekint, azaz a parlamenti Fejlesztési Bizottság vagy titkársága, valamint a fejlesztéssel foglalkozó európai nem kormányzati szervezetekkel szoros együttműködésben dolgozó projekt, a TRIALOG képviseletére, másrészt arra, hogy kiterjessze megbízatását az új tagállamok fejlesztési együttműködés terén jelentkező sajátos problémáinak kezelésére;

27.   kiemeli az új tagállamok munkatársainak történő minőségi technikai segítségnyújtásra irányuló ikerprogramokkal és rövid távú ikerprogramokkal kapcsolatos projektek jelentőségét, amelyekkel kapcsolatos támogatásért eddig csupán Magyarország és Szlovákia folyamodott;

28.   felszólít a Parlament és az új tagállamok parlamentjei között a fejlesztési és együttműködési problémákra összpontosító interparlamentáris találkozók félévenként történő összehívására, valamint egy külön hálózat e célból történő létrehozására;

29.   úgy véli, hogy az új tagállamoknak az Európai Fejlesztési Alap bizottságában való részvétele újabb dimenziót adna a vitáknak, és tovább erősítené technikai kapacitásaik kiépítését;

30.   tudomásul veszi a fejlesztési együttműködés prioritásainak tekintetében egyes új tagállamokban fennálló társadalmi elfogadottság hiányát, és a helyzet javítása érdekében átfogó kommunikációs és oktatási stratégia kidolgozására szólít fel; hangsúlyozza a fejlesztéssel kapcsolatos kérdések iránti érzékenység kialakításának fontosságát az iskolai tantervekben, valamint a média szerepét a lakosság figyelmének felhívásában és a nemzetközi önkéntesség kultúrájának kialakításában;

31.   fontosnak tartja, hogy készüljön egy jelentés a fejlesztésről szóló oktatás tudatosításról és annak szerepéről az "Európai konszenzus a fejlesztésről" végrehajtásában, kiemelve a fejlesztésről szóló oktatás és tudatosítás jelenlegi és lehetséges szerepét a hivatalos és nem hivatalos oktatásban Európában, különösen az új tagállamokban;

32.   úgy véli, hogy az új tagállamok lakossága már fogékony a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos kérdések iránt, mint ahogy azt bebizonyította a 2004-es szökőár során tanúsított jelentős mértékű fellépésük, erre alapozva fogékonnyá lehet tenni a lakosságot a hatékony fejlesztési politika terén vállalt konkrét, hosszú távú kötelezettségek iránt;

33.   felhívja a Bizottságot, hogy indítson az új tagállamok együttműködéssel és fejlesztési kérdésekkel kapcsolatban fennálló komparatív előnyére és hozzáadott értékére összpontosító figyelemfelhívó kampányt;

34.   felszólít az érintett nemzeti szereplők közötti nagyobb fokú koordinációra, valamint a nem kormányzati szervezetek és a helyi hatóságok nemzeti döntéshozatali folyamatba való megfelelő bevonására;

35.   felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan vonja be az új tagállamokat a cselekvési tervek előkészítésébe és megtárgyalásába, valamint végrehajtásuk ellenőrzésébe;

36.   megjegyzi, hogy a fejlesztési támogatások nyújtása feltételekhez kötöttségének teljes megszüntetése révén az új tagállamok pozitív példával szolgálhatnak minden tagállam számára;

37.   megjegyzi, hogy a tagállamok mindegyikének határidőket kellene megállapítaniuk a fejlesztési támogatásaik nyújtása feltételekhez kötöttségének megszüntetésére, mert hosszú távon a feltételekhez kötött fejlesztési támogatás nem szolgálja sem a felelősségteljes kormányzást, sem a források hatékony elosztását, és nem járul hozzá a fejlesztési együttműködés céljainak megvalósításához;

38.   megjegyzi, hogy a magánszféra és a fejlesztési együttműködés közötti kapcsolatok ígéretes új utat nyithatnak meg az új tagállamok számára, és az ezen országokból származó magánvállalkozások még aktívabb részvétele a fejlesztési együttműködési projektekre irányuló uniós közbeszerzésekben fokozhatja a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos tudatosságot;

o
o   o

39.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. A legutóbb az AKCS-EK Miniszteri Tanács 1/2006. számú határozatával (HL L 247., 2006.9.9., 22. o.) módosított egyezmény. (2) HL L 209., 2005.8.11., 27. o. (3) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (4) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló nyilatkozatot a Tanács 2007. november 19-én, az Európai Parlament pedig 2007. november 29-én hagyta jóvá, és 2007. december 18-án írta alá a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament elnöke. (5) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (6) HL C 87. E, 2004.4.7., 506. o. (7) HL L 310., 2006.11.9., 1. o. (8) HL L 32., 2006.2.4., 80. o. (9) HL L 21., 2005.1.25., 9. o. (10) HL C 287. E, 2006.11.24., 312. o.

Az Európai Parlament 2008. március 13-i jogalkotási állásfoglalása az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technológiák (IKT) használata révén történő javítását célzó, több tagállam által indított kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0329 – C6-0178/2007 – 2007/0116(COD))

P6_TA(2008)0098 A6-0027/2008

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0329),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 169. cikkére és 172. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0178/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0027/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. március 13-án került elfogadásra az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technológiák (IKT) használata révén történő javítását célzó, több tagállam által indított kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, .../2008/EK határozat).

Az Európai Parlament 2008. március 13-i jogalkotási állásfoglalása a 2003/96/EK irányelvnek a kereskedelmi célú üzemanyagként használt gázolaj adóztatása különös rendelkezéseinek kiigazítása, valamint az ólommentes benzin és az üzemanyagként használt gázolaj adóztatásának koordinálása tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0052 – C6-0109/2007 – 2007/0023(CNS))

P6_TA(2008)0099 A6-0030/2008

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0052),

–   tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0109/2007),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0030/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot javaslatának megfelelő módosítására az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai Módosítás: 1 (4) PREAMBULUMBEKEZÉS (4)  Az üzemanyagok egyrészt a közúti szállítási vállalkozások működési költségeinek nagy részét teszik ki, másrészt jelentős különbségek figyelhetők meg a tagállamok között a gázolajra kivetett adó mértékében. E különbségek üzemanyag-turizmushoz és a verseny torzulásához vezetnek. A kereskedelmi célú gázolajra kivetett adó mértékének közösségi szinten történő erőteljesebb közelítése hatékony választ jelentene a tisztességtelen verseny problémájára, ami a belső piac jobb működését eredményezné és csökkentené a környezetkárosítást. (4)  Az üzemanyagok egyrészt a közúti szállítási vállalkozások működési költségeinek nagy részét teszik ki, másrészt jelentős különbségek figyelhetők meg a tagállamok között a gázolajra kivetett adó mértékében. E különbségek a határ menti régiókban üzemanyag-turizmushoz és a verseny torzulásához vezethetnek. A kereskedelmi célú gázolajra kivetett adó mértékének közösségi szinten történő erőteljesebb közelítése hatékony választ jelentene a tisztességtelen verseny problémájára, ami a belső piac jobb működését eredményezné és csökkentené a környezetkárosítást. A jövedéki adókulcsok közelítésekor figyelembe kell venni az inflációs hatásokat is, valamint az Európai Unió versenyképessége megerősítésének szükségességét. Ki kell emelni, hogy az ólommentes benzin és a gázolaj jövedéki adókulcsainak harmonizálása nem vezethet azon tagállamok tekintetében aránytalan követelményekhez, amelyek egyébként szigorú fiskális politikával rendelkeznek és erősen elkötelezettek az inflációellenes politikák mellett. Módosítás: 28 (5) PREAMBULUMBEKEZDÉS (5)  A Bizottság által elvégzett hatásvizsgálat kimutatta, hogy a kereskedelmi célú gázolajra kivetett adó mértékei erőteljesebb közelítésének legjobb módja a kereskedelmi célú gázolajra kivetett adó minimummértékének növelése, mivel az egyszerre eredményezi a verseny torzulásának, az abból eredő üzemanyag-turizmusnak, valamint a teljes üzemanyag-fogyasztásnak a csökkenését. Ezért helyénvaló arról rendelkezni, hogy 2012-től a gázolaj adójának minimummértéke azonos legyen az ólommentes benzinre kivetett adó minimummértékével, ami tükrözi, hogy e két üzemanyag egyformán káros a környezetre. 2014-től az adó minimummértékének 380 EUR/1000 l-nek kell lennie, hogy hozzájáruljon a minimummérték reálértékének stabilan tartásához, valamint hogy tovább csökkentse a verseny torzulását és a környezetben okozott károkat (5)  A Bizottság által elvégzett hatásvizsgálat kimutatta, hogy a kereskedelmi célú gázolajra kivetett adó mértékei erőteljesebb közelítésének legjobb módja a kereskedelmi célú gázolajra kivetett adó minimummértékének növelése, mivel az egyszerre eredményezi a verseny torzulásának, az abból eredő üzemanyag-turizmusnak, valamint a teljes üzemanyag-fogyasztásnak a csökkenését. Ezért helyénvaló arról rendelkezni, hogy 2012-től a gázolaj adójának minimummértéke azonos legyen az ólommentes benzinre kivetett adó minimummértékével, ami tükrözi, hogy e két üzemanyag egyformán káros a környezetre. 2015-től az adó minimummértékének 359 EUR/1000 l-nek kell lennie, hogy hozzájáruljon a minimummérték reálértékének stabilan tartásához, valamint hogy tovább csökkentse a verseny torzulását és a környezetben okozott károkat Módosítás: 2 (6) PREAMBULUMBEKEZDÉS (6)  Ebben a szakaszban környezetvédelmi szempontból helyénvalónak tűnik azonos minimális adómértéket meghatározni az ólommentes benzinre és a gázolajra. Nincsenek olyan érvényes indokok, amelyek miatt a nem kereskedelmi célú gázolaj és az ólommentes benzin nemzeti adómértékét alacsonyabban kellene rögzíteni, mint a kereskedelmi célú gázolaj nemzeti adómértéke. Azon tagállamok esetében, amelyek különbséget tesznek a gázolaj mint motorhajtóanyag kereskedelmi és a nem kereskedelmi célú felhasználása között, világossá kell tenni, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált nem kereskedelmi gázolaj nemzeti adómértéke nem lehet alacsonyabb, mint az adott tagállam által a kereskedelmi célú gázolajra alkalmazott nemzeti adómérték. Ugyanez érvényes az ólommentes benzin és a motorhajtóanyagként használt kereskedelmi gázolaj viszonylatában. (6)  Ebben a szakaszban környezetvédelmi szempontból helyénvalónak tűnik azonos minimális adómértéket meghatározni az ólommentes benzinre és a gázolajra. Nincsenek olyan érvényes indokok, amelyek miatt a nem kereskedelmi célú gázolaj és az ólommentes benzin nemzeti adómértékét alacsonyabban kellene rögzíteni, mint a kereskedelmi célú gázolaj nemzeti adómértéke. Azon tagállamok esetében, amelyek különbséget tesznek a gázolaj mint motorhajtóanyag kereskedelmi és a nem kereskedelmi célú felhasználása között, világossá kell tenni, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált nem kereskedelmi gázolaj nemzeti adómértéke nem lehet alacsonyabb, mint az adott tagállam által a kereskedelmi célú gázolajra alkalmazott nemzeti adómérték, anélkül azonban, hogy a gázolaj nem kereskedelmi célú felhasználóit ez hátrányosan befolyásolná. Ugyanez érvényes az ólommentes benzin és a motorhajtóanyagként használt kereskedelmi gázolaj viszonylatában. Módosítás: 3 (6a) PREAMBULUMBEKEZDÉS (új) (6a)  Az átmeneti időszakot igénybe vevő tagállamok a vállalt kötelezettségek ellenére sajnálatos módon hajlamosak elmulasztani az azt célzó lépéseket, hogy felzárkózzanak a minimum jövedéki adóra vonatkozó előírásokhoz. Az átmeneti időszak automatikus meghosszabbítása emiatt teljességgel elfogadhatatlan. A Bizottságnak 2010-ben kell beszámolnia arról, hogy az átmeneti időszak vége felé közelítő tagállamok milyen mértékben tettek eleget kötelezettségeiknek. Módosítás: 4 (6b) PREAMBULUMBEKEZDÉS (új) (6b)  A 2003/96/EK irányelv és a közös szállítási politika közötti összhang biztosítása, valamint a szállítási piacokon a verseny lehetséges torzulásainak megelőzése érdekében módosítani kell a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj fogalommeghatározását. Meg kell állapítani, hogy a kereskedelmi felhasználás fogalommeghatározása a legalább 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű járművekkel történő közúti árufuvarozásra vonatkozik. Módosítás: 5 (7) PREAMBULUMBEKEZDÉS (7)  Egyes tagállamoknak átmeneti időszakot biztosítottak a 2003/96/EK irányelvben rögzített adómértékekre történő zökkenőmentes átállás érdekében. Ugyanezen okokból ezen irányelv tekintetében is fenn kell tartani az átmeneti időszakokat. (7)  Egyes tagállamoknak átmeneti időszakot biztosítottak a 2003/96/EK irányelvben rögzített adómértékekre történő zökkenőmentes átállás érdekében. E tagállamok közül némelyik számára ezen irányelv tekintetében is fenn kell tartani az átmeneti időszakokat. Módosítás: 6 (10) PREAMBULUMBEKEZDÉS (10)  Ki kell terjeszteni a tagállamok azon lehetőségét, hogy a kereskedelmi célra használt gázolaj adókulcsát a 2003. január 1-jén hatályban lévő nemzeti adómértéknél alacsonyabban határozzák meg, ha olyan úthasználati díjrendszert alkalmaznak vagy vezetnek be, amelynek eredményeként a teljes adóteher nagyjából azonos marad. Ennek érdekében és a tapasztalatok tükrében helyénvaló megszüntetni azon követelményt, amely szerint a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj 2003. január 1-jén hatályban lévő nemzeti adómértéke legalább kétszerese kell legyen a 2004. január 1-jén alkalmazandó minimum adómértéknek. (10)  Ki kell terjeszteni a tagállamok azon lehetőségét, hogy a kereskedelmi célra használt gázolaj adókulcsát alacsonyabban határozzák meg, ha olyan úthasználati díjrendszert alkalmaznak vagy vezetnek be, amelynek eredményeként a teljes adóteher nagyjából azonos marad. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára a nem fosszilis és alacsony széntartalmú motorhajtóanyag használatának előmozdítását mind az adóösztönzőkön, mind pedig e motorhajtóanyagok adott szintű felhasználásának garantálására irányuló rendszereken keresztül. Ennek érdekében és a tapasztalatok tükrében helyénvaló megszüntetni azon követelményt, amely szerint a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj 2003. január 1-jén hatályban lévő nemzeti adómértéke legalább kétszerese kell legyen a 2004. január 1-jén alkalmazandó minimum adómértéknek. Módosítás: 7 (10A) PREAMBULUMBEKEZDÉS (10a)  A szubszidiaritás elvének figyelembevétele mellett az irányelv alkalmazásával járó többletbevételhez jutott tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy e bevételeket elsősorban az infrastruktúrába, bioüzemanyagokba, továbbá a CO2 -kibocsátások csökkentésére irányuló új környezetvédelmi intézkedésekbe fektessék be újra. Módosítás: 8 1. CIKK, 1 PONT A) ALPONT 7. cikk, (1) bekezdés (2003/96/EK irányelv) 1.  2004. január 1-jétől, 2010. január 1-jétől, 2012. január 1-jétől és 2014. január 1-jétől az üzemanyagokra az I. melléklet A. táblázatában meghatározott minimum adómértékek alkalmazandók. 1.  2004. január 1-jétől, 2010. január 1-jétől, 2012. január 1-jétől és 2015. január 1-jétől az üzemanyagokra az I. melléklet A. táblázatában meghatározott minimum adómértékek alkalmazandók. Módosítás: 9 1. CIKK, 1 PONT A) ALPONT 7. cikk (2) bekezdés 1. albekezdés (2003/96/EK irányelv) 2.  A tagállamok különbséget tehetnek a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználása között, feltéve hogy a minimum közösségi adómértékeket betartják, és a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj adómértéke nem kisebb, mint a 2003. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómérték. (2)  A tagállamok különbséget tehetnek a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználása között, feltéve hogy a minimum közösségi adómértékeket betartják. Módosítás: 10 1. CIKK, (1) PONT, AA) ALPONT (új) 7. cikk (3) bekezdés (a) pont (2003/96/EK irányelv) aa) a (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: "a) ellenszolgáltatás fejében vagy saját költségre kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló és legalább 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárművel vagy nyerges járműszerelvénnyel végzett közúti árufuvarozás;" Módosítás: 11 1. CIKK 1. PONT B) ALPONT 7. cikk, (4) bekezdés (2003/96/EK irányelv) 4.   Azon tagállamok, amelyek a (3) bekezdésben meghatározott motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajat használó gépjárművekre úthasználati díjrendszert alkalmaznak vagy vezetnek be, az ilyen gázolajra olyan kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak, amely alacsonyabb a 2003. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómértéknél, amennyiben a teljes adóteher nagyjából azonos marad, feltéve hogy a gázolajra alkalmazandó közösségi minimummértéket betartják." (4)   A tagállamok a (3) bekezdésben meghatározott motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolajat használó gépjárművekre úthasználati díjrendszert alkalmazhatnak vagy vezethetnek be, feltéve hogy a gázolajra alkalmazandó közösségi minimummértéket betartják Módosítás: 12 1. CIKK 1. PONT C) ALPONT 7. cikk (5) bekezdés 2. albekezdés (2003/96/EK irányelv) A Bizottság a 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban közös szabályokat dolgoz ki az első albekezdésben említett mechanizmusra vonatkozóan." A Bizottság legkésőbb ....-ig * a 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban közös szabályokat dolgoz ki az első albekezdésben említett mechanizmusra vonatkozóan." _____________ * hat hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően. Módosítás: 13 1. CIKK 2. PONT 18. cikk (2003/96/EK irányelv) 2.  A 18. cikk a következőképpen módosul: 2.  A 18. cikk a következőképpen módosul: "a) A (3) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép: "a) A (3) bekezdésben az első mondatot el kell hagyni. "A Spanyol Királyság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét 2007. január 1-jéig az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy 2014. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2016. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." b)  A (4) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép: b)  A (4) bekezdésben az első mondatot el kell hagyni. "Az Osztrák Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét 2007. január 1-jéig az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy 2014. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2016. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." c)  A (5) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép: c)  A (5) bekezdésben az első mondatot el kell hagyni. A Belga Királyság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét 2007. január 1-jéig az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy 2014. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2016. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." d)  A (6) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép: d)  A (6) bekezdésben az első mondatot el kell hagyni. "A Luxemburgi Nagyhercegség átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét 2009. január 1-jéig az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy 2014. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2016. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." e)  A (7) bekezdés második albekezdése első mondatának helyébe a következő szöveg lép: e)  A (7) bekezdés második albekezdésben az első mondatot el kell hagyni. "A Portugál Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét 2009. január 1-jéig az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy 2014. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2016. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." f)  A (8) bekezdés harmadik albekezdése első mondatának helyébe a következő szöveg lép: f)  A (8) bekezdés harmadik albekezdésben az első mondatot el kell hagyni. "A Görög Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét 2010. január 1-jéig az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy 2014. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2016. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." Módosítás: 14 1. CIKK, 3 PONT A) ALPONT 18a. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés (2003/96/EK irányelv) a)  Az (5) bekezdés első mondatát az alábbi helyettesíti: a)  Az (5) bekezdés első albekezdését az alábbi helyettesíti: "A Lett Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómértékét 2011. január 1-jéig az új, 302 EUR/1000 l összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2013. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra vonatkozóan 2015. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2017. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." "(5) A Lett Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómértékét 2012. január 1-ig az új, 302 EUR/1000 l összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2013. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra vonatkozóan pedig 2016. január 1-ig elérje a 359 EUR összeget. Ugyanakkor a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított adó mértéke nem lehet alacsonyabb 2004. május 1-től, mint 245 EUR/1 000 liter és 2008. január 1-től pedig nem lehet alacsonyabb, mint 274 EUR/1 000 liter." Módosítás: 15 1. CIKK 3. PONT B) ALPONT 18a. cikk, (6) bekezdés, első albekezdés (2003/96/EK irányelv) b)  A (6) bekezdés első mondatát az alábbi helyettesíti: b)  A (6) bekezdés első albekezdését az alábbi helyettesíti: "A Litván Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómértékét 2011. január 1-jéig az új, 302 EUR/1000 l összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2013. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra vonatkozóan 2015. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2017. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." "(6) A Litván Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómértékét 2012. január 1-jéig az új, 302 EUR/1000 l összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2013. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra vonatkozóan pedig 2016. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget. Ugyanakkor a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított adó mértéke nem lehet alacsonyabb 2004. május 1-től, mint 245 EUR/1 000 liter és 2008. január 1-től pedig nem lehet alacsonyabb, mint 274 EUR/1 000 liter." Módosítás: 16 1. CIKK 3. PONT C) ALPONT 18a. cikk, (9) bekezdés, második albekezdés (2003/96/EK irányelv) (c)  A (9) bekezdés második albekezdés első mondatát az alábbi helyettesíti: (c)  A (9) bekezdés második albekezdését az alábbi helyettesíti: "A Lengyel Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét 2010. január 1-jéig az új, 302 EUR/1000 l összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, hogy 2014. január 1-jéig elérje a 359 EUR összeget, 2016. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." "A Lengyel Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét 2012. január 1-jéig az új, 302 EUR/1000 l összegű minimummértékhez igazítsa, hogy 2013. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget, 2016. január 1-jéig pedig elérje a 359 EUR összeget. Ugyanakkor a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított adó mértéke nem lehet alacsonyabb 2004. május 1-től, mint 245 EUR/1 000 liter és 2008. január 1-től pedig nem lehet alacsonyabb, mint 274 EUR/1 000 liter." Módosítás: 17 1. CIKK 4. PONT 18c. cikk (2003/96/EK irányelv) "A Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződésben rögzített, a 7. cikktől való eltérések sérelme nélkül e két tagállam további átmeneti időszakot kérhet 2015. január 1-jéig, hogy elérje a 359 EUR összeget, 2017. január 1-jéig pedig a 380 EUR összeget." "A Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződésben rögzített, a 7. cikktől való eltérések sérelme nélkül e két tagállam további átmeneti időszakot kérhet 2016. január 1-jéig, hogy elérje a 359 EUR összeget." Módosítás: 18 1. CIKK 5. PONT I. melléklet, A. táblázat (2003/96/EK irányelv) A Bizottság által javasolt szöveg 2004. január 1. 2010. január 1. 2012. január 1. 2014. január 1. Ólommentes benzin (EUR/1000 l) 2710 11 31, 2710 11 41, 2710 11 45 és 2710 11 49 CN kódok 359 359 359 380 Gázolaj (EUR/1000 l) 2710 19 41 – 2710 19 49 KN-kód 302 330 359 380 A Parlament módosítása 2004. január 1. 2010. január 1. 2012. január 1. 2015. január 1. Ólommentes benzin (EUR/1000 l) 2710 11 31, 2710 11 41, 2710 11 45 és 2710 11 49 CN kódok 359 359 359 359 Gázolaj (EUR/1000 l) 2710 19 41 – 2710 19 49 KN-kód 302 330 340 359 Módosítás: 19 1. CIKK 5. PONT I. melléklet, A. táblázat , megjegyzés (új) (2003/96/EK irányelv) A 18a. cikk (5), (6) és (9) bekezdésében, valamint a 18a. cikkben megállapított időtartamok sérelme nélkül a következő rendelkezéseket kell alkalmazni: –  2015. január 1. előtt az ólommentes benzin és a gázolaj jövedéki adója nem lehet alacsonyabb, mint 359 EUR/1 000 liter. –  Azok a tagállamok, amelyeknek közösségi jogszabály alapján a gázolaj jövedéki adókulcsát 2012. január 1-ig 340 EUR/1 000 literre kell emelniük, 2015. január 1-ig legalább 359 EUR/1 000 liter adókulcsot kell kivetniük. –  Azok a tagállamok, ahol a gázolaj jövedéki adója 2008. január 1-én meghaladta a 400EUR/1 000 litert, 2015. január 1-ig nem fogják tovább emelni a gázolaj jövedéki adókulcsát. –  Azok a tagállamok, ahol az ólommentes benzin jövedéki adómértéke 2008. január 1-én meghaladta az 500 EUR/1 000 litert, 2015. január 1-jéig az adó mértékét tovább nem fogják emelni. Módosítás: 20 1. CIKK 5A. PONT (új) 29a. cikk (új) (2003/96/EK irányelv) (5a)  Az irányelv a következő 29a. cikkel egészül ki: "29a. cikk A Bizottság beszámol azon tagállamok kötelezettségeinek teljesítéséről, amelyek esetében az átmeneti időszak 2010-ben jár le."

Az Európai Parlament 2008. március 13-i ajánlása a Tanácshoz az Európai Unió Irakban betöltött szerepéről (2007/2181(INI))

P6_TA(2008)0100 A6-0052/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a PSE képviselőcsoport nevében Ana Maria Gomes által előterjesztett, az Európai Unió Irakban betöltött szerepéről szóló, a Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatra (B6-0328/2007),

–   tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira, legutóbb a 2007-es iraki különintézkedést létrehozó bizottsági határozat tervezetéről szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az iraki menekültek humanitárius helyzetéről szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az iraki kapcsolatokkal foglalkozó ad hoc küldöttség összetételéről és megbízásáról szóló 2007. november 15-i és december 6-i elnökök értekezletén hozott határozatokra,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának az Európai Unió iraki részvételéről szóló 2007. április 23–24-i, október 15–16-i és november 19–20-i következtetéseire,

–   tekintettel az "Ajánlások az Európai Unió megújított iraki szerepvállalására" című, 2006. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2006)0283),

–   tekintettel a Sharm el-Sheikben, Egyiptomban 2007. május 3-án hatályba lépett, Irakkal való nemzetközi megállapodásra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2004. június 8-i 1546(2004), a 2007. augusztus 10-i 177(/2007) és a 2007. december 18-i 1790(2007) számú határozatára, különösen az utóbbi I. és II. mellékletére,

–   tekintettel az Európai Uniónak az Európai Biztonsági és Védelmi Politika (EBVP) keretében létrehozott integrált iraki jogállamiság-missziójáról (EUJUST LEX) szóló 2005. március 7-i 2005/190/KKBP tanácsi együttes fellépésére(3), valamint az ezt módosító és a misszió megbízását meghosszabbító további együttes fellépésekre,

–   tekintettel a 2003. december 12-i "Biztonságos Európa egy jobb világban" című európai biztonsági stratégiára,

–   tekintettel a Tanácsnak és a Tanács keretében ülésező tagállamok kormányai képviselőinek, az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, 2005. november 22-i közös nyilatkozatára (Európai konszenzus a fejlesztésről),

–   tekintettel a nők helyzetéről a fegyveres konfliktusokban és a konfliktust követő újjáépítésben betöltött szerepükről szóló 2006. június 1-jei állásfoglalására(4),

–   tekintettel a fegyveres konfliktusok esetén a polgári személyzet védelméről szóló, 1949. augusztus 12-i negyedik genfi egyezményre és annak I. és II. jegyzőkönyvére, és aggodalommal tekintve különösen azokra az erőszakos cselekményekre, amelyeknek a humanitárius, egészségügyi és vallási személyzet áldozatul esik feladatai gyakorlása során,

–   tekintettel a fejlődő országokban a kis- és középvállalkozások helyzetéről szóló 2006. június 1-jei állásfoglalására(5),

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottságnak az Európai Unió Irakban betöltött szerepéről szóló jelentésére (A6-0052/2008),

A.   mivel az Iraki Köztársaság 2005 óta két többpárti választást tartott, népszavazás útján alkotmányt fogadott el, megteremtette a szövetségi állam alapjait, és megkezdte a demokratikus intézmények kiépítésének nehéz folyamatát,

B.   mivel Irakban mind a társadalom, mind a politikai vezetés megosztott, és mivel az ország egyes részeinek biztonsági helyzete továbbra is rendkívül kritikus,

C.   mivel Irakot vallási konfliktus és felkelések sújtják, ugyanakkor a jogállamiság általános hiánya is érezteti hatását,

D.   mivel a biztonsági helyzet az Iraki Köztársaságban valamelyest javult, de az iraki hadseregre vár a javulás fenntartásának és konszolidálásának feladata, amelyet nemzetközi segítséggel hajt végre, és mivel az újjáépítés és a fenntartható fejlődés biztosítását célzó komoly erőfeszítések, valamint az EU iraki népnek nyújtott támogatásának megvalósulása a politikai és biztonsági helyzet folyamatos javulásának függvénye,

E.   mivel a diktatúra évtizedeiben Irak közigazgatásának feladata sokkal inkább a lakosság ellenőrzése volt, mint a köz szolgálata, és mivel a Ba'ath párt irányítása alatt hosszú évekig működő, szigorúan központosított közigazgatási rendszer eredményeképp az irakiak ma súlyos hiányosságokkal küzdenek a költségvetés és a pénzügyi erőforrások kezelése terén, aminek további folyománya, hogy a közszféra ma törékeny és gyenge, és hiányzik belőle az a közigazgatási kultúra, amely szellemében az iraki lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása volna a legfontosabb feladat,

F.   mivel a szomszédos országoknak tartózkodniuk kell az Irak belügyeibe való bármiféle beavatkozástól, és tiszteletben kell tartaniuk függetlenségét, szuverenitását és területi integritását, illetve az iraki nép azon óhaját, hogy saját maga építse ki az ország alkotmányos és politikai rendszerét,

G.   mivel a konfliktus eddig Irakon belül 2,4 millió embert kényszerített lakhelyének elhagyására, és 2,28 millióan menekültek a szomszédos országokba, elsősorban Szíriába és Jordániába,

H.   mivel az iraki kurd régió olyan térség, ahol a béke és a biztonság valamilyen szinten garantált, és ahol a nemzetközi fejlesztési együttműködés és magánberuházások mértéke növekszik;

I.   mivel az EU-nak mint globális szereplőnek felelősséget kell vállalnia egy új, demokratikus Irak kiépítéséért, és az EU iraki politikáját az EU és a Földközi-tengeri térség, illetve a Közel-Kelet közötti stratégiai partnerség tágabb összefüggéseiben kell vizsgálni,

J.   mivel az EU-nak koherensebb stratégia mentén kell támogatnia Irakot a demokratikus szövetségi állammá alakulás útján; mivel az EU elismeri, hogy a hatékony segítségnyújtás érdekében erős partnerséget kell kiépítenie az iraki néppel, továbbá az iraki kormánynak folyamatos elkötelezettséget kell mutatnia a biztonság és a megbékélés szavatolása, az együttműködés, a kapacitásépítés és a demokrácia elmélyítése, a korrupció leküzdése, az átláthatóság és hatékonyság irányában, melyek alapvető előfeltételei az Európai Unió fokozott iraki szerepvállalásának; mivel az újjáépítés legnagyobb kihívásai intézményi és társadalmi téren jelentkeznek, ideértve az intézmények és az igazgatás kapacitásépítését, a jogállamiság, a rendfenntartás és az emberi jogok tiszteletben tartása megerősítését,

K.   mivel az EU megállapította, hogy a segítségnyújtás eredményességének fokozása érdekében speciális intézkedésekre épülő többéves műveleti tervezésre van szükség, amely túllép a jelenlegi éves tervezésen,

L.   mivel az EU-nak erőforrásai használatát az Irakban fennálló egyedi belső, regionális és humanitárius kihívásokhoz kell igazítania, mivel az EU fokozott iraki szerepvállalásának alapvető előfeltétele az eredményesség, az átláthatóság és a láthatóság,

M.   mivel Irak a hetvenes években elért saját – bevételei tekintetében középszintű – teljesítményéhez képest visszafejlődött, és mivel az EU-nak ehhez kell igazítania forrásai felhasználását,

N.   mivel 2005 decembere óta a Bizottságnak egy kis küldöttsége van Bagdadban, amelynek operatív részlege Ammanban működik, és egyes területeken, különösen Bagdadban, nagy nehézségek akadályozzák működését a katonai és a biztonsági helyzet miatt,

O.   mivel a Bizottság 2003 óta több mint 800 millió euró segélyt biztosított Irak számára (elsősorban a Nemzetközi Iraki Újjáépítési Alapon (IRFFI) keresztül), és mivel az EU az európai biztonsági és védelmi politika EUJUST LEX missziója révén 2005 óta közvetlenül részt vesz Irakban a jogállamiság megteremtésében; mivel az EUJUST LEX mandátumát még egyszer utoljára meghosszabbították,

P.   mivel az iraki kormány az Egyesült Nemzetekkel és a Világbank támogatásával 2007 május 3-án tető alá hozta az Irakkal való nemzetközi megállapodást, amely az iraki kormány következő 5 évre vonatkozó elképzelését tükrözi, valamint irányt szab a nemzetközi közösség iraki szerepvállalásának, és amelyet az Európai Unió, mint a jelentős adományozók egyike, teljes mértékben támogat,

Q.   mivel a fent említett 1770(2007) számú ENSZ BT határozat nemrégiben jelentősen meghosszabbította az Egyesült Nemzetek iraki missziójának megbízását,

R.   mivel a Ba'ath diktatúra évei és a háború évtizedei következtében a társadalom a háború, az elnyomás, a – többek között vegyi fegyverekkel történő (lásd Halabja) – etnikai tisztogatások okozta traumákat hordozza, továbbá megélte, hogy a nemzetközi közösség nem törődött e bűnökkel; mivel a nemzetközi közösségnek, és különösen a beavatkozást támogató államoknak erkölcsi kötelessége és biztonsági érdeke az iraki nép támogatása, és mivel az Európai Uniónak – a többi nemzetközi adományozóval összehangoltan – feladata teljesítéséhez gyorsan és kreatívan mozgósítania kell a rendelkezésére álló összes alkalmas eszközt,

S.   mivel az Európai Parlament elkötelezett amellett, hogy részben hivatalos kapcsolatok révén továbbfejlessze az iraki képviselőtanáccsal való kapcsolatát,

1.   a következő ajánlásokat címezi a Tanácshoz:

2.   hangsúlyozza a Parlamentnek a parlamenti demokrácia elvei és gyakorlata iránti elkötelezettségét; ezért emlékeztet a 2008. évi költségvetésben szereplő kezdeményezésére, mely szerint támogatja a demokrácia harmadik országok parlamentjeivel együttesen történő építését, azon kötelezettségvállalására, hogy a kapacitások kiépítésében nyújtott segítség felajánlásával aktívan támogatja az iraki képviselőtanácsot, valamint az iraki ad hoc küldöttségen keresztül a kétoldalú kapcsolatok előmozdítása érdekében végzett munkájára; ezért úgy határoz, hogy az iraki képviselőtanács további fejlesztését az alábbiakkal segíti:

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Iraki Köztársaság kormányának és képviselőtanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0481. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0357. (3) HL L 62., 2005.3.9., 37. o. (4) HL C 298. E, 2006.12.8., 287. o. (5) HL C 298. E, 2006.12.8., 171. o. (6) Ld. az Európai Parlament és a Tanács 1717/2006/EK rendelete (2006. november 15.) a Stabilitási Eszköz létrehozásáról (HL L 327., 2006.11.24., 1. o.). (7) Ld. az Európai Parlament és a Tanács 1905/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról (HL L 378., 2006.12.27., 41. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1889/2006/EK rendelete a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról (HL L 386., 2006.12.29., 1. o.).

Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása a fegyverkivitelről szóló európai uniós magatartási kódexről – a közös álláspont Tanács általi elfogadásának és jogilag kötelező érvényű eszközzé tételének hiánya

P6_TA(2008)0101 RC-B6-0063/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel 2008-ban lesz tíz éve, hogy létrehozták az Európai Unió fegyverzetkivitelre vonatkozó magatartási kódexét (a továbbiakban: kódex),

B.   mivel több mint 2 évvel ezelőtt, 2005. június 30-án a Coreper technikai szinten egyetértett a kódex felülvizsgálatát célzó folyamat eredményeként létrejött közös álláspont szövegével, amely folyamat célja, hogy a kódexet az Unió területéről EU-s cégek által végrehajtott fegyverkivitelek ellenőrzésének hasznos eszközévé tegye,

C.   mivel e közös álláspont elfogadásával a kódex valamennyi tagállam számára a fegyverek kivitelének ellenőrzésére irányuló, jogilag kötelező érvényű eszközzé válik,

D.   mivel az Európai Parlament több alkalommal határozottan üdvözölte e közös állásfoglalást, nevezetesen 2007. január 18-i, az Európai Unió fegyverkivitelről szóló magatartási kódexének 8. operatív rendelkezése értelmében készített hetedik és nyolcadik éves tanácsi jelentésről szóló állásfoglalásában(1),

E.   mivel ennek ellenére az Európai Tanácsnak 2005 óta politikai szinten nem sikerült elfogadnia e közös álláspontot,

F.   mivel ennek okait hivatalosan egyszer sem indokolták, ám nyilvánvaló, hogy az bizonyos tagállamok azon törekvéséhez kapcsolódik, hogy megszüntessék a Kínai Népköztársasággal szembeni jelenleg érvényben lévő uniós fegyverkiviteli embargót;

G.   mivel a kérdés az alábbi fejlemények miatt égetően sürgőssé vált:

H.   mivel a kódex és alkalmazásának további javítására irányuló, COARM által kifejtett pozitív erőfeszítéseket hátráltatja a tagállamokból olyan országokba irányuló fegyverkivitel, amelyeket konfliktushelyzet, instabilitás vagy az emberi jogok megsértése jellemez, és amelyek ezáltal a kódex értelmében "felelőtlen célországoknak" minősülnek,

I.   mivel azon politikai szándék hiánya, hogy a kódex közös állásponttá váljon, ellentmondásban áll a valamennyi nemzetközi állami és magán fegyverátadás ellenőrzésére irányuló jogi eszközök – nevezetesen a fegyverkereskedelmi egyezmény – előmozdításában az Európai Unió és tagállamai által játszott vezető szereppel;

1.   sajnálatát fejezi ki a közös állásfoglalás elfogadásával kapcsolatban létrejött jelenlegi politikai patthelyzet miatt, tekintettel a kódex létrehozásának 10. évfordulójára;

2.   felhívja a szlovén elnökséget, hogy tegye a közös álláspont elfogadását az Európai Tanács Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa valamennyi ülésének állandó napirendi pontjává mindaddig, amíg a kérdés meg nem oldódik;

3.   sürgeti a jogilag kötelező érvényű kódexet ellenző uniós tagállamokat, hogy fontolják meg álláspontjukat;

4.   úgy véli, hogy egy nemzetközileg kötelező érvényű fegyverkereskedelmi szerződéshez való uniós hozzájárulás akkor válik hitelessé, ha az Unió saját fegyverzet-ellenőrzési rendszere jogilag kötelező érvényűvé válik;

5.   meg van győződve arról is, hogy a közös állásfoglalás elfogadásával párhuzamosan többek között az alábbi intézkedéseket kell meghozni:

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 244 E, 2007.10.18., 210. o.

Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása a börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról (2007/2116 (INI))

P6_TA(2008)0102 A6-0033/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EU-Szerződés 6. és 7. cikkére, valamint az Európai Unió 2007. december 12-én kihirdetett alapjogi chartájának(1) 4. cikkére, amelyek az emberi jogok védelmére vonatkoznak,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (5. cikk), a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányra (7. cikk), a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló 1987-es európai egyezményre (kínzás elleni egyezmény) és annak fakultatív jegyzőkönyvére a fogva tartási helyeken a független nemzetközi és nemzeti szervezetek által tett rendszeres látogatások rendszerének létrehozásáról,

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 3. cikkére, az egyezmény jegyzőkönyveire és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára,

–   tekintettel a fent említett kínzás elleni egyezményre, amely létrehozta az Európa Tanácsnak a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére alakult európai bizottságát, valamint az említett bizottság jelentéseire,

–   tekintettel az ENSZ 1957-ben elfogadott minimumszabályainak összességére a fogva tartottakkal kapcsolatos bánásmódról, és az ENSZ Közgyűlés által e témában elfogadott nyilatkozatokra és elvekre,

–   tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel az Európa Tanács miniszteri bizottságának határozataira és ajánlásaira, különösen a (73)5. sz. határozatára a fogva tartottakkal való bánásmód minimumszabályainak összességéről, az R(87)3. sz. és R (2006)2. sz. ajánlásaira az európai fegyintézeti szabályokról,

–   tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott ajánlásokra és különösen a (2006)1747. sz. ajánlására egy európai fegyintézeti charta létrehozására vonatkozóan, valamint a börtönben lévő anyákra és csecsemőkre vonatkozó (2000)1469. sz. ajánlásra,

–   tekintettel 1989. május 26-i állásfoglalására(2) a börtönben lévő anyákról és gyermekekről, 1996. január 18-i állásfoglalására(3) a rossz fogva tartási feltételekről az Európai Unió börtöneiben, 1998. december 17-i állásfoglalására(4) az elzárási feltételekről az Európai Unióban: berendezések és helyettesítő büntetések, és 2004. március 9-i ajánlására(5) a Tanácsnak az Európai Unióban fogva tartottak jogaival kapcsolatban,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6–0033/2008),

A.   mivel a nemzetközi és európai egyezmények(6) értelmében minden bebörtönzött személlyel az emberi jogok tiszteletben tartása mellett kell bánni és a fogva tartás feltételeinek összhangban kell lenniük a személy emberi méltósága alapelveivel, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával és a magán- és családi élet tiszteletben tartásával, és azokat a független szervezetek általi rendszeres értékelésnek kell alávetni,

B.   mivel a bebörtönzött nők különleges szükségleteit és helyzetét figyelembe kell venni a bírósági határozatokban, a büntetőjogi jogszabályokban és a tagállami büntetés-végrehajtási intézetekben,

C.   mivel konkrét és a nők sajátos szükségleteinek megfelelő intézkedésekre van szükség, nevezetesen alternatív büntetések alkalmazására,

D.   mivel a börtönben lévő várandós nőknek lehetőséget kell adni, hogy támogatásban, tájékoztatásban, valamint várandósságuk és a szülés megfelelő lezajlásához szükséges alapvető körülményekben részesülhessenek, nevezetesen kiegyensúlyozott táplálkozásban, megfelelő egészségügyi feltételekben, friss levegőben, testmozgásban, valamint születés előtti és utáni ellátásban;

E.   mivel minden fogva tartottnak, férfiaknak és nőknek, azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük az egészségügyi ellátásokhoz, azonban a fegyintézeti szakpolitikáknak különös figyelmet kell szentelniük a nőkre jellemző egészségügyi problémák megelőzésére, nyomon követésére és kezelésére mind fizikai, mind mentális szinten;

F.   mivel az anya mentális és fizikai egészsége nem választható el a gyermekétől,

G.   mivel a fogva tartott nők nagy számban szenvednek, vagy szenvedtek kábítószer- vagy más anyagtól való függőségben, amely mentális vagy viselkedési zavarokhoz vezethet, megkívánva így az orvosi kezelést, valamint a megfelelő szociális és pszichológiai támogatást egy átfogó jellegű fegyintézeti szakpolitika keretén belül,

H.   mivel ma már tudjuk, hogy a börtönben lévő nők nagy része erőszaknak, szexuális visszaéléseknek vagy rossz bánásmódnak lett áldozatává családi környezetében vagy párkapcsolatában, és sokan nagy gazdasági és lelki függőségben élnek; mivel közvetlen kapcsolat van mindezen tényezők és bűncselekményekkel terhelt múltjuk, valamint testi és lelki károsodásaik – így a poszttraumatikus stressz – között;

I.   mivel a fegyintézeti személyzetet megfelelően kell képezni és érzékenyé kell tenni a nők és férfiak közötti egyenlőség dimenziójának figyelembevétele és a fogva tartott nők különleges szükségletei és helyzete iránt; mivel egészen különleges figyelmet kell fordítani a legsérülékenyebb nőkre, azaz a fiatalkorúakra és a fogyatékkal élőkre,

J.   mivel a családi kötelékek fenntartása a visszaesés megelőzésének és a társadalmi visszailleszkedésnek fontos eszköze és minden fogva tartottat, gyermekeiket és más családtagjaikat megillető jog, és amely jognak a gyakorlása a nők számára gyakran kifejezetten bonyolult a női fogva tartó intézmények ritkasága, ennélfogva lehetséges földrajzi távolsága miatt;

K.   mivel a gyermek magasabb érdekeit mindig figyelembe kell venni a bebörtönzött szülőtől való elválasztásra vagy az azzal való kapcsolat fenntartására vonatkozó döntések során, illetve minden esetben úgy kell eljárni, hogy az érintett másik szülő gyakorolhassa szülői jogait, továbbá olyan eljárásokat kell kialakítani, amelyek elősegítik az eredeti családi környezettel (testvérekkel, nagyszülőkkel és más családtagokkal) fenntartott érzelmi kapcsolatok fennmaradását;

L.   mivel a gyermekek jogairól szóló már említett egyezmény (valamint más nemzetközi okmányok) aláírásával a részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden gyermek részére mindenféle hátrányos megkülönböztetés nélkül és szüleinek jogi helyzetétől függetlenül biztosítják minden ezen egyezményben biztosított jogok élvezetét, és különösen a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, a pihenéshez és az oktatáshoz való jogot, és hogy ezt a kötelezettségvállalást ugyanígy alkalmazni kell a bebörtönzött szüleikkel tartózkodó gyermekekre is;

M.   mivel a jogellenes cselekmények megtorlásán túl a büntetés-végrehajtási intézeteknek ugyanígy feladata kell legyen a társadalmi és szakmai visszailleszkedésre való törekvés, figyelembe véve azt a társadalmi kirekesztődést és szegénységet, amely gyakran jellemzi nagyszámú fogva tartott férfi és nő múltját;

N.   mivel a fogva tartott nők nagy része bebörtönzése időpontjában folyamatban lévő (gyermekkitétellel, kiskorú ideiglenes befogadásával vagy örökbefogadásával, házasság felbontásával vagy különélés kezdeményezésével, kényszerű lakáselhagyással stb. kapcsolatos) bírósági eljárások részese, ez sérülékennyé teszi és állandó bizonytalanságban és stresszes állapotban tartja őket;

O.   mivel a fogva tartottaknak gyakran nincs tudomásuk a szociális segítség elérhető formáiról, számos esetben pedig az a tény, hogy nincsenek birtokukban a helyzetükre vonatkozó iratok (személyazonosító igazolvány, társadalombiztosítási igazolvány, családi kiskönyv) sem – akár mert elvesztették, akár mert lejárt az érvényességük –, a gyakorlatban is lehetetlenné teszi számukra, hogy élhessenek a tagállamok állampolgárait megillető állampolgári jogokkal;

P.   mivel a fogva tartottak – férfiak és nők – számára a munkához, a szakképzéshez és a pihenéshez való egyenlő hozzáférés fogva tartásuk alatt alapvető tényező a pszichológiai egyensúlyuk, valamint a társadalomba és a munka világába való visszailleszkedésük szempontjából;

Q.   mivel nem elegendő annak biztosítása a férfi és női fogva tartottak számára, hogy hozzáférhetnek a – bármilyen sokszínű – kínálathoz az oktatás, a képzés, a foglalkoztatás, a szórakozás és az egyéni tevékenység terén, és szükség van olyan segítő programok kidolgozására is, amelyek megkönnyítik részvételüket a beilleszkedési folyamat előkészítésében és lebonyolításában;

R.   mivel a bebörtönzött nőknek mindenféle hátrányos megkülönböztetés nélkül hozzá kell tudniuk férni a fizetett és a fizetség nélkül vállalt munkához, valamint különféle és a munkaerőpiac elvárásaihoz igazított szakképzési intézkedésekhez, amelyek elősegítik a társadalomba való visszailleszkedésüket a büntetésük letöltése után;

S.   mivel a fogva tartottak, férfiak és nők, társadalmi visszailleszkedésének, valamint a visszaesés megelőzésének sikere a nyújtott képzés minőségén, és különösen a vállalkozásokkal és a szociális segítségnyújtó szervezetekkel kiépített kapcsolatokon, valamint a büntetés letöltését követően kínált szociális-szakmai segítségnyújtáson és nyomon követésen alapul;

T.   mivel nyilvánvalóan szükség van nemek szerint lebontott átfogó, világos és frissített adatokra és statisztikákra,

A fogva tartás feltételei

1.   bátorítja a tagállamokat, hogy fektessenek be elegendő forrást fegyintézeti infrastruktúrájuk modernizációja és kiigazítása érdekében, valamint hogy hajtsák végre az Európa Tanács már említett R(2006)2. sz. ajánlását, az emberi méltóságot és az alapvető jogokat tiszteletben tartó körülmények biztosítása érdekében, különösen az elhelyezés, az egészségügy, a higiénia, az élelmezés, a szellőztetés és a fényviszonyok terén;

2.   megismétli kérését a Bizottság és a Tanács felé az EU-Szerződés 6. cikkén alapuló, a fogva tartottak jogainak védelmére vonatkozó minimumszabályokról szóló kerethatározat elfogadása érdekében (ahogyan azt az Európa Tanács a már említett R(2006)2 sz. ajánlásában ajánlja), és felhívja a Tanácsot, hogy terjessze az Európa Tanács büntetés-végrehajtási szabályait és mozdítsa elő végrehajtásukat a fogva tartás feltételeinek erőteljesebb európai szintű harmonizálása érdekében, különös tekintettel a nők eltérő szükségleteinek figyelembevételére, valamint a fogva tartott férfiak és nők jogainak és kötelezettségeinek egyértelmű megerősítésére vonatkozó szabályra;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy az emberi jogokról szóló éves jelentésében térjen ki a fogva tartott férfiak és nők alapvető jogainak tiszteletben tartására és a nők számára biztosított különleges fogva tartási feltételekre;

4.   bátorítja a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy erősítsék meg a fent említett kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét, amely a fogva tartási helyek független ellenőrzési rendszerét hozza létre és felhívja a Tanácsot és Bizottságot, hogy mozdítsák elő ezen egyezmény és jegyzőkönyve megerősítését az uniós külpolitika keretében;

5.   emlékeztet arra, hogy az illetékes hatóságoknak rendszeres ellenőrzések révén gondoskodniuk kell arról, hogy a fogva tartási intézmények irányítása megfeleljen a nemzeti és nemzetközi jogi normáknak;

6.   felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a büntetés-végrehajtási intézmények megfelelő rendjét, a személyzet és valamennyi fogva tartott biztonságát, megszüntetve az erőszakkal és visszaélésekkel járó helyzeteket, amelyeknek a nők és az etnikai vagy szociális kisebbséghez tartozók különösen ki vannak téve;

7.   kéri valamennyi tagállamot, hogy könnyítsék meg a fogva tartott nők részvételét a lakosság számára rendszeresen indított olyan megelőző intézkedéssorozatokban, mint a mell- és méhnyakrák korai szűrése, továbbá tegyék lehetővé, hogy a többi nőhöz hasonlóan számukra is megnyíljanak a nemzeti családtervezési programok;

8.   emlékeztet a női börtönök "sajátosságaira" és hangsúlyozza, hogy a nők számára kialakított biztonsági és beilleszkedést segítő rendszereket kell létrehozni; emlékeztet továbbá arra, hogy a bántalmazott, kizsákmányolt és kirekesztett nők számára meg kell teremteni a személyes szükségleteiknek megfelelő, támogató környezetbe való áttelepülés lehetőségét;

9.   felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe büntetés-végrehajtási szakpolitikáikban és a fogva tartási központokban a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontját, valamint hogy jobban vegyék figyelembe a női, illetve a fogva tartott nők gyakran megrázó múltjához kapcsolódó sajátosságokat, különösen az egészségügyi és büntetés-végrehajtási személyzet fogékonyságának felkeltése és megfelelő képzése révén, valamint azáltal, hogy az alapvető értékekre vonatkozóan továbbképzéseket nyújtanak a nőknek:

10.   kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogva tartott nők számára az egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést mindenfajta egészségügyi ellátáshoz, amelyeknek ugyanolyan minőségűnek kell lenniük, mint a lakosság többi részének nyújtott ellátásoknak, a sajátosan női betegségek megelőzése és hatékony kezelése érdekében;

11.   emlékeztet arra, hogy intézkedésekre van szükség, a fogva tartott nők különleges szükségleteinek jobb figyelembevétele érdekében a higiénia terén, a fegyintézeti infrastruktúrát és a szükséges higiéniai berendezéseket illetően;

12.   felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan átfogó büntetés-végrehajtási egészségpolitikát, amely azonosítja és kezeli a bebörtönzéstől kezdve a fizikai és mentális problémákat, és hogy a női sajátosságok tiszteletben tartása mellett nyújtsanak orvosi és pszichológiai segítséget minden szenvedélybetegségben szenvedő fogva tartott férfinak és nőnek;

13.   felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy valamennyi fogva tartott nő – elsősorban azok, akik erőszakot vagy rossz bánásmódot szenvedtek, a gyermeküket egyedül nevelő anyák és a bűnöző fiatalkorú nők – pszichológiai segítségben részesülhessen, abból a célból, hogy nagyobb védettséget biztosítsanak számukra, s erre támaszkodva ápolhassák és javíthassák családi és társadalmi kapcsolataikat, ami nagy mértékben hozzá fog járulni jobb társadalmi és szakmai beilleszkedésük megkönnyítéséhez; ajánlja, hogy a büntetés-végrehajtási személyzetet képezzék ki és tegyék fogékonnyá e fogva tartottak különös sebezhetőségére;

14.   ajánlja, hogy a terhes nők és kiskorú gyermeküket gondozó anyák fogva tartására csak a legvégső esetben kerüljön sor, és hogy bebörtönzés esetén tágasabb és – ha lehetséges – egyéni cellába kerüljenek, továbbá különleges figyelmet kapjanak, különösen az élelmezés és a higiénia terén; továbbá úgy véli, hogy a terhes nőknek ugyanazokban a szülés előtti és utáni vizsgálatokban, valamint szülői felkészítésben kell részesülniük, mint a büntetés-végrehajtás keretein kívül élőknek;

15.   hangsúlyozza, hogy a börtönben lezajlott sikeres szülés után a gyermeket általában a születést követő 24–72 órában elveszik édesanyjától, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy irányozzanak elő más megoldásokat;

16.   hangsúlyozza, hogy az anya fogva tartásával kapcsolatos kérdések vizsgálata során az igazságszolgáltatási rendszernek biztosítania kell a gyermekek jogainak tiszteletben tartását;

17.   kéri a tagállamokat, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben az eltérő szexuális irányultságokat és a családi élet különféle formáit, amennyiben ezek nem ellentétesek a joggal;

18.   hangsúlyozza, hogy véget kell vetni a 18 éves és annál fiatalabb lányok és fiúk felnőttek számára fenntartott börtönökben való fogva tartásának;

A családi kötelékek és a társadalmi kapcsolatok fenntartása

19.   ajánlja, a bebörtönzést helyettesítő büntetések, mint a társadalomban meggyökeresedett alternatívák alkalmazásának előnyben részesítését, különösen az anyák esetében, ha a kirótt büntetés és a közbiztonságot érő kockázat gyenge, amennyiben a bebörtönzésük a családi élet súlyos megzavarásával járna, különösen amikor ők látják el az egyszülős családokban a családfő szerepét vagy kicsi gyermekeik vannak, illetve magatehetetlen vagy fogyatékkal élő személyek gondja hárul rájuk; emlékeztet, hogy az igazságügyi hatóságoknak e szempontokat, különösen az eljárás alá vont szülő gyermekének fontosabb érdekét figyelembe kell venniük a büntetés megválasztásánál; ugyancsak ajánlja azon lehetőség előirányzását, hogy a kiskorú gyermekekről gondoskodó vagy más családfenntartói szerepet betöltő férfi fogva tartottakra az édesanyák számára előirányzott intézkedésekhez hasonló intézkedések vonatkozzanak;

20.   hangsúlyozza, hogy az elszigeteltség és a szorult helyzetnek a várandós fogva tartott nők egészségére gyakorolt hatásai negatívak, vagy akár veszélyes következményekkel is járhatnak a gyermekre, amit igen komolyan számításba kell venni a fogva tartásról szóló döntés meghozatalakor;

21.   hangsúlyozza azt is, hogy az igazságszolgáltatási szervezetnek tájékozódnia kell a gyermekek meglétéről, mielőtt elrendelné a vizsgálati fogságot, illetve az ítélethozatalkor, továbbá meg kell bizonyosodnia arról, hogy gondoskodtak-e a jogaik teljes körű érvényesítéséről;

22.   felhívja a tagállamokat, hogy növeljék női fogva tartó központok számát, és azokat jobban osszák el területükön úgy, hogy megkönnyítsék a fogva tartott nők családi és baráti kapcsolatainak fenntartását, továbbá adjanak lehetőséget számukra vallási szertartásokon való részvételre;

23.   ajánlja a tagállamoknak, hogy ösztönözzék a büntetés-végrehajtási intézeteket arra, hogy fogadjanak el rugalmas szabályokat a családtagok, a barátok és a harmadik személyek számára megengedendő látogatások módjai, gyakorisága, tartama és időbeosztása terén;

24.   felhívja a tagállamokat, hogy könnyítsék a családi közeledést és különösen a gyermekeikkel együtt bebörtönzött szülők kapcsolatait, ha ez nem ellentétes a gyermek érdekével, azáltal hogy olyan látogató-fogadási struktúrákat hoznak létre, amelyek hangulata különbözik a börtönök világáétól, és lehetővé teszik a közös tevékenységeket, valamint a megfelelő érzelmi kapcsolatot;

25.   ösztönzi a tagállamokat, hogy igazodjanak nemzetközi kötelezettségvállalásaikhoz, biztosítva a fogva tartott szülőkkel együtt élő gyermekek jogainak és a velük kapcsolatos bánásmód egyenlőségét, valamint biztosítsanak olyan életfeltételeket a büntetés-végrehajtási intézmények szokásos világától teljes mértékben független és a lehető legtávolabb elhelyezkedő létesítményekben, a rendes gyermekfelügyeleti vagy iskolai intézmények látogathatóságának és annak biztosításával, hogy családtagok vagy gyermekvédelmi szervezetek tagjainak kíséretében széleskörűen és rugalmas formában elhagyhassák az intézményt, amelyek igazodnak e gyermekek szükségleteihez és lehetővé teszik megfelelő testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi fejlődésüket, és megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek, amelyekben képzett személyzet segíti a fogva tartott édesanyákat nevelési és gondozási feladataik ellátásában; ajánlja még, hogy fogva tartott kiskorú gyermekek esetében könnyítsék meg, hogy a szülői felügyeletet az érintett másik szülő gyakorolhassa;

26.   sajnálattal állapítja meg, hogy számos fogva tartott nő egyedülálló anya, aki néha véglegesen elveszti kapcsolatát a gyermekeivel; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kapcsolat teljes megszűnésének megelőzése érdekében határozzanak meg és hajtsanak végre alternatív politikákat;

27.   nyomatékosan felhívja a tagállamokat, hogy valamennyi fogva tartott számára biztosítsák az elsősorban a büntetés-végrehajtás kérdéseivel összefüggő ingyenes jogi segítségnyújtást, a fogva tartott nők esetében a családjogra összpontosítva annak érdekében, hogy választ kapjanak a befogadással, az örökbefogadással, a különéléssel, a nemi jellegű erőszakos cselekményekkel stb. kapcsolatos kérdéseikre;

28.   ajánlja tájékoztató és útbaigazító kampányok szervezését a közösség által nyújtott szociális szolgáltatásokkal, valamint a személyes, családi és szociális helyzetre vonatkozó igazgatási iratok naprakésszé tételével kapcsolatban, annak érdekében, hogy a fogva tartott nők teljes körűen gyakorolhassák állampolgári jogaikat;

29.   felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre pszichoszociális segítő intézkedéseket annak érdekében, hogy a lehető legjobban előkészítsék a gyermek elválását fogva tartott édesanyjától, és csökkentsék ennek káros hatását;

Társadalmi és szakmai visszailleszkedés

30.   ajánlja a tagállamoknak, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy minden fogva tartott férfi és nő számára megfelelően fizetett és változatos, a nemen alapuló szegregációtól és másfajta hátrányos megkülönböztetéstől mentes munkalehetőségeket kínáljanak, továbbá e célból alakítsanak ki partnerségeket vállalkozásokkal;

31.   felhívja a tagállamokat, hogy többek között a foglalkoztatásra és a társadalmi beilleszkedésre irányuló olyan közösségi pénzügyi eszközök használata révén, mint az Európai Szociális Alap vagy a PROGRESS, minél több forrást fordítsanak a büntetés-végrehajtás keretében írás-olvasás tanítási és olyan élethosszig tartó oktatási és szakképzési programok fejlesztésére, amelyek igazodnak a munkaerőpiac elvárásaihoz és diplomaszerzést is lehetővé tehetnek;

32.   hangsúlyozza, hogy e programoknak nyelvtanfolyamokat – ideértve az ország nyelvének (vagy legalább a nemzeti nyelvek egyikének) tanulását is külföldi fogva tartott férfiak és nők esetében –, számítástechnikai, valamint szociális és szakmai magatartásra képző tanfolyamokat is magukban kell foglalniuk;

33.   hangsúlyozza a nem kormányzati szervezeteknek a fogva tartottak és különösen a nők társadalmi és szakmai visszailleszkedése terén játszott nagyon lényeges szerepét, és következésképpen felkéri a tagállamokat, hogy támogassák e szervezetek börtönökben végzett tevékenységeinek fejlesztését, különösen a nekik juttatott források növelésével, tagjaik számára a büntetés-végrehajtási intézményekbe való bejutásuk feltételeinek könnyítésével és a büntetés-végrehajtási személyzet e szereplőkkel való jó együttműködés szükségessége iránti nagyobb fogékonyságának felkeltésével;

34.   úgy véli, hogy ha az nem jelent a közbiztonságra nézve nagy kockázatot vagy a büntetés nem súlyos, a fogva tartott férfiak és nők részére a börtön keretén kívüli munkavégzést vagy szakképzésben való részvételt lehetővé tévő félszabad rendszerek megkönnyíthetik társadalmi és szakmai visszailleszkedésüket;

35.   hangsúlyozza, hogy a fogva tartott férfiak és nők, különösen a várandós vagy nemrégiben szült nők munkakörülményeinek összhangban kell lenniük a nemzeti és közösségi szabályozással, és ezt az illetékes hatóságoknak rendszeresen ellenőrizniük kell;

36.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fogva tartott férfiak és nők a szakmai boldogulás és a társadalomba való beilleszkedés terén ösztönzést kapjanak, nevezetesen személyes helyzetük mérlegének elkészítése és teljesítményük éves értékelése révén;

37.   elsődleges fontosságúnak tartja, hogy valamennyi büntetés-végrehajtási központban olyan segítő és egyénekre szabott támogató programokat dolgozzanak ki, amelyek önkéntes alapon valamennyi fogva tartott férfi és nő számára elérhetőek, azon egyéni boldogulásukra és társadalmi beilleszkedésükre vonatkozó terveik meghatározása, kidolgozása és sikeres végrehajtása érdekében, amelyeket szabadon bocsátásuk után követniük kell;

38.   emlékeztet arra, hogy a fogva tartás alatt és azt követően olyan szociális segítségnyújtási intézkedések végrehajtására van szükség, amelyek célja a fogva tartott személy felkészítése és segítése a visszailleszkedésben, különösen a lakhatás- és a munkakeresés terén, a társadalmi kirekesztődés és a visszaesés elkerülése érdekében;

39.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fogva tartott férfiak és nők külvilággal fenntartott kapcsolatai fennmaradjanak és fejlődjenek, nevezetesen az írott sajtóhoz és a médiákhoz való hozzáférésük, valamint a szociális segítő intézményekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és a kulturális, művészeti vagy más, a büntetés-végrehajtási hatóságok által befogadott egyesületekkel fenntartott kapcsolatok révén;

40.   emlékeztet arra, hogy valamennyi fogva tartott rendszeres hozzáférése a sport- és szabadidős tevékenységekhez, valamint a művészeti vagy kulturális oktatási lehetőségekhez alapvető fontosságú lelki egyensúlyuk megőrzésének szempontjából, továbbá elősegíti a társadalomba való újbóli beilleszkedésüket;

41.   felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi kirekesztődés elleni harcra vonatkozó cselekvési programja keretében fordítson különleges figyelmet a börtönök népességére;

42.   ajánlja a tagállamoknak, hogy fordítsanak különleges figyelmet a külföldi illetőségű fogva tartott férfiakra és nőkre, különös tekintettel a nyelvi és kulturális különbségekre, valamint könnyítsék meg kapcsolattartásukat hozzátartozóikkal és tegyék számukra lehetővé, hogy kapcsolatba léphessenek konzulátusukkal, továbbá részesedhessenek a büntetés-végrehajtási intézmények forrásaiból és programjaiból, és hozzájuthassanak a számukra érthető információs anyaghoz; ajánlja továbbá, hogy a külföldi nők helyzetének sajátosságait vegyék figyelembe a büntetés-végrehajtási intézményekben folyó tevékenységek tervezésében, a személyzetet képezzék ki multikulturális közegben – akár büntetés-végrehajtási intézményekben, akár azokon kívül – végzett munkára, valamint a büntetés-végrehajtási intézményekben és azokon kívül is hozzanak létre mediációs szolgáltatásokat;

43.   felhívja a tagállamokat, hogy a társadalmi és szakmai beilleszkedés megkönnyítése keretében hozzák meg valamennyi ahhoz szükséges intézkedést, hogy nemzeti jogszabályaik közé bekerüljenek azok a normák, amelyek elősegítik a volt fogva tartott nők – elsősorban a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák és a bűnöző fiatalkorú nők – foglalkoztatását szakmai téren mind a köz-, mind a magánszférában;

44.   bátorítja a tagállamokat, hogy a fogva tartás feltételeire, különösen a nők fogva tartására vonatkozó, valamint a szakképzési és társadalmi visszailleszkedési intézkedések hatékonysága terén meglévő ismereteikről és legjobb gyakorlataikról tájékoztassák egymást; véleménye szerint e keretek között fontos ösztönözni és finanszírozni a közvetlenül érdekelt hatóságok és szereplők innovatív programok és helyes gyakorlatok kidolgozásában, továbbá kongresszusokon és országos vagy nemzetközi vitákon való részvételét, mivel ez motivációs tényező és alkalmas pozitív energiák felkeltésére;

45.   felhívja a Bizottságot, hogy egyeztetve a tagállamokkal, ösztönözze a börtönvilágot vizsgáló és a nemi dimenziót előtérbe állító kutatásokat, és finanszírozzon olyan tanulmányokat, amelyek a bűnözés okait, a törvénybe ütköző viselkedés környezetét, valamint a büntetési rendszerek hatékonyságát vizsgálják annak érdekében, hogy lehetővé váljon a fogva tartott férfiak és nők jobb részvétele a társadalmi, családi és szakmai életben;

o
o   o

46.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 303., 2007.12.14., 1. o. (2) HL C 158., 1989.6.26., 511. o. (3) HL C 32., 1996.2.5., 102. o. (4) HL C 98., 1999.4.9., 299. o. (5) HL C 102. E, 2004.4.28., 154. o. (6) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1., 3., 5. és 12. cikke, valamint az ENSZ Közgyűlés által ez alapján 1990. december 14-én 45/111 sz. állásfoglalásának mellékletében elfogadott alapelvek 1. cikke a fogva tartottakról.

Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről a fejlesztési együttműködésben (2007/2182(INI))

P6_TA(2008)0103 A6-0035/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a "Nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben" című 2007. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2007)0100),

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának és tagállamok kormányai Tanács keretében ülésező képviselőinek a nemek közötti egyenlőségről és a nők fejlesztési együttműködésben vállalt szerepének erősítéséről 2007. május 14-én elfogadott következtetéseire,

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés során a nemek közötti egyenlőség előmozdításáról szóló, 2004. április 21-i 806/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (2) bekezdésére, 137. és 141. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió 2000-ben kihirdetett Alapjogi Chartájára(2), és különösen annak 23. cikkére,

–   tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményére (CEDAW),

–   tekintettel az 1995-ben Pekingben megrendezett 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint az ENSZ Peking+5 és Peking+10 című speciális ülésein ezt követően elfogadott, a 2000. június 9-én elfogadott pekingi nyilatkozat és a 2005. március 11-én elfogadott cselekvési platform megvalósítását segítő új intézkedésekről és kezdeményezésekről szóló dokumentumokra,

–   tekintettel az ENSZ 2000. szeptemberi millenniumi csúcstalálkozóján elfogadott millenniumi fejlesztési célokra (MFC), és különös tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a női szerepvállalás előmozdításával kapcsolatos MFC-re, amely előfeltétele az éhezés, a szegénység és a betegség leküzdésének, az egyenlőség elérésének az oktatás minden szintjén és a munka minden területén, a források egyenlő ellenőrzésének és az egyenlő képviseletnek a közéletben és a politikai életben,

–   tekintettel a Bizottság "Millenniumi fejlesztési célok 2000–2004" című jelentésére (SEC(2004)1379),

–   tekintettel a 2004. december 16–17-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amelyek megerősítik az Európai Unió teljes elkötelezettségét a millenniumi fejlesztési célok és a szakpolitikai koherencia mellett,

–   tekintettel az Európai Uniónak a millenniumi fejlesztési célok (MFC) elérésében játszott szerepéről szóló, 2005. április 12-i állásfoglalására(3) és "A millenniumi fejlesztési célok felé félúton" című, 2007. június 20-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására(5) és az EU–Afrika kapcsolatok jelenlegi állásáról szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az afrikai mezőgazdaság előmozdításáról szóló, 2007. november 29-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2000. október 31-én elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. határozatra (UNSCR 1325 (2000)), és különösen annak (1) bekezdésére, amely sürgeti a tagállamokat, hogy "a nők számára minden döntéshozatali szinten biztosítsanak számottevőbb képviseletet a nemzeti, regionális és nemzetközi szervezetekben [...]",

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott és 2005. december 20-án aláírt, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, "Európai konszenzus" című (a továbbiakban: európai fejlesztési konszenzus) együttes nyilatkozatra(8), valamint a 2007. decemberi, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra(9),

–   tekintettel az egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cototnouban aláírt partnerségi megállapodás (Cotonoui Megállapodás)(10) módosításáról szóló, 2005. június 25-én aláírt megállapodásra(11),

–   tekintettel a harmonizációval foglalkozó magas szintű fórumot követően 2003. február 25-én elfogadott, harmonizációról szóló római nyilatkozatra és a 2005. március 2-án elfogadott, a fejlesztési támogatás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra,

–   tekintettel a fejlesztési finanszírozásról szóló, 2002. márciusi monterreyi nemzetközi konferenciára és a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. szeptemberi johannesburgi világ-csúcstalálkozóra,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a nők helyzetével foglalkozó bizottsága által 2005 márciusában tartott 49. ülés zárójelentésére,

–   tekintettel az ENSZ Fejlesztési Programjának "Út az egyenlő bánásmód felé" című 2006-os jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) a világnépesség helyzetéről szóló 2005. évi "Az egyenlőség ígérete: A nemek közötti egyenlőség, a reproduktív egészség és a millenniumi fejlesztési célok" című, és 2006. évi "Út a reményhez: a nők és a nemzetközi migráció" című jelentésére,

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) (fejlesztési együttműködési eszköz (DCI)),

–   tekintettel a 2007 júniusában közzétett, az OECD nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikai célkitűzéseiről (2004–2005) szóló, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága tagjainak jelentésén alapuló statisztikákra, valamint az OECD nemek közötti esélyegyenlőségről és segélyszállítmányokról szóló 2006-os jelentésére,

–   tekintettel a 2000. márciusban elfogadott, növekedést és munkahelyteremtést előirányzó lisszaboni stratégiára,

–   tekintettel az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvre ("Maputói Jegyzőkönyv"), amely 2005. október 26-án lépett hatályba,

–   tekintettel a pekingi cselekvési platform tagállamok és EU-intézmények általi végrehajtásának áttekintéséről szóló 2007. december 5–6-i tanácsi következtetésekre és különösen a portugál elnökség által készített kísérő jelentésre, amely tartalmazza a nőkkel és a szegénységgel kapcsolatos mutatókat,

–   tekintettel az 1994. szeptemberében Kairóban megtartott, a népesedésről és a fejlesztésről szóló nemzetközi ENSZ konferenciára (ICPD), a Kairóban elfogadott cselekvési programra, valamint az ENSZ Kairó + 5 külön ülésszakán elfogadott záródokumentumokra az 1999-ben elfogadott cselekvési program végrehajtásához szükséges további lépésekről,

–   tekintettel a Brüsszelben elfogadott, a fegyveres konfliktusban és azt követően elkövetett nemi erőszak leküzdését célzó fellépésre való felhívásra (2006. június),

–   tekintettel a szexuális és reproduktív egészség és az azzal összefüggő jogok kontinentális politikai keretének (2007–2010) működésbe léptetését célzó maputói cselekvési tervre, amelyet az Afrikai Unió külön ülésszakán fogadtak el 2006 szeptemberében,

–   tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államok egészségügyi miniszterei által Brüsszelben, 2007 októberében a fenntartható fejlődés érdekében elfogadott brüsszeli cselekvési keretre és egészségügyre vonatkozó ajánlásokra,

–   tekintettel az V. Európai Miniszteri Tanácson elfogadott, "Nemek közötti egyenlőség: a változóban lévő társadalom egyik alapvető kérdése" című nyilatkozatra és az ahhoz kapcsolódó cselekvési programra,

–   tekintettel a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszterek 2005. február 4-én Luxembourgban tartott konferenciájának miniszteri nyilatkozatára,

–   tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) által 2004. december 7-én Szófiában elfogadott, az EBESZ nemek közötti egyenlőség elősegítését célzó 2004-es cselekvési tervéről szóló 14/04. számú határozatra,

–   tekintettel Nemzetközösség által a nemek közötti egyenlőség tárgyában 2005–2015-re elfogadott cselekvési tervre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0035/2008),

A.   mivel az ENSZ emberi jogi világkonferenciáján 1993. június 25-én elfogadott bécsi nyilatkozat megerősíti, hogy a "nők és leányok emberi jogai elidegeníthetetlen, teljes és oszthatatlan részét képezik az egyetemes emberi jogoknak",

B.   mivel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus a nemek közötti egyenlőséget közös elvként határozza meg, kijelentve, hogy "az EU a fejlődő országokkal kapcsolatos valamennyi szakpolitikájába és gyakorlatába egy, a nemekkel kapcsolatos fontos elemet is beépít" (I. rész, 19. cikk), továbbá a Cotonoui Megállapodás egyértelműen kiemeli a nemek közötti egyenlőség jelentőségét, megerősítve, hogy "az együttműködés segíti a nők hozzáférésének javítását az alapvető jogaik teljes mértékű gyakorlásához szükséges minden erőforráshoz" (31. cikk),

C.   mivel az ENSZ Közgyűlés a reproduktív egészséghez való általános hozzáférés 2015-ig történő megvalósítását a millenniumi fejlesztési célok listájába alcélként felvette,

D.   mivel a pekingi cselekvési platform támogatta a nemek közötti esélyegyenlőséget mint a nemek közötti egyenlőség előmozdításának hatékony stratégiáját, továbbá kijelentette, hogy a kormányoknak és egyéb szereplőknek "a nemek kérdése tekintetében hatékony és nyilvánvaló esélyegyenlőségi politikát kellene támogatniuk valamennyi szakpolitikán és programon belül annak érdekében, hogy bármely döntés meghozatala előtt megvizsgálják annak nőkre és férfiakra gyakorolt hatásait",

E.   mivel a világszinten a munka körülbelül kétharmadát nők és lányok végzik, és az ebből származó jövedelem kevesebb mint 5%-a jut vissza hozzájuk; mivel a női munka termeli a világ élelmiszerkészletének felét, továbbá míg a nem foglalkoztatott nők csaknem 74%-a elsősorban otthoni háztartási munkát végez és a család ellátásával foglalkozik, addig ez az arány a munkanélküli férfiak esetében 27%,

F.   mivel a teljes szegénységben élő 1,3 milliárd ember 70%-a nő, továbbá mivel a szegénység nem csak tünete, hanem oka is a jövedelmek, a tulajdon, az erőforrások, a piaci hatalom és a rendelkezési jog egyenlőtlen elosztásának; mivel az EU támogatja a nemek közötti egyenlőséget és a nők fejlesztési együttműködésben való részvételének jogát a nemek közötti esélyegyenlőség ikerpályás megközelítésén és a nők jogainak és szerepvállalásának előmozdítását célzó egyedi cselekvéseken keresztül,

G.   mivel a szegénység leküzdése során a gazdasági növekedés szükséges, de nem elégséges, mert nem teremt elegendő megélhetési és foglalkoztatási lehetőséget,

H.   mivel a nemek közötti egyenlőtlenségek további egyenlőtlenségekhez vezetnek, amelyek negatív következményekkel járnak a nők jóléte, családjuk és közösségeik tekintetében, valamint személyiségük kibontakoztatására nézve,

I.   mivel a legtöbb országban a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos tevékenységek nem élveznek kiemelt prioritást, a nemek közötti egyenlőség kérdése másodlagos kérdés, és kulturális, vallási és társadalmi-gazdasági szokásokkal indokolják az előrelépés akadályozását a nemek közötti egyenlőtlenség és a nők jogainak terén,

J.   mivel bizonyított, hogy a nők jogainak érvényesítése felgyorsítja az összes többi millenniumi fejlesztési cél megvalósítását a szegénység csökkentése és a demográfiai, szociális és gazdasági mutatók javítása terén,

K.   mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elősegítheti a társadalom igazságosabbá és demokratikusabbá válását, ahol a nőket és a férfiakat egyenlőnek tekintik az élet minden területén, azonban ez nem helyettesíti a nemek közötti egyenlőség megvalósítását célzó kettős megközelítés részét képező egyedi egyenlőségi politikákat és építő jellegű cselekvéseket,

L.   mivel a lányok és nők korai oktatása és képzése (ideértve az átfogó szexuális nevelést) döntő fontosságú szereppel bír a szegénység és a széles körben terjedő betegségek elleni harcban, mivel biztosítja, hogy a nők gyarapítsák tudásukat, tapasztalataikat és növeljék önbizalmukat annak érdekében, hogy a társadalom és a politikai élet teljes értékű, aktív tagjai lehessenek,

M.   mivel a nemek közötti egyenlőség elérésének előfeltétele, hogy a nők teljes mértékben élvezhessék a szexuális és reproduktív egészséget, illetve jogokat, mivel a női szerepvállalás szempontjából alapvető fontosságú, hogy a nők képesek legyenek saját termékenységüket kontrollálni, és mivel azok a nők, akik családjukat tervezni tudják, az életük többi részét is tervezni tudják, mivel az egészséges nők termelékenyebbek lehetnek, és mivel a reproduktív jogok védelme – mint a szülés időzítése, a szülések ütemezése és a reprodukcióra vonatkozó, hátrányos megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentes döntéshozatal révén történő családtervezés – lehetővé teszi számukra, hogy teljesebben és egyenlőbben vegyenek részt a társadalomban,

N.   mivel a női szervezeteknek nyújtott pénzügyi és technikai támogatás döntő fontosságú a népesség legsérülékenyebb tagjait, ideértve a migráns, a saját hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült és menekült nőket megcélzó olyan programok előmozdításában, amelyek különösképpen az élelmiszer-feldolgozáshoz szükséges berendezések és megfelelő technológiák biztosítására és a munkaterhelés csökkentésére, a nők földhöz való hozzáférésének elősegítésére, valamint a lányok iskolai oktatáshoz való hozzáférésének és iskolába járásának javítására irányulnak,

O.   mivel a nőket fokozottabban sújtja a megkülönböztetés házasságjogi ügyekben, valamint az ingatlan- és földtulajdonhoz, a forrásokhoz és azok ellenőrzéséhez való hozzájutás terén,

P.   mivel sok nőtől megtagadják az alapvető egészségügyi ellátáshoz és szolgáltatásokhoz, az oktatás valamennyi szintjéhez, a gazdasági függetlenséghez, a szakmai pályafutáshoz és a döntéshozatalban történő részvételhez való hozzáférést,

Q.   mivel bizonyos kultúrákban még mindig léteznek hagyományos és vallási előítéletek, amelyek korlátozzák, és hátrányos megkülönböztetésben részesítik a lányok és fiatal nők hozzáférését az oktatáshoz,

R.   mivel legalább 130 millió nőt kényszerítettek nemi szervük megcsonkítására vagy egyéb, szokásokon alapuló erőszakos cselekmények elszenvedésére, és évente további 2 millió nő testi épségét és emberi jogait veszélyeztetik e súlyos erőszakos cselekmények,

S.   mivel a női bevándorlók a férfiakhoz képest sokkal inkább ki vannak téve a kényszermunka és a szexuális kizsákmányolás veszélyének, illetve nagyobb valószínűséggel vállalnak munkát bizonytalan feltételek mellett,

T.   mivel az olyan, konfliktust követő helyzetben lévő országokban, ahol már megkezdődtek az újjáépítési és helyreállítási munkák, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézményi mechanizmusok és kötelezettségvállalások hatékony kezdeti lépést jelentenek a nők jogainak védelme és támogatása felé; mivel az összes érintett szereplő – mint például a kormányok és politikai képviselők, nem kormányzati szervezetek, civil társadalmi csoportok és egyetemi tanárok – bevonása, valamint a női csoportok és hálózatok közvetlen részvétele lényeges előfeltétele a közös és fenntartható fejlődés elérésének,

U.   mivel Afrika Szaharától délre eső részében a HIV/AIDS-vírussal fertőzött felnőtt lakosság 57%-a nő, illetve a 15–24 éves fiatal nők háromszor nagyobb valószínűséggel fertőződnek meg, mint a fiatal férfiak,

V.   mivel a HIV/AIDS-vírus terjedésének módjai és a megelőzési intézkedések tekintetében információs szakadék húzódik a férfiak és a nők között, amelyet a hátrányos megkülönböztetés és a nemi alapú erőszak légköre tovább mélyít; mivel a szexuális és családtervezési egészségügyi nevelés és felvilágosítás, valamint a családtervezési egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés a legjobb garancia a HIV/AIDS és az egyéb, nemi úton terjedő betegségek megelőzésére,

W.   mivel évente még mindig 536 000 esetben fordul elő gyermekágyi halálozás (amelynek 95%-a Afrikában és Ázsiában következik be), és minden meghaló nőre húsz vagy több olyan nő jut, akiknél komoly komplikációk lépnek fel, a krónikus fertőzésektől kezdve az olyan fogyatékosságot okozó sérülésekig, mint a szülés utáni sipoly, amelyek könnyen elkerülhetők lennének a sürgősségi szülészeti ellátáshoz és a reproduktív egészségügyi ellátásokhoz való általános hozzáférés révén,

X.   mivel a Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutató Intézet egy tanulmánya alapján szoros összefüggés van a gyermekek tápláltsági állapota és a nők háztartásban gyakorolt döntési hatalma között, miszerint a nők, amennyiben alacsonyabb a státuszuk és nincs beleszólási joguk a családi ügyekbe, maguk is gyakrabban alultápláltak; mivel jobb táplálkozás révén a gyermekek körében előforduló halálesetek nagy része elkerülhető lenne és közelebb lehetne kerülni a gyermekhalandóság csökkentésével kapcsolatos millenniumi fejlesztési célhoz,

Y.   mivel néhány, eddigi kivitelezett projekt hatékonyságát számos országra jellemző gyengeség gátolta, úgymint sérülékeny helyi és nemzeti hatóságok, korrupt kormányzatok, vagy a szakértelem és a képzett alkalmazottak hiánya a nők jogainak érvényesítésével és a nemek közötti egyenlőség kérdéseivel kapcsolatos problémák kezelése terén,

Z.   mivel a természeti katasztrófák fokozott kockázata, valamint az erőforrások helyi, illetve regionális szintű kimerítése túlnyomórészt a hátrányos helyzetű népességi csoportokat érinti,

1.   üdvözli a "Nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben" című említett bizottsági közleményt, melyet "A nemek közötti egyenlőség érvényesítése a közösségi fejlesztési együttműködésben" elnevezésű 2001–2006. évi cselekvési program folytatásának tekint;

2.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy amióta a Tanács az 1995. december 20-i állásfoglalásában első alkalommal kinyilvánította, hogy a nemek kérdését a Közösség és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikájának egyik alapelveként kell figyelembe venni a fejlesztési együttműködésben, ezt mind a mai napig nem valósították meg kellőképpen a gyakorlatban;

3.  3 rámutat arra, hogy a nőknek a háború sújtotta országokban betöltött szerepét és a háborút követő újjáépítéshez való hozzájárulását illetően felfogásunknak túl kell lépnie a "nők háborús tapasztalatainak" általános megközelítésén, és el kell ismerni a nők tapasztalatainak egyediségét és sokféleségét;

4.   sajnálatát fejezi ki, hogy a fejlesztési együttműködési eszközhöz kapcsolódó legtöbb országstratégiai dokumentumban a nemre mint alapvető fontosságú és átfogó területre hivatkoznak anélkül, hogy külön megneveznének a nemmel összefüggő célokat vagy tevékenységeket; erőteljesen felhív a nemekhez kapcsolódó céloknak és tevékenységeknek a jövőbeni stratégiákba történő belefoglalására;

5.   üdvözli a Bizottság azon felhívását, hogy az EU támogassa harmadik államok nemzetközi kötelezettségeiknek – például a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló bécsi egyezmény (1979), a kairói cselekvési program, a pekingi cselekvési platform és a millenniumi fejlesztési célokról szóló nyilatkozat– való megfelelését és végrehajtását;

6.   megerősíti a Bizottság azon véleményét, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontok fejlesztési együttműködésbe történő beépítésének támogatásához rendelkezésre bocsátott pénzeszközök – összehasonlítva az egyéb horizontális intézkedések támogatásával – igen csekély mértékűek; sajnálatát fejezi ki amiatt hogy a "Befektetés az emberekbe (2007–2013)" tematikus programra rendelkezésre álló fejlesztési együttműködési pénzeszközöknek csak 5%-a van előirányozva a nemek közötti egyenlőségre, és hogy a regionális- és az országstratégiai dokumentumok nem tartalmaznak a nemek közötti egyenlőségre szánt költségvetési előirányzatra vonatkozó áttekintést, mivel a nemek közötti egyenlőséget csak mint átfogó kérdést említik, és így nem adnak meg pénzügyi részleteket;

7.   aggodalmának ad hangot a Bizottság új támogatási rendszerével kapcsolatban, amely előnyben részesíti a költségvetési támogatást, mivel ez további nehézségeket támaszthat a nemek közötti egyenlőség folyamatának értékelésében;

8.   elismerően nyilatkozik a Bizottság általános hozzáállásáról, amely jó alapot jelent az Európai Unió és tagállamai számára ahhoz, hogy fejlesztési együttműködési programjaikba belefoglalják a nemek közötti egyenlőség kérdését annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak érvényesítése – ami az emberi jogok előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem fő eszköze – megvalósítható legyen, ugyanakkor megjegyzi, hogy szükség van még fejlődésre, különösen az adatok elemzése terén, hogy a nők helyzetét megnehezítő intézkedések elkerülhetők legyenek;

9.   úgy véli, hogy a nemek közti esélyegyenlőség kérdésének a fejlesztési együttműködési politikákba történő belefoglalásának hatékonysága a tagállamoknak és az érintett európai uniós intézményeknek a nemi esélyegyenlőség terén megnyilvánuló érzékenységén múlik; úgy véli, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010 (COM(2006)0092) célkitűzéseinek elérése az Unióban a nemek közötti esélyegyenlőségnek a fejlesztési együttműködésbe történő hatékony bevonásának szükséges előfeltétele;

10.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nem csupán a nőkre, hanem a nemek közti kapcsolatokra is összpontosítsanak, különösen az olyan férfiak és nők közti társadalmi kapcsolatokra, amelyek a nemi egyenlőtlenségeket okozzák és állandósítják; úgy véli, hogy ennek következtében a projekteknek a férfiakat és a nőket egyaránt meg kell célozniuk;

11.   hangsúlyozza, hogy a globalizációs folyamatoknak a szegény országok részére új lehetőségeket kell teremteniük, és figyelembe kell venniük a nők különleges szükségleteit, mivel a nők gyakran szakképzetlen munkaerőként társadalmilag hátrányos helyzetben vannak;

12.   felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy az egyre globalizálódó világban hogyan lehet a képzetlen nők tömegeinek foglalkoztatási lehetőségeket és a létfenntartáshoz szükséges kézzelfogható lehetőségeket teremteni;

13.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel a fejlesztési együttműködés terén, kézzelfogható és mérhető hatást gyakorolva a nemek közti kapcsolatokra a jogszabályok, intézmények és meglévő patriarchális minták módosítása, a költségvetési eszközök bővítése és a nők társadalmi és gazdasági helyzetének javítása által;

14.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mint a fejlődő országok munkaadói, különösen a béreknek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1970. június 22-i 135. számú, a minimálbérek megállapítására vonatkozó ajánlása szerinti emelése által, különösen a fejlődő országok figyelembevételével, vegyék számításba az emberhez méltó munka elvét;

15.   üdvözli azokat a javaslatokat, amelyek az alkalmi munkavállalók munkajogainak és polgári jogainak védelmére, valamint a nők szakszervezeti mozgalmakban való részvételének előmozdítására irányulnak a nők munkahelyi nehézségeinek enyhítése céljából;

16.   sürgeti a Bizottságot, hogy a fejlesztési együttműködési politikák kialakítása során támogassa a nők jogi helyzetét megerősítő intézkedéseket, amelyek biztosítják számukra a megfelelő munkához való egyenlő hozzáférést, valamint az alapvető emberi és szociális jogokat, és szenteljen megkülönböztetett figyelmet a migráns nők növekvő számának és fokozódó sérülékenységének annak érdekében, hogy a nők ne váljanak a társadalom új kizsákmányolt osztályává;

17.   kéri a Bizottságot, hogy értékelje a gazdasági partnerségi megállapodások hatásait a nemek közötti egyenlőség szempontjából;

18.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a fejlesztési együttműködési politika és a többi közösségi politika (például kereskedelmi és mezőgazdasági politika) közötti koherenciát annak érdekében, hogy a politikák közötti negatív interferenciák elkerülhetők legyenek, különösen a nők felemelkedését célzó intézkedések tekintetében;

19.   rámutat arra, hogy a nők saját életpályájukra gyakorolt befolyása az iskolai képzettségüktől függ; hangsúlyozza a nőket és férfiakat célzó, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő oktatási programok fontosságát;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy a politikák kialakításának, végrehajtásának és értékelésének valamennyi szakaszában végezzen a nemekkel kapcsolatos elemzést annak biztosítása érdekében, hogy felszámolják a nemi megkülönböztetés minden formáját, továbbá védjék és támogassák a nők emberi jogait;

21.   felhívja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést arról, hogy az új segítségnyújtási módok milyen következményekkel járnak a nők helyzetére nézve, figyelembe véve azt a tényt, hogy a nőkkel és a nemek közti egyenlőséggel kapcsolatos figyelem csökkent, részben ezen új fejlődési tendencia eredményeként;

22.   üdvözli a Bizottság felhívását a nemek közötti egyenlőséget mérő teljesítménymutatók kidolgozására, és felhív ezen mutatóknak a fejlesztési együttműködési eszközhöz és az Európai Fejlesztési Alaphoz kapcsolódó országstratégiai dokumentumokba, illetve az ilyen stratégiák középtávú és végső áttekintése során az eredmények értékelésébe történő beépítésére; felszólítja a Bizottságot, hogy kvantitatív és kvalitatív mutatók formájában alacsony költségű, átlátható és könnyen kiértékelhető paramétereket dolgozzon ki annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepvállalásának erősítése terén tett előrehaladást rendszeresen és hatékonyan értékelni lehessen; felhívja a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott párbeszéd során hívja fel a figyelmet a nemek közötti egyenlőséget mérő összesített és összehasonlítható adatok fontosságára; támogatja az említett "Nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben" című bizottsági közlemény mellékletének VII. részében szereplő (SEC (2007)0332), a nemek közötti egyenlőséget mérő lebontott mutatókat, mivel azok jó alapul szolgálnak az eredmények méréséhez szükséges átfogó eszközök kidolgozásához;

23.   üdvözli, hogy a Bizottság stratégiája figyelembe veszi a nemi alapú erőszak jelenségét;

24.   hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak nem csupán nőjogi kérdés, és hogy ez a férfiakra és a nőkre is összpontosító megközelítés szükségességét is felveti; üdvözli a női áldozatokkal foglalkozó programokat, azonban sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre programokat az erőszakot elkövető férfiak vonatkozásában is, mivel ezáltal e jelenség okai is és nem csupán következményei kezelhetők;

25.   üdvözli, hogy a Bizottság kezdeményezi a fokozott médiajelenlét és a katonai, jogalkalmazási és igazságszolgáltatási alkalmazottak képzése általi figyelemfelkeltést a nők elleni erőszakkal kapcsolatosan; ugyanakkor sürgeti, hogy fordítsanak fokozott figyelmet az emberkereskedelemmel, a kínzással és a káros hagyományokon alapuló gyakorlatokkal kapcsolatos intézkedésekre, különös tekintettel a nők nemi szervének megcsonkítására, a becsület védelmében elkövetett bűncselekményekre, a korai és kényszerházasságokra, és sürgeti, hogy több nőt foglalkoztassanak a közvetlenül az e gyakorlatok áldozataival foglalkozó intézményeknél;

26.   üdvözli, hogy "A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben" című fent említett bizottsági közleményben kiemelték a nők HIV/AIDS vírussal történő megfertőződésének növekvő arányát; úgy véli, hogy az uniós tagállamokat egyértelműen fel kellett volna szólítani, hogy tegyenek eleget az ezen a területen tett pénzügyi kötelezettségvállalásaiknak;

27.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egyedi, időhöz kötött és mérhető kötelezettségvállalásokat, és megfelelő források ráfordításával 2010-ig érjék el minden nő és lány részére a HIV/AIDS megelőzéséhez, kezeléséhez, ellátásához és támogatáshoz való egyetemes hozzáférést;

28.   üdvözli, hogy "A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben" című fent említett bizottsági közleményben fokozott megerősítést nyert a HIV/AIDS politikák és programok, valamint a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra vonatkozó politikák és szolgáltatások közötti kapcsolat;

29.   felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg politikai vezető szerepét a szexuális és reproduktív egészség és jogok területén, és növelje a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra fordított támogatást az MFC-k elérése érdekében, különös tekintettel a reproduktív egészséghez való egyetemes hozzáférés célkitűzésére az anyák egészségével kapcsolatos 5. MFC értelmében, és hogy foglalkozzon az olyan, jelenleg figyelmen kívül hagyott női szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos problémákkal, mint a szülés utáni és traumatikus sipoly;

30.   rámutat arra, hogy a lányok és nők megkülönböztetése a HIV/AIDS-fertőzés kockázatának növekedését vonja maga után, mivel alacsony társadalmi helyzetük nehézzé teszi számukra, hogy a szexualitás területén saját maguk fölött rendelkezzenek;

31.   a lehető legmélyebb sajnálatát fejezi ki a saría jog alá kényszerített nők tulajdonképpeni rabszolgaként való kezelése miatt, és értelmezése szerint ez az elnyomás szöges ellentétben áll a Parlament által alapvető fontosságúnak tartott értékekkel;

32.   üdvözli, hogy a "Nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben" című említett bizottsági közlemény melléklete elismeri a (nők számára a legígéretesebb technológiákat jelentő) mikroba-ölők és oltóanyagok terén végzett kutatás támogatásának fontosságát, és kéri az Európai Uniót, hogy fokozottabban biztosítsa a HIV/AIDS oltóanyag és mikroba-ölő kutatás és fejlesztés beillesztését a szélesebb értelemben vett fejlesztési és nemek közötti egyenlőségi munkatervekbe;

33.   úgy véli, hogy a nők jogainak a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos információkhoz, szolgáltatásokhoz és eszközökhöz való teljes hozzáférésének biztosítása által történő érvényesítése jobb helyzetet teremt számukra a biztonságos nemi élet gyakorlása terén és ahhoz, hogy megvédjék magukat a szexuális úton terjedő betegségektől, ideértve a HIV/AIDS-et is; támogatja a Bizottság által javasolt intézkedéseket, különösen az olyan mikrobaölők és oltóanyagok fejlesztésének anyagi támogatását, amelyek megóvják a nőket a szexuális úton terjedő betegségektől, valamint a reproduktív egészséggel és a kapcsolódó jogokkal összefüggő intézkedéseket;

34.   bátorítja a tagállamokat, hogy támogassák az anyáról gyermekre történő átvitel megelőzésének beillesztését az HIV/AIDS elleni küzdelemmel kapcsolatos átfogó megközelítés csomagjába;

35.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nőket állítsanak a vízellátás, az egészségügy és az egészséggondozás élére, és hangsúlyozza a biztonságos ivóvízhez, a megfelelő higiéniához és a termelési célra használt vízhez való hozzáférés kiterjesztésének fontosságát;

36.   élesen bírálja, hogy a Bizottság stratégiájában meghatározott intézkedések között nem szerepel a nőkkel szembeni, szokásokon alapuló erőszakos cselekmények elleni küzdelem; elítél minden olyan jogi, kulturális és vallási gyakorlatot, amely a nőket hátrányosan megkülönbözteti, kizárja a politikai részvételből és a közéletből, valamint a mindennapi életben elszigeteli őket, elítéli továbbá azokat a gyakorlatokat, amelyek megtűrik a nemi erőszakot, a családon belüli erőszakot, a kényszerházasságot, a jogegyenlőség hiányát a válóperekben, a becsületgyilkosságokat, a nő kötelezettségét, hogy saját akarata ellenére tartson be öltözködési szabályokat, a nemi alapú normák vagy szabályok be nem tartása miatti zaklatást, az emberkereskedelmet és a kényszermunkát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fejlesztési együttműködési politikákban küzdjenek e gyakorlatok ellen; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen határozott erőfeszítéseket a tájékoztatási és érdekképviseleti programok támogatására a nyilvánosság tájékoztatása és az országos programok készítését övező közvélekedés környezetének megváltoztatása érdekében, és hogy tegyék a nők elleni erőszak minden formája – köztük a szokásokon alapuló káros gyakorlatok – elleni küzdelemhez szükséges intézkedéseket a helyes kormányzás követelményévé a partnerországokkal szemben;

37.   figyelmeztetőleg utal az UNFPA által tavaly a világnépesedés helyzetéről készített jelentésre, amely elismeri, hogy a nők terén a világon globálisan 60 milliós hiány van, és hogy ezeket a "hiányzó" nőket születés előtt nemi alapon kiszelektálták, elvetették vagy újszülött korukban megölték;

38.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a fegyveres konfliktusban és azt követően elkövetett nemi erőszak leküzdését célzó cselekvésre vonatkozó brüsszeli felhívást;

39.   sürgeti a Bizottságot, hogy a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, ideértve a nemi erőszak elleni harcot is, tegyék prioritássá a humanitárius segítségnyújtási szakaszban és a háború utáni újjáépítésben;

40.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy kiegészítsék a nőkről kialakított "sebezhető áldozat" képet egy olyan képpel, miszerint a nők egy olyan jelentősen elkülöníthető társadalmi csoportot alkotnak, akik értékes erőforrást és kapacitást jelentenek, valamint saját feladatokkal rendelkeznek; utal arra, hogy a nők befolyásolják a dolgok menetét, és tevékenységükkel alakítaniuk kell a fejlődési folyamatot;

41.   úgy véli, hogy a nőknek a döntéshozatali folyamatok valamennyi szintjén történő részvétele szükséges feltétel a jó kormányzáshoz, valamint üdvözli az összes támogatásra irányuló intézkedést, mint például a kvóták teljesítésére irányuló ösztönzőket, a női mozgalmak és szervezetek támogatását és a nők jogainak aktív előmozdítását az országos stratégiai dokumentumokban; ismételten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nők által a politikai döntéshozatalban betöltött szerepet növeljék, valamint hogy biztosítsák a nők teljes részvételét és bevonását a béke és a konfliktusok megoldásának előmozdítására irányuló erőfeszítések tekintetében; támogatja továbbá az ENSZ BT 1325 (2000) sz. határozatának javaslatait;

42.   felhívja az EU-t, hogy fokozza az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325 (2000) számú határozata végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, amely a nők fokozottabb részvételére hív fel minden döntéshozatali szinten a konfliktuskezelés és a békefolyamatok során;

43.   hangsúlyozza, hogy a nemi erőszakot a háborúban fegyverként alkalmazták, és ezzel a jelenséggel az áldozatok számára nyújtott támogatási programok révén foglakozni kell;

44.   felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen jelentős erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőséget teljes mértékben figyelembe vegyék az országos programozás során; hangsúlyozza, hogy továbbra is jelentős erőfeszítésekre van szükség a nemek közötti egyenlőség beépítése területén, amely az EU-s fejlesztési együttműködés mindennapi gyakorlatában horizontális feladatként jelenik meg; felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a nemek egyenlő megoszlására a bizottsági küldöttségekben, azáltal, hogy több nőt jelöl ki a küldöttségek tagjaivá, így magasabb beosztásokba, például küldöttségvezetővé is;

45.   hangsúlyozza a mikrohitel fontosságát, amely olyan eszköz, amit a fejlesztési együttműködésben lehet alkalmazni a helyi közösségek és a női szerepvállalás támogatására;

46.   felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan politikákat, amelyek arra ösztönzik a nőket, hogy önsegítő csoportokat hozzanak létre önállóan, és nemzetközi szervezetekkel (mint például a Finance PlaNet) együttműködve bővítsék ki a mikrofinanszírozási hálózatot annak érdekében, hogy több nő juthasson a gazdasági helyzetét javító kölcsönökhöz;

47.   felhívja a Bizottságot, hogy adjon világos tájékoztatást a jelenlegi stratégia végrehajtásának nyomon követésére és értékelésére szolgáló, rendelkezésre álló mechanizmusokról, így a hatékony végrehajtás biztosítására fordítandó pénzügyi és emberi erőforrások figyelemmel kísérésére szolgáló mechanizmusokról;

48.   rámutat arra, hogy nemzeti szinten a nemek közötti egyenlőség valószínűbben elérhető, ha elegendő pénzügyi forrás és főként helyben lakó, projektcsapatok részeként dolgozó, nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakember áll rendelkezésre;

49.   sürgeti a Bizottságot, hogy tartson a fejlődő országokban dolgozó személyzete számára a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzést;

50.   üdvözli a Bizottság által az oktatás terén javasolt intézkedéseket, figyelembe véve, hogy a nők magasabb szintű iskolázottságuk által történő felemelkedése javítja mind a nők, mind gyermekeik helyzetét;

51.   hangsúlyozza, hogy a lányoknak valamennyi szintű oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférését hatékonyabban elő kell mozdítani annak érdekében, hogy az iskolából való korai kimaradás megakadályozható legyen, valamint támogatni kell a méltányos és minőségi oktatási politikákat az oktatóknak a nemek egyenlőségének kérdésére vonatkozó képzésével, valamint a nemek közötti egyenlőség, a szexuális és reproduktív egészség és a nők jogai érvényesítésével kapcsolatos kérdések tananyagba történő beillesztésére irányuló oktatási reformok támogatásával, mivel a fejlődő országok többségében a lányok továbbra is diszkriminációval szembesülnek a tanuláshoz való hozzáférés terén;

52.   rámutat arra, hogy a stratégia a nemzetközi és regionális szintű európai uniós cselekvések területén sajnálatos módon nem fogalmazza meg az EU álláspontját az ENSZ nemek közötti egyenlőség terén megvalósítandó reformjával kapcsolatban;

53.   üdvözli a "Nemek közötti egyenlőség a fejlődésért és békéért" elnevezésű EK–ENSZ partnerség(13) létrehozását, és hangsúlyozza érdeklődését, hogy a partnerség által folytatott munkáról tájékoztatást kapjon, és abba bekapcsolódjon;

54.   hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó támogatások koordinációja ösztönzésének fontosságát, amely javítja a nemek közötti egyenlőség koncepcióinak és megfelelő módszertanának egységes értelmezését szolgáló párbeszédet és kommunikációt;

55.   felszólítja a Tanácsot, hogy nevezzen ki a nők jogaiért felelős európai megbízottat, aki megerősítené az EU elkötelezettségét a nők kül- és fejlesztési politikai szerepvállalásának támogatása iránt, valamint előmozdítaná a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását azáltal, hogy világszerte a nők és férfiak közötti egyenlőségre, a terhesség alatti és a gyermekágyi halandóság csökkentésére és a szegénység elleni küzdelemre összepontosít;

56.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a költségvetési támogatási alapok szétosztását a nemekre lebontott eredménymutatók alapján értékelt teljesítmény kritériumokhoz köti; sürgeti, hogy a nem hozzáértő igazgatási hatóságokat büntető határozatokat óvatosan kell meghozni annak érdekében, hogy az a támogatás végső kedvezményezettjeit, azaz a nőket ne érintse;

57.   hangsúlyozza, hogy egyedül a részvétel nem járul hozzá a nők egyenlőtlenségének csökkentéséhez, ez csupán a nők részvételét akadályozó tényezők kiküszöbölésére irányuló célzott és megfelelő erőfeszítésekkel érhető el;

58.   rámutat arra, hogy a helyes kormányzásnak része az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a nők jogainak az alapvető jogok és a nemek közötti egyenlőség részeként való kezelése, és hogy ez az MFC-k és egyéb fejlesztési célok elérése szempontjából kulcsfontosságú;

59.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 143., 2004.4.30., 40. o. (2) HL C 364., 2000.12.18., 1. o. (3) HL C 33. E, 2006.2.9., 311. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0274. (5) HL C 280. E, 2006.11.18., 475. o. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0483. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0577. (8) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (9) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló nyilatkozatot a Tanács november 19-én, az Európai Parlament pedig november 29-én hagyta jóvá, és 2007. december 18-án írta alá a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament elnöke. (10) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. (11) HL L 209., 2005.8.11., 27. o. (12) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (13) A "Nemek közötti egyenlőség a fejlődésért és békéért" elnevezésű EK–ENSZ partnerség az alábbi szervezeteket magában foglaló kezdeményezés: Európai Bizottság (EB), az ENSZ nőket célzó fejlesztési alapja (UNIFEM) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Nemzetközi Képzési Központja (ITCILO). Ez a "Részvétel a fejlesztésben: A nemek közötti egyenlőség előmozdítása az új támogatási szabályokban és partnerségekben" című konferencia nyomán az Európai Bizottság és az UNIFEM közös szervezésében, 2005 novemberében jött létre.

Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása Örményországról

P6_TA(2008)0104 RC-B6-0110/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Örményországról és a Dél-Kaukázusról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a "Hatékonyabb európai uniós politika a Dél-Kaukázusban: az ígértektől a tettekig" című, 2008. január 17-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló 2008. január 17-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika (ENP) megerősítéséről szóló 2007. november 15-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Örmény Köztársaság között létrejött, 1999. július 1-jén életbe lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra(4),

–   tekintettel a 2006. november 14-én az EU–Örményország Együttműködési Tanács által jóváhagyott európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre, amely lehetővé teszi egy egész reformcsomag uniós támogatással történő végrehajtását,

–   tekintettel a nemzetközi választási megfigyelő küldöttség 2008. február 20-i előzetes megállapításaira és következtetéseire, valamint a 2008. március 3-i, választások utáni időközi jelentésre,

–   tekintettel az elnökség által 2008. március 5-én az Európai Unió nevében tett, az örményországi elnökválasztás után 2008. március 1-én kialakult helyzetről szóló nyilatkozatára, valamint az elnökség által 2008. február 25-én az Európai Unió nevében tett, a 2008. február 19-én megtartott örményországi elnökválasztásról szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel Javier Solana, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője 2008. március 2-án tett nyilatkozatára, valamint Ferrero-Waldner biztos 2008. február 21-én és 2008. március 4-én tett nyilatkozataira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Unió továbbra is elkötelezett amellett, hogy Örményországhoz fűződő kapcsolatait továbbfejlessze, és támogassa az országot a szükséges politikai és gazdasági reformok bevezetésében, továbbá a szilárd és demokratikus intézmények kialakításához és a korrupció kezeléséhez szükséges intézkedések meghozatalára irányuló erőfeszítéseiben; mivel az európai szomszédságpolitikai cselekvési terv alkalmat teremt Örményország számára, hogy közeledjen az Európai Unió felé, és átvegye és magáénak vallja az Unió alapértékeit,

B.   mivel a fent említett nemzetközi választási megfigyelő küldöttség megállapította, hogy a 2008. február 19-i elnökválasztás "alapvetően az EBESZ és az Európa Tanács által megszabott kötelezettségek és normák szerint zajlott le", de néhány aggodalomra okot adó esetet is megemlített, különösen ami a média tárgyilagos tájékoztatásra vonatkozó elkötelezettségét illeti,

C.   mivel szükségesnek tűnt további feltételek teljesítése annak érdekében, hogy a még fennálló problémákat (például az állami- és pártfunkciók egyértelmű szétválasztásának hiánya, az egyenlő bánásmód biztosítása a választáson induló jelöltek számára és a szavazatszámlálás menete) megoldják, és visszaállítsák a választási folyamatba vetett közbizalmat,

D.   mivel a 2008. február 19-i örményországi elnökválasztás hivatalos eredményei szerint Szerzs Szarkiszján miniszterelnök első fordulós győzelmet aratott, de az eredményt Levon Ter-Petroszján, az egyik ellenzéki vezető csalásra hivatkozva kétségbe vonta; mivel az alkotmánybíróság megvizsgálta az ellenzék beadványait, és úgy határozott, hogy bár voltak szabálytalanságok, nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, amely indokolná a választási eredmények megkérdőjelezését,

E.   mivel az ellenzék támogatói a választási eredmények elleni tiltakozásul 2008. február 20-án Jerevánban békés nagygyűléseket tartottak, és a választás megismétlését követelték; mivel az ellenzék híveinek tizenegy napos tiltakozását követően 2008. március 1. estéjén kitört az erőszak, amikor a rendőrség a Jereván központjában lévő Szabadság térre vonult, hogy feloszlassa a sátrakban táborozó tiltakozókat, aminek következtében nyolc ember, köztük egy rendőr meghalt, és sokan megsebesültek; mivel 2008. március 1-jén szükségállapotot hirdettek ki, amelynek következtében korlátozták a sajtó- és a gyülekezési szabadságot és a politikai pártokat,

F.   mivel a kormány által ellenőrzött televízióállomások gyakorlatilag tudomást sem vettek a tüntetésekről; mivel a szükségállapot értelmében a helyi újságírók nem terjeszthetnek olyan információkat, amelyek nem kormányzati forrásból származnak; mivel ennek következtében hét – néhány független és néhány ellenzékhez köthető – vezető lap megtagadta a működést ilyen korlátozások mellett, és felfüggesztette megjelenését; mivel lezárták egyes független lapok internetes és műholdas kapcsolatát;

G.   mivel sokakat letartóztattak, és közülük többeket uszítással és tömeges rendzavarásban való részvétellel, valamint erőszakos hatalomátvételre tett kísérlettel vádoltak meg; mivel 2008. március 4-én az örmény parlament felfüggesztette négy, bűncselekménnyel vádolt képviselő mentelmi jogát,

H.   mivel az örmény gazdaságnak és a regionális stabilitásnak továbbra is árt a török–örmény határ lezárása,

I.   mivel az Örmény Köztársaság megoldatlan konfliktusban áll az Azerbajdzsáni Köztársasággal Hegyi-Karabah státusza miatt,

1.   aggodalmát fejezi ki a közelmúltban Örményországban bekövetkezett események miatt, amelyek során az ellenzéki tüntetésekkel szembeni erőszakos fellépés következtében nyolc állampolgár, köztük egy rendőr meghalt, több, mint száz ember megsebesült, és felhívja az összes felet, hogy mutassanak nyíltságot és önmérsékletet, tompítsák kijelentéseiket, és kezdjenek az ország demokratikus intézményeinek fenntartását és megszilárdítását célzó, konstruktív és gyümölcsöző párbeszédet;

2.   kéri a 2008. március 1-jei események azonnali, alapos, átlátható, független és pártatlan kivizsgálását, ezen belül a tüntetés feloszlatása során végrehajtott rendőri beavatkozás független kivizsgálását, valamint a kötelességmulasztásért és az erőszakos cselekedetekért felelős személyek bíróság elé állítását és megbüntetését; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ajánljanak fel uniós segítséget az örmény hatóságoknak e vizsgálathoz;

3.   felhívja az örmény hatóságokat, hogy szüntessék meg a szükségállapotot, amelyet a 2008. március 10-i elnöki rendelet már enyhített, állítsák helyre a sajtószabadságot, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba; sürgeti a hatóságokat továbbá, hogy vegyék figyelembe és orvosolják az Örmény Köztársaság ombudsmana által kiadott hivatalos jelentésben említett hiányosságokat;

4.   felhívja az örmény hatóságokat, hogy engedjék szabadon a békés gyülekezés jogának gyakorlása miatt őrizetbe vett állampolgárokat;

5.   hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitikai cselekvési terv első számú prioritása a demokratikus struktúrák és a jogállamiság megerősítése; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy az általa Örményországnak nyújtott támogatást összpontosítsa az igazságszolgáltatás függetlenségére, valamint a rendőri és biztonsági erők kiképzésére, és felhívja az örmény hatóságokat arra, hogy mielőbb hajtsák végre a nemzetközi választási megfigyelő küldöttség összes hátralevő ajánlását;

6.   támogatja Peter Semneby, az EU dél-kaukázusi különmegbízottja szerepvállalását a politikai csoportosulások közötti párbeszéd megkönnyítésében és az örményországi politikai válság megoldása lehetséges módjainak felkutatásában, üdvözli a dél-kaukázusi térségben hatalmas tapasztalatokkal rendelkező Heikki Talvitie, az EBESZ különmegbízottja közvetítését, és sürgeti az örmény hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a nemzetközi közösséggel a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálásában;

7.   sajnálatát fejezi ki az örmény és az azerbajdzsáni erők között az "ellenőrzési vonalon" kitört összecsapások által követelt halálos áldozatok miatt; felhívja mindkét felet, hogy tartózkodjanak a további erőszaktól, és térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz;

8.   ismételten hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait Örményországgal és a dél-kaukázusi országokkal, elsősorban az ENP továbbfejlesztése és megerősítése révén; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EU-val folytatott szorosabb együttműködésnek a valódi és kézzelfogható előrelépésen és reformokon, valamint a demokrácia és a jogállamiság melletti teljes elkötelezettségen kell alapulnia; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az örményországi politikai kultúra javítását, a párbeszéd megerősítését, valamint a kormánypártok és az ellenzék közötti nagyfokú feszültség enyhítését célzó erőfeszítéseket;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Örményország elnökének és parlamentjének, az EBESZ-nek és az Európa Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0016. (2) Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0017. (3) Elfogadott szövegek: P6_TA(2007)0538. (4) HL L 239., 1999.9.9., 3. o.

Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása Oroszországról

P6_TA(2008)0105 B6-0124/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Orosz Föderáció között létrejött, 1997-ben hatályba lépett, és 2007-ben lejárt partnerségi és együttműködési megállapodásban(1) meghatározott azon célkitűzésre, hogy az Orosz Föderációban megerősítsék a demokráciát és a politikai szabadságjogokat,

–   tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációra,

–   tekintettel a 2003. május 31-én Szentpéterváron megtartott 11. EU–Oroszország csúcstalálkozót követően kiadott közös nyilatkozatban megfogalmazott közös uniós és orosz célkitűzésre, nevezetesen a közös gazdasági térség, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, a külső biztonsági térség, valamint a kutatási, oktatási és kulturális térség kialakításának szándékára,

–   tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Anna Politkovszkaja orosz újságírónő meggyilkolásáról szóló, 2006. október 25-i(2), a 2007. április 26-i(3), az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló, 2007. november 14-i(4), valamint a 2006. november 24-én, Helsinkiben tartott EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló, 2006. december 13-i állásfoglalásra(5);

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi viszony rendkívül fontos egész Európa stabilitása, biztonsága és gazdasági jóléte szempontjából; mivel az EU és az Orosz Föderáció közötti partnerségi és együttműködési megállapodás megkötése továbbra is rendkívüli fontossággal bír a két fél közötti együttműködés továbbfejlesztése és erősítése szempontjából, különösen a politikai, biztonsági, gazdasági és energiaügyi együttműködést illetően, továbbá a jogállamiság, a demokratikus alapelvek és eljárások, valamint az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása terén,

B.   mivel ENSZ-tagsága mellett Oroszország az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) is teljes jogú tagja, és ezért elkötelezte magát az e szervezetek által is lefektetett olyan elvek mellett, mint a demokrácia és a demokratikus választások elve, valamint a szólás és gyülekezés szabadságának tiszteletben tartása; mivel ezek az elvek és értékek egyben az Európai Unió és Oroszország közötti stratégiai partnerség alapját is képezik;

C.   mivel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (DIEJH), mint a választási normák betartásának nemzetközi megfigyelője lemondani kényszerült választási megfigyelő misszióját, miután megfigyelőit az orosz kormány szigorú korlátok közé akarta kényszeríteni,

D.   mivel az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által küldött megfigyelők vezetője úgy nyilatkozott, hogy nem történt javulás a téren, hogy a jelölteknek egyenlő lehetőséget biztosítsanak a médiaszereplésre, és ez megkérdőjelezi a választások tisztességes voltát,

E.   mivel Mihail Kaszjanov korábbi miniszterelnök, a Népi Demokratikus Unió jelenlegi vezetője 2007. december 14-én jelöltként regisztráltatta magát, később azonban az orosz Központi Választási Bizottság törölte a jelöltek listájáról azt állítván, hogy a kétmillió támogató aláírás között túl sok hamis szerepelt; mivel a döntés ellen Mikhail Kaszjanov a legfelső bírósághoz fordult, amely 2008. február 6-án elutasította a fellebbezést,

F.   mivel a legnagyobb ellenzéki erők vezetőinek beszámolói szerint a parlamenti választásokat és az elnökválasztást megelőző időszakban az orosz hatóságok fokozott nyomást gyakoroltak az ellenzéki csoportokra és a nem kormányzati szervezetekre annak érdekében, hogy tartózkodjanak az elnök és a kormány ellen irányuló cselekményektől, és megakadályozta, hogy a média ilyen eseményekről tudósítson,

G.   mivel a demokrácia meggyengült Oroszországban, különösen amiatt, hogy a fő televízió- és rádióállomásokat kormányzati ellenőrzés alá vonták, a nyomtatott sajtóban elterjedt az öncenzúra, tovább korlátozták a tömegdemonstrációk szervezési jogát, valamint hogy romlott a nem kormányzati szervezetek helyzete;

H.   mivel 2008. március 3-án a Másik Oroszország ellenzéki koalíció a 2008. március 2-i elnökválasztás ellen tiltakozó tüntetést szervezett, mivel a város hatóságai megvonták az engedélyt arra hivatkozva, hogy a Kremlin-párti Fiatal Oroszország ifjúsági csoport már gyűléseket tervezett a főváros minden jelentősebb gyülekezési helyszínére; mivel a Másik Oroszország koalíció úgy határozott, hogy megtartja a tüntetést, és fellebbez a város döntésével szemben,

I.   mivel számos ellenzéki tüntetőt letartóztattak, amikor a Moszkva központjában fekvő Turgenyev téren gyülekező tömeget sisakot és védőpajzsot viselő rohamrendőrség és milícia verte szét; mivel a letartóztatottak között volt Nyikita Belih, a Jobboldali Erők Szövetsége párt vezetője; mivel a szentpétervári Jabloko párt vezetőjét, Makszim Reznyiket is letartóztatták,

1.   elítéli, hogy a rendőrök, a rohamrendőrök és a milíciák aránytalan erőszakot alkalmaztak a 2008. március 3-án tüntetőkkel szemben, és felszólítja a hatóságokat, hogy vizsgálják ki ezeket az eseteket, és a felelősöket vonják büntetőjogi felelősségre;

2.   követeli a még fogva tartott valamennyi tüntető szabadon bocsátását;

3.   elítéli különösen azt, hogy az elnökválasztást megelőző időszakot az ellenzéki jelöltekkel való jogellenes bánásmód jellemezte; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a legutóbbi választásokat nem használták ki arra, hogy Oroszországban megerősítsék a demokráciát és a jogállamiságot;

4.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az orosz hatóságok a tervezett EBESZ/DIEJH megfigyelő misszió küldését a belügyeikbe való beavatkozásnak tekintették; hangoztatja, hogy határozottan támogatja és fontosnak tartja e misszió munkáját, és emlékezteti Oroszországot az EBESZ és az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeire és felelősségére, amelybe beletartozik a gyülekezéshez és a békés demonstrációhoz való jog is;

5.   üdvözli Oroszország újonnan megválasztott elnökének azon kifejezett elkötelezettségét, hogy biztosítsa a jogérvényesülést és a demokráciát, és reményét fejezi ki aziránt, hogy Dimitrij Medvegyev prioritásként fogja kezelni az Európai Unióval fenntartott kapcsolatok elmélyítését;

6.   kéri Oroszország újonnan megválasztott elnökét, hogy vizsgálja felül azon bebörtönzött személyekkel való bánásmódot, (akik között van Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev is,) akiknek bebörtönzését a legtöbb megfigyelő politikai indíttatásúnak értékeli; hangsúlyozza, hogy ez javítaná az orosz hatóságok hitelét és elősegítené a még szorosabb partnerség kialakulását Oroszország és az EU között;

7.   sürgeti a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az Oroszországgal folytatott párbeszéd során tegyék minden szinten első számú kérdéssé azt, hogy Oroszország az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteiben foglaltaknak megfelelően járjon el;

8.   felhívja Oroszország új elnökét és kormányát, hogy az Európai Unióval együttműködésben teremtse meg az EU és Oroszország közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások mihamarabbi megkezdésének lehetőségét; ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozza, hogy a demokráciának és az emberi jogoknak fontos szerepet kell kapniuk az Oroszországgal kötött bármilyen jövőbeli megállapodásban;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének, valamint az Orosz Föderáció elnökének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL L 327., 1997.11.28., 1. o. (2) HL C 313. E, 2006.12.20., 271. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0169. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0528. (5) HL C 317. E, 2006.12.23., 474. o.

Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása Perwiz Kambakhsh afgán újságíró ügyéről

P6_TA(2008)0106 RC-B6-0112/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a 2004-ben elfogadott afgán alkotmányra,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i, a halálbüntetésre vonatkozó globális moratóriumot követelő határozatára (A/RES/62/149),

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2008. január 22-én az észak-afganisztáni Balkh tartomány regionális bírósága halálra ítélte Sayed Perwiz Kambakhsh 23 éves afgán újságírót egy, a nők jogairól az iszlámban szóló, az internetről letöltött cikk terjesztéséért; mivel a bíró úgy ítélte meg, hogy a cikk istenkáromlást valósított meg, és Perwiz Kambakhsh-t halálra ítélte,

B.   mivel Perwiz Kambakhsh-tól megtagadták a jogi képviselethez való jogot, és az ítéletet megfelelő tárgyalás nélkül hozták meg; mivel állítólag addig bántalmazták és fenyegették kivégzéssel, amíg alá nem írta a beismerő vallomást,

C.   mivel 2008. február 6-án a Független Afgán Újságírók Szövetségének (AIJA) küldöttsége Kabulban találkozott Hamid Karzai afgán elnökkel, ahol tájékoztatták őt az ügy részleteiről, és arra kérték, hogy lépjen közbe Perwiz Kambakhsh ügyében,

D.   mivel az afgán alkotmány 34. cikke az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával összhangban egyértelműen biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát, és kimondja, hogy "a véleménynyilvánítás joga sérthetetlen; a jelen alkotmány rendelkezéseivel összhangban minden afgán állampolgár számára biztosítani kell a véleménye szóban, írásban, illusztrációval és más módon történő kinyilvánításának jogát",

E.   mivel az újságírókat, és különösen a nőket egyre gyakrabban éri megfélemlítés, halálos fenyegetés és egyre gyakrabban válnak emberrablás és erőszak áldozataivá,

F.   mivel Perwiz Kambakhsh-t annak ellenére ítélték halálra, hogy az ENSZ Közgyűlése fenti határozatában a halálbüntetés alkalmazásának globális moratóriumára szólít fel, és amikor de iure vagy de facto összesen 135 ország törölte el a halálbüntetést,

1.   megerősíti, hogy feltétel nélkül ellenzi a halálbüntetést, és elkötelezte magát a jogállamiság tiszteletben tartása mellett;

2.   elítéli Perwiz Kambakhsh letartóztatását és Balkh tartomány elsőfokú bíróságának határozatát, amelyben istenkáromlás vádjával halálra ítélte őt; követeli Kambakhsh úr szabadon bocsátását;

3.   felszólítja az afgán hatóságokat, hogy sürgősen tegyenek bizonyságot az emberi és demokratikus jogok iránti elkötelezettségükről, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a kivégzés megakadályozására és az ügy újratárgyalására; felhívja Hamid Karzai elnököt, hogy ha a fellebbviteli bíróság fenntartaná a halálos ítéletet, éljen kegyelmezési jogával Perwiz Kambakhsh ügyében;

4.   emlékeztet, hogy Karzai elnök 2008. február 6-án biztosította a Független Afgán Újságírók Szövetségének küldöttségét, hogy Perwiz Kambakhsh-t nem éri bántódás;

5.   szolidaritását fejezi ki mindazokkal, akik a független újságírás megteremtéséért küzdenek Afganisztánban;

6.   felhívja Afganisztán elnökét és parlamentjét, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a nemzetközi normákon és a helyes gyakorlaton alapuló működőképes büntetőjogi és bírósági rendszer kialakításának felgyorsítására; üdvözli, hogy az EU külügyi biztosa az afganisztáni jogállamiságról szóló, 2007 júliusában rendezett római konferencián bejelentette, hogy azonnali pénzügyi támogatást nyújtanak Afganisztánnak a jogállamiság és a bírósági reform megerősítésére;

7.   felhívja az afgán kormányt, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, és biztosítsa a véleménynyilvánítás szabadságát Afganisztán minden állampolgára számára;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Afgán Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2008. március 13-i állásfoglalása az Európai Parlament állásfoglalása Seyed Mehdi Kazemi iráni állampolgár ügyéről

P6_TA(2008)0107 RC-B6-0111/2008

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, és különösen annak 3. cikkére, amely megtiltja az emberek kitoloncolását, kiutasítását vagy kiadatását olyan országokba, ahol komoly kockázata van annak, hogy ott halálbüntetésben, kínzásban, illetve egyéb embertelen és megalázó bánásmódban vagy büntetésben fognak részesülni,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak a menedékjogról és a kitoloncolással, a kiutasítással és a kiadatással szembeni védelemről szóló 18. és 19. cikkére,

–   tekintettel a menekültek jogállásával kapcsolatos 1951. július 28-i Genfi Egyezményre, valamint az 1967. január 31-i jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvre ("jogosultsági irányelv")(1), valamint a menedékjog iránti kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendeletre (Dublin-rendelet)(2) illetve más európai menekültügyi eszközökre,

–   tekintettel az Európai Parlament elnökének 2007. szeptember 10-én az Egyesült Királyság miniszterelnöke részére, Pegah Emambahs, leszbikus iráni nő ügyéről írt levelére, akinek menedékjog iránti kérelmének elutasítását követően fennállt a kockázata, hogy kitoloncolják Iránba,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Seyed Mehdi Kazemi, 19 éves homoszexuális iráni állampolgár, menedékjogot kért az Egyesült Királyságban, és kérelmét elutasították; mivel tartva a kitoloncolástól, Hollandiába menekült, ahol menedékjogért folyamodott; mivel a holland hatóságok a kérelem megvizsgálását követően úgy határoztak, hogy visszaküldik az Egyesült Királyságba,

B.   mivel menedékjogi kérelmét illetően az Egyesült Királyság hatóságai a végső döntés előtt állnak, és fennáll Iránba történő kitoloncolásának lehetősége,

C.   mivel az iráni hatóságok mindennapos gyakorlatként vesznek őrizetbe, kínoznak meg és végeznek ki személyeket, különösen homoszexuálisokat; mivel Seyed Mehdi Kazemi volt partnerét már kivégezték, és apja halálosan megfenyegette,

D.   mivel Pegah Emambahs hasonló ügyében az Egyesült Királyság hatóságai a nemzetközi nyomás hatására úgy döntöttek, hogy nem toloncolják vissza Iránba, ám még mindig nem lehet tudni, mi lesz a sorsa,

E.   mivel az Egyesült Királyság miniszterelnökének szóvivője – ugyan Seyed Mehdi Kazemi ügyét nem kommentálva – általános biztosítékot adott arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Királyságban gyakorolt menedékjogi eljárás összhangban van a nemzetközi követelményekkel, valamint arra, hogy a menedékjoggal kapcsolatos döntések ellen független bíróhoz lehet fellebbezést benyújtani, illetve arra is, hogy a hatóságok senkit sem fognak kitoloncolni, aki visszatérésekor veszélyben van,

F.   mivel a tagállamokban a szexuális beállítottságot érintő ügyekben több figyelmet kellene szentelni az EU menedékügyi jogszabályainak alkalmazására,

1.   komoly aggodalmának ad hangot Seyed Mehdi Kazemi sorsát illetően;

2.   kéri a jogosultsági irányelv megfelelő és teljes körű alkalmazását, amely szerint a szexuális beállítottság miatti üldöztetést a menedékjog biztosításának alapjaként kell elismerni, és kéri a tagállamokat, hogy egyedileg bírálják el az ügyet, valamint vegyék figyelembe a származási országban uralkodó helyzetet is, ideértve a törvényeket, a rendeleteket valamint ezek alkalmazási módját;

3.   úgy véli, hogy az EU és tagállamai nem alkalmazhatják az EU-s és a nemzeti jogot és eljárásokat oly módon, hogy azok eredményeként harmadik országba utasítsanak ki embereket, ahol üldöztetés, kínzás és halál vár rájuk, mivel mindez kimeríti az európai és nemzetközi emberi jogi kötelezettségek megsértését;

4.   felhívja az érintett tagállamokat, hogy találjanak olyan közös megoldást, ami biztosítja Seyed Mehdi Kazemi számára az EU területén való menedékjogot és védelmet és azt, hogy nem küldik vissza Iránba, ahol kivégzés várna rá; így biztosítható, hogy valamennyi európai hatóság – és ebben az esetben az Egyesült Királyság hatóságai – az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkét teljes mértékben betartsák; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ebben az ügyben a tagállamokkal teljes mértékben működjön együtt;

5.   felszólítja az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy a hasonló esetek megoldására lépjenek fel az ilyen helyzetek jövőbeni megelőzése érdekében az együttműködés és az uniós iránymutatások segítségével; kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze és értékelje az EU menedékügyi jogszabályainak alkalmazását, különös tekintettel a szexuális beállítottság tekintetében, és nyújtson be jelentést az Európai Parlament számára; hangsúlyozza, hogy a Bizottság 2008-ra bejelentette a Dublin-rendelet és a jogosultsági irányelv módosítását, amely a jelen állásfoglalásban szereplő problémákra adna választ;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak , a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ menekültügyi főbiztosának és Seyed Mehdi Kazeminek.

(1) HL L 304., 2004.9.30., 12. o. (2) HL L 50., 2003.2.25., 1. o.