Az Európai Parlament 2008. október 9-i állásfoglalása a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal a Lámfalussy-eljárás nyomon követéséről: a jövőbeli felügyeleti struktúra (2008/2148(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelvre(1),
– tekintettel a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelvre(2),
– tekintettel a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló, 1986. december 8-i 86/635/EGK tanácsi irányelvre(3),
– tekintettel a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló, 1991. december 19-i 91/674/EGK tanácsi irányelvre(4),
– tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),
– tekintettel a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),
– tekintettel a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),
– tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),
– tekintettel a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),
– tekintettel a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozott változat)(10),
– tekintettel a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozott változat)(11),
– tekintettel az életbiztosításról a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (átdolgozás) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított bizottsági javaslatra (COM(2008)0119),
– tekintettel a vállalati és pénzügyi jogellenes gyakorlat megelőzéséről és leküzdéséről szóló 2004. szeptember 27-i bizottsági közleményre (COM (2004)0611),
– tekintettel a jegyzett társaságok igazgatóinak díjazásához kialakítandó megfelelő rendszer előmozdításáról szóló, 2004. december 14-i 2004/913/EK bizottsági ajánlásra(12),
– tekintettel "A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikákról (2005–2010) – fehér könyv" című 2007. július 11-i állásfoglalására(13), a pénzügyi szolgáltatási ágazat konszolidációjáról szóló 2006. július 4-i állásfoglalására,(14) az európai uniós pénzügyi piacok integrációjának jelenlegi helyzetéről szóló 2005. április 28-i állásfoglalására(15) és a prudenciális felügyelet európai uniós szabályairól szóló 2002. november 21-i állásfoglalására(16),
– tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Fórumnak a piaci és intézményi rugalmasság javításáról szóló 2008. április 7-i jelentésére,
– tekintettel az EU felügyeleti keretéről és pénzügyi stabilitási intézkedéseiről szóló 2008. május 14-i tanácsi következtetésekre, valamint a Tanács 2008. június 3-i, 2007. december 4-i és 2007. október 9-i üléseit követő, a témához kapcsolódó egyéb kérdésekről szóló következtetéseire,
– tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0359/2008),
A. mivel a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv felülvizsgálata folyamatban van, és javaslat benyújtása várható a hitelminősítő ügynökségekről,
B. mivel a Bizottság nem foglalkozott a Parlament több kérésével, beleértve a fent említett állásfoglalásaiban megfogalmazott kéréseket, és mivel a mellékletben csatoltuk azoknak az ajánlásoknak a listáját, amelyek alapján a pénzpiacok felügyeletének működési módját javítani lehetne,
C. mivel a pénzügyi felügyelet nem tartott lépést a piaci integrációval, a pénzpiacok globális alakulása pedig a jelenlegi szabályozási és felügyeleti rendszerek aktualizálását követeli meg a rendszerkockázatok jobb kezelése, a pénzügyi stabilitást garantálása, az EU célkitűzéseinek megvalósítása, valamint a globális pénzügyi irányítás javításához való hozzájárulás érdekében,
D. mivel a Parlament által megfogalmazott jogalkotási javaslatoknak elvi megalapozottságúaknak kell lenniük, a mellékletben szereplő ajánlásokat pedig a felügyeleti hatóságokkal, a pénzpiaci szereplőkkel és más illetékes szervekkel együttműködve kell kidolgozni,
E. mivel nő azoknak a páneurópai pénzintézeteknek a száma, amelyek tevékenysége több tagállamra terjed ki; mivel sok nemzeti hatóság összefonódása bonyolultságot eredményezett és elmosta a felelősségi köröket, különösen a makroszintű prudenciális felügyelet és válságkezelés terén,
F. mivel az Egyesült Államok másodlagos jelzáloghitelei és az ahhoz kapcsolódó termékek által gerjesztett jelenlegi pénzügyi válság a piacok egyre nagyobb mértékű integrációja miatt világméretűvé vált, ami megerősíti azt a jelzést, hogy a pénzpiacok jelenlegi szabályozása és felügyelete sem uniós, sem pedig nemzetközi szinten nem elég egységes; mivel ezért a pénzpiaci szabályozás és felügyelet reformjára van szükség,
G. mivel a válság hitelszűkéhez vezetett, ami azzal járt, hogy a hitelek ára számos piaci szereplő számára emelkedett; mivel a pénzpiacok jelenlegi zavarai hátráltatják a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást,
H. mivel a tőkepiaci közvetítés és az új típusú pénzügyi eszközök ugyan kínáltak előnyöket, de miattuk ugyanakkor új globális rendszerkockázati források is megjelentek,
I. mivel a "keletkeztető és szétosztó" modell növelte a versenyt és szétterítette a kockázatokat, ugyanakkor gyengítette a kockázatok elemzésének és figyelemmel kísérésének ösztönzőit, és egyes esetekben az átvilágítási folyamat csődjéhez vezetett,
J. mivel egyes szereplők helytelen gyakorlatai, mint például a nem megfelelő kockázatkezelés, a felelőtlen hitelezés és a túlzott eladósodás (tőkeáttétel), a megfelelő átvilágítás gyengesége és a likviditás hirtelen visszavonása jelentős kockázatot jelentenek a pénzügyi intézmények számára és kockázatot jelentenek a pénzügyi stabilitásra nézve,
K. mivel a kockázatok mikroszinten történő csökkentésére szolgáló és önmagukban a jelenlegi szabályozásnak megfelelő innovatív technikák a kockázatok koncentrálódásához és rendszerkockázatok kialakulásához vezettek,
L. mivel a káros szabályozási arbitrázst el kell kerülni,
M. M mivel az Európában egyre inkább határokon átnyúló jellegűvé váló banki tevékenység, és a sokkokra adandó koordinált válasz igénye, valamint a rendszerkockázatok hatékony kezelésének igénye megköveteli, hogy a tagállamok nemzeti szabályrendszerei közti különbségeket a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék, és mivel szükséges, hogy az Európai Bizottság által e tekintetben már elvégzett tanulmányokon túllépjenek, és a 94/19/EK irányelvet a lehető leghamarabb módosítsák azért, hogy a bankbetéteknek azonos szintű védelmet biztosítsanak az egész Európai Unióban, annak érdekében, hogy megóvják a pénzügyi stabilitást és a betétesek bizalmát, és elkerüljék a verseny torzulását,
N. mivel biztosítani kell a közvélemény, a befektetők és a felügyeleti hatóságok irányába való átláthatóság megfelelő szintjét,
O. mivel az egyéni és vállalati teljesítményt tükröző kompenzációs rendszereknek nem szabad jutalmazni a rövid távú túlzott kockázatvállalást a hosszú teljesítmény és az óvatosság rovására,
P. mivel kezelni kell és nyomon kell követni azokat az érdekellentéteket, amelyek a pénzintézetek, hitelminősítők, valamint a könyvvizsgálók és ügyvédek által használt üzleti modellből eredeztethetők,
Q. mivel az összetett strukturált termékek és a piaci szereplők által végzett hitelminősítések jelentésének félreértelmezése tekintetében a hitelminősítő ügynökségek hibái jelentős negatív kintlevőségek és piaci bizonytalanság kialakulását eredményezték; mivel a hitelminősítő intézetek eljárásai felülvizsgálatra szorulnak,
R. mivel a hitelminősítő intézetek által javasolt önszabályozási megoldásokat még nem próbálták ki, és azok valószínűleg nem elégségesek ahhoz, hogy betöltsék azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a pénzügyi rendszerben játszanak,
S. mivel a piac – általában előnyös – integrációjához megfelelően integrált felügyeleti megközelítésnek kell társulnia, amely kiküszöböli a szükségtelen bürokráciát és összhangban áll a jobb szabályozást célzó politikákkal,
T. mivel a Bizottságnak el kellene végeznie egy ilyen értelmű jogalkotási javaslat átfogó hatásvizsgálatát,
U. mivel az Európai Uniónak következetesebb, hatékonyabb, megfelelően végrehajtott és túlzott terhekkel nem járó szabályozásra és felügyeletre van szüksége a jövőbeli pénzügyi válságok kockázatainak enyhítése, valamint a határokon átnyúlóan, illetve az összes piaci szereplő számára egyenlő esélyeket biztosító versenyfeltételek biztosítása érdekében; mivel az Európai Uniónak nemzetközi szinten vezető szerepet kell játszania, és meg kell erősítenie saját szabályozásának és felügyeletének következetes végrehajtását és konvergenciáját,
V. mivel a jelenlegi uniós szabályozási és felügyeleti rendelkezések átfogó felülvizsgálatára van szükség a világméretű felügyeleti együttműködés javítását célzó intézkedésekkel együtt, amelyek kiterjednek a tőkemegfelelőségi keretre, az átláthatóságra és az irányításra, amelyek a hatékony szabályozási és felügyeleti rendelkezések előfeltételei egy koordinált keretben,
W. mivel a felügyeleti megközelítést hozzá kell igazítani az üzleti élet sajátosságaihoz és annak már szabályozott szempontjaihoz; mivel a pénzpiaci felügyelet célkitűzései és az egyes intézmények prudenciális felügyeletének célkitűzései eltérőek,
X. mivel a jövőbeni javaslatoknak figyelembe kell venniük a Szolvencia II. javaslatról folyó tárgyalásokat és a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv felülvizsgálatát,
Y. mivel a felügyeleti együttműködésnek figyelembe kell vennie a nemzetközi csoportok felügyeletének harmadik országokkal kapcsolatos dimenzióját, mivel a legtöbb – ha nem az összes – nagy európai uniós pénzügyi csoportnak harmadik országokban is vannak érdekeltségei,
Z. mivel a Tanács 2008. június 3-i, 2007. december 4-i és 2007. október 9-i következtetéseit követően már folyamatban van az a fontos munkaprogram, amely célzottan javítani kívánja az uniós felügyeleti együttműködés szabályait; mivel az Európai Unióban és világszerte már széles körű munkaprogramok zajlanak annak érdekében, hogy megértsék a piaci zavarok okait és azokra megfelelő választ adjanak,
AA. mivel 2008 őszéig egy olyan, nagy tudású emberekből álló csoportot kell létrehozni, amely tömöríti a különböző érdekelt feleket, mint például felügyelőket, szabályozókat, és az ipar képviselőit, és amely kidolgoz egy hosszabb távú felügyeleti elképzelést; mivel a csoportot azzal a feladattal kell megbízni, hogy dolgozzon ki tervet és menetrendet a teljes körű intézményi integrációra irányuló, radikálisabb és hosszú távú reformra vonatkozóan; mivel a pénzügyi felügyelet szerkezetén túlmenően a csoport foglalkozhatna olyan kérdésekkel is, mint például egy egységes pénzügyi felügyeleti szabálygyűjtemény, letéti garanciarendszer és közös fizetésképtelenségi rendszer, amelyek egy integrált pénzügyi és felügyeleti rendszerhez mérhetőek;
1. kéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 44. cikke, 47. cikkének (2) bekezdése, 55. cikke, 95. cikke, 105. cikkének (6) bekezdése, 202. cikke, 211. cikke vagy 308. cikke alapján, 2008. december 31-ig nyújtson be jogalkotási javaslatot vagy az alábbi részletes ajánlásokban tárgyalt témákkal foglalkozó javaslatokat;
2. megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;
3. úgy véli, hogy a kért javaslat vagy javaslatok pénzügyi kihatásait adott esetben EU költségvetési előirányzatokból kell fedezni;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kapcsolódó részletes ajánlásokat a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
1.1. ajánlás – A hatékony szabályozási és felügyeleti rendelkezések alapvető előfeltételei
Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogi aktusok céljának a következők szabályozásának kell lennie:
1.1.A pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretének javítása
A tőkemegfelelőség keretei, különösen az alábbiak:
a)
a tőkefeltételekre vonatkozó szabályok felülvizsgálata a pénzpiacokon működő vállalatokra vonatkozóan a kockázatkezeléssel, likviditással és kitettséggel kapcsolatos rendelkezések következetes, és adott esetben ciklikusság-kiegyenlítő jellegű megerősítésén keresztül; a megfelelő tőkefeltételek biztosítása a pénzpiacokon működő összes vállalat számára, a rendszerkockázat figyelembe vételével;
b)
a tőkemegfelelőségi keret rugalmasabbá tétele, hogy kezelni tudják a pénzügyi piacok zavarait, tiszteletben tartva a nemzeti hatóságok hatásköreit;
c)
a lehetőségekhez mérten a szabályok anticiklikus jellegének biztosítása;
d)
a keretek reformája a kockázatkezelés javítása érdekében; a matematikai modellek megfelelőségének biztosítása és adott esetben a piaci feszültséggel kapcsolatos vizsgálatok forgatókönyvének és gyakoriságának kiterjesztése;
e)
megfelelő tőkekövetelmények biztosítása a komplex pénzügyi termékek és derivatívák esetében;
f)
a mérlegen kívüli tételek, strukturált befektetési eszközök és minden, a likviditást segítő eszköz nyilvánosságra hozatalának, valamint az általuk hordozott kockázatok megfelelő értékelésének előírása, hogy a piaci szereplők tudatában legyenek ezen eszközök létezésének és működésük módjának.
1.2.Az átláthatóság javítását célzó intézkedések
a)
Értékpapírosítás: Az átláthatóság, egyértelműség és adatszolgáltatás előmozdítása a komplex pénzügyi termékekkel és az értékpapírosítás folyamatával kapcsolatban, figyelembe véve az iparág kezdeményezéseit e téren; annak biztosítása, hogy az értékpapírosítás és a hitelminősítési folyamat ne eredményezze azt, hogy az értékpapírosított termék összértéke indokolatlanul meghaladja az alapul szolgáló eszközök értékét,
b)
Komplex pénzügyi termékek: annak biztosítása, hogy hitelminősítő ügynökségek konzisztens és megfelelő minősítési terminológiát alkalmazzanak, amely egyértelművé teszi, hogy a termékek milyen módon különböznek egymástól, különösen a különösen a volatilitást, a komplexitást, és a piaci feszültséggel szembeni sebezhetőséget illetően, figyelembe véve annak szükségességét, hogy a befektetőknek eljárásokat alakítsanak ki a strukturált termékek minőségének értékelésére, anélkül, hogy kizárólag a hitelminősítésekre hagyatkoznának;
c)
Könyvviteli szabályok, értékelés és árképzés:
i.
az értékpapírosítási eszközök megfelelő könyvviteli kezelésének biztosítása olyan módon, hogy a vállalatok és a pénzintézetek ne tudják a speciális vagy likviditást segítő eszközöket stb. mesterségesen a mérlegükön kívül tartani;
ii.
annak biztosítása, hogy a komplex pénzügyi termékek értékelésére és árképzésére vonatkozó szabályokat, különösen az IAS 39 összefüggésében az IASB-vel és más illetékes nemzetközi szervekkel együtt dolgozzák ki.
d)
Szabályozatlan piacok: a tőzsdén kívüli (OTC) termékek piacai átláthatóságának a likviditás szempontjából történő növelése, a rendszerkockázatok főbb forrásainak (a partnerkockázatok koncentrálódásának) kezelése, illetve adott esetben a piaci szereplők ösztönzése a tőzsdén kívüli ügyletek elszámolóházakban történő elszámolására.
1.3.Irányítási intézkedések
a)
Értékpapírosítás: Annak előírása a kibocsátók számára, hogy értékeljék és kövessék nyomon a kockázatokat, valamint hogy biztosítsák az általuk kibocsátott adósság- vagy jelzálogalapú értékpapírok átláthatóságát, hogy a befektetők elvégezhessék a megfelelő átvilágítási folyamatot.
b)
Javadalmazási rendszerek: annak biztosítása, hogy a pénzintézetek nyilvánosságra hozzák javadalmazási politikájukat, ideértve az értékpapírok jelentette lehetőségeket, különös tekintettel az igazgatók kompenzációs csomagjára; annak biztosítása, hogy az igazgatóság közreműködésével zajló összes tranzakció egyértelműen azonosítható legyen a pénzügyi beszámolókban; annak biztosítása a prudenciális felügyeleti szervek számára, hogy a kockázatkezeléssel kapcsolatos értékelésükbe foglalják bele a juttatási és bónuszrendszerek és az adózás hatását annak érdekében, hogy azok kiegyensúlyozott ösztönzőket biztosítsanak, és ne ösztönözzék az extrém kockázatvállalást.
c)
Vállalati felelősségvállalási rendszer: annak biztosítása, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok megsértése esetén megfelelő bírságokat és egyéb büntetéseket előíró felelősségvállalási rendszerek jöjjenek létre annak érdekében, hogy a pénzintézeti vezetőket kötelességmulasztás vagy rosszhiszemű kereskedés esetén fel lehessen függeszteni vagy ki lehessen zárni a pénzügyi ágazat egészében vagy annak egy részében való további munkavégzésből,
d)
Hitelminősítő ügynökségek: A Pénzügyi Stabilitási Fórum, az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete, az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága és az Európai Értékpapír-piaci Szakértők Csoportja által mérlegelt ajánlásokkal összehangolt módon rendelkezések meghozatala az olyan kérdések megoldására, mint például az összeférhetetlenség, a minőségbiztosítási rendszerek és a minőségbiztosítási felügyelet; az alábbiak különös figyelembe vétele: a hitelminősítési módszerek átláthatósága, a feltételek és a piaci feszültség vizsgálata; a felügyeleti szervek számára lehetővé tenni, hogy kérhessék a kibocsátó/hitelminősítő ügynökség kapcsolattartásának "eseménynaplóját", és értesítsék őket, ha jelentős aggályok merülnek fel a modellekkel kapcsolatban; annak biztosítása, hogy a hitelminősítő ügynökségek jobb tájékoztatást adjanak a komplex adósságtermékek, a jelzáloggal kapcsolatos termékek és a hagyományos adósságok sajátos jellemzőiről, és hogy a hitelminősítő ügynökségek megkülönböztetett szimbólumokat használjanak a komplex adósságtermékek, a jelzáloggal kapcsolatos termékek és a hagyományos adósságok jelölésére; a hitelminősítő ügynökségek átláthatóságának javítása, különösen a komplex adósságtermékek, a jelzáloggal kapcsolatos termékek és a hagyományos adósságok minősítése szempontjából lényeges módszerek és kritériumok terén.
2.2. ajánlás – A pénzügyi stabilitással és a rendszerkockázatokkal kapcsolatos kockázatok
Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogi aktusok céljának a következők szabályozásának kell lennie:
a)
Pénzügyi stabilitás és rendszerkockázatok: adatbázisok, előretekintő forgatókönyvek és politikák, valamint korai előrejelző rendszer kidolgozása a makroszintű prudenciális felügyeletre és a pénzügyi stabilitásra vonatkozólag, és annak biztosítása, hogy az Európai Központi Bank (EKB), a Központi Bankok Európai Rendszere és annak Bankfelügyeleti Bizottsága aktív szerepet vállaljon ezek kezdeményezésében, kidolgozásában és működtetésében; annak biztosítása, hogy az EU felügyeleti szervei és központi bankjai naprakész, releváns, nem nyilvános és bizalmas mikroszintű prudenciális információkat/adatokat bocsássanak az EKB rendelkezésre a Bankfelügyeleti Bizottságon keresztül annak érdekében, hogy az EKB elvégezhesse feladatait és megakadályozza a rendszerkockázatok kialakulását;
b)
Uniós válságmegelőzési, igazgatási és vitarendezési rendelkezések: Különösen:
i.
szükség szerint a válságmegelőzési, igazgatási és vitarendezési rendelkezések javítása EU-szinten, az alábbiakat is beleértve:
-
a pénzügyi rendszerkockázatok nyomon követése és értékelése EU-szinten;
-
uniós korai előrejelző rendszer és korai beavatkozási mechanizmus létrehozása a gyengén működő vagy mulasztást elkövető bankok kezelésére, amennyiben a határokon átnyúló pénzügyi csoportról van szó, vagy az EU pénzügyi stabilitása forog veszélyben; e mechanizmusnak jól megfogalmazottnak, egyértelműnek és gyors reagálásúnak kell lennie, és meg kell felelnie az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályainak;
-
extrém helyzetekben a határokon átnyúló átutalások megkönnyítése a csoporton belül, figyelembe véve a csoport egyes vállalatai hitelezőinek érdekeit és a 2001/24/EK irányelvet;
-
a határokon átnyúló válságkezelés és az állami segítségnyújtás határokon átnyúló válság esetén alkalmazandó szabályainak tisztázása;
ii.
a válságmegoldási rendelkezések javítása a felszámolására vonatkozó EU-szabályok fejlesztésével és szabályok létrehozása az érintett tagállamok közötti tehermegosztásról a határokon átnyúló pénzügyi csoportokon belüli fizetésképtelenség esetén;
c)
annak biztosítása, hogy a betétbiztosításra vonatkozó EU-szabályokat sürgősen felülvizsgálják annak érdekében, hogy elkerüljék a tagállamok eltérő biztosítási szintjeiből eredő szabályozási arbitrázst, amely tovább növelheti a volatilitást, és amely a biztonság és a betétesek bizalmának növelése helyett aláaknázhatja a pénzügyi stabilitást; azt is garantálniuk kell, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak a pénzügyi intézmények számára. A betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó EU-szabályokat úgy kell módosítani, hogy azok támogassák a pénzintézetek hozzájárulásaiból finanszírozott előzetes ellenőrzési rendszerek továbbfejlesztését; a visszatérítés szintjét jelentős mértékben növelni kell, továbbá a pénzügyi intézmény mulasztása esetén a lakossági ügyfeleknek nyújtandó visszatérítés rendelkezésre állását egy ésszerű időintervallumon belül határokon átnyúló helyzetekben is biztosítani kell;
d)
elő kell mozdítani hasonló szabályok alkalmazását a biztosítási garanciák tekintetében is, elismerve ezzel egyidejűleg a biztosítás és a banki szolgáltatások eltérő természetét;
e)
a piaci sokféleség biztosítása és az intézmények arra való ösztönzése, hogy hosszú távú finanszírozással vagy felelősségvállalással diverzifikálják a piacot és a likviditási kockázatokat.
3.3. ajánlás – Felügyeleti keret
Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogi aktusok céljának a jelenlegi felügyeleti rendszer szabályozásának, karcsúsításának, integrálásának és kiegészítésének kell lennie a következő eszközök alkalmazásával:
3.1.A határokon átnyúló pénzügyi csoportok felügyelete:
a)
2008. december 31-ig rendeletben kell előírni felügyeleti testület felállítását az EU-ban működő legnagyobb, határokon átnyúló pénzügyi csoportok vagy holdingok számára. A rendeletnek egyértelmű kritériumokat kell tartalmaznia azon határokon átnyúló pénzügyi csoportok vagy holdingok azonosítására, amelyek számára kötelezően fel kell állítani a fenti testületeket. Amennyiben jelentős mértékben vonnak be harmadik országokat, el kell kerülni a párhuzamos struktúrák kialakulását, és a harmadik országokból érkező felügyelőket lehet meghívni, amennyiben ez célszerű és kivitelezhető;
b)
A testületek a prudenciális felügyeletet végző nemzeti hatóságok képviselőiből állnak. A rendeletnek egyértelmű elveket kell tartalmaznia annak eldöntésére, hogy mely a nemzeti felügyeleti szervek jogosultak a képviseletre a testületekben, figyelembe véve a csoport piaci súlyát az adott tagállamban, a határokon átnyúló tevékenységek mértékét, valamint az eszközök összegét és értékét a csoport tevékenységei fontosságának megállapítására annak érdekében, hogy minden olyan tagállam felügyeleti hatósága képviselethez jusson, ahol az anyavállalat, a kapcsolt vállalat vagy jelentős fióktelepek működnek, továbbá figyelembe véve a harmadik országok felügyeleti szervei bevonásának szükségességét is. Különös figyelmet kell szentelni a gyorsan felzárkózó gazdaságok felügyeleti szervei előtt álló kihívásoknak. A műveleti integráció megvalósítása érdekében a vezető felügyeleti szervnek teljes körű vezető szerepet kell vállalnia a testület folyamataiban, azaz annak kell lennie a központi kapcsolattartó pontnak a pénzügyi csoport számára, biztosítva a feladatok és felelősségi körök megfelelő átruházását a testületen belül;
c)
E testületek elnöki posztját rendszerint annak a tagállamnak az állandósított felügyelője tölti be, amely tagállamban a határokon átnyúló pénzügyi csoport vagy holding központi adminisztrációja, vagy EU-beli tevékenységeit irányító fő irodája működik. A titkárság működésének helyszínét és munkatársait elsődlegesen a vezető felügyelő választja ki;
d)
Információk gyűjtésének, cseréjének és az azokhoz való hozzáférésnek az előírása a testület tagjai és a részt vevő felügyelők között az EU-ban, valamint megállapodások ösztönzése a harmadik országok felügyeleti szerveivel folytatott információcsere maximalizálása céljából;
e)
A testületek adott esetben minősített többségű szavazással hoznak határozatot olyan elvek és célok alapján, amelyek biztosítják a következetes, tisztességes és megfelelő elbánást, valamint az egyenlő esélyeket.
3.2.Az EU-felügyelet rendszere: Lámfalussy 3. szintű bizottságok:
a)
2008. december 31-ig rendeletben kell megerősíteni és tisztázni a Lámfalussy 3. szintű bizottságok státuszát és elszámoltathatóságát, amely rendelet a bizottságok számára a feladataikkal arányos jogi státuszt biztosít, koordinálja és összehangolja a különböző felügyeleti hatóságok intézkedéseit, meghatározza feladataikat, valamint megfelelő munkaerőt és forrásokat biztosít számukra;
b)
A tanácsadói feladatok mellett a Lámfalussy 3. szintű bizottságokat az EU-jogszabályok végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos felügyeleti tevékenységek összehangolásának és az egyenlő versenyfeltételek biztosításának és tevékeny előmozdításának feladatával is meg kell bízni (az eszközök és források biztosítása mellett). A nemzeti felügyelőknek végre kell hajtaniuk a Lámfalussy 3. szintű bizottságok határozatait és az általuk rájuk szabott feladatokat. Ennek szintén szerepelnie kell a nemzeti felügyelők megbízatásaiban, megbízatásaikat pedig még jobban összhangba kell hozni egymással;
c)
A Lámfalussy 3. szintű bizottságok éves munkatervet nyújtanak be. Az éves munkatervet és a jelentéseket a Parlament, a Tanács és a Bizottság hagyja jóvá.
d)
a Lámfalussy 3. szintű bizottság döntéseket hozhat egy tisztességes és arányos, minősített többségen alapuló szavazási rendszer alapján, amely figyelembe veszi a pénzügyi ágazat és a tagállamok GDP-jének relatív méretét, valamint a pénzügyi ágazat rendszerbeli fontosságát a tagállam számára. A felügyeleti konvergenciával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó határozatok és a Bizottságnak a jogalkotási és szabályozási kérdésekben adott tanácsok esetén is ki kell dolgozni egy ilyen eljárást;
e)
A Lámfalussy 3. szintű bizottságok:
i.
adatszolgáltatási eljárásokat dolgoznak ki a határokon átnyúló jellegű helyzetekre;
ii.
ajánlásokat fogalmaznak meg a specifikus (makro)felügyeleti gyakorlatokkal kapcsolatban;
iii.
iránymutatásokat fogalmaznak meg a koherencia biztosítására és a testületek felügyeleti tevékenységeinek egyszerűsítésére;
iv.
közvetítési eljárásokat dolgoznak ki a testület tagjai között esetleg felmerülő konfliktusok esetére;
v.
közös jelentéstételi szabványokat és adatszolgáltatási követelményeket dolgoznak ki a pénzügyi csoportok számára, lehetőleg olyan többcélú formátumban, mint például az XBRL (Extensible Business Reporting);
vi.
képviselik az EU-t a felügyeleti testületek nemzetközi szervezeteiben, például az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetében;
vii.
rendszeresen testületi felülvizsgálati eljárást folytatnak le minden egyes testület vonatkozásában, hogy biztosítsák a konvergenciát a testületi folyamatokban. Ezt a felülvizsgálati testületet a Lámfalussy 3. szintű bizottságok és a Bankfelügyeleti Bizottság közös csoportjaként kell létrehozni, amelybe az utóbbi építi be azt a makroprudenciális perspektívát, ami létfontosságú a felügyelők és a központi bankok közötti szoros együttműködés biztosításához, valamint a válsághelyzetek hatékony kezeléséhez;
f)
A Lámfalussy 3. szintű bizottságok elnökei rendszeresen találkoznak az ágazatközi együttműködés, valamint a Lámfalussy 3. szintű bizottságok közötti koherencia megerősítése érdekében. Amennyiben lehetséges, a viták első fokon történő megoldása érdekében közvetítő(ke)t kell igénybe venni, aki(k) személyét illetően a vitában érintett felek megállapodtak. Amennyiben erre nincs mód, olyan csoportot kell jogi úton közvetítésre – vagy szükség esetén a testületi, illetve az ágazati Lámfalussy 3. szintű bizottságok struktúráján belül a felügyelők közötti konfliktusok megoldására – felhatalmazni, amelynek tagjai a Lámfalussy 3. szintű bizottságok elnökei, elnöke és alelnöke pedig független személy. Ennek a Lámfalussy 3. szintű bizottságkoordináló csoportnak az elnökét és alelnökét a Bizottság nevezi ki és a Parlament hagyja jóvá, ötéves időszakokra;
g)
az elnökök közös feladata:
i.
koordináció a Lámfalussy 3. szintű bizottságok között;
ii.
közös adatok és statisztikák rendelkezésre bocsátása,
iii.
együttműködés a Bankfelügyeleti Bizottsággal és az EKB-val a pénzügyi stabilitást érintő ügyek koordinálása érdekében;
iv.
szükség esetén megfelelő intézkedések kidolgozása a testületekben részt vevő nemzeti és/vagy ágazati felügyelők, vagy a Lámfalussy 3. szintű bizottságok között esetlegesen felmerülő konfliktusok kezelésére;
v.
stabil és fenntartható európai felügyeleti kultúra előmozdítása, amely javítja az ágazatközi és határokon átívelő integrációt és koordinációt;
h)
stabil és fenntartható felügyeleti struktúra kidolgozása, amely javítja az ágazatközi és határokon átívelő integrációt és koordinációt.
3.3.A pénzügyi stabilitásra irányuló uniós intézkedések:
a)
2008. december 31-ig egy javaslat a pénzügyi stabilitás uniós szintű áttekintésére irányuló intézkedéseket kell előterjesszen. E rendelkezéseknek biztosítaniuk kell a mikro- és makroszintű prudenciális információk hatékony összegyűjtését és elemzését a pénzügyi stabilitás esetleges kockázatainak korai azonosítása érdekében, a pénzügyi stabilitás terén folyó átfogó munka részeként. E rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük az uniós felügyeleti szervek és központi bankok számára, hogy gyorsan reagálhassanak és gyorsreagálású erőt hozhassanak létre az olyan válsághelyzetek esetében, amelyek rendszerkockázatot hordoznak az Európai Unióra nézve;
b)
A felügyeleti rendelkezéseknek legfőképpen a makrogazdasági és a pénzpiaci felügyelet közötti horizontális kapcsolatok megerősítésére kell irányulniuk. E tekintetben meg kell erősíteni az EKB szerepét. Eljárásokat kell kidolgozni a Lámfalussy 3. szintű bizottságok, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere/Bankfelügyeleti Bizottság közötti együttműködésre és információcserére vonatkozólag;
c)
A kezelendő egyedi kérdések közé tartoznak a következők:
i.
megfelelő rendszer kialakítása a felügyelettel kapcsolatos adatok összegyűjtésére és cseréjére;
ii.
a fenti adatok elemzése és feldolgozása;
iii.
adatszolgáltatási és -gyűjtési eljárásokat dolgoznak ki a bizalmas adatokra vonatkozólag;
iv.
korai figyelmeztető jelzések az olyan dinamikák esetén, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi rendszer stabilitását;
v.
gyorsreagálású erőként történő fellépést lehetővé tevő mechanizmusok a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázat esetén;
vi.
az EU képviselete az olyan nemzetközi szervekben, mint például a Pénzügyi Stabilitási Fórum, valamint a világ többi részén működő felügyeleti szervek uniós partnerének meghatározása.