Az Európai Parlament,

–   tekintettel 2001. szeptember 6-i állásfoglalására a hegyvidéki területek mezőgazdasága érdekében hozott közösségi szabályozás alkalmazásának 25 évéről(1),

–   tekintettel az Európai Unió erdészeti stratégiájának végrehajtásáról szóló, 2006. február 16-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a közös agrárpolitika "állapotfelméréséről" szóló, 2008. március 12-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának "Az Európai Unió hegyvidéki politikája felé: európai elképzelések a hegyvidékek jövőjéről" című zöld könyvről szóló saját kezdeményezésű véleményére(4),

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0327/2008),

A.   mivel a hegyvidéki területek Európa szárazföldi területeinek 40 %-át teszik ki, és az európai népesség 19 %-ának adnak otthont,

B.   mivel néhány tagállam, mint Görögország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria és Spanyolország területének több mint 50 %-át hegyvidéki térségek borítják, és mivel ezeken a területeken a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság továbbra is jelentős szerepet játszik,

C.   mivel a hegyvidéki területek (különösen a magashegyi területek és felföldek) kulturális környezetet képeznek, amelyek az ember és a bioszisztéma harmonikus kölcsönhatását tükrözik, és a természeti örökséghez tartoznak,

D.   mivel a hegyvidéki térségeket fokozottan érintik az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek, mint az aszály és az erdőtüzek hatásai,

E.   mivel a hegyvidéki térségek nem egységesek, hanem változó magasságú, eltérő formájú hegyláncok alkotják (magas hegyek, felföldek, gleccserek, termelésre alkalmatlan területek),

F.   mivel a hegyvidéki térségek speciális vonásokkal rendelkeznek (hegyoldali fekvés, változó magasság, megközelíthetetlenség, növényzet, rövidebb növekedési idény, alacsony besorolású talaj, időjárás és különösen a klimatikus körülmények), melyek megkülönböztetik őket az Európai Unióban található más térségeitől, és mivel több szempontból is hátrányos helyzetben vannak az állandó természetes hátrányok következtében, és mivel egyes hegyvidéki térségekben ez fokozatos elsivatagosodáshoz és a mezőgazdasági termelés hanyatlásához vezet,

G.   mivel a hegyvidéki térségek (különösen a magashegységek és a felföldek) lehetőségként vagy modellként szolgálnak a minőségi termékek, a kiváló színvonalú szolgáltatások és az üdülőterületek számára, ami csak az erőforrások és a hagyományok integrált és hosszú távú felhasználásával hozható fenntarthatóan működésbe,

H.   mivel a hegyvidéki térségekben egyedi minőségi jellel ellátott, állati eredetű termékeket állítanak elő, és mivel az ezzel kapcsolatos gyártási eljárások során a széles körűen és fenntartható módon használják a természetes erőforrásokat, a legelőket és a kifejezetten ehhez igazodó takarmánynövény-fajtákat, továbbá hagyományos módszereket is alkalmaznak;

I.   mivel a hegyek (különösen a magashegységek és a felföldek) többfunkciós" térségek, ahol a (mező-) gazdaság szorosan kapcsolódik a társadalmi, kulturális és ökológiai szempontokhoz, és mivel ezért szükség van arra, hogy e területek támogatásához megfelelő pénzügyi forrásokat bocsássanak rendelkezésre,

J.   mivel a hegyvidéki térségek gazdasága az állandó strukturális deficit miatt különösen érzékeny a gazdasági ciklus ingadozásaival szemben, valamint hosszú távon a termelési folyamatok diverzifikációjától és specializációjától függ,

K.   mivel már rendelkezésre állnak a bizonyos hegyvidékek védelmét célzó európai egyezmények - az Alpok védelméről szóló 1991. november 7-i egyezmény (Alpok Egyezmény) és a Kárpátok védelméről és fejlesztéséről szóló 2003. május 22-i egyezmény (Kárpátok Egyezmény) - amelyek a hegyvidéki politika fontos eszközei, amelyek ratifikálása és alkalmazása azonban még hiányzik,

L.   mivel a hegyvidéki térségekben a gyakorta többirányú tevékenységet felölelő mező-, erdő- és legelőgazdaság példaként szolgál az ökológiai egyensúly megteremtésére, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni;

M.   mivel a hegyvidéki térségek mezőgazdasági üzemeinek többsége nagyobb pénzügyi kockázattal járó családi vállalkozásként működik,

1.   úgy ítéli meg, hogy a tagállamok hegyvidéki térségekkel (különösen a magashegységi területekkel és a felföldekkel) kapcsolatos erőfeszítései igen eltérőek, és nem egy átfogó, hanem pusztán ágazati fejlesztésre irányulnak, és e tekintetben nincs integrált uniós keretrendszer (mint ahogy van a tengeri térségek esetében: (COM(2007)0574);

2.   hangsúlyozza, hogy az EK szerződés Lisszaboni Szerződés által módosított, kohéziós politikáról szóló 158. cikke úgy határozza meg a hegyvidéki régiókat, mint amelyek állandó természeti hátrányokkal küzdenek, elismeri sokféleségüket, és kéri, hogy fordítsanak rájuk külön figyelmet; sajnálja azonban, hogy a Bizottság még nem volt képes átfogó stratégiát kidolgozni a hegyvidéki régiók és más, állandó természeti hátrányoktól szenvedő régiók hatékony támogatására, a Parlamenttől erre vonatkozóan érkező számos kérés ellenére sem;

3.   hangsúlyozza a harmonikus fejlődés biztosítására irányuló különféle közösségi politikák jó koordinációjának szükségességét az olyan régiók – mint például a hegyvidéki területek – számára, amelyek állandó természeti hátrányokkal küzdenek; ezzel kapcsolatban aggódik a jelenlegi, 2007–2013-as programozási időszakban a közösségi kohéziós politika vidékfejlesztési politikától való különválasztásának hasznossága miatt, ami az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap közös agrárpolitikába (KAP) való integrálásának eredménye; úgy véli, hogy ezt az új megközelítést szorosan nyomon kell követni a regionális fejlődésre gyakorolt hatásának értékelése érdekében;

4.   rámutat, hogy a hegyvidéki területek olyan hátrányokkal szembesülnek, amelyek kevéssé könnyítik meg a mezőgazdaság számára, hogy a versenyfeltételekhez alkalmazkodjon, és amelyek többletköltségekkel járnak, ami miatt nem tud versenyképes termékeket alacsony áron előállítani;

5.   javasolja, hogy tekintettel a területi kohézióról szóló, 2008 őszén elfogadandó zöld könyvre, és összhangban a területi agenda céljaival és az Európai Területfejlesztési Tervvel (ETFT), a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben találjon helyi megoldásokat a hegyvidéki régiók hátrányos helyzetének javítására, valamint hogy rendelkezzen a strukturális alapokról szóló következő jogalkotási csomagban ezekről az intézkedésekről;

6.   kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki egy valódi, integrált uniós stratégiát a hegyvidéki területek támogatására és a hegyvidékekről szóló zöld könyv közzétételét egy, az ebbe az irányba tett fontos lépésnek tartja; felkéri a Bizottságot, hogy az e régiókban fennálló helyzet jobb azonosítása érdekében indítson el egy széles körű nyilvános konzultációt a regionális és helyi hatóságok, a társadalmi–gazdasági és környezetvédelmi szereplők, valamint a hegyvidéki területek regionális hatóságait képviselő nemzeti és európai szövetségek részvételével;

7.   üdvözli a területi kohézióról szóló zöld könyvet, amely megközelítésként szolgál az Európai Unió különböző területi formái tekintetében, továbbá ezzel összefüggésben szorgalmazza a közös agrárpolitika első és második pillérének kifejezésre juttatását annak érdekében, hogy az Európai Unióban tapasztalt nemzetközi kihívásokra tekintettel hatékonyan ki lehessen dolgozni a működőképes és többfunkciós hegyvidéki gazdálkodásra vonatkozó gazdasági keretfeltételeket, és emellett szükség van a termelési funkcióhoz, köztük a tejszállításhoz kapcsolódó eszközökre is;

8.   ezzel egyidejűleg felszólítja a Bizottságot, hogy saját hatáskörében a jelen állásfoglalás elfogadásától számított hat hónapon belül dolgozzon ki egy integrált uniós stratégiát a hegyvidéki térségek erőforrásainak fenntartható fejlesztésére és felhasználására (A hegyvidéki területekről szóló uniós stratégia); kéri továbbá, hogy ennek alapján a helyi viszonyokat és igényeket (pl. a különböző hegyvidéki területek) ismerő és képviselő regionális hatóságokkal és a civil társadalom képviselőivel megegyezve készítsenek nemzeti cselekvési terveket, amelyek konkrét végrehajtási intézkedéseket tartalmaznak, és emellett vegyék figyelembe ennek megfelelően a már meglévő regionális kezdeményezéseket;

9.   hangsúlyozza a hegyvidéki térségek elhatárolásának jelentőségét a célzott – elsősorban a hegyvidéki gazdálkodásra vonatkozó – intézkedések előfeltételeként, valamint e térségek ennek megfelelő és a természeti hátrányok mértéke szerinti megkülönböztetésének szükségességét, amelyet a tagállamok jelenlegi területi háttere alapján fokozottabban kell követni;

10.   az ismeretek átadásának és az innováció ösztönzésének céljából felszólítja a Bizottságot a hegyvidéki térségek szempontjából lényeges témákhoz kapcsolódó finanszírozott programok és projektek áttekintésének elkészítésére;

11.   felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Tervezési Megfigyelő Hálózattal kapcsolatos munkaprogram keretében fordítson különös figyelmet az állandó természeti hátrányokkal küzdő régiók – mint például a hegyvidéki területek – helyzetére; úgy véli, hogy a hegyvidéki területek tekintetében a helyzet megbízható és alapos ismerete elengedhetetlen az olyan megkülönböztetett intézkedések kidolgozásához, amelyek megfelelőbben kezelik e régiók problémáit;

12.   kiemeli a hegyvidéki gazdálkodás szerepét a termelés, az átfogó tájmegőrzés és- hasznosítás, valamint más gazdasági ágak többfunkciós alapjának megteremtése szempontjából, továbbá a hagyományos épített környezet és társadalmi struktúra mérvadó elemeként;

13.   úgy véli, hogy számos hegyvidéki térségnek idegenforgalmi vonzereje miatt urbanizálódási nyomásokkal kell megbirkóznia, és ezzel egyidejűleg meg kell védenie a hagyományos tájképet, amely elveszíti mezőgazdasági jellegzetességeit, szépségét és értékeit, amelyek elengedhetetlenek az ökoszisztéma szempontjából;

14.   megjegyzi, hogy a hegyvidéki területeken (különösen a felföldeken és a magashegységekben) a gazdálkodás a természeti körülmények és kockázatok miatt nagy erőfeszítést igényel (többek közt magas munkaintenzitást és manuális munkaerő szükségletet) és magasabb költségekkel jár (többek közt a speciális gépigények és magasabb szállítási költségek);

15.   szorgalmazza, hogy a KAP jövőbeni reformja keretében külön és fokozott figyelmet szenteljenek a hegyvidéki gazdálkodás multifunkcionalitásának, amelynek során a vidékfejlesztési keretirányelveket és a nemzeti programokat hozzáigazítják a hegyvidéki gazdálkodók – nem csak pusztán termelőként, hanem az egyéb ágazatokban gazdasági úttörőként betöltött – szerepéhez, valamint lehetővé teszik a szinergetikus együttműködést (többek közt az ökoturisztikai elképzelések finanszírozása és a minőségi termékekkel kapcsolatos marketingtevékenységek stb.); rámutat különösen a hegyvidéki gazdálkodás környezeti teljesítményéhez kapcsolódó pénzügyi ellentételezések szükségességére;

16.   elismeri a hegyvidéki gazdálkodók munkáját; ragaszkodik ahhoz, hogy ennek feltételeit (elsősorban a kiegészítő jövedelmet, a munka és magánélet egyensúlyát és a családalapítási képességet) a bürokrácia ne nehezítse, hanem azokat az ágazati politikák szinergiáival javítani kell; felszólítja a Bizottságot és az illetékes (komitológia) bizottságokat , hogy a hatályos és jövőbeni (elsősorban a nyilvántartási kötelezettséggel kapcsolatos) jogszabályokat a szabályozás minőségének javítására irányuló kezdeményezés értelmében vizsgálják felül, illetve könnyítsenek azokon az igazgatási eljárás átfogó egyszerűsítése céljából;

17.   hangsúlyozza, hogy a hegyvidéki területek (különösen a felföldek és magashegységekben fekvő területek) kompenzációs kifizetéseinek a jövőben is folytatódniuk kell, és a jövőben kizárólag az állandó természeti hátrányok és a gazdálkodási tevékenységekkel kapcsolatos többletköltségek kompenzálására kell irányulniuk, továbbá, hogy az ilyen kifizetéseket az alternatív termelés hiánya hosszú távon igazolja és hogy teljes leállításuk az összes szektort érintő szisztematikus tevékenységcsökkenéshez vezetne. hangsúlyozza, hogy a hegyvidéki területek igényeit nem lehet kizárólag vidéki fejlesztési alapok útján kielégíteni;

18.   felszólít egzisztenciális tényezőkként a fiatal gazdálkodók támogatására és a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség előmozdítására (különösen családbarát intézkedéseken, a teljes és a részmunkaidő szabályozásán, a bértámogatási modelleken, jövedelemkiegészítő modelleken, a munka és a magánélet összeegyeztethetőségén és a családalapítási képességen keresztül); felszólítja a Bizottságot, hogy a rugalmas biztonság elvével kapcsolatos elképzelések és a projektek keretében, az érintettek részvételével dolgozza ki az irányvonalakat;

19.   szorgalmazza e térségek demográfiai egyensúlyának megőrzését, amelyek gyakran problémákkal küzdenek annak következtében, hogy a népesség a falvakból a városokba özönlik;

20.   meggyőződése, hogy a megfelelő nagyságú népsűrűség fenntartása prioritás kell legyen a hegyvidéki területeken, és hogy lépésekre van szükség az elsivatagosodás elleni harcban, továbbá hogy ösztönözni kell új lakosok bevándorlását;

21.   hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy magas színvonalú általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat biztosítsanak, hogy javítsák a hegyvidéki területek elérhetőségét és egymással való összekapcsolását, és biztosítsák a szükséges infrastruktúrát, különösen az utas- és áruszállítás tekintetében, az oktatásban, a tudásalapú gazdaságban és a kommunikációs hálózatokban (ideértve a szélessávú hozzáférést) a felvidéki piacok és a városi területek közötti kapcsolatok megkönnyítése érdekében; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy e célból mozdítsák elő az állami és magánszféra partnerségét;

22.   hangsúlyozza, hogy a termelői szervezetek, a gazdák együttműködése, a gazdák és az ágazatközi partnerségek által vezérelt közös értékesítési kezdeményezések, amelyek az integrált fejlesztési megközelítés révén és összhangban a fenntartható gazdálkodási stratégiákkal hozzáadott értéket teremtenek a régióban (például a Leader-csoportok), hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés stabilitásához és biztonságához a piacokon, és azokat fokozottan támogatni kell;

23.   külön pénzügyi támogatást kér a tejágazat (tejgazdaságok és tejfeldolgozó üzemek) számára, amely a termelési alternatívák hiánya miatt központi szerepet játszik a hegyvidéki térségek (különösen a felföldek és a magashegységek) számára; a tejkvóták reformja keretében a "fokozatos megszüntetés" (soft landing) stratégiájára szólít fel a hegyvidéki térségeket illetően, valamint a negatív hatások mérséklésére irányuló kiegészítő intézkedéseket kér, melyek teret hagynak a gazdálkodás alapját megőrző módosító folyamatok bevezetéséhez; felszólít további elsőpilléres alapok elérhetővé tételére, különösen a tejelő tehenekre vonatkozó jövedelemtámogatás formájában;

24.   a. felszólítja a tagállamokat, hogy –hangsúlyozva a hegyvidéki térségekben a fenntartható és a körülményekhez igazított mezőgazdaság támogatását – vezessenek be a biogazdálkodás és a külterjes legelőgazdálkodás tekintetében hektáronként nyújtandó kiegészítő támogatásokat, valamint az adott fajtának megfelelő állattartó létesítményekbe való beruházásokat célzó támogatásokat;

25.   emlékeztet arra, hogy a hegyvidéki térségekben a kis- és középvállalkozások a tradicionális ismeretek és gyártási eljárások modern alkalmazásával minőségi termékeket állítanak elő, a munkahelyek szempontjából kulcstényezők, ezért elő kell irányozni őket az EU támogatási rendszereiben;

26.   különösen a tej és tejtermékek hegyek és völgyek közötti szállításánál tapasztalt megnövekedett költségek és munkaráfordítások alapján egyedi támogatási intézkedéseket kér; ismételten kéri a vidéki térségekben a tejelő tehenekre vonatkozóan támogatás bevezetését;

27.   hangsúlyozza a jellegzetes (minőségi) regionális és hagyományos termékek ágazatokat átfogó jelentőségét; kéri, hogy a hegyvidéki területek uniós stratégiája foglaljon magában termékeket, illetve előállítási folyamataikat és hitelesítésüket védő és előmozdító, illetve ezeket az utánzatoktól védő intézkedéseket (pl. ahogy azt a Tanács 509/2006/EK rendelete (2006. március 20.) a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről(5) és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőjének és eredetmegjelölésének oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EGK tanácsi rendelet szabályozza(6)); felhív külön uniós intézkedések meghozatalára az EU kiváló minőségű élelmiszertermékeket támogató programjain belül (pl. a havasi és tanyasi sajtüzemekből származó termékekre, a minőségi húsra);

28.   a mezőgazdasági termelői csoportok és helyi közösségek azt célzó támogatására szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 27. bekezdésben említett regionális minőségi címkét vezessenek be; javasolja, hogy a támogatásokra a következő formában kerüljön sor: a tájékoztatás javítása, a gazdálkodóknak és a helyi élelmiszergyártóknak biztosított megfelelő képzések, valamint a helyi feldolgozóüzemek létrehozására és az értékesítést ösztönző kampányok elindítására nyújtott pénzügyi támogatások;

29.   felszólít egy alap létrehozására a hátrányos helyzetű térségek, köztük a hegyvidéki térségek számára többek között a második pillér forrásaiból, amelyek a hiányzó nemzeti társfinanszírozás miatt kihasználatlanok;

30.   felszólít arra, hogy a KAP keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet(7) 69. cikkének alkalmazásával garantálják a külön célirányos pénzügyi támogatást a hegyvidéki térségek számára, és biztosítsák a tényleges, bürokratikus akadályoktól mentes hozzáférést ezekhez a támogatásokhoz, valamint kéri a tejre vonatkozóan a 69. cikk szerint rögzített felső határ 20 %-ra emelését;

31.   emlékeztet, hogy a hegyvidéki területetek lehetőséget biztosítanak a magas minőségű mezőgazdasági termelésre, és hozzájárulhatnak és az európai piacon a mezőgazdasági termékek nagyobb mértékű sokféleségéhez, megőriznek bizonyos állat- és növényfajokat, hagyományokat tartanak fenn és elősegítik az ipari és idegenforgalmi tevékenységeket, és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet a biológiai sokféleség megóvása, valamint azáltal, hogy a mezők és az erdők megkötik a széndioxidot, valamint hogy az erdők fenntartható kiaknázása lehetővé fogja tenni energiának a fa-maradékanyagok felhasználásával történő előállítását;

32.  Tekintettel a jelenleg őket érintő kockázatok és nyomásokra , felszólít a hegyvidéki állattenyésztők és állattartók – különösen az őshonos fajtákat tenyésztők – ügyének figyelembevételére az állat-egészségügyi és állatvédelmi előírásokban és a tenyésztési támogatásokban, tenyésztési programok, az állományt nyilvántartó könyvek megőrzése, megfelelőség vizsgálat

33.  Nyomatékosítja, hogy a Bizottságnak a verseny- és a nemzetközi kereskedelmi politikák terén kifejtett cselekményei kihatásokkal járnak a hegyvidéki területek fejlődésére; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeni kiigazítások során – különösen a Kereskedelmi Világszervezet keretében folytatott tárgyalások során, az állami támogatások rugalmas szabályozásánál és az általános érdekű közszolgáltatások versenyjogban való figyelembevételénél – célzottabban foglalkozzanak e területek igényeivel;

34.   szorgalmazza, hogy az erdőtüzek által sújtott hegyvidéki térségek állattenyésztőinek különös figyelmet szenteljenek, mivel az érintett területeken található legelők az elkövetkező öt évben csak korlátozott mértékben és a legnagyobb elővigyázatosság mellett használhatók;

35.   szorgalmazza, hogy a "stratégia" keretében foglalkozzanak részletesen a hegyvidéki térségek tájformáival (havasok, véderdők, magashegységek, felföldek, mezők, nagy tájképi értékkel bíró területek) és a havasi legelők, legelők , erdők és más, kedvezőtlen helyzetű, érzékeny térségek esetében, azok helyreállítása és újrafüvesítése érdekében irányozzanak elő egyrészről ösztönzőket és ötleteket azok védelmére, másrészről fenntartható hasznosítási koncepciókat annak érdekében, hogy lehetővé tegyék azok értékének javulását, megújulását, eróziótól való védelmét és az ésszerű vízhasznosítást, valamint fellépjenek a nem kívánt jelenségekkel (különösen az később vad állapotába visszaforduló földeken történő legeltetéssel és a túllegeltetéssel) szemben;

36.   a faji sokféleség megőrzése tekintetében rámutat az endemikus növény- és állatfajok – különösen az őshonos haszonállatok, valamint a magashegyi növények – genetikai forrásainak megőrzésére szolgáló adatbank létrehozásának szükségességére; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy nemzetközi akcióterv kezdeményezésének szükségességét, illetve mikéntjét;

37.   hangsúlyozza, hogy az Európai Unió egyes hegyvidéki térségeiben, és mindenekelőtt az új tagállamokban fokozódik az elnéptelenedés, valamint az ott élő népesség gyengülő társadalmi aktivitásának veszélye, továbbá ezekben a régiókban a mezőgazdasági tevékenység hanyatlásának, sőt akár megszűnésének veszélye is fenyeget, ami a tájkép és az ökoszisztéma valószínű megváltozását eredményezheti;

38.   hangsúlyozza, hogy a hegyvidéki térségekben a mezőgazdasági tevékenységek megőrzését célzó gyepterület-támogatások nagy jelentőséggel bírnak, és ezért azokat továbbra is alkalmazni kell;

39.   hangsúlyozza egy hosszú távú erdészeti stratégia fontosságát, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozás hatásait, a természetes körforgást és az erdei ökoszisztéma természetes összetételét, mechanizmusokat hoz létre a válságok elkerülésre, leküzdésére és azok következményeinek ellensúlyozására (pl. viharok és erdőtüzek után), és ösztönzőket teremt az integrált erdőgazdálkodás számára; rámutat a hegyvidéki térségekből származó fa és fatermékek helyi szinten történő fenntartható átalakításából és értékének javításából fakadó lehetőségekre (pl. azok a minőségi termékek, amelyekhez alacsony szállítási költségek, és ezáltal kisebb CO2-kibocsátások társulnak, továbbá az építési anyagok és a második generációs bioüzemanyagok);

40.   hangsúlyozza a vízgazdálkodás kérdésének jelentőségét a hegyvidéki területeken, és felhívja a Bizottságot, hogy a helyi és regionális hatóságokat ösztönözze a forrásvidék és az alsó folyásvidék közötti szolidaritás kialakítására, valamint hogy megfelelő finanszírozáson keresztül támogassa az említett területeken a vízi erőforrások fenntartható használatát;

41.   hangsúlyozza, hogy ezek a hegyvidéki területek különösen érzékenyek az éghajlatváltozás következményeire és felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a hatáskörrel rendelkező regionális és helyi hatóságokat, hogy ezekben a régiókban a természeti katasztrófákkal – különösen az erdőtüzekkel – szembeni védelem érdekében mozdítsák elő intézkedések azonnali végrehajtását;

42.   rámutat arra, hogy a hegyvidéki területek a területüket az árvizekkel szemben megvédő, új eszközöket igényelnek (a hangsúly az árvízmegelőzésen van), miközben a gazdálkodók és az erdészek támogathatnák az árvíz elleni megelőző intézkedéseket azokhoz a területhez kötődő, közvetlen kifizetésekkel, amelyeket az EU közös agrárpolitikája értelmében kapnak;

43.   rámutat, hogy a talaj és az épületek erózióval szembeni alapos és átfogó védelmét, valamint a víztározók megőrzését a gazdálkodási és erdészeti gyakorlat alkotóelemeként kell biztosítani az árvíz és a talajerózió veszélyeinek minimálisra csökkentése, valamint az aszály és az erdőtüzek megelőzése érdekében, továbbá a vidéken a talajvízzel és a felszíni vízzel való ellátás növelése céljából;

44.   hangsúlyozza, hogy a lombos és tűlevelű erdők mint gazdasági ág, mint helyi üdülőterületek és mint élőhelyek különleges gondozást igényelnek, valamint hogy az erdők nem fenntartható hasznosítása ökológiai és biztonságtechnikai kockázatokhoz vezet (mint a kőomlások és a sárlavinák), amelyekkel szemben intézkedésekkel kell fellépni;

45.   felidézi a 2006. február 16-i állásfoglalásának 15. bekezdésében szereplő javaslatot, miszerint erőfeszítéseket kell tenni a hegyvidéki területeken az erdei legelők leválasztásának támogatására és – összességében már csak biztonsági okokból is – kötelezni kell mindenkit, hogy a kijelölt ösvényeken közlekedjen;

46.   emlékeztet arra, hogy a hegyek természetes, sőt gyakran nemzeti akadályokat képeznek, amiből kifolyólag a határokon átnyúló, a nemzetek közötti és a régióközi együttműködés és annak támogatása a közös problémákat illetően (pl. éghajlatváltozás, járványos állatbetegségek, fajkipusztulás) létfontosságúvá válik;

47.   üdvözli azokat az erőfeszítéseket, amelyek a fenntartható turizmusra és arra irányulnak, hogy az új fenntartható és egyben hagyományos szabadidős és sportkoncepciók keretében – tekintettel e területek sajátosságaira – a természetet mint "gazdasági előnyt" hatékonyan hasznosítsák; hangsúlyozza a természet használóinak szerepét, akik a természet tiszteletben tartásával saját egészségükhöz is hozzájárulnak;

48.   sürgeti a vidékfejlesztési és a strukturális támogatás, valamint a közös programok kidolgozásának nagyobb mértékű koordinálását;

49.   szorgalmazza, hogy kombinálják a vidékfejlesztést és a strukturális támogatást, valamint egységes programokat dolgozzanak ki;

50.   hangsúlyozza, hogy integrált megközelítés bevezetésére van szükség a döntéshozatal és az olyan közigazgatási eljárások tekintetében, mint amilyen például a regionális tervezés, az építési projektek engedélyezése és a lakóépületek környezetvédelmi, örökséget képező és várostervezési gyakorlatokkal való felújítása, a hegyvidéki területeken a fenntartható fejlődés biztosítása céljából; ajánlja, hogy a hegyvidéki területek potenciálját aknázzák ki az idegenforgalom átfogó fejlesztésének előmozdítása, valamint a területfejlesztésben az innováció felhasználása érdekében és bátorítja az ilyen irányú helyi és decentralizált kezdeményezéseket, valamint a hegyvidéki területek közötti együttműködést;

51.   hangsúlyozza, hogy a növénytermesztésre és termelésre alkalmatlan földterületeket többek között erdőgondozásra, fenntartható vadászatra, halászatra, és e tevékenységek javítására kell használni, hogy megelőzzék a területek elhanyagolását, a tűzvészt, az eróziót és a biológiai sokféleség csökkenését;

52.   felidézi a hegyvidéki területek (különösen a magashegységek és a felföldek) jelentőségét a természetvédelem, a fajtasokszínűség és az élőhelyek gondozása tekintetében, de rámutat különösen a gazdálkodás és az erdészeti tevékenységek fenntartásának szükségességére a "Natura 2000" területeken és a természetvédelmi területeken, szorgalmazza továbbá e területek közötti kapcsolat erősítését a mezőgazdasági területeken található ökológiai helyettesítő területekre (adott esetben 5%) vonatkozó minimumszabályok bevezetésén keresztül;

53.   felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassa a hegyvidéki térségek bevonását a világ természetvédelmi örökségébe, és tegyen eleget a hegyvidéki térségek védelmével kapcsolatos nemzetközi lehetőségeinek;

54.   rámutat a hegyvidéki térségek egyedülálló vízkészleteire, amelyeket természetes öntözőrendszerekként, ivóvíz- és energiaforrásként, valamint vallási turizmus tekintetében fenntarthatóan kell hasznosítani; nyomatékosan felhívja a figyelmet az alvízi és felvízi területek között, e területek művelése során szükséges szolidaritásra; ezzel összefüggésben és az esetleges konfliktusok megelőzése szempontjából kiemeli annak szükségességét, hogy együttműködés keretében a "forrástól a völgyig" terjedően megoldási koncepciókat dolgozzanak ki a víztartalékok felhasználására vonatkozóan;

55.   felszólítja a Bizottságot, hogy az Alpok Egyezmény intézményeivel szoros együttműködésben mozdítsa elő az Alpok Egyezmény hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvének végrehajtását, amennyire csak lehet, támogassa a hegyvidéki térségekben folytatott mezőgazdaság egyéb politikai területekkel való összekapcsolását, továbbá ezzel összefüggésben tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy lezárják az Alpok Egyezményhez tartozó minden olyan jegyzőkönyv ratifikálását, amelyek még mindig nem tartoznak a közösségi vívmányok közé, valamint hogy az Európai Unió szerződő félként csatlakozzon a Kárpátok Egyezményhez;

56.   kiemeli az önkéntesség jelentőségét (különösen a hegyi mentés, a katasztrófavédelem, a karitatív létesítmények terén) a szolgáltatások, valamint a hegyvidékek kulturális és természeti öröksége szempontjából;

57.   elismeri a hegyvidéki térségek mellett elkötelezett szervezetek és kutatóintézetek munkáját, továbbá hangsúlyozza, hogy az uniós hegyvidéki területekre vonatkozó stratégia és hasonló intézkedések kidolgozásánál ezek szakértelmére és motivációjára kell támaszkodni;

58.   rámutat a szakmai és (mellék)foglalkozáshoz szükséges alap- és továbbképzés, valamint – a szakmai kapacitások és lehetőségek diverzifikációjának értelmében is – az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos kezdeményezések és projektek szerepére;

59.   szükségesnek tartja a hegyvidéki területeken a mezőgazdasággal foglalkozó helyi továbbképző központokba való befektetést, hogy olyan szakembereket képezzenek ki, akik képesek egy hegyvidéki környezetben irányítani a tevékenységeket, védeni a területet és fejleszteni a mezőgazdaságot.

60.   szorgalmazza, hogy fordítsanak különös figyelmet a tájkép megőrzésére, valamint a nehezen megközelíthető hegyvidéki térségek infrastruktúrájának kiépítésére és modernizálására, valamint felszólít a digitális szakadék áthidalására és a kutatási keretprogramok eredményeinek hozzáférhetővé tételére (pl. az e-kormányzat számára);

61.   rámutat a hatékony helyi közszolgáltatások szükségességére a népesség megtartása és a versenyképesség szempontjából; szorgalmazza az általonos érdekű szolgáltatások terén a helyi közigazgatási szervek célzott támogatását;

62.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fenntartható mobilitási megoldásokra és egy integrált megközelítésre helyezzék a hangsúlyt, amely egyensúlyt teremt a transznacionális (tranzit, távolsági közlekedési folyosók) és a helyi követelmények között (mint amilyenek a különböző magassági szinteken lévő területek megközelítése és a városi mobilitás);

63.   felszólít a hegyvidéki térségek támogatására a forgalomirányítás, a zajvédelem és a tájmegőrzés során, mégpedig a "le az útról" megközelítés szerinti intézkedések bevezetésével (pl. az érzékeny övezetek helyzetének megerősítése az úthasználati díjakról szóló irányelvben(8)), ezáltal megalapozva a jobb életminőséget és a fenntartható túrizmust;

64.   hangsúlyozza az alföldek és a hegyvidéki térségek közötti átmeneti területek jelentőségét a magasabb értékű magán és közérdekű infrastrukturális létesítmények és szolgáltatások rendelkezésre bocsátása szempontjából (pl. egyetemek, repülőterek, kórházak); szorgalmazza e létesítmények szűk körű elérhetősége javításának támogatását különösen a tömegközlekedés területén;

65.   kiemeli, hogy a hegyvidéki térségek a különböző energiaforrások intelligens felhasználásával "mintáként" szolgálnak a diverzifikált energia-összetétel, az energiahatékony építészeti megoldások és a második generációs bioüzemanyagok számára, és hogy az ebbe az irányba mutató kutatási megközelítéseket támogatni kell; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a második generációs bioüzemanyagok kifejlesztése az előállítási területek (ugar, sarjerdő stb.) és a legelőterületek között nem teremthet versenyhelyzetet;

66.   azt tanácsolja a tagállamoknak, hogy javítsák a hegyvidéki régiók fejlesztésének támogatására szánt pénzügyi támogatás szerkezetét és az azok nyújtásával kapcsolatos eljárásokat, valamint hogy ugyanakkor egyszerűsítsék a közigazgatási eljárásokat és a terület eszközei – kulturális örökség, valamint természeti és humán erőforrások – védelmének és fenntartható használatának támogatására szánt forrásokhoz való hozzáférést;

67.   úgy véli, hogy az egyéb tevékenységek – úgymint a lakosság jövedelmét gyarapító biomassza-kiaknázás és a mezőgazdasági turizmus – megtartásához fenntartható,modernizált és többfunkciós mezőgazdaságra van szükség, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy különösen a közös agrárpolitikában és a regionális politikában vegye figyelembe a hegyvidéki területek igényeit: új gazdálkodók érkezését, a hozzáférhetőség problémájával – például a tejbegyűjtés, a vidéki területeket a szolgáltatások fenntartása, a közlekedési infrastruktúra tekintetében – kapcsolatos többletköltségek kompenzálását;

68.   rámutat a hegyek és gleccserek az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségére – amely függőség azok topográfiai jellemzőin és strukturális hátrányain alapul –, azonban "kísérleti laboratóriumai" is lehetnek az éghajlatvédelmet célzó, természetet leképező, innovatív technológiáknak; felszólítja a Bizottságot, hogy a hegyvidéki térségek tekintetében egy differenciált éghajlat-változási politikát dolgozzon ki a már meglévő ismeretekre (pl. az Alpok Egyezményre és a Kárpátok Egyezményre) támaszkodva; felszólít e téren kutatásra és áthidaló intézkedések elfogadására;

69.   felszólít arra, hogy a hegyvidéki és a hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos koordinációt a közös agrárpolitikával és a második pillérrel – vidékfejlesztéssel – funkcionális összhangban hajtsák végre;

70.   nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a fenntartható mezőgazdaság és a hegyvidéki térségek fejlődése nem csak e területek lakossága számára bír jelentőséggel, hanem az összes határos terület (pl. az alföld) számára is, illetve, hogy a hegyvidéki területek uniós stratégiájának fenntarthatóságára is hatással kell lennie a vízellátás, a környezeti stabilitás, a biológiai sokszínűség, a lakosság kiegyensúlyozott megoszlása, és a kulturális sokszínűség tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy a hegyvidéki területek uniós stratégiájának kialakítása során vizsgálja meg, hogy hogyan lehetne a stratégiába előnyösen beépíteni a már meglévő, a hegyvidéki térségek és a határos területek integrációjára irányuló kezdeményezéseket;

71.   utasítja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot, hogy kövesse nyomon az állásfoglalással kapcsolatos folyamatokat a Tanácsban és a Bizottságban;

72.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 72. E, 2002.3.21., 354. o. (2) HL C 290. E, 2006.11.29., 413. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0093. (4) Régiók Bizottsága, 23-2008. (5) HL L 93., 2006.3.31., 1. o. (6) HL L 93., 2006.3.31., 12. o. (7) HL L 270., 2003.10.21., 1. o. (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 2006/38/EK irányelve a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló 1999/62/EK irányelv módosításáról (HL L 157., 2006.6.9., 8. o.).