Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2008/2131(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0366/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0366/2008

Viták :

Szavazatok :

PV 21/10/2008 - 8.15
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0491

Elfogadott szövegek
PDF 276kWORD 110k
2008. október 21., Kedd - Strasbourg
Az éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítése
P6_TA(2008)0491A6-0366/2008

Az Európai Parlament 2008. október 21-i állásfoglalása az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítéséről (2008/2131(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az "Éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA) kiépítése az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok között" című, 2007. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0540),

–   tekintettel az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetségről szóló 2007. november 20-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az "Éghajlatváltozás a fejlesztési együttműködés összefüggésében" című, 2003. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2003)0085),

–   tekintettel az elért haladásról szóló 2007. évi bizottsági jelentésre (2004–2006) az EU éghajlatváltozásról és fejlesztésről szóló cselekvési tervéről,

–   tekintettel a főképviselőnek és az Európai Bizottságnak az Európai Tanácshoz intézett, 2008. március 14-i "Éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság" című dokumentumára,

–   tekintettel az "Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei" című 2007. június 29-i bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0354),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, valamint az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról elfogadott együttes nyilatkozatra: "Az európai konszenzus"(1),

–   tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról 2005. március 2-án, a segítségnyújtás hatékonyságával foglalkozó magas szintű fórumot követően elfogadott párizsi nyilatkozatra ("párizsi nyilatkozat"),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, valamint az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott "A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus" című együttes nyilatkozatra(2),

–   tekintettel az ENSZ 1992. évi Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek fejlesztési programja által indított "Az éghajlatváltozás elleni küzdelem:emberi szolidaritás egy megosztott világban" című, az emberi fejlődésről szóló 2007/2008. évi jelentésre,

–   tekintettel a 2007 november 14-én Maléban (Maldív Köztársaság) elfogadott, a globális éghajlatváltozás emberi dimenziójáról szóló maléi nyilatkozatra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Bali szigetén (Indonézia) tartott éghajlatváltozási konferenciáján 2007 decemberében elfogadott bali útitervre,

–   tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) II. munkacsoportja által készített, "Éghajlatváltozás 2007: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség" című negyedik értékelő jelentésre,

–   tekintettel Nicholas Stern 2006. évi "Az éghajlatváltozás gazdasága: a Stern-felülvizsgálat" című jelentésére,

–   tekintettel az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai fejlesztési és környezetvédelmi miniszterei által 2006. április 4-én elfogadott, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fejlesztési együttműködésbe történő beépítéséről szóló nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2007. évi, "Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fejlesztési együttműködési tevékenységekbe történő beépítése terén tett előrehaladás számbavétele" című OECD jelentésre,

–   tekintettel a természeti csapások kockázatának csökkentéséről szóló, Hyogóban (Japán) tartott világkonferencia által elfogadott, "A 2005–2015-ös hyogói cselekvési keret: A nemzetek és közösségek rugalmas hozzáállásának kialakítása a természeti csapásokkal szemben" című dokumentumra,,

–   tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) "A világ erdőinek állapota 2007-ben" című kétéves jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Költségvetési Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0366/2008),

A.   mivel az éghajlatváltozás sok fejlődő országban komolyan fenyegeti a szegénység csökkentését, az emberi jogokat, a békét és a biztonságot, a vízhez és az élelmiszerekhez való hozzáférést, valamint a millenniumi fejlesztési célok elérését,

B.   mivel egyes fejlődő országokban erdőket irtanak ki bioüzemanyag előállítására felhasználható növények termesztése céljából,

C.   mivel az iparosodott országok történelmi felelősséggel tartoznak az éghajlatváltozásért, és erkölcsi kötelességük, hogy segítsék a fejlődő országokat az arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy annak következményeihez alkalmazkodjanak,

D.   mivel a fejlődő országok járulnak hozzá legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, ám annak következményei őket fogják a legsúlyosabban érinteni, például a vízellátás és az élelmezési bizonytalanság tekintetében az aszály és az elsivatagosodás miatt, valamint a tengerszint emelkedése, a mezőgazdaság előtt álló új kihívások, az egészséget veszélyeztető új kockázatok, a szélsőséges időjárási események és a migrációs kényszer következtében, mivel a következmények kezelését illetően a fejlődő országok rendelkeznek a legkisebb kapacitással,

E.   mivel több iparosodott országban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és kockázatcsökkentésre irányuló intézkedések az utóbbi időben jelentős figyelmet kaptak, és mivel jórészt ugyanazokat a sürgető szükségleteket hagyták figyelmen kívül az alacsony jövedelmű országokkal kapcsolatban;

F.   mivel az illegális és fenntarthatatlan fakitermelésből származó, az EU-ba történő behozatal az erdőirtás lényeges indítékának tekinthető, és a becslések szerint évente több milliárd euró költséget jelent az elszegényedett országok számára;

G.   mivel az erdőirtás a becslések szerint az üvegházhatást okozó gázok összes kibocsátásának 20%-át teszi ki, ami évente hozzávetőleg 13 millió hektár trópusi erdő elpusztításához vezet; és mivel a trópusokon történő erdőirtás komoly veszélyt jelent a biodiverzitás és az ilyen erdőkben élő több mint egy milliárd szegény ember megélhetése szempontjából;

H.   mivel az éghajlatváltozás konkrét következményeivel gyakran helyi szinten a helyi hatóságoknak kell foglalkozniuk; mivel ezért a nemzetközi, nemzeti és helyi szintű döntéshozatal megfelelő összekapcsolása alapvető kihívás az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és az éghajlatváltozás csökkentésével kapcsolatos hatékony stratégiák megtervezése érdekében; és mivel nagyarányú strukturális változtatásokat kell megvalósítani anélkül, hogy lemondanánk a közösségi alapú, szegényeket támogató megközelítésről;

I.   mivel egyre inkább felismerik az éghajlatváltozás által előidézett biztonsági fenyegetéseket, többek között a szűkös természeti erőforrások miatt kialakuló konfliktusokat, az éghajlat által kiváltott természeti katasztrófákat és nagyarányú migrációs áramlásokat; és mivel az éghajlattal/biztonsággal kapcsolatos közös kihívásokra irányuló stratégiák kidolgozása alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy a fejlődő országokban az alkalmazkodás érdekében hatékony válaszlépésre kerüljön sor;

J.   mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentése (DRR) terén tett nemzetközi erőfeszítések mindeddig korlátozottak, felaprózottak, nem megfelelően összehangoltak és sok esetben a fejlődő országok számára nehezen hozzáférhetők voltak, ami éles ellentétben áll az európai konszenzusban és a párizsi nyilatkozatban felvázolt célkitűzésekkel,

K.   mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedéseknek, a DRR és a fejlesztésre vonatkozó kapacitásépítésnek nagymértékben össze kell kapcsolódniuk, de ezeket eddig nem vonták be megfelelően tevékenységükbe a fejlesztési együttműködési szervezetek és nemzetközi intézmények; és mivel egy közös és koherens megközelítés döntő fontosságú lenne az éghajlatváltozás elleni globális szövetség sikeres megvalósításához;

L.   mivel szükséges létrehozni több tudományágat átfogó, katasztrófaelhárítókból, fejlesztési szakértőkből, tervezőkből és az alkalmazkodás/éghajlattudomány szakértőiből álló csoportokat, amelyeknek a regionális fejlesztés bevált gyakorlatait kell meghatározniuk;

M.   mivel az éghajlatváltozásra és a DRR-re irányuló korai fellépés egyértelműen költséghatékony megoldást jelent; mivel a becslések szerint a DRR-re költött minden egyes dollár potenciálisan akár hét dollárnyi megtakarítást is eredményezhet a katasztrófára adott válasz terén, ily módon komoly érvet szolgáltatva a segítségnyújtásra fordított kezdeti kiadások megnövelése mellett,

N.   mivel következésképpen a millenniumi fejlesztési célokra, valamint az UNFCCC keretében tett ígéretekre irányuló EU-finanszírozás kettős elszámolására történő valamennyi próbálkozást el kell utasítani;

O.   mivel az éghajlatváltozás hatásainak és okainak csökkentéséhez szükséges intézkedésekkel kapcsolatos határozott döntések meghozatala terén bármilyen késedelem sokkal nagyobb költségeket fog előidézni,

P.   mivel a környezeti problémák többségét – beleértve az éghajlatváltozásból származókat is – súlyosbíthatja a népességnövekedés és a lakosság számának növekedése, miközben a népességdinamika a növekedés, eloszlás és összetétel tekintetében a fejlődési folyamat szerves részét képezi, mivel mindegyik hatást gyakorol és mindegyikre kihat az éghajlatváltozás; és mivel az 1994. évi, Kairóban megrendezett népesedési és fejlesztési nemzetközi konferencia egyértelműen kiemelte az elkötelezett, helyi érdekeket szem előtt tartó, nem kényszerítő erejű népesedéspolitikákból származó többszörös előnyöket, a népesedéssel kapcsolatos kérdések túlnyomórészt azonban távolról sem épültek be a fejlesztésre vagy az alkalmazkodásra irányuló tervezésbe;

Q.   mivel az agrár-, a víz- és erdőgazdálkodási, az egészségügyi, az infrastrukturális, az oktatási és a népességpolitikával mind foglalkozni kell annak elérése érdekében, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás csökkentését hatékonyan beépítsék a fejlesztési politikákba,

R.   mivel a korrupció csökkentése növelné az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló erőfeszítések hatékonyságát,

S.   mivel az EU éghajlat-változási és fejlesztési cselekvési tervéről szóló 2007. évi fent említett előrehaladási jelentés azt mutatja, hogy az éghajlatváltozás uniós fejlesztési politikákba, különösen az országos stratégiai dokumentumokba (OSD) és a regionális stratégiai dokumentumokba (RSD) történő beépítésének folyamata elégtelen és túlságosan lassú,

T.   mivel jelenleg hatalmas hiányosságok mutatkoznak az alkalmazkodás finanszírozása terén a fejlődő országokban; mivel – bár a becsült éves alkalmazkodási költségek évi 50–80 milliárd USD között mozognak – a többoldalú finanszírozási mechanizmusok keretében tett kötelezettségvállalások tárgyát képező pénzeszközök teljes összege 2007 közepén nem érte el a fenti összeg 0,5%-át,

U.   mivel annak ellenére, hogy az Európai Unió célul tűzte ki a maga számára, hogy vezető szerepet fog betölteni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, az EU költségvetése nem tükrözi az Európai Unió által az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljából elfogadott politikák és intézkedések számára biztosított prioritást;

V.   mivel a GCCA finanszírozása részben az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), valamint a környezetvédelemre és a természeti erőforrásokra vonatkozó tematikus programból (ENRTP) származik majd (a fejlesztési együttműködési eszköz(3) (DCI) 13. cikkével összhangban),

W.   mivel az EFA-t főleg az új kezdeményezések finanszírozására használták; mivel a Bizottságnak be kell tartania arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy az EFA megtartása érdekében új finanszírozási forrásokat találjon; mivel a Fejlesztési Bizottság számtalanszor arra a következtetésre jutott, hogy az EFA-t be kell építeni az EU költségvetésébe, hogy biztosított legyen a felhasználási módjának demokratikus ellenőrzése,

X.   mivel a fejlesztési együttműködési eszköznek a stratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok elfogadásáról szóló 21. cikke, valamint 35. cikkének (2) bekezdése szerint az Európai Parlamentnek az 1999/468/EK határozat 5. és 8. cikkében megállapítottaknak megfelelően ellenőrzési joga van a Bizottság intézkedései felett,

Y.   mivel a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) eddig nem volt eléggé alkalmas arra, hogy a legszegényebb országok tiszta technológiával kapcsolatos befektetések iránti igényeit teljesítse, az összes CDM-projektnek kevesebb mint 3%-a lévén Afrikában, az igazolt kibocsátáscsökkentés (CER) közel 90%-át pedig Kínában, Indiában, Koreában és Brazíliában végrehajtott projektekhez adják meg,

1.   üdvözli az éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA) elindítására irányuló bizottsági kezdeményezést, amely az éghajlatváltozás fejlődésre gyakorolt hatásainak fontos elismerését jelenti; ugyanakkor felhívja a Bizottság figyelmét, hogy tegye még világosabbá a GCCA kifejezett hozzáadott értékét; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a további főbb szereplőkkel folytatott koordinációnak és együttműködésnek a GCCA menetrendjének szerves részét kell képeznie annak érdekében, hogy biztosított legyen a kezdeményezések optimális egymást kiegészítő jellege;

2.   úgy véli, hogy a GCCA fontos pillére az EU éghajlatváltozásra irányuló külső cselekvéseinek, továbbá hogy az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyvvel kapcsolatos jelenlegi folyamat kiegészítő és támogató szervezetének minősül, amely az egyezmény és a jegyzőkönyv, valamint a velük összefüggő megállapodások végrehajtását szolgálja;

3.  Megismétli a fent említett "Éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság" című dokumentum riasztó következtetéseit, amelyek arra figyelmeztettek, hogy az éghajlatváltozás fokozza az EU biztonsági kockázatait, mivel a világ olyan államai és régiói számára eredményez túlzott terheket, amelyek már jelenleg is érzékenyek és konfliktusra hajlamosak, és mivel veszélyezteti az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak elérésére irányuló erőfeszítéseket;

4.   megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos erőfeszítéseket nem csupán a politikai ösztönzésre, hanem a civil társadalomra is kell alapozni mind a fejlett, mind a fejlődő országokban; úgy véli, hogy nyilvános tájékoztató kampányokat, az iskolákban és egyetemeken pedig oktatási programokat kell indítani, amelyek célja a polgárok megismertetése az éghajlatváltozás helyzetével kapcsolatos elemzésekkel és helyzetértékelésekkel, továbbá megfelelő válaszokkal, különösen a kibocsátás csökkentését célzó életmódváltás tekintetében;

5.   hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti szoros koordináció és együttműködés kulcsfontosságú az éghajlatváltozással és fejlődéssel kapcsolatos uniós politika területén; a GCCA egyedülálló lehetőséget jelent az európai konszenzus és a párizsi nyilatkozat, valamint az 1994. évi, Kairóban megrendezett népesedési és fejlesztési nemzetközi konferencia (ICPD) cselekvési programjának alapját képező elvek teljesítésére; ezenfelül meggyőződése, hogy a GCCA kulcsfontosságú szerepeinek egyikét annak kell képeznie, hogy a tagállami kezdeményezések információs központjaként szolgál;

6.   felhívja az EU-t, hogy helyezze az éghajlatváltozást fejlesztési együttműködési politikájának középpontjába; úgy gondolja továbbá, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem során a strukturális okokkal kell foglalkozni, és az éghajlatváltozással kapcsolatban rendszeres kockázatértékelésre szólít fel, amely mind az EU-ban, mind a fejlődő országokban kiterjed a politikai tervezés és a döntéshozatal valamennyi aspektusára, beleértve a kereskedelmet, a mezőgazdaságot és az élelmiszer-biztonságot;

7.   hangsúlyozza, hogy a GCCA-nak konkrét intézkedéseket kell tennie egyrészt az éghajlatváltozás által a fejlesztésre – beleértve az EU agrár-, kereskedelem- és halászati politikáját – gyakorolt hatás, másrészt az exporttámogatásokkal – például a kötött segélyhitelek, adósságteher, exporthitelek és az élelmiszersegély kereskedelmi felhasználása –, a létfontosságú gazdasági ágazatok kényszerprivatizációjával és liberalizációjával kapcsolatos problémák közötti koherencia megteremtése érdekében;

8.   rámutat arra, hogy mivel a 2008–2010-es időszakra 60 millió eurós finanszírozással rendelkező éghajlatváltozás elleni globális szövetség feladata, hogy kiegészítse az UNFCCC keretében zajló folyamatot, el kell kerülni a tevékenységek átfedését, és a forrásokat a legnagyobb többletértéket biztosító tevékenységekre kell összpontosítani; úgy véli, hogy amint megszületik a 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlat-változási megállapodás, annak kimenetelét figyelembe véve felül kell vizsgálni az éghajlatváltozás elleni globális szövetség célkitűzéseit és finanszírozását;

9.   úgy véli, hogy az UNFCCC-n kívüli források nem tekinthetők a fejlett országok e keretegyezmény szerinti kötelezettségvállalásai teljesítésének részeként;

10.   úgy véli, hogy a GCCA-val kapcsolatban az eddigi kötelezettségvállalások tárgyát képező 60 millió EUR elkeserítően kevés; felhívja a Bizottságot, hogy a GCCA-t illetően 2010-ig legalább évi 2 milliárd eurót, 2020-ig pedig évi 5–10 milliárd eurót állapítson meg hosszú távú finanszírozási célként;

11.   felhívja a Bizottságot, hogy adjon részletes tájékoztatást az éghajlatváltozásra és a fejlesztésre nemzeti és nemzetközi szinten rendelkezésre álló meglévő pénzügyi mechanizmusokról; felhívja a Bizottságot, hogy e tájékoztatás alapján sürgősen tegyen javaslatot, hogy milyen intézkedéseket kell végrehajtani az EU által az éghajlatváltozáshoz és fejlesztéshez nyújtott pénzügyi támogatás megemelésére, biztosítva a meglévő kezdeményezésekkel való lehető legjobb koordinációt és az egymást kiegészítő jelleget;

12.   hangsúlyozza, hogy amennyiben komolyan akarjuk venni az éghajlatváltozást, különböző költségvetési keretek és új finanszírozási források – például az éghajlatváltozással kapcsolatos katasztrófákra reagálva létrehozott humanitárius alapok, a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP) kapcsolatos alapok és a megelőző biztonságpolitika összefüggésében, illetve az éghajlatváltozással kapcsolatos biztonsági fenyegetések vagy konfliktusokra reagáló stabilitási eszköz, más, előirányzott külső cselekvési alapok, valamint környezetvédelmi adók, az állami és a magánszféra közötti együttműködések (PPP) és egyéb, e célra szolgáló innovatív finanszírozási mechanizmusok – révén új finanszírozást kell rendelkezésre bocsátani;

13.   érdeklődéssel veszi tudomásul a 2008. június 19–20-i Európai Tanács elnökségi következtetéseit és azok költségvetési következményeit; úgy véli, hogy e költségvetési igények csak a költségvetési fegyelemről és a helyes pénzügyi gazdálkodásról szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás(4) által biztosított eszközök segítségével teljesíthetők; ismételten hangsúlyozza, hogy az új feladatokra új előirányzatokat kell biztosítani;

14.   ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az EU hivatalos fejlesztési támogatásai (ODA) még mindig elmaradnak a 2010-es célkitűzéstől (az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,56%-a), és hogy nehéz elképzelni, hogy az új, innovatív források igénybevétele nélkül az EU hogyan lesz képes teljesíteni kötelezettségvállalásait;

15.   felhívja a Bizottságot, hogy az ENRTP és a 10. EFA révén növelje a GCCA-nak nyújtott azonnali, kezdetben haladéktalanul megvalósítható finanszírozást; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az alkalmazkodáshoz sürgősen további, nem hivatalos fejlesztési támogatásra és e célt szolgáló, innovatív finanszírozási mechanizmusok kialakítására van szükség;

16.   emlékezteti a Bizottságot, hogy amennyiben az ENRTP-ből vagy az EFA-ból összegeket hívnak le a GCCA finanszírozásához, azok – mint fejlesztési alapok – csak az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) által meghatározott fejlesztési támogatással összeegyeztethető intézkedésekhez használhatók fel; ragaszkodik ahhoz, hogy ennek a finanszírozás kivételes forrását kell alkotnia, és hogy a további utánpótlásokat alternatív forrásokból kell biztosítani;

17.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a GCCA-nak az ENRTP-n és az EFA-n keresztül történő finanszírozása nem megy más fontos fejlesztési együttműködési célok – például az oktatás, egészségügy, a nemek közötti egyenlőség vagy a vízhez való hozzáférés – rovására;

18.   hangsúlyozza, hogy az EU tagállamainak jóval nagyobb felelősséget kell vállalniuk a GCCA finanszírozására, valamint fejlesztési tevékenységeiknek a GCCA-val történő összehangolására vonatkozóan;

19.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapodjanak meg arról, hogy a következő kereskedelmi időszakban az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) keretében folyó aukciókból származó várható bevételek legalább 25%-át a GCCA, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatban a fejlődő országokban tett egyéb intézkedések finanszírozására különítik el, beleértve az erdők védelmére, valamint az erdőirtásból és az erdők degradációjából származó kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítéseket;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy az EU-költségvetés közelgő felülvizsgálata adta lehetőséget használja fel az EU általános kiadási prioritásainak újraértékelésére és irányítson további pénzösszegeket az éghajlatváltozás és általában a fejlesztés, valamint különösen a GCCA céljára; többek között a közös agrárpolitika (KAP) pénzeszközeinek újraelosztása révén;

21.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen valósítsák meg a globális éghajlat-változási finanszírozási mechanizmus elképzelését, a nemzetközi védőoltási pénzügyi mechanizmus mintájára és a segítségnyújtásra fordított kezdeti kiadások megnövelésének elképzelésére építve, annak érdekében, hogy a GCCA számára viszonylag rövid idő alatt jelentős összegű finanszírozást biztosítsanak;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a magánszférát, hogy legyen a GCCA közeli partnere, elismerve ezzel, hogy a közpénzek a katalizátor szerepét tölthetik be a befektetések ösztönzése, valamint a piacokhoz és a technológiához való hozzáférés biztosítása révén; kifejezetten ösztönzi a Bizottságot, hogy ruházzon be a PPP-re irányuló modellek kidolgozásába olyan kulcsfontosságú területeken, mint a vízbiztonság és az infrastruktúra biztosítása azon sebezhető térségek számára, ahol jelenleg komoly finanszírozási hiány mutatkozik;tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás sok szakpolitikai területre (úgy mint a vízhez való hozzáférés, közegészségügy, energiaellátás stb.) kihat, az állam és a helyi hatóságok részéről történő beavatkozással együtt; emlékeztet arra, hogy az EU-nak kiemelt fontosságúnak kell tartania az említett területeken történő állami intézkedésre vonatkozó kapacitás megerősítését;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy vegyen részt a magán biztosítási ágazattal kialakított partnerségekben, és tárja fel az alkalmazkodás/katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésének finanszírozására irányuló kísérleti biztosítási rendszerek előmozdításának módszereit, egyaránt figyelmet fordítva a nemzeti/regionális és az egyéni biztosítási szintekre;

24.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy összességében a fejlődő országok kormányainak, a civil társadalomnak és a helyi hatóságoknak a bevonása elégtelen volt a GCCA programozási folyamata során; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kidolgozás, a végrehajtás, a finanszírozás elosztásának és az értékelés folyamatai során a döntéshozatal az érdekelt felekkel folytatott partnerségben valósuljon meg;

25.   felhívja a Bizottságot, hogy a GCCA-t a partnerországoknak az éghajlatváltozás által előidézett biztonsági fenyegetések meghatározására, kezelésére és csökkentésére vonatkozó képességeit támogatására és erősítésére használja, valamint arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erre a célra fordítson további pénzösszegeket; továbbá felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy Külkapcsolati Főigazgatósága teljes mértékben vegyen részt a GCCA programozási és végrehajtási folyamatában annak biztosítása érdekében, hogy optimális koherencia jöjjön létre a fejlesztési együttműködés, az éghajlatváltozás, valamint a kül- és biztonságpolitika között;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a GCCA-t arra, hogy megbeszéléseket kezdeményezzen az adományozók közösségével és a partnerországokkal az olyan nagyarányú migrációra vonatkozó fokozott felkészültségről és vészhelyzeti intézkedési tervezésről, amely abban az esetben következik be, ha bizonyos térségek lakhatatlanná válnak az éghajlatváltozás miatt;

27.   ragaszkodik ahhoz, hogy a GCCA-hoz hatékony jelentéstételi mechanizmusoknak kell társulniuk, beleértve az előrehaladás részletes mutatóit és a nyomon követést szolgáló rendszereket;

28.   úgy gondolja, hogy a GCCA egyedi hozzáadott értéke és kompetenciája kapcsolatot hozhat létre a helyi alkalmazkodási intézkedések, valamint a globális éghajlat-változási és fejlesztéspolitikai keret között; ezzel összefüggésben üdvözli a GCCA "politikai párbeszéd" részét, amely jelentős lépés a szegénységcsökkentési programnak és az millenniumi fejlesztési céloknak az éghajlatváltozási programmal való összekapcsolása tekintetében; hangsúlyozza azonban, hogy a GCCA csak akkor lesz sikeres, ha a 2012 utáni tárgyalásokra vonatkozó átfogó uniós stratégia részét képezi, ahol a fejlődő országokban a kockázatcsökkentésre, valamint az alkalmazkodási tevékenységekre irányuló határozott támogatás kiemelt fontosságú;

29.   arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a politikai párbeszédet és a tervezett EU/LDC (a legkevésbé fejlett országok)/SIDS (kis fejlődő szigetállamok) együttes nyilatkozatát fórumként használja a "globális megállapodás" elképzelés fejlesztésére, amely alapján a fejlesztési együttműködés és az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységek szorosan összekapcsolódnak, szem előtt tartva a népesedési szempontokat, amelyek határozott elemként épülnek be, ahogy az a Globális Marshall Tervre vonatkozó kezdeményezésben szerepel;

30.   hangsúlyozza, hogy fokozni kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak, a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésének, valamint a lakossággal és a reproduktív egészséggel kapcsolatos intézkedésnek mind a bizottsági, mind a tagállami fejlesztési támogatásba történő beépítésére irányuló erőfeszítéseket, különösen a végrehajtási szakaszban, mivel általános szempontból ezek a területek mindenképpen alapvető fontosságúak; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki az országos stratégiai dokumentumok közelgő félidős felülvizsgálatát annak érdekében, hogy ezen a területen előrehaladást érjen el;

31.   ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottságnak a GCCA-val párhuzamosan folytatnia kell az EU éghajlat-változási és fejlesztési cselekvési tervének 2007. évi előrehaladási jelentésére adott válaszának kidolgozását, amely számos, veszni nem hagyható fontos elemet tartalmaz, beleértve a helyszíni tájékoztató központok létrehozását a koordináció és az információk hozzáférhetőségének javítása érdekében;

32.   hangsúlyozza, hogy a nemzeti alkalmazkodási cselekvési programoknak (NAPA) a Globális Környezetvédelmi Alapon (GEF) keresztül megvalósuló kidolgozása és végrehajtása során több hiányosság mutatkozott, az elégtelen finanszírozás, az alkalmazkodási költségek alulbecslése, az emberi fejlődéshez való gyenge kapcsolódások, a túlzottan bürokratikus hozzáférési csatornák és a projektalapú torzítás miatt; felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen foglalkozzon e hiányosságokkal, amikor a GCCA-n keresztül a legkevésbé fejlett országokban és a fejlődő kis szigetállamokban további támogatást nyújt a NAPA végrehajtásához; ennek kapcsán üdvözli a Bizottság abbéli szándékát, hogy költségvetési támogatással feltárja a kormányzati intézmények programalapú kapacitásépítését;

33.   hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való fejlesztésközpontú alkalmazkodáshoz biztosított költségvetési támogatás eredményes felhasználása a költségvetési támogatási rendszerek keretében rendelkezésre álló valamennyi eszköz kiterjedt használatától függ, beleértve a politikai prioritások megvitatását, a hosszú távú nyomon követést, valamint a költségvetés kialakításával és végrehajtásával kapcsolatos technikai segítségnyújtást; ismét hangsúlyozza, hogy a civil társadalom és a helyi közösségek aktív bevonására van szükség; sürgeti a Bizottságot arra is, hogy álljon készen kiegészítő intézkedések alkalmazására, amennyiben a költségvetési támogatás nem megfelelő vagy nem a szegények és a legkiszolgáltatottabbak javát szolgálja;

34.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a GCCA-nak a fejlődő országok alkalmazkodásával kapcsolatban tervezett kutatása egyértelmű lentről felfelé haladó megközelítést alkalmazzon, a szegényekre és a legkiszolgáltatottabbakra irányuljon, a helyi közösségek szükségleteit kövesse és azt az érintett emberekkel együttműködésben hajtsák végre; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkalmazkodással kapcsolatos kutatás eredményeit elérhető médiacsatornákon keresztül közöljék a célcsoportokkal;

35.   felhívja a Bizottságot, hogy szenteljen jelentős forrásokat a fejlődő országok alkalmazkodásának gazdasági vonatkozásaival kapcsolatos kutatásra, beleértve azt, hogy érthetőbbek legyenek a kereskedelem-, agrár- és biztonságpolitika és az intézmények szükséges átszervezésének jövőbeni költségei; elismeri, hogy ezen a területen az ismeretekkel kapcsolatos hiányosságok akadályozzák a hatékony alkalmazkodást, valamint a köz- és magánszereplők részéről történő ráfordításokat;

36.   hangsúlyozza a tudás és technológia – többek között a katasztrófák kockázatának csökkentését szolgáló technológia – a GCCA-partnerországok számára történő átadásának fontosságát; ezért felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza egy, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó lényeges dokumentumokat tartalmazó, internetalapú "könyvtár" létrehozását, és segítse elő a terület szakértőinek ezen országok közötti csereprogramját;

37.   ismételten hangsúlyozza a politikai következetesség fontosságát, és kéri a Bizottságot, hogy az uniós költségvetés felülvizsgálatakor és a különböző fejlesztési eszközök félidős értékelése során fordítson figyelmet az éghajlatváltozásnak a szegénységcsökkentési erőfeszítésekbe történő bevonásának kérdésére;

38.   felhívja a Bizottságot, hogy fordítson több figyelmet az éghajlatváltozás által a mezőgazdaságra és az erdőgazdálkodásra gyakorolt hatásra, valamint a mezőgazdaságnak és az erdőgazdálkodásnak az éghajlatváltozáshoz való hozzáigazítására; felhívja a Bizottságot, hogy a GCCA-n keresztül támogassa a környezeti szempontból hatékony mezőgazdasági politikák fejlesztését, elsőbbséget biztosítva az emberek élelmiszer-biztonsága garantálásának; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a megélhetés szempontjából a mezőgazdaságtól függő, vidéki szegény lakosság számára megfelelő intézményi és pénzügyi keret létrehozását;

39.   hangsúlyozza, hogy a szegény fejlődő országokban az éghajlatváltozás közvetlenül és erősen kihat a mezőgazdaságra, aminek drámai következményei lehetnek az élelmiszerbiztonság tekintetében; ezért felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a GCCA-t arra, hogy olyan agrárpolitikákat és termelési módszereket fejlesszen ki, amelyek jobban megfelelnek a helyi lakosság szükségleteinek, és amelyek hosszú távú megoldást jelentenek az emelkedő élelmiszerárak tekintetében; különösen arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a fejlődő országok városi lakosságának alapvető élelmiszer-szükségleteinek biztosítása érdekében támogassa az innovatív megoldásokat, például a városok körüli "zöld övezetek" létrehozását;

40.   üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy uniós stratégiát javasoljon a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésére, ami fontos lépést jelent a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésére, a fejlesztésre és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések közötti szakadék áthidalásában; ennek kapcsán felhívja a Bizottságot annak tisztázására, hogy miként tudja a GCCA ezt az integrációt gyakorlati szinten elősegíteni;

41.   hangsúlyozza, hogy a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésére irányuló stratégia nem járhat komoly eredményekkel egy konkrét cselekvési terv, valamint a költségvetési előirányzatoknak a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésére és az alkalmazkodásra irányuló hosszú távú finanszírozás biztosítása érdekében történő átcsoportosítása nélkül, a rendes fejlesztési támogatás – nem pedig a ma fennálló, rövid távú és nem megfelelő prioritásokat követő humanitárius megközelítés – részeként;

42.   hangsúlyozza, hogy a EuropeAid Hivatalon belül és az EU küldöttségeinél nagy szükség van további humán erőforrásokra a GCCA sikeres végrehajtásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a 2009-es költségvetésben jelentős forrásokat biztosítson ennek a területnek; tágabb összefüggésben arra is felhívja a Bizottságot, hogy fordítson számottevően több forrást a Bizottság érintett főigazgatóságai és küldöttségei személyzetének az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és a katasztrófákkal kapcsolatos kockázat csökkentésével kapcsolatos képzésére, különösen a gyakorlati ismeretek bővítésére összpontosítva;

43.   amennyiben a GCCA kárenyhítő fellépéssel is jár, hangsúlyozza, hogy az LDC- és SIDS-országoknak kapacitásépítésre és technikai segítségnyújtásra van szükségük annak érdekében, hogy erősíthessék részvételüket a tiszta fejlesztési mechanizmusban; felhívja a Bizottságot arra is, hogy aktívan vegyen részt a nemzetközi éghajlatváltozási tárgyalásokon a tiszta fejlesztési mechanizmus megerősítésének céljával az addicionalitás és a koherencia fejlesztéssel és éghajlati célokkal való biztosítása érdekében; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy végső politikai eszközként ne kizárólag a tiszta fejlesztési mechanizmusra (CDM) összpontosítson, hanem nyújtson alternatív támogatást a legszegényebb országok számára megfelelőbb kárenyhítő fellépéshez, kiemelten kezelve a földhasználati, a földhasználat-változási és az erdőgazdálkodási (LULUCF) tevékenységeket és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat;

44.   felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki nagyra törő kiegészítő politikai kezdeményezéseket, különösen az erdők és a tengerek védelmének, a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának és a kárenyhítő technológiai együttműködés területén, ahol a pénzügyi szükségletek jócskán meghaladják a jelenleg a GCCA keretében biztosítottakat; különösen felhív, hogy az EU pénzügyi támogatás, technikai segítségnyújtás és technológiaátadás keretében, valamint a fejlődő országokkal való együttműködés révén tegyen határozott lépéseket annak elősegítése érdekében, hogy minél hamarabb alkalmazzanak olyan technológiákat, amelyek kevés üvegházhatást okozó gázt bocsátanak ki, valamint alkalmazzanak környezetbarát termelési módszereket;

45.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokról szóló javaslatát, határozzon meg szigorúbb követelményeket az éghajlattal és az ökoszisztémákkal kapcsolatos előnyök vonatkozásában, figyelembe véve a földhasználat közvetett megváltozásából származó hatásokat, valamint a helyi közösségekre vonatkozó fejlesztési következményeket is; hangsúlyozza, hogy a fenntarthatósági kritériumok nem válhatnak új protekcionista intézkedéssé, hanem azokat a fejlődő országokkal való párbeszéd során kell megtervezni;

46.   úgy véli, hogy a javasolt globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alap e tekintetben jelentős eszköz, amely fontos szerepet játszhat a fejlődő országokban az energiahatékonysági projektekben és a megújuló energiaforrások használatának előmozdításában;

47.   felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki átfogó menetrendet az erdőirtások és az erdők degradációjának csökkentésére a fejlődő országokban, beleértve azt is, hogy támogassák az erdészeti jogszabályok végrehajtására, irányításra és kereskedelemre vonatkozó engedélyezési rendszer (FLEGT) programjai szerinti önkéntes partnerségi megállapodásokat, és tegyenek konkrét javaslatokat a finanszírozási mechanizmusokra, amelyeket az Éghajlat-változási Egyezményben részt vevő felek 2008 decemberében Poznanban ülésező konferenciáján (COP 14) fognak ismertetni; hangsúlyozza az ilyen, kompenzációt biztosító mechanizmusok jelentőségét, nemcsak az üvegházhatást okozó gázok elkerült kibocsátása, hanem a biológiai sokféleség és az erdők fejlesztési haszna szempontjából is;

48.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak máris világos, szigorú javaslatokat kell előterjesztenie az illegálisan kitermelt faanyagok és a fatermékek európai uniós piacra történő behozatalának betiltására; felhívja a Bizottságot, hogy minden további késedelem nélkül nyújtsa be ezeket a javaslatokat;

49.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(2) HL C 25., 2008.1.30., 1. o.
(3) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 378., 2006.12.27., 41. o.).
(4) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat